Az 1. Cikkhez
Az 1-3. czikk rendelkezései módot nyujtanak arra, hogy a szerződő államok területén a külföldi kiskoruak ne maradjanak gyámság nélkül, mert az idézett rendelkezések a külföldi kiskoru gyámságának szervezését elsősorban az ő hazai hatóságára, ilyennek hiányában a kiskoru hazai állama által e végből felhatalmazott diplomácziai vagy consuli tisztviselőire, vagy ha a külföldi kiskoruról az utóbbi irányban sem történt gondoskodás, a kiskoru rendes tartózkodó helyének hatóságaira bizzák. Az 1. czikk tartalmazza a főszabályt, mely szerint a kiskoru gyámáságát az ő hazai törvénye szabályozza. Ebből, valamint az 1. czikk rendelkezéseinek egybevetéséből a 2. és 3. czikk rendelkezéseivel következik, hogy a külföldi kiskoru gyámságának szervezésére - a mint emlitve volt - elsősorban a kiskoru hazai hatósága van hivatva és hogy e hatóságnak saját törvényeit kell a külföldön tartózkodó kiskorúval szemben is alkalmazni. A kiskoru hazai jogrendszerének elvét, szemben a lex domicilii és a lex rei sitae elvével, az egyezmény főszabály gyanánt azért fogadta el, mert a kort, melynek elértével valaki teljeskoruvá válik és az ebből folyó cselekvőképességet mindegyik állam, tekintettel különleges viszonyaira, saját polgárainak átlagos testi és szellemi érettségéhez méri, tehát a kiskoru hazai törvényéről lehet leginkább föltételezni, hogy a gyámságra vonatkozó intézkedéseivel leginkább megfelel az illető kiskoru egyéniségének, származásának, szükségletének, érdekeinek, egy szóval mindazoknak a sajátosságoknak, melyek őt jellemzik. Az egyezmény nem zárja ki teljesen a lex domicilii és a lex sitae alkalmazását, de azt csak kivételes esetekben engedi meg, melyekről különösen a 3. és 6. czikkeknél lesz szó.
A hazai törvény (és nem a lex domicilii vagy pedig a lex rei sitae) mint főelv alapján ál egyéiránt az 1877:XX. tc. 62. §-a is, midőn kimondja, hogy a magyar gyámhatóság által magyar honosokra elrendelt gyámság - a mennyiben ezt nemzetközi szerződések vagy egyéb okok nem akadályozzák - a gyámoltaknak vagy gondnokoltaknak külföldön létező vagyonára is kiterjed. Az idézett (62. § szabályainak alkalmazását a jelen nemzetközi egyezmény nemcsak hogy nam akadályozza, hanem a 6. czikk második bekezdésének korlátai közt egyenesen elrendeli. A mi a külföldi kiskoruaknak Magyarország területén gondozandó érdekeit illeti, e részben az 1877:XX. tc. 63. §-a akképen rendelkezik ugyan, hogy azon külföldieknek Magyarországon létező ingó vagy ingatlan vagyonára, a kik külföldön állanak gyámság alatt, az itten gyámhatóság rendel külön gondnokot, de ez a szabály az idézett § szerint csak annyiban áll, a mennyiben nemzetközi szerződések az ellenkezőt nem rendelik. A jelen egyezmény beczikkelyezése esetén, reánk nézve oly nemzetközi szerződés lesz, mely a szerződő államokkal szemben a magyar törvény által előre látott irányban ellenkezést tartalmaz, azaz a 6. czikk második bekezdésének korlátai közt a külföldi kiskoru hazai törvényének alkalmazását, vagyis azt rendeli, hogy a külföldi gyámhatóság által saját polgárára elrendelt gyámság Magyarországra is kiterjed s a külföldi kiskorunak hazai törvényei szerint vezetendő. Ugyanez az alapgondolat nyilatkozik meg az 1877:XX. tc. 64. §-ában is, mely szemben a magyar gyámhatóság által elrendelt ideiglenes gyámsággal, kifejezetten elismeri, hogy véglegesen a külföldi gyámoltnak saját hatósága van hivatva Magyarországra is kiható érvénynyel a külföldi kiskoru gyámsága iránt a szükséges intézkedéseket megtenni.
