1. § A leánykereskedés elnyomása végett Párizsban 1904. évi május hó 18-án kelt nemzetközi megállapodás és aláirási jegyzőkönyv, valamint a rájuk vonatkozólag Ő Felségének az uralkodása alatt álló államok részéről való csatlakozásáról Párizsban 1905. évi január hó 18-án kiállitott okirat az ország törvényei közé iktattatnak.
Szövegük a következő:
A Franczia Köztársaság elnöke; Ő Felsége a Német császár, Poroszország királya, a Németbirodalom nevében; Ő Felsége a Belgák királya; Ő Felsége Dánia királya; Ő Felsége Spanyolország királya; Ő Felsége Nagy-Britannia és Irhon Egyesült-Királyság és a tengerentuli brit birtokok királya, India császárja; Ő Felsége Olaszország királya; Ő Felsége Németalföld királynője; Ő Felsége Portugál és Algarbia királya; Ő Felsége minden Oroszország császárja; Ő Felsége Svédország és Norvégia királya és a Svájczi Szövetségi Tanács a megtévesztett vagy erőszakkal visszatartott nagykoru asszonyoknak, valamint a kiskoru asszonyoknak és leányoknak hathatós védelmet óhajtván biztositani a „leánykereskedés” néven ismert bünös üzelmek ellen, elhatározták, hogy megállapodást kötnek a jelzett czél elérésére alkalmas rendszabályok létrehozatala végett és kinevezték meghatalmazottaikul, még pedig:
[következik a meghatalmazottak megnevezése]
A kik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kicserélése után a következő rendelkezésekben egyeztek meg:
A szerződő Kormányok mindegyike kötelezi magát olyan hatóság felállitására vagy kijelölésére, melynek feladata központositani minden értesitést, a mely arra vonatkozik, hogy asszonyokat és leányokat külföldön való kéjelgés czéljára megkeritsenek; ennek a hatóságnak joga lesz a többi szerződő Államok mindegyikében felállitott hasonló szervezettel közvetlenül levelezni.
Mindegyik kormány kötelezi magát, hogy felügyeletet fog gyakoroltatni a végből, hogy a kéjelgésre szánt asszonyok és leányok kisérői különösen a pályaudvarokon, a kikötőkben és utazás közben kinyomoztassanak. Erre a czélra utasitások fognak kibocsáttatni az illető tisztviselőkhöz és más megfelelő személyekhez, hogy a törvény korlátain belül megszerezhető legyen minden olyan értesülés, a mely ilyen bünös üzelmek nyomára vezethet.
Az olyan személyek megérkezését, a kik nyilvánvalóan ilyen üzelmek tetteseinek, büntársainak vagy áldozatainak látszanak, előforduló esetben jelezni kell majd akár a rendeltetési hely hatóságainál, akár az érdekelt diplomácziai vagy konzuli tisztviselőknél, akár bármely más illetékes hatóságnál.
A kormányok kötelezik magukat, hogy előforduló esetben és a törvény korlátain belül azoktól a külföldi asszonyoktól vagy leányoktól, a kik kéjelgésre adják magukat, nyilatkozatokat vétetnek ki személyazonosságuknak és személyi állapotuknak megállapitása, valamint annak kinyomozása végett, hogy ki birta őket rá hazájuk elhagyására. Az összegyüjtött adatok az emlitett asszonyok vagy leányok hazai hatóságával fognak közöltetni esetleges hazaszállitásuk czéljaiból.
A kormányok kötelezik magukat, hogy a bünös üzelmek áldozatait, ha ezek anyagi eszközökben szükölködnek, a törvény korlátain belül és a mennyire csak lehet, rábizzák ideiglenesen és esetleges hazaszállitásuk czéljából nyilvános vagy magános jótékonysági intézetek vagy kellő garancziát nyujtó magánegyének gondjaira.
