A németalföldi kormány, hogy a nemzetközi magánjog kodifikálásának a három első hágai nemzetközi konferenczián (az 1894., 1895. és 1900. években) megkezdett munkája folytatható legyen, összehívta a negyedik konferencziát, a mely az 1904. évi május hó 16-ától junius hó 7-éig tartotta üléseit Hágában és egyebek közt a teljeskoruak gyámságának (a gondnokságnak) nemzetközi szabályozását is bevonta tanácskozásainak körébe. Ezzel a kérdéssel már a megelőző hágai nemzetközi magánjogi konferenczia is foglalkozott, sőt első tervezetet is dolgozott ki az „Institut de Droit International” 1895. évi javaslata (Réglement sur la tutelle des majeurs) alapján. A negyedik konferenczia a harmadiknak ezt a tervezetét beható tárgyalás alá vette, a melynek eredménye lett azután a most beczikkelyezés végett bemutatott egyezmény. A szóbanforgó egyezményt a meghatalmazottak a Német Birodalom, Francziaország, Olaszország, Németalföld, Portugália, Rumánia és Svédország részéről 1905. julius 17-én, Ausztria részéről és Magyarország részéről pedig 1908. november 23-án irtak alá a ratifikáczió fenntartásával. Ennek az egyezménynek megkötésénél - éppen ugy, mint a polgári eljárásra vonatkozó hágai egyezmény megkötésénél is - Magyarország külön államiságát kellőképen kidomboritja az, hogy az egyezmény, a mint bevezetéséből kifejezetten kitünik, az Ő Felsége uralkodása alatt álló két állam részéről ezeknek külön megnevezése mellett („pour l’Autriche et pour la Hongrie”) köttetett, továbbá, hogy a meghatalmazottak közt a magyar állam részéről magyar állami tisztviselő személyében külön meghatalmazott is szerepel, végül, hogy mindezeknek az aláirás módja szintén teljesen megfelel. Az egyezmény magyar fordítása a franczia „interdiction” és a német „Entmüdigung” szót nem gondnokság alá helyezéssel adja vissza, a mely kitétel az 1877:XX. tc.-nek felelne meg, hanem a magyar polgári törvénykönyv tervezete után indulva a teljeskoruak gyámsága kifejezést használja, a mi, tekintettel a 13. czikkben foglalt magyarázatokra, félreértést nem okozhat.
A mi e nemzetközi egyezmény tartalmát illeti, általánosságban első sorban azt kell megjegyeznem, hogy azoknak a teljeskoruaknak gyámsága, a kik hazájukban tartózkodnak, nem igen mutat nemzetközi jogi tekintetben nehézségeket és ebből a szempontból főleg csak arra, a kérdésre adhat okot, hogy hazai hatóságuknak az ő gyámságukat hazai joguk értelmében elrendelő vagy megszüntető határozata mennyiben hatályos külföldön. Az igazi nemzetközi jogi feladat, a melyet az egyezménynek meg kell oldania, akkor áll elő, ha a gyámság alá helyezendő teljeskoru hazáján kivül egy másik szerződő állam területén tartózkodik. Az egyezménynek e részben követett rendszere a következő: A tartózkodóhely hatóságai csak helyettesitik annak az államnak hatóságait, a melynek kötelékébe a gyámság alá helyezendő teljeskoru állampolgárságnál fogva tartozik. Ebből a szempontból kiindulva a helyi hatóságok: 1. ideiglenesen megteszik mindazokat az intézkedéseket, a melyek a külföldi teljeskoru személyének és vagyonának védelmére sürgősen szükségesek; 2. értesitik, a teljeskoru gyámságának esetéről az ő hazai hatóságait és egyuttal közlik a gyámság elrendelése végett netalán hozzájuk érkezett kérelmet, valamint a netalán tett ideiglenes intézkedéseiket; 3. minden végleges intézkedést bizonyos ideig elhalasztanak, hogy a hazai hatóságoknak az eljárásra alkalmuk legyen. A jelzett értesitéseknek különböző következménye lehet. Vannak országok, a hol a teljeskoruaknak gyámság alá helyezése végett az eljárás hivatalból meg nem inditható. Ilyen országokban a teljeskoru tartózkodóhelyének országából érkező értesítés ritkán, vagyis csak akkor fogja a hazai eljárás megindítását maga után vonni, ha valamely érdekelt lép fel. Ellenben oly országokban, a hol hivatalból van eljárásnak helye, ez meg is indul a külföldről érkező értesités következtében. Ha a hazai hatóságok azzal válaszolnak, hogy az eljárás előttük folyamatba tétetett, a tartózkodóhely hatóságai saját feladatukat többnyire befejezettnek