A Montenegróval 1911. évi január hó 24-én, február hó 6-án kötött kereskedelmi és hajózási szerződés fordulópontot képez ezen országgal való kereskedelem politikai viszonyaink történetében. Eddig a Montenegróhoz való kereskedelempolitikai viszonyaink szerződésileg szabályozva nem voltak. A régi montenegrói tarifa hatálya alatt, mely általában 8%-os értékvámot vetett a behozott czikkekre (tekintet nélkül arra, hogy szerződéses vagy nem szerződéses államból származtak), nem volt szükség arra, hogy a külkereskedelmi vonatkozások tekintetében a vámokat illetőleg különleges megállapodásokat létesitsünk. 1904. január 1-től azonban Montenegró eddigi vámrendszerével szakitott és kettős tarifát léptetett életbe, a melynek minimális tételei a Montenegróval szerződéses viszonyban levő államokból jövő bevitelre nyertek alkalmazást. Ezen részletesebb, 82 tarifaszámból álló tarifának a gyakorlatban való alkalmazása közben felmerült technikai és kezelési nehézségei szükségessé tették már egy év mulva, hogy a montenegrói kormány egy kevésbbé speczializált tarifára térjen vissza. Ezen vámtarifa, mely 38 tarifaszámból áll, 1905. év óta van hatályban és ugyancsak a kettős - maximális és minimális - tarifa elvén épült fel. Jóllehet Montenegróval nem álltunk szerződéses viszonyban, Montenegró 1904. január 1-étől kezdve a minimális tarifája tételeit alkalmazta a magyar és osztrák árukra, viszont Magyarország és Ausztria 1906. márczius 15-étől kezdve a legnagyobb kedvezményt nyujtotta Montenegrónak. A magyar kormány részére az erre vonatkozó törvényi felhatalmazást az 1906. évi III. törvénycikk 3. §-a, illetve az ezt kiegészitő 1906. évi XXI., 1907. évi LVI. és 1908. évi LVI. törvénycikkek adták meg.
A Bosznia és Herczegovina annexiója folytán előállott külpolitikai helyzet ezen kölcsönös legnagyobb kedvezményes viszonynak véget vetett ugy, hogy 1908. deczember 1-14. óta (l. az 1908. évi november 30., deczember 13-iki montenegrói kormányrendeletet), a magyar és az osztrák áruk Montenegróban a maximális vámokat, a montenegrói áruk viszont nálunk 1908. deczember 21. óta a vámtarifa általános tételeit fizetik. A külpolitikai helyzet tisztultával a Montenegróhoz való kereskedelempolitikai viszonyunk rendezésének kérdése is aktuálissá lett és mindkét részről ujból előtérbe lépett az az óhajtás, hogy a kölcsönös kereskedelmi forgalmi viszonyaink szerződésben szabályoztassanak. Ezen kölcsönös hajlandóság mindenekelőtt abban jutott kifejezésre, hogy a montenegrói kormánynál előzetesen beszerzett információk alapján a vám- és kereskedelmi értekezlet több ülésben kidolgozta a Montenegróval kötendő kereskedelmi szerződés alapelveire vonatkozó instrukcziókat czettinjei követünk számára, a ki ezen az alapon felvette a montenegrói kormánynyal a tárgyalások fonalát, melyek végül az 1911. évi január hó 24-én, február hó 6-án megkötött kereskedelmi és hajózási szerződéshez és az ahhoz tartozó „Nyilatkozat”-hoz vezettek.
A megkötött és öt czikket tartalmazó kereskedelmi és hajózási szerződést a legnagyobb kedvezmény elve alapján épül fel és igy áruink Montenegróba való bevitelüknél a szerződés hatálybalépte után a minimális tarifa tételeit fogják élvezni. Ezzel együtt biztositani fogja a megkötött szerződés az osztrák-magyar monarchia két állama állampolgárai számára a legnagyobb kedvezményü elbánást, az ipart, kereskedelmet, hajózást és forgalmat, nemkülönben a jogszolgáltatást és az adózást illetőleg. A legnagyobb kedvezményt biztositó ezen elvi szerződés I. czikkében van lefektetve, mely az adókat, illetékeket és vámokat illetőleg még szabatosabban nyer kifejezést a montenegrói kormánynak ezekre vonatkozólag a szerződés aláirásakor tett azon „Nyilatkozatában”, mely az adók, vámok és egyéb illetékek szempontjából az osztrák és magyar állampolgároknak, továbbá Ausztria és Magyarország föld- és ipari termékeinek a legnagyobb kedvezményü elbánást biztositja.
