Mezőgazdasági közigazgatásunk régóta érzett hiánya, hogy a földmivelésügyi minister a törvényhatóságokban egységes és hivatásos szakképviselettel nem rendelkezik. Már 1880. november 20-ikán kijelentette a képviselőház közgazdasági bizottsága, hogy szükségét látja annak, miszerint a közigazgatás keretében a gazdasági érdekek gondozása hivatott közegre bizassék és felhivandónak tartotta a kormányt, hogy esetleg a közigazgatási bizottságoknak igénybevételével az érintett orgánumokról gondoskodjék. A bizottság ezen javaslatát a képviselőház ugyanazon évben határozattá emelte s ennek folyamányaképen alkottatott az 1882:XX. tc., mely az akkori földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister képviseletéről a közigazgatási bizottságban a közgazdasági előadó utján gondoskodott. E törvény értelmében a közgazdasági előadó, mint a ministernek a törvényhatóságban szakközege, a közigazgatási bizottságnak rendes szavazati joggal biró tagja és feladata a közgazdasági ügyeknek és általában a közgazdasági érdekek képviseletében áll. Midőn az 1889:XVIII. tc. következtében a földmivelésügyi ministerium mai szervezetében kialakult, a közgazdasági előadó intézménye változatlanul fentartatott, jóllehet ez intézmény ugy elnevezésében, mint ügykörében megfelelő módositást igényelt volna. A közgazdasági előadók ugyanis nem lévén rendes javadalmazással ellátott tisztviselők, hanem a földmivelésügyi minister által a gazdatársadalom köréből kiszemelt magánegyének, egyéb elfoglaltságuknál fogva sem képesek a modern közigazgatás sokoldalu kivánalmait szolgálni s minthogy sem a törvényhatósági közigazgatással, sem a mezőgazdasági központi igazgatással szervezeti kapcsolatban nem állanak, ezen - a nobile officium tiszteletre méltó hagyományain felépült - intézmény a változott viszonyok között nem felelhet meg többé azoknak a követelményeknek, a melyek a földmivelésügyi igazgatás hivatásos szakképviselőjével szemben joggal támaszthatók. Ennek tulajdonitható, hogy a mezőgazdasági közigazgatásnak belterjesebbé váltával a közgazdasági előadói intézmény közigazgatási jellege mindinkább elhomályosodott s az egyes mezőgazdasági szakágazatok fejlődésükhöz képest külön képviseletet nyertek.
Az erdőtörvény értelmében a királyi erdőfelügyelő a közigazgatási bizottság felhivására erdőügyekben véleményt ad és javaslatot tesz; ugyszintén, ha a közigazgatási bizottság hatáskörébe tartozó intézkedések szüksége forog fenn, felhivás nélkül is tartozik erre a közigazgatási bizottságot figyelmeztetni. Az 1898:XIX. tc. alapján szervezett m. kir. állami erdőhivatalok a közigazgatási bizottság felhivására a működésük köréül kijelölt törvényhatóságban a közigazgatás körében előforduló erdészeti szakrendelőket is teljesiteni kötelesek. Az állatorvosi közszolgálat államositásáról szóló 1900:XVII. tc. értelmében a törvényhatósági m. kir. állatorvos az egészségügyi viszonyokról és az állategészségügyi szolgálat ellátásáról a közigazgatási bizottságnak havonkint jelentést tesz; a közigazgatási bizottság ülésein az állategészségügyi ügyek tárgyalásában részt vesz, azonban minthogy a közigazgatási bizottságnak nem tagja, szavazattal nem bir. Rendeleti uton történt intézkedés a folyammérnöki, valamint kulturmérnöki hivatalok főnökeinek a közigazgatási bizottságok ülésein való részvétele iránt. A mezőgazdasági igazgatás terén legujabban mélyreható változás állott elő az által, hogy az állattenyésztés fejlesztéséről szóló 1908:XLIII. tc. 11. §-a alapján az eddigi állattenyésztési felügyelőségek helyébe a kir. gazdasági felügyelőségek léptek, melyek ugy szervezetüknél, mint személyzetüknek szakképzettségénél fogva hivatva és képesitve vannak az állattenyésztési teendőkön kivül a szorosan vett mezőgazdasági szakteendők ellátására is.