tekinthetik. Egyelőre az eredmény bevárására szoritkoznak, mert valószínű, hogy nem nekik kell majd az ügyben határozatot hozniok. Ha a hazai hatóságok előtt meginditott eljárás akár ideiglenes, akár nemleges értelemben, de érdemleges határozattal végződik, a tartózkodóhely hatóságainak az ügy ilyetén elintézésébe bele kell nyugodniok. A hazai hatóságok még mielőtt véglegesen döntenének, határozhatnak a felől is, vajjon az ideiglenes intézkedések, melyeket a tartózkodóhely hatóságai rendeltek el, fenntartassanak, helyettesittessenek vagy hatályon kivül helyeztessenek-e. Ha a hazai hatóságok kijelentik, hogy nem kivánnak eljárni, vagy ha meghatározott időtartamon belül nem válaszolnak, ezt az egyezmény az első esetben kifejezett, a második esetben hallgatag beleegyezésnek tekinti arra nézve, hogy a hazai hatóságok helyett a tartózkodóhely hatóságai járhassanak el. De a hazai jog uralma a cselekvőképesség fölött ebben az esetben sem szünik meg. A hazai hatóságok tartózkodhatnak ugyan az eljárástól, a gyámhatóság elrendelésétől, valamint a gyámsági ügyvitel szervezésétől és megengedhetik, hogy e kérdésekben a tartózkodóhely törvényei érvényesüljenek, de a tartózkodóhely hatóságai nem korlátozhatják a cselekvőképességet más okokból, mint azokból, a melyeket a teljeskoru hazai törvényre is ismer és nem tekinthetnek a kérelem előterjesztésére jogosultaknak másokat, mint azokat, a kiket a teljeskoru hazai törvénye is megjelöl. Ebben a két irányban tehát a hazai törvénynek döntő szerepe van a tartózkodóhely törvénye mellett. A rendes tartózkodóhely hatóságai által a teljeskorura elrendelt gyámság megszüntetése szintén a hazai törvény szem előtt tartásával nyert rendezést.
Részletes indokolás az 1-2. Czikkhez
Az 1. czikk szerint a főszabály az, hogy a teljeskoru gyámságát a gyámság alá helyezendő személy hazai törvénye szabályozza. Ehhez tüzi a 2. czikk azt a további két szabályt, hogy a teljeskorut csak annak az államnak illetékes hatóságai helyezhetik gyámság alá, a melynek kötelékébe a gyámság alá helyezendő személy állampolgárságánál fogva tartozik és hogy a gyámságot ennek az államnak törvénye szerint kell szervezni. A most jelzett tételek a maguk tisztaságában csak akkor nyerhetnek alkalmazást, ha a teljeskoru gyámságnak kérdését az ő hazai hatóságai intézik el. Más esetekben a külföldön tartózkodó teljeskorunak tartózkodóhelyén érvényben álló törvények, valamint az ott illetékes hatóságok és az ottani gyámsági szervezetek szintén szóba jöhetnek. Erre már az 1. és a 2. czikknek az állampolgárságot, mint főelvet szem előtt tartó szövegében is történik utalás. Az állampolgárság és nem a lex domicili vagy pedig a lex rei sitae), mint főelv alapján áll egyébiránt az 1877:XX. tc. 62. §-a is, midőn kimondja, hogy a magyar gyámhatóság által magyar honosokra elrendelt gondnokság - a mennyiben ezt nemzetközi szerződések vagy egyéb okok nem akadályozzák - a gondnokoltaknak külföldön létező vagyonára is kiterjed. A 62. § szabályának alkalmazását a jelen nemzetközi egyezmény nemcsak hogy nem akadályozza, hanem a 12. czikkben jelzett kivétel korlátai közt egyenesen elrendeli. A mi a külföldi teljeskoruaknak Magyarország területén gondozandó érdekeit illeti, e részben az 1877:XX. tc. 63. §-a akképen rendelkezik ugyan, hogy azon külföldieknek Magyarországon létező ingó vagy ingatlan vagyonára, a kik külföldön állanak gondnokság alatt, az itteni gyámhatóság rendel külön gondnokot, de ez a szabály az idézett § szerint csak annyiban áll, a mennyiben nemzetközi szerződések az ellenkezőt nem rendelik. A jelen egyezmény, beczikkelyezése esetében, reánk nézve oly nemzetközi szerződés lesz, a mely a szerződő államokkal szemben a magyar törvény által már előre látott irányban ellenkező rendelkezést tartalmaz, azaz a 12. czikkben jelzett kivétel korlátai közt a külföldi teljeskoru hazai törvényének alkalmazását, vagyis azt rendeli, hogy a külföldi hatóság által saját elrendelt gyámság Magyarországra is kiterjed és a külföldi teljeskorunak hazai törvényei szerint vezetendő.
