1. § A honvédség a fegyveres erő egyik része; háboru idején a közös haderő támogatására és a belvédelemre, béke idejében pedig a belső rend és biztosság fentartására is van hivatva (V. T. * 2. és 4. §-ok).
A honvédség kiegészitő alkatrész gyanánt külön póttartalékkal van ellátva, mely a honvédség hadi állományának fedezésére szolgál (V. T. * 2. és 5. §-ok). Különös körülmények között a póttartalék béke idejében is behivható tényleges szolgálat teljesitésére a 8. § rendelkezései szerint.
A honvédséghez tartozik a méneskar is, mely a katonailag szervezett állami magyar és horvát-szlavon országos lótenyésztő intézetekben a szolgálat ellátására van hivatva.
2. § A honvédség kivételesen a magyar szent korona országain kivül is alkalmazható, de ehhez mindannyiszor az országgyülés hozzájárulása szükséges.
Csak az országgyülés együtt nem létében, s ha a halasztásból veszély származhatnék, rendelheti el Ő Felsége, a magyar összministerium felelőssége s az országgyülésnek, annak legközelebbi összejövetelekor azonnal kikérendő utólagos jóváhagyása mellett, a honvédség alkalmazását a magyar szent korona országain kivül is.
3. § A honvédségnek három állománycsoportja van:
a) a tényleges állomány,
b) a tartalék,
c) a póttartalék.
A rendes szolgálati kötelezettség tart:
a) általában két évig a tényleges szolgálatban és tiz évig a tartalékban;
b) a lovasságnál és a lovagló tüzérségnél, továbbá
c) a két évi tényleges szolgálati idővel szervezett alakulásoknál a költségvetésileg megállapitott altiszti állománynak megfelelő számú legénységre nézve, - mely számba az emez alakulásoknál tényleges szolgálatukat önként tovább folytató altisztek, valamint az ugyanezeknél a 7. § szerint három évi tényleges szolgálati kötelezettséggel önként belépettek beszámitandók, három évig a tényleges szolgálatban és hét évig a tartalékban;
d) a póttartalékba beosztottakra nézve tizenkét évig.
A közös hadsereg tartalékából és póttartalékából a véderőről szóló törvény 8. §-a értelmében áthelyezettek összes szolgálati kötelezettségük hátralevő részét a honvédségben teljesitik.
A népfölkelési kötelezettséget külön törvény szabályozza. A jelen törvény alapján besorozottak, a mennyiben három évi rendes tényleges szolgálatot teljesitettek, a rendes törvényes népfölkelési kötelezettségnek utolsó két éve alól mentesek.
A katonai hivatásu szolgálatokra államköltségen kiképzett, vagy ebből a czélból ösztöndijban, tanulmányi költségeik megtéritésében vagy alapitványban részesitett egyének külön tényleges szolgálati kötelezettségét a véderőről szóló törvény 9. §-a szabályozza.
Azoknak az egyéneknek szolgálati kötelezettségét, kik a magyar állampolgárságot az állitásköteles korba lépés után szerezték meg, a véderőről szóló törvény 10. §-a, a tényleges szolgálatnak önkéntes folytatását a véderőről szóló törvény 47. §-a szabályozza.
A véderőről szóló törvénybe ütköző egyes büncselekmények miatt elitélt egyének szolgálati kötelezettségének egy évvel való meghosszabbitása iránt a véderőről szóló törvény 70. §-a rendelkezik.
A méneskarhoz tartozó legénység szolgálati kötelezettségét jelen törvény 4. §-a szabályozza.
4. § 1. A honvédség kiegészittetik (V. T. * 12. §):
a) ujonczállitás által;
b) közös hadseregbeli tartalékosoknak és póttartalékosoknak áthelyezése által;
c) katonai nevelő- és képző intézeteknek elvégzése után tisztekül vagy tisztjelöltekül felavatott egyéneknek állománybavétele által;
d) önkéntesek belépése által;
2. A lótenyésztő intézetek legénységi állományának kiegészitésére szükséges ujonczok azzal a rendes tényleges szolgálati kötelezettséggel, mely a közös hadsereg lovasságánál rájuk háramlott volna, ennek a szolgálati kötelezettségnek, valamint a netán önként vállalt további tényleges szolgálati időnek tartamára a közös hadsereg lovasságától helyeztetnek át a honvédséghez.