A 2. Cikkhez
A 2. czikk lehetővé teszi azt, hogy a külföldön tartózkodó kiskoru gyámságáról a diplomácziai vagy consuli tisztviselő gondoskodhassék a kiskoru hazai államától nyert felhatalmazás alapján az utóbb emlitett állam törvénye értelmében. A 2. czikk tulajdonképen folyománya az 1. czikknek, mert ha a kiskoru gyámságát az ő hazai törvénye szabályozza, ebből következik, hogy a mennyiben a külföldi kiskorunak akár hazai törvénye, akár pedig e törvény keretében hazai kormánya a gyámság szervezésére a diplomácziai vagy consuli hatóságot hatalmazza fel, a most emlitett hatóságnak kell a reá ruházott gyámhatósági hatáskörben eljárnia. A külföldi kiskoru tartózkodási helyének állama előtt többnyire közömbös az, vajjon területén a külföldi kiskorunak diplomácziai vagy consuli tisztviselője, vagy pedig a kiskoru hazájának belföldi hatósága végzi-e az idegen kiskorura nézve a gyámhatósági teendőket. Megtörténhetik azonban, hogy a külföldi kiskoru tartózkodási helyének állama bármi oknál fogva ellenezni kénytelen azt, hogy területén külföldi diplomácziai vagy consuli tisztviselők gyámhatósági feladatokat teljesitsenek. Az ellenzés eshetőleg a külügyi szolgálatnak csak bizonyos közegei, például a tiszteletbeli consuli közegek ellen irányulhat és oka helet az a föltevés, hogy a tiszteletbeli consuli közegek, miután főképen a kereskedelmi érdekek képviseletére vannak hivatva, a külföldi kiskoru hazai gyámsági jogában talán nem eléggé járatosak. Az ellenzés jogát tehát a 2. czikk egész általánosságban biztositja. Gyakorolhatja ezt a jogot mindegyik szerződő állam törvényhozása, de gyakorolhatja a kormány is. Czélszerü ennélfogva, ha az az állam, mely saját diplománcziai vagy consuli tisztviselőit a többi szerződő államokban vagy azok némelyikében gyámhatósági hatáskörrel kivánja felruházni, előzetesen kérdést intéz az illető külföldi államok kormányaihoz, vajjon nem akarnak-e a 2. czikkben emlitett ellenzés jogával élni.
A szerződő államok közül azokkal szemben, a melyeknek területén a mi diplománcziai vagy consuli tisztviselőnk a magyar kormánytól nyert felhatalmazás alapján magyar gyámhatósági feladatokat fognak teljesiteni, sem a magyar törvényhozás, sem a magyar kormány nem fogja a viszonosság megsértése nélkül ellenezhetni, hogy az illető államok diplomácziai vagy consuli tisztviselői nálunk is hasonló functiókat gyakorolhassanak. A magyar kormány e részben beleegyezésének megadására a jelen egyezmény beczikkelyezésével a magyar törvényhozás által felhatalmazottnak kell majd tekinteni. Az egyezmény a 2. czikkben és a következő czikkeknek több rendelkezésében a kiskorunak rendes tartózkodó helyéről és nem rendes lakóhelyéről szól, mert a kiskorunak nincsen önálló lakóhelye, hanem szülőinek vagy gyámjának lakóhelyét követi, az egyezmény azonban azokra a külföldi kiskoruakra is kiterjeszkedik, a kiknek szülői vagy gyámja nem abban az orszában laknak, mint a melyben a kiskoru tartózkodik. A külföldi kiskorunak azonban rendes tartózkodó helylyel kell a szerződő államok valamelyikének területén birnia és - a 7., valamint a 8. czikkek eseteitől eltekintve - átmeneti tartózkodás nem elég.
