1. § Az 1909. évi VI. törvénycikk 29. §-a következőleg egészittetik ki:
Abban az esetben, ha nem az egész épület, hanem annak csak egy része bontatott le, az ófalak vagy falrészek felhasználása nélkül emelt uj épületrészeket is megilleti az ideiglenes adómentesség.
Ha valamely telken épület már állott, de az vagy teljesen lebontatott, vagy pedig akképen semmisült meg, hogy házadó tárgya lenni megszünt és ettől az időponttól kezdve az 1909. évi VI. törvénycikk 31. § 1. pontjában emlitett helyeken 12 év, annak 2. pontjában emlitett helyeken 10 év, végül annak 3. pontjában emlitett helyeken 8 év már eltelt, az ilyen telkeken ujonnan épült házak az ideiglenes adómentesség szempontjából olyanoknak tekintendők, mintha ott előbb épület még nem állott volna.
2. § Az 1909. évi VI. törvénycikk 34. §-ának első bekezdése következőleg egészittetik ki:
A jelen törvény életbeléptétől kezdve azt a területet, a melyre ez a kedvezmény kiterjed s a kedvezmény lejártának időpontját a pénzügyminister rendeletileg állapitja meg. Ellenben az 1909. évi VI. törvénycikk 34. §-a alapján már megadott, valamint az idézett törvény 66. §-a alapján meghosszabbitott kedvezmények a jelen törvény életbeléptétől számitott 10 évig maradnak érvényben, az utolsó év azonban a naptári év végével jár le.
Az a körülmény, hogy valamely városi terület ebben a kedvezményben már részesült, annak ujbóli megadását - indokolt esetben - nem zárja ki.
3. § Az 1909. évi VI. tc. 49. §-a, annak 4. pontja után következőleg egészittetik ki:
5. ha a rokonsági vagy sógorsági viszonyban állóknak tényleg bérbeadott lakásoknál kikötött bérösszeg a helyi viszonyoknak nem felel meg.
4. § Az 1909. évi VII. tc. 1. §-ának 7. pontja helyébe lép:
7. a hitelüzlettel foglalkozó s alapszabályaik értelmében pénzbetétek átvételére jogositott nyilvános számadásra kötelezett, vagy nem kötelezett, de ugyanezen szempontok alá eső vállalatoknál a takarékbetétek, ugymint: utalványok, betéti könyvek és egyéb betétokmányok, vagy folyó számla mellett gyümölcsözés végett bárki által elhelyezett tőkéből folyó jövedelem.
5. § Az 1909. évi VII. tc. 12. §-ának 1. c) pontja helyébe lép:
c) a bányatörvény alá eső bányák után járó bányahaszonbér és a bányamiveléshez szükséges beleegyezésért járó ellenszolgáltatás (termelési jutalék) után.
6. § Az 1909. évi VIII. tc. 1. §-a következőleg egészittetik ki:
Végül a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adója alá tartoznak általában: a közuti és helyi érdekü vasutak, a takarékpénztárak, illetőleg az alapszabályok értelmében pénzbetétek átvételére jogositott pénzintézetek, ideértve a törvényhatósági és községi (városi) pénzintézeteket is.
7. § Az 1909. évi VIII. tc. 12. §-ának első bekezdése helyébe lép:
Ha a nyilvános számadásra kötelezett vállalat részben ideiglenesen adómentes, részben pedig adóköteles, az adóköteles jövedelem az ideiglenes adómentesség tartama alatt a rendeletileg meghatározott módon állapitandó meg.
8. § Az 1909. évi VIII. tc. 13. §-ának negyedik bekezdése következőleg módosittatik:
Ha a vállalat részben adóköteles, részben ideiglenesen adómentes és az ideiglenes adómentesség engedélyezése alkalmával a kedvezményezett és a kedvezményben nem részesitett üzemágra vonatkozólag a külön könyvvezetés kötelezettsége köttetett ki, a mérleg szerinti nyereségnek az adóköteles üzemágra eső részéből az 1909. évi VIII. törvénycikk 17. §-ában felsorolt azok a tételek vonhatók le csupán, a melyek azzal szemben tényleg felmerültek, a közös tételek pedig az adóköteles és adómentes nyers bevétel arányában osztandók meg.
Ugyancsak e törvény 13. §-a következőleg egészittetik ki:
A jelen szakaszban foglalt rendelkezésektől eltérőleg
a) azoknál a belföldi kereskedelmi vállalatoknál, a melyeknek a külföldön is van üzlettelepük, a melyeknél az üzlet a belföldről a külföldi telepre is kiterjed, az egyik államban levő üzlettelep által vásárolt áruknak a másik államban történt eladásából származó nyers bevételek, valamint az ezen bevételeknek megfelelő kiadások viszonosság esetében (1909. évi VIII. törvénycikk 2. §-a) az érdekelt üzlettelepek között egyenlő arányban osztandók fel; ugyancsak e szerint kell eljárni viszonosság esetében az ilyen külföldi kereskedelmi vállalat belföldön levő üzlettelepének megadóztatásánál is;
b) azoknál a belföldi iparvállalatoknál ellenben, a melyek a belföldön árut készitenek s azt a külföldön fióktelep utján árusitják, viszonosság esetében (1909. évi VIII. tc. 2. §-a) a fióktelep után kihasitandó adóalap a fióktelep nyers bevételének egyharmadánál több nem lehet. Viszont abban az esetben, ha a nyilvános számadásra kötelezett iparvállalat külföldi, a belföldön levő fióktelep adóköteles jövedelme az általa közvetitett nyers bevétel egytizedénél kisebb nem lehet.
