1. § A hadrakelt sebesültjei és betegei sorsának javitása végett Genfben 1906. évi julius hó 6-án és 1864. évi augusztus hó 22-én kötött egyezmények az ország törvényei közé iktattatnak.
2. § Az e törvény végrehajtása czéljából szükséges intézkedések megtételével a m. kir. ministerium bizatik meg.
3. § Az 1906. évi julius hó 6-án Genfben kötött egyezmény szövege a következő:
Ő Felsége a Német császár, Poroszország királya; Ő Nagyméltósága az Argentinai Köztársaság elnöke; Ő Felsége Ausztria császárja, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya; Ő Felsége a Belgák királya; Ő királyi Fensége Bulgária fejedelme; Ő Nagyméltósága a Chilei Köztársaság elnöke; Ő Felsége a Kinai császár; Ő Felsége a Belgák királya, a független Congo állam uralkodója; Ő Felsége a Koreai császár; Ő Felsége Dánia királya; Ő Felsége Spanyolország királya; az Amerikai Egyesült-Államok elnöke; a Braziliai Egyesült-Államok elnöke; a Mexikói Egyesült-Államok elnöke; a Franczia Köztársaság elnöke; Ő Felsége Nagy-Britannia és Irhon egyesült királyságának királya, India császárja; Ő Felsége a Hellének királya; a Guatémalai Köztársaság elnöke; a Hondurasi Köztársaság elnöke; Ő Felsége Olaszország királya; Ő Felsége a Japán császár; Ő királyi Fensége Luxemburg nagyherczege, Hassau herczege; Ő királyi Fensége Montenegro fejedelme; Ő Felsége Norvégia királya; Ő Felsége Németalföld királynője; a Perui Köztársaság elnöke; Ő császári Felsége a Perzsa sah; Ő Felsége Portugallia és Algarbia stb. királya; Ő Felsége Rumánia királya; Ő Felsége a Minden Oroszok császárja; Ő Felsége Szerbia királya; Ő Felsége Sziam királya; Ő Felsége Svédország királya; a Svájczi Szövetségi tanács; az Uruguayi Keleti Köztársaság elnöke:
Egyaránt áthatva attól az óhajtástól, hogy a mennyire tőlük függ, csökkentség a háborutól elválaszthatatlan bajokat és ebből a czélból tökéletesiteni és kiegésziteni kivánván az 1864. évi augusztus hó 22-én Genfben egyezményi uton megállapitott rendelkezéseket, a melyek a hadrakelt seregek sebesült vagy beteg katonái sorsának javitására vonatkoznak,
Elhatározták, hogy e végből uj Egyezményt kötnek és Meghatalmazottaikká kinevezték, még pedig:
[következik a meghatalmazottak megnevezése]
A kik közölvén egymással meghatalmazásaikat, a melyeket jó és kellő alakban találtak, a következőkben állapodtak meg:
A katonákat és hivatásuknál fogva a hadsereghez tartozó más személyeket, ha megsebesültek vagy megbetegedtek, annak a hadviselő félnek, a mely őket hatalmában tartja, kimélnie és ápolnia kell, tekintet nélkül állampolgárságukra.
Még akkor is, ha a hadviselő fél kénytelen a betegeket vagy a sebesülteket ellenfelének átengedni, velük kell hagynia ápolásuknál való közremüködés végett egészségügyi személyzetének és felszerelésének egy részét, a mennyire ezt a katonai szempontok megengedik.
Valamely hadseregnek a másik hadviselő fél hatalmába került sebesültjei vagy betegei - az előbbi cikk értelmében őket megillető ápolás fenntartása mellett - hadifoglyok és a nemzetközi jognak a foglyokra vonatkozó általános szabályait rájuk is alkalmazni kell.