A 3. czikkhez
A 3. czikk szerint a külföldi kiskoru a tartózkodó helyének gyámhatósága alá kerülhet, ha reá nézve a gyámság hazai törvénye értelmében szeervezve nincsen vagy nem szervezhető. Ilyen eset különféle okoknál fogva állhat be. Igy megtörténhetik, hogy a külföldi kiskorunak hazai törvénye egyáltalában nem tartalmaz rendelkezést arra az esetre, ha a kiskoru vagyonával együtt hazájának határain kivül tartózkodik, vagy megtörténhetik, hogy ily esetekre a kiskoru hazai törvénye a diplomácziai vagy consuli tisztviselőkre ruházza ugyan a gyámhatóságot, de a kiskoru tartózkodó helyének állama ellenzi, hogy területén a nevezett külügyi közegek gyámhatósági jogokat gyakoroljanak. De megtörténhetik az is, hogy a külföldi kiskoru hazájának törvénye szerint a hazai belföldi gyámhatóság kiterjedne ugyan a külföldön tartózkodó kiskoruakra is, de czélszerübbnek mutatkozik, hogy akár a nagyobb távolság miatt, akár eegyéb tekinteteknél fogva különösen olyan kiskoruakra nézve, kiknek ugy személye, mint vagyona állandóan külföldön van és marad, a külföldi kiskoru hazai gyámhatósága helyett a tartózkodó hely hatósága járjon el. Ilyen és hasonló esetekre szól a 3. czikk rendelkezése.
Különösen ki kell azonban emelni, hogy a 3. czikk szerint a külföldi kiskoru tartózkodó helyének hatósága, habár külföldi kiskoru gyámsági ügyében jár is el, mindig saját és nem a külföldi kiskoru hazájának törvényét alkalmazza. A tartózkodó hely gyámhatóságát arra kötelezni, hogy ne saját, hanem a külföldi kiskoru hazájának törvényét alkalmazza, annál kevésbé lehet, mert a tartózkodó hely államában igen gyakran egészen hiányzanak azok a közegek és egyéb intézmények, melyeket a kiskoru hazai törvénye föltételez. Azt az elvet, hogy gyámsági ügyekben a gyámhatóságtól ennek saját törvénye el nem választható, az 1877:XX. tc. 65. §-a is elismeri. Az egyezmény az emlitett elv alól tesz azonban egy kivételt, melyről az 5. czikknél lesz szó.
A 4. czikkhez
A külföldi kiskorura nézve a tartózkodásának helyén szervezett gyámság a 4. czikk első bekezdése értelmében csak mint kisegitő szerepel és bármikor helyébe léphet az a gyámság, melyet a kiskoru hazai törvényének megfelelően az egyezmény 1. vagy 2. czikke megjelöl. E rendelkezésnek oka az 1. czikknél már kiemelt ama körülményben rejlik, hogy az egyezmény a gyámsági ügyekre nézve főelv gyanánt a hazai intézmények rendszerét fogadta el, a melylyel szemben a tartózkodó hely törvénye csak kivételképen ott és annyiban nyerhet alkalmazást, a hol és a mennyiben alkalmazása kikeerülhetetlen. Az 1877:XX. tc. 61. §-a szerint a kiskoru magyar honosokkal szemben, a kik külföldön állanak gyámság alatt, a magyar gyámhatóság intézkedése azoknak csak Magyarországon létező vagyonára szoritkozhatik. Az egyezmény, beczikkelyezése esetén, a 4. czikk első bekezdésével a magyar gyámhatóság részére ennél jóval nagyobb jogot fog biztositani, mert az a szerződő államok irányában feljogositja, hogy a mennyiben jónak látja, a külföldi gyámság megszüntetését kivánhassa s a magyar kiskorut ugy személyére, mint bárhol létező vagyonára nézve magyar gyámság és magyar gyámhatóság alá helyezhesse. Az államnak, melynek területén a külföldi kiskoru tartózkodik, értesülnie kell arról, hogy az ott fennálló gyámságot a kiskoru hazai törvényének megfelelő gyámság váltja fel. Értesülnie kell pedig azért, hogy a változást a kormány saját hatóságának, mely a gyámságot elrendelte, vagy ha ilyen nem létezik, a gyámnak tudomására juttathassa és igy elejét vehesse kettős gyámság fennállásának, a mi bonyodalmakra vezethetne és különösen azoknak a jóhiszemü harmadik személyeknek szolgálhatna hátrányára, kik a kiskoruval, illetőleg gyámjával jogügyleteket kötnek.