A b) pontban foglalt határozatok a bányavállalatokra is kiterjednek.
Ha azonban valamely nemzetközi egyezmény az adóztatást a fenti a)-b) pontban foglalt határozatoktól eltérő módon szabályozza, ennek az egyezménynek rendelkezéseit kell alkalmazni.
9. § Az 1909. évi VIII. tc. 19. §-a következőleg egészittetik ki:
A jelen szakaszban foglalt adómentesség az ott felsorolt szövetkezetek közül csupán azokat illeti meg, a melyek a kormány által elismert valamely központi szervezet kötelékébe tartoznak.
10. § Az 1909. évi IX. tc. 13. §-ának első bekezdése helyébe lép:
Ha az üzleti nyereség csak részben ideiglenesen adómentes, részben pedig adóköteles, az adóköteles jövedelem az ideiglenes adómentesség tartama alatt a rendeletileg meghatározott módon állapitandó meg.
11. § Az 1909. évi IX. tc. 14. §-a következőleg egészittetik ki:
A jelen szakaszban foglalt rendelkezésektől eltérőleg abban az esetben, ha az adó megállapitása nyereség- és veszteségszámla (könyvkivonat) alapján történik:
a) azoknál a belföldi kereskedelmi vállalatoknál, a melyeknek a külföldön is van üzlettelepük s a melyeknél az üzlet a belföldről a külföldi telepre is kiterjed, az egyik államban levő üzlettelep által vásárolt áruknak a másik államban történt eladásából származó nyers bevételek, valamint az ezen bevételeknek megfelelő kiadások viszonosság esetében (1909. évi IX. tc. 6. §-a) az érdekelt üzlettelepek között egyenlő arányban osztandó fel; ugyancsak e szerint kell eljárni viszonosság esetében is ilyen külföldi kereskedelmi vállalat belföldön levő üzlettelepének megadóztatásánál is;
b) azoknál a belföldi iparvállalatoknál ellenben, a melyek a belföldön árut készitenek s azt a külföldön fióktelep utján árusitják, viszonosság esetében (1909. évi IX. tc. 6. §-a) a fióktelep után kihasitandó adóalap a fióktelep nyers bevételének egyharmadánál több nem lehet. Viszont abban az esetben, ha az iparvállalat külföldi, a belföldön levő fióktelep adóköteles jövedelme az által közvetitett nyers bevétel egytizedénél kisebb nem lehet.
A b) pontban foglalt határozatok a bányavállalatokra is kiterjednek.
Ha azonban valamely nemzetközi egyezmény az adóztatást a fenti a)-b) pontban foglalt határozatoktól eltérő módon szabályozza, ennek az egyezménynek rendelkezéseit kell alkalmazni.
12. § Az 1909. évi XI. törvénycikk 16. §-ának második és harmadik bekezdése helyébe lép:
Ha a vállalat üzeme részben adóköteles, részben ideiglenesen adómentes és az ideiglenes adómentesség engedélyezése alkalmával a kedvezményezett és a kedvezményben nem részesitett üzemágra vonatkozólag a külön könyvvezetés kötelezettsége köttetett ki, a mérleg szerinti a nyereségnek az adóköteles üzletre eső részéből az 1909. évi IX. törvénycikk 15. §-ában felsorolt azok a tételek vonhatók le csupán, a melyek azzal szemben tényleg felmerültek, a közös tételek pedig az adóköteles és adómentes nyers bevétel arányában osztandók meg.
13. § Az 1909. évi törvénycikk 19. §-a helyébe lép:
Az általános kereseti adó kivetési kulcsa:
1. azoknál az adózóknál, a kiknek az 1909. évi X. törvénycikk alapján végérvényesen megállapitott összjövedelme, illetőleg ha az adóköteles az 1909. évi X. törvénycikk 5. §-a szerint a közös háztartáshoz tartozik, a közös háztartáshoz tartozóknak végérvényesen megállapitott összjövedelme.
800 K-án felül van, de 1000 K-t nem halad meg, 1%, 1000 K-án felül van, de 2000 K-t nem halad meg 2%, 2000 K-án felül van, 3%;
2. azoknál az adózóknál pedig, a kiknél az 1909. évi X. tc. 2. §-a szerint a tagok csak részeik arányában adóznak, de az 1909. évi IX. tc. 1. §-a szerint általános kereseti adót fizetni kötelesek, valamint az 1909. évi IX. tc. 53. §-a esetében, ha a létminimum adómentességének figyelmen kivül hagyásával állapitandó meg az általános kereseti adó, kivétel nélkül 3%.
Egyes kereseti ágak adójának különleges mérvét az 1909. évi VIII. tc. 22. §-a és az 1909. évi IX. tc. 50-51. §-ai szabályozzák.
A jelen szakasz 1. pontja esetében a magasabb fokozatok alkalmazásánál a magasabb fokozat alkalmazásával járó adótöbblet az adóalapnak e fokozatra eső többletét nem haladhatja meg.
