A közönséges bűntettesek kölcsönös kiadatása iránt Szerbiával az 1911. évi márczius hó 17. és 30-ik napján kötött egyezmény az ország törvényei közé iktattatik.
Szövege a következő:
Ő Felsége Ausztria császárja, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya
és
Ő Felsége Szerbia királya
szükségesnek találván, hogy egyrészről Ausztria és Magyarország, másrészről Szerbia között a bűntettesek kölcsönös kiadatását szabályozzák, elhatározták, hogy e czélra egyezményt kötnek és kinevezték meghatalmazottaikká, még pedig:
[következik a meghatalmazottak megnevezése]
ezek a meghatalmazottak közölték egymással szabályszerü alakban talált meghatalmazásaikat s azután a következő czikkekben állapodtak meg:
A szerződő felek kötelezik magukat, hogy kölcsönösen kiadják egymásnak - állampolgáraik egyedüli kivételével - azokat az egyéneket, a kiket az egyik szerződő fél birói hatóságai az alábbi 2. czikkben felsorolt büntetendő cselekmények valamelyike miatt üldöznek vagy elitéltek és a kik a másik fél területein tartózkodnak.
Kiadatásnak csak olyan büntetendő cselekmény miatt lesz helye, a melyet az üldözött vagy elitélt egyén a kiadatása végett megkeresett állam területén kivül követett el, ha ez a cselekmény mind a megkereső állam, mind a megkeresett állam törvénye szerint egy évi szabadságvesztést vagy annál sulyosabb büntetést vonhat maga után és ha a megkeresett állam törvényei szerint nem ez állam biróságainak kell a cselekményt bűnvádi eljárás alá vonniok.
Ha a büntetendő cselekményt, a mely a kiadatási megkeresés okául szolgált, harmadik államban követték el, a kiadatásnak helye lesz, ha mind a megkereső állam, mind a megkeresett állam törvényei megengedik az ilynemű cselekmények üldözését még akkor is, ha elkövetésük külföldön történt és ha nem kell a bűntettest az elkövetési hely állama és a megkeresett állam kötött szerződések szerint azon állam kormányának kiadni, a melyben a büntetendő cselekményt elkövették.
Kiadatást a következő büntetendő cselekmények miatt kell engedélyezni:
1. Szándékos emberölés, gyilkosság, mérgezés, gyermekölés.
2. Magzatelhajtás.
3. Szándékos testi sértés.
4. Gyermek eltitkolása, eltüntetése, kicserélése vagy becsempészése.
5. Gyermek kitevése vagy elhagyása.
6. Kiskoruak vagy nők elrablása.
7. A személyes szabadság megsértése.
8. Magánlaksértés.
9. Erőszakos nemi közösülés és a szemérem ellen elkövetett többi bűncselekmény; az erkölcsösség ellen irányuló bűncselekmények, a melyeket a tettes azzal követ el, hogy valakit kicsapongásra vagy erkölcstelenségre csábit vagy azt megkönnyiti vagy elősegiti.
10. Kettős házasság.
11. Köz- vagy magánokiratok utánzása vagy meghamisitása és ily okiratok használata; valamely okirat megsemmisitése, megrongálása vagy eltitkolása, azzal a szándékkal, hogy ez által harmadik személyeket joghátrány érjen; visszaélés másnak aláirásával ellátott kitöltetlen irattal; határjelek megsemmisitése, elmozditása vagy máshova helyezése.
12. Pénzhamisitás, beleértve a pénzek utánzását és hamisitását, utánzott vagy hamisitott pénznek kibocsátását és forgalombahozatalát; ilyen pénznek elfogadása vagy behozatala az illető államba azzal a szándékkal, hogy forgalomba hozassék; bankjegyeknek, kötelezvényeknek vagy más czimleteknek és értékpapiroknak utánzása vagy hamisitása, ha azokat az állam vagy az államnak engedélye folytán testületek, társulatok vagy magánosok bocsátották ki; az ilyen utánzott vagy hamisitott bankjegyeknek, kötelezvényeknek vagy más czimleteknek és értékpapiroknak kibocsátása vagy forgalomba hozatala.