Ez az oka a 4. czikk második bekezdésében foglalt rendelkezésnek. Ugyancsak bonyodalmak kikerülését és a jóhiszemü harmadik személyek érdekét, különösen azokét, a kik abban az államban tartózkodnak, a hol a korábbi gyámság szervezve volt, tartja szem előtt a 4. czikk utolsó bekezdése is, midőn ennek az államnak törvényhozására bizza ama kérdés eldöntését, hogy ily esetekben, mely időpontban szünik meg a külföldi kiskoru tartózkodási helyén szervezett gyámság. Az 1877:XX. tc. kifejezett rendelkezéssel ugyan nem határozza meg, hogy a szóbanforgó esetekben, mely időpontban szünjék meg a magyar és kezdődjék a külföldi gyámság, de egyáltalában nem akadályozza a magyar gyámhatóságot, hogy e kérdésben a kiskoru érdekeinek és jóhiszemü harmadik személyek jogainak megóvása mellett a magyar jogból meritett elvek alapján határozzon és esetleg hirdetményt is bocsásson ki. Végül megjegyezendő, hogy figyelemmel a 3. czikk rendelkezéseire, a kiskoru, ki megváltoztatja állampolgárságát, megtarthatja a tartózkodási helyen érvényben levő törvény értelmében javára fennálló gyámságot mindaddig, mig a reá vonatkozó gyámságot uj hazája a 4. czikkhez képest át nem veszi.
Az 5. czikkhez
Az 5. czikk szerint a gyámság minden esetben a kiskoru hazai törvénye által meghatározott időpontokban és okokból kezdődik s ér véget. Ezt a szabályt - a mint annak általános szövegezéséből kitünik - alkalmazni kell nemcsak akkor, ha a gyámság az 1. vagy a 2. czikk alapján a külföldi kiskoru hazai törvények értelmében, hanem akkor is, ha a 3. czikk alapján a külföldi kiskoru tartózkodó helyének törvénye értelmében van szervezve. Az utóbbi esetben ugyanis a 3. czikk rendelkezésénél fogva a külföldi kiskoru gyámságára nem az ő hazai törvénye, hanem tartózkodó helyének törvénye lévén irányadó, az utóbbi törvény szerint kellene eldönteni azt a kérdést is, hogy a gyámság reá nézve mikor és mely okokból kezdődik s ér véget. Miután azonban nem lehet ugyanannak az egyénnek két különböző személyi állapota és nem lehet őt az egyik államban nagykorunak, a másikban pedig kiskorunak tekinteni, miután továbbá nem engedhető meg, hogy a személyi állapot változzék a szerint, a mint valaki az egyik vagy a másik államban tartózkodik: ennélfogva az 5. czikkben jelzett kérdések a hazai törvény uralma alól még arra az estre sem vonhatók el, ha arról van szó, hogy a külföldi kiskoru hazáján kivül kerüljön gyámság alá vagy maradjon gyámság alatt. Az 5. czikkre tehát, különösen a 3. czikk rendelkezéseivel szemben, szükség van. Az 5. czikkből következik, hogy a tartózkodó hely állama nem tekintheti kiskorunak azt a külföldit, ki tartózkodó helyének törvénye szerint kiskoru volna ugyan, de hazai törvénye szerint már nagykoru, sem pedig nagykorunak azt, ki csak tartózkodó helyének törvénye szerint érte el a teljes kort, de hazai törvénye szerint még kiskoru.