Ha egyazon személynél az általános kereseti adónak és a jövedelemadónak kivetésére nem ugyanaz a kivető bizottság illetékes (1909. évi IX. tc. 38. §-a) és az illetékes kivető bizottság által az általános kereseti adó alapjául megállapitott tiszta nyereség a 2000 koronát nem haladja meg: a kivető bizottság által megállapitott tiszta nyereségre, mint az általános kereseti adó alapjára a jelen szakasz 1. pontjában felsorolt adókulcsok közül azt kell alkalmazni, a mely - az adóköteles jövedelem adójának alapjától eltekintve - csupán az általános kereseti adó alapjának felel meg. Az akként kivetett általános kereseti adó, a jövedelemadó alapjának végérvényes megállapitása után, ha a jelen szakasz 1. pontja szerint más adókulcs alkalmazásának van helye, a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) hivatalból helyesbiti. Az adó helyesbitésére vonatkozó eljárást a pénzügyminister rendeleti uton szabályozza.
Az előző bekezdésben elmondottak szerint kell eljárni akkor is, ha az 1909. évi IX. tc. 38. §-ának első bekezdéséhez képest, az általános kereseti adó a létminimum czimén igényelt adómentesség figyelmen kivül hagyásával állapittatott meg, a mikor a 800 koronát meg nem haladó tiszta nyereségnél az adó kulcsa 1%. Ha azonban a létminimum czimén igényelt adómentesség a jövedelemadó megállapitásánál jogerősen kimondatott, a kivetett általános kereseti adó hivatalból törlendő.
Az 1909. évi IX. tc. 38. §-ának második bekezdése hatályon kivül helyeztetik.
14. § Az 1, 2 és 3%-kal kivetett általános adónak évi legkisebb összege 29 millió koronában, ellenben évi legnagyobb összege az 1913-ik évre 30.160,000 koronában, azontul pedig 30.160,000 koronának évről-évre 2%-kal növekedő összegében állapittatik meg.
Ha valamely évben az elsőfoku kivetésnek eredménye a 29 millió korona legkisebb adóösszegen alul marad s a hiány 1%-nál nagyobb, ennek fedezése végett arra az évre mindenkinél egyenlő százalék szerint pótkivetésnek van helye. A pótkivetés százaléka egész számban állapitandó meg s a pótkivetést 33% erejéig a pénzügyminister rendeli el.
Ha pedig valamely évben az elsőfoku kivetésnek eredménye az azon évre megállapitott adóösszeget legalább egy félszázalékkal meghaladja, az adó százalékának leszállitása iránt a legközelebbi költségvetési törvényben intézkedés teendő.
15. § Az 1909. évi IX. törvénycikk 42. §-ának első és harmadik bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek.
Az első bekezdés helyébe:
A minimális kereseti nyereség az üzlet vagy foglalkozás folytatására használt üzlethelyiség (irodahelyiség) bérének 67-250 százaléka és az adóköteles, illetőleg a vele közös háztartásban élő családja lakásáért járó lakbérnek 2 1/2-20-szoros összege.
A harmadik bekezdés helyébe:
A lakbér a következő fokozatok szerint számitandó:
a) 2 1/2-4-szeres összeggel, ha a lakbér 500 K-nál nem nagyobb;
b) 2 1/2-5-szörös összeggel, ha a lakbér 500 K-tól 1000 K-ig terjed;
c) 3 1/2-10-szeres összeggel, ha a lakbér 1000 K-tól 2000 K-ig terjed;
d) 5-17-szeres összeggel, ha a lakbér 2000 K-tól 3000 K-ig terjed;
e) 7-20-szoros összeggel, ha a lakbér 3000 K-nál nagyobb.
Az 1909. évi IX. törvénycikk 1. §-ának 4. pontjában felsorolt értelmi foglalkozásoknál a jelen szakasz szerint kiszámitott minimális kereseti nyereségből egyötödrész leütendő.
16. § Az 1909. évi IX. törvénycikk 46. §-a helyébe lép:
Bányavállalatoknál (ideértve a kohóműveket is), ha a fél vallomást nem ád, vagy ha a benyujtott vallomás feletti tárgyalások kielégitő eredményre nem vezetnek, a minimális kereseti nyereség az üzemben fekvő álló- és forgótőkék 20%-a és az alkalmazott munkások mindegyike után még külön számitandó 150 K.
Ha az üzemben fekvő álló- és forgótőkék összege ki nem nyomozható, akkor az adó minimuma megállapitandó:
a) bányaműveknél az illető mű által fizetendő bányamérték-illeték ötvenszeres összegével;
b) önálló segédvájásoknál a bányavállalkozók által fizetendő dijak öt százalékával.
Az a)-b) pont esetében a minimális adónak a kivetési kulcs szerint tőkésitett összege az adóalap.
17. § Az 1909. évi IX. tc. 58. §-a helyébe lép:
Az 1886. évi XXII. tc. 130. §-ának a napszámosok megadóztatására vonatkozó az a rendelkezése, mely szerint a napszámosra kivethető községi adó az illető törvényhatóság által megállapitott egy napi községi átlagnapszám összegénél nagyobb nem lehet, azokra is kiterjed, a kik bár általános kereseti adó alá tartoznak, de ennek az adónak fizetése alól adómentes létminimum czimén lettek felmentve.
