Miként a konzuli egyezmény beczikkelyezéséről szóló, egyidejüleg benyujtott törvényjavaslat indokolásában jeleztem, ez az egyezmény egyszerre tárgyaltatott és irattatott alá a konzuli egyezménynyel. Minthogy azonban ez az egyezmény egyidejüleg benyujtott jogsegélyezési és kiadatási egyezményekkel együtt oly kérdéseket szabályoz, a melyek az Ő Felsége uralkodása alatt álló két állam mindegyikének önálló rendelkezése alá eső ügyek közé tartoznak, az egyezmény kifejezetten feltünteti, hogy Ő Felsége az uralkodása alatt álló két állam részére köti meg az egyezményt. Az egyezmény bevezetése szerint ugyanis „egyrészről Ausztria és Magyarország, másrészről Szerbia között” történik a szabályozás és Ő Felsége meghatalmazottjai kifejezetten „Ausztria részéről” és „Magyarország részéről” kinevezett meghatalmazottakként szerepelnek.
A mi az egyezmény érdemleges tartalmát illeti, az egyezmény négy részre oszlik. Az első és leghosszabb a hagyatéki ügyeket tárgyazó rész, a mely az 1-10. czikkeket foglalja magában; a második a gyámságra és a gondnokságra vonatkozik (11. czikk); a harmadik az okiratok hitelesitéséről rendelkezik (12. czikk) s végül az anyakönyvekre vonatkozó negyedik rész a 13-15. czikkeket tartalmazza. Az uj egyezmény egyes czikkei a régi egyezményhez viszonyitva, a következő megjegyzésekre szolgáltatnak okot: Az 1. czikk rendelkezései lényegében a régi egyezmény I. czikkének 1. és 3. bekezdése gyanánt szerepeltek. A 2. czikk a régi egyezmény II. czikkében foglalt rendelkezéseknél kimeritőbb és szabatosabb módon tárgyalja a birósági hatáskört hagyatéki ügyekben. A 3. czikk a régi egyezmény III. czikkének 1. bekezdését helyettesiti. A 4. czikk részletesen és kimeritően tárgyalja a konzuli hatóságok és a helyi hatóságok egymás mellett fennálló hatáskörét a szerződő felek állampolgárainak hagyatékai körül. Ugyanezt az anyagot, de nem ily beható szövegezésben, a régi egyezmény III. czikkének 2. és az azután következő bekezdései tartalmazták. Az 5. czikk rendelkezései, a melyek a konzuli tisztviselőket felhatalmazzák, hogy a távollévő örökösöket külön megbizás nélkül is képviselhessék, hiányzottak a régi egyezményben. Ily rendelkezések szüksége a régi egyezmény fennállásának ideje alatt ismételten felmerült. A 6. czikk 1. és 3. czikkének rendelkezései a régi egyezmény IV. czikkének felelnek meg; a 6. czikk 2. bekezdése fontos kiegészitő rendelkezést tartalmaz az ingó hagyatékok kölcsönös kiszolgáltatása tárgyában. A 7. czikk, a melynek szabályai a régi egyezményben nem fordultak elő, az örökösök érdekében lehetővé teszi, hogy a szerződő felek egyikének terültetein a másik fél polgárai után hátrahagyott valamely ingó hagyatékot annak az országnak biróságai tárgyalják le, a hol az örökség megnyilott. Megfelel ez a rendelkezés az örökösödési eljárásról szóló 1894:XVI. tc. 111. §-ában foglalt elvnek. Fontos a 4. bekezdésben foglalt nemzetközi magánjogi szabály, a mely az anyagi örökösödési jog tekintetében az örökhagyó hazai törvényének alkalmazását szabja meg. A 8. czikk a régi egyezmény VI. czikkének szabályát tartalmazza pontosabb szövegezésben. A 9. czikk a régi egyezmény I. czikkének 2., 4. és 5. bekezdéseiben foglalt rendelkezéseket tartalmazza; végül a hagyatéki ügyeket tárgyazó rész utolsó czikke: a 10. czikk a régi egyezmény VII. czikkének felel meg közjogilag szabatosabb alakban. A gyámságra és a gondnokságra vonatkozó 11. czikk, a melynek anyagát a régi egyezmény VIII. czikke tárgyalta, a kiskoruak gyámságának szabályozása végett az 1902. évi junius hó 12-én kelt s a teljes koruak gyámságára és hasonló védelmi intézkedésekre vonatkozólag az 1905. évi julius hó 17-én kelt hágai nemzetközi egyezmények alapelveivel megegyező rendelkezéseket tartalmaz, a mennyiben abból indul ki, hogy a gyámság vagy a gondnokság szervezése első sorban a védelemben részesitendő személy hazai hatóságára tartozik s csak, ha ez máskép nem intézkedett, a lakóhely szerint illetékes helyi hatóságra. A 2. bekezdés a konzuli tisztviselőket is felruházza gyámhatósági jogokkal, a 3. bekezdés pedig a helyi hatóságok jogsegélyének igénybevételére nézve tartalmaz intézkedést. Az okiratok hitelesitésére vonatkozó 12. czikk a régi egyezmény IX. czikkének felel meg. Az anyakönyvi kiadványok kölcsönös közlését tárgyazó 13. czikk a régi egyezmény X. és XI. czikkében foglalt rendelkezéseket szabatosabb szövegezésben tartalmazza.
Teljesen új és kizárólag Magyarország javára szól a 14. és a 15. czikk anyaga. A 14. czikk nemzetközjogilag biztositja javunkra azt a jogot, hogy a diplomácziai és a konzuli tisztviselők mint magyar állami anyakönyvvezetők Szerbiában magyar állampolgárok születését és halálesetét az állami anyakönyvekről szóló 1894:XXXIII. törvénycikk 79. §-a értelmében nyert felhatalmazás alapján anyakönyvezhessék. A 15. czikk pedig arra ad nemzetközi jogokat, hogy Szerbiában működő diplomácziai és konzuli tisztviselőink a házassági jogról szóló 1894:XXXI. törvénycikk 29. §-ának e) pontja értelmében a szükséges felhatalmazással ellátva, magyar állampolgároknak Szerbiában kötendő házasságainál mint magyar állami polgári tisztviselők közreműködhessenek és a házasságokat a magyar törvényekben és rendeletekben foglalt szabályok szerint anyakönyvezhessék.
Az egyezmény aláirásának napján végbement diplomácziai jegyzékváltással kifejezett megállapodás létesült a szerződő felek között arra nézve, hogy az egyezmény rendelkezései Bosznia és Herczegovina tekintetében megfelelő alkalmazást fognak nyerni. (1911. évi jun. 23.; az I. M. javaslata; képviselőházi irományok 166. sz.)
