A törvényjavaslat 1. §-ában foglalt egyezmény arra van hivatva, hogy az 1882:XXXII. törvénycikkbe iktatott hasonló tárgyu régi egyezményt helyettesitse (l. az uj egyezmény 32. czikkét). Az uj egyezmény a régihez viszonyitva jelentékeny újitásokat tartalmaz, a melyeknek az a czélja, hogy a polgári jogsegélyforgalmunk a szomszédos Szerbiával az eddiginél egyszerübb, sikeresebb és gyorsabb módon legyen lebonyolitható.
A polgári eljárás egyes kérdéseire nézve az egyezmény A., B. és C. részeiben (1-11. czikkek) foglalt rendelkezések a régi egyezmény I-VI. czikkeiben tárgyalt anyagot ölelik föl. E rendelkezések mintájául az 1909:XIV. törvénycikkbe iktatott hágai perjogi egyezmény hasonló rendelkezései szolgáltak, a melyek az 1882:XXXII. törvénycikkbe iktatott régi egyezményekhez képest sokkal szabatosabban és kimeritőbben szabályozzák, a jogsegélyforgalmat polgári és kereskedelmi, peres és nem peres ügyekben. Szerbia nem tagja a hágai perjogi uniónak, a melyhez Magyarországon kivül még 15 más európai állam tartozik. Magyarországnak nyilvánvaló érdekében állott, hogy a hágai perjogi egyezményben megállapitott alapelvek, a melyek ránk nézve a legtöbb európai állammal szemben irányadók, a szomszédos Szerbiával szemben is érvényesüljenek. Ezt a czélt a jelen egyezményben teljes mértékben sikerült elérnünk. Emellett az 1881. évi régi egyezménynek főképen azok a rendelkezései tartattak fenn, a melyek a hágai egyezmény keretén túlmenve a gyakorlatban eddig is jóknak bizonyultak. Az I. czikk a peres és nem peres ügyiratok közlésénél és a megkeresések továbbitásánál a régi egyezmény IV. czikkében előirt hosszadalmas diplomácziai ut helyébe a hágai perjogi egyezményben megállapitott konzuli közvetités rendszerét állapitja meg (4. bekezdés). Egyuttal megengedi az egyezmény a hágai perjogi egyezmény 6. czikkének nyomán azt is, hogy a szerződő felek saját polgáraik részére kézbesitéseket diplomácziai vagy konzuli tisztviselőikkel közvetlenül, de kényszer nélkül teljesittethessenek. Az egymásnak nyujtandó jogsegély utján kézbesitendő iratok tekintetében az egyezmény a forditások feltétlen szükségét, tekintettel az itéletek egyidejüleg szabályozott kölcsönös végrehajtására fenntartja és mind a kézbesitendő iratok, mind a megkeresések tekintetében az 1. czikk 2. bekezdése az egyidejüleg aláirt kiadatási egyezmény nyelvi rendelkezéseivel megegyezően kimondja, hogy a közlendő ügyiratokhoz és a megkeresésekhez, valamint mellékleteikhez Magyarország részére magyar vagy franczia forditásokat, Szerbia részére szerb, franczia vagy német forditásokat kell csatolni, hacsak az emlitett iratok nincsenek e nyelvek egyikén vagy a megkeresett hatóság nyelvén szerkesztve. A 3. bekezdés értelmében a válasziratokhoz és az ezekhez hasonló természetű iratokhoz forditás csatolása rendszerint nem szükséges.
