1. § Büntetésnek büntettek és vétségek (kihágások) miatt csakis e bünvádi perrendtartás szerint előrebocsátott bűnvádi eljárás után, közvádra és az illetékes biróság itélete alapján lehet helye, a mennyiben a 2. §-ban kivétel megállapitva nincs.
2. § Vétségek (kihágások) birósági eljárás mellőzésével, fegyelmi uton megtorolhatók, ha az alkalmazandó büntetési tétel csupán pénzbüntetés vagy oly szabadságvesztésbüntetés, a melynek legnagyobb mértéke hat hónapot, legkisebb mértéke pedig egy hónapot meg nem halad s fegyelmi uton a megtorlás kielégitőnek mutatkozik.
Hadrakelt seregnél (452. §) ez akkor is áll, ha az alkalmazandó szabadságvesztésbüntetési tétel legkisebb mértéke egy hónapot meghalad.
Fegyelmi uton a megtorlás ki van zárva, ha rangvesztésnek kell bekövetkeznie és ez fegyelmi uton ki nem mondható.
Ha valamely bűncselekmény fegyelmi uton nyert elintézést a nélkül, hogy az előbbi bekezdésekben foglalt előfeltételek fennforogtak volna, a birósági eljárást utólagosan meg kell inditani, feltéve, hogy a tett büntethetősége még meg nem szünt. Ha az ilyen tett miatt hozott itélet meghatározott ideig tartó szabadságvesztésbüntetésre szól, az ugyanezért a tettért már végrehajtott fegyelmi fenyitést be kell tudni.
A fegyelmi kihágásokat vagy a fegyelmi uton elintézhető bűncselekményeket, ha oly bűncselekményekkel vannak halmazatban, a melyeket fegyelmi uton megtorolni nem lehet, a birósági eljárásba bele kell vonni, hacsak elkülönitésüket el nem rendelik (37. §).
3. § A vádat a honvéd ügyész (ügyészi tiszt) képviseli. Hogy ez a bűnvádi eljárást megindithassa, szükséges, van az illetékes parancsnok (27. és 28. §) utasitására és ezen felül oly bűncselekmények esetében, a melyek csak az e részben jogosultnak kivánatára üldözhetők, e kivánatra is.
Bűnvádi eljárásnak nincs helye, ha Ő Felsége elrendeli, hogy ne inditsák meg, vagy hogy a meginditott eljárást hagyják abban.
4. § A bünvádi eljárásban közreműködő összes parancsnokságok, hatóságok és hatósági közegek kötelesek a terhelő és sulyosbitó, valamint a mentő és az enyhitő körülményeket egyenlő gondossággal figyelembe venni és a terheltet az őt megillető jogokról és a megengedett perorvoslatok használásáról azokban az esetekben is felvilágositani, a melyekben ezt a törvény kifejezetten nem rendeli.
5. § A honvéd biróságok az előleges magánjogi kérdéseket önállóan itélik meg.
Ezekre a biróságokra a polgári birónak vagy más hatóságnak ilyen előleges magánjogi kérdésre vonatkozó határozata a terhelt büntethetőségének kérdésében nem kötelező.
Csak ha az előleges kérdés házasság érvényességére vonatkozik, kell az e részben illetékes biróság határozatát a büntetőbirósági döntés alapjául elfogadni. Ha ily határozat még nem hozatott, de a tárgyalás már folyamatban van, vagy ha a büntetőbiróság oly körülmények felmerülése miatt, a melyek hivatalból figyelembe veendő házassági akadályt képeznek, maga intézkedett a tárgyalás meginditása iránt, az illetékes biróság határozatát be kell várni és szükség esetében meg kell sürgetni.
6. § A honvéd biróságok itéleteiket Ő Felsége nevében hozzák (307. § 1. pontja).
7. § A honvéd biróságok a biráskodásuknak alávetett egyénekre, még ha ezek az egyének a katonai kötelékbe nem tartoznak is, a honvédség számára érvényben álló büntetőjogot alkalmazzák.
Ha a honvéd biróságoknak oly büntető rendelkezéseket kell alkalmazniok, a melyeket polgári törvények vagy szabályok foglalnak magukban és a melyek a katonai büntetőjogban elő nem forduló büntetési nemeket állapitanak meg, helyettük ezek a biróságok a katonai büntetőjognak azokat a büntetési nemeit szabják ki, a melyek a polgári büntetőjog szerint alkalmazandó büntetési nemekhez legközelebb állanak.
8. § Ha ez a törvény rövidség okáért csak a honvédségről, a honvéd hatóságokról vagy a honvéd egyénekről szól is, rendelkezései a népfelkelésre, a népfelkelő hatóságokra vagy a népfelkelő egyénekre, valamint a csendőrségre, a csendőr hatóságokra vagy a csendőr egyénekre is megfelelően kiterjednek. A mennyiben mégis a honvédségre, a népfelkelésre és a csendőrségre nézve eltérő rendelkezéseknek kell érvényesülniök, ezeket a törvény külön kiemeli.
Ennek a törvénynek a közös hadsereget illető rendelkezéseit, hacsak a rendelkezés kifejezetten nem különböztet, a haditengerészetre is megfelelően alkalmazni kell. Alkalmazni kell az emlitett rendelkezéseket a császári és királyi bosnyák-herczegovinai csendőrségre is.
9. § „Parancsnokságok” alatt, ha ez a törvény kifejezetten nem külömböztet, a katonai hatóságokat és intézeteket is kell érteni. Hogy kit kell „illetékes parancsnok” alatt érteni, azt a 29. § 2. bekezdése határozza meg.
„Helyi hatóságok” alatt ez a törvény a honvédségnél: a honvéd állomás- és a honvéd térparancsnokságokat, a közös hadseregnél: a katonai állomás, a vár- (hadikikötő-) és a térparancsnokságokat, a haditengerészetnél: a tengerészeti állomásparancsnokságokat érti.
„Tisztek és hasonló állásu egyének” alatt ebben a törvényben a rangosztályba sorozott összes katonai egyéneket, továbbá a tisztjelölteket és a honvéd (katonai) tisztviselőjelölteket kell érteni.
10. § A katonai büntetőbiráskodás a honvédség büntetőbiráskodására (honvéd büntetőbiráskodás) és a közös haderő büntetőbiráskodására (hadseregi büntetőbiráskodás) oszlik.
A jelen fejezet csak a honvéd büntetőbiráskodás terjedelméről szól. A hadseregi büntetőbiráskodás terjedelmét a közös haderő katonai bűnvádi perrendtartása állapitja meg.
11. § A honvéd büntetőbiráskodás alatt állnak a biróságok hatáskörébe utalt valamennyi bűncselekmény miatt, kivéve a jövedéki kihágásokat:
1. a honvédség és a csendőrség tényleges egyénei, kivéve azokat, a kik a közös haderőnél tartós szolgálati alkalmazásban vannak vagy ott próbaszolgálatot teljesitenek;
2. azok a többi tényleges katonai egyének, a kik a honvédségnél, a népfelkelésnél vagy a csendőrségnél tartós szolgálati alkalmazásban vannak vagy ott próbaszolgálatot teljesitenek;
3. a népfelkelés behivott egyénei, kivéve azokat, a kiket a közös hadseregnek vagy a haditengerészetnek hadilétszámra kiegészitésére alkalmaznak, vagy a kiket a közös haderőhöz a háboru czéljából szükséges különös szolgálattételre osztanak be;
4. azok a rangosztályba sorozott nem tényleges katonai egyének, a kik ebben a minőségükben a honvédségnél, a népfelkelésnél vagy a csendőrségnél bármiféle szolgálati alkalmazásban vannak;
5. a honvédségnek, a népfelkelésnek és a csendőrségnek azok a rokkantjai, a kik katonai rokkantházakban vannak elhelyezve;
6. mindazok, a kik a honvédségnél ellenük inditott bűnvádi eljárás folytán előzetes letartóztatásban vagy vizsgálati fogságban vannak, vagy valamely szabadságvesztésbüntetést honvéd fogházban töltenek;
7. a honvédségnek, a népfelkelésnek és a csendőrségnek csapatuk (intézetük, testületük) állományában megmaradó mindazok az egyénei, a kiken valamely honvéd biróság által rájuk szabott szabadságvesztésbüntetést polgári letartóztató intézetben hajtanak végre;
8. a tényleges szolgálatból eltávozott mindazok a szökevények, a kik eltávozásuk idejében a honvéd büntetőbiráskodás alatt álltak;
9. mindazok, a kik mozgósitott vagy olyan honvéd vagy népfelkelő csapatok (parancsnokságok) kiséretéhez tartoznak, a melyek az osztrák-magyar monarchián kivül vannak,
10. a honvéd vagy népfelkelő csapatok vagy parancsnokságok avagy a csendőrség őrizete alá helyezett hadifoglyok és túszok.
12. § A honvéd büntetőbiráskodás a 11. §-ban emlitett egyénekkel szemben csakis azokra a büncselekményekre terjed ki, a melyeket ők az e biráskodást megalapitó viszony tartama alatt követtek el.
A honvédségnél vagy a csendőrségnél teljesitendő törvényes vagy önként vállalt tényleges szolgálatra kötelezett egyének tehát e tényleges szolgálattétel megkezdése (bemutatás) előtt elkövetett büncselekmények miatt nem jutnak a honvéd büntetőbiráskodás alá.
Ugyanez áll a tartaléknak, a póttartaléknak és a népfelkelésnek mindazokra az egyéneire, a kiket fegyvergyakorlatra vagy szolgálati gyakorlatra, első katonai kiképzésre vagy más katonai szolgálattételre vagy a háboru czéljából szükséges különös szolgálattételre hivnak be, minden e szolgálattétel megkezdése (bemutatás, bemutató szemle) előtt elkövetett büncselekményük tekintetében.
Csakis akkor, ha valaki a hadseregi büntetőbiráskodás alól közvetlenül a honvéd büntetőbiráskodás alá jut, terjed ki az utóbbi biráskodás a korábbi viszony tartama alatt elkövetett bűncselekményekre is, ha miattuk a nyomozó eljárást vagy a vádemelést még az átlépés előtt el nem rendelték.
13. § A honvéd büntetőbiráskodás alatt állnak továbbá:
1. a honvédség nem tényleges egyénei, a mennyiben nem bocsáttatnak háboru esetében a közös hadsereg rendelkezésére, a katonai behivó parancs iránt tanusitott engedetlenség büntette vagy vétsége avagy az ily engedetlenséggel elkövetett sulyosabban büntetendő cselekmény miatt;
2. a népfelkelés behivott egyénei, a mennyiben nincsenek a közös hadseregnek vagy a haditengerészetnek hadilétszámra kiegészitésére vagy a közös haderőnél a háboru czéljából teljesitendő különös szolgálattételre rendelve, ugyane bűncselekmények miatt;
3. a honvédség nem tényleges egyénei az ellenőrzési szemle (utószemle) vagy a tiszti bemutatás (tiszti utóbemutatás) alatt elkövetett minden katonai bűncselemény miatt;
4. a honvédség és a csendőrség nem tényleges tisztjei és hasonló állásu egyénei azok miatt a katonai bűncselekmények, valamint a katonai fölé- és alárendeltségi viszony ellen elkövetett kihágások miatt, a melyeket katonai egyenruhában követnek el, továbbá azok miatt a bűncselekmények miatt, a melyekben ők a katonai birósági bűnesetek alkalmából eljáró katonai biróságokkal, katonai parancsnokságokkal és közegekkel szemben ezeknek hivatalos eljárása alatt katonai egyenruhában válnak bűnösökké.
14. § Mozgósitás vagy háboru tartama alatt, vagy ha háboru kitörésének közvetlen veszélye fenyeget, a magyar ministerium a polgári büntetőbiráskodás alá tartozó egyéneket a jogosulatlan toborzás, az esküvel fogadott katonai szolgálati kötelesség megszegésére csábitás vagy segélynyujtás, a kémkedés és az ellenséggel való más egyetértés bűntette vagy a fegyveres erőnek vagy szövetséges csapatainak hátrányát vagy az ellenségnek előnyét czélzó egyéb cselekmények miatt, továbbá a katonai behivó parancs iránt engedetlenségre csábitás miatt vagy ily cselekmények utján elkövetett szigorubban megtorlandó bűncselekmények miatt rendelettel a honvéd büntetőbiráskodás alá helyezheti.
A rendelet megjelöli a honvéd büntetőbiráskodás kezdetének napját. A rendelkezés egyes területekre és egyes bűncselekményekre is szoritkozhatik. A rendeletet, ha Horvát-Szlavonországok területére is kiterjed, a magyar ministerium Horvát-Szlavon- és Dalmátországok bánjával egyetértve adja ki. A rendeletet az igazságügyminister, Horvát-Szlavonországokban a bán hirdeti ki.
A rendeletet ugyanily módon kell egészben vagy részben hatályon kívül helyezni.
Kivételképen a honvéd büntetőbiráskodás helyébe a hadseregi büntetőbiráskodás lép, ha a honvéd büntetőbiráskodást egyes esetben a hadi események következtében nem lehet gyakorolni.
15. § A királyi ház tagjai, valamint azok, a kiket a nemzetközi jog szerint területkivüliség vagy személyes mentesség illet meg, a honvéd büntetőbiráskodás alól ki vannak véve.
A törvényhozó testületek és a közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottságok tagjait megillető mentelmi jogot ez a törvény nem érinti.
16. § A honvéd büntetőbiráskodás az ezt megalapitó viszony megszüntével közönséges bűncselekményekre nézve véget ér, ha a tényvázlat szerkesztésére hivatott parancsnokság vagy a helyi hatóság (130. § 1. és 2. bekezdése), az illetékes parancsnok vagy az illetékes biróság e viszony megszüntetése előtt nem tett a bűnvádi eljárás előkészitésére vagy meginditására intézkedést.
Katonai bűncselekményekre nézve és a 13. § 4. pontjának esetében a honvéd büntetőbiráskodás véget ér, ha a bűnvádi eljárás előkészitésére vagy meginditására legkésőbb az e büntetőbiráskodást megalapitó viszony megszüntét követő egy év alatt és ha a tettes törvényes katonai szolgálati kötelezettségben áll, legkésőbb az e kötelezettségből kiléptét követő egy év alatt nem történt intézkedés.
Ha a katonai bűntettek vagy vétségek közönséges bűntettekkel vagy vétségekkel (kihágásokkal) állnak halmazatban, a honvéd büntetőbiráskodás az utóbbiakra is annyi időn át marad hatályban, mint a katonai bűncselekményekre, ha a közönséges bűntetteket és vétségeket (kihágásokat) el nem különitik (37. §) s a polgári büntetőbiráskodás részére át nem engedik.
Ha valaki a honvéd büntetőbiráskodás alól közvetlenül a hadseregi büntetőbiráskodás alá kerül, rá nézve a korábbi megalapitott büntetőbiráskodás a korábbi viszony tartama alatt elkövetett bűncselekmények miatt csak abban az esetben marad hatályban, ha a nyomozó eljárás vagy a vádemelés már az átlépés előtt el volt rendelve.
17. § Ha valaki több bűncselekményt követett el, a melyek részint a honvéd büntetőbiráskodás, részint a hadseregi vagy a polgári büntetőbiráskodás alá tartoznak, mindegyik illetékes biróság önállóan jár el.
Az a biróság, a mely itéletét későbben hozza, köteles a büntetés megállapitásánál az elitélt ellen a korábbi itélettel kiszabott büntetést megfelelően tekintetbe venni.
Ha a halmazatban levő bűncselekmények valamelyike halálbüntetés alá vagy életfogytig tartó szabadságvesztésbüntetés alá esik, e bűncselekmény miatt az eljárás az enyhébb büntetés alá eső többi bűncselekményre vonatkozó eljárást megelőzi.
Rendszerint azon biróság által kiszabott büntetést kell előbb végrehajtani, a mely korábban hozott jogerős itéletet.
18. § A honvéd büntetőbiráskodást a honvéd biróságok gyakorolják.
19. § Honvéd biróságok:
1. a honvéd dandárbiróságok,
2. a honvéd hadosztálybiróságok,
3. a legfelsőbb honvéd törvényszék.
20. § A dandárbiróságokat illeti:
1. az eljárás és határozathozás mindazokra a vétségekre (kihágásokra) nézve, a melyek az alkalmazandó büntetési tételhez képest legfeljebb hathavi egyszerü vagy szigoru fogsággal, rangvesztés mellett vagy a nélkül, vagy csupán pénzbüntetéssel avagy csupán rangvesztéssel sujtandók, ha a tettes nem tiszt vagy hasonló állásu egyén;
2. a közremüködés a nyomozó eljárásnál oly bűnvádi esetekben, a melyek határozathozás végett a hadosztálybiróságokhoz vannak utalva.
21. § A hadosztálybiróságokat illeti:
1. az eljárás és határozathozás az összes bűntettekre és mindazokra a vétségekre (kihágásokra) nézve, a melyek az alkalmazandó büntetési tételnél vagy a tettes személyénél fogva a dandárbiróságok hatásköréből ki vannak véve (20. § 1. pontja);
2. az eljárás és határozathozás a dandárbiróságok itéletei ellen irányuló fellebbezésekre nézve és a jelen bűnvádi perrendtartás szerint kifejezetten megjelölt esetekben a határozathozás felfolyamodások fölött.
22. § A legfelsőbb honvéd törvényszék az e bűnvádi perrendtartással hatáskörébe utalt más határozatok és feladatok mellett a hadosztálybiróságok itéletei ellen irányuló fellebbezések és a semmisségi panaszok fölött határoz.
23. § Az egyes dandár- és hadosztálybiróságok illetékessége a bűnvádi üldözés elrendelésére jogosult ama parancsnokok illetékessége szerint igazodik, akik büntetőjogi tekintetben e biróságokhoz vannak utalva.
A legfelsőbb honvéd törvényszék illetékessége kiterjed minden a honvéd büntetőbiráskodásnak alávetett egyénre.
24. § A dandárbiróságoktól a hadosztálybiróságokhoz a perorvoslat útja a szervezeti beosztás után igazodik.
A legfelsőbb honvéd törvényszéknek a honvédség összes biróságai alá vannak rendelve.
25. § A biróságok kötelesek tárgyi illetékességüket (hatáskörüket) nevezetesen pedig a honvéd, a hadseregi és a polgári büntetőbiráskodás között a határvonalat is hivatalból vizsgálni.
26. § A bíróságok, valamint tagjaik és birói közegeik a birósági nyomozó cselekmények teljesitésénél és a határozatok hozásánál függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve.
A hadbirák gyanánt müködő igazságügyi tisztek hivatali vagy szolgálati kötelességeik megszegése miatt fegyelmi tekintetben csakis birói előljáróiknak és a legfelsőbb honvéd törvényszéknek vannak alárendelve.
27. § A dandárbiróságokhoz mint itélőbiróságokhoz utalt bűncselekmények miatt a bűnvádi üldözés elrendelésére a honvéd dandárparancsnok jogosult.
28. § A hadosztálybiróságokhoz mint elsőfoku itélőbiróságokhoz utalt bűncselekmények miatt a bűnvádi üldözés elrendelésére jogosult:
a honvéd hadosztályparancsnok,
a honvéd kerületi parancsnok,
a honvédség főparancsnoka.
29. § Ez a bűnvádi perrendtartás határozza meg, hogy a 27. és a 28. §-ban felsorolt parancsnokokat a bűnvádi üldözés elrendelésének jogán kivül még minő jogok illetik meg.
Ott, a hol ez a bűnvádi perrendtartás az "illetékes parancsnok" vagy közelebbi megjelölés nélkül a "parancsnok" kifejezést használja, ez alatt a szerint, a mint a dandár- vagy a hadosztálybiróságokhoz mint itélőbiróságokhoz utalt bűnvádi ügyekről van szó, a 27. vagy a 28. §-ban megjelölt parancsnokokat kell érteni.
30. § Ha a viszonyok megkivánják, az illetékes parancsnok jogaival Ő Felsége a 27. és a 28. §-ban nem emlitett más katonai parancsnokokat is felruházhat.
Ő Felsége jelöli ki továbbá esetről-esetre az illetékes parancsnokot oly tábornokok és az ötödik rangosztálytól fölfelé oly más katonai egyének számára, a kiknek az első bekezdés vagy a 28., vagy a 33. § 2. bekezdése értelmében illetékes parancsnokuk nincs.
31. § Az illetékes parancsnok jogait akadályoztatása esetében az gyakorolja, a ki őt a parancsnokságban helyettesiti.
Ez a rendelkezés a 30. § 2. bekezdésének eseteiben nem nyer alkalmazást.
32. § A parancsnok illetékessége a neki katonailag alárendelt vagy parancsnoklási körletéhez tartozó valamennyi egyénre kiterjed.
33. § A honvéd kerületi parancsnok és a honvédség főparancsnoka a nekik alárendelt egyének közül csakis azok fölött gyakorolják az illetékes parancsnok jogait, a kik ugyanolyan hatáskörü más parancsnoknak alávetve nincsenek.
A parancsnokok illetékessége rendeleti uton bizonyos csapatrészekre, parancsnokságokra és katonai egyénekre korlátozható vagy kiterjeszthető.
A parancsnok illetékessége kiterjed a csendőrség egyéneire is; ezeknek az egyes parancsnokokhoz utalását rendelet szabályozza.
34. § Azok a katonai egyének, a kiket a magukétól más katonai kötelékhez vezényelnek, az elvezénylés tartama alatt büntetőjogi tekintetben ennek a másik köteléknek illetékes parancsnoka alatt állanak (170. §).
35. § A honvéd büntetőbiráskodás alatt álló oly egyének fölött, a kik a fenti rendelkezések egyike alá sem esnek, az illetékes parancsnok jogait az a parancsnok gyakorolja, a ki a kézrekerülés vagy a tett helyéhez legközelebb van és tárgyi tekintetben illetékes.
Ugyanez a parancsnok illetékes továbbá, a mennyiben az előbbi §-ok szerint illetékes parancsnok a bűnvádi üldözés jogát maga igénybe nem veszi, - a honvéd büntetőbiráskodás alá tartozó mindazokra az egyénekre, a kik más mint a 34. §-ban emlitett módon váltak el saját katonai köteléküktől és idegen honvéd kerület területében kerültek kézre vagy követték el ott a bűncselekményt.
Ha a kézrekerülés vagy a tett helye szerint több parancsnok illetékes, az elsőbbség közülük azt illeti, a ki a másikat a tettes bűnvádi üldözésére vonatkozó intézkedéssel megelőzte.
Idegen államból engedélyezett kiadatások eseteiben a kiszolgáltatás helyét kell a kézrekerülés helyéül tekinteni.
36. § Ha a honvéd büntetőbiráskodás alatt álló valamely egyént több bűncselekmény terhel, vagy pedig ha egy és ugyanazon bűncselekmény elkövetésénél mint tettes, bűntárs, bűnrészes, bűnrészesülő vagy bűnsegélyező a honvéd büntetőbiráskodás alá tartozó több egyén vett részt, a bűnvádi eljárást rendszerint egyszerre és együttesen kell keresztülvinni és befejezni.
Ha az összefüggő bűncselekmények részint a dandárbiróság, részint a hadosztálybiróság hatáskörébe tartoznak, az együttes bűnvádi üldözés joga a hadosztálybirósághoz utalt illetékes parancsnokot és igy a bűnvádi eljárás együttes keresztülvitele a hadosztálybiróságot illeti.
37. § Ha késedelemnek vagy az eljárás megnehezitésének elkerülése avagy valamely terhelt fogságának megröviditése végett czélszerünek mutatkozik, az illetékes parancsnok az összefüggő bűnvádi ügyek közül egyiknek vagy másiknak elkülönitését és elkülönitett keresztülvitelét rendelheti el. Ha az elkülönitett bűnvádi ügyre nézve, a mely más bűnvádi ügygyel való összefüggése miatt a 36. § 2. bekezdése értelmében a hadosztálybiróság hatáskörébe tartozik, tulajdonképen a dandárbiróság illetékes, az elkülönitett bűnvádi ügy az elkülönités után ama parancsnok hatáskörébe esik, a ki a dandárbiróságnál a bűnvádi üldözésre hivatva van.
Az illetékes parancsnok akkor is elrendelheti egyes bűncselekmények elkülönitését, ha ezek a büntetés kiszabása szempontjából lényegeseknek nem mutatkoznak. Ebben az esetben miattuk a vádemelés utólagos elrendelésének csakis az itélet jogerőre emelkedését követő egy hónapon belül van helye. E bekezdés rendelkezése oly bűncselekményekre, a melyek csakis a jogosult kivánatára üldözhetők, nem alkalmazható.
38. § Ha valamely bűncselekmény elkövetésénél többen vettek részt, a kik különböző s egymással szemben alárendeltségi viszonyban nem álló parancsnokok illetékessége alá tartoznak, együttes bűnvádi üldözésnek és a bűnvádi eljárás együttes keresztülvitelének csak akkor van helye, ha a bűnvádi ügyek egyesitése kifejezetten elrendeltetik. Ennek elrendelése az illetékes parancsnokok valamelyikének inditványára azt a parancsnokot illeti, a ki a legközelebbi közös előljárójuk. Ha ilyen nincs, vagy ha a vádemelés a terheltek egyike ellen már megtörtént, az ilyen bűnvádi ügyek egyesitését csak a legfelsőbb honvéd törvényszék határozhatja el. Hogy az egyesitett bűnvádi ügyekre nézve a bűnvádi üldözés melyik illetékes parancsnokot illeti, azt az elöljáró parancsnok vagy a legfelsőbb honvéd törvényszék a 36. § 2. bekezdésének szem előtt tartásával határozza meg.
Ha a késedelemnek vagy az eljárás megnehezitésének elkerülése avagy valamely terhelt fogságának megröviditése végett utólagosan czélszerünek mutatkozik, hogy az eljárást egyik vagy másik terhelt ellen elkülönitve folytassák, az egyesités ugyanazon a módon ismét megszüntethető s ebben az esetben az illetékes parancsnok jogainak gyakorlása, a körülményekhez képest, az elkülönitett ügyben terhelt egyénre vonatkozólag is meghagyható annál a parancsnoknál, akit az előljáró parancsnok vagy a legfelsőbb honvéd törvényszék meghatározott.
39. § Ha kétség merül fel, hogy több parancsnok közül melyik az illetékes, legközelebbi közös előljáró parancsnokuk határoz, ilyennek hiányában pedig a legfelsőbb honvéd törvényszék.
Ha a fegyveres erő különböző részeihez tartozó parancsnokok közt támad illetékességi összeütközés, az illetékes legfelsőbb törvényszékek határoznak kölcsönös egyetértéssel.
40. § Ha az illetékességi összeütközés a honvédség valamely parancsnoka és a polgári büntetőbiróság között merül fel, a parancsnok a legfelsőbb honvéd törvényszékhez jelentést tesz. Ha ez a polgári büntetőbiróság nézetét osztja, a parancsnokot megfelelően utasitja.
Ha a legfelsőbb honvéd törvényszék a polgári büntetőbiróság nézetét nem osztja, az utóbb emlitett biróság fölött álló legfelsőbb birósággal lép a vitás kérdés eldöntése végett érintkezésbe.
41. § Az illető parancsnokok és biróságok kötelesek az illetékességi kérdés eldöntéséig a tényállás kinyomozására szükséges intézkedéseket és kivált mindazokat a vizsgálati lépéseket megtétetni, a melyeknek elhalasztása veszélylyel jár.
42. § A legfelsőbb honvéd törvényszék jogositva van az illetékes parancsnok vagy a terhelt inditványára vagy hivatalból egyes bűnvádi ügyeket katonai szolgálati vagy közbiztonsági tekinteteknél fogva vagy más fontos ok miatt, kivételesen, az illetékes parancsnok illetékességének köréből ugyanolyan hatáskörü más parancsnok illetékességének körébe utalni.
Ily átutalásnak halmazatban levő bűncselekmények közül egyre vagy többre nézve szintén helye lehet s ily esetben az átutalásnak oly parancsnokokhoz kell történnie, a ki az elkülönitett bűnvádi ügyre nézve tárgyi tekintetben illetékes.
43. § Az illetékes parancsnok köteles a büntetőbirósági uton üldözendő oly bűncselekmények miatt, a melyek tudomására jutnak és hatáskörébe esnek, a büntetőbirósági eljárást elrendelni és az eljárás folyama alatt ezt a bűnvádi perrendtartást követni.
44. § Vádló gyanánt a dandárbiróságoknál az ügyészi tiszt, a hadosztálybiróságoknál a honvéd ügyész, a legfelsőbb honvéd törvényszéknél a honvéd koronaügyész működik.
45. § Az ügyészi tisztek a katonaállományu honvédtisztek állománycsoportjából, a honvéd ügyészek a honvéd igazságügyi tisztek állományából vétetnek s osztatnak be az illetékes parancsnokokhoz.
A szükséglethez képest mind az ügyészi tiszt, mind a honvéd ügyész helyettesitésére ugyanabból az állománycsoportból egy vagy több tiszt rendelhető ki és az egyik illetékes parancsnok ügyészi tisztje vagy honvéd ügyésze a másik parancsnok ügyészi tisztjét vagy honvéd ügyészét helyettesitheti. Csendőrségi bűnvádi ügyben csendőrtiszt rendelhető ki az ügyészi tiszt helyetteséül.
A honvéd ügyész és az ügyészi tiszt, valamint helyetteseik a biróságtól függetlenek.
A honvéd kerületi parancsnokok és a honvédség főparancsnoka a hatáskörükhöz tartozó egyes bűnvádi ügyekben az ügyészi teendők ellátására a katonailag alájuk rendelt illetékes parancsnokok valamelyik honvéd ügyészét is igénybe vehetik.
46. § Az ügyészi tisztet és helyetteseit az illetékes parancsnok jelöli ki, a honvéd ügyészt és helyetteseit, ha törzstiszti rendfokozatot viselnek, Ő Felsége, egyébként a honvédelmi minister nevezi ki.
Az ügyészi tiszt (helyettese) hivatalának megkezdésekor az illetékes parancsnok előtt esküt tesz, hogy ügyészi tiszti kötelességeit hiven fogja teljesiteni.
47. § A honvéd koronaügyészt és állandó helyetteseit Ő Felsége nevezi ki a honvéd igazságügyi tisztek állományából.
A honvédelmi minister a szükséglethez képest a honvéd koronaügyész ideiglenes helyettesei gyanánt igazságügyi tiszteket rendelhet ki.
A honvéd koronaügyész és helyettesei a legfelsőbb honvéd törvényszéktől függetlenek s a honvédelmi ministernek vannak alárendelve.
48. § Azok az igazságügyi tisztek, a kik ügyészi működésre vannak hivatva, ez alkalmaztatásuk tartama alatt nem lehetnek sem vizsgálóbirák, sem az itélőbiróság tagjai, sem védők; az ügyészi tisztek pedig nem lehetnek sem védők, sem az itélőbiróságok tagjai.
49. § A honvéd ügyész és az ügyészi tiszt kötelessége a vád képviselésén kivül a nyomozó eljárást, ha ezzel az 143. § értelmében nem a biróságot bizzák meg, keresztülvinni, továbbá a birósági nyomozásban résztvenni, a vádiratot benyujtani (a büntető inditványt előterjeszteni), ugyszintén a perorvoslatokat használni és kifejteni.
Ügyelniök kell az igazság kideritésére szolgáló minden eszköz kellő felhasználására is.
50. § A dandárbiróságok felállitása és feloszlatása Ő Felsége parancsára rendeleti uton történik.
A dandárbiróságok rendszerint a honvéd dandárparancsnokságok állomáshelyein állittatnak fel és székhelyük szerint jelöltetnek meg.
51. § Minden dandárbiróság áll egy, a biróság vezetőjévé kinevezett honvéd igazságügyi tisztből, a ki mellé a biróság ügyforgalmához képest még egy vagy több honvéd igazságügyi tiszt rendelhető és az irodaszemélyzetből.
Azok a határozatok és rendelkezések, a melyek az egybegyült biróságnak fenntartva nincsenek, a biróságvezetőt illetik s a kiadványokat ő irja alá. Sürgős esetekben és kiküldetés alkalmával ezeket a teendőket, a mennyiben a nyomozó eljárásra vonatkoznak, a vizsgálóbiró is elláthatja.
52. § Vizsgálóbiróként és tárgyalásvezetőként csakis igazságügyi tiszt járhat el, még pedig vagy maga a biróságvezető, vagy a birósághoz beosztott más igazságügyi tiszt, a kit esetről-esetre a biróságvezető jelöl ki.
53. § Az itélőbiróság (haditörvényszék) a dandárbiróságoknál három biróból áll, a kik a következők:
egy katonaállományu alezredes vagy őrnagy mint elnök,
egy katonaállományu százados mint ülnök és
a tárgyalásvezető.
Ha a fent megjelölt rendfokozattal biró tiszt nem áll rendelkezésre, akkor legközelebb álló magasabb vagy alacsonyabb rendfokozatu tiszt vezényelhető elnök vagy ülnök gyanánt.
Az elnöknek a tárgyalásvezetőnél magasabb vagy vele egyenlő rendfokozatunak kell lennie.
Az elnök és a katonaállományu ülnök vezénylése minden év elejével előre meghatározott sorrendben történik. Ettől a sorrendtől csak kényszeritő okokból szabad eltérni.
A haditörvényszék tagjai honvéd egyének, a kik népfölkelő egyénekkel helyettesithetők. Csendőregyének fölött biráskodó haditörvényszékekhez birákként, a mennyire lehetséges, csendőrtiszteket kell vezényelni.
54. § A hadosztálybiróságok felállitása és feloszlatása Ő Felsége parancsára rendeleti uton történik.
Hadosztálybiróságok rendszerint a honvéd hadosztályparancsnokságok állomáshelyein állittatnak fel és székhelyük szerint jelöltetnek meg.
55. § Az itélőbiróság (haditörvényszék) a hadosztálybiróságoknál a tárgyalásvezetőből és négy katonaállományu tisztből áll. Az utóbbiak közül a legmagasabb rendfokozatu és rangu tiszt elnököl.
Ezek a tisztek a következők:
1. ha a vádlott legénységi egyén vagy rangosztályba nem sorozott havidijas: egy törzstiszt, két százados és egy főhadnagy;
2. ha a vádlott tisztjelölt vagy honvéd tisztviselőjelölt, alantas tiszt vagy százados; egy ezredes vagy alezredes, egy őrnagy és két százados;
3. ha a vádlott őrnagy: egy ezredes, egy alezredes és két őrnagy;
4. ha a vádlott alezredes: egy vezérőrnagy, egy ezredes és két alezredes;
5. ha a vádlott ezredes: egy vezérőrnagy és három ezredes;
6. ha a vádlott vezérőrnagy: egy altábornagy és három vezérőrnagy;
7. ha a vádlott altábornagy: egy gyalogsági tábornok (lovassági tábornok, táborszernagy) és három altábornagy.
Ha a vádlott még magasabb rendfokozatu tiszt, Ő Felsége jelöli ki azokat a katonaállományu tiszteket, a kik birákként közreműködni hivatvák.
Az 53. § 3-5. bekezdései alkalmazandók, ugyszintén az 53. § 2. bekezdése is azzal, hogy a tárgyalásvezetőt kivéve, a haditörvényszék egyik tagja sem lehet a vádlottnál alacsonyabb rendfokozatu.
56. § Ha a vádlott honvédorvos, honvédtisztviselő vagy csendőrszámvivő, a haditörvényszéket a vádlott rendfokozatának tekintetbevételével az 55. §-hoz képest kell megalakitani. A két legalacsonyabb rangu katonaállományu tiszt helyére azonban az illető tisztikar két tagja vagy két, lehetőleg a vádlott szolgálati ágához tartozó oly honvédtisztviselő hivandó meg, akik azokkal a tisztekkel, a kiknek helyettesitésére hivatva vannak, egyenlő rendfokozatuak. A honvéd lelkész vagy honvéd igazságügyi tiszt fölött biráskodó haditörvényszékhez a legalacsonyabb rangu katonaállományu tiszt helyére a vádlottal egyenlő rendfokozatu igazságügyi tisztet kell meghivni.
57. § Ha a vádlott a közös haderő kötelékébe tartozik, a haditörvényszék éppen ugy alakul, mintha honvéd egyén volna.
Ha a vádlott polgári egyén, a haditörvényszék az 55. § 1. pontja értelmében alakul; ha azonban a vádlott a nem tényleges viszonyban tiszti rangot vagy hasonló állást visel, őt a haditörvényszék alakitásának szempontjából tényleges katonai egyénnek kell tekinteni.
Ha polgári egyén katonai egyénnel együtt van vádolva, a haditörvényszék alakitása a katonai egyénre irányadó rendelkezések szerint történik.
Hadifoglyok fölött biráskodó haditörvényszék alakitásánál azok rendfokozatára lehetőleg tekintettel kell lenni. Ez iránt a határozás az illetékes parancsnokot illeti.
58. § Ha különböző rendfokozatu katonai egyének kerülnek vádlottakként haditörvényszék elé, ennek összeállitására a legmagasabb rendfokozatu vádlott-társ rendfokozata irányadó.
Ha a vádlott társak részint a katonaállományhoz, részint más szolgálati ághoz tartoznak, vagy ha az 56. §-ban megjelölt különböző szolgálati ágakhoz tartozó több katonai egyén együttesen van vádolva, a legalacsonyabb rangu katonaállományu tiszt helyére egy vele egyenlő rendfokozatu igazságügyi tiszt hivandó meg a haditörvényszék tagjául.
59. § A hadosztálybiróságoknál a fellebbezési biróság az 55. § 1. pontjához képest azzal az eltéréssel alakul, hogy a főhadnagy helyére társbiró gyanánt egy második igazságügyi tiszt lép, a kit a biróságvezető jelöl ki.
A tárgyalásvezetőnek törzstiszti rendfokozatban kell állnia; a társbiróul kijelölt igazságügyi tiszt a tárgyalásvezetőnél alacsonyabb rangu legyen.
60. § A hadosztálybiróságok személyzetére és ügymenetére az 51. és az 52. § rendelkezései nyernek alkalmazást.
61. § A legfelsőbb honvéd törvényszék székhelyét Ő Felsége határozza meg.
62. § A legfelsőbb honvéd törvényszék élén mint elnök egy magasabb rendfokozatu tábornok áll.
Tanácsülésen kivül, a mennyiben ez a törvény kivételeket meg nem állapit, a vezető tanácselnök (65. §) meghallgatásával az elnök határoz és intézkedik; ő ügyel az ügyrend megtartására s elnököl rendszerint a tanácsüléseken.
Helyettesitésére alelnökül egy vagy több tábornok van rendelve.
Az elnököt és az alelnököket Ő Felsége nevezi ki.
63. § Az elnök és az alelnökök hivatalba léptükkor teljes ülésben a következő esküt teszik:
"Esküszöm a mindenható és mindentudó Istenre, hogy a legfelsőbb honvéd törvényszék elnökének (alelnökének) kötelességeit a törvény értelmében, legjobb tudásom és lelkiismeretem szerint hiven fogom teljesiteni. Isten engem ugy segéljen!"
64. § A legfelsőbb honvéd törvényszéknél tanácsok alakittatnak.
A legfelsőbb honvéd törvényszék minden határozatát, ha ez a bűnvádi perrendtartás kifejezetten mást nem rendel, társas tanácskozás után, tanácsokban a honvéd koronaügyész meghallgatása után hozza.
A tanácsok a legfelsőbb honvéd törvényszék elnökének elnöklése alatt egy tanácselnökből, megfelelő számu tanácsosból és a honvédség kötelékébe tartozó katonaállományu tisztekből állnak.
Kizárólag eljárási szabályok megsértésére alapitott (358. § 1-8. pontjai) semmisségi panaszok fölött a katonaállományu tisztek mellőzésével alakitott oly tanácsok tárgyalnak és határoznak, a melyek a tanácselnök elnöklése alatt kizárólag tanácsosokból állnak.
A tárgyalást mindig a tanácselnök vezeti.
65. § A legfelsőbb honvéd törvényszék belső szolgálatának vezetése a vezető tanácselnököt illeti.
66. § A vezető tanácselnök, a tanácselnökök és a tanácsosok honvéd igazságügyi tisztek és Ő Felsége nevezi ki őket.
67. § A tanácsok a következő összeállitásban tárgyalnak és határoznak:
1. ha a legfelsőbb honvéd törvényszék elnöke elnököl (64. § 3. bekezdése), két katonaállományu tábornok vagy ezredes, egy tanácselnök és három tanácsos;
2. ha a tanácselnök elnököl (64. § 4. bekezdése), négy tanácsos.
68. § Ha a tanács valamely jogkérdésben egyik tanácsnak vagy a teljes ülésnek korábbi határozatától el akar térni, a teljes ülés határozatát kell a vitás jogkérdésre nézve kikérni.
A teljes-ülésben a tárgyaláson és a határozat hozásánál a legfelsőbb honvéd törvényszék összes tanácselnökei és tanácsosai közül legalább kétharmadnak, továbbá négy katonaállományu tábornoknak vagy ezredesnek kell részt vennie; a katonaállományu tagokat a vezető tanácselnök a tárgyalás előtt megesketi (276. §). Ha a határozatot kikérő tanács a 67. § 2. pontja szerint alakult, a katonaállományu tisztek közrevonása elmarad.
Ha a legfelsőbb honvéd törvényszéknél nem áll legalább tizenkét igazságügyi tiszt (tanácselnök és tanácsos) rendelkezésre, a honvédelmi minister e szám elérése végett a hiányzók helyett a többi tényleges honvéd igazságügyi tisztek közül rendeli ki a rangban legidősebbeket a teljes ülésre. Az ügyészi működésre hivatott igazságügyi tisztek azonban ily szolgálati alkalmaztatásból ki vannak zárva.
A teljes ülés a legfelsőbb honvéd törvényszék elnökének elnöklése alatt, ha azonban a tárgyaláson katonaállományu tiszteknek nem kell résztvenniök, a vezető tanácselnök elnöklése alatt a nyilvánosság kizárásával, a teljes ülés tagjain és a jegyzőkönyvvezetőn kivül csak a honvéd koronaügyész jelenlétében tartja tárgyalásait. A tárgyalás vezetése a tanácselnököt illeti.
A jogkérdés eldöntése az előadóul kijelölt tanácsosnak irásbeli előadása és a honvéd koronaügyész irásbeli inditványainak meghallgatása után történik.
69. § Mihelyt a teljes-ülés a jogkérdést eldöntötte, az a tanács, a mely a döntést kérte, az ügy érdemében határoz, de a teljes ülés döntéséhez kötve van.
Az itélőtanács, ha az ügy eldöntését a jelen törvény szerint tárgyalásnak kell megelőznie, ezt az érdekeltekkel előbb megtartja, vagy ha már az korábban megtörtént volna, a tárgyalást megismétli.
Az érdekeltekkel akkor, a midőn e tárgyalásra megidézik őket, a teljes ülésnek a jogkérdésben hozott határozatát közölni kell.
70. § A tanácselnököknek és a tanácsosoknak beosztását a tanácsokba s akadályoztatásuk esetére rendes helyetteseik kijelölését minden év elején ennek tartamára a vezető tanácselnök és a tanácselnökök meghallgatása után a legfelsőbb honvéd törvényszék elnöke végzi.
Ezt a beosztást az év folyamán csakis abban az esetben szabad módositani, ha valamelyik tanácsnak tulterhelése munkával vagy a legfelsőbb honvéd törvényszék személyzetében beállt változás vagy az egyes tagok tartós akadályoztatása ily módositást szükségessé tesz.
71. § A tanács és a teljes ülés katonaállományu tagjainak a vádlottnál magasabb rendfokozatuaknak kell lenniök; ha ily rendfokozatu egyének rendelkezésre nem állnak, Ő Felsége határozza meg, hogy kik lépjenek helyükbe.
A tanács és a teljes ülés katonaállományu tagjainak vezénylése minden év elejével előre meghatározott sorrendben történik. Ettől a sorrendtől csak kényszeritő okok miatt szabad eltérni.
A csendőrség bűnvádi ügyeiben a katonaállományu tagok helyébe, a mennyire lehetséges, csendőrtiszteket kell meghivni.
72. § A legfelsőbb honvéd törvényszéknél a titkári, fogalmazói és jegyzőkönyvvezetői teendők ellátására honvéd igazságügyi tisztek vannak alkalmazva, az irodai szolgálat ellátására pedig megfelelő irodaszemélyzet szolgál.
73. § A legfelsőbb honvéd törvényszék ügymenetét, a mennyiben ez a törvény nem rendelkezik, ügyviteli szabályzat határozza meg, a melyet Ő Felsége hagy jóvá.
74. § Bűnvádi ügyekben a határozat hozásánál a szavazók száma, az elnököt is ideértve, sem nagyobb, sem kisebb nem lehet annál, a melyet ez a bűnvádi perrendtartás megállapit.
Nem nyilvános tanácskozásoknál és szavazásoknál a szavazóbirákon és a jegyzőkönyvvezetőn kivül semmisség terhe alatt más nem lehet jelen.
Az, hogy miképen szavaztak és hogy az egyes birák szavazataikat mivel okolták meg, titokban tartandó. E kötelesség megszegése a titoktartási kötelezettség megszegésére vonatkozó büntető rendelkezések (263. §) alá esik.
75. § A dandárbiróságnál és a hadosztálybiróságnál a tárgyalásvezető, a legfelsőbb honvéd törvényszéknél az előadó szavaz legelőször. Ezután szavaznak a többi birák, még pedig a rendfokozatban (rangban) alacsonyabbak a magasabbak előtt. A legfelsőbb honvéd törvényszéknél azonban a katonaállományhoz tartozó tagok az igazságügyi tisztek után szavaznak.
Az elnök legutoljára adja szavazatát; a legfelsőbb honvéd törvényszéknél csak abban az esetben szavaz, ha a szavazatok két vélemény között egyenlően oszlanak meg.
76. § Abban a kérdésben, vajjon valamely tény bebizonyitottnak tekintendő-e, a biróság törvényes bizonyitási szabályokhoz kötve nincsen, hanem a felhozott mentő és terhelő bizonyitékok lelkiismeretes mérlegeléséből meritett szabad meggyőződése szerint határoz.
77. § A mennyiben a törvény kifejezetten mást nem rendel, minden határozathoz általános szótöbbség, azaz az összes szavazatok felénél legalább egygyel több szavazat szükséges.
Ha a szavazatok több mint kétfelé oszlanak, ugy, hogy egyik véleménynek nincs meg a szükséges többsége, a terheltre legkedvezőtlenebb szavazatokat mindaddig a legközelebbi kevésbbé kedvezőtlenekhez kell számitani, mig az általános szótöbbség létre jön.
Ha a nézetek eltérnek arra vonatkozólag, hogy a két vélemény közül melyik kevésbbé kedvezőtlen a terheltre, mindenekelőtt ezt a kérdést kell szavazással eldönteni.
78. § Az eldöntendő kérdések tárgya, szövege és sorrendje tekintetében felmerülő nézeteltérések fölött az itélőbiróság határoz.
Ha a biróság illetékessége vagy az eljárás kiegészitésének szükségessége válik kérdésessé, vagy egyéb előzetes kérdés merül fel, mindenekelőtt efölött kell szavazni.
Egy biró sem tagadhatja meg részvételét a további szavazásban azért, mert valamely előzetes kérdést illető szavazásnál kisebbségben maradt.
79. § Az ügy érdemének eldöntése alkalmával az a kérdés: bünös-e a vádlott a terhére rótt bűncselekményben, mindig elkülönitendő a büntetés kiszabására vonatkozó kérdéstől és előbb bocsátandó szavazás alá. Ha vádlottat több büncselekmény terheli, minden egyes tettre vonatkozólag külön kell eldönteni; bünös-e abban a vádlott vagy sem.
A büntetés fölött a tanácskozás azokra a cselekményekre szoritandó, a melyekben a vádlottat bünösnek mondották. Ez alkalommal azoknak a biráknak, a kik a vádlottat terhére rótt valamely bűncselekményben nem bünösnek találták, szabadságukban áll a bünösséget megállapitó határozat alapján, a büntetésre szavazni vagy a szavazástól tartózkodni. Az utóbbi esetben szavazataik ugy számitanak, mintha a többi szavazók véleményei közül ahhoz csatlakoztak volna, a mely a vádlottra legkedvezőbb.
80. § A törvénykezési nyelv a legfelsőbb honvéd törvényszéknél az állam nyelve, a honvédség többi igazságügyi hatóságainál pedig a honvédség illető részének szolgálati nyelve.
A legfelsőbb honvéd törvényszék a Horvát-Szlavonországokból érkező horvát nyelvü beadványokat elfogadja és az onnan érkező bűnvádi ügyekben határozatait horvát nyelven is kiadja. Ily ügyekben a vádlott és a védő a legfelsőbb honvéd törvényszék előtt a horvát nyelvet használni jogositva van.
81. § A biróságoknál a jegyzőkönyvvezetői szolgálat ellátására honvéd igazságügyi tisztjelöltek és honvéd birósági irodatisztviselők, főtárgyalások alkalmával igazságügyi tisztek és alkalmaztatnak. Más tisztek és alkalmas altisztek szintén alkalmazhatók jegyzőkönyvvezetőkül.
A legfelsőbb honvéd törvényszéki tárgyalásoknál a jegyzőkönyvet igazságügyi tisztek vezetik.
A honvéd ügyészek és az igazságügyi tisztek mellett állandó jegyzőkönyvvezetők működnek; tisztek és hasonló állásu egyének ellen inditott nyomozások alkalmából szükség esetében katonaállományu tisztek is rendelhetők melléjük jegyzőkönyvvezetők gyanánt.
Az állandó jegyzőkönyvvezetők hivatalba léptükkor a biróság előtt esküt tesznek, hogy jegyzőkönyvvezetői kötelességeiket hiven teljesitik és a hivatalos titkot megőrzik.
A birósághoz jegyzőkönyvvezetőkül esetről-esetről vezényelt tisztek és altisztek esetről-esetre tesznek esküt. A megesketés az illető jegyzőkönyvekben feltüntetendő. Azok a honvéd igazságügyi tisztek, honvéd igazságügyi tisztjelöltek és honvéd birósági irodatisztviselők, a kiket jegyzőkönyvvezetőkül alkalmaznak, külön esküt nem tesznek.
