1. § Büntetésnek büntettek és vétségek (kihágások) miatt csakis e bünvádi perrendtartás szerint előrebocsátott bünvádi eljárás után, közvádra és az illetékes biróság itélete alapján lehet helye, a mennyiben a 2. §-ban kivétel megállapitva nincs.
2. § Vétségek (kihágások) birósági eljárás mellőzésével, fegyelmi uton megtorolhatók, ha az alkalmazandó büntetési tétel csupán pénzbüntetés vagy oly szabadságvesztésbüntetés, a melynek legnagyobb mértéke hat hónapot, legkisebb mértéke pedig egy hónapot meg nem halad s fegyelmi uton a megtorlás kielégitőnek mutatkozik.
Hadrakelt seregnél (452. § A) és a tengeren (452. § B) ez akkor is áll, ha az alkalmazandó szabadságvesztésbüntetési tétel legkisebb mértéke egy hónapot meghalad.
Fegyelmi uton a megtorlás ki van zárva, ha a rangvesztésnek kell bekövetkeznie és ez fegyelmi uton ki nem mondható.
Ha valamely büncselekmény fegyelmi uton nyert elintézést a nélkül, hogy az előbbi bekezdésekben foglalt előfeltételek fennforogtak volna, a birósági eljárást utólagosan meg kell inditani, feltéve, hogy a tett büntethetősége még meg nem szünt. Ha az ily tett miatt hozott itélet meghatározott ideig tartó szabadságvesztésbüntetésre szól, az ugyanezért a tettért már végrehajtott fegyelmi fenyitést be kell tudni.
A fegyelmi kihágásokat vagy a fegyelmi uton elintézhető büncselekményeket, ha oly büncselekményekkel vannak halmazatban, a melyeket fegyelmi uton megtorolni nem lehet, a birósági eljárásba bele kell vonni, ha csak elkülönitésüket el nem rendelik (37. §).
3. § A vádat a katonai ügyész (ügyészi tiszt) képviseli. Hogy ez a bünvádi eljárást megindithassa, szüksége van az illetékes parancsnok (27. és 28. §) utasitására és ezenfelül oly büncselekmények esetében, a melyek csak az e részben jogosultnak kivánatára üldözhetők, e kivánatra is.
Bünvádi eljárásnak nincs helye, ha Ő Felsége elrendeli, hogy ne inditsák meg, vagy hogy a meginditott eljárást hagyják abban.
4. § A bünvádi eljárásban közremüködő összes parancsnokságok, hatóságok és hatósági közegek kötelesek a terhelő és a súlyositó, valamint a mentő és az enyhitő körülményeket egyenlő gondossággal figyelembe venni és a terheltet az őt megillető jogokról és a megengedett perorvoslatok használásáról azokban az esetekben is felvilágositani, a melyekben ezt a törvény kifejezetten nem rendeli.
5. § A közös haderő biróságai az előleges magánjogi kérdéseket önállóan itélik meg.
Ezekre a biróságokra a polgári birónak vagy más hatóságnak ilyen előleges magánjogi kérdésre vonatkozó határozata a terhelt büntethetőségének kérdésében nem kötelező.
Csak ha az előleges kérdés házasság érvényességére vonatkozik, kell az e részben illetékes biróság határozatát a büntetőbirósági döntés alapjául elfogadni. Ha ily határozat még nem hozatott, de a tárgyalás már folyamatban van, vagy ha a büntetőbiróság oly körülmények felmerülése miatt, a melyek hivatalból figyelembe veendő házassági akadályt képeznek, maga intézkedett a tárgyalás meginditása iránt, az illetékes biróság határozatát be kell várni és szükség esetében meg kell sürgetni.
6. § A közös haderő biróságai itéleteiket Ő Felsége nevében hozzák (307. § 1. pontja).
7. § A közös haderő biróságai a biráskodásuknak alávetett egyénekre, még ha ezek az egyének a katonai kötelékbe nem tartoznak is, a közös haderő számára érvényben álló büntetőjogot alkalmazzák.
Ha a közös haderő biróságainak oly büntető rendelkezéseket kell alkalmazniok, a melyeket polgári törvények vagy szabályok foglalnak magukban és a melyek a katonai büntetőjogban elő nem forduló büntetési nemeket állapitanak meg, helyettük ezek a biróságok a katonai büntetőjognak azokat a büntetési nemeit szabják ki, a melyek a polgári büntetőjog szerint alkalmazandó büntetési nemekhez legközelebb állanak.
8. § Ha ez a törvény rövidség okáért csak a közös hadseregről, a hadseregi hatóságokról vagy a hadseregi egyénekről szól is, rendelkezései a haditengerészetre, a haditengerészeti hatóságokra vagy a haditengerészeti egyénekre is megfelelően kiterjednek. A mennyiben mégis a közös hadseregre és a haditengerészetre nézve eltérő rendelkezéseknek kell érvényesülniök, ezeket a törvény külön kiemeli. Ennek a törvénynek azok a rendelkezései, a melyek a közöshadseregre vonatkoznak, a császári és királyi bosnyák-herczegovinai csendőrségre is irányadók.
Ennek a törvénynek a honvédséget illető rendelkezéseit, hacsak a rendelkezés kifejezetten nem különböztet, a népfelkelésre és a csendőrségre is megfelelően alkalmazni kell.
9. § „Parancsnokságok” alatt, ha ez a törvény kifejezetten nem különböztet, a katonai hatóságokat és intézeteket is kell érteni. Hogy kit kell „illetékes parancsnok” alatt érteni, azt a 29. § 2. bekezdése határozza meg.
„Helyi hatóságok” alatt ez a törvény a közös hadseregnél: a katonai állomás-, a vár- (hadikikötő-) és a térparancsnokságokat, a haditengerészetnél: a tengerészeti állomásparancsnokságokat, a honvédségnél: a honvéd állomás- és a honvéd térparancsnokságokat érti.
„Tisztek és hasonló állású egyének” alatt ebben a törvényben s rangosztályba sorozott összes katonai egyéneket, továbbá a tisztjelölteket és a katonai (honvéd) tisztviselőjelölteket kell érteni.
10. § A katonai büntetőbiráskodás a közös hadsereg és haditengerészet büntetőbiráskodására (hadseregi büntetőbiráskodás) és a honvédség büntetőbiráskodására (honvéd büntetőbiráskodás) oszlik.
A jelen fejezet csak a hadseregi büntetőbiráskodás terjedelméről szól. A honvéd büntetőbiráskodás terjedelmét a honvédség katonai bünvádi perrendtartása állapitja meg.
11. § A hadseregi büntetőbiráskodás alatt állnak a biróságok hatáskörébe utalt valamennyi büncselekmény miatt, kivéve a jövedéki kihágásokat:
1. a közös haderő tényleges egyénei, kivéve azokat, a kik a magyar királyi vagy a császári királyi (osztrák) honvédségnél (népfelkelésnél) vagy a magyar királyi, vagy a magyar királyi horvát-szlavonországi, vagy a császári királyi (osztrák) csendőrségnél tartós szolgálati alkalmazásban vannak vagy ott próbaszolgálatot teljesitenek;
2. azok a többi tényleges katonai egyének, a kik a közös haderőnél tartós szolgálati alkalmazásban vannak, vagy ott próbaszolgálatot teljesitenek;
3. a magyar királyi és a császári királyi (osztrák) népfelkelés behivott egyénei, a kiket a közös hadseregnek vagy a haditengerészetnek hadilétszámra kiegészitésére alkalmaznak, vagy a kiket a közös haderőhöz a háboru czéljából szükséges szolgálattételre osztanak be;
4. azok a rangosztályba sorozott nem-tényleges katonai egyének, a kik ebben a minőségükben a közös haderőnél bármiféle szolgálati alkalmazásban vannak;
5. a közös haderőnek azok a rokkantjai, a kik katonai rokkantházakban vannak elhelyezve;
6. mindazok, a kik szolgálatba helyezett hadihajónak vagy mozgositás vagy háboru esetére időlegesen a haditengerészetbe bekebelezett járómünek személyzetéhez tartoznak;
7. mindazok, a kik a közös haderőnél ellenük inditott bünvádi eljárás folytán előzetes letartóztatásban vagy vizsgálati fogságban vannak, vagy a kik a közös hadsereg (haditengerészet) valamely letartóztató intézetében szabadságvesztésbüntetésüket töltik, kivéve a magyar királyi és a császári királyi (osztrák) honvédségnek (népfelkelésnek) és a magyar királyi, a magyar királyi horvát szlavonországi, valamint a császári királyi (osztrák) csendőrségnek csapatuk (intézetük, testületük) tényleges állományában megmaradó egyéneit;
8. a tényleges szolgálatból eltávozott mindazok a szökevények, a kik eltávozásuk idejében a hadseregi büntetőbiráskodás alatt álltak;
9. mindazok, a kik a közös haderő mozgósitott vagy olyan csapatainak (parancsnokságainak) kiséretéhez tartoznak, a melyek az osztrák-magyar monarchián kivül vannak;
10. a közös haderő csapatainak vagy parancsnokságainak őrizete alá helyezett vagy hadijárómüvekre szállitott hadifoglyok és túszok.
12. § A hadseregi büntetőbiráskodás a 11. §-ban emlitett egyénekkel szemben csakis azokra a büncselekményekre terjed ki, a melyeket ők az e biráskodást megalapitó viszony tartama alatt követtek el.
A közös haderőnél teljesitendő törvényes vagy önként vállalt tényleges szolgálatra kötelezett egyének tehát e tényleges szolgálattétel megkezdése (bemutatás) előtt elkövetett büncselekmények miatt nem jutnak a hadseregi büntetőbiráskodás alá.
Ugyanez áll a tartaléknak, a póttartaléknak, a tengervédnek és a népfelkelésnek mindazokra az egyéneire, a kiket fegyvergyakorlatra vagy szolgálati gyakorlatra, első katonai kiképzésre vagy más katonai szolgálattételre, vagy a háboru czéljából szükséges különös szolgálattételre hivnak be, minden e szolgálattétel megkezdése (bemutatás, bemutató szemle) előtt elkövetett büncselekményük tekintetében.
Csakis akkor, ha valaki a honvéd büntetőbiráskodás alól közvetlenül a hadseregi büntetőbiráskodás alá jut, terjed ki az utóbbi biráskodás a korábbi viszony tartama alatt elkövetett büncselekményekre is, ha miattuk a nyomozó eljárást vagy a vádemelést még az átlépés előtt el nem rendelték.
13. § A hadseregi büntetőbiráskodás alatt állnak, továbbá:
1. a közös haderő nem tényleges egyénei, valamint a magyar királyi és a császári királyi (osztrák) honvédségnek háboru esetében a közös hadsereg rendelkezésére bocsátott nem-tényleges egyénei a katonai behivó parancs iránt tanusitott engedetlenség büntette vagy vétsége avagy az ily engedetlenséggel elkövetett sulyosabban büntetendő cselekmény miatt;
2. a magyar királyi és a császári királyi (osztrák) népfelkelés behivott egyénei, a kik a közös hadseregnek vagy a haditengerészetnek hadilétszámra kiegészitésére vagy a közös haderőnél a háboru czéljából teljesitendő különös szolgálattételre vannak rendelve, ugyane büncselekmények miatt;
3. a közös haderő nem-tényleges egyénei az ellenőrzési szemle (utószemle) vagy a tiszti bemutatás (tiszti utóbemutatás) alatt elkövetett minden katonai büncselekmény miatt;
4. a közös haderő nem-tényleges tisztjei és hasonló állásu egyénei azok miatt a katonai büncselekmények, valamint a katonai fölé- és alárendeltségi viszony ellen elkövetett kihágások miatt, a melyeket katonai egyenruhában követnek el, továbbá azok miatt a büncselekmények miatt, a melyekben ők a katonai birósági bünesetek alkalmából eljáró katonai biróságokkal, katonai parancsnokságokkal és közegekkel szemben ezeknek hivatalos eljárása alatt katonai egyenruhában válnak bünösökké;
5. a haditengerészet által elfogott tengeri rablók, tengeri rablás miatt.
14. § Ha a mozgósitás vagy háboru tartama alatt, vagy ha akkor, midőn háboru kitörésének közvetlen veszélye fenyeget, a magyar ministerium a különben polgári büntetőbiráskodás alá tartozó egyéneket a jogosulatlan toborzás, az esküvel fogadott katonai szolgálati kötelesség megszegésére csábitás vagy segélynyujtás, a kémkedés és az ellenséggel való más egyetértés büntette vagy a fegyveres erőnek vagy szövetséges csapatainak hátrányát vagy az ellenségnek előnyét czélzó egyéb cselekmények miatt, továbbá a katonai behivó parancs iránt engedetlenségre csábitás miatt vagy ily cselekmények utján elkövetett szigorubban megtorlandó büncselekmények miatt a honvédség katonai bünvádi perrendtartásának 14. §-a értelmében a honvéd büntetőbiráskodás alá helyezi, a hadseregi büntetőbiráskodás kivételesen a honvéd büntetőbiráskodásnak helyébe lép, ha a honvéd büntetőbiráskodást egyes esetekben a hadi események következtében nem lehet gyakorolni.
15. § A királyi ház tagjai, valamint azok, a kiknek a nemzetközi jog szerint területenkivüliség vagy személyes mentesség illet meg, a hadseregi büntetőbiráskodás alól ki vannak véve.
A törvényhozó testületek és a közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottságok tagjait megillető mentelmi jogot ez a törvény nem érinti.
16. § A hadseregi büntetőbiráskodás az ezt megalapitó viszony megszüntével közönséges büncselekményekre nézve véget ér, ha a tényvázlat szerkesztésére hivatott parancsnokság vagy a helyi hatóság (130. § 1. és 2. bekezdése), az illetékes parancsnok vagy az illetékes biróság e viszony megszünte előtt nem tett a bünvádi eljárás előkészitésére vagy meginditására intézkedést.
Katonai büncselekményekre nézve és a 13. § 4. pontjának esetében a hadseregi büntetőbiráskodás véget ér, ha a bünvádi eljárás előkészitésére vagy meginditására legkésőbb az e büntetőbiráskodást megalapitó viszony megszüntét követő egy év alatt és ha a tettes törvényes katonai szolgálati kötelezettségben áll, legkésőbb az e kötelezettségből kiléptét követő egy év alatt nem történt intézkedés.
Ha katonai büntettek vagy vétségek közönséges büntettekkel vagy vétségekkel (kihágásokkal) állnak halmazatban, a hadseregi büntetőbiráskodás az utóbbiakra is annyi időn át marad hatályban, mint a katonai büncselekményekre, ha a közönséges büntetteket és vétségeket (kihágásokat) el nem különitik (37. §) s a polgári büntetőbiráskodás részére át nem engedik.
Ha valaki a hadseregi büntetőbiráskodás alól közvetlenül a honvéd büntetőbiráskodás alá kerül, reá nézve a korábban megalapitott büntetőbiráskodás a korábbi viszony tartama alatt elkövetett büncselekmények miatt csak abban az esetben marad hatályban, ha a nyomozó eljárás vagy a vádemelés már az átlépés előtt el volt rendelve.
17. § Ha valaki több büncselekményt követett el, a melyek részint a hadseregi büntetőbiráskodás, részint a honvéd vagy a polgári büntetőbiráskodás alá tartoznak, mindegyik illetékes biróság önállóan jár el.
Az a biróság, a mely itéletét későbben hozza, köteles a büntetés megállapitásánál az elitélt ellen a korábbi itélettel kiszabott büntetést megfelelően tekintetbe venni.
Ha a halmazatban levő büncselekmények valamelyike halálbüntetés alá vagy életfogytig tartó szabadságvesztésbüntetés alá esik, e büncselekmény miatt az eljárás az enyhébb büntetés alá eső többi büncselekményre vonatkozó eljárást megelőzi.
Rendszerint azon biróság által kiszabott büntetést kell előbb végrehajtani, a mely korábban hozott jogerős itéletet.
18. § A büntetőbiráskodást a közös hadseregben a hadseregi, a haditengerészetben a haditengerészeti biróságok gyakorolják.
19. § E biróságok
A) a hadseregnél:
a dandárbiróságok;
a hadosztálybiróságok;
B) a haditengerészetnél:
a matrózkari biróságok;
a tengernagyi biróságok;
C) mind a kettőnél közösen:
a legfelsőbb katonai törvényszék.
Ezentul, a mennyiben az illető rendelkezések a birósági illetékességre és a birósági eljárásra vonatkoznak és a törvény kifejezett eltérést nem tartalmaz, a dandárbiróságok alatt a matrózkari biróságok és a hadosztálybiróságok alatt a tengernagyi biróságok is értendők.
20. § A dandárbiróságokat illeti:
1. az eljárás és határozathozás mindazokra a vétségekre (kihágásokra) nézve, a melyek az alkalmazandó büntetési tételhez képest, legfeljebb hat havi egyszerü vagy szigoru fogsággal, rangvesztés mellett vagy a nélkül, vagy csupán pénzbüntetéssel avagy csupán rangvesztéssel sujtandók, ha a tettes nem tiszt vagy hasonló állásu egyén;
2. a közremüködés a nyomozó eljárásnál oly bünvádi esetekben, a melyek határozathozás végett a hadosztálybiróságokhoz vannak utalva.
21. § A hadosztálybiróságokat illeti:
1. az eljárás és határozathozás az összes büntettekre és mindazokra a vétségekre (kihágásokra) nézve, a melyek az alkalmazandó büntetési tételnél vagy a tettes személyénél fogva a dandárbiróságok hatásköréből ki vannak véve (20. § 1. pontja);
2. az eljárás és határozathozás a dandárbiróságok itéletei ellen irányuló felebbezésekre nézve és a jelen bünvádi perrendtartás szerint kifejezetten megjelölt esetekben a határozathozás felfolyamodások fölött.
22. § A legfelsőbb katonai törvényszék az e bünvádi perrendtartással hatáskörébe utalt más határozatok és feladatok mellett a hadosztálybiróságok itéletei ellen irányuló felebbezések és a semmiségi panaszok fölött határoz.
23. § Az egyes dandár- és hadosztálybiróságok illetékessége a bünvádi üldözés elrendelésére jogosult ama parancsnokok illetékesége szerint igazodik, a kik büntetőjogi tekintetben e birósághoz vannak utalva.
A legfelsőbb katonai törvényszék illetékessége kiterjed minden a hadseregi büntetőbiráskodásnak alávetett egyénre.
24. § A dandárbiróságoktól a hadosztálybiróságokhoz a perorvoslat útja a szervezeti beosztás után igazodik.
A legfelsőbb katonai törvényszéknek a közös hadsereg és a haditengerészet összes biróságai alá vannak rendelve.
25. § A biróságok kötelesek tárgyi illetékességüket (hatáskörüket) nevezetesen pedig a hadseregi, a honvéd és a polgári büntetőbiráskodás között a határvonalat is hivatalból vizsgálni.
26. § A biróságok, valamint tagjaik és birói közegeik a birósági nyomozó cselekmények teljesitésénél és a határozatok hozásánál függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve.
A hadbirák gyanánt működő igazságügyi tisztek hivatali vagy szolgálati kötelességeik megszegése miatt fegyelmi tekintetben csakis birói előljáróiknak és a legfelsőbb katonai törvényszéknek vannak alárendelve.
27. § A dandárbiróságokhoz, mint itélőbiróságokhoz utalt büncselekmények miatt a bünvádi üldözés elrendelésére jogosult:
A) a közös hadseregnél:
a dandárparancsonok;
B) a haditengerészetnél:
a matrózkar parancsnoka.
28. § A hadosztálybiróságokhoz, mint elsőfoku itélőbiróságokhoz utalt büncselekmények miatt a bünvádi üldözés elrendelésére jogosult:
A) a közös hadseregnél:
a hadosztályparancsnok,
a katonai területi parancsnok;
B) a haditengerészetnél:
a tengernagyi biróság székhelyén állomásozó haditengerészet legfőbb parancsnoka,
a tengerészeti parancsnok.
29. § Ez a bünvádi perrendtartás határozza meg, hogy a 27. és a 28. §-ban felsorolt parancsnokokat a bünvádi üldözés elrendelésének jogán kivül még minő jogok illetik meg.
Ott, a hol ez a bünvádi perrendtartás az „illetékes parancsnok” vagy közelebbi megjelölés nélkül a „parancsnok” kifejezést használja, ez alatt a szerint, a mint a dandár vagy a hadosztálybiróságokhoz mint itélőbiróságokhoz utlat bünvádi ügyekről van szó, a 27. vagy a 28. §-ban megjelölt parancsnokokat kell érteni.
30. § Ha a viszonyok megkivánják, az illetékes parancsnok jogaival Ő Felsége a 27. és 28. §-ban nem emlitett más katona parancsnokokat is felruházhat.
Ő Felsége jelöli ki továbbá esetről esetre az illetékes parancsnokot oly tábornokok (vezértisztek) és az ötödik rangosztálytól felfelé oly más katonai egyének számára, a kiknek az első bekezdés vagy a 28. § vagy a 33. § 2. bekezdése értelmében illetékes parancsnokuk nincs.
31. § Az illetékes parancsnok jogait akadályoztatás esetében az gyakorolja, a ki őt a parancsnokságban helyettesiti.
Ez a rendelkezés a 30. § 2. bekezdésének eseteiben nem nyer alkalmazást.
32. § A parancsnok illetékessége a neki katonailag alárendelt vagy parancsnoklási körletéhez tartozó valamennyi egyénre kiterjed.
33. § A katonai területi parancsnok és a tengerészeti parancsnok a nekik alárendelt egyének közül csakis azok fölött gyakorolják az illetékes parancsnok jogait, a kik ugyanolyan hatáskörü más parancsnoknak alávetve nincsenek.
A parancsnokok illetékessége rendeleti úton bizonyos csapatrészekre, parancsnokságokra és katonai egyénekre korlátozható vagy kiterjeszthető.
34. § Azok a katonai egyének, a kiket a magukétól más katonai kötelékhez vezényelnek, az elvezénylés tartama alatt büntetőjogi tekintetben ennek a másik köteléknek illetékes parancsnoka alatt állanak (170. §).
35. § A hadseregi büntetőbiráskodás alatt álló oly egyének fölött, a kik a fenti rendelkezések egyike alá sem esnek, az illetékes parancsnok jogait az a parancsnok gyakorolja, a ki a kézrekerülés vagy a tett helyéhez legközelebb van és tárgyi tekintetben illetékes.
Ugyanez a parancsnok illetékes továbbá, - a mennyiben az előbbi §-ok szerint illetékes parancsnok a bünvádi üldözés jogát maga igénybe nem veszi, - a hadseregi büntetőbiráskodás alá tartozó mindazokra az egyénekre, a kik más, mint a 34. §-ban emlitett módon váltak el saját katonai köteléküktől és idegen katonai terület kerületében kerültek kézre vagy követték el ott a büncselekményt.
Ha a kézrekerülés vagy a tett helye szerint több parancsnok illetékes, az elsőbbség közülök azt illeti, a ki a másikat a tettes bünvádi üldözésére vonatkozó intézkedéssel megelőzte.
Idegen államból engedélyezett kiadatások eseteiben a kiszolgáltatás helyét kell a kézrekerülés helyéül tekinteni.
36. § Ha a hadseregi büntetőbiráskodás alatt álló valamely egyént több büncselekmény terhel, vagy pedig ha egy és ugyanazon büncselekmény elkövetésénél mint tettes, büntárs, bünrészes, bünrészesülő vagy bünsegélyező a hadseregi büntetőbiráskodás alá tartozó több egyén vett részt, a bünvádi eljárást rendszerint egyszerre és együttesen kell keresztülvinni és befejezni.
Ha az összefüggő büncselekmények részint a dandárbiróság, részint a hadosztálybiróság hatáskörébe tartoznak, az együttes bünvádi üldözés joga a hadosztálybirósághoz utalt illetékes parancsnokot és igy a bünvádi eljárás együttes keresztülvitele a hadosztálybiróságot illeti.
37. § Ha a késedelemnek vagy az eljárás megnehezitésének elkerülése avagy valamely terhelt fogságának megröviditése végett czélszerünek mutatkozik, az illetékes parancsnok az összefüggő bünvádi ügyek közül egyiknek vagy másiknak elkülönitését és elkülönitett keresztülvitelét rendelheti el. Ha az elkülönitett bünvádi ügyre nézve, a mely más bünvádi ügygyel való összefüggése miatt a 36. § 2. bekezdése értelmében a hadosztálybiróság hatáskörébe tartozik, tulajdonképen a dandárbiróság illetékes, az elkülönitett bünvádi ügy az elkülönités után ama parancsnok hatáskörébe esik, a ki a dandárbiróságnál a bünvádi üldözésre hivatva van.
Az illetékes parancsnok akkor is elrendelheti egyes büncselekmények elkülönitését, ha ezek a büntetés kiszabása szempontjából lényegeseknek nem mutatkoznak. Ebben az esetben miattuk a vádemelés utólagos elrendelésének csakis az itélet jogerőre emelkedését követő egy hónapon belül van helye. E bekezdés rendelkezése oly büncselekményekre, a melyek csakis a jogosult kivánatára üldözhetők, nem alkalmazható.
38. § Ha valamely büncselekmény elkövetésénél többen vettek részt, a kik különböző s egymással szemben alárendeltségi viszonyban nem álló parancsnokok illetékessége alá tartoznak, együttes bünvádi üldözésnek és a bünvádi eljárás együttes keresztülvitelének csak akkor van helye, ha a bünvádi ügyek egyesitése kifejezetten elrendeltetik. Ennek elrendelése az illetékes parancsnokok valamelyikének inditványára azt a parancsnokot illeti, a ki legközelebbi közös előljárójuk. Ha ilyen nincs, vagy ha a vádemelés a terheltek egyike ellen már megtörtént, az ilyen bünvádi ügyek egyesitését csak a legfelsőbb katonai törvényszék határozhatja el. Hogy az egyesitett bünvádi ügyekre nézve a bünvádi üldözés melyik illetékes parancsnokot illeti, azt az előljáró parancsnok vagy a legfelsőbb katonai törvényszék a 36. § 2. bekezdésének szem előtt tartásával határozza meg.
Ha a késedelemnek vagy az eljárás megnehezitésének elkerülése avagy valamely terhelt fogságának megröviditése végett utólagosan czélszerünek mutatkozik, hogy az eljárást egyik vagy másik terhelt ellen elkülönitve folytassák, az egyesités ugyanazon a módon ismét megszüntethető s ebben az esetben az illetékes parancsnok jogainak gyakorlása, a körülményekhez képest, az elkülönitett ügyben terhelt egyénre vonatkozólag is meghagyható annál a parancsnoknál, a kit az előljáró parancsnok vagy a legfelsőbb katonai törvényszék meghatározott.
39. § Ha kétség merül fel, hogy több parancsnok közül melyik az illetékes, legközelebbi közös előljáró parancsnokuk határoz, ilyennek hiányában pedig a legfelsőbb katonai törvényszék.
Ha a fegyveres erő különböző részeihez tartozó parancsnokok közt támad illetékességi összeütközés az illetékes legfelsőbb törvényszékek határoznak kölcsönös egyetértéssel.
40. § Ha az illetékességi összeütközés a közös haderő valamely parancsnoka és a polgári büntetőbiróság között merül fel, a parancsnok a legfelsőbb katonai törvényszékhez jelentést tesz. Ha ez a polgári büntetőbiróság nézetét osztja, a parancsnokot megfelelően utasitja.
Ha a legfelsőbb katonai törvényszék a polgári büntetőbiróság nézetét nem osztja, az utóbb emlitett biróság fölött álló legfelsőbb birósággal lép a vitás kérdés eldöntése végett érintkezésbe.
41. § Az illető parancsnokok és biróságok kötelesek az illetékességi kérdés eldöntéséig a tényállás kinyomozására szükséges intézkedéseket és kivált mindazokat a vizsgálati lépéseket megtétetni, a melyeknek elhalasztása veszélylyel jár.
42. § A legfelsőbb katonai törvényszék jogositva van az illetékes parancsnok vagy a terhelt inditványára vagy hivatalból egyes bünvádi ügyeket katonai szolgálati vagy közbiztonsági tekinteteknél fogva vagy más fontos ok miatt, kivételesen, az illetékes parancsnok illetékességének köréből ugyanolyan hatáskörü más parancsnok illetékességének körébe utalni.
Ily átutalásnak halmazatban levő büncselekmények közül egyre vagy többre nézve szintén helye lehet s ily esetben az átutalásnak oly parancsnokhoz kell történnie, a ki az elkülönitett bünvádi ügyre nézve tárgyi tekintetben illetékes.
43. § Az illetékes parancsnok köteles a büntetőbirósági uton üldözendő oly büncselekmények miatt, a melyek tudomására jutnak és hatáskörébe esnek, a büntetőbirósági eljárást elrendelni és az eljárás folyama alatt ezt a bünvádi perrendtartást követni.
44. § Vádló gyanánt a dandárbiróságoknál az ügyészi tiszt, a hadosztálybiróságoknál a katonai ügyész, a legfelsőbb katonai törvényszéknél a katonai vezérügyész működik.
45. § Az ügyészi tisztek a katonaállományu tisztek állománycsoportjából, a katonai ügyészek az igazságügyi tisztek állományából vétetnek s osztatnak be az illetékes parancsnokokhoz.
A szükséglethez képest mind az ügyészi tiszt, mind a katonai ügyész helyettesitésére ugyanabból az állománycsoportból egy vagy több tiszt rendelhető ki és az egyik illetékes parancsnok ügyészi tisztje vagy katonai ügyésze a másik parancsnok ügyészi tisztjét vagy katonai ügyészét helyettesitheti.
A katonai ügyész és az ügyészi tiszt, valamint helyetteseik a biróságtól függetlenek.
A katonai területi parancsnokok és a tengerészeti parancsnok a hatáskörükhöz tartozó egyes bünvádi ügyekben az ügyészi teendők ellátására a katonailag alájuk rendelt illetékes parancsnokok valamelyik katonai ügyészét is igénybe vehetik.
46. § Az ügyészi tisztet és helyetteseit az illetékes parancsnok jelöli ki, a katonai ügyészt és helyetteseit, ha törzstiszti rendfokozatot viselnek, Ő Felsége, egyébként a hadügyminiszter nevezi ki.
Az ügyészi tiszt (helyettese) hivatalának megkezdésekor az illetékes parancsnok előtt esküt tesz, hogy ügyészi tiszti kötelességeit hiven fogja teljesiteni.
47. § A katonai vezérügyészt és állandó helyetteseit Ő Felsége nevezi ki az igazságügyi tisztek állományából.
A hadügyminiszter a szükséglethez képest a katonai vezérügyész ideiglenes helyettesei gyanánt igazságügyi tiszteket rendelhet ki.
A katonai vezérügyész és helyettesei a legfelsőbb katonai törvényszéktől függetlenek s a hadügyminiszternek vannak alárendelve.
48. § Azok az igazságügyi tisztek, a kik ügyészi működésre vannak hivatva, ez alkalmaztatásuk tartama alatt nem lehetnek sem vizsgálóbirák, sem az itélőbiróság tagjai, sem védők; az ügyészi tisztek pedig nem lehetnek sem védők, sem az itélőbiróságok tagjai.
49. § A katonai ügyész és az ügyészi tiszt kötelessége a vád képviselésén kivül a nyomozó eljárást, - ha ezzel a 143. § értelmében nem a biróságot bizzák meg, - keresztülvinni, továbbá a birósági nyomozásban résztvenni, a vádiratot benyujtani (a büntető inditványt előterjeszteni) úgyszintén a perorvoslatokat használni és kifejteni.
Ügyelniök kell az igazság kideritésére szolgáló minden eszköz kellő felhasználására is.
50. § A dandárbiróságok, valamint a matrózkari biróságok felállitása és feloszlatása Ő Felsége parancsára rendeleti uton történik.
A dandárbiróságok rendszerint a dandárparancsnokságok állomáshelyein állittatnak fel és éppen ugy, mint a matrózkari biróságok, székhelyük szerint jelöltetnek meg.
A dandárbiróságok matrózkari biróságokként is működhetnek, ha a haditengerészet valamelyik illetékes parancsnoka büntetőjogi tekintetben hozzájuk van utalva. Ugyanez áll viszont a matrózkori biróságokra nézve.
51. § Minden dandárbiróság és minden matrózkari biróság áll egy, a biróság vezetőjévé kinevezett igazságügyi tisztből, a ki mellé a biróság ügyforgalmához képest még egy vagy több igazságügyi tiszt rendelhető, - és az irodaszemélyzetből.
Azok a határozatok és rendelkezések, a melyek az egybegyült biróságnak fentartva nincsenek, a biróságvezetőt illetik s a kiadmányokat ő irja alá. Sürgős esetekben és kiküldetés alkalmával ezeket a teendőket, - a mennyiben a nyomozó eljárásra vonatkoznak, - a vizsgálóbiró is elláthatja.
52. § Vizsgálóbiróként és tárgyalásvezetőként csakis igazságügyi tiszt járhat el, még pedig vagy maga a biróságvezető, vagy a birósághoz beosztott más igazságügyi tiszt, akit esetről-esetre a biróságvezető jelöl ki.
53. § Az itélőbiróság (haditörvényszék) a dandárbiróságoknál és a matrózkari biróságoknál három biróból áll, a kik a következők:
egy katonaállományu alezredes vagy őrnagy, mint elnök,
egy katonaállományu százados, mint ülnök és
a tárgyalásvezető.
Ha a fent megjelölt rangfokozattal biró tiszt nem áll rendelkezésre, akkor legközelebb álló magasabb vagy alacsonyabb rangfokozatu tiszt vezényelhető elnök vagy ülnök gyanánt.
A haditengerészetnél a haditengerészet megfelelő rendfokozatai a fent megjelölt rendfokozatokkal egy tekintet alá esnek.
Az elnöknek a tárgyalásvezetőnél magasabb vagy vele egyenlő rendfokozatunak kell lennie.
Az elnök és a katonaállományu ülnök vezénylése minden év elején előre meghatározott sorrendben történik. Ettől a sorrendtől csak kényszeritő okokból szabad eltérni. A sorrendtől el kell térni, ha különben nyelvi tekintetben alkalmas haditörvényszék nem alakulhatna.
Szükség esetében a közös hadsereg haditörvényszéki tagja kivételképen a haditengerészethez tartozó haditörvényszéki taggal pótolható és viszont.
54. § A hadosztálybiróságok és a tengernagyi biróságok felállitása és feloszlatása Ő Felsége parancsára rendeleti uton történik.
Hadosztálybiróságok rendszerint a hadosztályparancsnokságok állomáshelyein állittatnak fel és éppen ugy, mint a tengernagyi biróságok, székhelyük szerint jelöltetnek meg.
A hadosztálybiróságok tengernagyi biróságokként is eljárhatnak, ha a haditengerészet valamelyik illetékes parancsnoka büntetőjogi tekintetben hozzájuk van utalva. Ugyanez áll viszont a tengernagyi biróságokra nézve.
55. § Az itélőbiróság (haditörvényszék) a hadosztálybiróságoknál és a tengernagyi biróságoknál a tárgyalásvezetőből és négy katonaállományu tisztből áll. Az utóbbiak közül a legmagasabb rendfokozatu és rangu tiszt elnököl.
Ezek a tisztek a következők:
1. ha a vádlott legénységi egyén vagy rangosztályba nem sorozott havidíjas: egy törzstiszt, két százados és egy főhadnagy;
2. ha a vádlott tisztjelölt, katonai tisztviselőjelölt, a haditengerészet zászlósa, alantos tiszt vagy százados: egy ezredes, vagy alezredes, egy őrnagy és két százados;
3. ha a vádlott őrnagy: egy ezredes, egy alezredes és két őrnagy;
4. ha a vádlott alezredes: egy vezérőrnagy, egy ezredes és két alezredes;
5. ha a vádlott ezredes: egy vezérőrnagy és három ezredes;
6. ha a vádlott vezérőrnagy: egy altábornagy és három vezérőrnagy;
7. ha a vádlott altábornagy: egy gyalogsági tábornok (lovassági tábornok, táborszernagy) és három altábornagy.
Ha a vádlott még magasabb rendfokozatu tiszt, Ő Felsége jelöli ki azokat a katonaállományu tiszteket, a kik birákként közreműködni hivatvák.
Az 53. § 3-6. bekezdései alkalmazandók, ugyszintén az 53. § 2. bekezdése is azzal, hogy a tárgyalásvezetőt kivéve, a haditörvényszék egyik tagja sem lehet a vádlottnál alacsonyabb rendfokozatu.
56. § Ha a vádlott katonai orvos, csapatszámvivő vagy katonai tisztviselő, a haditörvényszéket a vádlott rendfokozatának tekintetbe vételével az 55. §-hoz képest kell megalakitani. A két legalacsonyabb rangu katonaállományu tiszt helyére azonban az illető tisztikar két tagja, vagy két lehetőleg a vádlott szolgálati ágához tartozó oly katonai tisztviselő hivandó meg, a kik azokkal a tisztekkel, a kiknek helyettesitésére hivatva vannak, egyenlő rendfokozatuak. A katonai lelkész vagy igazságügyi tiszt fölött biráskodó haditörvényszékhez a legalacsonyabb rangu katonaállományu tiszt helyére a vádlottal egyenlő rendfokozatu igazságügyi tisztet kell meghivni.
57. § Ha a vádlott a honvédség, a népfelkelés vagy a csendőrség kötelékébe tartozik, a haditörvényszék éppen ugy alakul, mintha hadseregi egyén volna.
Ha a vádlott polgári egyén, a haditörvényszék az 55. § 1. pontja értelmében alakul; ha azonban a vádlott a nem-tényleges viszonyban tiszti rangot vagy hasonló állást visel, őt a haditörvényszék alakitásának szempontjából tényleges katonai egyénnek kell tekinteni.
Ha polgári egyén katonai egyénnel együtt van vádolva, a haditörvényszék alakitása a katonai egyénre irányadó rendelkezések szerint történik.
Hadifoglyok fölött biráskodó haditörvényszék alakitásánál azok rendfokozatára lehetőleg tekintettel kell tenni. Ez iránt a határozás az illetékes parancsnokot illeti.
58. § Ha különböző rendfokozatu katonai egyének kerülnek vádlottakként haditörvényszék elé, ennek összeállitására a legmagasabb rendfokozatu vádlottárs rendfokozata irányadó.
Ha a vádlottársak részint a katonaállományhoz, részint más szolgálati ághoz tartoznak, vagy ha az 56. §-ban megjelölt különböző szolgálati ágakhoz tartozó több katonai egyén együttesen van vádolva, a legalacsonyabb rangu katonaállományu tiszt helyére egy vele egyenlő rendfokozatu igazságügyi tiszt hivandó meg a haditörvényszék tagjául.
59. § A hadosztálybiróságoknál és a tengernagyi biróságoknál a felebbezési biróság az 55. § 1. pontjához képest azzal az eltéréssel alakul, hogy a főhadnagy helyére társbiró gyanánt egy második igazságügyi tiszt lép, a kit a biróságvezető jelöl ki.
A tárgyalásvezetőnek törzstiszti rendfokozatban kell állania; a társbiróul kijelölt igazságügyi tiszt a tárgyalásvezetőnél alacsonyabb rangu legyen.
60. § A hadosztálybiróságok és a tengernagyi biróságok személyzetére és ügymenetére az 51. és az 52. § rendelkezései nyernek alkalmazást.
61. § A legfelsőbb katonai törvényszék székhelyét Ő Felsége határozza meg.
62. § A legfelsőbb katonai törvényszék élén mint elnök egy magasabb rendfokozatu tábornok áll.
Tanácsülésen kivül, a mennyiben ez a törvény kivételeket meg nem állapit, a vezető tanácselnök (65. §) meghallgatásával az elnök határoz és intézkedik; ő ügyel az ügyrend megtartására s elnököl rendszerint a tanácsüléseken.
Helyettesitésére alelnökül egy vagy több tábornok van alárendelve.
Az elnököt és az alelnököket Ő Felsége nevezi ki.
63. § Az elnök és az alelnökök hivatalba léptükkor teljes ülésben a következő esküt teszik:
„Esküszöm a mindenható és mindentudó Istenre, hogy a legfelsőbb katonai törvényszék elnökének (alelnökének) kötelességeit a törvény értelmében, legjobb tudásom és lelkiismeretem szerint hiven fogom teljesiteni. Isten engem úgy segéljen!”
64. § A legfelsőbb katonai törvényszéknél tanácsok alakittatnak.
A legfelsőbb katonai törvényszék minden határozatát, ha ez a bünvádi perrendtartás kifejezetten mást nem rendel, társas tanácskozás után, tanácsokban a katonai vezérügyész meghallgatása után hozza.
A tanácsok a legfelsőbb katonai törvényszék elnökének elnöklése alatt egy tanácselnökből, megfelelő számu tanácsosból és katonaállományu tisztekből állnak.
Kizárólag eljárási szabályok megsértésére alapitott (358. § 1-8. pontjai) semmisségi panaszok fölött a katonaállományu tisztek mellőzésével alakitott oly tanácsok tárgyalnak és határoznak, a melyek egy tanácselnök elnöklése alatt kizárólag tanácsosokból állnak.
A tárgyalást mindig a tanácselnök vezeti.
65. § A legfelsőbb katonai törvényszék belső szolgálatának vezetése a vezető tanácselnököt illeti.
66. § A vezető tanácselnök, a tanácselnökök és a tanácsosok igazságügyi tisztek és Ő Felsége nevezi ki őket.
67. § A tanácsok a következő összeállitásban tárgyalnak és határoznak:
1. ha a legfelsőbb katonai törvényszék elnöke elnököl (64. § 3. bekezdése), két katonaállományu tábornok vagy ezredes, egy tanácselnök és három tanácsos;
2. ha tanácselnök elnököl (64. § 4. bekezdése), négy tanácsos.
68. § Ha a tanács valamely jogkérdésben egyik tanácsnak vagy a teljes ülésnek korábbi határozatától el akar térni, a teljes ülés határozatát kell a vitás jogkérdésre nézve kikérni.
A teljes ülésben a tárgyaláson és a határozat hozásánál a legfelsőbb katonai törvényszék összes tanácselnökei és tanácsosai közül legalább kétharmadnak, továbbá négy katonaállományu tábornoknak vagy ezredesnek kell résztvennie; a katonaállományu tagokat a vezető tanácselnök a tárgyalás előtt megesketi (276. §). Ha a határozatot kikérő tanács a 67. § 2. pontja szerint alakult, a katonaállományu tisztek közrevonása elmarad.
A teljes ülés a legfelsőbb katonai törvényszék elnökének elnöklése alatt, ha azonban a tárgyaláson katonaállományu tiszteknek nem kell résztvenniök, a vezető tanácselnök elnöklése alatt, a nyilvánosság kizárásával, a teljes ülés tagjain és jegyzőkönyvvezetőn kivül csak a katonai vezérügyész jelenlétében tartja tárgyalásait. A tárgyalás vezetése a tanácselnököt illeti.
A jogkérdés eldöntése az előadóul kijelölt tanácsosnak irásbeli előadása és a katonai vezérügyész irásbeli inditványainak meghallgatása után történik.
69. § Mihelyt a teljes ülés a jogkérdést eldöntötte, az a tanács, a mely a döntést kérte, az ügy érdemében határoz, de a teljes ülés döntéséhez kötve van.
Az itélőtanács, ha az ügy eldöntését a jelen törvény szerint tárgyalásnak kell megelőznie, ezt az érdekeltekkel előbb megtartja, vagy ha már az korábban megtörtént volna, a tárgyalást megismétli.
Az érdekeltekkel akkor, a midőn e tárgyalásra megidézik őket, a teljes ülésnek a jogkérdésben hozott határozatát közölni kell.
70. § A tanácselnököknek és a tanácsosoknak beosztását a tanácsokba s akadályoztatásuk esetére rendes helyetteseik kijelölését minden év elején ennek tartamára, a vezető tanácselnök és a tanácselnökök meghallgatása után a legfelsőbb katonai törvényszék elnöke végzi.
Ezt a beosztást az év folyamán csakis abban az esetben szabad módositani, ha valamelyik tanácsnak túlterhelése munkával vagy a legfelsőbb katonai törvényszék személyzetében beállt változás vagy az egyes tagok tartós akadályoztatása ily módositást szükségessé tesz.
71. § A tanács és a teljes ülés katonaállományu tagjainak a vádlottnál magasabb rendfokozatuaknak kell lenniök; ha ily rendfokozatu egyének rendelkezésre nem állnak, Ő Felsége határozza meg, hogy kik lépjenek helyükbe.
A tanács és a teljes ülés katonaállományu tagjainak vezénylése minden év elejével előre meghatározott sorrendben történik. Ettől a sorrendtől csak kényszeritő okok miatt szabad eltérni.
72. § A legfelsőbb katonai törvényszéknél a titkári, fogalmazói és jegyzőkönyvvezetői teendők ellátására igazságügyi tisztek vannak alkalmazva, az irodai szolgálat ellátására pedig megfelelő irodaszemélyzet szolgál.
73. § A legfelsőbb katonai törvényszék ügymenetét, a mennyiben ez a törvény nem rendelkezik, ügyviteli szabályzat határozza meg, a melyet Ő Felsége hagy jóvá.
74. § Bünvádi ügyekben a határozat hozásánál a szavazók száma, az elnököt is ideértve, sem nagyobb, sem kisebb nem lehet annál, a melyet ez a bünvádi perrendtartás megállapit.
Nem-nyilvános tanácskozásoknál és szavazásoknál a szavazóbirákon és a jegyzőkönyvvezetőn kivül semmisség terhe alatt más nem lehet jelen.
Az, hogy miképen szavaztak és hogy az egyes birák szavazataikat mivel okolták meg, titokban tartandó. E kötelesség megszegése a titoktartási kötelesség megszegésére vonatkozó büntető rendelkezések (263. §) alá esik.
75. § A dandárbiróságnál és a hadosztálybiróságnál a tárgyalásvezető, a legfelsőbb katonai törvényszéknél az előadó szavaz legelőször. Ez után szavaznak a többi birák, még pedig a rendfokozatban (rangban) alacsonyabbak a magasabbak előtt. A legfelsőbb katonai törvényszéknél azonban a katonaállományhoz tartozó tagok az igazságügyi tisztek után szavaznak.
Az elnök legutoljára adja szavazatát; a legfelsőbb katonai törvényszéknél csak abban az esetben szavaz, ha a szavazatok két vélemény között egyenlően oszlanak meg.
76. § Abban a kérdésben, vajjon valamely tény bebizonyitottnak tekintendő-e, a biróság törvényes bizonyitási szabályokhoz kötve nincsen, hanem a felhozott mentő és terhelő bizonyitékok lelkiismeretes mérlegeléséből meritett szabad meggyőződése szerint határoz.
77. § A mennyiben a törvény kifejezetten mást nem rendel, minden határozathoz általános szótöbbség, azaz az összes szavazatok felénél legalább egygyel több szavazat szükséges.
Ha a szavazatok több mint kétfelé oszlanak, úgy, hogy egyik véleménynek sincs meg a szükséges többsége, a terheltre legkedvezőtlenebb szavazatokat mindaddig a legközelebbi kevésbbé kedvezőtlenekhez kell számitani, mig az általános szótöbbség létre jön.
Ha a nézetek eltérnek arra vonatkozólag, hogy két vélemény közül melyik kevésbbé kedvezőtlen a terheltre, mindenekelőtt ezt a kérdést kell szavazással eldönteni.
78. § Az eldöntendő kérdések tárgya, szövege és sorrendje tekintetében felmerülő nézeteltérések fölött az itélőbiróság határoz.
Ha a biróság illetékessége vagy az eljárás kiegészitésének szükségessége válik kérdésessé, vagy egyéb előzetes kérdés merül fel, mindenekelőtt e fölött kell szavazni.
Egy biró sem tagadhatja meg részvételét a további szavazásban azért, mert valamely előzetes kérdést illető szavazásnál kisebbségben maradt.
79. § Az ügy érdemének eldöntése alkalmával az a kérdés: bűnös-e a vádlott a terhére rótt bűncselekményben, mindig elkülönitendő a büntetés kiszabására vonatkozó kérdéstől és előbb bocsátandó szavazás alá. Ha a vádlottat több bűncselekmény terheli, minden egyes tettre vonatkozólag külön kell eldönteni bűnös-e abban a vádlott vagy sem.
A büntetés fölött a tanácskozás azokra a cselekményekre szoritandó, a melyekben a vádlottat bünösnek mondották. Ez alkalommal azoknak a biráknak, a kik a vádlottat terhére rótt valamely büncselekményben nem bünösnek találták, szabadságukban áll a bűnösséget megállapitó határozat alapján a büntetésre szavazni vagy a szavazástól tartózkodni. Az utóbbi esetben szavazataik úgy számitanak, mintha a többi szavazók véleményei közül ahhoz csatlakoztak volna, a mely a vádlottra nézve legkedvezőbb.
80. § 1. A közös hadseregnek Magyarországon felállitott dandár- és hadosztálybiróságainál és a haditengerészetnek itt felállitott matrózkari és tengernagyi biróságainál a kihallgatás és a tárgyalás nyelve, ugyszintén a határozatok és a rendelkezések szóbeli kihirdetésének nyelve mind a főtárgyalás és a felebbezési tárgyalás alatt, mind pedig ezeken a tárgyalásokon kivül az állam nyelve. A kihallgatási, a tárgyalási és a kihirdetési jegyzőkönyveket is ezen a nyelven kell szerkeszteni.
2. Az 1. pont rendelkezéseit abban az esetben is alkalmazni kell, ha a főtárgyalás vagy a felebbezési tárgyalás több oly vádlottra terjed ki, a kik különféle nyelven beszélnek.
3. Az 1. pont rendelkezései alól a következő kivételeknek van helyük:
a) Ha az az egyén, a kit ki kell hallgatni vagy a ki előtt valamely határozatot vagy rendelkezést szóval ki kell hirdetni, az állam nyelvét nem tudja, de a közös hadsereg szolgálati nyelvén beszélni tud, a kihallgatást vagy a szóbeli kihirdetést és a kihallgatási vagy a kihirdetési jegyzőkönyv szerkesztését a közös hadsereg szolgálati nyelvén kell végezni.
b) Ha a vádlott az, a ki az előbbi a) pontban jelzett helyzetben van, akkor a főtárgyaláson és a felebbezési tárgyaláson a tárgyalás nyelve a közös hadsereg szolgálati nyelve és a tárgyalási jegyzőkönyveket ezen a nyelven kell szerkeszteni.
4. Ha a 3. b) pont értelmében a főtárgyalást vagy a felebbezési tárgyalást a közös hadsereg szolgálati nyelvén tartják, a közös haderő tényleges katonai egyéneinek a birósággal szemben a közös hadsereg szolgálati nyelvét kell használniok, ha tudják ezt a nyelvet; más egyének, ideértve a védőket is, a kik nem tartoznak a közös haderő tényleges katonai egyénei közé, az állam nyelvét használhatják.
5. A főtárgyaláson vagy a felebbezési tárgyaláson oly iratot, a mely a közös hadsereg szolgálati nyelvén van szerkesztve, ezen a nyelven szabad felolvasni.
6. A vádiratnak (büntető inditványnak) és az itéletnek kiadványát az indokolással együtt, valamint más határozatok és rendelkezések kiadványát a terhelt részére az állam nyelvén kell kiszolgáltatni, ha azonban a terhelt az állam nyelvét nem tudja, de a közös hadsereg szolgálati nyelvén beszélni tud, az emlitett összes kiadványokat a közös hadsereg szolgálati nyelvén is ki kell részére szolgáltatni. Az állam nyelvén kell kiszolgáltatni a kiadványokat Magyarországon magánosok részére is.
7. A legfelsőbb katonai törvényszéknél az állam nyelvének alkalmazása tekintetében az alsóbiróságokra vonatkozó nyelvhasználati elvek irányadók.