Mindazonáltal szabadságukban áll a hadviselő feleknek, hogy egymás közt a sebesült vagy beteg foglyokra oly kivételes vagy kedvezményes kikötéseket állapitsanak meg, a milyeneket czélszerünek tartanak; jogukban áll, nevezetesen megegyezni abban:
Hogy ütközet után kölcsönösen kicserélik a csatamezőn hagyott sebesülteket;
Hogy azokat a sebesülteket és betegeket, a kiket foglyokként megtartani nem akarnak, hazájukba visszaküldik, miután őket elszállitható állapotba juttatták vagy a gyógyulás bekövetkezett;
Hogy valamely semleges államnak szolgáltatják át, ha az ebbe beleegyezik, az ellenfél sebesültjeit és betegeit azzal a kötelezettséggel, hogy őket az ellenségeskedések befejeztéig saját határain belül kell tartania.
Minden ütközet után köteles a csatamezőt elfoglaló fél megtenni az intézkedéseket oly czélból, hogy a sebesülteket felkutassák és ugy ezek, valamint a halottak a fosztogatástól és a bántalmazástól megóvassanak.
Őrködni kell a fölött, hogy a halottak eltemetését vagy elhamvasztását holttetemeiknek beható vizsgálata előzze meg.
Mindegyik hadviselő fél a halottaknál talált és személyazonosságuk megállapitására szolgáló jegyeket vagy iratokat, ugyszintén az összeszedett sebesültek vagy betegek létszámkimutatását átküldi, mihelyt lehetséges, azok hazájának vagy hadseregének hatóságaihoz.
A hadviselő felek kölcsönösen közlik egymással a hatalmukban levő sebesültek és betegek sorában elforduló internálásokat és változtatásokat, valamint a kórházakba való befogadásokat és elhalálozásokat. A személyes használatra szolgáló tárgyakat, értékeket, leveleket stb., a melyek a csatamezőn találtattak, vagy a melyeket az egészségügyi intézetekben vagy alakzatokban elhalt sebesültek vagy betegek hátrahagytak, a hadviselő felek össze fogják gyüjteni a végből, hogy azokat az érdekelt felek részére saját országuk hatóságai utján kiszolgáltassák.
A katonai hatóság a lakosságnak könyörületes buzgalmához fordulhat oly czélból, hogy ellenőrzése mellett a hadseregek sebesültjeit vagy betegeit összeszedjék és ápolják és azoknak a személyeknek, a kik erre vállalkoznak, különös védelmet és bizonyos mentességeket nyujthat.
A hadviselő felek a mozgó egészségügyi alakzatokat (t. i. azokat, a melyek a hadrakelt sereget kisérni hivatvák), valamint az állandó egészségügyi intézeteket kimélni és támogatni fogják.
Az egészségügyi alakzatokat és intézeteket megillető támogatás megszünik, ha azokat az ellenségnek ártó műveletekre használják fel.
Nem tekinthető oly természetünek, hogy az egészségügyi alakzatot vagy intézetet a 6. czikkben biztositott támogatástól megfoszsza:
1. az a tény, hogy az alakzat vagy intézet személyzete fel van fegyverezve és hogy fegyvereit saját védelmére vagy saját betegeinek és sebesültjeinek védelmére használja;
2. az a tény, hogy fegyveres betegápolók hiányában, az illető alakzatot vagy intézetet szabályszerü parancscsal ellátott őrkülönitmény vagy őrök őrzik;
3. az a tény, hogy az illető alakzatban vagy intézetben oly fegyverek vagy töltények találhatók, a melyeket a sebesültektől szedtek el és a melyek az illetékes szolgálati ágnak még nem adattak át.
A kizárólag a sebesültek és betegek felszedésére, elszállitására és gondozására, valamint az egészségügyi alakzatok és intézetek igazgatására rendelt személyzetet, továbbá a hadseregekben alkalmazott lelkészeket minden körülmények között kimélni és támogatni kell; ha ily személyek az ellenség kezeibe kerülnek, nem szabad velük ugy bánni, mint a hadifoglyokkal.
Ezeket a határozatokat az alakzatoknak és intézeteknek arra az őrségi szemlyzetére is alkalmazni kell, a melyről a 8. czikk 2. pontjában volt szó.
Az előbbi czikkben emlitett személyzettel egyenlő elbánás alá esik a saját kormányuk által kellőleg elismert és felhatalmazott önkéntes segitő egyesületeknek személyzete, a mely a hadseregnek egészségügyi alakzataiban és intézeteiben alkalmazva van, feltéve, hogy a nevezett személyzet a katonai törvények és szabályzatok alatt áll.