18. § Az 1909. évi X. tc. 1. §-ának 5. pontja következőleg egészittetik ki:
végül ide tartoznak általában: a közuti és helyi érdekü vasutak, a takarékpénztárak, illetőleg az alapszabályaik értelmében a pénzbetétek átvételére jogositott pénzintézetek, ideértve a törvényhatósági és községi (városi) pénzintézeteket is.
19. § Az 1909. évi X. tc. 17. §-ának első bekezdésében emlitett "tiszta haszonérték" helyébe a nyers haszonérték tétetik.
E szakasz második bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
Ez a haszonérték azonban nem lehet kisebb annál az összegnél, mely után 9%-os kulcs mellett a kivetett házosztályadó összegével egyenlő házbéradó járna.
20. § Az 1909. évi X. tc. 19. § 1. pontjának utolsó bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról szóló 1909. évi VIII. tc. 17. §-ának 7. pontjában felsorolt társulatoknál megnevezett tartalékalapokba helyezett összegek azonban mindaddig adómentesek, mig ezen rendeltetésüktől el nem vonatnak. A mennyiben ezen tartalékalapok hozzájárulási összegeire vonatkozólag a mérlegszerü becsérték tekintetében aggály merül fel, az adókivetésre illetékes hatóságnak jogában áll - esetleg szakértők meghallgatásával - a becsértéket adókivetési szempontból kiigazitani.
Ugyane törvény 19. §-ának 2. b) pontja következőleg egészittetik ki:
továbbá levonandó 3 1/2%-a azoknak az alapszabályszerü tartalékalapoknak, a melyek a vállalat kizárólagos tulajdonát alkotják és az 1909. évi VIII. törvénycikk 17. §-ának 10. pontja szerint a részvénytársaságok uj részvényeinek kibocsátásánál a névértéken felül befolyt összegekből, vagy már megadóztatott üzleti jövedelemből származnak, ide nem értve tehát az utolsó üzletév feleslegéből az ilyen tartalékalap alakitására vagy növelésére forditott összegeket.
Végül ugyancsak e törvény 19. §-a a következőleg egészittetik ki:
3. A jelen szakaszban foglalt rendelkezésektől eltérőleg
a) azoknál a belföldi kereskedelmi vállalatoknál, a melyeknek a külföldön is van üzlettelepük s a melyeknél az üzlet a belföldről a külföldi telepre is kiterjed, az egyik államban levő üzlettelep által vásárolt áruknak a másik államban történt eladásából származó nyers bevételek, valamint az ezen bevételeknek megfelelő kiadások viszonosság esetében (1909. évi X. tc. 7. §-a) az érdekelt üzlettelepek között egyenlő arányban osztandók fel; ugyancsak e szerint kell eljárni viszonosság esetében az ilyen külföldi kereskedelmi vállalat belföldön levő üzlettelepének megadóztatásánál is;
b) azoknál a belföldi iparvállalatoknál ellenben, a melyek a belföldön árut készitenek s azt a külföldön fióktelep utján árusitják, a viszonosság esetében (1909. évi X. tc. 7. §-a) a fióktelep után kihasitandó adóalap a fióktelep nyers bevételének egyharmadánál több nem lehet. Viszont abban az esetben, ha a nyilvános számadásra kötelezett iparvállalat külföldi, a belföldön levő fióktelep adóköteles jövedelme az általa közvetitett nyers bevétel egytizedénél kisebb nem lehet.
A b) pontban felsorolt rendelkezések a bányavállalatokra is kiterjednek.
Ha azonban valamely nemzetközi egyezmény az adóztatást a fenti a)-b) pontban foglalt határozatoktól eltérő módon szabályozza, ennek az egyezménynek rendelkezéseit kell alkalmazni.
21. § Az 1909. évi X. törvénycikk 46. §-a következőleg egészittetik ki:
A tanunak, szakértőnek, valamint a könyvvizsgálattal megbizott tisztviselőnek szabályszerüleg megállapitott költségeit az államkincstár viseli. Ha azonban az adóköteles fél üzleti könyveinek betekintését önmaga ajánlotta fel, illetőleg a tanunak vagy szakértőnek kihallgatását önmaga kérte és az elrendelt bizonyitó eljárás során állitásai valótlanoknak bizonyultak, a felmerült költségek őt terhelik.
A marasztaló határozatot első fokon a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) mondja ki, mely határozat ellen 15 nap alatt a pénzügyministerhez van fellebbezésnek helye.
22. § Az 1909. évi X. törvénycikk 62. §-a helyébe lép:
Ha a szolgálati járandóságok kivételével az adóalany vagyoni vagy kereseti viszonyaiban az adóösszeirás befejezte, illetőleg a vallomás beadása után, de a fél adójának elsőfoku megállapitása előtt változások állanak elő, ezeket a változásokat az adó megállapitásánál figyelembe kell venni, akár az adóköteles igazolja a változást, akár a pénzügyi hatóság vagy az adókivető bizottság jut olyan adatoknak birtokába, a melyek az adójavaslat készitésénél figyelembe nem vétettek, vagy figyelembe vehetők még nem voltak.
