A házasság érvényességének előfeltételeire vonatkozó törvények összeütközéseinek kiegyenlitése végett az 1902. évi junius hó 12-én Hágában kötött nemzetközi egyemény az ország törvényei közé iktattatik.
Szövege a következő:
Ő Felsége a Német császár, Poroszország királya a Német Birodalom nevében, Ő Felsége Ausztria császárja, Csehország királya stb., stb. és Magyarország apostoli királya, Ő Felsége a Belgák királya, Ő Felsége Spanyolország királya, a Franczia Köztársaság elnöke, Ő Felsége Olaszország királya, Ő Királyi Fensége Luxemburg nagyherczege, Nassau herczege, Ő Felsége Németalföld királynője, Ő Felsége Portugália és Algarbia királya stb., stb., Ő Felsége Rumánia királya, Ő Felsége Svédország és Norvégország királya Svédország nevében és a Svájczi Szövetségi tanács:
Közös rendelkezéseket óhajtván megállapitani a házasság érvényességének előfeltételeire vonatkozó törvények összeütközéseinek kiegyenlítése végett.
Elhatározták, hogy e czélra egyezményt kötnek és meghatalmazottaikká kinevezték még pedig:
[következik a meghatalmazottak megnevezése]
A kik közölvén egymással meghatalmazásaikat, a melyeket jó és kellő alakban találtak, a következőkben állapodtak meg:
A házasság kötésének jogát a házasulók mindegyikének hazai törvénye szabályozza, kivéve, hogy e törvény valamely rendelkezése kifejezetten más törvényre utal.
A házasságkötés helyének törvénye megtilthatja a külföldiek házasságát, ha az ellenkeznék jogszabályai közül azokkal, melyek megállapitják:
1. a rokonságnak vagy a sógorságnak föltétlen házassági akadályul szolgáló fokait;
2. azt, hogy föltétlen házassági akadály van azok közt, kik oly házasságtörésben bűnösök, mely egyikük házasságának felbontására okot adott;
3. azt, hogy föltétlen házassági akadály van azok közt, kik el voltak itélve a miatt, mert egymással egyetértve egyikük házastársának élete ellen törtek.
A fentemlitett akadályok valamelyikének ellenére kötött házasság nem érvénytelen, föltéve, hogy az 1. czikkben jelzett törvény szerint érvényes.
Fenntartva a jelen egyezmény 6. czikkének első bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazását, egyik szerződő állam sem kötelezi magát, hogy megköttet oly házasságot, mely korábbi házasság vagy vallási jellegü akadály miatt ellenkeznék törvényeivel. Ily természetü akadály megszegése nem vonhatja maga után a házasság érvénytelenségét más országokban, mint csak ott, a hol a házasságkötés végbement.
A házasságkötés helyének törvénye megengedheti, hogy külföldiek házasságot kössenek az 1. czikkben jelzett törvény akadályainak ellenére is, ha ezek az akadályok kizárólag vallási jellegü okokon alapszanak.
A többi államoknak joguk van az ilyen körülmények között kötött házasságot érvényesnek el nem ismerni.
A külföldiek, hogy házasságot köthessenek, igazolni tartoznak, hogy az 1. czikkben jelzett törvény szerint szükséges előfeltételek rájuk néve fennforognak.
Ez az igazolás történhetik akár oly tanusitványnyal, melyet a házasulók hazai államától nyert felhatalmazás alapján diplomácziai vagy konzuli tisztviselők állitottak ki, akár pedig a bizonyitás bármely más módjának segitségével, föltéve, hogy a házasságkötés országának nemzetközi egyezményei vagy hatóságai az igazolást elegendőnek ismerik el.
Mindenütt érvényesnek kell elismerni alaki tekintetben azt a házasságot, melyet annak az országnak törvénye szerint kötöttek, a hol a házasság lérejött.
Mindazonáltal megegyezés áll fenn az iránt, hogy azok az országok, melyeknek törvényhozása egyházi házasságkötést kiván, jogositva vannak a polgáraik által külföldön az utóbbi rendelkezés figyelmen kivül hagyásával kötött házasságokat érvényeseknek el nem ismerni.
