A teljeskoruak gyámságára és hasonló védelmi intézkedésekre vonatkozólag az 1905. évi julius hó 17-én Hágában kelt nemzetközi egyezmény az ország törvényei közé iktattatik.
Szövege a következő:
Ő Felsége a Német császár, Poroszország királya, a Német Birodalom nevében; Ő Felsége Ausztria császárja, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya, Ausztria részéről és Magyarország részéről; a Franczia Köztársaság elnöke; Ő Felsége Olaszország királya; Ő Felsége Németalföld királynéja; Ő Felsége Portugália és Algarbia királya stb. stb.; Ő Felsége Rumánia királya és Ő Felsége Svédország királya,
közös rendelkezéseket óhajtván megállapitani a teljeskoruak gyámságára és hasonló védelmi intézkedésekre nézve,
elhatározták, hogy e czélra Egyezményt kötnek és következésképen meghatalmazottaikká kinevezték, még pedig:
[következik a meghatelmazottak megnevezése]
a kik közölvén egymással meghatalmazásaikat, melyeket jó és kellő alakban találtak, a következő rendelkezésekben állapodtak meg:
A teljeskoru gyámságát a gyámság alá helyezendő személy hazai törvénye szabályozza, a mennyiben a rendelkezés alól a következő czikkek kivételeket nem tartalmaznak.
A teljeskorut csak annak az Államnak illetékes hatóságai helyezhetik gyámság alá, a melynek kötelékébe a gyámság alá helyezendő személy állampolgárságánál fogva tartozik és a gyámságot ennek az Államnak törvénye szerint kell szervezni, kivéve a következő czikkekben jelzett eseteket.
Ha a szerződő Államok egyikében valamely más szerződő Államnak polgára oly viszonyok közt van, a melyek az ő hazai törvénye szerint teljeskoru gyámságát vonják maguk után, a helyi hatóságok, személyének és vagyonának védelmére szükséges minden ideiglenes intézkedést megtehetnek.
Erről értesiteni kell annak az Államnak Kormányát, a melynek ő polgára.
Az ily intézkedések véget érnek, mihelyt a helyi hatóságok a hazai hatóságoktól értesülnek, hogy ezek ideiglenes intézkedéseket tettek vagy hogy annak az egyénnek helyzete, a kiről szó van, itélettel nyert rendezést.
Annak az Államnak hatóságai, a melynek területén oly külföldi, a kire nézve teljeskoru gyámságának esete állt be, rendes tartózkodó helylyel bir, értesiteni fogják erről a helyzetről, mihelyt tudomásukra jut, annak az Államnak hatóságait, a melynek kötelékébe a külföldi tartózkodik és egyuttal közlik a gyámság elrendelése végett netalán hozzájuk érkezett kérelmet, valamint a netalán tett ideiglenes intézkedéseket.
A III. és a IV. czikkekben emlitett értesitések diplomácziai uton történnek, hacsak a közvetlen érintkezés nincs megállapitva az illető hatóságok közt.
A rendes tartózkodó hely országában minden végleges intézkedést el kell halasztani addig, mig a hazai hatóságok a IV. czikkben emlitett értesitésre nem válaszolnak. Ha a hazai hatóságok kijelentik, hogy nem kivánnak eljárni, vagy ha hat havi időtartamon belül nem válaszolnak, a rendes tartózkodóhely hatóságainak kell határozniok a teljeskoru gyámsága felől, figyelembe véve azokat az akadályokat, a melyek a hazai hatóságok válasza szerint a teljeskoru gyámságát az ő hazájában gátolnák.
Ha az előző czikk értelmében a rendes tartózkodó hely hatóságai illetékesek, ebben az esetben a teljeskoru gyámságának elrendelése végett a kérelmet azok a személyek terjeszthetik elő, a kiket és azokból az okokból, a melyeket a külföldinek ugy hazai törvénye, mint tartózkodó helyének törvénye egyaránt megjelölnek.
Ha a teljeskoru gyámságát a rendes tartózkodó helyi hatóságai rendelték el, a gyámság alá helyezett teljeskoru személyére és vagyonára vonatkozó ügyvitelt a helyi törvény szerint kell szervezni és a teljeskoru gyámságának hatásaira ugyanez a törvény irányadó.
