1. § A pénztár rendes tagjainak első, második, harmadik és negyedik csoportján (1900: XVI. tc. 2. § és 1902: XIV. tc. 7. §) felül a rendes tagoknak még egy csoportja van: a nyugdijcsoport.
A nyugdijcsoportnak tagja lehet nemre és korra való tekintet nélkül minden 14. életévét betöltött egyén, a ki főkeresetképen gazdasági munkával foglalkozik.
A nyugdijcsoportbeli tagok felvételi dija 1 korona, tagsági dijuk pedig évi 10 K. A tagsági dijat félévenkint előre esedékes részletekben kell fizetni.
A tagsági dijat mindaddig fizetni kell, mig a tag a 2. vagy 8. §-ban megjelölt járadék élvezetébe nem lép.
A nyugdijcsoportbeli tag csakis egy tagsági könyvet válthat.
Az 1902: XIV. tc. 20. §-ának rendelkezéseit a nyugdijcsoportbeli tagokra nem lehet alkalmazni.
2. § Ha a nyugdijcsoportbeli tag 10 évi tagsági idő után munkaképességét előreláthatólag mindenkorra oly mértékben elveszitette, hogy gazdasági munkával egyharmadát sem képes évenkint megkeresni annak, a mennyi egy helybeli gazdasági munkás vagy cseléd évi átlagos keresménye, életfogytáig, illetőleg keresetképességének netáni visszanyeréséig a pénztártól járadékot kap.
A járadék, mely havonkinti utólagos részletekben esedékes, s a mely az évi 240 koronát meg nem haladhatja, ha a keresetképtelenség a 10 évi tagsági idő után azonnal áll be, évi 60 korona, ha 10 évet meghaladó tagság után áll be, annyiszor évi 6 koronával több a 60 koronánál, a hány évvel tagsága a 10 évet meghaladta.
A ki 65. életévét betöltötte, 10 évi tagsági idő után tekintet nélkül arra, hogy keresetképes- e, avagy nem, élete fogytáig oly összegü járadékot kap, a minőre betöltött tagsági évei szerint keresetképtelenség esetén joga lenne.
3. § Ha a nyugdijcsoportbeli tag 10 évi tagsági idő után meghal, hátrahagyott családja (1900:XVI. tc. 10. §) a 2. §-ban foglaltak szerint kiszámitandó járadék egy évi összegét kapja egyszersmindenkorra szóló segélyül.
Ha a tag halála 10 éven belül következnék be, hátrahagyott családja egyszersmindenkorra szóló segélyül a befizetett tagsági dijak felét kapja.
Ha az illető 2 évi tagsági idő után 14 éven aluli gyermek hátrahagyásával hal meg, az egyszersmindenkorra szóló segély 100 koronánál kevesebb nem lehet.
Ha pedig az illető házastárs vagy gyermek hátrahagyása nélkül hal meg, a fentiek szerint kiszámitandó és temetési költség czimén adandó segély 50 koronát meg nem haladhat.
4. § A nyugdijcsoportbeli tag baleset, baleset miatti rokkantság és baleset miatti halál esetén ugyanoly segélyre jogosult, mint az első csoportbeli rendes tagok.
5. § Az 1907:XIX. tc. 3. §-ának utolsóelőtti bekezdése, valamint az 1902:XIV. tc. 25. §-a oda módosittatik, hogy a gazdasági gép tulajdonosa bárminő gazdasági gépe mellett alkalmazott összes munkásokat, a vizsgázott gépész kivételével, a ki minden esetben az 1907:XIX. tc. szerint biztositandó, az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztárnál köteles baleset esetére biztositani, tekintet nélkül arra, hogy gépével a saját gazdaságában, avagy mint vállalkozó másnak gazdaságában végeztet munkát.
Felhatalmaztatik a központi igazgatóság arra, hogy a gazdasági gépeknél alkalmazott munkások üzemi baleset, illetőleg a munkaadó vagy megbizottja rendeletéből az üzem érdekében végzett szolgálat teljesitése közben felmerülhető baleset esetére való biztositása iránt a munkaadókkal és gazdasági géptulajdonosokkal külön biztositási szerződéseket köthessen.