A 3. Czikkhez
A 3. czikk azokra az ideiglenes intézkedésekre vonatkozik, a melyeket a hatóságok a területükön tartózkodó külföldi érdekében tehetnek. Ilyen ideiglenes intézkedéseknek két korlátuk van. Az egyik az, hogy csak akkor tehetők, ha a külföldi oly viszonyok közt van, a melyek az ő hazai törvénye szerint teljeskoru gyámságát vonják maguk után. A másik korlátozás abban áll, hogy a helyi hatóságok ideiglenes intézkedései véget érnek, mihelyt hazai hatóságuk akár ideiglenesen, akár véglegesen rendelkezik. Az első korlátozás szükségessé fogja tenni, hogy a szerződő államok közöljék egymással, mely esetekben van törvényeik értelmében teljeskoruak gyámságának helye. Ez a közlés, a mely egyébiránt más szempontoknál fogva is kívánatos, akadály nélkül megtörténhetik a németalföldi kormány közvetítésével. A 3. czikk 1. bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásának nem előfeltétele az, hogy a külföldi teljeskoru abban az országban, a melynek hatóságai az ő érdekében eljárni kívánnak, rendes tartózkodóhelylyel birjon, hanem elég, ha ott csak átmenetileg tartózkodik. A 2. bekezdés a hazai állam kormányának értesitését azért szabja meg, hogy a hazai hatóságoknak módjukban álljon a helyi hatóságok által elrendelt ideiglenes intézkedések fenntartása, vagy a 3. bekezdésben emlitett megszüntetése iránt rendelkezniök. A hazai hatóságok ugyanis - ha egyáltalában eljárnak - vagy ideiglenes intézkedéseket tesznek, vagy itélettel rendezik az illető teljeskörü helyzetét. Mindkét esetben értesiteniök kell azonban a helyi hatóságokat, hogy az utóbbiak ideiglenes intézkedései véget érjenek.
A 4. Czikkhez
Ha arról van szó, hogy a helyi hatóságok valamely külföldi védelmére a 3. czikkhez képest ideiglenes intézkedéseket tehessenek, természetes, hogy ezek az intézkedések - a mint említve volt - mindenütt megtehetők, a hol a külföldi tartózkodik, tekintet nélkül arra, vajjon ez a tartózkodás állandó, vagy csak átmeneti-e. Ellenben a gyámság alá helyezendő külföldi egyén jogi helyzetének végleges rendezésénél a hazai hatóságok mellett csak a rendes tartózkodóhely hatóságai jöhetnek tekintetbe. Ha e részben az átmeneti tartózkodóhely hatóságai is eljárhatnának, megtörténhetnék, hogy oly teljeskoru, a kinek különböző országokban vannak védelemre szoruló érdekei, különböző helyi hatóságok állandó gyámsági szervezete alá kerülhetne, a mi bonyodalmakra vezethetne. Ennélfogva a 4. czikk értelmében csak a rendes tartózkodóhely hatóságai lehetnek azok, a melyek ilyen irányban eljárni hivatvák, ha a hazai hatóságok tételnek maradnak. A 4. czikk szerint a rendes tartózkodóhely hatóságai arról, hogy a területükön egy másik szerződő állam polgárára nézve teljeskoru gyámságának esetére állt be, a hazai állam hatóságait, mihelyt tudomásukra jut, mindig értesiteni fogják, tehát akkor is, ha ideiglenes intézkedésekre okuk nem volt, vagy ha hozzájuk a gyámság elrendelése végett kérelem nem érkezett.