8. A közös haderő igazságügyi hatóságainak irásbeli szolgálati érintkezésére polgári hatóságokkal és egyénekkel szemben azok a jogszabályok irányadók, a melyek a katonai hatóságoknak polgári hatóságokkal és egyénekkel szemben végbemenő érintkezésére nézve fennállanak.
9. Az 1., a 3. a), a 6. és a 8. pont rendelkezéseit a közös hadseregnek és a haditengerészetnek az 1. pontban emlitett biróságaihoz utalt illetékes parancsnokok és ügyészi közegeik is kötelesek alkalmazni.
10. A közös hadseregnek Horvát-Szlavonországokban felállitott dandár- és hadosztálybiróságainál és a haditengerészetnek ott felállitott matrózkari és tengernagyi biróságainál, úgyszintén a hozzájuk utalt illetékes parancsnokoknál és ügyészi közegeiknél az 1-6., a 8. és a 9. pontokban az állam nyelvéről foglalt elveket a horvát országos nyelvre kell megfelelően alkalmazni.
11. A mennyiben ez a törvény másképen nem rendelkezik, a közös haderő biróságai és egyéb igazságügyi közegei a közös hadsereg szolgálati nyelvét használják.
12. A közös haderőnek azoknál az igazságügyi hatóságainál, a melyek székhelye a birodalmi tanácsban képviselt királyságokban és országokban van és a legfelsőbb katonai törvényszéknél azokban a bünvádi ügyekben, a melyek hozzá ezekből az országokból érkeznek, a nyelvhasználatra az ott fennálló jogszabályok irányadók.
81. § A biróságoknál a jegyzőkönyvvezetői szolgálat ellátására katonai igazságügyi tisztjelöltek és katonai birósági irodatisztviselők, főtárgyalások alkalmával igazságügyi tisztek is alkalmaztatnak. Más tisztek és alkalmas altisztek szintén alkalmazhatók jegyzőkönyvvezetőkül.
A legfelsőbb katonai törvényszéki tárgyalásoknál a jegyzőkönyvet igazságügyi tisztek vezetik.
A katonai ügyészek és az ügyészi tisztek mellett állandó jegyzőkönyvvezetők működnek; tisztek és hasonló állásu egyének ellen inditott nyomozások alkalmából szükség esetében katonaállományu tisztek is rendelhetők melléjük jegyzőkönyvvezetők gyanánt.
Az állandó jegyzőkönyvvezetők hivatalba léptükkor a biróság előtt esküt tesznek, hogy jegyzőkönyvvezetői kötelességeiket hiven teljesitik és a hivatalos titkot megőrzik.
A birósághoz jegyzőkönyvvezetőkül esetről-esetre vezényelt tisztek és altisztek esetről-esetre tesznek esküt. A megesketés az illető jegyzőkönyvekben feltüntetendő. Azok az igazságügyi tisztek, katonai igazságügyi tisztjelöltek és katonai birósági irodatisztviselők, a kiket jegyzőkönyvvezetőkül alkalmaznak, külön esküt nem tesznek.
82. § Ha oly egyénekkel kell érintkezni, a kik sem az állam nyelvét (Horvát-Szlavonországokban a horvát országos nyelvet), sem a közös hadsereg szolgálati nyelvét nem tudják, tolmácsot kell alkalmazni. Ha az eset fontossága miatt szükséges, a kihallgatási vagy a tárgyalási jegyzőkönyvbe vagy valamely hozzája mellékelt iratba egyes vallomásokat az állam nyelvén (Horvát-Szlavonországokban a horvát országos nyelven) vagy a közös hadsereg szolgálati nyelvén kivül más nyelven is fel kell venni. A tolmácsot egyuttal ily jegyzőkönyvek vagy ily melléklet szerkesztésére jegyzőkönyvvezető gyanánt is lehet alkalmazni.
Tolmács alkalmazása elmaradhat, ha az illető nyelvet valamennyi résztvevő tudja, a mely körülményről a jegyzőkönyvben emlitést kell tenni.
Oly iratok leforditására, a melyek nincsenek a tárgyalás nyelvén szerkesztve, de a bűnvádi ügy eldöntésénél fontosak, szintén hiteles tolmácsot kell alkalmazni.
83. § Siket vagy néma egyénekkel való tárgyalásokhoz, ha magukat sem irásban, sem szóval megértetni nem tudják, egy vagy több oly tolmács hivandó meg, a kinek segélyével a megértetés más módon lehetséges.
84. § A biróságnál alkalmazandó tolmács esküt tesz, hogy hiven és lelkiismeretesen fog forditani.
Minden hivatalos ténykedése előtt figyelmeztetni kell őt letett esküjére. Esetről-esetre kirendelt tolmácsok esetről-esetre tesznek esküt.
A megesketés vagy a letett esküre figyelmeztetés a jegyzőkönyvben feltüntetendő.
Tolmácsi szolgálatot jegyzőkönyvvezető is teljesithet.
85. § A szakértők választását, kizárását és mellőzését, a rájuk ruházott tisztség elfogadásának kötelességét, valamint a megbüntetésüket illető rendelkedések (206-208. §-ok) a biróságnál alkalmazott tolmácsokra is megfelelően alkalmazandók.
Az ügyészi eljárásnál szükséges tolmácsok választása a katonai ügyészt (ügyészi tisztet) illeti.
86. § Azt, a kire valamely bűncselekmény gyanuja hárul, terheltnek csak akkor lehet tekinteni, ha ellene a nyomozó eljárást elrendelték vagy vádat emeltek.
Vádemelés után a terhelt elnevezése: vádlott.
A jelen törvénynek a terheltet illető rendelkezései egyébiránt, a mennyiben természetüknél fogva a nyomozó eljárásra korlátozva nincsenek, arra az egyénre is alkalmazandók, a ki ellen valamely bűncselekmény gyanuja miatt feljelentést tettek vagy hatósági puhatolásokat inditottak.
87. § A terhelt minden bűnvádi ügyben élhet a vád emelése után, továbbá a főtárgyalásnál és az itélet elleni perorvoslat kifejtése végett védő közreműködésével.
A fellebbezési tárgyalásoknál a hadosztálybiróságok előtt és a semmisségi panaszok tárgyalásánál a legfelsőbb katonai törvényszék előtt szintén joga van a vádlottnak védő támogatását igénybe venni vagy magát védővel képviseltetni.
A vád emelése előtt a védelemre a 102. § rendelkezései irányadók.
88. § Ha a vád oly bűntettre szól, a melyet az alkalmazandó büntetési tétel öt évig terjedhető szabadságvesztésnél sulyosabb büntetéssel sujt, a vádlott számára, ha védőt választani nem akar (89. §) hivatalból kell a főtárgyaláshoz és a legfelsőbb katonai törvényszéki tárgyaláshoz védőt kirendelni.
A kötelező védelem esetén kivül (1. bekezdés) a főtárgyaláshoz és a másodfoku tárgyaláshoz a vádlott akarata ellenére is hivatalból kell védőt kirendelni, ha az illetékes parancsnok, vagy ha a legfelsőbb katonai törvényszék előtt folyó eljárásban ennek elnöke, vagy ha a tárgyalásvezető vagy a tárgyalás folyamán az itélőbiróság szükségesnek tartja, vagy ha a kiskoru vádlott törvényes képviselője kéri.
Minden más esetben a vádlott részére a főtárgyaláshoz és a másodfoku tárgyaláshoz védőt hivatalból csakis a vádlott kifejezett kivánságára kell kirendelni.
89. § Nem kell hivatalból védőt kirendelni és ily kirendelés, ha már megtörtént, érvényét veszti, ha a vádlott maga választ s nevez meg oly védőt, a ki a törvényes követelményeknek megfelel és a ki a védelmet át is veszi, feltéve, hogy a védő változtatása a bűnvádi eljárás menetét meg nem akasztja.
Az utóbbi feltétel alatt a vádlottnak a már választott védő helyett is szabad más alkalmas védőt választania. Ha ez a védelmet átveszi, az előbb választott védő megbizatása érvényét veszti.
Oly kiskoru vádlott helyett, a ki védőválasztó jogával nem él, ezt a jogot törvényes képviselője éppen oly hatálylyal gyakorolhatja, mintha a védőt maga a vádlott választotta volna.
90. § A vádlottat a vádemelés közlésekor, a másodfoku eljárásban pedig a tárgyalás határnapjának közlésekor fel kell világositani, hogy őt védelme tekintetében minő jogok illetik.
Oly esetekben, a melyekben a védelem nem kötelező, a vádlottnak (törvényes képviselőjének) azt a kérelmét, hogy védőt hivatalból rendeljenek ki, a fentemlitett közléstől számitott két nap alatt kell előterjesztenie.
Mindazokban az esetekben, a melyekben a védőt hivatalból kell kirendelni, a vádlottnak (törvényes képviselőjének) a védő személyére vonatkozó kivánságai lehetőleg tekintetbe veendők és a hadosztálybiróságok, valamint a legfelsőbb katonai törvényszék előtti eljárásban mindig jogtudó védők rendelendők ki, hacsak a vádlott kifejezetten az ellenkezőt nem kivánja.
91. § Védők lehetnek:
1. tényleges katonaállományu tisztek és ezenfelül, ha a vádlott más állománycsoportnak tisztje vagy katonai tisztviselő, az ő állománycsoportjához (szolgálati ágához) tartozó tényleges tisztek és katonai tisztviselők is,
2. tényleges katonai igazságügyi tisztek és igazságügyi tisztjelöltek.
3. a katonai védők lajstromába felvett ügyvédek és nem tényleges igazságügyi tisztek.
Védők a hadseregi biróságok előtt a honvédség, a népfelkelés vagy a csendőrség kötelékébe tartozó egyének is lehetnek.
92. § A 91. § 3. pontjában emlitett egyéneknek a katonai védők lajstromába felvétele fölött a honvédelmi minister a hadügyministerrel egyetértőleg határoz.
A felvételnél elsősorban azokat kell figyelembe venni, a kik nem tényleges igazságügyi tisztek vagy nem tényleges más tisztek vagy hasonló állású egyének vagy a kik ilyenek voltak.
A felvétel a szükséglethez képest történik és feljogositja a lajstromba felvett egyént arra, hogy e törvény hatályosságának területén a dandárbiróságok és a hadosztálybiróságok előtt, továbbá a legfelsőbb katonai törvényszék előtt védő lehessen.
93. § A katonai védők lajstromába felvett egyént a lajstromból törölni kell:
1. ha a hadseregi biróságoknál viselt védői tisztségéről lemond,
2. ha a fegyveres erőben vagy a csendőrségben netalán viselt tiszti vagy tisztviselői rendfokozatától megfosztották,
3. ha az ügyvédek lajstromából törölték vagy ügyvédi gyakorlatának időleges felfüggesztésére itélték.
A védő a katonai védők lajstromából törölhető:
1. ha a fegyveres erőben vagy a csendőrségben netalán viselt tiszti vagy tisztviselői rendfokozatáról lemondott.
2. ha katonai bűnvádi eljárás során valamely katonai biróság őt védői minőségében sulyos rendzavarás vagy ismételten rendzavarások miatt megbüntette.
A törlést a hadügyministerrel egyetértőleg a honvédelmi minister rendeli el. A 2. bekezdés eseteiben a lajstromba felvett védőnek nyilatkozatra alkalmat kell adni.
94. § A 91. §-ban emlitett egyének ellenük folyamatban levő katonai büntetőbirósági eljárás alatt a nyomozó eljárás elrendelésétől vagy közvetlen vádemeléstől kezdve, ugyszintén ellenük folyamatban levő becsületügyi vizsgálat vagy bizottsági eljárás alatt nem viselhetnek a hadseregi biróságok előtt védői tisztet.
Ugyanez áll a 91. § 3. pontjában emlitett egyének közül azokra, a kik ellen a polgári büntetőbiróságnál vizsgálat van folyamatban, vagy a kik ellen a polgári büntetőbiróság a főtárgyalásra való közvetlen idézést rendelte el, valamint azokra az ügyvédekre, a kiket illetékes fegyelmi hatóságuk az ügyvédség gyakorlatától felfüggesztett.
95. § Nem lehet védő:
1. a ki mint katonai (honvéd) ügyész vagy ügyészi tiszt van alkalmazva, a ki ugyanabban a bűnvádi ügyben mint biró működött vagy van hivatva működni, vagy mint illetékes parancsnok járt el;
2. a ki tanu vagy szakértő gyanánt a tárgyaláson kihallgatandó;
3. a ki huszonnegyedik életévét még meg nem haladta.
A választott vagy hivatalból kirendelt védő mint ilyen tovább nem működhetik, mihelyt védői tisztségének a 91. §-ban foglalt előfeltételei elestek.
96. § Védőül hivatalból ki nem rendelhető:
a sértett, a sértettnek házastársa vagy jegyese, az, a ki a sértettel, a birák valamelyikével, a vádlóval, az illetékes parancsnokkal fel- vagy lemenő ágon vagy unokatestvérig bezárólag oldalágon rokonságban, avagy sógorságban van, vagy az emlitett egyének valamelyikével gyámsági, gondnoksági, nevelőszülői vagy örökbefogadói viszonyban áll.
97. § A 91. § 1. pontjában emlitett védők nem lehetnek alacsonyabb rendfokozatuak mint a vádlott és sem ők, sem a 91. § 2. pontjában megnevezettek nem viselhetnek magasabb rendfokozatot (rangot), mint az itélőbiróság elnöke. Az utóbbi korlátozás más védőkre is irányadó, ha a tárgyaláson katonai egyenruhában jelennek meg.
98. § Ha a vád függelemsértésre szól, vagy ha a vádlott azzal védekezik, hogy őt előljárójának szabályellenes magatartása inditotta a bűncselekményre, a hivatalból kirendelt védő nem állhat alárendeltségi viszonyban azzal szemben, a ki ellen a függelemsértés elkövettetett vagy a ki ellen a vádlott vallomása irányul.
99. § Hivatalból védőt mindig a biróság, a legfelsőbb katonai törvényszéknél a vezető tanácselnök meghallgatásával az elnök rendel ki.
A ki a 91. § szerint a hadseregi biróságok előtt védőként szerepelhet, köteles a lakóhelyén hivatalból ráruházott védelmet elvállalni, hacsak a visszautasításnak kellő okát nem adhatja. A felhozott okok nyomóssága fölött az a hatóság határoz, a mely a védő kirendelésére hivatva van.
Tényleges katonai egyének védelmet csupán előljáró parancsnokságuk beleegyezésével vállalhatnak, de ez a beleegyezés csakis a szolgálatban való nélkülözhetetlenség miatt tagadható meg.
100. § A vádlott egynél több védőt nem vehet igénybe.
Több együttesen vádlott közül mindegyik választhat magának védőt.
Hivatalból rendszerint egy közös védőt kell kirendelni több együttesen vádlott részére. Csak érdekösszeütközés esetében kell a vádlottak bármelyikének vagy a védőnek inditványára vagy hivatalból külön védelemről gondoskodni.
101. § A vádlott, ha fogva van is, védőjével négyszemközt értekezhetik és vele irásban is ellenőrzés nélkül érintkezhetik.
Mind a vádlottnak, mind védőjének jogában áll az ügyiratokat, a tanácskozási jegyzőkönyvek kivételével, felügyelet alatt megtekinteni és azokról másolatokat venni.
A védő a vádlott érdekében eljárhat a nélkül, hogy az egyes perbeli cselekményekhez különös felhatalmazásra volna szüksége. Rendes perorvoslatok használhatásához, valamint a bűnvádi eljárás ujrafelvételének inditványozásához az elitélt beleegyezése szükséges. A védő irásban vagy élőszóval előterjesztést tehet.
102. § A terhelt a vádemelést megelőző eljárásban is választhat magának védőt a védői tisztségre alkalmas egyének (91. §) sorából s azt a biróságnál bejelentheti. Ennek a védőnek joga van egyes nyomozó cselekményeket inditványozni, a 194. § 2. bekezdésében, a 203. és a 230. §-ban megjelölt hivatalos cselekményeknél közreműködni s e végből a terhelttel, még pedig, ha ez fogva van, a nyomozást vezető közeg vagy helyettese jelenlétében értekezni. A mennyiben az eljárás czéljával összeegyeztethető, a terheltnek és védőjének azt is meg kell engedni, hogy az ügyiratokat vagy azok egy részét megtekinthessék.
103. § Az elsőfoku biróság által kirendelt védő, ujabb kirendelés esetét kivéve, nem köteles a felsőbb biróság elé fellebbezés vagy semmisségi panasz folytán kitüzött tárgyaláson résztvenni, de tartozik a vádlottat a perorvoslatok használásánál támogatni.
104. § Sértett az, a kinek jogát másnak bűncselekménye közvetlenül sértette vagy veszélyeztette.
Magánpanaszos az, a ki oly bűncselekményeknél, amelyek a büntetőjog értelmében csakis az érdekelt fél kivánatára üldözhetők, e kivánat előterjesztésére jogosult s azt elő is terjesztette.
105. § A magánpanaszosnak joga van addig az időpontig, mig az elsőfoku itélőbiróság itélethozás végett visszavonul, a bűnvádi üldözésre irányuló kérelmét visszavonni.
106. § Ha az illetékes parancsnok a bűnvádi üldözést mellőzi (138. § és 240. § 2. bekezdése), vagy ha a biróság a nyomozó eljárást megszünteti (240. § 1. bekezdése), ez ellen a sértett és a magánpanaszos, értesittetésüket követő nyolcz napon belül, ha pedig értesittetésük elmaradt, az eljárás mellőzését vagy megszüntetését követő három hónapon belül felfolyamodással élhetnek.
A felfolyamodást, ha az a dandárbiróságokhoz mint itélőbiróságokhoz utalt bűnügyben a bűnvádi üldözés mellőzése ellen irányul, a legközelebbi előljáró illetékes parancsnokhoz, egyébként a legfelsőbb katonai törvényszékhez kell felterjeszteni, a mely a nyomozó eljárásnak birósági megszüntetése ellen irányuló felfolyamodások fölött is határoz.
A felfolyamodásnak tartalmaznia kell azokat a körülményeket, a melyek a büntetőbirósági beavatkozásra okul szolgálhatnak, ugyszintén a bizonyitékokat.
A felfolyamodásra vonatkozólag a terhelt kihallgatandó vagy nyilatkozattételre utasitandó.
107. § Az előljáró parancsnok vagy a legfelsőbb katonai törvényszék, ha a felfolyamodást alaposnak találja, kimondja, hogy a terhelt ellen büntetőbirósági eljárásnak van helye. Az illetékes parancsnok köteles e rendelkezés alapján a nyomozó eljárás meginditását vagy folytatását vagy a vádemelést elrendelni.
Ellenkező esetben a perorvoslat használója az előljáró parancsnok (legfelsőbb katonai törvényszék) határozatáról az okok közlése mellett értesitendő.
108. § A sértettnek és a magánpanaszosnak e törvényből folyó jogait helyettük törvényes képviselőjük is gyakorolhatja.
A sértett és a magánpanaszos, valamint törvényes képviselőjük a birósági nyomozó cselekmények és a birósági tárgyalások alkalmával jogaikat akár személyesen, akár pedig oly meghatalmazott által gyakorolhatják, a ki a közös haderő biróságai előtt védő lehet.
109. § Minden hadbiró, továbbá birói működésre hivatott minden más egyén és minden birósági jegyzőkönyvvezető ki van zárva mindkét fokon a birói cselekményeknél vagy határozatok hozásánál a közremüködésből:
1. ha ő maga a sértett vagy az az egyén, a ki ellen a bűncselekményt elkövették;
2. ha a terhelt vagy a sértett egyén az ő jegyese, házastársa vagy volt házastársa;
3. ha a terhelt, a sértett, az illetékes parancsnok, a vádló, a magánpanaszos vagy a védő az ő fel- vagy lemenő ágbeli rokona vagy sógora, unokatestvére vagy még közelebbi rokona vagy ugyanilyen fokon sógora;
4. ha a 3. pontban megjelölt egyének valamelyikével gyámsági, gondnoksági, nevelőszülői vagy örökbefogadói viszonyban áll, vagy állt.
A sógorság mint kizáró ok akkor is fennmarad, ha a házasság, a mely e sógorságot megalapitotta, már többé fenn nem áll.
110. § Ki van továbbá zárva mindkét fokon a hadbirói, ugyszintén egyéb birói müködésből, valamint a birósági jegyzőkönyvvezetői tevékenységből, a ki:
1. a szóbanforgó bűncselekménynek szolgálati eljárásán kivül tanuja volt, vagy az ügyben tanuként vagy szakértőként kihallgattatott, kivéve, ha vallomása csakis szolgálatilag tudomására jutott tények előadásából áll;
2. az ügyben mint illetékes parancsnok, feljelentő, védő vagy vádló közremüködött, vagy a tényvázlatot szerkesztette (130. § 1. bekezdése).
A hadosztálybiróságok előtt a főtárgyaláson a közreműködésből és a határozathozásból ki van zárva az, a ki az ügyben mint vizsgálóbiró járt el.
Ha a hadosztálybiróság előtt a főtárgyalást perorvoslat következtében meg kell ismételni, az új főtárgyalásból azok a birák, a kik az elsőben résztvettek, ki vannak zárva.
111. § A hadbirák és a katonaállománynak birói működésre hivatott egyénei a felsőbb fokon ki vannak zárva:
1. az oly itéletek ellen irányuló perorvoslatok és az oly rendelkezések s végzések ellen irányuló felfolyamodások tekintetében a határozathozásból, a melyeknek hozásában alsóbb fokon maguk is részt vettek;
2. minden oly bűnvádi ügyben a határozathozásból, a melyben mint vizsgálóbirák jártak el;
3. az előadói és az elnöki, valamint a tárgyalásvezetői tisztségből azokban a bűnvádi ügyekben, a melyekben az alsóbiróságnál oly egyén volt vizsgálóbiró, tárgyalásvezető vagy elnök, a ki velük a 109. § 3. és 4. pontjában megjelölt valamely viszonyban áll.
112. § A vádlói közreműködésből ki vannak zárva a 109. § 1. pontjában emlitett egyének és azok, a kikkel a terhelt vagy védője vagy a sértett a 109. § 3-4. pontjaiban emlitett valamely viszonyban áll, továbbá azok, a kik a szóbanforgó bűncselekménynek szolgálati eljárásukon kivül tanui voltak vagy az ügyben tanukként avagy szakértőkként kihallgattattak, kivéve, ha vallomásuk csakis szolgálatilag tudomásukra jutott tények előadásából áll; végül azok, a kik ugyanabban a bűnvádi ügyben mint védők vagy birák működtek.
113. § A hadbiró és birói vagy ügyészi működésre hivatott minden egyén köteles a kizáró okul szolgáló viszonyt annál a hatóságnál, a melynek a kizárt egyén pótlása iránt intézkednie kell, haladéktalanul bejelenteni.
A kizárt jegyzőkönyvvezető annak a vizsgálóbirónak vagy tárgyalásvezetőnek tesz jelentést, a kinél a jegyzőkönyvet vezetnie kellene.
114. § A hadbiró és a birósági jegyzőkönyvvezető, valamint a birói működésre hivatott minden egyén köteles attól az időponttól kezdve, a mikor kizáró ok jut tudomására, minden birósági cselekménytől semmisség terhe alatt tartózkodni. A kizárt egyén csak akkor végzi maga a sürgős teendőket, ha a késedelem veszélylyel jár és alkalmas helyettest azonnal kirendelni nem lehet, de nem végezheti ekkor sem, ha oly egyének ellen kellene eljárnia, a kik vele a 109. § 2. és 3. pontjában megjelölt valamely viszonyban állnak.
Oly ügyészi közeg eljárása ellen, a ki a törvény szerint kizárva lévén, az eljárástól tartózkodni köteles lett volna, a terhelt felfolyamodással élhet, de ez az eljárás menetét meg nem akaszthatja.
A felfolyamodás fölött az illetékes parancsnok, ha pedig az eljárás a legfelsőbb katonai törvényszék előtt van folyamatban, a hadügyminister határoz.
115. § A vádló és a terhelt mind a nyomozó eljárás alatt, mind az első- és másodfoku itélőbiróság tárgyalásainál, birói személynek vagy a biróság jegyzőkönyvvezetőjének mellőzését a 109-111. §-okban megjelölt törvényes kizáró okok alapján, valamint akkor is kivánhatják, ha más oly okokat tudnak megjelölni és igazolni, a melyek a mellőzendőnek teljes elfogulatlansága iránt kétséget támaszthatnak.
116. § A mellőzésre irányuló kérelem annál a biróságnál terjesztendő elő, a melynek a kifogásolt egyén tagja, még pedig ha a mellőzési kérelem nem az itélőbiróság tárgyalásán terjesztetett elő, a 324. §-ban megjelölt módon kell ezt a kérelmet előterjeszteni.
Az itélőbiróság valamelyik tagjának vagy jegyzőkönyvvezetőjének mellőzése csakis közvetlenül a tárgyalás előtt vagy a tárgyalás alatt kérhető, még pedig elfogultság miatt az első fokon csak a vádirat felolvasásáig, a dandárbiróságoknál a vád előterjesztéséig, a második fokon pedig az ügy előadásának megkezdéseig.
A kérvényben a mellőzés okai pontosan megjelölendők és a mennyire lehet, igazolandók.
A kifogásolt egyén köteles a mellőzés okául felhozottakra nyilatkozni.
117. § A fölött, hogy a vizsgálóbiró mellőzésének helye van-e, a biróságvezető határoz, ha azonban az inditványt a vádló tette s a biróságvezető ehhez az inditványhoz hozzá nem járul, a felsőbiróság. Ha maga a biróságvezető teljesiti a nyomozást, minden esetben a felsőbiróság határoz.
A jegyzőkönyvvezető mellőzése tárgyában a nyomozó eljárás alatt a biróságvezető határoz.
118. § Az itélőbiróság tagjának vagy jegyzőkönyvvezetőjének mellőzése tárgyában maga a biróság határoz.
Ha a mellőzésre irányuló kérelmet elkésetten vagy a mellőzés okának megjelölése és valószinüsitése nélkül terjesztették elő, a biróság a kérelmet, mint meg nem engedettet, visszautasitja. Akkor is visszautasitható a kérelem, ha a biróság egyhangulag azt tartja, hogy nyilván csak az eljárás késleltetése czéljából terjesztették elő.
Határozathozásra nincs szükség, ha az, a kinek mellőzéséről szó van, a mellőzésre irányuló kérelmet alaposnak tartja.
119. § Az az illetékes parancsnok, a ki ellen a 112. §-ban megjelölt kizáró okok valamelyike forog fenn, vagy a ki magát nyomós okból az ügyben elfogultnak tartja, köteles más parancsnok kiküldése végett a legfelsőbb katonai törvényszékhez fordulni.
120. § Azokat a határozatokat és rendelkezéseket, a melyek valamely inditványt mellőznek, vagy a melyek perorvoslattal megtámadhatók, indokolni kell.
A határozatok és rendelkezések közlése vagy szóbeli kihirdetés utján vagy pedig a határozat vagy rendelkezés eredetijének vagy hiteles másolatának kézbesitésével történik.
121. § A szóbeli kihirdetést az ügyiratokban fel kell tüntetni.
A tényleges legénységi egyénekkel és a rangosztályba nem sorozott tényleges havidijasokkal szemben szabály a szóbeli kihirdetés. A kihirdetést a körülményekhez képest az értesitendő egyénnek e végből megkeresett közvetlen előljáró parancsnoksága is foganatosithatja.
Annak, a ki előtt valamely határozatot vagy rendelkezést élőszóval hirdetnek ki, ha kivánja, e határozat vagy rendelkezés hiteles másolata kiszolgáltatandó.
A katonai ügyészszel (ügyészi tiszttel) és a katonai vezérügyészszel a birósági határozatok vagy rendelkezések rendszerint az eredeti fogalmazvány átküldése utján közöltetnek. Ezek a megtekintést a kelet feltüntetése mellett a fogalmazványon tanusitják. Kivánságukra hiteles másolatot kapnak.
122. § A határozatokat és rendelkezéseket tényleges katonai egyének részére közvetlen előljáró parancsnokságuk utján kézbesitik.
Más oly egyének számára, a kik előforduló esetben a hadseregi büntetőbiráskodás alatt állnak, a kézbesitést vagy közvetlenül a katonai hatóságok utján vagy a polgári büntetőbirósági határozatok kézbesitésére hivatott hatóságok és közegek utján kell teljesiteni.
Az előbbi bekezdések alá nem eső egyének számára szóló kézbesitések végett a közös haderő biróságainak, hatóságainak és közegeinek a polgári büntetőbirósági határozatok kézbesitésére hivatott hatóságokhoz és közegekhez kell fordulniok.
123. § A biróságnak meg kell engednie, hogy a sértett és a magánpanaszos a büntetőbirósági iratokat a nyomozó eljárás alatt megtekinthessék, ha ez ellen különös ok nem szól. Ezenkivül köteles a biróság nekik a büntetőbirósági iratok megtekintésére vagy arra engedélyt adni, hogy azokról részükre másolatokat szolgáltassanak ki, ha hitelt érdemlő módon kimutatják, hogy a megtekintésre vagy a másolatokra kártéritési igény érvényesitése vagy ujrafelvétel kérelmezése végett vagy más okból szükségük van.
A biróság belátásától függ, mennyiben engedje meg a jelen bűnvádi perrendtartásban megjelölt eseteken kivül más egyéneknek is az ügyiratok megtekintését vagy részükre másolatok kiszolgáltatását.
A legfelsőbb katonai törvényszéknél az előbbi bekezdésekben emlitett engedélyt a vezető tanácselnök adja meg.
124. § A napok szerint meghatározott határidőbe nem számitandó be az a nap, a mikor a határidő kezdetét megállapitó rendelkezés, cselekvény vagy esemény történt.
A hetek vagy hónapok szerint meghatározott határidő az utolsó hét vagy utolsó hónap ama napjának elteltével végződik, a mely nevénél vagy számánál fogva megfelel annak a napnak, a mikor a határidő kezdődött; ha pedig ez a nap az utolsó hónapban elő nem fordul, a határidő e hónap utolsó napjának leteltével végződik.
Vasárnapok és ünnepek a határidőbe beszámitandók.
125. § Perorvoslat bejelentésére szolgáló határidő elmulasztása esetében az a hatóság, a mely a perorvoslat fölött határozni hivatva van, visszahelyezést engedélyezhet az előbbi állapotba, ha a kérelmező kimutatja, hogy a határidő megtartásában őt a katonai szolgálat vagy hibáján kivül eső elhárithatatlan akadály gátolta.
Elhárithatatlan akadálynak tekintendő az is, ha a kérelmező valamely kézbesitésről hibáján kivül nem értesült.
A szolgálat okozta akadályoztatást szolgálatilag kiállitott tanusitványnyal kell igazolni.
126. § A határidőmulasztás igazolásra irányuló kérelmet legkésőbb az akadály megszünte után három nap alatt, a mulasztás okainak és az azt igazoló körülményeknek kifejtése mellett ott kell előterjeszteni, a hol a perorvoslat bejelentendő lett volna.
A kérelemmel egyidejüleg az elmulasztott perorvoslatot is be kell jelenteni.
127. § A perorvoslat fölött határozásra hivatott hatóság, ha a visszahelyezésnek helyt ad, azonnal érdemben határoz.
A visszahelyezési kérelem a visszahelyezés engedélyezése előtt a végrehajtást nem gátolja. Mindamellett, ha büntető itélet forog szóban, az illetékes parancsnok, különben az a hatóság, a melynél a perorvoslat bejelentendő volt, valamennyi esetben pedig az a hatóság, a mely a perorvoslat fölött határozni hivatva van, a végrehajtást el is halaszthatja.
128. § A ki valamely hivatalból üldözendő, a hadseregi biróságok illetékessége alá tartozó bűncselekményről tudomást nyer, jogositva van azt följelenteni.
Hogy a katonai egyének bűncselekmények följelentésére mennyiben vannak kötelezve, azt a katonai büntetőjog és a katonai szolgálati utasitások határozzák meg.
Tényleges katonai egyéneknek az ily feljelentéseket rendszerint szolgálati uton kell megtenniök.
Az előbbi bekezdés alá nem eső egyének feljelentéseinek benyujtására a polgári bűnvádi perrendtartás szabályai irányadók, mindazonáltal a feljelentést a gyanusitott előljáró parancsnoksága, minden hadseregi vagy honvéd helyihatóság, az illetékes parancsnok, a közös hadsereg és a honvédség minden ügyésze és ügyészi tisztje, ugyszintén minden katonai biróság köteles átvenni.
Szóbeli feljelentésről rendszerint jegyzőkönyvet kell szerkeszteni.
129. § A csak kivánatra üldözhető bűncselekmények büntetőbirósági üldözése végett a kivánatot a jogosultnak abban az esetben, ha ő tényleges katonai egyén, szolgálati uton, egyébként pedig a 128. § 4. bekezdésében megjelölt katonai hatóságok és közegek valamelyikénél irásban vagy szóval kell előterjeszteni.
A 128. § utolsó bekezdése alkalmazandó.
130. § Az előljáró parancsnokság köteles alárendeltjének hozzá feljelentett vagy egyébként tudomására jutott s a hadseregi biróságok utján üldözendő bűncselekménye tárgyában a tényállás tisztázására, valamint a bizonyitékok s a tettes személyének biztositására elkerülhetetlenül szükséges megállapitásokat és intézkedéseket azonnal foganatositani, azután pedig a megállapitott tényállást, a gyanuokokat és a bizonyitékokat felölelő tüzetes tényvázlatot szerkeszteni és haladéktalanul az illetékes parancsnok elé terjeszteni.
Ugyanigy kell eljárnia a tett helyéhez vagy a gyanusitott tartózkodóhelyéhez legközelebb eső annak a helyi a hatóságnak is, a mely a hadseregi biróságok utján üldözendő valamely bűncselekményről tudomást nyer, ha a gyanusitottnak előljáró parancsnoksága a távolság miatt kellő időben el nem járhat, vagy ha a gyanusitott egyáltalában nem áll katonai parancsnokság alatt.
Minden más esetben mind a helyi hatóságok, mind a hadseregi biróságok és a katonai ügyészek (ügyészi tisztek) a feljelentést haladéktalanul az illetékes parancsnokhoz juttatják.
Az előbbi bekezdésekben emlitett parancsnokságok, hatóságok és közegek kötelesek a feljelentés előterjesztése után is az illetékes parancsnok elhatározásáig mindazokat a halasztást nem türő előzetes megállapitásokat és intézkedéseket foganatositani, a melyek az ügy tisztázására szolgálnak, vagy a bűncselekmény nyomainak és a bizonyitékoknak változatlan fenntartását czélozzák, vagy a tettes megszökésének elejét veszik.
Kötelesek mindezeket a rendelkezéseket és eredményüket az illetékes parancsnoknak azonnal tudtára adni.
131. § Ha a 130. §-ban emlitett előzetes megállapitások alkalmával tanunak eskü alatti kihallgatása, szemle, lefoglalás, házkutatás vagy személymotozás teljesitése válik sürgősen szükségessé, az előljáró parancsnokság vagy helyihatóság vagy a katonai ügyész (ügyészi tiszt) ily hivatalos cselekmények foganatositása végett a legközelebbi katonai birósághoz, és ha ez kellő időben el nem érhető, vagy a cselekményt e törvény 132. §-a, vagy a honvédség katonai bűnvádi perrendtartásának 132. §-a értelmében nem foganatosithatja, a legközelebbi polgári büntetőbirósághoz fordul.
Ha valamely biróság haladéktalan eljárása ki nem eszközölhető s a késedelem veszélylyel jár, a szemlét vagy a 227. § 1-3. bekezdéseiben emlitett esetek kivételével a lefoglalást, valamint a házkutatást vagy a személymotozást maga az előljáró parancsnokság vagy a helyihatóság vagy a katonai ügyész (ügyészi tiszt), avagy a közös hadseregnek vagy a honvédségnek a foganatositás iránt megkeresett, a teljesitendő hivatalos cselekmény helyéhez közelebb eső parancsnoksága (helyi hatósága, ügyésze, ügyészi tisztje) foganatositja, a mennyiben azt e törvény 132. §-a vagy a honvédség katonai bűnvádi perrendtartásának 132. §-a megengedi. A rendőri és más közbiztonsági hatóságok és közegek szintén megkereshetők ily halaszthatatlan hivatalos cselekmények foganatositása végett.
A parancsnokságok (helyi hatóságok) a szemle, a lefoglalás, a házkutatás vagy a személymotozás foganatositása alkalmával az ily birói cselekményekre meghatározott lényeges alakiságokat tartsák lehetőleg szem előtt; de jegyzőkönyveket csak akkor szerkeszszenek, ha azt valamely fontos körülmény tüzetes megállapitása teszi szükségessé. A katonai ügyészre és az ügyészi tisztre nézve e tekintetben a 142. § 3. bekezdése irányadó. A jegyzőkönyvek a foganatositott hivatalos cselekmény halaszthatatlan sürgősségének előadása mellett, az illetékes parancsnokhoz késedelem nélkül beküldendők, a ki, ha a nyomozó eljárást elrendelte, intézkedik, hogy ezek az ügyiratok az illetékes vizsgálóbirósággal közöltessenek. A biróság a jegyzőkönyveket alakiság és teljesség tekintetében megvizsgálja, szükség esetében a nyomozó cselekményt megismétli vagy kiegésziti és a lefoglalás fenntartása vagy hatályon kivül helyezése tárgyában határoz.
132. § A közös hadsereg biróságai és parancsnokságai (helyi hatóságai, katonai ügyészei, ügyészi tisztjei) a hadseregi épületeken vagy a közös hadsereg által megszállott épületeken és helyiségeken (táboron, lövőtéren, hadihajókon stb.) kivül szemlét kényszer alkalmazásával, továbbá lefoglalást, házkutatást vagy személymotozást egyáltalában csak oly egyénekkel szemben foganatosithatnak, a kik a hadseregi vagy a honvéd büntetőbiráskodásnak alá vannak vetve, még pedig az utóbbiakkal szemben csak az illetékes honvéd biróság beleegyezésével vagy ha a késedelem veszélylyel jár. Az előbb emlitett biróságok és parancsnokságok elé továbbá oly szakértőket, a kik a polgári büntetőbiráskodás alatt állanak, nem szabad kényszer alkalmazásával elővezetni és ők csak biróság előtt kényszerithetők nyilatkozatra.
A polgári büntetőbiráskodás alatt álló tanukat nem szabad kényszer alkalmazásával katonai parancsnokságokhoz és helyi hatóságokhoz elővezetni, vagy pedig akár ezek előtt, akár a katonai ügyészek vagy ügyészi tisztek előtt vallomásra kényszeriteni.
133. § Ha a honvédség valamely birósága vagy parancsnoksága, valamely polgári büntetőbiróság vagy más polgári hatóság (közeg) a hadseregi biróságok utján üldözendő oly bűncselekményről nyer tudomást, a melyet nem csupán a jogosult kivánatára kell üldözni, köteles a feljelentést a gyanusitott egyén előljáró parancsnokságához, vagy a legközelebbi helyi hatósághoz vagy a legközelebbi helyi hadseregi birósághoz juttatni. Köteles továbbá a hatáskörébe eső mindazokat a megállapitásokat és rendelkezéseket megtenni, a melyek a tényállás tisztázására, bizonyitékoknak és a gyanusitott személyének biztositására szükségesek és halasztást nem türnek. Éppen igy kötelesek a honvédség biróságai, parancsnokságai és közegei oly bűncselekmények esetében is eljárni, a melyek csak a jogosult kivánatára üldözhetők, ha a kivánat előterjesztetett.
A honvédség biróságai, parancsnokságai és közegei, valamint a polgári büntetőbiróságok, a rendőri és más közbiztonsági hatóságok és közegek kötelesek a 131. § értelmében hozzájuk intézett megkereséseknek, tekintet nélkül arra, vajjon a hivatalos cselekmény a honvéd, a polgári vagy a hadseregi büntetőbiráskodásnak alávetett egyénnel szemben foganatositandó-e, megfelelni, ha a kivánt hivatalos cselekmény hatáskörükbe tartozik s rájuk nézve érvényben álló törvényes szabályok szerint teljesithető.
Ugyszintén kötelesek a honvéd és a polgári büntető biróságok megkeresés esetében a tanukat eskü alatt s a jelenlétre jogosult egyének (194. §) közrevonásával kihallgatni.
A honvéd és a polgári hatóságok és közegek oly hivatalos cselekmények foganatositása végett, a melyeknek elvégzésére a közös hadsereg biróságai (parancsnokságai, közegei) jogositva vannak, csak akkor veendők igénybe, ha ott, a hol a hivatalos cselekményt teljesiteni kell vagy közvetlen közelében hadseregi biróság vagy a közös hadseregnek a hivatalos cselekményre jogosult más parancsnoksága vagy közege nincs.
A második bekezdés végén emlitett előfeltételek alatt a honvédség biróságai, parancsnokságai és közegei, valamint a polgári büntetőbiróságok, a rendőri és más közbiztonsági hatóságok és közegek felszólitás nélkül is foganatosithatnak hadseregi büntetőbirósági ügyekben oly egyénekkel szemben, a kik a hadseregi büntetőbiráskodás alatt állnak, szemlét, lefoglalást, házkutatást vagy személymotozást, ha a késedelem veszélylyel jár és a hadseregi biróság vagy a közös hadseregnek a hivatalos cselekményre jogosult más parancsnoksága vagy közege kellő időben el nem járhat.
134. § Oly bűncselekmények miatt, a melyeknek tettese ismeretlen, de nyilvánvalóan a hadseregi büntetőbiráskodás alatt áll, valamint oly bűncselekmények miatt, a melyeket ismeretlen, nem nyilvánvalóan honvéd vagy polgári büntetőbiráskodás alatt álló tettes hadseregi épületben, a közös hadsereg által megszállott épületben vagy ilyen helyiségben követett el, a megállapitás azokat a parancsnokságokat és a bűnvádi üldözés jogával felruházott azokat a parancsnokokat illeti, a melyeknek vagy a kiknek a gyanitható tettes alá van rendelve, vagy a melyeknek vagy a kiknek parancsnoklási körletéhez az épület vagy helyiség tartozik.
Ezeknél a megállapitásoknál a katonai ügyészt és az ügyészi tisztet ugyanazok a jogok illetik, mint a nyomozó eljárás keresztülvitelénél (141. és 142. §).
Egyebekben a XXV. fejezet rendelkezései megfelelően alkalmazandók.
135. § Ha tényleges hadseregi egyén nem természetes halállal mult ki, vagy ha ismeretlen hadseregi egyén holttestére találnak, a rendőri és más közbiztonsági hatóságok a rájuk nézve érvényes egyéb szabályok megtartásán felül kötelesek ezt a közös hadsereg legközelebbi biróságának azonnal bejelenteni.
136. § Polgári egyének elhalálozását a polgári hatóságok a közös hadsereg legközelebbi biróságának vagy helyi hatóságának kötelesek bejelenteni:
1. ha nyilvánvaló, hogy a halált a hadseregi büntetőbiráskodás alá tartozó egyén bűncselekménye okozta, vagy
2. ha csak gyanuokok forognak is fenn arra nézve, hogy ily egyén a halál okozásában büntetendő módon részt vett.
Az első esetben a tényálladék megállapitását, különösen a halottszemlét és a bonczolást a hadseregi biróság részére kell átengedni, ha ez a biróság kellő időben eljárhat; a hadseregi biróság azonban e hivatalos cselekmények foganatositása végett a megállapitás szinhelyéhez közelebb eső honvéd vagy polgári büntetőbiróságot is megkeresheti.
A második esetben a tényálladék megállapitása a polgári hatóságokat illeti. A hadseregi biróságnak azonban lehetőleg alkalmat kell nyujtani arra, hogy a halottszemlénél és a bonczolásnál, valamint a helyszini szemlénél részvétel végett vizsgálóbirót és szakértőket rendelhessen ki. Az illetékes parancsnok is küldhet ki katonai ügyészt vagy ügyészi tisztet ezekhez a hivatalos cselekményekhez.
Ugyanigy járnak el a hadseregi hatóságok, ha tényleges hadseregi egyén halálának okozása miatt honvéd vagy polgári büntetőbiráskodás alatt álló egyént, és a honvéd hatóságok, ha tényleges honvéd egyén halálának okozása miatt a hadseregi büntetőbiráskodás alatt álló egyént látszik bűncselekmény terhelni.
137. § Mihelyt az illetékes parancsnok tudomást nyer arról, hogy az ő illetékességéhez tartozó valamely egyént a hadseregi biróságok utján hivatalból üldözendő bűncselekmény gyanuja terhel, vagy mihelyt ily egyénnek oly bűncselekménye miatt, a mely csak a jogosultnak kivánatára üldözhető, ez a kivánat eléje kerül, a katonai ügyészt vagy az ügyészi tisztet irásbeli parancscsal a nyomozó eljárás meginditására utasitja.
A parancsban meg kell jelölni mind azt az egyént, a ki ellen mind azt a cselekményt, a mely miatt a nyomozó eljárás megindittatik.
Az illetékes parancsnok, ha kétséges, hogy az eset büntetőbirósági üldözésre alkalmas-e, a katonai ügyészszel vagy az ügyészi tiszttel vagy a gyanusitottnak előljáró parancsnokságával előzetes megállapitásokat eszközöltethet és elhatározását e megállapitások eredményétől teheti függővé. Ezeknél az előzetes megállapitásoknál a katonai ügyészt és az ügyészi tisztet ugyanazok a jogok illetik, mint a nyomozó eljárás során (141. és 142. §).
A nyomozó eljárás elrendelése elmarad és közvetlenül a vádemelés iránt kell intézkedni, ha a nyomozó eljárás czélját (140. §) már a 130. §-ban emlitett hatóságok megállapitásai elérték.
138. § Ha az illetékes parancsnok a büntetőbirósági üldözésre elegendő alapot nem lát, a feljelentés félretételét az inditó okok feljegyzése mellett elrendeli. Erről a rendelkezésről a netalán kihallgatott gyanusitott, a sértett és a magánpanaszos értesitendő (106. §).
Ha az illetékes parancsnok a feljelentést azért tette félre, mert nézete szerint a bűncselekmény fegyelmi uton megtorolható (2. §), egyidejüleg kiszabja a fegyelmi fenyitést. Ellenben a feljelentett egyén előljáró parancsnoksága részére engedheti át a fegyelmi megtorlást, ha a nála feljelentett bűncselekményben csakis fegyelmi kihágást lát. Erről a rendelkezésről a sértett és a magánpanaszos mindkét esetben értesitendő. A jelzett rendelkezés ellen felfolyamodásnak van a 106. § értelmében helye. A fegyelmi elintézés tartamát a sértettel és a magánpanaszossal kivánatra közölni kell.
Ha oly vétséget (kihágást), a melynek fegyelmi uton megtorlása a 2. § értelmében igazolt volt, fegyelmi uton ért megtorlás, ugyane bűncselekmény miatt a birósági üldözés ki van zárva.
139. § Ha a parancsnok magát illetéktelennek tartja, vagy ha illetéktelensége a nyomozó eljárás folyamában a vádemelés előtt derül ki, vagy ha a terhelt még a vád emelése előtt más parancsnok illetékessége alá kerül, az ügyet az illetékes helyre késedelem nélkül át kell tenni, még pedig, ha a nyomozó eljárással a 143. § értelmében a biróság volt megbizva, a katonai ügyész vagy az ügyészi tiszt inditványára.
A bűnvádi ügy áttételéről az esetleg kihallgatott terhelt, a sértett és a magánpanaszos értesitendő.
Ha a hadosztálybirósághoz utalt parancsnok a bűnvádi ügyet a dandárbirósághoz utalt parancsnok elé utasitja, az utóbbi a bűnvádi üldözést nem tagadhatja meg abból az okból, hogy nézete szerint a bűnvádi ügy az előbbinek hatáskörébe tartozik.
Illetéktelen parancsnoknak, valamint illetéktelen katonai ügyészeknek, ügyészi tiszteknek és biróságoknak a nyomozó eljárás folyamában tett rendelkezései és hivatalos cselekményei csupán azért, mert a rendelkező vagy eljáró hatóság (hatósági közeg) illetéktelen volt, nem érvénytelenek; az illetékes parancsnokra vagy biróságra tartozik azonban annak a megitélése, hogy az ily rendelkezés mennyiben tartandó fenn vagy valamely ügyészi vagy birósági hivatalos cselekmény mennyiben ismétlendő meg vagy egészitendő ki.
140. § A nyomozó eljárás czélja azoknak a körülményeknek kipuhatolása és megállapitása, a melyek alapján eldönthető, vajjon meghatározott egyén ellen lehet-e vádat emelni vagy sem. A nyomozó eljárás ezeken a határokon tul nem terjedhet.
A terhelt beismerése nem menti fel a nyomozás vezetőjét e puhatolások és megállapitások teljesitésének kötelessége alól.
141. § A nyomozó eljárást rendszerint a katonai ügyész vagy az ügyészi tiszt viszi keresztül, még pedig személyesen és szükség esetében illetékes parancsnokának állomáshelyén kivül is. E czélból jogában áll a katonai parancsnokságoktól, valamint más közhatóságoktól, közhivataloktól és közegeiktől felvilágositásokat és értesitéseket kérni és jogában áll puhatolásoknak vagy egyes puhatolási cselekményeknek teljesitése végett hozzájuk fordulni.
Különösen jogában áll a katonai ügyésznek és az ügyészi tisztnek a terheltet, továbbá a hadseregi büntetőbiráskodás alatt álló egyéneket, az utóbbiakat eskü kivétele nélkül a katonai parancsnokságokkal (ügyészekkel, ügyészi tisztekkel) kihallgattatni vagy személyesen kihallgatni, vagy ily kihallgatások végett a rendőri és más közbiztonsági hatóságokat és közegeket megkeresni.
A katonai ügyész és az ügyészi tiszt az utóbb emlitett hatóságokat és közegeket, valamint a honvédség parancsnokságait (ügyészeit, ügyészi tisztjeit) a polgári vagy a honvéd büntetőbiráskodás alatt álló egyéneknek eskü kivétele nélkül kihallgatása végett is megkeresheti, e kihallgatásoknál jelen lehet, vagy azokat személyesen is foganatosithatja.
142. § Tanunak eskü alatti kihallgatása, szemlének, lefoglalásnak, házkutatásnak vagy személymotozásnak elrendelése és teljesitése, valamint más birósági nyomozó cselekmény végett a katonai ügyész és az ügyészi tiszt rendszerint a teljesitendő hivatalos cselekmény helyéhez legközelebb eső katonai vagy polgári büntetőbirósághoz fordul. Ha azonban a késedelem veszélylyel jár s a biróság haladéktalan közreműködése ki nem eszközölhető, a katonai ügyész és az ügyészi tiszt szemlét a 227. § 1-3. bekezdéseiben emlitett esetek kivételével lefoglalást, házkutatást vagy személymotozást a katonai parancsnokságokkal foganatosittathatnak vagy maguk is foganatosithatnak vagy az emlitett hivatalos cselekmények foganatositása végett a rendőri és más közbiztonsági hatóságokat és közegeket megkereshetik.
A 132. és 133. § rendelkezései az ügyészi nyomozó eljárásban is irányadók.
A katonai ügyész és az ügyészi tiszt a nyomozó cselekményeknél, még ha nem maga foganatositja is azokat, jelen lehet. Az ily hivatalos cselekményekre nézve megszabott alakszerüségeket a parancsnokságoknak lehetőleg, a katonai ügyésznek és az ügyészi tisztnek pedig feltétlenül szem előtt kell tartaniok. Ha a szemlét az utóbbiak maguk foganatositják, a szakértők választása őket illeti.
