1912. évi LI. törvénycikk indokolása

az 1912. évi márczius hó 5-én kötött czukoregyezmény által létesitett nemzetközi unió meghosszabbitására vonatkozó jegyzőkönyv beczikkelyezéséről * 

Általános indokolás

Az a jelentékeny fellendülés, a melyet hazánk répaczukortermelésében észlelhetünk, ékesen szóló bizonysága annak, hogy minő kedvező hatással volt erre a mezőgazdasági és közgazdasági szempontból egyaránt jelentős iparágunkra nézve az a helyzet, a melyet az 1903. évi I. törvénycikkel beczikkelyezett, s az 1908. évi XIX. törvénycikkel beczikkelyezett pótegyezmény és jegyzőkönyv által módosított nemzetközi czukoregyezmény teremtett. Ily körülmények között felesleges bővebben indokolni, hogy minő jelentőséggel bír hazánk répaczukor-termelésére nézve e helyzetnek további zavartalan fenntartása. S habár a nemzetközi czukoregyezmény az érvényben levő megállapodások értelmében 1913. évi augusztus hó 31-éig feltétlenül hatályban van s azontul is évről-évre hallgatólagosan fennmaradna az esetben, ha egy vagy másrészről fel nem mondatnék, mégis kétségtelen, hogy meg kellett ragadnunk minden alkalmat a nemzetközi czukoregyezmény által teremtett s hazánk répaczukortermelésére nézve üdvösnek bizonyult helyzet állandositására. Kedvező alkalmat szolgáltattak erre a mult év sajátlagos termelési viszonyai, mert míg a czukorrépa termési eredményei általában kedvezőtlenek voltak, addig Oroszország két igen kedvező czukorrépatermésre tekinthet vissza. Ennek következtében világszerte czukorhiány és tulságosan magas czukorárak mutatkoztak, mig Oroszországban, a mely a nemzetközi czukoregyezmény értelmében termelési időszakonként csak 200,000 tonna czukrot vihet ki a világpiacra, elhelyezhetlen készletek halmozódtak össze. Kézenfekvő volt ily körülmények között, hogy nemcsak az orosz czukortermelőknek, hanem a világ czukorfogyasztásának is érdeke, hogy az orosz czukorfeleslegek a világpiacz számára hozzáférhetővé tétessenek, a mi tekintettel a magas czukorárakra, a czukoregyezményben résztvevő többi államok czukortermelése jogos érdekeinek veszélyeztetése nélkül lehetségesnek mutatkozott, de kétségtelen volt az is, hogy ez az alkalom felhasználandó a nemzetközi czukoregyezménynek feltétlen hatálylyal való további meghosszabbítására. Kedvező volt ez az alkalom annál is inkább, mert első sorban éppen attól lehetett tartani, hogy Oroszország nem lesz hajlandó a czukoregyezmény kötelékében az 1913. évi augusztus hó 31-én túl terjedő időre is bennmaradni, a mire különösen kevés kilátás lett volna akkor, ha nem nyujtatik neki mód arra, hogy összegyülemlett czukorkészletének legalább egy részét a jelenlegi rendkivüli viszonyok között a világpiaczon elhelyezhesse.

A mult év őszén megindult tárgyalások végre sok nehézség leküzdése után a kivánt eredményre vezettek s e hosszas tárgyalások eredményét képezik a jelenleg előterjesztett jegyzőkönyvben foglalt megállapodások, a melyeknek értelmében a nemzetközi czukoregyezmény, ugy, a mint az jelenleg érvényben van, feltétlen hatálylyal fenntartatik az 1913. évi szeptember hó 1-től számitandó öt évre s Oroszországnak, tekintettel jelenlegi nagy czukorkészleteire, 250,000 tonna rendkivüli kiviteli kontingens engedélyeztetik, a mely mennyiségből 150,000 tonna a folyó termelési időszakban, 50-50.000 tonna pedig az 1912/13-iki és az 1913/14-iki termelési időszakban szállitható ki. Ez utóbbi mennyiségekre nézve a jelenleg előterjesztett jegyzőkönyv keretén kívül az a bizalmas megállapodás létesült, hogy az évi 50,000 tonnából félévenkint 25-25,000 tonna fog kiszállittatni. Oroszországra nézve ez a megállapodás csak ugy bir gyakorlati értékkel, ha a folyó termelési időszakra engedélyezett 150,000 tonnát tényleg ki is szállíthatja, ezért a rendelkezésre álló idő rövidségére való tekintettel, 1912. évi április hó 1. napjában kellett megállapitani azt az időt, a melyig az előterjesztett jegyzőkönyv megerősitó okiratai letéteményezendők. Bár ily módon a közbejött politikai körülmények folytán a kormány nem volt abban a helyzetben, hogy a jelen jegyzőkönyvet oly időben terjeszthesse az országgyülés elé, hogy az a megerősitő okiratok letéteményezésére nézve megállapitott határidő letelte előtt törvényerőre lett volna emelhető s igy a kormány a törvényhozás utólagos jóváhagyásának reményében a saját felelősségére volt kénytelen a megerősitő okirat letéteményezése iránt intézkedni, a kormánynak nem volt más választása, ha nem akarta koczkára tenni azokat a nagy érdekeket, a melyek a nemzetközi czukoregyezmény fenntartásához és állandósításához fűződnek. Vállalta a kormány ezt a felelősséget nemcsak azért, mert a nemzetközi czukoregyezmény meghosszabbitása iránt tárgyalások folyamán az összes hazai érdekeltek részéről az a felfogás érvényesült, hogy az egyezmény, hacsak lehet, okvetlenül meghosszabbítandó, de vállalta azért is, mert az a szerep, a mely az egyezmény meghosszabbításának létrejötte tekintetében Magyarországnak jutott, csaknem lehetetlenné tette, hogy a megerősítő okiratnak részünkről kellő időben való le nem téteményezése által éppen részünkről hiusittassék meg a nemzetközi czukoregyezménynek 1918. évi augusztus hó 31-éig zavartalan fennmaradása. Nem lehetvén biztosan számítani arra, hogy a rendelkezésre álló rövid idő alatt a jegyzőkönyvet azok az államok is megerősítik, a melyek szempontjából nem bir elsőrendü fontossággal a czukoregyezmény fenntartása, a jegyzőkönyv harmadik czikke ugy intézkedik, hogy a megállapodások jogérvényesekké válnak, ha a jegyzőkönyvet a czukrot kivivő európai államok, ugy mint Németország, Ausztria-Magyarország, Belgium, Francziaország, Németalföld és Oroszország a kitűzött határidőig megerősítik, fennmaradván a jegyzőkönyvet aláíró többi államoknak az a joga, hogy azt 1912. évi szeptember 1-je előtt megerősíthessék s ezáltal a jelenleg érvényes feltételek mellett az ujabb öt évi időszak tartama alatt tagjai maradjanak az uniónak. Ezek az államok a jegyzőkönyv aláirásával egyidejüleg kötelezettséget vállaltak arra, hogy tekintet nélkül arra, vajjon megerősítik-e a jegyzőkönyvet vagy sem, hozzájárulnak a rendkivüli kiviteli kontingensnek Oroszország részére való engedélyezéséhez.