Az adókivetés befejezte után adókötelessé vált személyek azonban rendszerint csak a következő évben kerülnek adó alá.
E szabály alól kivetetnek és az 1909. évi X. törvénycikkben foglalt rendelkezések értelmében évközben is adókötelesekké lesznek a következő személyek:
1. Az 1909. évi X. törvénycikk 1. §-ának 5. pontjában, illetőleg a jelen törvény 18. §-ában felsorolt jogi személyek.
Ezek közül:
a) a bányatársulatok az adóköteles jövedelem keletkezését követő hónap elsejétől adóznak; az innét számitott csonka évre megállapitott adóköteles jövedelem azonban teljes évre kerekitendő ki, de az egy évre kikerekitett jövedelem után kivetett adóból az adóköteles terhére csupán az az összeg irható elő, mely a jövedelem keletkezését követő hónap elsejétől az év végéig esik;
b) az ujonnan keletkezett nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál az első mérleg elkészültéig az adó kivetése szünetel. A mérleg elkészültével az annak alapján megállapitott adóköteles jövedelem alkotja a vállalat első és második évére szóló adóalapot. Ha a mérleg csonka év eredménye, az adóalap teljes évre kerekitendő ki, de az egy évre kikerekitett jövedelem után kivetett adóból az adóköteles terhére csupán az az összeg irható elő, mely a jövedelem keletkezését követő hónap elsejétől az év végéig esik.
2. A külfölfön lakó és még nem adózó magyar állampolgárok, valamint a még nem adózó külföldiek. Ezeknek megadóztatásánál az előző 1. a) pontban elmondottak szerint kell eljárni.
3. Azok az alkalmazottak, a kiknek állandó természetü szolgálati illetménye, nyugdija vagy másnemü ellátása
a) évközben a 800 K fölé emelkedik;
b) 800 K-t meghaladó összegben évközben keletkezik.
Mind a két esetben a még adózatlan szolgálati illetmény, nyugdij vagy másnemü ellátás, - ide nem értve a nyugdijmegváltást és végkielégitést - egy teljes évre kikerekitendő és abban az esetben, ha az adóalany egyéb jövedelme után már adózik, az erre eső folytatólagos adónak lejárása mellett, a megállapitott adóalaphoz hozzászámitandó; ellenkező esetben pedig az alkalmazott évi összes adóköteles jövedelme megállapitandó. Az egy évre kikerekitett, illetőleg megállapitott jövedelem után kivetett adóból azonban az adóköteles terhére csupán az az összeg irható elő, mely a szolgálati járandóságnak folyósitásától az év végéig esik.
4. Azok az alkalmazottak, a kik
a) nyugdijazottak;
b) a nyugdijállományból a tényleges szolgálatba visszahelyezettek.
Mind a két esetben a megszünt illetményekre eső adó az 1909. évi X. törvénycikk 64. §-a szerint leirandó; azután pedig a pótkivetésnél az első esetben az évi összjövedelemben foglalt tényleges szolgálati illetmény helyébe a nyugdijnak egy évi összege, ellenben a második esetben a nyugdij helyébe a tényleges szolgálati illetménynek egy évi összege teendő. A kivetett adóból azonban az adóköteles terhére csupán az az összeg irható elő, mely az adó helyesbitésének alapjául szolgáló járandóságnak folyósitásától az év végéig esik.
5. Azok az alkalmazottak, a kik nyugdij-megváltásban vagy végkielégitésben részesültek.
A nyugdij-megváltás vagy végkielégités czimén kifizetett összegek azonban az adózó megszünt szolgálati járandóságának levonása után netán mutatkozó adóalapjához nem számitandók, hanem ezen járandóságok, a teljes évre leendő kikerekités mellőzésével és a létminimum adómentességétől eltekintve: tényleges összegükben külön vennedők adóalapul. A megfelelő tétel szerint kivetett adót pedig teljes összegében egyszerre a kifizetés alkalmával kell levonni.
A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kivételével, melyeknek adóját a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) a rendes kivetés során a keletkezést követő évben állapitja meg, a jelen §-ban tárgyalt esetekben a bevallás, valamint az 1909. évi X. tc. 30. §-ában emlitett és a szolgáltató által kiállitandó kimutatás a jövedelem keletkezésétől számitandó 15 nap alatt a kir. pénzügyigazgatóságnál (adófelügyelőnél) adandó be.
Jövedéki kihágás esetében (1909:X. tc. 71. §-a) a pótkivetés - még pedig minden évre külön - csak a megröviditett vagy elhallgatott egy évi adóköteles jövedelem megállapitására terjed ki, a mely jövedelem, ha a fél abban az évben egyéb jövedelme után már adózott, ahhoz hozzászámitandó és az adótétel megfelelőleg helyesbitendő.
23. § Az 1909. évi X. törvénycikk 66. §-a következőleg egészittetik ki:
A magasabb fokozatok alkalmazásánál a magasabb fokozat alkalmazásával járó adótöbblet az adóalapnak e fokozatra eső többletét nem haladhatja meg.