A 6. Czikkhez
Az egyezmény a helyi hatóságok által értesitett hazai hatóságoknak akar elsősorban alkalmat adni, hogy külföldön tartózkodó polgáraik védelméről gondoskodjanak, ha ezekre nézve teljeskoru gyámságának esetére áll be. A 6. czikk akképen rendelkezik tehát, hogy a rendes tartózkodóhely országában minden végleges intézkedést el kell halasztani addig, mig a hazai hatóságok a helyi hatóságoktól a 4. czikkhez képest nyert értesitésre nem válaszolnak. Minthogy azonban minden országnak bizonyos érdeke fűződik ahhoz, hogy a területén rendes tartózkodóhelylyel bíró külföldieknek gyámsági szempontból rendezésre szoruló helyzete rendezetlenül ne maradjon, ennélfogva a 6. czikk 2. mondata értelmében abban az esetben, ha a hazai hatóságok a fentiek szerint nyert értesitésre kijelentik, hogy nem kivánnak eljárni, vagy ha hat havi időtartamon bleül nem válaszolnak, a rendes tartózkodóhely hatóságainak kell határozniok a teljeskoru gyámsága felől. Felmerült az a kérdés, vajjon nem lehetne-e a hazai hatóság válaszának, vagy a hat havi időtartam leteltének bevárása alól a helyi hatóságot kivételes esetekben jelesül akkor felmenteni, ha a külföldinek hazai törvénye megengedi, hogy lakó- vagy rendes tartózkodóhelyén helyezzék őt gyámság alá. Az egyezmény ilyen vagy hasonló kivételeket nem állit fel, mert nem akar eléje vágni a hazai hatóságok elhatározásának, a melyet azok tagadó irányban két módon is nyilvánithatnak, t. i. kifejezetten, ha kijelentik, hogy nem kivánnak eljárni, vagy hallgatagon, ha hat hónapon belül nem válaszolnak. Nem mutatkozott czélszerünek az sem, hogy azt az időtartamot, a melyen belül a 4. czikkben emlitett értesítésre a hazai hatóságoknak válaszolniok kell, az értesitést adó helyi hatóságok határozzák meg, mert ezek az időtartamot egyenlőtlenül és gyakran a hazai hatóságok viszonyainak kevéssé megfelelően tüzhetnék ki. A 6. czikk tehát az időtartamot maga állapitja meg. A 6. czikkben jelzett hat hónap kezdőpontjára nézve a szövegből csak annyi következik, hogy ez az időtartam nem kezdődhetik az ott említett értesités elküldése előtt. Elküldés után azonban a hat hónap kezdetét veszi, de azt az időt, a mely előreláthatólag eltelik addig, a mig az értesítés rendeltetési helyére érkezik, a helyi hatóság figyelembe veheti. Szóba kerülhetne, vajjon abban az esetben, ha a hazai hatóságok hat hónapon belül kijelentik ugyan, hogy az eljárást meginditják, de azt hosszabb ideig pl. három évig be nem fejezik, nem kellene-e a helyi hatóságoknak megengedni, hogy az eljárást folyamatba tegyék. Az eljárás gyorsítása csak abban az esetben állhat a tartózkodóhely országának gyakorlati érdekében, ha azokat az ideiglenes intézkedéseket a melyeket a helyi hatóságok tettek, a hazai hatóságok visszavonták a nélkül, hogy a maguk részéről megfelelő intézkedésekkel helyettesitették volna. Ilyen esetben mi sem áll azonban utjában annak, hogy ha a hazai hatóságok eljárásának tulságos késedelmessége árt az országban tartózkodó külföldinek, a helyi hatóságok éppen e késedelemmel támogatott ujabb ideiglenes intézkedéseket rendelhessenek el. Az említett második határidő tehát gyakorlati szempontból nem szükséges. Másrészt pedig az egyezménynek abba az elvébe ütköznék, hogy a helyi hatóságok csak akkor járhatnak el, ha a hazai hatóságok az eljárástól kifejezetten vagy hallgatagon tartózkodnak. Ha a hazai hatóságok nem járnak el, a helyi hatóságoknak a 6. czikk értelmében figyelembe kell venniök azokat az akadályokat, a melyek a hazai hatóságok válasza szerint a teljeskoru gyámságát az ő hazájában gátolnák. A hazai hatóságok, ha válaszukban ezekre az akadályokra rámutatnak, megkönnyitik a helyi hatóságnak a 7. czikk pontos megtartását. A 6. czikk szerint a helyi hatóságoknak a kritikus hat hónap leteltéig csak a végleges intézkedéseket kell elhalasztaniok. Ellenben jogositva vannak az említett hat hónapon belül is a 3. czikk értelmében ideiglenes intézkedéseket tenni, ezeket kiegészíteni, módosítani vagy megszüntetni.
