Az 1911. évi május hó 31-18-ik napján Bulgáriával kötött consuli egyezmény a hozzá tartozó záró jegyzőkönyvvel együtt az ország törvényei közé iktattatik.
Szövege a következő:
Ő Felsége Ausztria császárja, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya és
Ő Felsége a Bulgárok királya
áthatva attól az óhajtól, hogy területeikre consuli tisztviselők kölcsönös befogadása tárgyában megállapodjanak és ezek jogait, kiváltságait és mentességeit, valamint hatáskörüket megállapitsák, elhatározták, hogy e czélra egyezményt kötnek és kinevezték meghatalmazottaikká, még pedig:
[következik a meghatalmazottak megnevezése]
ezek a meghatalmazottak közölték egymással szabályszerü alakban talált meghatalmazásaikat és azután a következő czikkekben állapodtak meg:
A magas szerződő felek mindegyikének jogában áll a másik fél városaiban és kereskedelmi helyein főconsulokat, consulokat, alconsulokat vagy consuli ügynököket alkalmazni. Fenntartják maguknak mindazonáltal a jogot arra, hogy kijelölthessék azokat a helyeket, a hol consuli tisztviselők alkalmazását megfelelőnek nem találják; ez a megszoritás természetesen a szerződő felek valamelyikével szemben csak akkor alkalmazható, ha az összes többi hatalmasságokkal szemben is alkalmazást nyer.
A főconsulok, a consulok, az alconsulok vagy a consuli ügynökök lehetnek hivatásos consuli tisztviselők vagy pedig tiszteletbeli tisztviselők. Az utóbbiakat is akár a szerződő felek állampolgárai közül, akár az idegenek közül lehet választani, a kik a másik fél városaiban, kikötőiben és egyéb helyein vannak letelepedve.
A főconsulok, a consulok és az alconsulok kölcsönösen elfogadtatnak és elismertetnek, mihelyt kinevezési okirataikat az illető országban érvényes szabályoknak és alakszerüségeknek megfelelőleg bemutatják. A feladataik akadálytalan teljesitéséhez szükséges müködési engedélyt dijmentesen fogják megkapni és ha ezt a müködési engedélyt felmutatják, székhelyük felsőbb hatósága azonnal megteszi a szükséges intézkedéseket a végből, hogy hivatali kötelességeiknek megfelelhessenek és hogy az őket megillető felmentések, előjogok, mentességek, kiváltságok és megtiszteltetések élvezetébe lépjenek.
A főconsulok és a consulok a másik szerződő fél külügyi ministeriumának hozzájárulásával a consuli kerületükhez tartozó városokban és helyeken consuli ügynököket nevezhetnek ki.
Ezek az ügynökök a kinevező tisztviselőtől kinevezési okiratot kapnak és feladataikat a kinevező tisztviselő rendeleteihez képest és az ő felelősségére teljesitik.
Az emlitett ügynökök a jelen egyezményben megállapitott kiváltságokat és mentességeket élvezik, de a 4. czikkben és a 6. czikk 1. bekezdésében megállapitott felmentésekben és mentességekben nem részesülnek.
A főconsulok, a consulok és az alconsulok fel vannak mentve a katonai beszállásolás, a katonai közterhek és szolgáltatások, valamint az illető ország bármely hatósága által kirótt minden egyenes, személyi, az ingóságok után járó vagy fényüzési adó alól, feltéve, hogy nem annak a szerződő félnek állampolgárai, a melynek területén müködnek s nem folytatnak kereskedelmet vagy valamely ipart; ha ilyent folytatnak, kereskedelmük vagy iparuk után ugyanazoknak a dijaknak, terheknek és adózásoknak vannak alávetve, mint más magánszemélyek.
Az egyenes adókat illető felmentésre nézve azonban megegyezés áll fenn abban a tekintetben, hogy csak a hivatásos consulok élvezhetik ezt a felmentést és semmi esetre sem nagyobb mértékben, mint a szerződő felek diplomácziai képviselői.
Az e czikk 1. bekezdésében emlitett előjogok és felmentések hasonlóképen megilletik a consuli alkalmazottakat is, ha állampolgárai és valóságos alkalmazottai annak a szerződő félnek, a mely őket kinevezte.
Egy consuli tisztviselő vagy alkalmazott sincs természetesen felmentve a székhelyének országában fekvő ingatlanai után járó adók vagy olyan adók alól, a melyek ugyanabban az országban ipari vagy kereskedelmi vállalatokba befektetett tőkéi után járnak.
A főconsulok, a consulok és az alconsulok, valamint az e czikk 3. bekezdésében emlitett alkalmazottak fel vannak jogositva arra, hogy a másik szerződő fél területére költözésük alkalmával vámmentesen hozhassák be használt ingóságaikat és háztartási eszközeiket. Ez a rendelkezés az élelmi czikkekre nem terjed ki.
A consuli tisztviselők (lásd az 1. czikket), valamint a 4. czikk 3. bekezdésében emlitett alkalmazottak, ha ezek a tisztviselők és alkalmazottak annak a szerződő félnek állampolgárai, a mely őket kinevezte és feltéve, hogy kereskedést vagy ipart nem folytatnak, nem kötelezhetők arra, hogy tanukként megjelenjenek annak az országnak a biróságai előtt, a hol székhelyük van.
