1. § Az alább felsorolt iparágak körébe tartozó minden olyan üzemben vagy vállalatban, melyben rendszerint tiznél több munkás (férfi- és nőmunkás, tanuló) van foglalkoztatva, és pedig:
a) minden olyan üzemben vagy vállalatban, melyben nyersanyagokat, fél- vagy egész gyártmányokat iparszerüleg előállitanak, átalakitanak vagy megmunkálnak;
b) kőbányákban, bányákban, sómüvekben, valamint kohókban és bányatermékeket feldolgozó egyéb müvekben;
c) az állami egyedárusággal kapcsolatos üzemekben és vállalatokban;
d) a vasuti és hajózási vállalatok, valamint az állami posta-, táviró- és távbeszélő-intézet által fenntartott gyártási és javitómühelyekben;
e) mindennemü épitési vállalatnál
a nőalkalmazottaknak - az alábbi kivételekkel - legalább tizenegy órai megszakitás nélkül tartó éjjeli munkaszünetet kell engedni.
Esti tiz órától reggel öt óráig nőalkalmazottakat foglalkoztatni tilos.
2. § A nőalkalmazottak éjjeli munkaszünetére vonatkozó rendelkezés nem vonatkozik:
a) a mezőgazdasági és erdei termelésre, az állattenyésztésre, a halászatra, a kert- és szőlőmüvelésre, a selymészetre és méhészetre;
b) az oly üzemekre, melyekben csak a vállalkozó családtagjai foglalkoznak;
c) a vendéglőkre, kávéházakra és más oly üzletekre, a melyek élelmiczikkeket az üzletben való elfogyasztásra állitanak elő és szolgáltatnak ki és végül
d) a vasuti és hajózási vállalatoknak, ugyszintén az állami posta-, táviró- és távbeszélő-intézetnek igazgatására és forgalmi üzemére.
3. § Az e törvény hatálya alá tartozó és évszakok által befolyásolt üzemekben, ugyszintén kivételes körülmények között az e törvény hatálya alá tartozó minden más üzemben is, az illetékes hatóságok a nőmunkásoknak az 1. § szerint biztositott tizenegy órai éjjeli munkaszünetnek egy-egy évben legfeljebb hatvan napon át tiz órára való leszállitását megengedhetik.
4. § Oly üzemekben, a melyek gyors romlásnak alávetett nyersanyagokat vagy félgyártmányokat dolgoznak fel (gyümölcs-, zöldség-, halkonzerválás stb.) a kereskedelemügyi minister a kereskedelmi és iparkamarák meghallgatása után a magyar szent korona országainak egész területére kiterjedő hatálylyal kiadandó rendeletével a nőalkalmazottaknak az év bizonyos szakában vagy az egész éven át éjjel való foglalkoztatását megengedheti.
Ezekben az üzemekben a nők munkaideje heti hatvanhat óránál és az éjjeli munkaidő naponkint tiz óránál több nem lehet.
A kereskedelemügyi minister az első bekezdés alapján kibocsátandó rendeletben a nők munkaidejére vonatkozólag általában vagy egyes üzemágakra nézve külön-külön ennél tovább menő részletes intézkedéseket is tehet.
5. § Olyan rendkivüli, előre nem látható munkálatoknál, a melyeket erőhatalom vagy elemi csapás által okozott üzemmegszakitások megelőzése vagy megszüntetése, vagy balesetek elháritása czéljából haladék nélkül kell végezni, az illetékes hatóságok, - a mennyiben az emlitett munkálatoknál a nőmunkások éjjel való foglalkoztatása el nem kerülhető, - a nőmunkásoknak kivételesen éjjel való foglalkoztatását hatóságilag megszabott időtartamra megengedhetik.