A m. kir. gazdasági felügyelőségekben immár oly intézménynyel rendelkezünk, amelyre a mezőgazdasági ügyeknek a törvényhatóságokban való ellátása megnyugvással bizható, miáltal végre megvalósulást nyerne a törvényhozásnak évtizedek előtt kifejezett az az óhajtása, hogy a közigazgatás keretében a gazdasági érdekeket hivatott közeg szolgálja. Szakbeli közigazgatásunk két nagyfontosságu érdeke nyerne ily módon czélszerű kielégitést: egyrészt a földmivelésügyi minister a mai viszonyok közt többé fenn nem tartható közgazdasági előadók helyett a közigazgatási bizottságban megfelelő szakképviselővel rendelkeznék, másrészt a törvényhatóságok a mezőgazdasággal kapcsolatos ügyekben képesitett állandó előadóra, illetve szaktanácsadóra tennének szert, kinek révén a törvényhatósági igazgatás gazdasági tartalmat nyerne. A m. kir. gazdasági felügyelő feladatkörét és a vármegye első tisztviselőjéhez való viszonyát ugy állapitottam meg, hogy a gazdasági szakszolgálat a törvényhatósági igazgatás keretébe szervesen beillesztessék és hogy ekként a m. kir. gazdasági felügyelőségek utján a gazdasági és az általános törvényhatósági igazgatás között az eddig nélkülözött kapcsolat létesüljön. A tervbe vett intézkedés által a törvényhatósági önkormányzat semmiféle csorbát nem szenved, a mennyiben a törvényhatósággal és ennek első tisztviselőjével szemben a m. kir. gazdasági felügyelő éppen úgy, mint az 1900:XVII. tc. alapján a törvényhatósági állatorvos, alárendeltségi viszonyban áll. A rendezéssel kapcsolatos anyagi terheket is kizárólag az állam viseli, a mennyiben a vármegyét, mely a gazdasági felügyelő személyében eddig sajnosan nélkülözött alispáni előadót nyer, az irodai dologi szükségleteket kivéve, semmiféle anyagi kötelezettség nem terheli. Tekintettel arra, hogy a kir. gazdasági felügyelő a törvényjavaslat értelmében a törvényhatósági igazgatással a legszorosabb kapcsolatba kerül, a szolgálat érdekében áll, hogy a törvényhatósági közgyülésen részére ülési és szavazati jog biztosittassék, ugy mint az az államépitészeti hivatal főnökére nézve már az 1886:XXI. tc. 22. §-ában ki van mondva. Minthogy a törvényhatósági városoknak a gazdasági ügyek ellátására már az autonomia keretében van saját szakközegük (gazdasági tanácsok), a kir. gazdasági felügyelő ezen törvényhatóságnál csak mint gazdasági tanácsadó fog működni.
A törvényjavaslat törvényerőre emelkedése az államkincstár külön megterheltetését nem fogja maga után vonni. Az ország gazdasági ügyeinek fokozottabb mérvben való előmozditását czélzó tevékenységem az 1912. évben 6 (hat), az 1913. évben szinte 6 (hat) gazdasági segédfelügyelői állás felállitását a X. fizetési osztályban feltétlenül szükségessé teszi, ezen állások rendszeresitendők lesznek azonban akkor is, ha a szóbanforgó javaslat nem is emelkednék törvényerőre. Egyébként, ha a törvényhatóságokban ott lesz a földmivelésügyi minister állandó közege, remélnünk lehet idővel bizonyos megtakaritásokat, mert a központi ellenőrzési kiküldetések szüksége mindinkább csökkenni fog, továbbá meg fog szünni az a mostani ferde helyzet, hogy a ministerium a törvényhatósági közigazgatás közremüködése hiányában igen sok dolgot a maga központi embereivel kénytelen a helyszinén végrehajtani, végül a közgazdasági előadói tisztség megszünte következtében megszünnek az előadók részére beszerzett vasuti bérletjegyek költségei is.