Montenegrónak az állatforgalom tekintetében támasztott követelménye volt az, a mi a multban a szerződés megkötésének legnagyobb akadályát képezte. Egy évtizednél hosszabb időre nyulnak vissza Montenegrónak oda irányuló kisérlete és törekvése, hogy állatainak területeinkre lehetőleg szabadon és korlátlan mennyiségben való behozatalát biztositsa. Az az állatforgalmi politika, mely Magyarország és Ausztria területeit állati járványok behurczolásától megóvandó, élő szarvasmarhának, sertésnek és juhnak a tengerentulról és a keletről való behozatalát tilalmazza, kétségtelen, hogy a montenegrói kormány kivánságát sem elégithette ki. Ha a magyar kormány (tagjainak már a jelen országgyülésen e részben tett kijelentéseihez képest is) - azon változatlanul fenntartani kivánt álláspontjához képest, mely szerint a keleti államokból hasitott körmü állatokat élő állapotban továbbra sem fog területeinkre bebocsátani - a Montenegróval kötött szerződésben ezzel az állásponttal első benyomásra ellentétben állónak látszó megállapodást létesitett, ugy ennek magyarázata a következő: A létesitett megállapodásban nem Magyarország és Ausztria szerződéses vámterületére általában érvényesithető, hanem kizárólag egy szorosan körülirt határkerületre korlátozott állat- illetve állati termékek behozataláról van szó. Az a terület ugyanis, melyben, a kérdéses állatbehozatal, a legrövidebb időn belüli levágás és a nyert hus értékesitése majdan lebonyolódik, ellenben ugyanonnét az állatoknak és állati termékeknek kivitele a legszigorubb módon tiltva van: mindössze egy oly osztrák kerületi kapitányság néhány községe lesz, melynek polgári és katonai lakossága e kerületnek a terepviszonyokban gyökerező elszigeteltsége következtében sulyos közélelmezési nehézségekkel küzd.
Az állat- és állati termék behozatal ilyetén területi korlátozása maga után vonta, hogy a vonatkozó megállapodás, mint határszéli kedvezmény állapittatott meg s igy azon szerződéses határozmányok közé tartozik, a melyek tekintetében a kereskedelmi szerződéseinkben kölcsönösen biztositott legnagyobb kedvezés elve alkalmazást nem nyer. Az emlitett területi korlátozás mellett is elengedhetetlen állategészségügyi ellenőrzést illetőleg egyrészt Montenegrótól magában a szerződésben nyertünk biztositékot azáltal, hogy a forgalom beligazgatási uton megállapitandó feltételek mellett bonyolittatik majd le, a mi tehát a mi részünkre ebben az esetben is autonomiánk teljes érvényesülését biztositja, másrészt pedig az osztrák cs. kir. kormánynyal megállapodást létesitettünk, hogy a csupán saját területén lebonyolodó állatforgalmat szabályozó végrehajtási rendeletet velünk egyetértőleg fogja kibocsájtani és végrehajtani. A behozatal mennyisége egy darabszám szerint csekély kontingensre korlátoztatott, a mely nem haladja meg a kérdéses terület tényleges élelmezési szükségletét és igy ott gazdaságilag is a legkedvezőbb elhelyezést találván, saját termelésünknek - mely különben is a geografiai helyzetnél fogva ott nem versenyezhet - semmiféle konkurrencziát nem okozhat. De különben is ez a csekély s a tényleges szükségletre szabott kontingens már azért sem jöhet számitásba a husárakra való netaláni befolyás szempontjából, mert hisz sem az élőállatokat, sem a nyert hust a szóban forgó területről egyáltalán ki sem szabad vinni. A magyar országgyülés a gazdaközönségünk, mely a magyar állattenyésztés nagy érdekeit méltán akarja védelmezni - meg lehet győződve, hogy a kormány nem uj alapra, a Balkánállamok állatállományának élő állapotban való bebocsátására akár rátérni és legkevésbbé sem hajlandó állategészségrendőri érdekeinket és vámvédelmünket bármi csekély mértékben is koczkáztatni, - hanem, mint fentebb emlitém, egy több mint évtizedes kérdést kiván kielégitő és méltányos megoldásra juttatni akkor, midőn a megélhetés nehéz időszakában egy térbelileg korlátolt terület lakosságának élelmezését teszi lehetővé a nélkül, hogy ezzel hatalmi eszközeiből bármit is feláldozna, s gazdasági érdekeinkre bárminő áldozatot vagy veszélyt háritana.
