Az 1911. évi márczius hó 17-ik és 30-ik napján Szerbiával kötött konzuli egyezmény az ország törvényei közé iktattatik.
Szövege a következő:
Ő Felsége Ausztria császárja, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya
és
Ő Felsége Szerbia királya
áthatva attól az óhajtól, hogy területeikre konzuli tisztviselők kölcsönös befogadása tárgyában megállapodjanak s ezek jogait, kiváltságait és mentességeit, valamint hatáskörüket megállapitsák, elhatározták, hogy e czélra egyezményt kötnek és kinevezték meghatalmazottaikká, még pedig:
[következik a meghatalmazottak megnevezése]
ezek a meghatalmazottak közölték egymással szabályszerü alakban talált meghatalmazásaikat és azután a következő czikkekben állapodtak meg:
A magas szerződő felek mindegyikének jogában áll a másik fél városaiban és kereskedelmi helyein főkonzulokat, konzulokat, alkonzulokat vagy konzuli ügynököket alkalmazni. Fenntartják maguknak mindazonáltal a jogot arra, hogy kijelölhessék azokat a helyeket, a hol konzuli tisztviselők alkalmazását megfelelőnek nem találják; ez a megszoritás természetesen a szerződő felek valamelyikével szemben csak akkor alkalmazható, ha az összes többi hatalmasságokkal szemben is alkalmazást nyer.
A főkonzulok, a konzulok és az alkonzulok kölcsönösen elfogadtatnak és elismertetnek, mihelyt kinevezési okirataikat az illető országban érvényes szabályoknak és alakszerüségeknek megfelelően bemutatják. A feladataik akadálytalan teljesitéséhez szükséges működési engedélyt dijmentesen fogják megkapni és ha ezt a működési engedélyt felmutatják, székhelyük felsőbb hatósága azonnal megteszi a szükséges intézkedéseket a végből, hogy hivatali kötelességeiknek megfelelhessenek és hogy az őket megillető felmentések, előjogok, mentességek, kiváltságok és megtiszteltetések élvezetébe lépjenek.
A főkonzulok és a konzulok a másik szerződő fél külügyi ministeriumának jóváhagyásával a konzuli kerületükhöz tartozó városokban és helyeken konzuli ügynököket nevezhetnek ki.
Ezek az ügynökök szabadon választhatók a szerződő felek állampolgárai vagy az idegenek közül. A kinevező tisztviselőtől kinevezési okiratot kapnak és feladataikat a kinevező tisztviselő rendeleteihez képest és az ő felelősségére teljesitik.
Az emlitett ügynökök a jelen egyezményben megállapitott kiváltságokat és mentességeket élvezik, de a 4. czikkben és a 6. czikk 1. bekezdésében megállapitott felmentésekben és mentességekben nem részesülnek.
A főkonzulok, a konzulok és az alkonzulok, ha az őket kinevező szerződő félnek állampolgárai és hivatásos tisztviselői, fel vannak mentve a katonai beszállásolás, a katonai közterhek és szolgáltatások, valamint az illető ország bármely hatósága által kirótt minden egyenes, személyi, az ingóságok után járó vagy fényüzési adó alól, de ezek a felmentések semmiesetre sem lehetnek azoknál nagyobbak, a melyeket a szerződő felek diplomácziai képviselői élveznek.
Ha azonban ezek a konzulok kereskedelmet, ipart vagy keresettel járó hivatást folytatnak, e czimen ugyanazoknak a dijaknak, terheknek és adózásoknak vannak alávetve, mint más magánszemélyek.
Az e czikk 1. bekezdésében emlitett előjogok és felmentések hasonlóképen megilletik a konzuli alkalmazottakat is, ha állampolgárai és valóságos alkalmazottai annak a szerződő félnek, a mely őket kinevezte.
Egy konzul vagy konzuli alkalmazott sincs természetesen felmentve a székhelyének országában fekvő ingatlanai után járó adók vagy olyan adók alól, a melyek ugyanabban az országban ipari vagy kereskedelmi vállalatokba befektetett tőkéi után járnak.
A főkonzulok, a konzulok és az alkonzulok, valamint az e czikk 3. bekezdésében emlitett alkalmazottak fel vannak jogositva arra, hogy a másik szerződő fél területeire költözésük alkalmával vámmentesen hozhassák be használt ingóságaikat és háztartási eszközeiket. Ez a rendelkezés az élelmi czikkekre nem terjed ki.
A konzuli tisztviselők (lásd az 1. czikket), ha annak a szerződő félnek állampolgárai és hivatásos tisztviselői, a mely őket kinevezte, valamint a 4. czikk 3. bekezdésében emlitett alkalmazottak, feltéve, hogy ezek a tisztviselők és alkalmazottak kereskedést, ipart vagy keresettel járó hivatást nem folytatnak, nem kötelezhetők arra, hogy tanukként megjelenjenek annak az országnak biróságai előtt, a hol székhelyük van.
