A Japánnal 1897. évi deczember hó 5-én kötött és az 1908:XXXII. törvénycikkbe iktatott kereskedelmi és hajózási szerződésünket a japán kormány az 1911. évi augusztus 4-ikére felmondotta, minek folytán Japánnal való kereskedelmi és forgalmi viszonyainknak ujabb szerződés utján való rendezése vált szükségessé. Ezen ujabb szerződés megkötése iránt a tárgyalások a japán kormánynyal diplomácziai uton már régebben folyamatba tétettek, azoknak befejezése azonban a közel jövőben alig várható, miért is czélszerünek látszik, hogy Japánnal való gazdasági viszonyainak rendezetlenségének elkerülése érdekében ez országgal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink a legnagyobb kedvezmény alapján ideiglenes rendezést nyerjenek.
Hasonlóképen felmerült a szüksége a Portugáliával való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink ideiglenes rendezésének is. Az 1908. évi vám surtaxe-törvény végrehajtása ugyanis még mindig foglalkoztatja a portugál kormányt. Ezen surtaxe-törvény értelmében Portugália mindazon államokkal szemben, melyek Portugáliát nem részesitik a legnagyobb kedvezményben, az általános vámtarifa és a kikötői illetékek kétszeresen felemelt tételeit fogja alkalmazni. Miután pedig Portugáliával való gazdasági viszonyainkat ezidőszerint szerződés nem szabályozza, a portugáliai származásu áruk nálunk az általános vámtarifa tételei szerint vámkezeltetnek, ugy, hogy viszont azon veszélynek vagyunk kitéve, hogy Portugáliába irányuló és eléggé számottevő kivitelünk a surtaxe-törvény sulyos rendelkezései által fog sujtatni. Ennek elkerülése czéljából oly diplomácziai jegyzékváltás kicserélése vált szükségessé, melyben egy végleges kereskedelmi szerződés megkötéséig a szerződéses vámterületnek és Portugáliának kölcsönösen a legnagyobb kedvezmény biztosittatik.
A jelen törvényjavaslat czélja, hogy oly felhatalmazáshoz juttassa a magyar kormányt, melynek alapján a Japánnal és Portugáliával ideiglenes megállapodásokat létesitvén, azokat életbeléptethesse.