Nem biróság által szerkesztett jegyzőkönyvek felülvizsgálata és a további intézkedések megtétele körül az illetékes vizsgálóbiróság a 131. § utolsó bekezdése értelmében jár el.
143. § Ha valamely bűnvádi ügyben az eset homályossága vagy a bűncselekmény sulyossága vagy más nyomós ok miatt birói nyomozás mutatkozik szükségesnek, az illetékes parancsnok bármikor utasithatja a katonai ügyészt, vagy ügyészi tisztet, hogy a nyomozó eljárást az illetékes biróságnak engedje át. Oly bűnvádi ügyekben, a melyek a hadosztálybiróság hatáskörébe tartoznak, a nyomozó eljárással az alatta álló valamelyik dandárbiróság (24. § 1. bekezdése) is megbizható, ha az elkövetés helyéhez közelebb van.
Az igénybe vett biróság a nyomozó eljárással igazságügyi tisztet biz meg vizsgálóbiró gyanánt.
144. § A katonai ügyésznek a nyomozó eljárás meginditása vagy folytatása végett a birósághoz intézett irásbeli megkeresésében, a melyhez az illetékes parancsnok irásban kiállitott parancsa melléklendő, mind a bűncselekményt, a mely miatt, mind az egyént, a ki ellen a nyomozó eljárás meginditandó, vagy folytatandó, tüzetesen meg kell jelölni.
A dandárbirósághoz mint itélőbirósághoz utalt bűnvádi ügyekre vonatkozó eljárásban elégséges az illetékes parancsnok parancsával ellátott feljelentésnek (nyomozási ügyiratoknak) egyidejű átadása mellett az ügyészi tiszt irásbeli vagy szóbeli megkeresése.
Ha a birósági nyomozó eljárás folyamában annak a szüksége áll be, hogy az eljárást más bűncselekményre is vagy ugyanannak az illetékes parancsnoknak alárendelt más egyénre is kiterjeszszék, erről a katonai ügyészt vagy az ügyészi tisztet az illetékes parancsnok elhatározásának kikérése végett értesiteni kell. Időközben a vizsgálóbiró a halaszthatatlanul szükséges nyomozó cselekményeket teljesiteni köteles.
Ha az illetékes parancsnok ily esetben a birósági bűnvádi üldözést a 138. § 1. és 2. bekezdésében emlitett okok valamelyike miatt az ujonnan kiderült bűncselekményre kiterjesztendőnek nem találja, e tekintetben a birósági nyomozás abbanhagyandó. Az uj vád tárgyában már kihallgatott terheltnek, a sértettnek és a magánpanaszosnak értesitésére, valamint az illetékes parancsnok határozata ellen használható perorvoslatra a 138. § irányadó.
145. § A vizsgálóbiró a nyomozást rendszerint személyesen és közvetlenül vezeti. Ha azonban szükséges vagy czélszerü, a vizsgálóbiróság más katonai biróságokat és polgári büntetőbiróságokat is megkereshet birósági hivatalos cselekmények teljesitése végett.
A vizsgálóbiróságot megilletik azok a többi jogok is, a melyeket a 141. és a 142. § a katonai ügyész és az ügyészi tiszt számára más hatóságok igénybevétele körül biztosit.
A 132. és 133. § rendelkezései a birósági nyomozó eljárásban is irányadók.
A vizsgálóbiróság hivatalból, a vádló további inditványainak bevárása nélkül jár el, hogy a tényállást megállapitsa, a tettest, a bűntársakat, a bűnrészeseket, a bűnrészesülőket és a bűnsegélyezőket kinyomozza és hogy a vád vagy védelem czéljaira szolgáló bizonyitékokat annyira összegyüjtse, a mennyire azt a nyomozó eljárás czélja megkivánja.
A vizsgálóbiró a nyomozást székhelyén, ha pedig szükséges és czélszerü, székhelyén kivül teljesiti.
146. § A vádlónak jogában áll az ügyiratokat bármikor megtekinteni vagy megküldésüket kivánni az egyes nyomozó cselekmények teljesitése végett a vizsgálóbiróságnál inditványokat tenni.
A mikor a vizsgálóbiró a terheltet vagy a tanukat kihallgatja, a vádló rendszerint (194. § 2. bekezdése) nem lehet jelen. Joga van azonban a szemlén, a házkutatásnál és az iratok átkutatásánál jelen lenni és oly tárgyakat megjelölni, a melyekre a nyomozás kiterjesztendő. A vizsgálóbiróság e végből a vádlót e cselekmények foganatositásáról rendszerint előzetesen értesiti, mindazonáltal, ha a késedelem veszélylyel jár, ily értesités nélkül is foganatosithatja azokat.
147. § A ki a vizsgálóbiróság valamely rendelkezését, mulasztását, vagy késedelmét magára nézve sérelmesnek tartja, ellene a biróságvezetőnél előterjesztéssel, ha azonban a biróságvezető maga vezeti a nyomozást, a felsőbbfoku birósághoz felfolyamodással élhet.
148. § Ha a bűncselekmény nyomokat hagyott hátra, ezeket a nyomozó eljárás folyamában, főleg szemle utján meg kell állapitani, a mennyiben ez a 130. és a 131. § rendelkezéseihez képest hitelt érdemlő módon már meg nem történt.
Azokat a tárgyakat, a melyek a bűncselekményből erednek, a melyekkel vagy a melyekben a bűncselekményt elkövették, vagy a melyeket valószinüleg a tettes hagyott a tett szinhelyén, egyáltalában azokat a tárgyakat, a melyeket a terheltnek vagy a tanuknak felismerés végett meg kell majd mutatni, vagy a melyek egyébként bizonyitékul szolgálhatnak, az eljáró hatóság (közeg) lehetőleg biztos őrizet alá helyezi. Ha a hivatalos cselekményt nem maga a nyomozást vezető katonai ügyész vagy ügyészi tiszt vagy vizsgálóbiró teljesitette, ezek a tárgyak a nevezetteknek megőrzés végett átadandók. Az őrizetbe vett tárgyakat pontosan jegyzékbe kell venni és elcserélések kikerülése végett a hivatalos pecséttel vagy más alkalmas módon felismerhetővé tenni. Kivánatra a tárgy birtokosának a jegyzékről másolatot kell adni.
Ha e tárgyak közt isteni tiszteletre szánt dolgok vannak, minden egyéb tárgytól elkülönitésükről és megfelelő megőrzésükről kell gondoskodni.
149. § Az előzetes megállapitásokat és nyomozó cselekményeket végző parancsnokságok, hatóságok és közegek jogositvák elrendelni és keresztülvinni, hogy a hivatalos eljárásuk szinhelyén levő személyek onnan távozzanak. Viszont a jelenlevő személyeket arra is utasithatják, hogy a hivatalos cselekmény befejeztéig ott maradjanak.
A hadseregi vagy a honvéd büntetőbiráskodás alá tartozó azokat az egyéneket, a kik e rendelkezések ellen vétenek vagy ily hivatalos cselekmények alkalmával heveskedő, a köteles tiszteletet bántó vagy sértő magaviseletet tanusitanak, a szolgálati utasitások szerint arra jogosult előljáró, a mennyiben magatartásuk nem büntetőbirósági uton büntetendő, fegyelmi uton megfelelően megfenyiti.
A polgári egyénekre, mint terheltekre ily esetben az illetékes parancsnok rendbüntetés gyanánt száz koronáig terjedhető pénzbirságot vagy nyolcz napig terjedhető fogságot szab ki, ha azonban vizsgálati fogságban vannak, fogságukat a fennálló szabályok értelmében sulyosbitja.
Katonai egyenruhában megjelenő nem tényleges tisztek és hasonló állásu egyének ily magaviselet miatt katonai fegyelmi fenyitő hatalom alatt állnak.
Más egyéneket, a kik a hadseregi biróságok által teljesitett előzetes megállapitások vagy nyomozások alkalmával ily magaviseletet tanusitanak, a vizsgálóbiró rendreutasithat és szükség esetében lakó- vagy tartózkodóhelyük járásbiróságánál feljelenthet, a mely biróság éppen ugy köteles eljárni, mintha ez a rendellenesség valamely vizsgálati cselekményt teljesitő polgári birósággal szemben fordult volna elő. A járásbiróságnak ily rendelkezései ellen a polgári bűnvádi perrendtartásban megengedett perorvoslatoknak van helyük, Ha az emlitett rendellenességek előzetes megállapitásokat vagy nyomozó cselekményeket végző más katonai hatóságokkal (parancsnokságokkal, közegekkel) szemben fordultak elő, a tettes megbüntetése végett az ő lakó- vagy tartózkodóhelyének erre illetékes polgári hatóságát kell megkeresni.
A 2. és a 4. bekezdésben megjelölt egyének közé nem tartozó védő ily esetben eltávolitható s magatartása illetékes fegyelmi hatóságával közlendő.
150. § Szemle foganatositásánál, személymotozásnál, házkutatásnál, lefoglalásnál és iratok átkutatásánál egy birósági tanunak kell jelen lennie.
A terhelt kihallgatásához birósági tanu csak akkor hivandó meg, ha a terhelt kifejezetten kivánja, ha a kihallgatást foganatositó közeg szükségesnek tartja, vagy ha birósági kihallgatás alkalmából a katonai ügyész inditványozza.
A birósági tanunak tényleges tisztnek és rendfokozatban magasabbnak vagy legalább rangban idősebbnek kell lennie annál, a kivel szemben a nyomozó cselekményt foganatositják.
Birósági tanu csak az ügyben érdektelen egyén lehet s e törvényre való hivatkozással emlékeztetni kell őt arra, hogy teljes figyelmét a jelenlétében történő cselekményekre és vallomásokra forditsa a végből, hogy azokról a biróság előtt eshetőleg tanuságot tehessen. A birósági tanunak mindazt a mit a nyomozó cselekmény folyamában megtudott, fegyelmi fenyités terhe alatt titokban kell tartania.
A dandárbiróságokhoz, mint itélőbiróságokhoz utalt bűnvádi ügyekre vonatkozó eljárásban birósági tanu alkalmazása csak akkor szükséges, ha azt a hivatalosan eljáró közeg szükségesnek tartja, vagy ha azt a terheltnek birósági kihallgatása alkalmával az ügyészi tiszt inditványozza.
151. § A nyomozó eljárás minden mozzanatát és tényét különösen a katonai ügyész, az ügyészi tiszt és a vizsgálóbiró által teljesitett vagy kezdeményezett nyomozó cselekményeket az ügyiratokban fel kell tüntetni.
A katonai ügyész, az ügyészi tiszt és a vizsgálóbiró minden bűnvádi esetről naplót vezet, a melyben a nyomozó eljárásra vonatkozó minden ügyiratot pontosan felsorol.
152. § Minden nyomozó cselekményről jegyzőkönyvet kell szerkeszteni. A hivatalos cselekménynél a cselekményt foganatositó közegen kivül jegyzőkönyvvezetőnek is jelen kell lennie; a jegyzőkönyvet lezárása után mindakettőnek, valamint a netalán közreműködött birósági tanunak és tolmácsnak alá kell irnia.
A dandárbiróságokhoz, mint itélőbiróságokhoz utalt bűnvádi ügyekre vonatkozó eljárásban csak olyan nyomozó cselekményekről kell jegyzőkönyvet szerkeszteni, a melyek a főtárgyalásnál bizonyitékul fognak szolgálni és ott nem lesznek megismétlendők; más esetekben elég, ha a kihallgatott egyének vallomásának lényeges tartalmáról a jegyzőkönyvvezető vagy a hivatalos cselekményt foganatositó közeg maga rövid feljegyzéseket tesz.
153. § A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell a hivatalos cselekmény helyét és napját, valamint a közreműködő vagy a résztvevő egyének nevét és a jegyzőkönyvből ki kell tünnie, vajjon az eljárás lényeges alakiságait megtartották-e.
A jegyzőkönyv a hivatalos cselekményben résztvevő egyéneknek, a mennyiben rájuk vonatkozik, helybenhagyás végett felolvasandó vagy nekik elolvasás végett átadandó és szükség esetében tolmácsolandó.
A helybenhagyás megtörténtét fel kell jegyezni és a jegyzőkönyvet a résztvevő egyének aláirják.
Az aláirás elmaradása esetében ennek okát a jegyzőkönyvben meg kell emliteni.
154. § A hadseregi biróságok és a közös hadseregnek a bűnvádi eljárásban közreműködésre hivatott más parancsnokságai és közegei jogositva vannak a hatáskörükhöz tartozó eljárás kereten belül közvetlenül érintkezni valamennyi katonai hatóságokkal és mindazokkal a polgári hatósággal, a melyeknek a magyar szent korona országaiban, a birodalmi tanácsban képviselt királyságokban és országokban vagy Boszniában és Herczegovinában van székhelyük.
Jogsegély megtagadása, mulasztások és késedelmek miatt a panaszok a megkeresett hatóság közvetlen hatóságához intézendők.
Ha a jogsegélyre irányuló megkeresést valamely biróság nem teljesiti, a hadseregi büntetőbiráskodásra hivatott hatóságok panaszukkal a legfelsőbb katonai törvényszékhez is fordulhatnak.
A jogsegély költségeit a megkereső hatóság viseli.
Idegen államok hatóságaival az érintkezés tekintetében külön szabályok állanak fenn.
155. § Az illetékes parancsnok nyomozó cselekményekben nem vehet részt.
156. § Azokat a terhelteket, a kik tényleges katonai egyének, kihallgatásuk végett az előljáró parancsnokság a vád tárgyának közlése mellett előállithatja; ha fogva vannak, elővezetik őket.
157. § Más, a hadseregi büntetőbiráskodásnak alávetett terheltek, a kik szabadlábon vannak, kihallgatásuk végett rendszerint megidéztetnek.
Az idézés a hivatalosan eljáró hatósági közeg aláirásával a hivatalos pecséttel ellátott, a megidézetthez intézett, irásbeli, zárt idézőlevél kézbesitésével történik. Az idézőlevélnek tartalmaznia kell az idéző hatóságnak és a megidézettnek nevét, a nyomozás tárgyának általános megjelölését, a megjelenésre kitüzött helyet, napot és órát, valamint azt a figyelmeztetést, hogy a megidézett egyént terhelt gyanánt fogják kihallgatni és hogy elmaradása esetében elővezetik.
Ha a kihallgatandó egyén közhivatalban vagy közszolgálatban áll és akadályoztatásának tartamára a közbiztonság vagy egyéb közérdek megóvása végett helyettesitése szükséges, megidéztetéséről vagy elővezetéséről (158. §) közvetlen előljáróját egyidejüleg értesiteni kell.
Ez a szabály vasuti vagy gőzhajózási alkalmazottak, bánya-, kohó-, zuzó- vagy hengerműmunkások állami vagy községi egészségügyi szolgálatban álló egyének és köz- vagy magánszolgálatban álló erdészeti alkalmazottak megidézésénél vagy elővezetésénél is alkalmazást nyer.
Fogva levő terheltek a kihallgatáshoz elővezetendők.
158. § A 157. § első bekezdésében megjelölt terheltek elővezetését az illetékes parancsnok és késedelem veszélyének esetében a katonai ügyész, az ügyészi tiszt vagy a vizsgálóbiró elrendelheti, ha a szabályszerüen megidézett terhelt meg nem jelent és elmaradását elfogadható mentséggel nem igazolta, vagy megelőző idézés nélkül is, ha olyan ok forog fenn, a mely az előzetes letartóztatást igazolhatná (171. §).
Az elővezető parancsban, a melyet irásban kell kiállitani, a terhelt tüzetesen megjelölendő és a terhére rótt cselekmény, valamint az elővezetés oka megemlitendő.
A terhelt elővezetése végett rendszerint a rendőri és más közbiztonsági hatóságokat, valamint közegeiket kell igénybe venni.
Az elővezetett egyént a nyomozást vezető közeg azonnal kihallgatja. Ha ez nem lehetséges, az elővezetett egyén kihallgatásáig fogva tartható, de huszonnégy óránál hosszabb ideig semmi esetre sem.
159. § A terhelt kihallgatását, a melynél a törvény szerint arra nem hivatott egyének jelen nem lehetnek, illendően és nyugalommal kell foganatositani. A kihallgatás szóbeli, de a kihallgató közeg megengedheti, hogy bonyolult körülményekre vonatkozólag a terhelt felelet előtt irásbeli feljegyzéseket tekinthessen meg.
Ha a letartóztatott egyénen bilincs van, azt róla a kihallgatás előtt le kell venni, feltéve, hogy ez veszély nélkül lehetséges.
160. § Kihallgatás előtt a terheltet figyelmeztetni kell, hogy a hozzá intézendő kérdésekre határozottan, érthetően és az igazsághoz hiven feleljen. Ezután a terheltet első kihallgatásakor személyes viszonyairól kell megkérdezni.
Ha a terhelt válaszának valóságához kétség nem fér, vagy ha más okból szükségesnek mutatkozik, a terhelt személyes viszonyait puhatolás tárgyává kell tenni.
Katonai kötelékbe tartozó terhelteknek, személyes viszonyaik megállapithatása végett, katonai személyi okmányait is mindig az ügyiratokhoz kell csatolni. Meg kell továbbá tőlük kérdezni, mi uton és módon jutottak a katonai kötelékbe, s a katonaállományhoz (csendőrséghez) tartozó terheltektől még azt is, vajjon a katonai szolgálati esküt letették-e.
161. § A személyes viszonyokra vonatkozó kihallgatás után általánosságban meg kell a terhelt előtt jelölni a terhére rótt bűncselekményt és fel kell őt hivni, hogy az ellene felhozottakra összefüggő és kimeritő elbeszélésben nyilatkozzék.
A további kérdéseket minden szükségtelen hosszadalmasság kerülésével az elbeszélés kiegészitésére, a homályos és az ellentmondó részletek felvilágositására kell irányitani és különösen akként intézni, hogy a terhelt minden ellene fennforgó és az eljárás czéljának veszélyeztetése nélkül közölhető gyanukról tudomást szerezzen és teljes alkalma legyen azokat elháritani s magát igazolni. Azokat a gyanuokokat, a melyek azért, mert az eljárási czél meghiusitásának veszélye forgott fenn, vele közölhetők nem voltak, a veszély megszünte után, mindenesetre azonban a nyomozó eljárás befejezése előtt, tudtára kell adni.
Ha a terhelt saját mentségére vagy tettének enyhébb beszámitása végett tényekre vagy bizonyitékokra hivatkozik, ezeket, hacsak a halogatás czélzata nem nyilvánvaló, meg kell állapitani.
162. § Nem szabad a terhelthez határozatlan, homályos, többértelmü vagy fogásos kérdést intézni; a kérdéseket lehetőleg a tények időrendje szerint és akként kell feltenni, hogy természetes sorrendben és okbeli összefüggésben egymásból folyjanak. Különösen kerülni kell tehát oly kérdést, a mely az adandó feleletre utmutatást tartalmaz, vagy a mely a terhelt által be nem ismert körülményt már beismertnek vesz.
Oly kérdést, a mely terhelt előtt még majd csak az ő feleleteivel megállapitandó körülményt tárna fel, vagy a mely még csak kikutatandó részestársakat névszerint vagy könnyen felismerhető jelekkel jelölne meg, csak akkor szabad a terhelthez intézni, ha a terhelt azokra vonatkozólag másként nyilatkozatra nem birható. Ezekben az esetekben a kérdést szószerint kell a jegyzőkönyvbe foglalni.
Nem szabad sem igéretet vagy ámitást, sem fenyegetést vagy más kényszeritő eszközt használni a végből, hogy a terheltet beismerésre vagy más határozott nyilatkozatra birják. Nem szabad továbbá a nyomozást beismerés elérésére irányuló törekvésből elnyujtani.
163. § Oly tárgyakat, a melyek a bűncselekményre vonatkoznak vagy a terhelt ellenében bizonyitékul szolgálnak, a terhelt előtt - miután leirásukra felhivatott - felismerés végett fel kell mutatni, vagy pedig ha a felmutatás nem lehetséges, a terheltet kell felismerésük végett hozzájuk vezetni. Ha kétség merül fel, hogy a terheltnek tulajdonitott irás csakugyan az ő kezétől ered-e, a terhelt felhivható, hogy néhány szót vagy mondatot irjon, de e czélból kényszert nem szabad alkalmaznia.
164. § A katonai kötelékben vagy egyébként közszolgálatban álló vagy abból kilépett terheltekhez nem szabad olyan körülményre nézve kérdést intézni, a melyről a szolgálati vagy hivatalos titok megőrzését illető kötelességük miatt vallomást nem tehetnek, kivéve, ha az illetékes hatóság őket e kötelesség alól, szükség esetében hivatalból tett lépések következtében, felmentette.
165. § Ha a terhelt az ellene fennforgó vád tudtára adása után kijelenti, hogy nem bűnös, de a vádra nézve nem kiván részletesebben nyilatkozni, e tárgyban további kérdések nem intézendők hozzá. Ilyenkor, valamint abban az esetben is, ha egyáltalában nem, vagy bizonyos kérdésekre nem akar felelni, vagy ha siketnek, némának, elmebetegnek vagy tompaelméjünek tetteti magát és a kihallgatást foganatositó közeg az utóbbi esetekben a tettetésről saját észlelete, tanuvallomások vagy szakértők véleménye alapján meggyőződik, csupán figyelmeztetni kell a terheltet, hogy viselkedése az eljárás folytatását nem akadályozza és hogy ilyképen ő a védelem eszközeitől foszthatja meg magát.
166. § Ha a terheltnek későbbi vallomása a korábbitól eltér, különösen ha előbbi beismerését visszavonja, az eltérés vagy a visszavonás okát mindig meg kell tőle kérdezni.
167. § Ha a terhelt valamely ellene valló tanunak vagy részestársnak vallomásától lényeges pontokban eltér, ezek az egyének vele a nyomozó eljárás folyamában csak akkor szembesitendők, ha az ellentmondást nem lehet másképen tisztába hozni, vagy attól kell tartani, hogy a főtárgyaláson a szembesités nem lesz lehetséges.
A terheltnek azt a kivánságát, hogy őt valamely részestárssal vagy tanuval már a nyomozó eljárás alatt szembesitsék, teljesiteni kell, ha nehézség és az eljárásnak késleltetése nélkül lehetséges.
A terhelt hozzátartozói (198. §), még ha önként tanuskodnak is, csak akkor szembesithetők vele, ha a terhelt kifejezetten kivánja.
Egyebekben a terheltnek valamely terhelttárssal vagy tanuval szembesitésére a 189. § rendelkezései megfelelően alkalmazandók.
168. § Ha a terhelt a kihallgatáskor olyan bűncselekményt beszél el vagy ismer be, a mely miatt a nyomozó eljárás még nincs meginditva, erről, a mennyiben a kihallgatást biróság foganatositotta, a katonai ügyészt (ügyészi tisztet) az illetékes parancsnok elhatározásának kikérése végett értesiteni kell (144. § 3. és 4. bekezdése).
169. § Az illetékes parancsnok határoz a fölött, hogy a tényleges katonai egyének közé tartozó terhelt a meginditott bűnvádi eljárás alkalmából a szolgálat alól egyelőre felmentessék-e. Ez nem érinti az előljáró parancsnokságnak azt a jogát, a melynél fogva a szolgálat alól a felmentést ideiglenesen elrendelheti.
170. § Oly tényleges katonai egyéneket, a kik ellen a nyomozó eljárás vagy a közvetlen vádemelés el van rendelve, a bűnvádi eljárás befejeztéig sem áthelyezni, sem elvezényelni nem szabad, ha ez őket az eddigi parancsnok illetékessége alól elvonná (34. §). A terheltnek más áthelyezése és elvezénylése, valamint szabadságolása az illetékes parancsnok hozzájárulásától függ.
Az illetékes parancsnok azt is elrendelheti, hogy azok a terheltek, a kik tényleges katonai egyének és szabadlábon hagyattak, a bűnvádi eljárás befejeztéig a biróság székhelyén tartózkodjanak.
171. § A gyanusitott, a terhelt vagy a vádlott ellen előzetes letartóztatás rendelhető:
1. ha őt bűntett vagy vétség elkövetésénél tetten kapják, vagy közvetlenül a tett után a hivatalos nyomonüzés vagy a közhir a bűncselekményben gyanusnak jelöli meg;
2. ha megszökött, vagy szökésre előkészületeket tett, ha azzal a czéllal, hogy magát a bűnvádi eljárás elől elvonja, elrejtőzött és utóbb önként nem jelentkezett, vagy ha az alkalmazandó büntetésnek előrelátható nagysága vagy más fontos ok miatt megszökésétől lehet tartani;
3. ha a tanukra, szakértőkre vagy a terhelttársakra az igazság kideritését akadályozó módon hatni vagy egyébként a bűncselekmény nyomainak megsemmisitésével, megváltoztatásával vagy elrejtésével a nyomozást megneheziteni törekedett, vagy ha alaposan tartani lehet attól, hogy ezt megteszi;
4. ha az ellene inditott eljárás alatt ujabb bűntettet vagy vétséget követett el, vagy ha a fennforgó különös körülmények folytán feltehető, hogy az elkövetett tettet megismétli, vagy pedig azt a tettet, a melyet megkisérelt, avagy a melylyel fenyegetődzött, végre is hajtja; vagy
5. ha a tényleges katonai kötelékbe tartozó gyanusitott, terhelt vagy vádlott katonai okokból szabadlábon nem hagyható.
Csupán az 1. pontra alapitott előzetes letartóztatás negyvennyolcz óránál tovább nem tarthat.
Az előzetes letartóztatást az elrendelésére jogosult által meghatározott letartoztató helyiségben, a körülményekhez képest a biróság fogházában kell foganatositani.
172. § Az előzetes letartóztatást a terhelt előljáró parancsnoksága vagy a helyi hatóság rendeli el.
Ha a késedelem veszélylyel jár, közvetlenül a katonai ügyész vagy az ügyészi tiszt is elrendelheti az előzetes letartóztatást.
Ha a szabadlábon levő terheltnek birósági kihallgatásakor merülnek fel oly körülmények, a melyek miatt letartóztatása sürgősen szükséges, ezt a vizsgálóbiró is elrendelheti.
A letartóztatott egyént legkésőbb huszonnégy órán belül ki kell hallgatni.
A 157. § 3. és 4. bekezdésének rendelkezései az előzetes letartóztatásra megfelelően alkalmazandók.
173. § Rendőri és más közbiztonsági hatóságoknak és közegeknek, ha a késedelem veszélylyel jár s valamely katonai előljáró vagy katonai őrség el nem érhető, jogukban áll tényleges katonai egyéneket letartóztatni, a mennyiben oly körülmények forognak fenn, a melyek e hatóságokat és közegeket saját törvényes szabályaik szerint polgári egyének elfogására feljogositanák.
Katonai egyenruhában levő tiszteket és hasonló állásu egyéneket, továbbá katonai szolgálat teljesitésében eljáró tényleges katonai egyéneket egyáltalában, a rendőri és más közbiztonsági hatóságok és közegek csak abban az esetben tartóztathatnak le, ha őket bűntett vagy közbotrányt okozó vétség elkövetésénél tetten kapják (171. § 1. pontja), vagy ha a bűncselekmény véghezvivése, folytatása vagy ismétlése, vagy bűntett esetében a tettes megszökése más módon meg nem akadályozható és valamely katonai előljáró vagy katonai őrség el nem érhető. Tisztnek vagy hasonló állásu egyénnek letartóztatását feltétlenül mellőzni kell, ha a tetten kapott a rendőri, vagy a közbiztonsági közeget, felszólitására a legközelebbi katonai hatósághoz vagy ha ilyen helyben nincs, a helyi rendőri hatósághoz önként követi.
A hadseregi büntetőbiráskodás alá tartozó más egyének letartóztatásánál a rendőri és más közbiztonsági hatóságok s közegek ugyanazokat a szabályokat követik, mint a polgári büntetőbiráskodásnak alávetett egyének letartóztatásánál.
A letartóztatott egyént, a mennyiben nem bocsáttatik rögtön szabadon, a legközelebbi katonai hatóságnak haladéktalanul át kell adni, a mely őt azonnal kihallgatja és ha ekkor kiderül, hogy a további letartóztatásra ok nincs, tüstént szabadlábra helyezi, ellenkező esetben a 175. § értelmében jár el.
174. § Ha oly bűncselekmény esetében, a melyet nagyszámu egyén követett el, a bűnösöket azonnal kipuhatolni nem lehet, a hadseregi büntetőbiráskodás alá tartozó mindazok az egyének, a kik az eseménynél jelen voltak és a részvétel gyanujától nem egészen mentesek, előzetes letartóztatásba helyezhetők.
Legfeljebb három nap alatt azonban az illetékes katonai ügyésznek vagy vizsgálóbirónak ki kell őket hallgatnia.
175. § Az előzetes letartóztatás elrendeléséről az illetékes parancsnokhoz a tényvázlattal (130. §) egyidejüleg, vagy ha az előzetes letartóztatás e feljelentés megtétele után rendeltetett el, az elrendelés után azonnal jelentést kell tenni.
Az illetékes parancsnok, a midőn a nyomozó eljárást vagy a közvetlen vádemelést elrendeli, ha pedig az előzetes letartóztatás elrendeléséről a jelentést később kapta, mindjárt a jelentés vétele után határoz a fölött, vajjon a letartóztatott egyén szabadlábra helyezendő, vagy ellene a vizsgálat elrendelendő-e. (177. §)
176. § Vizsgálati fogságnak csak oly terhelt ellen van helye, a ki ellen a nyomozó eljárás vagy a vádemelés elrendeltetett és a kire nézve a 171. § 2-5. pontjaiban meghatározott körülmények valamelyike fennforog.
177. § A vizsgálati fogság elrendelése fölött az illetékes parancsnok határoz. A vizsgálati fogságot a parancsnok elfogató parancscsal rendeli el, a melyet ő ad ki és a melyben a vizsgálati fogságba helyezendő egyén személye és a terhére rótt tett, valamint a vizsgálati fogság oka pontosan megjelölendő. Az elfogató parancs eredetije az ügyiratokhoz csatolandó.
A vizsgálati fogság elrendelése vagy annak a 182. §-ba ütköző fenntartása ellen a terhelt felfolyamodással élhet. A felfolyamodás fölött a dandárbiróságokhoz, mint itélőbiróságokhoz utalt bűnvádi ügyekben a legközelebbi előljáró illetékes parancsnok, egyébként a legfelsőbb katonai törvényszék határoz.
A felfolyamodás elintézéséig az eljárás a lehetőséghez képest folytatandó; az ügyiratok az előljáró illetékes parancsnokhoz vagy a legfelsőbb katonai törvényszékhez csak akkor terjesztendők fel, ha ez a felfolyamodás elintézése végett elkerülhetetlen. Szükség esetében másolatok készitendők.
178. § A ki ellen a vizsgálati fogság elrendeltetett, azt - a mennyiben még meg nem történt - haladéktalanul a biróság fogházába kell szállitani.
Vizsgálati fogságba helyezésétől számitott huszonnégy óra alatt kihallgatandó. Ha ez nem lehetséges, a kihallgatást mennél előbb, még pedig legkésőbb három nap alatt foganatositani kell és annak oka, hogy a kihallgatás korábban miért nem történhetett meg, a jegyzőkönyvben megemlitendő.
E kihallgatás alkalmával a vizsgálati fogolylyal az elfogató parancs teljes tartalmát közölni és őt egyidejűleg figyelmeztetni kell, hogy az elfogató parancs ellen felfolyamodással élhet.
A kihallgatást az illetékes biróság részéről megbizott igazságügyi tiszt, a 143. § esetében a vizsgálóbiró teljesiti.
179. § Az előzetes letartóztatást és a vizsgálati fogságot a terhelt személyének és becsületének lehető kimélésével kell foganatositani. A letartóztatott csak azoknak a korlátozásoknak vettessék alá, a melyek a letartóztatás czéljának biztositása és a fogházi rend fenntartása végett szükségesek.
180. § A letartóztatottat, a mennyire lehet, másoktól elkülönitve és nem ugyanabban a helyiségben kell őrizni, a melyben elitéltek vannak.
A letartóztatottnak azt a kényelmet és foglalkozást, a mely rendfokozatának vagy állásának és vagyoni viszonyainak megfelel, saját költségén meg lehet engedni, ha ez a letartóztatás czéljával és a fogházi renddel összeegyeztethető és a biztonságot nem veszélyezteti.
Az, a ki az előzetes letartóztatást elrendelte, vagy a ki a nyomozást vezeti, felügyel a letartóztatottnak levelezéseire, továbbá azokra a küldeményekre, a melyeket továbbitani akar, vagy a melyek részére érkeznek, valamint a nála tett látogatásokra.
181. § A letartóztatottra bilincset csakis különös veszélyessége miatt, nevezetesen mások biztonsága végett, továbbá szökés megkisérlése vagy előkészitése miatt szabad tenni, még pedig sohasem hosszabb időre, mint a meddig elkerülhetetlenül szükséges.
182. § Az előzetes letartóztatást és a vizsgálati fogságot azonnal meg kell szüntetni, mihelyt a fogvatartásra nincs többé ok. A bűnvádi eljárásban közreműködő minden parancsnokságnak, hatóságnak és közegnek kötelessége e fogság lehető megröviditésére törekedni.
Az előzetes letartóztatást és a vizsgálati fogságot az illetékes parancsnok szünteti meg, az előzetes letartóztatást azonkivül az is megszüntetheti, a ki elrendelte vagy a ki ez utóbbinak előljárója. Az előzetes letartóztatás megszüntetéséről az illetékes parancsnokhoz abban az esetben, ha a tényvázlatot (130. §) hozzá már elküldötték, haladéktalanul jelentést kell tenni.
183. § Mindenki, a kit tanuképen megidéznek, a mennyiben a törvény kivételt nem tesz, köteles az idézésre megjelenni és arról, a mit a bűnvádi eljárás tárgyáról tud, tanuságot tenni.
184. § Tényleges katonai egyéneket tanuképen kihallgatásuk végett szolgálati intézkedéssel kell előállitani (elővezetni).
Más egyének a polgári hatóság utján idézendők, de ha a késedelem veszélylyel jár, a katonai ügyész, az ügyészi tiszt vagy a vizsgálóbiróság is megidézheti őket. Mindkét esetben irásbeli idézőlevél állitandó ki és abban az elmaradás törvényes következményeire utalni kell.
A 157. § 3. és 4. bekezdésének szabályai alkalmazandók.
185. § Ha a 184. § 2. bekezdésének megfelelően tanuképen megidézett egyén meg nem jelent, elrendelhető, hogy kényszerrel vezessék elő.
Ha a tanu biróság elé volt idézve, elővezettetése és megbüntetése végett a tanu lakó- vagy tartózkodóhelyének járásbirósága keresendő meg, a mely ellene éppen úgy fog eljárni, mintha az engedetlenséget a tanu a polgári büntetőbirósággal szemben követte volna el. Sürgős esetben a rendőri (közbiztonsági) hatóság is megkereshető, hogy a tanut a birósághoz elővezesse.
Ha a tanu a biróság előtt ugyanazon eljárás során ujabb idézésre sem jelenik meg, ujból megbüntethető.
Büntetésnek nincs helye, ha a tanu elmaradását kellőképen igazolja. Kellő utólagos igazolás esetében a tanu ellen tett intézkedések hatályon kivül helyezendők.
A járásbiróság intézkedései ellen a polgári bűnvádi perrendtartásban megengedett perorvoslatuknak van helyük.
Ha valamely tanu a katonai ügyész vagy tiszt előtt való kihallgatásra szóló szabályszerü idézésnek nem felelt meg, elővezetése iránt a megkeresést a rendőri (közbiztonsági) hatósághoz kell intézni.
186. § Ha a tanu kihallgatása megkeresés utján történik, a megkeresett biróság köteles a kihallgatást a fejleményekhez képest a megkeresében nem érintett, de az ügyre nézve fontos körülményekre is kiterjeszteni.
187. § A hadseregi vagy a honvéd büntetőbiráskodás alatt nem álló oly tanuk kihallgatása végett, a kik a jelen törvény hatályosságának területén kivül tartózkodnak, rendszerint az illetékes idegen biróság keresendő meg. Ha azonban ily tanunak a nyomozást vezető közeg előtt személyes megjelenése szükséges, a tanu megidézhető ugyan, de ellene, ha önként meg nem jelenik, kényszereszközök nem rendelhetők el.
188. § Tanuk gyanánt a vallomás semmisségének terhe alatt ki nem hallgathatók:
1. a lelkészek arra nézve, a mit velük a gyónásban vagy egyébként a titoktartás egyházi kötelessége alatt közöltek;
2. a katonai kötelékben vagy a közszolgálatban álló, vagy e kötelékből vagy szolgálatból kilépett egyének, ha a tanuságtevéssel a szolgálati vagy hivatali titoktartás kötelességét sértenék meg és őket e kötelesség alól az illetékes parancsnokság (hatóság) fel nem mentette.
189. § A tanuzás kötelessége alól mentesek és a további vallomást kihallgatásuk folyamában is megtagadhatják:
1. a terhelt fel- és lemenő ágbeli rokonai és sógorai, jegyese, házastársa, még ha a házasság nem is áll fenn többé és házastársának testvérei, a terhelt testvérei és testvéreinek házastársai, szüleinek és nagyszüleinek testvérei, a terhelt unokaöcscsei, unokahugai, unokatestvérei, valamint mindazok, a kik a terhelttel gyámsági, gondnoksági, nevelőszülői vagy örökbefogadói viszonyban állnak;
2. a védők arra nézve, a mit velük, mint ilyenekkel, a terhelt közölt.
A sógorságon alapuló mentesség a tanuzás alól fennmarad akkor is, ha a házasság, a mely a sógorságot megalapitotta, már többé fenn nem áll.
Ha a tanuképen megidézett egyén több terhelt közül csak egyikhez áll az előbb emlitett viszonyban, a tanuságtevést a többiekre nézve csak akkor tagadhatja meg, ha az utóbbiakra vonatkozó vallomása el nem különithető.
A fent megjelölt egyének, ha tanuképen felhivatnak, kihallgatásuk előtt, vagy a mikor viszonyuk a terhelthez kiderül, figyelmeztetendők arra a jogukra, hogy a tanuságtevést megtagadhatják, s nyilatkozatuk, a melyet e figyelmeztetésre tesznek, jegyzőkönyvbe foglalandó.
Ha a figyelmeztetés elmaradt, vagy ha a tanu kifejezetten le nem mondott a mentesség jogáról, vagy ha a figyelmeztetés és a lemondás a jegyzőkönyvbe foglalva nincs, a vallomás semmis.
Azok a tanuk, a kik polgári büntetőbiráskodás alá tartoznak, a tanuzásnak és az eskütevésnek kötelessége alól akkor is mentesek, ha oly körülmények forognak fenn, a melyek a polgári bűnvádi perrendtartás szerint a tanuzás és az eskütevés kötelessége alól mentességet állapitanak meg. A 4. és az 5. bekezdés megfelelően alkalmazandó.
190. § Ha a tanunak vagy hozzátartozóinak (189. §) vallomás vagy valamely kérdésre a felelet közvetlen és jelentékeny vagyoni hátrányt okozna, rájuk szégyent hozna, vagy őket büntetőbirósági üldözés veszélyének tenné ki és a tanu ezért a tanuságtevést megtagadja, őt erre kötelezni nem lehet.
Az ilyen tanu a kihallgatás folyamán is kijelentheti, hogy a jelzett okokból további vallomást tenni nem akar.
A tanuságtevés megtagadásának okát szükség esetében valószinüvé kell tenni.
A valószinüvétevés esküt pótló fogadással is történhetik. (201. §)
191. § Az a tanu, a ki betegség vagy gyöngeség következtében meg nem jelenhetik, lakásán hallgatható ki.
192. § A királyi ház tagjait tanuk gyanánt a biróságvezető hallgatja ki. A kihallgatás helye és ideje tekintetében a kihallgatandónak elhatározását kell kikérni.
Ha a kihallgatást megkeresés utján a polgári büntetőbiróság teljesiti, úgy e részben a polgári bűnvádi perrendtartás rendelkezései irányadók.
Oly egyének kihallgatására nézve, a kiket a nemzetközi jog szerint területenkivüliség vagy személyes mentesség illet meg, e jognak szabályai és a fennálló nemzetközi szerződések irányadók.
193. § Azokat a tényleges katonai egyéneket, a kik a tanuságtevést vagy az eskü letevését törvényes ok nélkül megtagadják, előljáró parancsnokságuknál kell feljelenteni, a mely a vonatkodót a törvény megtartására megfelelő fegyelmi fogságfenyitéssel szoritja.
A megfenyités ismételhető, a fogság azonban az illető biróság előtt folyó eljárás időtartamán és összevéve hat hónapon tul, vétség (kihágás) esetében pedig három hónapon tul nem terjedhet.
Az előljáró parancsnokság nincs jogositva annak felülbirálására, vajjon a tanuságtevés vagy az eskü letevése törvényes okból tagadtatott-e meg vagy sem.
Az első bekezdés alá nem eső egyének a hadseregi biróságok előtt tanusitott ily engedetlenség miatt lakó- vagy tartózkodóhelyük járásbiróságánál jelentendők fel, a mely ellenük éppen ugy fog eljárni, mintha a tanuságtevésnek vagy az eskü letevésének megtagadása a polgári büntetőbirósággal szemben valamely bűntett vagy vétség miatt folyamatban levő bűnügyben fordult volna elő. (185. § ötödik bekezdése.)
194. § Minden tanut rendszerint a magánpanaszosnak, a terheltnek vagy más egyéneknek távollétében és ha a kihallgatást a vizsgálóbiró foganatositja, a vádlónak távollétében egyenkint kell kihallgatni.
Ha azonban oly tanut kell biróságilag kihallgatni, a ki a főtárgyaláson előreláthatólag nem fog megjelenhetni (199. § 2. és 3. bekezdése), a kihallgatásnál mind a vádló, mind a terhelt és védője jelen lehet. A terhelt azonban nem lehet jelen, ha a jelenléte miatt a tanu elfogulatlanságának befolyásolásától kellene tartani. A kihallgatás időpontjáról és helyéről a megjelenésre jogosultak, a mennyiben a biróság előtt ismeretesek, előzetesen értesitendők, föltéve, hogy ez az ügy késleltetése nélkül lehetséges; elmaradásuk a kihallgatást nem akadályozza.
A tényleges katonai egyének közé tartozó vagy a szabadlábon nem levő terhelt ezenkivül csak akkor tarthat igényt az ily tanukihallgatásoknál a jelenlétre, ha a kihallgatást abban a helységben tartják, a hol ő szolgálatilag tartózkodik vagy fogva van.
A terhelt azért, mert a megjelenésben akadályozva van, a tanukihallgatásnak más határnapra kitüzését nem igényelheti.
Ha a vádlónak, a terheltnek és védőjének a tanukihallgatásnál a jelenlét meg van engedve, jogukban áll a tanuhoz a vizsgálóbiró utján kérdéseket intézni. (196. § utolsó bekezdése.)
195. § A tanut kihallgatása előtt figyelmeztetni kell, hogy a hozzá intézendő kérdésekre legjobb tudomása és lelkiismerete szerint a tiszta igazat vallja, semmit el ne hallgasson és vallomását akként tegye, hogy szükség esetén esküvel is megerősithesse; emlékeztetni kell őt továbbá arra, hogy ha a fent jelzett figyelmeztetést nem követné, a büntető törvényekbe ütköző cselekményben válnék bűnössé.
Ezután a tanut személyes viszonyairól, továbbá a terhelthez vagy a bűnvádi ügyben egyébként érdekeltekhez fennálló viszonyáról, valamint a körülményekhez képest arról is ki kell kérdezni, hogy a bűnvádi eljárás tárgyául szolgáló bűncselekmény következtében szenvedett-e avagy szenvedhet-e kárt vagy más hátrányt.
Ha az eset különös körülményeinél fogva okvetlenül szükségesnek mutatkozik, a tanutól azt is meg lehet kérdezni, volt-e már ellene bűnvádi eljárás folyamatban és ha igen, miképen végződött az.
196. § Az ügy érdemére vonatkozó kihallgatás alkalmával mindenekelőtt oda kell hatni, hogy a tanu a vallomás tárgyául szolgáló tényeket összefüggésben beszélje el, azután pedig elbeszélését egészitse ki s a homályos körülményeket és ellentmondásokat deritse fel. Különösen felhivandó a tanu annak megjelölésére, hogy tudomását honnan meriti. Az oly kérdések, a melyek a tanu előtt még csak az ő feleletével megállapitandó körülményeket tárnának fel, lehetőleg kerülendők és ha ilyen kérdések szükségesek, azok a jegyzőkönyvben feltüntetendők. A tanunak meg van engedve, hogy emlékező tehetségének támogatása végett jegyzeteket vagy más iratokat használhasson.
A kihallgatást akként kell vezetni, hogy a tanu mindarról, a mire nézve vallomása szükséges, egyszerre nyilatkozhassék.
A 194. § 5. bekezdésének esetében a vizsgálóbiró megtagadhatja a vádlótól, a terhelttől vagy a védőtől azt, hogy a tanukhoz oly kérdéseket intézzenek, a melyek a törvénybe ütköznek vagy a melyekről kétségtelen, hogy mind a vád, mind a védelem szempontjából egészen jelentéktelen körülményre vonatkoznak.
197. § Ha annak szüksége merül fel, hogy a tanu egyes személyeket vagy tárgyakat felismerjen, azok neki alkalmas módon megmutatandók; előzetesen azonban a tanu pontos leirásukra és megkülönböztető jeleik előadására felhivandó.
198. § Ha több tanu vallomása egymástól lényeges körülményekre nézve eltér s az ellentmondás másként nem hozható tisztába, vagy attól lehet tartani, hogy a szembesités a főtárgyaláson nem lesz lehetséges, a tanuk egymással szembesithetők.
Tisztek egymással vagy harmadik személyekkel csak abban az esetben szembesithetők, ha a szembesités az igazság kideritése végett elkerülhetetlenül szükséges.
Kettőnél több egyént egyszerre rendszerint ne szembesitsenek egymással. A szembesitettek minden egyes körülményre, a melyre nézve vallomásuk eltér, külön kihallgatandók. A mindkét részről adott feleleteket jegyzőkönyvbe kell foglalni.
199. § A tanuk a nyomozó eljárás során rendszerint nem esketendők meg.
A vizsgálóbiró vagy a megkeresett biró csakis akkor eskethet meg tanut, ha ennek betegsége, hosszabb távolléte, vagy határozott tartózkodóhely hiánya, vagy pedig más ok miatt attól kell tartani, hogy a főtárgyaláson nem fog megjelenhetni, továbbá, ha megjelenése a nagy távolság miatt előreláthatólag aránytalanul nagy költséggel vagy nehézséggel járna, vagy ha a vizsgálóbiró a tanu megesketését fontos okból szükségesnek tartja, főleg, ha azt véli, hogy csak ilyen módon derithető ki a teljes valóság.
Ugyanez, ha a tanuk száma nagy s mindannyinak megidézése a főtárgyalásra a katonai szolgálatban zavart okozna, áll azokra a tanukra nézve is, a kiknek kevésbbé lényeges körülményekről kellene vallomást tenniök, vagy a kiknek megidézése a főtárgyalásra a terhelt beismerése folytán szükségesnek mutatkozik.
A megesketés oka a jegyzőkönyvben feltüntetendő.
200. § Tanu gyanánt, az eskü semmisségének terhe alatt, meg nem eskethető:
1. a kire rábizonyult, vagy a ki gyanuban áll, hogy a bűncselekményt, a mely miatt kihallgatják, maga követte el vagy abban mint bűntárs, bűnrészes, bűnrészesülő vagy bűnsegélyző részt vett;
2. a ki hamis tanuzás vagy hamis eskü miatt már el volt itélve;
3. a ki kihallgatásának idejében életkorának tizennegyedik évét még be nem töltötte;
4. a ki testi vagy elmebeli fogyatkozás miatt a valót meg nem tudhatta, vagy közölni nem tudja; vagy a kinek értelme fejletlenségénél vagy gyöngeségénél fogva az eskü lényegéről és fontosságáról nincs kellő fogalma;
5. a ki azzal a terhelttel, a ki ellen vallott, oly ellenségeskedésben áll, a mely tekintettel a személyekre és körülményekre, alkalmas arra, hogy a tanu teljes szavahihetőségét kizárja; végül
6. a ki kihallgatása alkalmával oly lényeges körülményeket állitott, a melyeknek valótlansága bebizonyult és a melyekre nézve puszta tévedést kimutatni nem tud.
Ha a 192. § 2. és 3. bekezdésének eseteiben valamely tanu megesketése a most emlitett okok valamelyike miatt maradt el, ez a kihallgatási jegyzőkönyvben feltüntetendő.
201. § A tanut kihallgatása után esketik meg. Az eskü kivétele előtt a tanutól meg kell kérdezni, hogy akar-e vallomásához valamit hozzátenni vagy azon változtatni.
Ezután a biró a megesketendő tanut ennek műveltségi fokához és felfogási képességéhez mért módon figyelmezteti az eskü szentségére a vallásnak, és fontosságára a jogrendnek szempontjából, ugyszintén a hamis eskü következményeire és kijelenti előtte hogy az esküt fenntartás és kétértelmüség nélkül kell letennie.
A tanu esküje, tekintet nélkül az esküttevő hitvallására, a következő:
„Esküszöm a mindenható és mindentudó Istenre, hogy legjobb tudomásom és lelkiismeretem szerint a tiszta és teljes igazat és csakis az igazat vallottam és abból semmit el nem hallgattam. Isten engem ugy segéljen!”
Oly egyéneknek, a kik azt állitják, hogy az eskütevés vallási meggyőződésükkel ellenkezik, szabadságukban áll eskü helyett becsületükre és lelkiismeretükre ünnepélyesen fogadni, hogy az igazat vallották.
202. § A némák és siketnémák, ha irni és olvasni tudnak, az esküt ugy teszik le, hogy az irásbeli eskümintát, miután azt elolvasták, aláirják, a siketeket pedig, ha olvasni tudnak, ugy, hogy a nekik átadandó irásbeli eskümintát felolvassák; a megesketés előtt a némák szóval, a siketek és siketnémák irásban figyelmeztetendők a hamis eskü következményeire.
Ha a kihallgatandó siket, néma vagy siketnéma egyén irni és olvasni nem tud, de magát tolmács utján megértetni képes (83. §), ennek segélyével kell őt megesketni.
203. § Ha a bűnvádi ügyre nézve fontos körülmények megállapitása vagy tisztázása végett személyes megfigyelés szükséges, szemlét kell tartani. A szemléhez a terhelt, valamint más egyének is meghivandók, ha a megvizsgálandó tárgyak felismerése vagy felvilágositás szerzése végett czélszerülnek mutatkozik.
A terheltnek és védőjének arra a jogosultságára, hogy a szemlénél más esetekben is jelen lehessen, a 194. § 2-4. bekezdései megfelelően alkalmazandók.
A terheltnek és védőjének jogában áll a szemle alkalmával oly tárgyakat és körülményeket megjelölni, a melyekre a nyomozás kiterjesztendő volna.
204. § A birói szemlét rendszerint a vizsgálóbiróság rendeli el és tartja meg. (132. § 1. bekezdése.)
A szemléről szóló jegyzőkönyvet oly határozottan és kimeritően kell szerkeszteni, hogy a megszemlélt tárgyakról s a talált nyomokról és jelenségekről teljes és hű képet nyujtson. E czélból a jegyzőkönyvhöz, ha szükséges, rajzok, fényképek, tervek vagy vázlatok csatolandók; mértékekek, sulyok, méretek és helyi viszonyok ismert és minden kétséget kizáró kifejezésekkel jelölendők meg.
205. § Ha a szemlével megállapitandó körülmények olyanok, hogy felismerésükhöz és megitélésükhöz különös szakértelem szükséges, a szemlénél szakértőket kell alkalmazni.