A montenegrói hivatalos statisztika szerint a Montenegróba bevitt áruk értéke: 1905-ben 4.6 millió korona volt, ebből esett Ausztria és Magyarországra 3.6 millió, Törökországra 1.9 millió, Olaszországra 112.000 korona; 1906-ban 5.000,000 korona, ebből esett Ausztria és Magyarországra 3.9 millió, Törökországra 670.000 és Olaszországra 302,000 korona; 1907-ben 6.3 millió korona, ebből Ausztria és Magyarországra esett 4.7 millió, Törökországra 688,000 és Olaszországra 583.080 korona; 1908-ban 7.000,000 korona, ebből Ausztria és Magyarországra esett 5 millió, Törökországra 1.1 millió korona és Olaszországra 657,000 korona; 1909-ben 6.2 millió korona, ebből Ausztria és Magyarországra esett 3 millió, Olaszországra 1.4 millió, Törökországra 947,000, Francziaországra 316,000 és Németországra 183,000 korona.
A montenegrói hivatalos statisztika ezen adatai szerint a Montenegróba való bevitelt illetőleg Ausztria és Magyarország áll az első helyen és ezen vezető poziczióját megtartotta annak ellenére is, hogy áruink 1908. év vége óta a maximális tarifa alá estek. Az osztrák-magyar monarchia két államának Montenegróba való bevitele, a montenegrói hivatalos statisztika fenti adatai szerint 1909-ben 3.000,000-ra csökkent az előző évi 5.000,000-val szemben, de azért abban az évben is a monarchia - a bevitel értékét és mennyiségét illetőleg - az első sorban áll. Az 1905-1907. évekre vonatkozó montenegrói statisztika a Montenegróból való kivitelről nem szól; az 1908-1909-iki statisztika már feltünteti a montenegrói kivitelt, azonban csupán a kivitt áruk mennyiségi és értékadatait illetőleg; a kivitel irányaira nézve (rendeltetési országok) ezen statisztika sem nyujt tájékoztatást. E szerint Montenegró kivitele 1908-ban 2.8 millió korona, 1909-ben 2.4 millió korona volt. Kiviteli czikkei: ló, szarvasmarha, ürü, kecske, nyers bőr, ki nem készitett gyapju, olivaolaj és dohány.
A következő két - e helyütt nem mellékelt - táblázatban összeállitott részletesebb adatok arra nézve nyujtanak tájékozást, mikép alakult 1901. év óta Magyarországnak és a szerződéses vámterületnek Montenegróval való külkereskedelmi forgalma, illetőleg hogy mily mérvben részesedik Montenegró egyrészt Magyarország, másrészt Ausztria és Magyarország szerződéses vámterületének külkereskedelmi összforgalmában. Ezen adatok ugyan a fentebb ismertetett montenegrói statisztikai adatoktól lényegesen eltérő értékeket tüntetnek fel, nincs okunk azonban kételkedni abban, hogy az alábbi táblázatok a Montenegróval való külkereskedelmi viszonyaink hü képét mutatják be. Ezen kimutatások szerint Montenegrónak a magyar szent korona országaiba való behozatala teljesen jelentéktelen 1 és 18 ezer korona között ingadozik, sőt voltak évek, a mikor a behozatala hozzánk teljesen szünetelt (1902 és 1904-ben). A mi Montenegróba való kivitelünket illeti, ugy az az 1901-1905. években nagyon csekély volt. 1906-ban némi lendületet vesz és az előző évi 42 ezer koronáról 152 ezer koronára emelkedik; 1907-ben már 208 ezer és 1908-ban pedig 518 ezer korona volt a kiviteli forgalmunk, mely 1909-ben 415 ezer koronára szállt alá azon már emlitett körülmény folytán, hogy áruink az 1908. év végétől kezdve Montenegróban a maximális tarifa tételei alá estek.