24. § az 1909. évi XI. tc. 6. §-a, illetve az 1889. évi XXVIII. tc. 8. §-a helyébe lép:
A pénzügyigazgatóságok az egyenes és közvetett adók, a közvetlenül lerovandók illetékek és az egyenes adók módjára beszedendő kincstári követelések kezelése (könyvelése, nyilvántartása, befizetése, beszállitása, leirása, elengedése, biztositása és behajtása) körül
1. elrendelik:
a) az egyenes adótartozás összegének helyesbitését, illetőleg leirását, és a mennyiben a tartozás már befizettetett volna, az illetéktelenül befizetett összegnek visszafizetését az adó hibás kiszámitása, az adótárgy hiánya, megszünése vagy ugyanazon adótárgy többszörös megadóztatása, továbbá az adónak nem a valódi adókötelezettre történt kivetése, illetve az adókötelezettség megszünése esetén;
b) a közadók és azok módjára beszedendő kincstári követeléseik telekkönyvi törlését, ha a bekebelezett követelés bármely okból megszünik;
c) az illetékek telekkönyvi törlését, ha a bekebelezett követelés bármely okból megszünik;
d) az elévült egyenes adók és az azok módjára beszedendő elévült kincstári követelések leirását;
e) az elévült közvetett adók és illetékek leirását;
f) a közadók, illetékek és egyéb kincstári követelések helytelen kimutatása folytán az elárverezett ingatlan vételárából vagy a csődtömegből illetéktelenül felvett összegek visszafizetését;
g) az egyéb esetekben illetéktelenül felvett közvetett adók és illetékek visszafizetését;
h) az adózók tartozásának egyénenkinti leszámolását;
2. engedélyeznek:
a) fizetési halasztásokat a folyó adóra nézve a jelen törvény 30. §-ának rendelkezéséhez képest;
b) a czukor-, sör- és szesz-, valamint az ásványolajadó kivételével fizetési halasztásokat az esedékes közvetett adók és közvetlenül lerovandó illetékek, valamint általában a birságok és pénzbüntetések lefizetésére, az esedékesség napjától számitandó legfeljebb egy évi időtartamra, ha a fizetésre kötelezett fél időleges fizetésképtelenségét igazolja s a kincstár követelése veszélyeztetve nincs;
c) adó- és vámhitelt és vámkedvezményeket a pénzügyminister által megállapitott hatáskör terjedelmében s a külön törvényekben meghatározott mérvben és feltételek mellett;
3. határoznak:
a) azon igazolási kérelmek felett, melyek az ideiglenes házadómentességek bejelentésére kitüzött határidő elmulasztásának elnézése végett adatnak be;
b) a közadók, illetékek és egyéb kincstári követelések behajtásával megbizott közegeknek a zálogolás és árverés körül előforduló törvényellenes vagy szabályellenes eljárása ellen benyujtott panaszok felett;
c) a végrehajtási eljárás felfüggesztése tárgyában előterjesztett kérelmek felett (1909:XI. tc. 79. §);
4. elmarasztalják az adózókat:
a) a házadóról szóló 1909. évi VI. tc. 51. §-a, illetőleg a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról szóló 1909. évi VIII. tc. 28. §-a, valamint a jelen törvény 21., 26. és 27. §-ai szerint a fél által viselendő költségek megfizetésében;
b) pénzbirságban az esetben, ha mulasztásuk vagy cselekményük az egyenes adótörvények értelmében birsággal torlandó meg;
5. elmarasztalják a községi (városi) közegeket:
a) pénzbirságban az adókivetés előkészitése, az adók kivetése, könyvelése, a köztartozások nyilvántartása, beszedése, beszállitása, biztositása és behajtása körül észlelt mulasztások vagy törvényellenes eljárásuk eseteiben, és ha a kötelező adóbevallások kiállitásánál a dijtalan segédkezést az adózókkal szemben megtagadják;
b) az adókivetés előkészitése, az adók kivetése, könyvelése s nyilvántartása körül elkövetett mulasztások folytán, valamint az 1909. évi XI. tc. 71. §-ában körülirt felelősség alkalmazásából kifolyólag az államkincstárnak okozott költségekre nézve;
c) az adók kivetéséből, könyveléséből és nyilvántartásából, a beszedett vagy az árverésből befolyt köztartozásoknak be nem szállitásából, vétkes mulasztás folytán bekövetkezett elévülésből vagy behajthatatlanságából, az adótartozások bekebelezéséhez szükséges adatok be nem adásából vagy hiányos beadásából, valamint az ingatlan birtokot terhelő köztartozások helytelen kimutatásából az államkincstárra háramlott károkra nézve;
d) a magánosoknak okozott költségek és károk megtéritésében, az 1909. évi XI. tc. 77. §-ához képest;
6. elmarasztalják a községeketet (városokat):
a) az adókivetés előkészitéséből, az adók kivetéséből, az adótartozások egyénenkinti leszámolásából és az 1909. évi XI. tc. 71. §-ában körülirt felelősség alkalmazásából származó költségekben;
b) a beszedett vagy az árverésből befolyt köztartozások be nem szállitása által az államkincstárnak okozott károkra nézve;