Ha a helyi biróságnak vallomásukra szüksége van, a biróságnak lakásukon vagy hivatalos helyiségükben kell megjelennie, vagy oda erre illetékes tisztviselőt kell kiküldenie szóbeli nyilatkozatukról megfelelő jegyzőkönyv készitése végett, vagy pedig irásbeli nyilatkozatot kiván tőlük a biróság.
Az emlitett konzuli tisztviselők és alkalmazottak kötelesek a hatóság kivánságához az általa kitüzött határidőben vagy napon és órában igazolatlan késedelmeskedés nélkül alkalmazkodni.
A főkonzulok, a konzulok és az alkonzulok, ha annak a szerződő félnek állampolgárai és hivatásos tisztviselői, a mely őket kinevezte, valamint a 4. czikk 3. bekezdésében emlitett alkalmazottak, személyes mentességet élveznek és őket nem lehet sem letartóztatni, sem fogságba helyezni, kivéve olyan bűncselekmény miatt, a mely annak az országnak törvényei szerint, a hol elkövették, egy évi szabadságvesztésbüntetést vagy ennél sulyosabb büntetést vonhat maga után.
Mihelyt valamely konzuli tisztviselő (lásd az 1. czikket) vagy valamely konzuli alkalmazott ellen bűnvádi eljárást inditanak vagy vádhatározatot hoznak, erről azt a diplomácziai képviseletet, a melyhez a terhelt a hivatali beosztás szerint tartozik, azonnal értesiteni kell.
A konzuli tisztviselők annak az épületnek a homlokzatára, a melyben a konzuli hivatalos helyiség van, feltehetik a hivatali jellegüket feltüntető felirással ellátott hivatalos czimerüket.
Továbbá nyilvános ünnepnapokon és más szokásos alkalmakkor kitüzhetik a hivatalos lobogót arra az épületre, a melyben hivatalos helyiségük van, feltéve, hogy ugyanabban a városban működnek, a hol diplomácziai képviselete van annak a szerződő félnek, a mely őket kinevezte. Hasonlóképen kitüzhetik hivatalos lobogójukat azokra a vizi járóművekre is, a melyeket tisztük végzésénél használnak.
Ezek a külső jelvények természetesen sohasem értelmezhetők úgy, mintha menedékjogot állapitanának meg.
A konzuli levéltárak mindenkor sérthetetlenek és a helyi hatóságok semmi ürügy alatt és semmi esetben sem kutathatják át vagy foglalhatják le az azokhoz tartozó iratokat.
Ezeket az iratokat mindig teljesen el kell különiteni azoktól a könyvektől vagy iratoktól, a melyek az illető konzuli tisztviselő által netalán gyakorolt kereskedésre vagy iparra, vagy keresettel járó hivatásra vonatkoznak.
A konzuli tisztviselők akadályoztatása, távolléte vagy elhalálozása esetében a hozzájuk beosztott hivatalnokok, a kiket az illetékes hatóságoknál hivatali minőségük szerint már megelőzőleg bejelentettek, a kérdéses állással járó feladatokat teljes joggal végezhetik. A helyi hatóságok ezt semmiképen sem akadályozhatják, ellenkezőleg kötelesek nekik mindazt a segitséget és támogatást nyujtani, a melyről a jelen egyezmény az illető hivatalvezetők érdekében gondoskodik.
A konzuli tisztviselők a rájuk bizott feladatok végzése közben szabadon fordulhatnak az illetékes helyi hatósághoz a végből, hogy a szerződő felek közt fennálló szerződéseken vagy egyezményeken ejtett bármely sérelem miatt felszólaljanak és hogy az ő hivatali kerületük egész területén lakó és hatóságuk alá tartozó egyének jogait és érdekeit megvédjék. Ha felszólalásaik eredménytelenek, diplomácziai képviselőjük közvetitését kérhetik ki.
A konzuli tisztviselők, úgyszintén irodavezetőik és titkáraik fel vannak jogositva arra, hogy hivatalos helyiségeikben, a felek lakásain és országaik hajóin irásba foglaljanak olyan nyilatkozatokat, a melyeket a hajókapitányok, a hajószemélyzet tagjai, utasok, kereskedők és országaik bármely más polgárai tenni kivánnak.