A 6. czikkhez
A kiskoru érdekének leginkább az egységes gyámsági ügyvitel felel meg, vagyis olyan, mely - a mint a 6. czikk első bekezdése rendeli - kiterjed a kiskoru személyére és javainak összességére, bárhol feküdjenek is azok. A gyámsági ügyvitel felöli nemcsak a gyámhatóságnak, hanem a gyámnak feladatait is. Ez az ügyvitel, ha a gyámság az 1. vagy 2. czikk értelmében van szervezve, a kiskoru hazájának, ha pedig a gyámság szervezése a 3. czikken alapszik, a kiskoru tartózkodó helyének törvényéhez fog alkalmazkodni. Állani fog a 6. czikk első bekezdésének idézett rendelkezése, mint általános szabály, a kiskoru vagyonához tartozó ingatlanokra is és a lex rei sita szerint a kiskoruak ingatlanaira nézve fennálló rendelkezések rendesen nem fognak érvényesülhetni. Kivétel a 6. czikk második bekezdése értelmében csak bizonyos ingatlanokra lesz tehető, melyek fekvésük helyének törvénye szerint különleges (például hitbizományi) birtokrendszer alá esnek. Az 1877:XX. tc. 63. §-a, utalással a nemzetközi szerződésekre, kifejezetten nyitva tartja lehetőségét oly értelmü nemzetközi megállapodásnak, hogy a külföldön gyámság alatt álló külföldieknek Magyarországon létező nemcsak ingó, hanem ingatlan vagyonára is a külföldi gyámság legyen irányadó. Ilyen nemzetközi megállapodás lesz, beczikkelyezése esetén, az egyezmény 6. czikke, melynek következtében - hacsak a magyar gyámhatóság a 3. czikk alapján el nem jár - külföldi kiskoruaknak magyarországi ingó és ingatlan vagyona egyaránt külföldi gyámsági ügyvitel alá fog tartozni és a magyar lex rei sita alkalmazásának csak annyiban lesz helye, a mennyiben oly magyarországi ingatlanokról van szó, melyek nálunk különleges birtokrendszer alatt állunk.
Viszont az egyezmény 6. czikkéből az 1877. évi XX. tc. 62. §-ának megfelelően következik az is, hogy a magyar gyámhatóság által magyar honosokra elrendelt gyámság a gyámoltaknak a többi szerződő államok területén létező ingó és ingatlan vagyonára szintén ki fog terjedni, kivéve azokat az ingatlanokat, melyek a 6. czikk második bekezdésének különleges rendelkezése alá esnek. A gyámi ügyviteli összefüggésben áll az a kérdés is, hogy ki van hivatva és kötelezve a gyámi tiszt viselésére. Hogy ki van hivatva a gyámi tiszt viselésére, azt az 1. és 2. czikk esetében - figyelemmel az idézett czikkek rendelkezéseire - a kiskoru hazájának törvénye határozza meg, a 3. czikk esetében pedig - a mint e czikk rendelkezéséből következik - annak a helynek törvénye, a hol a kiskoru állandóan tartózkodik. Ellenben, hogy melyik törvény szerint kell eldönteni azt, vajjon az előadottakhoz képest a gyámi tisztre hivatott személy köteles-e a gyámi tisztet elvállalni, oly kérdés, melyet az egyezmény - az előkészitő iratok tanusága szerint - keretén kivül állónak tekint és nem szabályoz. A szerződő államok tehát e részben a szerint, a mint belső törvényhozásuknak az egyik vagy a másiik megoldás felel meg, szabadon alkalmazhatják akár a gyámi tisztre hivatott személy hazai törvényét, akár pedig azt a törvényt, mely az illető esetben a gyámságra egyéb tekintetben irányadó.
A 7. Cikkhez
A 7. czikk alapgondolata megegyez az 1877:XX. tc. 64. §-ával, a mely utóbbi akképen rendelkezik, hogy ha valamely külföldi Magyarországban kiskoru gyermekeket hagyott hátra, ezek részére az itteni gyámhatóság által ideiglenes gyám rendelendő, mely gyámság addig tart, mig a gyámoltnak saját hatósága által más intézkedés nem tétetik. A 7. czikk azonban a külföldi kiskoru tartózkodó helyének hatóságát nemcsak ideiglenes gyám rendelésére, hanem általában mindazokra az intézkedésekre felhatalmazza, melyek a gyámság szervezéséig, valamint minden sürgős estben a külföldi kiskoru személyének vagy érdekeinek védelme végett szükségesek. A 7. czikk alkalmazásának nem előfeltétele az, hogy a külföldi kiskoru abban az országban, melynek hatóságai a 7. czikk értelmében eljárni kivánnak, rendes tartózkodó helylyel birjon, hanem elég, ha az illető országban csak átmenetileg tartózkodik, vagy ha ott oly érdekei vannak, melyek védelmet igényelnek.