A 8. Czikkhez
A gyámság elrendelése, akár a hazai, akár a helyi hatóság mondotta ki azt, a cselekvőképesség korlátozásával jár. Ugyanannak a hatóságnak, a mely a cselekvőképesség korlátozását megállapitja, gonsodkodnia kell egyszersmind a cselekvőképesség pótlásáról is. Ez a pótlás a gyámság szervezésével történik, a mit azonban minden ország csak saját törvényei szerint valósithat meg, mert a gyámsági ügyvitel szervezésénél nem anyagi, hanem eljárási szabályok alkalmazásáról van szó. Minthogy pedig a gyámsági ügyviteli szervezésnél adva van a cselekvőképesség korlátozásának mértéke is, önként következik, hogy a gyámság elrendelésének hatása azon ország törvényei szerint igazodik, a melynek hatósága a gyámsági ügyvitel szervezte. Ha tehát a gyámságot a hazai hatóság rendeli el, ugyanaz szervezi a gyámsági ügyvitelt is és igy ebben az esetben ugy a cselekvőképesség korlátozását, mint pedig annak pótlását a gyámság alá helyezett személy hazai törvénye szabályozza, a mint ez az 1. és 2. czikkben ki is van mondva. Ha ellenben a gyámságot a külföldi személy rendes tartózkodó helyének hatósága rendeli el, ebben az esetben, jóllehet cselekvőképességét csak az ő hazai törvényének szem előtt tartása mellett lehet korlátozni, a cselekvőképesség pótlásának szervezése a helyi törvény értelmében történik és igy a gyámság hatása is a helyi törvény szerint igazodik, a mit viszont a 8. czikk 1. bekezdése állapit meg. Habár azonban a gyámsági ügyvitelre általános szabály gyanánt a helyi törvény irányadó, mindazonáltal nem lehet kifogásolni a 8. czikk 2. bekezdésében engedett azt a kivételt, hogy abban az esetben, ha a gyámság alá helyezett teljeskorunak hazai törvénye akképen rendelkezik, hogy jog szerint a reá vonatkozó felügyelet meghatározott személyre bizandó, ezt a rendelkezést, a mennyire csak lehet, figyelembe kell venni. Egyébként, hogy ki van hivatva a teljeskoru vonatkozó gyámi (gondnoki) tiszt viselésére, azt, ha a hazai hatóságok rendelik ki a gyámot (gondnokot) vagyis az 1. és 2. czikk esetében - figyelemmel e czikkek rendelkezéseire - a teljeskoru hazájának törvénye határozza meg, ha pedig a rendes tartózkodóhely hatóságai rendelik ki a 8. czikk értelmében a gyámot (gondnokot), ebben az esetben - a mint e czikk első bekezdéséből következik - a teljeskoru rendes tartózkodóhelyének törvénye. Ellenben, hogy melyik törvény szerint kell eldönteni azt, vajjon az előadottakhoz képest a gyámi (gondnoki) tisztre hivatott személy köteles-e a tisztet elvállalni, oly kérdés, melyet az egyezmény keretén kivül állónak tekint és nem szabályoz. A szerződő államok tehát e részben a szerint, a mint belső törvényhozásuknak az egyik vagy a másik megoldás felel meg, szabadon alkalmazhatják akár a gyámi (gondnoki) tisztre hivatott személy hazai törvényét, akár pedig azt a törvényt, mely az illető esetben a gyámság szervezésére egyéb tekintetben irányadó.
A 9. Czikkhez
A mint emlitve volt, a gyámság alá helyezésnek következményeit, akár a hazai hatóság, akár a rendes tartózkodóhely hatósága rendelte el a gyámságot, az azt elrendelő hatóság törvénye szerint kell megitélni (2. és 8. czikk). Más kérdés azonban, hogy e következmények közül melyeknek van nemzetközi hatályosságuk, vagyis melyeket kell elismerni a többi szerződő államokban is. A gyámság alá helyezés ugyanis a teljeskorunak nem csak cselekvőképességét korlátozza, hanem egyéb következményekkel is jár, jelesül képtelenné teszi őt, hogy bizonyos jogok alanya lehessen. Az egyezmény nem kíván a gyámság alá helyezéssel járó összes következményeknek nemzetközi hatályosságot biztositani, hanem a 9. czikk 1. bekezdése szerint ezeket a következményeket a többi államokra is kiterjedő hatályossággal csak annyiban ruházza fel, amennyiben a cselekvőképesség korlátozására és e korlátozások pótlására vonatkoznak. Az utóbbi következményeket azonban mindegyik szerződő államban - még pedig külön exequatur nélkül - olyanoknak kell tekinteni, mintha valamely belföldi hatóság által elrendelt gyámság következményei volnának. Nem nyerhet tehát például alkalmazást a szerződő államokhoz tartozó valamely külföldi ország hatóságának határozatával gyámság alá helyezett idegenre az a belföldi jogszabály, hogy a külföldi törvény szerint cselekvőképességgel nem biró idegen a belföldön elvállalt kötelezettségeiért felelős, ha őt a belföldi törvény szerint cselekvőképesség megilleti. Ez különösen tekintettel a magyar váltótörvény (1876. évi XXVII. tc.) 95. §-ára is, az egyezmény előkészítése alkalmával kifejezetten megállapíttatott. A belföldi jogi forgalom biztonságával is számot vet azonban az egyezmény, midőn a 9. czikk 2. bekezdésében kiköti, hogy a nyilvánosság érdekében álló azokat az intézkedéseket, a melyeket a helyi törvény a belföldi hatóságok által valamely teljeskorura elrendelt gyámság esetére megszab, ez a törvény kötelezőkké teheti vagy hasonló intézkedésekkel helyettesitheti arra a gyámságra nézve is, melyet teljeskorura külföldi hatóság rendelt el. Hogy azonban mindegyik szerződő államban ugy a gyámságot elrendelő hatóságok, mint a felek tisztába jöhessenek azzal, vajjon minő intézkedésekhez kell a többi szerződő államokban alkalmazkodni oly czélból, hogy valamely teljeskorura elrendelt gyámságnak a 9. czikk 1. bekezdésében említett nemzetközi hatályossága legyen: a 9. czikk 2. bekezdésének utolsó mondata kötelességükké teszi a szerződő államoknak, hogy egymással közöljék azokat az intézkedéseket, a melyeket belföldi törvényhozásuk a külföldi hatóság által valamely teljeskorura rendelt gyámság esetére a nyilvánosság érdekében netalán megállapit.