13. Állami vagy közszolgálatra rendelt pecséteknek, bélyegeknek, fémjelzéseknek és jegyeknek utánzása vagy hamisitása; az ilyen utánzott vagy hamisitott pecséteknek, bélyegeknek, fémjelzéseknek és jegyeknek használata és forgalombahozatala, valamint visszaélés állami vagy közszolgálatra rendelt valódi pecsétekkel, bélyegekkel, fémjelzésekkel és jegyekkel.
14. Hamis tanuzás biróság előtt, hamis szakértői véleményezés és tolmácsolás, csábitás hamis tanuzásra, szakértői véleményezésre vagy tolmácsolásra; hamis vád.
15. Hamis eskü és hamis esküre csábitás.
16. Közhivatalnokok által elkövetett sikkasztás és zsarolás.
17. Közhivatalnokok, birák és esküdtek megvesztegetése.
18. Lopás és rablás.
19. Zsarolás.
20. Sikkasztás és hütlen kezelés.
21. Mindennemű csalás.
22. Csalárd bukás és a hitelezők kárára elkövetett csalárdságok.
23. Köz- vagy magántulajdonban álló, ingó vagy ingatlan vagyon szándékos megsemmisitése vagy megrongálása.
24. Gyujtogatás; robbanó anyagok használata bűnös czélzattal.
25. Vizáradás okozására alkalmas cselekmények.
26. A hajók vagy a vasuti közlekedés biztonságát veszélyeztető cselekmények.
27. A közegészség ellen irányuló bűncselekmények.
28. Orgazdaság, lopott, sikkasztott, rablott vagy zsarolással szerzett dolgokra nézve.
29. Segélynyujtás az e czikkben felemlitett cselekményekben vétkes bűntettesnek akár abból a czélból, hogy a bűnvádi eljárás alól elvonassék, akár azért, hogy a cselekményéből nyert haszon részére biztositva legyen; segélynyujtás fogva levő bűntettes megszöktetésére.
30. Büntettesek szövetkezése a személyes biztonság vagy a vagyonbiztonság ellen irányuló bűncselekmények elkövetésére.
Kiadatást kisérletért és részességért is kell engedélyezni, ha ezek mind a megkereső állam, mind a megkeresett állam törvényei szerint büntetés alá esnek.
Nem kell kiadatást engedélyezni politikai büntetendő cselekményekért vagy ily büntetendő cselekménynyel kapcsolatos tettekért.
A kiadott egyént semmi esetre sem szabad üldözni vagy megbüntetni a kiadatást megelőző politikai büntetendő cselekmény miatt, sem pedig ily büntetendő cselekménynyel kapcsolatos tett miatt.
Minden egyes esetben természetesen a megkeresett államot fogja illetni annak megállapitása, vajjon azt a büntetendő cselekményt, a mely miatt a kiadatást kérték, politikai büntetendő cselekménynek vagy ily büntetendő cselekménynyel kapcsolatos tettnek kell-e tekinteni.
Nem tekintetik politikai büntetendő cselekménynek, sem azzal kapcsolatos tettnek az államfő személye vagy családjának tagjai ellen elkövetett merénylet, ha ez a merénylet emberölés, gyikosság vagy mérgezés tényálladékát állapitja meg, vagy pedig arra vonatkozó kisérlet vagy részesség.
A jelen egyezmény értelmében kiadott személy felett a megkereső államban nem itélhet kivételes biróság; ez alatt az elnevezés alatt különösen az ostromállapot kihirdetése alapján szervezett polgári vagy katonai biróságokat kell érteni.
A kiadatási megkeresést mindig diplomácziai uton kell előterjeszteni.
A kiadatás engedélyezése végett közölni kell akár az itéletet, akár a vád alá helyező határozatot, akár az elfogató parancsot, vagy ezzel a parancscsal egyenlő erejű egyéb oly iratot, a melyben az üldözött egyén terhére rótt cselekmény természete és sulyossága, valamint megnevezése és a megkereső országban érvényes büntető törvénynek az a szövege meg van jelölve, a mely a kérdéses büntetendő cselekményre alkalmazható és a mely meghatározza az arra kiszabható büntetést is.