A B) táblázat szerint a szerződéses vámterületnek behozatala Montenegróból 1901-től kezdve, a mikor a behozatala 657 ezer koronát tett ki, emelkedést mutat 1904-ig, a mikor az eléri az 1 millió 424 ezer koronát; 1905. évtől kezdve hanyatló irányt mutat a behozatal, mely 1909-ben már csak 569 ezer koronát tett ki. A szerződéses vámterületnek kivitele Montenegróba 1901-től kezdve 1908-ig egy-két évben előfordult csekélyebb visszaeséstől eltekintve emelkedő irányu; 1909. évben a szerződéses vámterület kivitele az előző évi 2 millió 520 ezer koronáról 2 millió 299 ezer koronára esett. Montenegrónak a szerződéses vámterületre való behozatala legnagyobbrészt Dalmáczia legdélibb részei által szükségelt fogyasztási czikkekből áll.
Hogy Magyarországnak Montenegróba irányuló kivitelében, illetőleg a szerződéses vámterületnek Montenegróval való forgalmában mely áruk játszanak fontos szerepet, arra vonatkozólag a legutóbbi három évre (1907-1909-re) rendelkezésemre álló statisztikai anyagból az alábbi adatokat emlitem fel, melyek nézetem szerint alkalmasak a Montenegróval való forgalmunk kellő megvilágitására. A szerződéses vámterületnek elég tekintélyes czukorkivitele van Montenegróba, melyben azonban Magyarországnak nagyon kevés része van. Az utolsó három év kiviteli adatai a következők:
| Mennyiség métermázsákban | Érték ezer koronákban | ||||
| A szerz. vámterület kivitele | ebből Magyarország kivitele | A szerz. vámterület kivitele | ebből Magyarország kivitele | ||
| 1907 | 4324 | 154 | 131 | 4 | |
| 1908 | 5315 | 630 | 166 | 18 | |
| 1909 | 2486 | 500 | 83 | 16 | |
A kivitel csökkenése 1909-ben kétségtelenül azzal függ össze, hogy a magyar és osztrák proveniencziák az autonom vámtételt - q-ként 20 koronát - voltak kénytelenek fizetni, mig más áru a 6 korona minimális tételt élvezte. Ez a helyzet leginkább a német czukornak kedvezett, melyre az 1909. évi montenegrói czukorbevitelből kivételesen nagy rész esett. A magyar kivitel leginkább piléczukorból áll, melyet egyes gyáraink Fiumén át vagy Obotti vagy Cattaro szállitanak.
Egyes esztendőkben igen élénk gabona- és pedig kukoricza- és zabkivitelünk van Montenegróba, a mely exportot jórészt a fiumei gabonakereskedelem szolgáltatja. Igy a magyar kivitel az utolsó három évben volt:
| zabból | kukoriczából | ||||
| métermázsa | ezer korona | métermázsa | ezer korona | ||
| 1907 | 874 | 15 | 257 | 3 | |
| 1908 | 402 | 7 | 12.454 | 193 | |
| 1909 | 60 | 1 | 5040 | 85 | |
Az 1908. évnek kiemelkedő nagy exportja azzal függ össze, hogy Montenegrónak az 1907. évben rossz termése volt takarmánynemüekben, ugy hogy különösen az 1908. év tavaszi és nyári hónapjaiban élénken keresték a magyar kukoriczát. Montenegró egyébként Törökországból is importál tengerit.
