A hagyatékok, a gyámság és a gondnokság, az okiratok hitelesitése és az anyakönyvek tekintetében Szerbiával az 1911. évi márczius hó 17. és 30-ik napján kötött egyezmény az ország törvényei közé iktattatik.
Szövege a következő:
Ő Felsége Ausztria császárja, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya
és
Ő Felsége Szerbia királya
czélszerünek tartván, hogy egyrészről Ausztria és Magyarország, másrészről Szerbia között a hagyatékokra, a gyámságra és a gondnokságra, valamint az okiratok hitelesitésére és az anyakönyvekre vonatkozó bizonyos kérdéseket szabályozzanak, elhatározták, hogy e czélra egyezményt kötnek és kinevezték meghatalmazottaikká, még pedig:
[következik a meghatalmazottak megnevezése]
ezek a meghatalmazottak közölték egymással szabályszerü alakban talált meghatalmazásaikat és azután a következő czikkekben állapodtak meg:
A magas szerződő felek egyikének állampolgárai végrendelet, hagyomány, ajándékozás utján vagy másképen is rendelkezhetnek mindarról a vagyonukról, a mely a másik magas szerződő fél területein van.
Jogukban áll halálesetre szóló rendelkezéseiket ama konzuli tisztviselők közreműködésével megtenni, a kiknek hatósága alá tartoznak.
Az ingatlan vagyon tekintetében az öröklést annak az országnak törvényei szabályozzák, a hol az ingatlanok fekszenek és az ingatlan hagyatékokra vonatkozó mindennemű kérelem vagy per elbirálása kizárólag ez ország biróságainak hatáskörébe tartozik.
A szerződő felek egyikének állampolgára után a másik szerződő fél területein hátramaradt ingó hagyatékra vonatkozó öröklési jogokat, a hagyaték felosztását az öröklésre hivatott egyének között, ugyszintén a hagyaték rendezésére vonatkozó eljárás és illetékességet kizárólag annak az országnak törvényei szabályozzák, a melynek az elhunyt elhalálozásakor állampolgára volt.
Ez az elv egyaránt alkalmazást nyer akár állandóan, akár pedig csak ideiglenesen tartózkodott az elhunyt abban az országban, a hol az ingó hagyaték maradt, továbbá akkor is, ha nem az emlitett országban halt el és ha az öröklésre ennek az országnak polgárai vannak hivatva, vagy ha az ingó hagyatékon kivül a hagyatékhoz tartozó ingatlanok szintén ugyanezen a területen fekszenek.
Öröklési jogok alatt érteni kell: a törvényi öröklést, a kötelesrészre vonatkozó jogot, a végrendeleten vagy az öröklési szerződésen alapuló öröklést, a halálesetre szóló ajándékozást, a hagyományt és az államnak háramlási jogát az uratlan hagyatékra.
Ha annak az országnak polgárai vagy lakói, a melyben a hagyaték maradt, a 4. czikk 4. pontjában emlitett határidőn belül a helyi biróságok előtt a most megjelöltektől eltérő jogczimen alapuló igényeket jelentenek be, ezeknek elbirálása kizárólag e biróságok hatáskörébe tartozik s a döntés, valamint a követelt összegek kifizetése avagy a kielégitésük biztositására szükséges fedezetnek megállapitása az ország törvényei értelmében történik.
Ha a szerződő felek egyikének állampolgára a másiknak területein elhal, a helyi hatóságok kötelesek erről az elhalálozás helyéhez legközelebb eső konzuli hatóságot azonnal, legkésőbb pedig az elhalálozásról nyert tudomás után huszonnégy óra alatt értesiteni. Ugyanilyen eljárást kell követnie a konzuli hatóságnak is a helyi hatóságok irányában, ha a halálesetről ő értesült előbb.
A szerződő felek egyikének területein a másiknak állampolgárai után hátramaradt ingó hagyatékok tekintetében egyrészről a helyi hatóság, másrészről pedig az a konzuli hatóság, a melynek hatósága alá az elhunyt tartozott, az alábbi cselekményekre van feljogositva. A konzuli hatóság akár maga, akár pedig saját felelőségére kinevezett kiküldött utján járhat el. A kiküldöttnek el kell látva lenni a konzuli hatóságtól származó és ennek pecsétjével ellátott okirattal, a mely hivatalos minőségét tanusitja.