A hazai törvénynek a házasság kihirdetésére vonatkozó rendelkezéseit meg kell tartani; de ennek a kihirdetésnek hiánya nem vonhatja maga után a házasság érvénytelenségét másutt, mint csak abban az országban, melynek törvénye sérelmet szenvedett.
A házassági anyakönyvi bejegyzésről hiteles másolatot kell átküldeni mindegyik házastárs hazájának hatóságaihoz.
Mindenütt érvényesnek kell elismerni alaki tekintetben azt a házasságot, melyet diplomácziai vagy konzuli tisztviselő előtt ennek törvényhozása értelmében kötöttek, ha a házasulók egyike sem polgára annak az államnak, a hol a házasságkötés végbement és ha ez az állam nem ellenzi azt. Nem ellenezheti azonban, ha oly házasságról van szó, mely korábbi házasság vagy vallási jellegü akadály miatt ellenkeznék törvényeivel.
Az 5. czikk második bekezdésében foglalt fenntartás a diplomácziai vagy konzuli tisztviselők előtt kötött házasságokra is alkalmazást nyer.
A házasságot, mely alaki tekintetben érvénytelen abban az országban, a hol megkötése végbement, érvényesnek lehet elismerni a többi országokban, ha az alakiságot, melyet a házasulók mindegyikének hazai törvénye megszab, megtartották.
A jelen egyezmény csak azokra a házasságokra nyer alkalmazást, melyeket a szerződő államok területén oly személyek kötöttek, kik közül legalább az egyik polgára a szerződő államok valamelyikének.
Egyik állam sem kötelezi magát a jelen egyezménynyel oly törvény alkalmazására, mely nem a szerződő államok valamelyikének törvénye.
A jelen egyezmény, mely a szerződő államoknak csak európai területeire nyer alkalmazást, meg fog erősittetni és a megerősitő okiratok Hágában le fognak tétetni, mihelyt a Magas szerződő Felek többsége abban a helyzetben lesz, hogy igy intézkedhessék.
Erről a letételről jegyzőkönyvet kell majd szerkeszteni, a melynek egy-egy hiteles másolata diplomácziai uton mindegyik szerződő állam részére meg fog küldetni.
Azoknak az államoknak, a melyek a jelen egyezményt alá nem irták, de a harmadik nemzetközi magánjogi konferenczián képviselve voltak, szabadságukban áll a jelen egyezményhez egyszerüen csatlakozni.
A csatlakozni kivánó állam ezt a szándékát legkésőbb az 1904. évi deczember hó 31-ikéig egy iratban közölni fogja, melyet Németalföld kormányának levéltárába kell majd elhelyezni. Ez a kormány az iratról egy-egy hiteles másolatot fog küldeni diplomácziai uton a szerződő államok mindegyikének.
A jelen egyezmény hatályba lép a hatvanadik napon a megerősitő okiratok letételétől vagy a csatlakozások közlésének keltétől számitva.
A jelen egyezmény tartama öt év a megerősitő okiratok letételének keltétől számitva.
Ez az időtartam az emlitett naptól kezdődik még azokra az államokra nézve is, a melyek a megerősitő okiratot e nap után tették le, vagy későbben csatlakoztak az egyezményhez.
Az egyezmény öt évről öt évre hallgatagon megujul, ha csak fel nem mondják.
A felmondást az előző bekezdésekben jelzett időtartam előtt legalább hat hónappal Németalföld kormányával kell közölni, mely arról értesiteni fogja az összes többi szerződő államokat.
A felmondás hatása csak arra az államra terjed ki, melytől származik. Az egyezmény a többi államokra nézve hatályban marad.
Ennek hiteléül az illető meghatalmazottak a jelen egyezményt aláirták és pecsétjeikkel ellátták.
Kelt Hágában, az ezerkilencszázkettedik évi junius hó tizenkettedikén, egyetlen példányban, mely a németalföldi kormány levéltárában fog letétetni és a melynek egy-egy hiteles másolata diplomácziai uton meg fog küldetni azon államok mindegyikének, melyek a hágai harmadik nemzetközi magánjogi értekezleten képviselve voltak.
[Aláírások]