Akár béke idején, akár az ellenségeskedések megkezdésekor vagy azok folyamata alatt, de mindenesetre a tényleges alkalmazás előtt mindegyik állam köteles közölni a másikkal azoknak az egyesületeknek nevét, a melyeket felhatalmazott arra, hogy saját felelősségére a hadseregek hivatásos egészségügyi közegeinek segédkezet nyujtsanak.
Valamely semleges országban elismert egyesület csak abban az esetben ajánlhatja fel valamelyik hadviselő fél részére személyzetének és alakzatainak segitségét, ha saját kormánya abba beleegyezik és arra magától a hadviselő féltől felhatalmazást nyer.
Az a hadviselő fél, a mely ily segitséget elfogadott, köteles erről annak bárminemü alkalmazása előtt ellenfelét értesiteni.
A 9., a 10. és a 11. czikkben megjelölt személyek, ha az ellenség hatalmába kerültek, ennek vezetése alatt folytatják működésüket.
Ha közremüködésük többé már nem nélkülözhetetlen, vissza kell őket küldeni hadseregükhöz vagy hazájukba oly időben és oly utvonalon, a mikor és a merre a katonai követelményekkel összefér.
Ekkor elvihetik magukkal azokat a vagyontárgyakat, eszközöket, fegyvereket és lovakat, a melyek őket magántulajdonul megilletik.
Az ellenség a 9. czikkben megjelölt személyzetnek arra az időre, a mig hatalmában van, ugyanazokat az illetményeket és ugyanazt a fizetést biztositja, a melyet saját hadseregében a hasonló rangu személyzetnek ad.
Ha a mozgó egészségügyi alakzatok az ellenség hatalmába kerülnek, megtartják felszerelésüket, ideértve a fogatokat is, bármilyen legyen is a szállitási eszköz és a vezető személyzet.
Az illetékes katonai hatóságnak azonban jogában áll, hogy ezeket a sebesültek és betegek gondozására felhasználhassa; a felszerelés visszaszolgáltatása ugyanazon feltételek mellett történik, a melyek az egészségügyi személyzetre vonatkozólag előirvák, és a mennyiben lehetséges, ugyanazon időben is.
Az állandó intézetek épületeire és felszerelésére a háboru törvényei irányadók, de azokat rendeltetésüktől mindaddig nem lehet elvonni, a mig a sebesültek és betegek részére szükségesek.
A hadmüveleteket végző csapatok parancsnokai azonban fontos katonai szükségből rendelkezhetnek velük, ha az ott elhelyezett sebesültek és betegek sorsát előre biztositották.
Azoknak a segitőegyesületeknek felszerelését, a melyekre az Egyezményben meghatározott feltételek mellett az Egyezmény kedvezményei alkalmazhatók, magántulajdonnak kell tekinteni és mint ilyent, minden körülmények között kimélni kell, kivéve, hogy a hadviselő feleket a háboru törvényei és szokásai szerint megillető katonai lefoglalás jogának szintén alá vannak vetve.
A betegszállitmányokkal ugy kell bánni, mint a mozgó egészségügyi alakzatokkal, kivéve a következő különös rendelkezéseket:
1. Ha a hadviselő fél hatalmába kerit ily szállitmányt, azt - ha a katonai szükség követeli - feloszlathatja, de gondoskodnia kell az odatartozó betegekről és sebesültekről.
2. Ebben az esetben az egészségügyi személyzet visszaküldésére voantkozólag a 12. czikkben megállapitott kötelezettség kiterjed arra az egész katonai személyzetre, a mely a szállitmány továbbitását vagy őrizetét végzi és e czélból szabályszerü parancscsal van ellátva.
A 14. czikkben az egészségügyi anyagszerek visszaszolgáltatására voantkozólag megállapitott kötelezettséget alkalmazni kell azokra a vasuti vonatokra és belvizi hajókra, a melyek egyenesen betegszállitásra vannak berendezve, valamint az egészségügyi szolgálathoz tartozó rendes kocsik, vonatok és hajók berendezési tárgyaira.