A 2. czikkben foglalt rendelkezések a hágai perjogi egyezmény 4. és 5. czikkével azonosak, a 3. czikkben foglaltak pedig a kézbesitési és egyéb megkeresésekre egyaránt kiterjeszkedve, a hágai perjogi egyezmény 11-13. czikkeinek és a 4. czikkben foglaltak az emlitett perjogi egyezmény 7. és 16. czikkeinek felelnek meg. Az 5. czikk a régi egyezmény I. czikkének 1-3. bekezdéseit vette át. Ezek a rendelkezések, a melyek a szerződő felek állampolgárainak általános perbenállási képességére, a kizárólag külföldiek ellenében alkalmazható birói illetékességi okok kizárására és a kereskedői könyvek bizonyitó erejére vonatkoznak, a hágai perjogi egyezményben nem fordulnak elő. Fenntartásuk azonban kivánatos és érdekünkben áll. A 6-8. czikkekben foglalt rendelkezések a hágai perjogi egyezmény 17-19. czikkeinek, a 9-11. czikkekben foglalt rendelkezések pedig a hágai perjogi egyezmény 20-22. czikkeinek felelnek meg. A birósági itéletek és egyességek végrehajtásáról szóló D. rész (12-28. czikkek), a mely a régi egyezmény VII-XV. czikkeiben foglalt rendelkezések anyagát tárgyalja, a régi egyezménynél részletesebb, rendszeresebb s a végrehajtató fél érdekeire nézve előnyösebb határozatokat tartalmaz. A 12. czikk a régi egyezmény VII. czikkével egybehangzóan csak a vagyoni követelések kielégitésére irányuló kölcsönös végrehajtást biztositja, kivéve az ingatlanokat illető dologi jogok érvényesitésére irányuló igényeket. A 13. czikk a kölcsönösen végrehajtható közokiratokat sorolja fel a régi egyezmény VIII. czikkével lényegben megegyező módon.
A 14. czikk kizárja a végrehajtást oly jogviszony vagy igény érvényesitésére, a melytől a végrehajtás iránt megkeresett állam törvénye közrendi vagy közerkölcsi tekintetekből az érvényességet vagy a kereshetőséget megvonja. Ez a rendelkezés összhangban áll az uj polgári perrendtartás 414. §-ának 5. pontjában foglalt szabálylyal. A 15. czikk birósági határozatokra nézve a végrehajthatóság anyagi feltételeit állapitja meg. E czikk 1. pontja a végrehajtandó határozatot hozó biróság illetékességet köti ki feltételül, utalva arra, hogy azokat az elveket, a melyek szerint az illetékességnek fenn kell állnia, a 16. czikk tartalmazza részletesen. A 16. czikknek az a rendeltetése, hogy a régi egyezmény IX. czikkének 2. pontjában foglalt s a gyakorlatban meg nem felelőnek bizonyult rendelkezéstől eltérve, a végrehajtás szempontjából az alapügyben eljáró biróság illetékességének vizsgálatára nézve a végrehajtást kérő állam előnyére oly szabályokat állapitson meg, a melyek a végrehajtató fél érdekeit minél hathatósabban biztositják. A 16. czikk 1. bekezdésében foglalt főszabály szerint ezentúl nem lesz szükséges, hogy a megkeresett biróságnál érvényes szabályok szerint éppen ugyanaz a biróság legyen illetékes, a mely a határozatot hozta (régi egyezmény IX. cz. 2. p.), hanem az ügyben eljáró biróságot akkor is illetékesnek kell tekinteni, ha a megkeresett állam törvényei szerint abban az ügyben a másik szerződő fél valamelyik birósága eljárhatott. E szerint hazánk és Szerbia viszonyában a birósági határozatok kölcsönös végrehajtását megelőző eljárásban a jövőre nézve az eddigi u. n. konkrét illetékességvizsgálat helyett csak az u. n. absztrakt illetékességvizsgálat lesz irányadó. Feltehető, hogy ezen az alapon a magyar biróságok itéleteinek végrehajtása ellen Szerbiában ezentúl az eddigieknél kevesebb akadály fog felmerülni. A 16. czikk 2. bekezdésének 1-4. pontjai a végrehajtás elrendelésének további megkönnyitése végett bizonyos illetékességi okok részére, a melyek a kereskedelmi forgalom szempontjából különösen fontosak, a megkeresett állam hazai jogától függetlenül szerződésileg biztositja a kölcsönös elismerést; ilyen illetékességi okok: a váltó vagy a csekk fizetési helyének illetékessége (1. pont), a viszontkereseti illetékesség (2. pont), kereskedőkre, gyárosokra vagy iparosokra nézve bizonyos gyakrabban előforduló keresetek tárgyában a szerződés kötése vagy teljesitése helyének illetékessége (3. pont) s végül az előzetesen kölcsönös megegyezéssel kikötött illetékesség (4. pont). A 16. czikkel kapcsolatban szükséges kiemelni, hogy az egyezmény 5. czikkének 2. bekezdése - mint már jelezve volt - kifejezetten fenntartotta a régi egyezmény I. czikkének 2. bekezdésében foglalt azt a rendelkezést, a mely szerint a szerződő felek polgári eljárási törvényeinek kizárólag külföldiekre vonatkozó birói illetékességi szabályai a szerződő felek állampolgáraival szemben nem nyerhetnek alkalmazást.