Rendszerint két szakértő alkalmazandó, mindazonáltal egy szakértő alkalmazása is elégséges a dandárbirósághoz mint itélőbiróságokhoz utalt bűnvádi ügyekben, továbbá akkor, ha az eset csekélyebb fontosságu, vagy ha második szakértő megérkezésének bevárása, tekintettel a vizsgálat czéljára, aggályosnak mutatkozik.
206. § A szakértőket a vizsgálóbiróság választja. Szakértőkül, hacsak lehet, tényleges hadseregi egyéneket kell alkalmazni.
A szakértők választása megkeresés utján más hatóságnak vagy intézetnek is átengedhető.
Azok, a kik azt a tudományt, művészetet vagy ipart, a melynek ismeretére a vélemény megadhatása végett szükség van, keresetképen gyakorolják, valamint azok, a kik az illető szakmában véleményadás végett nyilvánosan alkalmazva vannak, kötelesek a hadseregi biróságok előtt szakértők gyanánt közreműködni, ha erre felhivást kapnak.
Katonai vagy polgári közszolgálatban álló egyének nem alkalmazhatók szakértőkül, ha előljáró parancsnokságuk (hatóságuk), szakértői alkalmaztatásukat a közszolgálat érdekébe ütközőnek nyilvánitja.
A vizsgálóbiróság által választott szakértők előállitása vagy megidézése éppen ugy történik, mint a tanuké. (184. §)
207. § Az, a kit bűnvádi ügyben tanu gyanánt kihallgatni vagy megesketni nem szabad, vagy a ki a terhelttel vagy sértettel a 189. § 1. pontjában emlitett valamely viszonyban áll, valamint maga a sértett, szakértőül semmiség terhe alatt nem alkalmazható.
A szakértők választásáról, ha a késedelem veszélylyel jár, mind a vádló, mind a terhelt és védője a szemle megtartása előtt értesitendő; ha nyomatékos kifogásokat tesznek s a késedelem veszélylyel nem jár, más szakértők alkalmazandók.
A szemle megkezdése után csak az első bekezdésben emlitett kizáró okok alapján van kifogásnak helye. Ebben az esetben a szemle félbeszakitandó és más szakértők alkalmazandók.
208. § Azokra a szakértőkre, a kik idézésre meg nem jelennek vagy a szemlénél a közreműködést, a véleményadást vagy az eskü letevését törvényes ok nélkül megtagadják, a 185. és a 193. § rendelkezései megfelelően alkalmazandók.
209. § Azokat a szakértőket, a kik állandó alkalmaztatásuknál fogva már általánosságban meg vannak esketve a vizsgálóbiró, a hivatalos cselekmény megkezdése előtt, letett esküjök szentségére figyelmezteti.
Más szakértőkkel a vizsgálóbiró a szemle megkezdése előtt esküt tétet arra, hogy a szemle tárgyát gondosan megvizsgálják, észleleteiket hiven és teljesen előadják, a leletet és véleményüket részrehajlatlanul, legjobb tudásuk és lelkiismeretük szerint, valamint tudományuk, művészetük vagy iparuk szabályai értelmében nyilvánitják.
A 201. § utolsó bekezdése megfelelően alkalmazandó.
210. § A szakértők a szemle tárgyát a birósági személyek jelenlétében tekintik és vizsgálják meg, kivéve, ha a szemle vezetője a birósági személyeknek vagy a hivatalos cselekményben közvetlenül részt nem vevőknek félrevonulását a szeméremérzet kiemelése végett helyén valónak tartja, vagy ha a szükséges észlelést, mint a mérgek megvizsgálásánál is csak huzamos megfigyelés vagy hosszabb időn át tartó kisérletezés utján lehet végezni.
A birósági személyeknek a szemle helyéről minden ilyen félrevonulása esetében azonban megfelelő módon gondoskodni kell a szakértői vizsgálat hitelességének biztositásáról.
Az oly megvizsgálandó tárgyból, a melyet a szakértők eljárása előreláthatólag megsemmisit vagy megváltoztat, egy részt, ha lehet, birósági őrizetben vissza kell tartani.
211. § A szemlét a vizsgálóbiró vezeti. Ő jelöli ki a vádló, a terhelt, a védő és a sértett inditványainak lehető figyelembevételével azokat a tárgyakat, a melyekre a szakértőnek megfigyeléseiket irányitaniok kell és ő teszi fel azokat a kérdéseket, a melyeknek megoldását szükségesnek tartja. A szakértők kivánhatják, hogy nekik bizonyos határozottan megjelölendő körülményekre nézve az ügyiratokból vagy tanuk kihallgatásával mindazokat a felvilágositásokat megadják, a melyeket véleményük megalkothatása czéljából szükségesnek tartanak.
E tanukihallgatások, ha eljárás késleltetése nélkül lehetséges, a szemle alatt, a szakértők jelenlétében is megtarthatók és az utóbbiaknak a vizsgálóbiró megengedheti, hogy a tanukhoz vagy a netalán jelenlevő terhelthez közvetlenül kérdéseket intézhessenek.
Ha a szakértők alapos vélemény nyilvánitása czéljából mulhatatlanul szükségesnek tartják, hogy az ügyiratokat megtekinthessék, azok velük, hacsak különös aggály fenn nem forog, egészben vagy részben közölhetők.
212. § A szakértőknek észleletükről tett nyilatkozatai (lelet) nyomban jegyzőkönyvbe foglalandók. Véleményüket és megokolását vagy azonnal jegyzőkönyvbe mondhatják, vagy irásbeli vélemény adását tarthatják fenn maguknak, a mely czélra a vizsgáló megfelelő határidőt tűz ki nekik.
Ha több szakértő működik közre, meg kell nekik engedni, hogy véleményadás előtt egymással tanácskozzanak.
213. § Ha a szakértőknek az észlelt tényállásra vonatkozó nyilatkozatai egymástól lényegesen eltérnek, vagy ha a lelet homályos, határozatlan, önmagának vagy a megállapitott körülményeknek ellentmond és a felmerült kétség a szakértők ujabb kihallgatásával sem oszlatható el, a szemlét, ha lehet, ugyanazoknak vagy más szakértőknek alkalmazásával meg kell ismételni.
214. § Ha ily ellentmondások vagy hiányok a véleményben fordulnak elő, vagy ha ez oly következtetéseket tartalmaz, a melyek a felhozott előzményekből okszerüen nem folynak, vagy ha a vélemény helyességéhez egyébként komoly kétség fér és az aggályt a szakértők ujabb kihallgatásával vagy felvilágositó nyilatkozataival nem lehet eloszlatni, akkor egy vagy több más szakértő véleményét kell beszerezni.
Ily esetben, ha a szakértők orvosok vagy vegyészek, a katonai egészségügyi bizottság véleménye közvetlenül kikérhető.
215. § Szükség esetében a vizsgálóbiróság szakértői véleményért ily vélemények adására hivatott állami szakhatósághoz, intézethez vagy közeghez fordulhat.
A szakértői véleményekre vonatkozó fenti rendelkezések megfelelően alkalmazandók az ily vélemények adására oly esetekben is, a melyekben birói szemle egyáltalában nem, vagy szakértők alkalmazása nélkül tartatott.
216. § Ha haláleset alkalmával annak gyanuja támad, hogy a halálesetet bűncselekmény okozta, a temetés előtt halottszemlét és bonczolást kell tartani. (135. és 136. §)
E czélból a holttest, ha már el van temetve, kiásandó, föltéve, hogy ettől a fennforgó körülmények közt még lényeges eredmény várható és hogy azoknak egészségét, a kiknek a halottszemlénél részt kell venniök, közeli veszély nem fenyegeti.
A bonczolás megkezdése előtt a holttest pontosan leirandó és személyazonossága oly egyének kihallgatásával, a kik az elhunytat ismerték, kétségtelenül megállapitandó. Szükség esetében ezektől az egyénektől a felismerés előtt az elhunytnak pontos leirását kell követelni. Ha azonban az elhunyt teljesen ismeretlen, a holttestről, a mennyiben lehetséges, fénykép készitendő és a holttest pontos leirása hirlapokban közzéteendő.
A halottszemlénél a vizsgálóbirónak arra kell ügyelnie, hogy a holttest fekvése és állapota, a hely, a hol és a ruha, a melyben találták, pontosan feljegyeztessék és mindaz, a minek a körülményekhez képest a vizsgálat szempontjából jelentősége lehet, gondosan megfigyeltessék. Különösen a sebek és a szenvedett erőszak egyéb külső nyomai, számuk és minőségük szerint pontosan feljegyezendők, a szerek és az eszközök, a melyek azokat valószinüleg előidézték, megjelölendők és a netalán talált azok az eszközök, a melyeket a tettnél használhattak, a fennforgó sérülésekkel összehasonlitandók.
217. § A halottszemlére és a bonczolásra két orvost kell alkalmazni.
Az az orvos, a ki az elhunytat a halált netalán megelőző betegségben kezelte, szakértő gyanánt nem alkalmazandó ugyan, mindazonáltal, ha ő a tényállás kideritéséhez hozzájárulhat és az eljárás késleltetése nélkül lehetséges, a halottszemléhez és a bonczoláshoz meghivandó.
218. § A véleményben kifejezésre kell juttatni, hogy a fennforgó esetben mi volt a halál közvetlen oka és ezt az okot mi idézte elő.
Ha a holttesten sérülések vannak, különösen részletezni kell:
1. vajjon azokat más egyén cselekménye okozta-e és ha igen,
2. vajjon ez a cselekmény:
a) már általános természeténél fogva,
b) a sérült szervezetének egyéni sajátosságánál vagy különös állapotánál,
c) az elkövetés véletlen körülményeinél, vagy
d) véletlenül hozzájárult, de mégis cselekmény által előidézett vagy belőle fejlődött közbeeső okoknál fogva eredményezte-e a halált és végül
e) vajjon idejekorán érkező czélszerü segitség a halált elhárithatta volna-e?
Ha e vélemény a határozathozásnál fontossággal biró valamennyi körülményre ki nem terjeszkedik, a vizsgálóbiró a szakértőkhöz külön kérdéseket intéz.
219. § Ha mérgezés gyanuja forog fenn, a mérgek vizsgálatát a körülményekhez képest vegyészek egyedül is teljesithetik arra alkalmas külön helyiségben.
A vegyészileg megvizsgálandó tárgyak az elcserélést, a más anyagokkal való összekeverést és a megromlást megakadályozó módon edénybe vagy tartóba helyezendők és a vegyészeknek átadandók (210. § utolsó bekezdése).
220. § Testi sértés esetében is kell szemlét tartani szakértők közrevonásával, a kiknek a sértettet megvizsgálni és a sértések pontos leirása után különösen arra nézve kell nyilatkozniok, vajjon a talált testi sérülések vagy egészségháboritások közül melyik tekintendő magában, vagy a többivel közrehatva feltétlenül, vagy az eset különös körülményeinél fogva könnyünek, sulyosnak vagy életveszélyesnek, mily következményeket szoktak az efféle sértések rendszerint maguk után vonni s e következmények melyike állott be a fennforgó esetben, végül, hogy a sérüléseket miféle szerrel vagy eszközzel és mi módon idézték elő.
A véleményben a gyógyulás időtartama is meghatározandó.
Ez utóbbi tekintetben a véleményadás későbbre is halasztható, sőt a már adott vélemény az eredménynek megfelelően módositható is.
Tényleges katonaorvos vagy orvosi közszolgálatban álló más orvos lelete (sérülési jelentése) és véleménye a testi sértés módjának és a gyógyulás időtartamának megállapitására birói szemle nélkül is elfogadható bizonyitékul, ha az eljárás adataival megegyezik és helyességét sem a vádló, sem a terhelt, sem a sértett kétségbe nem vonja.
221. § Ha az iránt, vajjon a terhelt észbeli képességének birtokában van-e, vagy nem szenved-e oly elmezavarban, a mely beszámithatóságát kizárhatná, kétség támad, mindazoknak az egyéneknek kihallgatásán felül, a kik ez irányban felvilágositást adhatnak, valamint hivatalos és szolgálati értesülések beszerzésén kivül mindig meg kell vizsgáltatni két orvossal a terhelt elme- és kedélyállapotát.
Az orvosi vizsgálat a vizsgálóbirónak, a vádlónak vagy a szakértők valamelyikének inditványa folytán, a védő meghallgatása után, az illetékes parancsnok rendeletére, alkalmas katonai vagy más nyilvános egészségügyi intézetben teljesithető, de lehetőleg ne tartson két hónapnál hosszabb ideig.
Ha a terheltnek még nincs védője (102. §), hivatalból kell részére védőt kirendelni.
Egészségügyi intézetben teljesitendő orvosi megfigyelés elrendelését a terheltnek és védőjének tudtára kell adni. Az elrendelés ellen három nap alatt mindegyikük felfolyamodással élhet a legfelsőbb katonai törvényszékhez. A felfolyamodásnak felfüggesztő hatálya van.
Az orvosok megfigyelésük eredményéről jelentést tesznek, a terhelt elme- és kedélyállapotának megitélésére befolyással biró összes tényeket csoportositják, jelentőségükre nézve egyenkint és összhatásukban vizsgálják, s ha elmezavart állapitanak meg, a betegség természetét, nemét és fokát meghatározzák és mind az ügyiratok, mind saját észleletük alapján véleményt adnak arról, micsoda befolyást gyakorolt és gyakorol a betegség a terhelt képzeteire, hajlamaira és cselekedeteire és hogy ez a megzavart elmeállapot a tett elkövetésének idejében már fennállott-e és mily mértékben.
222. § Ha okirat valódisága iránt támad kétség, vagy ha azt kell kideriteni, hogy valamely irás a kezétől ered, akkor az irat összehasonlitása kétségtelenül valódi s lehetőleg ugyanabból az időből való iratokkal szakértők által teljesithető.
223. § Oly közhitelpapirok, fémpénzek, bélyegek és postajegyek hamisitásának vagy utánzásának esetében, a melyek a magyar szent korona országaiban vagy a birodalmi tanácsban képviselt királyságokban és országokban vagy Boszniában és Herczegovinában bocsáttattak ki, a bűnvádi eljárás tárgyát képező darabok és lehetőleg a hamisitásnál vagy utánzásnál használt eszközök, anyagok és más odatartozó tárgyak ahhoz a hatósághoz vagy intézethez küldendők, a mely a valódi közhitelpapirt, fémpénzt, bélyeget vagy postajegyet kibocsátotta, a valódiságra vagy nemvalódiságra vonatkozó lelet megszerzése, továbbá annak megtudása végett, vajjon a hamisitás mi módon történt, használtattak-e a sokszorositás megkönnyitése végett e czélra készült eszközök, és végre fordultak-e már elő ilyen hamisitott példányok és ha igen, hol.
Ugyancsak az emlitett hatóságokhoz és intézetekhez kell beküldeni a büntetőbirósági eljárás végleges befejezése után a hamisitványokat, a bűncselekménynyel kapcsolatos valamennyi eszközzel, anyaggal és más odatartozó tárgygyal együtt. Ezek a tárgyak, ha ujabb büntetőbirósági intézkedés czéljából szükségesek, ismét elkérendők.
A magyar szent korona országain, a birodalmi tanácsban képviselt királyságokon és országokon és Bosznián és Herczegovinán kivül kibocsátásra került meghamisitott vagy utánzott pénzre vagy közhitelpapirra vonatkozó lelet megszerzése végett a hadügyministerhez kell fordulni.
224. § Ha az ellenség előtt elkövetett kötelességmulaszás vagy a katonai szolgálati szabályok mellőzése vagy valamely katonai parancsnok által katonai szükség nélkül okozott kárositások tényálladékának megállapitásánál oly kérdések merülnek fel, a melyeknek megoldására a magasabb hadiművészetnek vagy valamely katonai tudománynak alapos ismerete szükséges, akkor azokra vonatkozólag haditudományi bizottság véleménye (harczászati vélemény) kérendő ki.
E bizottság megalakitásának és eljárásának részletesebb szabályai rendeleti uton fognak kiadatni.
Ugyanilyen módon kell a haditengerészetnél akkor is eljárni, ha hajótörések, zátonyrajutások, összeütközések vagy más oly események forognak szóban, a melyeknek megitéléséhez a hajózási és tengeri szolgálatra vonatkozó szakismeretek szükségesek.
225. § Más bűntettek és vétségek esetében azok az ismertető jelek, a melyek a büntetőjogi meghatározás szerint az illető bűntett vagy vétség tényálladékához tartoznak, vagy az alkalmazandó büntetésre befolyással vannak, a körülményekhez képest hasonlóképen szemlével, szakértők közrevonása mellett vagy a nélkül állapithatók meg.
Különösen a tulajdon ellen elkövetett bűntettek és vétségek esetében kell az okozott vagy szándékolt kár nagyságát, ha kétséges, szakértőkkel megállapitani.
Oly bűntettek és vétségek esetében, a melyekkel közhivatalban vagy közszolgálatban álló egyének a kezelés, megőrzés vagy felügyelet végett rájuk bizott kincstári vagyonban kárt okoznak, a tényálladék megállapitásához, ha szükséges, a hadseregi igazgatás illető ágának két tisztje (katonai tisztviselője) alkalmazandó szakértő gyanánt.
226. § Azokat a tárgyakat, a melyek elkobzandók vagy a melyeknek mint bizonyitékoknak a bűnvádi eljárásra nézve jelentőségük lehet, őrizet alá kell helyezni vagy más módon biztositani.
Ilyen tárgyakat felszólitásra mindenki köteles kiadni; ha önként ki nem adják, lefoglalásukat kell elrendelni. Kiadásuk tehát, ha megszerzésük házkutatás vagy személymotozás utján nem lehetséges és birtokban tartásukat beismerik, vagy ha az be van bizonyitva, a 193. § rendelkezéseihez képest kikényszerithető. Olyan egyének ellen azonban, a kik a bűncselekményben maguk is gyanusak, továbbá azok ellen, a kik az adott esetben a tanuságtevés kötelessége alól törvény szerint mentesek, a 193. §-ban megállapitott büntetések és kényszereszközök e czélból nem alkalmazhatók. A 190. § 3. és 4. bekezdését megfelelően alkalmazni kell.
227. § Ha a terhelt valamely bűncselekmény miatt előzetes letartóztatásban vagy vizsgálati fogságban van, vagy ha ellene elővezető vagy elfogató parancsot avagy nyomozó levelet bocsátottak ki, a biróság elrendelheti mindazoknak a táviratoknak, leveleknek vagy egyéb küldeményeknek lefoglalását, a melyek ő hozzá intézvék és kiszolgáltatásukat a posta- és távirdahivataloktól és más szállitó s fuvarozó intézetektől kivánhatja.
Ugyanez áll azokra a táviratokra, levelekre és más küldeményekre, a melyekre vonatkozólag a fennforgó tényekből következtethető, hogy ily terhelttől származnak, vagy számára rendelvék és hogy tartalmuknak a bűnvádi eljárásra jelentősége van.
A posta- és táviróhivatalok, valamint más szállitó és fuvarozó intézetek kötelesek a lefoglalt táviratokat, leveleket és más küldeményeket a hadseregi biróságnak kiadni.
Kötelesek továbbá az ily küldeményeket még a birósági lefoglalás előtt is a terhelt előljáró parancsnokságának, a helyi hatóságnak, a katonai ügyésznek vagy az ügyészi tisztnek kivánatára visszatartani. Ha azonban a vizsgálóbiróság három nap alatt nem intézkedik, a továbbitást nem szabad többé halasztani.
Az előbbi bekezdésekben emlitett megkeresések előterjesztésénél a polgári bűnvádi perrendtartásban idevonatkozólag megszabott alakiságokat kell szem előtt tartani.
228. § A lefoglalt küldeményeket a vizsgálóbiró a terheltnek vagy meghatalmazottjának jelenlétében bontja fel. Mindazonáltal, ha a terhelt vagy meghatalmazottja távol van és a késedelem veszélylyel jár, a küldemény birósági tanu jelenlétében mégis felbontható.
A felbontáskor, a melyről jegyzőkönyvet kell szerkeszteni, a pecséteket megsérteni nem szabad; a boritékok és czimzések megőrzendők.
229. § Küldemények lefoglalásáról a terheltet, vagy ha távol van, valamely hozzátartozóját azonnal, legkésőbb azonban huszonnégy óra alatt értesiteni kell.
Ha a körülményeket felbontották, azok, a mennyiben nem lehet attól tartani, hogy kiszolgáltatásuk vagy pedig tartalmuknak közlése a bűnvádi eljárásra hátrányos hatással lesz, a terheltnek vagy annak, a kihez intézvék, átadandók vagy vele eredetiben vagy másolatban, egészben vagy kivonatosan közlendők. Ha a terhelt távol van, a kiszolgáltatás vagy a közlés valamely hozzátartozójának kezéhez történik. Ha a terheltnek nincs hozzátartozója, a küldeményt, a mennyiben a biró a feladó érdekében állónak tartja, a feladónak visszaküldi, vagy pedig a feladót, ha a küldeménynek az ügy iratainál kell maradnia, a lefoglalásról értesiti.
A lefoglalt küldeményeket, ha felbontásuk szükségtelen, haladéktalanul ki kell szolgáltatni annak, a kihez intézvék, vagy felbontatlanul vissza kell adni a szállitó vagy fuvarozó intézetnek.
230. § Bűncselekményben gyanus egyén lakása és más helyiségei, valamint az ott talált tárgyak vagy a gyanusitottnak másutt talált tárgyai átkutathatók, ha alaposan feltehető, hogy ez a bűnös kézrekeritésére, vagy bizonyitéknak vagy elkobzás alá eső tárgynak biztositására fog vezetni.
Másoknál ily kutatás akkor tartható, ha oly tények forognak fenn, a melyekből következtetni lehet, hogy az átkutatandó helyiségekben vagy tárgyakban a bűncselekménynyel gyanusitott egyén vagy meghatározott bizonyiték vagy elkobzás alá eső meghatározott tárgy megtalálható. Ez a korlátozás a katonai szolgálati használatra rendelt, valamint olyan helyiségekre nem vonatkozik, a hol a tett elkövettetett vagy a hol a terheltet elfogták, vagy a hova üldözés közben menekült.
231. § A 230. § 1. bekezdésében megjelölt egyéneknek, továbbá azoknak, a kiknél minden valószinüség szerint oly tárgyak vannak, a melyeknek mint bizonyitékoknak a bűnvádi eljárásra nézve jelentőségük lehet, végül rosszhirü egyéneknek személye és ruházata is megmotozható.
232. § A házkutatást és a személymotozást mindig mennél kevesebb feltünéssel és az érdekeltek minden nem mulhatatlanul szükséges háborgatásának és zavarásának kerülésével, jóhirük és a vizsgálattal összeköttetésben nem álló magántitkaik lehető kimélésével, valamint a szemérem és illem gondos megóvásával kell foganatositani.
Házkutatás és személymotozás rendszerint csak annak kihallgatása után teljesithető, a kivel szemben az foganatositandó és csak akkor, ha a kihallgatás sem a keresett tárgy önkéntes kiadását, sem pedig a házkutatás vagy a személymotozás okainak megszünését nem eredményezi.
Mellőzhető a kihallgatás rosszhirü egyénekkel szemben, vagy ha a késedelem veszélylyel jár.
Oly helyiségek átkutatása esetében, a melyek nem katonai szolgálati használatra rendelvék, a helyiségek birtokosa felhivandó, hogy az átkutatásnál személyesen vagy képviselője által legyen jelen; ha ő vagy képviselője akadályozva van, vagy nincs jelen, a felhivást családjának valamelyik felnőtt tagjához, vagy ilyennek hiányában valamelyik házbelihez vagy szomszédhoz kell intézni. A védőnek arra a jogára, hogy a házkutatásnál jelen lehessen és a terheltnek meghivására e hivatalos cselekményhez, a 203. § rendelkezései megfelelően alkalmazandók.
A házkutatásról vagy a személymotozásról szóló jegyzőkönyvet valamennyi jelenlevő aláirja. Ha gyanusat nem találtak, erről az érdekeltnek, a mennyiben a házkutatás vagy személymotozás a katonai szolgálati használatra rendelt helyiségeken kivül történt, kivánatra bizonyitványt kell adni.
233. § Házkutatás vagy személymotozás alkalmával talált oly tárgyak, a melyek az eljárás alapjául szolgáló bűncselekménynyel összefüggésben nem állnak, de ugyanannak a tettesnek hivatalból üldözendő más bűncselekményére mutatnak, birósági őrizet alá helyezendők vagy lefoglalandók és erről a katonai ügyészt (ügyészi tisztet) az illetékes parancsnok elhatározásának kikérése végett értesiteni kell.
Ha bűnvádi eljárást nem inditanak, az őrizet alá helyezett vagy lefoglalt tárgyakat haladék nélkül vissza kell adni.
Azt a tárgyat, a mely más egyénnek hivatalból üldözendő büncselekményére mutat, szintén őrizet alá kell helyezni vagy lefoglalni és külön jegyzőkönyvvel együtt a bűnvádi eljárásnak a gyanusitott ellen meginditására illetékes hatósághoz haladék nélkül meg kell küldeni.
234. § Iratok átkutatásánál ügyelni kell arra, hogy tartalmuk ne jusson jogosulatlan egyének tudomására.
Az őrizetbe vett vagy lefoglalt iratokat, ha azonnal nem foglalhatók jegyzékbe, boritékba kell tenni, a mely a hivatalos pecséttel lezárandó. Az átkutatásnál netalán jelenlevő érdekeltnek is meg kell engedni, hogy a boritékra pecsétjét rányomhassa. A pecsétek eltávolitása előtt az érdekelt felhivandó, hogy ahhoz személyesen vagy meghatalmazottja utján jelenjék meg. Ha ő vagy meghatalmazottja e felhivásra meg nem jelenik, vagy a felhivás távolléte miatt neki nem kézbesithető, a felbontás birósági tanu közrevonásával mégis foganatositandó.
235. § A lefoglalást, a házkutatást és a személymotozást a hadseregi büntetőbiráskodásnak alávetett egyénekkel szemben, továbbá a hadseregi épületekben és a közös hadsereg által megszállott épületekben és helyiségekben a vizsgálóbiróság rendeli el és foganatositja. Hogy erre más hatóságok, parancsnokságok és közegek mikor vannak jogositva, azt a 131., a 133. és a 142. § határozza meg.
Az érdekeltnek, ha a házkutatást a katonai szolgálati használatra rendelt helyiségeken kivül tartották, a kutatás foganatositásáról és okairól azonnal vagy legkésőbb huszonnégy óra alatt tanusitványt kell kézbesiteni.
Az 1. bekezdésben nem emlitett esetekben a lefoglalás, a házkutatás és a személymotozás elrendelése és foganatositása végett rendszerint az illetékes honvéd biróságot (132. § 1. bekezdés) vagy az illetékes polgári büntetőbiróságot kell megkeresni, hacsak a megkeresés azért, mivel a késedelem veszélylyel jár, a 145. § 2. bekezdése vagy a 142. § 1. bekezdése értelmében más hatósághoz nem intézendő.
Ha a késedelemből sürgős veszély származhatik, a katonai őrök menekülő büntettesek üldözése közben, elfogásuk végett házkutatást foganatosithatnak, ha e hivatalos cselekmény teljesitésére illetékes rendőri vagy más közbiztonsági közeg kellő időben el nem érhető.
236. § A honvéd és a polgári hatóságokra (közegekre) nézve, ha lefoglalás, házkutatás vagy személymotozás végett megkeresik, nem a 226-234. §-ok rendelkezései, hanem saját szabályaik irányadók. Ugyane szabályok szerint van helyük a perorvoslatoknak is ily hatóságok (közegek) intézkedései és rendelkezési ellen.
237. § A nyomozó eljárást be kell fejezni, mihelyt czélja (140. §) el van érve.
Ha a nyomozással a biróság volt megbizva (143. §), ez annak befejezése után az ügyiratokat haladék nélkül a vádlóhoz küldi.
A vádló az ügyiratokat kézhezvételük után legkésőbb nyolcz nap alatt saját szóbeli vagy irásbeli inditványával együtt az illetékes parancsnok elé terjeszti.
Ugyanezt kell tenni a nyomozó eljárás befejezése után azonnal, ha a nyomozást maga a katonai ügyész vagy az ügyészi tiszt végezte.
Az illetékes parancsnok elrendelheti a nyomozó eljárás kiegészitését.
238. § Az illetékes parancsnok a netalán kiegészitett nyomozó eljárás eredménye alapján határoz a fölött, vajjon a terhelt üldözése megszüntetendő, vagy ellene vád emelendő-e, vagy a bűnvádi ügy az illetékes helyre teendő-e át.
239. § A terhelt bűnvádi üldözése megszüntetendő:
1. ha büntetőbirósági uton üldözendő cselekmény nem forog fenn, ha a beszámithatóság ki van zárva, vagy ha a büntethetőség megszünt;
2. ha oly bűncselekmények esetében, a melyek csakis a jogosult kivánatára üldözhetők, a jogosult a kivánatot elő nem terjesztette vagy visszavonta;
3. ha a további eljárástól bizonyitékok hiánya vagy a bizonyitékok beszerzésének rendkivüli nehézsége miatt eredmény nem várható.
Az illetékes parancsnok akkor is mellőzheti a vád emelésének elrendelését, ha azt tartja, hogy a bűncselekmény fegyelmi uton is elintézhető. (2. §)
240. § Ha az illetékes parancsnok a nyomozó eljárás befejeztével vagy már a nyomozó eljárás alatt ugy határoz, hogy a terhelt bünvádi üldözése megszüntetendő, akkor abban az esetben, ha a nyomozással a biróság volt megbizva, ez a biróság, a melyet a határozatról és okairól értesiteni kell, a nyomozó eljárást megszünteti s erről a terheltet, a sértettet és a magánpanaszost értesiti. (106. §)
Ha a nyomozással nem a biróság volt megbizva, a 138. § 1. bekezdésének megfelelően kell eljárni.
A terheltet, ha fogva van, azonnal szabadlábra kell helyezni.
241. § Ha a terhelt a beszámitást kizáró elmezavarban szenved, a nyomozó eljárás befejezése után, a mennyiben ennek megszüntetésére (239. §) alap nincs, az illetékes parancsnok a terhelt felgyógyulásáig a további eljárást felfüggeszti és erről az előbbi §-ban megjelölt módon a sértettet és a magánpanaszost, valamint a terhelt törvényes képviselőjét és védőjét értesitteti. Az illetékes parancsnoknak e rendelkezése ellen a nevezettek az értesitést követő nyolcz napon belül a legfelsőbb katonai törvényszékhez felfolyamodással élhetnek.
242. § Ha az illetékes parancsnok akár a nyomozó eljárás eredménye alapján, akár megelőző nyomozó eljárás nélkül (137. § 4. bekezdése), a vád emelésére határozza el magát, a katonai ügyésznek a vádirat szerkesztésére és benyujtására irásbeli parancsot ad.
A dandárbiróságokhoz mint itélőbiróságokhoz utalt bűnvádi ügyekre vonatkozó eljárásban az illetékes parancsnoknak az ügyészi tiszthez intézett irásbeli parancsa arról szól, hogy az ügyészi tiszt a büntető inditvány a biróság elé terjessze. Alakszerü vádiratot az ügyészi tiszt nem nyujt be.
A vádparancsban mind a terhelt személyét, mind a terhére rótt cselekményt meg kell jelölni és a vizsgálati fogság elrendelése vagy fenntartása iránt is rendelkezni kell.
243. § A vádirat, a melyben az illetékes parancsnoknak csatolt vádparancsára hivatkozni kell, a birósághoz nyujtandó be és a következőket tartalmazza:
1. a terhelt nevét és ha katonai egyén, rendfokozatának és csapat- (állomány-) testének megjelölését is;
2. a vád tárgyává tett bűncselekmények tüzetes megjelölését, a tényállásból meritett amaz ismertető jeleik szerint, a melyekre törvényes elnevezésük és bizonyos büntetési tétel alkalmazása alapitható, továbbá magát a törvényes elnevezést és a közös haderő számára érvényben álló büntetőjog ama rendelkezéseinek idézését, a melyeknek alkalmazását a vádló inditványozza;
3. a tényállásnak a feljelentés és az eddigi eljárás adataiból meritett tömör, összefüggő és tárgyilagos előadását és a bizonyitékok felsorolását;
4. azt, vajjon a terhelt szabadlábon van-e vagy sem, vagy hogy letartóztatását az illetékes parancsnok vádparancsában elrendelte e, továbbá annak a biróságnak megjelölését, a melynél a főtárgyalás megtartandó lesz.
A dandárbiróságokhoz mint itélőbiróságokhoz utalt bűnvádi ügyekre vonatkozó eljárásban az ügyészi tiszt vádirat benyujtása helyett az illetékes parancsnok vádparancsát terjeszti a biróság elé a bűncselekmény törvényes megjelölését tartalmazó irásbeli büntető inditványnyal együtt.
Az igazság kideritése végett megidézendő tanuknak és szakértőknek, valamint azoknak a többi bizonyitékoknak jegyzékét, a melyeket a katonai ügyész (ügyészi tiszt) a főtárgyaláson használni kiván, a vádiratba (büntető inditványba) bele kell foglalni vagy hozzája csatolni.
244. § A vádiratot vagy az ügyészi tiszt büntető inditványát a bizonyitékok jegyzékével (243. § 3. bekezdése) együtt a tárgyalásvezető (52. §) a terhelttel haladéktalanul közli.
Ha a terhelt a biróság székhelyén kivül tartózkodik, a közlés iránt a tartózkodóhelyén levő katonai vagy polgári büntetőbiróság vagy a terhelt előljáró parancsnoksága is megkereshető.
A vádiratnak vagy a büntető inditványnak és mellékletének másolata a terheltnek kézbesitendő, mindamellett felolvasásuk is elégséges, ha a terhelt a másolatról jegyzőkönyvileg lemond.
A vádirat vagy a büntető inditvány közlésekor a terhelt felhivandó, hogy a vád tárgyában nyilatkozék s esetleges uj bizonyitékait idejekorán (250. §) terjessze elő; felvilágositandó egyszersmind, hogy védelme tekintetében őt minő jogok illetik és - a mennyiben a 102. §-ban biztositott jogával már amúgy is nem élt - megkérdezendő, vajjon maga kiván-e védőt választani, vagy választását a biróságra bizza-e. Erről a közlésről, felvilágositásról és felhivásról, valamint a terheltnek azokra tett nyilatkozatairól jegyzőkönyvet kell szerkeszteni.
Ha a terhelt ellen az illetékes parancsnok vádparancsában vizsgálati fogságot rendel el, a vádirat (büntető inditvány) közlésével a terheltnek a 178. §-ban megszabott kihallgatása is egybekötendő.
A vádiratot vagy a büntető inditványt mellékletével együtt másolatban a védő részére is kézbesiteni kell, mindjárt megválasztatása vagy kirendeltetése után.
Ha a terhelt tiszt vagy hasonló állásu egyén, vagy ha nem tartozik a tényleges katonai egyének közé, részére, ha szabadlábon van, a közlés, felvilágositás és felhivás kézbesités utján is történhetik.
A vádiratnak vagy a büntető inditványnak a terhelt részére közlésével vagy kézbesitésével a vádemelés megtörtént.
245. § A vádemelés után kiderült vagy beállt körülmények az illetékes parancsnok illetékességére csak akkor vannak befolyással, ha azt igazolják, hogy nem a dandárbiróság, hanem a hadosztálybiróság illetékes, vagy, hogy a hadseregi büntetőbiráskodásra az alap, a melyet a vád feltételezett, egészen hiányzik.
A vádló köteles mind a két esetben, a parancsnok utasitására a vádiratot (büntető inditványt) visszavonni, mire a biróság a bünvádi ügyet az illetékes helyre teszi át. A netán már elrendelt főtárgyalás megtartása elmarad. A bűnvádi ügy áttételéről mind a vádlott és védője, mind a sértett és a magánpanaszos értesitendő.
246. § A vádemelés után a biróság meghatározza a főtárgyalás időpontját és intézkedik a haditörvényszék alakitása iránt.
A biróság a főtárgyalás napját semmisség terhe alatt akként határozza meg, hogy a vádlottnak a vádemelés közlésétől legalább nyolcz napi, a dandárbirósági eljárásban legalább három napi ideje maradjon védelmének előkészitésére. A vádlott beleegyezésével azonban ez a határidő megrövidithető.
A főtárgyalást rendszerint a biróság székhelyén kell tartani. A bizonyitó eljárás lényeges megkönnyitése végett azonban a biróság az illetékes parancsnok hozzájárulásával elrendelheti, hogy a főtárgyalást a biróság székhelyén kivül tartsák meg, a mely esetben a katonaállományhoz tartozó haditörvényszéki tagok kirendelése a főtárgyalás helyének helyi hatóságától is igényelhető. Ez a hatóság a helyőrség tisztjei közül, a haditörvényszék alakitásához szükséges rendfokozatuaknak rangban legidősebbjeit tartozik mindig kirendelni haditörvényszéki tagokul.
247. § A vádlottat, ha tényleges katonai egyén, vagy ha le van tartóztatva, a főtárgyaláshoz előállitják vagy elővezetik. A főtárgyalás helye és ideje vele legkésőbb az előző napon szolgálatilag közlendő. A közlésről szóló jelentés az ügyiratokhoz csatolandó.
Más vádlottakat a biróság elővezetés terhe alatt s akként idéz a főtárgyalásra (157. §), hogy a mennyiben ők maguk a határidő megröviditésére bele nem egyeznek, az idézőlevél kézbesitése és a főtárgyalás közé legalább háromnapi, a dandárbirósági eljárásban legalább egynapi időköz essék.
A főtárgyalás határnapjának kitüzésekor már ismeretes védőt a vádlott értesitésével vagy idézésével egyidejüleg, a csak később kirendelt védőt a kirendeléssel egyidejüleg kell a főtárgyalásra megidézni.
A vádlotton és védőjén kivül a biróság a vádiratban vagy a büntető inditványban (jegyzékben) kihallgatás végett megnevezett tanukat és szakértőket is megidézi a főtárgyalásra. (184. és 206. §)
A királyi ház tagjait a főtárgyalásra nem idézik meg tanuk gyanánt. Ha oly egyéneket kell tanuk gyanánt a főtárgyalásra megidézni, a kiket a nemzetközi jog szerint területenkivüliség vagy személyes mentesség illet meg, e jog alapelvei és a fennálló nemzetközi szerződések irányadók.
A polgári állásu tanukat és szakértőket lehetőleg oly módon kell idézni, hogy az idézőlevél kézbesitése és a főtárgyalás napja közé legalább háromnapi időköz essék.
A főtárgyalás helyét és idejét a biróság a vádlóval, a sértettel és a magánpanaszossal is közli, még pedig az utóbbival oly megegyezés mellett, hogy a főtárgyalást meg nem jelentése esetében is megtartják.
248. § Ha előrelátható, hogy a főtárgyalás hosszabb ideig fog tartani, intézkedni kell, hogy a tárgyaláson pótbirák legyenek jelen a végből, hogy ha a haditörvényszék valamelyik tagja akadályozva volna, helyébe léphessenek.
Nem szükséges, hogy a pótbiró a helyettesitendő haditörvényszéki taggal egyenlő rendfokozatu legyen, mindazonáltal tisztnek (katonai tisztviselőnek) kell lennie és a vádlotténál kisebb rendfokozatot nem viselhet.
249. § Ha a biróság arról nyer tudomást, hogy a főtárgyalásra megidézett, de korábban ki nem hallgatott vagy meg nem esketett tanu vagy szakértő hosszabb időre terjedő betegsége vagy más elhárithatatlan akadály miatt a főtárgyalásra nem fog megjelenhetni, elrendelheti, hogy őt kiküldött vagy megkeresett biró eskü alatt hallgassa ki vagy megeskesse.
A 194. § 2-5. bekezdéseinek rendelkezései alkalmazandók.
250. § A vádló, a magánpanaszos és a vádlott a vádemelés után is a főtárgyalás határnapja előtt kivánhatják, hogy a biróság a vádiratban, vagy a büntető inditványban (jegyzékben) megjelölt bizonyitékokat egészitse ki vagy uj bizonyitékokat szerezzen meg.
E czélból kötelesek megokolt inditványukat a biróságnál legkésőbb a vádemelés közlését követő negyedik napon, a dandárbirósági eljárásban pedig legkésőbb a közlést követő napon szóval vagy irásban előterjeszteni s ebben az inditványban a kihallgatandó vagy a főtárgyalásra megidézendő tanut, továbbá a beszerzendő szakértői vagy más bizonyitékot és a bizonyitani kivánt tényt tüzetesen megjelölni. Ezt az inditványt az emlitett időpontig a szabadlábon lévő legénységi állományu tényleges katonai egyének és rangosztályba nem sorozott tényleges havidijasok előljáró parancsnokságuknál is jegyzőkönyvbe mondhatják, a mely jegyzőkönyvet haladéktalanul át kell küldeni a birósághoz.
251. § A biróság a bizonyitásra vonatkozólag a vádemelés után tett inditványokat mellőzheti, ha a bizonyitani kivánt körülmény az ügy eldöntésére nézve lényegtelen, vagy ha nyilvánvaló, hogy a vádlott az inditványt az ügy eldöntésének késleltetése végett tette, nemkülönben ha az inditványt a 250. § 2. bekezdésében meghatározott időpont után tették és az utóbbi esetben az inditványozott megállapitás, vagy a kitüzött főtárgyalásra való megidézés többé nem lehetséges, a főtárgyalás elhalasztása (253. §) pedig nem indokolt. A biróságnak ez a határozata nem gátolja azt, hogy az inditványt a főtárgyaláson megujitsák és hogy a haditörvényszék fölötte határozzon.
Ha a biróság a bizonyitásra vonatkozó inditványnak helyt ád, azokat a tanukat, a kiknek kihallgatását inditványozták, valamint a bizonyitásra vonatkozólag tett uj inditvány alapján kihallgatandó szakértőket (206. §) a főtárgyalásra rendszerint meg kell idézni. Erről az idézésről a vádló, a magánpanaszos, a vádlott és védője a főtárgyalás előtt értesitendők.
Ha más kiegészitő megállapitásokat vagy halaszthatatlan tanukihallgatásokat (249. §) inditványoztak s a biróság az inditványnak helyt ád, ezeket a megállapitásokat vagy kihallgatásokat a biróságvezető kijelölte igazságügyi tiszttel (110. § 2. bekezdése) vagy pedig megkeresés utján kell késedelem nélkül foganatosittatni. Ezekre a tanukihallgatásokra, valamint az inditványozott megállapitások alkalmából netalán szükségessé vált más birósági nyomozó cselekményekre a 194. § 2-5. bekezdéseinek rendelkezései megfelelően alkalmazandók. Az ily utólagos megállapitások és kihallgatások eredményének tárgyalása rendszerint (255. §) a főtárgyalásnak van fenntartva.
252. § A biróság a főtárgyalásra uj tanukat és szakértőket hivatalból is megidézhet.
Jogositva van továbbá a biróság a közvetlen vádemelés (137. § 4. bekezdése) esetében egyes megállapitásokat és nyomozó cselekményeket hivatalból is foganatosittatni, a mely esetben a 251. § 3. bekezdésének rendelkezései alkalmazandók.
253. § A biróság azért, mert a vádlott betegség vagy más elhárithatatlan akadály miatt a főtárgyalásra meg nem jelenhetik, vagy más fontos okból, a főtárgyalást inditványra vagy hivatalból elhalaszthatja.
Az, hogy a védő akadályozva van, csak akkor ok az elhalasztásra, ha más védő az idő rövidsége miatt a főtárgyaláshoz nem vonható közre, vagy a védelemre elő nem készülhetne.
254. § Ha a vádló a vádat a főtárgyalás megkezdése előtt nem a 245. §-ban emlitett okból egészben vagy részben elejti, a biróságnak az eljárást egészen vagy részben meg kell szüntetnie és az első esetben a netalán már elrendelt főtárgyalás elmarad. A vádló köteles a vád elejtését megokolni.
A biróság, ha az eljárást egészben vagy részben megszünteti, erről a vádlottat és védőjét, a sértettet és a magánpanaszost értesiti. A felfolyamodási jog tekintetében a 106. § rendelkezései érvényesek.
A 241. § a vád emelése után is megfelelő alkalmazást nyer.
255. § Ha a vádemelés után még birósági megállapitásokat foganatositottak, vagy a vádlottnak uj bűncselekménye került napfényre, a vádlónak a főtárgyalás megkezdése előtt joga van a benyujtott vádiratot (büntető inditványt) visszavonni és egyidejüleg az illetékes parancsnok uj vádparancsával felszerelt uj vádiratot (büntető inditványt) benyujtani, hacsak a 245. § rendelkezésének helye nincs. Az uj vádirat (büntető inditvány) alapján a XVI. fejezet szerint kell eljárni.
Ha a vádemelés után ujonnan kiderült bűncselekmények vagy utólagos birói megállapitások következtében ügyészi vagy birósági nyomozó eljárás válik szükségessé, az illetékes parancsnok - hacsak az ujonnan kiderült bűncselekmény elkülönitett üldözése nem mutatkozik czélszerünek - a vád visszavonását és a nyomozó eljárás meginditását vagy kiegészitését elrendelni. Erről a rendelkezésről a vádlott és védője értesitendő.
Ha a vádlott a vádemelés után megszökött, a XXV. fejezetben szabályozott eljárást kell meginditani.
Ha a vádirat (büntető inditvány) visszavonása miatt a főtárgyalás elhalasztása szükséges, eziránt a biróság intézkedik.
256. § A főtárgyalás semmisség terhe alatt nyilvános. A főtárgyaláson az illetékes parancsnok jelen nem lehet.
257. § A nyilvános főtárgyalásra mint hallgatók csakis oly felnőtt férfiak bocsáthatók, a kik a biróság méltóságának megfelelően jelennek meg.
Ha a vádlott tiszt vagy hasonló állásu egyén, a nyilvános főtárgyalásra a tényleges katonai egyének közül és a katonai egyenruhában megjelenő nem tényleges katonai egyének közül csakis tisztek és hasonló állásu egyének bocsáthatók.
Az elnök helyszüke miatt a később megjelenőket kizárhatja.
A magánpanaszos és a sértett, valamint törvényes képviselőik és meghatalmazottjaik mindig jelen lehetnek a főtárgyaláson.
258. § A közerkölcsiség, a közrend és az állambiztonság, valamint a katonai szolgálati érdekek veszélyeztetésének okából a haditörvényszék elrendelheti, hogy oly egyének, a kik az eljárásban résztvenni hivatva nincsenek, a főtárgyaláson jelen nem lehetnek.
A nyilvánosság a sértett vagy a magánpanaszos inditványára akkor is kizárható, ha rágalmazás, zsarolás vagy becsületsértés miatt folyamatban levő eljárásban a tárgyalás nyilvánosságának megengedése a sértett vagy a magánpanaszos becsületének és jóhirnevének megóvását meghiusitaná.
Kizárható továbbá a nyilvánosság, ha a vádló, és a mennyiben jelen vannak, a sértett és a magánpanaszos, ugyszintén a vádlott és védője abba beleegyeznek.
A nyilvánosság kizárását a haditörvényszék zárt ülésben végzéssel rendeli el, a melyet irásba foglalni és indokolni kell. A végzés kihirdetése nyilvános.
259. § A nyilvánosságot kizáró végzés felolvasása után minden hallgatónak távoznia kell.
Mindazonáltal a vádlott csapattestének, osztályának és alosztályának parancsnokát, ugyszintén ama katonai hatóság vagy intézet főnökét, a melyhez a vádlott tartozik, a tényleges igazságügyi tiszteket, továbbá a sértettet és a magánpanaszost, valamint törvényes képviselőiket és meghatalmazottjaikat az ily határozat nem zárja ki.
Az elnöknek jogában áll, hogy a jelenlétet egyes más egyéneknek is megengedhesse.
260. § Ha a haditörvényszék a nyilvánosság kizárását határozta el, a vádlott kivánhatja, hogy részéről kijelölt három bizalmiférfi legyen jelen a főtárgyaláson. Ezek csak olyan egyének lehetnek, a kiknek a 257. § 1. és 2. bekezdése értelmében a nyilvános tárgyalásra a belépés meg van engedve és a bizalmi férfiak közrevonása nem szolgálhat okul a főtárgyalás félbeszakitására vagy elnapolására.
Ha a vádlottak többen vannak, összesen legfeljebb hat bizalmi férfi közrevonását kivánhatják, a kiknek választására nézve a vádlottaknak egymás közt kell megegyezésre jutniok. Ha köztük megegyezés nem jön létre, az elnök választ a javaslatba hozott bizalmi férfiak közül.
261. § Ha a nyilvánosság az állambiztonság veszélyeztetésének okából van kizárva és ily esetben a tárgyalás alá kerülő katonai kérdések titokbantartása megköveteli, a haditörvényszék arra az időre, mig e kérdések tárgyaltatnak, végzéssel a bizalmi férfiakat és a 259. § 2. bekezdésében megjelölt egyéneket is kizárhatja.
Az elnöknek jogában áll, hogy egyes egyéneknek ebben az esetben is megengedhesse a jelenlétet.
262. § Zárt ülés a haditörvényszék tagjainak megesketése után, a tárgyalás bármely szakában, még pedig akár az eljárás egy részére, akár az egész tárgyalásra nézve rendelhető el. Az itéletet azonban mindig nyilvánosan kell kihirdetni (312. §).
263. § A haditörvényszék, ha a nyilvánosságot az állambiztonság vagy a katonai szolgálati érdekek veszélyeztetésének okából zárja ki, a jelenlevő egyéneknek végzéssel kötelességükké teheti, hogy azokat a tényeket, a melyekről a tárgyalás utján tudomást szereznek, titokban tartsák. Ezt a végzést a tárgyalási jegyzőkönyvbe bele kell foglalni.
A ki ezt a titoktartási kötelességet jogosulatlan közléssel megszegi, azt, ha a hadseregi vagy a honvéd büntetőbiráskodás alatt áll, illetékes birósága egy héttől három hónapig, különösen sulyositó körülmények közt hat hónapig terjedhető egyszerü vagy szigoru fogsággal bünteti.
A polgári büntetőbiráskodás alatt álló azokat az egyéneket, a kik ily bűncselekményt követnek el, vétség miatt az illetékes polgári büntetőbiróság három hónapig terjedhető fogházzal és ezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel bünteti.
264. § A ki tényvázlatot, vádiratot vagy hadseregi bűnvádi eljárásra vonatkozó más hivatalos ügyiratot, mielőtt nyilvános tárgyaláson előterjesztették, hatósági engedély nélkül akár a maga egészében, akár kivonatosan közzétesz, továbbá a ki oly hadseregi bűnvádi eljárásból, a melyben a tárgyalás nyilvánossága ki volt zárva, a tárgyalásnak a nyilvánosság kizárásával védett valamelyik tárgyát hatósági engedély nélkül közzéteszi, e büncselekmény miatt a 263. § 2. és 3. bekezdése szerint büntetendő.
265. § Az elnök gyakorolja a főtárgyaláson a neki e bűnvádi perrendtartásban biztositott jogokat s ő köteles főleg a rend és a biztonság, a katonai fegyelem és a biróság méltóságának megfelelő illem fenntartásáról gondoskodni.
Annak, a kit a biróság előtt kihallgatnak, vagy a ki a birósághoz szól, állva kell beszélnie; de a szóló testi állapota vagy a kihallgatás hosszabb tartama miatt vagy más tekintetekből az elnök kivételt tehet.
266. § Tetszést vagy nem tetszést nyilvánitani tilos. Az elnöknek joga van azokat a hallgatókat, a kik a tárgyalást tetszésük vagy nem tetszésük nyilvánitásával vagy más módon zavarják, vagy a biróság méltóságát sértő módon viselkednek, meginteni és szükség esetében egyes vagy az összes hallgatókat a teremből eltávolittatni.