3. A honvédség tényleges állományába kivételesen a közös haderőnek önként jelentkező havidijasai, tisztjelöltjei és katonai tisztviselőjelöltjei, továbbá különös szükség esetében annak legénységi állományából önként jelentkezők is áthelyezhetők.
5. § A honvédség fentartásához szükséges ujonczjutalék az 1912. évi XXX. törvénycikk 13. §-a értelmében a jelen törvény érvényességének első évére 17,500, második évére 21,500, harmadik évére és az ezután következő kilencz évre 25,000 főben állapittatik meg.
Az itt megállapitott ujonczjutalékba a véderőről szóló törvény 21. §-ának 2. pontjában emlitett egyévi önkéntesek be nem számittatnak.
A jutaléknak tényleges kiállitása azonban csak akkor történhetik meg, ha a törvényhozás azt arra az évre már meg is szavazta.
Az illető év ujonczszükségletének fedezése után fennmaradó ujonczokat, a véderőről szóló törvény 37. §-ának rendelkezései szerint mint „fölösszámuakat”, a póttartalékba kell áthelyezni.
A tényleges szolgálatra kötelezett legénységnek azt a részét, a mely az ujonczok bevonulása következtében a költségvetésileg megállapitott békelétszámon felül esik, szabadságolni kell.
Erre a szabadságolásra a szolgálati viszonyok figyelembevétele mellett első sorban azoknak van igényük, a kiknek viszonyai a családfentartás, a mezőgazdaság vagy egyéb kereset, valamint a hivatásos polgári kiképzés szempontjából különös tekintetbevételt érdemelnek.
Egyébként a honvédségbe besorozandó ujonczok száma az egyes sorozójárásokra az illető év valóságos sorozási eredménye alapján osztandó fel.
6. § A honvédségbe való belépésnek általános feltételei (V. T. * V. 15. §):
a) a magyar állampolgárság;
b) a szükséges szellemi és testi alkalmasság;
c) legalább a 17. életévnek teljes betöltése.
7. § A honvédségbe önkéntesül mindenki felvehető, a ki a 6. §-ban foglalt feltételeknek megfelel. Az a szám, melynek erejéig önkéntesek állitási kötelezettségüknek teljesitése előtt a honvédséghez felvehetők, ez idő szerint a honvédség ujonczjutalékának öt százalékában állapittatik meg. A szükséghez képest azonban ez a szám a véderőről szóló törvény 19. §-a értelmében megváltoztatható.
Egyebekben az önként belépőkre a véderőről szóló törvény 19. §-a nyer alkalmazást.
8. § 1. A tényleges szolgálatra kötelezettek megszakitás nélkül tartoznak ténylegesen szolgálni.
A honvédség póttartaléka békében tiz hétig tartó első katonai kiképeztetésben részesül.
A tartalékba és a póttartalékba tartozók fegyver-(szolgálati) gyakorlati kötelezettségét a 9. § szabályozza.
Azok a besorozottak, a kik saját hibájukon kivül nem kerültek állitásköteles korban sorozás alá, a mennyiben a véderőről szóló törvény 41. § 2. pontjának második bekezdése értelmében tényleges szolgálatra már nem kötelezhetők, a sorozási évfolyamuknak még megfelelő fegyver-(szolgálati) gyakorlati kötelezettség fenntartása mellett, tiz hétig tartó első katonai kiképzésben részesülnek.