Ha vagyon ellen irányuló büntetendő cselekményekről van szó, mindig meg kell jelölni a valódi kárnak vagy annak a kárnak összegét, a melyet a bűntettes okozni akart.
Az emlitett iratokat a megkereső állam birósága vagy bármely más illetékes hatósága eredetiben vagy hitelesitett másolatban adja ki; ezeket az iratokat, hacsak lehet, föl kell szerelni a kikért egyén személyleirásával vagy más oly adatokkal, a melyek személyazonosságának igazolására szolgálhatnak. Abban az esetben, ha kétséges, vajjon az eljárás tárgyául szolgáló büntetendő cselekmény a jelen egyezmény rendelkezései alá esik-e, a megkereső kormánytól felvilágositásokat kell kérni és a kiadatást csak akkor kell engedélyezni, ha a nyert felvilágositások alkalmasak a kétségek eloszlatására. A megkeresett kormány a szökés lehetőségének elháritása végett a terhelt letartóztatását természetesen mindjárt elrendeli, mihelyt megkapja a fentjelzett okiratokat, fenntartván azonban a maga részére a kiadatás megkeresés felett a határozathozatalt. Abban az esetben, ha a kiadatásra vonatkozólag felvilágositásokat kértek, a letartóztatott egyén szabadon bocsátható, ha a felvilágositásokat a kiadatás végett megkeresett kormány részére nem adják meg egy hónap alatt attól a naptól számitva, a mikor az arra vonatkozó kérelem a megkereső kormányhoz megérkezett.
Előzetes letartóztatásnak nemcsak a 6. czikkben emlitett okiratok valamelyikének közlése folytán van helye, hanem sürgős esetben postán vagy távirón érkező minden olyan értesítésre is, a mely arról szól, hogy elfogató parancsot adtak ki, föltéve, hogy ez az értesités diplomácziai uton jutott a megkeresett ország külügyministeriumához.
Felette sürgős esetben hasonlóképen helye van az előzetes letartóztatásnak akkor is, ha a szerződő felek egyikének valamelyik hatósága közvetlenül intézi a megkeresést a másik fél valamelyik hatóságához.
A 7. czikk 2. bekezdése értelmében letartóztatott egyént szabadon kell bocsátani, ha a letartóztatás időpontjától számitott nyolcz nap alatt nem érkezik értesités arról, hogy valamely birói hatóság elfogató parancsot bocsátott ki. A 7. czikk értelmében letartóztatott egyént mindenesetre szabadon kell bocsátani, ha a letartóztatás napjától számitott egy hónap alatt a megkeresett kormány nem kapja meg diplomácziai uton a 6. czikkben emlitett okiratok valamelyikét.
Azokat a tárgyakat, a melyek birtokába a terhelt a büntetendő cselekmény következtében jutott, vagy azokat, a melyeket nála lefoglaltak, továbbá azokat az eszközöket és szereket, a melyek a büntetendő cselekmény elkövetésére szolgáltak, valamint minden más bizonyitékot az illetékes hatóság belátásához képest át kell adni a kiadatást kérő kormánynak még abban az esetben is, ha a már engedélyezett kiadatást a terhelt halála vagy megszökése folytán nem lehet foganatositani.
Ugyancsak át kell adni mindazokat a jelzett természetü tárgyakat, a melyeket a terhelt a kiadatást engedélyező országban elrejtett vagy betétbe adott s a melyeket utóbb felfedeznek.
Mindazonáltal a kérdéses tárgyakra harmadik személyeknek szerzett jogai fennmaradnak és ezeket a tárgyakat a jogosultak részére az eljárás befejezése után költségmentesen kell visszaadni.
Az az állam, a melyet e tárgyak átadása végett megkerestek, azokat ideiglenesen visszatarthatja, ha valamely bűnvádi eljáráshoz szükségeseknek találja.
Ha a kikért egyént a megkeresett államban a kiadatási megkeresés okául szolgáló büntetendő cselekménytől különböző más bűncselekmény miatt üldözik vagy elitélték, kiadatása elhalasztható addig, mig az eljárás befejezést nem nyert és elitéltetése esetében addig, mig büntetését ki nem állotta, vagy azt neki el nem engedték.