A gazdasági gép tulajdonosa biztositási kötelezettségének akként is eleget tehet, hogy a fentiek szerint biztositandó gazdasági gépmunkásait a pénztár rendkivüli tagjaiul felvéteti, s az 1 korona tagsági dijat értük megfizeti. A biztositás ezen módja esetén nem tartozik azon munkását a rendkivüli tagok sorába felvétetni, a kire nézve meggyőződött arról, hogy mint rendkivüli vagy rendes tag, avagy mint gazdasági cseléd baleset esetére már különben is biztositva van.
Ha a gép tulajdonosa az ezen törvényszakaszban reá rótt kötelességének nem tesz eleget: e mulasztásból eredő teljes kárért a munkásnak, illetőleg jogutódainak akkor is felelős, ha a munkaközben bekövetkezett baleset körül őt különben semmiféle gondatlanság sem terheli.
A jelen törvényszakasz alapján fizetendő biztositási dijat, illetőleg rendkivüli tagsági dijat a munkás bérébe betudni, vagy őt annak megtéritésére kötelezni tilos. A ki ezen tilalmat megszegi, az 1900: XVI. tc. 40. §-ában megállapitott büntetés alá esik.
6. § Az 1902: XIV. tc. 1. §-a oda módosittatik, hogy a rendes tagok első és második csoportjában egynél több tagsági könyvet is már csak a központi igazgatóság előzetes engedélyével szabad egy tag részére kiállitani, hogy továbbá a rendkivüli tag egynél több tagsági igazolványt nem válthat.
Az 1902: XIV. tc. 8. §-a, valamint 12. §-a kiegészittetik azzal, hogy a rendes tagok harmadik csoportjába fel lehet venni azokat is, a kik ötvenedik életévüket már betöltötték, de hatvan évesnél még nem idősebbek.
Annak családja, a ki 51-55 éves korában lépett be, 50 koronát, a ki pedig 56-60 éves korában, azé 40 korona segélyt kap akkor, a mikor a tag meghal.
7. § Az 1900: XVI. tc. 13. és 14. §-a oda módosittatik, hogy baleset által okozott munkaképtelenség esetén a biztositott a napi 1 korona segélyt legfeljebb 10 héten át kapja.
Az idézett törvény 15. §-a pedig oda módosittatik, hogy a pénztár a munkaadónak a munkás vagy cseléd munkaképtelenségének tartamára, de legfeljebb 10 hétre tériti meg a napi 1 koronát; gazdasági cselédnél azonban a munkaadó egy negyedévi, vagyis 13 heti ellátási kötelezettségével szemben a pénztár napisegély-megtéritési kötelezettsége a baleset megtörténtét követő tizenötödik naptól veszi csak kezdetét.
8. § Az 1900: XVI. tc. 16. §-a oda módosittatik, hogy ha a biztositottat baleset éri s a baleset következtében 10 hétnél hosszabb időre munkaképtelenné vált, a 11-ik héttől, ha pedig az illető gazdasági cseléd, az egynegyedév elteltétől kezdve joga van járadékra a munkaképtelenség, illetőleg a munkaképesség csökkenése tartamára.
A járadék, mely havonkinti utólagos részletekben esedékes, teljes munkaképtelenség esetén és annak tartamára évi 240 korona, a munkaképesség részleges csökkenése esetére és annak tartamára az évi 240 korona azon hányada, mely az elvesztett munkaképességnek aránylagosan megfelel.
Ily aránylagos segélyre azonban a sérültnek csak akkor van igénye, ha munkaképességének csökkenése a 25%-ot eléri, tehát a járadék legkisebb mértéke évi 60 korona.
9. § Az 1900: XVI. tc. 17. §-a oda módosittatik, hogy ha a tag a baleset következtében meghal, hátrahagyott családja (1900: XVI. tc. 10. §) 400 koronát kap egyszersmindenkorra szóló segélyül.