82. § Ha oly egyénekkel kell érintkezni, a kik a törvénykezési nyelvet nem tudják, tolmácsot kell alkalmazni. Ha az eset fontossága miatt szükséges, a kihallgatási vagy a tárgyalási jegyzőkönyvbe vagy valamely hozzája mellékelt iratba egyes vallomásokat a törvénykezési nyelven kivül más nyelven is fel kell venni. A tolmácsot egyuttal ily jegyzőkönyvek vagy ily melléklet szerkesztésére jegyzőkönyvvezető gyanánt is lehet alkalmazni.
Tolmács alkalmazása elmaradhat, ha az illető nyelvet valamennyi résztvevő tudja, a mely körülményről a jegyzőkönyvben emlitést kell tenni.
Oly iratok leforditására, a melyek nincsenek a törvénykezési nyelven szerkesztve, de a bűnvádi ügy eldöntésénél fontosak, szintén hites tolmácsot kell alkalmazni.
83. § Siket vagy néma egyénekkel való tárgyalásokhoz, ha magukat sem irásban, sem szóval megértetni nem tudják, egy vagy több oly tolmács hivandó meg, a kinek segélyével a megértetés más módon lehetséges.
84. § A biróságnál alkalmazandó tolmács esküt tesz, hogy hiven és lelkiismeretesen fog forditani.
Minden hivatalos ténykedése előtt figyelmeztetni kell őt letett esküjére. Esetről-esetre kirendelt tolmácsok esetről-esetre tesznek esküt.
A megesketés vagy a letett esküre figyelmeztetés a jegyzőköynvben feltüntetendő.
Tolmácsi szolgálatot jegyzőkönyvvezető is teljesithet.
85. § A szakértők választását, kizárását és mellőzését, a rájuk ruházott tisztség elfogadásának kötelességét, valamint a megbüntetésüket illető rendelkezések (206-208. §-ok) a biróságnál alkalmazott tolmácsokra is megfelelően alkalmazandók.
Az ügyészi eljárásnál szükséges tolmácsok választása a honvéd ügyészt (ügyészi tisztet) illeti.
86. § Azt, a kire valamely bűncselekmény gyanuja hárul, terheltnek csak akkor lehet tekinteni, ha ellene a nyomozó eljárást elrendelték vagy vádat emeltek.
Vádemelés után a terhelt elnevezése: vádlott.
A jelen törvénynek a terheltet illető rendelkezései egyébiránt, a menynyiben természetüknél fogva a nyomozó eljárásra korlátozva nincsenek, arra az egyénre is alkalmazandók, a ki ellen valamely bűncselekmény gyanuja miatt feljelentést tettek vagy hatósági puhatolásokat inditottak.
87. § A terhelt minden bünvádi ügyben élhet a vád emelése után, továbbá a főtárgyalásnál és az itélet elleni perorvoslat kifejtése végett védő közreműködésével.
A fellebbezési tárgyalásoknál a hadosztálybiróságok előtt és a semmisségi panaszok tárgyalásánál a legfelsőbb honvéd törvényszék előtt szintén joga van a vádlottnak védő támogatását igénybe venni vagy magát védővel képviseltetni.
A vád emelése előtt a védelemre a 102. § rendelkezései irányadók.
88. § Ha a vád oly büntettre szól, a melyet az alkalmazandó büntetési tétel öt évig terjedhető szabadságvesztésnél sulyosabb büntetéssel sujt, a vádlott számára, ha védőt választani nem akar (89. §), hivatalból kell a főtárgyaláshoz és a legfelsőbb honvéd törvényszéki tárgyaláshoz védőt kirendelni.
A kötelező védelem esetén kivül (1. bekezdés) a főtárgyaláshoz és a másodfoku tárgyaláshoz a vádlott akarata ellenére is hivatalból kell védőt kirendelni, ha az illetékes parancsnok, vagy ha a legfelsőbb honvéd törvényszék előtt folyó eljárásban ennek elnöke, vagy ha a tárgyalásvezető vagy a tárgyalás folyamán az itélőbiróság szükségesnek tartja, vagy ha a kiskoru vádlott törvényes képviselője kéri.
Minden más esetben a vádlott részére a főtárgyaláshoz és a másodfoku tárgyaláshoz védőt hivatalból csakis a vádlott kifejezett kivánságára kell kirendelni.
89. § Nem kell hivatalból védőt kirendelni és ily kirendelés, ha már megtörtént, érvényét veszti, ha a vádlott maga választ s nevez meg oly védőt, a ki a törvényes követelményeknek megfelel és a ki a védelmet át is veszi, feltéve, hogy a védő változtatása a bűnvádi eljárás menetét meg nem akasztja.
Az utobbi feltétel alatt a vádlottnak a már választott védő helyett is szabad más alkalmas védőt választani. Ha ez a védelmet átveszi, az előbb választott védő megbizatása érvényét veszti.
Oly kiskoru vádlott helyett, a ki védőválasztó jogával nem él, ezt a jogot törvényes képviselője éppen olyan hatálylyal gyakorolhatja, mintha a védőt maga a vádlott választotta volna.
90. § A vádlottat a vádemelés közlésekor, a másodfoku eljárásban pedig a tárgyalás határnapjának közlésekor fel kell világositani, hogy őt védelme tekintetében minő jogok illetik.
Oly esetekben, a melyekben a védelem nem kötelező, a vádlottnak (törvényes képviselőjének) azt a kérelmét, hogy védőt hivatalból rendeljenek ki, a fentemlitett közléstől számitott két nap alatt kell előterjesztenie.
Mindazokban az esetekben, a melyekben a védőt hivatalból kell kirendelni, a vádlottnak (törvényes képviselőjének) a védő személyére vonatkozó kivánságai lehetőleg tekintetbe veendők és a hadosztálybiróságok, valamint a legfelsőbb honvéd törvényszék előtti eljárásban mindig jogtudó védők rendelendők ki, hacsak a vádlott kifejezetten az ellenkezőt nem kivánja.
91. § Védők lehetnek:
1. tényleges katonaállományu tisztek és ezenfelül, ha a vádlott más állománycsoportnak tisztje vagy honvéd tisztviselője, az ő állománycsoportjához (szolgálati ágához) tartozó tényleges tisztek és honvéd tisztviselők is,
2. tényleges honvéd igazságügyi tisztek és igazságügyi tisztjelöltek,
3. a honvédségi védők lajstromába felvett ügyvédek és nem tényleges igazságügyi tisztek.
Védők a honvéd biróságok előtt a népfelkelés, a csendőrség vagy a közös haderő kötelékébe tartozó egyének is lehetnek.
92. § A 91. § 3. pontjában emlitett egyéneknek a honvédségi védők lajstromába felvétele fölött a honvédelmi minister határoz.
A felvételnél elsősorban azokat kell figyelembe venni, a kik nem tényleges igazságügyi tisztek vagy nem tényleges más tisztek vagy hasonló állásu egyének vagy a kik ilyenek voltak.
A felvétel a szükséglethez képest történik és feljogositja a lajstromba felvett egyént arra, hogy az összes honvéd biróságok előtt védő lehessen.
93. § A honvédségi védők lajstromába felvett egyént a lajstromból törölni kell:
1. ha honvéd biróságoknál viselt védői tisztségéről lemond,
2. ha a fegyveres erőben vagy a csendőrségben netalán viselt tiszti vagy tisztviselői rendfokozatától megfosztották.
3. ha az ügyvédek lajstromából törölték vagy ügyvédi gyakorlatának időleges felfüggesztésére itélték.
A védő a honvédségi védők lajstromából törölhető:
1. ha a fegyveres erőben vagy a csendőrségben netalán viselt tiszti vagy tisztviselői rendfokozatáról lemondott,
2. ha katonai bűnvádi eljárás során valamely katonai biróság őt védői minőségében sulyos rendzavarás vagy ismételten rendzavarások miatt megbüntette.
A törlést a honvédelmi minister rendeli el. A 2. bekezdés eseteiben a lajstromba felvett védőnek nyilatkozatra alkalmat kell adni.
94. § A 91. §-ban emlitett egyének ellenük folyamatban levő katonai büntetőbirósági eljárás alatt a nyomozó eljárás elrendelésétől vagy a közvetlen vádemelésétől kezdve, ugyszintén ellenük folyamatban levő becsületügyi vizsgálat vagy bizottsági eljárás alatt nem viselhetnek a honvéd biróságok előtt védői tisztet.
Ugyanez áll a 91. § 3. pontjában emlitett egyének közül azokra, a kik ellen a polgári büntetőbiróságnál vizsgálat van folyamatban, vagy a kik ellen a polgári büntetőbiróság a főtárgyalásra való közvetlen idézést rendelte el, valamint azokra az ügyvédekre, a kiket illetékes fegyelmi hatóságuk az ügyvédség gyakorlatától felfüggesztett.
95. § Nem lehet védő:
1. a ki mint honvéd (katonai) ügyész vagy ügyészi tiszt van alkalmazva, a ki ugyanabban a bűnvádi ügyben mint biró működött vagy van hivatva működni, vagy mint illetékes parancsnok járt el;
2. a ki tanu vagy szakértő gyanánt a tárgyaláson kihallgatandó,
3. a ki huszonnegyedik életévét még meg nem haladta.
A választott vagy hivatalból kirendelt védő, mint ilyen, tovább nem müködhetik, mihelyt védői tisztségének a 91. §-ban foglalt előfeltételei elestek.
96. § Védőül hivatalból ki nem rendelhető:
a sértett, a sértettnek házastársa vagy jegyese, az, a ki a sértettel, a birák valamelyikével, a vádlóval, az illetékes parancsnokkal fel- vagy lemenő ágon vagy unokatestvérig bezárólag oldalágon rokonságban avagy sógorságban van, vagy az emlitett egyének valamelyikével gyámsági, gondnoksági, nevelőszülői vagy örökbefogadói viszonyban áll.
97. § A 91. § 1. pontjában emlitett védők nem lehetnek alacsonyabb rendfokozatuak, mint a vádlott és sem ők, sem a 91. § 2. pontjában megnevezettek nem viselhetnek magasabb rendfokozatot (rangot), mint az itélőbiróság elnöke. Az utóbbi korlátozás más védőkre is irányadó, ha a tárgyaláson katonai egyenruhában jelennek meg.
98. § Ha a vád függelemsértésre szól, vagy ha a vádlott azzal védekezik, hogy őt előljárójának szabályellenes magatartása inditotta a bűncselekményre, a hivatalból kirendelendő védő nem állhat alárendeltségi viszonyban azzal szemben, a ki ellen a függelemsértés elkövettetett vagy a ki ellen a vádlott vallomása irányul.
99. § Hivatalból védőt mindig a biróság, a legfelsőbb honvéd törvényszéknél a vezető tanácselnök meghallgatásával az elnök rendel ki.
A ki a 91. § szerint a honvéd biróságok előtt védőként szerepelhet, köteles a lakóhelyén hivatalból ráruházott védelmet elvállalni, hacsak a visszautasitásnak kellő okát nem adhatja. A felhozott okok nyomóssága fölött az a hatóság határoz, a mely a védő kirendelésére hivatva van.
Tényleges katonai egyének védelmet csupán előljáró parancsnokságuk beleegyezésével vállalhatnak, de ez a beleegyezés csakis a szolgálatban való nélkülözhetetlenség miatt tagadható meg.
100. § A vádlott egynél több védőt nem vehet igénybe.
Több együttesen vádlott közül mindegyik választhat magának védőt.
Hivatalból rendszerint egy közös védőt kell kirendelni több együttesen vádlott részére. Csak érdekösszeütközés esetében kell a vádlottak bármelyikének vagy a védőnek inditványára vagy hivatalból külön védelemről gondoskodni.
101. § A vádlott, ha fogva van is, védőjével négyszemközt értekezhetik és vele irásban is ellenőrzés nélkül érintkezhetik.
Mind a vádlottnak, mind védőjének jogában áll az ügyiratokat, a tanácskozási jegyzőkönyvek kivételével, felügyelet alatt megtekinteni és azokról másolatokat venni.
A védő a vádlott érdekében eljárhat a nélkül, hogy az egyes perbeli cselekményekhez különös felhatalmazásra volna szüksége. Rendes perorvoslatok használhatásához, valamint a bünvádi eljárás ujrafelvételének inditványozásához az elitélt beleegyezése szükséges. A védő irásban vagy élőszóval előterjesztést tehet.
102. § A terhelt a vádemelést megelőző eljárásban is választhat magának védőt a védői tisztségre alkalmas egyének (91. §) sorából s azt a biróságnál bejelentheti. Ennek a védőnek joga van egyes nyomozó cselekményeket inditványozni, a 194. § 2. bekezdésében, a 203. és a 230. §-ban megjelölt hivatalos cselekményeknél közreműködni s e végből a terhelttel, még pedig, ha ez fogva van, a nyomozást vezető közeg vagy helyettese jelenlétében értekezni. A mennyiben az eljárás czéljával összeegyeztethető, a terheltnek és védőjének azt is meg kell engedni, hogy az ügyiratokat vagy azok egy részét megtekinthessék.
103. § Az elsőfoku biróság által kirendelt védő, ujabb kirendelés esetét kivéve, nem köteles a felsőbb biróság elé fellebbezés vagy semmisségi panasz folytán kitüzött tárgyaláson résztvenni, de tartozik, a vádlottat a perorvoslatok használásánál támogatni.
104. § Sértett az, a kinek jogát másnak bűncselekménye közvetlenül sértette vagy veszélyeztette.
Magánpanaszos az, a ki oly bűncselekményeknél, a melyek a büntetőjog értelmében csakis az érdekelt fél kivánatára üldözhetők, e kivánat előterjesztésére jogosult s azt elő is terjesztette.
105. § A magánpanaszosnak joga van addig az időpontig, mig az elsőfoku itélőbiróság itélethozás végett visszavonul, a bűnvádi üldözésre irányuló kérelmét visszavonni.
106. § Ha az illetékes parancsnok a bűnvádi üldözést mellőzi (138. § és 240. § 2. bekezdése), vagy ha a biróság a nyomozó eljárást megszünteti (240. § 1. bekezdése), ez ellen a sértett és a magánpanaszos értesittetésüket követő nyolcz napon belül, ha pedig értesittetésük elmaradt, az eljárás mellőzését vagy megszüntetését követő három hónapon belül felfolyamodással élhetnek.
A felfolyamodást, ha az a dandárbiróságokhoz mint itélőbiróságokhoz utalt bűnügyben a bűnvádi üldözés mellőzése ellen irányul, a legközelebbi előljáró illetékes parancsnokhoz, egyébként a legfelsőbb törvényszékhez kell felterjeszteni, a mely a nyomozó eljárásnak birósági megszüntetése ellen irányuló felfolyamodások fölött is határoz.
A felfolyamodásnak tartalmaznia kell azokat a körülményeket, a melyek a büntetőbirósági beavatkozásra okul szolgálhatnak, úgyszintén a bizonyitékokat.
A felfolyamodásra vonatkozólag a terhelt kihallgatandó vagy nyilatkozattételre utasitandó.
107. § Az előljáró parancsnok vagy a legfelsőbb honvéd törvényszék, ha a felfolyamodást alaposnak találja, kimondja, hogy a terhelt ellen büntetőbirósági eljárásnak van helye. Az illetékes parancsnok köteles e rendelkezés alapján a nyomozó eljárás meginditását vagy folytatását vagy a vádemelést elrendelni.
Ellenkező esetben a perorvoslat használója az előljáró parancsnok (legfelsőbb honvéd törvényszék) határozatáról az okok közlése mellett értesitendő.
108. § A sértettnek és a magánpanaszosnak e törvényből folyó jogait helyettük törvényes képviselőjük is gyakorolhatja.
A sértett és a magánpanaszos, valamint törvényes képviselőjük a birósági nyomozó cselekmények és a birósági tárgyalások alkalmával jogaikat akár személyesen, akár pedig oly meghatalmazott által gyakorolhatják, a ki a honvéd biróságok előtt védő lehet.
109. § Minden hadbiró, továbbá birói működésre hivatott minden más egyén és minden birósági jegyzőkönyvvezető ki van zárva mindkét fokon a birói cselekményeknél vagy határozatok hozásánál a közreműködésből:
1. ha ő maga a sértett vagy az az egyén, a ki ellen a bűncselekményt elkövették;
2. ha a terhelt vagy sértett egyén az ő jegyese, házastársa vagy volt házastársa;
3. ha a terhelt, a sértett, az illetékes parancsnok, a vádló, a magánpanaszos vagy a védő az ő fel- vagy lemenő ágbeli rokona vagy sógora, unokatestvére vagy még közelebbi rokona vagy ugyanilyen fokon sógora;
4. ha a 3. pontban megjelölt egyének valamelyikével gyámsági, gondnoksági, nevelőszülői vagy örökbefogadói viszonyban áll vagy állt.
A sógorság mint kizáró ok akkor is fennmarad, ha a házasság, a mely a sógorságot megalapitotta, már többé fenn nem áll.
110. § Ki van továbbá zárva mindkét fokon a hadbirói, ugyszintén egyéb birói működésből, valamint a birósági jegyzőkönyvvezetői tevékenységből, a ki:
1. A szóban forgó bűncselekménynek szolgálati eljárásán kivül tanuja volt, vagy az ügyben tanuként vagy szakértőként kihallgattatott, kivéve, ha vallomása csakis szolgálatilag tudomására jutott tények előadásából áll;
2. az ügyben mint illetékes parancsnok, feljelentő, védő vagy vádló közreműködött vagy a tényvázlatot szerkesztette (130. § 1. bekezdése).
A hadosztálybiróságok előtt a főtárgyaláson a közreműködésből és a határozathozásból ki van zárva az, a ki az ügyben mint vizsgálóbiró járt el.
Ha a hadosztálybiróság előtt a főtárgyalást perorvoslat következtében meg kell ismételni, az uj főtárgyalásból azok a birák, a kik az elsőben résztvettek, ki vannak zárva.
111. § A hadbirák és a katonaállománynak birói működésre hivatott egyénei a felsőbb fokon ki vannak zárva:
1. az oly itéletek ellen irányuló perorvoslatok és az oly rendelkezések s végzések ellen irányuló felfolyamodások tekintetében a határozathozásból, a melyeknek hozásában alsóbb fokon maguk is részt vettek;
2. minden oly bűnvádi ügyben a határozathozásból, a melyben mint vizsgálóbirák jártak el;
3. az előadói és az elnöki, valamint a tárgyalásvezetői tisztségből azokban a bűnvádi ügyekben, a melyekben az alsóbiróságnál oly egyén volt vizsgálóbiró, tárgyalásvezető vagy elnök, a ki velük a 109. § 3. és 4. pontjában megjelölt valamely viszonyban áll.
112. § A vádlói közreműködésből ki vannak zárva a 109. § 1. pontjában emlitett egyének és azok, a kikkel a terhelt vagy védője vagy a sértett a 109. § 2-4. pontjaiban emlitett valamely viszonyban áll, továbbá azok, a kik a szóbanforgó bűncselekménynek szolgálati eljárásukon kivül tanui voltak, vagy az ügyben tanukként avagy szakértőkként kihallgattattak, kivéve, ha vallomásuk csakis szolgálatilag tudomásukra jutott tények előadásából áll; végül azok, a kik ugyanabban a bűnvádi ügyben mint védők vagy birák működtek.
113. § A hadbiró és birói vagy ügyészi működésre hivatott minden egyén köteles a kizáró okul szolgáló viszonyt annál a hatóságnál, a melynek a kizárt egyén pótlása iránt intézkednie kell, haladéktalanul bejelenteni.
A kizárt jegyzőkönyvvezető annak a vizsgálóbirónak vagy tárgyalásvezetőnek tesz jelentést, a kinél a jegyzőkönyvet vezetnie kellene.
114. § A hadbiró és a birósági jegyzőkönyvvezető, valamint a birói működésre hivatott minden egyén köteles attól az időponttól kezdve, a mikor kizáró ok jut tudomására, minden birósági cselekménytől semmisség terhe alatt tartózkodni. A kizárt egyén csak akkor végzi maga a sürgős teendőket, ha a késedelem veszélylyel jár és alkalmas helyettest azonnal kirendelni nem lehet, de nem végezheti ekkor sem, ha oly egyének ellen kellene eljárnia, a kik vele a 109. § 2. és 3. pontjában megjelölt valamely viszonyban állnak.
Oly ügyészi közeg eljárása ellen, a ki a törvény szerint kizárva lévén, az eljárástól tartózkodni köteles lett volna, a terhelt felfolyamodással élhet, de ez az eljárás menetét meg nem akaszthatja.
A felfolyamodás fölött az illetékes parancsnok, ha pedig az eljárás a legfelsőbb honvéd törvényszék előtt van folyamatban, a honvédelmi minister határoz.
115. § A vádló és a terhelt mind a nyomozó eljárás alatt, mind az első- és a másodfoku itélőbiróság tárgyalásainál, birói személynek vagy a biróság jegyzőkönyvvezetőjének mellőzését a 109-111. §-okban megjelölt törvényes kizáró okok alapján, valamint akkor is kivánhatják, ha más oly okokat tudnak megjelölni és igazolni, a melyek a mellőzendőnek teljes elfogulatlansága iránt kétséget támaszthatnak.
116. § A mellőzésre irányuló kérelem annál a biróságnál terjesztendő elő, a melynek a kifogásolt egyén tagja, még pedig ha a mellőzési kérelem nem az itélőbiróság tárgyalásán terjesztetett elő, a 324. §-ban megjelölt módon kell ezt a kérelmet előterjeszteni.
Az itélőbiróság valamelyik tagjának vagy jegyzőkönyvvezetőjének mellőzése csakis közvetlenül a tárgyalás előtt vagy a tárgyalás alatt kérhető, még pedig elfogultság miatt az első fokon csak a vádirat felolvasásáig, a dandárbiróságoknál a vád előterjesztéseig, a második fokon pedig az ügy előadásának megkezdéseig.
A kérvényben a mellőzés okai pontosan megjelölendők és a mennyire lehet, igazolandók.
A kifogásolt egyén köteles a mellőzés okául felhozottakra nyilatkozni.
117. § A fölött, hogy a vizsgálóbiró mellőzésének helye van-e, a biróságvezető határoz, ha azonban az inditványt a vádló tette s a biróságvezető ehhez az inditványhoz hozzá nem járul, a felsőbiróság. Ha maga a biróságvezető teljesiti a nyomozást, minden esetben a felsőbiróság határoz.
A jegyzőkönyvvezető mellőzése tárgyában a nyomozó eljárás alatt a biróságvezető határoz.
118. § Az itélőbiróság tagjának vagy jegyzőkönyvvezetőjének mellőzése tárgyában maga a biróság határoz.
Ha a mellőzésre irányuló kérelmet elkésetten vagy a mellőzés okának megjelölése és valószinüsitése nélkül terjesztették elő, a biróság a kérelmet, mint meg nem engedettet, visszautasitja. Akkor is visszautasitható a kérelem, ha a biróság egyhangulag azt tartja, hogy nyilván csak az eljárás késleltetése czéljából terjesztették elő.
Határozathozásra nincs szükség, ha az, a kinek mellőzéséről szó van, a mellőzésre irányuló kérelmet alaposnak tartja.
119. § Az az illetékes parancsnok, a ki ellen a 112. §-ban megjelölt kizáró okok valamelyike forog fenn, vagy a ki magát nyomós okból az ügyben elfogultnak tartja, köteles más parancsnok kiküldése végett a legfelsőbb honvéd törvényszékhez fordulni.
120. § Azokat a határozatokat és rendelkezéseket, a melyek valamely inditványt mellőznek, vagy a melyek perorvoslattal megtámadhatók, indokolni kell.
A határozatok és rendelkezések közlése vagy szóbeli kihirdetés utján vagy pedig a határozat vagy rendelkezés eredetijének vagy hiteles másolatának kézbesitésével történik.
121. § A szóbeli kihirdetést az ügyiratokban fel kell tüntetni.
A tényleges legénységi egyénekkel és a rangosztályba nem sorozott tényleges havidijasokkal szemben szabály a szóbeli kihirdetés. A kihirdetést a körülményekhez képest az értesitendő egyénnek e végből megkeresett közvetlen előljáró parancsnoksága is foganatosithatja.
Annak, a ki előtt valamely határozatot vagy rendelkezést élőszóval hirdetnek ki, ha kivánja, e határozat vagy rendelkezés hiteles másolata kiszolgáltatandó.
A honvéd ügyészszel (ügyészi tiszttel) és a honvéd koronaügyészszel a birósági határozatok vagy rendelkezések rendszerint az eredeti fogalmazvány átküldése utján közöltetnek. Ezek a megtekintést a kelet feltüntetése mellett a fogalmazványon tanusitják. Kivánságukra hiteles másolatot kapnak.
122. § A határozatokat és rendelkezéseket tényleges katonai egyének részére közvetlen előljáró parancsnokságuk utján kézbesitik.
Más oly egyének számára, a kik előforduló esetben a honvéd büntetőbiráskodás alatt állnak, a kézbesitést vagy közvetlenül a katonai hatóságok utján vagy a polgári büntetőbirósági határozatok kézbesitésére hivatott hatóságok és közegek utján kell teljesiteni.
Az előbbi bekezdések alá nem eső egyének számára szóló kézbesitések végett a honvéd biróságoknak, hatóságoknak és közegeknek a polgári büntetőbirósági határozatok kézbesitésére hivatott hatóságokhoz és közegekhez kell fordulniok.
A polgári hatóságok és közegek e kézbesitéseket saját szabályaik szerint teljesitik.
123. § A biróságnak meg kell engednie, hogy a sértett és a magánpanaszos a büntetőbirósági iratokat a nyomozó eljárás alatt megtekinthessék, ha ez ellen különös ok nem szól. Ezenkivül köteles a biróság nekik a büntetőbirósági iratok megtekintésére vagy arra engedélyt adni, hogy azokról részükre másolatokat szolgáltassanak ki, ha hitelt érdemlő módon kimutatják, hogy a megtekintésre vagy a másolatokra kártéritési igény érvényesitése vagy ujrafelvétel kérelmezése végett vagy más okból szükségük van.
A biróság belátásától függ, mennyiben engedje meg a jelen bűnvádi perrendtartásban megjelölt eseteken kivül más egyéneknek is az ügyiratok megtekintését vagy részükre másolatok kiszolgáltatását.
A legfelsőbb honvéd törvényszéknél az előbbi bekezdésekben emlitett engedélyt a vezető tanácselnök adja meg.
124. § A napok szerint meghatározott határidőbe nem számitandó be az a nap, a mikor a határidő kezdetét megállapitó rendelkezés, cselekmény vagy esemény történt.
A hetek vagy hónapok szerint meghatározott határidő az utolsó hét vagy utolsó hónap ama napjának elteltével végződik, a mely nevénél vagy számánál fogva megfelel annak a napnak, a mikor a határidő kezdődött; ha pedig ez a nap az utolsó hónapban elő nem fordul, a határidő e hónap utolsó napjának leteltével végződik.
Vasárnapok és ünnepek a határidőbe beszámitandók.
125. § Perorvoslat bejelentésére szolgáló határidő elmulasztása esetében az a hatóság, a mely a perorvoslat fölött határozni hivatva van, visszahelyezést engedélyezhet az előbbi állapotba, ha a kérelmező kimutatja, hogy a határidő megtartásában őt a katonai szolgálat vagy hibáján kivül eső elhárithatatlan akadály gátolta.
Elhárithatatlan akadálynak tekintendő az is, ha a kérelmező valamely kézbesitésről hibáján kivül nem értesült.
A szolgálat okozta akadályoztatást szolgálatilag kiállitott tanusitványnyal kell igazolni.
126. § A határidőmulasztás igazolására irányuló kérelmet legkésőbb az akadály megszünte után három nap alatt, a mulasztás okainak és az azt igazoló körülményeknek kifejtése mellett ott kell előterjeszteni, a hol a perorvoslat bejelentendő lett volna.
A kérelemmel egyidejüleg az elmulasztott perorvoslatot is be kell jelenteni.
127. § A perorvoslat fölött határozásra hivatott hatóság, ha a visszahelyezésnek helyt ad, azonnal érdemben határoz.
A visszahelyezési kérelem a visszahelyezés engedélyezése előtt a végrehajtást nem gátolja. Mindamellett, ha büntető itélet forog szóban, az illetékes parancsnok, különben az a hatóság, a melynél a perorvoslat bejelentendő volt, valamennyi esetben pedig az a hatóság, a mely a perorvoslat fölött határozni hivatva van, a végrehajtást el is halaszthatja.
128. § A ki valamely hivatalból üldözendő, a honvéd biróságok illetékessége alá tartozó bűncselekményről tudomást nyer, jogositva van följelenteni.
Hogy a katonai egyének bűncselekmények följelentésére mennyiben vannak kötelezve, azt a katonai büntetőjog és a katonai szolgálati utasitások határozzák meg.
Tényleges katonai egyéneknek az ily feljelentéseket rendszerint szolgálati uton kell megtenniök.
Az előbbi bekezdés alá nem eső egyének feljelentéseinek benyujtására a polgári bűnvádi perrendtartás szabályai irányadók, mindazonáltal a feljelentést a gyanusitott előljáró parancsnoksága, minden hadseregi vagy honvéd helyi hatóság, az illetékes parancsnok, a honvédség és a közös hadsereg minden ügyésze és ügyészi tisztje, ugyszintén minden katonai biróság is köteles átvenni.
Szóbeli feljelentésről rendszerint jegyzőkönyvet kell szerkeszteni.
129. § A csak kivánatra üldözhető bűncselekmények büntetőbirósági üldözése végett a kivánatot a jogosultnak abban az esetben, ha ő tényleges katonai egyén, szolgálati uton, egyébként pedig a 128. § 4. bekezdésében megjelölt katonai hatóságok és közegek valamelyikénél irásban vagy szóval kell előterjesztenie.
A 128. § utolsó bekezdése alkalmazandó.
130. § Az előljáró parancsnokság köteles alárendeltjének hozzá feljelentett vagy egyébként tudomására jutott s honvéd birósági uton üldözendő bűncselekménye tárgyában a tényállás tisztázására, valamint a bizonyitékok s a tettes személyének biztositására elkerülhetetlenül szükséges megállapitásokat és intézkedéseket azonnal foganatositani, azután pedig a megállapitott tényállást, a gyanuokokat és a bizonyitékokat felölelő tüzetes tényvázlatot szerkeszteni s haladéktalanul az illetékes parancsnok elé terjeszteni.
Ugyanigy kell eljárnia a tett helyéhez vagy a gyanusitott tartózkodóhelyéhez legközelebb eső annak a helyi hatóságnak is, a mely honvédbirósági uton üldözendő valamely bűncselekményről tudomást nyer, ha a gyanusitottnak előljáró parancsnoksága a távolság miatt kellő időben el nem járhat, vagy ha a gyanusitott egyáltalában nem áll katonai parancsnokság alatt.
Minden más esetben mind a helyi hatóságok, mind a honvédbiróságok és a honvéd ügyészek (ügyészi tisztek) a feljelentést haladéktalanul az illetékes parancsnokhoz juttatják.
Az előbbi bekezdésekben emlitett parancsnokságok, hatóságok és közegek kötelesek a feljelentés előterjesztése után is az illetékes parancsnok elhatározásáig mindazokat a halasztást nem türő előzetes megállapitásokat és intézkedéseket foganatositani, a melyek az ügy tisztázására szolgálnak, vagy a bűncselekmény nyomainak és a bizonyitékoknak változatlan fenntartását czélozzák, vagy a tettes megszökésének elejét veszik.
Kötelesek mindezeket a rendelkezéseket és eredményüket az illetékes parancsnoknak azonnal tudtára adni.
131. § Ha a 130. §-ban emlitett előzetes megállapitások alkalmával tanunak eskü alatti kihallgatása, szemle, lefoglalás, házkutatás vagy személymotozás teljesitése válik sürgősen szükségessé, az előljáró parancsnokság vagy a helyi hatóság vagy a honvéd ügyész (ügyészi tiszt) ily hivatalos cselekmények foganatositása végett a legközelebbi katonai birósághoz és ha ez kellő időben el nem érhető vagy a cselekményt e törvény 132. §-a vagy a közös haderő katonai bűnvádi perrendtartásának 132. §-a értelmében nem foganatosithatja, a legközelebbi polgári büntetőbirósághoz fordul.
Ha valamely biróság haladéktalan eljárása ki nem eszközölhető s a késedelem veszélylyel jár, a szemlét vagy a 227. § 1-3. bekezdéseiben emlitett esetek kivételével a lefoglalást, valamint a házkutatást vagy a személymotozást maga az előljáró parancsnokság vagy a helyi hatóság, vagy a honvéd ügyész (ügyészi tiszt), avagy a honvédségnek vagy a közös hadseregnek a foganatositás iránt megkeresett, a teljesitendő hivatalos cselekmény helyéhez közelebb eső parancsnoksága (helyi hatósága, ügyésze, ügyészi tisztje) foganatositja, a mennyiben azt e törvény 132. §-a vagy a közös haderő katonai bűnvádi perrendtartásának 132. §-a megengedi. A rendőri és más közbiztonsági hatóságok és közegek szintén megkereshetők ily halaszthatatlan hivatalos cselekmények foganatositása végett.
A parancsnokságok (helyi hatóságok) a szemle, a lefoglalás, a házkutatás vagy a személymotozás foganatositása alkalmával az ily birói cselekményekre meghatározott lényeges alakiságokat tartsák lehetőleg szem előtt, de jegyzőkönyveket csak akkor szerkeszszenek, ha azt valamely fontos körülmény tüzetes megállapitása teszi szükségessé. A honvéd ügyészre és az ügyészi tisztre nézve e tekintetben a 142. § 3. bekezdése irányadó. A jegyzőkönyvek a foganatositott hivatalos cselekmény halaszthatatlan sürgősségének előadása mellett, az illetékes parancsnokhoz késedelem nélkül beküldendők, a ki ha a nyomozó eljárást elrendelte, intézkedik, hogy ezek az ügyiratok az illetékes vizsgálóbirósággal közöltessenek. A biróság a jegyzőkönyveket alakiság és teljesség tekintetében megvizsgálja, szükség esetében a nyomozó cselekményt megismétli vagy kiegésziti és a lefoglalás fenntartása vagy hatályon kivül helyezése tárgyában határoz.
132. § A honvédség biróságai és parancsnokságai (helyi hatóságai, ügyészei, ügyészi tisztjei) a honvédségi épületeken vagy a honvédség által megszállott épületeken és helyiségeken (táboron, lövőtéren stb.) kivül szemlét kényszer alkalmazásával, továbbá lefoglalási, házkutatást vagy személymotozást egyáltalában csak oly egyénekkel szemben foganatosithatnak, a kik a honvéd vagy a hadseregi büntetőbiráskodásnak alá vannak vetve, még pedig az utóbbiakkal szemben csak az illetékes hadseregi biróság beleegyezésével, vagy ha a késedelem veszélylyel jár. Az előbb emlitett biróságok és parancsnokságok elé továbbá oly szakértőket, a kik a polgári büntetőbiráskodás alatt állanak, nem szabad kényszer alkalmazásával elővezetni és ők csak biróság előtt kényszerithetők nyilatkozatra.
A polgári büntetőbiráskodás alatt álló tanukat nem szabad kényszer alkalmazásával katonai parancsnokságokhoz és helyi hatóságokhoz elővezetni, vagy pedig akár ezek előtt, akár a honvéd ügyészek vagy ügyészi tisztek előtt vallomásra kényszeriteni.
133. § Ha a közös hadsereg valamely birósága vagy parancsnoksága, valamely polgári büntetőbíróság vagy más polgári hatóság (közeg) honvédbirósági uton üldözendő oly bűncselekményről nyer tudomást, a melyet nem csupán a jogosult kivánatára kell üldözni, köteles a feljelentést a gyanusitott egyén előljáró parancsnokságához vagy a legközelebbi honvéd helyi hatósághoz vagy a legközelebbi honvédbirósághoz juttatni. Köteles továbbá a hatáskörébe eső mindazokat a megállapitásokat és rendelkezéseket megtenni, a melyek a tényállás tisztázására, a bizonyitékoknak és a gyanusitott személyének biztositására szükségesek és halasztást nem türnek. Éppen igy kötelesek a közös hadseregek biróságai, parancsnokságai és közegei oly bűncselekmények esetében is eljárni, a melyek csak a jogosult kivánatára üldözhetők, ha e kivánat előterjesztetett.
A közös hadsereg biróságai, parancsnokságai és közegei, valamint a polgári büntetőbiróságok, a rendőri és más közbiztonsági hatóságok és közegek kötelesek a 131. § értelmében a hozzájuk intézett mgkereséseknek, tekintet nélkül arra, vajjon a hivatalos cselekmény a hadseregi, a polgári vagy a honvéd büntetőbiráskodásnak alávetett egyénnel szemben foganatositandó-e, megfelelni, ha a kivánt hivatalos cselekmény hatáskörükbe tartozik s a rájuk nézve érvényben álló törvényes szabályok szerint teljesithető.
Ugyszintén kötelesek a hadseregi és a polgári büntetőbiróságok megkeresés esetében a tanukat eskü alatt s a jelenlétre jogosult egyének (194. §) közrevonásával kihallgatni.
A hadseregi és a polgári hatóságok és közegek oly hivatalos cselekmények foganatositása végett, a melyeknek elvégzésére a honvédség biróságai (parancsnokságai, közegei) jogositva vannak, csak akkor veendők igénybe, ha ott, a hol a hivatalos cselekményt teljesitenie kell, vagy közvetlen közelében honvédbiróság vagy a honvédségnek a hivatalos cselekményre jogosult más parancsnoksága vagy közege nincs.
A második bekezdés végén emlitett előfeltételek alatt a közös hadsereg biróságai, parancsnokságai és közegei, valamint a polgári büntetőbiróságok, a rendőri és más közbiztonsági hatóságok és közegek felszólitás nélkül is foganatosithatnak honvéd büntetőbirósági ügyekben oly egyénekkel szemben, a kik honvéd büntetőbiráskodás alatt állnak, szemlét, lefoglalást, házkutatást vagy személymotozást, ha a késedelem veszélylyel jár és honvédbiróság vagy a honvédségnek a hivatalos cselekményre jogosult más parancsnoksága vagy közege kellő időben el nem járhat.
134. § Oly bűncselekmények miatt, a melyeknek tettese ismeretlen, de nyilvánvalóan a honvéd büntetőbiráskodás alatt áll, valamint oly bűncselekmények miatt, a melyeket ismeretlen, nem nyilvánvalóan a hadseregi vagy a polgári büntetőbiráskodás alatt álló tettes honvédségi épületben, a honvédség által megszállott épületben vagy ilyen helyiségben követett el, a megállapitás azokat a parancsnokságokat és a bűnvádi üldözés jogával felruházott azokat a parancsnokokat illeti, a melyeknek vagy a kiknek a gyanitható tettes alá van rendelve, vagy a melyeknek vagy a kiknek parancsnoklási körletéhez az épület vagy helyiség tartozik.
Ezeknél a megállapitásoknál a honvéd ügyészt és az ügyészi tisztet ugyanazok a jogok illetik, mint a nyomozó eljárás keresztülvitelénél (141. és 142. §).
Egyebekben a XXV. fejezet rendelkezései megfelelően alkalmazandók.
135. § Ha tényleges honvéd egyén nem természetes halállal mult ki, vagy ha ismeretlen honvéd egyén holttestére találnak, a rendőri és más közbiztonsági hatóságok a rájuk nézve érvényes egyéb szabályok megtartásán felül kötelesek ezt a legközelebbi honvéd biróságnak vagy helyi hatóságnak azonnal bejelenteni.
136. § Polgári egyének elhalálozását a polgári hatóságok a legközelebbi honvédbiróságnak vagy helyi hatóságnak kötelesek bejelenteni:
1. ha nyilvánvaló, hogy a halált a honvéd büntetőbiráskodás alá tartozó egyén bűncselekménye okozta, vagy
2. ha csak gyanuokok forognak is fenn arra nézve, hogy ily egyén a halál okozásában büntetendő módon részt vett.
Az első esetben a tényálladék megállapitását, különösen a halottszemlét és a bonczolást a honvédbiróság részére kell átengedni, ha ez a biróság kellő időben eljárhat; a honvédbiróság azonban e hivatalos cselekmények foganatositása végett a megállapitás szinhelyéhez közelebb eső hadseregi vagy polgári büntetőbiróságot is megkeresheti.
A második esetben a tényálladék megállapitása a polgári hatóságokat illeti. A honvédbiróságnak azonban lehetőleg alkalmat kell nyujtani arra, hogy a halottszemlénél és a bonczolásnál, valamint a helyszini szemlénél részvétel végett vizsgálóbirót és szakértőket rendelhessen ki. Az illetékes parancsnok is küldhet ki honvéd ügyészt vagy ügyészi tisztet ezekhez a hivatalos eseményekhez.
Ugyanigy járnak el honvéd hatóságok is, ha tényleges honvéd egyén halálának okozása miatt a hadseregi vagy a polgári büntetőbiráskodás alatt álló egyént és a hadseregi hatóságok, ha a közös hadsereghez tartozó tényleges egyén halálának okozása miatt a honvéd büntetőbiráskodás alatt álló egyént látszik bűncselekmény terhelni.
137. § Mihelyt az illetékes parancsnok tudomást nyer arról, hogy az ő illetékességéhez tartozó valamely egyént honvédbirósági uton hivatalból üldözendő bűncselekmény gyanuja terhel, vagy mihelyt ily egyének oly bűncselekménye miatt, a mely csak a jogosultnak kivánatára üldözhető, ez a kivánat eléje kerül, a honvéd ügyészt vagy az ügyészi tisztet irásbeli parancscsal a nyomozó eljárás meginditására utasitja.
A parancsban meg kell jelölni mindazt az egyént, a ki ellen, mindazt a cselekményt, a mely miatt a nyomozó eljárás megindittatik.
Az illetékes parancsnok, ha kétséges, hogy az eset büntetőbirósági üldözésre alkalmas-e, a honvéd ügyészszel vagy az ügyészi tiszttel vagy a gyanusitottnak előljáró parancsnokságával előzetes megállapitásokat eszközöltethet és elhatározását e megállapitások eredményétől teheti függővé. Ezeknél az előzetes megállapitásoknál a honvéd ügyészt és az ügyészi tisztet ugyanazok a jogok illetik, mint a nyomozó eljárás során (141. és 142. §).
A nyomozó eljárás elrendelése elmarad és közvetlenül a vádemelés iránt kell intézkedni, ha a nyomozó eljárás czélját (140. §) már a 130. §-ban emlitett hatóságok megállapitásai elérték.
138. § Ha az illetékes parancsnok a büntetőbirósági üldözésre elegendő alapot nem lát, a feljelentés félretételét az inditó okok rövid feljegyzése mellett elrendeli. Erről a rendelkezésről a netalán kihallgatott gyanusitott, a sértett és a magánpanaszos értesitendő. (106. §).
Ha az illetékes parancsnok a feljelentést azért tette félre, mert nézete szerint a bűncselekmény fegyelmi uton megtorolható (2. §), egyidejüleg kiszabja a fegyelmi fenyitést. Ellenben a feljelentett egyén előljáró parancsnoksága részére engedheti át a fegyelmi megtorlást, ha a nála feljelentett bűncselekményben csakis fegyelmi kihágást lát. Erről a rendelkezésről a sértett és a magánpanaszos mindkét esetben értesitendő. A jelzett rendelkezés ellen felfolyamodásnak van a 106. § értelmében helye. A fegyelmi elintézés tartalmát a sértettel és a magánpanaszossal kivánatra közölni kell.
Ha oly vétséget, (kihágást), a melynek fegyelmi uton megtorlása a 2. § értelmében igazolt volt, fegyelmi uton ért megtorlás, ugyane bűncselekmény miatt a birósági üldözés ki van zárva.
139. § Ha a parancsnok magát illetéktelennek tartja, vagy ha illetéktelensége a nyomozó eljárás folyamában a vádemelés előtt derül ki, vagy ha a terhelt még a vád emelése előtt más parancsnok illetékessége alá kerül, az ügyet az illetékes helyre késedelem nélkül át kell tenni, még pedig, ha a nyomozó eljárással a 143. § értelmében a biróság volt megbizva, a honvéd ügyész vagy az ügyészi tiszt inditványára.
A bűnvádi ügy áttételéről az esetleg kihallgatott terhelt, a sértett és a magánpanaszos értesitendő.
Ha a hadosztálybirósághoz utalt parancsnok a bűnvádi ügyet a dandárbirósághoz utalt parancsnok elé utasitja, az utóbbi a bűnvádi üldözést nem tagadhatja meg abból az okból, hogy nézete szerint a bűnvádi ügy az előbbinek hatáskörébe tartozik.
Illetéktelen parancsnokoknak, valamint illetéktelen honvéd ügyészeknek, ügyészi tiszteknek és biróságoknak a nyomozó eljárás folyamában tett rendelkezései és hivatalos cselekményei csupán azért, mert a rendelkező vagy eljáró hatóság (hatósági közeg) illetéktelen volt, nem érvénytelenek; az illetékes parancsnokra vagy biróságra tartozik azonban annak a megitélése, hogy az ily rendelkezés mennyiben tartandó fenn vagy valamely ügyészi vagy birósági hivatalos cselekmény mennyiben ismétlendő meg vagy egészitendő ki.
140. § A nyomozó eljárás czélja azoknak a körülményeknek kipuhatolása és megállapitása, a melyek alapján eldönthető, vajjon meghatározott egyén ellen lehet-e vádat emelni vagy sem. A nyomozó eljárás ezeken a határokon tul nem terjedhet.
A terhelt beismerése nem menti fel a nyomozás vezetőjét e puhatolások és megállapitások teljesitésének kötelessége alól.
141. § A nyomozó eljárást rendszerint a honvéd ügyész vagy az ügyészi tiszt viszi keresztül, még pedig személyesen és szükség esetében illetékes parancsnokának állomáshelyén kivül is. E czélból jogában áll a katonai parancsnokságoktól, valamint más közhatóságoktól, közhivataloktól és közegeiktől felvilágositásokat és értesitéseket kérni és jogában áll puhatolásoknak vagy egyes puhatolási cselekményeknek teljesitése végett hozzájuk fordulni.
Különösen jogában áll a honvéd ügyésznek és az ügyészi tisztnek a terheltet, továbbá a honvéd büntetőbiráskodás alatt álló egyéneket, az utóbbiakat eskü kivétele nélkül a katonai parancsnokságokkal (ügyészekkel, ügyészi tisztekkel) kihallgattatni vagy személyesen kihallgatni, vagy ily kihallgatások végett a rendőri és más közbiztonsági hatóságokat és közegeket megkeresni.
A honvéd ügyész és az ügyészi tiszt az utóbb emlitett hatóságokat és közegeket, valamint a közös hadsereg parancsnokságait (ügyészeit, ügyészi tisztjeit) a polgári vagy a hadseregi büntetőbiráskodás alatt álló egyéneknek eskü kivétele nélkül kihallgatása végett is megkeresheti, e kihallgatásoknál jelen lehet, vagy azokat személyesen is foganatosithatja.
142. § Tanunak eskü alatt kihallgatása, szemlének, lefoglalásnak, házkutatásnak vagy személymotozásnak elrendelése és teljesitése, valamint más birósági nyomozó cselekmény végett a honvéd ügyész és az ügyészi tiszt rendszerint a teljesitendő hivatalos cselekmény helyéhez legközelebb eső katonai vagy polgári büntetőbirósághoz fordul. Ha azonban a késedelem veszélylyel jár s a biróság haladéktalan közreműködése ki nem eszközölhető, a honvéd ügyész és az ügyészi tiszt szemlét, a 227. § 1-3. bekezdéseiben emlitett esetek kivételével, lefoglalást, házkutatást vagy személymotozást a katonai parancsnokságokkal foganatosittathatnak vagy maguk is foganatosithatnak, vagy az emlitett hivatalos cselekmények foganatositása végett a rendőri és más közbiztonsági hatóságokat és közegeket megkereshetik.
A 132. és 133. § rendelkezései az ügyészi nyomozó eljárásban is irányadók.
A honvéd ügyész és az ügyészi tiszt a nyomozó cselekményeknél, még ha nem maga is foganatositja is azokat, jelen lehet. Az ily hivatalos cselekményekre nézve megszabott alakszerüségeket a parancsnokságoknak lehetőleg, a honvéd ügyésznek és az ügyészi tisztnek pedig feltétlenül szem előtt kell tartaniok. Ha a szemlét az utóbbiak maguk foganatositják, a szakértők választása őket illeti.
Nem biróság által szerkesztett jegyzőkönyvek felülvizsgálata és a további intézkedések megtétele körül az illetékes vizsgálóbiróság a 131. § utolsó bekezdése értelmében jár el.
143. § Ha valamely bűnvádi ügyben az eset homályossága vagy a bűncselekmény sulyossága vagy nyomós ok miatt birói nyomozás mutatkozik szükségesnek, az illetékes parancsnok bármikor utasithatja a honvéd ügyészt vagy az ügyészi tisztet, hogy a nyomozó eljárást az illetékes biróságnak engedje át. Oly bűnvádi ügyekben, a melyek a hadosztálybiróság hatáskörébe tartoznak, a nyomozó eljárással az alatta álló valamelyik dandárbiróság (24. § 1. bekezdése) is megbizható, ha az elkövetés helyéhez közelebb van.
Az igénybe vett biróság a nyomozó eljárással igazságügyi tisztet biz meg vizsgálóbiró gyanánt.
144. § A honvéd ügyésznek a nyomozó eljárás meginditása vagy folytatása végett a birósághoz intézett irásbeli megkeresésében, a melyhez az illetékes parancsnok irásban kiállitott parancsa melléklendő, mind a bűncselekményt, a mely miatt, mind az egyént, a ki ellen a nyomozó eljárás meginditandó vagy folytatandó, tüzetesen meg kell jelölni.