Mindazonáltal, ha a kiadatást kérő ország törvényei szerint az emlitett halasztás következtében elévülés állhatna be vagy az eljárásra nézve más fontos hátrány származhatnék, a kikért egyén ideiglenes átadását kell, hacsak különös tekintetek nem akadályozzák, engedélyezni oly kötelezettség mellett, hogy a kiadott egyént vissza kell küldeni, mihelyt az eljárás a jelzett országban befejezést nyer.
Ha a kiadatás a kikért egyént a magánosok irányában elvállalt kötelezettségeinek teljesitésében akadályozná is, kiadatását mégis foganatositani kell, de a most emlitett magánfeleknek szabadságukban áll, hogy jogaikat az illetékes hatóság előtt érvényesitsék.
A kiadott egyén a kiadatása előtt elkövetett s a jelen egyezményben fel nem emlitett büntetendő cselekmény miatt abban az országban, a melynek részére a kiadatást engedélyezték, sem nem üldözhető, sem meg nem büntethető, sem pedig harmadik országnak ki nem adható, kivéve, ha akár az egyik, akár a másik esetben a bünvádi eljárás befejezése után, vagy, ha elitéltetett, büntetésének kiállása vagy megkegyelmeztetése után egy havi ideje volt, hogy ezt az országot ujra elhagyja, vagy ha oda később visszatért.
A kiadatott egyén a kiadatása előtt elkövetett, habár az egyezményben felemlitett más büntetendő cselekmény miatt, mint a mely a kiadatás alapjául szolgált, szintén nem üldözhető, sem meg nem büntethető, hacsak az a kormány, a mely őt kiadta, abba bele nem egyezik; ez a kormány, ha jónak látja, megkivánhatja, hogy a jelen egyezmény 6. czikkében emlitett okiratok valamelyike vele közöltessék. E kormány beleegyezése ahhoz is szükséges, hogy a terhelt valamely harmadik ország részére kiadható legyen. De nem szükséges ez a beleegyezés, ha a terhelt önként kéri, hogy itéletet hozzanak fölötte, vagy hogy büntetését kiállhassa, vagy pedig ha a fentebb meghatározott határidő alatt nem hagyta el annak az országnak területét, a melynek részére kiadták, vagy ha oda később visszatért.
Kiadatásnak nincs helye:
1. Ha az, a kinek kiadatását kérik, a kiadatási megkeresés alapjául szolgáló büntetendő cselekmény miatt a megkeresett országban már el volt itélve vagy bűnvádi eljárás alatt állott és felmentetett, hacsak a megkeresett állam törvényei szerint nincs helye ellene a bűnvádi eljárás ujabb meginditásának.
2. Ha a megkeresett állam törvényei szerint a bűnvádi eljárásnak vagy a büntetésnek elévülése az üldözött egyén terhére rótt cselekmények tekintetében már beállott, mielőtt még őt letartóztatták vagy kihallgatásra megidézték.
3. Ha a megkeresett állam törvényei szerint a kiadatási megkeresés alapjául szolgáló büntetendő cselekmény csak a sértett fél panaszára vagy inditványára üldözhető és nincsen igazolva, hogy a sértett fél a bűnvádi eljárás meginditását kérte.
Hasonlóképen nem lesz helye kiadatásnak addig, a mig a kikért egyén ugyanazért a büntetendő cselekményért abban az országban, a melyből a kiadatást kérték, bűnvádi eljárás alatt áll.
Ha a szerződő felek egyike részéről kiadatni kért egyén kiadatását más büntetendő cselekmények miatt egy vagy több más kormány is kéri, annak a kormánynak részére kell őt kiadni, a melyek területén a legsulyosabb bűncselekményt követte el és ha a cselekmények egyformán sulyosak, annak a kormánynak részére, a melynek megkeresése legelőbb érkezett a megkeresett kormányhoz.