2. Ha különös körülmények megkövetelik: a tartalék első évfolyamának és a póttartalék három legifjabb sorozási évfolyamának legénysége kivételes tényleges szolgálat teljesitésére - az 1888. évi XVIII. törvénycikk rendelkezései szerint, mely rendelkezések a honvédség tartalékára és póttartalékára is kiterjesztetnek - béke idejében is visszatartható, illetőleg behivható.
3. A honvédség behivása és mozgósitása, ha háboru veszélye fenyeget, mindenkor csak Ő Felsége a király rendeletére történhetik, a felelős honvédelmi minister ellenjegyzése mellett.
A honvédség tartaléka és póttartaléka a honvédségnek hadi állományra részben vagy egészben való kiegészitése végett szintén csak Ő Felsége parancsára hivható be. Mozgósitás esetében az egészségügyi szolgálatra kijelölt honvédek a magyar szent korona országainak vöröskereszt-egylete intézeteihez és sebesültszállitó oszlopaihoz megfelelő számmal beoszthatók és emez egészségügyi szolgálatban a magyar szent korona országain kivül részleges mozgósitás esetében is, akadálytalanul alkalmazhatók még akkor is, ha a közös hadsereg részleges mozgósitása által a honvédség nem érintetnék.
Ha a tartaléknak vagy póttartaléknak csak egy részét szükséges tényleges szolgálatra behivni, ennek a sorozási évfolyamok, honvéd kerületek, csapattestek (intézetek) szerint, vagy a különös használhatósághoz képest mindenkor akként kell történnie, hogy a fiatalabb sorozási évfolyamok az idősebbek előtt vétessenek igénybe.
9. § 1. A honvédség tartalékosai és póttartalékosai tartaléki, illetőleg póttartaléki szolgálati kötelezettségük ideje alatt fegyver-(szolgálati) gyakorlatokra köteleztetnek.
A honvédség tartalékosai fegyver-(szolgálati) gyakorlatokra a következő képen hivatnak be:
a) két évi tényleges szolgálat teljesitése esetében összesen legfeljebb tizennégy hétre, a mikor is a fegyver-(szolgálati) gyakorlatok száma legfeljebb négy lehet;
b) rendes három évi tényleges szolgálatnak, illetőleg az önként vállalt harmadik évi tényleges szolgálatnak teljesitése esetében összesen legfeljebb tizenegy hétre, a mikor is a fegyver-(szolgálati) gyakorlatok száma legfeljebb három lehet.
A ki önkéntes vállalkozása folytán négy évig állott tényleges szolgálatban, mentes minden időszaki fegyver-(szolgálati) gyakorlat teljesitése alól.
A honvédség póttartalékosai három, egyenkint legfeljebb négy hétig tartó fegyver-(szolgálati) gyakorlatra köteleztetnek.
A megelőző rendelkezések szerint fegyver-(szolgálati) gyakorlatra kötelezett legénységet, - kivéve, ha a háború veszélye fenyeget - sem négy hétnél tovább tartó fegyver-(szolgálati) gyakorlatra, sem ugyanabban az évben egynél több fegyver-(szolgálati) gyakorlatra behivni nem szabad.
A tizenegyedik és tizenkettedik szolgálati évben időszaki fegyver-(szolgálati) gyakorlatra való behivásnak csak akkor lehet helye, ha oly fegyver-(szolgálati) gyakorlatot kell pótolni, mely a fegyver-(szolgálati) gyakorlatra kötelezett egyén személyi viszonyainak figyelembe vétele folytán elhalasztatott vagy büntetendő hibája miatt elmulasztatott.
A tartalékos (póttartalékos) viszonyban teljesitendő utolsó fegyver-(szolgálati) gyakorlat alól - az egyévi önkéntesekből lett tartalékosok kivételével - felmentendők azok, kik:
a) állománybavételük alkalmával valamely katonai bizottság előtt kimutatják, hogy a katonai tornászat és lövészet terén bizonyos - rendeleti úton közelebbről meghatározandó - előképzettségük van;
b) az ifjuságnak a katonai tornászatban és lövészetben való kiképzése terén legalább két éven át eredményesen működtek és ezt a közigazgatási járási tisztviselő bizonyitványával igazolják, feltéve, hogy a kedvezményben már az a) alatti okból nem részesittettek.
