A postatakarékpénztárnak évről-évre rohamosan növekvő forgalma és a hivatali személyzetnek ezzel kapcsolatos szaporodása folytán az intézetnek az V. kerület Hold-utcza 4. számu épületében birt helyiségei, daczára annak, hogy már az összes magánfeleknek bérbeadott lakások felmondattak és a hivatal czéljaira felhasználtattak, oly szükek, hogy már a hivatali személyzet, valamint az intézet pénztári csarnokában naponként megforduló nagyszámu közönség befogadására sem elegendők, az egészségügyi követelményeknek egyáltalán nem felelnek meg és ugyancsak túlzsufoltságuk miatt az üzletmenetre is zavarólag hatnak. E nehézségek leküzdése czéljából kötelességemnek tartottam, hogy a postatakarékpénztár számára a további terjeszkedés lehetőségét sürgősen biztositsam.
Annak megvilágitására, hogy a postatakarékpénztár 1901. év óta, a mikor a jelenlegi épületébe költözött, mily nagy mértékben fejlődött, elegendőnek tartom a következő két számadatra hivatkozni: Az ügyesetek száma: 1901. évben kereken 6 millió 820.000; 1911. évben kereken 19 millió 250.000, az emelkedés 182.25%; a tisztviselők és napidíjasok létszáma: 1901. év végén 320; 1911. év végén 900 volt, a szaporodás 178.22%. Előre kell bocsátanom, hogy egy uj intézeti épület emelésének eszméjét eleve el kellett ejtenem, mert ennek elkészültéig a jelenlegi már teljesen kihasznált épületben a forgalom gyors és zavartalan lebonyolitása sem lenne biztositható.
Ily körülmények között adatott be hozzám egy ajánlat, a melyben Kanitz Ignácz és fiai budapesti czég a postakarékpénztár épületével szomszédos és egy háztömböt képező V. kerület Szabadság-tér 10., 11. és 12. számu ingatlanokat 4 millió 50.000 korona áron megvételre kinálta. Miután meggyőződést szereztem arról, hogy a szóban forgó épületek megfelelő átalakitással a postatakarékpénztár különleges czéljainak is meg fognak felelni, mert az egymással összefüggő házak az intézet különféle osztályainak az üzem és a biztonság érdekében megkivánt harmonikus együttműködését lehetővé teszik, valamint arról is, hogy az épületek műszaki szempontból kifogás alá nem esnek, azokat felbecsültettem, a mikor is a három ház összes becsértéke 3 millió 914.329 korona 45 fillérben állapittatott meg. Az ajánlattevő czéggel meginditott tárgyalások folyamán azonban sikerült a vételárat 3 millió 750.000 koronára leszoritani. Tekintettel arra, hogy e három ház megvételével, a melyek kereken 700 négyszögölnyi összeterületükkel nagyság tekintetében körülbelül a postatakarékpénztár által jelenleg felfoglalt területnek felelnek meg, az intézet részére a fokozatos terjeszkedés lehetőségét hosszabb időre biztositottnak láttam, a vételárra nézve pedig a szakközegeim által megállapitott becsértéknél kisebb összegben egyezhettem meg, utasitottam a postatakarékpénztár igazgatóságát, hogy az ajánlattevő czéggel az adásvételi szerződést jóváhagyásom fentartása mellett kösse meg.
A kincstári jogügyi igazgatóság közbenjöttével megállapitott szerződésnek főbb pontjait a következőkben van szerencsém ismertetni: Az összes vételár 3 millió 750.000 korona. (l. a törvényjavaslat 2. §-át.) A birtokba lépés napja 1912. évi február hó 1-re állapíttatott meg, hogy a postatakarékpénztár sürgősen szükséges helyiségeket mielőbb elfoglalhassa, a bérösszegekeket is már ezen naptól kezdve illetvén meg a kincstárt. A vételárból 2 millió korona 1912. évi február hó 1-én, a mennyiben pedig a kincstár tulajdonjoga ezen a napon még jogerősen bekebelezte nem lenne, a jogerősség bekövetkezésétől számított 8 napon belül, a fennmaradó részösszeg pedig időközi kamat fizetésének kötelezettsége mellett 1912. évi augusztus hó 1-én fizetendő.
A mi már most a vételár fedezetét illeti, e czélra a postatakarékpénztárnak a korábbi évekről már esedékes, de még be nem szállított 3 millió 380.595 korona 53 fillérnyi üzleti feleslegei és az 1911. évi előreláthatólag közel 3 millió korona tiszta feleslege szolgálhat. Az adásvétel tárgyát képező ingatlanokat - tekintettel arra, hogy a postatakarékpénztár jelenlegi épülete is az 1899:XLIV. tc. értelmében az intézet tartalékalapjának tulajdonát képezi - szintén ezen tartalékalap részére vásároltam meg. (3. §) E czélból a postatakarékpénztár tartalékalapja, a mely jelenleg az idézett törvénycikkben 6 millió koronában van megállapitva olyképen, hogy az intézeti épület által lekötött 2 millió koronán felüli rész, vagyis 4 millió korona az 1885:IX. tc. 8. §-ában megállapitott módon értékpapirokban nyerjen elhelyezést, az 1899:XLIV. tc. 4. §-ának módosításával felemelendő lenne és pedig a részére megvásárlandó ingatlanok fejében az összesen 3 millió 750.000 korona vételárral; s ezenfelül a tartalékalap mobilitása érdekében szükségesnek tartom annak maximális összegét még további 2 millió 250.000 koronával felemelni, a mely összegből az adásvételi szerződésből eredő mindennemü bélyeg és illeték, valamint az épületek átalakitásával járó összes költségek is fedeztetni fognak (3. §) ugy, hogy ezen transactió végrehajtása után a tartalékalap 12 millió koronában lesz megállapítva (1.§), a mely összegnek az ingatlanok által le nem kötött része az 1885:IX. tc. 8. §-ának megfelelően fog gyümölcsöztetni. (4. §)
A vétel tárgyát képező épületeknek a postatakarékpénztár czéljaira egyenlőre még nem szükséges részei továbbra is bérbeadás utján fognak hasznosittatni s a befolyó bérösszegek a tartalékalap, illetve a postatakarékpénztár jövedelmét fogják képezni. A tartalékalap maximális összegének legalább 12 millió koronában való megállapitását a szóban forgó ingatlanok megvételétől függetlenül is szükségesnek tartom, mert a postatakarékpénztárnál elhelyezett betétek álladéka 1899. év óta, a mikor a tartalékalap legutolsó emelése történt, 1911. év végéig 55 millió koronáról több mint négyszeresére, kereken 230 és fél millió koronára emelkedett, miért is indokoltnak találom, a tartalékalap összegét a betétálladékhoz viszonyitva arányosabban meghatározni.