A katonai szállitási eszközök, ha nem az egészségügyi szolgálathoz tartoznak, fogataikkal együtt lefoglalhatók.
Az ily lefoglalás esetében a polgári személyzetre és a különböző szállitási eszközökre, ideértve a vasutak felszerelését és a betegszállitásra használt hajókat, a nemzetközi jog általános szabályai irányadók.
Tiszteletből Svájcz iránt, a szövetségi szinek felcserélésével a fehér alapon nyugvó vörös kereszt czimerképe lesz ezentul is a hadseregek egészségügyi csapatainak jelképe és megkülönböztető jelvénye.
Ez a jelkép szerepel a lobogókon, a karszalagokon, valamint minden olyan tárgyon, a mely az illetékes katonai hatóság engedélyével az egészségügyi csapatok felszereléséhez tartozik.
A 9. czikk 1. bekezdése, továbbá 10. és 11. czikk értelmében védett személyzet a balkarján karszalagot visel, fehér alapon vörös kereszttel; ezt a karszalagot az illetékes katonai hatóság szolgáltatja ki és látja el bélyeggel, a mely karszalaghoz azokat a személyeket illetőleg, a kik a hadseregek egészségügyi csapataihoz vannak beosztva, de a kiknek nincs katonai egyenruhájuk, személyazonossági bizonyitvány járul.
Az Egyezménynek megkülönböztető lobogóját a katonai hatóság engedélyével csakis azokra az egészségügyi alakzatokra és intézetekre szabad kitüzni, a melyeknek kiméléséről az Egyezmény rendelkezik. E lobogó mellé ki kell tüzni annak a hadviselő félnek nemzeti lobogóját is, a melyhez az illető alakzat vagy intézet tartozik.
Azonban az ellenség hatalmába került egészségügyi alakzatok mindaddig, a mig ebben a helyzetben vannak, nem tüznek ki más lobogót, mint a Vörös Kereszt lobogóját.
A semleges országoknak azok az egészségügyi alakzatai, a melyek a 11. czikkben meghatározott előfeltételek közt nyertek jogot a közremüködésre, az Egyezmény lobogója mellett annak a hadviselő félnek lobogóját tüzik ki, a mely mellé állottak.
Az előbbi czikk második bekezdését reájuk is alkalmazni kell.
A fehér alapon nyugvó vörös kereszt jelképe és a Vörös Kereszt vagy Genfi Kereszt szavak, sem béke sem háboru idején nem használhatók másra, mint arra, hogy védelmezzék és megjelöljék azokat az egészségügyi alakzatokat és intézeteket, továbbá azt a személyzetet és azokat az anyagszereket, a melyek az Egyezmény védelme alá tartoznak.
A jelen Egyezmény határozatai csakis a szerződő Hatalmakra nézve kötelezők, ha közülök ketten vagy többen egymással háboruba keverednek. Megszünik ezeknek a határozatoknak kötelező ereje abban az esetben, ha a hadviselő hatalmak egyike nem szerepel az Egyezményt aláiró hatalmak között.
A hadviselő seregek főparancsnokai kötelesek a megelőző czikkek részletes végrehajtásáról gondoskodni, valamint az előre nem látott esetekben kormányaik utasitásai és a jelen Egyezmény általános szabályai értelmében eljárni.
Az aláiró kormányok megteszik a szükséges intézkedéseket oly czélból, hogy csapataik és különösen a védett személyzet a jelen Egyezmény határozmányait megismerje és hogy ezek a népességnek tudomására jussanak.
Azok az aláiró kormányok, a melyeknek törvényei nem volnának már most is megfelelők, kötelezik magukat arra, hogy a szükséges intézkedéseket megteszik vagy törvényhozó testületeiknél javaslatba hozzák a végből, hogy mindenkor megakadályozhassák a Vörös Kereszt vagy a Genfi Kereszt jelképnek vagy elnevezésnek különösen kereskedelmi czélból gyári vagy kereskedelmi jegyeken, magánosok vagy oly más társulatok által való használatát, a melyeknek erre a jelen Egyezmény értelmében joguk nincsen.