A kormányok arra is kötelezik magukat, hogy a törvény korlátain belül és a mennyire lehetséges, visszaküldik hazájukba ezen asszonyok vagy leányok közül azokat, a kik hazaszállittatásukat kérik, vagy a kiknek hazaszállitását a fölöttük hatalmat gyakorló személyek kivánják. A hazaszállitás csak akkor foganatositható, ha a személyazonosság és az állampolgárság, valamint a határállomás és a határra érkezés időpontja iránt az egyetértés már létrejött. - Minden egyes szerződő ország meg fogja könnyiteni saját területén az átszállitást.
A hazaszállitásra vonatkozó levelezés, a mennyire lehetséges, közvetlenül fog történni.
Ha a hazájába szállitandó asszony vagy leány önmaga nem lenne képes szállitásának költségeit megtériteni és ha férje, szülője vagy gyámja sincs, a ki érte fizethetne, ebben az esetben a hazaszállitás költségei az illető nő hazája felé eső legközelebbi határig vagy kikötőig a tartózkodó hely országát, a többi költségek pedig az illető nő hazáját terhelik.
A fenti III. és IV. czikkekben foglalt rendelkezések nem érintik azokat a különös Egyezményeket, a melyek a szerződő kormányok között netán fennállanak.
A szerződő Kormányok kötelezik magukat, hogy a törvény korlátain belül, a mennyire lehetséges, felügyeletet fognak gyakorolni azon irodák vagy ügynökségek fölött, a melyek asszonyoknak vagy leányoknak külföldön való elhelyezésével foglalkoznak.
Azok az Államok, a melyek a jelen Megállapodást alá nem irták, ahhoz csatlakozhatnak. Ebbeli szándékukat diplomácziai uton fogják közölni a franczia Kormánynyal, a mely erről az összes szerződő Államokat tudósitani fogja.
A jelen Megállapodás a megerősitő okiratok kicserélésének napját követő hat hónap elteltével lép életbe. Abban az esetben, ha a Megállapodást a szerződő Felek valamelyike felmondaná, a felmondásnak csak erre a Félre nézve és csakis a jelzett felmondás napjától számitott tizenkét hónap elteltével lesz hatálya.
A jelen Megállapodás meg fog erősittetni és a megerősitő okiratok a lehető legrövidebb idő alatt Párizsban ki fognak cseréltetni.
Ennek hiteléül az illető meghatalmazottak aláirták a jelen Megállapodást és azt pecsétjeikkel ellátták.
Kelt Párizsban, az 1904. évi május hó 18-án, egyetlen példányban, a mely a Franczia Köztársaság Külügyministeriumának irattárában marad s a melynek hitelesitett másolata meg fog küldetni a szerződő Hatalmak mindegyikének.
[Aláírások]
Az alulirott meghatalmazottak, a kik a mai napon a „leánykereskedés” ellen hathatós védelem biztositását czélzó Megállapodás aláirása végett egybegyültek, a következő nyilatkozatot cseréltek ki az emlitett Megállapodásnak a szerződő Államok illető gyarmataira való alkalmazásáról:
Azoknak az országoknak, a melyek a fentemlitett Megállapodást aláirták, jogukban áll, hogy ahhoz gyarmataikra vagy birtokaikra nézve bármikor csatlakozhassanak.
Szabadságukban áll e végből akár olyan általános nyilatkozatot tenni, mely szerint a hozzájárulást összes gyarmataikra vagy birtokaikra kell érteni, akár kifejezetten megjelölni azokat, a melyekre a csatlakozás vonatkozik vagy pedig arra szoritkozni, hogy azokat jelölik meg, a melyek a csatlakozásból ki vannak zárva.
A Német Kormány kijelenti, hogy gyarmataira vonatkozó elhatározásait fenntartja magának.
A Dán Kormány kijelenti, hogy fenntartja magának a jogot, hogy a Megállapodáshoz a dán gyarmatok tekintetében csatlakozzék.