Az elnök azokat a hallgatókat, a kik a katonai fegyelmi fenyitő hatalom alá tartoznak s az övénél alacsonyabb rendfokozatban (rangosztályban) állnak, el is fogadhatja és a körülményekhez képest megfelelő fenyitéssel sujthatja. Azokat a hallgatókat, a kik ugyanolyan vagy magasabb rendfokozatban (rangosztályban) állnak, mint ő, előljáró-parancsnokságuknál megfenyités végett följelentheti.
A 2. bekezdés alá nem eső hallgatók megbüntetése végett az elnök a lakó- vagy tartózkodóhelyük szerint illetékes járásbirósághoz fordul. Ez a biróság éppen ugy jár el, mintha a rendzavaró viselkedés polgári büntetőbiróság előtt fordult volna elő. (185. § 5. bekezdése.)
267. § Ha a vádlott, a tanu, a szakértő, a sértett, a magánpanaszos vagy a két utóbbinak törvényes képviselője vagy meghatalmazottja a tárgyalást illetően illetlen magaviselettel zavarják, a biróságot megillető tiszteletet más módon sértik, gyalázó kifejezéseket használnak vagy nyilvánvalóan alaptalan, vagy a dologra nem tartozó vádaskodásokat hoznak fel, az elnök őket rendreutasitja és jogában áll őket szükség esetében eltávolittatni, a vádlottat azonban csak akkor, ha ez illetlen magaviseletével megintés után és annak a fenyegetésnek daczára sem hagy fel, hogy az ülésből el fogják távolitani.
Azokat az egyéneket, a kik a katonai fegyelmi fenyitő hatalom alá tartoznak és alacsonyabb rendfokozatban (rangosztályban) állnak, mint az elnök, ez hivatalból vagy a vádló vagy a megbántott egyén inditványára megfelelő fegyelmi fenyitéssel sujthatja és szükség esetében azonnal le is tartóztathatja. Azok ellen a vádlottak ellen, a kik polgári egyének, az elnök a 149. § 3. bekezdésében megjelölt büntetéseket vagy sulyosbitásokat alkalmazza.
Azokra a katonai egyénekre, a kik ugyanolyan vagy magasabb rendfokozatban (rangosztályban) állnak, mint az elnök, ugyszintén azokra az egyénekre, a kik a katonai fegyelmi fenyitő hatalomnak nincsenek alárendelve, a 266. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
Ha a vádlottat illetlen magaviselete miatt a teremből eltávolitják, az elnök őt, ha szabadlábon van, addig, mig a haditörvényszék elé ujból behivják, őrizet alá helyeztetheti. A tárgyalás távollétében folyik tovább, a bizonyitó eljárás befejezése előtt azonban őt a terembe kell hivni és az eljárás semmisségének terhe alatt, a távollétében felmerült lényeges körülményekről és arról, a mit a kihallgatott egyének vallottak, értesiteni kell.
268. § Ha a védő követ el ily rendzavarást, az elnök őt rendreutasithatja s ha katonai fegyelmi fenyitő hatalom alatt áll, megfelelő fegyelmi fenyitéssel sujthatja. A katonai fegyelmi fenyitő hatalom alatt nem álló védőre a haditörvényszék kétszáz koronáig terjedhető pénzbirságot szabhat ki, a mi ellen a védő nyolcz napon belül a legfelsőbb katonai törvényszékhez felfolyamodással élhet. A felfolyamodásnak felfüggesztő hatálya van.
Ha a védő helytelen magaviseletét folytatja, a haditörvényszék tőle a szót megvonhatja. Ebben az esetben a vádlottnak joga van a jelenlevő alkalmas egyének közül más védőt választani. A mennyiben ez nem lehetséges és hivatalból sem lehet védőt azonnal kirendelni, a főtárgyalás, ha a védelem kötelező vagy a haditörvényszék védő közreműködését szükségesnek tartja, más védő választása vagy kirendelése végett félbeszakitandó vagy elnapolandó. Ha mindez fenn nem forog, a főtárgyalást védő közreműködése nélkül kell folytatni.
A katonai védők lajstromába felvett védő minden megfenyitése a honvédelmi ministernek és ha a védő ügyvéd, illetékes fegyelmi hatóságának is bejelentendő.
269. § Ha a főtárgyalást a védő helytelen magaviselete miatt félbe kell szakitani vagy el kell napolni, a haditörvényszék a védőt végzéssel a félbeszakitás vagy az elnapolás okozta költségek megtéritésére kötelezheti.
E végzés ellen a védő nyolcz napon belül a legfelsőbb katonai törvényszékhez felfolyamodással élhet. A felfolyamodásnak felfüggesztő hatálya van.
A jogerős határozat végrehajtható közokirat erejével bir.
A végrehajtás végett a hadseregi biróság az illetékes polgári birósághoz fordul.
270. § Nem tényleges tisztek és hasonló állásu egyének, a kik katonai egyenruhában jelennek meg, a főtárgyaláson elkövetett s a 266-268. §-okban megjelölt rendzavarások miatt a katonai fegyelmi fenyitő hatalomnak vannak alávetve.
271. § A katonai ügyészt és az ügyészi tisztet rendzavarás miatt az elnök rendreutasithatja s megfenyités végett az illetékes parancsnoknál feljelentheti.
272. § A 266-268. §-ok alapján kiszabott fenyitések, a mennyiben ellenük felfüggesztő hatályu felfolyamodásnak helye nincs, a körülményekhez képest azonnal végrehajthatók; a megfenyitésre irányuló feljelentéseket a főtárgyalás után azonnal meg kell tenni.
Ha az idézett szakaszokban emlitett magaviselet büntetőbirósági uton üldözendő cselekmény, a 231. § rendelkezései alkalmazandók.
A megbántott vagy a megsértett egyénnek az a nyilatkozata, hogy az ellene elkövetett bűncselekmény miatt panaszjogát máskorra tartja fenn, vagy hogy erről lemond, a 266-271. §-okban foglalt rendelkezések alkalmazását nem gátolja.
273. § A főtárgyalást a tárgyalásvezető vezeti.
Köteles az igazság kideritését előmozditani és arról gondoskodni, hogy oly fejtegetéseket, a melyek a főtárgyalást az ügy tisztázásának előmozditása nélkül késleltetnék, mellőzzenek.
Ő hallgatja ki a vádlottat, a tanukat és a szakértőket s megállapitja azt a sorrendet, a melyben a szólásra jelentkezők beszélhetnek.
Ha több vádpont van, elrendelheti, hogy mindegyik vagy közülök némelyik külön tárgyaltassék.
Ha a főtárgyaláson az eljárás részleteire nézve tesznek inditványokat, ily közbeeső kérdések fölött a tárgyalásvezető határoz, ha a döntés a törvény szerint nem az elnököt vagy a haditörvényszéket illeti meg.
Ha ily inditványt a vádló vagy a vádlott ellenez, vagy ha a tárgyalásvezető azt tartja, hogy valamely nem kifogásolt inditványnak hely nem adható, vagy ha valamely inditvány elfogadása a főtárgyalásnak huszonnégy óránál hosszabb ideig tartó félbeszakitását vagy elnapolását tenné szükségessé, az inditvány fölött a haditörvényszék határoz. A haditörvényszéknek mind ezt a határozatát, mind minden közbeeső kérdés fölött hozott más határozatát megelőző tanácskozás és szavazás, a tárgyalásvezető inditványára az elnök rendelkezése alapján vagy a haditörvényszék belátásához képest titkos is lehet. A határozat indokai mindenkor kihirdetendők és a jegyzőkönyvben feltüntetendők.
274. § A tárgyalásvezető közvetlenül a főtárgyalás megkezdése előtt megállapitja, vajjon a haditörvényszék kellőképen van-e alakitva és vajjon azok az egyének, a kiket illetékes helyről birákul és jegyzőkönyvvezetőül kijelöltek, jelen vannak-e. Ezután zárt ülésben azt a kérdést intézi a haditörvényszék tagjaihoz, a jegyzökönyvvezetőhöz, valamint a vádlóhoz és a vádlotthoz, vajjon nem forog-e fenn ok a katonai birák valamelyikének vagy a jegyzőkönyvvezetőnek kizárására vagy mellőzésére. Az e tekintetben felhozott okok fölött a 118. § értelmében kell határozni. A haditörvényszéknek netalán szükségessé váló kiegészitése végett a biróság, vagy ha a főtárgyalást székhelyén kivül tartják, a tárgyalásvezető intézkedik. Ha a kiegészités azonnal nem lehetséges, a főtárgyalás elhalasztandó. Ugyanez áll, ha a vádlott a főtárgyaláson nem jelent meg és azonnal elő nem állitható. A főtárgyalás elmarad, ha a vádlott megszökött. (255. § 3. bekezdése.)
275. § A főtárgyalást az elnök nyitja meg akként, hogy az ügyet a jegyzőkönyvvezetővel kikiáltja.
A vádlott bilincs nélkül jelenik meg. Szükség esetén az elnök őt őr felügyelete alá helyeztetheti.
A bizonyitó eljárás során netán szükséges azokat a tárgyakat, a melyek a vádlottnak vagy a tanuknak felismerés végett felmutatandók lesznek, a tárgyalás megkezdése előtt a birósági terembe kell szállittatni.
276. § A vádlottat a tárgyalásvezető kikérdezi személyes viszonyairól s azután a nem állandó birákat, valamint a netalán közrevont pótbirákat megesketi, hozzájuk a következő szavakat intézvén:
„Esküdjenek Önök a mindenható és mindentudó Istenre, hogy birói kötelességeiket hiven teljesitik s legjobb tudomásuk és lelkiismeretük szerint fognak szavazni.”
A birák, az elnöktől lefelé, külön egyenkint, e szavakkal eskösznek:
„Esküszöm, Isten engem úgy segéljen!” Az esküttevő hitvallása nem tesz különbséget.
Ha ugyanarra a napra több oly főtárgyalás van kitüzve, a melyeknél ugyanazok a birák szerepelnek, elég, ha a tárgyalásvezető a későbbi tárgyalásokon a korábbi tárgyalás alkalmával tett birói esküre utal.
277. § A birói eskü kivétele után a tárgyalásvezető a jegyzőkönyvvezetővel névszerint felhivatja a főtárgyalásra megidézett egyéneket és utasitja a tanukat és a szakértőket, miután őket leteendő vagy már letett esküjök szentségére figyelmeztette, hogy a részükre kijelölt szobába távozzanak és ezt engedelme nélkül hosszabb időre el ne hagyják.
A tárgyalásvezető a sértettet és a magánpanaszost, ha tanuk gyanánt kell őket kihallgatni, a körülményekhez képest szintén kötelezheti az ülésterem elhagyására. Kihallgatásuk után azonban, kivánatukra, a távollétükben tárgyaltakról értesitendők.
A tárgyalásvezető az iránt is intézkedik, hogy a tanuk és a szakértők egymással és a vádlottal össze ne beszélhessenek, vagy engedelme nélkül el ne távozhassanak.
A tárgyalásvezető továbbá, valahányszor az igazság kideritése végett czélszerünek tartja, elrendelheti, hogy a szakértők mind a vádlottnak, mind a tanuknak kihallgatása alatt az ülésteremben maradjanak.
278. § Ha valamelyik tanu vagy szakértő a főtárgyalásra meg nem jelent vagy ha ők vagy a vádlott idő előtt eltávoztak, az elnök, a mennyiben az elmaradt egyének gyors előállitása remélhető, haladéktalan megjelenésük végett a szükséges intézkedéseket megteszi s a körülményekhez képest rögtönös elővezetésük iránt is intézkedik.
A vádlott jelenléte nélkül a főtárgyalást megtartani nem szabad. Ha tehát a vádlott előállitása azonnal nem lehetséges, a főtárgyalás félbeszakitandó vagy elnapolandó. Ha a vádlott a főtárgyalás alatt megszökik vagy meghal, az első esetben a főtárgyalás abbahagyandó és a XXV. fejezetben szabályozott eljárás inditandó meg, a második esetben pedig a haditörvényszék a további eljárást végzéssel megszünteti.
Ha valamelyik meg nem jelent tanut vagy szakértőt azonnal előállitani nem lehetséges, a haditörvényszék a vádló, a magánpanaszos, a vádlott és a védő meghallgatása után határoz, vajjon a főtárgyalás félbeszakittassék, elnapoltassék vagy folytattassék-e, és vajjon a tárgyalás folytatása esetében az illető tanunak vagy szakértőnek élőszóval kihallgatása helyett a megelőző eljárás során tett vallomása olvastassék-e fel, vagy ha még kihallgatva nem volt, a 249. § értelmében hallgassák-e ki. A haditörvényszék ezt a végzést későbbre is halaszthatja.
279. § A főtárgyalásról igazolatlanul elmaradt oly tanunak vagy szakértőnek megbüntetésére, a ki nem tartozik a tényleges katonai egyének közé, a 185. és a 208. § rendelkezései megfelelően alkalmazandók. A megbüntetés a főtárgyalás félbeszakitásától vagy elnapolásától független.
Az oly tanut vagy szakértőt, a kinek meg nem jelenése miatt a főtárgyalást félbeszakitották vagy elnapolták, a mennyiben tényleges katonai egyén és elmaradását nem igazolta, a haditörvényszék külön végzéssel az elmaradásával meghiusitott főtárgyalás költségeiben elmarasztalhatja, a mely esetben a 269. § 2-4. bekezdései megfelelő alkalmazást nyernek.
Ha a meg nem jelent tanu vagy szakértő nem tartozik a tényleges katonai egyének közé, a meghiusitott főtárgyalás költségeiben elmarasztalása végett a hadseregi biróság ahhoz a járásbirósághoz fordul, a melyet a 185. § szerint a meg nem jelent egyén megbüntetése végett kell megkeresni. Ez a biróság éppen ugy jár el, mintha a tanu vagy a szakértő valamely polgári büntetőbiróság főtárgyalásáról maradt volna el. (185. § 5. bekezdése.)
Az elmaradt tanu megjelenésének biztositása végett ellene, ha tényleges katonai egyén, elővezető parancs bocsátható ki, más esetben az illetékes polgári hatóság az elővezetés iránt megkereshető.
280. § Ha a védő oly bűnvádi ügyben, a melyben a védelem kötelező, a főtárgyalásról elmaradt vagy idő előtt eltávozott s más védőt azonnal közrevonni (268. § 2. bekezdése) nem lehetséges, a főtárgyalás félbeszakitandó vagy elnapolandó.
Azokban az esetekben, a melyekben a védelem nem kötelező, a főtárgyalás a választott vagy a kirendelt védő elmaradása vagy idő előtti eltávozása miatt csak akkor szakitandó félbe vagy napolandó el, ha a haditörvényszék védő közreműködését szükségesnek tartja.
Ha a védő szabályszerü idézés daczára a tárgyaláshoz igazolatlanul meg nem jelenik vagy a tárgyalás befejezése előtt eltávozik, őt megfenyitése végett, a mennyiben katonai fegyelmi fenyitő hatalom alatt áll, előljáró parancsnokságánál, más esetben illetékes fegyelmi hatóságánál kell feljelenteni. Ily esetekben a 269. § megfelelően alkalmazandó.
281. § Ha a 278-280. §-okban megjelölt akadályok egyike sem forog fenn, az elnök a tanuknak és szakértőknek (277. § 4. bekezdése) távozása után, semmisség terhe alatt a vádiratot felolvastatja, a dandárbirósági eljárásban a vádat az ügyészi tiszttel előadatja.
282. § Ezután a tárgyalásvezető a vádlottat a vád tárgya felől kihallgatja. Ha a vádlottak többen vannak, a tárgyalásvezető elrendelheti, hogy mindegyikük külön, a többiek távollétében hallgattassék ki.
Ha a vádlott a hozzá intézett kérdésre odanyilatkozik, hogy a vádiratot nem értette meg, ezt neki a tárgyalásvezető megmagyarázza.
Ha a vádlott a vádra azzal a nyilatkozattal felel, hogy nem bűnös, a tárgyalásvezető figyelmezteti őt, hogy a váddal a tényállás összefüggő elbeszélését állithatja szembe és hogy minden egyes bizonyiték előterjesztése után arra észrevételeit megteheti, továbbá hogy a megelőző eljárás során a bizonyitás kiegészitése czéljából tett, de mellőzött inditványait ismételheti és uj bizonyitásfelvételeket inditványozhat.
Ha a vádlott korábbi vallomásától eltér, az eltérésnek oka felől meg kell őt kérdezni. A tárgyalásvezető mind ebben az esetben, mind pedig akkor is, ha a vádlott valamely kérdésre a feleletet megtagadja, a korábbi vallomásáról szóló jegyzőkönyvet egészben vagy részben felolvastathatja.
A vádlott nem kényszerithető, hogy a hozzá intézett kérdésekre feleljen.
A vádlott a főtárgyalás alatt is értekezhetik védőjével; de nem szabad közvetlenül a hozzá intézett kérdés után védőjétől a feleletre nézve tanácsot kérnie.
Egyebekben a XI. fejezet rendelkezései megfelelően alkalmazandók.
283. § A vádlott kihallgatása után a bizonyitékok előterjesztése következik a tárgyalásvezető által meghatározott sorrendben és rendszerint a vádló bizonyitékait kell első sorban felvenni.
A vádló egyes bizonyitékoktól a főtárgyalás folyamában elállhat, de csak a vádlott beleegyezésével. Éppen igy elállhat a vádlott is egyes bizonyitékoktól, ha a vádló beleegyezik.
A haditörvényszék a vádló vagy a vádlott inditványa nélkül is elhatározhatja egyes előkészitett bizonyitékok felvételének mellőzését, ha a főtárgyalás folyamában teljesen feleslegesekké váltak.
Mind a tárgyalásvezető, mind a haditörvényszék elrendelheti a főtárgyalás alatt, inditványra vagy hivatalból, olyan uj tanuk vagy szakértők kihallgatását, a kiktől a tárgyalás fejleményei szerint fontos tények felvilágositása várható, továbbá más uj bizonyitékok felvételét vagy megszerzését. Ha az uj bizonyitásfelvétel végett a főtárgyalást huszonnégy óránál hosszabb időre félbe kellene szakitani vagy el kellene napolni, mindig a haditörvényszék határoz. A szükséges idézések és esetleges elővezetések iránt az elnök intézkedik.
A főtárgyaláson elrendelt szemlét maga a haditörvényszék tartja meg, vagy ha ez nehezen kivihető, az elnök intézkedésére, a haditörvényszéknek két tagjával és a jegyzőkönyvvezetővel a tárgyalásvezető. Az utóbbi esetben a tárgyalásvezető a szemle befejeztével a haditörvényszéknek azonnal jelentést tesz. A tartandó szemle helyét és idejét a vádlóval, a vádlottal és védőjével semmisség terhe alatt idejekorán közölni kell és nekik, valamint a sértettnek, a magánpanaszosnak és ez utóbbinak törvényes képviselőinek és meghatalmazottjainak meg kell engedni, hogy annál jelen lehessenek. A 132. § 1. bekezdése megfelelően alkalmazandó.
Uj bizonyiték felvétele és megszerzése nem tagadható meg azért, mivel a bizonyitékot vagy a bizonyitandó tényt későn hozták fel.
284. § A tanukat és a szakértőket a főtárgyaláson általában a XIII. és XIV. fejezet rendelkezései szerint kell kihallgatni, a mennyiben az alábbi rendelkezések eltérést nem tartalmaznak.
A tanuk és a szakértők egyenkint hivatnak be és a vádlott jelenlétében hallgattatnak ki. Kihallgatásuk előtt fel kell őket szólitani, hogy igazat valljanak. Azok a szakértők, a kik e minőségükben már általánosságban megesketvék, továbbá azok a tanuk és szakértők, a kik a megelőző eljárás során az esküt már letették, nem tesznek ujból esküt, hanem csak letett esküjök szentségére figyelmeztetendők.
Ezt az esetet kivéve, a szakértő az általános kérdésekre adott válasza után és a további kihallgatás előtt a 209. § szem előtt tartásával megesketendő.
A tanuk kihallgatásuk után tesznek esküt. A megesketés elmaradhat, ha a vádló és a vádlott beleegyeznek; a haditörvényszék azonban hivatalból is elhatározhatja, hogy valamelyik tanut esküre nem bocsát.
A fölött, vajjon azok a tanuk és szakértők, a kiket a tárgyalásvezető intézkedése vagy a haditörvényszék végzése folytán hivatalból idéztek meg, tegyenek-e esküt, a vádló és a vádlott meghallgatása után a haditörvényszék határoz.
Ha a főtárgyalást azért kell félbeszakitani, vagy elnapolni, mert valamelyik tanu a vallomást vagy eskütevést, vagy valamelyik szakértő a szemlénél a közreműködést vagy a véleményadást vagy az eskütevést törvényes ok nélkül megtagadja, a 193. és 208. §-ok rendelkezésein kivül a 279. § 2. és 3. bekezdésének rendelkezései is megfelelően alkalmazandók.
285. § A tárgyalásvezető köteles gondoskodni arról, hogy még ki nem hallgatott tanu a bizonyitó eljárásnál egyáltalában, még ki nem hallgatott szakértő pedig egy másik szakértőnek ugyanarra a tárgyra vonatkozó kihallgatásánál jelen ne legyen.
A szembesitéseket (167. és 198. §) a tárgyalásvezető rendeli el; a fölött, hogy szükséges-e tiszteket egymással vagy másokkal szembesiteni, csakis a haditörvényszék határozhat.
A tanuk és a szakértők kihallgatásuk után mindaddig az ülésteremben maradnak, mig a tárgyalásvezető őket el nem bocsátja. Azt, vajjon tovább is az ülésteremben maradhatnak-e, a 257-262. §-ok rendelkezései szerint kell elbirálni.
A tárgyalásvezető intézkedhetik, hogy a kihallgatott tanuk az üléstermet elhagyják és később ujra behivassanak s akár egyedül, akár más tanuk jelenlétében ismételten kihallgattassanak.
A tanuk egymást vallomásaik miatt kérdőre nem vonhatják.
A vádlottat minden egyes tanu, szakértő vagy vádlott-társ kihallgatása, valamint minden egyes jegyzőkönyv vagy okirat felolvasása után meg kell kérdezni, hogy van-e valami észrevétele.
286. § Az elnökön és a tárgyalásvezetőn kivül a többi birák és a pótbirák, valamint a vádló és a vádlott, ugyszintén védője is intézhetnek, miután a tárgyalásvezető nekik e végből a szót megadta, a kihallgatandó egyének mindegyikéhez, nevezetesen a vádlotthoz is kérdéseket. A tárgyalásvezető oly kérdéseket, a melyeknek nézete szerint helyük nincs, visszautasithat. Ha valaki homályos vagy értelmetlen kérdést tett, a tárgyalásvezető a kérdezőt szándékának kimagyarázására vagy világos kifejezésére hivja fel.
A tárgyalásvezető a kérdések közvetlen intézését megtilthatja, ha a kérdező a kérdezés jogával, ismételt megintés daczára, visszaél.
287. § A tárgyalásvezető a vádlottat valamelyik tanu vagy vádlott társ kihallgatása alatt a vallomástétel szabadságának érdekében kivételesen eltávolittathatja az ülésteremből. Köteles azonban a vádlottal, mihelyt őt visszatérése után a távolléte alatt tárgyalt kérdés felől kihallgatta, mindazt közölni, a mi távollétében történt, nevezetesen az időközben tett vallomásokat is.
Ha ez a közlés elmaradt, azt a bizonyitó eljárás befejezéseig semmisség terhe alatt pótolni kell.
288. § A részestársak és a tanuk kihallgatásáról szóló jegyzőkönyvek, továbbá a szakértői vélemények csak a következő esetekben olvashatók fel:
1. ha a kihallgatott egyének időközben meghaltak, ha tartózkodóhelyük ismeretlen, vagy ha személyes megjelenésük egykönnyen aggkoruk, betegségük vagy gyengeségük okából, vagy tartózkodóhelyüknek távolsága, felette nagy költség, vagy a katonai szolgálatban beállható zavar vagy más fontos ok miatt nem volt megvalósitható;
2. ha a főtárgyaláson kihallgatott egyének korábban tett vallomásuktól, vagy adott véleményüktől lényeges körülményekre nézve eltérnek;
3. ha tanuk a nélkül, hogy erre joguk volna, ha terhelttársak a vallomást megtagadják;
4. ha a felolvasásba a vádló és a vádlott beleegyeznek és a tárgyalásvezető hozzájárul;
5. ha a kihallgatott tanu a királyi ház tagja, vagy ha őt a nemzetközi jog szerint területenkivüliség vagy személyes mentesség illeti meg.
A főtárgyalást megelőző eljárás alatt adott szakértői vélemény továbbá felolvasható, ha azt testi sértések eseteiben tényleges szolgálatot teljesitő katonaorvos, vagy orvosi közszolgálatban álló más orvos előzetes birósági szemle nélkül (220. § utolsó bekezdése), vagy ha a véleményt a 214. § 2. és 215. § 1. bekezdése értelmében a katonai egészségügyi bizottság vagy más állami szakhatóság vagy intézet vagy ilyen közeg adta.
Ha valamely jegyzőkönyvnek vagy véleménynek a tárgyalásvezető által elrendelt felolvasását a vádló vagy a vádlott ellenzi, a felolvasás megengedhetősége fölött a haditörvényszék határoz.
A felolvasás oka a tárgyalási jegyzőkönyvben mindig megemlitendő.
Szemle- és leletfelvételeket, sérülési jelentéseket, a vádlott ellen korábban hozott büntető itéleteket, személyi és erkölcsi okmányait, hatósági értesitéseket és bizonyitványokat, valamint egyéb olyan okiratokat és iratokat, a melyek az ügyre nézve jelentősek, fel kell olvasni, hacsak mind a vádló, mind a vádlott, mind a tárgyalásvezető a felolvasásról le nem mond.
A tanuzás kötelessége alól mentes tanu vallomásáról szóló jegyzőkönyv nem olvasható fel, ha az ilyen tanu utólagosan, különösen a főtárgyaláson az őt megillető mentességet igénybe veszi.
289. § A tárgyalásvezető a bizonyitó eljárás folyamában vagy befejeztével felmutatja a vádlottnak és a mennyiben szükséges, a tanuknak és a szakértőknek is azokat a tárgyakat, a melyek a tényállás tisztázására szolgálhatnak és nyilatkozatra hivja fel őket, vajjon azokat felismerik-e.
290. § A bizonyitás felvétele után a tárgyalásvezető kérdést intéz a vádlóhoz, a magánpanaszoshoz, a vádlotthoz és védőjéhez, vajjon nem kivánnak-e a bizonyitás kiegészitése iránt inditványt tenni.
Tagadó válasz esetében, vagy ily inditvány elutasitása vagy az uj bizonyiték felvétele után az elnök a bizonyitó eljárást befejezettnek nyilvánitja.
291. § A bizonyitó eljárás befejezése után az elnök a vádlónak adja meg a szót a végből, hogy inditványát mind a vádlott bűnösségére, mind az ellene alkalmazandó büntető rendelkezésekre vonatkozólag megtegye és megokolja. Arra nézve, hogy az alkalmazandó büntetési tételen belül a büntetést a biróság mily mértékben szabja ki, a vádló határozott inditványt nem tesz. A dandárbiróságok előtt az ügyészi tiszt arra szoritkozhatik, hogy inditványt tesz általában a törvény alkalmazására.
A vádlottnak és védőjének joga van erre válaszolni. Ha a vádlottak többen vannak, a perbeszédek sorrendjét a tárgyalásvezető határozza meg. Ha a vádló a vádlottnak vagy a védőnek fejtegetéseire válaszol, mindenesetre a vádlottat és védőjét illeti az utolsó felszólalás.
292. § Ha a vádló a főtárgyalás eredményéhez képest a vádlottat elitélhetőnek nem tartja, vagy a magánpanaszos a főtárgyaláson a megbüntetésre irányuló kérelmét visszavonja (105. §), a vádló a vádat elejti.
A vád elejtését meg kell okolni.
293. § Ha a vádló a bizonyitó eljárás következtében akképen látja a tényálladékot megváltozottnak, hogy a vádlott más bűncselekményben mutatkozik bünösnek, mint a melylyel a vádirat vagy a büntető inditvány szerint vádolva volt, a bizonyitó eljárás befejezése után vagy azonnal előterjeszti a megváltozott tényálladékra alapitott vádinditványát, vagy pedig oly czélból, hogy megfelelő vádat emelhessen, a főtárgyalás félbeszakitása vagy elnapolása iránt tesz inditványt.
Ha a vádló a főtárgyalás alatt arról győződik meg, hogy a vádlottat a vád tárgyává tett bűncselekményen kivül a hadseregi biróságok utján büntetendő más bűncselekmény is terheli, a vádat arra az illetékes parancsnok jóváhagyásának kieszközlése nélkül is kiterjesztheti.
A vádló azonban azt is inditványozhatja, hogy a főtárgyalás a megfelelő vád emelése végett félbeszakittassék vagy elnapoltassék, vagy hogy részére az ujonnan kiderült tett önálló üldözésének joga fenntartassék, a mely esetben azután az ujonnan felmerült bűncselekmény üldözéséhez az illetékes parancsnok utasitására van szükség. (3. §)
Csak kivánatra üldözhető bűncselekmények tekintetében a vádló az előbbi bekezdésben emlitett inditványokat csupán a jogosultnak a bűnvádi üldözés iránt előzetesen előterjesztett kivánata után teheti meg.
294. § Ha a vádló a főtárgyalás folyamában arról győződik meg, hogy a vád alapjául szolgáló tett nem tartozik a vád szerint feltételezett hadseregi büntetőbiráskodás alá, az ügynek az illetékes helyre áttételét inditványozza.
Ugyanez történik akkor is, ha a dandárbirósági főtárgyalás alatt az ügyészi tiszt arra a meggyőződésre jut, hogy a vád alapjául szolgáló tett magában véve vagy azért, mert más bűncselekménynyel halmazatban van, a hadosztálybiróság tárgyi illetékességéhez tartozik.
295. § Arra az inditványra nézve, a melyet a főtárgyalásnak a vád emelése czéljából félbeszakitása vagy az ügynek illetékes helyre áttétele végett a vádló a 293. és a 294. § értelmében tesz, a vádlottat meg kell hallgatni.
A vád megváltoztatása vagy kiterjesztése esetében a tárgyalásvezető köteles a vádlottnak megmagyarázni a vád tekintetében beállott változást és meggyőződni, hogy ennek következményeit a vádlott felfogta-e.
Ennek megtörténte után a vádlott megkérdezendő, hogy a vád megváltoztatása vagy kiterjesztése miatt a védelem előkészitése végett nem kivánja-e a főtárgyalás félbeszakitását vagy elnapolását.
Ezt a kérdést és az adott feleletet a tárgyalási jegyzőkönyvbe semmisség terhe alatt bele kell foglalni.
296. § A vádló, a vádlott és a védő perbeszédeit nem szabad félbeszakitani. Csakis az elnök és a tárgyalásvezető szakithatja akkor félbe, ha tartalmuk a közrendet, az erkölcsiséget, a katonai fegyelmet vagy a katonai szolgálati titkot sérti vagy veszélyezteti, ha a perbeszédek bűncselekményt vagy oly kifejezéseket foglalnak magukban, a melyek másnak becsületét szükség nélkül érintik, ha oly körülményt hoznak fel, a melynek bizonyitását a katonai büntetőjog kizárja, végül ha a felszólaló az ügygyel egyáltalában össze nem függő, hosszadalmas fejtegetésekbe bocsátkozik.
Ha a vádlottnak csekélyebb műveltsége, a kifejezésekben vagy a tárgyalási nyelvben járatlansága kivánatossá teszi, a tárgyalásvezető a perbeszédek tartalmát röviden összegezve megmagyarázza, még pedig ha szükséges, tolmács segitségével.
297. § Miután az elnök a tárgyalásvezető meghallgatása után a tárgyalást befejezettnek nyilvánitotta, a biróság itélethozás végett a jegyzőkönyvvezetővel együtt a tanácskozó terembe vonul vissza vagy e czélból az elnök az üléstermet kiüriteti. A vádlottat, ha fogva van, a főtárgyalás terméből egyelőre kivezetik, a szabadlábon levő vádlottat az elnök szükség esetében őrizet alá véteti.
A határozathozásban a haditörvényszéknek csak oly tagja vehet részt, a ki a főtárgyalás egész tartama alatt jelen volt.
A tanácskozás és szavazás alatt a haditörvényszék tagjai és a jegyzőkönyvvezető senki mással nem érintkezhetnek.
298. § A tárgyalásvezető összegezi a tárgyalás eredményét és meginditja a tanácskozást a hozandó itélet fölött. A tanácskozás befejeztével a szavazás következik a 74-79. §-ok rendelkezései szerint.
299. § A haditörvényszék, ha az ügynek bővebb tisztázását tartja szükségesnek, végzéssel az eljárás kiegészitését s e czélból, ha kell, a főtárgyalás félbeszakitását vagy elnapolását rendeli el.
300. § Ha a haditörvényszék a vádló inditványához képest vagy ily inditvány nélkül is, a főtárgyalás folyamában vagy befejezése után azt tartja, hogy a vádlott nem tartozik a hadseregi büntetőbiráskodás alá, saját illetéktelenségét itélettel azonnal kimondja.
Ugyanigy kell eljárni és az ügyet az illetékes helyre azonnal át kell tenni akkor is, ha a dandárbiróság haditörvényszéke a bűnvádi ügyet a hadosztálybiróság hatáskörébe tartozónak tartja. Ez az itélet azután a hadosztálybiróság eljárásában a nyomozó eljárás teljesitése nélkül benyujtott vádiratot helyettesiti.
Az illetékes biróság (parancsnok) rendelkezéseig a vizsgálati fogság fenntartása fölött a haditörvényszék határoz.
301. § A haditörvényszék nem nyilvánithatja magát illetéktelennek azért, mivel az ügy a 2. § értelmében fegyelmi uton elintézhető lett volna, vagy mivel azt tartja, hogy a vád emelésénél a közös haderő biróságainak illetékességére nézve a II. fejezetben megállapitott alapelvek megtartattak ugyan (300. §), azonban a vádemelést személyi tekintetben nem illetékes parancsnok rendelte el. Nem nyilvánithatja magát továbbá illetéktelennek a hadosztálybiróság haditörvényszéke akkor, ha nézete szerint a bünvádi ügy a dandárbiróság elé tartozik, a dandárbiróság haditörvényszéke pedig akkor, ha a bűnvádi ügyet magasabb foku biróság utasitotta a dandárbiróság elé.
302. § A haditörvényszék a vádló inditványához csak annyiban van kötve, hogy nem mondhatja ki a vádlottat bűnösnek oly tettben, a melyre a vád sem eredetileg nem irányult, sem a főtárgyaláson ki nem terjesztetett.
Ha a haditörvényszék azt tartja, hogy a vád alapjául szolgáló tények magukban vagy kapcsolatban azokkal a körülményekkel, a melyek csak a főtárgyalás folyamában merültek fel, más bűncselekményt állapitanak meg, mint a melyet a vád megjelölt, a haditörvényszék tekintet nélkül arra, hogy a vádló tett-e erre czélzó inditványt, saját jogi meggyőződése szerint hoz itéletet és a vádban foglalt minősitéshez kötve nincs. Ha a vádlott tette a haditörvényszék nézete szerint sulyosabban büntetendő mint az, a melyre a vád irányult, vagy ha arra oly minősités alkalmazható, a mely uj irányban teszi a védelemnek előkészitését szükségessé, a haditörvényszék a vádlót és a vádlottat itélethozás előtt, semmiség terhe alatt, meghallgatja és a főtárgyalás félbeszakitása vagy elnapolása iránt netalán tett inditványaik fölött határoz.
Ha a tett a haditörvényszék nézete szerint oly bűntett, a mely a 88. § 1. bekezdése értelmében védő közrevonását teszi szükségessé, a haditörvényszék itélet hozásába egyáltalában csak akkor bocsátkozhatik, ha a vádlottnak a főtárgyaláson védője volt. Ellenkező esetben a főtárgyalás abbanhagyandó és az itélethozást olyan uj főtárgyalásra kell fenntartani, a melyen a védő is vesz részt.
A 2. bekezdésben a vádlónak és a vádlottnak itélethozás előtt való meghallgatására nézve foglalt rendelkezések a dandárbirósági eljárásban és abban az esetben, ha fegyelmi kihágások megjelölése változik, nem alkalmazandók.
303. § Ha a vádlott a hadosztálybirósági eljárásban a vád alapjául szolgáló bűncselekményen felül a főtárgyalás alkalmával még más bűncselekmény gyanujába is kerül, a haditörvényszék a tárgyalást és az itéletet a katonai ügyész inditványára (293. § 2. és 3. bekezdés) erre a tettre is kiterjesztheti.
Ha azonban az uj tett a haditörvényszék nézete szerint olyan bűntett, a mely a 88. § 1. bekezdése értelmében védő közrevonását teszi szükségessé, a tárgyalás és az itélet erre a tettre csak abban az esetben terjeszthető ki, ha a vádlottnak a főtárgyaláson védője volt.
Ahhoz, hogy az uj tett a tárgyalás és az itélethozás körébe bevonható legyen, a vádlott beleegyezése csak akkor szükséges, ha elitélése esetében e tett miatt rá oly büntető rendelkezés nyerne alkalmazást, a mely szigorubb, mint az, a mely a vádiratban foglalt bűncselekmények közül a legsulyosabbikra alkalmazandó volna.
Ha ily esetben a vádlott nem egyezik bele abba, hogy az itéletet azonnal meghozzák, vagy ha ez azért nem lehetséges, mert az ügynek gondosabb előkészitése szükséges, vagy ha a főtárgyalást a 2. bekezdés esetében védő közbenjötte nélkül tartották meg, az itéletnek a vád tárgyára kell szoritkoznia s a katonai ügyész számára fenn kell tartani azt a jogot, hogy az ujonnan felmerült tettet önállóan üldözhesse.
Ugyanez áll mindazokra az esetekre, a melyekben a haditörvéyszék a katonai ügyész részéről a főtárgyalás félbeszakitása vagy elnapolása iránt tett inditványnak helyt nem ád.
A haditörvényszék inditványra vagy hivatalból is elhatározhatja a főtárgyalás félbeszakitását vagy elnapolását. A körülményekhez képest a főtárgyalást abbanhagyhatja és a vádlott terhére eső valamennyi bűncselekmény fölött a döntést egy későbbi főtárgyalásra tarthatja fenn.
Az utóbbi esetben, ugyszintén akkor, ha az ujonnan felmerült tett önálló üldözése a katonai ügyésznek fentartatott, az illetékes parancsnoknak az ügyészi vagy a birósági nyomozó eljárást vagy a vádemelést nyolcz nap alatt el kell rendelnie.
304. § A dandárbirósági eljárásban az ujonnan felmerült tett fölött, az ügyészi tiszt inditványára (293. § 2. és 3. bekezdése) mindig lehet itéletet hozni, ha a tett a dandárbiróság hatáskörébe tartozik és az ügy gondosabb előkészitése a védelem szempontjából sem mutatkozik szükségesnek. Ha az ujonnan felmerült tett a hadosztálybiróság hatáskörébe tartozik, a haditörvényszék az itélethozástól a saját hatáskörébe tartozó büncselekmény tekintetében is tartózkodni és a 300. § szerint eljárni köteles.
Egyebekben a 303. § rendelkezéseit a dandárbirósági eljárásban is megfelelően alkalmazni kell.
305. § A haditörvényszék az itélethozásnál csak azt veheti tekintetbe, a mi a főtárgyaláson előfordult. Ügyiratok csak annyiban szolgálhatnak bizonyitékul, a mennyiben a főtárgyaláson felolvasták.
A haditörvényszék a bizonyitékokat megbizhatóságukra és bizonyitó erejükre nézve ugy egyenkint, mint belső összefüggésükben gondosan és lelkiismeretesen megvizsgálja és szabad meggyőződése szerint határoz.
306. § A haditörvényszék a vádlottat a vád alól itélettel felmenti:
1. ha az illetékes parancsnoknak a vád emelésére e törvény szerint szükséges utasitása hiányzik;
2. ha a vádló a vádat elejtette, mielőtt a haditörvényszék itélethozás végett visszavonult;
3. ha oly vétségről van szó, a mely büntetőbirósági uton csak a jogosult kivánatára üldözhető és kiderül, hogy az eljárást ily kivánat nélkül inditották meg, vagy a jogosultnak kifejezett akarata ellenére folytatták;
4. ha a haditörvényszék ugy találja, hogy a vád alapjául szolgáló tett nem büntetendő cselekmény, vagy a tényálladék nincs megállapitva, vagy az, hogy a vádlott a terhére rótt bűncselekményt elkövette, nincs bebizonyitva, vagy oly körülmények forognak fenn, a melyek a büntethetőséget kizárják vagy megszüntetik, vagy hogy az üldözés az 1-3. pontokban meg nem jelölt egyéb okokból ki van zárva.
Ha az 1-3. pontokban emlitett körülmények valamelyike a bizonyitó eljárás megkezdése vagy befejezése előtt következik be vagy állapittatik meg, az itéletet a bizonyitó eljárás teljesitése vagy folytatása nélkül kell meghozni.
307. § Az itéletnek, a melyet a tárgyalásvezető szerkeszt s az elnök, a tárgyalásvezető és a jegyzőkönyvvezető irnak alá, tartalmaznia kell:
1. ezt a feliratot: „Ő Felsége Ausztria császára és Magyarország apostoli királya nevében!”;
2. a biróság megjelölését és a haditörvényszék elnökének, a tárgyalásvezetőnek, a jegyzőkönyvvezetőnek, a vádlónak, a magánpanaszosnak és a védőnek nevét és rendfokozatát;
3. a vádlott családi és utónevét, valamint azt a nevet, a mely alatt ő esetleg még egyébként ismeretes, szülőhelyét, községi illetőségét, korát, továbbá vallását, családi állapotát, rendfokozatát, csapattestét (hatóságát, intézetét), udvari és közjogi méltóságait (czimeit), akadémiai fokozatát (iparát, foglalkozását), lakó- vagy tartózkodóhelyét, a mennyire ezek a körülmények ismeretesek;
4. azoknak a bűncselekményeknek törvényes megjelölését, a melyekre az eredeti vagy a megváltozott vád irányult;
5. a főtárgyalásnak és az itélethozásnak napját és helyét;
6. a vádlott elitélését, vagy a vád alól felmentését, vagy az illetéktelenség kimondását;
7. az indokolást, a mely a rendelkező résztől elkülönitendő.
A 6. és a 7. pontban foglalt rendelkezések meg nem tartása semmisségi ok.
308. § A vádlott elitélése esetében az itélet rendelkező részének még tartalmaznia kell:
1. azt, hogy minő tettben találtatott a vádlott bűnösnek, még pedig az ismertető jelekül szolgáló és bizonyos büntetési tételt maguk után vonó körülményeknek kifejezett megjelölésével;
2. azt, hogy miféle bűncselekményt állapitanak meg azok a bebizonyitottaknak vett tények, a melyekben a vádlott bűnösnek találtatott (minősités);
3. azt, hogy minő büntetésre és jogkövetkezményekre itéltetik a vádlott;
4. azt, hogy a büntető törvényeknek mely rendelkezései vagy mely büntető szabályok alkalmaztattak ellene;
5. pénzbüntetés kiszabásánál annak a szabadságvesztésbüntetésnek meghatározását, a mely a pénzbüntetés behajthatatlansága esetében helyébe lép; végül
6. intézkedést az előzetes letartóztatásnak vagy a vizsgálati fogságnak, avagy az esetleg kiállott fegyelmi vagy birósági büntetésnek betudásáról a kiszabandó büntetésbe.
Ha a biróság több egyénre szab ki halálbüntetést, az itéletben azt a sorrendet is meghatározza, a melyben az elitéltek kivégzendők.
Az 1., a 2. és a 3. pontban foglalt rendelkezések meg nem tartása semmiségi ok.
309. § A haditörvényszéknek jogában áll igen fontos és tulnyomó enyhitő körülmények találkozása esetében:
1. az agyonlövés általi halálbüntetés helyett három évnél nem rövidebb tartamu börtönt vagy sulyos börtönt megállapitani, sulyos börtönt azonban csak akkor, ha a bűncselekményt a katonai büntetőjog ama különös ismertető jelek hiányában, a melyektől a halálbüntetés alkalmazása függ, sulyos börtönnel sujtja;
2. a börtönbüntetést, a mely tiz és husz év között vagy életfogytig volna megállapitandó, nem ugyan fokra nézve megváltoztatni, hanem tartamban, de három évnél nem alább leszállitani;
3. oly esetekben, a melyekben a börtönbüntetés öt és tiz év között van meghatározva, mind a börtönbüntetést enyhébb fokra változtatni, mind a büntetés tartamát, de egy évnél nem alább leszállitani.
Ezt a rendkivül enyhitő jogot azoknál a határozott időtartamu szabadságvesztésbüntetéseknél is lehet alkalmazni, a melyek a katonai büntetőjog szerint a miatt, mert a tettes a tett idején a husz éves életkort még meg nem haladta, vagy a tett a kisérletnél maradt, a halálbüntetés helyébe lépnek.
310. § Az itélet indokolásában ki kell fejteni, hogy a haditörvényszék, mely tényeket és mily okokból tart bebizonyitottnak vagy be nem bizonyitottaknak, továbbá fel kell sorolni azokat az okokat, a melyek a jogkérdések eldöntésénél és a főtárgyalás során tett, de elutasitott inditványokra vonatkozó határozatok hozásánál irányadók voltak.
Elitélés esetében megjelölendők a sulyositó és az enyhitő körülmények.
A felmentő itéletben határozottan meg kell jelölni a 306. §-nak azt az esetét, a mely a felmentésnek alapjául szolgált.
311. § Ha a vádlott, a ki ellen már hozatott büntető itélet, ennek az itéletnek keletkezése előtt elkövetett más bűncselekményben találtatik bűnösnek, az ujonnan kiderült bűncselekmény büntetésének megállapitásánál a korábbi itélettel rá kiszabott büntetést megfelelően tekintetbe kell venni, ugy, hogy mind a két büntetés együttvéve a sulyosabb bűncselekményre meghatározott legmagasabb büntetést meg ne haladja. Nincs helye ily tekintetbevételnek, ha az ujonnan kiderült tettre halálbüntetést vagy életfogytig tartó szabadságvesztésbüntetést kell szabni.
312. § A tárgyalásvezető közvetlenül az itélet meghozása után, az elnök felszólitására, nyilvános ülésben és a vádló meg a vádlott jelenlétében kihirdeti az itéletet lényeges indokaival együtt.
Ha az itéletet és indokait azonnal irásba foglalni nem lehetne az irásba foglalásnak legkésőbb három nap mulva, a dandárbirósági eljárásban egy nap mulva a kihirdetés után meg kell történnie; ebben az esetben elég, ha az itéletet (az indokokat) a tárgyalásvezető és a jegyzőkönyvvezető irják alá.
Ha a vádlott az itélet kihirdetésénél nincs többé jelen, az elnök elrendelheti, hogy őt a kihirdetéshez elővezessék, vagy pedig a kihirdetés után intézkedhetik, hogy az itéletet a vádlottal jegyzőkönyvileg hadbiró közölje.
Az itélet kihirdetése után a vádlott az itélet ellen megengedett perorvoslatokra nézve felvilágositandó.
A haditörvényszék a vádlott nyilatkozatainak és a vádlónak meghallgatása után határoz a fölött, vajjon a szabadlábon levő elitélt az illetékes parancsnok további elhatározásáig (175. §) vagy végrehajtató rendeletéig előzetes letartóztatásba helyezendő-e vagy sem.
313. § A haditörvényszék, ha halálos itéletet hozott, a vádlottat arra nézve, hogy kiván-e perorvoslattal élni, meghallgatja és közvetlenül ez után a katonai ügyész részvételével tanácskozást tart a fölött, vajjon az elitélt megkegyelmezésre méltó-e vagy sem és hogy megkegyelmezés esetében a halálbüntetés helyett mily büntetés volna megállapitandó. Az erről szóló jegyzőkönyv az iratokhoz csatolandó.
314. § A 274. §-ban emlitett mozzanatokról és határozatokról, valamint a főtárgyalásról semmiség terhe alatt jegyzőkönyvet kell szerkeszteni, a melyet a tárgyalásvezető, a jegyzőkönyvvezető s a tárgyalásnál esetleg alkalmazott tolmács ir alá. A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell a tárgyalás napján és helyén, valamint a biróság megjelölésén kivül az elnöknek, a haditörvényszék tagjainak, a jegyzőkönyvvezetőnek és a tolmácsnak, a vádlónak, a sértettnek, a magánpanaszosnak, a vádlottnak és védőjének, továbbá a zárt ülésbe meghivott bizalmi férfiaknak nevét, rendfokozatát és csapattestét, tanusitania kell a bűncselekmény törvényes megjelölését a vád szerint, a haditörvényszék tagjainak megesketését, a tárgyalás menetét s az eljárás összes lényeges alakiságait, különösen pedig fel kell emlitenie azt, vajjon a tárgyalást nyilvánosan vagy a nyilvánosság kizárásával tartották-e, mely tanukat és szakértőket hallgattak ki és mely ügyiratokat olvastak fel, vajjon a tanuk és a szakértők esküt tettek-e vagy megesketésük mi okból maradt el, végül hogy a főtárgyalás alatt minő inditványok tétettek és minő határozatok hozattak.
A vádlott és a tanuk vagy a szakértők vallomásainak lényegét csak akkor kell a jegyzőkönyvbe foglalni, ha e vallomásaik az ügyiratokban foglalt nyilatkozataitól eltérnek, ezeket módositják vagy kiegészitik, vagy ha őket a főtárgyaláson hallgatták ki először.
315. § A vádló és a vádlott jogaik megóvása végett kivánhatják egyes részletek jegyzőkönyvi megállapitását. Ott, a hol a szószerinti szerkezet lényeges, a tárgyalásvezető köteles egyes helyek felolvasását a vádló vagy a vádlott kivánatára azonnal elrendelni.
Fontos esetekben a hadosztálybirósági eljárásban a tárgyalásvezető, ha helyénvalónak tartja, az összes vagy egyes nyilatkozatoknak és perbeszédeknek gyorsirói feljegyzését rendelheti el; a katonai ügyész vagy a vádlott idejekorán előadott kérelmére ezt, ha egyáltalában lehetséges, mindig el kell rendelni, mindamellett a vádlott kérelmére csak akkor, ha a gyorsirói feljegyzéssel járó költségeket megelőzőleg a biróságnál letétbe helyezi. A gyorsirói feljegyzések három nap alatt rendes irással leirandók, a tárgyalásvezetőnek megvizsgálása végett bemutatandók és a jegyzőkönyvhöz csatolandók.
A gyorsirót alkalmaztatása előtt meg kell esketni (84. §).
A vádlónak, a magánpanaszosnak és a vádlottnak egyébiránt szabadságában áll a lezárt jegyzőkönyvet és mellékleteit megtekinteni és lemásolni.
A főtárgyalási jegyzőkönyv elkészitésének időpontjára nézve a 312. § 2. bekezdésének az itélet irásbafoglalására vonatkozó rendelkezései megfelelően alkalmazandók.
A jegyzőkönyv bizonyitékul szolgál a tekintetben, vajjon a főtárgyalásra vonatkozólag megszabott alakiságok megtartattak-e, az ellenbizonyitás azonban meg van engedve.
316. § A haditörvényszéknek a főtárgyalás alatt és ennek bevégeztével tartott tanácskozásairól és szavazásairól mindazokban az esetekben, a midőn a haditörvényszék tanácskozás végett visszavonul, vagy az üléstermet kiüritteti, külön jegyzőkönyvet kell szerkeszteni, a melyet az elnök, a tárgyalásvezető és a jegyzőkönyvvezető ir alá.