Ha a helyi biróságnak vallomásukra szüksége van, a biróságnak lakásukon vagy hivatalos helyiségükben kell megjelennie, vagy oda erre illetékes tisztviselőt kell kiküldenie szóbeli nyilatkozatukról megfelelő jegyzőkönyv készitése végett, vagy pedig irásbeli nyilatkozatot kiván tőlük a biróság.
Az emlitett consuli tisztviselők és alkalmazottak kötelesek a hatóság kivánságához az általa kitüzött határidőben vagy napon és órában igazolatlan késedelmeskedés nélkül alkalmazkodni.
A főconsulok, a consulok és az alconsulok, valamint a 4. czikk 3. bekezdésében emlitett alkalmazottak, ha ezek a tisztviselők és alkalmazottak annak a szerződő félnek állampolgárai, a mely őket kinevezte, személyes mentességet élveznek és őket nem lehet sem letartóztatni, sem fogságba helyezni, kivéve olyan büncselekmény miatt, a mely annak az országnak törvényei szerint, a hol elkövették, egy évi szabadságvesztésbüntetést vagy ennél sulyosabb büntetést vonhat maga után.
Mihelyt valamely consuli tisztviselő (lásd az 1. czikket) vagy consuli alkalmazott ellen bünvádi eljárást inditanak vagy vádhatározatot hoznak, erről azt a diplomácziai képviseletet, a melyhez a terhelt hivatali beosztás szerint tartozik, azonnal értesiteni kell.
A consuli tisztviselők annak az épületnek homlokzatára, a melyben a consuli hivatalos helyiség van, feltehetik a hivatali jellegüket feltüntető felirással ellátott hivatalos czimerüket.
Továbbá nyilvános ünnepnapokon és más szokásos alkalmakkor kitüzhetik a hivatalos lobogót arra az épületre, a melyben a hivatalos helyiségük van, feltéve, hogy nem ugyanabban a városban müködnek, a hol diplomácziai képviselete van annak a szerződő félnek, a mely őket kinevezte. Hasonlóképen kitüzhetik hivatalos lobogójukat azokra a vizi járómüvekre is, a melyeket tisztük végzésénél használnak.
Ezek a külső jelvények természetesen sohasem értelmezhetők ugy, mintha menedékjogot állapitanának meg.
A consuli tisztviselők akadályoztatása, távolléte vagy elhalálozása esetében a hozzájuk beosztott hivatalnokok, a kiket az illetékes hatóságoknál hivatali minőségük szerint már megelőzőleg bejelentettek, a kérdéses állással járó feladatokat teljes joggal végezhetik s a helyi hatóságok ezt nem akadályozhatják. Ellenkezőleg kötelesek nekik mindazt a segitséget és támogatást nyujtani, a melyet a jelen egyezmény az illető hivatalvezetők javára biztosit.
A consuli tisztviselők levéltárai mindenkor sérthetetlenek és a helyi hatóságok semmi ürügy alatt sem kutathatják át vagy foglalhatják le az azokhoz tartozó iratokat. Ezeket az iratokat mindig teljesen el kell különiteni azoktól a könyvektől és iratoktól, a melyek az emlitett tisztviselők által netalán gyakorolt kereskedésre vagy iparra vonatkoznak.
A consuli tisztviselők az illetékes helyi hatósághoz fordulhatnak a végből, hogy a szerződő felek közt fennálló szerződéseken vagy egyezményeken ejtett bármely sérelem miatt felszólaljanak és hogy az ő hivatali kerületük egész területén lakó és hatóságuk alá tartozó egyének jogait és érdekeit megvédjék. Ha felszólalásaik eredménytelenek, diplomácziai képviselőjük közvetitését kérhetik ki.
A consuli tisztviselők, ugyszintén irodavezetőik és titkáraik fel vannak jogositva arra, hogy hivatalos helyiségeikben, a felek lakásain és országaik hajóin irásba foglaljanak olyan nyilatkozatokat, a melyeket a hajóskapitányok, a hajószemélyzet tagjai, utasok, kereskedők és országaik bármely más polgárai tenni kivánnak.
Ugyancsak fel vannak hatalmazva arra, hogy:
1. irásba foglalják a hatóságuk alá tartozó egyének végrendeleti intézkedéseit és mindazokat az őket érdeklő magánjogi ügyleteket, a melyeknek az érdekeltek hiteles alakot akarnak adni;
2. irásba foglaljanak mindennemü irásbeli szerződést és egyességet, a melyek a hatóságuk alá tartozó egyének közt vagy ez utóbbiak és annak a szerződő félnek állampolgárai közt jöttek létre, a melynek területein tisztüket gyakorolják, ugyszintén mindennemü jogügyletet, a mely csak ezeket az utóbbi személyeket érinti, föltéve természetesen, hogy a legutóbb emlitett okiratok annak a szerződő félnek területein fekvő javakra vagy ott elintézendő ügyekre vonatkoznak, a mely fél az emlitett tisztviselőket kinevezte.