A jelkép vagy elnevezés használatának tilalma attól az időtől kezdve nyer hatályt, a melyet e tekintetben az illető törvényhozás megállapit, de legkésőbb öt évvel a jelen Egyezmény hatályba lépte után. Ettől a joghatálytól kezdve nem lehet többé oly gyári vagy kereskedelmi jegyet szerezni, a mely a tilalomba ütközik.
Az aláiró kormányok kötelezik magukat arra is, hogy katonai büntetőtörvényeik elégtelensége esetében a szükséges intézkedéseket megteszik vagy törvényhozó testületeiknél javaslatba hozzák a végből, hogy háboru idején megakadályozhassák a hadsereg sebesültjeinek és betegeinek kifosztására és bántalmazására irányuló egyéni cselekedeteket, ugyszintén, hogy katonai jelvények jogtalan használata gyanánt büntethessék azt, ha Vörös Kereszt lobogóval és karszalaggal katonák vagy a jelen Egyezménynyel nem védett magánosok visszaélnek.
Közölni fogják egymással, a Svájczi Szövetségi Tanács közvetitésével, az ily visszaélések megakadályozására vonatkozó intézkedéseket, legkésőbb a jelen Egyezménynek megerősitésétől számitott öt esztendő alatt.
A jelen Egezmény, mihelyt csak lehet, meg fog erősittetni.
A megerősitő okiratok Bernben fognak letétetni.
Minden megerősitő okirat letételéről jegyzőkönyvet kell majd szerkeszteni, a melynek egy-egy hiteles másolata diplomácziai uton mindegyik szerződő Hatalom részére meg fog küldetni.
A jelen Egyezmény mindegyik Hatalomra nézve a saját megerősitő okiratai letételének keltétől számitott hat hónap mulva lép hatályba.
A jelen Egyezmény, miután kellőleg megerősittetett, a szerződő államok közötti viszonylatokban az 1864. évi augusztus hó 22-én kelt Egyezmény helyébe lép.
Az 1864. évi Egyezmény azok közt a felek közt marad érvényben, a kik azt aláirták, de a jelen egyezményt nem erősitik meg.
A jelen Egyezményt a folyó évi deczember hó 31-éig aláirhatják az 1906. évi junius hó 11-én megnyitott Értekezleten képviselt Hatalmak, valamint azok a Hatalmak is, a melyek ezen az értekezleten részt nem vettek, de az 1864. évi egyezményt aláirták.
E Hatalmak közül azoknak, a melyek 1906. évi deczember hó 31-én a jelen Egyezményt nem irták alá, szabadságukban áll ahhoz később csatlakozni. Csatlakozásukat a Svájczi Szövetségi tanácshoz intézett irásbeli értesitésben kell közölniök, a melyet ez az összes többi szerződő Hatalmak tudomására juttat.
A többi Hatalmak kérhetik azt, hogy ugyanily módon csatlakozhassanak, azonban ez a kérelmük csak akkor lesz hatályos, ha a Szövetségi tanácshoz intézett értesitéstől számitott egy év alatt a Szövetségi tanácshoz a Szerződő Hatalmak egyikétől sem érkezett be ellenvetés.
A Szerződő Felek mindegyikének jogában álla a jelen Egyezményt felmondani. Ez a felmondás a Svájczi Szövetségi tanácshoz intézett irásbeli értesitéstől számitott egy év mulva válik csak hatályossá; a Svájczi Szövetségi tanács az értesitést azonnal közli a többi szerződő Felekkel.
A felmondásnak csak arra a Hatalomra van kihatása, a melytől származik.
Minek Hiteléül a Meghatalmazottak a jelen Egyezményt aláirták és pecsétjeikkel ellátták.
Kelt Genfben, az ezerkilenczszázhatodik évi julius hó hatodikán, egyetlen példányban, a mely a Svájczi Szövetségtanács levéltárában marad letéve és a melynek hiteles másolatai a szerződő Hatalmaknak diplomácziai uton meg fognak küldetni.