A konzuli hatóság az elhunyt összes értékneműit, ingóságait és iratait akár hivatalból, akár pedig az érdekelt felek kérelmére lepecsételheti az illetékes helyi hatóság előzetes értesitése után. Az utóbbi hatóság, ha ezt az ország törvényei megkivánják, ennél az eljárásnál jelen lehet és saját pecsétjeit is alkalmazhatja. Ha a helyi hatóság a halálesetről előbb értesült és a hagyatékhoz tartozó vagyontárgyak lepecsételésére az ország törvényei értelmében kötelezve van, a konzuli hatóságot ennek az eljárásnak közös foganatositása végett meghivja.
Ha a pecsétek haladéktalan alkalmazása elkerülhetetlenül szükségesnek mutatkozik, de ez a cselekmény a helyek távolsága vagy más okok miatt közösen nem foganatositható, a két hatóság mindegyike jogositva van a pecséteket másik hatóság közreműködése nélkül előzetesen alkalmazni.
Az eljárásnál részt nem vett hatóságot a lepecsételésről huszonnégy óra alatt értesiteni kell s e hatóságnak szabadságában áll a már alkalmazott pecsét mellé utólagosan saját pecsétjét is ráütni.
Az egyszerü pecséteket a másik hatóság jelenlétében az a hatóság távolitja el, mely azokat alkalmazta.
A kettős pecsétek csakis közös megegyezéssel távolithatók el. Ha azonban a kettős vagy az egyszerü pecsétek eltávolitása végett a konzuli hatóságtól a helyi hatósághoz avagy a helyi hatóságtól a konzuli hatósághoz intézett meghivás daczára a meghivott hatóság a kitüzött órában nem jelentkezik, a másik hatóságnak szabadságában áll az emlitett cselekményt egyedül foganatositani.
A jelen szakaszban emlitett értesitések és meghivások irásbeli uton történnek és átvételüket kézbesitési vevény tanusitja. Minden meghivást, a mely a pecsétek alkalmazásához vagy eltávolitásához szükséges részvételre vonatkozik, az illető hatóság részére legalább huszonnégy órával a cselekmény foganatositása előtt kell kézbesiteni; abban az esetben azonban, ha a meghivó hatóságnak székhelye a másik hatóság kerületén kivül van, ez a határidő három napig terjed.
A pecsétek eltávolitása után a konzuli hatóság az elhunyt összes hátrahagyott ingó vagyonáról, értékneműiről, értékeiről és iratairól leltárt vesz fel még pedig a helyi hatóság jelenlétében, ha ez előzetes értesités után ennél az eljárásnál jelen akar lenni. A helyi hatóság minden egyes hivatalos eljárás befejezése után a jelenlétében szerkesztett jegyzőkönyveket aláirhatja, de e cselekményeknél hivatalból történt közreműködéseért semmiféle dijat nem követelhet.
Ha a leltár az előbbi pont rendelkezései értelmében elkészült, a hagyatékhoz tartozó összes ingóságokat, az elhunyt értékpapirosait, értékeit, kötvényeit és iratait a konzuli hatóságnál kell hagyni vagy ennek átadni.
Ez utóbbi hatóság nyilvánosan elárvereztetheti a hagyatékhoz tartozó mindazokat az ingóságokat, a melyek megromlásnak vannak kitéve vagy nehezen tarthatók. Erről a helyi hatóságot mindazonáltal értesitenie kell abból a czélból, hogy az árverés az ország törvényeiben megszabott feltételek szerint történjék. Abban az esetben, ha az árverést a helyi hatóság lenne hivatva foganatositani, köteles a konzuli hatóságot az árverésre meghivni.
A konzuli hatóság a leltározott tárgyakat és értékeket, a behajtott követelések és a beszedett jövedelmek összegét, valamint az ingóságok eladásából netán befolyt készpénzt letét czimén őrizetbe veszi vagy biztos helyre letétbe adja. Ha az ország állampolgárai vagy lakói közül egyesek a hagyatékban akár törvényi öröklés, akár végrendelet jogczimén érdekeltek gyanánt jelentkeznek, az emlitett őrizetbevételnek vagy letétbeadásnak a korábbi cselekményeknél közreműködni hivatott helyi hatósággal egyetértve kell történnie.