A fentebb emlitett okiratokban foglalt nyilatkozatoknak és tanusitványoknak, a melyeket az emlitett tisztviselők hiteleseknek nyilvánitottak és hivatali pecsétjükkel elláttak, a szerződő felek területein, a mennyiben azt e felek törvényei megengedik, ugyanolyan jogerejük és joghatályuk van, mintha ezek az okiratok a szerződő felek egyikének vagy másikának valamely közhivatalnoka előtt jöttek volna létre, föltéve, hogy ezeket az okiratokat azon szerződő fél törvényeinek megfelelő alakban szerkesztették, a mely a consuli tisztviselőket kinevezte és föltéve, hogy azután mindazoknak az alakszerüségeknek alávetették, a melyek e részben abban az országban irányadók, a hol a jogügyletet végre fogják hajtani. Az emlitett okiratokat természetesen abban az országban, a hol a jogügyletet végre kell hajtani, ez ország törvényeinek és szokásainak megfelelően bélyegzésnek és illeték-kiszabási bemutatásnak is alá kell vetni. Ha valamely consuli hatóság irodájában belajstromozott ily közokirat hitelességére vagy kiadmányára nézve kétség merülne fel, a közokirat összeegyeztetése az eredetivel meg nem tagadható az érdekelt személy kérelmére, a ki, ha szükségesnek találja, ennél az összeegyeztetésnél jelen lehet.
A consuli tisztviselők országaik hatóságaitól vagy tisztviselőitől származó mindennemü okiratot hitelesithetnek és ezekről forditásokat készithetnek, a melyeknek azon szerződő fél területein, a hol tisztüket gyakorolják, ugyanolyan jogerejük és joghatályuk van, mintha az ország hites tolmácsaitól származnának. Ezenfelül jogukban áll utleveleket, igazolványokat, áruk származási helyét tanusitó bizonyitványokat és egyéb hasonló okiratokat a hatóságuk alá tartozó egyének használatára kiszolgáltatni és láttamozni.
A diplomácziai és a consuli tisztviselők jogositva vannak, hogy az őket kinevező szerződő fél állampolgárainak születését és halálesetét anyakönyvezzék, a mennyiben erre az emlitett szerződő fél törvényei és rendeletei szerint felhatalmazvák.
Ez a kikötés nem érinti az érdekelt magánfeleknek a helyi törvényekben megszabott azt a kötelességét, hogy az ország hatóságainak a születési és a halálozási eseteket bejelentsék.
A Bulgáriában müködő osztrák-magyar diplomácziai és consuli tisztviselők, a mennyiben erre őket a magyar törvények felhatalmazzák, jogositva vannak, hogy magyar állampolgároknak Bulgáriában kötendő házasságainál közremüködjenek s e házasságokat az emlitett törvényekben és a vonatkozó rendeletekben foglalt szabályok szerint anyakönyvezzék.
Ez a rendelkezés nem alkalmazható a Bulgáriában kötendő azoknál a házasságoknál, a melyeknél a házasulók egyike bulgár állampolgár.
Az emlitett diplomácziai és consuli tisztviselők kötelesek az előző rendelkezések szerint az ő közremüködésükkel kötött valamennyi házasságról az ország hatóságait utólagosan értesiteni.
A consuli tisztviselők fogják a hatóságuk alá tartozók gyámságát vagy gondnokságát szervezni abban az esetben, ha az illetékes hazai hatóság e tekintetben másként nem intézkedett.
A mennyiben kényszereszközöket kell alkalmazni, a consuli tisztviselők e végett a helyi hatóság segélyét kérik.
Ha a szerződő felek egyikének állampolgára a másiknak területein elhal, a helyi hatóságok kötelesek erről az elhalálozás helyéhez legközelebb eső consuli hatóságot azonnal értesiteni. Ugyanilyen eljárást kell követnie a consuli hatóságnak is a helyi hatóságok irányában, ha a halálesetről ő értesült előbb.
Az ingatlan vagyon tekintetében az öröklést annak az országnak törvényei szabályozzák, a hol az ingatlanok fekszenek és az ingatlan hagyatékokra vonatkozó mindennemü kérelem vagy per elbirálása kizárólag ez ország biróságainak hatáskörébe tartozik.
A szerződő felek egyikének állampolgára után a másik szerződő fél területein hátramaradt ingó hagyatékra vonatkozó öröklési jogokat, a hagyaték felosztását az öröklésre hivatott egyének között, ugyszintén a hagyaték rendezésére vonatkozó eljárást és illetékességet kizárólag annak az országnak törvényei szabályozzák, a melynek az elhunyt elhalálozásakor állampolgára volt.
Ez az elv egyaránt alkalmazást nyer akár állandóan, akár pedig csak ideiglenesen tartózkodott az elhunyt abban az országban, a hol az ingó hagyaték maradt, továbbá akkor is, ha nem az emlitett országban halt el és ha az öröklésre ennek az országnak polgárai vannak hivatva, vagy ha az ingó hagyatékon kivül a hagyatékhoz tartozó ingatlanok szintén ugyanezen a területen fekszenek.
Öröklési jogok alatt érteni kell: a törvényi öröklést, a köteles részre vonatkozó jogot, a végrendeleten alapuló öröklést, a halálesetre szóló ajándékozást, a hagyományt és az államnak háramlási jogát az uratlan hagyatékra.
Ha annak az országnak állampolgárai vagy lakói, a melyben a hagyaték maradt, a 16. czikk 4. pontjában emlitett határidőn belül a helyi biróságok előtt a most megjelöltektől eltérő jogczimen alapuló igényeket jelentenek be, ezeknek elbirálása kizárólag e biróságok hatáskörébe tartozik s a döntés, valamint a követelt összegek kifizetése avagy kielégitésük biztositására szükséges fedezetnek megállapitása az ország törvényei értelmében történik.