Nagybritannia és Olaszország a jegyzőkönyvet nem irták ugyan alá, de ezek az államok is kijelentették, hogy az orosz kiviteli kontingens fölemeléséhez hozzájárulnak, illetve, hogy ez ellen nem tesznek észrevételt. Az, vajjon Olaszország 1913. évi szeptember hó 1-étől fogva is benn marad-e a czukoregyezmény kötelékében, még kérdéses, de tekintettel arra, hogy az olasz czukortermelés körülbelül az ottani fogyasztásnak felel meg, ennek a kérdésnek mikénti megoldása a czukrot termelő többi államok szempontjából nem bir jelentőséggel. Nagybritannia eleve kijelentette, hogy semmi esetre sem lesz abban a helyzetben, hogy ujabbi öt évre lekösse magát. Kétségtelenül előnyösebb lett volna, ha Nagybritannia is feltétlenül tagja maradt volna az uniónak az ujabbi ötévi időszak tartamára, de másrészt, mióta ez az állam fel van mentve az alól a kötelezettség alól, hogy a jutalmazott czukrot kiegyenlitő vámmal vagy beviteli jutalommal sujtja s mióta Oroszország tagja a czukoregyezménynek, azóta Nagybritanniának a csatlakozása nem oly fontos többé a répaczukrot termelő európai államokra nézve. Viszont azok az előnyök, a melyek ezekre az államokra hárulnak abból, ha Nagybritannia tagja az uniónak, s a melyek röviden abban foglalhatók össze, hogy az egyesült királyságok s a korona-gyarmatok területén czukortermelési, finomitási s kiviteli jutalom nem adható, s hogy a répaczukornak az angol gyarmatczukorral és a nádczukorral szemben egyenlő elbánás biztosíttatik, kívánatossá teszik, hogy Nagybritannia, ha nem is az uj öt évi időtartamra szóló kötelezettséggel, de felmondási jog mellett minél tovább bennmaradjon az egyezmény kötelékében s remélhető, hogy erre az alap meg is lesz található. Az a körülmény, hogy a felmerült nem jelentéktelen nehézségek daczára sikerült a czukoregyezmény fennmaradásának 1913. évi szeptember hó 1-től kezdődő ujabb öt évi időtartamra való biztosítása, s hogy igy ezen a téren csaknem 6 1/2 évre terjedő nyugalomra számithatunk, indokolttá teszi az 1902. évi márczius hó 5-én kötött nemzetközi czukoregyezmény állandóságába vetett reményt, annál is inkább, mert várható, hogy ez alatt az idő alatt az orosz czukortermelés viszonyai is annyira megváltoznak, hogy Oroszország is az összes kötelezettségek és jogok mellett válhatik az unió tagjává. Az összes czukrot termelő államok szempontjából csak kivánatos, hogy ez mielőbb bekövetkezzék s e tekintetben a jelenleg szóbanforgó megállapodások létesítése alkalmával általánosságban az a felfogás érvényesült, hogy ha Oroszország ez iránti óhaját fejezné ki, ugy a jelenlegi megállapodások nem képezhetik akadályát annak, hogy Oroszország időközben az 1902. évi márczius hó 5-én kötött egyezmény 9. czikke alapján az állandó bizottság hozzájárulásával az összes kötelezettségekkel és jogokkal váljék az egyezmény tagjává.