A fegyver-(szolgálati) gyakorlatok időszakai a mezőgazdasági és egyéb kereseti viszonyok lehető figyelembe vétele mellett állapittatnak meg.
A honvédség mindama tartalékos tisztjei, tisztviselői, tiszt- és tisztviselőjelöltjei, a kik tényleges szolgálatukat egyévi önkéntesi minőségben teljesitették, tartalékos szolgálati kötelezettségük ideje alatt négy, és pedig egyenkint négy hétig tartó fegyver-(szolgálati) gyakorlatra hivatnak be. Csupán akkor, ha gyakorlati kiképeztetésük ezt megkívánja, lehet őket kivételesen még legfeljebb két, ugyanily tartalmu fegyver-(szolgálati) gyakorlatra behivni.
A honvédségnek ama tartalékosait, a kik tényleges szolgálatukat egyévi önkéntesi minőségben teljesitették, de tartalékos tisztekké (tisztviselőkké, tiszt- vagy tisztviselőjelöltekké) ki nem neveztettek, tartalékos szolgálati kötelezettségük tartama alatt négy izben, és pedig mindenkor négy hétig tartó fegyver-(szolgálati) gyakorlatra kell behivni.
A honvédségnek a megelőző két bekezdésben megjelölt tartalékosait szintén nem szabad négy hétnél tovább tartó fegyver-(szolgálati) gyakorlatra, vagy ugyanabban az évben egynél több fegyver-(szolgálati) gyakorlatra behivni, kivéve, ha háboru veszélye fenyeget.
Minden behivás, mely a honvédségnek hadiállományra való kiegészitése czéljából történik (8. § 3. pont), az illető tartalékosnak vagy póttartalékosnak egy-egy fegyver-(szolgálati) gyakorlatul abban az esetben számittatik be, ha annál a csapattestnél, amelyhez be kellett vonulnia, szolgálatát valóban megkezdette.
A tartalékosnak tényleges szolgálatra történt minden egyes behivása, illetőleg visszatartása (8. § 2. pont) egy-egy fegyver-(szolgálati) gyakorlatul számittatik be. Ha a tényleges szolgálatban eltöltött idő 28 napnál többre terjed, a többlet a második fegyver-(szolgálati) gyakorlat idejébe betudandó. Ha azonban ez a szolgálati idő legalább két hónapra terjed, az illetők időszaki fegyver-(szolgálati) gyakorlatra többé egyáltalán nem kötelezhetők. Ezek a rendelkezések a tényleges szolgálatra behivott és a harmadik sorozási évfolyamba tartozó póttartalékosokra is alkalmaztatnak.
2. A jelen törvény 3. §-a értelmében a közös hadsereg tartalékából és póttartalékából a honvédséghez áthelyezett egyének a honvédségnél fegyver-(szolgálati) gyakorlatokra csak oly mérvben hivhatók be, hogy a közös hadseregnél és honvédségnél teljesitett fegyver-(szolgálati) gyakorlataik együttes időtartama és száma a jelen szakasz megelőző rendelkezéseiben megállapitott mértéket tul ne lépje.
3. Uj felfegyverzésnek vagy a fegyverzés megváltoztatásának esetében a tartalékosok és póttartalékosok kivételesen egy fegyver-(szolgálati) gyakorlatra minden körülmények közt behivhatók; ez azonban a kikerülhetetlen szükségesség mérvét és tartalmát tul nem haladhatja.
4. A fegyver-(szolgálati) gyakorlatokra való behivásokat az illetékes honvéd hatóságok foganatositják.
10. § A honvédség a véderőről szóló törvény rendelkezései szerint egészittetik ki (V. T. * 16., 17., 18., 35., 36., 37. és 38. §-ai).