A Spanyol Kormány kijelenti, hogy gyarmataira vonatkozó elhatározásait fenntartja magának.
A Franczia Kormány kijelenti, hogy a Megállapodás az összes franczia gyarmatokra alkalmazást fog nyerni.
Ő Brit Felségének Kormánya kijelenti, hogy fenntartja magának a jogot, hogy minden egyes brit gyarmat vagy birtok tekintetében külön csatlakozhassék a Megállapodáshoz és külön mondhassa fel azt.
Az Olasz Kormány kijelenti, hogy a Megállapodás alkalmazást fog nyerni az erythreai gyarmatra.
A Németalföldi Kormány kijelenti, hogy a Megállapodás alkalmazást fog nyerni az összes németalföldi gyarmatokra.
A Portugal Kormány kijelenti, hogy fenntartja magának az utólagos döntés jogát arra nézve, vajjon a Megállapodás életbe lépjen-e a portugál gyarmatok valamelyikében.
Az Orosz Kormány kijelenti, hogy a Megállapodás a maga egészében alkalmazást fog nyerni a birodalom összes európai és ázsiai területére.
Azok a Kormányok, a melyek ezután kivánnának nyilatkozatokat tenni gyarmataikra vonatkozólag, azokat a Megállapodás 7. czikkében előirt módon fogják megtenni.
A Megállapodás aláirásának pillanatában Radolin herczeg Ő Fensége, a Német Birodalom nagykövete, Kormánya nevében a következő nyilatkozatot kivánja tenni:
A Német Kormány nézete szerint oly egyénekre, a kik a jelen Megállapodás értelmében a Német Birodalmon keresztül szállittatnak hazájukba, nem alkalmazhatók azok a kikötések, a melyek a Német Birodalom és az illetők hazája között a vagyontalanok kölcsönös segélyezése tekintetében esetleg fennállanak.
Ennek hiteléül a Meghatalmazottak aláirták ezt a jegyzőkönyvet.
[Aláírások]
Ő Felsége Ausztria császára, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya élni óhajtván azzal a joggal, a melyet az 1904. évi május hó 18-án Párizsban kötött s a "leánykereskedés" elnyomását czélzó Megállapodás 7. czikke az Ő számára fentartott, elhatározta, hogy ehhez a Megállapodáshoz Állami részéről csatlakozik.
Ő Felsége e végből kinevezte meghatalmazottjául Khevenhüller-Metsch Rudolf gróf urat, belső titkos tanácsosát és kamarását, rendkivüli és meghatalmazott nagykövetét a Franczia Köztársaságnál, a ki miután felmutatta jó és kellő alakban talált meghatalmazását, a következőket jelentette ki:
Ő Felsége Ausztria császára, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya Államai részéről csatlakozik az 1904. évi május hó 18-án Párizsban kötött s a "leánykereskedés" elnyomását czélzó Megállapodáshoz, ugyszintén az 1904. évi május hó 18-án kelt aláirási jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozathoz, a mely az emlitett Megállapodásnak a szerződő Felek illető gyarmataira való alkalmazását tárgyazza.
Tudomásul veszi egyidejüleg az emlitett aláirási jegyzőkönyvbe foglalt kijelentéseket.
A Franczia Köztársaság Külügyminisztere: Delcassé Th. úr azon Hatalmak nevében, a melyek a fent idézett Megállapodást és jegyzőkönyvet aláirták, tudomásul veszi ezt a csatlakozási nyilatkozatot.
Ennek hiteléül az alólirottak kiállitották a jelen okiratot, melyet pecsétjeikkel is elláttak.
[Aláírások]
2. § Az 1. § I. részében foglalt nemzetközi megállapodás első czikkében emlitett feladat teljesitésére hivatott hatóságot a ministerium jelöli ki. Egyebekben a jelen törvény végrehajtásával a belügyminister, Horvát-Szlavonországokban pedig Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok bánja bizatik meg.
