Az 1911. évi márczius hó 30-ik napján Belgrádban Szerbiával kötött négy uj nemzetközi egyezményt irtak alá Ő Felsége meghatalmazottjai; úgymint: 1. konzuli egyezményt; 2. egyezményt a hagyatékok, a gyámság és a gondnokság, az okiratok hitelesitése és az anyakönyvek tekintetében; 3. egyezményt a polgári eljárás egyes kérdései, a polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett birósági itéletek és egyességek végrehajtása, valamint a csődök tekintetében; 4. egyezményt a közönséges bűntettesek kölcsönös kiadatása iránt. Az aláirt uj egyezmények arra vannak hivatva, hogy helyettesitsék az 1881. évi május hó 6-ik napján kötött, hasonló tárgyu négy régi egyezményt, a melyeket az 1882. évi XXXII-XXXV. törvénycikkek iktattak az ország törvényei közé. Az 1881. évi május hó 6-án kelt eddigi konzuli, hagyatéki, jogsegélyezési és kiadatási egyezmények régóta többrendbeli kiegészitésre és módositásra szorulnak. Ennek szükségét a szerződő felek már az 1892. évi augusztus hó 9-én kötött s az 1893:XX. törvénycikkbe iktatott kereskedelmi szerződéssel egy napon aláirt nyilatkozatban is kölcsönösen elismerték, a mely nyilatkozat megegyezést tartalmazott arra nézve, hogy az 1881. évi konzuli, hagyatéki, jogsegélyezési és kiadatási egyezmények módositása iránt tárgyalásokat kell inditani.
Az 1881. évi négy régi egyezmény megujitása az 1909. év folyamán ujból szőnyegre került s az 1910. év tavaszán - az azóta az 1911:II. törvénycikkbe iktatott kereskedelmi szerződésre vonatkozó tárgyalásokkal egyidőben - meg is indultak a tárgyalások a régiek helyettesitésére hivatott kérdéses négy uj egyezmény szövegének megállapitása végett. A tárgyalások sikeres befejezése után a megállapitott négy egyezményt a szerződő felek meghatalmazottjai két-két eredeti, kizárólag franczia nyelvü példányban a megerősités fenntartásával irták alá. Az egyezmények megerősités előtt a törvényhozás jóváhagyására szorulnak s e jóváhagyás kieszközlését czélozza a jelen és az egyidejüleg benyujtott többi három törvényjavaslat a kérdéses négy egyezmény beczikkelyezése tárgyában.
Az uj konzuli egyezmény kerete és tartalma nagyjából ugyanaz, mint az 1881. évi konzuli egyezményé s ez utóbbitól főleg csak a szabatosabb szövegezésben és abban tér el, hogy a konzuli jog nemzetközi fejlődésének a régi egyezmény keletkezése óta beállott eredményei megfelelő figyelemben részesültek. Az alábbiakban az uj konzuli egyezménynek viszonyát a régihez óhajtom röviden feltüntetni. Az 1. és 2. czikk rendelkezései a régi egyezmény I. és II. czikkével egyeznek meg. A 3. czikk a régi egyezmény IX. czikkének tartalmát adja vissza azzal az eltéréssel, hogy a főkonzulokat és a konzulokat pusztán konzuli ügynökök kinevezésére jogositja fel és nem egyuttal alkonzulok kinevezésére is; alkonzulok kinevezésére ezentul kizárólag az 1. czikk rendelkezései lesznek irányadók. A 4., 5. és 6. czikkek a régi egyezmény III-V. czikkelyt helyettesitve, a konzuli tisztviselők és alkalmazottak adózási és igazságszolgáltatási mentességeit és kiváltságait tárgyazzák a régi rendelkezéseknél kimeritőbb, részletesebb és szabatosabb szövegezésben. E mentességek és kiváltságok a régi állapottal szemben egyrészt szükebb körre vannak szoritva, mert kifejezetten csak a hivatásos (effektiv) konzuli tisztviselők és nem egyuttal a tiszteletbeliek is részesülnek azokban, másrészt viszont kiterjednek az emlitett mentességek és kiváltságok a hivatalvezetőkön kivül mindazokra a konzuli alkalmazottakra is, a kik állampolgárai és valóságos alkalmazottai annak a szerződő félnek, a mely őket kinevezte (4. czikk, 3. bek.). Ez a szabályozás megfelel a nemzetközi joggyakorlatnak és a czélszerüségnek, Szerbiával szemben pedig ránk nézve még azért is előnyös, mert mig Szerbiának a magyar állam területén, egynek (a budapesti főkonzulátusnak) kivételével, csupa tiszteletbeli konzuli hivatala van, addig a Szerbiában lévő osztrák-magyar konzuli hivatalok élén - egyet (a szemendriai konzuli ügynökséget) kivéve - mindenütt hivatásos tisztviselők állanak. A 7. czikk a régi egyezmény VI. czikkének rendelkezéseit adja vissza szabatosabb szövegben és megállapitja a konzulok lobogóhasználati jogát vizi járóműveken. A 8. és a 9. czikk a régi egyezmény VII. és VIII. czikkének felelnek meg. A 10. czikk a régi egyezmény X. czikkét helyettesiti szabatosabb alakban. A 11. czikk a konzuli tisztviselők és hivatalnokok közjegyzői hatáskörét szabályozza a régi egyezmény XI. czikkével tartalmilag egybehangzó módon, de a részletek pontosabb szövegezésével. A 12. czikk, a mely a régi egyezménynek ugyancsak XII. czikkét pótolja, a konzuli jog terén kölcsönösen a legnagyobb kedvezményt biztositja a teljes viszonosság feltétele alatt, a mely utóbbi feltétel értelmét a 2. bekezdés a régi egyezmény túlrövid kijelentésével ellentétben minden kétséget kizáró módon tartalmazza. A 13. czikk az egyezmény értelmezése vagy végrehajtása körül felmerülő nézeteltérések és az egyezményből származó összeütközések kiegyenlítését abban az esetben, ha a barátságos megegyezés nem sikerül, a nemzetközi viszályok békés kiegyenlitése tárgyában kötött 1907. évi hágai egyezménynek megfelelő választott biróság részére tartja fenn. A 14. czikkben tekintettel arra, hogy a konzulátusi ügyet Magyarország és Ausztria között az 1908:XII. törvénycikkbe iktatott kereskedelmi és forgalmi szerződés XI. czikke szabályozza, a Szerbiával kötött konzuli egyezmény lejáratának időpontját is csak arra az időpontra lehetett tenni, a mely időpontban maga az 1908:XII. törvénycikkbe iktatott szerződés lejár, vagyis az 1917. évi deczember hó 31-ik napjára. Az 1917. évi deczember hó 31-ik napját követő időpontra az egyezmény egy évi határidővel bármikor felmondható.
Az egyezményt, a melynek hatálya Boszniára és Herczegovinára is ki fog terjedni, az 1908:XII. törvénycikkbe iktatott kereskedelmi és forgalmi szerződés zárójegyzőkönyvének a III. czikkéhez tartozó rendelkezéseihez képest a közös külügyi képviselőn kivül a magyar kormány képviselője is aláirta. (1911. évi jun. 23-án, az I. M. javaslata, képviselőházi irományok 165. sz.)