Ha azonban a gyámság alá helyezett teljeskorunak hazai törvénye akképen rendelkezik, hogy jog szerint a reá vonatkozó felügyelet meghatározott személyre bizandó, ezt a rendelkezést, a mennyire csak lehet, figyelembe kell venni.
Az előző rendelkezések értelmében illetékes hatóságok által valamely teljeskorura elrendelt gyámság hatályos lesz, a mi a gyámság alá helyezett teljeskoru cselekvőképességét és a fölötte gyakorolt gyámságot illeti, az összes szerződő Államokban a nélkül, hogy végrehajtási engedélyre volna szükség.
Mindazonáltal a nyilvánosság érdekében álló azokat az intézkedéseket, a melyeket a helyi törvény a belföldi hatóságok által valamely teljeskorura elrendelt gyámság esetére megszab, ez a törvény kötelezőkké teheti vagy hasonló intézkedésekkel helyettesitheti arra a gyámságra nézve is, melyet teljeskorura külföldi hatóság rendelt el. A szerződő Államok kölcsönösen közölni fogják egymással a németalföldi Kormány utján azokat a rendelkezéseket, a melyeket e tekintetben netalán tettek.
Valamely teljeskorura a VIII. czikk értelmében szervezett gyámság létezése nem akadályozza a hazai törvénynek megfelelő uj gyámság szervezését.
Erről a tényről, mihelyt csak lehetséges, értesiteni kell annak az Államnak hatóságait, a hol a teljeskoru gyámságát elrendelték volt.
Ennek az Államnak törvénye határozza meg, hogy a teljeskorunak ott szervezett gyámsága mikor szünik meg. Ettől az időponttól kezdve a külföldi hatóságok által elrendelt gyámság hatásaira a gyámság alá helyezett teljeskoru hazai törvénye lesz irányadó.
A rendes tartózkodó hely hatóságai által valamely teljeskorura elrendelt gyámságot a hazai hatóságok saját törvényük értelmében megszüntethetik.
A helyi hatóságok, a melyek a teljeskoru gyámságát elrendelték, szintén megszüntethetik azt, még pedig akár a hazai törvényben, akár a helyi törvényben meghatalmazott bármely okból. A kérelmet mindazok előterjeszthetik, a kiket arra e törvények közül akár az egyik, akár a másik feljogosit.
A teljeskoruak gyámságát megszüntető határozatok az összes szerződő Államokban maguktól hatályosak lesznek a nélkül, hogy végrehajtási engedélyre volna szükség.
Az előző rendelkezések alkalmazást nyernek a nélkül, hogy a gyámság alá helyezett teljeskoru ingóságai és ingatlanai közt különbséget kellene tenni, kivéve azokat az ingatlanokat, a melyek fekvésük helyének törvénye szerint különleges birtokrendszer alá esnek.
A jelen Egyezményben foglalt szabályok egyaránt kiterjednek a teljeskoruaknak tulajdonképeni értelemben vett gyámságára, a gondnokság alá helyezésre, családi tanács rendelésére, valamint minden más hasonló intézkedésre, a mennyiben azok a cselekvőképesség korlátozását vonják maguk után.
A jelen Egyezmény csak akkor nyer alkalmazást, ha oly teljeskoruak gyámságáról van szó, a kik a szerződő Államok valamelyikének polgárai és a kiknek rendes tartózkodó helyük a szerződő Államok valamelyikének területén van.
A jelen Egyezmény III. czikkét azonban mindazokra alkalmazni kell, a kik a szerződő Államok valamelyikének állampolgári kötelékébe tartoznak.
A jelen Egyezmény meg fog erősittetni és a megerősitő okiratok Hágában le fognak tétetni, mihelyt a Magas szerződő Felek közül hatan abban a helyzetben lesznek, hogy igy intézkedhessenek.
A megerősitő okiratok minden letételéről jegyzőkönyvet kell majd szerkeszteni, a melynek egy-egy hiteles másolata diplomácziai uton mindegyik szerződő Állam részére meg fog küldetni.