7. elmarasztalják a törvényhatósági közegeket pénzbirságban a hadmentességi dijról szóló 1880. évi XXVII. törvénycikk 20. §-a értelmében;
8. elmarasztalják az alájuk rendelt állami közegeket:
a) pénzbirságban az adók vagy illetékek könyvelése, nyilvántartása, beszedése, biztositása és behajtása, ugyszintén az adó- vagy illeték-hátralékok bekebelezése alkalmából elkövetett mulasztások vagy törvényellenes eljárásuk által magánfeleknek okozott költségek és károk eseteiben;
b) az adók és illetékek kivetéséből, a köztartozások könyveléséből, nyilvántartásából, a beszedett vagy az árverésből befolyt köztartozásoknak be nem szállitásából, vétkes mulasztás folytán bekövetkezett elévülésből vagy behajthatatlanságból, végül helytelen kimutatásából vagy bekebelezésének elmulasztásából az államkincstárra háramlott költségek és károkra nézve;
c) a magánosoknak okozott költségek és károk megtéritésében az 1909. évi XI. törvénycikk 77. §-ához képest;
9. elmarasztalják az állami, törvényhatósági vagy községi (városi) közegeket, illetőleg a magánosokat:
a) a közvetett adókra és jövedékekre vonatkozó törvények és szabályok alapján kiszabandó pénzbirságokban;
b) a bélyeg és illetékekre vonatkozó törvények és szabályok alapján megállapitandó birságokban;
c) a közvetlenül lerovandó illetékek kezeléséről szóló 1881. évi XXXIV. törvénycikk 10. §-ának c) pontja, valamint 14., 46., 47. és 50. §-ai alapján kiszabandó pénzbirságokban;
10. intézkednek az 1909. évi XI. törvénycikk 5. §-ában, valamint a jelen §-ban fel nem sorolt mindazokban az egyenes adóügyekben, melyeket valamely törvény vagy rendelet hatáskörükbe utal;
11. határoznak a jövedelemadóról szóló 1909. évi X. törvénycikk 32. §-a esetében a községi előljáróság (városi tanács) által kiszabott pénzbirság ellen beadott fellebbezések fölött;
12. ellenőrzik:
a) a községek (városok) közegeit mindazon teendőkben, miket azok egyes adónemek kivetése, a kivetési adatok gyüjtése, az egyenes adók könyvelése, nyilvántartása, beszedése és behajtása, valamint az egyenes adók módjára beszedendő közvetett adók, illetékek, kincstári és egyéb tartozások behajtása körül törvény, szabály és ezek alapján kiadott rendeletek szerint teljesiteni tartoznak;
b) a főszolgabirákat (polgármestereket) mindazokra nézve, miket ők az adóügyek pontos ellátása és az adóbehajtás rendes menete érdekében törvény, utasitás, vagy pénzügyministeri rendelet alapján végezni kötelesek.
25. § Az 1909. évi XI. tc. 9. §-a helyébe lép:
Fellebbezési hatóságok:
1. az adófelszólamlási bizottság az adókövető bizottságnak az általános kereseti adóra és a jövedelemadóra vonatkozólag hozott véghatározataira nézve, továbbá ugyanezen adónemeket illetőleg a pénzügyigazgatóságnak az 1909. évi IX. tc. 57. §-a és az 1909. évi X. tc. 63. §-ának 2. pontja alapján hozott véghatározataira nézve;
2. a közigazgatási bizottság adóügyi bizottsága:
a) a kivetett földadó, házadó, tőkekamat és járadékadó, nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adója és jövedelemadója, a fegyveradó és hadmentességi dij, valamint a szállitási adó és nyereményadó jogossága és mérvére nézve;
b) a pénzügyigazgatóság által az 1909. évi XI. tc. 5. §-ának 4., 5., 6. és 9. pontjai alatt, valamint a jelen törvény 24. §-ának 1. a), b), d) és f), 3. b), 4. b), 5., 6., 7., 8., 9. c), 10. és 11. pontjai alatt felsorolt esetekben hozott határozatokra nézve;
c) a főszolgabiró (polgármester) által a községi (városi) közegekre az 1909. évi XI. tc. 102. §-a értelmében kiszabott pénzbirságokra nézve;
d) a főszolgabiró (polgármester) által az adókivetési munkálatok, valamint a könyvelés és nyilvántartás ellátása körül felmerült költségekben való elmarasztalás tárgyában hozott határozatokra nézve;
e) a főszolgabirónak (polgármesternek) a vadászati bejelentés láttamozását megtagadó, illetőleg a már kiszolgáltatott vadászati jegy visszavonását elrendelő határozatára nézve;
f) a pénzügyigazgatóságnak a borital és husfogyasztási adók ráutalása iránt hozott határozataira nézve;
3. a pénzügyminister a pénzügyigazgatóságnak minden oly határozatára (végzésére) nézve, a mely ellen a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságához intézendő fellebbezésnek, illetve az 1896. évi XXVI. tc. értelmében közvetlenül a közigazgatási birósághoz intézendő panasznak nincs helye.
Az 1889. évi XXVIII. tc. 12. §-a hatályon kivül helyeztetik.
26. § Az 1909. évi XI. törvénycikk 16. §-a következőleg egészittetik ki:
Hogy a tanu vagy szakértő mikor és mennyi napidijat igényelhet, azt a pénzügyminister rendeleti uton szabályozza.