Korábbi években, igy különösen 1906-ban és 1907-ben elég szép buzalisztkivitelünk volt Montenegróba; ujabban ez a forgalom - különösen pedig a magyar liszt kivitele - rohamosan hanyatlott. Az utolsó három év adatai a következők: kivittek
| A szerz. vámterületről | Ebből Magyarországból | A szerz. vámterületről | ebből Magyarországból | ||
| métermázsát | ezer korona értékben | ||||
| 1907 | 1977 | 1559 | 64 | 39 | |
| 1908 | 774 | 262 | 28 | 9 | |
| 1909 | 729 | 20 | 32 | 1 | |
Lisztexportunknak ezt a hanyatlását valószinüleg az olasz liszt nagy versenye okozza, mely Velenczéből igen olcsón jut el Antivariba.
Nagyon szépen fejlődő kiviteli czikkünk a hántolt rizs, melynek Montenegró fogyasztásában fontos szerepe van. Kivittünk: 1907-ben 752 q-t 21,808 koronáért; 1908-ban 1259 q-t 36,511 koronáért; 1909-ben 1380 q-t 35,880 koronáért. Ujabban némi verseny mutatkozik olasz rizshántolók részéről, de egyelőre az olasz áru még drága.
Figyelemreméltó kivitelünk van Montenegróba sörből is; kivittünk az utolsó három évben (a magyar áruforgalmi statisztika adatai szerint): 1907-ben 2011 q-t 24,258 korona értékben; 1908-ban 2740 q-t 32.538 korona értékben; 1909-ben 2473 q-t 29.258 korona értékben. A sörkivitel Montenegróba első sorban a magyar sörfözdéknek az üzlete. Osztrák sör kevés megy Montenegróba. Exportra részben hordósör, részben palaczksör kerül. Az 1919. év elejétől állami fogyasztási adó - trosarina - áll fenn, mely szerint külföldi sör hektoliterje 20 korona, belföldi sör hektoliterje ellenben csak 5 korona adóval van megterhelve.
A szerződéses vámterületnek legfontosabb kiviteli czikkei a pamutáruk; sajnos, Magyarország ebben a kivitelben nagyon kevéssé van érdekelve, noha egyébként kétségtelen, hogy kivitelünk emelkedő irányzatot mutat. Az utolsó három év kiviteli adatai a következők:
| Mennyiség métermázsákban | Érték ezer koronákban | ||||
| A szerz. vámterület kivitele | ebből Magyarország kivitele | A szerz. vámterület kivitele | ebből Magyarország kivitele | ||
| 1907 | 1354 | 11 | 569 | 5 | |
| 1908 | 1975 | 79 | 725 | 34 | |
| 1909 | 1434 | 116 | 503 | 50 | |
Ugy az egész vámterület kivitelében, mint a magyar kivitelben a legnagyobb szerepük van közönséges szines, nyomtatott kottonoknak és mollinoknak; a mi kivitelünket legfőképen fővárosi nagykereskedő czégek szolgáltatják. E mellett még leginkább szinnyomatos barchend, festett és nyers, olcsó, sima szövetek kerülnek kivitelre.
Elég tekintélyes a szerződéses vámterület gyapjuáru-kivitele is Montenegróba; az utolsó három évben kivittek: 1907-ben 186 métermázsát 216 ezer korona értékben; 1908-ban 179 métermázsát 196 ezer korona értékben; 1909-ben 224 métermázsát 252 ezer korona értékben. Mindeddig ez a kivitel körülbelül teljesen osztrák származásu: magyar származásu 1909-ben mindössze nyolczezer korona férfi és női ruhaszövet volt.
Örvendetes fejlődést látunk ellenben a magyar papiros-kivitelnél Montenegró felé; kivittünk ugyanis 1907-ben 608 métermázsát 34,589 korona értékben; 1908-ban 819 métermázsát 46.109 korona értékben; 1909-ben 827 métermázsát 78.964 korona értékben. A magyar kivitel ezt a nagyságát első sorban az állami szállitásoknak köszönheti, de ezeken kivül a rendes kommercziális üzletünk Montenegró felé szintén elég élénk. Legnagyobb a kivitelünk irópapirosból, azonkivül papiroszacskókból, irkákból, csomagolópapirosból stb. Az 1909. évben szivarkapapiroskivitel képviselte a legnagyobb értéket.