[Aláírások]
Az 1864. évi augusztus hó 22-én kötött Genfi egyezmény szövege a következő:
Az ambulancziák és a katonai kórházak semlegeseknek ismertetnek el és ilyeténképen azokat a hadviselő feleknek mindaddig oltalmazniok és kimélniök kell, a mig bennük betegek vagy sebesültek tartózkodnak.
A semlegesség megszünnék, ha ezeket az ambulancziákat vagy kórházakat katonai erő venné őrizet alá.
A kórházak és ambulancziák személyzete - ideértve a felügyeletre, továbbá az egészségügyi, az igazgatási és sebesültszállitási szolgálatra hivatottakat - valamint a tábori lelkészek, müködésük ideje alatt és mindaddig részesülnek a semlegesség kedvezményében, a mig összeszedésre és segélyre szoruló sebesültek vannak.
Az előbbi czikkben megjelölt személyeknek, ha azt a kórházat vagy ambulancziát, a melynél müködnek, az ellenség elfoglalta is, szabadságukban áll hivatásuk teljesitését folytatni vagy visszatérni ahhoz a csapattesthez, a hová tartoznak.
Ily estben, ha ezek a személyek müködésüket beszüntetik, az elfoglaló hadseregnek gondoskodnia kell arról, hogy őket az ellenséges előörsökhöz átkisérjék.
Minthogy a kórházak felszerelésére a háboru szabályait kell alkalmazni, az ily kórházakban alkalmazott személyek visszavonulásuk esetében csakis azokat a tárgyakat vihetik el magukkal, a melyek őket magántulajdonul illetik meg.
Ellenben az ambulancziák megtarthatják hasonló esetben felszerelésüket.
Az országnak azok a lakosai, a kik a betegeknek segélyt nyujtanak, kiméletben részesülnek és szabadlábon maradnak. A háborut viselő Hatalmak tábornokainak kötelességükben áll a lakosságot figyelmeztetni a szolgálatra, a melyet emberiességükkel tehetnek és az ebből javukra bekövetkező semlegességre.
Az a sebesült, a kit valamely házba befogadtak és ott ápolnak, ezen háznak oltalmul szolgál. Az a lakos, a ki magához sebesültet fogadott be, mentesitve van a csapatok beszállásolásától, valamint a kivetésre kerülő hadisarc egy részétől.
A sebesült vagy beteg katonákat össze kell szedni és ápolásban kell részesiteni, tekintet nélkül állampolgárságukra.
A főparancsnokoknak jogukban áll, hogy az ütközetben megsebesült katonákat azonnal átadassák az ellenséges előőrsöknek, feltéve, hogy ezt a körülmények megengedik s ebbe mindkét fél beleegyezik.
Hazájukba kell visszaküldeni azokat, a kik felgyógyulásuk után szolgálatra képteleneknek bizonyulnak.
A többieket szintén haza lehet küldeni azon feltétel alatt, hogy a háboru tartama alatt ujra fegyvert nem fognak.
A betegszállitmányokat és az azok vezetésére hivatott személyeket feltétlen semlegesség védi.
A kórházak, az ambulancziák és a beteszállitmányok részére megkülönböztető és egyforma lobogó állapittatik meg. E mellé minden körülmények között fel kell huzni a nemzeti lobogót.
Hasonlóképen meg van engedve, hogy a semlegesitett személyzet karszalagot viseljen, ennek kiszolgáltatása azonban a katonai hatóságot illeti.
A lobogón és a karszalagon fehér mezőben nyugvó vörös kereszt lesz.
A jelen Egyezmény végrehajtásának részleteit a hadviselő seregek főparancsnokai a kormánytól nyert utasitáshoz képest és a jelen Egyezményben kifejezésre juttatott alapelveknek megfelelően szabályozzák.
A magas szerződő Hatalmak megegyeztek abban, hogy a jelen Egyezményt közölni fogják azokkal a Kormányokkal, a melyek a genfi nemzetközi értekezletre meghatalmazottakat nem küldhettek és hogy ezeket a Kormányokat a csatlakozásra fel fogják hivni; a jegyzőkönyvet e czélból nyitva hagyják.