A honvédségre, illetőleg a honvédség kötelékébe tartozó egyénekre, a véderőről szóló törvénynek ama szakaszain kivül, a melyekre a jelen törvény más szakaszai utalnak, még a véderőről szóló törvény következő szakaszai is alkalmazást nyernek, ugymint: a 11. § utolsó bekezdése, a 20., 21., 22., 23., 24., 25., 26., 29., 30., 31., 32. és 33. §-ok, a 34. § első, harmadik és negyedik bekezdése, a 35. § 1. pontjának c) betüje, 2. és 3. pontja, a 41., 42., 45., 46., 47., 49., 50., 51., 52., 53., 55., 56., 57., 58., 59., 60., 61. §-ok a 62. § négy első és két utolsó bekezdése, a 66. § második és harmadik bekezdése, a 67., 68., 69., 70., 71. §-ok, a 72. § első és harmadik bekezdése, a 73. és 74. §, a 75. § utolsó bekezdése, a 76. § harmadik és utolsó bekezdése, végre a 77., 78., 79. és 86. §-ok.
11. § A magyar szent korona országainak területe a honvédség kiegészitése és mozgósitása szempontjából hat honvéd kerületre oszlik, és pedig:
az I. budapesti,
a II. szegedi,
a III. kassai,
a IV. pozsonyi,
az V. kolozsvári és
a VI. zágrábi horvát-szlavon, honvéd kerületre
Az I-V. kerület területén hét honvéd gyalog hadosztály, a VI. kerület területén egy, vagyis a magyar szent korona országainak területén összesen nyolcz honvéd gyalog hadosztály alakul.
A honvéd kerületek területét - a magyar szent korona országai közigazgatási beosztásának lehető figyelembe vétele mellett - a honvédelmi minister határozza meg.
A honvéd kerületek, a honvédség kiegészitési és nyilvántartási ügyeinek ellátásra, kiegészitő kerületekre oszlanak.
E kiegészitő kerületek meghatározásánál a honvédelmi minister, a honvéd alakulások külön önálló szervezése mellett, a törvényhatóságok és a közös hadsereg kiegészitési beosztását lehetőleg figyelembe veszi, de a honvéd csapatok ama közös hadseregbeli ezredekkel, melyeknek kiegészitési területén alakulnak, semmi kapcsolatban sem állanak.
12. § A honvédség a magyar szent korona országainak területén béke idején 32 ezredben alakuló 97 zászlóalj gyalogságból, 10 ezredben alakuló 60 huszárszázadból, 8 tüzérdandárban alakuló 70 ágyu-, taraczk- és lovagló ütegből áll, melyekből Horvát-Szlavonországok 4 gyalogezredet 12 zászlóaljjal, 1 huszárezredet 6 századdal és 1 tüzérdandárt 8 ágyu és taraczküteggel állitanak.
Az ezredek és önálló osztályok törzsállomásaik szerint és folyó számokkal, az egyes zászlóaljak, huszárszázadok és tüzérütegek pedig minden ezredben (osztályban) folyó számokkal neveztetnek el.
Háboru idején a szükséges pót- és törzscsapatok is felállittatnak, azonkivül a honvédség zászlóaljainak, lovasszázadainak és tüzérütegeinek száma Ő Felsége jóváhagyásával és az országgyülés együttléte esetében ennek beleegyezésével, annak együtt nem léte esetében pedig az országgyülés utólagos jóváhagyásának kikérése mellett, szaporitható.
A honvédség alakulásainak rendszerinti tényleges állománya évről-évre a költségvetésben az országgyülés előtt kimutatandó.
13. § A honvédség minden ügye a honvédelmi minister hatáskörébe tartozik (V. T. * 4. §). A fölterjesztéseket Ő Felségéhez ugyanő teszi meg.
A méneskar gazdászatközigazgatási ügyekben a földmivelésügyi ministernek, illetve a horvát-szlavon országos méntelep katonai osztaga emez ügyekben Horvát-Szlavon- és Dalmátországok bánjának van alárendelve.