A szerződő felek egyikének területein a másiknak állampolgárai után hátramaradt ingó hagyatékok tekintetében egyrészről a helyi hatóság, másrészről pedig az a consuli hatóság, a melynek hatósága alá az elhunyt tartozott, az alábbi cselekvényekre van feljogositva. A consuli hatóság akár maga, akár pedig saját felelősségére kinevezett kiküldött utján járhat el. A kiküldöttnek el kell látva lenni a consuli hatóságtól származó és ennek pecsétjével ellátott okirattal, a mely hivatalos minőségét tanusitja.
A consuli hatóság az elhunyt összes értéknemüit, ingóságait és iratait akár hivatalból, akár pedig az érdekelt felek kérelmére lepecsételheti az illetékes helyi hatóság előzetes értesitése után. Az utóbbi hatóság, ha ezt az ország törvényei megkivánják, ennél az eljárásnál jelen lehet és saját pecsétjeit is alkalmazhatja. Ha a helyi hatóság a halálesetről előbb értesült és a hagyatékhoz tartozó vagyontárgyak lepecsételésére az ország törvényei értelmében kötelezve van, a consuli hatóságot ennek az eljárásnak közös foganatositása végett meghivja.
Ha a pecsétek haladéktalan alkalmazása elkerülhetetlenül szükségesnek mutatkozik, de ez a cselekmény a helyek távolsága vagy más okok miatt közösen nem foganatositható, a két hatóság mindegyike jogositva van a pecséteket a másik hatóság közremüködése nélkül előzetesen alkalmazni.
Az eljárásnál részt nem vett hatóságot a lepecsételésnél huszonnégy óra alatt értesiteni kell s e hatóságnak szabadságában áll a már alkalmazott pecsét mellé utólagosan saját pecsétjét is ráütni.
Az egyszerü pecséteket a másik hatóság jelenlétében az a hatóság távolitja el, a mely azokat alkalmazta.
A kettős pecsétek csakis közös megegyezéssel távolithatók el. Ha azonban a kettős vagy az egyszerü pecsétek eltávolitása végett a consuli hatóságtól a helyi hatósághoz, a vagy a helyi hatóságtól a consuli hatósághoz intézett meghivás daczára a meghivott hatóság a kitüzött órában nem jelentkezik, a másik hatóságnak szabadságában áll az emlitett cselekményt egyedül foganatositani.
A jelen szakaszban emlitett értesitések és meghivások irásbeli uton történnek és átvételüket kézbesitési vevény tanusitja. Minden meghivást, a mely a pecsétek alkalmazásához vagy eltávolitásához szükséges részvételre vonatkozik, az illető hatóság részére legalább huszonnégy órával a cselekmény foganatositása előtt kell kézbesiteni; abban az esetben azonban, ha a meghivó hatóságnak székhelye a másik hatóság kerületén kivül van, ez a határidő három napig terjed.
A pecsétek eltávolitása után a consuli hatóság az elhunyt összes hátrahagyott ingó vagyonáról, értéknemüiről, értékeiről és iratairól leltárt vesz fel, még pedig a helyi hatóság jelenlétében, ha az előzetes értesités után ennél az eljárásnál jelen akar lenni. A helyi hatóság minden egyes hivatalos eljárás befejezése után a jelenlétében szerkesztett jegyzőkönyveket aláirhatja, de e cselekményeknél hivatalból történt közremüködéseért semmiféle dijat nem követelhet.
Ha a leltár az előbbi pont rendelkezései értelmében elkészül, a hagyatékhoz tartozó összes ingóságokat, az elhunyt értékpapirosait, értékeit, kötvényeit és iratait a consuli hatóságnál kell hagyni vagy ennek átadni.
Ez utóbbi hatóság nyilvánosan elárvereztetheti a hagyatékhoz tartozó mindazokat az ingóságokat, a melyek megromlásnak vannak kitéve vagy nehezen tarthatók. Erről a helyi hatóságot mindazonáltal értesitenie kell abból a czélból, hogy az árverést az ország törvényeiben megszabott feltételek szerint az ott megjelölt illetékes hatóság foganatositsa. A helyi hatóság köteles a consuli hatóságot az árverésre meghivni.
A consuli hatóság a leltározott tárgyakat és értékeket, a behajtott követelések és a beszedett jövedelmek összegét, valamint az ingóságok eladásából netán befolyt készpénzt letét czimén őrizetbe veszi vagy biztos helyre letétbe adja. Ha az ország állampolgárai vagy lakói közül egyesek a hagyatékban akár törvényi öröklés, akár végrendelet jogczimén érdekeltek gyanánt jelentkeznek, az emlitett őrizetbe vételnek vagy letétbe adásnak a korábbi cselekményeknél közremüködni hivatott helyi hatósággal egyetértve kell történnie.
Ha a cselekvő hagyatéki vagyon az ország állampolgárai vagy lakói közé tartozó hitelezők kielégitésére nem elég, az összes okiratokat, tárgyakat vagy értékeket, a melyek ehhez a hagyatékhoz tartoznak, a hitelezők kivánságára és az ország törvényei értelmében vagy az illetékes birói hatóságnak vagy a birósági megbizottaknak vagy pedig a csődtömeg képviseletére vagy gondozására hivatott egyéneknek kell átadni; a consuli hatóság kötelessége marad ebben az esetben is, hogy a hatósága alá tartozó távollévő, kiskoru vagy nem önjogu örökösöket vagy hagyományosokat képviselje.
A hagyaték ingó részét a consuli hatóság kezeli és folyósitja.