Ha a cselekvő hagyatéki vagyon az ország állampolgárai vagy lakói közé tartozó hitelezők kielégitésére nem elég, az összes okiratokat, tárgyakat vagy értékeket, a melyek ehhez a hagyatékhoz tartoznak, a hitelezők kivánságára és az ország törvényei értelmében vagy az illetékes birói hatóságnak vagy a birósági megbizottaknak vagy pedig a csődtömeg képviseletére vagy gondozására hivatott egyéneknek kell átadni; a konzuli hatóság kötelessége marad ebben az esetben is, hogy a hatósága alá tartozó távollévő, kiskoru vagy nem önjogu örökösöket vagy hagyományosokat képviselje.
A hagyaték ingó részét a konzuli hatóság kezeli és folyósitja.
A helyi hatóság ebben az eljárásban csak annyiban működhetik közre, hogy ha az ország törvényei szerint ennek helye van, a hagyaték ellen netán támasztható igények bejelentésére határidőt tűz ki. Ez alatt a határidő alatt, a mely a leltár elkészülésének napjától számitott egy évet sohasem haladhat tul, a konzuli hatóság csak olyan biztositási intézkedéseket tehet, a melyek az érdekeltek jogait semmi tekintetben nem érintik.
A konzuli hatóságnak azonban jogában áll, hogy az elhunyt utolsó betegségének és temetésének költségeit, a cselédek fizetését, a lakásbéreket, az igazságügyi és a konzuli költségeket és más hasonló természetü, valamint az elhunyt családjának eltartása czimén netán felmerült költségeket a befolyt hagyatékból azonnal levonhassa.
Ha a helyi hatóság kitüzte határidő lejárt és ha semmiféle olyan per nincsen folyamatban, a melynek eldöntését a második czikkben jelzett illetékességi szabályok az ország biróságainak tartják fenn, a konzuli hatóság az ingó hagyatékot, a mennyiben ez biztositék jogczimén az ország állampolgárai vagy lakói javára lekötve nincsen, végleg birtokba veszi a végből, hogy azzal azután annak az országnak a törvényei szerint rendelkezzék, a melyhez az elhunyt tartozott. Abban az esetben, ha az ország biróságainak döntésére fenntartott per van folyamatban, a konzuli hatóság végleges birtokba helyezése csak az itélet meghozatala után vagy azután történik, miután az ország birósága az emlitett követeléseknek fedezésére szükséges összeg nagyságát megállapitotta és a megfelelő biztositékot beszolgáltatták.
Mindazokban a kérdésekben, a melyek a szerződő felek egyikének állampolgárai után a másik fél területein hátramaradt hagyatéknak megnyilása, kezelése és folyósitása során felmerülhetnek, az illető konzuli tisztviselők jogérvényesen képviselhetik azokat a távollévő örökösöket és hagyományosokat, a kik képviselőt nem neveztek. Ezeket a konzuli tisztviselőket hivatalosan a nevezett egyének meghatalmazottainak fogják elismerni, a nélkül, hogy megbizatásukat külön okirattal kellene igazolniok.
Ennélfogva az emlitett konzuli tisztviselők a hatóságok előtt akár személyesen, akár pedig az ország törvényei szerint erre jogosult egyének közül választott kiküldöttjeik utján megjelenhetnek a végből, hogy az örökösök és hagyományosok érdekeit jogaiknak érvényesitésével és az ellenük támasztott követelések tekintetében adott nyilatkozatokkal megvédjék mindazokban az ügyekben a melyek a megnyilt hagyatékra vonatkoznak.
A konzuli tisztviselőket azonban, minthogy őket a hatóságuk alá tartozók meghatalmazottainak kell tekinteni, természetesen a hagyatékra vonatkozó semmiféle ügyben sem lehet saját személyükben perbe vonni.
Ha a szerződő felek egyikének állampolgára a másiknak területein oly helyen hagyott hátra hagyatékot, a hol konzuli hatóság nincsen, az illetékes helyi hatóság a hagyatéki javakat az ország törvényeinek megfelelően leltározza, megteszi az összes biztositási intézkedéseket és köteles eljárásának eredményéről az örökség megnyitásának helyéhez legközelebb eső konzuli hatóságnak a lehető legrövidebb idő alatt beszámolni.