Erős fejlődést mutat a szerződéses vámterület kivitele Montenegróba bőrből és bőrárukból; Magyarország részesedése ebben a kivitelben szerény. Az utolsó három év kiviteli adatai a következők:
| Mennyiség métermázsákban | Érték ezer koronákban | ||||
| A szerz. vámterület kivitele | ebből Magyarország kivitele | A szerz. vámterület kivitele | ebből Magyarország kivitele | ||
| 1907 | 124 | 26 | 62 | 9 | |
| 1908 | 228 | 37 | 101 | 13 | |
| 1909 | 397 | 23 | 154 | 8 | |
Magyarország jóformán csak a talpbőr-kivitelben részesedik. Felsőbőrből, különösen pedig borjubőrből, valamint czipőkből eddig csak Ausztria folytatott exportot Montenegró felé.
Az utolsó években - különösen 1908-ban és 1909-ben - az eternitpalából volt Magyarországnak szép kivitele: ez a kivitel 1907-1909-ig összesen 1868 métermázsát tett körülbelül 43 ezer korona értékben.
Vasból és vasárukból magának a szerződéses vámterületnek montenegrói kivitele is csekély: a mi kivitelünk teljesen elenyésző. A szerződéses vámterület kivitele volt összesen: 1907-ben 300 métermázsa 26 ezer korona értékben; 1908-ban 968 métermázsa 65 ezer korona értékben; 1909-ben 793 métermázsa 60 ezer korona értékben. A forgalom nagyon elaprozódik; leginkább kiemelkedő exportczikkek még a lőfegyverek. Magyarországnak mindössze némi lámpa, vasbutor és zománczedény kivitele van Montenegróba. Nagyobb szállitásunk mindössze 1908-ban volt, a mikor 481 métermázsa sulyu vashidszerkezetet szállitottunk Montenegróba.
Emelkedő irányzata van a szerződéses vámterület szappan-kivitelének Montenegró felé; ebben a kivitelben ujabban mi is részesedünk. Az utolsó három év kiviteli mennyisége volt métermázsákban:
| a szerződéses vámterület | ebből Magyarország | ||
| k i v i t e l e | |||
| 1907 | 378 | 4 | |
| 1908 | 574 | 78 | |
| 1909 | 974 | 156 | |
A szerződéses vámterület montenegrói szappankivitele 1909-ben már 63 ezer korona, a magyar kivitel pedig 8 ezer korona értéket képviselt.
Ezekből az adatokból, nemkülönben a jelen indokoláshoz csatolt statisztikai anyagból kiderül, hogy a szerződésnek biztosan hasznát fogja látni a magyar kivitel, mely Montenegróba jelenleg ugyan nem számottevő, azonban a szerződéses elbánás mellett bizonyára fejleszthető is lesz.
Montenegró a legtöbb európai állammal kötött kereskedelmi szerződéseket, melyek a legnagyobb kedvezmény elve alapján épültek fel; ilyen szerződései vannak: a Németbirodalommal, Nagybritanniával, Francziaországgal, Olaszországgal, Oroszországgal, Törökországgal, Görögországgal, Bulgáriával, Szerbiával, Svájczczal, Belgiummal.
Ezen szerződésekhez hasonlóan az általunk kötött jelen szerződés is - miként fentebb már emlitettem - a legnagyobb kedvezményezés elvén épült fel, mely megszüntetvén az 1908. év óta reánk nehezedő differencziálisan kedvezőtlenebb elbánást idegen versenytársainkkal szemben, hivatva lesz a jövőben biztositani és megerősiteni a szerződéses vámterületnek kereskedelempolitikailag Montenegróban eddig is gyakorolt természetes tulsulyát.
A jelen szerződés indokolásához két függeléket csatolok, melyek Magyarországnak és a szerződéses vámterületnek Montenegróval való külkereskedelmi forgalmára vonatkozó részletesebb statisztikai anyagot tartalmazzák. (1911. jul. 3-án. K. M. jav. 354. sz. képv. irom. V. ö. a képv. közgazd. és pénzügyi bizotts. 1911. jul. 27-én 175. sz. a. és a főrendiház egyesült pénzügyi, valamint közgazd. és közlekedésügyi bizotts. 1912. febr. 7. 175. sz. hozzájáruló jelentését.)