A dandárbiróságokhoz mint itélőbiróságokhoz utalt bűnvádi ügyekre vonatkozó eljárásban elégséges az illetékes parancsnok parancsával ellátott feljelentésnek (nyomozási ügyiratoknak) egyidejü átadása mellett az ügyészi tiszt irásbeli vagy szóbeli megkeresése.
Ha a birósági nyomozó eljárás folyamában annak a szüksége áll be, hogy az eljárást más bűncselekményre is, vagy ugyanannak az illetékes parancsnoknak alárendelt más egyénre is kiterjeszszék, erről a honvéd ügyészt vagy az ügyészi tisztet az illetékes parancsnok elhatározásának kikérése végett értesiteni kell. Időközben a vizsgálóbiró a halaszthatatlanul szükséges nyomozó cselekményeket teljesiteni köteles.
Ha az illetékes parancsnok ily esetben a birósági bűnvádi üldözést a 138. § 1. és 2. bekezdésében emlitett okok valamelyike miatt az ujonnan kiderült bűncselekményre kiterjesztendőnek nem találja, e tekintetben a birósági nyomozás abbahagyandó. Az uj vád tárgyában már kihallgatott terheltnek, a sértettnek és a magánpanaszosnak értesitésére, valamint az illetékes parancsnok határozata ellen használható perorvoslatra a 138. § irányadó.
145. § A vizsgálóbiró a nyomozást rendszerint személyesen és közvetlenül vezeti. Ha azonban szükséges vagy czélszerü, a vizsgálóbiróság más katonai biróságokat és polgári büntetőbiróságokat is megkereshet birósági hivatalos cselekmények teljesitése végett.
A vizsgálóbiróságot megilletik azok a többi jogok is, a melyeket a 141. és a 142. § a honvéd ügyész és az ügyészi tiszt számára más hatóságok igénybevétele körül biztosit.
A 132. és 133. § rendelkezései a birósági nyomozó eljárásban is irányadók.
A vizsgálóbiróság hivatalból, a vádló további inditványainak bevárása nélkül jár el, hogy a tényállást megállapitsa, a tettest, a bűntársakat, a bűnrészeseket, a bűnrészesülőket és a bűnsegélyezőket kinyomozza és hogy a vád vagy a védelem czéljaira szolgáló bizonyitékokat annyira összegyüjtse, a mennyire azt a nyomozó eljárás czélja megkivánja.
A vizsgálóbiró a nyomozást székhelyén, ha pedig szükséges és czélszerű, székhelyén kivül teljesiti.
146. § A vádlónak jogában áll az ügyiratokat bármikor megtekinteni vagy megküldésüket kivánni az egyes nyomozó cselekmények teljesitése végett a vizsgálóbiróságnál inditványokat tenni.
A mikor a vizsgálóbiró a terheltet vagy a tanukat kihallgatja, a vádló rendszerint (194. § 2. bekezdése) nem lehet jelen. Joga van azonban a szemlén, a házkutatásnál és az iratok átkutatásánál jelen lenni és oly tárgyakat megjelölni, a melyekre a nyomozás kiterjesztendő. A vizsgálóbiróság e végből a vádlót e cselekmények foganatositásáról rendszerint előzetesen értesiti, mindazonáltal, ha a késedelem veszélylyel jár, ily értesités nélkül is foganatositja azokat.
147. § A ki a vizsgálóbiróság valamely rendelkezését, mulasztását vagy késedelmét magára nézve sérelmesnek tartja, ellene a biróságvezetőnél előterjesztéssel, ha azonban a biróságvezető maga vezeti a nyomozást, a felsőbb foku birósághoz felfolyamodással élhet.
148. § Ha a bűncselekmény nyomokat hagyott hátra, ezeket a nyomozó eljárás folyamában, főleg szemle utján meg kell állapitani, a mennyiben ez a 130. és 131. § rendelkezéseihez képest hitelt érdemlő módon már meg nem történt.
Azokat a tárgyakat, a melyek a bűncselekményből erednek, a melyekkel vagy a melyeken a bűncselekményt elkövették, vagy a melyeket valószinüleg a tettes hagyott a tett szinhelyén, egyáltalában azokat a tárgyakat, a melyeket a terheltnek vagy a tanuknak felismerés végett meg kell majd mutatni, vagy a melyek egyébként bizonyitékul szolgálhatnak, az eljáró hatóság (közeg) lehetőleg biztos őrizet alá helyezi. Ha a hivatalos cselekményt nem maga a nyomozást vezető honvéd ügyész vagy ügyészi tiszt vagy vizsgálóbiró teljesitette, ezek a tárgyak a nevezetteknek megőrzés végett átadandók. Az őrizetbe vett tárgyakat pontosan jegyzékbe kell venni és elcserélések kikerülése végett a hivatalos pecséttel vagy más alkalmas módon felismerhetővé tenni. Kivánatra a tárgy birtokosának a jegyzékről másolatot kell adni.
Ha e tárgyak közt isteni tiszteletre szánt dolgok vannak, minden egyéb tárgytól elkülönitésükről és megfelelő megőrzésükről kell gondoskodni.
149. § Az előzetes megállapitásokat és nyomozó cselekményeket végző parancsnokságok, hatóságok és közegek jogositvák elrendelni és keresztülvinni, hogy a hivatalos eljárásuk szinhelyén levő személyek onnan távozzanak. Viszont a jelenlevő személyeket arra is utasithatják, hogy a hivatalos cselekmény befejeztéig ott maradjanak.
A honvéd vagy a hadseregi büntetőbiráskodás alá tartozó azokat az egyéneket, akik e rendelkezések ellen vétetnek vagy ily hivatalos cselekmények alkalmával heveskedő, a köteles tiszteletet bántó vagy sértő magaviseletet tanusitanak, a szolgálati utasitások szerint arra jogosult előljáró, a mennyiben magatartásuk nem büntetőbirósági uton büntetendő, fegyelmi uton megfelelően megfenyiti.
A polgári egyénekre mint terheltekre ily esetben az illetékes parancsnok rendbüntetés gyanánt száz koronáig terjedhető pénzbirságot vagy nyolcz napig terjedhető fogságot szab ki, ha azonban vizsgálati fogságban vannak, fogságukat a fennálló szabályok értelmében sulyosbitja.
Katonai egyenruhában megjelenő nem tényleges tisztek és hasonló állásu egyének ily magaviselet miatt katonai fegyelmi fenyitő hatalom alatt állnak.
Más egyéneket, a kik a honvéd biróságok által teljesitett előzetes megállapitások vagy nyomozások alkalmával ily magaviseletet tanusitanak, a vizsgálóbiró rendreutasithat és szükség esetében lakó- vagy tartózkodóhelyük járásbiróságánál feljelenthet, a mely biróság éppen ugy köteles eljárni, mintha ez a rendellenesség valamely vizsgálati cselekményt teljesitő polgári birósággal szemben fordult volna elő. A járásbiróságnak ily rendelkezései ellen a polgári bűnvádi perrendtartásban megengedett perorvoslatoknak van helyük. Ha az emlitett rendelkezések előzetes megállapitásokat vagy nyomozó cselekményeket végző más katonai hatóságokkal (parancsnokságokkal, közegekkel) szemben fordultak elő, a tettes megbüntetése végett az ő lakó- vagy tartózkodóhelyének erre illetékes polgári hatóságát kell megkeresni.
A 2. és a 4. bekezdésben megjelölt egyének közé nem tartozó védő ily esetben eltávolitható s magatartása illetékes fegyelmi hatóságával közlendő.
150. § Szemle foganatositánál, személymotozásnál, házkutatásnál, lefoglalásnál és iratok átkutatásánál egy birósági tanunak kell jelen lennie.
A terhelt kihallgatásához birósági tanu csak akkor hivandó meg, ha a terhelt kifejezetten kivánja, ha a kihallgatást foganatositó közeg szükségesnek tartja, vagy ha birósági kihallgatás alkalmából a honvéd ügyész inditványozza.
A birósági tanunak tényleges tisztnek és rendfokozatban magasabbnak vagy legalább rangban idősebbnek kell lennie annál, a kivel szemben a nyomozó cselekményt foganatositják.
Birósági tanu csak az ügyben érdektelen egyén lehet s e törvényre való hivatkozással emlékeztetni kell őt arra, hogy teljes figyelmét a jelenlétében történő cselekményekre és vallomásokra forditsa avégből, hogy azokról a biróság előtt eshetőleg tanuságot tehessen. A birósági tanunak mindazt, a mit a nyomozó cselekmény folyamában megtudott, fegyelmi fenyités terhe alatt titokban kell tartania.
A dandárbiróságokhoz mint itélőbiróságokhoz utalt bűnvádi ügyekre vonatkozó eljárásban birósági tanu alkalmazása csak akkor szükséges, ha azt a hivatalosan eljáró közeg szükségesnek tartja, vagy ha azt a terheltnek birósági kihallgatása alkalmával az ügyészi tiszt inditványozza.
151. § A nyomozó eljárás minden mozzanatát és tényét, különösen a honvéd ügyész, az ügyészi tiszt és a vizsgálóbiró által teljesitett vagy kezdeményezett nyomozó cselekményeket, az ügyiratokban fel kell tüntetni.
A honvéd ügyész, az ügyészi tiszt és a vizsgálóbiró minden bűnvádi esetről naplót vezet, a melyben a nyomozó eljárásra vonatkozó minden ügyiratot pontosan felsorol.
152. § Minden nyomozó cselekményről jegyzőkönyvet kell szerkeszteni. A hivatalos cselekménynél a cselekményt foganatositó közegen kivül jegyzőkönyvvezetőnek is jelen kell lennie; a jegyzőkönyvet lezárása után mindkettőnek, valamint a netalán közreműködött birósági tanunak és tolmácsnak alá kell irnia.
A dandárbiróságokhoz mint itélőbiróságokhoz utalt bűnvádi ügyekre vonatkozó eljárásban csak oly nyomozó cselekményekről kell jegyzőkönyvet szerkeszteni, a melyek a főtárgyalásnál bizonyitékul fognak szolgálni és ott nem lesznek megismétlendők; más esetekben elég, ha a kihallgatott egyének vallomásának lényeges tartalmáról a jegyzőkönyvvezető vagy a hivatalos cselekményt foganatositó közeg maga rövid feljegyzéseket tesz.
153. § A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell a hivatalos cselekmény helyét és napját, valamint a közreműködő vagy a résztvevő egyének nevét és a jegyzőkönyvből ki kell tünnie, vajjon az eljárás lényeges alakiságait megtartották-e.
A jegyzőkönyv a hivatalos cselekményben résztvevő egyéneknek, a mennyiben rájuk vonatkozik, helybenhagyás végett felolvasandó vagy nekik elolvasás végett átadandó és szükség esetében tolmácsolandó.
A helybenhagyás megtörténtét fel kell jegyezni és a jegyzőkönyvet a résztvevő egyének aláirják.
Az aláirás elmaradása esetében ennek okát jegyzőkönyvben meg kell emliteni.
154. § A honvéd biróságok és a honvédségnek a bűnvádi eljárásban közreműködésre hivatott más parancsnokságai és közegei jogositva vannak a hatáskörükhöz tartozó eljárás keretén belül közvetlenül érintkezni valamennyi katonai hatósággal és mindazokkal a polgári hatóságokkal, a melyeknek a magyar szent korona országaiban, a birodalmi tanácsban képviselt királyságokban és országokban vagy Boszniában és Herczegovinában van székhelyük.
Jogsegély megtagadása, mulasztások és késedelmek miatt a panaszok a megkeresett hatóság közvetlen előljáró hatóságához intézendők.
Ha a jogsegélyre irányuló megkeresést valamely biróság nem teljesiti, a honvéd büntetőbiráskodásra hivatott hatóságok panaszukkal a legfelsőbb honvéd törvényszékhez is fordulhatnak.
A jogsegély költségeit a megkereső hatóság viseli.
Idegen államok hatóságaival az érintkezés tekintetében külön szabályok állnak fenn.
155. § Az illetékes parancsnok nyomozó cselekményekben nem vehet részt.
156. § Azokat a terhelteket, a kik tényleges katonai egyének, kihallgatásuk végett az előljáró parancsnokság a vád tárgyának közlése mellett előállittatja; ha fogva vannak, elővezetik őket.
157. § Más, a honvéd büntetőbiráskodásnak alávetett terheltek, a kik szabadlábon vannak, kihallgatásuk végett rendszerint megidéztetnek.
Az idézés a hivatalosan eljáró hatósági közeg aláirásával és a hivatalos pecséttel ellátott, a megidézetthez intézett, irásbeli, zárt idézőlevél kézbesitésével történik. Az idézőlevélnek tartalmaznia kell az idéző hatóságnak és a megidézettnek nevét, a nyomozás tárgyának általános megjelölését, a megjelenésre kitüzött helyet, napot és órát, valamint azt a figyelmeztetést, hogy a megidézett egyént terhelt gyanánt fogják kihallgatni és hogy elmaradása esetében elővezetik.
Ha a kihallgatandó egyén közhivatalban vagy közszolgálatban áll és akadályoztatásának tartamára a közbiztonság vagy egyéb közérdek megóvása végett helyettesitése szükséges, megidéztetéséről vagy elővezetéséről (158. §) közvetlen előljáróját egyidejüleg értesiteni kell.
Ez a szabály vasuti vagy gőzhajózási alkalmazottak, bánya-, kohó-, zuzó- vagy hengerműmunkások, állami vagy községi egészségügyi szolgálatban álló egyének és köz- vagy magánszolgálatban álló erdészeti alkalmazottak megidézésénél vagy elővezetésénél is alkalmazást nyer.
Fogva levő terheltek a kihallgatáshoz elővezetendők.
158. § A 157. § első bekezdésében megjelölt terheltek elővezetését az illetékes parancsnok és késedelem veszélyének esetében a honvéd ügyész, az ügyészi tiszt vagy a vizsgálóbiró elrendelheti, ha a szabályszerüen megidézett terhelt meg nem jelent és elmaradását, elfogadható mentséggel nem igazolta, vagy megelőző idézés nélkül is, ha olyan ok forog fenn, a mely az előzetes letartóztatást igazolhatná (171. §).
Az elővezető parancsban, a melyet irásban kell kiállitani, a terhelt tüzetesen megjelölendő és a terhére rótt cselekmény, valamint az elővezetés oka megemlitendő.
A terhelt elővezetése végett rendszerint a rendőri és más közbiztonsági hatóságokat, valamint közegeiket kell igénybe venni.
Az elővezetett egyént a nyomozást vezető közeg azonnal kihallgatja. Ha ez nem lehetséges, az elővezetett egyén kihallgatásáig fogva tartható, de huszonnégy óránál hosszabb ideig semmi esetre sem.
159. § A terhelt kihallgatását, a melynél a törvény szerint arra nem hivatott egyének jelen nem lehetnek, illendően és nyugalommal kell foganatositani. A kihallgatás szóbeli, de a kihallgató közeg megengedheti, hogy bonyolult körülményekre vonatkozólag a terhelt felelet előtt irásbeli feljegyzéseket tekinthessen meg.
Ha a letartóztatott egyénen bilincs van, azt róla a kihallgatás előtt le kell venni, feltéve, hogy ez veszély nélkül lehetséges.
160. § Kihallgatás előtt a terheltet figyelmeztetni kell, hogy a hozzá intézendő kérdésekre határozottan, érthetően és az igazsághoz hiven feleljen. Ezután a terheltet első kihallgatásakor személyes viszonyairól kell megkérdezni.
Ha a terhelt válaszának valóságához kétség fér, vagy ha más okból szükségesnek mutatkozik, a terhelt személyes viszonyait puhatolás tárgyává kell tenni.
Katonai kötelékbe tartozó terhelteknek, személyes viszonyaik megállapithatása végett, katonai személyi okmányait is mindig az ügyiratokhoz kell csatolni. Meg kell továbbá tőlük kérdezni, mi uton és módon jutottak a katonai kötelékbe, s a katonaállományhoz (csendőrséghez) tartozó terheltektől még azt is, vajjon a katonai szolgálati esküt letették-e.
161. § A személyes viszonyokra vonatkozó kihallgatása után általánosságban meg kell a terhelt előtt jelölni a terhére rótt bűncselekményt és fel kell őt hivni, hogy az ellene felhozottakra összefüggő és kimeritő elbeszélésben nyilatkozzék.
A további kérdéseket minden szükségtelen hosszadalmasság kerülésével az elbeszélés kiegészitésére, a homályos és az ellentmondó részletek felvilágositására kell irányitani és különösen akként intézni, hogy a terhelt minden ellene fennforgó és az eljárás czéljának veszélyeztetése nélkül közölhető gyanuokról tudomást szerezzen és teljes alkalma legyen azokat elháritani s magát igazolni. Azokat a gyanuokokat, a melyek azért, mert az eljárási czél meghiusitásának veszélye forgott fenn, vele közölhetők nem voltak, a veszély megszünte után, mindenesetre azonban a nyomozó eljárás befejezése előtt, tudtára kell adni.
Ha a terhelt saját mentségére vagy tettének enyhébb beszámitása végett tényekre vagy bizonyitékokra hivatkozik, ezeket, hacsak a halogatás czélzata nem nyilvánvaló, meg kell állapitani.
162. § Nem szabad a terhelthez határozatlan, homályos, többértelmü vagy fogásos kérdést intézni; a kérdéseket lehetőleg a tények időrendje szerint és akként kell feltenni, hogy természetes sorrendben és okbeli összefüggésben egymásból folyjanak. Különösen kerülni kell tehát oly kérdést, a mely az adandó feleletre utmutatást tartalmaz, vagy a mely a terhelt által be nem ismert körülményt már beismertnek vesz.
Oly kérdést, a mely a terhelt előtt még majd csak az ő feleleteivel megállapitandó körülményt tárna fel, vagy a mely még csak kikutatandó részestársakat névszerint vagy könnyen felismerhető jelekkel jelölne meg, csak akkor szabad a terhelthez intézni, ha a terhelt azokra vonatkozólag másként nyilatkozatra nem birható. Ezekben az esetekben a kérdést szószerint kell a jegyzőkönyvbe foglalni.
Nem szabad sem igéretet vagy ámitást, sem fenyegetést vagy más kényszeritő eszközt használni a végből, hogy a terheltet beismerésre vagy más határozott nyilatkozatra birják. Nem szabad továbbá a nyomozást beismerés elérésére irányuló törekvésből elnyujtani.
163. § Oly tárgyakat, a melyek bűncselekményekre vonatkoznak, vagy a terhelt ellenében bizonyitékul szolgálnak a terhelt előtt - miután leirásukra felhivatott - felismerés végett fel kell mutatni, vagy pedig ha a felmutatás nem lehetséges, a terheltet kell felismerésük végett hozzájuk vezetni. Ha kétség merül fel, hogy a terheltnek tulajdonitott irás csakugyan az ő kezétől ered-e, a terhelt felhivható, hogy néhány szót vagy mondatot irjon, de e czélból kényszert nem szabad alkalmazni.
164. § Katonai kötelékben vagy egyébként közszolgálatban álló vagy abból kilépett terheltekhez nem szabad olyan körülményre nézve kérdést intézni, a melyről a szolgálati vagy hivatalos titok megőrzését illető kötelességük miatt vallomást nem tehetnek, kivéve, ha az illetékes hatóság őket e kötelesség alól, szükség esetében hivatalból tett lépések következtében, felmentette.
165. § Ha a terhelt az ellene a fennforgó vád tudtára adása után kijelenti, hogy nem bűnös, de a vádra nézve nem kiván részletesebben nyilatkozni, e tárgyban további kérdések nem intézendők hozzá. Ilyenkor, valamint abban az esetben is, ha egyáltalában nem vagy bizonyos kérdésekre nem akar felelni, vagy ha siketnek, némának, elmebetegnek vagy tompaelméjűnek tetteti magát és a kihallgatást foganatositó közeg az utóbbi esetekben a tettetésről saját észlelete, tanuvallomások vagy szakértők véleménye alapján meggyőződik, csupán figyelmeztetni kell a terheltet, hogy viselkedése az eljárás folytatását nem akadályozza és hogy ilyképen ő a védelem eszközeitől foszthatja meg magát.
166. § Ha a terheltnek későbbi vallomása a korábbitól eltér, különösen ha előbbi beismerését visszavonja, az eltérés vagy a visszavonás okát mindig meg kell tőle kérdezni.
167. § Ha a terhelt vallomása valamely ellene valló tanunak vagy részestársnak vallomásától lényeges pontokban eltér, ezek az egyének vele a nyomozó eljárás folyamában csak akkor szembesitendők, ha az ellentmondást nem lehet másképpen tisztába hozni, vagy attól kell tartani, hogy a főtárgyaláson a szembesités nem lesz lehetséges.
A terheltnek azt a kivánságát, hogy őt valamely részestárssal vagy tanuval már a nyomozó eljárás alatt szembesitsék, teljesiteni kell, ha nehézség és az eljárásnak késleltetése nélkül lehetséges.
A terhelt hozzátartozói (189. §), még ha önként tanuskodnak is, csak akkor szembesithetők vele, ha a terhelt kifejezetten kivánja.
Egyebekben a terheltnek valamely terhelttárssal vagy tanuval szembesitésére a 198. § rendelkezései megfelelően alkalmazandók.
168. § Ha a terhelt a kihallgatáskor olyan bűncselekményt beszél el vagy ismer be, a mely miatt a nyomozó eljárás még nincs megindítva, erről, a mennyiben a kihallgatást biróság foganatositotta, a honvéd ügyészt (ügyészi tisztet) az illetékes parancsnok elhatározásának kikérése végett értesiteni kell (144. § 3. és 4. bekezdése).
169. § Az illetékes parancsnok határoz a fölött, hogy a tényleges katonai egyének közé tartozó terhelt a meginditott bűnvádi eljárás alkalmából a szolgálat alól egyelőre felmentessék-e. Ez nem érinti az előljáró parancsnokságnak azt a jogát, a melynél fogva a szolgálat alól a felmentést ideiglenesen elrendelheti.
170. § Oly tényleges katonai egyéneket, a kik ellen a nyomozó eljárás vagy a közvetlen vádemelés el van rendelve, a bűnvádi eljárás befejeztéig sem áthelyezni, sem elvezényelni nem szabad, ha ez őket az eddigi parancsnok illetékessége alól elvonná (34. §). A terheltnek más áthelyezése és elvezénylése, valamint szabadságolása az illetékes parancsnok hozzájárulásától függ.
Az illetékes parancsnok azt is elrendelheti, hogy azok a terheltek, a kik tényleges katonai egyének és szabadlábon hagyattak, a bűnvádi eljárás befejeztéig a biróság székhelyén tartózkodjanak.
171. § A gyanusitott, a terhelt vagy a vádlott ellen előzetes letartóztatás rendelendő el:
1. ha őt bűntett vagy vétség elkövetésénél tetten kapják, vagy közvetlenül a tett után hivatalos nyomonüzés vagy a közhir a bűncselekményben gyanusnak jelöli meg;
2. ha megszökött, vagy szökésre előkészületeket tett, ha azzal a czéllal, hogy magát a bűnvádi eljárás elől elvonja, elrejtőzött és utóbb önként nem jelentkezett, vagy ha az alkalmazandó büntetések előrelátható nagysága vagy más fontos ok miatt megszökésétől lehet tartani;
3. ha a tanukra, a szakértőkre vagy a terhelttársakra az igazság kideritését akadályozó módon hatni vagy egyébként a bűncselekmény nyomainak megsemmisitésével, megváltoztatásával vagy elrejtésével a nyomozást megneheziteni törekedett, vagy ha alaposan tartani lehet attól, hogy ezt megteszi;
4. ha az ellene inditott eljárás alatt ujabb bűntettet vagy vétséget követett el, vagy ha a fennforgó különös körülmények folytán feltehető, hogy az elkövetett tettet megismétli, vagy pedig azt a tettet, a melyet megkisérelt, avagy a melylyel fenyegetődzött, végre is hajtja, vagy
5. ha a tényleges katonai kötelékbe tartozó gyanusitott, terhelt, vagy vádolt katonai okokból szabadlábon nem hagyható.
Csupán az 1. pontra alapitott előzetes letartóztatás negyvennyolcz óránál tovább nem tarthat.
Az előzetes letartóztatást az elrendelésére jogosult által meghatározott letartóztató helyiségben, a körülményekhez képest a biróság fogházában kell foganatositani.
172. § Az előzetes letartóztatást a terhelt előljáró parancsnoksága vagy a helyi hatóság rendeli el.
Ha a késedelem veszélylyel jár, közvetlenül a honvéd ügyész vagy az ügyészi tiszt is elrendelheti az előzetes letartóztatást.
Ha a szabadlábon levő terheltnek birósági kihallgatáskor merülnek fel oly körülmények, a melyek miatt letartóztatása sürgősen szükséges, ezt a vizsgálóbiró is elrendelheti.
A letartóztatott egyént legkésőbb huszonnégy órán belül ki kell hallgatni.
A 157. § 3. és 4. bekezdésének rendelkezései az előzetes letartóztatásra megfelelően alkalmazandók.
173. § Rendőri és más közbiztonsági hatóságoknak és közegeknek, ha a késedelem veszélylyel jár s valamely katonai előljáró vagy katonai őrség el nem érhető, jogukban áll tényleges katonai egyéneket letartóztatni, a mennyiben oly körülmények forognak fenn, a melyek e hatóságokat és közegeket saját törvényes szabályaik szerint polgári egyének elfogására feljogositanák.
Katonai egyenruhában levő tiszteket és hasonló állásu egyéneket, továbbá katonai szolgálat teljesitésében eljáró tényleges katonai egyéneket egyáltalában, a rendőri és más közbiztonsági hatóságok és közegek csak abban az esetben tartóztathatnak le, ha őket bűntett vagy közbotrányt okozó vétség elkövetésénél tetten kapják (171. § 1. pontja) vagy ha a bűncselekmény véghezvivése, folytatása vagy ismétlése, vagy bűntett esetében a tettes megszökése más módon meg nem akadályozható és valamely katonai előljáró vagy katonai őrség el nem érhető. Tisztnek vagy hasonló állásu egyénnek letartóztatását feltétlenül mellőzni kell, ha a tetten kapott a rendőri vagy a közbiztonsági közeget felszólitására a legközelebbi katonai hatósághoz vagy ha ilyen helyben nincs, a helyi rendőri hatósághoz önként követi.
A honvéd büntetőbiráskodás alá tartozó más egyének letartóztatásánál a rendőri és más közbiztonsági hatóságok s közegek ugyanazokat a szabályokat követik, mint a polgári büntetőbiráskodásnak alávetett egyének letartóztatásánál.
A letartóztatott egyént, a mennyiben nem bocsáttatik rögtön szabadon, a legközelebbi katonai hatóságnak haladéktalanul át kell adni, a mely őt azonnal kihallgatja és ha ekkor kiderül, hogy a további letartóztatásra ok nincs, tüstént szabadlábra helyezi, ellenkező esetben a 175. § értelmében jár el.
174. § Ha oly bűncselekmény esetében, a melyet nagyszámu egyén követett el, a bünösöket azonnal kipuhatolni nem lehet, a honvéd büntetőbiráskodás alá tartozó mindazok az egyének, a kik az eseménynél jelen voltak és a részvétel gyanujától nem egészen mentesek, előzetes letartóztatásba helyezhetők.
Legfeljebb három nap alatt azonban az illetékes honvéd ügyésznek vagy vizsgálóbirónak ki kell őket hallgatnia.
175. § Az előzetes letartóztatás elrendeléséről az illetékes parancsnokhoz, a tényvázlattal (130. §) egyidejüleg vagy ha az előzetes letartóztatás e feljelentés megtétele után rendeltetett el, az elrendelés után azonnal jelentést kell tenni.
Az illetékes parancsnok, a midőn a nyomozó eljárást vagy a közvetlen vádemelést elrendeli, ha pedig az előzetes letartóztatás elrendeléséről a jelentést későn kapta, mindjárt a jelentés vétele után határoz a fölött, vajjon a letartóztatott egyén szabadlábra helyezendő, vagy ellene a vizsgálati fogság elrendelendő-e (177. §).
176. § Vizsgálati fogságnak csak oly terhelt ellen van helye, a ki ellen a nyomozó eljárás vagy a vádemelés elrendeltetett és a kire nézve a 171. § 2-5. pontjaiban meghatározott körülmények valamelyike fennforog.
177. § A vizsgálati fogság elrendelése fölött az illetékes parancsnok határoz. A vizsgálati fogságot a parancsnok elfogató parancscsal rendeli el, a melyet ő ad ki és a melyben a vizsgálati fogságba helyezendő egyén személye és a terhére rótt tett, valamint a vizsgálati fogság oka pontosan megjelölendő. Az elfogató parancs eredetije az ügyiratokhoz csatolandó.
A vizsgálati fogság elrendelése vagy annak a 182. §-ba ütköző fenntartása ellen a terhelt felfolyamodással élhet. A felfolyamodás fölött a dandárbiróságokhoz mint itélőbiróságokhoz utalt bűnvádi ügyekben legközelebbi elöljáró illetékes parancsnok, egyébként a legfelsőbb honvéd törvényszék határoz.
A felfolyamodás elintézéséig az eljárás a lehetőséghez képest folytatandó; az ügyiratok az előljáró illetékes parancsnokhoz vagy a legfelsőbb honvéd törvényszékhez csak akkor terjesztendők fel, ha ez a felfolyamodás elintézése végett elkerülhetetlen. Szükség esetében másolatok készitendők.
178. § A ki ellen a vizsgálati fogság elrendeltetett, azt - a mennyiben még meg nem történt - haladéktalanul a biróság fogházába kell szállitani.
Vizsgálati fogságba helyezésétől számitott huszonnégy óra alatt kihallgatandó. Ha ez nem lehetséges, a kihallgatást mennél előbb, még pedig legkésőbb három nap alatt foganatositani kell és annak oka, hogy a kihallgatás korábban miért nem történhetett meg, a jegyzőkönyvben megemlitendő.
E kihallgatás alkalmával a vizsgálati fogolylyal az elfogató parancs teljes tartalmát közölni és őt egyidejüleg figyelmeztetni kell, hogy az elfogadó parancs ellen felfolyamodással élhet.
A kihallgatást az illetékes biróság részéről megbizott igazságügyi tiszt, a 143. § esetében a vizsgálóbiró teljesiti.
179. § Az előzetes letartóztatást és a vizsgálati fogságot a terhelt személyének és becsületének lehető kimélésével kell foganatositani. A letartóztatott csak azoknak a korlátozásoknak vetessék alá, a melyek a letartóztatás czéljának biztositása és a fogházi rend fenntartása végett szükségesek.
180. § A letartóztatottat, a mennyire lehet, másoktól elkülönitve és nem ugyanabban a helyiségben kell őrizni, a melyben elitéltek vannak.
A letartóztatottnak azt a kényelmet és foglalkozást, a mely a rendfokozatának vagy állásának és vagyoni viszonyainak megfelel, saját költségén meg lehet engedni, ha ez a letartóztatás czéljával és a fogházi renddel összeegyeztetethető és biztonságot nem veszélyezteti.
Az, a ki az előzetes letartóztatást elrendelte, vagy a ki a nyomozást vezeti, felügyel a letartóztatottak levelezéseire, továbbá azokra a küldeményekre, a melyeket továbbitani akar, vagy a melyek részére érkeznek, valamint a nála tett látogatásokra.
181. § A letartóztatottra bilincset csakis különös veszélyessége miatt, nevezetesen mások biztonsága végett, továbbá szökés megkisérlése vagy előkészitése miatt szabad tenni, még pedig sohasem hosszabb időre, mint a meddig elkerülhetetlenül szükséges.
182. § Az előzetes letartóztatást és a vizsgálati fogságot azonnal meg kell szüntetni, mihelyt a fogvatartásra nincs többé ok. A bűnvádi eljárásban közreműködő minden parancsnokságnak, hatóságnak és közegnek kötelessége e fogság lehető megröviditésére törekedni.
Az előzetes letartóztatást és a vizsgálati fogságot az illetékes parancsnok szünteti meg, az előzetes letartóztatást azonkivül az is megszüntetheti, a ki elrendelte vagy a ki ez utóbbinak előljárója. Az előzetes letartóztatás megszüntetéséről az illetékes parancsnokhoz abban az esetben, ha a tényvázlatot (130. §) hozzá már elküldötték, haladéktalanul jelentést kell tenni.
183. § Mindenki, a kit tanuképen megidéznek, a mennyiben a törvény kivételt nem tesz, köteles az idézésre megjelenni és arról, a mit a bűnvádi eljárás tárgyáról tud, tanuságot tenni.
184. § Tényleges katonai egyéneket tanuképen kihallgatásuk végett szolgálati intézkedéssel kell előállitani (elővezetni).
Más egyének a polgári hatóság utján idézendők, de ha a késedelem veszélylyel jár, a honvéd ügyész, az ügyészi tiszt vagy a vizsgálóbiróság közvetlenül is megidézheti őket. Mindkét esetben irásbeli idézőlevél állitandó ki és abban az elmaradás törvényes következményeire utalni kell.
A 157. § 3. és 4. bekezdésének szabályai alkalmazandók.
185. § Ha a 184. § 2. bekezdésének megfelelően tanuképen megidézett egyén meg nem jelent, elrendelhető, hogy kényszerrel vezessék elő.
Ha a tanu biróság elé volt idézve, elővezettetése és megbüntetése végett a tanu lakó- vagy tartózkodóhelyének járásbirósága keresendő meg, a mely ellene éppen ugy fog eljárni, mintha az engedetlenséget a tanu a polgári büntetőbirósággal szemben követte volna el. Sürgős esetben a rendőri (közbiztonsági) hatóság is megkereshető, hogy a tanut a birósághoz elővezesse.
Ha a tanu a biróság előtt ugyanazon eljárás során ujabb idézésre sem jelenik meg, ujból megbüntethető.
Büntetésnek nincs helye, ha a tanu elmaradását kellőképen igazolja. Kellő utólagos igazolás esetében a tanu ellen tett intézkedések hatályon kivül helyezendők.
A járásbiróság intézkedései ellen a polgári bűnvádi perrendtartásban megengedett perorvoslatoknak van helyük.
Ha valamely tanu a honvéd ügyész vagy az ügyészi tiszt előtt való kihallgatásra szóló szabályszerü idézésnek nem felelt meg, elővezetése iránt a megkeresést a rendőri (közbiztonsági) hatósághoz kell intézni.
186. § Ha a tanu kihallgatása megkeresés utján történik, a megkeresett biróság köteles a kihallgatást a fejleményekhez képest a megkeresésben nem érintett, de az ügyre nézve fontos körülményekre is kiterjeszteni.
187. § A honvéd vagy a hadseregi büntetőbiráskodás alatt nem álló oly tanuk kihallgatása végett, a kik a jelen törvény hatályosságának területén kivül tartózkodnak, rendszerint az illetékes idegen biróság keresendő meg. Ha azonban ily tanunak a nyomozást vezető közeg előtt személyes megjelenése szükséges, a tanu megidézhető ugyan, de ellene, ha önként meg nem jelenik, kényszereszközök nem rendelhetők el.
188. § Tanuk gyanánt a vallomás semmisségének terhe alatt ki nem hallgathatók:
1. a lelkészek arra nézve, a mit velük a gyónásban vagy egyébként a titoktartás egyházi kötelessége alatt közöltek;
2. a katonai kötelékben vagy közszolgálatban álló, vagy e kötelékből vagy szolgálatból kilépett egyének, ha a tanuságtevéssel a szolgálati vagy hivatali titoktartás kötelességét sértenék meg és őket e kötelesség alól az illetékes parancsnokság (hatóság) fel nem mentette.
189. § A tanuzás kötelessége alól mentesek és a további vallomást kihallgatásuk folyamában is megtagadhatják:
1. a terhelt fel- és lemenő ágbeli rokonai és sógorai, jegyese, házastársa, még ha a házasság nem is áll fenn többé, és házastársának testvérei, a terhelt testvérei és testvéreinek házastársai, szüleinek és nagyszüleinek testvérei, a terhelt unokaöcscsei, unokahugai, unokatestvérei, valamint mindazok, a kik a terhelttel gyámsági, gondnoksági, nevelőszülői vagy örökbefogadói viszonyban állanak;
2. a védők arra nézve, a mit velük, mint ilyenekkel, a terhelt közölt.
A sógorságon alapuló mentesség a tanuzás alól fenmarad akkor is, ha a házasság, a mely a sógorságot megalapitotta, már többé fenn nem áll.
Ha a tanuképen megidézett egyén több terhelt közül csak egyikhez áll az előbb emlitett viszonyban, a tanuságtevést a többiekre nézve csak akkor tagadhatja meg, ha az utóbbiakra vonatkozó vallomása el nem különithető.
A fent megjelölt egyének, ha tanuképen felhivatnak, kihallgatásuk előtt, vagy a mikor viszonyuk a terhelthez kiderül, figyelmeztetendők arra a jogukra, hogy a tanuságtevést megtagadhatják s nyilatkozatuk, a melyet a figyelmeztetésre tesznek, jegyzőkönyvbe foglalandó.
Ha a figyelmeztetés elmaradt, vagy ha a tanu kifejezetten le nem mondott a mentesség jogáról, vagy ha a figyelmeztetés és a lemondás a jegyzőkönyvbe foglalva nincs, a vallomás semmis.
Azok a tanuk, a kik polgári büntetőbiráskodás alá tartoznak, a tanuzásnak és az eskütevésnek kötelessége alól akkor is mentesek, ha oly körülmények forognak fenn, a melyek a polgári bünvádi perrendtartás szerint a tanuzás és az eskütevés kötelessége alól mentességet állapitanak meg. A 4. és az 5. bekezdés megfelelően alkalmazandó.
190. § Ha a tanunak vagy hozzátartozóinak (189. §) a vallomás vagy valamely kérdésre a felelet közvetlen és jelentékeny vagyoni hátrányt okozna, rájuk szégyent hozna, vagy őket büntetőbirósági üldözés veszélyének tenné ki és a tanu ezért a tanuságtevést megtagadja, őt erre kötelezni nem lehet.
Az ilyen tanu a kihallgatás folyamán is kijelentheti, hogy a jelzett okokból további vallomást tenni nem akar.
A tanuságtevés megtagadásának okát szükség esetében valószinüvé kell tenni.
A valószinüvétevés esküt pótló fogadással is történhetik (201. §).
191. § Az a tanu, a ki betegség vagy gyöngeség következtében meg nem jelenhetik, lakásán hallgatható ki.
192. § A királyi ház tagjait tanuk gyanánt a biróságvezető hallgatja ki. A kihallgatás helye és ideje tekintetében a kihallgatandónak elhatározását kell kikérni.
Ha a kihallgatást megkeresés utján a polgári büntetőbiróság teljesiti, ugy e részben a polgári bűnvádi perrendtartás rendelkezései irányadók.
Oly egyének kihallgatására nézve, a kiket a nemzetközi jog szerint területenkivüliség vagy személyes mentesség illet meg, e jognak szabályai és a fennálló nemzetközi szerződések irányadók.
193. § Azokat a tényleges katonai egyéneket, a kik a tanuságtevést vagy az eskü letevését törvényes ok nélkül megtagadják, előljáró parancsnokságuknál kell feljelenteni, a mely a vonakodót a törvény megtartására megfelelő fegyelmi fogságfenyitéssel szoritja.
A megfenyités ismételhető, a fogság azonban az illető biróság előtt folyó eljárás időtartamán és összevéve hat hónapon tul, vétség (kihágás) esetében pedig három hónapon tul nem terjedhet.
Az előljáró parancsnokság nincs jogositva annak felülbirálására, vajjon a tanuságtevés vagy az eskü letevése törvényes okból tagadhatott-e meg vagy sem.
Az 1. bekezdés alá nem eső egyének a honvéd biróságok előtt tanusitott ily engedetlenség miatt lakó- vagy tartózkodóhelyük járásbiróságánál jelentendők fel, a mely ellenük éppen ugy fog eljárni, mintha a tanuságtevésnek vagy az eskü letevésének megtagadása a polgári büntetőbirósággal szemben valamely büntett vagy vétség miatt folyamatban levő bünügyben fordult volna elő (185. § 5. bekezdése).
194. § Minden tanut rendszerint a magánpanaszosnak, a terheltnek vagy más egyéneknek távollétében és ha a kihallgatást a vizsgálóbiró foganatositja, a vádlónak távollétében, egyenkint kell kihallgatni.
Ha azonban olyan tanut kell biróságilag kihallgatni, a ki a főtárgyaláson előreláthatólag nem fog megjelenhetni (199. § 2. és 3. bekezdése), a kihallgatásnál mind a vádló, mind a terhelt és védője jelen lehet. A terhelt azonban nem lehet jelen, ha jelenléte miatt a tanu elfogulatlanságának befolyásolásától kellene tartani. A kihallgatás időpontjáról és helyéről a megjelenésre jogosultak, a mennyiben a biróság előtt ismeretesek, előzetesen értesitendők, föltéve, hogy ez az ügy késleltetése nélkül lehetséges; elmaradásuk a kihallgatást nem akadályozza.
A tényleges katonai egyének közé tartozó vagy a szabadlábon nem levő terhelt ezenkivül csak akkor tarthat igényt az ily tanukihallgatásoknál a jelenlétre, ha a kihallgatást abban a helységben tartják, a hol ő szolgálatilag tartózkodik, vagy fogva van.
A terhelt azért, mert a megjelenésben akadályozva van, a tanukihallgatásnak másnapra kitüzését nem igényelheti.
Ha a vádlónak, a terheltnek és védőjének a tanukihallgatásnál a jelenlét meg van engedve, jogukban áll a tanuhoz a vizsgálóbiró utján kérdéseket intézni (196. § utolsó bekezdése).
195. § A tanut kihallgatása előtt figyelmeztetni kell, hogy a hozzá intézendő kérdésekre legjobb tudomása és lelkiismerete szerint a tiszta igazat vallja, semmit el ne hallgasson és vallomását akként tegye, hogy szükség esetében esküvel is megerősithesse; emlékeztetni kell őt továbbá arra, hogy ha a fentjelzett figyelmeztetést nem követné, a büntető törvényekbe ütköző cselekményben válnék bünössé.
Ezután a tanut személyes viszonyairól, továbbá a terhelthez vagy a bűnvádi ügyben egyébként érdekeltekhez fennálló viszonyáról, valamint a körülményekhez képest arról is ki kell kérdezni, hogy a bűnvádi eljárás tárgyául szolgáló bűncselekmény következtében szenvedett-e avagy szenvedhet-e kárt vagy más hátrányt.
Ha az eset különös körülményeinél fogva okvetlenül szükségesnek mutatkozik, a tanutól azt is meg lehet kérdezni, volt-e már ellene bűnvádi eljárás folyamatban és ha igen, miképen végződött az.
196. § Az ügy érdemére vonatkozó kihallgatás alkalmával mindenekelőtt oda kell hatni, hogy a tanu a vallomás tárgyául szolgáló tényeket összefüggésben beszélje el, azután pedig elbeszélését egészitse ki s a homályos körülményeket és ellentmondásokat deritse fel. Különösen felhivandó a tanu annak megjelölésére, hogy tudomását honnan meriti. Az oly kérdések, a melyek a tanu előtt még csak az ő feleletével megállapitandó körülményeket tárnának fel, lehetőleg kerülendők és ha ilyen kérdések szükségesek, azok a jegyzőkönyvben feltüntetendők. A tanunak meg van engedve, hogy emlékezőtehetségének támogatása végett jegyzeteket vagy más iratokat használhasson.
A kihallgatást akként kell vezetni, hogy a tanu mindarról, a mire nézve vallomása szükséges, egyszerre nyilatkozhassék.
A 194. § 5. bekezdésének esetében a vizsgálóbiró megtagadhatja a vádlótól, a terhelttől vagy a védőtől azt, hogy a tanukhoz oly kérdéseket intézzenek, a melyek a törvénybe ütköznek vagy a melyekről kétségtelen, hogy mind a vád, mind a védelem szempontjából egészen jelentéktelen körülményre vonatkoznak.
197. § Ha annak szüksége merül fel, hogy a tanu egyes személyeket vagy tárgyakat felismerjen, azok neki alkalmas módon megmutatandók; előzetesen azonban a tanu pontos leirásukra és megkülömböztető jeleik előadására felhivandó.
198. § Ha több tanu vallomása egymástól lényeges körülményekre nézve eltér s az ellentmondás másként nem hozható tisztába, vagy attól lehet tartani, hogy a szembesités a főtárgyaláson nem lesz lehetséges, a tanuk egymással szembesithetők.
Tisztek egymással vagy harmadik személyekkel csak abban az esetben szembesithetők, ha a szembesités az igazság kideritése végett elkerülhetetlenül szükséges.
Kettőnél több egyént egyszerre rendszerint ne szembesitsenek egymással. A szembesitettek minden egyes körülményre, a melyre nézve vallomásuk eltér, külön kihallgatandók. A mindkét részről adott feleleteket jegyzőkönyvbe kell foglalni.
199. § A tanuk a nyomozó eljárás során rendszerint nem esketendők meg.
A vizsgálóbiró vagy a megkeresett biró csakis akkor eskethet meg tanut, ha ennek betegsége, hosszabb távolléte, vagy határozott tartózkodóhely hiánya, vagy pedig más ok miatt attól kell tartani, hogy a főtárgyaláson nem fog megjelenhetni; továbbá, ha megjelenése a nagy távolság miatt előreláthatólag aránytalanul nagy költséggel vagy nehézséggel járna, vagy ha a vizsgálóbiró a tanu megesketését fontos okból szükségesnek tartja, főleg ha azt véli, hogy csak ily módon derithető ki a teljes valóság.
Ugyanez, ha a tanuk száma nagy s mindannyinak megidézése a főtárgyalásra a katonai szolgálatban zavart okozna, áll azokra a tanukra nézve is, a kiknek kevésbbé lényeges körülményekről kellene vallomást tenniök, vagy a kiknek megidézése a főtárgyalásra a terhelt beismerése folytán szükségtelennek mutatkozik.
A megesketés oka a jegyzőkönyvben feltüntetendő.
200. § Tanu gyanánt, az eskü semmisségének terhe alatt, meg nem eskethető:
1. a kire rábizonyult, vagy a ki gyanuban áll, hogy a bűncselekményt, a mely miatt kihallgatják, maga követte el vagy abban mint bűntárs, bűnrészes, bűnrészesülő vagy bűnsegélyező részt vett;
2. a ki hamis tanuzás vagy hamis eskü miatt már el volt itélve;
3. a ki kihallgatásának idejében életkorának tizennegyedik évét még be nem töltötte;
4. a ki testi vagy elmebeli fogyatkozás miatt a valót meg nem tudhatta, vagy közölni nem tudja, vagy a kinek értelme fejletlenségénél vagy gyöngeségénél fogva az eskü lényegéről és fontosságáról nincs kellő fogalma;
5. a ki azzal a terhelttel, a ki ellen vallott, oly ellenségeskedésben áll, a mely tekintettel a személyekre és körülményekre, alkalmas arra, hogy a tanu teljes szavahihetőségét kizárja, végül
6. a ki kihallgatása alkalmával oly lényeges körülményeket állitott, a melyeknek valótlansága bebizonyult és a melyekre nézve puszta tévedést kimutatni nem tud.
Ha a 199. § 2. és 3. bekezdésének eseteiben valamely tanu megesketése a most emlitett okok valamelyike miatt maradt el, ez a kihallgatási jegyzőkönyvbe feltüntetendő.
201. § A tanu kihallgatása után esketik meg. Az eskü kivétete előtt a tanutól meg kell kérdezni, hogy akar-e vallomásához valamit hozzátenni vagy azon változtatni.
Ezután a biró a megesketendő tanut ennek műveltségi fokához és felfogási képességéhez mért módon figyelmezteti az eskü szentségére a vallásnak és fontosságára a jogrendnek szempontjából, ugyszintén a hamis eskü következményeire és kijelenti előtte, hogy az esküt fenntartás és kétértelmüség nélkül kell letennie.
A tanu esküje, tekintet nélkül az esküttevő hitvallására, a következő:
"Esküszöm a mindenható és mindentudó Istenre, hogy legjobb tudomásom és lelkiismeretem szerint a tiszta és teljes igazat és csakis az igazat vallottam és abból semmit el nem hallgattam. Isten engem ugy segéljen!"
Oly egyéneknek, a kik azt állitják, hogy az eskütevés vallási meggyőződésükkel ellenkezik, szabadságukban áll eskü helyett becsületükre és lelkiismeretükre ünnepélyesen fogadni, hogy az igazat vallották.
202. § A némák és siketnémák, ha irni és olvasni tudnak, az esküt ugy teszik le, hogy az irásbeli eskümintát, miután azt elolvasták, aláirják, a siketek pedig, ha olvasni tudnak, ugy, hogy a nekik átadandó irásbeli eskümintát felolvasák; a megesketés előtt a némák szóval, a siketek és siketnémák irásban figyelmeztetendők a hamis eskü következményeire.
Ha a kihallgatott siket, néma vagy siketnéma egyén irni és olvasni nem tud, de magát tolmács utján megértetni képes (83. §), ennek segélyével kell őt megesketni.
203. § Ha a bűnvádi ügyre nézve fontos körülmények megállapitása vagy tisztázása végett személyes megfigyelés szükséges, szemlét kell tartani. A szemléhez a terhelt, valamint más egyének is meghivandók, ha a megvizsgálandó tárgyak felismerése vagy felvilágositás szerzése végett czélszerünek mutatkozik.
A terheltnek és védőjének arra a jogosultságára, hogy a szemlénél más esetekben is jelen lehessen, a 194. § 2-4. bekezdései megfelelően alkalmazandók.
A terheltnek és védőjének jogában áll a szemle alkalmával oly tárgyakat és körülményeket megjelölni, a melyekre a nyomozás kiterjesztendő volna.
204. § A birói szemlét rendszerint a vizsgálóbiró rendeli el és tartja meg (132. § 1. bekezdése).