A 17. czikk birói egyezségnél, a 18. czikk választott birósági itéletnél a végrehajthatóság anyagi feltételeit, a 19. czikk pedig a végrehajtásra irányuló kérelem alaki kellékeit állapitja meg. A végrehajtásra irányuló kérelem továbbitása, az 1. czikk 4. bekezdésében foglalt általános szabálytól eltérően, ezentúl is diplomácziai uton fog végbemenni. Ezek a rendelkezések lényegileg nem különböznek az eddigi egyezmény XI., XII. czikkétől és XIII. czikkének 1. bekezdésétől. A 19. czikk 1. pontjában azonban határozottan ki van mondva, hogy a végrehajtandó határozat átküldött kiadványának az indokolást is tartalmaznia kell, mert az indokolás felvilágositást nyujt azokra a körülményekre, a melyektől a végrehajtás elrendelése függ. A 20. czikk a régi egyezmény XIII. czikkének 2-4. bekezdéseiben foglalt rendelkezésektől eltérő fontos ujitást tartalmaz a végrehajtató fél érdekében. A régi egyezmény szerint a végrehajtás elrendelését a végrehajtási eljárásról szóló 1881:LX. törvénycikk 10. §-a 2. bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelelő sommás tárgyalás előzte meg; ezentúl ez az előzetes tárgyalás elmarad s a megkeresett állam illetékes hatósága a végrehajtás elrendelése tárgyában a kötelezett fél meghallgatása nélkül határoz. E határozat hozatalánál a biróság természetesen hivatalból megvizsgálja, vajjon az egyezmény 12-19. czikkeiben megszabott feltételek fennforognak-e. Az előzetes tárgyalás elmaradása sok fölösleges munkát és költséget fog a jövőben megkimélni és lehetővé fogja tenni, hogy a behajtandó követelésre a végrehajtató azonnal végrehajtási zálogjogot nyerjen. E mellett azonban az egyezmény a végrehajtást szenvedő érdekeit is kellő módon megvédi azzal, hogy a 23. czikkben módot nyujt arra, hogy a végrehajtást szenvedő a foganatositott végrehajtás ellen kifogásokat emelhessen. A 21. czikk rendelkezése a régi egyezmény XV. czikkének felel meg. A 22. czikkben foglalt rendelkezés szerint, ha a végrehajtást - a 20. czikk értelmében - elrendelik, annak foganatositását a biztositásig haladéktalanul hivatalból meg kell tenni, tekintet nélkül az esetleges felfolyamodásra vagy kifogásra (23. czikk).
A 23. czikk a felfolyamodáson kivül a végrehajtásnak elrendelése és a biztositásig terjedő foganatositása után a végrehajtást szenvedő részére kifogásokat is ad az 1-5. pontokban felsorolt körülmények alapján, a melyek fennforgása esetében a végrehajtás elrendelése a végrehajtást szenvedőre nézve csakugyan sérelmes lenne. A kifogásokat a 3. bekezdés értelmében általában csak a végrehajtást elrendelő végzés kézbesitésétől számitott két héten belül lehet előterjeszteni, kivéve a közrendre, a közerkölcsiségre, a végrehajthatóság utólagos megszünésére és a megelőző jogerős itéletre alapitott kifogásokat, a melyeknek előterjesztését bizonyos határidőhöz kötni nem lehetett. A kifogások következtében a biróság sommás tárgyalást tart és végzéssel határoz. Ha a biróság a felhozott megtagadási okokat alaptalanoknak találja, vagy a végrehajtást elrendelő végzés kézbesitésétől számitott két héten belül kifogásokat nem érvényesitettek s az esetleges felfolyamodás sem járt eredménynyel, hivatalból kell a biztositásig terjedőleg foganatositott végrehajtást folytatni és befejezni. Ezek a rendelkezések a végrehajthatóságnak azt a tárgyalását, a mely az eddigi egyezmény XIII. czikkének 2-4. bekezdése értelmében a végrehajtás elrendelése előtt foglal helyet és a mely a követelés biztositását és behajtását veszélyeztethette, arra az időpontra tolták el, mikor a behajtandó követelés már biztositva van. Ezenfelül a régi egyezmény szerint feltétlenül megtartandó tárgyalás helyébe a végrehajtást szenvedő fél kifogásától függő tárgyalás lépett. A 24. czikk a régi egyezmény VII. czikkének 2. bekezdésében foglalt szabályt tartalmazza szabatosabb szövegezésben. A 25. czikk a végrehajtás megtagadása esetében a végrehajtó javára a felfolyamodás jogát, továbbá a végrehajtási kérelem megujitásának lehetőségét tartja fenn.