Az illetékes helyi hatóság az elhunyt hátrahagyott javai tekintetében az ország törvényeiben megszabott összes intézkedéseket megteszi és a befolyt hagyatékot a 4. czikk 4. pontjában megállapitott határidő lejárta után a lehető legrövidebb idő alatt az emlitett konzuli hatóság szabad rendelkezésére bocsátja.
Mihelyt azonban az örökség megnyilásának helyéhez legközelebb levő konzuli tisztviselő személyesen megjelenik vagy a helyszinére képviselőt küld, az eljáró helyi hatóság a 4. czikkben foglaltakhoz köteles alkalmazkodni.
Az előbbi czikkekkel a konzuli hatóságra ruházott jogok nem akadályozzák azt, hogy az örökösök, beleértve a kötelesrészre jogosult örökösöket is, a szerződő felek egyikének területein a másik fél polgárai után hátrahagyott valamely ingó hagyatéknak átadása végett ne fordulhassanak annak az országnak biróságaihoz, a melyben az örökség megnyilott.
De az ily kérelem csak akkor teljesithető, ha azt sem az örökösök bármelyike, beleértve a kötelesrészre jogosult örökösöket is, sem pedig a hagyományosok bármelyike szabályszerü értesités után nem ellenzi.
Az emlitett kérelmet mindenesetre a 4. czikk 4. pontja értelmében kitüzött határidő lejárta előtt kell előterjeszteni.
Az örökösök a kötelesrészre jogosultak vagy a hagyományosok ebbeli minőségét és jogait annak az államnak törvényei szerint kell elismerni és megitélni, a melynek kötelékébe az elhunyt tartozott.
De azon ország biróságainak illetékessége, a hol a hagyaték fekszik, a jelen czikkben megszabott feltételek fennforgása mellett is csak az esetben állhat be, ha az elhunyt rendes lakóhelye az emlitett országban volt.
Ha a szerződő felek egyikének állampolgára a másiknak területein megnyilt oly hagyatékban van érdekelve, a melyre a 2-7. czikkekben foglalt rendelkezések nem nyerhetnek alkalmazást, a helyi hatóságok az örökség megnyilásáról az érdekelt egyén állampolgársága szerint illetékes legközelebbi konzuli hatóságot haladéktalanul értesitik.
A szerződő felek egyikének állampolgárai a másiknak területein ép ugy megszerezhetik azokat a javakat, a melyek ajándékozás, hagyomány, végrendelet, öröklési szerződés vagy törvényi öröklés jogczimén háramlottak reájuk, mint a belföldiek és a nevezett örökösök, hagyományosok vagy megajándékozottak nem kötelezhetők arra, hogy más vagy magasabb öröklési illetéket vagy átiratási dijat rójanak le, mint a minőt hasonló esetekben a belföldiekre vetnek ki.
Abban az esetben, ha a hagyaték részben vagy egészben ingatlanokból áll és az érvényben levő szerződések szerint az a személy, a kire ezek a javak háramlottak, megszerzésükre képességgel nem bir, az érdekeltek javára kölcsönösen az illető eset körülményeihez mért időt kell engedélyezni arra, hogy ez ingatlanok eladását a lehető legelőnyösebben lebonyolithassák.
Ha pedig ez a határidő eredménytelenül telik el, a biróságok az iránt intézkednek, hogy az ingatlanokat a fentemlitett jogosultak javára nyilvános árverésen adják el.
Azokat az értékeket és tárgyakat, a melyeket a szerződő felek egyikének állampolgárai közé tartozó és a másik fél hajóján elhalt hajósok vagy utasok hagytak hátra, meg kell küldeni az illetékes konzuli tisztviselőkhöz a végből, hogy azokat az elhunyt országa hatóságának szolgáltassák ki.
Ha az egyik szerződő fél valamely állampolgára javára, akinek rendes lakóhelye a másik fél területein van, gyámságot vagy gondnokságot kell szervezni, a gyámságot vagy a gondnokságot az illetékes helyi hatóság szervezi abban az esetben, ha a gyámság alá helyezendő kiskoru vagy a gondnokság alá helyezendő személy illetékes hazai hatósága e tekintetben másként nem intézkedett.