A 10. Czikkhez
A külföldi teljeskorura nézve a rendes tartózkodóhelyének hatósága által a helyi törvény értelmében szervezett gyámság csak mint kisegítő szerepel és bármikor helyébe léphet az a gyámság, melyet a külföldinek hazai törvénye értelmében az ő hazai hatósága szervez. E rendelkezésnek oka az 1. czikknél már kiemelt ama körülményben rejlik, hogy az egyezmény a teljeskoruak gyámsági ügyeire nézve főelv gyanánt a hazai intézmények rendszerét fogadta el, a melylyel szemben a rendes tartózkodóhely törvénye csak kivételképen ott és annyiban nyerhet alkalmazást, a hol és a mennyiben alkalmazása kikerülhetetlen. A hazai gyámság a helyi gyámságot a 10. czikk 1. bekezdése szerint föltétlenül felválthatja, tehát nem csak akkor, ha a gyámság alá helyezett külföldi visszatér hazájába, hanem bármikor, tehát akkor is, ha abban az idegen országban marad, a hol őt a helyi hatóságok gyámság alá helyezték. Azt a feltételt felállitani, hogy a hazai gyámság csak abban az esetben válthassa fel a helyi gyámságot, ha a külföldi visszatér hazájába, azért nem volna helyes, mert igen gyakran nem függ a cselekvőképességében korlátolt külfölditől vagy családjától, hogy az hazájába visszatérhessen, a feltétel tehát gyakran nem volna teljesíthető és mert ha a 6. czikk megengedi, hogy a hazai hatóságok az eljárás meginditásának kezdetén jogositva legyenek eljárni és a hazáján kivül tartózkodó teljeskorunak gyámságát a hazai törvény értelmében szervezni, nincs ok annak megtagadására, hogy a hazai hatóságok saját polgáruk cselekvőképességének pótlásáról utólagosan gondoskodhassanak a hazai törvényeknek megfelelő módon. Annak az államnak a hatóságait, a hol a teljeskoru gyámságát szervezték volt, a 10. czikk 2. bekezdése szerint értesiteni kell arról, hogy az ott fennálló gyámsági szervezet a teljeskoru hazai törvényének megfelelő gyámsági szervezet váltja fel. Erre az értesítésre szükség van azért, hogy igy elejét lehessen venni kettős gyámság fennállásának, a mi bonyodalmakra vezethetne és külfönösen azoknak a jóhiszemű személyeknek szolgálhatnak hátrányára, a kik a teljeskoru eddigi gyámjával jogügyleteket kötnek. Ugyancsak bonyodalmak kikerülését és a jóhiszemü harmadik személyek érdekét, különösen azokét, a kik abban az államban tartózkodnak, a hol korábbi gyámság szervezve volt, tartja szem előtt a 10. czikk 3. bekezdése is, midőn ennek az államnak törvényére bizza ama kérdés eldöntését, hogy ily esetekben mely időpontban szűnik meg a külföldi teljeskorunak rendes tartózkodóhelyén szervezett gyámság. Az 1877:XX. tc. kifejezett rendelkezéssel ugyan nem határozza meg, hogy a szóban forgó esetekben mely időpontban szünjék meg a magyar és kezdődjék a külföldi gyámság, de egyáltalában nem akadályozza a magyar hatóságot, a mely a külföldinek magyarországi gyámságát szervezte volt, hogy e kérdésben a külföldi érdekeinek és jóhiszemü harmadik személy jogainak megóvása mellett a magyar jogból meritett elvek alapján határozzon és esetleg hirdetményt is bocsásson ki. A hazai hatóságok helyett a 6. czikk értelmében illetékesekké vált helyi hatóságok által a 7. czikk szem előtt tartása mellett elrendelt gyámság vagyis maga a cselekvőképességnek igy bekövetkezett korlátozása nem szünik meg azzal, ha a cselekvőképesség pótlásáról ezentul a hazai hatóságok kívánnak gondoskodni, vagyis ha a 8. czikk szerint a helyi törvénynek megfelelően szervezett gyámsági ügyvitelt a 10. czikkhez képest a hazai törvénynek megfelelően szervezett gyámsági ügyvitel váltja fel. Minthogy azonban a gyámsági ügyvitel szervezésével adva van a cselekvőképesség korlátozásának mértéke is, a miből következik, hogy a gyámság elrendelésének hatása azon ország törvénye szerint igazodik, a mely a gyámsági ügyvitelt szervezi, ennélfogva a 10. czikk utolsó mondataiban ki kellett mondani, hogy mihelyt a helyi gyámsági szervezetet a hazai gyámsági szervezet váltja fel, az idegen (helyi hatóságok által elrendelt gyámságnak (vagyis a cselekvőképesség idegen hatósági korlátozásának) hatásaira a gyámság alá helyezett teljeskoru hazai törvénye lesz irányadó.