Ez a jegyzőkönyv lepecsételten csatolandó az ügyiratokhoz és azt csakis a perorvoslati eljárás során a felsőbb biróság tekintheti meg.
317. § Félbeszakitás esetében a főtárgyalás meghatározott időre, elnapolás esetében pedig ujabb határnap kitüzése nélkül bizonytalan időre hagyatik abban.
A mennyiben ez a fejezet kivételt nem tesz, a félbeszakitást huszonnégy órára az elnök, a félbeszakitást hosszabb időre, valamint az elnapolást a haditörvényszék rendeli el.
318. § A főtárgyalás a jelen fejezetben meghatározott eseteken kivül még a következő esetekben is félbeszakitandó vagy elnapolandó:
1. ha a vádlott védelmének előterjesztése előtt megbetegszik és felmentő vagy a biróság illetéktelenségét kimondó itélet nem hozható;
2. az utóbbi feltételek alatt, ha a védő a főtárgyalás alatt megbetegszik, más védő pedig azonnal közre nem vonható és oly bűnvádi eset forog fenn, a melyben a védelem kötelező vagy a haditörvényszék nézete szerint szükséges;
3. ha valamelyik tanu vagy szakértő betegség miatt nem bir nyilatkozatot tenni és a haditörvényszék a vallomást vagy véleményt oly lényegesnek tartja, hogy a főtárgyalás e tanu vagy szakértő személyes kihallgatása nélkül nem folytatható;
4. ha a haditörvényszék uj bizonyitékok megszerzésének, védő közrevonásának vagy a védelem bővebb előkészitésének látja szükségét;
5. ha a főtárgyalás folytatása legyőzhetetlen nehézségekbe ütközik.
Félbeszakitandó a főtárgyalás a benne résztvevő egyének pihenése végett is.
319. § A főtárgyalás elnapolása esetében az uj határnap kitüzése, a haditörvényszék egybehivása, valamint a többi érdekelt megidézése és előállitása a XVII. fejezet rendelkezései szerint történik. Az uj főtárgyalás határnapjának kitüzése azonban a 247. § 2. bekezdésében meghatározott határidőhöz nincsen kötve.
A főtárgyalás félbeszakitása, esetében az érdekelteket a főtárgyalás folytatása végett kitüzött időpontra az elnök a végzés kihirdetésével idézi. Ha a főtárgyalás félbeszakitása huszonnégy óránál hosszabb időre terjed, a haditörvényszék tagjainak vezénylése és a tényleges katonai szolgálatban álló más résztvevők előállitása, ideértve a szabadlábon levő vádlottét is, a biróság ujabb megkeresésére, sürgős esetben a tárgyalásvezető megkeresésére történik.
A főtárgyalásnak mind félbeszakitása, mind elnapolása esetében az ujonnan kitüzött főtárgyalásra, hacsak elhárithatatlan akadály fenn nem forog, ugyanazok a haditörvényszéki tagok (pótbirák) vezénylendők, a kik mint ilyenek az első főtárgyaláson müködtek.
320. § A bizonyitó eljárás nem ismétlendő, ha a főtárgyalást ugyanazok előtt a haditörvényszéki tagok előtt tartják s az első főtárgyalás óta nyolcz napnál hosszabb idő el nem mult.
Nyolcz napnál tovább tartó félbeszakitás vagy elnapolás után a bizonyitó eljárás ismétlése csak akkor mellőzhető, ha a félbeszakitott vagy elnapolt főtárgyalás óta egy hónapnál több idő el nem mult s a haditörvényszék tagjai ugyanazok maradtak. Ha ily esetben a vádló vagy a vádlott vagy valamelyik haditörvényszéki tag a bizonyitó eljárás ismétlését inditványozza, a haditörvényszék határoz.
321. § Ha valószinüvé válik, hogy valamelyik tanu a főtárgyaláson tudva hamisan vallott, vallomásáról az elnök, a tárgyalásvezető meghallgatása után jegyzőkönyvet szerkesztet s ezt felolvasása és helybenhagyása után a tanuval aláiratja és őt szükség esetében el is fogatja.
Ha a főtárgyalás alatt valaki az ülésteremben oly bűncselekményt követ el, a mely nem csupán a jogosult kivánatára üldözendő és a melynek elkövetésénél a bűnöst tetten kapják, az elnök köteles az esetről külön jegyzőkönyvet szerkeszteni és a bűnöst szükség esetében elfogatni.
Ha a tettes a hadseregi vagy a honvéd büntetőbiráskodás alatt áll, az esetről előljáró parancsnoksága vagy pedig a közös hadsereg vagy a honvédség legközelebbi helyihatósága értesitendő s a tettes szükség esetében oda átkisérendő.
Ha a tettes polgári büntetőbiráskodás alatt áll, a tényállás az illetékes polgári hatósággal közlendő. Az elnök belátására van bizva, vajjon a tettes egyidejüleg a közbiztonsági hatósághoz átkisérendő-e.
Ha a vádlott követett el a főtárgyalás alatt bűncselekményt és e cselekményre nézve a hadseregi büntetőbiráskodásnak van helye, a 293. § 2. és 3. bekezdésének s a 295., a 303. és a 304. §-nak rendelkezéseit kell alkalmazni; minden más esetben a 2-4. bekezdés rendelkezései nyernek megfelelő alkalmazást.
322. § Rendes perorvoslatok: a felfolyamodás, a felebbezés és a semmisségi panasz.
Felfolyamodásnak az illetékes parancsnok vagy a biróság rendelkezései és végzései ellen, fellebbezésnek és semmisségi panasznak itéletek ellen van helye.
323. § A legfelsőbb katonai törvényszék határozatai ellen rendes perorvoslatnak helye nincs.
324. § Azokat a nyilatkozatokat, a melyek rendelkezések és végzések ellen irányuló perorvoslatok használására vagy visszavonására vonatkoznak, ott kell megtenni, a honnan a rendelkezés származik vagy a hol a végzés hozatott; azokat a nyilatkozatokat pedig, a melyek az itéletek ellen irányuló perorvoslatok használására vagy visszavonására vonatkoznak, a haditörvényszéknél, ha pedig ez nincs többé együtt, annál a biróságnál, a melynél a haditörvényszék az itéletet hozta.
A nyilatkozatokat a tényleges legénységi egyének és a rangosztályba nem sorozott tényleges havidijasok csakis élőszóval tehetik és ha szabadlábon vannak, előljáró parancsnokságuknál is jegyzőkönyvbe mondhatják.
Más egyének, ideértve a katonai ügyészt és az ügyészi tisztet, valamint a védőt is, nyilatkozataikat akár irásban benyujthatják, akár élőszóval jegyzőkönyvbe mondhatják.
Fogva levő terheltek ezenfelül a katonai letartóztató intézet vezetésével megbizott tisztnél (fogházfelügyelő tisztnél) is jegyzőkönyvbe mondhatják nyilatkozataikat.
A jegyzőkönyvet mindjárt a nyilatkozat tevésekor kell szerkeszteni; ha ez nem lehetséges, a nyilatkozat időpontja a jegyzőkönyvben pontosan feltüntetendő.
A perorvoslat helytelen megjelölése a terhelt hátrányára nem szolgálhat.
325. § A vádlott érdekében perorvoslatok használására a védő is jogosult (101. §). Ugyanez a jog illeti a kiskoru vádlott törvényes képviselőjét, a vádlott akarata ellen is.
A vádló az őt megillető perorvoslatokkal, az illetékes parancsnok meghagyása folytán, a vádlott javára is élhet.
Minden perorvoslatnak megvan az a hatálya, hogy a megtámadott határozat a vádlott javára is megváltoztatható vagy feloldható.
Ha az itélet ellen a vádlott javára törvényes képviselője vagy a vádló élt perorvoslattal, vagy ha kétséges, vajjon a vádlott a védője által használt ily perorvoslathoz hozzájárul-e, a vádlott erről értesitendő és felvilágositandó, hogy a perorvoslatnak ily igénybevétele az itélet jogerőre emelkedését s ekként az esetleg kiszabott büntetés végrehajtását késlelteti.
326. § A perorvoslat használásáról lemondani vagy a perorvoslatot visszavonni a perorvoslat bejelentésére meghatározott határidő letelte előtt is lehet. A lemondásnak és visszavonásnak az a hatálya van, hogy ezektől visszalépésnek többé helye nincsen.
A vádlott javára más jogosult által használt perorvoslat csakis a vádlott kifejezett beleegyezésével vonható vissza.
Ellenben a védő által használt perorvoslatot vissza kell vonni, mihelyt a vádlott a használásához adott beleegyezését visszavonja.
Ha a perorvoslat fölött a határozathozás szóbeli tárgyalás alapján történik, a perorvoslat a tárgyalás megkezdése után vissza nem vonható.
Az itéletek ellen irányuló oly perorvoslatokat, a melyek nem jogosult egyén által, vagy a bejelentésre meghatározott határidőn tul vagy jogérvényes lemondás után használtattak, az a biróság, a melynél az itélet hozatott, visszautasitja. E rendelkezés ellen a perorvoslat használója, értesittetését követő három nap alatt felfolyamodással élhet a közvetlen felsőbb birósághoz. Ha ez a felfolyamodásnak helyt ad, a perorvoslat okainak kifejtésére nyitva álló határidő (337. § 1. bekezdése és 361. §), a mennyiben ez a kifejtés még meg nem történt, a határozat közlésének napjától kezdődik.
Perorvoslatokra hozott minden határozatot indokolni kell.
327. § Felfolyamodásnak csak a törvényben kifejezetten megjelölt esetekben van helye.
Ez a rendelkezés nem érinti azt a jogot, a melynél fogva a bűnvádi eljárásban közremüködésre hivatott egyének ellen hivatalos vagy szolgálati kötelességeik megszegése miatt feljelentést vagy a peres eljáráson kivül panaszt lehet tenni.
328. § Az a hatóság, a melynek rendelkezése vagy végzése ellen a felfolyamodás irányul, ezt, ha alaposnak tartja, rendszerint maga tartozik orvosolni. Ellenkező esetben a felfolyamodás a határozathozásra hivatott hatóság elé terjesztendő.
329. § A felfolyamodásnak, a mennyiben ez a bűnvádi perrendtartás kivételt nem tesz, felfüggesztő hatálya nincs. Mindamellett nemcsak az a hatóság, a melytől a megtámadott rendelkezés vagy végzés ered, hanem az is, a mely a felfolyamodás fölött a határozathozásra hivatva van, a végrehajtás felfüggesztését elrendelheti.
Az utóbbi hatóság a határozathozáshoz szükségeseknek mutatkozó megállapitásokat is elrendelheti, vagy maga foganatosithatja.
330. § A felfolyamodás fölött a határozathozást előzetes szóbeli tárgyalás nem előzi meg.
A legfelsőbb katonai törvényszék, mielőtt a felfolyamodás fölött határozna, a katonai vezérügyészt mindig meghallgatja.
Ha a felfolyamodásnak hely adatik, az ügyben szükséges rendelkezéseket meg kell tenni.
331. § Fellebbezésnek a dandárbiróságok itéletei és a hadosztálybiróságok első foku itéletei ellen van helye.
332. § A dandárbiróságok itéletei ellen fellebbezéssel lehet élni:
1. fennforgó semmisségi okok miatt (358-360. §-ok);
2. a bűnösség kérdésében;
3. a büntetés kiszabásának kérdésében.
A dandárbiróságnak saját illetéktelenségét kimondó itéletét fellebbezéssel csak abban az esetben lehet megtámadni, ha a 300. § 1. bekezdése értelmében hozták.
A büntetés kiszabásának kérdésében fellebbezésnek a vádlott terhére csak akkor van helye, ha a haditörvényszék a büntetés rendkivüli enyhitésének jogával élt, vagy ha a rangvesztést a vádló inditványa ellenére nem mondta ki, a vádlott javára pedig csak akkor, ha a haditörvényszék a büntetést a legkisebb mértéken alul, rendkivüli enyhitési jogánál fogva, már ugyis le nem szállitotta és egyáltalában, ha a rangvesztést önálló büntetésként vagy oly esetben mondotta ki, a melyben azt nem kell feltétlenül kimondani.
333. § A hadosztálybiróságok itéletei ellen fellebbezésnek csakis a büntetés kiszabásának kérdésében van helye, a mennyiben nem a 358. § 11. pontjában emlitett semmiségi ok forog fenn és a mennyiben a 332. § 3. bekezdésében foglalt előfeltételek megvannak. A büntetés kiszabásának kérdésében fellebbezésnek a vádlott javára akkor is helye van, ha a haditörvényszék az agyonlövés általi halálbüntetést szabadságvesztésbüntetésre, az életfogytig tartó szabadságvesztésbüntetést határozott időtartamura át nem változtatta (309. § 1. és 2. pontja).
334. § A vádlott javára mind ő maga, mind a 325. §-ban megnevezett egyének, a vádlott terhére pedig a vádló és a magánpanaszos fellebbezhetnek.
A dandárbiróságnak oly itélete ellen, a melylyel ez a biróság a hadseregi biróságok illetéktelenségét mondja ki, mind az ügyészi tiszt és a magánpanaszos, mind a vádlott fellebbezhet.
A dandárbiróság itéletét, a mennyiben a hadseregi biróságok illetékességét állapitja meg, mind az ügyészi tiszt, mind a vádlott megtámadhatja fellebbezéssel.
335. § A fellebbezés bejelentésének határideje az itélet kihirdetését követő három nap.
Arra a vádlottra nézve, a ki az itélet kihirdetésénél nem volt jelen, a határidő azt a napot követő naptól számitandó, a mely napon vele az itéletet közölték.
A védőre és a vádlott törvényes képviselőjére nézve a határidő ugyanattól az időponttól kezdődik, a melytől a vádlottra nézve.
A fellebbezésre jogosult egyéneknek, kivánatra, az itélet, indokaival együtt hiteles másolatban mielőbb kézbesitendő.
336. § A kellő időben bejelentett fellebbezésnek felfüggesztő hatálya van.
De a dandárbiróság által felmentett vagy oly vádlottnak szabadlábra helyezése, a kinek kiállott vizsgálati fogsága a dandár- vagy a hadosztálybiróság itéletében büntetés gyanánt betudatott, csakis a vádló fellebbezése folytán, még pedig ily esetben is csak akkor szenved halasztást, ha a vádló fellebbezését nyomban az itélet kihirdetése után jelentette be és ha az illetékes parancsnok a szabadlábrahelyezést nem találja elrendelendőnek (182. §).
Ha a fellebbezés csak a büntetés mértéke ellen irányul, az elitélt a szabadságvesztésbüntetést az itélet jogerőre emelkedése előtt megkezdheti, hacsak a büntetés megkezdésének elhalasztását a 419. §-hoz képest katonai szolgálati tekintetekből el nem rendelik. Oly tisztek és hasonló állásu egyének azonban, a kik börtönbüntetésre vannak itélve, büntetésüket az itélet jogerőre emelkedése előtt meg nem kezdhetik.
337. § Annak, a ki a fellebbezést bejelentette, jogában áll a bejelentési határidő leteltét követő öt nap alatt a fellebezés okainak kifejtését benyujtani vagy jegyzőkönyvbe mondani (324. §).
A fellebbezésnek bejelentéséből vagy megokolásából határozottan ki kell tünnie, hogy a fellebbező az itéletnek mely pontjait tartja sérelmeseknek (332. § 1-3. pontjai) és hogy minő semmiségi okokat kiván érvényesiteni, ugyszintén, hogy mely egyenkint és világosan megjelölendő körülményekre akarja az állitott semmisséget alapitani, mert különben a fellebbezésre vagy semmisségi okokra a felsőbb biróság nem lesz figyelemmel. A vádlott fellebbezésének bejelentésében vagy megokolásában idevonatkozólag előforduló hiányok azonban az ő birósági kihallgatása utján lehetőleg pótlandók.
A fellebbezés és megokolása a fellebbezés okainak kifejtésére nyitva álló határidőn belül módositható vagy kiegészithető.
A fellebbező a dandárbiróság itélete ellen irányuló fellebbezésének bejelentésekor vagy megokolásában uj tényekre és bizonyitékokra is hivatkozhatik, a nyomós voltuk megitélésére szolgáló összes körülmények pontos megjelölésével.
338. § A fellebbezés bejelentéséről és a megokolás benyujtásáról az ellenfelet értesiteni kell.
Ez az értesitést követő három nap alatt a fellebbezés bejelentésére és megokolására vonatkozó ügyiratokat (jegyzőkönyveket) a biróságnál megtekintheti és lemásolhatja, valamint ellenészrevételeit benyujthatja vagy jegyzőkönyvbe mondhatja (324. §).
Ezekben az észrevételekben szabadságában áll abban az esetben, ha a fellebbező a 337. § utolsó bekezdésében foglalt jogával élt, a maga részéről is uj bizonyitékok felvételét inditványozni nyomós voltuk kimutatása mellett.
339. § Az ellenészrevételek beérkezte vagy a rájuk vonatkozó lemondás után vagy a három napos határidő letelte után az ügyiratok a felsőbb foku biróság elé terjesztendők.
340. § A fellebbezést mindenekelőtt a katonai ügyészszel kell betekintés végett közölni.
A hadosztálybiróság a fellebbezést, mint meg nem engedettet, visszautasitja:
1. ha nem jogosult egyén használta, vagy ha elkésve vagy a fellebbezőnek a perorvoslatról való jogérvényes lemondása után terjesztették elő,
2. ha azok a pontok, a melyek ellen a fellebbezés irányul, világosan ki nem vehetők, vagy ha a semmisségi okok, a melyek miatt a fellebbezés kizárólag történt, egyenkint és határozottan megjelölve nincsenek és e hiány a perorvoslatot használó vádlott birósági kihallgatásával sem volt megszüntethető.
A visszautasitás ellen, a melyet a katonai ügyészszel is közölni kell, a fellebbező az értesitését követő három nap alatt felfolyamodással élhet a legfelsőbb katonai törvényszékhez.
A hadosztálybiróság az ügyiratok kiegészitését is elrendelheti vagy a dandárbiróságtól felvilágositásokat kérhet.
341. § A fellebbezés elfogadásának esetében a hadosztálybiróság megvizsgálja, vajjon a 337. és a 338. § szerint bejelentett uj tények és bizonyitékok nyomósak-e. Ha nem nyomósak, akkor a biróság a bizonyitásra vonatkozó inditványt azonnal visszautasitja.
A dandárbiróság által már felvett bizonyitékok ujrafelvételének csak akkor van helye, ha a biróság az ismétlést az első foku biróság itéletében foglalt ténybeli megállapitások helyességére nézve fennforgó nyomatékos kétség miatt szükségesnek tartja.
Uj bizonyitásfelvételnek vagy a felvétel ismétlésének szüksége esetében, azt a biróság a körülményekhez képest kiküldött biró által is foganatosittathatja, a midőn a 251. § 3. bekezdésének rendelkezései megfelelően alkalmazandók. Más esetben a bizonyitásfelvétel a fellebbezési tárgyalásnak tartandó fenn.
342. § Ha a fellebbezést csak a büntetés kiszabásának kérdésében használták és a fellebbezési biróság előtt uj bizonyitásfelvételre szükség nincs, a fellebbezési biróság zárt ülésben, a melyen a fellebbezési biróság tagjain és a jegyzőkönyvvezetőn kivül csak a katonai ügyész vesz részt, a nem állandó birák megesketése s a tárgyalásvezető előadásának és inditványának, valamint a katonai ügyésznek meghallgatása után határoz. A fellebbezési biróság az ügy érdemében itélettel, egyébként végzéssel határoz.
343. § Ha a 340. § 2. bekezdésében és a 342. §-ban emlitett esetek egyike sem forog fenn, a hadosztálybiróság annyiban is, a mennyiben a fellebbezés a büntetés kiszabása ellen irányul, nyilvános fellebbezési tárgyalást tüz ki. Meghatározza a tárgyalás helyét és idejét, intézkedik a fellebbezési biróság alakitása és a szükséghez képest a tanuknak és szakértőknek megidézése iránt. (247. § 5. és 6. bekezdése.)
A biróság oly esetben, midőn a vádlott jelenlétét az igazság kideritése szempontjából szükségesnek tartja, intézkedik a vádlott elővezetése vagy megidézése iránt (247. § 1. és 2. bekezdése), más esetben a vádlottat a kitüzött határnapról legalább három nappal előbb, oly megjegyzéssel értesiti, hogy szabadságában áll a fellebbezési tárgyaláson személyesen megjelenni vagy magát védővel képviseltetni, a fogva levő vádlottat pedig oly megjegyzéssel, hogy a jelenlétre nincs ugyan igénye, de magát védővel képviseltetheti.
A védőt a vádlottal egyidejüleg kell a tárgyalás határnapjától értesiteni, ha a tárgyalás kitüzése idejében a biróság előtt ismeretes. A 88. § 2. bekezdése alapján kirendelt védőt a tárgyalásra idézni kell. (280. § 3. bekezdése.)
A tárgyalás határnapja a katonai ügyészszel idejekorán közlendő.
A magánpanaszost és a sértettet a kitüzött tárgyalásról idejekorán oly megjegyzéssel kell értesiteni, hogy azon megjelenni szabadságukban áll. Ha a magánpanaszos vagy a vádlott törvényes képviselője fellebbezéssel élt, a tárgyalás határnapjáról idejekorán oly megjegyzéssel értesitendő, hogy a biróság a fellebbezés fölött a fellebbezés kifejtésében előadottak figyelembevételével, elmaradásuk esetében is fog a törvénynek megfelelően határozni.
Egyebekben a fellebbezési tárgyalás előkészitésére nézve a 248., 249. és 253. § rendelkezései megfelelően alkalmazandók.
344. § A fellebbezési tárgyalásra, a mennyiben a 345-351. §-ok eltérést nem állapitanak meg, a XVIII. fejezet rendelkezései megfelelően alkalmazandók.
345. § A fellebbezési tárgyalást a katonai ügyész jelenlétében kell megtartani.
A nem állandó birák megesketése és a netalán megidézett tanuknak és szakértőknek név szerint felhivása után a tárgyalásvezető vagy a társbiróként közrevont második igazságügyi tiszt az ügyet a tanuk és a szakértők távollétében véleménynyilvánitás és inditványtétel nélkül előadja ugy, hogy csak a tényállásra és a mennyire a fellebbezés megitéléséhez szükséges, az ügy eddigi lefolyására, továbbá a fellebbezés kifejtésének lényegére s az igy előálló vitás pontokra terjeszkedik ki.
Mindenesetre fel kell olvasni az elsőfoku itéletnek fellebbezéssel megtámadott részét indokaival együtt és ha a tárgyalásvezető czélszerünek tartja, az elsőfoku főtárgyalásról szerkesztett jegyzőkönyvet is.
346. § Ezután, ha jelen van, a vádlott hallgatandó ki, a minek megtörténtével a netalán megidézett tanuk és szakértők kihallgatása s egyéb bizonyitásfelvétel következik.
Az ügy előadásakor, valamint a bizonyitás felvételekor a dandárbiróság haditörvényszéke előtt kihallgatott, de a fellebbezési tárgyalásra meg nem idézett részestársak, tanuk és szakértők vallomásáról szóló jegyzőkönyvek, tekintet nélkül a 288. § előfeltételeire, felolvashatók. A meg nem jelent vádlott vallomása, valamint mindazok az iratok, a melyeknek felolvasása az elsőfoku főtárgyaláson meg van engedve, a fellebbezési tárgyaláson szintén felolvashatók.
347. § A bizonyitásfelvétel befejezése után az, a ki fellebbezett vagy a fellebbezést képviselni hivatva van, a fellebbezés megokolására s utána az ellenfél, válaszának előadására felhivandó. A katonai ügyész akkor is jogositva van véleményt nyilvánitani, ha a fellebbezést a magánpanaszos terjesztette elő. A megjelent vádlottat (védőjét, törvényes képviselőjét) illeti az utolsó felszólalás joga.
348. § A fellebbezési biróság az elsőfoku biróságnál felvett és az esetleg a 341. § szerint foganatositott bizonyitásra alapitja határozatát. A fellebbezési biróság itélettel határoz.
A fellebbezési biróság, ha a fellebbezést, mint meg nem engedettet (337. § 2. bekezdése és 340. § 2. bekezdése) vagy alaptalant vissza nem utasitja, az ügy érdemében a nélkül, hogy a tett inditványokhoz kötve volna, ama szabályok szerint itél, a melyek a hadosztálybiróságok elsőfoku itéleteinek hozására meg vannak állapitva, a mennyiben ez a törvény alább eltérő rendelkezést nem tartalmaz.
349. § Ha a 358. § 1-5. pontjaiban felsorolt semmisségi okok valamelyike forog fenn, a fellebbezési biróság a dandárbiróság itéletét feloldja s az elsőfoku biróságot ujabb tárgyalásra utasitja.
Ha a dandárbiróság helytelenül állapitotta meg saját tárgyi illetékességét (358. § 6. pontja), a fellebbezési biróság az ügyet az itélet feloldása mellett az illetékes helyre teszi át, ha azonban az ügyre nézve elsőfokban a hadosztálybiróság illetékes, a fellebbezési biróság a katonai ügyész inditványára, a vádlott beleegyezésével és a 302. § 3. bekezdésében foglalt előfeltételek szem előtt tartásával, érdemben határozhat.
Ha a dandárbiróság helytelenül nyilvánitotta magát illetéktelennek, vagy a vádat nem birálta el teljesen (358. § 6. és 7. pontja), a fellebbezési biróság tárgyalás tartására és itélet hozására utasitja az elsőfoku biróságot, a mely az utóbbi esetben az elintézetlen vádpontok elbirálására szoritkozik.
A fellebbezési biróságnak azonban az 1. és 3. bekezdés esetében is joga van azonnal vagy későbbi ülésben, szükség esetében az első fokon tartott tárgyalás ismétlése vagy kiegészitése s a hiányosnak talált perbeli cselekmény kijavitása után, az ügy érdemében határozni.
350. § Az itéletet a fellebbezési biróság csak megtámadott részében vizsgálja felül.
Ha azonban a biróság bárki által használt fellebbezés alkalmával arról győződik meg, hogy a dandárbiróság saját tárgyi illetékességét helytelenül állapitotta meg (358. § 6. pontja), hogy a törvényt valamelyik vádlott terhére helytelenül alkalmazta (358. § 9-11. pontjai) vagy hogy azok az okok, a melyeken az elitéltnek valamelyik vádlott javára szóló rendelkezése alapszik, más vádlott társ javára is fennforognak, a fellebbezési biróság hivatalból akként jár el, mintha megfelelő fellebbezés használtatott volna. Ilyenkor a fellebbezési biróság a katonai ügyész meghallgatása után zárt ülésben (342. §) akkor is azonnal határozhat, ha egyhangulag azt találja, hogy a hadseregi büntetőbiráskodásnak nincs helye vagy ha a törvénynek valamelyik vádlott terhére történt helytelen alkalmazása esetében a katonai ügyész a határozattal egyetért.
Ha a fellebbezés kizárolag a vádlott javára használtatott, sem a fellebbezési biróság, sem pedig az a dandárbiróság, a mely a 349. § értelmében az ügy ujabb tárgyalására utasittatott, nem szabhat ki a vádlottra sulyosabb büntetést, mint a minőt az elsőfoku itélet megállapitott.
351. § A fellebbezési biróság határozatát a vádlottal, ha azt nyilvános tárgyaláson jelenlétében már amugy is ki nem hirdették, a dandárbiróság közli.
A fellebbezési biróság határozatáról a dandárbiróság a magánpanaszost és a vádlott törvényes képviselőjét is értesiti abban az esetben, ha fellebbeztek és a határozat nem fellebbezési tárgyaláson hozatott.
352. § A hadosztálybiróságoknak a fenti rendelkezésekhez képest hozzájuk jutott fellebbezés fölött hozott itéletei ellen csakis a jogegység érdekében van semmisségi panasznak helye, kivéve a 349. § 2. bekezdésében emlitett azt az esetet, a melyben a hadosztálybiróság első fokon itélkezik.
353. § A legfelsőbb katonai törvényszék a hozzá érkezett fellebbezés folytán ülésen kivül is elrendelheti az ügyiratok kiegészitését és kivánhat felvilágositásokat az elsőfoku biróságtól vagy az illetékes parancsnoktól.
A fellebbezés fölött a legfelsőbb katonai törvényszék zárt ülésben (64. §), a melyen a tanácstagokon és a jegyzőkönyvvezetőn kivül csak a katonai vezérügyész vesz részt, a nem állandó tanácstagok megesketése és az előadóul kijelölt tanácsos előadásának és inditványának, valamint a katonai vezérügyésznek meghallgatása után határoz. A legfelsőbb katonai törvényszék az ügy érdemében itélettel, egyébként végzéssel határoz.
354. § Ha a legfelsőbb katonai törvényszék a fellebbezést, mint meg nem engedettet, vissza nem utasitja, az ügy érdemében határoz és ez alkalommal a fellebbezéssel megtámadott pontokra szoritkozik s a haditörvényszéknek a vádlott bűnösségére és az alkalmazandó büntető rendelkezésre vonatkozó határozatát veszi alapul. Ha a büntetést egy vagy több vádlott társ javára oly okokból mérsékli, a melyek a többiek javára is fennforognak, akkor hivatalból akként kell eljárnia, mintha ezek a vádlott társak is fellebbeztek volna.
Ha a legfelsőbb katonai törvényszék bárkinek fellebbezése folytán arról győződik meg, hogy a hadosztálybiróság a hadseregi büntetőbiráskodást helytelenül állapitotta meg (358. § 6. pontja), vagy hogy a törvény valamelyik vádlott terhére helytelenül alkalmaztatott (358. § 9-11. pontjai), akkor hivatalból akként jár el, mintha a szóbanforgó semmisségi ok semmisségi panaszszal érvényesittetett volna. Ilyenkor anélkül, hogy a tanács összeállitásán változtatni kellene, a legfelsőbb katonai törvényszék a katonai vezérügyész meghallgatása után azonnal határoz, ha a tárgyi illetéktelenség semmisségi okát egyhangulag megállapitottnak találja, vagy ha a törvénynek valamelyik vádlott terhére történt helytelen alkalmazása esetében a katonai vezérügyész a határozattal egyetért.
Ha a fellebbezés kizárólag a vádlott javára használtatott, a legfelsőbb katonai törvényszék nem szabhat ki a vádlottra sulyosabb büntetést, mint a milyent az elsőfoku itélet megállapitott.
355. § Ha a fellebbezésen kivül a fellebbező vagy más jogosult egyén semmisségi panaszszal is élt, a legfelsőbb katonai törvényszék a semmisségi panasz elintézése után, vagy ha azt zárt ülésben tárgyalja, elintézése alkalmával, a katonai vezérügyész meghallgatása után, zárt ülésben a fellebbezés fölött is határoz.
356. § A legfelsőbb katonai törvényszék itéletét a vádlottal a hadosztálybiróság közli.
Azt a magánpanaszost és azt a törvényes képviselőt, a ki fellebbezéssel élt, a hadosztálybiróság értesiti a legfelsőbb katonai törvényszék határozatáról.
A legfelsőbb katonai törvényszék, ha itélete, vagy a határozata következtében jogerőssé vált elsőfoku itélet halálbüntetésre szól, az ügyiratokat visszaküldésük előtt Ő Felsége elhatározásának kieszközlése végett a hadügyministerhez juttatja el. Az ügyiratokhoz a legfelsőbb katonai törvényszéknek a netalán fennforgó kegyelmi okok tárgyában zárt ülésben a katonai vezérügyész meghallgatása után szerkesztett véleményét csatolni kell.
357. § Semmisségi panasznak a hadosztálybiróságok elsőfoku itéletei ellen van helye.
Semmisségi panasznak helye van a vádlottnak mind javára mind terhére, de mindig csak a 358. §-ban felsorolt semmisségi okok alapján.
Semmisségi panaszszal a vádlott javára úgy ez maga, mint a 325. §-ban megnevezett egyének, a vádlott terhére pedig a katonai ügyész és a magánpanaszos élhetnek.
A hadosztálybiróságnak illetéktelenséget kimondó itélete ellen mind a katonai ügyész és a magánpanaszos, mind a vádlott emelhet semmisségi panaszt.
A hadosztálybiróság itélete ellen azon az okon, hogy ez a hadseregi biróságok illetékességét helytelenül állapitotta meg, a vádlott és a katonai ügyész semmisségi panaszszal élhet.
358. § Semmisségi okok:
1. ha a haditörvényszék nem volt kellőképen alakitva, ha nem volt az egész tárgyaláson valamennyi biró jelen, ha az itélethozásban a törvény szerint kizárt vagy idejekorán és jogosan kifogásolt biró vett részt;
2. ha a főtárgyalást kötelező védelem esetében a védőnek, vagy ha bármely esetben oly más egyénnek jelenléte nélkül tartották meg, a kinek jelenléte a törvény szerint feltétlenül szükséges;
3. ha oly szabály sértetett meg vagy mellőztetett, a melynek megtartását a törvény kifejezetten semmisség terhe alatt rendeli, vagy ha a főtárgyaláson a perorvoslatot használónak ellenzése daczára oly megállapitásról vagy oly nyomozó cselekményről szóló iratot olvastak fel, a mely a törvény szerint semmis;
4. ha a főtárgyaláson a perorvoslatot használónak valamely inditványa felett határozat nem hozatott, vagy ha az inditványa ellenére hozott közbeszóló határozattal oly törvények vagy az eljárás oly alapelvei lettek mellőzve, vagy helytelenül alkalmazva, a melyeknek figyelembe vétele a bűnvádi üldözést és a védelmet biztositó eljárás lényegéhez tartozik, vagy ha az elnöknek valamely intézkedése a védelmet a határozathozásra nézve lényeges irányban törvényellenesen korlátolta;
5. ha a haditörvényszék határozatának döntő tényekre (307. § 6. és 7. pontja és 308. § 1-6. pontjai) vonatkozó része érthetetlen, hiányos vagy önmagának ellentmondó, vagy ha e résznek indokolása hiányzik, vagy ha az indokolásnak az ügyiratok közt levő okiratok tartalmára vagy a birói vallomásokra vonatkozó adatai magukkal az okiratokkal vagy a kihallgatási és az ülési jegyzőkönyvekkel lényeges ellentmondásban vannak;
6. ha a haditörvényszék saját tárgyi illetékességét helytelenül állapitotta meg, vagy a saját illetéktelenségét helytelenül mondotta ki;
7. ha az itélet a vádat teljesen nem birálja el; vagy
8. ha az itélet a vádon a 302. § rendelkezéseinek ellenére tulment;
9. ha az itélet törvényt, jogi alapelvet, katonai szolgálati utasitást vagy katonai szolgálati alapelvet megsértett vagy helytelenül alkalmazott abban a kérdésben:
a) vajjon a vádlott terhére rótt tett bűntettet, vétséget vagy más, a hadseregi biróságok illetékessége alá tartozó bűncselekményt képez-e,
b) vajjon forognak-e fenn oly körülmények, a melyek következtében a cselekmény büntethetősége ki van zárva vagy megszünt, vagy üldözhetősége ki van zárva,
c) vajjon a szükséges vád vagy az illetékes parancsnoknak a vád emelésére szükséges utasitása hiányzik-e,
d) vajjon az eljárást a magánpanaszosnak szükséges kivánata nélkül inditották, vagy akarata ellenére folytatták-e;
10. ha az itélet alapjául szolgáló tett valamely törvénynek, jogi alapelvnek, katonai szolgálati utasitásnak vagy katonai alapelvnek helytelen magyarázása folytán olyan büntető rendelkezés alá vonatott, a mely rá nem alkalmazható;
11. ha a haditörvényszék a büntetés kiszabásánál büntető hatalmát, vagy a büntetési tételnek a katonai büntetőjogban kifejezetten megjelölt sulyositó vagy enyhitő körülményekkel vont határait, vagy a büntetés átváltoztatására vagy enyhitésére vonatkozó jogának korlátait átlépte, vagy a 379. § 3. bekezdésének és a 400. § 4. bekezdésének rendelkezéseit megsértette vagy helytelenül alkalmazta.
359. § A 358. § 3. és 4. pontja alatt emlitett semmisségi okok a vádlott javára nem érvényesithetők, ha nyilvánvaló, hogy az alaki sérelem a határozatot a vádlottra hátrányosan nem befolyásolhatta. A vádlott terhére pedig csak akkor érvényesithetők, ha kitünik, hogy az alaki sérelem a határozatra a vád érdekét sértő befolyást gyakorolhatott és ezenfelül a katonai ügyész miatta felszólalt, a haditörvényszék határozatát kérte s mindjárt e határozat megtagadása vagy kihirdetése után a semmisségi panaszra jogát fenntartotta.
Felmentő itélet ellen semmisségi panasz a vádlott javára csak a 358. § 9. a) és 10. pontja alatt felsorolt semmisségi okokból és csak akkor emelhető, ha a felmentés oly körülmények miatt történt, a melyek a tett büntethetőségét kizárják vagy megszüntetik.
360. § Oly eljárási szabály megsértése miatt, a mely a vádlott javára szolgál, a vádlott terhére semmisségi panaszszal élni nem lehet.
361. § A semmisségi panasz bejelentésére és kifejtésére, az ellenészrevételek benyujtására és az ügyiratoknak a legfelsőbb katonai törvényszék elé terjesztésére a 335. §, a 337. § 1-3. bekezdései, a 338. § 1. és 2. bekezdése és a 339. § megfelelően alkalmazandók; ugyanez áll a 353. § 1. bekezdésére is, ha a legfelsőbb katonai törvényszék az ügyiratok kiegészitését látja szükségesnek.
362. § A kellő időben bejelentett semmisségi panasznak felfüggesztő hatálya van.
A 336. § 2. bekezdése megfelelően alkalmazandó.
363. § A legfelsőbb katonai törvényszéknek a 64. § szerint alakitott tanácsa a nem állandó tanácstagok megesketése és a katonai vezérügyész meghallgatása után, zárt ülésben (353. § 2. bekezdése) határoz, ha a katonai vezérügyész maga vagy az előadóul kijelölt tanácsos a 364. és a 365. §-ban megjelölt határozatok valamelyikét inditványozza.
364. § A zárt ülésben tartott tanácskozás alkalmával a semmisségi panasz azonnal visszautasitható:
1. ha azt a tanács meg nem engedettnek találja, vagyis ha nem jogosult egyén által vagy elkésve emeltetett, vagy ha a semmisségi panasz a perorvoslatot használónak e perorvoslatról való jogérvényes lemondása után terjesztetett elő, vagy ha a semmisségi panaszban a 358. §-ban felsorolt semmisségi okok egyike sincs világosan és határozottan megjelölve, kivált, ha az a körülmény, a mely a semmisségi okot megállapithatná, kifejezetten vagy a világos utalással megemlitve nincs (340. § 2. bekezdésének 2. pontja);
2. ha az érvényesitett semmisségi ok a legfelsőbb katonai törvényszéknek ugyanabban az ügyben hozott határozata folytán már elenyészett;
3. ha a semmisségi panasz a 358. § 1-8. pontjaiban felsorolt semmisségi okokra támaszkodik s az eljáró tanács egyhangulag ugy találja, hogy az minden további tárgyalás nélkül, mint nyilvánvalóan alaptalan, elvetendő.
365. § A legfelsőbb katonai törvényszék a vádlott javára emelt semmisségi panasz fölött zárt ülésen tartott tanácskozás alkalmával a semmisségi panasznak a katonai vezérügyész beleegyezésével azonnal helyt adhat, ha kiderült, hogy uj főtárgyalás tartása elkerülhetetlen, annak pedig, hogy a legfelsőbb katonai törvényszék az ügy érdemében határozzon, még nincs helye.
A zárt ülésben tartott tanácskozáson el lehet továbbá rendelni, hogy az állitólagos alaki sérelem felől ténybeli felvilágositások szereztessenek be.
366. § A zárt ülésben a legfelsőbb katonai törvényszék az ügy érdemében itélettel, egyébként végzéssel határoz.
367. § Ha a 364. és a 365. §-ban foglalt előfeltételek fenn nem forognak, vagy ha a zárt ülésben a 364. § 3. pontja szerint egyhangu határozat nem jön létre, a legfelsőbb katonai törvényszék elnöke tárgyalást tüz ki, a melyre a nyilvánosság és a rendfenntartás tekintetében a 256-272. §-ok rendelkezései megfelelően alkalmazandók.
368. § A tárgyalás határnapja a katonai vezérügyészszel idejekorán közlendő.
A vádlottat a kitüzött határnapról legkésőbb nyolcz nappal a tárgyalás előtt oly megjegyzéssel kell értesiteni, hogy szabadságában áll a tárgyaláson személyesen megjelenni vagy magát védővel képviseltetni, ellenben a fogva levő vádlott oly értelemben értesitendő, hogy a jelenlétre nincs ugyan igénye, de magát védővel képviseltetheti.
A védőt, ha a biróság előtt ismeretes, a vádlottal egyidejüleg kell a tárgyalás határnapjáról értesiteni. A 88. § 1. vagy 2. bekezdése alapján kirendelt védőt a tárgyalásra idézni kell.
A magánpanaszost és a sértettet a kitüzött tárgyalásról idejekorán oly megjegyzéssel kell értesiteni, hogy azon megjelenni szabadságukban áll. Ha a magánpanaszos vagy a vádlott törvényes képviselője semmisségi panaszszal élt, a kitüzött tárgyalásról idejekorán oly megjegyzéssel értesitendő, hogy a biróság a panasz fölött a panasz kifejtésében előadottak figyelembevételével elmaradásuk esetében is fog a törvénynek megfelelően határozni.
369. § A tárgyaláson a katonai vezérügyésznek és kötelező védelem esetében a védőnek is jelen kell lennie.
Ha a tanács a 67. § 1. pontja szerint alakult meg, a tárgyalás úgy kezdődik, hogy a tanácselnök a nem állandó tagokat megesketi. (276. §)
A megesketés után, vagy ha a tanács a 67. § 2. pontja értelmében alakult, mindjárt a tárgyalás megnyitása után, a legfelsőbb katonai törvényszéknek előadóul kijelöli egyik tanácsosa az elnök felhivására vázolja a bűnvádi eljárás eddigi menetét és megjelölt a perorvoslat használója által felhozott semmisségi okokat s az ennek következtében fennforgó vitás pontokat anélkül, hogy a hozandó határozatra nézve véleményt nyilvánitana.
370. § Az előadó után a perorvoslat használóját, még pedig, ha a semmisségi panaszt a katonai ügyész emelte, a katonai vezérügyészt illeti a szó a semmisségi panasz megokolása végett s utána az ellenfélt, válaszának előterjesztése végett. A katonai vezérügyész akkor is jogositva van véleményt nyilvánitani, ha a semmisségi panaszt a magánpanaszos emelte. A vádlotat vagy védőjét illeti mindenesetre az utolsó felszólalás joga. Ha a vádlott, a védő, a törvényes képviselő vagy a netalán fellépett magánpanaszos meg nem jelent, a semmisségi panaszaikat tartalmazó iratokat vagy ellenészrevételeiket fel kell olvasni. Ha a védő meg nem jelent vagy idő előtt eltávozott és a védelem kötelező, a tárgyalás félbeszakitandó vagy elnapolandó, a mennyiben más védő közrevonása (268. § 2. bekezdése) azonnal nem lehetséges. A szabályszerüen megidézett s igazolatlanul elmaradt vagy az idő előtt eltávozott védővel szemben a 280. § 3. bekezdésének rendelkezései szerint kell eljárni.
Az előterjesztések után az elnök a tárgyalást befejezettnek nyilvánitja és a tanács a tanácskozó helyiségbe visszavonul.
Egyebekben a legfelsőbb katonai törvényszéknél tartott tárgyalásra a 296. §-nak, a 297. § 2. és 3. bekezdésének és a 298. §-nak, továbbá a 317. és a 319. §-nak, valamint a 321. § 2-4. bekezdéseinek rendelkezései megfelelően alkalmazandók.
371. § A legfelsőbb katonai törvényszék az előterjesztett inditványoktól függetlenül, itélet alakjában hozza határozatát.
Ha a legfelsőbb katonai törvényszék a semmisségi panaszt meg nem engedettnek (364. § 1. és 2. pontja) vagy alaptalannak találja, kimondja, hogy annak hely nem adható.
Ha a semmisségi panasz alapos, a legfelsőbb katonai törvényszék az itéletet megtámadott és a semmisségi ok által érintett részében feloldja, s a továbbiak iránt a semmisségi okok különféleségéhez képest a következő szabályok szerint rendelkezik és jár el:
1. ha a 358. § 1-5. pontjai alatt felsorolt semmisségi okok valamelyike forog fenn, a legfelsőbb katonai törvényszék uj főtárgyalást rendel s e végett az ügyet az elsőfoku birósághoz utasitja;
2. ha a haditörvényszék helytelenül állapitotta meg a hadseregi biróságok illetékességét (358. § 6. pontja), a legfelsőbb katonai törvényszék a bűnvádi ügyet az illetékes hatósághoz teszi át s egyuttal határoz a fölött, hogy a vádlott vizsgálati fogsága fenntartandó-e vagy sem (300. § 3. bekezdése);
3. ha a haditörvényszék saját illetéktelenségét helytelenül mondotta ki, vagy ha a vádat nem birálta el teljesen (558. § 6. és 7. pontja), a legfelsőbb katonai törvényszék uj tárgyalás tartására és uj itélet hozására utasitja a biróságot, a mely az utóbbi esetben az elintézetlen vádpontok elbirálására szoritkozik;
4. minden más esetben a legfelsőbb katonai törvényszék az ügy érdemében határoz és határozatát azokra a tényekre alapitja, a melyeket a haditörvényszék a vád tullépése nélkül (358. § 8. pontja) megállapitott. De ha a legfelsőbb katonai törvényszék ugy találja, hogy az itéletben és indokaiban azok a tények, a melyekre a törvény helyes alkalmazásával az itéletet alapitani kellene, nincsenek megállapitva, az ügyet uj tárgyalás és határozathozás végett az elsőfoku birósághoz utasitja.
Az 1. és a 4. pont esetében belátása szerint élhet a legfelsőbb katonai törvényszék azzal a jogával, a melynél fogva az illetékes parancsnok helyett más ugyanolyan hatáskörü parancsnokot küldhet ki.
372. § Ha a semmisségi panasz az itéletnek csak egyes rendelkezései ellen irányul s a legfelsőbb katonai törvényszék ugy találja, hogy ezek az itélet egyéb tartalmától különválaszthatók, jogában áll a megtámadott itéletet csak részben feloldani. Ugyanez áll abban az esetben is, ha a megtámadott itélet több bűncselekményt ölel fel s közülök a semmisségi panasz csak egyes bűncselekményekre vonatkozó eljárás vagy határozat ellen irányul és egyszersmind az eljárásnak részben szükséges ismétlése kivihető, vagy ezekre az egyes bűncselekményekre nézve az eljárásnak ily ismétlése nélkül is uj határozathozás lehetséges.
373. § A legfelsőbb katonai törvényszéknek ama semmisségi okok elbirálására kell szoritkoznia, a melyeket a perorvoslat használója kifejezetten vagy világos utalással érvényesitett. De ha a legfelsőbb katonai törvényszék bárki által emelt semmisségi panasz alkalmából arról győződik meg, hogy a hadosztálybiróság a hadseregi büntetőbiráskodást helytelenül állapitotta meg (358. § 6. pontja), vagy hogy a törvény valamelyik vádlott terhére helytelenül alkalmaztatott (358. § 9-11. pontjai), vagy hogy azok az okok, a melyeken az itéletnek valamelyik vádlott javára szóló rendelkezése alapszik, más vádlott-társnak is javára szolgálnak, ezekben az esetekben a legfelsőbb katonai törvényszék, anélkül, hogy a tanács összeállitása megváltoznék, hivatalból akként jár el, mintha az illető semmisségi ok is érvényesittetett volna.
Ilyenkor a legfelsőbb katonai törvényszék a zárt ülésben (363. §) a katonai vezérügyész meghallgatása után akkor is azonnal határozhat, ha egyhangulag azt találja, hogy a hadseregi büntetőbiráskodásnak helye nincs, vagy ha a törvénynek a vádlott terhére történt helytelen alkalmazása esetében a katonai vezérügyész a határozattal egyetért.
Ha a semmisségi panasz kizárólag a vádlott javára használtatott, a legfelsőbb katonai törvényszék nem szabhat ki a vádlottra sulyosabb büntetést, mint a minőt a megtámadott itélet megállapitott.
374. § A legfelsőbb katonai törvényszéknek a 371-373. §-ok eseteiben hozott itéletet lényeges indokaival együtt a tanácselnök, mihelyt a tanács az ülésterembe visszatért, élőszóval kihirdeti (312. §). Az itélet kiállitására s a jegyzőkönyvek vezetésére a 307-310. §-okban, továbbá a 312. § 2. bekezdésében és a 314-316. §-okban foglalt szabályok megfelelően alkalmazandók, az itéletnek vagy az itéleti indokoknak irásba foglalása azonban bonyolultabb esetekben legkésőbb nyolcz napra az itélethirdetéstől számitva elhalasztható.
375. § A zárt ülésben (364. és 365. §) hozott, valamint a vádlott távollétében kihirdetett legfelsőbb katonai törvényszéki határozatot a vádlottal a hadosztálybiróság közli.
A zárt ülésben hozott határozatról a hadosztálybiróság értesiti azt a magánpanaszost és azt a törvényes képviselőt is, a ki semmisségi panaszszal élt.
A legfelsőbb katonai törvényszék, ha itélete vagy a határozata következtében jogerőssé vált elsőfoku itélet halálbüntetésre szól, az ügyiratokat visszaküldésük előtt Ő Felsége elhatározásának kieszközlése végett a hadügyministerhez juttatja el. Az ügyiratokhoz a legfelsőbb katonai törvényszéknek a netalán fennforgó kegyelmi okok tárgyában zárt ülésben a katonai vezérügyész meghallgatása után szerkesztett véleményét csatolni kell.
376. § A katonai vezérügyész a dandár- és a hadosztálybiróságoknak mindazok ellen a jogerős itéletei ellen, a melyek a törvény megsértésén vagy helytelen alkalmazásán alapulnak, továbbá e biróságoknak minden törvényellenes végzése vagy intézkedése ellen, a mely tudomására jut, a hadügyminister meghagyásából a jogegység érdekében bármikor, még pedig abban az esetben is élhet a semmisségi panaszszal, ha a törvényes határidőn belül a semmisségi panasz perorvoslatát senki sem vette igénybe.
Az illetékes parancsnokok kötelesek azokat az eseteket, a melyeket ily semmisségi panaszra alkalmasaknak tartanak, a hadügyministernek bejelenteni.
377. § A jogegység érdekében használt semmisségi panaszt általában a 367-374. §-okban foglalt szabályok szerint kell tárgyalni, de azzal az eltéréssel, hogy a tárgyaláson csupán a katonai vezérügyész vesz részt, minélfogva a tárgyalás határnapjáról sem a vádlott, sem más egyének nem értesitendők.
378. § Ha a legfelsőbb katonai törvényszék a jogegység érdekében használt semmisségi panaszt alaposnak találja, itélettel kimondja, hogy a kérdéses bűnvádi ügyben a megtámadott végzés vagy intézkedés, a követett eljárás vagy a hozott itélet a törvényt megsértette. Ellenkező esetben a semmisségi panaszt itélettel elutasitja. A törvény megsértését megállapitó határozat a vádlottra rendszerint nem bir hatálylyal.
Ha azonban a vádlott a törvény megsértésével hozott itélettel büntetésre volt itélve, a legfelsőbb katonai törvényszék a körülményekhez képest őt felmenti, vagy ellene enyhébb büntetési tételt alkalmaz, vagy az ellene folyamatban volt eljárás ujrafelvételét, más parancsnok kiküldésével vagy a nélkül, elrendeli.