Ugyancsak fel vannak hatalmazva arra, hogy:
1. irásba foglalják a hatóságuk alá tartozó egyének végrendeleti intézkedéseit és mindazokat az őket érdeklő magánjogi ügyleteket, a melyeknek az érdekeltek hiteles alakot akarnak adni;
2. irásba foglaljanak mindennemü irásbeli szerződést és egyességet, a melyek a hatóságuk alá tartozó egyének közt vagy ez utóbbiak és annak a szerződő félnek állampolgárai közt jöttek létre, a melynek területein tisztüket gyakorolják, úgyszintén mindennemű jogügyletet, a mely csak ezeket az utóbbi személyeket érinti, föltéve természetesen, hogy a legutóbb emlitett okiratok annak a szerződő félnek területein fekvő javakra vagy ott elintézendő ügyekre vonatkoznak, a mely fél az emlitett tisztviselőket kinevezte.
A fentebb emlitett okiratokban foglalt nyilatkozatoknak és tanusitványoknak, a melyeket az emlitett tisztviselők hiteleseknek nyilvánitottak és hivatali pecsétjükkel elláttak, a szerződő felek területein, a mennyiben azt e felek törvényei megengedik, ugyanolyan jogerejük és joghatályuk van, mintha ezek az okiratok a szerződő felek egyikének vagy másikának valamely közhivatalnoka előtt jöttek volna létre, föltéve, hogy ezeket az okiratokat azon szerződő fél törvényeinek megfelelő alakban szerkesztették, a mely a konzuli tisztviselőket kinevezte és föltéve, hogy azután mindazoknak az alakszerüségeknek alávetették, a melyek e részben abban az országban irányadók, a hol a jogügyletet végre fogják hajtani. Az emlitett okiratokat természetesen abban az országban, a hol a jogügyletet végre kell hajtani, ez ország törvényeinek és szokásainak megfelelően bélyegzésnek és illetékkiszabási bemutatásnak is alá kell vetni. Ha valamely konzuli hatóság irodájában belajstromozott ily közokirat hitelességére vagy kiadmányára nézve kétség merülne fel, a közokirat összeegyeztetése az eredetivel meg nem tagadható az érdekelt személy kérelmére, a ki, ha szükségesnek találja, ennél az összeegyeztetésnél jelen lehet.
A konzuli tisztviselők országaik hatóságaitól vagy tisztviselőitől származó mindennemű okiratot hitelesithetnek és ezekről forditásokat készithetnek, a melyeknek azon szerződő fél területein, a hol tisztüket gyakorolják, ugyanolyan jogerejük és joghatályuk van, mintha az ország hites tolmácsaitól származnának. Ezen felül jogukban áll utleveleket, igazolványokat, áruk származási helyét tanusitó bizonyitványokat és egyéb hasonló okiratokat a hatóságuk alá tartozó egyének használatára kiszolgáltatni és láttamozni.
A szerződő felek mindegyike kötelezi magát, hogy konzuli hivatalok létesitése tekintetében, ugyszintén mindabban, a mi a felmentések, előjogok, mentességek, kiváltságok és megtiszteltetések élvezetére vonatkozik, a másik szerződő felet a legnagyobb kedvezménynek megfelelő elbánásban fogja részesiteni.
Mindazonáltal a szerződő felek egyike sem hivatkozhatik erre az elbánásra oly czélból, hogy saját konzuli tisztviselői és alkalmazottai részére más és kiterjedtebb felmentéseket, előjogokat, mentességeket, kiváltságokat és megtiszteltetéseket követeljen, mint a minőket ő maga a másik fél konzuli tisztviselőinek és alkalmazottainak nyujt.
A jelen egyezmény értelmezése vagy végrehajtása körül netalán támadó nézeteltéréseket, valamint az egyezmény valamely rendelkezése megsértésének következményeit, ha azoknak közvetlenül, barátságos megegyezés utján rendezésére már minden eszköz kimerült, választott birósági uton kell elintézni azon elvek szerint, a melyeket a nemzetközi viszályok békés kiegyenlitése tárgyában 1907. évi október hó 18-án Hágában kötött egyezmény állapitott meg.
A jelen egyezmény a megerősitő okiratok kicserélése után nyolcz nap mulva lép hatályba és az 1881. évi május hó 6-ik és április hó 24-ik napján kelt konzuli egyezmény helyettesiti. Hatályban marad az 1917. évi deczember hó 31-ik napjáig.
Ha egy évvel a jelzett időszak lejárta előtt a szerződő felek egyike sem közölte azt a szándékát, hogy az egyezmény hatályát megszüntetni kivánja, ugy az egyezmény továbbra is hatályban marad egy évig attól a naptól számitva, a melyen a szerződő felek valamelyike felmondotta.
A jelen egyezmény meg fog erősittetni és a megerősitő okiratok, mihelyt lehetséges, Belgrádban ki fognak cseréltetni.
Ennek hiteléül a meghatalmazottak az egyezményt aláirták és pecsétjeikkel ellátták.
[Aláírások]