A helyi hatóság ebben az eljárásban csak annyiban müködhetik közre, hogy, ha az ország törvényei szerint ennek helye van, a hagyaték ellen netán támasztható igények bejelentésére határidőt tüz ki. Ez alatt a határidő alatt, a mely a leltár elkészülésének napjától számitott egy évet sohasem haladhatja tul, a consuli hatóság csak olyan biztositási intézkedéseket tehet, a melyek az érdekeltek jogait semmi tekintetben nem érintik.
A consuli hatóságnak azonban jogában áll, hogy az elhunyt utolsó betegségének és temetésének költségeit, a cselédek fizetését, a lakásbéreket, az igazságügyi és a consuli költségeket és más hasonló természetü, valamint az elhunyt családjának eltartása czimén netán felmerült költségeket a befolyt hagyatékból azonnal levonhassa.
Ha a helyi hatóság kitüzte határidő lejárt és ha semmiféle olyan per nincsen folyamatban, a melynek eldöntését a 15. czikkben jelzett illetékességi szabályok az ország biróságainak tartják fenn, a consuli hatóság az ingó hagyatékot, a mennyiben ez biztositék jogczimén az ország állampolgárai vagy lakói javára lekötve nincsen, végleg birtokba veszi a végből, hogy azzal azután annak az országnak törvényei szerint rendezzék, a melyhez az elhunyt tartozott. Abban az esetben, ha az ország biróságainak döntésére fenntartott per van folyamatban, a consuli hatóság végleges birtokba helyezése csak az itélet meghozatala után vagy azután történik, miután az ország birósága az emlitett követeléseknek fedezésére szükséges összeg nagyságát megállapitotta és a megfelelő biztositékot beszolgáltatták.
Mindazokban a kérdésekben, a melyek a szerződő felek egyikének állampolgárai után a másik fél területein hátramaradt hagyatékoknak megnyilása, kezelése és folyósitása során felmerülhetnek, az illető consuli tisztviselők jogérvényesen képviselhetik azokat a távollevő örökösöket és hagyományosokat, a kik képviselőt nem neveztek. Ezeket a consuli tisztviselőket hivatalosan a nevezett egyének meghatalmazottainak fogják elismerni, a nélkül hogy megbizatásukat külön okirattal kellene igazolniok.
Ennélfogva az emlitett consuli tisztviselők a hatóságok előtt akár személyesen, akár pedig az ország törvényei szerint erre jogosult egyének közül választott kiküldöttjeik utján megjelenhetnek a végből, hogy az örökösök és a hagyományosok érdekeit jogaiknak érvényesitésével és az ellenük támasztott követelések tekintetében adott nyilatkozatokkal megvédjék mindazokban az ügyekben, a melyek a megnyilt hagyatékra vonatkoznak.
A consuli tisztviselőket azonban, minthogy őket a hatóságuk alá tartozók meghatalmazottainak kell tekinteni, természetesen a hagyatékra vonatkozó semmiféle ügyben sem lehet saját személyükben perbe vonni.
Ha a szerződő felek egyikének állampolgára a másiknak a területein oly helyen hagyott hátra hagyatékot, a hol consuli hatóság nincsen, az illetékes helyi hatóság a hagyatéki javakat az ország törvényeinek megfelelően leltározza, megteszi az összes biztositási intézkedéseket és köteles eljárásának eredményéről az örökség megnyilásának helyéhez legközelebb eső consuli hatóságnak a lehető legrövidebb idő alatt beszámolni.
Az illetékes helyi hatóság az elhunyt hátrahagyott javai tekintetében az ország törvényeiben megszabott összes intézkedéseket megteszi és a befolyt hagyatékot a 16. czikk 4. pontjában megállapitott határidő lejárta után a lehető legrövidebb idő alatt az emlitett consuli hatóság szabad rendelkezésére bocsátja.
Mihelyt azonban az örökség megnyilásának helyéhez legközelebb levő consuli tisztviselő személyesen megjelenik vagy a helyszinére képviselőt küld, az eljáró helyi hatóság a 16. czikkben foglaltakhoz köteles alkalmazkodni.
Az előbbi czikkekkel a consuli hatóságra ruházott jogok nem akadályozzák azt, hogy az örökösök, beleértve a köteles részre jogosult örökösöket is, a szerződő felek egyikének területein a másik fél polgárai után hátrahagyott valamely ingó hagyatéknak átadása végett fordulhassanak annak az országnak biróságaihoz, a melyben az örökség megnyilott.
De az ily kérelem csak akkor teljesithető, ha azt sem az örökösök bármelyike, beleértve a köteles részre jogosult örökösöket is, sem pedig a hagyományosok bármelyike szabályszerü értesités után nem ellenzi.
Az emlitett kérelmet mindenesetre a 16. czikk 4. pontja értelmében kitüzött határidő lejárta előtt kell előterjeszteni.
Az örökösök, a köteles részre jogosultak vagy a hagyományosok ebbeli minőségét és jogait annak az államnak törvényei szerint kell elismerni és megitélni, a melynek kötelékébe az elhunyt tartozott.
De azon ország biróságainak illetékessége, a hol a hagyaték fekszik, a jelen czikkben megszabott feltételek fennforgása mellett is csak abban az esetben állhat be, ha az elhunyt rendes lakóhelye az emlitett országban volt.