Ha a legfelsőbb katonai törvényszék azt látja, hogy az ügy nem tartozik a hadseregi büntetőbiráskodás alá, az itéletet feloldja és a bűnvádi ügyet az illetékes hatósághoz teszi át.
A legfelsőbb katonai törvényszék itéletét a 2. és a 3. bekezdés esetében az elsőfoku biróság közli a vádlottal.
Ha a vádlottat a legfelsőbb katonai törvényszék itélete felmenti, a vádlott vagy hozzátartozói (389. §) kivánhatják az itélet közzétételét a hivatalos lapban vagy költségükön más hirlapokban is.
379. § Az a biróság, a mely elé az ügy a 365. § 1. bekezdése, a 371. § 1., 3. és 4. pontja és a 378. § 2. bekezdése értelmében uj tárgyalás végett utasittatik, az eredeti vádat tartozik a tárgyalás alapjául venni, hacsak a legfelsőbb katonai törvényszék mást nem rendelt.
A biróság kötve van ahhoz a jogi felfogáshoz, a melyből a legfelsőbb katonai törvényszék határozatának meghozásánál kiindult.
A 373. § 3. bekezdésének rendelkezése az uj főtárgyalás alapján hozandó itéletre is irányadó.
Ez ellen az uj itélet ellen a 358. §-ban emlitett összes okokból lehet semmisségi panaszszal élni, a mennyiben azok a legfelsőbb katonai törvényszéknek ugyanabban az ügyben hozott határozata folytán már el nem enyésztek. Éppen igy használhatók ez ellen az uj itélet ellen a különben megengedett más perorvoslatok is.
380. § Az itéletekben és más birósági kiadványokban előforduló nyilvánvaló irás- és számitáshibákat az a biróság, a melynél a hiba történt, valamelyik érdekelt kérelmére vagy hivatalból bármikor kijavithatja.
Ugyanez áll akkor is, ha a kiadvány eltér az eredeti szövegtől.
Minden hibás kiadvány kijavitandó és a kijavitás az illető irat szélén megjegyzendő.
381. § A mennyiben a törvény kivételt nem tesz (445. § és 475. § A. pontja), mindazok az itéletek, a melyek ellen perorvoslat egyáltalában nem használható, meghozásukkal, más itéletek pedig abban az időpontban válnak jogerősekké, a mikor rendes perorvoslattal, lemondás miatt, a határidő elmulasztása miatt, vagy a használt perorvoslat visszautasitása következtében többé meg nem támadhatók.
382. § A még végrehajtandó büntetésre szóló itéleteket, mihelyt jogerőre emelkedtek, az elsőfokban illetékes parancsnok végrehajtató záradékkal látja el.
Ez a záradék a végrehajtás elrendelését tartalmazza.
383. § Ha a hadosztálybiróságnak elsőfokban jogerőssé vált itélete halálbüntetésre szól, az illetékes parancsnok a bűnvádi ügyiratokat a nélkül, hogy a végrehajtató záradékot az itéletre rávezetné, a legfelsőbb katonai törvényszék elé terjeszti a megkegyelmezés mellett vagy ellen szóló okokat kifejtő jelentés kiséretében.
A legfelsőbb katonai törvényszék a 356. § 3. bekezdése értelmében tartozik eljárni.
Csak ha az ügyiratok az illetékes parancsnokhoz visszaérkeztek, vezeti ez az itéletre a végrehajtató záradékot.
384. § A végrehajtató záradékot a vádlott előtt az elsőfoku biróság hirdeti ki. Ha ez a záradék oly felsőbirósági határozatra vonatkozik, a mely a vádlott előtt még kihirdetve nem volt, ugyanakkor ezt is ki kell hirdetni előtte. Szabadlábon levő vádlott részére szóló kihirdetés végett előljáró parancsnokságát is meg lehet keresni.
A kihirdetés helyét és idejét az itéleten fel kell tüntetni.
385. § Kivánatra a biróság a sértettnek és a magánpanaszosnak, valamint azoknak, a kik az itélet ellen a vádlott javára perorvoslattal éltek, az indokokkal ellátott jogerős itélet hiteles másolatát kiszolgáltatja.
386. § Hadseregi birósági bűnvádi eljárás ujrafelvételének elrendelésére és az ujrafelvételének elrendelésére és az uj eljárás keresztülvitelére a hadseregi biróságok illetékesek.
Megszünik azonban a hadseregi biróságok illetékessége és a polgári büntetőbiróságok válnak illetékesekké (393. § 4. bekezdése), ha az ujrafelvételt a vádlott terhére oly időben inditványozzák, a midőn a tettesnek üldözése az ujrafelvétel tárgyát képező bűncselekmény miatt a hadseregi biróságoknál a 16. § 1-3. bekezdései értelmében többé meg nem inditható. A polgári büntetőbiróságok a polgári büntetőjogot, de ha a katonai büntetőjog enyhébb, ezt alkalmazzák. Az alapperben kimondott rangvesztést az uj polgári büntetőbirósági itélet nem érinti.
A vádlott terhére a hadseregi birósági bűnvádi eljárás ujrafelvételének egyáltalában nincs helye oly katonai bűntett vagy vétség miatt, a mely nem képez egyszersmind a polgári büntetőjog szerint is bűncselekményt, ha az ujrafelvétel iránt az inditvány annak a határidőnek letelte után terjesztetik elő, a melyen belül e bűncselekmény miatt a tettes üldözése a 16. § 2. bekezdése értelmében a hadseregi biróságoknál meginditható.
387. § A vád emelése után jogerősen megszüntetett bűnvádi eljárás ujrafelvétele csak akkor rendelhető el, ha a tett büntethetősége elévülés folytán még meg nem szünt és ha olyan uj bizonyitékokat hoznak fel, a melyek magukban vagy a korábban beszerzett bizonyitékokkal kapcsolatban alkalmasaknak látszanak a terhelt bűnösségének bebizonyitására vagy ha a bűnvádi eljárást azon az okon szüntették meg, hogy a vádlott meghalt (278. § 2. bekezdése) és ez a feltevés tévesnek bizonyult.
Az ujrafelvétel minden oly cselekmény esetében, a mely nem csupán a jogosult kivánatára üldözendő, csakis a vádló inditványára rendelhető el, a kinek, hogy ezt az inditványt megtehesse, az illetékes parancsnok (a parancsnokságban utódja) utasitására van szüksége.
Oly esetekben, a melyekben a bűnvádi üldözés a jogosult kivánatától függ, az ujrafelvétel csakis a magánpanaszos inditványára rendelhető el; de nincs helye az ujrafelvételnek, ha a magánpanaszos a megelőző eljárásban a bűnvádi üldözésre irányuló kivánatát visszavonta.
388. § A jogerősen elitélt az eljárás ujrafelvételét még a büntetés végrehajtása után is kivánhatja:
1. ha kiderül, hogy elitéltetését valamely okiratnak meghamisitása vagy hamis tanuzás, megvesztegetés vagy harmadik személynek más bűncselekménye idézte elő;
2. ha olyan uj tények vagy bizonyitékok hozatnak fel, a melyek magukban vagy a korábban beszerzett bizonyitékokkal kapcsolatban alkalmasnak látszanak arra, hogy az elitéltet felmentsék vagy enyhébb büntető rendelkezés alá eső bűncselekmény miatt itéljék el; vagy
3. ha ugyanarra a tettre nézve több itéletet hoztak és ezeknek az itéleteknek, valamint az alapfokul szolgáló tényeknek egybevetéséből arra a következtetésre kell jutni, hogy ugyanazt az egyént ismételve itélték el, vagy hogy egy vagy több elitélt ártatlan vagy oly bűncselekményben bűnös, a mely enyhébb büntető rendelkezés alá esik, mint az, a mely miatt elitélték.
389. § Az elitélt javára a bűnvádi eljárás ujrafelvételét azok is inditványozhatják, a kik jogosultak volnának az ő javára fellebbezéssel vagy semmisségi panaszszal élni; az elitélt halála után vagy ha elmebetegségben szenved, e jog ezekben az egyéneken kivül az elitélt házastársát fel- és lemenő ágbeli rokonait, testvéreit és gondnokát is megilleti.
Ha a közös hadsereg vagy a honvédség valamely parancsnoksága, ügyésze vagy ügyészi tisztje vagy birósága olyan körülményről nyer tudomást, a mely az elitélt javára a bűnvádi eljárás ujrafelvételének inditványozását indokolhatja, köteles erről ahhoz a parancsnokhoz, a ki az alapeljárásban az illetékes parancsnok jogait első fokon gyakorolta, vagy a parancsnokságban utódjához jelentést tenni. Ez értesiti az elitéltet, vagy ha ezt nem lehet, az ujrafelvételi kérelemre jogosult más egyént.
390. § A bűnvádi eljárás ujrafelvételének oly cselekmény miatt, a melynek vádja alól a vádlottat jogerősen felmentették, csak akkor van helye, ha a vádlott még életben van, a tett büntethetősége elévülés következtében még meg nem szünt és ha vagy;
1. valamely okiratnak meghamisitása vagy hamis tanuzás, megvesztegetés vagy a vádlottnak vagy egy harmadik személynek más bűncselekménye idézte elő a felmentést; vagy
2. a vádlott később a cselekményt biróság előtt vagy biróságon kivül beismerte, vagy más olyan uj tények vagy bizonyitékok merültek fel, a melyek magukban vagy a korábban beszerzett bizonyitékokkal kapcsolatban alkalmasaknak látszanak a vádlott bűnösségének bebizonyitására.
Ily ujrafelvételnek csakis a 387. § 2. és 3. bekezdésében megjelölt egyének inditványára, az ott meghatározott megszoritások közt van helye.
391. § A jogerős büntető itélettel befejezett eljárás ujrafelvételének abból a czélból, hogy a vádlott ellen sulyosabb rendelkezés alkalmaztassék, csak akkor van helye, ha a vádlott még életben van, a tett büntethetősége elévülés következtében még meg nem szünt, a 390. § 1. és 2. pontjában foglalt feltételek valamelyike fennforog és ezenfelül:
1. a valóban elkövetett bűntett büntetése halálbüntetés vagy életfogytig tartó szabadságvesztésbüntetés, ellenben annak a bűntettnek büntetése, a mely miatt a vádlottat elitélték, csak határozott ideig tartó szabadságvesztésbüntetés;
2. a valóban elkövetett bűntett büntetése legalább tiz évi szabadságvesztésbüntetés, holott az első itéletnél alapul vett büntetése öt évet meg nem haladó szabadságvesztésbüntetés;
3. bűntett látszik fennforogni s a vádlottat csak vétség (kihágás) miatt itélték el, vagy
4. ha a cselekmény oly büntető rendelkezés alá esik, amely szerint a rangvesztést ki kell mondani, holott arra a bűncselekményre, amely miatt a vádlottat elitélték, nincs kifejezetten rangvesztés szabva és ez az itéletben nem is lett kimondva.
Ily ujrafelvételnek csak a vádló inditványára van helye, a kinek hogy ezt az inditványt megtehesse, az illetékes parancsnok (a parancsnokságban utódja) utasitására van szüksége.
392. § Az ujrafelvételt annál a biróságnál kell inditványozni, a melynél az elsőfoku itéletet hozták.
A 324. § 2-6. bekezdései alkalmazandók.
Az ügyiratok a szükséges bizonyitásfelvétel után a legfelsőbb katonai törvényszék elé terjesztetnek. A bizonyitásfelvétel a X. fejezet rendelkezései szerint történik, de a tanuk, ha törvényes akadály fenn nem forog, megesketendők.
Az inditványozott bizonyitásfelvétel mellőzendő, ha az elsőfoku biróság nézete szerint az ujrafelvételre irányuló inditványt azért kellene visszautasitani, mert nem jogosult egyén terjesztette elő, mert benne az ujrafelvétel alapjául szolgálható körülmények világosan és határozottan megjelölve nincsenek, vagy mert a kérelem a vádlott terhére halála után vagy a terhére rótt tett büntethetőségének elévülése után terjesztetett elő, vagy végül, mert a 386. § 3. bekezdésében emlitett eset forog fenn.
393. § Ha a legfelsőbb katonai törvényszék nem találja a megállapitásokat elegendőknek arra, hogy az ujrafelvétel megengedhetősége fölött határozhasson, ülésen kivül is elrendelheti az ügyiratok kiegészitését és kivánhat felvilágositásokat az elsőfoku biróságtól vagy az illetékes parancsnoktól.
Az ujrafelvételi inditvány fölött a legfelsőbb katonai törvényszék zárt tanácsülésben (67. § 1. pontja), az előadóul kijelölt tanácsos előadásának és a katonai vezérügyésznek meghallgatása után rendszerint (394. §) végzéssel határoz.
Ha a legfelsőbb katonai törvényszék az ujrafelvételt elhatározza, az illetékes parancsnok helyett más ugyanolyan hatáskörü parancsnokot küldhet ki.
Ha az ujrafelvétel elrendelésére és az uj eljárás keresztülvitelére a 386. § 2. bekezdése értelmében a polgári büntetőbiróság illetékes, a legfelsőbb katonai törvényszék csak annak a kimondására szoritkozik, hogy az ujrafelvétel megengedhető vagy meg nem engedhető. E határozatánál a katonai büntetőjog és a polgári büntetőjog közül a vádlottra nézve kedvezőbbet veszi alapul. Ha a legfelsőbb katonai törvényszék az ujrafelvételt megengedhetőnek találja, az ügyiratokat az illetékes polgári büntetőbirósághoz juttatja. A legfelsőbb katonai törvényszéknek az ujrafelvétel megengedhetőségét kimondó ily végzése nélkül a polgári büntetőbiróság ujrafelvételt el nem rendelhet.
394. § A legfelsőbb katonai törvényszék, ha az elitélt javára a bűnvádi eljárás ujrafelvételét határozza el, a katonai vezérügyész meghallgatása után azonnal hozhat oly itéletet, a melylyel a vádlottat felmenti vagy az enyhébb büntetési tétel alkalmazása avagy a korábbi itéletben kimondott valamely jogkövetkezmény mellőzése iránt tett inditványnak helyt ad.
Az uj itéletet az elsőfoku biróság közli a vádlottal.
Azt, a ki az ujrafelvételt kérte, valamint a sértettet és a magánpanaszost a legfelsőbb katonai törvényszék határozatáról értesiteni kell.
A felmentett egyén vagy hozzátartozói (389. §) kivánhatják az itélet közzétételét a hivatalos lapban vagy költségükön más hirlapokban is.
395. § Az itélet végrehajtását sem az ujrafelvétel elrendelésére irányuló kérvény benyujtása, sem az elrendelés iránt tett inditvány, sem pedig az elrendelés maga nem akadályozza; mindazonáltal abban az esetben, ha az ujrafelvételt az elitélt javára kérik vagy inditványozzák, az illetékes parancsnok a legfelsőbb katonai törvényszék elhatározásáig a büntetés végrehajtásának felfüggesztését elrendelheti, ha az itélet feloldása alaposan várható.
Ugyanezen előfeltételek alatt az ujrafelvétel elrendelésével egyidejüleg a legfelsőbb katonai törvényszék elrendelheti, hogy a büntetés végrehajtását az uj elsőfoku határozat meghozásáig (397. és 400. §) felfüggeszszék.
396. § Az ujra felvett ügy tekintetében az a parancsnok illetékes, a ki az alapeljárásban az illetékes parancsnok jogait első fokban gyakorolta vagy a parancsnokságban utódja. Csak akkor, ha oly tett fölött, a mely a hadosztálybiróság hatáskörébe tartozónak mutatkozik, dandárbiróság itélt, van hivatva a közvetlenül az emlitett illetékes parancsnok fölé rendelt parancsnok eljárni.
Az utóbbi szabály áll akkor is, ha dandárbiróság itélt oly egyén fölött, akire nézve a személyes szolgálati állásában időközben beállt változás folytán, a 20. § 1. pontja értelmében nem illetékes többé dandárbiróság.
397. § Ujrafelvétel következtében az ügy rendszerint (394. §) a nyomozó eljárás állapotába jut. Ezt az eljárást az ujrafelvételnek helytadó határozathoz és az uj bizonyitékokhoz képest a katonai ügyész (ügyészi tiszt) vagy a biróság (143. §) vezeti, vagy egésziti ki. A nyomozó eljárás megszüntetésére és a vád emelésére irányadó szabályok itt is alkalmazandók. A megszüntetés a vádlottat felmentő itélet hatályával bir. Ha megszüntetés folytán az eljárás főtárgyalás tartása nélkül nyer befejezést, a terhelt vagy hozzátartozói (389. §) kivánhatják az eljárás megszüntetésének közzétételét a hivatalos lapban vagy költségükön más hirlapokban is. Ha ez ujrafelvételt nem az összes bűncselekményekre nézve rendelték el, a melyek miatt a vádlott el volt itélve és az eljárást főtárgyalás tartása nélkül fejezik be, a büntetést a legfelsőbb katonai törvényszék ujból állapitja meg.
398. § Ha uj főtárgyalás tartatik, ennek előkészitésére és megtartására a XVII. és a XVIII. fejezet rendelkezései az alábbi eltérésekkel megfelelően alkalmazandók.
A haditörvényszék annak a rendfokozatnak tekintetbe vételével alakitandó, a melyet a vádlott a korábbi itélet hozásának idejében viselt, kivéve, ha jelenlegi magasabb rendfokozata miatt a haditörvényszéket másként kell összeállitani.
A vádlott jelenléte a főtárgyaláson csak akkor szükséges, ha az ujrafelvételt terhére rendelték el, vagy ha megjelenését a biróság nélkülözhetetlennek tartja. Különben védővel is képviseltetheti magát.
Ha a vádlott a főtárgyaláson nem jelent meg, vallomása az ügyiratokból felolvasható. A részestársak, tanuk és szakértők vallomásai az ügyiratokból szintén felolvashatók, ha a 288. § feltételei fennforognak.
399. § Ha az ujrafelvételt meghalt egyén javára rendelték el, vagy ha az az elitélt, a kinek javára az ujrafelvételt elrendelték, az ujrafelvett eljárás befejezése előtt meghalt, akkor abban az esetben, ha az ujrafelvett bűnvádi ügy fölött ismét itélettel kell határozni, nyilvános tárgyalás rendelhető a főtárgyalásra érvényes szabályok megfelelő alkalmazása mellett.
A 389. § 1. bekezdésében emlitett egyéneknek joguk van ehhez a tárgyaláshoz a meghalt vádlott számára védőt választani. Ha a jogukkal nem élnek, hivatalból kell védőt kirendelni. Ezt a védőt a tárgyaláson mindazok a jogok megilletik, a melyekkel a terhelt a főtárgyaláson bir.
400. § A haditörvényszék a főtárgyalás eredményéhez képest hozza az uj itéletet, a melylyel vagy hatályában fenntartja a korábbi itéletet, vagy pedig a korábbi itéletnek részben vagy egészben feloldása mellett, az ügy érdemében ujonnan határoz.
A büntetésnek a korábbi itélet értelmében elrendelt végrehajtása az ujrafelvételi eljárás jogerős befejeztéig az uj itélettel csak akkor függeszthető fel, ha a haditörvényszék a korábbi itéletet hatályon kivül helyezte.
Ha az uj itélet a vádlottat elitéli, a büntetés kiszabásánál a már kiállott büntetést megfelelően tekintetbe kell venni, ugy, hogy mind a két büntetés együttvéve, a sulyosabbik bűncselekményre kiszabható legmagasabb büntetést meg ne haladja.
Ha az ujrafelvétel csupán a vádlott javára rendeltetett el, az uj itélettel nem szabható rá a korábbinál sulyosabb büntetés.
Az uj itélet ellen ugyanazok a perorvoslatok használhatók, mint más itélet ellen.
401. § A legfelsőbb katonai törvényszék rendkivüli uton, a katonai vezérügyész meghallgatása után s a nélkül, hogy a 388. §-ban meghatározott előfeltételekhez kötve volna, elrendelheti az eljárás ujrafelvételét az elitélt javára, ha
1. semmisségi panasz esetében az előzetes tanácskozásnál vagy a semmisségi panasz nyilvános tárgyalása után, vagy fellebbezésre vonatkozó tanácskozásnál,
2. a 383. § 1. bekezdése értelmében tett jelentés esetében a tanácskozásnál, vagy végül
3. az ügyiratoknak a katonai vezérügyész külön inditványa következtében teljesitett megvizsgálásánál
az itélet alapjául vett tények helyessége iránt oly nyomós kétségek támadnak, a melyeket a legfelsőbb katonai törvényszék által elrendelt megállapitások sem oszlatnak el.
A legfelsőbb katonai törvényszék ily esetben, tekintet nélkül a tanács összeállitására (67. § 1. vagy 2. pontja), azonnal is hozhat uj itéletet, a melylyel a terheltet felmenti vagy rá enyhébb büntetési tételt alkalmaz; ehhez azonban egyhangu határozat és a katonai vezérügyész beleegyezése szükséges. Az itélet közlésére és a felmentő itélet közzétételére nézve a 394. § 2-4. bekezdései nyernek alkalmazást.
A legfelsőbb katonai törvényszék ily határozatának kieszközlése iránt magánosok részéről tett inditványokat köteles az illetékes parancsnok vagy az a biróság, a kinél vagy a melynél tétettek, visszautasitani és az ily inditványok a legfelsőbb katonai törvényszék előtt tartott szóbeli tárgyalásokon sem tárgyalhatók.
Az illetékes parancsnokok részéről tett inditványok a katonai vezérügyészhez továbbitandók, a ki, ha azokat indokoltaknak tartja, az ügyiratok megvizsgálása iránt inditványt tesz.
402. § A bűnvádi eljárás, függetlenül az ujrafelvételnek az előbbi szakaszokban foglalt előfeltételeitől és alakiságaitól, az illetékes parancsnok (137. §) rendeletére, az általános szabályok szerint az elévülés beállta előtt ujból meginditható vagy folytatható:
1. ha a vád emelése előtt az illetékes parancsnok a feljelentést félretette vagy a nyomozó eljárást megszüntették, vagy ha az eljárást felfüggesztették;
2. ha a büntetőbirósági üldözés iránti kivánat előterjesztésére még jogosult magánpanaszos kivánatát előterjeszti, holott a megelőző eljárás csupán azért végződött megszüntetéssel vagy felmentő itélettel, mivel a magánpanaszosnak szükséges kivánata hiányzott;
3. ha az illetékes parancsnok a 37. § 2. bekezdése értelmében egyes bűncselekményeknek elkülönitését rendelte el, ha a bűnvádi eljárás befejezésekor a 303. és 304. §-hoz képest egyes bűncselekmények üldözése a vádló részére fenntartatott, vagy ha az elitélt által elkövetett más bűncselekmények gyanuokai csak utólagosan merülnek fel (311. §).
A 16. § rendelkezései megfelelően alkalmazandók. Hogy a hadseregi büntetőbiráskodás megszünte után a honvéd vagy a polgári büntetőbiróság előtt van-e helye eljárásnak, e tekintetben a rájuk nézve érvényben álló bűnvádi perrendtartások rendelkezései irányadók.
403. § A bűncselekményből származó kárt és a magánjogi következmények szempontjából fontos más mellékkörülményeket csak akkor és annyiban kell megállapitani, ha és a mennyiben megállapitásuk a büntető rendelkezések helyes alkalmazása végett szükséges.
404. § Ha valamely tárgyat, a melyre nézve az itélőbiróság meg van győződve, hogy a károsult tulajdona, vagy hogy jogtalanul vonták el ennek rendelkezése alól, megtalálnak a terheltnek, valamelyik bűntársnak, bűnrészesnek, bűnrészesülőnek vagy bűnsegélyezőnek ingóságai közt vagy oly helyen, a hová azt ezek az egyének csak megőrzés végett helyezték el, az itélőbiróság elrendeli, hogy a tárgy az itélet jogerőre emelkedése után a károsultnak visszaadassék. A terhelt kifejezett beleegyezésével azonban a károsult kivánatára a tárgyat azonnal is vissza lehet adni.
A károsulttól elvont tárgyakat a katonai ügyész vagy az ügyészi tiszt, a birósági nyomozó eljárás folyamában pedig a vádló beleegyezésével a vizsgálóbiró a főtárgyalás előtt is visszaadhatja, ha megőrzésük a terhelt, valamelyik bűntárs, bűnrészes, bűnrészesülő vagy bűnsegélyező bűnösségének bebizonyitása végett nem szükséges és a terhelt beleegyezik.
A terhelt beleegyezésére (1. és 2. bekezdés) azonban nincs szükség, ha a károsulttól elvont tárgyak romlás veszélyének vannak kitéve, vagy eltartásuk költséggel jár, vagy ha rájuk a károsultnak sürgős szüksége van és a terhelt ezekben az esetekben egyáltalában nem képes e tárgyakra nézve jogos igényét valószinüvé tenni.
405. § Ha az elvont tárgy a tulajdon átruházására alkalmas módon vagy zálogképen már oly harmadik személy kezei közé jutott, a kinek a bűncselekményben része nem volt, a tárgy visszaadása iránt támasztott kérelem fölött a polgári biróság van hivatva határozni.
Ugyanez áll abban az esetben is, ha az elvont tárgy tulajdona több károsult között vitás, vagy ha a károsult jogát azonnal kellőképen igazolni nem birja. Ebben az esetben a tárgyra vonatkozó további intézkedéseket az illetékes polgári birósággal egyetértően kell megtenni.
406. § Ha a terheltnél oly, minden valószinüség szerint idegen tárgy van, a melynek tulajdonosát megmondani nem tudja vagy nem akarja és ha a tárgyra megfelelő idő alatt tulajdoni igényt senki sem támaszt, a tárgy a polgári büntetőbiróságnak adandó át, a mely éppen ugy fog eljárni, mintha az valamely előtte folyamatban levő bűnvádi ügyből származnék.
407. § A 404-406. §-okban nem emlitett azokat a tárgyakat, a melyek bűnvádi eljárás folyamában biróságnak, katonai ügyésznek (ügyészi tisztnek) vagy a közös hadsereg valamely parancsnokságának őrizete alá kerültek, ezek, a mennyiben más törvényes rendelkezések nem gátolják, a korábbi birtokosnak adják vissza, mihelyt az eljárás czéljaira többé nem szükségesek.
408. § A bűnvádi eljárásnak és a büntetés végrehajtásának költségeit a kincstár viseli.
Ez a rendelkezés nem alkalmazható azokra a költségekre, a melyek védő választásából vagy a sértett vagy a magánpanaszos képviseletéből merültek fel.
Bűnvádi ügyben teljesitett minden tárgyalás, bármely hatóság előtt folyt is le és minden arra vonatkozó beadvány illeték- és portómentes.
409. § Oly tényleges katonai egyének illetékeit, akik a bűnvádi eljárásban közreműködnek, külön szabályok határozzák meg.
Tanuk vagy szakértők gyanánt kihallgatott vagy tolmács gyanánt alkalmazott polgári egyének részére, ideértve a nem tényleges katonai egyéneket is, kivánatukra ugyanazokat az illetékeket kell folyósitani a kincstár terhére, mint a melyek őket a polgári büntetőbiróságok számára érvényben álló szabályok szerint megilletik.
A tanudij iránt az igény, megszünésének terhe alatt, a kihallgatáskor vagy legkésőbb az ezt követő két nap alatt, a szakértők és a tolmácsok dija iránt pedig az igény legkésőbb tizennégy nap mulva a vélemény megadása vagy az alkalmaztatás után jelentendő be. A magánpanaszosnak tanudijra nincs igénye.
A jelzett illetékek mindjárt a kihallgatás vagy alkalmaztatás után kifizetendők, vagy ha ez az igényjogosult hibáján kivül azonnal meg nem történhetik, részére a legrövidebb idő alatt és mindenesetre költségmentesen kézbesitendők.
Az illetékek megállapitása ellen az erről szóló értesitést követő tizennégy nap alatt felfolyamodással lehet élni a felsőbbfoku birósághoz. A legfelsőbb katonai törvényszék a felfolyamodás fölött ülésen kivül határoz.
410. § A tényleges katonai egyéneket a védelem viteléért dijazás nem illeti; más illetékeik tekintetében a 409. § 1. bekezdése irányadó.
Hivatalból kirendelt oly védőnek, a ki a tényleges katonai egyének közé nem tartozik, kivánatára a valósággal kifizetett szükséges készkiadások a kincstár terhére megtéritendők; egyéb költségmegtéritésre igénye nincs.
Ha a terhelt és választott védője közt a teljesitett védelem költségeire nézve megegyezés nem jön létre, mind a két félnek jogában áll annál a biróságnál, a melynél a bűnvádi ügy elsőfokon folyamatban volt, e költségek megállapitását kérni. A költségek megállapitása ellen az erről szóló értesitést követő tizennégy nap alatt mind a két fél felfolyamodással élhet a legfelsőbb birósághoz. A legfelsőbb katonai törvényszék a felfolyamodás fölött ülésen kivül határoz.
A sértett vagy a magánpanaszos képviselőjének költségeit a polgári büntetőbiróság állapitja meg, a mely úgy jár el, mintha a képviselet valamely polgári büntetőbiróság előtt fordult volna elő.
411. § A hóhér dijazására nézve, a kit a közös haderő birósága kötél általi halálbüntetés végrehajtása végett igénybe vesz, a polgári szabályok szerint megállapitott illetékek irányadók.
412. § Azt, a kit a biróság itélete felmentett, valamint azt a vádlottat, a kinek vizsgálati fogságát az itéletben büntetés gyanánt betudták, ha fogva van, az itélethirdetés után azonnal szabadlábra kell helyezni, hacsak valamely rendes perorvoslat előterjesztése vagy más törvényes ok további fogvatartását szükségessé nem teszi.
413. § Még végrehajtandó büntetésre szóló minden itéletet, mihelyt az illetékes parancsnok a végrehajtató záradékkal ellátta és e záradék a vádlottal közöltetett, rendszerint haladéktalanul kell végrehajtani.
Az itélet végrehajtása iránt az illetékes parancsnok végrehajtató rendelete alapján a biróság intézkedik.
A büntető itélet végrehajtásának elrendelését és a végrehajtást nem akadályozza az a körülmény, hogy egy másik bűncselekményre nézve a bűnvádi üldözést fenntartották (37., 303. és 304. §). Csak ha erre a cselekményre a törvény halálbüntetést vagy életfogytig tartó szabadságvesztésbüntetést állapit meg, kell az ily fenntartással hozott itélet végrehajtásának elrendelésével és végrehajtásával mindaddig várni, mig az utóbb emlitett bűncselekményre nézve a jogerős döntés be nem következik.
414. § Az itéletre fel kell jegyezni a végrehajtató záradék közlésének megtörténtét és a büntetés foganatositásának vagy megkezdésének napját, valamint azt a napot is, a mikor a letartóztatva volt vádlottat az itélet alapján szabadlábra helyezték. A büntetésnek a törvény erejénél fogva bekövetkezett vagy a 419. § értelmében engedélyezett elhalasztását az itéleten szintén fel kell tüntetni.
Ha büntető itélet következtében a 157. § 3. és 4. bekezdésében emlitett valamely egyént kell letartóztatni, a jogerőre emelkedett itélet másolatát haladéktalanul kézbesiteni kell közvetlen előljárójának.
415. § Elmebetegekkel vagy mulékony sulyos betegségben szenvedő egyénekkel, valamint teherben levő nőkkel felgyógyulásuk előtt sem az illetékes parancsnok végrehajtató záradékával ellátott halálos itélet nem közölhető, sem rajtuk a halálbüntetés végre nem hajtható.
A közlés és a végrehajtás elhalasztását, a katonai ügyésznek és a biróságvezetőnek meghallgatása után az illetékes parancsnok rendeli el.
416. § A halálos itéletet arra a napra következő reggel kell végrehajtani, a mikor az elitélttel az illetékes parancsnok végrehajtató rendeletét közölték s egyszersmind tudtára adták, hogy rajta a halálbüntetést, minthogy kegyelmet nem kapott, végre fogják hajtani. Ezt a katonai ügyésznek és a jegyzőkönyvvezetőnek jelenlétében a biróságvezető adja az elitélt tudtára.
Az elitélt mellé e közlés után vallásának lelkészét kell rendelni, ha ő maga lelkészt nem választ.
Az érintkezést az elitélttel a szolgálati állásuknál fogva erre hivatottakon kivül csakis hozzátartozóinak és azoknak az egyéneknek kell megengedni, a kiket látni vagy a kikkel beszélni ő maga kiván.
A halálos itélet végrehajtása se vasárnapra, vagy ünnepre, se olyan napra ne essék, a mely az elitélt hitvallása szerint ünnep.
Ha kötéllel a halálbüntetést amiatt, mivel hóhér kellő időben nem kapható, vagy mert más akadály forog fenn, nem lehet végrehajtani az illetékes parancsnok fel van hatalmazva, hogy a halálbüntetésnek ezt a nemét agyonlövésre változtassa át.
417. § Azt az időt, amelyet a szabadságvesztésbüntetésre itélt az elsőfoku büntető itélet kihirdetése óta (312. §) letartóztatásban töltött, a büntetési időbe csak annyiban kell beszámitani, amennyiben a büntetés megkezdését az elitélt akaratától független körülmény, különösen pedig az gátolta, hogy oly egyének éltek perorvoslattal, a kik erre az ő akarat ellenére is jogosultak voltak. Beszámitásnak van helye akkor is, ha az elitélt javára használt perorvoslatnak, habár csak részben is, eredménye volt. Hasonlóképen be kell számitani a büntetési időben azt az időt, a melyet szabadságvesztésbüntetésre itélt jogerőre emelkedésétől a büntetés végrehajtásának elrendeléseig letartóztatásban töltött, ha a perorvoslat, a melyet használt, nem vezetett eredményre.
418. § Ha a szabadságvesztésbüntetésre itélt egyén elmebetegségbe esik, felgyógyulásáig a végrehajtást el kell halasztani.
Ugyanez áll akkor is, ha az elitélt más betegségben szenved és attól kell tartani, hogy a szabadságvesztésbüntetés végrehajtása rá nézve közeli életveszélylyel járna.
419. § Az illetékes parancsnok az egy évet meg nem haladó szabadságvesztésbüntetés végrehajtásának legfeljebb nyolcz hétre terjedő elhalasztását katonai szolgálati tekintetekből a 127. § 2. bekezdésének és a 423. §-nak esetén kivül is elrendelheti.
Egy évet meg nem haladó szabadságvesztésbüntetés esetében az illetékes parancsnok nyolcz hétig terjedhető halasztást engedélyezhet, ha igazolva van, hogy a büntetésnek haladéktalan végrehajtása az elitéltnek vagy családjának a büntetés czélján kivül eső sulyos sérelmet okozna és az elitélt megszökésétől tartani nem kell.
A hadügyminister két évet meg nem haladó bármely szabadságvesztésbüntetés elhalasztását nyolcz hétnél tovább terjedő időre is és az 1. és 2. bekezdésben meg nem emlitett más fontos okból is elrendelheti.
A halasztás megengedését, ha az nem katonai szolgálati tekinteteken alapszik, biztositék nyujtásához vagy más feltételekhez is lehet kötni.
420. § A szabadságvesztésbüntetés végrehajtását félbeszakitani rendszerint (395. § 400. § 2. bekezdése és 423. §) nem szabad.
Ha azonban az elitélt ellen szabadságvesztésbüntetésének végrehajtása alatt nyomozó eljárást rendelnek el ujonnan felmerült oly cselekmény miatt, a melyre a törvényben halálbüntetés vagy életfogytig tartó szabadságvesztésbüntetés van szabva, a szabadságvesztésbüntetés végrehajtását azonnal fel kell függeszteni és a terhelt ellen a XII. fejezet értelmében kell eljárni. Ha a vádlottat jogerősen halálra vagy életfogytig tartó szabadságvesztésbüntetésre itélik, ez a büntetés, tekintet nélkül a korábban kiszabott és még végre nem hajtott szabadságvesztésbüntetésre, végrehajtandó.
Kivételesen a büntetés végrehajtásának félbeszakitását, ha a szabadságvesztésbüntetés az egy évet meg nem haladja, az illetékes parancsnok, ha pedig a szabadságvesztésbüntetés hosszabb tartamu, a hadügyminister más igen fontos okból is elrendelheti. Nyolcz hétnél tovább tartó félbeszakitást csak a hadügyminister engedélyezhet. Az engedélyt, ha az elitélt kérésére adják, mindig biztositék nyujtásához vagy más feltételhez lehet kötni. A félbeszakitás tartama a büntetés tartamába be nem számitható.
Azt az időt, a melyet az elitélt a büntetés végrehajtása alatt gyógyitó intézetben töltött, a büntetésbe be kell számitani, kivéve, ha az elitélt a büntetés végrehajtásának megakadályozása végett betegségét maga idézte elő vagy hosszabbitotta meg, vagy betegséget csak szinlelt.
421. § Rangvesztésre szóló itéletek az illetékes parancsnok végrehajtató záradékának közlésével hajtatnak végre.
422. § A halálbüntetések és a szabadságvesztésbüntetések végrehajtásának és a pénzbüntetések behajtásának módját külön szabályok határozzák meg.
Az előbbi bekezdésben és a 421. §-ban nem emlitett büntetések végrehajtása végett, ha a büntetőbiróság azokat közvetlenül végre nem hajthatja, azokkal a hatóságokkal kell érintkezésbe lépnie, a melyeknek hatáskörébe az e czélból szükséges intézkedések tartoznak.
423. § Ha kétség támad az iránt, hogy a büntető itéletet miként kell értelmezni, vagy hogy a kiszabott büntetést hogyan kell számitani, vagy ha az illetékes parancsnoknak a büntetés végrehajthatósága tárgyában hozott határozata ellen kifogást emelnek, a legfelsőbb katonai törvényszék határozatát kell kikérni. Az illetékes parancsnok addig is a büntetés végrehajtásának elhalasztását vagy félbeszakitását rendelheti el.
424. § Ha a büntető itélet jogerőre emelkedése után oly enyhitő körülmények derülnek ki, a melyek az itélethozáskor még fenn nem forogtak vagy legalább ismeretesek nem voltak és a melyek, ha nem is enyhébb büntetési nem vagy enyhébb büntetési tétel alkalmazását, de nyilvánvalóan a büntetés enyhébb kiszabását eredményezték volna, köteles az a biróság, a melynél az elsőfoku itéletet hozták, mihelyt ily enyhitő körülmények fennforgásáról meggyőződik, a legfelsőbb katonai törvényszéknél a büntetés megfelelő enyhitése iránt inditványt tenni. Ez tárgyalás nélkül a katonai vezérügyész meghallgatása után határoz.
425. § A büntetésnek kegyelemből elengedése vagy enyhitése csak Ő Felségét illeti meg. (445. és 477. §)
Kegyelmi kérvényeknek nincs felfüggesztő hatályuk.
426. § Habár a hadseregi birósági uton büntetendő cselekménynyel terhelt egyén távol van vagy megszökött s e miatt a büntető eljáráshoz elő nem állitható, az illetékes parancsnok rendeletére mégis gondosan és pontosan meg kell állapitani a tett körülményeit, biztositani kell a bizonyitékokat és ebből a czélból ügyészi vagy birósági nyomozó eljárás is inditható.
A tanukat és a szakértőket, ha törvényes akadály fenn nem forog, meg kell esketni.
Az a távollevő, a kinek tartózkodó helye ismeretes, az eljárás menetéről és eredményéről értesithető, ha ez nehézség és időveszteség nélkül lehetséges.
Csak ha a további puhatolásra támpont többé nincs, kell az eljárást az illetékes parancsnok rendeletére a terhelt előállitásáig felfüggeszteni.
427. § Ha valamely terhelt megszökött, vagy ha távollevőt oly körülmények közt terhel bűncselekmény, a melyek a 171. § értelmében előzetes letartóztatását igazolhatnák, a bűncselekmények kinyomozására és üldözésére hivatott parancsnokságoknak a terhelt kézrekeritése végett a körülményekhez képest házkutatást is kell tartaniok vagy más parancsnokságokhoz, hatóságokhoz és közegekhez, a melyeknek körletében a terhelt esetleg feltalálható, megkeresést kell intézniök.
A további intézkedésekre és a tényleges szolgálattételből önkényüleg eltávozott vagy más, szökés bűntettével gyanusitott katonai egyének állománykezelésére nézve a katonai szolgálati utasitások irányadók.
428. § Megszököttek és oly távollevők ellen, akiknek tartózkodóhelye ismeretlen, csak akkor szabad nyomozó levelet kibocsátani, ha őket valamely bűntett nyomatékos gyanuja terheli.
A csupán vétséggel terhelt egyén ellen nem kell nyomozó levelet kibocsátani, de személyleirása a parancsnokságokhoz és hatóságokhoz megküldhető abból a czélból, hogy azok a terhelt feltalálása esetében erről a személyleirást közlő hatóságot értesitsék.
Szabadlábon levő olyan egyén ellen, a ki szabadságvesztésbüntetésre van itélve, de a büntetés megkezdése előtt megszökött, továbbá a vizsgálati vagy a büntetőfogságból megszökött egyének ellen minden esetben lehet nyomozó levelet kibocsátani.
A nyomozó leveleket (személyleirásokat) az illetékes parancsnok vagy ennek beleegyezésével a biróság bocsátja ki. Ha az elitélt a büntetőfogságból szökött meg s vele nem kell amugy is mint katonaszökevénynyel elbánni, a katonai fogház parancsnoksága is kiállithatja a nyomozó levelet.
429. § Minden nyomozó levélben meg kell nevezni azt a bűncselekményt, a mellyel a nyomozott egyén gyanusitva van, vagy a mely miatt őt elitélték, továbbá a lehető legpontosabban le kell irni személyét, egyszersmind pedig valamennyi parancsnoksághoz, birósághoz, közbiztonsági hatósághoz és közeghez azt a megkeresést kell intézni, hogy tartóztassák le és kisértessék át.
A nyomozó leveleket a fennálló szabályoknak megfelelően kell köztudomásra juttatni és főleg a környék valamennyi katonai és közbiztonsági hatóságával és felügyelő közegével minél gyorsabban közölni. Ha szükséges, a nyomozó levélnek szélesebb körben terjesztése s a körülményekhez képest hirlapokban közzétevése iránt is intézkedni kell.
A lopott vagy rablott dolgoknak vagy csalásra vagy közhitelpapir- vagy fémpénzhamisitásra stb. vonatkozó tárgyaknak leirásával és e leirás közzétételével ugy kell eljárni, mint a nyomozó levelekkel.
Ha az ily leirás nagyobb értékü tárgyakra vonatkozik, vagy ha ezek a tárgyak olyanok, hogy a közhirrététel következtében a tettes felfedezése, további baj elháritása vagy a károsult kártalanitása remélhető, a leirást azonnal közhirré kell tenni. Hamisitott közhitelpapirok vagy fémpénzek leirása alkalmával azonban előzetesen a 223. §-ban emlitett hatóságokat és intézeteket kell értesiteni s ezek hozzájárulását bevárni.
430. § Mihelyt a nyomozó levél vagy a leirás kibocsátásának oka megszünt, visszavonásuk iránt azonnal intézkedni kell.
431. § Ha kilátás van arra, hogy a külföldön tartózkodó terhelt kiadatása a fennálló nemzetközi szerződésekhez vagy más megállapodásokhoz képest kieszközölhető, a biróság az illetékes parancsnok beleegyezésével a hadügyministerhez fordul.
432. § Valamelyik terheltnek meg nem jelenése miatt az eljárás a jelenlevő terhelttársak ellen késedelmet nem szenvedhet.
Ha ily esetben a terheltek bűnösségének bebizonyitására szolgáló tárgyakat tulajdonosaiknak visszaadják, az utóbbiak felszólithatók, hogy azokat a későbbi bizonyitásfelvétel czéljaira alkalmas állapotban tartsák fenn és kivánatra ismét bocsássák rendelkezésre. Ugyanakkor a visszaadott tárgyak pontos leirását kell az ügyiratokhoz csatolni.
433. § A függelemsértés, a zendülés, a gyávaság, a fegyelem- és rendháboritás, a jogosulatlan toborzás és a kémkedés bűntettének azokban az eseteiben, a melyekben a katonai büntetőjog rendelkezései szerint a rögtönitélő eljárásnak a rögtönbiráskodás előzetes kihirdetése nélkül helye lehet, ennek az eljárásnak elrendelése a hadosztálybirósághoz utalt illetékes parancsnokot illeti.
434. § A hadosztálybirósághoz utalt illetékes parancsnok határoz a fölött is, hogy a rögtönbiráskodás kihirdetése az alája rendelt katonai kötelékekre és egyénekre szükséges-e és ehhez képest ő rendeli el a rögtönitélő eljárás meginditását a lázadás, a szökés, az esküvel fogadott katonai szolgálati kötelesség megszegésére csábitás vagy segélynyujtás, továbbá a lázongás és az elharapózott fosztogatás bűntettének azokban az eseteiben, a melyekben ennek az eljárásnak a katonai büntetőjog rendelkezései szerint előzetes kihirdetés után helye lehet.
435. § A katonai büntetőjogban meghatározott eseteken kivül a rögtönitélő eljárásnak csak a rögtönbiráskodás előzetes kihirdetése után lehet helye a kihirdetés után elkövetett gyilkosság, rablás, gyujtogatás és idegen tulajdonnak gonoszságból rongálásával elkövetett nyilvános erőszakoskodás bűntetteire nézve.
A rögtönbiráskodás kihirdetésének ezekben az esetekben csak akkor van helye, ha a felsorolt bűntettek oly fenyegető módon harapóznak el, hogy a fegyelem csorbulásának vagy a közbiztonság veszélyeztetésének, vagy az állam hadi erejét fenyegető bűncselekmények szélesebb körü elterjedésének megakadályozása végett elrettentő példaadás válik szükségessé.
A rögtönbiráskodás kihirdetésének szükségessége fölött a hadügyminister határoz, aki ezt a jogot különös viszonyok esetében a hadosztálybirósághoz utalt egyes illetékes parancsnokokra ruházhatja.
Ily esetekben azt a katonai köteléket vagy azt a kerületet, a melyre a rögtönitélő eljárás hatályba lép, meg kell jelölni.
436. § Ha a rögtönbiráskodást egyes katonai kötelékekre hirdetik ki, a III. fejezetnek a parancsnok illetékességére vonatkozó általános alapelvei érintetlenül maradnak; ha azonban a rögtönbiráskodás kihirdetését valamely meghatározott kerületre rendelik el, a hadügyministernek meg kell egyszersmind határoznia az e kerületben előforduló rögtönbiráskodási esetekre illetékes parancsnokot. Ez azután az ilyen esetekre a rendes eljárási illetékes parancsnokainak kizárásával egyedül illetékes.
A rögtönitélő eljárás elrendelésére valamely előforduló esetben netalán jogosult több parancsnok közül egyedül az az illetékes, a kinek kerületében a terhelt kézrekerült vagy a kinek a terheltet átadták.
437. § Az illetékes parancsnok a rögtönbiráskodás kihirdetését parancscsal rendeli el.
Ennek a parancsnak tartalmaznia kell:
1. azoknak a büntetteknek megjelölését, a melyek miatt és azokat a katonai kötelékeket vagy azokat a kerületeket, a melyekre a rögtönbiráskodást elrendelték;
2. azt a felhivást, hogy az ily büntettek elkövetésétől mindenki óvakodjék, és
3. azt a figyelmeztetést, hogy mindenki, a ki a kihirdetés után ily bűntettet követ el, rögtönitélő eljárás alá kerül és halállal bünhődik; e mellett meg kell jelölni a halálbüntetés nemét.
A parancs kihirdetése a katonai szolgálati utasitásokban meghatározott módon és a kivonult legénység előtt felolvasással történik. A parancs ezenfelül közhirrététel czéljából a politikai hatóságokkal és a községi előljáróságokkal is közölhető. Ha czélszerűnek mutatkozik, a közhirrététel még nyilvános kifüggesztéssel vagy hirlapok utján is történhetik.
A rögtönbiráskodás kihirdetésének megtörténtéről az illetékes parancsnok a hadügyministernek minden esetben (434. és 435. §) haladéktalanul, ha lehet táviratilag jelentést tesz.
438. § A rögtönitélő eljárást előforduló esetben az illetékes parancsnok a katonai ügyészhez intézett irásbeli parancscsal rendeli el, a melyben mind a terheltet, mind a terhére rótt cselekményt pontosan meg kell jelölni.
Az illetékes parancsnoknak a rögtönitélő eljárás elrendelésénél azt a szabályt kell szem előtt tartania, hogy csak a hadseregi büntetőbiráskodásnak alávetett olyan egyéneket kell rögtönitélő biróság elé állitani, a kiket vagy tetten értek vagy a kiknek bünössége minden valószinüség szerint haladéktalanul be fog bizonyulni.
Az illetékes parancsnok elhatározásának előkészitésére netalán szükséges megállapitások nem terjedhetnek negyvennyolcz órán tul.
A 415. § 1. bekezdésében emlitett egyének nem állithatók rögtönitélő biróság elé.
Ha a terhelt ellen rendes eljárást rendeltek el, a rögtönitélő eljárásnak ugyanazon cselekmény miatt többé helye nincs.
439. § A rögtönitélő eljárásra a hadosztálybiróságnál összeülő rögtönitélő biróság illetékes, még pedig tekintet nélkül a terhelt ellen a rendes biróságoknál netalán folyamatban levő más bűnvádi ügyekre.
A rögtönitélő biróság ugyanazokból a tagokból áll, mint a hadosztálybiróságnál alakitott haditörvényszék, azzal az eltéréssel, hogy a rögtönitélő biróság tagjait a tárgyalást vezető igazságügyi tiszt kivételével mindig a katonaállományú tisztek csoportjából kell venni. A rögtönitélő birósági tagok vezénylésénél csak annyiban kell határozott sorrendet tartani, a mennyiben ez késedelem nélkül lehetséges.
A rögtönitélő biróság az illetékes parancsnok belátásához képest bármely helyen összeülhet azon a kerületen belül, a melyre a rögtönbiráskodást kihirdették.
440. § A rögtönitélő eljárás meginditása iránt a katonai ügyész akképen intézkedik, hogy az illetékes parancsnoktól nyert parancsot a hadosztálybirósághoz haladéktalanul átküldi. Ez a biróság köteles mindjárt e parancs beérkezte után a legnagyobb gyorsasággal intézkedni az iránt, hogy a rögtönitélő biróság összeüljön és hogy a rögtönitélő biróság biztonsága és a halálbüntetés esetleges végrehajtása végett szükséges fedezet és végrehajtó csapat rendelkezésre álljon és köteles gondoskodni arról, hogy a rögtönbiráskodás megtartására kijelölt helyen és a szükséges hivatalos felszerelés készenlétben, egy lelkész, egy orvos és esetleg a hóhér jelen legyen és hogy ha a halálbüntetés mondatnék ki, annak végrehajtását semmi se akadályozza.
441. § Sem alakszerű nyomozó eljárásnak, sem vádirat benyujtásának nincs helye, ellenkezőleg az egész eljárás elejétől végig az együttülő rögtönitélő biróság előtt és ha csak lehet, félbeszakitás nélkül folyik le.
A terheltet mindjárt a rögtönitélő biróság összeülése után, ez elé kell állitani.
A katonai ügyész kötelessége a tárgyaláshoz szükséges bizonyitékokat előteremteni, főleg a sértettet, a tanukat és a szakértőket, ha szükséges, közvetlenül megidézni vagy elővezetésük iránt is intézkedni.
A rögtönbiráskodás bármely órában és a szabad ég alatt is megtartható.
