Az 1879:VIII. törvénycikkbe iktatott berlini szerződés VIII. czikke egyebek közt akként rendelkezik, hogy Bulgáriában „a külföldi alattvalók mentességei és kiváltságai, valamint a konzulok hatósági és védelmi joga, ugy, mint a kapitulácziók és a szokás megállapitották, mindaddig teljes érvényben maradnak, a mig az érdekelt felek közmegegyezésével módositva nem lesznek”. Bulgáriára nézve tehát az Ozmán Birodalommal létrejött kapitulácziók továbbra is kötelezők maradtak. Ilyen kapitulácziókat első izben Francziaország kötött a XVI. században a Fényes Portával. Példáját az idők folyamán a többi európai országok és az Amerikai Egyesült-Államok is követték. Az Ausztria és Magyarország részéről a Török Birodalomban és az egykor ehhez a birodalomhoz tartozott egyes országokban gyakorolt konzuli biráskodásra főképen a következő megállapodások irányadók: az 1718. évi julius hó 27-én Pozsareváczott (más néven Paszaroviczon) kötött kereskedelmi és hajózási szerződés; az 1739. évi szeptember hó 18-án Belgrádban létrejött békeszerződés, a mely javukra a legnagyobb kedvezmény kikötését is tartalmazza; az erre hivatkozva a Porta részéről az 1784. évi február hó 24-én kibocsátott ediktum (szined), a mely V. czikkében Ő Felségének alattvalóira is kiterjeszti mindazokat a mentességeket, előnyöket és kedvezményeket, a melyeket az Ozmán Birodalomban a francziák, az angolok, a németalföldiek, az oroszok vagy bármely más még nagyobb kedvezményben részesülő külföldiek élveznek vagy a jövőben élvezni fognak, a miből következik, hogy különösen a Török Birodalom és Oroszország között az 1783. évi junius hó 10-én Konstantinápolyban kötött és a konzuli biráskodásra is részletesen kiterjeszkedő kereskedelmi szerződésben biztositott előjogok a magyar és az osztrák állampolgárokat szintén megilletik; az 1791. évi augusztus hó 4-én Szisztovóban kötött békeszerződés.
A kapitulácziók és a jogszokás alapján fejlődött ki azután a konzuli biráskodás, a melyet az Ozmán Birodalomra nézve rendszeresen először az 1855. évi január hó 29-én kelt nyilt parancs (Osztrák Birod. Törv. Lap. 23. sz.) és az ennek végrehajtása tárgyában az 1855. évi márczius hó 31-én kibocsátott rendelet (Osztr. B. T. L. 58. sz.) szabályoztak. Ezeket több más rendelet követte. Emlitésre méltó e helyütt a török szultán által az 1867. évi junius hó 18-án (mohamedán időszámitás szerint az 1284. évi sepher hó 7-én) kiadott törvény, a melylyel a külföldiek a Török Birodalom területén ingatlan tulajdonszerzési jogot nyertek és a melyet az arra vonatkozó jegyzőkönyvvel együtt Magyarországon is kihirdettek (1871. évi R. T. 15. sz.). Az 1867. évi kiegyezés után a status quo ideiglenes fentartása iránt jött létre Magyarország és Ausztria között megállapodás, mig végre a magyar törvényhozás megalkotta a konzuli biráskodásról szóló 1891:XXXI. törvénycikket, a melynek hatályát az 1907:LVII. törvénycikk és az 1910:VII. tc. hosszabbitotta meg. Az 1891:XXXI. törvénycikk alapján több rendelet bocsáttatott ki a konzuli biráskodás tárgyában.