A tisztán katonai vezetés és felügyelet végett Ő Felsége a honvédelmi minister meghallgatása után, a honvédség főparancsnokául egy magasabb rendfokozatu tábornokot nevez ki.
A honvédség főparancsnokának kötelességei különösen:
1. a katonai kiképzés vezetése és felügyelete;
2. a fegyelmi fenyitő hatalom gyakorlása a tisztek, tisztjelöltek és a legénység fölött, valamint az alárendelt parancsnokságok ebbeli joggyakorlatának felügyelete;
3. az alárendelt honvéd parancsnokságok, csapatok, hatóságok, intézetek és a hadi készletek felügyelete;
4. az alárendelt honvéd parancsnokságok, csapatok, hatóságok és intézetek fölterjesztéseinek véleményezése;
5. előterjesztések, illetőleg javaslatok tétele a honvédelmi ministerhez a honvédség kiképzésének, fegyelmi állapotának és harczképességének fokáról, tisztek, tisztjelöltek előléptetéséről és szolgálati beosztásáról.
A honvédség főparancsnoka katonai hatáskörébe vágó minden fontosabb rendelkezéseit egyuttal a honvédelmi ministernek tudomására juttatni, a honvédelmi minister által kiadott rendeleteknek foganatositásáról pedig a ministerhez jelentést tenni tartozik.
Mozgósitás (hadi állományra való kiegészités) esetében és háboru idején a honvédség, illetőleg igénybe vett része, katonai tekintetben az Ő Felsége által kijelölt katonai parancsnokoknak van alárendelve (V. T. * 4. §), a kik azt magasabb rendü seregtestekben és pedig a mint azt a körülmények igénylik vagy külön, vagy a közös haderő csapataival egyesitve alkalmazzák.
14. § A honvéd egyének állománycsoportjuk, rendfokozatuk és rangosztályuk szerint egyenlők a közös haderő megfelelő egyéneivel.
A honvédség kizárólag a honvéd parancsnokságok és hatóságok rendelkezése alatt áll; mihelyt azonban a közös haderő csapataival közös működésre rendeltetnék, e viszony tartamára a katonai fölé- és alárendeltség szabályai lépnek érvénybe.
15. § A honvédség tisztjeit a honvédelmi minister előterjesztésére Ő Felsége nevezi ki és lépteti elő (V. T. * 54. §).
A méneskari tisztek kinevezésére és előléptetésére, valamint szolgálati beosztására vonatkozó előterjesztések és intézkedések mindig a földmivelésügyi ministerrel, illetve a Horvát-Szlavon- és Dalmátországok bánjával egyetértőleg teendők meg.
Tábornokok és törzstisztek szolgálati alkalmazásáról, a honvédelmi ministernek előterjesztésére, Ő Felsége rendelkezik.
A többi tisztek szolgálati beosztása a honvédelmi minister hatáskörébe tartozik.
Az e szakaszban emlitett előterjesztések és intézkedések alapjául a honvédség főparancsnokának javaslatai - a méneskari tisztek tekintetében pedig a lótenyésztő-intézetek és méntelepek katonai felügyelőjének a honvédség főparancsnoka utján előterjesztendő javaslatai - szolgálnak.
16. § A honvédség szolgálati és vezényleti nyelve a magyar; zászlaja Ő Felsége nevének kezdőbetüi mellett az ország szineit és a magyar állam czimerét viseli.
Horvát-Szlavonországban a honvédség szolgálati és vezényleti nyelve a horvát, zászlaja Ő Felsége nevének kezdőbetüi mellett a magyar állam czimerét és Horvát-Szlavon- és Dalmátországok egyesült szineit viseli.
A rendfokozati és egyéb katonai jelvények, nemkülönben a fegyverzet és felszerelés, valamint a szolgálati és gyakorlati szabályzatok a honvédségnél egyenlők a közös hadseregbeliekkel.
A honvédség tisztjei, tisztviselői, tiszt- és tisztviselőjelöltjei és legénysége ugyanazon illetékekben részesülnek, a melyekben a közös hadseregbeliek.