Ha a szerződő felek egyikének állampolgára a másiknak területein megnyilt oly hagyatékban van érdekelve, a melyre a 15-19. czikkekben foglalt rendelkezések nem nyerhetnek alkalmazást, a helyi hatóságok az örökség megnyilásáról az érdekelt egyén állampolgársága szerint illetékes legközelebbi consuli hatóságot haladéktalanul értesitik.
A szerződő felek egyikének állampolgárai a másiknak területein azokat a javakat, a melyek törvény vagy végrendelet értelmében reájuk háramlottak, örökölhetik és birtokba vehetik épen ugy, mint a belföldiek. Ha az örökösök vagy képviselőik távol vannak, a helyi hatóságok kötelesek a távollevők érdekeit ugyanugy megóvni, miként hasonló körülmények között a belföldiekét.
A consuli tisztviselők kizárólagosan határoznak bárminő természetü ingó javakra és tárgyakra vonatkozó leltározási és egyéb biztositási intézkedések tárgyában, a mely javakat és tárgyakat országaikhoz tartozó hajósok és utasok hagytak hátra, a kik a szárazföldön vagy hatóságuk alá tartozó hajók fedélzetén, akár utazás közben, akár a megérkezés után a kikötőben halnak meg.
Azokat az értékeket és tárgyakat, a melyeket a szerződő felek egyikének állampolgárai közé tartozó és a másik fél hajóján elhalt hajósok vagy utasok hagytak hátra, az érkezési kikötőben meg kell küldeni az illetékes consuli tisztviselőhöz a végből, hogy azokat az elhunyt országa hatóságának szolgáltassa ki.
A kikötői rendészet körében, a hajók be- és kirakodásánál és az áruk, a javak és az értékek biztonságának megóvásánál minden tekintetben alkalmazkodni kell az ország törvényeihez, rendeleteihez és szabályzataihoz, de viszont kifejezetten kikötik a szerződő felek, hogy minden kiváltságban és minden kedvezményben, a melyet a szerződő felek valamelyike a hazai vagy a külföldi hajóknak biztosit, a másik fél hajói is részesülni fognak.
A consuli tisztviselők személyesen elmehetnek vagy megbizottakat küldhetnek országaik hajóira, mihelyt e hajók szabad közlekedésre bocsáttattak; meghallgathatják a kapitányokat és a hajószemélyzetet; megvizsgálhatják a hajóokmányokat; irásba foglalhatják az utazásra, az utazás czéljára és eddigi eseményeire vonatkozó nyilatkozatokat; kiállithatják a rakományi nyilatkozatokat és előmozdithatják hajóik utrabocsátását; végül megjelenhetnek az emlitett személyek kiséretében az ország biróságai és közigazgatási hatóságai előtt a végből, hogy az emlitett személyek ügyeit vagy kérelmeit tolmácsi vagy ügyvivői minőségben elősegitsék.
Egyetértés áll fenn arra nézve, hogy a birósági és a közigazgatási tisztviselők, valamint a vámhivatali tisztek és közegek a hajók fedélzetén semmi körülmények között sem teljesithetnek szemléket vagy kutatásokat a nélkül, hogy előzetesen ne értesitsék erről annak a szerződő félnek, a melyhez a hajók tartoznak, consuli tisztviselőjét a végből, hogy ő a szemlénél jelen lehessen. Ugyancsak értesiteni kötelesek az emlitett consuli tisztviselőt kellő időben arról is, hogy a helyes igazságszolgáltatás pontos müködését veszélyeztető tévedések vagy helytelen értelmezések elkerülése végett jelen lehessen azoknál a nyilatkozatoknál, a melyeket a kapitánynak és a hajószemélyzet tagjainak a helyi biróságok vagy közigazgatási hatóságok előtt esetleg tenniök kell.
A meghivásban, a melyet e végből a consuli tisztviselőhöz intéznek, meghatározott időpontot kell megjelölni; ha a consuli tisztviselő sem személyesen nem megy el, sem megbizottat nem küld oda, távollétében kell az eljárást foganatositani.
A consuli tisztviselőknek áll kizárólag tisztében, hogy országaik hajóinak fedélzetén a rendet fenntartsák. Következésképen ők rendezik a hajóskapitányok, a hajóstisztek és a matrózok között keletkezett mindennemü vitás kérdéseket és különösen azokat, a melyek a zsoldra és a kölcsönösen vállalt kötelezettségek teljesitésére vonatkoznak.
A helyi hatóságok csak akkor léphetnek közbe, ha a hajók fedélzetén keletkezett rendbontás oly természetü, hogy a közcsendet és a közrendet a szárazföldön vagy a kikötőben megzavarhatja, vagy pedig ha az illető ország kötelékébe tartozó vagy olyan személynek van abban része, a ki nem tartozik a hajó személyzetéhez. A helyi hatóságok még ezekben az esetekben is, ha csak lehet előzetesen, értesiteni fogják az illetékes consuli hatóságot.
Minden más esetben a helyi hatóságok csak arra szoritkoznak, hogy a consuli tisztviselők megkeresésére hathatós segélyt nyujtanak a hajó személyzeti jegyzékében bejegyzett egyének feltartóztatása, a hajóra visszaszállitása vagy ideiglenes letartóztatásba helyezése körül, valahányszor azt a nevezett consuli tisztviselők bárminő okból szükségesnek tartják.