A 10. czikk rendelkezései alkalmazást nyerhetnek akkor is, ha a gyámság alá helyezett teljeskoru megváltoztatja állampolgárságát. Ebben az esetben a teljeskoru rendes tartózkodóhelyének törvénye értelmében javára szervezett gyámság fennmarad mindaddig, mig a reá vonatkozó gyámság szervezetét uj hazája a 10. czikkhez képest át nem veszi. A 10. czikk a hazai törvénynek megfelelő uj gyámság szervezéséről szólva, nem említi ugyan meg, de nem zárja ki, hogy arról a teljeskoru rendes tartózkodóhelyén a diplomácziai vagy konzuli tisztviselő a teljeskoru hazai államától nyert felhatalmazás alapján az utóbbi említett állam törvénye értelmében gondoskodhassék, föltéve, hogy a teljeskoru rendes tartózkodóhelyének állama azt nem ellenzi.
A 11. Czikkhez
A 11. czikk teljeskoru elrendelt gyámság megszüntetéséről szól. Hogy a hazai hatóságok által elrendelt gyámságot a hazai hatóságok a hazai törvény értelmében meg is szüntethetik, az már az 1. czikkből következik és külön szabályozást nem igényel, különleges rendelkezésekre van azonban szükség, a helyi hatóságok által valamely külföldire elrendelt gyámság megszüntetésének kérdésében. Minthogy a külföldi teljeskorura nézve a rendes tartózkodóhely hatóságai által elrendelt gyámság csak kisegítő gyanánt szerepel és minthogy helyettesíti a hazai gyámságot: ennélfogva a gyámság megszüntetésének elvileg elsősorban a hazai hatáskörbe kell tartoznia. A 11. czikk 1. bekezdése akképen rendelkezik tehát, hogy a rendes tartózkodóhely hatóságai által valamely teljeskorura elrendelt gyámságot a hazai hatóságok saját törvényük értelmében megszüntethetik. Nem lehet azonban megtagadni a megszüntetés jogát a helyi hatóságoktól sem, a melyek a teljeskoru gyámságát elrendelték, csakhogy ezeknek a külföldi fél hazai jogát, hasonlóképen mint a gyámság lerendelésénél, a megszüntetés alkalmával is szem előtt kell tartaniok. Megszüntethetik tehát a helyi hatóságok a gyámságot a külföldi hazai törvényében meghatározott bármely okból és bárkinek kérelmére, a kit a külföldinek hazai törvénye ily kérelem előterjesztésére feljogosit. De nem lehet kivánni a helyi hatóságoktól azt sem, hogy fenntartsanak oly gyámságot, a melynek többé a helyi törvény szerint nem volna helye és ezért a 11. czikk 2. bekezdése megengedi, hogy a helyi hatóságok a gyámságot a helyi törvényben meghatározott okokból és a helyi törvény értelmében feljogositott személyek kérelmére is megszüntethessék. A 11. czikk utolsó bekezdése a megszüntetés nemzetközi hatályosságát szabályozza oly értelemben, hogy a teljeskoruak gyámságát megszüntető határozatok az összes szerződő államokban maguktól hatályosak lesznek a nélkül, hogy végrehajtási engedélyre volna szükségük. Áll ez, akár a hazai, akár a helyi hatóság hozta a megszüntető határozatot. A gyámság megszüntetésének esetére nincs kikötve a nyilvánosság érdekében oly intézkedés, mint a minőt a 9. czikk 2. bekezdése a gyámság elrendelésének esetére megszab. Ennek oka az, hogy a jóhiszemü harmadik személyeket érthetné ugyan joghátrány, ha gyámság alatt álló személylyel kötnének jogügyletet, de nem származhatik joghátrány abból, ha valaki oly személylyel köt jogügyletet, ki a jogügylet megkötésekor már nincs gyámság alatt. Nem szükséges tehát, hogy a gyámság megszüntetésének nemzetközi hatályosságát az egyes szerződő államok a nyilvánosság bizonyos rendszabályainak betartásától tegyék függővé.