A kivételesen éjjel foglalkoztatott nők munkaideje huszonnégy óránkint, a munkaközi szünetek beszámitása nélkül, tizenhárom óránál több nem lehet. Részükre munkaközben, ha egyhuzamban legalább hat óráig dolgoznak, egyszerre vagy részletekben legalább egy órai munkaközi szünetet és huszonnégy óránkint, - a csapatváltás napját kivéve, - egyhuzamban megszakitás nélkül legalább tiz órai pihenő időt kell engedni. Ha a munkát csapatváltással végzik, a nappali és éjjeli csapatok hetenkint felváltandók. Az e bekezdésben foglalt rendelkezések alól az illetékes hatóságok egészen vagy részben felmentést adhatnak, ha a nőmunkások éjjel való foglalkoztatása legfeljebb három napig tart és a munkát rendkivül sürgősen kell végezni.
6. § A nőalkalmazottaknak biztositott tizenegy órai éjjeli munkaszünet tiz órára való megröviditésére (3. §), nemkülönben a nőknek kivételesen éjjel való foglalkoztatására (5. §)
a) az olyan üzemben vagy vállalatban, a melyben nyersanyagokat, fél vagy egész gyártmányokat iparszerüleg előállitanak, átalakitanak vagy megmunkálnak, ugyszintén
b) mindennemü épitési vállalatnál
az engedélyt attól az elsőfoku iparhatóságtól kell kérni, a melynek területén a munka folyik, vagy ha a munkát több elsőfoku iparhatóság területén végzik, a melynek területén az illető vállalat fekszik.
A kérelemben meg kell jelölni az okokat, a melyek az éjjeli munkaszünet megröviditését (3. §) vagy a nőmunkások éjjel való foglalkoztatását (5. §) szükségessé teszik, a munka nemét, az éjjel foglalkoztatni kivánt nőmunkások számát, ezek naponkénti munkaidejét, s végül az időtartamot, a melyre a munkaadó az engedélyt kéri.
Az elsőfoku iparhatóság a nőalkalmazottaknak kivételes éjjeli foglalkoztatására csak tizennégy napi tartamra adhat engedélyt.
Az elsőfoku iparhatóság az előterjesztett kérelem felett hozott határozatot a kérelem beérkezésétől számitott negyvennyolcz óra alatt köteles az engedélyt kérővel irásban közölni.
Az engedélyt megadó határozatban meg kell jelölni az engedély okát, a munka nemét, az éjjel foglalkoztatható nőmunkások számát, ezek huszonnégyóránkénti munkaidejét és az engedély időtartamát.
Az elsőfoku iparhatóság határozatával meg nem elégedő fél a másodfoku iparhatóság és ennek határozata után a kereskedelemügyi minister intézkedését kérheti.
A kereskedelemügyi minister a nőalkalmazottaknak kivételes éjjeli foglalkoztatására adott engedélyt tizennégy napnál hosszabb időre is meghosszabbithatja, ha azok a munkák, melyek a kivételes engedély megadását szükségessé teszik, a munkaadó hibáján kivül tizennégy nap alatt el nem végezhetők.
7. § Az elsőfoku iparhatóság a nőmunkások éjjeli munkaszünetének megröviditésére (3. §) és a nőmunkásoknak kivételes éjjeli foglalkoztatására (5. §) adott engedélyt, illetőleg az erre vonatkozó jogerős határozatot a kerületi iparfelügyelővel közölni köteles.
A nők éjjel való foglalkoztatására adott engedély annak lejárta előtt és visszavonás nélkül is hatályát veszti, ha az engedély megadásának törvényszerü oka időközben megszünik.