A szemléről szóló jegyzőkönyvet oly határozottan és kimeritően kell szerkeszteni, hogy a megszemlélt tárgyakról s a talált nyomokról és jelenségekről teljes és hű képet nyujtson. E czélból a jegyzőkönyvhöz, ha szükséges, rajzok, fényképek, tervek vagy vázlatok csatolandók; mértékek, sulyok, méretek és helyi viszonyok ismert és minden kétséget kizáró kifejezésekkel jelölendők meg.
205. § Ha a szemlével megállapitandó körülmények olyanok, hogy felismerésükhöz és megitélésükhöz különös szakértelem szükséges, a szemlénél szakértőket kell alkalmazni.
Rendszerint két szakértő alkalmazandó, mindazonáltal egy szakértő alkalmazása is elégséges a dandárbiróságokhoz mint itélőbirósághoz utalt bűnvádi ügyekben, továbbá akkor, ha az eset csekélyebb fontosságu, vagy ha második szakértő megérkezésének bevárása, tekintettel a vizsgálat czéljára, aggályosnak mutatkozik.
206. § A szakértőket a vizsgálóbiróság választja. Szakértőkül, ha csak lehet, tényleges honvéd egyéneket kell alkalmazni.
Szakértők választása megkeresés utján más hatóságnak vagy intézetnek is átengedhető.
Azok, a kik azt a tudományt, művészetet vagy ipart, a melynek ismeretére a vélemény megadhatása végett szükség van, keresetképen gyakorolják, valamint azok, a kik az illető szakmában véleményadás végett nyilvánosan alkalmazva vannak, kötelesek a honvéd biróságok előtt szakértők gyanánt közreműködni, ha erre felhivást kapnak.
Katonai vagy polgári közszolgálatban álló egyének nem alkalmazhatók szakértőkül, ha előljáró parancsnokságuk (hatóságuk) szakértői alkalmaztatásukat a közszolgálat érdekébe ütközőnek nyilvánitja.
A vizsgálóbiróság által választott szakértők előállitása vagy megidézése éppen ugy történik, mint a tanuké (184. §).
207. § Az, a kit bűnvádi ügyben tanu gyanánt kihallgatni vagy megesketni nem szabad, vagy a ki a terhelttel vagy a sértettel a 189. § 1. pontjában emlitett valamely viszonyban áll, valamint maga a sértett, szakértőül semmisség terhe alatt nem alkalmazható.
A szakértők választásáról, ha a késedelem veszélylyel nem jár, mind a vádló, mind a terhelt és védője a szemle megtartása előtt értesitendő; ha nyomatékos kifogásokat tesznek s a késedelem veszélylyel nem jár, más szakértők alkalmazandók.
A szemle megkezdése után csak az első bekezdésben emlitett kizáró okok alapján van kifogásnak helye. Ebben az esetben a szemle félbeszakitandó és más szakértők alkalmazandók.
208. § Azokra a szakértőkre, a kik idézésre meg nem jelennek vagy a szemlénél a közreműködést, a véleményadást vagy az eskü letevését törvényes ok nélkül megtagadják, a 185. és a 193. § rendelkezései megfelelően alkalmazandók.
209. § Azokat a szakértőket, a kik állandó alkalmaztatásuknál fogva már általánosságban meg vannak esketve, a vizsgálóbiró a hivatalos cselekmény megkezdése előtt, letett esküjök szentségére figyelmezteti.
Más szakértőkkel a vizsgálóbiró a szemle megkezdése előtt esküt tétet arra, hogy a szemle tárgyát gondosan megvizsgálják, észleleteiket hiven és teljesen előadják, a leletet és véleményüket részrehajlatlanul, legjobb tudásuk és lelkiismeretük szerint, valamint tudományuk, művészetük vagy iparuk szabályai értelmében nyilvánitják.
A 201. § utolsó bekezdése megfelelően alkalmazandó.
210. § A szakértők a szemle tárgyát a birósági személyek jelenlétében tekintik és vizsgálják meg, kivéve, ha a szemle vezetője a birósági személyeknek vagy a hivatalos cselekményben közvetlenül részt nem vevőknek félrevonulását a szeméremérzet kimélése végett helyénvalónak tartja, vagy ha a szükséges észlelést, mint a mérgek megvizsgálásánál is, csak huzamos megfigyelés vagy hosszabb időn át tartó kisérletezés utján lehet végezni.
A birósági személyeknek a szemle helyéről minden ilyen félrevonulása esetében azonban megfelelő módon gondoskodni kell a szakértői vizsgálat hitelességének biztositásáról.
Az oly megvizsgálandó tárgyból, a melyet a szakértők eljárása előreláthatólag megsemmisit vagy megváltoztat, egy részt, ha lehet, birósági őrizetben vissza kell tartani.
211. § A szemlét a vizsgálóbiró vezeti. Ő jelöli ki a vádló, a terhelt, a védő és a sértett inditványának lehető figyelembevételével azokat a tárgyakat, a melyekre a szakértőknek megfigyeléseiket irányitaniok kell és ő teszi fel azokat a kérdéseket, a melyeknek megoldását szükségesnek tartja. A szakértők kivánhatják, hogy nekik bizonyos határozottan megjelölendő körülményekre nézve az ügyiratokból vagy tanuk kihallgatásával mindazokat a felvilágositásokat megadják, a melyeket véleményük megalkothatása czéljából szükségesnek tartanak.
E tanukihallgatások, ha az eljárás késleltetése nélkül lehetséges, a szemle alatt, a szakértők jelenlétében is megtarthatók és az utóbbiaknak a vizsgálóbiró megengedheti, hogy a tanukhoz vagy a netán jelen levő terhelthez közvetlenül kérdéseket intézhessenek.
Ha a szakértők alapos vélemény nyilvánitása czéljából mulhatatlanul szükségesnek tartják, hogy az ügyiratokat megtekinthessék, azok velük, hacsak különös aggály fenn nem forog, egészben vagy részben közölhetők.
212. § A szakértőknek észleletükről tett nyilatkozatai (lelet) nyomban jegyzőkönyvbe foglalandók. Véleményüket és megokolását vagy azonnal jegyzőkönyvbe mondhatják vagy irásbeli vélemény adását tarthatják fenn maguknak, a mely czélra a vizsgálóbiró megfelelő határidőt tűz ki nekik.
Ha több szakértő működik közre, meg kell nekik engedni, hogy véleményadás előtt egymással tanácskozzanak.
213. § Ha a szakértőknek az észlelt tényállásra vonatkozó nyilatkozatai egymástól lényegesen eltérnek, vagy ha a lelet homályos, határozatlan, önmagának vagy a megállapitott körülményeknek ellentmond és a felmerült kétség a szakértők ujabb kihallgatásával sem oszlatható el, a szemlét, ha lehet, ugyanazoknak vagy más szakértőknek alkalmazásával meg kell ismételni.
214. § Ha ily ellentmondások vagy hiányok a véleményben fordulnak elő, vagy ha ez oly következtetéseket tartalmaz, a melyek a felhozott előzményekből okszerüen nem folynak, vagy ha a vélemény helyességéhez egyébként komoly kétség fér és az aggályt a szakértők ujabb kihallgatásával vagy felvilágositó nyilatkozataival nem lehet eloszlatni, akkor egy vagy több más szakértő véleményét kell beszerezni.
Ily esetben, ha a szakértők orvosok vagy vegyészek, az országos birósági vegyésznek vagy az igazságügyi orvosi tanácsnak, Horvát-Szlavonországok területén a horvát-szlavonországi egészségügyi tanácsnak véleménye kérhető ki.
215. § Szükség esetében a vizsgálóbiróság szakértői véleményért ily vélemények adására hivatott állami szakhatóságokhoz, intézethez vagy közeghez fordulnak.
A szakértői véleményekre vonatkozó fenti rendelkezések megfelelően alkalmazandók az ily vélemények adására oly esetekben is, a melyekben birói szemle egyáltalában nem, vagy szakértők alkalmazása nélkül tartatott.
216. § Ha a haláleset alkalmával annak gyanuja támad, hogy a halálesetet bűncselekmény okozta, a temetés előtt halottszemlét és bonczolást kell tartani (135. és 136. §).
E czélból a holttest, ha már el van temetve, kiásandó, föltéve, hogy ettől e fennforgó körülmények közt még lényeges eredmény várható és hogy azoknak egészségét, a kiknek a halottszemlénél részt kell venniök, közeli veszély nem fenyegeti.
A bonczolás megkezdése előtt a holttest pontosan leirandó és személyazonossága oly egyének kihallgatásával, a kik az elhunytat ismerték, kétségtelenül megállapitandó. Szükség esetében ezektől az egyénektől a felismerés előtt az elhunytnak pontos leirását kell követelni. Ha azonban az elhunyt teljesen ismeretlen, a holttestről, a mennyiben lehetséges, fénykép készitendő és a holttest pontos leirása hirlapokban közzéteendő.
A halottszemlénél a vizsgálóbirónak arra kell ügyelnie, hogy a holttest fekvése és állapota, a hely, a hol és a ruha, a melyben találták, pontosan feljegyeztessék és mindaz, a minek a körülményekhez képest a vizsgálat szempontjából jelentősége lehet, gondosan megfigyeltessék. Különösen a sebek és a szenvedett erőszak egyéb külső nyomai, számuk és minőségük szerint pontosan feljegyzendők, a szerek és az eszközök, a melyek azokat valószinüleg előidézték, megjelölendők és a netalán talált azok az eszközök, a melyeket a tettnél használhattak, a fennforgó sérülésekkel összehasonlitandók.
217. § A halottszemlére és a bonczolásra két orvost kell alkalmazni.
Az az orvos, a ki az elhunytat a halált netalán megelőző betegségben kezelte, szakértő gyanánt nem alkalmazandó ugyan, mindazonáltal ha ő a tényállás kideritéséhez hozzájárulhat és az eljárás késleltetése nélkül lehetséges, a halottszemléhez és a bonczoláshoz meghivandó.
218. § A véleményben kifejezésre kell juttatni, hogy a fennforgó esetben mi volt a halál közvetlen oka és ezt az okot mi idézte elő.
Ha a holttesten sérülések vannak, különösen részletezni kell:
1. vajjon azokat más egyén cselekménye okozta-e és ha igen,
2. vajjon ez a cselekmény:
a) már általános természeténél fogva,
b) a sérült szervezetének egyéni sajátosságánál vagy különös állapotánál,
c) az elkövetés véletlen körülményeinél, vagy
d) véletlenül hozzájárult, de mégis a cselekmény által előidézett vagy belőle fejlődött közbeeső okoknál fogva eredményezte-e a halált és végül,
e) vajjon idejekorán érkező czélszerü segitség a halált elhárithatta volna-e?
Ha a vélemény a határozathozásnál fontossággal biró valamennyi körülményre ki nem terjeszkedik, a vizsgálóbiró a szakértőkhöz külön kérdéseket intéz.
219. § Ha mérgezés gyanuja forog fenn, a mérgek vizsgálatát a körülményekhez képest vegyészek egyedül is teljesithetik arra alkalmas kérdéhelyiségben.
A vegyészileg megvizsgálandó tárgyak az elcserélést, a más anyagokkal való összekeverést és a megromlást megakadályozó módon edénybe vagy tartóba helyezendők és a vegyészeknek átadandók (210. § utolsó bekezdése).
A biróságok, a Horvát-Szlavonországokban felállitottak kivételével, ily esetekben a vegyészi vizsgálat és vélemény iránt az országos birósági vegyészhez fordulhatnak.
220. § Testi sértés esetében is kell szemlét tartani szakértők közrevonásával, a kiknek a sértettet megvizsgálni és a sértések pontos leirása után különösen arra nézve kell nyilatkozniok, vajjon a talált testi sérülések vagy egészségháboritások közül melyik tekintendő magában, vagy a többivel közrehatva feltétlenül, vagy az eset különös körülményeinél fogva, könnyünek, sulyosnak vagy életveszélyesnek, mely következményeket szoktak az efféle sértések rendszerint maguk után vonni s e következmények melyike állott be a fennforgó esetben, végül hogy a sérüléseket miféle szerrel vagy eszközzel és mi módon idézték elő.
A véleményben a gyógyulás időtartama is meghatározandó.
Ez utóbbi tekintetben a véleményadás későbbre is halasztható, sőt a már adott vélemény az eredménynek megfelelően módositható is.
Tényleges katonaorvos vagy orvosi közszolgálatban álló más orvos lelete (sérülési jelentése) és véleménye a testi sértés módjának és a gyógyulás időtartamának megállapitására birói szemle nélkül is elfogadható bizonyitékul, ha az eljárás adataival megegyezik és helyességét sem a vádló, sem a terhelt, sem a sértett kétségbe nem vonja.
221. § Ha az iránt, vajjon a terhelt észbeli képességének birtokában van-e, vagy nem szenved-e oly elmezavarban, a mely beszámithatóságát kizárhatná, kétség támad, mindazoknak az egyéneknek kihallgatásán felül, a kik ez irányban felvilágositást adhatnak, valamint hivatalos és szolgálati értesülések beszerzésén kivül mindig meg kell vizsgáltatni két orvossal a terhelt elme- és kedélyállapotát.
Az orvosi vizsgálat a vizsgálóbirónak, a vádlónak vagy a szakértők valamelyikének inditványa folytán, a védő meghallgatása után az illetékes parancsnok rendeletére, alkalmas katonai vagy más nyilvános egészségügyi intézetben teljesithető, de lehetőleg ne tartson két hónapnál hosszabb ideig.
Ha a terheltnek még nincs védője (102. §), hivatalból kell részére védőt kirendelni.
Egészségügyi intézetben teljesitendő orvosi megfigyelés elrendelését a terheltnek és védőjének tudtára kell adni. Az elrendelés ellen három nap alatt mindegyikük felfolyamodással élhet a legfelsőbb honvéd törvényszékhez. A felfolyamodásnak felfüggesztő hatálya van.
Az orvosok megfigyelésük eredményéről jelentést tesznek, a terhelt elme- és kedélyállapotának megitélésére befolyással biró összes tényeket csoportositják, jelentőségükre nézve egyenkint és összhatásukban vizsgálják, s ha elmezavart állapitanak meg, a betegség természetét, nemét és fokát meghatározzák és mind az ügyiratok, mind saját észleletük alapján véleményt adnak arról, micsoda befolyást gyakorolt és gyakorol a betegség a terhelt képzeteire, hajlamaira és cselekedeteire és hogy ez a megzavart elmeállapot a tett elkövetésének idejében már fennállott-e és mily mértékben.
222. § Ha okirat valódisága iránt támad kétség, vagy ha azt kell kideriteni, hogy valamely irás kinek a kezétől ered, akkor az irat összehasonlitása kétségtelenül valódi s lehetőleg ugyanabból az időből való iratokkal szakértők által teljesithető.
223. § Oly közhitelpapirok, fémpénzek, bélyegek és postajegyek hamisitásának vagy utánzásának esetében, a melyek a magyar szent korona országaiban vagy a birodalmi tanácsban képviselt királyságokban és országokban vagy Boszniában és Herczegovinában bocsáttattak ki, a bűnvádi eljárás tárgyát képező darabok és lehetőleg a hamisitásnál vagy utánzásnál használt eszközök, anyagok és más odatartozó tárgyak ahhoz a hatósághoz vagy intézethez küldendők, a mely a valódi közhitelpapirt, fémpénzt, bélyeget vagy postajegyet kibocsátotta, a valódiságra vagy nem valódiságra vonatkozó lelet megszerzése, továbbá annak megtudása végett, vajjon a hamisitás mi módon történt, használtattak-e a sokszorositás megkönnyitése végett e czélra készült eszközök és végre fordultak-e már elő ilyen hamisitott példányok és ha igen, hol.
Ugyancsak az emlitett hatóságokhoz és intézetekhez kell beküldeni a büntetőbirósági eljárás végleges befejezése után a hamisitványokat, a bűncselekménynyel kapcsolatos valamennyi eszközzel, anyaggal és más odatartozó tárgygyal együtt. Ezek a tárgyak, ha ujabb büntetőbirósági intézkedés czéljából szükségesek, ismét elkérendők.
A magyar szent korona országain, a birodalmi tanácsban képviselt királyságokon és országokon és Bosznián és Herczegovinán kivül kibocsátásra került meghamisitott vagy utánzott pénzre vagy közhitelpapirra vonatkozó lelet megszerzése végett a honvédelmi ministerhez kell fordulni.
224. § Ha az ellenség előtt elkövetett kötelességmulasztás vagy a katonai szolgálati szabályok mellőzése vagy valamely katonai parancsnok által katonai szükség nélkül okozott kárositások tényálladékának megállapitásánál oly kérdések merülnek fel, a melyeknek megoldására a magasabb hadiművészetnek vagy valamely katonai tudománynak alapos ismerete szükséges, akkor azokra vonatkozólag haditudományi bizottság véleménye (harczászati vélemény) kérendő ki.
E bizottság megalakitásának és eljárásának részletesebb szabályai rendeleti uton fognak kiadatni.
225. § Más bűntettek és vétségek esetében azok az ismertető jelek, a melyek a büntetőjogi meghatározás szerint az illető bűntett vagy vétség tényálladékához tartoznak, vagy az alkalmazandó büntetésre befolyással vannak, a körülményekhez képest hasonlóképen szemlével, szakértők közrevonása mellett vagy a nélkül állapithatók meg.
Különösen a tulajdon ellen elkövetett bűntettek és vétségek esetében kell az okozott vagy a szándékolt kár nagyságát, ha kétséges, szakértőkkel megállapitani.
Oly büntettek és vétségek esetében, a melyekkel közhivatalban vagy közszolgálatban álló egyének a kezelés, megőrzés vagy felügyelet végett rájuk bizott kincstári vagyonban kárt okoznak, a tényálladék megállapitásához, ha szükséges, a honvéd igazgatás illető ágának két tisztje (honvéd tisztviselője) alkalmazandó szakértő gyanánt.
226. § Azokat a tárgyakat, a melyek elkobzandók, vagy a melyeknek mint bizonyitékoknak a bűnvádi eljárásra nézve jelentőségük lehet, őrizet alá kell helyezni vagy más módon biztositani.
Ilyen tárgyakat felszólitásra mindenki köteles kiadni; ha önként ki nem adják, lefoglalásukat kell elrendelni. Kiadásuk tehát, ha megszerzésük házkutatás vagy személymotozás utján nem lehetséges és birtokban tartásukat beismerik, vagy ha az be van bizonyitva, a 193. § rendelkezéseihez képest kikényszerithető. Olyan egyének ellen azonban, a kik a bűncselekményben maguk is gyanusak, továbbá azok ellen, a kik az adott esetben a tanuságtevés kötelessége alól törvény szerint mentesek, a 193. §-ban megállapitott büntetések és kényszereszközök e czélból nem alkalmazhatók. A 190. § 3. és 4. bekezdését megfelelően alkalmazni kell.
227. § Ha a terhelt valamely bűncselekmény miatt előzetes letartóztatásban vagy vizsgálati fogságban van, vagy ha ellene elővezető vagy elfogató parancsot avagy nyomozó levelet bocsátottak ki, a biróság elrendelheti mindazoknak a táviratoknak, leveleknek vagy egyéb küldeményeknek lefoglalását, a melyek ő hozzá intézvék és kiszolgáltatásukat a posta- és táviróhivataloktól és más szállitó s fuvarozó intézetektől kivánhatja.
Ugyanez áll azokra a táviratokra, levelekre és más küldeményekre nézve, a melyekre vonatkozólag a fennforgó tényekből következtethető, hogy ily terhelttől származnak, vagy számára rendelvék és hogy tartalmuknak a bűnvádi eljárásra jelentősége van.
A posta- és táviróhivatalok, valamint más szállitó és fuvarozó intézetek kötelesek a lefoglalt táviratokat, leveleket és más küldeményeket a honvéd biróságnak kiadni.
Kötelesek továbbá az ily küldeményeket még a birósági lefoglalás előtt is a terhelt előljáró parancsnokságának, a helyi hatóságnak, a honvéd ügyésznek vagy az ügyészi tisztnek kivánatára visszatartani. Ha azonban a vizsgálóbiróság három nap alatt nem intézkedik, a továbbitást nem szabad többé halasztani.
Az előbbi bekezdésekben emlitett megkeresések előterjesztésénél a polgári bűnvádi perrendtartásban idevonatkozólag megszabott alakiságokat kell szem előtt tartani.
228. § A lefoglalt küldeményeket a vizsgálóbiró a terheltnek vagy meghatalmazottjának jelenlétében bontja fel. Mindazonáltal, ha a terhelt vagy meghatalmazottja távol van és a késedelem veszélylyel jár, a küldemény birósági tanu jelenlétében mégis felbontható.
A felbontáskor, a melyről jegyzőkönyvet kell szerkeszteni, a pecséteket megsérteni nem szabad; a boritékok és czimzések megőrzendők.
229. § Küldemények lefoglalásáról a terheltet, vagy ha távol van, valamely hozzátartozóját azonnal, legkésőbb azonban huszonnégy óra alatt értesiteni kell.
Ha a küldeményeket felbontották, azok, a mennyiben nem lehet attól tartani, hogy kiszolgáltatásuk vagy pedig tartalmuknak közlése a bűnvádi eljárásra hátrányos hatással lesz, a terheltnek vagy annak, a kihez intézvék, átadandók vagy vele eredetiben vagy másolatban, egészben vagy kivonatosan közlendők. Ha a terhelt távol van, a kiszolgáltatás vagy a közlés valamely hozzátartozójának kezéhez történik. Ha a terheltnek nincs hozzátartozója, a küldeményt, a mennyiben a biró a feladó érdekében állónak tartja, a feladónak visszaküldi, vagy pedig a feladót, ha a küldeménynek az ügy iratainál kell maradnia, a lefoglalásról értesiti.
A lefoglalt küldeményeket, ha felbontásuk szükségtelen, haladéktalanul ki kell szolgáltatni annak, a kihez intézvék, vagy felbontatlanul vissza kell adni a szállitó vagy fuvarozó intézetnek.
230. § Bűncselekményben gyanus egyén lakása és más helyiségei, valamint az ott talált tárgyak vagy a gyanusitottnak másutt talált tárgyai átkutathatók, ha alaposan feltehető, hogy ez a bűnös kézrekeritésére vagy bizonyitéknak vagy elkobzás alá eső tárgynak biztositására fog vezetni.
Másoknál ily kutatás akkor tartható, ha oly tények forognak fenn, a melyekből következtetni lehet, hogy az átkutatandó helyiségekben vagy tárgyakban a bűncselekménynyel gyanusitott egyén vagy meghatározott bizonyiték vagy elkobzás alá eső meghatározott tárgy megtalálható. Ez a korlátozás a katonai szolgálati használatra rendelt, valamint olyan helyiségekre nem vonatkozik, a hol a tett elkövettetett vagy a hol a terheltet elfogták, vagy a hova üldözés közben menekült.
231. § A 230. § 1. bekezdésében megjelölt egyéneknek, továbbá azoknak, a kiknél minden valószinüség szerint oly tárgyak vannak, a melyeknek mint bizonyitékoknak a bűnvádi eljárásra nézve jelentőségük lehet, végül rosszhirü egyéneknek személye és ruházata is megmotozható.
232. § A házkutatást és a személymotozást mindig mennél kevesebb feltünéssel és az érdekeltek minden nem mulhatatlanul szükséges háborgatásának és zavarásának kerülésével, jó hirük és vizsgálattal összeköttetésben nem álló magántitkaik lehető kimélésével, valamint a szemérem és illem gondos megóvásával kell foganatositani.
Házkutatás és személymotozás rendszerint csak annak kihallgatása után teljesithető, a kivel szemben az foganatositandó és csak akkor, ha a kihallgatás sem a keresett tárgy önkéntes kiadását, sem pedig a házkutatás vagy a személymotozás okainak megszünését nem eredményezi.
Mellőzhető a kihallgatás rosszhirü egyénekkel szemben, vagy ha a késedelem veszélylyel jár.
Oly helyiségek átkutatása esetében, a melyek nem katonai szolgálati használatra rendelvék, a helyiségek birtokosa felhivandó, hogy az átkutatásnál személyesen vagy képviselője által legyen jelen; ha ő vagy képviselője akadályozva van vagy nincs jelen, a felhivást családjának valamelyik felnőtt tagjához vagy ilyennek hiányában valamelyik házbelihez vagy szomszédhoz kell intézni. A védőnek arra a jogára, hogy a házkutatásnál jelen lehessen és a terheltnek meghivására e hivatalos cselekményhez a 203. § rendelkezései megfelelően alkalmazandók.
A házkutatásról vagy a személymotozásról szóló jegyzőkönyvet valamennyi jelenlevő aláirja. Ha gyanusat nem találtak, erről az érdekeltnek, a mennyiben a házkutatás vagy személymotozás a katonai szolgálati használatra rendelt helyiségeken kivül történt, kivánatra bizonyitványt kell adni.
233. § Házkutatás vagy személymotozás alkalmával talált oly tárgyak, a melyek az eljárás alapjául szolgáló bűncselekménynyel összefüggésben nem állnak, de ugyanannak a tettesnek hivatalból üldözendő más bűncselekményére mutatnak, birósági őrizet alá helyezendők vagy lefoglalandók és erről a honvéd ügyészt (ügyészi tisztet) az illetékes parancsnok elhatározásának kikérése végett értesiteni kell.
Ha bűnvádi eljárást nem inditanak, az őrizet alá helyezett vagy lefoglalt tárgyakat haladék nélkül vissza kell adni.
Azt a tárgyat, a mely más egyénnek hivatalból üldözendő bűncselekményére mutat, szintén őrizet alá kell helyezni vagy lefoglalni és külön jegyzőkönyvvel együtt a bűnvádi eljárásnak a gyanusitott ellen meginditására illetékes hatósághoz haladék nélkül meg kell küldeni.
234. § Iratok átkutatásánál ügyelni kell arra, hogy tartalmuk ne jusson jogosulatlan egyének tudomására.
Az őrizetbe vett vagy lefoglalt iratokat, ha azonnal nem foglalhatók jegyzékbe, boritékba kell tenni, a mely a hivatalos pecséttel lezárandó. Az átkutatásnál netalán jelenlevő érdekeltnek is meg kell engedni, hogy a boritékra pecsétjét rányomhassa. A pecsétek eltávolitása előtt az érdekelt felhivandó, hogy ahhoz személyesen vagy meghatalmazottja utján jelenjék meg. Ha ő vagy meghatalmazottja e felhivásra meg nem jelenik, vagy a felhivás távolléte miatt neki nem kézbesithető, a felbontás birósági tanu közrevonásával mégis foganatositandó.
235. § A lefoglalást, a házkutatást és a személymotozást a honvéd büntetőbiráskodásnak alávetett egyénekkel szemben, továbbá honvédségi épületekben és a honvédség által megszállott épületekben és helyiségekben a vizsgálóbiróság rendeli el és foganatositja. Hogy erre más hatóságok, parancsnokságok és közegek mikor vannak jogositva, azt a 131., a 133. és a 142. § határozza meg.
Az érdekeltnek, ha a házkutatást a katonai szolgálati használatra rendelt helyiségeken kivül tartották, a kutatás foganatositásáról és okairól azonnal vagy legkésőbb huszonnégy óra alatt tanusitványt kell kézbesiteni.
Az 1. bekezdésben nem emlitett esetekben a lefoglalás, a házkutatás és a személymotozás elrendelése és foganatositása végett rendszerint az illetékes hadseregi biróságot (132. § 1. bekezdése) vagy az illetékes polgári büntetőbiróságot kell megkeresni, hacsak a megkeresés azért, mivel a késedelem veszélylyel jár, a 145. § 2. bekezdése vagy a 142. § 1. bekezdése értelmében más hatósághoz nem intézendő.
Ha a késedelemből sürgős veszély származhatik, a katonai őrök menekülő bűntettesek üldözése közben, elfogásuk végett házkutatást foganatosithatnak, ha e hivatalos cselekmény teljesitésére illetékes rendőri vagy más közbiztonsági közeg kellő időben el nem érhető.
236. § A hadseregi és a polgári hatóságokra (közegekre) nézve, ha lefoglalás, házkutatás vagy személymotozás végett megkeresik, nem a 226-234. §-ok rendelkezései, hanem saját szabályaik irányadók. Ugyane szabályok szerint van helyük a perorvoslatoknak is ily hatóságok (közegek) intézkedései és rendelkezései ellen.
237. § A nyomozó eljárást be kell fejezni, mihelyt czélja (140. §) el van érve.
Ha a nyomozással a biróság volt megbizva (143. §), ez annak befejezése után az ügyiratokat haladék nélkül a vádlóhoz küldi.
A vádló az ügyiratokat kézhezvételük után legkésőbb nyolcz nap alatt saját szóbeli vagy irásbeli inditványával együtt az illetékes parancsnok elé terjeszti.
Ugyanezt kell tenni a nyomozó eljárás befejezése után azonnal, ha a nyomozást maga a honvéd ügyész vagy ügyészi tiszt végezte.
Az illetékes parancsnok elrendelheti a nyomozó eljárás kiegészitését.
238. § Az illetékes parancsnok a netalán kiegészitett nyomozó eljárás eredménye alapján határoz a fölött, vajjon a terhelt üldözése megszüntetendő, vagy ellene vád emelendő-e, vagy a bűnvádi ügy az illetékes helyre teendő-e át.
239. § A terhelt bűnvádi üldözése megszüntetendő:
1. ha büntetőbirósági uton üldözendő cselekmény nem forog fenn, ha a beszámithatóság ki van zárva, vagy ha a büntethetőség megszünt;
2. ha oly bűncselekmények esetében, a melyek csakis a jogosult kivánatára üldözhetők, a jogosult a kivánatot elő nem terjesztette vagy visszavonta;
3. ha a további eljárástól bizonyitékok hiánya vagy a bizonyitékok beszerzésének rendkivüli nehézsége miatt eredmény nem várható.
Az illetékes parancsnok akkor is mellőzheti a vád emelésének elrendelését, ha azt tartja, hogy a bűncselekmény fegyelmi uton is elintézhető (2. §).
240. § Ha az illetékes parancsnok a nyomozó eljárás befejeztével vagy már a nyomozó eljárás alatt úgy határoz, hogy a terhelt bűnvádi üldözése megszüntetendő, akkor abban az esetben, ha a nyomozással a biróság volt megbizva, ez a biróság, a melyet a határozatról és okairól értesiteni kell, a nyomozó eljárást megszünteti s erről a terheltet, a sértettet és a magánpanaszost értesiti (106. §).
Ha a nyomozással nem a biróság volt megbizva, a 138. § 1. bekezdésének megfelelően kell eljárni.
A terheltet, ha fogva van, azonnal szabadlábra kell helyezni.
241. § Ha a terhelt a beszámitást kizáró elmezavarban szenved, a nyomozó eljárás befejezése után, a mennyiben ennek megszüntetésére (239. §) alap nincs, az illetékes parancsnok a terhelt felgyógyulásáig a további eljárást felfüggeszti s erről az előbbi §-ban megjelölt módon a sértettet és a magánpanaszost, valamint a terhelt törvényes képviselőjét és védőjét értesitteti. Az illetékes parancsnoknak a rendelkezése ellen a nevezettek az értesitést követő nyolcz napon belül a legfelsőbb honvédtörvényszékhez felfolyamodással élhetnek.
242. § Ha az illetékes parancsnok akár a nyomozó eljárás eredménye alapján, akár megelőző nyomozó eljárás nélkül (137. § 4. bekezdése), a vád emelésére határozza el magát, a honvéd ügyésznek a vádirat szerkesztésére és benyujtására irásbeli parancsot ád.
A dandárbiróságokhoz, mint itélőbiróságokhoz utalt bűnvádi ügyekre vonatkozó eljárásban az illetékes parancsnoknak, az ügyészi tiszthez intézett irásbeli parancsa arra szól, hogy az ügyészi tiszt a büntető inditványt a biróság elé terjeszsze. Alakszerü vádiratot az ügyészi tiszt nem nyujt be.
A vádparancsban mind a terhelt személyét, mind a terhére rótt cselekményt meg kell jelölni és a vizsgálati fogság elrendelése vagy fenntartása iránt is rendelkezni kell.
243. § A vádirat, a melyben az illetékes parancsnoknak csatolt vádparancsára hivatkozni kell, a birósághoz nyujtandó be és a következőket tartalmazza:
1. a terhelt nevét és ha katonai egyén, rendfokozatának és csapat-(állomány-) testének megjelölését is;
2. a vád tárgyáva tett bűncselekmények tüzetes megjelölését, a tényállásból meritett amaz ismertető jeleik szerint, a melyekre törvényes elnevezésük és bizonyos büntetési tétel alkalmazása alapitható, továbbá magát a törvényes elnevezést és a honvédség számára érvényben álló büntetőjog ama rendelkezéseinek idézését, a melyeknek alkalmazását a vádló inditványozza;
3. a tényállásnak a feljelentés és az eddigi eljárás adataiból meritett tömör, összefüggő és tárgyilagos előadását és a bizonyitékok felsorolását;
4. azt, vajjon a terhelt szabadlábon van-e vagy sem, vagy hogy letartóztatását az illetékes parancsnok vádparancsában elrendelte-e, továbbá annak a biróságnak megjelölését, a melynél a főtárgyalás megtartandó lesz.
A dandárbiróságokhoz, mint itélőbiróságokhoz utalt bűnvádi ügyekre vonatkozó eljárásban az ügyészi tiszt vádirat benyujtása helyett az illetékes parancsnok vádparancsát terjeszti a biróság elé a bűncselekmény törvényes megjelölését tartalmazó irásbeli büntető inditványnyal együtt.
Az igazság kideritése végett megidézendő tanuknak és szakértőknek, valamint azoknak a többi bizonyitékoknak jegyzékét, a melyeket a honvéd ügyész (ügyészi tiszt) a főtárgyaláson használni kiván, a vádiratba (büntető inditványba) bele kell foglalni vagy hozzája csatolni.
244. § A vádiratot vagy az ügyészi tiszt büntető inditványát a bizonyitékok jegyzékével (243. § 3. bekezdése) együtt a tárgyalásvezető (52. §) a terhelttel haladéktalanul közli.
Ha a terhelt a biróság székhelyén kivül tartózkodik, a közlés iránt a tartózkodó helyén levő katonai vagy polgári büntetőbiróság vagy a terhelt előljáró parancsnoksága is megkereshető.
A vádiratnak vagy a büntető inditványnak és mellékletének másolata a terheltnek kézbesitendő, mindamellett felolvasásuk is elégséges, ha terhelt a másolatról jegyzőkönyvileg lemond.
A vádirat vagy a büntető inditvány közlésekor a terhelt felhivandó, hogy a vád tárgyában nyilatkozzék s esetleges uj bizonyitékait idejekorán (250. §) terjeszsze elő: felvilágositandó egyszersmind, hogy védelme tekintetében őt minő jogok illetik és - a mennyiben a 102. §-ban biztositott jogával már amúgy is nem élt - megkérdezendő, vajjon maga kiván-e védőt választani, vagy választását a biróságra bizza. Erről a közlésről, felvilágositásról és felhivásról, valamint a terheltnek azokra tett nyilatkozatairól jegyzőkönyvet kell szerkeszteni.
Ha a terhelt ellen az illetékes parancsnok vádparancsában vizsgálati fogságot rendel el, a vádirat (büntető inditvány) közlésével a terheltnek a 178. §-ban megszabott kihallgatása is egybekötendő.
A vádiratot vagy a büntető inditványt mellékletével együtt másolatban a védő részére is kézbesiteni kell, mindjárt megválasztatása vagy kirendeltetése után.
Ha a terhelt tiszt vagy hasonló állásu egyén vagy ha nem tartozik a tényleges katonai egyének közé, részére, ha szabadlábon van, a közlés, felvilágositás és felhivás kézbesités utján is történhetik.
A vádiratnak vagy a büntető inditványnak a terhelt részére közlésével vagy kézbesitésével a vádemelés megtörtént.
245. § A vádemelés után kiderült vagy beállt körülmények az illetékes parancsnok illetékességére csak akkor vannak befolyással, ha azt igazolják, hogy nem a dandárbiróság, hanem a hadosztálybiróság illetékes, vagy hogy a honvéd büntetőbiráskodásra az alap, a melyet a vád feltételezett, egészen hiányzik.
A vádló köteles mind a két esetben, a parancsnok utasitására a vádiratot (büntető inditványt) visszavonni, mire a biróság a bűnvádi ügyet az illetékes helyre teszi át. A netalán már elrendelt főtárgyalás megtartása elmarad. A bűnvádi ügy áttételéről mind a vádlott és védője, mind a sértett és a magánpanaszos értesitendő.
246. § A vádemelés után a biróság meghatározza a főtárgyalás időpontját és intézkedik a haditörvényszék alakitása iránt.
A biróság a főtárgyalás napját semmisség terhe alatt akként határozza meg, hogy a vádlottnak a vádemelés közlésétől legalább nyolcz napi, a dandárbirósági eljárásban legalább három napi ideje maradjon védelmének előkészitésére. A vádlott beleegyezésével azonban ez a határidő megrövidithető.
A főtárgyalást rendszerint a biróság székhelyén kell tartani. A bizonyitó eljárás lényeges megkönnyitése végett azonban a biróság az illetékes parancsnok hozzájárulásával elrendelheti, hogy a főtárgyalást a biróság székhelyén kivül tartsák meg, a mely esetben a katonaállományhoz tartozó haditörvényszéki tagok kirendelése a főtárgyalás helyének helyi hatóságától is igényelhető. Ez a hatóság a helyőrség tisztjei közül, a haditörvényszék alakitásához szükséges rendfokozatuaknak rangban legidősebbjeit tartozik mindig kirendelni haditörvényszéki tagokul.
247. § A vádlottat, ha tényleges katonai egyén, vagy ha le van tartóztatva, a főtárgyaláshoz előállitják vagy elővezetik. A főtárgyalás helye és ideje vele legkésőbb az előző napon szolgálatilag közlendő. A közlésről szóló jelentés az ügyiratokhoz csatolandó.
Más vádlottakat a biróság elővezetés terhe alatt s akként idéz a főtárgyalásra (157. §), hogy a mennyiben ők maguk a határidő megröviditésébe bele nem egyeznek, az idézőlevél kézbesitése és a főtárgyalás közé legalább három napi, a dandárbirósági eljárásban legalább egy napi időköz essék.
A főtárgyalás határnapjának kitüzésekor már ismeretes védőt a vádlott értesitésével vagy idézésével egyidejüleg, a csak később kirendelt védőt a kirendeléssel egyidejüleg kell a főtárgyalásra megidézni.
A vádlotton és védőjén kivül a biróság a vádiratban vagy a büntető inditványban (jegyzékben) kihallgatás végett megnevezett tanukat és szakértőket is megidézi a főtárgyalásra (184. és 206. §).
A királyi ház tagjait a főtárgyalásra nem idézik meg tanuk gyanánt. Ha oly egyéneket kell tanuk gyanánt a főtárgyalásra megidézni, a kiket a nemzetközi jog szerint területenkivüliség, vagy személyes mentesség illet meg, e jog alapelvei és a fenálló nemzetközi szerződések irányadók.
A polgári állásu tanukat és szakértőket lehetőleg oly módon kell idézni, hogy az idézőlevél kézbesitése és a főtárgyalás napja közé legalább három napi időköz essék.
A főtárgyalás helyét és idejét a biróság a vádlóval, a sértettel és a magánpanaszossal is közli, még pedig az utóbbival oly megjegyzés mellett, hogy a főtárgyalást meg nem jelenése esetében is megtartják.
248. § Ha előrelátható, hogy a főtárgyalás hosszabb ideig fog tartani, intézkedni kell, hogy a tárgyaláson pótbirák legyenek jelen a végből, hogy ha a haditörvényszék valamelyik tagja akadályozva volna, helyébe léphessenek.
Nem szükséges, hogy a pótbiró a helyettesitendő haditörvényszéki taggal egyenlő rendfokozatu legyen, mindazonáltal tisztnek (honvéd tisztviselőnek) kell lennie és a vádlotténál kisebb rendfokozatot nem viselhet.
249. § Ha a biróság arról nyer tudomást, hogy a főtárgyalásra megidézett, de korábban ki nem hallgatott vagy meg nem esketett tanu vagy szakértő hosszabb időre terjedő betegsége vagy más elhárithatatlan akadály miatt a főtárgyalásra nem fog megjelenhetni, elrendelheti, hogy őt kiküldött vagy megkeresett biró eskü alatt hallgassa ki vagy megeskesse.
A 194. § 2-5. bekezdéseinek rendelkezései alkalmazandók.
250. § A vádló, a magánpanaszos és a vádlott a vádemelés után is a főtárgyalás határnapja előtt kivánhatják, hogy a biróság a vádiratban vagy a büntető inditványban (jegyzékben) megjelölt bizonyitékokat egészitse ki vagy uj bizonyitékokat szerezzen meg.
E czélból kötelesek megokolt inditványukat a biróságnál legkésőbb a vádemelés közlését követő negyedik napon, a dandárbirósági eljárásban pedig legkésőbb a közlést követő napon, szóval vagy irásban előterjeszteni s ebben az inditványban a kihallgatandó vagy a főtárgyalásra megidézendő tanut, továbbá a beszerzendő szakértői vagy más bizonyitékot és a bizonyitani kivánt tényt tüzetesen megjelölni. Ezt az inditványt az emlitett időpontig a szabadlábon levő legénységi állományu tényleges katonai egyének és rangosztályba nem sorozott tényleges havidijasok előljáró parancsnokságuknál is jegyzőkönyvbe mondhatják, a mely jegyzőkönyvet haladéktalanul át kell küldeni a birósághoz.
251. § A biróság a bizonyitásra vonatkozólag a vádemelés után tett inditványokat mellőzheti, ha a bizonyitani kivánt körülmény az ügy eldöntésére nézve lényegtelen, vagy ha nyilvánvaló, hogy a vádlott az inditványt az ügy eldöntésének késleltetése végett tette, nemkülönben, ha az inditványt a 250. § 2. bekezdésében meghatározott időpont után tették és az utóbbi esetben az inditványozott megállapitás vagy a kitüzött főtárgyalásra való megidézés többé nem lehetséges, a főtárgyalás elhalasztása (253. §) pedig nem indokolt. A biróságnak ez a határozata nem gátolja azt, hogy az inditványt a főtárgyaláson megujitsák, és hogy a haditörvényszék fölötte határozzon.
Ha a biróság a bizonyitásra vonatkozó inditványnak helyt ád, azokat a tanukat, a kiknek kihallgatását inditványozták, valamint a bizonyitásra vonatkozólag tett uj inditvány alapján kihallgatandó szakértőket (206. §) a főtárgyalásra rendszerint meg kell idézni. Erről az idézésről a vádló, a magánpanaszos, a vádlott és védője a főtárgyalás előtt értesitendők.
Ha más kiegészitő megállapitásokat vagy halaszthatatlan tanukihallgatásokat (249. §) inditványoztak, s a biróság az inditványnak helyt ád, ezeket a megállapitásokat vagy kihallgatásokat a biróságvezető kijelölte igazságügyi tiszttel (110. § 2. bekezdése) vagy pedig megkeresés utján kell késedelem nélkül foganatosittatni. Ezekre a tanukihallgatásokra, valamint az inditványozott megállapitások alkalmából netalán szükségessé vált más birósági nyomozó cselekményekre a 194. §. 2-5. bekezdéseinek rendelkezései megfelelően alkalmazandók. Az ily utólagos megállapitások és kihallgatások eredményének tárgyalása rendszerint (255. §.) a főtárgyalásnak van van fenntartva.
252. § A biróság a főtárgyalásra uj tanukat és szakértőket hivatalból is megidézhet.
Jogositva van továbbá a biróság a közvetlen vádemelés (137. §. 4. bekezdése) esetében egyes megállapitásokat és nyomozó cselekményeket hivatalból is foganatosittatni, a mely esetben a 251. §. 3. bekezdésének rendelkezései alkalmazandók.
253. § A biróság azért, mert a vádlott betegség vagy más elhárithatatlan akadály miatt a főtárgyalásra meg nem jelenhetik, vagy más fontos okból, a főtárgyalást inditványra, vagy hivatlból elhalaszthatja.
Az, hogy a védő akadályozva van, csak akkor ok az elhalasztásra, ha más védő az idő rövidsége miatt a főtárgyaláshoz nem vonható közre, vagy a védelemre elő nem készülhetne.
254. § Ha a vádló a vádat a főtárgyalás megkezdése előtt nem a 245. §-ban emlitett okból, egészen vagy részben elejti, a biróságnak az eljárást egészen vagy részben meg kell szüntetnie és az első esetben a netalán már elrendelt főtárgyalás elmarad. A vádló köteles a vád elejtését megokolni.
A biróság, ha az eljárást egészen vagy részben megszünteti, erről a vádlottat és védőjét, a sértettet és a magánpanaszost értesiti. A felfolyamodási jog tekintetében a 106. §. rendelkezései érvényesek.
A 241. § a vád emelése után is megfelelő alkalmazást nyer.
255. § Ha a vádemelés után még birósági megállapitásokat foganatositottak, vagy a vádlottnak uj bűncselekménye került napfényre, a vádlónak a főtárgyalás megkezdése előtt joga van a benyujtott vádiratot (büntető inditványt) visszavonni és egyidejüleg az illetékes parancsnok uj vádparancsával felszerelt uj vádiratot (büntető inditványt) benyujtani, hacsak a 245. §. rendelkezésének helye nincs. Az uj vádirat (büntető inditvány) alapján a XVI. fejezet szerint kell eljárni.
Ha a vádemelés után ujonnan kiderült bűncselekmények vagy utólagos birói megállapitások következtében ügyészi vagy birósági nyomozó eljárás válik szükségessé, az illetékes parancsnok - hacsak az ujonnan kiderült bűncselekmény elkülönitett üldözése nem mutatkozik czélszerünek - a vád visszavonását és a nyomozó eljárás meginditását vagy kiegészitését elrendeli. Erről a rendelkezésről a vádlott és védője értesitendő.
Ha a vádlott a vádemelés után megszökött, a XXV. fejezetben szabályozott eljárást kell meginditani.
Ha a vádirat (büntető inditvány) visszavonása miatt a főtárgyalás elhalasztása szükséges, eziránt a biróság intézkedik.
256. § A főtárgyalás semmisség terhe alatt nyilvános. A főtárgyaláson az illetékes parancsnok jelen nem lehet.
257. § A nyilvános főtárgyalásra mint hallgatók csakis oly felnőtt férfiak bocsáthatók, a kik a biróság méltóságának megfelelően jelennek meg.
Ha a vádlott tiszt vagy hasonló állásu egyén, a nyilvános főtárgyalásra a tényleges katonai egyének közül és a katonai egyenruhában megjelenő nem tényleges katoni egyének közül csakis tisztek és hasonló állásu egyének bocsáthatók.
Az elnök helyszüke miatt a későbbi megjelenőket kizárhatja.
A magánpanaszos és a sértett, valamint törvényes képviselőik és meghatalmazottjaik mindig jelen lehetnek a főtárgyaláson.
258. § A közerkölcsiség, a közrend és az állambiztonság, valamint a katonai szolgálati érdekek veszélyeztetésének okából a haditörvényszék elrendelheti, hogy oly egyének, a kik az eljárásban résztvenni hivatva nincsenek, a főtárgyaláson jelen nem lehetnek.
A nyilvánosság a sértett vagy magánpanaszos inditványára akkor is kizárható, ha rágalmazás, zsarolás vagy becsületsértés miatt folyamatban levő eljárásban a tárgyalás nyilvánosságának megengedése a sértett vagy a magánpanaszos becsületének és jóhirnevének megóvását meghiusitaná.
Kizárható továbbá a nyilvánosság, ha a vádló és a mennyiben jelen vannak, a sértett és a megánpanaszos, ugyszintén a vádlott és védője abba beleegyeznek.
A nyilvánosság kizárását a haditörvényszék zárt ülésben végzéssel rendeli el, a melyet irásba foglalni és indokolni kell. A végzés kihirdetése nyilvános.
259. § A nyilvánosságot kizáró végzés felolvasása után minden hallgatónak távoznia kell.
Mindazonáltal a vádlott csapattestésnek, osztályának és alosztályának parancsnokát, ugyszintén ama katonai hatóság vagy intézet főnökét, a melyhez a vádlott tartozik, a tényleges igazságügyi tiszteket, továbbá a sértettet és a magánpanaszost, valamint törvényes képviselőiket és meghatalmazottjaikat az ily határozat nem zárja ki.
Az elnöknek jogában áll, hogy a jelenlétet egyes más egyéneknek is megengedhesse.
260. § Ha a haditörvényszék a nyilvánosság kizárását határozta el, a vádlott kivánhatja, hogy részéről kijelölt három bizalmi férfi legyen jelen a főtárgyaláson. Ezek csak olyan egyének lehetnek, a kiknek a 257. §. 1. és 2. bekezdése értelmében a nyilvános tárgyalásra a belépés meg van engedve és a bizalmi férfiak közrevonása nem szolgálhat okul a főtárgyalás félbeszakitására vagy elnapolására.
Ha a vádlottak többen vannak, összesen legfeljebb hat bizalmi férfi közrevonását kivánhatják, a kiknek választására nézve a vádlottaknak egymás közt kell megegyezésre jutniok. Ha köztük megegyezés nem jön létre, az elnök választ a javaslatba hozott bizalmi férfiak közül.
261. § Ha a nyilvánosság az állambiztonság veszélyeztetésének okából van kizárva és ily esetben a tárgyalás alá kerülő katonai kérdések titokbantartása megköveteli, a haditörvényszék arra az időre, mig e kérdések tárgyaltatnak, végzéssel a bizalmi férfiakat és a 259. §. 2. bekezdésében megjelölt egyéneket is kizárhatja.
Az elnöknek jogában áll, hogy egyes egyéneknek ebben az esetben is megengedhesse a jelenlétet.
262. § Zárt ülés a haditörvényszék tagjainak megesketése után, a tárgyalás bármely szakában, még pedig akár az eljárás egy részére, akár az egész tárgyalásra nézve rendelhető el. Az itéletet azonban mindig nyilvánosan kell kihirdetni (312. §).