Mindezeket a jogforrásokat egybevetve, a konzuli biráskodás Bulgária (és az időközben Bulgáriába bekebelezett Kelet-Rumélia) területén a magyar államot illetően főképen abban nyilvánult, hogy teljes birói hatáskörrel rendelkező konzuli hivatalaink: 1. magyar állampolgárokat terhelő büntettek és vétségek eseteiben - föltéve rendszerint, hogy nem Bulgária honosai vagy érdekei szenvedtek sérelmet vagy a terheltet a bulgár hatóságok tetten nem érték - az előnyomozást teljesitették s annak eredményét esetleg a terheivel együtt az illetékes magyar (horvát-szlavonországi) birósághoz juttatták, kihágások eseteiben pedig az ügy érdemében határoztak s az általuk kiszabott büntetések végrehajtása iránt intézkedtek; 2. polgári (kereskedelmi és váltó) peres ügyekben eljártak, ha mindkét fél vagy legalább az alperes magyar vagy osztrák állampolgár volt s ha egyik fél sem volt bulgár honos és nem bulgáriai ingatlanokról volt szó; 3. magyar állampolgárok hagyatéki ügyeiben eljártak, kivéve a hagyatékhoz tartozó bulgáriai ingatlanokat; 4. gyámsági és gondnoksági ügyekben a magyar gyámoltak és gondnokoltak fölött gyámhatóságot gyakoroltak; 5. magyar állampolgárok mint végrehajtást szenvedők ellen akár bolgár, akár más biróságok határozatainak végrehajtásánál eljártak, kivéve, ha a végrehajtás bulgáriai ingatlanokra irányult; a végrehajtások terén azonban ujabb időkben már akadályok merültek fel a konzuli biráskodás érvényesitése ellen; 6. magyar állampolgárok csődügyeiben csődbirósági feladatokat teljesitettek 1907-ig, a mikor ez a jogkör Bulgáriában megszünt; 7. magyar állampolgároknak a bulgár biróságok előtt folyamatban levő különféle ügyeiben részint közremüködési, részint beavatkozási joggal rendelkeztek, a mely jog azonban az utóbbi időkben egyre veszitett hatályosságából.
A konzuli biráskodás a Balkán-félsziget egyes államai közül: Görögországban és Montenegróban függetlenségök teljes kivivása után, Szerbiában pedig az 1882:XXXV. törvénycikkbe iktatott konzuli egyezmény folytán véglegesen megszünt; Rumániában bünügyekben szintén véglegesen megszünt, egyéb téren pedig a konzuli biráskodás jogilag fennáll (ugyan, de tényleges gyakorlása nehézségekbe ütközik. Ily körülmények között Bulgária, különösen az 1896. évi deczember hó 21-én kelt s az 1897:XIX. törvénycikkbe iktatott kereskedelmi szerződés megkötése óta állandóan arra törekedett, hogy a konzuli biráskodást saját területén egyre szükebb körre szoritsa, s hogy fokozatosan a konzuli biráskodás teljes megszüntetéséhez minél közelebb álló szerződéses rendelkezéseket vivhasson ki az érdekelt külföldi hatalmaktól. A magyar kir. kormány már az 1899. év elején elvben kijelentette készségét, hogy Bulgáriával a kapitulácziók uralmának csaknem teljes megszüntetésével járó egyezményi tervezetek tárgyalására hajlandó, de oly fenntartással, hogy a Bulgáriának e részben adandó engedmények csak akkor léphessenek majd hatályba, ha hasonló engedményeket Bulgária számára a többi nagyhatalmak is szerződésileg biztositanak. A megindult tárgyalások eredményeként az 1902. évi márczius hó 8-án három egyezmény iratott alá Bulgáriával, ugymint: 1. egyezmény a konzuli és kapcsolatos viszonyok rendezése iránt, 2. egyezmény a polgári ügyekben kölcsönösen nyujtandó jogsegély iránt, 3. egyezmény a közönséges büntettesek kölcsönös kiadatása iránt. A most emlitett három egyezményt, a melyek a konzuli biráskodás legnagyobb részének megszüntetését s e biráskodásnak csak felette szük körre szoritott elismerését tartalmazták, azzal a föltétellel irattuk alá, hogy „csak akkor lép érvénybe, ha majd Bulgária a többi nagyhatalmakkal is hasonló egyezményeket kötött”. Minthogy ez a feltétel nem teljesült, az 1902. évben aláirt három egyezmény az országgyülés elé nem is terjesztett s nem is erősittetett meg.