A 12. Czikkhez
A gyámság alá helyezett teljeskoru érdekeinek leginkább az egységes gyámság és gyámsági ügyvitel felel meg, vagyis olyan, a mely - mint a 12. czikk rendeli - a gyámság alá helyezett teljeskoru ingóságaira és ingatlanaira egyaránt kiterjed. E szabály alól kivételt a 12. czikk a lex rei sitae javára csak bizonyos ingatlanokra tesz, a melyek fekvésük helyének törvénye szerint különleges (például hitbizományi) birtokrendszer alá esnek. Az 1877:XX. tc. 63. §-a, utalással a nemzetközi szerződésekre, kifejezetten nyitva tartja lehetőségét oly értelmü nemzetközi megállapodásnak, hogy a külföldön gondnokság alatt álló külföldi teljeskorunak Magyarországon létező nemcsak ingó, hanem ingatlan vagyonára is a külföldi gondnokság legyen irányadó. Ilyen nemzetközi megállapodás lesz, beczikkelyezése esetén az egyezmény 12. czikke, a melynek következtében - hacsak a magyar hatóság a 6. czikk alapján el nem jár - a cselekvőképességükben korlátozott külföldi teljeskoruaknak magyarországi ingó és ingatlan vagyona egyaránt külföldi gyámság alá fog tartozni és a magyar lex rei sitae alkalmazásának csak annyiban lesz helye, a mennyiben oly magyarországi ingatlanokról van szó, a melyek nálunk különleges birtokrendszer alatt állanak. Viszont az egyezmény 12. czikkéből az 1877:XX. tc. 62. §-ának megfelelően következik az is, hogy a magyar hatóság által magyar állampolgárokra elrendelt gondnokság a gondnokság alá helyezetteknek a többi szerződő államok területén létező ingó és ingatlan vagyonára szintén ki fog terjedni, kivéve azokat az ingatlanokat, a melyek a 12. czikk végső szavainak különleges rendelkezése alá esnek.
A 14. Czikkhez
A 14. czikk szerint az egyezmény alkalmazásának általános feltétele, hogy a teljeskoru, a kinek gyámságáról van szó, a szerződő államok valamelyikének polgára legyen, mert ha a teljeskoru a szerződő államok egyikének sem polgára, ezeknek az államoknak semmi érdekük sincs követelni, hogy az ilyen teljeskoru gyámsági ügyét bármelyik szerződő állam a jelen egyezmény alá vonni tartozzék. Ha azonban a teljeskoru a szerződő államok valamelyikének polgára, akkor az az állam, a melynek kötelékébe tartozik, érdekelve van ugyan abban, hogy polgárára az egyezmény rendelkezései nyerjenek alkalmazást de ez iránt a többi szerződő államok - a mennyiben nem pusztán a 3. czikk rendelkezéseiről van szó - csak arra az esetre vállalhatnak kötelezettséget, ha még egy másik előfeltétel is fennforog, vagyis ha az illető teljeskorunak rendes tartózkodóhelye a szerződő államok valamelyikének területén van. Ezt a második előfeltételt kikötni azért volt szükséges, mert ily kikötés nélkül előfordulhatna, hogy valamelyik szerződő államnak gyámsági védelemre szoruló polgára, a szerződő államokon kivül álló országban tartózkodván, ennek az országnak helyi hatósága és gyámi törvénye alá kerülhetne, a szerződő államok pedig képtelen volnának oly hatóságok által és oly törvények alapján tett intézkedéseket elismerni, a melyeket a jelen egyezmény megkötése alkalmával meg nem vizsgálhattak és igy oly szerződési kötelezettséget vállalnának, a melynek terjedelme át nem tekinthető. A 3. czikk rendelkezéseivel szemben, azoknak természeténél fogva, az utóbbi aggály fenn nem forogván, erre a czikkre nézve a 14. czikk 2. bekezdésében ki van mondva, hogy elég, ha a gyámsági védelemre szoruló teljeskoruak a szerződő államok valamelyikének polgárát, tehát nem szükséges még az is, hogy egyszersmind a szerződő államok valamelyikének területén legyen rendes tartózkodó helyük.