263. § A haditörvényszék, ha a nyilvánosságot az állambiztonság vagy a katonai szolgálati érdekek veszélyeztetésének okából zárja ki, a jelenlevő egyéneknek végzéssel kötelességükké teheti, hogy azokat a tényeket, a melyekről a tárgyalás utján tudomást szereznek, titokban tartsák. Ezt a végzést a tárgyalási jegyzőkönyvbe bele kell foglalni.
A ki ezt a titoktartási kötelességet jogosulatlan közléssel megszegi, azt, ha a honvéd vagy a hadseregi büntetőbiráskodás alatt áll, illetékes birósága egy héttől három hónapig, különösen sulyositó körülmények közt hat hónapig terjedhető egyszerü vagy szigoru fogsággal bünteti.
A polgári büntetőbiráskodás alatt álló azokat az egyéneket, a kik ily bűncselekményt követnek el, vétség miatt az illetékes polgári büntetőbiróság három hónapig terjedhető fogházzal és ezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel bünteti.
264. § A ki tényvázlatot, vádiratot vagy honvéd bűnvádi eljárásra vonatkozó más hivatalos ügyiratot, mielőtt nyilvános tárgyaláson előterjesztették, hatósági engedély nélkül, akár a maga egészében, akár kivonatosan közzétesz, továbbá a ki oly honvédségi bűnvádi eljárásból, a melyben a tárgyalás nyilvánossága ki volt zárva, a tárgyalásnak a nyilvánosság kizárásával védett valamelyik tárgyát hatósági engedély nélkül közzéteszi, e bűncselekmény miatt a 263. §. 2. és 3. bekezdése szerint büntetendő.
265. § Az elnök gyakorolja a főtárgyaláson a neki e bűnvádi perrendtartásban biztositott jogokat s ő köteles főleg a rend és a biztonság, a katonai fegyelem és a biróság méltóságának megfelelő illem fenntartásáról gondoskodni.
Annak, a kit a biróság előtt kihallgatnak, vagy a ki a birósághoz szól, állva kell beszélnie; de a szóló testi állapota vagy a kihallgatás hosszabb tartama miatt vagy más tekintetekből az elnök kivételt tehet.
266. § Tetszést vagy nem tetszést nyilvánitani tilos. Az elnöknek joga van azokat a hallgatókat, a kik a tárgyalást tetszésük vagy nem tetszésük nyilvánitásával vagy más módon zavarják, vagy a biróság méltóságát sértő módon viselkednek, meginteni és szükség esetében egyes vagy az összes hallgatókat a teremből eltávolittatni.
Az elnök azokat a hallgatókat, a kik katonai fegyelmi fenyitő hatalom alá tartoznak s az övénél alacsonyabb rendfokozatban (rangosztályban) állnak, el is fogathatja és a körülményekhez képest megfelelő fegyelmi fenyitéssel sujthatja. Azokat a hallgatókat, a kik ugyanolyan vagy magasabb rendfokozatban (rangosztályban) állnak, mint ő, előljáró parancsnokságuknál megfenyités végett feljelentheti.
A 2. bekezdés alá nem eső hallgatók megbüntetése végett az elnök a lakó- vagy tartózkodóhelyük szerint illetékes járásbirósághoz fordul. Ez a biróság éppen ugy jár el, mintha a rendzavaró viselkedés polgári büntetőbiróság előtt fordult volna elő (185. § 5. bekezdése).
267. § Ha a vádlott, a tanu, a szakértő, a sértett, a magánpanaszos vagy a két utóbbinak törvényes képviselője vagy meghatalmazottja a tárgyalást illetlen magaviselettel zavarják, a biróságot megillető tiszteletet más módon sértik, gyalázó kifejezéseket használnak vagy nyilvánvalóan alaptalan, vagy a dologra nem tartozó vádaskodásokat hoznak fel, az elnök őket rendreutasitja és jogában áll őket szükség esetében eltávolittatni, a vádlottat azonban csak akkor, ha ez illetlen magaviseletével megintés után és annak a fenyegetésnek daczára sem hagy fel, hogy az ülésből el fogják távolitani.
Azokat az egyéneket, a kik katonai fegyelmi fenyitő hatalom alá tartoznak és alacsonyabb rendfokozatban (rangosztályban) állnak, mint az elnök, ez hivatalból vagy a vádló vagy a megbántott egyén inditványára megfelelő fegyelmi fenyitéssel sujthatja és szükség esetében azonnal le is tartóztathatja. Azok ellen a vádlottak ellen, a kik polgári egyének, az elnök a 149. § 3. bekezdésében megjelölt büntetéseket vagy sulyosbitásokat alkalmazza.
Azokra a katonai egyénekre, a kik ugyanolyan vagy magasabb rendfokozatban (rangosztályban) állnak, mint az elnök, ugyszintén azokra az egyénekre, a kik a katonai fegyelmi fenyitő hatalomnak nincsenek alárendelve, a 266. § rendelkezését kell megfelelően alkalmazni.
Ha a vádlottat illetlen magaviselete miatt a teremből eltávolitják, az elnök őt, ha szabadlábon van, addig, mig a haditörvényszék elé ujból behivják, őrizet alá helyeztetheti. A tárgyalás távollétében folyik tovább, a bizonyitó eljárás befejezése előtt azonban őt a terembe kell hivni és az eljárás semmisségének terhe alatt a távollétében felmerült lényeges körülményekről és arról, a mit a kihallgatott egyének vallottak, értesiteni kell.
268. § Ha a védő követ el ily rendzavarást, az elnök őt rendreutasithatja s ha katonai fenyitő hatalom alatt áll, megfelelő fegyelmi fenyitéssel sujthatja. A katonai fegyelmi fenyitő hatalom alatt nem álló védőre a haditörvényszék kétszáz koronáig terjedhető pénzbirságot szabhat ki, a mi ellen a védő nyolcz napon belül a legfelsőbb honvéd törvényszékhez felfolyamodással élhet. A felfolyamodásnak felfüggesztő hatálya van.
Ha a védő helytelen magaviseletét folytatja, a haditörvényszék tőle a szót megvonhatja. Ebben az esetben a vádlottnak joga van a jelenlevő alkalmas egyének közül más védőt választani. A mennyiben ez nem lehetséges és hivatalból sem lehet védőt azonnal kirendelni, a főtárgyalás, ha a védelem kötelező vagy a haditörvényszék védő közreműködését szükségesnek tartja, más védő választása vagy kirendelése végett félbeszakitandó vagy elnapolandó. Ha mindez fenn nem forog, a főtárgyalást védő közremüködése nélkül kell folytatni.
A honvédségi védők lajstromába felvett védő minden megfenyitése a honvédelmi ministernek és ha a védő: ügyvéd, illetékes fegyelmi hatóságának is bejelentendő.
269. § Ha a főtárgyalást a védő helytelen magaviselete miatt félbe kell szakitani vagy el kell napolni, a haditörvényszék a védőt végzéssel a félbeszakitás vagy az elnapolás okozta költségek megtéritésére kötelezheti.
E végzés ellen a védő nyolcz napon belül a legfelsőbb honvéd törvényszékhez felfolyamodással élhet. A felfolyamodásnak felfüggesztő hatálya van.
A jogerős határozat végrehajtható közokirat erejével bir.
A végrehajtás végett a honvéd biróság az illetékes polgári birósághoz fordul.
270. § Nem tényleges tisztek és hasonló állásu egyének, a kik katonai egyenruhában jelennek meg, a főtárgyaláson elkövetett s a 266-268. §-okban megjelölt rendzavarások miatt a katonai fegyelmi fenyitő hatalomnak vannak alávetve.
271. § A honvéd ügyészt és az ügyészi tisztet rendzavarás miatt az elnök rendreutasithatja s megfenyités végett az illetékes parancsnoknál feljelentheti.
272. § A 266-268. §-ok alapján kiszabott fenyitések, a mennyiben ellenük felfüggesztő hatályu felfolyamodásnak helye nincs, a körülményekhez képest azonnal végrehajthatók; a megfenyitésre irányuló feljelentéseket a főtárgyalás után azonnal meg kell tenni.
Ha az idézett szakaszokban emlitett magaviselet büntetőbirósági uton üldözendő cselekmény, a 321. § rendelkezései alkalmazandók.
A megbántott vagy a megsértett egyénnek az a nyilatkozata, hogy az ellene elkövetett bűncselekmény miatt panaszjogát máskorra tartja fenn, vagy hogy erről lemond, a 266-271. §-okban foglalt rendelkezések alkalmazását nem gátolja.
273. § A főtárgyalást a tárgyalásvezető vezeti.
Köteles az igazság kideritését előmozditani és arról gondoskodni, hogy oly fejtegetéseket, a melyek a főtárgyalást az ügy tisztázásának előmozdítása nélkül késleltetnék, mellőzzenek.
Ő hallgatja ki a vádlottat, a tanukat és a szakértőket s megállapitja azt a sorrendet, a melyben a szólásra jelentkezők beszélhetnek.
Ha több vádpont van, elrendelheti, hogy mindegyik vagy közülük némelyik külön tárgyaltassék.
Ha a főtárgyaláson az eljárás részleteire nézve tesznek inditványokat, ily közbeeső kérdések fölött a tárgyalásvezető határoz, ha a döntés a törvény szerint nem az elnököt vagy a haditörvényszéket illeti meg.
Ha ily inditványt a vádló vagy a vádlott ellenez, vagy ha a tárgyalásvezető azt tartja, hogy valamely nem kifogásolt inditványnak hely nem adható, vagy ha valamely inditvány elfogadása a főtárgyalásnak huszonnégy óránál hosszabb ideig tartó félbeszakitását vagy elnapolását tenné szükségessé, az inditvány fölött a haditörvényszék határoz. A haditörvényszéknek mind ezt a határozatát, mind minden közbeeső kérdés fölött hozott más határozatát megelőző tanácskozás és szavazás, a tárgyalásvezető inditványára az elnök rendelkezése alapján vagy a haditörvényszék belátásához képest titkos is lehet. A határozat indokai mindenkor kihirdetendők és a jegyzőkönyvben feltüntetendők.
274. § A tárgyalásvezető közvetlenül a főtárgyalás megkezdése előtt megállapitja, vajjon a haditörvényszék kellőképen van-e alakitva és vajjon azok az egyének, a kiket illetékes helyről birákul és jegyzőkönyvvezetőkül kijelöltek, jelen vannak-e. Ezután zárt ülésben azt a kérdést intézi a haditörvényszék tagjaihoz, a jegyzőkönyvvezetőhöz, valamint a vádlóhoz és a vádlotthoz, vajjon nem forog-e fenn ok a katonai birák valamelyikének vagy a jegyzőkönyvvezetőnek kizárására vagy mellőzésére. Az e tekintetben felhozott okok fölött a 118. § értelmében kell határozni. A haditörvényszéknek netalán szükségessé váló kiegészitése végett a biróság, vagy ha a főtárgyalást székhelyén kivül tartják, a tárgyalásvezető intézkedik. Ha a kiegészités azonnal nem lehetséges, a főtárgyalás elhalasztandó. Ugyanez áll, ha a vádlott a főtárgyaláson nem jelent meg és azonnal elő nem állitható. A főtárgyalás elmarad, ha a vádlott megszökött (255. § 3. bekezdése).
275. § A főtárgyalást az elnök nyitja meg akként, hogy az ügyet a jegyzőkönyvvezetővel kikiáltatja.
A vádlott bilincs nélkül jelenik meg. Szükség esetében az elnök őt őr felügyelete alá helyeztetheti.
A bizonyitó eljárás során netán szükséges azokat a tárgyakat, a melyek a vádlottnak vagy a tanuknak felismerés végett felmutatandók lesznek, a tárgyalás megkezdése előtt a birósági terembe kell szállittatni.
276. § A vádlottat a tárgyalásvezető kikérdezi személyes viszonyairól s azután a nem állandó birákat, valamint a netalán közrevont pótbirákat megesketi, hozzájuk a következő szavakat intézvén:
„Esküdjenek Önök a mindenható és mindentudó Istenre, hogy birói kötelességeiket hiven teljesitik s legjobb tudomásuk és lelkiismeretük szerint fognak szavazni.”
A birák, az elnöktől lefelé, külön egyenkint, e szavakkal esküsznek: „Esküszöm, Isten engem ugy segéljen!” Az esküttevő hitvallása nem tesz külömbséget.
Ha ugyanarra a napra több oly főtárgyalás van kitüzve, a melynél ugyanazok a birák szerepelnek, elég, ha a tárgyalásvezető a későbbi tárgyalásokon a korábbi tárgyalás alkalmával tett birói esküre utal.
277. § A birói eskü kivétele után a tárgyalásvezető a jegyzőkönyvvezetővel névszerint felhivatja a főtárgyalásra megidézett egyéneket és utasitja a tanukat és a szakértőket, miután őket leteendő vagy már letett esküjök szentségére figyelmeztette, hogy a részükre kijelölt szobába távozzanak és azt engedelme nélkül hosszabb időre el ne hagyják.
A tárgyalásvezető a sértettet és a magánpanaszost, ha tanuk gyanánt kell őket kihallgatni, a körülményekhez képest szintén kötelezheti az ülésterem elhagyására. Kihallgatásuk után azonban, kivánatukra, a távollétükben tárgyaltakról értesitendők.
A tárgyalásvezető az iránt is intézkedik, hogy a tanuk és a szakértők egymással és a vádlottal össze ne beszélhessenek, vagy engedelem nélkül el ne távozhassanak.
A tárgyalásvezető továbbá, valahányszor az igazság kideritése végett czélszerünek tartja, elrendelheti, hogy a szakértők mind a vádlottnak, mind a tanuknak kihallgatása alatt az ülésteremben maradjanak.
278. § Ha valamelyik tanu vagy szakértő a főtárgyalásra meg nem jelent, vagy ha ők vagy a vádlott idő előtt eltávoztak, az elnök, a menynyiben az elmaradt egyének gyors előállitása remélhető, haladéktalan megjelenésük végett a szükséges intézkedéseket megteszi s a körülményekhez képest rögtönös elővezetésük iránt is intézkedik.
A vádlott jelenléte nélkül a főtárgyalást megtartani nem szabad. Ha tehát a vádlott előállitása azonnal nem lehetséges, a főtárgyalás félbeszakitandó vagy elnapolandó. Ha a vádlott a főtárgyalás alatt megszökik vagy meghal, az első esetben a főtárgyalás abbanhagyandó és a XXV. fejezetben szabályozott eljárás inditandó meg, a második esetben pedig a haditörvényszék a további eljárást végzéssel megszünteti.
Ha valamelyik meg nem jelent tanut vagy szakértőt azonnal előllitani nem lehetséges, a haditörvényszék a vádló, a magánpanaszos, a vádlott és a védő meghallgatása után határoz, vajjon a főtárgyalás félbeszakittassék, elnapoltassék vagy folytattassék-e, és vajjon a tárgyalás folytatása esetében az illető tanunak vagy szakértőnek élőszóval kihallgatása helyett a megelőző eljárás során tett vallomása olvastassék-e fel, vagy ha még kihallgatva nem volt, a 249. § értelmében hallgassák-e ki. A haditörvényszék ezt a végzést későbbre is halaszthatja.
279. § A főtárgyalásról igazolatlanul elmaradt oly tanunak vagy szakértőnek megbüntetésére, a ki nem tartozik a tényleges katonai egyének közé, a 185. és a 208. § rendelkezései megfelelően alkalmazandók. A megbüntetés a főtárgyalás félbeszakitásától vagy elnapolásától független.
Az oly tanut vagy szakértőt, a kinek meg nem jelenése miatt a főtárgyalást félbeszakitották vagy elnapolták, a mennyiben tényleges katonai egyén és elmaradását nem igazolta, a haditörvényszék külön végzéssel az elmaradásával meghiusitott főtárgyalás költségeiben elmarasztalhatja, a mely esetben a 269. § 2-4. bekezdései megfelelő alkalmazást nyernek.
Ha a meg nem jelent tanu vagy szakértő nem tartozik a tényleges katonai egyének közé, a meghiusitott főtárgyalás költségeiben elmarasztalása végett a honvéd biróság ahhoz a járásbirósághoz fordul, a melyet a 185. § szerint a meg nem jelent egyén megbüntetése végett kell megkeresni. Ez a biróság éppen ugy jár el, mintha a tanu vagy a szakértő valamely polgári büntetőbiróság főtárgyalásáról maradt volna el (185. § 5. bekezdése).
Az elmaradt tanu megjelenésének biztositása végett ellene, ha tényleges katonai egyén, elővezető parancs bocsátható ki, más esetben az illetékes polgári hatóság az elővezetés iránt megkereshető.
280. § Ha a védő oly bűnvádi ügyben, a melyben a védelem kötelező, a főtárgyalásról elmaradt, vagy idő előtt eltávozott s más védőt azonnal közrevonni (268. § 2. bekezdése) nem lehetséges, a főtárgyalás félbeszakitandó vagy elnapolandó.
Azokban az esetekben, a melyekben a védelem nem kötelező, a főtárgyalás a választott vagy a kirendelt védő elmaradása vagy idő előtti eltávozása miatt csak akkor szakitandó félbe vagy napolandó el, ha a haditörvényszék védő közreműködését szükségesnek tartja.
Ha a védő szabályszerü idézés daczára a tárgyaláshoz igazolatlanul meg nem jelenik, vagy a tárgyalás befejezése előtt eltávozik, őt megfenyitése végett, a mennyiben katonai fegyelmi fenyitő hatalom alatt áll, előljáró parancsnokságánál, más esetben illetékes fegyelmi hatóságánál kell feljelenteni. Ily esetekben a 269. § megfelelően alkalmazandó.
281. § Ha a 278-280. §-okban megjelölt akadályok egyike sem forog fenn, az elnök a tanuknak és szakértőknek (277. § 4. bekezdése) távozása után, semmisség terhe alatt a vádiratot felolvastatja, a dandárbirósági eljárásban a vádat az ügyészi tiszttel előadatja.
282. § Ezután a tárgyalásvezető a vádlottat a vád tárgya felől kihallgatja. Ha a vádlottak többen vannak, a tárgyalásvezető elrendelheti, hogy mindegyikük külön, a többiek távollétében hallgattassék ki.
Ha a vádlott a hozzá intézett kérdésre odanyilatkozik, hogy a vádiratot nem értette meg, ezt neki a tárgyalásvezető megmagyarázza.
Ha a vádlott a vádra azzal a nyilatkozattal felel, hogy nem bűnös, a tárgyalásvezető figyelmezteti őt, hogy a váddal a tényállás összefüggő elbeszélését állithatja szembe és hogy minden egyes bizonyiték előterjesztése után arra észrevételeit megteheti, továbbá, hogy a megelőző eljárás során a bizonyitás kiegészitése czéljából tett, de mellőzött inditványait ismételheti és uj bizonyitásfelvételeket inditványozhat.
Ha a vádlott korábbi vallomásától eltér, az eltérésnek oka felől meg kell őt kérdezni. A tárgyalásvezető mind ebben az esetben, mind pedig akkor is, ha a vádlott valamely kérdésre a feleletet megtagadja, a korábbi vallomásáról szóló jegyzőkönyvet egészen vagy részben felolvastathatja.
A vádlott nem kényszerithető, hogy a hozzá intézett kérdésekre feleljen.
A vádlott a főtárgyalás alatt is értekezhetik védőjével; de nem szabad közvetlenül a hozzá intézett kérdés után védőjétől a feleletre nézve tanácsot kérnie.
Egyebekben a XI. fejezet rendelkezései megfelelően alkalmazandók.
283. § A vádlott kihallgatása után a bizonyitékok előterjesztése következik a tárgyalásvezető által meghatározott sorrendben és rendszerint a vádló bizonyitékait kell első sorban felvenni.
A vádló egyes bizonyitékoktól a főtárgyalás folyamában elállhat, de csak a vádlott beleegyezésével. Éppen igy elállhat a vádlott is egyes bizonyitékoktól, ha a vádló beleegyezik.
A haditörvényszék a vádló vagy a vádlott inditványa nélkül is elhatározhatja egyes előkészitett bizonyitékok felvételének mellőzését, ha a főtárgyalás folyamában teljesen feleslegesekké váltak.
Mind a tárgyalásvezető, mind a haditörvényszék elrendelheti a főtárgyalás alatt, inditványra vagy hivatalból, olyan uj tanuk vagy szakértők kihallgatását, a kiktől a tárgyalás fejleményei szerint fontos tények felvilágositása várható, továbbá más uj bizonyitékok felvételét vagy megszerzését. Ha az uj bizonyitásfelvétel végett a főtárgyalást huszonnégy óránál hosszabb időre félbe kellene szakitani vagy el kellene napolni, mindig a haditörvényszék határoz. A szükséges idézések és esetleges elővezetések iránt az elnök intézkedik.
A főtárgyaláson elrendelt szemlét maga a haditörvényszék tartja meg, vagy ha ez nehezen kivihető, az elnök intézkedésére a haditörvényszéknek két tagjával és a jegyzőkönyvvezetővel a tárgyalásvezető. Az utóbbi esetben a tárgyalásvezető a szemle befejeztével a haditörvényszéknek azonnal jelentést tesz. A tartandó szemle helyét és idejét a vádlóval, a vádlottal és védőjével semmisség terhe alatt idejekorán közölni kell és nekik, valamint a sértettnek, a magánpanaszosnak és ez utóbbiak törvényes képviselőinek és meghatalmazottjainak meg kell engedni, hogy annál jelen lehessenek. A 132. § 1. bekezdése megfelelően alkalmazandó.
Uj bizonyiték felvétele és megszerzése nem tagadható meg azért, mivel a bizonyitékot vagy a bizonyitható tényt későn hozták fel.
284. § A tanukat és a szakértőket a főtárgyaláson általában a XIII. és XIV. fejezet rendelkezései szerint kell kihallgatni, a mennyiben az alábbi rendelkezések eltérést nem tartalmaznak.
A tanuk és a szakértők egyenkint hivatnak be és a vádlott jelenlétében hallgattatnak ki. Kihallgatásuk előtt fel kell őket szólitani, hogy igazat valljanak. Azok a szakértők, a kik e minőségükben már általánosságban megesketvék, továbbá azok a tanuk és szakértők, a kik a megelőző eljárás során az esküt már letették, nem tesznek ujból esküt, hanem csak letett esküjük szentségére figyelmeztetendők.
Ezt az esetet kivéve, a szakértő az általános kérdésekre adott válasza után és a további kihallgatás előtt a 209. § szem előtt tartásával megesketendő.
A tanuk kihallgatásuk után tesznek esküt. A megesketés elmaradhat, ha a vádló és a vádlott beleegyeznek; a haditörvényszék azonban hivatalból is elhatározhatja, hogy valamely tanut esküre nem bocsát.
A fölött, vajjon azok a tanuk és szakértők, a kiket a tárgyalásvezető intézkedése vagy a haditörvényszék végzése folytán hivatalból idéztek meg, tegyenek-e esküt, a vádló és a vádlott meghallgatása után a haditörvényszék határoz.
Ha a főtárgyalást azért kell félbeszakitani vagy elnapolni, mert valamelyik tanu a vallomást vagy az eskütevést, vagy valamelyik szakértő a szemlénél a közreműködést vagy véleményadást vagy az eskütevést törvényes ok nélkül megtagadja, a 193. és 208. §-ok rendelkezésein kivül a 279. § 2. és 3. bekezdésének rendelkezései is megfelelően alkalmazandók.
285. § A tárgyalásvezető köteles gondoskodni arról, hogy még ki nem hallgatott tanu a bizonyitó eljárásnál egyáltalában, még ki nem hallgatott szakértő pedig egy másik szakértőnek ugyanarra a tárgyra vonatkozó kihallgatásánál jelen ne legyen.
A szembesitéseket (167. és 198. §) a tárgyalásvezető rendeli el; a fölött, hogy szükséges-e tiszteket egymással vagy másokkal szembesiteni, csakis a haditörvényszék határozhat.
A tanuk és szakértők kihallgatásuk után mindaddig az ülésteremben maradnak, mig a tárgyalásvezető őket el nem bocsátja. Azt, vajjon tovább is az ülésteremben maradhatnak-e, a 257-262. §-ok rendelkezései szerint kell elbirálni.
A tárgyalásvezető intézkedhetik, hogy a kihallgatott tanuk az üléstermet elhagyják és később ujra behivassanak s akár egyedül, akár más tanuk jelenlétében ismételten kihallgattassanak.
A tanuk egymást vallomásaik miatt kérdőre nem vonhatják.
A vádlottat minden egyes tanu, szakértő vagy vádlott társ kihallgatása, valamint minden egyes jegyzőkönyv vagy okirat felolvasása után meg kell kérdezni, hogy van-e valami észrevétele.
286. § Az elnökön és a tárgyalásvezetőn kivül a többi birák és a pótbirák, valamint a vádló és vádlott, ugyszintén védője is intézhetnek, miután a tárgyalásvezető nekik e végből a szót megadta, a kihallgatandó egyének mindegyikéhez, nevezetesen a vádlotthoz is, kérdéseket. A tárgyalásvezető oly kérdéseket, a melyeknek nézete szerint helyük nincs, visszautasithat. Ha valaki homályos vagy értelmetlen kérdést tett, a tárgyalásvezető a kérdezőt szándékának kimagyarázására vagy világos kifejezésére hivja fel.
A tárgyalásvezető a kérdések közvetlen intézését megtilthatja, ha a kérdező a kérdezés jogával, ismételt megintés daczára, visszaél.
287. § A tárgyalást vezető a vádlottat valamelyik tanu vagy vádlottárs kihallgatása alatt, a vallomástétel szabadságának érdekében kivételesen eltávolittathatja az ülésteremből. Köteles azonban a vádlottal, mihelyt őt visszatérése után a távolléte alatt tárgyalt kérdés felől kihallgatta, mindazt közölni, a mi távollétében történt, nevezetesen az időközben tett vallomásokat is.
Ha ez a közlés elmaradt, azt a bizonyitó eljárás befejezéseig, semmisség terhe alatt, pótolni kell.
288. § A részestársak és a tanuk kihallgatásáról szóló jegyzőkönyvek, továbbá a szakértői vélemények csak a következő esetekben olvashatók fel:
1. ha a kihallgatott egyének időközben meghaltak, ha tartózkodóhelyük ismeretlen, vagy ha személyes megjelenésük egykönnyen aggkoruk, betegségük vagy gyengeségük okából vagy tartózkodóhelyüknek távolsága, felette nagy költség vagy a katonai szolgálatban beállható zavar vagy más fontos ok miatt nem volt megvalósitható;
2. ha a főtárgyaláson kihallgatott egyének korábban tett vallomásuktól, vagy adott véleményüktől lényeges körülményekre nézve eltérnek;
3. ha tanuk a nélkül, hogy erre joguk volna, vagy ha terhelttársak a vallomást megtagadják;
4. ha a felolvasásba a vádló és a vádlott beleegyeznek és a tárgyalásvezető hozzájárul;
5. ha a kihallgatott tanu a királyi ház tagja, vagy ha őt a nemzetközi jog szerint területenkivüliség vagy személyes mentesség illeti meg.
A főtárgyalást megelőző eljárás alatt adott szakértői vélemény továbbá felolvasható, ha az testi sértések eseteiben tényleges szolgálatot teljesitő katonaorvos vagy orvosi közszolgálatban álló más orvos, előzetes birósági szemle nélkül (220. § utolsó bekezdése), vagy ha a véleményt a 214. § 2. és a 215. § 1. bekezdése értelmében az igazságügyi orvosi tanács, az országos birósági vegyész, a horvát-szlavonországi egészségügyi tanács vagy más állami szakhatóság, intézet, vagy ilyen közeg adta.
Ha valamely jegyzőkönyvnek vagy véleménynek a tárgyalásvezető által elrendelt felolvasását a vádló vagy a vádlott ellenzi, a felolvasás megengedhetősége felett a haditörvényszék határoz.
A felolvasás oka a tárgyalási jegyzőkönyvben mindig megemlitendő.
Szemle- és leletfelvételeket, sérülési jelentéseket, a vádlott ellen korábban hozott büntető itéleteket, személyi és erkölcsi okmányait, hatósági értesitéseket és bizonyitványokat, valamint egyéb olyan okiratokat és iratokat, a melyek az ügyre nézve jelentősek, fel kell olvasni, hacsak mind a vádló, mind a vádlott, mind a tárgyalásvezető a felolvasásról le nem mond.
A tanuzás kötelessége alól mentes tanu vallomásáról szóló jegyzőkönyv nem olvasható fel, ha az ilyen tanu utólagosan, különösen a főtárgyaláson az őt megillető mentességet igénybe veszi.
289. § A tárgyalásvezető a bizonyitó eljárás folyamában vagy befejeztével felmutatja a vádlottnak és a mennyiben szükséges, a tanuknak és a szakértőknek is azokat a tárgyakat, a melyek a tényállás tisztázására szolgálhatnak és nyilatkozatra hivja fel őket, vajjon azokat felismerik-e.
290. § A bizonyitás felvétele után a tárgyalásvezető kérdést intéz a vádlóhoz, a magánpanaszoshoz, a vádlotthoz és a védőjéhez, vajjon nem kivánnak-e a bizonyitás kiegészitése iránt inditványt tenni.
Tagadó válasz esetében vagy ily inditvány elutasitása vagy az uj bizonyiték felvétele után az elnök a bizonyitó eljárást befejezettnek nyilvánitja.
291. § A bizonyitó eljárás befejezése után az elnök a vádlónak adja meg a szót a végből, hogy inditványát mind a vádlott bűnösségére, mind az ellene alkalmazandó büntető rendelkezésekre vonatkozólag megtegye és megokolja. Arra nézve, hogy az alkalmazandó büntetési tételen belül a büntetést a biróság mily mértékben szabja ki, a vádló határozott inditványt nem tesz. A dandárbiróságok előtt az ügyészi tiszt arra szoritkozhatik, hogy inditványt tesz általában a törvény alkalmazására.
A vádlottnak és védőjének joga van erre válaszolni. Ha a vádlottak többen vannak, a perbeszédek sorrendjét a tárgyalásvezető határozza meg. Ha a vádló a vádlottnak vagy a védőnek fejtegetéseire válaszol, mindenesetre a vádlottat és védőjét illeti az utolsó felszólalás.
292. § Ha a vádló a főtárgyalás eredményéhez képest a vádlottat elitélhetőnek nem tartja, vagy a magánpanaszos a főtárgyaláson a megbüntetésre irányuló kérelmét visszavonja (105. §), a vádló a vádat elejti.
A vád elejtését meg kell okolni.
293. § Ha a vádló a bizonyitó eljárás következtében akképen látja a tényálladékot megváltozottnak, hogy a vádlott más bűncselekményben mutatkozik bűnösnek, mint a melylyel a vádirat vagy a büntető inditvány szerint vádolva volt, a bizonyitó eljárás befejezése után vagy azonnal előterjeszti a megváltozott tényálladékra alapitott vádinditványát, vagy pedig oly czélból, hogy megfelelő vádat emelhessen, a főtárgyalás félbeszakitása vagy elnapolása iránt tesz inditványt.
Ha a vádló a főtárgyalás alatt arról győződik meg, hogy a vádlottat a vád tárgyává tett bűncselekményen kivül honvéd birósági uton büntetendő más bűncselekmény is terheli, a vádat arra az illetékes parancsnok jóváhagyásának kieszközlése nélkül is kiterjesztheti.
A vádló azonban azt is inditványozhatja, hogy a főtárgyalás a megfelelő vád emelése végett félbeszakittassék vagy elnapoltassék, vagy hogy részére az ujonnan kiderült tett önálló üldözésének joga fenntartassék, a mely esetben azután az ujonnan felmerült bűncselekmény üldözéséhez az illetékes parancsnok utasitására van szükség (3. §).
Csak kivánatra üldözhető bűncselekmények tekintetében a vádló az előbbi bekezdésben emlitett inditványokat csupán a jogosultnak a bűnvádi üldözés iránt előzetesen előterjesztett kivánata után teheti meg.
294. § Ha a vádló a főtárgyalás folyamában arról győződik meg, hogy a vád alapjául szolgáló tett nem tartozik a vád szerint feltételezett honvéd büntetőbiráskodás alá, az ügynek az illetékes helyre áttételét inditványozza.
Ugyanez történik akkor is, ha a dandárbirósági főtárgyalás alatt az ügyészi tiszt arra a meggyőződésre jut, hogy a vád alapjául szolgáló tett magában véve vagy azért, mert más bűncselekménynyel halmazatban van, a hadosztálybiróság tárgyi illetékességéhez tartozik.
295. § Arra az inditványra nézve, a melyet a főtárgyalásnak a vád emelése czéljából félbeszakitása vagy elnapolása, vagy az ügynek illetékes helyre áttétele végett a vádló a 293. és 294. § értelmében tesz, a vádlottat meg kell hallgatni.
A vád megváltoztatása vagy kiterjesztése esetében a tárgyalásvezető köteles a vádlottnak megmagyarázni a vád tekintetében beállott változást és meggyőződni, hogy ennek következményeit a vádlott felfogta-e.
Ennek megtörténte után a vádlott megkérdezendő, hogy a vád megváltoztatása vagy kiterjesztése miatt a védelem előkészitése végett nem kivánja-e a főtárgyalás félbeszakitását vagy elnapolását.
Ezt a kérdést és az adott feleletet a tárgyalási jegyzőkönyvbe semmisség terhe alatt bele kell foglalni.
296. § A vádló, a vádlott és a védő perbeszédeit nem szabad félbeszakitani. Csakis az elnök és a tárgyalásvezető szakithatja akkor félbe, ha tartalmuk a közrendet, az erkölcsiséget, a katonai fegyelmet vagy a katonai szolgálati titkot sérti vagy veszélyezteti, ha a perbeszédek bűncselekményt vagy oly kifejezéseket foglalnak magukban, a melyek másnak becsületét szükség nélkül érintik, ha oly körülményt hoznak fel, a melynek bizonyitását a katonai büntetőjog kizárja, végül ha a felszólaló az ügygyel egyáltalában össze nem függő, hosszadalmas fejtegetésekbe bocsátkozik.
Ha a vádlottnak csekélyebb műveltsége, a kifejezésekben vagy a tárgyalási nyelvben járatlansága kivánatossá teszi, a tárgyalásvezető a perbeszédek tartalmát röviden összegezve megmagyarázza, még pedig ha szükséges, tolmács segitségével.
297. § Miután az elnök a tárgyalásvezető meghallgatása után a tárgyalást befejezettnek nyilvánitotta, a biróság itélethozás végett a jegyzőkönyvvezetővel együtt a tanácskozó terembe vonul vissza vagy e czélból az elnök az üléstermet kiüritteti. A vádlottat, ha fogva van, a főtárgyalás terméből egyelőre kivezetik, a szabadlábon levő vádlottat az elnök szükség esetében őrizet alá véteti.
A határozathozásban a haditörvényszéknek csak oly tagja vehet részt, a ki a főtárgyalás egész tartama alatt jelen volt.
A tanácskozás és szavazás alatt a haditörvényszék tagjai és a jegyzőkönyvvezető senki mással nem érintkezhetnek.
298. § A tárgyalásvezető összegezi a tárgyalás eredményét és meginditja a tanácskozást a hozandó itélet fölött. A tanácskozás befejeztével a szavazás következik a 74-79. §-ok rendelkezései szerint.
299. § A haditörvényszék, ha az ügynek bővebb tisztázását tartja szükségesnek, végzéssel az eljárás kiegészitését s e czélból, ha kell, a főtárgyalás félbeszakitását vagy elnapolását rendeli el.
300. § Ha a haditörvényszék a vádló inditványához képest vagy ily inditvány nélkül is, a főtárgyalás folyamában vagy befejezése után azt tartja, hogy a vádlott nem tartozik a honvéd büntetőbiráskodás alá, saját illetéktelenségét itélettel azonnal kimondja.
Ugyanigy kell eljárni és az ügyet az illetékes helyre azonnal át kell tenni akkor is, ha a dandárbiróság haditörvényszéke a bűnvádi ügyet a hadosztálybiróság hatáskörébe tartozónak tartja. Ez az itélet azután a hadosztálybiróság eljárásában a nyomozó eljárás teljesitése nélkül benyujtott vádiratot helyettesiti.
Az illetékes biróság (parancsnok) rendelkezéseig a vizsgálati fogság fenntartása fölött a haditörvényszék határoz.
301. § A haditörvényszék nem nyilvánithatja magát illetéktelennek azért, mivel az ügy a 2. § értelmében fegyelmi uton elintézhető lett volna, vagy mivel azt tartja, hogy a vád emelésénél a honvéd biróságok illetékességére nézve a II. fejezetben megállapitott alapelvek megtartattak ugyan (300. §), azonban a vádemelést személyi tekintetben nem illetékes parancsnok rendelte el. Nem nyilvánithatja magát továbbá illetéktelennek a hadosztálybiróság haditörvényszéke akkor, ha nézete szerint a bűnvádi ügy a dandárbiróság elé tartozik, a dandárbiróság haditörvényszéke pedig akkor, ha a bűnvádi ügyet magasabb foku biróság utasitotta a dandárbiróság elé.
302. § A haditörvényszék a vádló inditványaihoz csak annyiban van kötve, hogy nem mondhatja ki a vádlottat bűnösnek oly tettben, a melyre a vád sem eredetileg nem irányult, sem a főtárgyaláson ki nem terjesztetett.
Ha a haditörvényszék azt tartja, hogy a vád alapjául szolgáló tények magukban vagy kapcsolatban azokkal a körülményekkel, a melyek csak a főtárgyalás folyamában merültek fel, más bűncselekményt állapitanak meg, mint a melyet a vád megjelölt, a haditörvényszék tekintet nélkül arra, hogy a vádló tett-e erre czélzó inditványt, saját jogi meggyőződése szerint hoz itéletet és a vádban foglalt minősitéshez kötve nincs. Ha a vádlott tette a haditörvényszék nézete szerint sulyosabban büntetendő, mint az, a melyre a vád irányult, vagy ha arra oly minősités alkalmazható, a mely uj irányban teszi a védelemnek előkészitését szükségessé, a haditörvényszék a vádlót és a vádlottat itélethozás előtt, semmisség terhe alatt meghallgatja és a főtárgyalás félbeszakitása vagy elnapolása iránt netalán tett inditványaik fölött határoz.
Ha a tett a haditörvényszék nézete szerint oly bűntett, a mely a 88. § 1. bekezdése értelmében védő közrevonását teszi szükségessé, a haditörvényszék itélet hozásába egyáltalában csak akkor bocsátkozhatik, ha a vádlottnak a főtárgyaláson védője volt. Ellenkező esetben a főtárgyalás abbanhagyandó és az itélethozást olyan uj főtárgyalásra kell fenntartani, a melyen védő is vesz részt.
A 2. bekezdésben a vádlónak és vádlottnak itélethozás előtt való meghallgatására nézve foglalt rendelkezések a dandárbirósági eljárásban és abban az esetben, ha fegyelmi kihágások megjelölése változik, nem alkalmazandók.
303. § Ha a vádlott a hadosztálybirósági eljárásban a vád alapjául szolgáló bűncselekményen felül a főtárgyalás alkalmával még más bűncselekmény gyanujába is kerül, a haditörvényszék a tárgyalást és itéletet a honvéd ügyész inditványára (293. § 2. és 3. bekezdése) erre a tettre is kiterjesztheti.
Ha azonban az uj tett a haditörvényszék nézete szerint olyan bűntett, a mely a 88. § 1. bekezdése értelmében védő közrevonását teszi szükségessé, a tárgyalás és az itélet erre a tettre csak abban az esetben terjeszthető ki, ha a vádlottnak a főtárgyaláson védője volt.
Ahhoz, hogy az új tett a tárgyalás és az itélethozás körébe bevonható legyen, a vádlott beleegyezése csak akkor szükséges, ha elitélése esetében e tett miatt rá oly büntető rendelkezés nyerne alkalmazást, a mely szigorubb, mint az, a mely a vádiratban foglalt bűncselekmények közül a legsulyosabbikra alkalmazandó volna.
Ha ily esetben a vádlott nem egyezik bele abba, hogy az itéletet azonnal meghozzák, vagy ha ez azért nem lehetséges, mert az ügynek gondosabb előkészitése szükséges, vagy ha a főtárgyalást a 2. bekezdés esetében védő közbenjötte nélkül tartották meg, az itéletnek a vád tárgyára kell szoritkoznia, s a honvéd ügyész számára fenn kell tartani azt a jogot, hogy az ujonnan felmerült tettet önállóan üldözhesse.
Ugyanez áll mindazokra az esetekre, a melyekben a haditörvényszék a honvéd ügyész részéről a főtárgyalás félbeszakitása vagy elnapolása iránt tett inditványnak helyt nem ád.
A haditörvényszék inditványára vagy hivatalból is elhatározhatja a főtárgyalás félbeszakitását vagy elnapolását. A körülményekhez képest a főtárgyalást abbanhagyhatja és a vádlott terhére eső valamennyi bűncselekmény fölött a döntést egy későbbi főtárgyalásra tarthatja fenn.
Az utóbbi esetben, ugyszintén akkor, ha az ujonnan felmerült tett önálló üldözése a honvéd ügyésznek fenntartatott, az illetékes parancsnoknak az ügyészi vagy a birósági nyomozó eljárást vagy a vádemelést nyolcz nap alatt el kell rendelnie.
304. § A dandárbirósági eljárásban az ujonnan felmerült tett fölött az ügyészi tiszt inditványára (293. § 2. és 3. bekezdése) mindig lehet itéletet hozni, ha a tett a dandárbiróság hatáskörébe tartozik és az ügy gondosabb előkészitése a védelem szempontjából sem mutatkozik szükségesnek. Ha az ujonnan felmerült tett a hadosztálybiróság hatáskörébe tartozik, a haditörvényszék az itélethozástól a saját hatáskörébe tartozó bűncselekmény tekintetében is tartózkodni és a 300. § szerint eljárni köteles.
Egyebekben a 303. § rendelkezéseit a dandárbirósági eljárásban is megfelelően alkalmazni kell.
305. § A haditörvényszék az itélethozásnál csak azt veheti tekintetbe, a mi a főtárgyaláson előfordult. Ügyiratok csak annyiban szolgálhatnak bizonyitékul, a mennyiben a főtárgyaláson felolvasták.
A haditörvényszék a bizonyitékokat megbizhatóságukra és bizonyitó erejükre nézve ugy egyenkint, mint benső összefüggésükben gondosan és lelkiismeretesen megvizsgálja és szabad meggyőződése szerint határoz.
306. § A haditörvényszék a vádlottat a vád alól itélettel felmenti:
1. ha az illetékes parancsnoknak a vád emelésére e törvény szerint szükséges utasitása hiányzik;
2. ha a vádló a vádat elejtette, mielőtt a haditörvényszék itélethozás végett visszavonult;
3. ha oly vétségről van szó, a mely büntetőbirósági uton csak a jogosult kivánatára üldözhető és kiderül, hogy az eljárást ily kivánat nélkül inditották meg, vagy a jogosultnak kifejezett akarata ellenére folytatták;
4. ha a haditörvényszék ugy találja, hogy a vád alapjául szolgáló tett nem büntetendő cselekmény, vagy a tényálladék nincs megállapitva, vagy az, hogy a vádlott a terhére rótt bűncselekményt elkövette, nincs bebizonyitva, vagy oly körülmények forognak fenn, a melyek a büntethetőséget kizárják vagy megszüntetik, vagy hogy az üldözés az 1-3. pontokban meg nem jelölt egyéb okokból ki van zárva.
Ha az 1-3. pontokban emlitett körülmények valamelyike a bizonyitó eljárás megkezdése vagy befejezése előtt következik be vagy állapittatik meg, az itéletet a bizonyitó eljárás teljesitése vagy folytatása nélkül kell meghozni.
307. § Az itéletnek, a melyet a tárgyalásvezető szerkeszt s az elnök, a tárgyalásvezető és a jegyzőkönyvvezető irnak alá, tartalmaznia kell:
1. ezt a feliratot: „Ő Felsége a király nevében!”;
2. a biróság megjelölését és a haditörvényszék elnökének, a tárgyalásvezetőnek, a jegyzőkönyvvezetőnek, a vádlónak, a magánpanaszosnak és a védőnek nevét és rendfokozatát;
3. a vádlott családi és utónevét, valamint azt a nevet, a mely alatt ő esetleg még egyébként ismeretes, szülőhelyét, községi illetőségét, korát, továbbá vallását, családi állapotát, rendfokozatát, csapattestét (hatóságát, intézetét), udvari és közjogi méltóságait (czimeit), akadémiai fokozatát (iparát, foglalkozását), lakó- vagy tartózkodóhelyét, a mennyire ezek a körülmények ismeretesek;
4. azoknak a bűncselekményeknek törvényes megjelölését, a melyekre az eredeti vagy a megváltoztatott vád irányult;
5. a főtárgyalásnak és az itélethozásnak napját és helyét;
6. a vádlott elitélését, vagy a vád alól felmentését, vagy az illetéktelenség kimondását;
7. az indokolást, a mely a rendelkező résztől elkülönitendő.
A 6. és a 7. pontban foglalt rendelkezések meg nem tartása semmisségi ok.
308. § A vádlott elitélése esetében az itélet rendelkező részének még tartalmaznia kell:
1. azt, hogy minő tettben találtatott a vádlott bűnösnek, még pedig az ismertető jelekül szolgáló és bizonyos büntetési tételt maguk után vonó körülményeknek kifejezett megjelölésével;
2. azt, hogy miféle bűncselekményt állapitanak meg azok a bebizonyitottaknak vett tények, a melyekben a vádlott bűnösnek találtatott (minősités);
3. azt, hogy minő büntetésre és jogkövetkezményekre itéltetik a vádlott;
4. azt, hogy a büntető törvényeknek mely rendelkezései vagy mely büntető szabályok alkalmaztattak ellene;
5. pénzbüntetés kiszabásánál annak a szabadságvesztésbüntetésnek meghatározását, a mely a pénzbüntetés behajthatatlansága esetében helyébe lép; végül
6. intézkedést az előzetes letartóztatásnak vagy a vizsgálati fogságnak, avagy az esetleg kiállott fegyelmi vagy birósági büntetésnek betudásáról a kiszabandó büntetésbe.
Ha a biróság több egyénre szab ki halálbüntetést, az itéletben azt a sorrendet is meghatározza, a melyben az elitéltek kivégzendők.
Az 1., a 2. és a 3. pontban foglalt rendelkezések meg nem tartása semmisségi ok.
309. § A haditörvényszéknek jogában áll igen fontos és túlnyomó enyhitő körülmények találkozása esetében:
1. az agyonlövés általi halálbüntetés helyett három évnél nem rövidebb tartamu börtönt vagy sulyos börtönt megállapitani, sulyos börtönt azonban csak akkor, ha a bűncselekményt a katonai büntetőjog ama különös ismertető jelek hiányában, a melyektől a halálbüntetés alkalmazása függ, sulyos börtönnel sujtja;
2. a börtönbüntetést, a mely tiz és husz év között vagy életfogytig volna megállapitandó, nem ugyan fokra nézve megváltoztatni, hanem tartamban, de három évnél nem alább leszállitani;
3. oly esetekben, a melyekben a börtönbüntetés öt és tiz év között van meghatározva, mind a börtönbüntetést enyhébb fokra változtatni, mind a büntetés tartamát, de egy évnél nem alább, leszállitani;
Ezt a rendkivüli enyhitő jogot azoknál a határozott időtartamu szabadságvesztés-büntetéseknél is lehet alkalmazni, a melyek a katonai büntetőjog szerint a miatt, mert a tettes a tett idején a husz éves életkort még meg nem haladta, vagy a tett a kisérletnél maradt, a halálbüntetés helyébe lépnek.
310. § Az itélet indokolásában ki kell fejteni, hogy a haditörvényszék mely tényeket és mily okokból tart bebizonyitottaknak vagy be nem bizonyitottaknak, továbbá fel kell sorolni azokat az okokat, a melyek a jogkérdések eldöntésénél és a főtárgyalás során tett, de elutasitott inditványokra vonatkozó határozatok hozásánál irányadók voltak.
Elitélés esetében megjelölendők a sulyositó és az enyhitő körülmények.
A felmentő itéletben határozottan meg kell jelölni a 306. §-nak azt az esetét, a mely a felmentésnek alapjául szolgált.
311. § Ha a vádlott, a ki ellen már hozatott büntető itélet, ennek az itéletnek keletkezése előtt elkövetett más bűncselekményben találtatik bűnösnek, az ujonnan kiderült bűncselekmény büntetésének megállapitásánál a korábbi itélettel rá kiszabott büntetést megfelelően tekintetbe kell venni ugy, hogy mind a két büntetés együttvéve a sulyosabb bűncselekményre meghatározott legmagasabb büntetést meg ne haladja. Nincs helye ily tekintetbevételnek, ha az ujonnan kiderült tettre halálbüntetést vagy életfogytig tartó szabadságvesztésbüntetést kell szabni.
312. § A tárgyalásvezető közvetlenül az itélet meghozása után, az elnök felszólitására, nyilvános ülésben és a vádló meg a vádlott jelenlétében kihirdeti az itéletet lényeges indokaival együtt.
Ha az itéletet és indokait azonnal irásba foglalni nem lehetne, az irásbafoglalásnak legkésőbb három nap mulva, a dandárbirósági eljárásban egy nap mulva a kihirdetés után meg kell történnie; ebben az esetben elég, ha az itéletet (az indokokat) a tárgyalásvezető és a jegyzőkönyvvezető irják alá.
Ha a vádlott az itélet kihirdetésénél nincs többé jelen, az elnök elrendelheti, hogy őt a kihirdetéshez elővezessék, vagy pedig a kihirdetés után intézkedhetik, hogy az itéletet a vádlottal jegyzőkönyvileg hadbiró közölje.
Az itélet kihirdetése után a vádlott az itélet ellen megengedett perorvoslatokra nézve felvilágositandó.
A haditörvényszék a vádlott nyilatkozatainak és a vádlónak meghallgatása után határoz a fölött, vajjon a szabadlábon levő elitélt az illetékes parancsnok további elhatározásáig (175. §) vagy végrehajtató rendeletéig előzetes letartóztatásba helyezendő-e vagy sem.