Azonban a következő években Francziaország Nagybritannia, a Német Birodalom, Olaszország és Oroszország részint jegyzékváltással, részint Bulgáriával ujabban kötött kereskedelmi szerződéseikben beleegyeztek Bulgáriában gyakorolt konzuli biráskodásuk olyatén korlátozásába, hogy ezentul a saját állampolgáraik és a bulgár honosok között folyó perekben a kézbesitéseket a bulgár hatóságok a konzuli hivatalok közbenjötte nélkül fogják teljesiteni, továbbá, hogy ezekben a perekben ezentul a tárgyalási határnapokról a konzuli hivatalokat kiküldöttek kirendelése végett nem fogják értesiteni, végül hogy ezentul Bulgáriában lakó állampolgáraik kereskedelmi csődjénél a bulgár biróságok fognak a konzuli hivatalok közremüködése nélkül eljárni. A nevezett nagyhatalmak eljárásához csatlakozva 1907-ben Magyarország és Ausztria is beleegyezett a Bulgáriában gyakorolt konzuli biráskodás hasonló terjedelmü részleges korlátozásába. Az ennek folytán az 1891:XXXI. törvénycikk 17. §-a értelmében a Bulgáriában gyakorolt konzuli biráskodás részleges korlátozása tárgyában az 1907. évi május hó 7-én 35,323/1907. szám alatt kiadott közös külügyministeri rendeletet az 1907. évi május hó 13-án 20,687. I. M. szám alatt kelt igazságügyministeri rendelet (1897. évi R. T. 377. I. 70. sz.) hirdette ki. Bulgária függetlenségének az 1908. év őszén történt kimondása után igazoltnak mutatkozott a bulgár kormány abbeli óhaja, hogy a kapitulácziós jogok most már teljesen megszüntessenek. Ennélfogva Bulgária függetlenségének elismerése alkalmával - más nagyhatalmak példájára - a magyar kir. kormány is hozzájárult annak elvi kijelentéséhez, hogy a Bulgáriában fennálló kapitulácziók eltörlendők, de ezt - miként az 1902. évben tervezett rendezés alkalmával is - azzal a fenntartással tette, hogy a kapitulácziók megszüntetésére irányuló engedmény nem valósitható meg előbb, a mig a vonatkozó kérdések egész anyaga alakszerü egyezményekkel nem rendeztetik.
Az uj rendezés kiinduló pontjául és alapjául az 1902. évben aláirt fentemlitett három egyezmény szolgált. Ezen az alapon indultak meg a tárgyalások az 1910. év tavaszán, a melyek sikeres befejezése után a meghatalmazottak az 1911. évi május hó 31. napján Szófiában a következő három nemzetközi egyezményt irták alá, ugymint: 1. konzuli egyezményt, 2. a polgári eljárás egyes kérdései, a polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett birósági itéletek és egyességek végrehajtása, valamint a csődök tekintetében kötött egyezményt, 3. a közönséges bűntettesek kiadatására vonatkozó egyezményt. A most emlitett három egyezmény aláirásának napján egyuttal megállapodás létesült diplomácziai jegyzékváltás alakjában egyrészről a magyar kir. kormány és az osztrák cs. kir. kormány, másrészről a bulgár kir. kormány között az egymás állampolgáraira vonatkozó anyakönyvi okiratok hitelesitett kiadványainak kölcsönös kicserélésére nézve. Ez a megállapodás a következő: Egyrészről Ausztria kormánya és Magyarország kormánya, másrészről Bulgária kormánya kötelezik magukat, hogy egymásnak kölcsönösen megküldik a születésekről, a házasságkötésekről és a halálesetekről, valamint a házasságon kivül született gyermekek törvényesitéséről kiállitott okiratoknak kellőképen hitelesitett kiadványait, ha ezek az okiratok a másik szerződő fél állampolgáraira vonatkoznak. A születésekről, a házasságkötésekről, a halálesetekről és a törvényesitésekről kiállitott okiratatok emlitett kiadványainak tartalmazniok kell az anyakönyvekbe bevezetett összes lényeges adatokat, és hacsak lehet, fel kell tüntetniök az illető személyek illetőségi vagy születési helyét. Az emlitett kiadványok kiállitása és közlése költségmentesen, az illető országokban szokásos alakban történik. A közlés diplomácziai uton megy végbe. Ha azonban az emlitett kiadványokat magánfelek érdekében kérik, a kiállitás és a közlés csak akkor történik költségmentesen, ha vagyontalan személyről van szó s a vagyontalanságról az illetékes helyi hatóság bizonyitványt állitott ki. A jelen megállapodás ugyanakkor lép hatályba, a mikor a fentidézett egyezmények és ugyanaddig marad hatályban, mint ezek az egyezmények.