A 8. Cikkhez
A 8. czikk első bekezdésében emlitett értesitésnek czélja az, hogy a külföldi kiskoru gyámsága iránt annak hazai állama az 1. czikk értelmében, illetőleg ha az a tartózkodási hely államában ellenzésre nem talál és a kiskoru hazai törvénye ugy rendeli, a 2. czikk értelmében intézkedhessék. A külföldi kiskoru hazai államának hatósága, melyekhez a tartózkodó hely államának hatóságai a 8. czikk első bekezdésében emlitett értesitést intézni tartoznak, lehetnek akár diplománcziai vagy konzuli, akár belső hatóságok. Az utóbbimesetben az érintkezés azon az uton történik, a mely az illető két állam szóbanforgó hatóságai közt elő van irva. Ha a külföldi kiskoru hazai államának a 8. czikk második bekezdése szerint adandó válasza tagadó volna, a tartózkodó hely államának módjában lesz a 3. czikket alkalmazni. A tartózkodó hely államának hatóságai a 8. czikk első bekezdésében emlitett értesitést megadhatják, habár ott a külföldi kiskoru nem rendesen, hanem csak átmenetileg tartózkodik. De ha a külföldi kiskoru hazai államának a 8. czikk második bekezdése szerint adandó válasza tagadó volna, a tartózkodó hely állama a 3. czikket csak akkor fogja alkalmazni, ha a külföldi kiskoru ott rendes tartózkodó helylyel bir, mert ez az utóbbi kellék a 3. czikk alkalmazásának előfeltétele. Ellenben a 7. czikkben körülirt intézkedéseket, ha azokra szükség van, a tartózkodó hely állama mindenesetre megteheti.
A 9. Cikkhez
A 9. czikk szerint az egyezmény alkalmazásának általános előfeltétele, hogy a kiskoru, kinek gyámságáról szó van, a szerződő államok valamelyikének polgára legyen, mert ha a kiskoru a szerződő államok egyikének sem polgára, ezeknek az államoknak semmi érdekük sincsen kvöetelni, hogy az ilyen kiskoru gyámsági ügyét bármelyik szerződő állam a jelen egyezmény alá vonni tartozzék. Ha azonban a kiskoru a szerződő államok valamelyikének polgára, akkor az az állam, melynek kötelékébe tartozik, érdekelve van ugyan abban, hogy polgárára az egyezmény rendelkezései nyerjenek alkalmazást, de ez iránt a többi szerződő államok - a mennyiben az 1-6. czikkek rendelkezéseiről van szó - csak arra az esetre vállalhatnak kötelezettséget, ha még egy második előfeltétel is fennforog, vagyis ha az illető kiskorunak rendes tartózkodó helye a szerződő államok valamelyikének területén van. Ezt a második előfeltételt kikötni azért volt szükséges, mert ily kikötés nélkül előfordulhatna, hogy valamelyik szerződő állam kiskoru polgára a szerződő államokon kivül álló országban tartózkodván, ennek az országnak gyámhatósága és gyámi törvényei alá kerülhetne, a szerződő államok pedig kénytelenek volnának oly hatóságok által és oly törvények alapján tett intézkedéseket elismerni, melyeket a jelen egyezmény megkötése alkalmából meg nem vizsgálhattak és igy oly szerződési kötelezettséget vállalnának, melynek terjedelme át nem tekinthető. A 7. és 8. czikk rendelkezéseivel szemben, azoknak természeténél fogva, az utóbbi aggály fenn nem forogván, erre a két czikkre nézve a 9. czikk második bekezdésének ki van mondva, hogy elég, ha a kiskoruak a szerződő államok valamelyikének polgárai, tehát nem szükséges még az is, hogy egyszersmind a szerződő államok valamelyikének területén legyen rendes tartózkodási helyük.
A 10. Cikkhez
A 10. czikk első sorban a 9. czikkhez csatlakozó azt a további elhatározást tartalmazza, hogy az egyezmény a szerződő államoknak csak európai területeire nyer alkalmazást, mert egyes szerződő államoknak Európán kivül fekvő olyan birtokaik is vannak, ahol az európaitól egészen eltérő czivilizáczió jogrendszere áll fenn. A 10. czikk egyebekben a ratificatióra vonatkozó szokásos rendelkezéseket foglalja magában.