A consuli tisztviselők azokat a tengerészeket és illető országaik hadi vagy kereskedelmi hajóinak személyzetéhez tartozó azokat az egyéb személyeket, a kik azzal vannak terhelve vagy vádolva, hogy az emlitett hajókról megszöktek, elfogathatják a végből, hogy őket a hajóra vagy hazájukba visszaszállittassák. E czélból az illető ország illetékes helyi hatóságaihoz irásbeli megkeresést kell intézniök a szökevények kiszolgáltatása iránt s egyuttal a hajólajstromok, a hajószemélyzeti jegyzék vagy más hivatalos okiratok bemutatásával igazolniok kell, hogy a kikért egyének a hajószemélyzethez tartoznak.
Az ily módon igazolt megkeresésre a szökevények kiszolgáltatása meg nem tagadható.
A consuli tisztviselőket ezenkivül is mindennemü támogatásban és segitségben kell részesiteni az emlitett szökevények nyomozása és letartóztatása czéljából, sőt a szökevényeket az emlitett consuli tisztviselők megkeresésére és költségére az ország letartóztató intézeteiben fogva tartani és őrizni kell mindaddig, mig nem nyilik alkalom arra, hogy hazájukba visszaküldjék őket. De az emlitett fogság két hónapnál tovább nem tarthat; ez időnek elteltével s miután az illető consuli tisztviselőt három nappal előbb értesitették, a foglyot szabadon kell bocsátani és őt ugyanabból az esetből kifolyólag ujból fogságba helyezni nem szabad.
Ha a szökevény a szárazföldön vagy a kikötőben valamely büncselekményt követett el s az a biróság, a mely ilyen esetben az itélkezésre hivatva van, az itélkezés jogát igénybe veszi és gyakorolja, a szökevény átadását el kell halasztani mindaddig, a mig a biróság határozatot nem hoz s azt végre nem hajtják.
A szerződő felek megegyeznek abban, hogy a jelen czikk rendelkezései alól ki vannak véve azok a tengerészek és a hajószemélyzethez tartozó oly más egyének, a kik annak a szerződő félnek állampolgárai, a melynek területeire a szökés történt.
Ha csak a hajótulajdonosok, a rakomány tulajdonosai és a biztositók között ellenkező megállapodás nincsen, az illető országok consuli tisztviselői tárgyalják mindazokat a tengeri káreseteket, a melyek a szerződő felek hajóit a tengeren érték, akár önként kötnek ki ezek a hajók, akár az időjárástól kényszeritve időznek a kikötőben.
De ha magának az országnak állampolgárai érdekelvék az emlitett tengeri káresetekben és a felek barátságosan megegyezni nem tudnak, jogukban áll az illetékes helyi hatósághoz fordulni.
Ha valamelyik szerződő fél kormányának vagy állampolgárainak tulajdonában levő hajó a másik fél partvidékén hajótörést szenved vagy megfeneklik, a helyi hatóságok kötelesek ezt a tényt a baleset helyéhez legközelebb eső consuli tisztviselő tudomására juttatni.
Az egyik szerződő félhez tartozó s a másik szerződő fél vizein hajótörést szenvedett vagy megfeneklett hajóknak megmentésére vonatkozó munkálatokat az illető consuli tisztviselők vezetik.
A helyi hatóságok közbelépése csak a consuli tisztviselők támogatására, a rend fentartására, a hajó személyzetéhez nem tartozó mentők érdekeinek megóvására és a megmentett áruk be- és kivitelénél irányadó rendelkezések végrehajtásának biztositására szoritkozik.
Ha a késedelem veszélylyel jár, a consuli tisztviselőknek szabadságukban áll megválasztani az eszközöket, a melyeket a hajók megmentésére vonatkozó munkálatoknál (jelen czikk 2. bekezdése) legczélszerübbnek tartanak, még pedig mind a személyek, mind a hajók és egyéb tárgyak tekintetében és ilyenkor az illetékes helyi hatóságok nem avatkozhatnak bele ezekbe a munkálatokba.
A consuli tisztviselők az előbbi bekezdés értelmében tett intézkedéseikről az illetékes helyi hatóságokat haladéktalanul értesiteni kötelesek.
A consuli tisztviselő távollétében és megérkezéseig a helyi hatóságok kötelesek minden szükséges intézkedést megtenni a hajótörésből megmentett személyek oltalma és a megmentett tárgyak biztositása végett.
Önként érthető, hogy az emlitett tárgyak semminemü illeték vagy dij alá nem esnek, kivéve, ha abban az országban, a hol a hajótörés bekövetkezett, fogyasztásra szánják azokat.
A helyi hatóságok közremüködéseért az emlitett különféle esetekben semminemü költség nem jár, kivéve azokat a költségeket, a melyeket a mentési munkálatok és a megmentett tárgyak megőrzése okozott, valamint azokat a költségeket, a melyeknek hasonló esetekben a hazai hajók is alá volnának vetve.
A szerződő felek mindegyike kötelezi magát, hogy consuli hivatalok létesitése tekintetében, ugyszintén mindabban, a mi a felmentések, előjogok, mentességek, kiváltságok és megtiszteltetések élvezetére vonatkozhatik, a másik szerződő felet a legnagyobb kedvezménynek megfelelő elbánásban fogja részesiteni.
Mindazonáltal a szerződő felek egyike sem hivatkozik erre az elbánásra oly czélból, hogy saját consuli tisztviselői és alkalmazottai részére más és kiterjedtebb felmentéseket, előjogokat, mentességeket, kiváltságokat és megtiszteltetéseket követeljen, mint a minőket ő maga a másik fél consuli tisztviselőinek és alkalmazottainak nyujt.