Ha olyan rendkivüli, előre nem látható munkálatoknál, a melyeket erőhatalom vagy elemi csapás által okozott üzemmegszakitások megelőzése vagy megszüntetése, vagy balesetek elháritása czéljából haladék nélkül kell végezni (5. §), a nőmunkások éjjel való foglalkoztatását köz- vagy lényeges magánérdekek sérelme nélkül az elsőfoku iparhatóság határozatáig nem lehet halasztani, a munkaadó az engedélyre vonatkozó kérelem előterjesztésével egyidejüleg a nőknek éjjel való foglalkoztatását saját felelősségére megkezdheti, azonban köteles ezt az iparhatóságnak bejelenteni és a nőknek éjjel való foglalkoztatását azonnal beszüntetni, ha az elsőfoku iparhatóság a kérelem fölött elutasitólag határozott.
8. § Az éjjeli munkaszünet megröviditése (3. §) és a nőmunkásoknak kivételes éjjeli foglalkoztatása (5. §) iránt a hatóságokhoz előterjesztett kérvények bélyegmentesek.
Az elsőfoku iparhatóságok az éjjeli munkaszünet megröviditésére (3. §), valamint a nőmunkások kivételes éjjeli foglalkoztatására (5. §) adott engedélyekről a kereskedelemügyi minister által meghatározott módon jegyzéket vezetni és abba az iparfelügyelőnek mindenkor betekintést engedni kötelesek.
9. § A munkaadó köteles az e törvény hatálya alá tartozó üzemek minden oly helyiségében, melyben nőket foglalkoztatnak, ha pedig a munkát nem zárt helyiségben végzik, a nőmunkások foglalkoztatásának szinhelyén, bányaüzemekben a bányahatóság által meghatározott helyen az állam hivatalos nyelvén és az alkalmazott nőmunkások többségének nyelvén a nők munkaidejére és pedig a munkanapokra, munkaórákra, valamint a munkaközi szünetekre voantkozó, továbbá e törvény rendelkezéseit is tartalmazó, könnyen olvasható munkaidőrendtartást kifüggeszteni. Azokban az üzemekben, a melyekben az 1884. évi XVII. tc. 113. §-a értelmében munkarend van kifüggesztve, az e bekezdésben emlitett adatok a munkarendbe veendők fel.
A kifüggesztett munkaidőrendtartás nem tartalmazhat semmit, a mi a törvény rendelkezéseivel ellenkezik.
A munkaidőrendtartást, kifüggesztése és érvénybe lépése előtt, az elsőfoku iparhatóságnál láttamozás végett be kell mutatni.
10. § Az éjjeli munkaszünet megröviditésére (3. §) és a nőmunkások kivételes éjjeli foglalkoztatására (5. §), az adott engedélyeknek jegyzékbe foglalására (8. §), végül a munkaidőrendtartás láttamozására (9. §) vonatkozólag az iparhatóságoknak biztositott hatáskörben:
1. a vasuti és hajózási vállalatok által fenntartott gyártási és javitóműhelyek tekintetében a vasuti és hajózási főfelügyelőség;
2. az állami posta-, táviró- és távbeszélőintézet által fenntartott gyártási és javitómühelyek tekintetében az illetékes posta- és távirdaigazgatóság;
végső fokon az 1. és 2. alatt emlitett üzemek tekintetében a kereskedelemügyi minister jár el.
A bánya- és kohóüzemek tekintetében az iparhatóságoknak az e szakasz első bekezdésében emlitett hatáskörében az illetékes bányahatóság,
végső fokon pedig a kereskedelemügyi ministernek az első bekezdésben biztositott hatáskörben a magyar szent korona országainak egész területén a pénzügyminister jár el.
11. § E törvény rendelkezéseinek megtartását
a) minden olyan üzemben vagy vállalatban, a melyben nyersanyagokat, fél- vagy egész gyártmányokat iparszerüleg előállitanak, átalakitanak vagy megmunkálnak, ugyszintén
b) mindennemü épitési vállalatnál,
az 1893. évi XXVIII. tc.-ben megállapitott hatáskörükben az iparfelügyelők, Horvát-Szlavonországokban az ott érvényben álló határozmányok szerint illetékes hatóságok ellenőrzik.
