A leánykereskedés elnyomása végett Párizsban létrejött nemzetközi megállapodás és egyes hozzátartozó okiratok beczikkelyezése tárgyában egyidejüleg beterjesztett törvényjavaslatom indokolásában volt szerencsém rámutatni arra, hogy a leánykereskedés elleni nemzetközi védekezés ügyében, az 1902. év nyarán Párizsban tartott nemzetközi értekezlet az említett megállapodáson kívül előkészítette egy nemzetközi egyezmény tervezetét is, a melynek értelmében a szerződő államnak az itt szóban forgó bűnös űzelmek elnyomását czélzó büntető intézkedések megítélése s e téren kölcsönös jogsegélyre és a leánykereskedés miatt üldözött vagy elítélt egyének kiadására kötelezik magukat. E tervezet egyes rendelkezéseivel szemben több oldalról aggályok merülvén fel, az egyezmény megkötése hosszabb ideig függőben maradt. A mikor a franczia kormány az 1910. évre Párizsba nemzetközi értekezletet hívott egybe, a fajtalan közlemények forgalmának elnyomása ügyében, a német császári kormány ezt az alkalmat czélszerüen felhasználhatónak vélte arra, hogy az értekezleten részt vevő kormánykiküldöttek párhuzamosan az emlitett leánykereskedési egyezményt is revízió alá vegyék, hogy ilyképen a még függőben levő kérdések ügye mielőbb rendezhető legyen. Az inditvány kedvező fogadtatásra találván, az érdekelt kormányok - az Északamerikai Egyesült-Államok kormányának kivételével - utasitották kiküldötteiket, hogy a fajtalan közlemények forgalmának elnyomása végett szükséges intézkedések kérdésének tárgyalása mellett a leánykereskedés elnyomását czélzó 1902. évi egyezmény-tervezetet is revizió alá vegyék. Az 1910. évi április hó 18-ától május hó 4-ig a leánykereskedés ügyében megtartott második államértekezlet az 1902. évi egyezménytervezetet a felmerült aggályok eloszlatása végett több irányban módosította. A tárgyalások eredményekép az értekezleten résztvett államok legnagyobb része az egyezmény átdolgozott szövegét még magán az értekezleten 1910. évi május hó 4-én aláíratta és azt az utólagos aláírásra 1910. évi julius hó 31-éig nyitva tartott időben junius hó 28-án Ő Felsége meghatalmazottai Magyarország részéről is aláírták. Az egyezmény ratifikálása még csak ezután fog megtörténni. Ezt a nemzetközi egyezményt van szerencsém a hozzá tartozó zárójegyzőkönyvvel együtt törvényjavaslatba foglalva az ország törvényei közé iktatása végett bemutatni, kérve a törvényjavaslat elfogadását.
Egyben az ügyre vonatkozólag még a következőket jegyzem meg: Az egyezmény 1. és 2. czikke, kapcsolatban a zárójegyzőkönyv B) pontjával, meghatározzák azokat a cselekményeket, a melyeket a szerződő államoknak a 3. czikk értelmében a leánykereskedés elnyomása végett mindenesetre büntetés alá kell vonniok, még ha az illető cselekmény egyes tényálladéki elemei különböző országok területén valósultak is meg. Ez utóbbi körülmények külön kiemelését, a cselekménynek ilyenkor fennforgó specziálisan nemzetközi jellege, és az az érdek tette indokolttá és szükségessé, hogy az egyes tényálladéki elemek megoszlása több ország területén a cselekmény üldözését esetleg kétségessé ne tehesse. A mi a magyar szent korona országainak azt a területét illeti, a hol a büntettekről és vétségekről szóló magyar büntetőtörvénykönyv (1878:V. tc.) hatályban van, a fennálló jog nagyban és egészben máris megfelel az egyezmény rendelkezéseinek. Következménye az annak, hogy a mikor a magyar törvényhozás az 1908:XXXVI. tc. megalkotásával az említett büntetőtörvénykönyvet, különösen a keritésre vonatkozó részében is revizió alá vette, megfelelő tekintettel volt az 1912. évi egyezménytervezet határozmányaira. (V. ö. az 1908:XXXVI. tc. 43-47. §-aival. Horvát-Szlavonországokban - az egyezmény 3. czikkéhez képest - az autonom jogalkotás tényezőinek lesz a feladata az ott érvényben levő anyagi büntető jogszabályokat az egyezmény 1. és 2. czikkével összhangba hozni.
Az 5. czikk második bekezdése azt az esetet tartja szem előtt, a mikor valamely államnak (mint pl. Belgiumnak) törvényhozása előre és általánosságban állást foglalt arra nézve, hogy milyen cselekmények miatt legyen helye kiadatásnak. (Autonom kiadatási törvény.)
A megkereséseknek büntető ügyekben tulnyomóan alkalmazott diplomácziai uton való közvetitése mellett a 6. czikk az érintkezés további módjaként még a konzuli közvetítésnek a polgári eljárásban széles körben szabálylyá tett módját (az 1909:XIV. törvénycikkbe iktatott 1905. évi julius hó 17-én kelt hágai egyezmény 9. czikke), valamint a bíróságok közvetlen érintkezését említi. Mindegyik szerződő fél maga fogja meghatározni azt, hogy e három mód melyikén vagy közülük mely több módon küldhetők át saját hatóságaihoz a többi szerződő államból a megkeresések, a mi mellett mindegyik állam természetesen más-más érintkezési módot is jelölhet meg az egyes szerződő államokkal szemben, a minthogy annak sincs akadálya, hogy e részben tett kijelentését utóbb módosithassa. A 6. czikk harmadik bekezdése megfelel az emlitett hágai egyezmény 9. czikke második bekezdésének, negyedik bekezdése a hágai egyezmény 10. czikkének, utolsó bekezdése pedig a hágai egyezmény 16. czikke első bekezdésének.
A zárójegyzőkönyv rendelkezései közül kiemelem a B) pontot, a mely az egyezmény 1. czikkében a kiskoru nők részére biztosított feltétlen védelem tekintetében korhatárul minimumként - az 1908:XXXVI. tc. 43. §-ával összhangban - a betöltött 20. életévet állapitva meg. A B) pont második mondata elejét akarja venni annak, hogy bármely szerződő állam, a védelmi korhatárt a status personalis kérdésével összefüggésbe hozva, a külföldi nőre nézve annak hazai törvényét vegye irányadóul akkor, ha a nő hazai törvényében megállapított korhatár az illető állam törvényében megállapított korhatárnál alacsonyabb.
Végül megemlítem még, hogy az egyezmény megkötésénél Magyarország külön államisága kellően kifejezésre jutott azzal, hogy ezt az egyezményt a meghatalmazottak az Ő Felsége uralkodása alatt álló két államnak külön külön megnevezése mellett írták alá (pour l’Autriche et pour la Hongrie) és hogy Ő Felsége meghatalmazottai között a magyar állam részéről magyar állami tisztviselő személyében külön meghatalmazott is szerepelt.