Miként a hazai hatóságok, ugy az illető konzuli tisztviselők is szervezhetik a hatóságuk alá tartozók gyámságát vagy gondnokságát.
A mennyiben kényszereszközöket kell alkalmazni, a konzuli tisztviselők e végett a helyi hatóság segélyét kérik.
A szerződő felek birói hatóságainak polgári vagy büntető ügyekben kiadott okiratait hitelesiteni nem szükséges. Ezeket az okiratokat annak a birói hatóságnak pecsétjével kell ellátni, a mely azokat kiadja.
A közjegyzők, a végrehajtók és más birósági hivatalnokok által kiadott okiratokat hitelesiteni kell.
A hitelesitést szabályszerünek kell tekinteni, ha az okirat az azt kiállitó tisztviselő székhelye szerint illetékes valamelyik állami birói hatóság aláirásával és hivatali pecsétjével van ellátva.
Birói hatóság részéről hitelesitett magánokiratok felülhitelesitésre nem szorulnak.
A szerződő felek kötelezik magukat, hogy egymásnak kölcsönösen megküldik a születésekről, a házasságkötésekről és a halálesetekről, valamint a házasságon kivül született gyermekek törvényesitéséről kiállitott okiratoknak kellőképen hitelesitett kiadványait, ha ezek az okiratok a másik szerződő fél állampolgáraira vonatkoznak.
A születésekről, a házasságkötésekről, halálesetekről és a törvényesitésekről kiállitott okiratok emlitett kiadványainak tartalmazniok kell az anyakönyvekbe bevezetett összes lényeges adatokat és hacsak lehet, fel kell tüntetniök az illető személyek illetőségi vagy születési helyét.
Az emlitett kiadványok kiállitása és közlése költségmentesen, az illető országban szokásos alakban történik. A közlés diplomácziai uton megy végbe.
Ha azonban az emlitett kiadványokat magánfelek érdekében kérik, a kiállitás és közlés csak akkor történik költségmentesen, ha vagyontalan személyről van szó s a vagyontalanságról az illetékes helyi hatóság bizonyitványt állitott ki.
A diplomácziai és a konzuli tisztviselők jogositva vannak, hogy az őket kinevező szerződő fél állampolgárainak születését és halálesetét anyakönyvezzék, a mennyiben erre az emlitett szerződő fél törvényei és rendeletei szerint felhatalmazvák.
Ez a kikötés nem érinti az érdekeltek magánfeleknek a helyi törvényekben megszabott azt a kötelességét, hogy az ország hatóságainak a születési és a halálozási eseteket bejelentsék.
A Szerbiában működő osztrák-magyar diplomácziai és konzuli tisztviselők, a mennyiben erre őket a magyar törvények felhatalmazzák, jogositva vannak, hogy magyar állampolgároknak Szerbiában kötendő házasságainál közreműködjenek s e házasságokat az emlitett törvényekben és a vonatkozó rendeletekben foglalt szabályok szerint anyakönyvezzék.
Ez a rendelkezés nem alkalmazható a Szerbiában kötendő azoknál a házasságoknál, a melyeknél a házasulók egyike szerb állampolgár.
Az emlitett diplomácziai és konzuli tisztviselők kötelesek az előző rendelkezések szerint az ő közreműködésükkel kötött valamennyi házasságról az ország hatóságait utólagosan értesiteni.
A jelen egyezmény a megerősitő okiratok kicserélése után nyolcz nap mulva lép hatályba és az 1881. évi április hó 24-én és május hó 6-án kelt hagyatéki egyezményt helyettesiti. Hatályban marad az 1917. évi deczember hó 31-ik napjáig.
Ha egy évvel a jelzett időszak lejárta előtt a szerződő felek egyike sem közli azt a szándékát, hogy az egyezmény hatályát megszüntetni kivánja, úgy az egyezmény továbbra is hatályban marad egy évig attól a naptól számitva, a melyen a szerződő felek valamelyike felmondotta.
A jelen egyezmény meg fog erősittetni és a megerősitő okiratok, mihelyt lehetséges, Belgrádban ki fognak cseréltetni.
Ennek hiteléül a meghatalmazottak az egyezményt aláirták és pecsétjeikkel ellátták.
[Aláírások]