313. § A haditörvényszék, ha halálos itéletet hozott, a vádlottat arra nézve, hogy kiván-e perorvoslattal élni, meghallgatja és közvetlenül ezután a honvéd ügyész részvételével tanácskozást tart a fölött, vajjon az elitélt megkegyelmezésre méltó-e, vagy sem és hogy megkegyelmezés esetében a halálbüntetés helyett mily büntetés volna megállapitandó. Az erről szóló jegyzőkönyv az iratokhoz csatolandó.
314. § A 274. §-ban emlitett mozzanatokról és határozatokról, valamint a főtárgyalásról semmisség terhe alatt jegyzőkönyvet kell szerkeszteni, a melyet a tárgyalásvezető, a jegyzőkönyvvezető s a tárgyalásnál esetleg alkalmazott tolmács ir alá. A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell a tárgyalás napján és helyén, valamint a biróság megjelölésén kivül az elnöknek, a haditörvényszék tagjainak, a jegyzőkönyvvezetőnek és a tolmácsnak, a vádlónak, a sértettnek, a magánpanaszosnak, a vádlottnak és védőjének, továbbá a zárt ülésbe meghivott bizalmi férfiaknak nevét, rendfokozatát és csapattestét, tanusitania kell a bűncselekmény törvényes megjelölését a vád szerint, a haditörvényszék tagjainak megesketését, a tárgyalás menetét s az eljárás összes lényeges alakiságait, különösen pedig fel kell emlitenie azt, vajjon a tárgyalást nyilvánosan, vagy a nyilvánosság kizárásával tartották-e, mely tanukat és szakértőket hallgattak ki és mely ügyiratokat olvastak fel, vajjon a tanuk és a szakértők esküt tettek-e vagy megesketésük mi okból maradt el, végül hogy a főtárgyalás alatt minő inditványok tétettek és minő határozatok hozattak.
A vádlott és a tanuk vagy a szakértők vallomásainak lényegét csak akkor kell a jegyzőkönyvbe foglalni, ha e vallomásaik az ügyiratokban foglalt nyilatkozataiktól eltérnek, ezeket módositják vagy kiegészitik, vagy ha őket a főtárgyaláson hallgatták ki először.
315. § A vádló és a vádlott jogaik megóvása végett kivánhatják egyes részletek jegyzőkönyvi megállapitását. Ott, a hol a szószerinti szerkezet lényeges, a tárgyalásvezető köteles egyes helyek felolvasását a vádló vagy a vádlott kivánatára azonnal elrendelni.
Fontos esetekben a hadosztálybirósági eljárásban a tárgyalásvezető, ha helyénvalónak tartja, az összes vagy egyes nyilatkozatoknak és perbeszédeknek gyorsirói feljegyzését rendelheti el; a honvéd ügyész vagy a vádlott idejekorán előadott kérelmére ezt, ha egyáltalában lehetséges, mindig el kell rendelni, mindamellett a vádlott kérelmére csak akkor, ha a gyorsirói feljegyzéssel járó költségeket megelőzőleg a biróságnál letétbe helyezi. A gyorsirói feljegyzések három nap alatt rendes irással leirandók, a tárgyalásvezetőnek megvizsgálás végett bemutatandók és a jegyzőkönyvhöz csatolandók.
A gyorsirót alkalmaztatása előtt meg kell esketni (84. §).
A vádlónak, a magánpanaszosnak és a vádlottnak egyébiránt szabadságában áll a lezárt jegyzőkönyvet és mellékleteit megtekinteni és lemásolni.
A főtárgyalási jegyzőkönyv elkészitésének időpontjára nézve a 312. § 2. bekezdésének az itélet irásbafoglalására vonatkozó rendelkezései megfelelően alkalmazandók.
A jegyzőkönyv bizonyitékul szolgál e tekintetben, vajjon a főtárgyalásra vonatkozólag megszabott alakiságok megtartattak-e, az ellenbizonyitás azonban meg van engedve.
316. § A haditörvényszéknek a főtárgyalás alatt és ennek bevégeztével tartott tanácskozásairól és szavazásairól mindazokban az esetekben, a midőn a haditörvényszék tanácskozás végett visszavonul, vagy az üléstermet kiüritteti, külön jegyzőkönyvet kell szerkeszteni, amelyet az elnök, a tárgyalásvezető és a jegyzőkönyvvezető ir alá.
Ez a jegyzőkönyv lepecsételten csatolandó az ügyiratokhoz és azt csakis a perorvoslati eljárás során a felsőbb biróság tekintheti meg.
317. § Félbeszakitás esetében a főtárgyalás meghatározott időre, elnapolás esetében pedig ujabb határnap kitüzése nélkül bizonytalan időre hagyatik abban.
A mennyiben ez a fejezet kivételt nem tesz, a félbeszakitást huszonnégy órára az elnök, a félbeszakitást hosszabb időre, valamint az elnapolást a haditörvényszék rendeli el.
318. § A főtárgyalás a jelen fejezetben meghatározott eseteken kivül még a következő esetekben is félbeszakitandó vagy elnapolandó:
1. ha a vádlott védelmének előterjesztése előtt megbetegszik és felmentő vagy a biróság illetéktelenségét kimondó itélet nem hozható;
2. az utóbbi feltételek alatt, ha a védő a főtárgyalás alatt megbetegszik, más védő pedig azonnal közre nem vonható és oly bűnvádi eset forog fenn, a melyben a védelem kötelező vagy a haditörvényszék nézete szerint szükséges;
3. ha valamelyik tanu vagy szakértő betegség miatt nem bir nyilatkozatot tenni és a haditörvényszék a vallomást vagy véleményt oly fenyegetésnek tartja, hogy a főtárgyalás e tanu vagy szakértő személyes kihallgatása nélkül nem folytatható;
4. ha a haditörvényszék uj bizonyiték megszerzésének, védő közrevonásának vagy a védelem bővebb előkészitésének látja szükségét;
5. ha a főtárgyalás folytatása legyőzhetetlen nehézségekbe ütközik.
Félbeszakitható a főtárgyalás a benne résztvevő egyének pihenése végett is.
319. § A főtárgyalás elnapolása esetében az uj határnap kitüzése a haditörvényszék egybehivása, valamint a többi érdekelt megidézése és előállitása a XVII. fejezet rendelkezései szerint történik. Az uj főtárgyalás határnapjának kitüzése azonban a 247. § 2. bekezdésében meghatározott határidőhöz nincsen kötve.
A főtárgyalás félbeszakitása esetében az érdekelteket a főtárgyalás folytatása végett kitüzött időpontra az elnök a végzés kihirdetésével idézi. Ha a főtárgyalás félbeszakitása huszonnégy óránál hosszabb időre terjed, a haditörvényszék tagjainak vezénylése és a tényleges katonai szolgálatban álló más résztvevők előállitása, ideértve a szabadlábon levő vádlottét is, a biróság ujabb megkeresésére, sürgős esetben a tárgyalásvezető megkeresésére történik.
A főtárgyalásnak mind félbeszakitása, mind elnapolása esetében az ujonnan kitüzött főtárgyalásra, hacsak elhárithatatlan akadály fenn nem forog, ugyanazok a haditörvényszéki tagok (pótbirák) vezénylendők, a kik mint ilyenek az első főtárgyaláson működtek.
320. § A bizonyitó eljárás nem ismétlendő, ha a főtárgyalást ugyanazok előtt a haditörvényszéki tagok előtt tartják s az első főtárgyalás óta nyolcz napnál hosszabb idő el nem mult.
Nyolcz napnál tovább tartó félbeszakitás vagy elnapolás után a bizonyitó eljárás ismétlése csak akkor mellőzhető, ha a félbeszakitott vagy elnapolt főtárgyalás óta egy hónapnál több idő el nem mult s a haditörvényszék tagjai ugyanazok maradtak. Ha ily esetben a vádló vagy a vádlott vagy valamelyik haditörvényszéki tag a bizonyitó eljárás ismétlését inditványozza, a haditörvényszék határoz.
321. § Ha valószinüvé válik, hogy valamelyik tanu a főtárgyaláson tudva hamisan vallott, vallomásáról az elnök, a tárgyalásvezető meghallgatása után, jegyzőkönyvet szerkesztet s ezt felolvasása és helybenhagyása után a tanuval aláiratja és őt szükség esetében el is fogatja.
Ha a főtárgyalás alatt valaki az ülésteremben oly bűncselekményt követ el, a mely nem csupán a jogosult kivánatára üldözendő és a melynek elkövetésénél a bűnöst tetten kapják, az elnök köteles az esetről külön jegyzőkönyvet szerkeszteni és a bűnöst szükség esetében elfogatni.
Ha a tettes a honvéd vagy a hadseregi büntetőbiráskodás alatt áll, az esetről előljáró parancsnoksága vagy pedig a honvédség vagy a közös hadsereg legközelebbi helyi hatósága értesitendő s a tettes szükség esetében oda átkisérendő.
Ha a tettes polgári büntetőbiráskodás alatt áll, a tényállás az illetékes polgári hatósággal közlendő. Az elnök belátására van bizva, vajjon a tettes egyidejüleg a közbiztonsági hatósághoz átkisérendő-e.
Ha a vádlott követett el a főtárgyalás alatt bűncselekményt és e cselekményre nézve a honvéd büntetőbiráskodásnak van helye, a 293. § 2. és 3. bekezdésének s a 295., a 303. és a 304. §-nak rendelkezéseit kell alkalmazni; minden más esetben a 2-4. bekezdések rendelkezései nyernek megfelelő alkalmazást.
322. § Rendes perorvoslatok: a felfolyamodás, a fellebbezés és a semmisségi panasz.
Felfolyamodásnak az illetékes parancsnok vagy a biróság rendelkezései és végzései ellen, fellebbezésnek és semmisségi panasznak itéletek ellen van helye.
323. § A legfelsőbb honvéd törvényszék határozatai ellen rendes perorvoslatnak helye nincs.
324. § Azokat a nyilatkozatokat, a melyek rendelkezések és végzések ellen irányuló perorvoslatok használására vagy visszavonására vonatkoznak, ott kell megtenni, ahonnan a rendelkezés származik vagy a hol a végzés hozatott; azokat a nyilatkozatokat pedig, a melyek az itéletek ellen irányuló perorvoslatok használására vagy visszavonására vonatkoznak, a haditörvényszéknél, ha pedig ez nincs többé együtt, annál a biróságnál, a melynél a haditörvényszék az itéletet hozta.
A nyilatkozatokat a tényleges legénységi egyének és a rangosztályba nem sorozott tényleges havidijasok csakis élőszóval tehetik és ha szabadlábon vannak, előljáró parancsnokságuknál is jegyzőkönyvbe mondhatják.
Más egyének, ideértve a honvéd ügyészt és az ügyészi tisztet, valamint a védőt is, nyilatkozataikat akár irásban benyujthatják, akár élőszóval jegyzőkönyvbe mondhatják.
Fogva levő terheltek ezenfelül a honvéd (katonai) letartóztató intézet vezetésével megbizott tisztnél (fogházfelügyelő tisztnél) is jegyzőkönyvbe mondhatják nyilatkozataikat.
A jegyzőkönyvet mindjárt a nyilatkozat tevésekor kell szerkeszteni; ha ez nem lehetséges, a nyilatkozat időpontja a jegyzőkönyvben pontosan feltüntetendő.
A perorvoslat helytelen megjelölése a terhelt hátrányára nem szolgálhat.
325. § A vádlott érdekében perorvoslatok használására a védő is jogosult (101. §). Ugyanez a jog illeti a kiskoru vádlott törvényes képviselőjét, a vádlott akarata ellen is.
A vádló és az őt megillető perorvoslatokkal, az illetékes parancsnok meghagyása folytán, a vádlott javára is élhet.
Minden perorvoslatnak megvan az a hatálya, hogy a megtámadott határozat a vádlott javára is megváltoztatható vagy feloldható.
Ha az itélet ellen a vádlott javára törvényes képviselője vagy a vádló élt perorvoslattal, vagy ha kétséges, vajjon a vádlott a védője által használt ily perorvoslathoz hozzájárul-e, a vádlott erről értesitendő és felvilágositandó, hogy a perorvoslatnak ily igénybevétele az itélet jogerőre emelkedését s ekként az esetleg kiszabott büntetés végrehajtását késlelteti.
326. § A perorvoslat használásáról lemondani vagy a perorvoslatot visszavonni a perorvoslat bejelentésére meghatározott határidő letelte előtt is lehet. A lemondásnak és visszavonásnak az a hatálya van, hogy ezektől visszalépésnek többé helye nincsen.
A vádlott javára más jogosult által használt perorvoslat csakis a vádlott kifejezett beleegyezésével vonható vissza.
Ellenben a védő által használt perorvoslatot vissza kell vonni, mihelyt a vádlott a használásához adott beleegyezését visszavonja.
Ha a perorvoslat fölött a határozathozás szóbeli tárgyalás alapján történik, a perorvoslat a tárgyalás megkezdése után vissza nem vonható.
Az itéletek ellen irányuló oly perorvoslatokat, a melyek nem jogosult egyén által, vagy a bejelentésre meghatározott határidőn tul, vagy jogérvényes lemondás után használtattak, az a biróság, a melynél az itélet hozatott, visszautasitja. E rendelkezés ellen a perorvoslat használója, értesittetését követő három nap alatt felfolyamodással élhet a közvetlen felsőbb birósághoz. Ha ez a felfolyamodásnak helyt ad, a perorvoslat okainak kifejtésére nyitva álló határidő (337. § 1. bekezdése és 361. §), a mennyiben ez a kifejtés még meg nem történt, a határozat közlésének napjától kezdődik.
Perorvoslatokra hozott minden határozatot indokolni kell.
327. § Felfolyamodásnak csak a törvényben kifejezetten megjelölt esetekben van helye.
Ez a rendelkezés nem érinti azt a jogot, a melynél fogva a bűnvádi eljárásban közreműködésre hivatott egyének ellen hivatalos vagy szolgálati kötelességeik megszegése miatt feljelentést vagy a peres eljáráson kivül panaszt lehet tenni.
328. § Az a hatóság, a melynek rendelkezése vagy végzése ellen a felfolyamodás irányul, ezt, ha alaposnak tartja, rendszerint maga tartozik orvosolni. Ellenkező esetben a felfolyamodás a határozathozásra hivatott hatóság elé terjesztendő.
329. § A felfolyamodásnak, a mennyiben ez a bűnvádi perrendtartás kivételt nem tesz, felfüggesztő hatálya nincs. Mindamellett nemcsak az a hatóság, a melytől a megtámadott rendelkezés vagy végzés ered, hanem az is, a mely a felfolyamodás fölött a határozathozásra hivatva van, a végrehajtás felfüggesztését elrendelheti.
Az utóbbi hatóság a határozathozáshoz szükségeseknek mutatkozó megállapitásokat is elrendelheti, vagy maga foganatosithatja.
330. § A felfolyamodás fölött a határozathozást előzetes szóbeli tárgyalás nem előzi meg.
A legfelsőbb honvéd törvényszék, mielőtt a felfolyamodás fölött határozna, a honvéd koronaügyészt mindig meghallgatja.
Ha a felfolyamodásnak hely adatik, az ügyben szükséges rendelkezéseket meg kell tenni.
331. § Fellebbezésnek a dandárbiróságok itéletei és a hadosztálybiróságok elsőfoku itéletei ellen van helye.
332. § A dandárbiróságok itéletei ellen fellebbezéssel lehet élni:
1. fennforgó semmisségi okok miatt (358-360. §-ok);
2. a bűnösség kérdésében;
3. a büntetés kiszabásának kérdésében.
A dandárbiróságnak saját illetéktelenségét kimondó itéletét fellebbezéssel csak abban az esetben lehet megtámadni, ha a 300. § 1. bekezdése értelmében hozták.
A büntetés kiszabásának kérdésében fellebbezésnek a vádlott terhére csak akkor van helye, ha a haditörvényszék a büntetés rendkivüli enyhitésének jogával élt, vagy ha a rangvesztést a vádló inditványa ellenére nem mondta ki, a vádlott javára pedig csak akkor, ha a haditörvényszék a büntetést legkisebb mértéken alul, rendkivüli enyhitési jogánál fogva, már ugyis le nem szállitotta és egyáltalában, ha a rangvesztést önálló büntetésként vagy oly esetben mondotta ki, a melyben azt nem kell feltétlenül kimondani.
333. § A hadosztálybiróságok itéletei ellen fellebbezésnek csakis a büntetés kiszabásának kérdésében van helye, a mennyiben nem a 358. § 11. pontjában emlitett semmisségi ok forog fenn és a mennyiben a 332. § 3. bekezdésében foglalt előfeltételek megvannak. A büntetés kiszabásának kérdésében fellebbezésnek a vádlott javára akkor is helye van, ha a haditörvényszék az agyonlövés általi halálbüntetést szabadságvesztésbüntetésre, az életfogytig tartó szabadságvesztésbüntetést határozott időtartamura át nem változtatta. (309. § 1. és 2. pontja).
334. § A vádlott javára mind ő maga, mind a 325. §-ban megnevezett egyének, a vádlott terhére pedig a vádló és a magánpanaszos fellebbezhetnek.
A dandárbiróságnak oly itélete ellen, a melylyel ez a biróság a honvéd biróságok illetéktelenségét mondja ki, mind az ügyészi tiszt és a magánpanaszos, mind a vádlott fellebbezhet.
A dandárbiróság itéletét, a mennyiben a honvéd biróságok illetékességét állapitja meg, mind az ügyészi tiszt, mind a vádlott megtámadhatja fellebbezéssel.
335. § A fellebbezés bejelentésének határideje az itélet kihirdetését követő három nap.
Arra a vádlottra nézve, a ki az itélet kihirdetésénél nem volt jelen, a határidő azt a napot követő naptól számitandó, a mely napon vele az itéletet közölték.
A védőre és a vádlott törvényes képviselőjére nézve a határidő ugyanattól az időponttól kezdődik, a melytől a vádlottra nézve.
A fellebbezésre jogosult egyéneknek kivánatra, az itélet, indokaival együtt hiteles másolatban mielőbb kézbesitendő.
336. § A kellő időben bejelentett fellebbezésnek felfüggesztő hatálya van.
De a dandárbiróság által felmentett vagy oly vádlottnak szabadlábra helyezése, a kinek kiállott vizsgálati fogsága a dandár- vagy a hadosztálybiróság itéletében büntetés gyanánt betudatott, csakis a vádló fellebbezése folytán, még pedig ily esetben is csak akkor szenved halasztást, ha a vádló fellebbezését nyomban az itélet kihirdetése után jelentette be és ha az illetékes parancsnok a szabadlábrahelyezést nem találja elrendelendőnek (182. .
Ha a fellebbezés csak a büntetés mértéke ellen irányul, az elitélt a szabadságvesztésbüntetést az itélet jogerőre emelkedése előtt megkezdheti, hacsak a büntetés megkezdésének elhalasztását a 419. §-hoz képest katonai szolgálati tekintetekből el nem rendelik. Oly tisztek és hasonló állásu egyének azonban, a kik börtönbüntetésre vannak itélve, büntetésüket az itélet jogerőre emelkedése előtt meg nem kezdhetik.
337. § Annak, a ki a fellebbezést bejelentette, jogában áll a bejelentési határidő leteltét követő öt nap alatt a fellebbezés okainak kifejtését benyujtani vagy jegyzőkönyvbe mondani (324. §).
A fellebbezésnek bejelentéséből vagy megokolásából határozottan ki kell tünnie, hogy a fellebbező az itéletnek mely pontjait tartja sérelmeseknek (332. § 1-3. pontjai) és hogy minő semmisségi okokat kiván érvényesiteni, ugyszintén, hogy mely egyenkint és világosan megjelölendő körülményekre akarja az állitott semmisséget alapitani, mert különben a fellebbezésre vagy semmisségi okokra a felsőbb biróság nem lesz figyelemmel. A vádlott fellebbezésének bejelentésében vagy megokolásában idevonatkozólag előforduló hiányok azonban az ő birósági kihallgatása utján lehetőleg pótlandók.
A fellebbezés és megokolása a fellebbezés okainak kifejtésére nyitva álló határidőn belül módositható vagy kiegészithető.
A fellebbező a dandárbiróság itélete ellen irányuló fellebbezésének bejelentésekor vagy megokolásában uj tényekre és bizonyitékokra is hivatkozhatik a nyomós voltuk meg-megitélésére szolgáló összes körülmények pontos megjelölésével.
338. § A fellebbezés bejelentéséről és a megokolás benyujtásáról az ellenfelet értesiteni kell.
Ez az értesitést követő három nap alatt a fellebbezés bejelentésére és megokolására vonatkozó ügyiratokat (jegyzőkönyveket) a biróságnál megtekintheti és lemásolhatja, valamint ellenészrevételeit benyujthatja vagy jegyzőkönyvbe mondhatja (324. §).
Ezekben az ellenészrevételekben szabadságában áll abban az esetben, ha a fellebbező a 337. § utolsó bekezdésében foglalt jogával élt, a maga részéről is uj bizonyitékok felvételét inditványozni nyomós voltuk kimutatása mellett.
339. § Az ellenészrevételek beérkezte vagy a rájuk vonatkozó lemondás után vagy a három napos határidő letelte után az ügyiratok a felsőbb foku biróság elé terjesztendők.
340. § A fellebbezést mindenekelőtt a honvéd ügyészszel kell betekintés végett közölni.
A hadosztálybiróság a fellebbezést mint meg nem engedetet visszautasitja:
1. ha nem jogosult egyén használta, vagy ha elkésve vagy a fellebbezőnek a perorvoslatról való jogérvényes lemondása után terjesztették elő.
2. ha azok a pontok, a melyek ellen a fellebbezés irányul, világosan ki nem vehetők vagy ha a semmisségi okok, a melyek miatt a fellebbezés kizárólag történt, egyenkint és határozottan megjelölve nincsenek és e hiány a perorvoslatot használó vádlott birósági kihallgatásával sem volt megszüntethető.
A visszautasitás ellen, a melyet a honvéd ügyészszel is közölni kell, a fellebbező az értesitést követő három nap alatt felfolyamodással élhet a legfelsőbb honvéd törvényszékhez.
A hadosztálybiróság az ügyiratok kiegészitését is elrendelheti vagy a dandárbiróságtól felvilágositásokat kérhet.
341. § A fellebbezés elfogadásának esetében a hadosztálybiróság megvizsgálja, vajjon a 337. és 338. § szerint bejelentett uj tények és bizonyitékok nyomósak-e. Ha nem nyomósak, akkor a biróság a bizonyitásra vonatkozó inditványt azonnal visszautasitja.
A dandárbiróság által már felvett bizonyitékok ujrafelvételének csak akkor van helye, ha a biróság az ismétlést az elsőfoku biróság itéletében foglalt ténybeli megállapitások helyességére nézve fennforgó nyomatékos kétség miatt szükségesnek tartja.
Uj bizonyitásfelvételnek vagy a felvétel ismétlésének szüksége esetében azt a biróság a körülményekhez képest kiküldött biró által is foganatosithatja, a midőn a 251. § 3. bekezdésének rendelkezései megfelelően alkalmazandók. Más esetben a bizonyitásfelvétel a fellebbezési tárgyalásnak tartandó fenn.
342. § Ha a fellebbezést csak a büntetés kiszabásának kérdésében használták és a fellebbezési biróság előtt uj bizonyitásfelvételre szükség nincs, a fellebezési biróság zárt ülésben, a melyen a fellebbezési biróság tagjain és a jegyzőkönyvvezetőn kivül csak a honvéd ügyész vesz részt, a nem állandó birák megesketése s a tárgyalásvezető előadásának és inditványának, valamint a honvéd ügyésznek meghallgatása után határoz. A fellebbezési biróság az ügy érdemében itélettel, egyébként végzéssel határoz.
343. § Ha a 340. § 2. bekezdésében és a 342. §-ban emlitett esetek egyike sem forog fenn, a hadosztálybiróság annyiban is, a mennyiben a fellebbezés a büntetés kiszabása ellen irányul, nyilvános fellebbezési tárgyalást tüz ki. Meghatározza a tárgyalás helyét és idejét, intézkedik a fellebbezési biróság alakitása és a szükséghez képest a tanuknak és szakértőknek megidézése iránt (247. § 5. és 6. bekezdése).
A biróság oly esetben, midőn a vádlott jelenlétét az igazság kideritése szempontjából szükségesnek tartja, intézkedik a vádlott elővezetése vagy megidézése iránt (247. § 1. és 2. bekezdése), más esetben a vádlottat a kitüzött határnapról legalább három nappal előbb, oly megjegyzéssel értesiti, hogy szabadságában áll a fellebbezési tárgyaláson személyesen megjelenni vagy magát védővel képviseltetni, a fogva levő vádlottat pedig oly megjegyzéssel, hogy a jelenlétre nincs ugyan igénye, de magát védővel képviseltetheti.
A védőt a vádlottal egyidejüleg kell a tárgyalás határnapjáról értesiteni, ha a tárgyalás kitüzése idejében a biróság előtt ismeretes. A 88. § 2. bekezdése alapján kirendelt védőt a tárgyalásra idézni kell (280. § 3. bekezdése).
A tárgyalás határnapja a honvéd ügyészszel idejekorán közlendő.
A magánpanaszost és a sértettet a kitüzött tárgyalásról idejekorán oly megjegyzéssel kell értesiteni, hogy azon megjelenni szabadságukban áll. Ha a magánpanaszos vagy a vádlott törvényes képviselője fellebbezéssel élt, a tárgyalás határnapjáról idejekorán oly megjegyzéssel értesitendő, hogy a biróság a fellebbezés fölött, a fellebbezés kifejtésében előadottak figyelembevételével elmaradásuk esetében is fog a törvénynek megfelelően határozni.
Egyebekben a fellebbezési tárgyalás előkészitésére nézve a 248., 249. és 253. § rendelkezései megfelelően alkalmazandók.
344. § A fellebbezési tárgyalásra, a mennyiben a 345-351. §-ok eltérést nem állapitanak meg, a XVIII. fejezet rendelkezései megfelelően alkalmazandók.
345. § A fellebbezési tárgyalást a honvéd ügyész jelenlétében kell megtartani.
A nem állandó birák megesketése és a netalán megidézett tanuknak és szakértőknek név szerint felhivása után a tárgyalásvezető vagy a társbiróként közrevont második igazságügyi tiszt az ügyet a tanuk és a szakértők távollétében véleménynyilvánitás és inditványtétel nélkül előadja ugy, hogy csak a tényállásra és a mennyire a fellebbezés megitéléséhez szükséges, az ügy eddigi lefolyására, továbbá a fellebbezés kifejtésének lényegére s az igy előálló vitás pontokra terjeszkedik ki.
Mindenesetre fel kell olvasni az elsőfoku itéletnek fellebbezéssel megtámadott részét indokaival együtt és ha a tárgyalásvezető czélszerünek tartja, az elsőfoku főtárgyalásról szerkesztett jegyzőkönyvet is.
346. § Ezután, ha jelen van, a vádlott hallgatandó ki, a minek megtörténtével a netalán megidézett tanuk és szakértők kihallgatása s egyéb bizonyitásfelvétel következik.
Az ügy előadásakor, valamint a bizonyitás felvételekor a dandárbiróság haditörvényszéke előtt kihallgatott, de a fellebbezési tárgyalásra meg nem idézett részestársak, tanuk és szakértők vallomásáról szóló jegyzőkönyvek, tekintet nélkül a 288. § előfeltételeire, felolvashatók. A meg nem jelent vádlott vallomása, valamint mindazok az iratok, a melyeknek felolvasása az elsőfoku főtárgyaláson meg van engedve, a fellebbezési tárgyaláson szintén felolvashatók.
347. § A bizonyitásfelvétel befejezése után az, a ki fellebbezett vagy a fellebbezést képviselni hivatva van, a fellebbezés megokolására s utána az ellenfél, válaszának előadására felhivandó. A honvéd ügyész akkor is jogositva van véleményt nyilvánitani, ha a fellebbezést a magánpanaszos terjesztette elő. A megjelent vádlottat (védőjét, törvényes képviselőjét) illeti az utolsó felszólalás joga.
348. § A fellebbezési biróság az elsőfoku biróságnál felvett és az esetleg a 341. § szerint foganatositott bizonyitásra alapitja határozatát. A fellebbezési biróság itélettel határoz.
A fellebbezési biróság, ha a fellebbezést mint meg nem engedettet (337. § 2. bekezdése) vagy alaptalant vissza nem utasitja, az ügy érdemében a nélkül, hogy a tett inditványokhoz kötve volna, ama szabályok szerint itél, a melyek a hadosztálybiróságok elsőfoku itéleteinek hozására meg vannak állapitva, a mennyiben ez a törvény alább eltérő rendelkezést nem tartalmaz.
349. § Ha a 358. § 1-5. pontjaiban felsorolt semmisségi okok valamelyike forog fenn, a fellebbezési biróság a dandárbiróság itéletét feloldja s az elsőfoku biróságot ujabb tárgyalásra utasitja.
Ha a dandárbiróság helytelenül állapitotta meg saját tárgyi illetékességét (358. § 6. pontja), a fellebbezési biróság az ügyet az itélet feloldása mellett az illetékes helyre teszi át, ha azonban az ügyre nézve elsőfokban hadosztálybiróság illetékes, a fellebbezési biróság a honvéd ügyész inditványára, a vádlott beleegyezésével és 302. § 3. bekezdésében foglalt előfeltételek szem előtt tartásával, érdemben határozhat.
Ha a dandárbiróság helytelenül nyilvánitotta magát illetéktelennek, vagy a vádat nem birálta el teljesen (358. § 6. és 7. pontja), a fellebbezési biróság tárgyalás tartására és itélet hozására utasitja az elsőfoku biróságot, a mely az utóbbi esetben az elintézetlen vádpontok elbirálására szoritkozik.
A fellebbezési biróságnak azonban az 1. és 3. bekezdés esetében is joga van azonnal vagy későbbi ülésben, szükség esetében az első fokon tartott tárgyalás ismétlése vagy kiegészitése s a hiányosnak talált perbeli cselekmény kijavitása után, az ügy érdemében határozni.
350. § Az itéletet a fellebbezési biróság csak megtámadott részében vizsgálja felül.
Ha azonban a biróság bárki által használt fellebbezés alkalmával arról győződik meg, hogy a dandárbiróság saját tárgyi illetékességét helytelenül állapitotta meg (358. § 6. pontja), hogy a törvényt valamelyik vádlott terhére helytelenül alkalmazta (358. § 9-11. pontjai), vagy hogy azok az okok, a melyeken az itéletnek valamelyik vádlott javára szóló rendelkezése alapszik, más vádlott-társ javára is fennforognak, a fellebbezési biróság hivatalból akként jár el, mintha megfelelő fellebbezés használtatott volna. Ilyenkor a fellebbezési biróság a honvéd ügyész meghallgatása után zárt ülésben (342. §), akkor is azonnal határozhat, ha egyhangulag azt találja, hogy a honvéd büntetőbiráskodásnak nincs helye, vagy ha a törvénynek valamelyik vádlott terhére történt helytelen alkalmazása esetében a honvéd ügyész a határozattal egyetért.
Ha a fellebbezés kizárólag a vádlott javára használtatott, sem a fellebbezési biróság, sem pedig a dandárbiróság, a mely a 349. § értelmében az ügy ujabb tárgyalására utasittatott, nem szabhat ki a vádlottra sulyosabb büntetést, mint a minőt az elsőfoku itélet megállapitott.
351. § A fellebbezési biróság határozatát a vádlottal, ha azt nyilvános tárgyaláson jelenlétében már amúgy is ki nem hirdették, a dandárbiróság közli.
A fellebbezési biróság határozatáról a dandárbiróság a magánpanaszost és a vádlott törvényes képviselőjét is értesiti abban az esetben, ha fellebbeztek és a határozat nem fellebbezési tárgyaláson hozatott.
352. § A hadosztálybiróságoknak a fenti rendelkezésekhez képest hozzájuk jutott fellebbezés fölött hozott itéletei ellen csakis a jogegység érdekében van semmisségi panasznak helye, kivéve a 349. § 2. bekezdésében emlitett azt az esetet, a melyben a hadosztálybiróság első fokon itélkezik.
353. § A legfelsőbb honvéd törvényszék a hozzá intézett fellebbezés folytán ülésen kivül is elrendelheti az ügyiratok kiegészitését és kivánhat felvilágositásokat az elsőfoku biróságtól vagy az illetékes parancsnoktól.
A fellebbezés fölött a legfelsőbb honvéd törvényszék zárt ülésben (64. §), a melyen a tanácstagokon és a jegyzőkönyvvezetőn kivül csak a honvéd koronaügyész vesz részt, a nem állandó tanácstagok megesketése és az előadóul kijelölt tanácsos előadásának és inditványának, valamint a honvéd koronaügyésznek meghallgatása után határoz. A legfelsőbb honvéd törvényszék az ügy érdemében itélettel, egyébként végzéssel határoz.
354. § Ha a legfelsőbb honvéd törvényszék a fellebbezést, mint meg nem engedettet, vissza nem utasitja, az ügy érdemében határoz és ez alkalommal a fellebbezéssel megtámadott pontokra szoritkozik s a haditörvényszéknek a vádlott bűnösségére és az alkalmazandó büntető rendelkezésre vonatkozó határozatát veszi alapul. Ha a büntetést egy vagy több vádlott-társ javára oly okokból mérsékli, a melyek a többiek javára is fennforognak, akkor hivatalból akként kell eljárnia, mintha ezek a vádlott-társak is fellebbeztek volna.
Ha a legfelsőbb honvéd törvényszék bárkinek fellebbezése folytán arról győződik meg, hogy a hadosztálybiróság a honvéd büntetőbiráskodást helytelenül állapitotta meg (358. § 6. pontja), vagy hogy a törvény valamelyik vádlott terhére helytelenül alkalmaztatott (358. § 9-11. pontjai), akkor hivatalból akként jár el, mintha a szóban forgó semmisségi ok semmisségi panaszszal érvényesittetett volna. Ilyenkor a nélkül, hogy a tanács összeállitásán változtatni kellene, a legfelsőbb honvéd törvényszék a honvéd koronaügyész meghallgatása után azonnal határoz, ha a tárgyi illetéktelenség semmisségi okát egyhangulag megállapitottnak találja, vagy ha a törvénynek valamelyik vádlott terhére történt helytelen alkalmazása esetében a koronaügyész a határozattal egyetért.
Ha a fellebbezés kizárólag a vádlott javára használtatott, a legfelsőbb honvéd törvényszék nem szabhat ki a vádlottra sulyosabb büntetést, mint a milyent az elsőfoku itélet megállapitott.
355. § Ha a fellebbezésen kivül a fellebbező vagy más jogosult egyén semmisségi panaszszal is élt, a legfelsőbb honvéd törvényszék a semmisségi panasz elintézése után, vagy ha azt zárt ülésben tárgyalja, elintézése alkalmával, a honvéd koronaügyész meghallgatása után, zárt ülésben a fellebbezés fölött is határoz.
356. § A legfelsőbb honvéd törvényszék itéletét a vádlottal a hadosztálybiróság közli.
Azt a magánpanaszost és azt a törvényes képviselőt, a ki fellebbezéssel élt, a hadosztálybiróság értesiti a legfelsőbb honvéd törvényszék határozatáról.
A legfelsőbb honvéd törvényszék, ha itélete, vagy a határozat következtében jogerőssé vált elsőfoku itélet halálbüntetésre szól, az ügyiratokat visszaküldésük előtt Ő Felsége elhatározásának kieszközlése végett a honvédelmi ministerhez juttatja el. Az ügyiratokhoz a legfelsőbb honvéd törvényszéknek a netalán fennforgó kegyelmi okok tárgyában zárt ülésben a honvéd koronaügyész meghallgatása után szerkesztett véleményét csatolni kell.
357. § Semmisségi panasznak a hadosztálybiróságok elsőfoku itéletei ellen van helye.
Semmisségi panasznak helye van a vádlottnak mind javára, mind terhére, de mindig csak a 358. §-ban felsorolt semmisségi okok alapján.
Semmisségi panaszszal a vádlott javára úgy ez maga, mint a 325. §-ban megnevezett egyének, a vádlott terhére pedig a honvéd ügyész és a magánpanaszos élhetnek.
A hadosztálybiróságnak illetéktelenséget kimondó itélete ellen mind a honvéd ügyész és a magánpanaszos, mind a vádlott emelhet semmisségi panaszt.
A hadosztálybiróság itélete ellen azon az okon, hogy ez a honvédbiróságok illetékességét helytelenül állapitotta meg, a vádlott és a honvéd ügyész semmisségi panaszszal élhet.
358. § Semmisségi okok:
1. ha a haditörvényszék nem volt kellőképen alakitva, ha nem volt az egész tárgyaláson valamennyi biró jelen, ha az itélethozásban a törvény szerint kizárt vagy idejekorán és jogosan kifogásolt biró vett részt;
2. ha a főtárgyalást kötelező védelem esetében a védőnek, vagy ha bármely esetben oly más egyénnek jelenléte nélkül tartották meg, a kinek jelenléte a törvény szerint feltétlenül szükséges;
3. ha oly szabály sértetett meg vagy mellőztetett, a melynek megtartását a törvény kifejezetten semmisség terhe alatt rendeli, vagy ha a főtárgyaláson a perorvoslatot használónak ellenzése daczára oly megállapitásról vagy oly nyomozó cselekményről szóló iratot olvastak fel, a mely a törvény szerint semmis;
4. ha a főtárgyaláson a perorvoslatot használónak valamely inditványa fölött határozat nem hozatott, vagy ha az inditványa ellenére hozott közbeszóló határozattal oly törvények vagy az eljárás oly alapelvei lettek mellőzve vagy helytelenül alkalmazva, a melynek figyelembe vétele a bűnvádi üldözést és a védelmet biztositó eljárás lényegéhez tartozik, vagy ha az elnöknek valamely intézkedése a védelmet a határozathozásra nézve lényeges irányban törvényellenesen korlátolta:
5. ha a haditörvényszék határozatának döntő tényekre (307. § 6. és 7. pontja és 308. § 1-6. pontjai) vonatkozó része érthetetlen, hiányos vagy önmagának ellentmondó, vagy ha e résznek indokolása hiányzik, vagy ha az indokolásnak az ügyiratok közt levő okiratok tartalmára vagy a birósági vallomásokra vonatkozó adatai magukkal az okiratokkal vagy a kihallgatási és az ülési jegyzőkönyvekkel lényeges ellentmondásban vannak;
6. ha a haditörvényszék saját tárgyi illetékességét helytelenül állapitotta meg, vagy a saját illetéktelenségét helytelenül mondotta ki;
7. ha az itélet a vádat teljesen nem birálja el, vagy
8. ha az itélet a vádon a 302. § rendelkezéseinek ellenére tulment;
9. ha az itélet törvényt, jogi alapelvet, katonai szolgálati utasitást vagy katonai szolgálati alapelvet megsértett vagy helytelenül alkalmazott abban a kérdésben:
a) vajjon a vádlott terhére rótt tett bűntettet, vétséget vagy más, a honvéd biróságok illetékessége alá tartozó bűncselekményt képez-e,
b) vajjon forognak-e fenn oly körülmények, a melyek következtében a cselekmény büntethetősége ki van zárva vagy megszűnt, vagy üldözhetősége ki van zárva,
c) vajjon a szükséges vád vagy az illetékes parancsnoknak a vád emelésére szükséges utasitása hiányzik-e,
d) vajjon az eljárást a magánpanaszosnak szükséges kivánata nélkül inditották, vagy akarata ellenére folytatták-e;
10. ha az itélet alapjául szolgáló tett valamely törvénynek, jogi alapelvnek, katonai szolgálati utasitásnak vagy katonai szolgálati alapelvnek helytelen magyarázása folytán olyan büntető rendelkezés alá vonatott, a mely rá nem alkalmazható;
11. ha a haditörvényszék a büntetés kiszabásánál büntető hatalmát, vagy a büntetési tételnek a katonai büntetőjogban kifejezetten megjelölt sulyositó vagy enyhitő körülményekkel vont határait, vagy a büntetés átváltoztatására vagy enyhitésére vonatkozó jogának korlátait átlépte, vagy a 379. § 3. bekezdésének és a 400. § 4. bekezdésének rendelkezéseit megsértette vagy helytelenül alkalmazta.
359. § A 358. § 3. és 4. pontja alatt emlitett semmisségi okok a vádlott javára nem érvényesithetők, ha nyilvánvaló, hogy az alaki sérelem a határozatot a vádlottra hátrányosan nem befolyásolhatta. A vádlott terhére pedig csak akkor érvényesithetők, ha kitünik, hogy az alaki sérelem a határozatra a vád érdekét sértő befolyást gyakorolhatott és ezenfelül a honvéd ügyész miatta felszólalt, a haditörvényszék határozatát kérte s mindjárt e határozat megtagadása után a semmisségi panaszra jogát fenntartotta.
Felmentő itélet ellen semmisségi panasz a vádlott javára csak a 358. § 9. a) és 10. pontja alatt felsorolt semmisségi okokból és csak akkor emelhető, ha a felmentés oly körülmények miatt történt, a melyek a tett büntethetőséget kizárják vagy megszüntetik.
360. § Oly eljárási szabály megsértése miatt, a mely a vádlott javára szolgál, a vádlott terhére semmisségi panaszszal élni nem lehet.
361. § A semmisségi panasz bejelentésére és kifejtésére, az ellenészrevételek benyujtására és az ügyiratoknak a legfelsőbb honvéd törvényszék elé terjesztésére a 335. §, a 337. § 1-3. bekezdései, a 338. § 1. és 2. bekezdése és a 339. § megfelelően alkalmazandók; ugyanez áll a 353. § 1. bekezdésére is, ha a legfelsőbb honvéd törvényszék az ügyiratok kiegészitését látja szükségesnek.
362. § A kellő időben bejelentett semmisségi panasznak felfüggesztő hatálya van.
A 336. § 2. bekezdése megfelelően alkalmazandó.
363. § A legfelsőbb honvéd törvényszéknek a 64. § szerint alakitott tanácsa a nem állandó tanácstagok megesketése és a honvéd koronaügyész meghallgatása után, zárt ülésben (353. § 2. bekezdése) határoz, ha a honvéd koronaügyész maga vagy az előadóul kijelölt tanácsos a 364. és 365. §-ban megjelölt határozatok valamelyikét inditványozza.
364. § A zárt ülésben tartott tanácskozás alkalmával a semmisségi panasz azonnal visszautasitható:
1. ha azt a tanács meg nem engedettnek találja, vagyis ha nem jogosult egyén által vagy elkésve emeltetett, vagy ha a semmisségi panasz a perorvoslatot használónak a perorvoslatról való jogérvényes lemondása után terjesztetett elő, vagy ha a semmisségi panaszban a 358. §-ban felsorolt semmisségi okok egyike sincs világosan és határozottan megjelölve, kivált ha az a körülmény, a mely a semmisségi okot megállapithatná, kifejezetten vagy világos utalással megemlitve nincs (340. § 2. bekezdésének 2. pontja);
2. ha az érvényesitett semmisségi ok a legfelsőbb honvéd törvényszéknek ugyanabban az ügyben hozott határozata folytán már elenyészett;
3. ha semmisségi panasz a 358. § 1-8. pontjaiban felsorolt semmisségi okokra támaszkodik s az eljáró tanács egyhangulag úgy találja, hogy az minden további tárgyalás nélkül, mint nyilvánvalóan alaptalan, elvetendő.
365. § A legfelsőbb honvéd törvényszék a vádlott javára emelt semmisségi panasz fölött zárt ülésben tartott tanácskozás alkalmával a semmisségi panasznak a honvéd koronaügyész beleegyezésével azonnal helyt adhat, ha kiderül, hogy uj főtárgyalás tartása elkerülhetetlen, annak pedig, hogy a legfelsőbb honvéd törvényszék az ügy érdemében határozzon, még nincs helye.
A zárt ülésben tartott tanácskozáson el lehet továbbá rendelni, hogy az állitólagos alaki sérelem felől ténybeli felvilágositások szereztessenek be.
366. § A zárt ülésben a legfelsőbb honvéd törvényszék az ügy érdemében itélettel, egyébként végzéssel határoz.
367. § Ha a 364. és a 365. §-ban foglalt előfeltételek fenn nem forognak, vagy ha a zárt ülésben a 364. § 3. pontja szerint egyhangu határozat nem jön létre, a legfelsőbb honvéd törvényszék elnöke tárgyalást tüz ki, a melyre a nyilvánosság és a rendfenntartás tekintetében a 256-272. §-ok rendelkezései megfelelően alkalmazandók.
368. § A tárgyalás határnapja a honvéd koronaügyészszel idejekorán közlendő.
A vádlottat a kitüzött határnaptól legkésőbb nyolcz nappal a tárgyalás előtt oly megjegyzéssel kell értesiteni, hogy szabadságában áll a tárgyaláson személyesen megjelenni vagy magát védővel képviseltetni, ellenben a fogva levő vádlott oly értelemben értesitendő, hogy a jelenlétre nincs ugyan igénye, de magát védővel képviseltetheti.
A védőt, ha a biróság előtt ismeretes, a vádlottal egyidejüleg kell a tárgyalás határnapjáról értesiteni. A 88. § 1. vagy 2. bekezdése alapján kirendelt védőt a tárgyalásra idézni kell.
A magánpanaszost és a sértettet a kitüzött tárgyalásról idejekorán oly megjegyzéssel kell értesiteni, hogy azon megjelenni szabadságukban áll. Ha a magánpanaszos vagy a vádlott törvényes képviselője semmisségi panaszszal élt, a kitüzött tárgyalásról idejekorán oly megjegyzéssel értesitendő, hogy a biróság a panasz fölött a panasz kifejtésében előadottak figyelembevételével elmaradásuk esetében is fog a törvénynek megfelelően határozni.
369. § A tárgyaláson a honvéd koronaügyésznek és kötelező védelem esetében a védőnek is jelen kell lennie.
Ha a tanács a 67. § 1. pontja szerint alakult meg, a tárgyalás úgy kezdődik, hogy a tanácselnök a nem állandó tagokat megesketi. (276. §)
A megesketés után, vagy ha a tanács a 67. § 2. pontja értelmében alakult, mindjárt a tárgyalás megnyitása után, a legfelsőbb honvéd törvényszéknek előadóul kijelölt egyik tanácsosa az elnök felhivására vázolja a bűnvádi eljárás eddigi menetét és megjelöli a perorvoslat használója által felhozott semmisségi okokat s az ennek következtében fennforgó vitás pontokat a nélkül, hogy a hozandó határozatra nézve véleményt nyilvánitana.
370. § Az előadó után a perorvoslat használóját, még pedig, ha a semmisségi panaszt honvéd ügyész emelte, a honvéd koronaügyészt illeti a szó a semmisségi panasz megokolása végett s utána az ellenfél válaszának előterjesztése végett. A honvéd koronaügyész akkor is jogositva van véleményt nyilvánitani, ha a semmisségi panaszt a magánpanaszos emelte. A vádlottat vagy védőjét illeti mindenesetre az utolsó felszólalás joga. Ha a vádlott, a védő, a törvényes képviselő vagy a netalán fellépett magánpanaszos meg nem jelent, a semmisségi panaszaikat tartalmazó iratokat vagy ellenészrevételeiket fel kell olvasni. Ha a védő meg nem jelent vagy idő előtt eltávozott és a védelem kötelező, a tárgyalás félbeszakitandó vagy elnapolandó, a mennyiben más védő közrevonása (268. § 2. bekezdése) azonnal nem lehetséges. A szabályszerüen megidézett s igazolatlanul elmaradt vagy az idő előtt eltávozott védővel szemben a 280. § 3. bekezdéseinek rendelkezései szerint kell eljárni.
Az előterjesztések után az elnök a tárgyalást befejezettnek nyilvánitja és a tanács a tanácskozó helyiségbe visszavonul.
Egyebekben a legfelsőbb honvéd törvényszéknél tartott tárgyalásra a 296. §-nak, a 297. § 2. és 3. bekezdésének és a 298. §-nak, továbbá a 317. és a 319. §-nak, valamint a 321. § 2-4. bekezdésének rendelkezései megfelelően alkalmazandók.
371. § A legfelsőbb honvéd törvényszék az előterjesztett inditványoktól függetlenül, itélet alakjában hozza határozatát.
Ha a legfelsőbb honvéd törvényszék a semmisségi panaszt meg nem engedettnek (364. § 1. és 2. pontja) vagy alaptalannak találja, kimondja, hogy annak hely nem adható.
Ha a semmisségi panasz alapos, a legfelsőbb honvéd törvényszék az itéletet megtámadott és a semmisségi ok által érintett részében feloldja s a továbbiak iránt a semmisségi okok különféleségéhez képest a következő szabályok szerint rendelkezik és jár el:
1. ha a 358. § 1-5. pontjai alatt felsorolt semmisségi okok valamelyike forog fenn, a legfelsőbb honvéd törvényszék uj főtárgyalást rendel s e végett az ügyet az elsőfoku birósághoz utasitja.
2. ha a haditörvényszék helytelenül állapitotta meg a honvédbiróságok illetékességét (358. § 6. pontja), a legfelsőbb honvéd törvényszék a bűnvádi ügyet az illetékes hatósághoz teszi át s egyuttal határoz a fölött, hogy a vádlott vizsgálati fogsága fenntartandó-e vagy sem (300. § 3. bekezdése);
3. ha a haditörvényszék saját illetéktelenségét helytelenül mondotta ki, vagy ha a vádat nem birálta el teljesen (358. § 6. és 7. pontja), a legfelsőbb honvéd törvényszék uj tárgyalás tartására és uj itélet hozására utasitja a biróságot, a mely az utóbbi esetben az elintézetlen vádpontok elbirálására szoritkozik;
4. minden más esetben a legfelsőbb honvéd törvényszék az ügy érdemében határoz és határozatát azokra a tényekre alapitja, a melyeket a haditörvényszék a vád tullépése nélkül (358. § 8. pontja) megállapitott. De ha a legfelsőbb honvéd törvényszék úgy találja, hogy az itéletben és indokaiban azok a tények, a melyekre a törvény helyes alkalmazásával az itéletet alapitani kellene, nincsenek megállapitva, az ügyet uj tárgyalás és határozathozás végett az elsőfoku birósághoz utasitja.