Ha az elhaltnak kettőnél több 14 éven aluli gyermeke maradt hátra, ezek javára a segély a harmadik gyermektől kezdve fejenkint számitott 100 koronával emelkedik, úgy azonban, hogy az egész segély összege a 800 koronát meg nem haladhatja.
Ha pedig az illető házastárs vagy gyermek hátrahagyása nélkül hal meg, temetési költsége czimén a pénztár 100 korona segélyt ad.
10. § A jelen törvény életbelépte után felvett rendes és rendkivüli tagoknak, valamint biztositott gazdasági cselédeknek és gazdasági gépmunkásoknak baleset, baleset miatti rokkantság és baleset miatti halál esetén a segélyek csak egyszeres összegben járnak ki az esetben is, ha különböző tagcsoportokban, vagy különböző biztositási módokon a pénztárnál többszörösen vannak is biztositva; ezen segélyek többszörösére csak az szerez igényt, a ki a központi igazgatóság előzetes engedélye alapján (6. §) a rendes tagoknak vagy első, vagy második csoportjában több tagsági könyvet vált.
Az 1900: XVI. tc. 37. §-ának második mondata oda módosittatik, hogy az a biztositott, a ki bármely betegsegélyző pénztár tagja, a balesetet követő első 10 héten át a pénztártól ingyen gyógykezelést nem igényelhet, pénzbeli segélyre pedig csak oly összegben tarthat számot, a mennyivel a betegség esetére való biztositása czimén élvezett napisegélye (táppénze) a napi 1 koronánál kevesebb.
11. § Az alapitó tagok befizetéseit (1900: XVI. tc. 2. §) és a pénztár czéljaira befolyt adományokat (1900: XVI. tc. 7. § d) pontja) külön alapként kell kezelni a végből, hogy ezen külön alap kamatjövedelmeiből az igazgatóság különös méltánylást érdemlő oly esetekben, a midőn a pénztár a törvény értelmében a segélynyujtásra nem köteles, a biztositottak, illetőleg azok családja részére esetenkint legfeljebb 100 koronáig terjedhető rendkivüli segélyeket adhasson.
12. § Ha a munkaadó gazdasági cselédjét az 1900: XVI. tc. 8. §-a értelmében fizetendő 120 filléres hozzájárulási dij kivetése elől eltitkolja, vagy más módon elvonja, ugyszintén ha a gazdasági géptulajdonos a gazdasági gépe mellett alkalmazott munkásoknak baleset esetére a jelen törvény 5. §-a szerinti biztositását elmulasztja, kihágást követ el, s őt az 1907: XLV. tc. 62. §-ában megjelölt hatóságok 100 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetik és a be nem fizetett hozzájárulási dijak, vagy az elmulasztott biztositásnak megfelelő biztositási dijak megfizetésére kötelezik.
A munkaadónak az 1902: XIV. tc. 24. §-ában, valamint a gazdasági géptulajdonosnak a jelen törvény 5. §-ának utolsóelőtti bekezdésében megállapitott felelőssége érintetlen marad.
13. § Felhatalmaztatnak a m. kir. kereskedelemügyi minister és a m. kir. földmivelésügyi minister, hogy a vizi társulatoknál (öbölzeteknél) és a m. kir. földmivelésügyi ministeri tárcza keretében házi kezelésben végzett munkálatoknál alkalmazottak betegség és baleset esetére való biztositásának ügyét az 1907: XIX. tc. hatálya alól kiemelve, annak szabályaitól eltérőleg ideiglenesen rendeletben szabályozzák. E rendelet a törvényhozásnak bemutatandó.
14. § Feljogosittatik az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztár központi igazgatósága, hogy a jelen törvény életbelépte előtt felvett rendes tagok, továbbá a rendes tagok sorában biztositott gazdasági cselédek biztositására nézve az illetők kérelmére a leszámolást olyképen megejtse, hogy eddigi tagságukat megfelelő módon egy tagsági könyv kiállitása mellett egyszeres nyugdijcsoportbeli tagságba számithassa be.
15. § Ezen törvény életbeléptetésével és végrehajtásával a m. kir. földmivelésügyi minister bizatik meg.