Az egyes terheltek ellen az eljárás leghosszabb tartama, ideértve az itélethozást, háromszor huszonnégy óra s ezt a határidőt attól az időponttól kell számitani, a mikor a terheltet a rögtönitélő biróság elé állitották. Ha ez a határidő be nem tartható, a rendes eljárás indul meg.
442. § A rögtönitélő biróság előtt az eljárást minden hosszadalmasság kerülésével a XVIII. fejezetben foglalt szabályok megfelelő alkalmazása mellett kell lefolytatni, a mennyiben az alábbiakban nincs eltérés megállapitva.
A terhelt védőt választhat (V. fejezet) s e jogáról őt a katonai ügyésznek mindjárt a rögtönitélő eljárás elrendelése után, mindenesetre azonban a rögtönitélő biróság elé állitása előtt fel kell világositania. Ha a terhelt e jogával nem él, vagy ha a választott védőt a tárgyalásra azonnal meghivni lehetetlen, a biróság hivatalból rendel védőt. Ha e czélra alkalmas jogtudó egyén nem áll azonnal rendelkezésre, katonaállományu tisztet kell védő gyanánt kirendelni.
443. § A tárgyalás azzal kezdődik, hogy a katonai ügyész vádirat felolvasása helyett a terhelt ellen fennforgó tényeket előadja.
Az eljárás rendszerint annak a tettnek bizonyitására szoritkozik, a mely miatt a rögtönitélő eljárást meginditották; a katonai ügyész inditványára azonban kiterjeszthető más oly cselekményekre is, a melyek rögtönitélő eljárás alá tartoznak, ha ennek következtében a rögtönitélő eljárást meghiusitó késedelemtől (441. § utolsó bekezdése) tartani nem kell. A terhelt egyéb bűncselekményét figyelmen kivül kell hagyni.
A bűntársak és a bűnrészesek kipuhatolását sem kell ugyan szem elől téveszteni, de e miatt a vádlott ellen az itélet meghozását és végrehajtását elhalasztani nem szabad.
A bizonyitó eljárás befejeztével a katonai ügyész annak eredményét kifejti és inditványát megteszi. Erre a vádlott és védője felel és ha a katonai ügyész még válaszol, az utolsó felszólalás joga mindig a vádlottat és védőjét illeti.
444. § Ezután az elnök a tárgyalást befejezettnek nyilvánitja s a vádlottat eltávolittatja, mire a rögtönitélő biróság a 74-79. §-okban, a 302. § 1. bekezdésében s a 305. §-ban foglalt szabályok szem előtt tartásával, zárt tanácskozás utján hozza meg határozatát.
A rögtönitélő biróság, ha a terheltet a rögtönitélő eljárás alá tartozó valamely bűncselekményben egyhangulag bünösnek nyilvánitja, itéletében egyuttal halálbüntetést szab ki rá.
Oly vádlottakra, a kik a tett elkövetésekor huszadik életévüket még be nem töltötték, kötél általi halálbüntetés helyett tiz évtől husz évig terjedhető sulyos börtönt, agyonlövés általi halálbüntetés helyett öt évtől tiz évig terjedhető egyszerü vagy sulyos börtönt kell kiszabni. Ezenkivül a rögtönitélő biróság, ha a halálbüntetésnek egy vagy több a büntetésre legméltóbb egyénen foganatositott végrehajtása a nyugalom és a rend helyreállitására szükséges elrettentő példát már megadta, fontos okokból, a kevésbbé bünös résztvevőkre halálbüntetés helyett a fentebb megjelölt szabadságvesztésbüntetéseket szabhatja ki. A büntetésnek a 309. § utolsó bekezdése szerint rendkivüli enyhitőjog alapján való további enyhitése nincs megengedve. Az agyonlövés általi halálbüntetés helyett sulyos börtön csak akkor állapitható meg, ha a bűncselekményt a katonai büntetőjog, ama különös ismertetőjelek hiányában, a melyektől a halálbüntetés alkalmazása függ, sulyos börtönnel sujtja.
Ha rögtönitélő eljárás alá tartozó bűncselekményre nézve a 306. § 1., 2. és 4. pontjában emlitett valamelyik feltétel forog fenn, a rögtönitélő biróság a vádlottat itéletével felmenti.
445. § Az itéletet irásba kell foglalni.
Az itélet csak akkor emelkedik jogerőre, ha az illetékes parancsnok megerősitette; evégből azt mindjárt meghozása után az elnök és a tárgyalásvezető az ügyiratokkal együtt ehhez a parancsnokhoz viszik, vagy ha az utóbbi nincs helyben, neki megküldik.
Ő Felsége az illetékes parancsnokot felruházhatja a halálbüntetés kegyelemből átváltoztatásának jogával.
Ha az illetékes parancsnok a rögtönitélő biróság itéletét jogi okokból nem találja megerősithetőnek, a mit irásban indokolnia kell, köteles a rendes eljárás meginditása iránt intézkedni és a fölött határozni, vajjon a terhelt továbbra is vizsgálati fogságban hagyassék-e.
446. § A jogerős itéletet az illetékes parancsnoknak rávezetett megerősitő záradékával és az esetleges megkegyelmezéssel együtt a vádlott előtt haladéktalanul nyilvánosan ki kell hirdetni. Ugyanez áll az illetékes parancsnoknak a 445. § utolsó bekezdése értelmében hozott határozatára.
A rögtönitélő biróság itélete ellen nincs helye perorvoslatnak és az az ellen bárki által benyujtott kegyelmi kérvénynek nincs felfüggesztő hatálya.
Ha a vádlottat halálra itélték és kegyelmet nem kapott, az itélet kihirdetése után melléje, a mennyiben lehetséges, lelkészt adnak és a halálra előkészülés végett adott megfelelő határidő letelte után, rendszerint két órán belül, a halálbüntetést rajta végrehajtják.
A parancsnok által megerősitett felmentő itélet kihirdetése után a vádlottat, ha további letartóztatását törvényes ok szükségessé nem teszi, azonnal szabadlábra kell helyezni.
447. § Ha a rögtönitélő biróság magát illetékesnek nem tartja, vagy ha büntető itélet csak abból az okból nem hozható, mert egyhangu határozat nem jött létre, vagyha a terhelt ellen sulyos gyanuokok forognak fenn arra nézve, hogy a terhére rótt bűncselekményt elkövette, de bünösségének bebizonyitása a törvényes határidőn (441. § utolsó bekezdése) belül lehetetlen, vagy ha a tárgyalás alatt derül ki, hogy a terhelt a 415. §-ban megjelölt valamely állapotban van, végül ha a törvényes határidőn belül itéletet hozni egyáltalában nem lehet, a rögtönitélő biróság ugy határoz, hogy további rögtönitélő eljárásnak nincs helye.
A rögtönitélő biróság végzése a vádlottal közlendő s az illetékes parancsnok elé terjesztendő, a ki azután a rendes eljárás meginditása iránt a szükséges intézkedést megteszi s egyuttal a fölött határoz, vajjon a terhelt továbbra is fogva maradjon-e vagy sem.
448. § A rögtönitélő biróság előtt tartott tárgyalásról a 314-316. §-ok szabályai szerint jegyzőkönyveket kell szerkeszteni, de tartalmukat a tárgyalásnak csakis a lényegére kell szoritani. A jegyzőkönyveket a tárgyalásvezető és a jegyzőkönyvvezető irják alá.
449. § A kihirdetett rögtönbiráskodás megszüntetése a 434. § esetében azt az illetékes parancsnokot illeti, a ki a rögtönbiráskodást elrendelte, továbbá a hadügyministert, a 435. § esetében pedig e ministert és az általa a rögtönbiráskodás elrendelésére netalán felhatalmazott illetékes parancsnokokat.
Mihelyt a rögtönbiráskodás elrendelésének oka megszünt, főleg ha a halálbüntetésnek egy vagy több bünösön foganatositott végrehajtásával az elrettentő példa már megadatott, a rögtönbiráskodás megszüntetését azonnal ki kell mondani és mindig ugyanoly módon kell kihirdetni, mint a rögtönbiráskodás elrendelését.
A függőben levő bűnvádi ügyekben, ideértve azokat is, a melyekben már halálos itéletet hoztak, de még végre nem hajtották, a rögtönbiráskodás megszüntetését a terhelt tudtára kell adni és az illetékes parancsnoknak a nyomozó eljárást meg kell inditania, mire a további eljárás e bűnvádi perrendtartás általános szabályai szerint folyik le.
450. § A rögtönitélő eljárásban hozott minden itéletet a tárgyalási iratokkal együtt az itélet végrehajtása után legkésőbb tizennégy nap alatt a hadügyminister elé kell terjeszteni, hogy azokat a katonai vezérügyész megvizsgálhassa és megfelelőknek tartott inditványait megtehesse.
Ha az eljárás ujrafelvételére merül fel ok, e részben a XXI. fejezet rendelkezései szerint kell eljárni.
451. § Az előbbi fejezetekben foglalt rendelkezések a hadrakelt seregnél és a tengeren is irányadók, a mennyiben a jelen fejezet eltérő szabályokat nem tartalmaz.
452. § A) A hadrakelt sereg számára szóló szabályokat kell alkalmazni:
1. mindazoknál a mozgó parancsnokságoknál, csapatoknál, osztályoknál és intézeteknél, a melyek a hadrakelt sereghez vannak beosztva, a mozgósitási állomás elhagyásának időpontjától leszerelésükig;
2. a hadifelszerelést felvett mindazokon az erőditett helyeken, a melyek a működő hadsereg (hadtest) körletében vagy fenyegető ellenségeskedés miatt hadiállapotban vannak. Ily viszonyok kezdetét és végződését az erőditett hely parancsnokának közzé kell tennie.
B) A tengeren való viszonyt illető szabályok irányadók:
1. szolgálatba helyezett, de a vezérlobogó kötelékében nem álló hadihajókra, a melyek a Földközi tengeren kivül levő vizeken önálló kiküldetésben vannak a kiküldetési utazás megkezdésétől a Földközi-tengerbe való visszaérkezésig;
2. a vezérlobogó kötelékében szolgálatba helyezett hadihajókra (járóművekre, 11. § 6. pontja) a vezérlobogó kötelékébe lépés időpontjától a kilépés időpontjáig.
453. § A két honvédségnek (8. § 2. bekezdése) oly parancsnokságai, csapatai, osztályai, intézetei és egyes egyénei, a melyek vagy a kik a hadrendhez vagy állandó hadi beosztásukhoz képest a közös hadseregnek valamelyik hadosztályparancsnoka vagy a bünvádi üldözés jogával a 459. § 1. bekezdése értelmében felruházott valamelyik parancsnoka alá vagy pedig egy vagy több hadihajónak (455. § B. és 459. § 1. bekezdése) hasonló joggal felruházott parancsnoka alá rendeltetnek, e beosztásuk alatt a hadseregi büntetőbiráskodás alatt állanak. Viszont a közös haderőnek oly parancsnokságai, csapatai, osztályai, intézetei, és egyes egyénei, a melyek vagy a kik hasonló módon a két honvédség (8. § 2. bekezdése) egyikének valamelyik hadosztályparancsnoka vagy pedig a bűnvádi üldözés jogával a honvédségi katonai bűnvádi perrendtartás 459. §-ának 1. bekezdése értelmében felruházott valamelyik parancsnoka alá rendeltetnek, e beosztásuk alatt a honvéd büntetőbiráskodás alatt állanak.
A két honvédségnek (8. § 2. bekezdése) oly parancsnokságai, csapatai, osztályai, intézetei és egyes egyénei, a melyek vagy a kik a hadi események következtében saját köteléküktől elvezényeltetnek vagy elszakadnak és ilyképen a közös haderőhöz az első bekezdésben emlitett valamelyik illetékes parancsnok parancsa alá kerülnek, e viszony tartamára a hadseregi büntetőbiráskodás alá tartoznak. Viszont a közös haderő oly parancsnokságai, csapatai, osztályai, intézetei és egyes egyénei, a melyek vagy a kik a hadi események következtében köteléküktől elvezényeltetnek vagy elszakadnak és ilyképen a két honvédség (8. § 2. bekezdése) egyikéhez az első bekezdésben emlitett valamelyik illetékes parancsnok parancsa alá kerülnek, e viszony tartamára a honvéd büntetőbiráskodás alá tartoznak.
Ha azonban ily csapat parancsnoka maga is fel van ruházva az illetékes parancsnok jogaival, a büntetőbiráskodásban változás nem áll be.
454. § A legfőbb parancsnok oly egyéneket, a kik egyébként nem állanak katonai büntetőbiráskodás alatt és ellenséges országban a mozgósitott csapatok (parancsnokságok) vagy szövetségeseik hatalmi körén belül kerülnek kézre, a hadseregi büntetőbiráskodás alá helyezhet:
1. oly bűncselekmények miatt, a melyeket e hatalmi körön belül követnek el,
2. tekintet nélkül az elkövetés helyére a jogosulatlan toborzás, az esküvel fogadott katonai szolgálati kötelesség megszegésére csábitás vagy segélynyujtás, a kémkedés vagy az ellenséggel való más egyetértés bűntette vagy a fegyveres erőnek vagy szövetséges csapatainak hátrányát vagy az ellenségnek előnyét czélzó egyéb cselekmények miatt, továbbá a katonai behivó parancs iránt engedetlenségre csábitás miatt vagy ily cselekmények utján elkövetett szigorubban megtorlandó bűncselekmények miatt.
455. § Bűnvádi üldözés jogával felruházott parancsnokok:
A) a hadrakelt seregnél:
a hadosztályparancsnok,
oly vár (hadikikötő) kinevezett parancsnoka, a melyben a 452. § A. 2. pontja értelmében a hadrakelt sereg számára szóló bűnvádi eljárást kell alkalmazni;
a hadtestparancsnok;
a hadseregparancsnok;
a hadsereg hadtápparancsnokságának főnöke;
a hadseregfőparancsnok.
B) a tengeren:
az önálló kiküldetésben levő hadihajó parancsnoka (452. § B. 1. pontja), a vezénylő parancsnok.
456. § A 455. §-ban emlitett parancsnokok illetékessége tárgyi tekintetben kiterjed a közös haderő biróságainak hatáskörébe utalt összes bűncselekményekre (20. és 21. §), az önálló kiküldetésben levő hadihajó parancsnokának tárgyi illetékessége azonban csak oly bűncselekményekre terjed ki, a melyeknek büntetése az alkalmazandó büntetési tételhez képest öt évi szabadságvesztésbüntetésnél nem sulyosabb.
457. § A) A hadrakelt seregnél az illetékes parancsnokok illetékessége személyi tekintetben kiterjed a nekik katonailag alárendelt vagy parancsnoklási körletükhöz tartozó mindazokra az egyénekre, a kik a hadseregi büntetőbiráskodásnak vannak alávetve, kivéve azokat, a kik a törvénynél vagy a legfőbb parancsnoknak (hadseregfőparancsnoknak, hadseregparancsnoknak, önállóan működő hadtestparancsnoknak) a 459. § 1. és 2. bekezdései értelmében tett rendelkezésénél fogva más illetékes parancsnokhoz utasitvák.
Illetékességük kiterjed továbbá a parancsuk alatt nem álló, a hadseregi büntetőbiráskodásnak alávetett azokra az egyénekre, a kik parancsnoklási körletükben kerülnek kézre, ha a különben illetékes parancsnok nem egykönnyen érhető el, továbbá azokra az egyénekre, a kik parancsnoklási körletükben kerülnek kézre és a legfőbb parancsnok külön rendelkezésénél fogva (454. §) a hadseregi büntetőbiráskodásnak vannak alávetve.
Valamely vár (hadikikötő) kinevezett parancsnoka, a hadtestparancsnok, a hadseregparancsnok, a hadsereg hadtápparancsnokságának főnöke és a hadseregfőparancsnok, ha az előbbi bekezdésekben foglalt más előfeltételek fennforognak, oly egyének fölött és oly bűnvádi ügyekben is gyakorolják az illetékes parancsnok jogait, a kik vagy a melyek a honvéd büntetőbiráskodás alá tartoznak.
Ezredesek (hasonló állásu egyének) és még magasabb rangu katonai egyének ellen, akár a hadseregi, akár a honvéd büntetőbiráskodásnak vannak alávetve, az illetékes parancsnok jogai rendszerint (459. § és a 479. § 1. bekezdése) csak a hadrakelt sereg legfőbb parancsnokát és az ellenség által körülzárt erőditett helyen csak a bűnvádi üldözés jogával felruházott legmagasabb katonai parancsnokot illetik.
B) Az önálló kiküldetésben levő hadihajó parancsnoka az illetékes parancsnok jogait a hadihajó személyzetéhez tartozó egyének fölött gyakorolja, kivéve a hajótörzskarhoz tartozókat.
A tengeren vezénylő parancsnok illetékessége kiterjed a neki katonailag alárendelt vagy parancsnoklási körletéhez tartozó egyénekre, továbbá az A) pont 2. bekezdésében megjelölt azokra az egyénekre, a kik parancsnoklási körletében kerülnek kézre.
A hadihajón levő oly egyének bűnvádi eseteiben, a kikre személyes minőségüknél fogva, vagy az elkövetett bűncselekmény sulya miatt nem terjed ki az önálló kiküldetésben levő hadihajó parancsnokának hatásköre, a parancsnoknak arra kell szoritkoznia, hogy a tényálladékot megállapittatja, a bizonyitékokat lehetőleg biztosíttatja és a terheltet kihallgattatja, ugyszintén, ha netalán szükséges, letartóztatja.
Mihelyt a körülmények megengedik, az összes ügyiratokat a terhelttel együtt a bűnvádi eljárásra illetékes hatósághoz (28. § B) pontja) kell küldeni. Ez a hatóság a továbbiakban a rendes eljárás szabályait követi.
458. § A hadrakelt seregnél az illetékes parancsnokok azokban az esetekben, a melyekben az előbbi rendelkezésekhez képest oly egyének fölött és oly bűnvádi ügyekben gyakorolják az illetékes parancsnok jogait, a kik vagy a melyek a honvéd büntetőbiráskodás alá tartoznak, a honvédség illetékes parancsnokai számára irányadó rendelkezések szerint járnak el és igy a nyomozás keresztülviteléhez, a vád képviseléséhez és az itélkezéshez szükséges egyének kiválasztásánál is a 461. § 4. bekezdésének esetleges alkalmazása mellett a honvédség katonai bűnvádi perrendtartásának rendelkezéseit kell követniök, a mennyiben az ebben megkivánt egyének rendelkezésre állanak. Ugyanez áll az itélőbiróságokra nézve.
459. § Szükség esetében a hadrakelt sereg legfőbb parancsnoka és háboru idejében a tengeren a vezénylő parancsnok az illetékes parancsnok jogait személyi vagy tárgyi tekintetben korlátozva vagy ily korlátozás nélkül, átruházhatja neki alárendelt olyan parancsnokokra, a kiket e jogokkal a törvény kifejezetten fel nem ruházott.
Ezenkivül továbbá a hadrakelt seregnél a legfőbb parancsnok, háboru idejében a tengeren pedig a vezénylő parancsnok gyakorolja az alárendelt parancsnokok illetékességének korlátozására és kiterjesztésére vonatkozólag a 33. § 2. bekezdése szerint rendeleti utra tartozó jogot. Jogositva van arra is, hogy egyes bűnvádi eseteket fontos okokból a saját vagy egyik alárendelt parancsnok illetékessége alól más alárendelt parancsnok illetékessége alá utasithasson.
Mindezekben az esetekben meg kell azonban óvni a hadrakelt seregnél a határvonalat a hadseregi és a honvéd büntetőbiráskodás között.
460. § Különféle parancsnokok illetékességének alávetett több terhelttárs ellen az eljárás egyesitését és az egyesités megszüntetését (38. §) a hadseregi büntetőbiráskodásnak határai közt még akkor is a közös előljáró parancsnok rendeli el, ha a terheltek valamelyike ellen már vádat emeltek.
Ő dönt több, neki alárendelt parancsnok közt az illetékességre nézve felmerült kétség esetében (39. §) is.
461. § Az illetékes parancsnokhoz a nyomozásvezetői, a tárgyalásvezetői és a katonai ügyészi teendők ellátása végett megfelelő számban igazságügyi tiszteket kell beosztani.
Az önálló kiküldetésben levő hadihajó parancsnokának e czélból tengerésztisztek állnak rendelkezésére. Ezeket hivataluk megkezdése előtt a parancsnok megesketi arra, hogy a nyomozásvezetői (tárgyalásvezetői, katonai ügyészi) teendők ellátása körül rájuk ruházott kötelességeket hiven teljesitik. Ha előforduló esetben a nevezettek közül az egyik vagy a másik akadályozva van, a parancsnok az alája rendelt tengerésztisztek közül helyettest rendel, a kit szintén meg kell esketni.
Az illetékes parancsnok jogainak átruházásával (459. § 1. bekezdése) egyidejüleg az ujonnan kijelölt illetékes parancsnoknak a szükséges számban igazságügyi tisztek bocsátandók rendelkezésére.
Az előljáró parancsnok az illetékessége alá tartozó egyén ellen inditott bűnvádi eljárás keresztülvitelére szükség esetében igénybe veheti az alája rendelt parancsnokhoz beosztott igazságügyi tiszteket is.
462. § A hadrakelt seregnél és a tengeren nem állittatnak fel vizsgálóbiróságok.
Itélőbiróságok a hadrakelt seregnél: a tábori haditörvényszékek; a vezérlobogó kötelékében álló hajókon: a tengeri vezér-haditörvényszékek; az önálló kiküldetésben levő hadihajókon: a hajó-haditörvényszékek.
Ezek csak esetenkint az illetékes parancsnok meghivására ülnek össze és az ő parancsnoksága szerint jelöltetnek meg. A 458. § értelmében alakitott itélőbiróságok annál a parancsnokságnál levő honvéd tábori haditörvényszékekként jelöltetnek meg, a mely parancsnokság élén az illetékes parancsnok áll.
463. § A tábori haditörvényszék és a tengeri vezér-haditörvényszék ugyanazokból a tagokból áll, a kikből a hadosztálybiróságoknál és a tengernagyi biróságoknál a haditörvényszék, azzal az eltéréssel, hogy a haditörvényszéki tagok, a tárgyalásvezető gyanánt működő igazságügyi tisztet kivéve, az 56. §-nak és az 58. § 2. bekezdésének eseteiben kizárólag a katonaállományu tisztek csoportjából vehetők. Ha az 55. § szerint a tengeri vezér-haditörvényszék megalakitásához megkivánt rendfokozatu tisztek rendelkezésre nem állanak, a haditörvényszék más rendfokozatu tisztekből is alakitható, az elnöknek és két ülnöknek azonban a vádlottnál rangban idősebbeknek kell lenniök.
Külföldi tisztek és hasonló állásu egyének (11. § 9. pontja) számára a haditörvényszék éppen ugy alakul, mint a fegyveres erőhöz tartozó tisztek és hasonló állásu egyének számára.
A hajó-haditörvényszék a tárgyalásvezető gyanánt kijelölt tengerésztiszten kivül egy tengerész törzstisztből mint elnökből, továbbá egy sorhajóhadnagyból és két fregáthadnagyból, mint ülnökökből áll.
Szükség esetében az illetékes parancsnok a hajó-hadi törvényszékhez elnökül a tengerész törzstiszt helyett egy sorhajóhadnagyot, a tengeri vezér-haditörvényszékhez vagy a hajó-haditörvényszékhez az 55. § 2. bekezdésének 1. pontja (53. § 2. bekezdése) és az előbbi bekezdés értelmében megkövetelt fregátahadnagyok helyett tengerész zászlósokat hivhat meg haditörvényszéki tagokul.
A haditörvényszéki tagok meghivására nincs meghatározott sorrend.
Szükség esetében a közös haderőhöz tartozó haditörvényszéki tag kivételesen a fegyveres erő más részéhez vagy a csendőrséghez tartozó haditörvényszéki taggal helyettesithető.
A tengeri vezér-haditörvényszéket és a hajó-haditörvényszéket a hajón kell tartani.
464. § Az eljárás a hadrakelt seregnél és a tengeren általában a hadosztálybiróság hatáskörébe tartozó bűnvádi ügyek tekintetében fennálló eljárási szabályok szerint igazodik.
A 80. §-ban az állam nyelvének és a horvát országos nyelvnek használatára nézve foglalt rendelkezéseket a magyar szent korona országainak határain belül annyiban megfelelően kell alkalmazni, a mennyiben ezek a rendelkezések a fenforgó viszonyok közt az eljárás jelentékeny megnehezitése vagy késleltetése nélkül végrehajthatók.
465. § Az illetékes parancsnok a nyomozó eljárás elrendelésével (137. §) egyidejüleg kijelöli azt az igazságügyi tisztet, a kinek mint a nyomozásvezetőnek a nyomozó eljárást keresztül kell vinnie. (461. § 2. bekezdése.)
Szükség esetében katonaállományu tiszt is kijelölhető nyomozásvezetőnek. Ezt hivatalának átvétele előtt az illetékes parancsnok megesketi.
A nyomozásvezetőt a vizsgálóbiró összes jogai megilletik.
466. § A nyomozó eljárásban minden hosszadalmasságot kerülni kell.
A jegyzőkönyvvezetésre a 152. § 2. bekezdésének rendelkezései érvényesek.
A nyomozó cselekményeknél csak akkor kell birósági tanut alkalmazni, ha az illetékes parancsnok szükségesnek látja.
Szakértői lelet felvételére és vélemény adására egy szakértő minden esetben elégséges. A halottszemlénél és a bonczolásnál szükség esetében a kezelőorvos is alkalmazható szakértő gyanánt.
A szemlét, a lefoglalást, a házkutatást és a személymotozást az illetékes parancsnok, sürgős esetben a nyomozásvezető, a 132. § 1. bekezdésének és a 235. § 1. bekezdésének esetein kivül is elrendelheti és az utóbbi foganatosithatja is. Sürgős esetben az illetékes parancsnok vagy a nyomozásvezető tanuk elővezetését is közvetlenül elrendelheti.
467. § Mindazok a rendelkezések és határozatok, a melyeket az előző fejezetek értelmében a vizsgálóbiróság (a biróságvezető) ad ki, az illetékes parancsnok által vagy az ő rendeletére bocsáttatnak ki és kifelé azokat mint ama parancsnokság „biróságá”-tól, a 458. § eseteiben mint ama parancsnokságnál levő honvéd biróságtól eredőket kell megjelölni, a mely parancsnokság élén az illetékes parancsnok áll.
468. § A nyomozásvezető intézkedései ellen huszonnégy óra alatt az illetékes parancsnoksághoz felfolyamodással lehet élni. Az utóbbinak rendelkezései és határozatai ellen nincs helye perorvoslatnak.
469. § A mig a főtárgyalás meg nem kezdődött, az eljárás megszüntetését az illetékes parancsnok rendeli el.
470. § Annak meghatározása, hogy a hadrakelt seregnél és háboru idejében a tengeren a vádat mely időpontban kell emelni, az illetékes parancsnok belátására van bizva.
Az illetékes parancsnok a vád emelése iránt akképen intézkedik, hogy a végből irásban parancsot (242. §) bocsát ki ahhoz az igazságügyi tiszthez, a kit a vád képviselésére katonai ügyészül esetenkint kijelöl. (461. § 2. bekezdése.)
Szükség esetében a vád képviseletével katonaállományu tiszt is megbizható. Ezt ebbeli hivatalának átvétele előtt az illetékes parancsnok megesketi.
Egyebekben a vádemelésre a XVI. fejezetben a dandárbirósági eljárásra nézve foglalt rendelkezések irányadók azzal az eltéréssel, hogy a vádló irásbeli büntető inditványát a tárgyalásvezetőül a 472. § szerint kijelölt tisztnek kell átadni, a ki a szükséges bizonyitékok megszerzése végett megfelelő inditványokat terjeszt az illetékes parancsnok elé.
471. § Ha jogtudó védő nem áll azonnal rendelkezésre, helyette azokban az esetekben is, a melyekben a 90. § 3. bekezdése szerint védő gyanánt jogtudó egyént kellene kirendelni, katonaállományu tisztre lehet a védelmet ruházni.
A hajó-haditörvényszék előtt a védelmet tengerész zászlós is viheti.
A 95. § 3. pontjának és a 98. §-nak megszoritásai elesnek; úgyszintén az a megszoritás is, a mely szerint a 91. § 1. pontjában emlitett védők a vádlotténál alacsonyabb rendfokozatot nem viselhetnek. (97. §)
472. § A vád emelésével egyidejüleg kijelöli az illetékes parancsnok azt az igazságügyi tisztet is, a ki a főtárgyaláson tárgyalásvezetőként fog működni. (461. § 2. bekezdése.)
Más igazságügyi tiszt hiányában az az igazságügyi tiszt is kirendelhető tárgyalásvezetőül, a ki nyomozásvezető gyanánt működött.
A kiküldetésben levő hadihajón folytatott eljárásban a nyomozásvezető rendszerint tárgyalásvezető is.
473. § A vádemelésnek a terhelttel közlése és a főtárgyalás közé legalább három napi határidőnek kell esnie, kivéve, ha a terhelt e határidő megröviditésébe kifejezetten beleegyezik.
A tanuknak és a szakértőknek idézése a főtárgyalásra a 247. § 6. bekezdésében foglalt időbeli korlátozáshoz nincs kötve.
A vádlott az uj bizonyitékok megszerzése iránt inditványát (250. §) legkésőbb a vádemelés közléset követő napon tartozik megtenni.
474. § A főtárgyalás rendszerint nem nyilvános; mindazonáltal a 261. § esetét kivéve, a sértettnek és törvényes képviselőjének, valamint a vádlott bizalmi férfiainak (260. §) meg van engedve, hogy a főtárgyaláson jelen lehessenek.
A parancsnok a körülményekhez képest elrendelheti, hogy a főtárgyalás a 257. § értelmében nyilvános legyen.
Ily esetekben a haditörvényszék a nyilvánosság kizárását (258. §) csak az illetékes parancsnok beleegyezésének kieszközlése után határozhatja el.
A haditörvényszéket a szemle, a lefoglalás, a házkutatás és a személymotozás, valamint a tanuk elővezetése tekintetében ugyanazok a jogok illetik meg, a melyek a 466. § utolsó bekezdése értelmében az illetékes parancsnokot megilletik.
475. § A) A tábori haditörvényszékek, valamint háboru idejében a tengeri vezér-haditörvényszékek és hajó-haditörvényszékek itéletei ellen rendes perorvoslatnak nincs helye. Jogerőssé az itéletek csak az illetékes parancsnok megerősitésével, a halálos itéletek pedig a 482. § 3. bekezdésében meghatározott esetet kivéve, a hadrakelt sereg legfőbb parancsnokának (a tengeren vezénylő parancsnoknak) megerősitésével válnak, ha ez a parancsnok nincs amugy is arra hivatva, hogy mint illetékes parancsnok az itéletet megerősitse.
Az ellenségtől körülzárt erőditett helyen a halálos itélet megerősitésének joga a bünvádi üldözési joggal felruházott legmagasabb parancsnokot illeti.
B) Békében a tengeri vezér-haditörvényszékek és a hajó-haditörvényszékek itéletei ellen ugyanazoknak a perorvoslatoknak van helyük, mint a hadosztálybiróságok itéletei ellen.
A legfelsőbb katonai törvényszéki tárgyaláshoz (87. § 2. bekezdése és 91. §) nem választható oly katonai egyén védőül, a ki szolgálatba helyezett hajón be van hajózva.
A vádlottnak a legfelsőbb katonai törvényszéki tárgyaláson jelenlétre nincs igénye. Ugyanőt, valamint a magánpanaszost és a sértettet csak akkor kell a kitüzött tárgyalásról (368. §) értesiteni, ha ezt lényegesebb késedelem nélkül meg lehet tenni.
Egyebekben a 312. és a 313. §-nak, továbbá a XIX. és a XX. fejezetnek a hadosztálybiróságok itéleteire vonatkozó összes rendelkezései megfelelően alkalmazandók.
476. § A 475. § A. pontjának eseteiben az itéletet mindjárt meghozása után ki kell hirdetni és azután a bünügyi iratokkal együtt haladéktalanul az illetékes parancsnok elé terjeszteni.
Az illetékes parancsnok, mielőtt a büntető itélet megerősitése iránt határoz, vagy mielőtt a halálos itéletet továbbitja, köteles a vádlottat igazságügyi vagy katonaállományu tiszttel jegyzőkönyvileg kihallgattatni arra nézve, vajjon van-e és minő panasza az itélet ellen és mivel okolja meg azt. Ez alkalommal a vádlott védőjének támogatásával élhet. Az illetékes parancsnok a vádlott állitásai tárgyában megállapitásokat foganatosittathat. A jegyzőkönyv és az esetleges megállapitások iratai a bünügyi iratokhoz csatolandók.
Ha az illetékes parancsnoknak (a legfőbb parancsnoknak, a tengeren vezénylő parancsnoknak) olyan igazságügyi tiszt áll rendelkezésére, a ki a főtárgyaláson nem működött közre, köteles ennek irásbeli jogi véleményét az itélet megerősitésére vonatkozó elhatározás előtt bekivánni s az ügyiratokhoz csatolni.
Halálos itélet előterjesztése alkalmával köteles az illetékes parancsnok irásban nyilatkozni a felől, hogy forognak-e fenn kegyelmi okok.
477. § Ha az illetékes parancsnok (a legfőbb parancsnok, a tengeren vezénylő parancsnok) a 476. § értelmében eléje terjesztett itélettel egyetért, rávezeti a megerősitő záradékot.
Ő Felsége az illetékes parancsnokot (a legfőbb parancsnokot, a tengeren vezénylő parancsnokot) felruházhatja a büntetés kegyelemből elengedésének és enyhitésének jogával.
A megerősitő záradékot s az esetleges kegyelmezést a vádlottal a tárgyalásvezető vagy más igazságügyi tiszt (tengerésztiszt) vagy a vádlott előljáró parancsnoksága közli, ezután pedig a büntetés végrehajtása iránt kell rendszerint haladéktalanul intézkedni.
478. § Ha az illetékes parancsnok az eljárást vagy az itéletet törvényellenesnek (358. §), vagy a ténybeli megállapitásokat aggályosaknak tartja, köteles a 476. § értelmében eléje terjesztett itéletet a bünügyi iratokkal és irásbeli véleményével együtt elhatározást végett a hadrakelt sereg legfőbb parancsnoka (a tengeren vezénylő parancsnok) elé terjeszteni.
Ez valamely hozzá beosztott igazságügyi tiszt véleményének beszerzése után határoz a fölött, vajjon az itéletet megerősités végett az illetékes parancsnokhoz visszaküldje vagy feloldja-e.
Annak elhatározása, vajjon valamely itélet megerősitendő-e, vagy a fenforgó semmiségi okok (358. §) miatt vagy a ténybeli megállapitások aggályossága miatt feloldandó-e, a legfőbb parancsnokot (a tengeren vezénylő parancsnokot) akkor is megilleti, ha ő maga az illetékes parancsnok, vagy ha megerősités végett eléje terjesztett halálos itéletről van szó.
Az előbbi bekezdéseknek a legfőbb parancsnokra vonatkozó rendelkezéseit az ellenségtől körülzárt erőditett helyen levő, a bünvádi üldözés jogával felruházott legmagasabb parancsnokra is megfelelően alkalmazni kell.
A kiküldetésben levő hadihajó parancsnoka az 1. bekezdés eseteiben az itélet megerősitését, feltéve, hogy aggályait esetleges utólagos megállapitások sem oszlatták el, megtagadja, a minek az a következménye, hogy a bünvádi ügy a rendes eljárás alá és ismét a nyomozó eljárás állapotába jut. A terheltet, mihelyt a körülmények megengedik, az ügyiratokkal együtt annak a hatóságnak kell átadni, a mely ennek az eljárásnak keresztülvitelére illetékes. (27. § B. pontja és 28. § B. pontja.) A parancsnok köteles egyidejüleg a terhelt személyének ideiglenes biztositására netán szükséges intézkedéseket megtenni.
479. § Az itélet feloldása esetében (478. § 2. bekezdése) uj főtárgyalás tartása iránt kell intézkedni. A legfőbb parancsnok (a tengeren vezénylő parancsnok) ily esetben, ha szükséges vagy czélszerü, a 459. § 2. bekezdése szerint őt más parancsnok kiküldésére megillető joggal is élhet. A 478. § 3. bekezdésének esetében más parancsnok kiküldése szabályul szolgál, de ilyen kiküldés nem érinti a legfőbb parancsnok (a tengeren vezénylő parancsnok) jogát a halálos itélet megerősitésére.
Az ujonnan alakitandó haditörvényszékhez nem szabad birákul kirendelni azokat, a kik a korábbi főtárgyalásnál mint haditörvényszéki tagok közreműködtek.
480. § Ellenség előtt az illetékes parancsnok a halálbüntetés végrehajtására a 416. § 1. bekezdésében megszabott határidőt megröviditheti ugyan, de az elitéltnek az előkészülésre legalább is két órai időt kell engedni.
Hadihajókon a halálbüntetést mindig, tehát akkor is agyonlövéssel kell végrehajtani, ha az itélet kötél általi halálra szól.
A halálbüntetés végrehajtásáról a legfőbb parancsnokhoz (a tengeren vezénylő parancsnokhoz) jelentést kell tenni.
A hadrakelt seregnél és a tengeren az illetékes parancsnok katonai szolgálati tekintetekből a kiszabott szabadságvesztésbüntetés elhalasztását vagy félbeszakitását megengedheti anélkül, hogy a 419. és a 420. §-ban foglalt megszoritásokhoz kötve volna. Az elhalasztás vagy félbeszakitás engedélyezésével egyidejüleg az az illetékes parancsnok, a kinek kegyelmező joga van, a kiszabott büntetés enyhitését vagy elengedését is kilátásba helyezheti arra az esetre, ha az elitélt az ellenség előtt bátor magatartást tanusit.
481. § A rögtönitélő eljárás elrendelésére azokban az esetekben, a midőn ily eljárásnak a katonai büntetőjog rendelkezései szerint a rögtönbiráskodás előzetes kihirdetése nélkül helye lehet, a hadrakelt seregnél és a tengeren minden illetékes parancsnok (455. § és a 459. § 1. bekezdése) jogosult. Ugyancsak megilleti ezeket a parancsnokokat azokban az esetekben, a melyekben a rögtönitélő eljárásnak a katonai büntetőjog rendelkezései szerint előzetes kihirdetés után lehet helye, az elhatározás abban a kérdésben, vajjon szükséges-e a rögtönbiráskodást a parancsnokságuk alatt álló katonai kötelékekre és egyénekre kihirdetni. A 457. § A. pontjának 4. bekezdésében és B. pontjának 1. bekezdésében az illetékes parancsnokok jogaira nézve foglalt megszoritások a rögtönitélő eljárásra nem alkalmazandók.
A rögtönbiráskodás kihirdetését más esetekre, valamint meghatározott kerületekre csakis a hadrakelt sereg legfőbb parancsnoka (a tengeren vezénylő parancsnok), továbbá a 475. § A. pontjának 2. bekezdésében megjelölt parancsnok van jogositva elrendelni. Ezek a parancsnokok a rögtönbiráskodást bármely büntettre, a hadseregi büntetőbiráskodás alatt álló minden egyénnel szemben kihirdettethetik.
A kihirdetett rögtönbiráskodás megszüntetését az a parancsnok rendeli el, a ki kihirdetését elrendelte, de mindenesetre jogositva vannak a megszüntetésre az előbbi bekezdésben emlitett parancsnokok is.
482. § A rögtönitélő biróságot ugy kell összeállitani, mint a tábori-, a tengeri vezér- vagy a hajó-haditörvényszéket. A kiküldetésben levő hadihajón a rögtönitélő biróságot tiszt vagy hasonló állásu egyén ellen ugy kell összeállitani, mint a tengeri vezérhaditörvényszéket (463. § 1. bekezdése), oly eltéréssel azonban, hogy az igazságügyi tiszt helyébe rögtönitélőbirósági tárgyalásvezetőként, tengerésztiszt lép.
A rögtönitélő eljárás során, ha a késedelem veszélylyel jár, egyébként is lehet igazságügyi tiszt (472. §) helyett katonaállományu tisztet megbizni a tárgyalás vezetésével.
A halálos itélet megerősitésére az a parancsnok jogosult, a ki a rögtönitélő eljárást elrendelte. A kegyelmező jog gyakorlására nézve a 477. § 2. bekezdésének, béke idejében a tengeren a 445. § 3. bekezdésének rendelkezése mértékadó.
Egyebekben a rögtönitélő eljárásra a XXVI. fejezet szabályai irányadók azokkal az eltérésekkel, a melyeket a hadrakelt seregnél és a tengeren a birósági szervezetnek megváltozatása von maga után.
A rögtönbiráskodás elrendeléséről és megszüntetéséről, továbbá minden rögtönitélő birósági halálos itélet végrehajtásáról a legfőbb parancsnokhoz (a tengeren vezénylő parancsnokhoz) jelentést kell tenni.
483. § A közös hadsereg tábori haditörvényszéke által vagy háboru idejében a tengeren valamely biróság által szabadságvesztésbüntetésre vagy rangvesztésre itélt (megkegyelmezett) egyénnek, valamint törvényes képviselőjének joga van attól számitva, a mikor a hadrakelt seregnél vagy a tengeren való viszony egyáltalában megszünt vagy az elitélt saját személyére nézve e viszonyból kilépett, három hónapon belül a hadügyministernél intézkedést kérni a jogegység érdekében semmisségi panasz emelése vagy a 401. § értelmében ujrafelvétel meginditása végett. A kérvényben, a melyet tényleges katonai egyéneknek szolgálati uton kell benyujtaniok és a tényleges legénységi egyének, valamint a rangosztályba nem sorozott tényleges havidijasok csak élőszóval mondhatnak jegyzőkönyvbe (324. §), a panaszpontokat tüzetesen meg kell jelölni. A kérelem tárgyának téves megjelölése nem árt.
484. § A hadügyminister, miután a kérelem tárgyában netalán szükséges megállapitásokat teljesitette, a bünvádi ügyiratokat a katonai vezérügyészszel megvizsgáltatja s azután vagy visszautasitja a kérelmet mint alaptalanul, vagy pedig helyt ad annak annyiban, hogy a katonai vezérügyészt a 376. vagy a 401. § értelmében az eljárás meginditására utasitja.
A jogegység érdekében emelt semmisségi panasz esetében az eljárásra a 377. és a 378. § rendelkezései irányadók.
Az eljárás ujrafelvétele fölött a legfelsőbb katonai törvényszék a 67. § 1. pontja értelmében alakitott tanácsban, a 401. § szabályai szerint határoz.
A 373. § 3. bekezdését, a 379. § 3. bekezdését és a 400. § 4. bekezdését alkalmazni kell.
485. § Azt a hadseregi büntetőbirósági eljárást, a mely valaki ellen folyamatban van abban az időpontban, mikor a hadrakelt sereg viszonyába vagy a tengeren való viszonyba lép, ennek a fejezetnek rendelkezései szerint kell folytatni.
A fenti időpontban már meghozott, de még nem jogerős itélet tekintet nélkül arra, hogy perorvoslattal megtámadják-e vagy sem, a 475. § A. pontjában emlitett megerősitéssel jogerőssé válik, feltéve, hogy a tengeren való viszonybalépés nem béke idején következett be, a mely esetben a perorvoslati eljárás változást nem szenved.
A jelzett időponttól kezdve az illetékes parancsnok jogainak gyakorlására a mozgósitott kötelék illetékes parancsnoka van hivatva.
Egyebekben az ilyen itéletekre, a mennyiben ezek a 2. bekezdés értelmében az illetékes parancsnok (a legfőbb parancsnok, a tengeren vezénylő parancsnok) megerősitésére szorulnak, a 475. § A. pontjának és a 476-480. §-oknak rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az illetékes parancsnok megerősitésével az az itélet is jogerőre emelkedik, a mely béke idején a tengeren való viszonyban keletkezett és a vádlottnak a háboru idejében a tengeren való viszonyba lépése előtt nem vált jogerőssé.
486. § A hadrakelt seregnél vagy a tengeren valamely egyén ellen folyamatban levő bűnvádi eljárást attól az időponttól kezdve, a mikor a hadrakelt seregnél vagy a tengeren való viszony egyáltalában megszünt vagy a terhelt, saját személyére nézve, e viszonyból kilépett, az előbbi fejezetek rendelkezései szerint kell folytatni. Az illetékes parancsnok jogait ettől az időponttól fogva a nem mozgósitott kötelék illetékes parancsnoka gyakorolja.
Ha azonban a fentjelzett időpontban az itéletet, a melynek jogerőre emelkedése a 475. § A. pontja szerint megerősitéshez van kötve, már meghozták, de még meg nem erősitették, a megerősités az addig illetékes parancsnokot illeti meg. Ha ez a parancsnok az itéletet megerősithetőnek nem találja, a vádlottat erről értesiteni kell. Az értesités napjától számitott törvényes határidőn (335. és 361. §) belül semmisségi panasznak és fellebbezésnek (333. §) van helye. Az illetékes parancsnok jogait ebben az esetben a nem mozgósitott kötelék hadosztálybiróságához utalt illetékes parancsnok gyakorolja.
Az előbbi bekezdés rendelkezései arra az esetre is irányadók, ha az itéletet háboru idejében a tengeren hozták és ez az itélet nem emelkedett jogerőre addig az időpontig, a mikor a vádlott a tengeren való békeviszonyba átlépett.
Az 1. bekezdésben megjelölt időpontban még folyamatban levő rögtönitélő eljárást a rendes eljárás medrébe kell terelni (449. § utolsó bekezdése). Ugyanez áll a már befejezett rögtönitélő eljárásra is, ha a megerősitett halálos itélet ebben az időpontban még végrehajtva nincs.
487. § Ez a törvény a honvédelmi minister által a hadügyministerrel egyetértőleg megállapitandó napon, legkésőbb azonban kihirdetése után két év mulva lép életbe.
Az állam nyelvét (Horvát-Szlavonországokban a horvát országos nyelvet) mint kihallgatási, tárgyalási és kihirdetési nyelvet (80. §) e törvény életbeléptetése után a főtárgyaláson és a fellebbezési tárgyaláson kivül legkésőbb nyolcz év mulva, a főtárgyaláson és a fellebbezési tárgyaláson pedig, továbbá a legfelsőbb katonai törvényszéknél legkésőbb tizenkét év mulva be kell hozni. Addig is mindazokban az esetekben, a melyekben nehézségek és jelentékeny késedelem nélkül lehetséges, a kihallgatásokat, a tárgyalásokat és a kihirdetéseket a 80. § rendelkezései értelmében az állam nyelvén (Horvát-Szlavonországokban a horvát országos nyelven) kell végezni.
A 80. § többi rendelkezései a jelen törvénynyel egyidőben lépnek életbe hatályosságának egész területén.
A 80. § rendelkezéseinek Magyarországon legalább egy hadosztálybiróságnál és a hozzája tartozó dandárbiróságoknál e törvénynyel egyidejüleg mindenesetre minden kivétel nélkül hatályba kell lépniök.
488. § E törvény életbelépésének napjával, a mennyiben e törvény kifejezetten kivételt nem tesz, hatályukat vesztik más törvényeknek, szabályoknak és rendeleteknek a hadseregi büntetőbiráskodást, a közös haderő biróságainak szervezetét és eljárását szabályozó rendelkezései, köztük különösen azok is, a melyek szerint tényleges katonai egyének a polgári büntetőbiróságok rögtönitélő eljárásának voltak eddig alávetve.
489. § E törvény életbelépése előtt elkövetett azok a bűncselekmények, a melyek miatt eddig a polgári büntetőbiróságok biráskodásának volt helye, de a melyekre nézve a jelen bűnvádi perrendtartás szabályai szerint a hadseregi biróságok illetékesek, továbbra is a polgári büntetőbiráskodás alatt maradnak.
Ellenben e törvény életbelépése előtt elkövetett azokat a bűncselekményeket, a melyek miatt eddig a hadseregi biróságok biráskodásának volt helye, de a melyekre nézve a jelen bűnvádi perrendtartás szabályai szerint a polgári büntetőbiróságok illetékesek, ezek az utóbbi biróságok a rájuk nézve érvényben álló általános büntetőtörvények szerint birálják el, kivéve, ha ily bűncselekmény miatt a vizsgálat a hadseregi biróságnál már elrendeltetett.
Az előbbi bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a jelen bűnvádi perrendtartás életbelépése előtt elkövetett valamely bűncselekmény miatt a hadseregi büntetőbiráskodásnak volt helye, de ettől az időponttól kezdve a honvéd biróságok illetékessége áll be és viszont.
490. § A jelen törvény életbelépésének napján a hadseregi biróságoknál folyamatban levő büntetőbirósági vizsgálatokra a következők irányadók:
1. Ha az emlitett napig elsőfoku határozatot nem hoztak, a bűnvádi ügyet a jelen bűnvádi perrendtartás rendelkezéseihez képest kell folytatni. Ily bünvádi ügyek a nyomozó eljárás állapotába jutnak.
2. Ha a jelen törvény életbelépésének napja előtt elsőfoku határozatot hoztak, az ily bűnvádi ügyekre az eddigi eljárási szabályokat oly eltéréssel kell alkalmazni, hogy az eddigi katonai főtörvényszék és a legfelsőbb katonai törvényszék teendőit az uj legfelsőbb katonai törvényszék a 67. § 1. pontja értelmében alakitandó tanácsban gyakorolja, továbbá, hogy ennek határozatai ellen további perorvoslatnak helye nincs és hogy az uj legfelsőbb katonai törvényszéket a felsőbbfoku katonai biróságoknál a büntetés enyhitésére nézve eddig érvényben álló korlátozások nem kötik.
3. Ha a 2. pont esetében az elsőfoku határozatot feloldották és az ügyet ujabb határozathozás végett az elsőfoku biróság elé utasitották, a további eljárásra nézve a jelen törvény rendelkezései irányadók.
491. § Azt a kérdést, vajjon a bűnvádi eljárás ujrafelvételének helye van-e, a jelen bűnvádi perrendtartás életbelépésének napjától kezdve, ennek rendelkezései szerint kell elbirálni, akkor is, ha a bűnvádi eljárást e nap előtt fejezték be jogerősen. A további eljárás szintén e törvény szerint irányul.
492. § Ha e törvény hatálybalépése előtt idézési eljárás alkalmazásával itéletet hoztak és az elitélt az emlitett időpont után tér vissza, a további eljárásra a jelen törvény irányadó.
A jelen törvény életbelépése idejében folyamatban maradt idézési pert az uj eljárás szerint és csak annyiban kell folytatni, a mennyiben a tényállás megállapitása és a bizonyitékok biztositása czéljából szükséges.
493. § A büntethetőség elévülésének félbeszakitása szempontjából minden hivatalos cselekmény, a melyet az illetékes parancsnok és a nyomozást teljesitő katonai ügyész vagy ügyészi tiszt a bűncselekmény miatt a tettes ellen foganatosit, egy tekintet alá esik az illetékes biróság nyomozó cselekményével.
494. § Ha hadifoglyok és külföldiek fölött kell háboru idejében vagy valamely hadivállalat alatt büntetőbiráskodást gyakorolni, a jelen bünvádi perrendtartásnak a biróságok alakitására és az eljárásra vonatkozó rendelkezéseit Ő Felsége módosithatja.
495. § Horvát-Szlavonországokban a polgári büntetőbiráskodás alatt álló egyénekre nézve a 263. és a 264. §-ban meghatározott vétségek büntetése tekintetében a jelen törvényben foglalt rendelkezésekkel azonos értelemben autonom törvény rendelkezik.
A jelen törvény végrehajtásával a honvédelmi, az igazságügyi és a belügyi ministerek, Horvát-Szlavonországokban a honvédelmi minister és Horvát-Szlavon- és Dalmátországok bánja bizatnak meg. A honvédelmi minister a hadügyministerrel egyetértőleg jár el.