A három egyezményt a meghatalmazott két-két eredeti, kizárólag franczia nyelvü példányban a megerősités fenntartásával irták alá. Az egyezmények megerősitése csak a törvényhozás jóváhagyása után foglal helyet s ennek a jóváhagyásnak kieszközlését czélozza a jelen és az egyidejüleg benyujtott másik két törvényjavaslat a kérdéses három egyezmény beczikkelyezése tárgyában.
Az aláirt egyezmények általában ugyanazokban a keretekben mozognak, mint a folyó évi márczius hó 30-ik napján Szerbiával kötött hasonló tárgyu uj egyezmények, a melyekre nézve a beczikkelyező törvényjavaslatokat folyó évi junius hó 23-án volt szerencsém alkotmányos tárgyalás végett az országgyülés elé terjeszteni.
A Bulgáriával most aláirt konzuli egyezmény szerkezete abban különbözik a Szerbiával kötött uj konzuli egyezménytől, hogy benne - a Bulgáriával 1902-ben aláirt, de hatályba nem lépett konzuli egyezmény mintájára - a hagyatéki ügyekre, a gyámságra és a gondnokságra, valamint a konzuli és diplomácziai tisztviselők állami anyakönyvvezetői és polgári tisztviselői jogaira vonatkozó, végül a hajózással összefüggő kérdések is szabályozva vannak, a mely kérdések Szerbiával szemben - éppen ugy, mint megelőzőleg 1881-ben - ujabban is külön egyezményekben nyernek rendezést. A konzuli egyezmény 1-11. czikkei, a melyek a konzuli tisztviselők általános jogkörét tárgyalják, néhány csekély jelentőségü szerkezeti és szövegezési eltérésen kivül a Szerbiával kötött uj konzuli egyezmény 1-11. czikkeivel egyeznek meg. A 12. és a 13. czikk a Szerbiával aláirt uj hagyatéki, gyámsági, gondnoksági, hitelesitési és anyakönyvi egyezmény 14. és 15. czikkeivel összhangban nemzetközjogilag biztositja javunkra azt a jogot, hogy a diplomácziai és a konzuli tisztviselők mint magyar állami anyakönyvvezetők Bulgáriában magyar állampolgárok születését és halálesetét az állami anyakönyvekről szóló 1894:XXXIII. törvénycikk 79. §-a értelmében nyert felhatalmazás alapján anyakönyvezhessék és hogy Bulgáriában müködő diplomácziai és konzuli tisztviselőink a házassági jogról szóló 1894. XXXI. tc. 29. §-ának c) pontja értelmében a szükséges felhatalmazással ellátva, magyar állampolgároknak Bulgáriában kötendő házasságainál mint magyar állami polgári tisztviselők közreműködhessenek és a házasságokat a magyar törvényekben és rendeletekben foglalt szabályok szerint anyakönyvelhessenek.