Ha valamely bűntettest a szerződő felek egyike egy harmadik hatalmasságnak adott ki vagy viszont, ebben az esetben a másik fél az illető egyén átszállitását saját területein engedélyezni fogja, feltéve, hogy a kérdéses egyén nem az ő állampolgára és feltéve természetesen, hogy a kiadatás alapjául szolgáló cselekmény a jelen egyezmény 1. és 2. czikkében fel van sorolva s nem esik a 3. és a 12. czikk rendelkezései alá.
Arra, hogy valamely bűntettes átszállitása a jelen czikk értelmében megengedtessék, elégséges, ha az erre vonatkozó megkeresést diplomácziai uton a 6. czikkben emlitett eljárási iratok valamelyikének eredetiben vagy hiteles másolatban közlése mellett terjesztetik elő.
Az átszállitásnál a bűntettes kisérése azon állam közegeinek közreműködésével történik, a mely saját területén az átszállitást megengedte.
Ugyancsak engedélyezni fogja a jelzett feltételek mellett az egyik szerződő fél valamely harmadik országban fogva levő bűntettesnek átszállitását a saját területein, még pedig oda is, vissza is, ha a másik szerződő fél szükségesnek találja, hogy azt az egyént valamely terhelttel szembesitsék.
Ha nem politikai bűnügyben valamely tanu személyes megjelenése mutatkozik szükségesnek vagy kivánatosnak, annak az államnak kormánya, a melynek területén a tanu tartózkodik, fel fogja őt szólitani, hogy a megkereső állam hatóságai részéről ez iránt hozzáintézett idézésének feleljen meg.
A tanu személyes megjelenésének költségeit mindig a megkereső állam viseli és az e végből diplomácziai uton küldendő meghivásban meg kell jelölni azt az összeget, a melyet a tanunak utiköltség és időmulasztás fejében utalványozni fognak, valamint azt az előleget, a melyet a megkeresett állam a tanunak a megkereső állam terhére az egész összegből kifizethet.
Ezt az előleget tanu részére azonnal ki kell fizetni, mihelyt kijelentette, hogy az idézésnek meg fog felelni.
A szerződő felek egyikének területeiről idézett tanu, a ki a másik fél birósága előtt önkéntesen megjelenik, ott, bármily honosságu legyen is, nem üldözhető és le nem tartóztatható sem előzőleg elkövetett büntetendő cselekmények miatt vagy előzőleg történt elitéltetés alapján, sem pedig azon ürügy alatt, hogy ő részes azokban a büntetendő cselekményekben, a melyeket a tanukihallgatásra okot szolgáltató bűnvádi ügyben birálnak el.
Ha a szerződő felek egyikének biróságai előtt folyamatban levő nem politikai bűnügyben a terhelt szembesitése a másik szerződő fél területein fogva levő egyénekkel vagy pedig bizonyitékoknak vagy birósági ügyiratoknak közlése mutatkozik szükségesnek, a megkeresést ez iránt diplomácziai uton kell intézni és a megkeresésnek eleget kell tenni, a menynyiben különös tekintetek nem ellenzik. A letartóztatott egyéneket és az iratokat mindazonáltal, mihelyt csak lehetséges, vissza kell küldeni.
Ha nem-politikai bűnügyben a szerződő felek egyike a másik szerződő fél területein tartózkodó tanuk kihallgatását vagy bármely más vizsgálati cselekmény teljesitését tartja szükségesnek, e czélból a megkereső állam törvényeinek megfelelően szerkesztett megkeresést kell diplomácziai uton átküldeni és ennek eleget kell tenni annak az országnak törvényei szerint, a melynek területén a tanukat kihallgatják vagy a vizsgálati cselekményt teljesitik.
Az olyan megkereséseket azonban, a melyek akár személymotozást, akár házkutatást, akár bűnjeleknek vagy bizonyitékoknak lefoglalását czélozzák, a 9. czikk 3. bekezdésében kiemelt fenntartással és csak akkor lehet teljesiteni, ha a 2. czikkben felsorolt valamelyik büntetendő cselekményre vonatkoznak.