A jelen Egyezmény magától nyer alkalmazást a szerződő Államok európai területeire.
Ha valamelyik szerződő Állam azt kivánja, hogy az Egyezmény Európán kivül fekvő területein, birtokain vagy gyarmatain vagy konzuli biráskodásának kerületeiben hatályba lépjen, közölni fogja ezt a szándékát egy iratban, melyet Németalföld kormányának levéltárába kell majd elhelyezni. Ez a Kormány az iratról egy-egy hiteles másolatot fog küldeni diplomácziai uton a szerződő Államok mindegyikének. Az Egyezmény hatályba fog lépni azoknak az Államoknak egymás közt való viszonyában, a melyek a fenti közlésre beleegyező nyilatkozatot tettek és azokra az Európán kivül fekvő területekre, birtokokra vagy gyarmatokra, valamint a konzuli biráskodásnak azokra a kerületeire nézve, a melyekre a közlés vonatkozott. A beleegyező nyilatkozatot szintén Németalföld Kormányának levéltárába kell majd elhelyezni, a mely Kormány arról egy-egy hitelesitett másolatot fog küldeni diplomácziai uton a szerződő Államok mindegyikének.
Azok az Államok, a melyek a negyedik nemzetközi magánjogi Konferenczián képviselve voltak, a jelen Egyezményt a megerősitő okiratoknak a 15. czikk 1. bekezdésében emlitett letételig aláirhatják.
E letétel után még mindig szabadságukban áll az Egyezményhez egyszerüen csatlakozni. A csatlakozni kivánó Állam ezt a szándékát egy iratban fogja közölni, a melyet Németalföld Kormányának levéltárába kell majd elhelyezni. Ez a Kormány az iratról egy egy hiteles másolatot fog küldeni diplomácziai uton a szerződő Államok mindegyikének.
A jelen Egyezmény hatályba lép a hatvanadik napon a megerősitő okiratoknak a XV. czikk 1. bekezdésében emlitett letételétől számitva.
A XVI. czikk 2. bekezdésének esetében az Egyezmény a beleegyező nyilatkozat után négy hónap mulva, a XVII. czikk 2. bekezdésének esetében pedig a csatlakozások közlésének keltétől számitott hatvanadik napon lép hatályba.
Megegyezés áll fenn arra nézve, hogy a XVI. czikk 2. bekezdése értelmében közléseket csak akkor lehet tenni, miután már a jelen Egyezmény a jelen czikk 1. bekezdéséhez képest hatályba lépett.
A jelen Egyezmény tartama öt év a XVIII. czikk 1. bekezdésében meghatározott naptól számitva.
Ez az időtartam az emlitett naptól kezdődik még azokra az Államokra nézve is, a melyek későbben csatlakoztak az Egyezményhez, ugyszintén azokra a beleegyező nyilatkozatokra nézve, a melyek a XVI. czikk 2. bekezdése értelmében történtek.
Az Egyezmény öt évről öt évre hallgatagon megujul, hacsak fel nem mondják.
A felmondást a 2. és 3. bekezdésben jelzett időtartam előtt legalább hat hónappal Németalföld Kormányával kell közölni, a mely arról értesiteni fogja az összes többi szerződő Államokat.
A felmondás csak az Európán kivül fekvő területekre, birtokokra vagy gyarmatokra vagy pedig csak a konzuli biráskodás kerületeire szoritkozhatik, de a felmondásnak a XVI. czikk 2. bekezdéséhez képest tett egy és ugyanazon közlés egész tartalmát fel kell ölelnie.
A felmondás hatása csak arra az Államra terjed ki, a melytől származik. Az Egyezmény a többi szerződő államokra nézve hatályban marad.
Ennek hiteléül az illető meghatalmazottak a jelen egyezményt aláirták és pecsétjeikkel elláták.
Kelt Hágában, az ezerkilencszáztizenötödik évi julius hó 17-én, egyetlen példányban, a mely a németalföldi Kormány levéltárában fog letétetni és a melynek egy-egy hitelesitett másolata diplomácziai uton meg fog küldetni azon Államok mindegyikének, a melyek a negyedik nemzetközi magánjogi értekezleten képviselve voltak.
[Aláírások]