A vasuti és hajózási vállalatok gyártási és javitó mühelyeinél a m. kir. vasuti és hajózási főfelügyelőség, a posta, táviró- és távbeszélőintézet gyártási és javitómühelyeinél a kir. postaigazgatás, bánya-, kohó- és dohánygyári üzemeknél a bányakapitányságok, illetőleg a dohányjövedék szakközegei ellenőrzik azt, hogy e törvény rendelkezései azokban megtartassanak.
12. § Kihágást követ el, s a mennyiben a cselekmény sulyosabb beszámitás alá nem esik:
a) kétszáz koronáig, visszaesés esetében, ha a büntetés kiállása óta két év még nem telt el, négyszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az a munkaadó, a ki az e törvény 9. §-ában a munkaidőrendtartás tartalmára, hatósági láttamozására és kifüggesztésére vonatkozólag előirt rendelkezéseket megszegi;
b) hatszáz koronáig, s a mennyiben a mulasztás tiznél több nőalkalmazottat érint, kétszáz koronától hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, ismétlés esetében pedig, ha a büntetés kiállása óta két év még nem telt el, a pénzbüntetésen felül két hónapig terjedhető elzárással büntetendő az a munkaadó, a ki a nőmunkások éjjel való foglalkoztatása tekintetében ebben a törvényben megállapitott tilalmat áthágja, vagy ennek a törvénynek, vagy az e törvény alapján kibocsátott rendeleteknek vagy a munkaidőrendtartásnak, illetőleg a munkarendnek a munkaidőre, a munkaszünetekre és a felváltásra vonatkozó rendelkezéseit meg nem tartja.
Az a) és b) pontokban meghatározott kihágási ügyek az 1884. évi XVII. tc.-ben megállapitott iparügyi kihágások elbirálására illetékes hatóságok, Horvát-Szlavonországokban az ugyanazon törvénycikk 184. §-a alapján megállapitott hatóságok hatáskörébe tartoznak.
13. § Ha a munkaadó a nők éjjeli munkaszünetének megröviditésére (3. §) vagy a nők kivételes éjjeli foglalkoztatására (5. §) nyert engedélynek feltételeit vagy korlátait nem tartja be, az engedély tőle a kihágást eljárásra való tekintet nélkül az iparhatóságok által haladéktalanul visszavonható.
14. § E törvény 1-13. §-nak rendelkezései nyersrépaczukorgyárakra, gyapjufésülésre és fonásra, és a bányaüzemeknek a föld felszinén folyó munkáira nézve, ha ez utóbb jelzett munkák éghajlati befolyások miatt évenkint legalább négy hónapon át szünetelnek, csak 1920. év január hó 15-től kezdve nyernek alkalmazást.
Azonban az előző bekezdésben emlitett üzemekben már e törvény életbelépése napjától fogva (16. §) tizennegyedik életévüket még be nem töltött nőmunkások éjjel egyáltalán nem, a tizenhatodik életévüket még be nem töltött nők, ha éjjel is dolgoznak, a munkaközi szünetek be nem számitásával huszonnégy óra alatt nyolcz óránál, a tizenhatodik életévüket már betöltött nők pedig, ha éjjel is dolgoznak, a munkaközi szünetek be nem számitásával huszonnégy óra alatt tizenegy óránál továbbá nem foglalkoztathatók.
15. § A mennyiben ez a törvény kivételt nem tesz, Horvát-Szlavonországokban a horvát-szalvon-dalmátországi bán intézkedik mindazokban az ügyekben, a melyek a törvény szerint a kereskedelemügyi ministert illetik.
16. § E törvény 1912. évi január hó 1-én lép életbe és azt a kereskedelemügyi minister, Horvát-Szlavonországokban a horvát-szlavon-dalmátországi bán, bánya- és kohóüzemek tekintetében pedig a magyar szent korona országainak egész területén a kereskedelemügyi ministerrel egyetértőleg a pénzügyminister hajtja végre.