Az 1. és a 4. pont esetében belátása szerint élhet a legfelsőbb honvéd törvényszék azzal a jogával, a melynél fogva az illetékes parancsnok helyett más ugyanolyan hatáskörü parancsnokot küldhet ki.
372. § Ha a semmisségi panasz az itéletnek csak egyes rendelkezései ellen irányul s a legfelsőbb honvéd törvényszék ugy találja, hogy ezek az itélet egyéb tartalmától különválaszthatók, jogában áll a megtámadott itéletet csak részben feloldani. Ugyanez áll abban az esetben is, ha a megtámadott itélet több bűncselekményt ölel fel s közülük a semmisségi panasz csak egyes bűncselekményekre vonatkozó eljárás vagy határozat ellen irányul és egyszersmind az eljárásnak részben szükséges ismétlése kivihető, vagy ezekre az egyes bűncselekményekre nézve az eljárásnak ily ismétlése nélkül is uj határozathozás lehetséges.
373. § A legfelsőbb honvéd törvényszéknek ama semmisségi okok elbirálására kell szoritkoznia, a melyeket a perorvoslat használója kifejezetten vagy világos utalással érvényesitett. De ha a legfelsőbb honvéd törvényszék bárki által emelt semmisségi panasz alkalmával arról győződik meg, hogy a hadosztálybiróság a honvéd büntetőbiráskodást helytelenül állapitotta meg (358. § 6. pontja), vagy hogy a törvény valamelyik vádlott terhére helytelenül alkalmaztatott (358. § 9-11. pontjai), vagy azok az okok, a melyeken az itéletnek valamelyik vádlott javára szóló rendelkezése alapszik, más vádlott-társnak is javára szolgálnak, ezekben az esetekben a legfelsőbb honvéd törvényszék anélkül, hogy a tanács összeállitása megváltoznék, hivatalból akként jár el, mintha az illető semmisségi ok is érvényesittetett volna.
Ilyenkor a legfelsőbb honvéd törvényszék a zárt ülésben (363. §) a honvéd koronaügyész meghallgatása után akkor is azonnal határozhat, ha egyhangulag azt találja, hogy a honvéd büntetőbiráskodásnak helye nincs, vagy ha a törvénynek a vádlott terhére történt helytelen alkalmazása esetében a honvéd koronaügyész a határozattal egyetért.
Ha a semmisségi panasz kizárólag a vádlott javára használtatott, a legfelsőbb honvéd törvényszék nem szabhat ki a vádlottra sulyosabb büntetést, mint a minőt a megtámadott itélet megállapitott.
374. § A legfelsőbb honvéd törvényszéknek a 371-373. §-ok eseteiben hozott itéletét lényeges indokaival együtt a tanácselnök, mihelyt a tanács az ülésterembe visszatért, élőszóval kihirdeti (312. §). Az itélet kiállitására s a jegyzőkönyvek vezetésére a 307-310. §-okban, továbbá a 312. § 2. bekezdésében és a 314-316. §-okban foglalt szabályok megfelelően alkalmazandók, az itéletnek vagy az itéleti indokoknak irásbafoglalása azonban bonyolultabb esetekben legkésőbb nyolcz napra az itélethirdetéstől számitva elhalasztható.
375. § A zárt ülésben (364. és 365. §) hozott, valamint a vádlott távollétében kihirdetett legfelsőbb honvéd törvényszéki határozatot a vádlottal a hadosztálybiróság közli.
A zárt ülésben hozott határozatról a hadosztálybiróság értesiti azt a magánpanaszost és azt a törvényes képviselőt is, a ki semmisségi panaszszal élt.
A legfelsőbb honvéd törvényszék, ha itélete, vagy a határozata következtében jogerőssé vált elsőfoku itélet halálbüntetésre szól, az ügyiratokat visszaküldésük előtt Ő Felsége elhatározásának kieszközlése végett a honvédelmi ministerhez juttatja el. Az ügyiratokhoz a legfelsőbb honvéd törvényszéknek a netalán fennforgó kegyelmi okok tárgyában zárt ülésben a honvéd koronaügyész meghallgatása után szerkesztett véleményét csatolni kell.
376. § A honvéd koronaügyész a dandár- és a hadosztálybiróságoknak mindazok ellen a jogerős itéletei ellen, a melyek a törvény megsértésén vagy helytelen alkalmazásán alapulnak, továbbá e biróságoknak minden törvényellenes végzése vagy intézkedése ellen, a mely tudomására jut, a honvédelmi minister meghagyásából a jogegység érdekében bármikor, még pedig abban az esetben is élhet semmisségi panaszszal, ha a törvényes határidőn belül a semmisségi panasz perorvoslatát senki sem vette igénybe.
Az illetékes parancsnokok kötelesek azokat az eseteket, a melyeket ily semmisségi panaszra alkalmasaknak tartanak, a honvédelmi ministernek bejelenteni.
377. § A jogegység érdekében használt semmisségi panaszt általában a 367-374. §-okban foglalt szabályok szerint kell tárgyalni, de azzal az eltéréssel, hogy a tárgyaláson csupán a honvéd koronaügyész vesz részt, minélfogva a tárgyalás határnapjáról sem a vádlott, sem más egyének nem értesitendők.
378. § Ha a legfelsőbb honvéd törvényszék a jogegység érdekében használt semmisségi panaszt alaposnak találja, itélettel kimondja, hogy a kérdéses bűnvádi ügyben a megtámadott végzés vagy intézkedés, a követett eljárás vagy a hozott itélet a törvényt megsértette. Ellenkező esetben a semmisségi panaszt itélettel elutasitja. A törvény megsértését megállapitó határozat a vádlottra rendszerint nem bir hatálylyal.
Ha azonban a vádlott a törvény megsértésével hozott itélettel büntetésre volt itélve, a legfelsőbb honvéd törvényszék a körülményekhez képest őt felmenti, vagy ellene enyhébb büntetési tételt alkalmaz, vagy az ellene folyamatban volt eljárás ujrafelvételét, más parancsnok kiküldésével vagy a nélkül, elrendeli.
Ha a legfelsőbb honvéd törvényszék azt látja, hogy az ügy nem tartozik a honvéd büntetőbiráskodás alá, az itéletet feloldja és a bűnvádi ügyet az illetékes hatósághoz teszi át.
A legfelsőbb honvéd törvényszék itéletét a 2. és a 3. bekezdés esetében az elsőfoku biróság közli a vádlottal.
Ha a vádlottat a legfelsőbb honvéd törvényszék itélete felmenti, a vádlott vagy hozzátartozói (389. §) nem kivánhatják az itélet közzétételét a hivatalos lapban vagy költségükön más hirlapokban is.
379. § Az a biróság, amely elé az ügy a 365. § 1. bekezdése, a 371. § 1., 3. és 4. pontja és a 378. § 2. bekezdése értelmében uj tárgyalás végett utasittatik, az eredeti vádat tartozik a tárgyalás alapjául venni, hacsak a legfelsőbb honvéd törvényszék mást nem rendelt.
A biróság kötve van ahhoz a jogi felfogáshoz, a melyből a legfelsőbb honvéd törvényszék határozatának meghozásánál kiindult.
A 373. § 3. bekezdésének rendelkezése az uj főtárgyalás alapján hozandó itéletre is irányadó.
Ez ellen az uj itélet ellen a 358. §-ban emlitett összes okokból lehet semmisségi panaszszal élni, a mennyiben azok a legfelsőbb honvéd törvényszéknek ugyanabban az ügyben hozott határozata folytán már el nem enyésztek. Éppen így használhatók ez ellen az uj itélet ellen a különben megengedett más perorvoslatok is.
380. § Az itéletekben és más bírósági kiadványokban előforduló nyilvánvaló irás- és számitáshibákat az a biróság, a melynél a hiba történt, valamelyik érdekelt kérelmére vagy hivatalból bármikor kijavithatja.
Ugyanez áll akkor is, ha a kiadvány eltér az eredeti szövegtől.
Minden hibás kiadvány kijavitandó és a kijavitás az illető irat szélén megjegyzendő.
381. § A mennyiben a törvény kivételt nem tesz (445. és 475. §), mindazok az itéletek, a melyek ellen perorvoslat egyáltalában nem használható, meghozásukkal, más itéletek pedig abban az időpontban válnak jogerősekké, a mikor rendes perorvoslattal, lemondás miatt, a határidő elmulasztása miatt, vagy a használt perorvoslat visszautasitása következtében többé meg nem támadhatók.
382. § A még végrehajtandó büntetésre szóló itéleteket, mihelyt jogerőre emelkedtek, az elsőfokban illetékes parancsnok végrehajtató záradékkal látja el.
Ez a záradék a végrehajtás elrendelését tartalmazza.
383. § Ha a hadosztálybiróságnak elsőfokban jogerőssé vált itélete halálbüntetésre szól, az illetékes parancsnok a bűnvádi ügyiratokat a nélkül, hogy a végrehajtató záradékot az itéletre rávezetné, a legfelsőbb honvéd törvényszék elé terjeszti a megkegyelmezés mellett vagy ellen szóló okokat kifejtő jelentés kiséretében.
A legfelsőbb honvéd törvényszék a 356. § 3. bekezdése értelmében tartozik eljárni.
Csak ha az ügyiratok az illetékes parancsnokhoz visszaérkeztek, vezeti ez az itéletre a végrehajtató záradékot.
384. § A végrehajtató záradékot a vádlott előtt az elsőfoku biróság hirdeti ki. Ha ez a záradék oly felsőbirósági határozatra vonatkozik, a mely a vádlott előtt még kihirdetve nem volt, ugyanakkor ezt is ki kell hirdetni előtte. Szabadlábon levő vádlott részére szóló kihirdetés végett előljáró parancsnokságát is meg lehet keresni.
A kihirdetés helyét és idejét az itéleten fel kell tüntetni.
385. § Kivánatra a biróság a sértettnek és a magánpanaszosnak, valamint azoknak, a kik az itélet ellen a vádlott javára perorvoslattal éltek, az indokokkal ellátott jogerős itélet hiteles másolatát kiszolgáltatja.
386. § Honvéd birósági bűnvádi eljárás ujrafelvételének elrendelésére és az ujrafelvétel elrendelése alapján az uj eljárás keresztülvitelére a honvéd biróságok illetékesek.
Megszünik azonban a honvéd biróságok illetékessége és a polgári büntetőbiróságok válnak illetékesekké (393. § 4. bekezdése), ha az ujrafelvételt a vádlott terhére oly időben inditványozzák, a midőn a tettesnek üldözése az ujrafelvétel tárgyát képező bűncselekmény miatt a honvéd biróságoknál a 16. § 1-3. bekezdései értelmében többé meg nem inditható. A polgári büntetőbiróságok a polgári büntetőjogot, de ha a katonai büntetőjog enyhébb, ezt alkalmazzák. Az alapperben kimondott rangvesztést az uj polgári büntetőbirósági itélet nem érinti.
A vádlott terhére a honvéd birósági bűnvádi eljárás ujrafelvételének egyáltalában nincs helye oly katonai bűntett vagy vétség miatt, a mely nem képez egyszersmind a polgári büntetőjog szerint is bűncselekményt, ha az ujrafelvétel iránt az inditvány annak a határidőnek letelte után terjesztetik elő, a melyen belül e bűncselekmény miatt a tettes üldözése a 16. § 2. bekezdése értelmében a honvéd biróságoknál meginditható.
387. § A vád emelése után jogerősen megszüntetett bűnvádi eljárás ujrafelvétele csak akkor rendelhető el, ha a tett büntethetősége elévülés folytán még meg nem szünt és ha olyan uj bizonyitékokat hoznak fel, a melyek magukban vagy a korábban beszerzett bizonyitékokkal kapcsolatban alkalmasaknak látszanak a terhelt bűnösségének bebizonyitására, vagy ha a bűnvádi eljárást azon az okon szüntették meg, hogy a vádlott meghalt (278. § 2. bekezdése) és ez a feltevés tévesnek bizonyult.
Az ujrafelvétel minden olyan cselekmény esetében a mely nem csupán a jogosult kivánatára üldözendő, csakis a vádló inditványára rendelhető el, a kinek, hogy ezt az inditványt megtehesse, az illetékes parancsnok (a parancsnokságban utódja) utasitására van szüksége.
Oly esetekben, a melyekben a bűnvádi üldözés a jogosult kivánatától függ, az ujrafelvétel csakis a magánpanaszos inditványára rendelhető el; de nincs helye az ujrafelvételnek, ha a magánpanaszos a megelőző eljárásban a bűnvádi üldözésre irányuló kivánatát visszavonta.
388. § A jogerősen elitélt az eljárás ujrafelvételét még a büntetés végrehajtása után is kivánhatja:
1. ha kiderül, hogy elitéltetését valamely okiratnak meghamisitása, hamis tanuzás, megvesztegetés, vagy harmadik személynek más bűncselekménye idézte elő;
2. ha olyan uj tények vagy bizonyitékok hozatnak fel, a melyek magukban vagy a korábban beszerzett bizonyitékokkal kapcsolatban alkalmasaknak látszanak arra, hogy az elitéltet felmentsék vagy enyhébb büntető rendelkezés alá eső bűncselekmény miatt itéljék el, vagy
3. ha ugyanarra a tettre nézve több itéletet hoztak és ezeknek az itéleteknek, valamint az alapjukul szolgáló tényeknek egybevetéséből arra a következtetésre kell jutni, hogy ugyanazt az egyént ismételve itélték el, vagy hogy egy vagy több elitélt ártatlan vagy olyan bűncselekményben bűnös, a mely enyhébb büntető rendelkezés alá esik, mint az, a mely miatt elitélték.
389. § Az elitélt javára a bűnvádi eljárás ujrafelvételét azok is inditványozhatják, a kik jogosultak volnának az ő javára fellebbezéssel vagy semmisségi panaszszal élni; az elitélt halála után vagy ha elmebetegségben szenved, e jog ezeken az egyéneken kivül az elitélt házastársát, fel- és lemenő ágbeli rokonait, testvéreit és gondnokát is megilleti.
Ha a honvédség vagy a közös hadsereg valamely parancsnoksága, ügyésze vagy ügyészi tisztje vagy birósága olyan körülményről nyer tudomást, a mely az elitélt javára a bűnvádi eljárás ujrafelvételének inditványozását indokolhatja, köteles erről ahhoz a parancsnokhoz, a ki az alapeljárásban az illetékes parancsnok jogait első fokban gyakorolta, vagy a parancsnokságban utódjához jelentést tenni. Ez értesiti az elitéltet, vagy ha ezt nem lehet, az ujrafelvételi kérelemre jogosult más egyént.
390. § A bűnvádi eljárás ujrafelvételének oly cselekmény miatt, a melynek vádja alól a vádlottat jogerősen felmentették, csak akkor van helye, ha a vádlott még életben van, a tett büntethetősége elévülés következtében még meg nem szünt és ha vagy
1. valamely okiratnak meghamisitása vagy hamis tanuzás, megvesztegetés vagy a vádlottnak vagy egy harmadik személynek más bűncselekménye idézte elő a felmentést, vagy
2. a vádlott később a cselekményt biróság előtt vagy biróságon kivül beismerte, vagy más olyan uj tények vagy bizonyitékok merültek fel, a melyek magukban vagy a korábban beszerzett bizonyitékokkal kapcsolatban alkalmasaknak látszanak a vádlott bűnösségének bebizonyitására.
Ily ujrafelvételnek csakis a 387. § 2. és 3. bekezdésében megjelölt egyének inditványára, az ott meghatározott megszoritások közt van helye.
391. § A jogerős büntető itélettel befejezett eljárás ujrafelvételének abból a czélból, hogy a vádlott ellen sulyosabb büntető rendelkezés alkalmaztassék, csak akkor van helye, ha a vádlott még életben van, a tett büntethetősége elévülés következtében még meg nem szünt, a 390. § 1. és 2. pontjában foglalt feltételek valamelyike fennforog és ezenfelül:
1. a valóban elkövetett bűntett büntetése halálbüntetés vagy életfogytig tartó szabadságvesztésbüntetés, ellenben annak a bűntettnek büntetése, a mely miatt a vádlottat elitélték, csak határozott ideig tartó szabadságvesztésbüntetés;
2. a valóban elkövetett bűntett büntetése legalább tiz évi szabadságvesztésbüntetés, holott az első itéletnél alapul vett bűntett büntetése öt évet meg nem haladó szabadságvesztésbüntetés;
3. bűntett látszik fennforogni s a vádlottat csak vétség (kihágás) miatt itéltek el, vagy
4. ha a cselekmény oly büntető rendelkezés alá esik, a mely szerint a rangvesztést ki kell mondani, holott arra a bűncselekményre, a mely miatt a vádlottat elitélték, nincs kifejezetten rangvesztés szabva és ez az itéletben nem is lett kimondva.
Ily ujrafelvételnek csak a vádló inditványára van helye, a kinek, hogy ezt az inditványt megtehesse, az illetékes parancsnok (a parancsnokságban utódja) utasitására van szüksége.
392. § Az ujrafelvételt annál a biróságnál kell inditványozni, a melynél az elsőfoku itéletet hozták.
A 324. § 2-6. bekezdései alkalmazandók.
Az ügyiratok a szükséges bizonyitásfelvétel után a legfelsőbb honvéd törvényszék elé terjesztetnek. A bizonyitásfelvétel a X. fejezet rendelkezései szerint történik, de a tanuk, ha törvényes akadály fenn nem forog, megesketendők.
Az inditványozott bizonyitásfelvétel mellőzendő, ha az elsőfoku biróság nézete szerint az ujrafelvételre irányuló inditványt azért kellene visszautasitani, mert nem jogosult egyén terjesztette elő, mert benne az ujrafelvétel alapjául szolgálható körülmények világosan és határozottan megjelölve nincsenek, vagy mert a kérelem a vádlott terhére halála után vagy a terhére rótt tett büntethetőségének elévülése után terjesztett elő vagy végül, mert a 386. § 3. bekezdésében emlitett eset forog fenn.
393. § Ha a legfelsőbb honvéd törvényszék nem találja a megállapitásokat elegendőknek arra, hogy az ujrafelvétel megengedhetősége fölött határozhasson, ülésen kivül is elrendelheti az ügyiratok kiegészitését és kivánhat felvilágositásokat az elsőfoku biróságtól vagy az illetékes parancsnoktól.
Az ujrafelvételi inditvány fölött a legfelsőbb honvéd törvényszék zárt tanácsülésben (67. § 1. pontja), az előadóul kijelölt tanácsos előadásának és a honvéd koronaügyésznek meghallgatása után rendszerint (394. §) végzéssel határoz.
Ha a legfelsőbb honvéd törvényszék az ujrafelvételt elhatározza, az illetékes parancsnok helyett más ugyanolyan hatáskörü parancsnokot küldhet ki.
Ha az ujrafelvétel elrendelésére és az uj eljárás keresztülvitelére a 386. § 2. bekezdése értelmében a polgári büntetőbiróság illetékes, a legfelsőbb honvéd törvényszék csak annak kimondására szoritkozik, hogy az ujrafelvétel megengedhető vagy meg nem engedhető. E határozatnál a katonai büntetőjog és a polgári büntetőjog közül a vádlottra nézve kedvezőbbet veszi alapul. Ha a legfelsőbb honvéd törvényszék az ujrafelvételt megengedhetőnek találja, az ügyiratokat az illetékes polgári büntetőbirósághoz juttatja. A legfelsőbb honvéd törvényszéknek az ujrafelvétel megengedhetőségét kimondó ily végzése nélkül a polgári büntetőbiróság az ujrafelvételt el nem rendelheti.
394. § A legfelsőbb honvéd törvényszék, ha az elitélt javára a bűnvádi eljárás ujrafelvételét határozza el, a honvéd koronaügyész meghallgatása után azonnal hozhat ily itéletet, a melylyel a vádlottat felmenti vagy az enyhébb büntetési tétel alkalmazása avagy a korábbi itéletben kimondott valamely jogkövetkezmény mellőzése iránt tett inditványnak helyt ad.
Az uj itéletet az elsőfoku biróság közli a vádlottal.
Azt, a ki az ujrafelvételt kérte, valamint a sértettet és magánpanaszost a legfelsőbb honvéd törvényszék határozatáról értesiteni kell.
A felmentett egyén vagy hozzátartozói (389. §) kivánhatják az itélet közzétételét a hivatalos lapban vagy költségükön más hirlapokban is.
395. § Az itélet végrehajtását sem az ujrafelvétel elrendelésére irányuló kérvény benyujtása, sem az elrendelés iránt tett inditvány, sem pedig az elrendelés maga nem akadályozza; mindazonáltal abban az esetben, ha az ujrafelvételt az elitélt javára kérik vagy inditványozzák, az illetékes parancsnok a legfelsőbb honvéd törvényszék elhatározásáig a büntetés végrehajtásának felfüggesztését elrendelheti, ha az itélet feloldása alaposan várható.
Ugyanezen előfeltételek alatt az ujrafelvétel elrendelésével egyidejüleg a legfelsőbb honvéd törvényszék elrendelheti, hogy a büntetés végrehajtását az uj elsőfoku határozat meghozásáig (397. és 400. §) felfüggeszszék.
396. § Az ujrafelvett ügy tekintetében az a parancsnok illetékes, a ki az alapeljárásban az illetékes parancsnok jogait első fokon gyakorolta, vagy a parancsnokságban utódja. Csak akkor, ha oly tett fölött, a mely a hadosztálybiróság hatáskörébe tartozónak mutatkozik, dandárbiróság itélt, van hivatva a közvetlenül az emlitett illetékes parancsnok fölé rendelt parancsnok eljárni.
Az utóbbi szabály áll akkor is, ha dandárbiróság itélt oly egyén fölött, a kire nézve a személyes szolgálati állásában időközben beállt változás folytán, a 20. § 1. pontja értelmében nem illetékes többé dandárbiróság.
397. § Ujrafelvétel következtében az ügy rendszerint (394. §) a nyomozó eljárás állapotába jut. Ezt az eljárást az ujrafelvételnek helyt adó határozathoz és az uj bizonyitékokhoz képest a honvéd ügyész (ügyészi tiszt) vagy a biróság (143. §) vezeti, vagy egésziti ki. A nyomozó eljárás megszüntetésére és a vád emelésére irányadó szabályok itt is alkalmazandók. A megszüntetés a vádlottat felmentő itélet hatályával bir. Ha megszüntetés folytán az eljárás főtárgyalás tartása nélkül nyer befejezést, a terhelt vagy hozzátartozói (389. §) kivánhatják az eljárás megszüntetésének közzétételét a hivatalos lapban vagy költségükön más hirlapokban is. Ha az ujrafelvételt nem az összes bűncselekményekre nézve rendelték el, a melyek miatt a vádlott el volt itélve és az eljárást főtárgyalás tartása nélkül fejezik be, a büntetést a legfelsőbb honvéd törvényszék ujból állapitja meg.
398. § Ha uj főtárgyalás tartatik, ennek előkészitésére és megtartására a XVII. és a XVIII. fejezet rendelkezései az alábbi eltérésekkel megfelelően alkalmazandók.
A haditörvényszék annak a rendfokozatnak tekintetbevételével alakitandó, a melyet a vádlott a korábbi itélet hozásának idejében viselt, kivéve, ha jelenlegi magasabb rendfokozata miatt a haditörvényszéket másként kell összeállitani.
A vádlott jelenléte a főtárgyaláson csak akkor szükséges, ha az ujrafelvételt terhére rendelték el, vagy ha megjelenését a biróság nélkülözhetetlennek tartja. Különben védővel is képviseltetheti magát.
Ha a vádlott a főtárgyaláson nem jelent meg, vallomása az ügyiratokból felolvasható. A részestársak, tanuk és szakértők vallomásai az ügyiratokból szintén felolvashatók, ha a 288. § feltételei fennforognak.
399. § Ha az ujrafelvételt meghalt egyén javára rendelték el, vagy ha az elitélt, a kinek javára az ujrafelvételt elrendelték, az ujrafelvett eljárás befejezése előtt meghalt, akkor abban az esetben, ha az ujrafelvett bűnvádi ügy fölött ismét itélettel kell határozni, nyilvános tárgyalás rendelendő a főtárgyalásra érvényes szabályok megfelelő alkalmazása mellett.
A 389. § 1. bekezdésében emlitett egyéneknek joguk van ehhez a tárgyaláshoz a meghalt vádlott számára védőt választani. Ha e jogukkal nem élnek, hivatalból kell védőt kirendelni. Ezt a védőt a tárgyaláson mindazok a jogok megilletik, a melyekkel a terhelt a főtárgyaláson bir.
400. § A haditörvényszék a főtárgyalás eredményéhez képest hozza az uj itéletet, a melylyel vagy hatályában fenntartja a korábbi itéletet, vagy pedig a korábbi itéletnek részben vagy egészben feloldása mellett, az ügy érdemében ujonnan határoz.
A büntetésnek a korábbi itélet értelmében elrendelt végrehajtása az ujrafelvételi eljárás jogerős befejeztéig az uj itélettel csak akkor függeszthető fel, ha a haditörvényszék a korábbi itéletet hatályon kivül helyezte.
Ha az uj itélet a vádlottat elitéli, a büntetés kiszabásánál a már kiállott büntetést megfelelően tekintetbe kell venni ugy, hogy mind a két büntetés együttvéve a sulyosabbik bűncselekményre kiszabható legmagasabb büntetést meg ne haladja.
Ha az ujrafelvétel csupán a vádlott javára rendeltetett el, az uj itélettel nem szabható rá a korábbinál sulyosabb büntetés.
Az uj itélet ellen ugyanazok a perorvoslatok használhatók, mint más itélet ellen.
401. § A legfelsőbb honvéd törvényszék rendkivüli uton, a honvéd koronaügyész meghallgatása után s a nélkül, hogy a 388. §-ban meghatározott előfeltételekhez kötve volna, elrendelheti az eljárás ujrafelvételét az elitélt javára, ha
1. semmisségi panasz esetében az előzetes tanácskozásnál vagy a semmisségi panasz nyilvános tárgyalása után, vagy fellebbezésre vonatkozó tanácskozásnál,
2. a 383. § 1. bekezdése értelmében tett jelentés esetében a tanácskozásnál, vagy végül
3. az ügyiratoknak a honvéd koronaügyész külön inditványa következtében teljesitett megvizsgálásánál
az itélet alapjául vett tények helyessége iránt oly nyomós kétségek támadnak, a melyeket a legfelsőbb honvéd törvényszék által esetleg elrendelt megállapitások sem oszlatnak el.
A legfelsőbb honvéd törvényszék ily esetben, tekintet nélkül a tanács összeállitására (67. § 1., vagy 2. pontja), azonnal is hozhat uj itéletet, a melylyel a terheltet felmenti vagy rá enyhébb büntetési tételt alkalmaz; ehhez azonban egyhangu határozat és a honvéd koronaügyész beleegyezése szükséges. Az itélet közlésére és a felmentő itélet közzétételére nézve a 394. § 2-4. bekezdései nyernek alkalmazást.
A legfelsőbb honvéd törvényszék ily határozatának kieszközlése iránt magánosok részéről tett inditványokat köteles az az illetékes parancsnok vagy az a biróság, a kinél vagy a melynél tétettek, visszautasitani és az ily inditványok a legfelsőbb honvéd törvényszék előtt tartott szóbeli tárgyalásokon sem tárgyalhatók.
Az illetékes parancsnokok részéről tett inditványok a honvéd koronaügyészhez továbbitandók, a ki, ha azokat indokoltaknak tartja, az ügyiratok megvizsgálása iránt inditványt tesz.
402. § A bűnvádi eljárás, függetlenül az ujrafelvételnek az előbbi szakaszokban foglalt előfeltételeitől és alakiságaitól, az illetékes parancsnok (137. §) rendeletére, az általános szabályok szerint az elévülés beállta előtt ujból meginditható vagy folytatható:
1. Ha a vád emelése előtt az illetékes parancsnok a feljelentést félretette vagy a nyomozó eljárást megszüntették, vagy ha az eljárást felfüggesztették;
2. ha a büntetőbirósági üldözés iránti kivánat előterjesztésére még jogosult magánpanaszos kivánatát előterjeszti, holott a megelőző eljárás csupán azért végződött megszüntetéssel vagy felmentő itélettel, mivel a magánpanaszosnak szükséges kivánata hiányzott;
3. ha az illetékes parancsnok a 37. § 2. bekezdése értelmében egyes bűncselekményeknek elkülönitését rendelte el, ha a bűnvádi eljárás befejezésekor a 303. vagy 304. §-hoz képest egyes bűncselekmények üldözése a vádló részére fenntartatott, vagy ha az elitélt által korábban elkövetett más bűncselekmények gyanuokai csak utólagosan merülnek fel (311. §).
A 16. § rendelkezései megfelelően alkalmazandók. Hogy a honvéd büntetőbiráskodás megszünte után a hadseregi vagy a polgári büntetőbiróság előtt van-e helye eljárásnak, e tekintetben a rájuk nézve érvényben álló bűnvádi perrendtartások rendelkezései irányadók.
403. § A büncselekményből származó kárt és a magánjogi következmények szempontjából fontos más mellékkörülményeket csak akkor és annyiban kell megállapitani, ha és a mennyiben megállapitásuk a büntető rendelkezések helyes alkalmazása végett szükséges.
404. § Ha valamely tárgyat, a melyre nézve az itélőbiróság meg van győződve, hogy a károsult tulajdona, vagy hogy jogtalanul vonták el ennek rendelkezése alól, megtalálnak a terheltnek, valamelyik bűntársnak, bűnrészesnek, bünrészesülőnek vagy bűnsegélyezőnek ingóságai közt vagy oly helyen, ahová azt ezek az egyének csak megőrzés végett helyezték el, az itélőbiróság elrendeli, hogy a tárgy az itélet jogerőre emelkedése után a károsultnak visszaadassék. A terhelt kifejezett beleegyezésével azonban a károsult kivánatára a tárgyat azonnal is vissza lehet adni.
A károsulttól elvont tárgyakat a honvéd ügyész vagy ügyészi tiszt, a birósági nyomozó eljárás folyamában pedig a vádló beleegyezésével a vizsgálóbiró a főtárgyalás előtt is visszaadhatja, ha megőrzésük a terhelt, valamelyik bűntárs, bűnrészes, bűnrészesülő vagy bűnsegélyező bűnösségének bebizonyitása végett nem szükséges és a terhelt beleegyezik.
A terhelt beleegyezésére (1. és 2. bekezdés) azonban nincs szükség, ha a károsulttól elvont tárgyak romlás veszélyének vannak kitéve, vagy eltartásuk költséggel jár, vagy ha rájuk a károsultnak sürgős szüksége van és a terheit ezekben az esetekben egyáltalában nem képes-e tárgyakra nézve jogos igényét valószinüvé tenni.
405. § Ha az elvont tárgy a tulajdon átruházására alkalmas módon vagy zálogképen már oly harmadik személy kezei közé jutott, a kinek a bűncselekményben része nem volt, a tárgy visszaadása iránt támasztott kérelem fölött a polgári biróság van hivatva határozni.
Ugyanez áll abban az esetben is, ha az elvont tárgy tulajdona több károsult között vitás, vagy ha a károsult jogát azonnal kellőképen igazolni nem birja. Ebben az esetben a tárgyra vonatkozó további intézkedéseket az illetékes polgári birósággal egyetértően kell megtenni.
406. § Ha a terheltnél oly, minden valószinüség szerint idegen tárgy van, a melynek tulajdonosát megmondani nem tudja vagy nem akarja és ha a tárgyra megfelelő idő alatt tulajdoni igényt senki sem támaszt, a tárgy a polgári büntetőbiróságnak adandó át, a mely éppen úgy fog eljárni, mintha az valamely előtte folyamatban levő bűnvádi ügyből származnék.
407. § A 404-406. §-okban nem emlitett azokat a tárgyakat, a melyek bűnvádi eljárás folyamában biróságnak, honvéd ügyésznek (ügyészi tisztnek) vagy honvéd parancsnokságnak őrizete alá kerültek, ezek, a mennyiben más törvényes rendelkezések nem gátolják, a korábbi birtokosnak adják vissza, mihelyt az eljárás czéljaira többé nem szükségesek.
408. § A bűnvádi eljárásnak és a büntetés végrehajtásának költségeit a kincstár viseli.
Ez a rendelkezés nem alkalmazható azokra a költségekre, a melyek védő választásából vagy a sértett vagy a magánpanaszos képviseletéből merültek fel.
Bűnvádi ügyben teljesitett minden tárgyalás, bármely hatóság előtt folyt is le és minden arra vonatkozó beadvány illeték- és portómentes.
409. § Oly tényleges katonai egyének illetékeit, a kik a bűnvádi eljárásban közreműködnek, külön szabályok határozzák meg.
Tanuk vagy szakértők gyanánt kihallgatott vagy tolmács gyanánt alkalmazott polgári egyének részére, ideértve a nem tényleges katonai egyéneket is, kivánatukra ugyanazokat az illetékeket kell folyósitani a kincstár terhére, mint a melyek őket a polgári büntetőbiróságok számára érvényben álló szabályok szerint megilletik.
A tanudij iránt az igény, megszünésének terhe alatt, a kihallgatáskor vagy legkésőbb az ezt követő két nap alatt, a szakértők és a tolmácsok dija iránt pedig az igény legkésőbb tizennégy nap mulva a vélemény megadása vagy az alkalmaztatás után jelentendő be. A magánpanaszosnak tanudijra nincs igénye.
A jelzett illetékek mindjárt a kihallgatás vagy alkalmaztatás után kifizetendők, vagy ha ez az igényjogosult hibáján kivül azonnal meg nem történhetik, részére a legrövidebb idő alatt és mindenesetre költségmentesen kézbesitendők.
Az illetékek megállapitása ellen az erről szóló értesitést követő tizennégy nap alatt felfolyamodással lehet élni a felsőbbfoku birósághoz. A legfelsőbb honvéd törvényszék a felfolyamodás fölött ülésen kivül határoz.
410. § A tényleges katonai egyéneket a védelem viteléért dijazás nem illeti, más illetékeik tekintetében a 409. § 1. bekezdése irányadó.
Hivatalból kirendelt oly védőnek, a ki a tényleges katonai egyének közé nem tartozik, kivánatára a valósággal kifizetett szükséges készkiadások a kincstár terhére megtéritendők; egyéb költségmegtéritésre igénye nincs.
Ha a terhelt és választott védője közt a teljesitett védelem költségeire nézve megegyezés nem jön létre, mind a két félnek jogában áll annál a biróságnál, a melynél a bűnvádi ügy elsőfokon folyamatban volt, e költségek megállapitását kérni. A költségek megállapitása ellen az erről szóló értesitést követő tizennégy nap alatt, mind a két fél felfolyamodással élhet a felsőbb birósághoz. A legfelsőbb honvéd törvényszék a felfolyamodás fölött ülésen kivül határoz.
A sértett vagy magánpanaszos képviselőjének költségeit a polgári büntetőbiróság állapitja meg, a mely ugy jár el, mintha a képviselet valamely polgári büntetőbiróság előtt fordult volna elő.
411. § A hóhér dijazására nézve, a kit a honvéd biróság kötél általi halálbüntetés végrehajtása végett igénybe vesz, a polgári szabályok szerint megállapitott illetékek irányadók.
412. § Azt, a kit a biróság itélete felmentett, valamint azt a vádlottat, a kinek vizsgálati fogságát az itéletben büntetés gyanánt betudták, ha fogva van, az itélethirdetés után azonnal szabadlábra kell helyezni, hacsak valamely rendes perorvoslat előterjesztése vagy más törvényes ok további fogvatartását szükségessé nem teszi.
413. § Még végrehajtandó büntetésre szóló minden itéletet, mihelyt az illetékes parancsnok a végrehajtató záradékkal ellátta és e záradék a vádlottal közöltetett, rendszerint haladéktalanul kell végrehajtani.
Az itélet végrehajtása iránt az illetékes parancsnok végrehajtató rendelete alapján a biróság intézkedik.
A büntető itélet végrehajtásának elrendelését és a végrehajtást nem akadályozza az a körülmény, hogy egy másik bűncselekményre nézve a bűnvádi üldözést fenntartották (37., 303. és 304. §) Csak ha erre a cselekményre a törvény halálbüntetést vagy életfogytig tartó szabadságvesztésbüntetést állapit meg, kell az ily fenntartással hozott itélet végrehajtásának elrendelésével és végrehajtásával mindaddig várni, mig az utóbb emlitett bűncselekményre nézve a jogerős döntés be nem következik.
414. § Az itéletre fel kell jegyezni a végrehajtató záradék közlésének megtörténtét és a büntetés foganatositásának vagy megkezdésének napját, valamint azt a napot is, a mikor a letartóztatva volt vádlottat az itélet alapján szabadlábra helyezték. A büntetésnek a törvény erejénél fogva bekövetkezett, vagy a 419. § értelmében engedélyezett elhalasztását az itéleten szintén fel kell tüntetni.
Ha büntető itélet következtében a 157. § 3. és 4. bekezdésében emlitett valamely egyént kell letartóztatni, a jogerőre emelkedett itélet másolatát haladéktalanul kézbesiteni kell közvetlen előljárójának.
415. § Elmebetegekkel vagy mulékony sulyos betegségben szenvedő egyénekkel, valamint teherben levő nőkkel felgyógyulásuk előtt sem az illetékes parancsnok végrehajtató záradékkal ellátott halálos itélet nem közölhető, sem rajtuk a halálos itélet végre nem hajtható.
A közlés és a végrehajtás elhalasztását, a honvéd ügyésznek és a biróságvezetőnek meghallgatása után az illetékes parancsnok rendeli el.
416. § A halálos itéletet arra a napra következő reggel kell végrehajtani, a mikor az elitélttel az illetékes parancsnok végrehajtató rendeletét közölték s egyszersmind tudtára adták, hogy rajta a halálbüntetést, minthogy kegyelmet nem kapott, végre fogják hajtani. Ezt a honvéd ügyésznek és a jegyzőkönyvvezetőnek jelenlétében a biróságvezető adja az elitélt tudtára.
Az elitélt mellé e közlés után a vallásának lelkészét kell rendelni, ha ő maga lelkészt nem választ.
Az érintkezést az elitélttel a szolgálati állásuknál fogva erre hivatottakon kivül csakis hozzátartozóinak és azoknak az egyéneknek kell megengedni, a kiket látni vagy a kikkel beszélni ő maga kiván.
A halálos itélet végrehajtása se vasárnapra vagy ünnepre, se olyan napra ne essék, a mely az elitélt hitvallása szerint ünnep.
Ha kötéllel a halálbüntetést a miatt, mivel hóhér kellő időben nem kapható, vagy mert más akadály forog fenn, nem lehet végrehajtani, az illetékes parancsnok fel van hatalmazva, hogy a halálbüntetésnek ezt a nemét agyonlövésre változtassa át.
417. § Azt az időt, a melyet a szabadságvesztésbüntetésre itélt az elsőfoku büntető itélet kihirdetése óta (312. §) letartóztatásban töltött, a büntetési időbe csak annyiban kell beszámitani, a mennyiben a büntetés megkezdését az elitélt akaratától független körülmény, különösen pedig az gátolta, hogy oly egyének éltek perorvoslattal, a kik erre az ő akarata ellenére is jogosultak voltak. Beszámitásnak van helye akkor is, ha az elitélt javára használt perorvoslatnak, habár csak részben is, eredménye volt. Hasonlóképen be kell számitani a büntetési időbe azt az időt, a melyet a szabadságvesztésbüntetésre itélt egyén az itélet jogerőre emelkedésétől a büntetés végrehajtásának elrendeléséig letartóztatásban töltött, ha a perorvoslat, a melyet használt, nem vezetett eredményre.
418. § Ha a szabadságvesztésbüntetésre itélt egyén elmebetegségbe esik, felgyógyulásáig a végrehajtást el kell halasztani.
Ugyanez áll akkor is, ha az elitélt más betegségben szenved és attól kell tartani, hogy a szabadságvesztésbüntetés végrehajtása rá nézve közeli életveszélylyel járna.
419. § Az illetékes parancsnok az egy évet meg nem haladó szabadságvesztésbüntetés végrehajtásának legfeljebb nyolcz hétre terjedő elhalasztását katonai szolgálati tekintetekből a 127. § 2. bekezdésének és a 423. §-nak esetén kivül is elrendelheti.
Egy évet meg nem haladó szabadságvesztésbüntetés esetében az illetékes parancsnok nyolcz hétig terjedhető halasztást engedélyezhet, ha igazolva van, hogy a büntetésnek haladéktalan végrehajtása az elitéltnek vagy családjának a büntetés czélján kivül eső sulyos sérelmet okozna és az elitélt megszökésétől tartani nem kell.
A honvédelmi minister két évet meg nem haladó bármely szabadságvesztésbüntetés elhalasztását nyolcz hétnél tovább terjedő időre is, és az 1. és 2. bekezdésében meg nem emlitett más fontos okból is elrendelheti.
A halasztás megengedését, ha az nem katonai szolgálati tekinteteken alapszik, biztositék nyujtásához vagy más feltételekhez is lehet kötni.
420. § A szabadságvesztésbüntetés végrehajtását félbeszakitani rendszerint (395. §, 400. § 2. bekezdése és 423. §) nem szabad.
Ha azonban az elitélt ellen szabadságvesztésbüntetésének végrehajtása alatt nyomozó eljárást rendelnek el ujonnan felmerült oly cselekmény miatt, a melyre a törvényben halálbüntetés vagy életfogytig tartó szabadságvesztésbüntetés van szabva, a szabadságvesztésbüntetés végrehajtását azonnal fel kell függeszteni és a terhelt ellen a XII. fejezet értelmében kell eljárni. Ha a vádlottat jogerősen halálra vagy életfogytig tartó szabadságvesztésbüntetésre itélik, ez a büntetés, tekintet nélkül a korábban kiszabott és még végre nem hajtott szabadságvesztésbüntetésre, végrehajtandó.
Kivételesen a büntetés végrehajtásának félbeszakitását, ha a szabadságvesztésbüntetés az egy évet meg nem haladja, az illetékes parancsnok, ha pedig a szabadságvesztésbüntetés hosszabb tartamu, a honvédelmi minister más igen fontos okból is elrendelheti. Nyolcz hétnél tovább tartó félbeszakitást csak a honvédelmi minister engedélyezhet. Az engedélyt, ha az elitélt kérésére adják, mindig biztositék nyujtásához vagy más feltételhez lehet kötni. A félbeszakitás tartama a büntetés tartamába be nem számitható.
Azt az időt, a melyet az elitélt a büntetés végrehajtása alatt gyógyitó intézetben töltött, a büntetésbe be kell számitani, kivéve, ha az elitélt a büntetés végrehajtásának megakadályozása végett betegségét maga idézte elő vagy hosszabbitotta meg, vagy betegséget csak szinlelt.
421. § Rangvesztésre szóló itéletek az illetékes parancsnok végrehajtató záradékának közlésével hajtatnak végre.
422. § A halálbüntetések és a szabadságvesztésbüntetések végrehajtásának és a pénzbüntetések behajtásának módját külön szabályok határozzák meg.
Az előbbi bekezdésben és a 421. §-ban nem emlitett büntetések végrehajtása végett, ha a büntetőbiróság azokat közvetlenül végre nem hajthatja, azokkal a hatóságokkal kell érintkezésbe lépnie, a melyeknek hatáskörébe az e czélból szükséges intézkedések tartoznak.
423. § Ha kétség támad az iránt, hogy a büntető itéletet miként kell értelmezni, vagy hogy a kiszabott büntetést hogyan kell számitani, vagy ha az illetékes parancsnoknak a büntetés végrehajthatósága tárgyában hozott határozata ellen kifogást emelnek, a legfelsőbb honvéd törvényszék határozatát kell kikérni. Az illetékes parancsnok addig is a büntetés végrehajtásának elhalasztását vagy félbeszakitását rendelheti el.
424. § Ha a büntető itélet jogerőre emelkedése után oly enyhitő körülmények derülnek ki, a melyek az itélethozáskor még fenn nem forogtak vagy legalább ismeretesek nem voltak és a melyek, ha nem is enyhébb büntetési nem vagy enyhébb büntetési tétel alkalmazását, de nyilvánvalóan a büntetés enyhébb kiszabását eredményezték volna, köteles az a biróság, a melynél az elsőfoku itéletet hozták, mihelyt ily enyhitő körülmények fennforgásáról meggyőződik, a legfelsőbb honvéd törvényszéknél a büntetés megfelelő enyhitése iránt inditványt tenni. Ez tárgyalás nélkül a honvéd koronaügyész meghallgatása után határoz.
425. § A büntetésnek kegyelemből elengedése vagy enyhitése csak Ő Felségét illeti meg (445. és 447. §).
Kegyelmi kérvényeknek nincs felfüggesztő hatályuk.
426. § Habár a honvéd birósági uton büntetendő cselekménynyel terhelt egyén távol van vagy megszökött s e miatt a büntető eljáráshoz elő nem állitható, az illetékes parancsnok rendeletére mégis gondosan és pontosan meg kell állapitani a tett körülményeit, biztositani kell a bizonyitékokat és ebből a czélból ügyészi vagy birósági nyomozó eljárás is inditható.
A tanukat és a szakértőket, ha törvényes akadály fenn nem forog, meg kell esketni.
Az a távollevő, a kinek tartózkodó helye ismeretes, az eljárás menetéről és eredményéről értesithető, ha ez nehézség és időveszteség nélkül lehetséges.
Csak ha a további puhatolásra támpont többé nincs, kell az eljárást az illetékes parancsnok rendeletére a terhelt előállitásáig felfüggeszteni.
427. § Ha valamely terhelt megszökött, vagy ha távollevőt oly körülmények közt terhel bűncselekmény, a melyek a 171. § értelmében előzetes letartóztatását igazolhatnák, a bűncselekmények kinyomozására és üldözésére hivatott parancsnokságoknak a terhelt kézrekeritése végett a körülményekhez képest házkutatást is kell tartaniok, vagy más parancsnokságokhoz, hatóságokhoz és közegekhez, a melyeknek körletében a terhelt esetleg feltalálható, megkeresést kell intézniök.
A további intézkedésekre és a tényleges szolgálattételből önkényüleg eltávozott vagy más, szökés bűntettével gyanusitott katonai egyének állománykezelésére nézve a katonai szolgálati utasitások irányadók.
428. § Megszököttek és oly távollevők ellen, a kiknek tartózkodóhelye ismeretlen, csak akkor szabad nyomozó-levelet kibocsátani, ha őket valamely bűntett nyomatékos gyanuja terheli.
A csupán vétséggel terhelt egyén ellen nem kell nyomozó-levelet kibocsátani: de személyleirása a parancsnokságokhoz és hatóságokhoz megküldhető abból a czélból, hogy azok a terhelt feltalálása esetében erről a személyleirást közlő hatóságot értesitsék.
Szabadlábon levő olyan egyén ellen, a ki szabadságvesztésbüntetésre van itélve, de a büntetés megkezdése előtt megszökött, továbbá a vizsgálati vagy a büntetőfogságból megszökött egyének ellen minden esetben lehet nyomozó-levelet kibocsátani.
A nyomozó-leveleket (személyleirásokat) az illetékes parancsnok vagy ennek beleegyezésével a biróság bocsátja ki. Ha az elitélt a büntetőfogságból szökött meg s vele nem kell amugy is, mint katonaszökevénynyel elbánni, a honvéd fogház parancsnoksága is kiállithatja a nyomozólevelet.
429. § Minden nyomozó-levélben meg kell nevezni azt a bűncselekményt, a melylyel a nyomozott egyén gyanusitva van, vagy a mely miatt őt elitélték, továbbá a lehető legpontosabban le kell irni személyét, egyszersmind pedig valamennyi parancsnoksághoz, birósághoz, közbiztonsági hatósághoz és közeghez azt a megkeresést kell intézni, hogy tartóztassák le és kisértessék át.
A nyomozó-leveleket a fennálló szabályoknak megfelelően kell köztudomásra juttatni és főleg a környék valamennyi katonai és közbiztonsági hatóságával és felügyelő közegével minél gyorsabban közölni. Ha szükséges, a nyomozó levélnek szélesebb körben terjesztése s a körülményekhez képest hirlapokban közzétevése iránt is intézkedni kell.
A lopott vagy rablott dolgoknak vagy csalásra vagy közhitelpapir- vagy fémpénzhamisitásra stb. vonatkozó tárgyaknak leirásával és e leirás közzétételével ugy kell eljárni, mint a nyomozó-levelekkel.
Ha az ily leirás nagyobb értékü tárgyakra vonatkozik, vagy ha ezek a tárgyak olyanok, hogy a közhirrététel következtében a tettes felfedezése, további baj elháritása vagy a károsult kártalanitása remélhető, a leirást azonnal közhirré kell tenni. Hamisitott közhitelpapirok vagy fémpénzek leirása alkalmával azonban előzetesen a 223. §-ban emlitett hatóságokat és intézeteket kell értesiteni s ezek hozzájárulását bevárni.
430. § Mihelyt a nyomozó-levél vagy a leirás kibocsátásának oka megszünt, visszavonásuk iránt azonnal intézkedni kell.
431. § Ha kilátás van arra, hogy a külföldön tartózkodó terhelt kiadatása a fennálló nemzetközi szerződésekhez vagy más megállapodásokhoz képest kieszközölhető, a biróság az illetékes parancsnok beleegyezésével a honvédelmi ministerhez fordul.
432. § Valamelyik terheltnek meg nem jelenése miatt az eljárás a jelenlevő terhelttársak ellen késedelmet nem szenvedhet.
Ha ily esetben a terheltek bűnösségének bebizonyitására szolgáló tárgyakat tulajdonosaiknak visszaadják, az utóbbiak felszólithatók, hogy azokat a későbbi bizonyitásfelvétel czéljaira alkalmas állapotban tartsák fenn és kivánatra ismét bocsássák rendelkezésre. Ugyanakkor a visszaadott tárgyak pontos leirását kell az ügyiratokhoz csatolni.