A végrehajtási kérelem megujitásának lehetőségét kimondó rendelkezés uj az egyezményben. Természetes következménye ez annak, hogy a végrehajtás megtagadása a megkeresett biróság részéről nem birhat a végrehajthatóság kérdésében a „res judicata” jelentőségével és hogy ennélfogva, ha azok a feltételek, a végrehajthatóság függ, és a melyeknek hiánya miatt a végrehajtás függ, és a melyeknek hiánya miatt a végrehajtás megtagadtatott, utóbb beállanak, szükséges, hogy a végrehajtásra irányuló megkeresés megujitható és a végrehajtás elrendelhető legyen. Ezt az elvet eddig is érvényesitettük; hogy a jövőben e tekintetben minden keletkezhető nehézséget elháritsuk, czélszerü volt annak lehetőségét világosan kimondani. A 27. czikk az egyezmény szerint végrehajtható határozatokat és egyességeket általában - tehát a végrehajtási eljáráson kivül is - a belföldi határozatok és egyezségek érvényességével és hatályosságával ruházza fel, feltéve, hogy azoknak alapján az egyezmény értelmében végrehajtásnak volna helye. Ez uj rendelkezése az egyezménynek, de pusztán kiegészitése a szerződő felek között a birósági határozatok kölcsönös végrehajtása tekintetében fennálló viszonynak, mert csak következetes más irányban is annak kölcsönös elismerése, hogy a kölcsönösen végrehajtandó birósági határozatok „res judicata” hatályával birnak. A 28. czikk az 1909:XIV. törvénycikkbe iktatott hágai perjogi egyezmény 24. czikkéből vétetett át. A csődökre vonatkozó E. rész (29-31. czikkek) a régi egyezmény XVI. czikkében és I. czikkének utolsó bekezdésében foglalt anyagot részletesebben és szabatosabban tárgyalja. A 29. czikk az ingó csődvagyon kölcsönös biztositását, leltározását és kiszolgáltatását teszi továbbra is lehetővé az erre irányuló megkeresés megérkezését megelőző időben keletkezett tulajdoni, visszakövetelési, megtartási, elsőbbségi, zálog- vagy más dologi jogok sérelme nélkül. A 30. czikk a kiszolgáltatás alól kivett ingóságok és az ingatlanok eladási árából a jogositott hitelezők kielégitése után fennmaradó többletre nézve állapitja meg a kölcsönös kiszolgáltatási kötelezettséget. A 31. czikk a szerződő felek állampolgárai részére a csődhitelezői jogok tekintetében a belföldi hitelezőkkel egyenlő elbánást biztositja és az egyik állam területén megnyilt csődökről a másik szerződő fél területén tartózkodó érdekeltek értesülését mozditja elő.
A záró rendelkezésekről szóló F. részben (32. és 33. czikk) foglalt rendelkezések az egyezmény hatálybalépésére, hatályban maradására, felmondására, továbbá megerősitésére és a megerősitő okiratok kicserélésére nézve az egyidejüleg aláirt konzuli egyezmény 14. és 15. czikkeivel megegyező szabályozást tartalmaznak. Az egyezmény aláirásának napján végbement diplomácziai jegyzékváltással kifejezett megállapodás létesült a szerződő felek között arra nézve, hogy az egyezmény rendelkezései Bosznia és Herczegovina tekintetében megfelelő alkalmazást fognak nyerni. A törvényjavaslat 2. §-a az egyezmény végrehajtása végett szükséges eljárás szabályozására ad felhatalmazást, ép ugy, mint a hágai perjogi egyezmény beczikkelyezéséről szóló 1909:XIV. tc. 2. §-a. (1911. junius 23; az I. M. javaslata; képviselőházi irományok 167. sz.)