A gyámságra és a gondnokságra vonatkozó 14. czikk, a mely a Szerbiával kötött uj hagyatéki stb. egyezmény 11. czikkének lényeges tartalmát foglalja magában, a kiskorunak gyámságának szabályozása végett az 1902. évi junius hó 12-én kelt s a teljeskoruak gyámságára és hasonló védelmi intézkedésre vonatkozólag az 1905. évi julius hó 17-én kelt hágai nemzetközi egyezmények alapelveivel megegyező rendelkezéseket tartalmaz, a mennyiben abból indul ki, hogy a gyámság vagy a gondnokság szervezése első sorban a védelemben részesitendő személy hazai hatóságra tartozik; ha ez másként nem intézkedett, a konzuli tisztviselők szervezik a gyámságot vagy a gondnokságot.
A 2. bekezdés a helyi hatóságok jogsegélyének igénybevételére nézve tartalmaz intézkedést. A hagyatéki ügyeket tárgyazó 15-22. czikkek a Szerbiával kötött uj hagyatéki stb. egyezmény 1-11. czikkeivel egyeznek meg tartalomban és legnagyobbrészt szövegezésükben is. A 23-27. czikkek rendelkezései a konzulokat hajózási ügyekben megillető hatáskört a nemzetközi joggyakorlattal összhangzóan szabályozzák s régebben az Amerikai Egyesült Államokkal (1871:XXXVI. tc.), Portugállal (1874:XXXII. tc.) és Olaszországgal (1875:XIII. tc.) kötött konzuli egyezményeinknek hasonló tárgyu határozataival lényegében megegyeznek. A 28. czikk, a mely a Szerbiával kötött uj konzuli egyezmény 12. czikkével szószerint megegyezik, a konzuli jog terén kölcsönösen a legnagyobb kedvezményt biztositja a teljes viszonosság feltétele alatt, a mely utóbbi feltétel értelmét a 2. bekezdés minden kétséget kizáró módon tartalmazza. A 29. czikk a Szerbiával kötött uj konzuli egyezmény 13. czikkével megegyezően az egyezmény értelmezése vagy végrehajtása körül felmerülő nézeteltérések és az egyezményből származó összeütközések kiegyenlitését abban az esetben, ha a barátságos megegyezés nem sikerül, a nemzetközi viszályok békés kiegyenlitéáse tárgyában kötött 1907. évi hágai egyezménynek megfelelő választott biróság részére tartja fenn. A 30. czikkben tekintettel arra, hogy a konzulátusi ügyet Magyarország és Ausztria között az 1908:XII. törvénycikkbe iktatott kereskedelmi és forgalmi szerződés XI. czikke szabályozza, a Bulgáriával kötött konzuli egyezmény lejáratának időpontját is csak arra az időpontra lehetett tenni, a mely időpontban maga az 1908:XII. törvénycikkbe iktatott szerződés lejár, vagyis az 1917. évi deczember hó 31-ik napjára. Az 1917. évi deczember hó 31-ik napját követő időpontra az egyezmény egy évi határidővel bármikor felmondható. A 31. czikk a megerősitésre és a megerősitő okiratok kicserélésére nézve a szokásos rendelkezést tartalmazza.
Minthogy a konzuli egyezmény a Bulgáriában eddig fennállott kapitulácziós rendszer teljes megszüntetését tartalmazza, egyidejüleg gondoskodni kellett arról, hogy a Bulgáriában tartózkodó magyar állampolgárok letelepedési, foglalkozási és személyes szabadsága, továbbá birtokszerzési képessége és mentességük a katonai szolgálat alól továbbra is biztosittassék. Az e részben a legnagyobb kedvezmény elve alapján megállapitott rendelkezéseket, a melyeknek tartalma más szerződések hasonló tartalmu rendelkezéseivel megegyezik, az egyezmény záró jegyzőkönyvének 1. és 2. pontjai tartalmazzák. Az egyezményt és záró jegyzőkönyvét, a melyeknek hatálya Boszniára és Herczegovinára is ki fog terjedni, az 1908:XII. törvénycikkbe iktatott kereskedelmi és forgalmi szerződés záró jegyzőkönyvének a III. czikkhez tartozó rendelkezéséhez képest a közös külügyi képviselőn kivül a magyar kormány képviselője is aláirta.