433. § A függelemsértés, a zendülés, a gyávaság, a fegyelem- és rendháboritás, a jogosulatlan toborzás és a kémkedés büntettének azokban az eseteiben, a melyekben a katonai büntetőjog rendelkezései szerint a rögtönitélő eljárásnak a rögtönbiráskodás előzetes kihirdetése nélkül helye lehet, ennek az eljárásnak elrendelése a hadosztálybirósághoz utalt illetékes parancsnokot illeti.
434. § A hadosztálybirósághoz utalt illetékes parancsnok határoz a fölött is, hogy a rögtönbiráskodás kihirdetése az alája rendelt katonai kötelékekre és egyénekre szükséges-e és ehhez képest ő rendeli el a rögtönitélő eljárás meginditását a lázadás, a szökés, az esküvel fogadott katonai szolgálati kötelesség megszegésére csábitás vagy segélynyujtás, továbbá a lázongás és az elharapózott fosztogatás bűntettének azokban az eseteiben, a melyekben ennek az eljárásnak a katonai büntetőjog rendelkezései szerint előzetes kihirdetés után helye lehet.
435. § A katonai büntetőjogban meghatározott eseteken kivül a rögtönitélő eljárásnak csak a rögtönbiráskodás előzetes kihirdetése után lehet helye a kihirdetés után elkövetett gyilkosság, rablás, gyujtogatás és az idegen tulajdonnak gonoszságból rongálásával elkövetett nyilvános erőszakoskodás bűntetteire nézve.
A rögtönbiráskodás kihirdetésének ezekben az esetekben csak akkor van helye, ha a felsorolt bűntettek oly fenyegető módon harapóznak el, hogy a fegyelem csorbulásának vagy a közbiztonság veszélyeztetésének, vagy az állam hadi erejét fenyegető bűncselekmények szélesebb körü elterjedésének megakadályozása végett elrettentő példaadás válik szükségessé.
A rögtönbiráskodás kihirdetésének szükségessége fölött a honvédelmi minister határoz, a ki ezt a jogot különös viszonyok esetében a hadosztálybirósághoz utalt egyes illetékes parancsnokokra ruháztatja.
Ily esetekben azt a katonai köteléket vagy azt a kerületet, a melyre a rögtönitélő eljárás hatályba lép, meg kell jelölni.
436. § Ha a rögtönbiráskodást egyes katonai kötelékekre hirdetik ki, a III. fejezetnek a parancsnok illetékességére vonatkozó általános alapelvei érintetlenül maradnak; ha azonban a rögtönbiráskodás kihirdetését valamely meghatározott kerületre rendelik el, a honvédelmi ministernek meg kell egyszersmind határoznia az e kerületben előforduló rögtönbiráskodási esetekre illetékes parancsnokot. Ez azután az ilyen esetekre a rendes eljárás illetékes parancsnokainak kizárásával egyedül illetékes.
A rögtönitélő eljárás elrendelésére valamely előforduló esetben netalán jogosult több parancsnok közül egyedül az az illetékes, a kinek kerületében a terhelt kézrekerült vagy a kinek a terheltet átadták.
437. § Az illetékes parancsnok a rögtönbiráskodás kihirdetését parancscsal rendeli el.
Ennek a parancsnak tartalmaznia kell:
1. azoknak a bűntetteknek megjelölését, a melyek miatt és azokat a katonai kötelékeket vagy azokat a kerületeket, a melyekre a rögtönbiráskodást elrendelték;
2. azt a felhivást, hogy az ily bűntettek elkövetésétől mindenki óvakodjék és
3. azt a figyelmeztetést, hogy mindenki, a ki a kihirdetés után ily bűntettet követ el, rögtönitélő eljárás alá kerül és halállal bűnhődik: e mellett meg kell jelölni a halálbüntetés nemét.
A parancs kihirdetése a katonai szolgálati utasitásokban meghatározott módon és a kivonult legénység előtt felolvasással történik. A parancs ezenfelül közhirrététel czéljából a politikai hatóságokkal és a községi előljáróságokkal is közölhető. Ha czélszerünek mutatkozik, a közhirrététel még nyilvános kifüggesztéssel vagy hirlapok utján is történhetik.
A rögtönbiráskodás kihirdetésének megtörténtéről az illetékes parancsnok a honvédelmi ministernek minden esetben (434. és 435. §) haladéktalanul, ha lehet táviratilag, jelentést tesz.
438. § A rögtönitélő eljárást előforduló esetben az illetékes parancsnok a honvéd ügyészhez intézett irásbeli parancscsal rendeli el, a melyben mind a terheltet, mind a terhére rótt cselekményt pontosan meg kell jelölni.
Az illetékes parancsnoknak a rögtönitélő eljárás elrendelésénél azt a szabályt kell szem előtt tartania, hogy csak a honvéd büntetőbiráskodásnak alávetett olyan egyéneket kell rögtönitélő biróság elé állitani, a kiket vagy tetten értek, vagy a kiknek bűnössége minden valószinüség szerint haladéktalanul be fog bizonyulni.
Az illetékes parancsnok elhatározásának előkészitésére netalán szükséges megállapitások nem terjedhetnek negyvennyolcz órán tul.
A 415. § 1. bekezdésében emlitett egyének nem állithatók rögtönitélő biróság elé.
Ha a terhelt ellen rendes eljárást rendeltek el, a rögtönitélő eljárásnak ugyanazon cselekmény miatt többé helye nincs.
439. § A rögtönitélő eljárásra a hadosztálybiróságnál összeülő rögtönitélő biróság illetékes még pedig tekintet nélkül a terhelt ellen a rendes biróságoknál netalán folyamatban levő más bűnvádi ügyekre.
A rögtönitélő biróság ugyanazokból a tagokból áll, mint a hadosztálybiróságnál alakitott haditörvényszék, azzal az eltéréssel, hogy a rögtönitélő biróság tagjait a tárgyalást vezető igazságügyi tiszt kivételével mindig a katonaállományu tisztek csoportjából kell venni. A rögtönitélő birósági tagok vezénylésénél csak annyiban kell határozott sorrendet tartani, a mennyiben ez késedelem nélkül lehetséges.
A rögtönitélő biróság az illetékes parancsnok belátásához képest bármely helyen összeülhet azon a kerületen belül, a melyre a rögtönbiráskodást kihirdették.
440. § A rögtönitélő eljárás meginditása iránt a honvéd ügyész akképen intézkedik, hogy az illetékes parancsnoktól nyert parancsot a hadosztálybirósághoz haladéktalanul átküldi. Ez a biróság köteles mindjárt a parancs beérkezte után a legnagyobb gyorsasággal intézkedni aziránt, hogy a rögtönitélő biróság összeüljön, és hogy a rögtönitélő biróság biztonsága és a halálbüntetés esetleges végrehajtása végett szükséges fedezet és végrehajtó csapat rendelkezésre álljon és köteles gondoskodni arról, hogy a rögtönbiráskodás megtartására kijelölt helyen a szükséges hivatalos felszerelés készenlétben, egy lelkész, egy orvos és esetleg a hóhér jelen legyen, és hogy ha halálbüntetés mondatnék ki, annak végrehajtását semmi se akadályozza.
441. § Sem alakszerü nyomozó eljárásnak, sem vádirat benyujtásának nincs helye, ellenkezőleg az egész eljárás elejétől végig az együttülő rögtönitélő biróság előtt és, hacsak lehet, félbeszakitás nélkül folyik le.
A terheltet mindjárt a rögtönitélő biróság összeülése után ez elé kell állitani.
A honvéd ügyész kötelessége a tárgyaláshoz szükséges bizonyitékokat előteremteni, főleg a sértettet, a tanukat és a szakértőket, ha szükséges, közvetlenül megidézni vagy elővezetésük iránt is intézkedni.
A rögtönbiráskodás bármely órában és a szabad ég alatt is megtartható.
Az egyes terheltek ellen az eljárás leghosszabb tartama, ideértve az itélethozást, háromszor huszonnégy óra s ezt a határidőt attól az időponttól kell számitani, a mikor a terheltet a rögtönitélő biróság elé állitották. Ha ez a határidő be nem tartható, a rendes eljárás indul meg.
442. § A rögtönitélő biróság előtt az eljárást minden hosszadalmasság kerülésével a XVIII. fejezetben foglalt szabályok megfelelő alkalmazása mellett kell lefolytatni, a mennyiben az alábbiakban nincs eltérés megállapitva.
A terhelt védőt választhat (V. fejezet) s e jogáról őt a honvéd ügyésznek mindjárt a rögtönitélő eljárás elrendelése után, mindenesetre azonban a rögtönitélő biróság elé állitása előtt fel kell világositania. Ha a terhelt e jogával nem él, vagy ha a választott védőt a tárgyalásra azonnal meghivni lehetetlen, a biróság hivatalból rendel védőt. Ha e czélra alkalmas jogtudó egyén nem áll azonnal rendelkezésre, katonaállományu tisztet kell védő gyanánt kirendelni.
443. § A tárgyalás azzal kezdődik, hogy a honvéd ügyész vádirat felolvasása helyett a terhelt ellen fennforgó tényeket előadja.
Az eljárás rendszerint annak a tettnek bizonyitására szoritkozik, a mely miatt a rögtönitélő eljárást meginditották; a honvéd ügyész inditványára azonban kiterjeszthető más oly cselekményekre is, a melyek rögtönitélő eljárás alá tartoznak, ha ennek következtében a rögtönitélő eljárást meghiusitó késedelemtől (441. § utolsó bekezdése) tartani nem kell. A terhelt egyéb bűncselekményét figyelmen kivül kell hagyni.
A bűntársak és a bűnrészesek kipuhatolását sem kell ugyan szem elől téveszteni, de e miatt a vádlott ellen az itélet meghozását és végrehajtását elhalasztani nem szabad.
A bizonyitó eljárás befejeztével a honvéd ügyész annak eredményét kifejti és inditványát megteszi. Erre a vádlott és védője felel és ha a honvéd ügyész még válaszol, az utolsó felszólalás joga mindig a vádlottat és védőjét illeti.
444. § Ezután az elnök a tárgyalást befejezettnek nyilvánitja s a vádlottat eltávolittatja, mire a rögtönitélő biróság a 74-79. §-okban, a 302. § 1. bekezdésében s a 305. §-ban foglalt szabályok szem előtt tartásával, zárt tanácskozás után hozza meg határozatát.
A rögtönitélő biróság, ha a terheltet a rögtönitélő eljárás alá tartozó valamely bűncselekményben egyhangulag bűnösnek nyilvánitja, itéletében egyuttal halálbüntetést szab ki rá.
Oly vádlottakra, a kik a tett elkövetésekor huszadik életévüket még be nem töltötték, kötél általi halálbüntetés helyett tiz évtől husz évig terjedhető sulyos börtönt, agyonlövés általi halálbüntetés helyett öt évtől tiz évig terjedhető egyszerü vagy sulyos börtönt kell kiszabni. Ezenkivül a rögtönitélő biróság, ha a halálbüntetésnek egy vagy több, a büntetésre legméltóbb egyénen foganatositott végrehajtása a nyugalom és a rend helyreállitására szükséges elrettentő példát már megadta, fontos okokból, a kevésbbé bűnös résztvevőkre halálbüntetés helyett a fentebb megjelölt szabadságvesztésbüntetéseket szabhatja ki. A büntetésnek a 309. § utolsó bekezdése szerinti rendkivüli enyhitőjog alapján való további enyhitése nincs megengedve. Az agyonlövés általi halálbüntetés helyett sulyos börtön csak akkor állapitható meg, ha a bűncselekményt a katonai büntetőjog ama különös ismertető jelek hiányában, a melyektől a halálbüntetés alkalmazása függ, sulyos börtönnel sujtja.
Ha a rögtönitélő eljárás alá tartozó bűncselekményekre nézve a 306. § 1., 2. és 4. pontjában emlitett valamelyik föltétel forog fenn, a rögtönitélő biróság a vádlottat itéletével felmenti.
445. § Az itéletet irásba kell foglalni.
Az itélet csak akkor emelkedik jogerőre, ha az illetékes parancsnok megerősitette; e végből azt mindjárt meghozása után az elnök és a tárgyalásvezető az ügyiratokkal együtt ehhez a parancsnokhoz viszik, vagy ha az utóbbi nincs helyben, neki megküldik.
Ő Felsége az illetékes parancsnokot felruházhatja a halálbüntetés kegyelemből átváltoztatásának jogával.
Ha az illetékes parancsnok a rögtönitélő biróság itéletét jogi okokból nem találja megerősithetőnek, a mit irásban indokolnia kell, köteles a rendes eljárás meginditása iránt intézkedni és a fölött határozni, vajjon a terhelt továbbra is vizsgálati fogságban hagyassék-e.
446. § A jogerős itéletet az illetékes parancsnoknak rávezetett megerősitő záradékával és az esetleges megkegyelmezéssel együtt a vádlott előtt haladéktalanul nyilvánosan ki kell hirdetni. Ugyanez áll az illetékes parancsnoknak a 445. § utolsó bekezdése értelmében hozott határozatára.
A rögtönitélő biróság itélete ellen nincs helye perorvoslatnak és az az ellen bárki által benyujtott kegyelmi kérvénynek nincs felfüggesztő hatálya.
Ha a vádlottat halálra itélték és kegyelmet nem kapott, az itélet kihirdetése után melléje, a mennyiben lehetséges, lelkészt adnak és a halálra előkészülés végett adott megfelelő határidő letelte után, rendszerint két órán belül, a halálbüntetést rajta végrehajtják.
A parancsnok által megerősitett felmentő itélet kihirdetése után a vádlottat, ha további letartóztatását törvényes ok szükségessé nem teszi, azonnal szabadlábra kell helyezni.
447. § Ha a rögtönitélő biróság magát illetékesnek nem tartja, vagy ha büntető itélet csak abból az okból nem hozható, mert egyhangu határozat nem jött létre, vagy ha a terhelt ellen sulyos gyanuokok forognak fenn arra nézve, hogy a terhére rótt bűncselekményt elkövette, de bűnösségének bebizonyitása a törvényes határidőn (441. § utolsó bekezdése) belül lehetetlen, vagy ha a tárgyalás alatt derül ki, hogy a terhelt a 415. §-ban megjelölt valamely állapotban van, végül ha a törvényes határidőn belül itéletet hozni egyáltalában nem lehet, a rögtönitélő biróság ugy határoz, hogy további rögtönitélő eljárásnak nincs helye.
A rögtönitélető biróság végzése a vádlottal közlendő s az illetékes parancsnok elé terjesztendő, a ki azután a rendes eljárás meginditása iránt a szükséges intézkedést megteszi s egyuttal a fölött határoz, vajjon a terhelt továbbra is fogva maradjon-e vagy sem.
448. § A rögtönitélő biróság előtt tartott tárgyalásról a 314-316. §-ok szabályai szerint jegyzőkönyveket kell szerkeszteni, de tartalmukat a tárgyalásnak csakis a lényegére kell szoritani. A jegyzőkönyveket a tárgyalásvezető és a jegyzőkönyvvezető irják alá.
449. § A kihirdetett rögtönbiráskodás megszüntetése a 434. § esetében azt az illetékes parancsnokot illeti, a ki a rögtönbiráskodást elrendelte, továbbá a honvédelmi ministert, a 435. § esetében pedig a ministert és az általa a rögtönbiráskodás elrendelésére netalán felhatalmazott illetékes parancsnokokat.
Mihelyt a rögtönbiráskodás elrendelésének oka megszünt, főleg ha a halálbüntetésnek egy vagy több bűnösön foganatositott végrehajtásával az elrettentő példa már megadatott, a rögtönbiráskodás megszüntetését azonnal ki kell mondani és mindig ugyanoly módon kell kihirdetni, mint a rögtönbiráskodás elrendelését.
A függőben levő bűnvádi ügyekben, ideértve azokat is, a melyekben már halálos itéletet hoztak, de még végre nem hajtották, a rögtönbiráskodás megszüntetését a terhelt tudtára kell adni és az illetékes parancsnoknak a nyomozó eljárást meg kell inditania, mire a további eljárás e bűnvádi perrendtartás általános szabályai szerint folyik le.
450. § A rögtönitélő eljárásban hozott minden itéletet a tárgyalási iratokkal együtt az itélet végrehajtása után legkésőbb tizennégy nap alatt a honvédelmi minister elé kell terjeszteni, hogy azokat a honvéd koronaügyész megvizsgálhassa és megfelelőknek tartott inditványait megtehesse.
Ha az eljárás ujrafelvételére merül fel ok, e részben a XXI. fejezet rendelkezései szerint kell eljárni.
451. § Az előbbi fejezetekben foglalt rendelkezések a hadrakelt seregnél is irányadók, a mennyiben a jelen fejezet eltérő szabályokat nem tartalmaz.
452. § A hadrakelt sereg számára szóló szabályokat kell alkalmazni:
1. mindazoknál a mozgó parancsnokságoknál, csapatoknál, osztályoknál és intézeteknél, a melyek a hadrakelt sereghez vannak beosztva, a mozgositási állomás elhagyásának időpontjától leszerelésükig;
2. a hadifelszerelést felvett mindazokon az erőditett helyeken, a melyek a működő hadsereg (hadtest) körletében vagy fenyegető ellenségeskedés miatt hadiállapotban vannak. Ily viszonyok kezdetét és végződését az erőditett hely parancsnokának közzé kell tennie.
453. § A közös haderőnek vagy a császári királyi (osztrák) honvédségnek oly parancsnokságai, csapatai, osztályai, intézetei és egyes egyénei, a melyek vagy a kik a hadrendhez vagy állandó hadi beosztásukhoz képest a honvédségnek (8. § 1. bekezdése) valamelyik hadosztályparancsnoka vagy a bűnvádi üldözés jogával a 459. § 1. bekezdése értelmében felruházott valamelyik parancsnoka alá rendeltetnek, e beosztásuk alatt a honvéd büntetőbiráskodás alatt állanak. Viszont a honvédségnek (8. § 1. bekezdése) oly parancsnokságai, csapatai, osztályai, intézetei és egyes egyénei, a melyek vagy a kik hasonló módon a közös haderőnek vagy a császári királyi (osztrák) honvédségnek valamelyik hadosztályparancsnoka, vagy pedig a bűnvádi üldözés jogával a közös haderő vagy a császári királyi (osztrák) honvédség bűnvádi perrendtartása 459. §-ának 1. bekezdése értelmében felruházott valamelyik parancsnoka alá, vagy egy vagy több hadihajónak (a közös haderő katonai bűnvádi perrendtartása 445. § B) pontja és 459. § első bekezdése) ugyanolyan joggal felruházott parancsnoka alá rendeltetnek, e beosztásuk alatt a hadseregi, illetőleg a császári királyi (osztrák) honvéd büntetőbiráskodás alatt állanak.
A közös haderőnek vagy a császári királyi (osztrák) honvédségnek (8. § 1. bekezdése) oly parancsnokságai, csapatai, osztályai, intézetei és egyes egyénei, a melyek vagy a kik a hadi események következtében saját köteléküktől elvezényeltetnek vagy elszakadnak és ilyképen a honvédséghez az első bekezdésben emlitett valamelyik illetékes parancsnok parancsa alá kerülnek, e viszony tartamára a honvéd büntetőbiráskodás alá tartoznak. Viszont a honvédség (8. § 1. bekezdése) oly parancsnokságai, csapatai, osztályai, intézetei és egyes egyénei, a melyek vagy a kik a hadi események következtében köteléküktől elvezényeltetnek vagy elszakadnak és ilyképen a közös haderőhöz az első bekezdésben emlitett valamelyik illetékes parancsnok parancsa alá, vagy a császári királyi (osztrák) honvédséghez (8. § 1. bekezdése) hasonló parancsnok parancsa alá kerülnek, e viszony tartamára a hadseregi, illetőleg a császári királyi (osztrák) honvéd büntetőbiráskodás alá tartoznak.
Ha azonban ily csapat parancsnoka maga is fel van ruházva az illetékes parancsnok jogaival, a büntetőbiráskodásban változás nem áll be.
454. § A legfőbb parancsnok oly egyéneket, a kik egyébként nem állanak katonai büntetőbiráskodás alatt és ellenséges országban a mozgósitott csapatok (parancsnokságok) vagy szövetségeseik hatalmi körén belül kerülnek kézre, a honvéd büntetőbiráskodás alá helyezhet:
1. oly bűncselekmények miatt, a melyeket e hatalmi körön belül követnek el,
2. tekintet nélkül az elkövetés helyére a jogosulatlan toborzás, az esküvel fogadott katonai szolgálati kötelesség megszegésére csábitás vagy segélynyujtás, a kémkedés vagy az ellenséggel való más egyetértés bűntette, vagy a fegyveres erőnek vagy szövetséges csapatainak hátrányát, vagy az ellenségnek előnyét czélzó egyéb cselekmények miatt, továbbá a katonai behivó parancs iránt engedetlenségre csábitás miatt, vagy ily cselekmények utján elkövetett szigorubban megtorlandó bűncselekmények miatt.
455. § Bűnvádi üldözés jogával felruházott parancsnokok a hadrakelt seregnél:
a honvéd hadosztályparancsnok;
oly vár (hadikikötő) kinevezett parancsnoka, a melyben a 452. § 2. pontja értelmében a hadrakelt sereg számára szóló bűnvádi eljárást kell alkalmazni;
a hadtestparancsnok;
a hadseregparancsnok;
a hadsereg hadtápparancsnokságának főnöke;
a hadseregfőparancsnok.
456. § A 455. §-ban emlitett parancsnokok illetékessége tárgyi tekintetben kiterjed a honvédbiróságok hatáskörébe utalt összes bűncselekményekre (20. és 21. §).
457. § A hadrakelt seregnél az illetékes parancsnokok illetékessége személyi tekintetben kiterjed a nekik katonailag alárendelt vagy parancsnoklási körletükhöz tartozó mindazokra az egyénekre, a kik a honvéd büntetőbiráskodásnak vannak alávetve, kivéve azokat, a kik a törvénynél vagy a legfőbb parancsnoknak (hadseregfőparancsnoknak, hadseregparancsnoknak, önállóan működő hadtestparancsnoknak) a 459. § 1. és 2. bekezdései értelmében tett rendelkezésénél fogva más illetékes parancsnokhoz utasitvák.
Illetékességük kiterjed továbbá a parancsuk alatt nem álló, a honvéd büntetőbiráskodásnak alávetett azokra az egyénekre, a kik parancsnoklási körletükben kerülnek kézre, ha a különben illetékes parancsnok nem egykönnyen érhető el, továbbá azokra az egyénekre, a kik parancsnoklási körletükben kerülnek kézre és a legfőbb parancsnok külön rendelkezésénél fogva (454. §) a honvéd büntetőbiráskodásnak vannak alávetve.
Valamely vár (hadikikötő) kinevezett parancsnoka, a hadtestparancsnok, a hadseregparancsnok, a hadsereg hadtápparancsnokságának főnöke és a hadseregfőparancsnok, ha az előbbi bekezdésekben foglalt más előfeltételek fennforognak, oly egyének fölött és oly bűnvádi ügyekben is gyakoroják az illetékes parancsnok jogait, a kik vagy a melyek a hadseregi büntetőbiráskodás alá tartoznak.
Ezredesek (hasonló állásu egyének) és még magasabb rangu katonai egyének ellen, akár a honvéd, akár a hadseregi büntetőbiráskodásnak vannak alávetve, az illetékes parancsnok jogai rendszerint (459. § és 479. § 1. bekezdése) csak a hadrakelt sereg legfőbb parancsnokát és az ellenség által körülzárt erőditett helyen csak a bűnvádi üldözés jogával felruházott legmagasabb katonai parancsnokot illetik.
458. § A hadrakelt seregnél az illetékes parancsnokok azokban az esetekben, a melyekben az előbbi rendelkezésekhez képest oly egyének fölött és oly bűnvádi ügyekben gyakorolják az illetékes parancsnok jogait a kik vagy a melyek a hadseregi büntetőbiráskodás alá tartoznak, a közöshadsereg illetékes parancsnokai számára irányadó rendelkezések szerint járnak el és igy a nyomozás keresztülviteléhez, a vád képviseléséhez és az itélkezéshez szükséges egyének kiválasztásánál is a 461. § 3. bekezdésének esetleges alkalmazása mellett a közös haderő katonai bűnvádi perrendtartásának rendelkezéseit kell követniök, a mennyiben az ebben megkivánt egyének rendelkezésre állanak. Ugyanez áll az itélőbiróságokra nézve.
459. § Szükség esetében a hadrakelt sereg legfőbb parancsnoka az illetékes parancsnok jogait személyi vagy tárgyi tekintetben korlátozva vagy ily korlátozás nélkül, átruházhatja neki alárendelt olyan parancsnokokra, a kiket e jogokkal a törvény kifejezetten fel nem ruházott.
Ezenkivül továbbá a hadrakelt seregnél a legfőbb parancsnok gyakorolja az alárendelt parancsnokok illetékességének korlátozására és kiterjesztésére vonatkozólag a 33. § 2. bekezdése szerint rendeleti utra tartozó jogot. Jogositva van arra is, hogy egyes bűnvádi eseteket fontos okokból a saját vagy egyik alárendelt parancsnok illetékessége alól más alárendelt parancsnok illetékessége alá utasithasson.
Mindezekben az esetekben meg kell azonban óvni a hadrakelt seregnél a határvonalat a honvéd és a hadseregi büntetőbiráskodás között.
460. § Különféle parancsnokok illetékességének alávetett több terhelttárs ellen az eljárás egyesitését és az egyesités megszüntetését (38. §) a honvéd büntetőbiráskodásnak határai közt még akkor is a közös előljáró parancsnok rendeli el, ha a terheltek valamelyike ellen már vádat emeltek.
Ő dönt több neki alárendelt parancsnok közt az illetékességre nézve felmerült kétség esetében (39. §) is.
461. § Az illetékes parancsnokhoz a nyomozásvezetői, a tárgyalásvezetői és a honvéd ügyészi teendők ellátása végett megfelelő számban honvéd igazságügyi tiszteket kell beosztani.
Az illetékes parancsnok jogainak átruházásával (459. § 1. bekezdése) egyidejüleg az ujonnan kijelölt illetékes parancsnoknak a szükséges számban honvéd igazságügyi tisztek bocsátandók rendelkezésére.
Az előljáró parancsnok az illetékessége alá tartozó egyén ellen inditott bűnvádi eljárás keresztülvitelére szükség esetében igénybe veheti az alája rendelt parancsnokhoz beosztott igazságügyi tiszteket is.
462. § A hadrakelt seregnél nem állittatnak fel vizsgálóbiróságok.
Itélőbiróságok a hadrakelt seregnél: a tábori haditörvényszékek.
Ezek csak esetenkint, az illetékes parancsnok meghivására ülnek össze és az ő parancsnoksága szerint jelöltetnek meg. A 458. § értelmében alakitott itélőbiróságok annál a parancsnokságnál levő hadseregi tábori haditörvényszékekként jelöltetnek meg, a mely parancsnokság élén az illetékes parancsnok áll.
463. § A tábori haditörvényszék ugyanazokból a tagokból áll, a kikből a hadosztálybiróságoknál a haditörvényszék, azzal az eltéréssel, hogy haditörvényszéki tagok a tárgyalásvezető gyanánt működő igazságügyi tisztet kivéve, az 56. §-nak és az 58. § 2. bekezdésének eseteiben kizárólag a katonaállományu tisztek csoportjából vehetők.
Külföldi tisztek és hasonló állásu egyének (11. § 9. pontja) számára a haditörvényszék éppen úgy alakul, mint a fegyveres erőhöz tartozó tisztek és hasonló állásu egyének számára.
A haditörvényszéki tagok meghivására nincs meghatározott sorrend.
Szükség esetében a honvédséghez tartozó haditörvényszéki tag kivételesen a fegyveres erő más részéhez vagy a csendőrséghez tartozó haditörvényszéki taggal helyettesithető.
464. § Az eljárás a hadrakelt seregnél általában a hadosztálybiróság hatáskörébe tartozó bűnvádi ügyek tekintetében fennálló eljárási szabályok szerint igazodik.
465. § Az illetékes parancsnok a nyomozó eljárás elrendelésével (137. §) egyidejüleg kijelöli azt az igazságügyi tisztet, a kinek mint nyomozásvezetőnek a nyomozó eljárást keresztül kell vinnie.
Szükség esetében a katonaállományu (csendőr) tiszt is kijelölhető nyomozásvezetőnek. Ezt hivatalának átvétele előtt az illetékes parancsnok megesketi.
A nyomozásvezetőt a vizsgálóbiró összes jogai megilletik.
466. § A nyomozó eljárásban minden hosszadalmasságot kerülni kell.
A jegyzőkönyvvezetésre a 152. § 2. bekezdésének rendelkezései érvényesek.
A nyomozó cselekményeknél csak akkor kell birósági tanut alkalmazni, ha az illetékes parancsnok szükségesnek látja.
Szakértői lelet felvételére és vélemény adására egy szakértő minden esetben elégséges. A halottszemlénél és a bonczolásnál szükség esetében a kezelőorvos is alkalmazható szakértő gyanánt.
A szemlét, a lefoglalást, a házkutatást és a személymotozást az illetékes parancsnok, sürgős esetben a nyomozásvezető, a 132. § 1. bekezdésének és a 235. § 1. bekezdésének esetein kivül is elrendelheti és az utóbbi foganatosithatja is. Sürgős esetben az illetékes parancsnok vagy a nyomozásvezető tanuk elővezetését is közvetlenül elrendelheti.
467. § Mindazok a rendelkezések és határozatok, a melyeket az előző fejezetek értelmében a vizsgálóbiróság (biróságvezető) ad ki, az illetékes parancsnok által vagy az ő rendeletére bocsáttatnak ki és kifelé azokat mint ama parancsnokság „biróságá”-tól, a 458. § eseteiben mint ama parancsnokságnál levő hadseregi biróságtól eredőket kell megjelölni, a mely parancsnokság élén az illetékes parancsnok áll.
468. § A nyomozásvezető intézkedései ellen huszonnégy óra alatt az illetékes parancsnokhoz felfolyamodással lehet élni. Az utóbbinak rendelkezései és határozatai ellen nincs helye perorvoslatnak.
469. § A mig a főtárgyalás meg nem kezdődött, az eljárás megszüntetését az illetékes parancsnok rendeli el.
470. § Annak meghatározása, hogy a hadrakelt seregnél a vádat mely időpontban kell emelni, az illetékes parancsnok belátására van bizva.
Az illetékes parancsnok a vád emelése iránt akképen intézkedik, hogy e végből irásban parancsot (242. §) bocsát ki ahhoz az igazságügyi tiszthez, a kit a vád képviselésére honvéd ügyészül esetenkint kijelöl.
Szükség esetében a vád képviseletével katonaállományu tiszt is megbizható. Ezt ebbeli hivatalának átvétele előtt az illető parancsnok megesketi.
Egyebekben a vádemelésre a XVI. fejezetben a dandárbirósági eljárásra nézve foglalt rendelkezések irányadók azzal az eltéréssel, hogy a vádló irásbeli büntető inditványát a tárgyalásvezetőül a 472. § szerint kijelölt tisztnek kell átadni, a ki a szükséges bizonyitékok megszerzése végett megfelelő inditványokat terjeszt az illetékes parancsnok elé.
471. § Ha jogtudó védő nem áll azonnal rendelkezésre, helyette azokban az esetekben is, a melyekben a 90. § 3. bekezdése szerint védő gyanánt jogtudó egyént kellene kirendelni, katonaállományu tisztre lehet a védelmet ruházni.
A 95. § 3. pontjának és a 98. §-nak megszoritásai elesnek; úgyszintén az a megszoritás is, a mely szerint a 91. § 1. pontjában emlitett védők a vádlotténál alacsonyabb rendfokozatot nem viselhetnek (97. §).
472. § A vád emelésével egyidejüleg kijelöli az illetékes parancsnok azt az igazságügyi tisztet is, a ki a főtárgyaláson tárgyalásvezetőként fog működni.
Más igazságügyi tiszt hiányában az az igazságügyi tiszt is kirendelhető tárgyalásvezetőül, a ki nyomozásvezető gyanánt működött.
473. § A vád emelésének a terhelttel közlése és a főtárgyalás közé legalább három napi határidőnek kell esnie, kivéve, ha a terhelt e határidő megröviditésébe kifejezetten beleegyezik.
A tanuknak és a szakértőknek idézése a főtárgyalásra a 247. § 6. bekezdésében foglalt időbeli korlátozáshoz nincs kötve.
A vádlott az uj bizonyitékok megszerzése iránt inditványát (250. §) legkésőbb a vádemelés közlését követő napon tartozik megtenni.
474. § A főtárgyalás rendszerint nem nyilvános; mindazonáltal a 261. § esetét kivéve a sértettnek és törvényes képviselőjének, valamint a vádlott bizalmi férfiainak (260. §) meg van engedve, hogy a főtárgyaláson jelen lehessenek.
A parancsnok a körülményekhez képest elrendelheti, hogy a főtárgyalás a 257. § értelmében nyilvános legyen.
Ily esetekben a haditörvényszék a nyilvánosság kizárását (258. §) csak az illetékes parancsnok beleegyezésének kieszközlése után határozhatja el.
A haditörvényszéket a szemle, a lefoglalás, a házkutatás és a személymotozás, valamint a tanuk elővezetése tekintetében ugyanazok a jogok illetik meg, a melyek a 466. § utolsó bekezdése értelmében az illetékes parancsnokot megilletik.
475. § A tábori haditörvényszékek itéletei ellen rendes perorvoslatnak nincs helye. Jogerőssé az itéletek csak az illetékes parancsnok megerősitésével, a halálos itéletek pedig, a 482. § 3. bekezdésében meghatározott esetet kivéve, a hadrakelt sereg legfőbb parancsnokának megerősitésével válnak, ha ez a parancsnok nincs amúgy is arra hivatva, hogy mint illetékes parancsnok az itéletet megerősitse.
Az ellenségtől körülzárt erőditett helyen a halálos itélet megerősitésének joga a bűnvádi üldözési joggal felruházott legmagasabb parancsnokot illeti.
476. § Az itéletet mindjárt meghozása után ki kell hirdetni és azután a bűnügyi iratokkal együtt haladéktalanul az illetékes parancsnok elé terjeszteni.
Az illetékes parancsnok, mielőtt a büntető itélet megerősitése iránt határoz, vagy mielőtt a halálos itéletet továbbitja, köteles a vádlottat igazságügyi vagy katonaállományu tiszttel jegyzőkönyvileg kihallgattatni arra nézve, vajjon van-e és minő panasza az itélet ellen és mivel okolja meg azt. Ez alkalommal a vádlott védőjének támogatásával élhet. Az illetékes parancsnok a vádlott állitásai tárgyában megállapitásokat foganatosittathat. A jegyzőkönyv és az esetleges megállapitások iratai a bűnügyi iratokhoz csatolandók.
Ha az illetékes parancsnoknak (a legfőbb parancsnoknak) olyan igazságügyi tiszt áll rendelkezésre, a ki a főtárgyaláson nem működött közre, köteles ennek irásbeli jogi véleményét az itélet megerősitésére vonatkozó elhatározás előtt bekivánni s az ügyiratokhoz csatolni.
Halálos itélet előterjesztése alkalmával köteles az illetékes parancsnok irásban nyilatkozni a felől, hogy forognak-e fenn kegyelmi okok.
477. § Ha az illetékes parancsnok (a legfőbb parancsnok) az itélettel egyetért, rávezeti a megerősitő záradékot.
Ő Felsége az illetékes parancsnokot (a legfőbb parancsnokot) felruházhatja a büntetés kegyelemből elengedésének és enyhitésének jogával.
A megerősitő záradékot s az esetleges kegyelmezést a vádlottal a tárgyalásvezető vagy más igazságügyi tiszt vagy a vádlott előljáró parancsnoksága közli, ezután pedig a büntetés végrehajtása iránt kell rendszerint haladéktalanul intézkedni.
478. § Ha az illetékes parancsnok az eljárást vagy az itéletet törvényellenesnek (358. §), vagy a ténybeli megállapitásokat aggályosaknak tartja, köteles az itéletet a bűnügyi iratokkal és irásbeli véleményével együtt elhatározás végett a hadrakelt sereg legfőbb parancsnoka elé terjeszteni.
Ez valamely hozzá beosztott igazságügyi tiszt véleményének beszerzése után határoz a fölött, vajjon az itéletet megerősités végett az illetékes parancsnokhoz visszaküldje vagy feloldja-e.
Annak elhatározása, vajjon valamely itélet megerősitendő, vagy a fennforgó semmisségi okok (358. §) miatt vagy a ténybeli megállapitások aggályossága miatt feloldandó-e, a legfőbb parancsnokot akkor is megilleti, ha ő maga az illetékes parancsnok vagy ha megerősités végett eléje terjesztett halálos itéletről van szó.
Az előbbi bekezdéseknek a legfőbb parancsnokra vonatkozó rendelkezéseit az ellenségtől körülzárt erőditett helyen levő, a bűnvádi üldözés jogával felruházott legmagasabb parancsnokra is megfelelően alkalmazni kell.
479. § Az itélet feloldása esetében uj főtárgyalás tartása iránt kell intézkedni. A legfőbb parancsnok ily esetben, ha szükséges vagy czélszerü, a 459. § 2. bekezdése szerint őt más parancsnok kiküldésére megillető joggal is élhet. A 478. § 3. bekezdésének esetében más parancsnok kiküldése szabályul szolgál, de ily kiküldés nem érinti a legfőbb parancsnok jogát a halálos itélet megerősitésére.
Az ujonnan alakitandó haditörvényszékhez nem szabad birákul kirendelni azokat, a kik a korábbi főtárgyalásnál mint haditörvényszéki tagok közremüködtek.
480. § Ellenség előtt az illetékes parancsnok a halálbüntetés végrehajtására a 416. § 1. bekezdésében megszabott határidőt megröviditheti ugyan, de az elitéltnek az előkészülésre legalább is két órai időt kell engedni.
A halálbüntetés végrehajtásáról a legfőbb parancsnokhoz jelentést kell tenni.
A hadrakelt seregnél az illetékes parancsnok katonai szolgálati tekintetekből a kiszabott szabadságvesztésbüntetés elhalasztását vagy félbeszakitását megengedheti a nélkül, hogy a 419. és a 420. §-ban foglalt megszoritásokhoz kötve volna. Az elhalasztás vagy félbeszakitás engedélyezésével egyidejüleg az az illetékes parancsnok, a kinek kegyelmező joga van, a kiszabott büntetés enyhitését vagy elengedését is kilátásba helyezheti arra az esetre, ha az elitélt az ellenség előtt bátor magatartást tanusit.
481. § A rögtönitélő eljárás elrendelésére azokban az esetekben, a midőn ily eljárásnak a katonai büntetőjog rendelkezései szerint a rögtönbiráskodás előzetes kihirdetése nélkül helye lehet, a hadrakelt seregnél minden illetékes parancsnok (455. § és a 459. § 1. bekezdése) jogosult. Ugyancsak megilleti ezeket a parancsnokokat azokban az esetekben, a melyekben a rögtönitélő eljárásnak a katonai büntetőjog rendelkezései szerint előzetes kihirdetés után lehet helye, az elhatározás abban a kérdésben, vajjon szükséges-e a rögtönbiráskodást a parancsnokságuk alatt álló katonai kötelékekre és egyénekre kihirdetni. A 457. § 4. bekezdésében az illetékes parancsnokok jogaira nézve foglalt megszoritások a rögtönitélő eljárásra nem alkalmazandók.
A rögtönbiráskodás kihirdetését más esetekre, valamint meghatározott kerületekre csakis a hadrakelt sereg legfőbb parancsnoka, továbbá a 475. § 2. bekezdésében megjelölt parancsnok van jogositva elrendelni. Ezek a parancsnokok a rögtönbiráskodást bármely bűntettre, a honvéd büntetőbiráskodás alatt álló minden egyénnel szemben kihirdettethetik.
A kihirdetett rögtönbiráskodás megszüntetését az a parancsnok rendeli el, a ki kihirdetését elrendelte, de mindenesetre jogositva vannak a megszüntetésre az előbbi bekezdésben emlitett parancsnokok is.
482. § A rögtönitélő biróságot úgy kell összeállitani, mint a tábori haditörvényszéket.
A rögtönitélő eljárás során, ha a késedelem veszélylyel jár, igazságügyi tiszt (472. §) helyett katonaállományu tisztet is meg lehet bizni a tárgyalás vezetésével.
A halálos itélet megerősitésére az a parancsnok jogosult, a ki a rögtönitélő eljárást elrendelte. A kegyelmező jog gyakorlására nézve a 477. § 2. bekezdésének rendelkezése mértékadó.
Egyebekben a rögtönitélő eljárásra a XXVI. fejezet szabályai irányadók azokkal az eltérésekkel, a melyeket a hadrakelt seregnél a birósági szervezetnek megváltoztatása von maga után.
A rögtönbiráskodás elrendeléséről és megszüntetéséről, továbbá minden rögtönitélő birósági halálos itélet végrehajtásáról a legfőbb parancsnokhoz jelentést kell tenni.
483. § A tábori haditörvényszék által szabadságvesztésbüntetésre vagy rangvesztésre itélt (megkegyelmezett) egyénnek, valamint törvényes képviselőjének joga van attól számitva, a mikor a hadrakelt seregnél való viszony egyáltalában megszünt, vagy az elitélt saját személyére nézve e viszonyból kilépett, három hónapon belül a honvédelmi ministernél intézkedést kérni a jogegység érdekében semmisségi panasz emelése vagy a 401. § értelmében ujrafelvétel meginditása végett. A kérvényben, a melyet tényleges katonai egyéneknek szolgálati uton kell benyujtaniok és a tényleges legénységi egyének, valamint a rangosztályba nem sorozott tényleges havidijasok csak élőszóval mondhatnak jegyzőkönyvbe (324. §), a panaszpontokat tüzetesen meg kell jelölni. A kérelem tárgyának téves megjelölése nem árt.
484. § A honvédelmi minister, miután a kérelem tárgyában netalán szükséges megállapitásokat teljesitette, a bűnvádi ügyiratokat a honvéd koronaügyészszel megvizsgáltatja s azután vagy visszautasitja a kérelmet mint alaptalant, vagy pedig helyt ad annak annyiban, hogy a honvéd koronaügyészt a 376. vagy a 401. § értelmében az eljárás meginditására utasitja.
A jogegység érdekében emelt semmisségi panasz esetében az eljárásra a 377. és a 378. § rendelkezései irányadók.
Az eljárás ujrafelvétele fölött a legfelsőbb honvéd törvényszék a 67. § 1. pontja értelmében alakitott tanácsban a 401. § szabályai szerint határoz.
A 373. § 3. bekezdését, a 379. § 3. bekezdését és a 400. § 4. bekezdését alkalmazni kell.
485. § Azt a honvéd büntetőbirósági eljárást, a mely valaki ellen folyamatban van abban az időpontban, mikor a hadrakelt sereg viszonyába lép, ennek a fejezetnek rendelkezései szerint kell folytatni.
A fenti időpontban már meghozott, de még nem jogerős itélet, tekintet nélkül arra, hogy perorvoslattal megtámadták-e vagy sem, a 475. §-ban emlitett megerősitéssel jogerőssé válik.
A jelzett időponttól kezdve az illetékes parancsnok jogainak gyakorlására a mozgósitott kötelék illetékes parancsnoka van hivatva.
Egyebekben az ilyen itéletekre a 475-480. §-ok rendelkezéseit kell alkalmazni.
486. § A hadrakelt seregnél valamely egyén ellen folyamatban levő bűnvádi eljárást attól az időponttól kezdve, a mikor a hadrakelt seregnél való viszony egyáltalában megszünt vagy a terhelt saját személyére nézve e viszonyból kilépett, ez előbbi fejezetek rendelkezései szerint kell folytatni. Az illetékes parancsnok jogait ettől az időponttól fogva a nem mozgositott kötelék illetékes parancsnoka gyakorolja.
Ha azonban a fentjelzett időpontban az itéletet már meghozták, de még meg nem erősitették, a megerősités az addig illetékes parancsnokot illeti meg. Ha az a parancsnok az itéletet megerősithetőnek nem találja, a vádlottat erről értesiteni kell. Az értesités napjától számitott törvényes határidőn (335. és 361. §) belül semmisségi panasznak és fellebbezésnek (333. §) van helye. Az illetékes parancsnok jogait ebben az esetben a nem mozgósitott kötelék hadosztálybiróságához utalt illetékes parancsnok gyakorolja.
Az 1. bekezdésben megjelölt időpontban még folyamatban levő rögtönitélő eljárást a rendes eljárás medrébe kell terelni. (449. § utolsó bekezdése.) Ugyanez áll a már befejezett rögtönitélő eljárásra is, ha a megerősitett halálos itélet ebben az időpontban még végrehajtva nincs.
487. § Ez a törvény a honvédelmi minister által megállapitandó napon, legkésőbb azonban kihirdetése után két év mulva lép életbe.
488. § E törvény életbelépésének napjával, a mennyiben e törvény kifejezetten kivételt nem tesz, hatályukat vesztik más törvényeknek, szabályoknak és rendeleteknek a honvéd büntetőbiráskodást, a honvédbiróságok szervezetét és eljárását szabályozó rendelkezései, köztük különösen azok is, a melyek szerint tényleges katonai egyének a polgári büntetőbiróságok rögtönitélő eljárásának voltak eddig alávetve.
Oly katonai egyéneket, a kik a császári királyi (osztrák) honvédség büntetőbiráskodása alatt állanak és bárhol bűncselekményt követnek el, a bűnvádi eljárás lefolytatása végett a császári királyi (osztrák) honvédbiróságoknak kell átadni, ha a viszonosság törvénynyel biztositva van.
489. § E törvény életbelépése előtt elkövetett azok a bűncselekmények, a melyek miatt eddig a polgári büntetőbiróságok biráskodásának volt helye, de a melyekre nézve a jelen bűnvádi perrendtartás szabályai szerint a honvédbiróságok illetékesek, továbbra is a polgári büntetőbiráskodás alatt maradnak.
Ellenben e törvény életbelépése előtt elkövetett azokat a bűncselekményeket, a melyek miatt eddig a honvédbiróságok biráskodásának volt helye, de a melyekre nézve a jelen bűnvádi perrendtartás szabályai szerint a polgári büntetőbiróságok illetékesek, ezek az utóbbi biróságok a rájuk nézve érvényben álló általános büntető törvények szerint birálják el, kivéve, ha ily bűncselekmény miatt a vizsgálat a honvédbiróságnál már elrendeltetett.
Az előbbi bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a jelen bűnvádi perrendtartás életbelépése előtt elkövetett valamely bűncselekmény miatt a honvéd büntetőbiráskodásnak volt helye, de ettől az időponttól kezdve a közös hadsereg biróságainak illetékessége áll be és viszont.
490. § A jelen törvény életbelépésének napján a honvéd biróságoknál folyamatban levő büntetőbirósági vizsgálatokra a következők irányadók:
1. Ha az emlitett napig elsőfoku határozatot nem hoztak, a bűnvádi ügyet a jelen bűnvádi perrendtartás rendelkezéseihez képest kell folytatni. Ily bűnvádi ügyek a nyomozó eljárás állapotába jutnak.
2. Ha a jelen törvény életbelépésének napja előtt elsőfoku határozatot hoztak, az ily bűnvádi ügyekre az eddigi eljárási szabályokat oly eltéréssel kell alkalmazni, hogy az eddigi honvéd főtörvényszék teendőit az uj legfelsőbb honvéd törvényszék a 67. § 1. pontja értelmében alakitandó tanácsban gyakorolja, továbbá, hogy az uj legfelsőbb honvéd törvényszéket a felsőbbfoku katonai biróságoknál a büntetés enyhitésére nézve eddig érvényben álló korlátozások nem kötik.
3. Ha a 2. pont esetében az elsőfoku határozatot feloldották és az ügyet ujabb határozathozás végett az elsőfoku biróság elé utasitották, a további eljárásra nézve a jelen törvény rendelkezései irányadók.
491. § Azt a kérdést, vajjon a bűnvádi eljárás ujrafelvételének helye van-e, a jelen bűnvádi perrendtartás életbelépésének napjától kezdve ennek rendelkezései szerint kell elbirálni, akkor is, ha a bűnvádi eljárást e nap előtt fejezték be jogerősen. A további eljárás szintén e törvény szerint irányul.
492. § Ha e törvény hatálybalépése előtt idézési eljárás alkalmazásával itéletet hoztak és az elitélt az emlitett időpont után tér vissza, a további eljárásra a jelen törvény irányadó.
A jelen törvény életbelépése idejében folyamatban maradt idézési pert az uj eljárás szerint és csak annyiban kell folytatni, a mennyiben a tényállás megállapitása és a bizonyitékok biztositása czéljából szükséges.
493. § A büntethetőség elévülésének félbeszakitása szempontjából minden hivatalos cselekmény, a melyet az illetékes parancsnok és a nyomozást teljesitő honvéd ügyész vagy ügyészi tiszt a bűncselekmény miatt a tettes ellen foganatosit, egy tekintet alá esik az illetékes biróság nyomozó cselekményével.
494. § Ha hadifoglyok és külföldiek fölött kell háboru idejében vagy valamely hadivállalat alatt büntetőbiráskodást gyakorolni, a jelen bűnvádi perrendtartásnak a biróságok alakitására és az eljárásra vonatkozó rendelkezéseit Ő Felsége módosithatja.
495. § Horvát-Szlavonországokban a polgári büntetőbiráskodás alatt álló egyénekre nézve a 263. és a 264. §-ban meghatározott vétségek büntetése tekintetében a jelen törvényben foglalt rendelkezésekkel azonos értelemben autonom törvény rendelkezik.
A jelen törvény végrehajtásával a honvédelmi, az igazságügyi és a belügyi ministerek, Horvát-Szlavonországokban a honvédelmi minister és Horvát-Szlavon- és Dalmátországok bánja bizatnak meg.