A jelen egyezmény értelmezése vagy végrehajtása körül netalán támadó nézeteltéréseket, valamint az egyezmény valamely rendelkezése megsértésének következményeit, ha azoknak közvetlenül, barátságos megegyezés utján rendezésére már minden eszköz kimerült, választott birósági uton kell elintézni azon elvek szerint, a melyeket a nemzetközi viszályok békés kiegyenlitése tárgyában az 1907. évi október 18-án Hágában kötött egyezmény állapitott meg.
A jelen egyezmény a megerősitő okiratok kicserélése után három hónap mulva lép hatályba és hatályban marad az 1917. évi deczember hó 31-ik napjáig.
Ha egy évvel a jelzett időszak lejárta előtt a szerződő felek egyike sem közölte azt a szándékát, hogy az egyezmény hatályát megszüntetni kivánja, ugy az egyezmény továbbra is hatályban marad egy évig attól a naptól számitva, a melyen a szerződő felek valamelyike felmondotta.
A jelen egyezmény meg fog erősittetni és a megerősitő okiratok, mihelyt lehetséges, Szófiában ki fognak cseréltetni.
Ennek hiteléül a meghatalmazottak az egyezményt aláirták és pecsétjeikkel ellátták.
[Aláírások]
A mai napon kelt consuli egyezmény megkötése alkalmával az alulirott meghatalmazottak a következő nyilatkozatokat tették, a melyeknek ugyanolyan hatályosságuk és tartamuk lesz, mint magának az egyezménynek:
1. A szerződő felek egyikének állampolgárai a másik fél területein - akár le vannak ott telepedve, akár pedig csak ideiglenesen tartózkodnak ott - kölcsönösen élvezni fogják személyükre, foglalkozásukra (beleértve iparukat és kereskedésüket) és vagyonukra nézve a legnagyobb kedvezménynek megfelelő jogokat, kiváltságokat, mentességeket, kedvezményeket és felmentéseket.
De önként érthető, hogy a most emlitett rendelkezések semmiben sem érintik a kereskedelem, az ipar és a rendészet terén fennálló azokat a különös törvényeket, rendeleteket és szabályzatokat, a melyek bármelyik szerződő fél területein hatályban vannak vagy lesznek és az összes külföldiekre alkalmazást nyernek.
A szerződő felek fentartják maguknak, hogy utólagosan részletesebb rendelkezésekben állapodjanak meg mind az 1. pont 1. bekezdésében emlitett tárgykörre nézve, mind pedig azokra a közterhekre, pátensadókra és hasonló természetü illetékekre vonatkozólag, a melyeknek az egyik szerződő fél állampolgárai a másiknak területein alá lesznek vetve.
2. Mindegyik szerződő fél állampolgárai fel vannak mentve a másiknak területein mindennemü katonai szolgálat alól a fegyveres erő bármely részében, valamint mindennemü közszolgáltatás alól, a mely az ilyen katonai szolgálat helyettesitésére van hivatva. Viszont semmiképen sem lehet őket abban megakadályozni, hogy a hazájukban reájuk rótt hadkötelezettségeket teljesitsék.
A nevezett egyének egyébként akár béke, akár háboru idejében csak abban a mértékben és ugyanazon elvek szerint lesznek katonai czélok javára rendelt más szolgáltatások és kivetések teljesitésére kötelezve, mint a belföldiek és erre is mindég csak fizetés vagy kártérités ellenében.
3. Azokat a polgári és kereskedelmi ügyeket, hagyatéki és büntető ügyeket, a melyek az osztrák-magyar consuli hatóságoknál a consuli egyezmény, a jogsegélyezési egyezmény és a kiadatási egyezmény hatálybalépésének napján folyamatban vannak, az emlitett consuli hatóságok fogják az eddig érvényes szabályok szerint elintézni.
De az ügyfelek közös kérelme folytán a folyamatban levő polgári és kereskedelmi ügyeket az illetékes bulgár hatósághoz lehet áttenni.
Azokat a határozatokat, a melyek az osztrák-magyar konzuli hatóságoknál, valamint az osztrák és magyar konzuli főtörvényszéknél, polgári és kereskedelmi ügyekben hatáskörük korlátain belül keletkeztek, továbbá azokat az egyességeket, a melyek az emlitett hatóságok előtt a jelen átmeneti intézkedések értelmében létrejöttek, a bulgár hatóságok végre fogják hajtani. De a konzuli hatóságok hatáskörében marad azoknak a végrehajtásoknak a befejezése, a melyek elrendelése a jelen egyezmény hatálybalépése előtt történt.
4. Azok a védenczek, a kik eddigelé Bulgáriában az osztrák és a magyar állampolgárokkal egyenlő elbánásban részesültek, a konzuli egyezmény, a jogsegélyezési egyezmény és a kiadatási egyezmény hatálybalépésének napjától kezdve ezt a védelmet többé nem élvezhetik, hacsak az emlitett napig valóságos osztrák vagy magyar állampolgárságot nem szereztek.
A jelen jegyzőkönyvet, amelyet a szerződő felek minden más különös megerősités nélkül, pusztán a kérdéses egyezményre vonatkozó megerősitő okiratok kicserélésének tényével jóváhagyottnak és szentesitettnek tekintetnek, két eredeti példányban állitották ki Szófiában, az ezerkilenczszáztizenegyedik évi május hó tizennyolczadik és harminczegyedik napján.
[Aláírások]