17. § A honvédség összes költségei béke idején a honvédelmi minister tárczáját; az állami lótenyésztő-intézeteknél szolgálatot teljesitő méneskar összes költségei a földmivelésügyi minister tárczáját terhelik; a horvát-szlavon országos lótenyésztő intézeteknél (méntelepeknél) szolgálatot teljesitő méneskar összes költségeit pedig autonom hatáskörükben Horvát-Szlavonországok viselik.
Azon költségeket azonban, melyek a honvédségnek hadi czélokra lett mozgósitásából és hadi alkalmazásából erednek, a hadügyminister tárczája viseli.
18. § A honvédségbe az e törvény hatálybalépését megelőzőleg besorozottakra első katonai kiképeztetésüknek, továbbá tényleges és összes szolgálati kötelezettségüknek, valamint népfölkelési kötelezettségüknek időtartama, ugyszintén az egyes fegyver-(szolgálati) gyakorlatok időtartama tekintetében az eddigi rendelkezések alkalmaztatnak. A 9. § 1. pont hatodik bekezdésének rendelkezése azonban ezekre is kiterjesztetik.
A közös hadseregtől a honvédséghez való áthelyezés a honvédelmi minister és a hadügyminister által egyetértőleg megállapitandó átmeneti időn belül, a közös hadsereg, valamint a honvédség hadi állományviszonyainak figyelembevétele mellett, a határidő lejárta után pedig a véderőről szóló törvény 8. §-a alapján történik.
A ki a honvédségbe ennek a törvénynek hatálybalépése előtt önként lépett be, vagy külön tényleges szolgálatot önként vállalt, tényleges szolgálati kötelezettsége tartamát ez a törvény nem érinti.
Szervezési okokból a hadügyminister a honvédelmi minister kivánságára a szükséges számmal és a megkivánt időre, közös hadseregbeli havidijasokat, tiszt- vagy katonai tisztviselőjelölteket és legénységi egyéneket a honvédséghez áthelyezhet. Ebben az esetben a közös hadsereg és a honvédség közt a kiegyenlitést a pótlegényállitásokra és jóbávételekre vonatkozó alapelvek szerint kell foganatosítani.
Azok a havidijasok és legénységi egyének, a kik e törvény hatályba lépésének évében a legénység általános felváltásának foganatositása után a lótenyésztő intézetek állományában maradnak, a honvédséghez helyeztetnek át és pedig a legénységi egyének arra az időtartamra és annak a tényleges szolgálati kötelezettségnek a fentartásával, mely a közös hadseregben rájuk háramlott volna, valamint az ezenfelül netán önként elvállalt tényleges szolgálati idő tartamára.
19. § Az egyévi tényleges szolgálat kedvezményére vonatkozó átmeneti rendelkezéseket a véderőről szóló törvény 81. §-a, a tanitók és tanitójelöltekre vonatkozó átmeneti rendelkezéseket annak 82. §-a, a póttartalékba való utalás kedvezményére vonatkozó átmeneti rendelkezéseket annak 83. §-a és a büntető rendelkezések visszaható erejére vonatkozó átmeneti rendelkezéseket annak 84. §-a állapitja meg.
20. § A kiszolgált altisztek alkalmazására, valamint a honvédség egyéneinek s ezek özvegyeinek és árváinak ellátására vonatkozó rendelkezések az ez irányban érvényes külön törvényekben foglaltatnak. A honvédségnek mindezek az egyénei e részben ugyanabban a kedvezményben részesittetnek, mint a közös haderőkhöz tartozék.
21. § Ez a törvény kihirdetése napján lép hatályba.
Egyidejüleg hatályát veszti az 1890. évi V. törvénycikk.
Az 1868. évi XLI. törvénycikknek a nemzeti őrsereg eltörléséről szóló 32. §-a továbbra is érvényben marad.
22. § E törvény végrehajtásával a honvédelmi minister bizatik meg.