Ha a szerződő felek egyike bűnvádi eljárás során keletkezett valamely ügyiratnak a másik szerződő fél területén tartózkodó személylyel közlését tartja szükségesnek, ez a közlés diplomácziai uton a megkeresett állam illetékes hatóságának közvetitésével történik, a mely hatóság ugyanazon az uton küldi vissza a kézbesitést igazoló iratot vagy ad értesitést azokról az okokról, a melyek a közlést akadályozzák. Azonban az egyik szerződő fél biróságainak a másik fél állampolgárai ellen büntetést megállapitó itéleteit az utóbbiak részére nem kell kézbesiteni. A megkeresett állam a birósági ügyiratok kézbesitésével semmiféle felelősséget nem vállal.
A szerződő felek kölcsönösen lemondanak azon költségek megtéritésének követeléséről, a mely költségek területeiken a terheltek vagy a szembesités végett ideiglenesen kiszolgáltatott egyének letartóztatása és szállitása, a 9., 16. és 17. czikkekben megjelölt tárgyak elküldése, tanuk kihallgatása vagy más vizsgálati cselekmények vagy pedig birósági ügyiratok és itéletek közlése folytán felmerülnek.
A kiadott vagy ideiglenesen átadott egyének szállitási és élelmezési költségei a közbeeső területeken a megkereső kormány terhére esnek.
A megkereső kormányt terhelik az ő részére valamely harmadik hatalmasság részéről kiadott vagy ideiglenesen átadott egyénnek a másik szerződő fél területein átszállitásából felmerülő költségek is.
A 10. czikkben emlitett ideiglenes átadás költségeit szintén a megkereső állam viseli.
Ugyancsak a megkereső állam tériti meg a megállapitott járandóságokat azon szakértők részére, a kiknek közreműködése valamely bűnügyben szükségessé vált.
A szerződő felek kötelezik magukat, hogy kölcsönösen közölni fogják egymással, a szerződő felek egyikének biróságai által a másiknak állampolgárai ellen büntetendő cselekmények miatt hozott mindazokat a határozatokat, a melyek három hónapnál hosszabb szabadságvesztésbüntetésre szólnak. Ez a közlés a jogerőre emelkedett itélet kivonatának átküldésével diplomácziai uton történik. Az az állam, a melynek valamely bűntettest kiadtak, a bűnvádi eljárás végleges eredményéről értesitést ad.
A bűnügyi megkeresésekhez és mellékleteikhez, valamint a 6. és 18. czikkek értelmében közlendő ügyiratokhoz Ausztria részére német vagy franczia forditásokat, Magyarország részére magyar vagy franczia forditásokat, Szerbia részére szerb, franczia vagy német forditásokat kell csatolni, hacsak ezek az iratok nincsenek e nyelvek egyikén vagy a megkeresett biróság nyelvén szerkesztve; az emlitett forditások kiállitása költségmentesen történik.
A megkeresésekre adott válaszokat és a megkeresések teljesitése folytán keletkezett iratokat, valamint a 16. czikk értelmében átküldendő iratokat és a 20. czikknek megfelelően közlendő kivonatokat csak a megkereső állam kivánságára és a forditási költségek megtéritése ellenében kell forditással ellátni.
A szerződő felek birói hatóságai által bűnügyekben kiállitott ügyiratoknak hitelesitése nem szükséges. Ezeket az iratokat a kiállitó birói hatóság pecsétjével el kell látni.
A jelen egyezmény a megerősitő okiratok kicserélése után nyolcz nap mulva lép hatályba és az 1881. évi április hó 24-én és május hó 16-án kötött kiadatási egyezményt helyettesiti. Hatályban marad az 1917. évi deczember hó 31-ik napjáig.
Ha egy évvel a jelzett időszak lejárta előtt a szerződő felek egyike sem közölte azt a szándékát, hogy az egyezmény hatályát megszüntetni kivánja, ugy az egyezmény továbbra is hatályban marad egy évig attól a naptól számitva, a melyen a szerződő felek valamelyike felmondotta.
A jelen egyezmény meg fog erősittetni és a megerősitő okiratok mihelyt lehetséges, Belgrádban ki fognak cseréltetni.
Ennek hiteléül az illető meghatalmazottak az egyezményt aláirták és pecsétjeikkel ellátták.
[Aláírások]