A tanunak, szakértőnek, valamint a könyvvizsgálattal megbizott tisztviselőnek szabályszerüleg megállapitott költségeit az államkincstár viseli. Ha azonban az adóköteles fél üzleti könyveinek betekintését önmaga ajánlotta fel, illetőleg a tanunak vagy szakértőnek kihallgatását önmaga kérte és az elrendelt bizonyitó eljárás során állitásai valótlanoknak bizonyultak, a felmerült költségek őt terhelik.
A marasztaló határozatot első fokon a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) mondja ki, mely határozat ellen 15 nap alatt a pénzügyministerhez van fellebbezésnek helye.
27. § Az 1909. évi XI. törvénycikk 17. §-a helyébe lép:
Helyszini szemle tartása esetében a helyszini szemlét az adóügyi bizottságnak általa kiküldött tagja a pénzügyigazgatóság kiküldöttének és a félnek vagy meghatalmazottjának jelenlétében tartja meg; utóbbinak távolmaradása az eljárást nem hátráltatja.
A helyszini szemle, illetőleg a becslés eredményéről jegyzőkönyv veendő fel, melybe a félnek és a kincstári képviselőnek véleménye is bevezetendő.
Az adóügyi bizottság kiküldöttjének az 1909. évi X. tc. 40. §-ában megállapitott napidijra és utiköltségre van igénye. A költségeket az államkincstár viseli. Ha azonban a szemle megtartását a fellebbező maga kérte, de fellebbezése mint indokolatlan elutasittatik, a kiküldött bizottsági tagnak járó szemleköltségek a fellebbezőt terhelik.
A marasztaló határozatot első fokon a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) mondja ki, mely határozat ellen 15 nap alatt a pénzügyministerhez van fellebbezésnek helye.
28. § Az 1909. évi XI. tc. 27. §-a helyébe lép:
1. Az az adózó, a ki a megállapitott fizetési határidők leteltéig tartozását le nem rója, az évnegyed kezdetétől a befizetés napjáig járó évi 5%-os késedelmi kamatot fizet.
2. Az adóbefizetés napjának az a nap tekintendő, a mikor az adó vagy közvetlenül befizettetett, vagy a postán feladatott, vagy pedig a postatakarékpénztár cheque- és clearing-forgalmának igénybevétele esetén a kincstár javára átszámoltatott.
3. Ha a hátralék több évnegyedre szól, a késedelmi kamat mindegyik évnegyedre eső adóhátralék után külön számitandó ki a befizetésnél.
4. Koronán aluli összegek a késedelmi kamatok kiszámitásánál figyelmen kivül maradnak.
5. Részletfizetéseknél a késedelmi kamatok csak a hátralék törlesztésére fizetett összeg után számitandók és szedendők, még pedig annyi időre, a hány évi, illetve negyedévi hátralékot fedez a törlesztésre szánt összeg.
6. A kir. adóhivatalok (állampénztárak) által az adóköteles szolgálati illetmények, nyugdijak és egyéb ellátások kifizetése alkalmával a jövedelemadóról szóló 1909. évi X. tc. 69. §-a értelmében levonandó adók és a fegyveradó után késedelmi kamatszámitásnak helye nincs.
29. § Az 1909. évi XII. tc. életbeléptéig az 1909. évi XI. tc. 30. §-a helyébe lép:
Oly községekben (városokban), a hol az állami egyenesadók után községi (városi) vagy egyéb adópótlék törvényszerüen ki van vetve, a részletfizetések alkalmával befizetett vagy a végrehajtás utján befolyt összeg abban az arányban számitandó az állami adó és a pótadótartozások lerovására, a mely arányban áll az állami adó mennyisége az egyes pótadók mennyiségéhez.
30. § Az 1909. évi XI. tc. 34. és 35. §-ai helyébe lép:
Az adózók adófizetési halasztást rendszerint nem igényelhetnek.
A folyó adóra nézve azonban az esetben, ha az adózó időleges fizetésképtelenségét igazolja s a kincstár érdeke veszélyeztetve nincs, fizetési halasztás engedélyezhető, de csakis félévi idő tartamára és nem az illető adóév végén tul.
Ez iránt a kir. pénzügyigazgatósághoz lehet folyamodni, melynek végzése 15 nap alatt a pénzügyministerhez fellebbezhető.
Rendkivüli esetekben a pénzügyminister, illetve a pénzügyminister felhatalmazása alapján a kir. pénzügyigazgatóság (kir. adófelügyelő) mind a folyó adóra, mind a hátralékokra nézve az év végén tul is terjedhető fizetési halasztást adhat; oly esetben pedig, midőn valamely község adózói (ideértve a közvetlen fizetőket is) az őket ért elemi csapás folytán felszaporodott adóhátralékaikat egy év alatt lefizetni nem képesek, ama község összes adózóinak, a törvényhatóság közigazgatási bizottságának meghallgatása után, a pénzügyminister több évre terjedő fizetési halasztást engedélyezhet.
Fizetési halasztás esetén a késedelmi kamat fizetendő s a hátralék szükség esetén telekkönyvi bekebelezés vagy zálogolás által bármikor biztositható.
31. § Az 1909. évi XI. tc. 40. §-ának 2. pontja a következőkkel egészittetik ki:
c) a kis- és nagyközségeknél adózókat terhelő s tételenkint 200 K-t elérő vagy azt meghaladó illetékre és az egyenesadók módjára behajtandó egyéb kincstári követelésekre nézve.
32. § Az 1909. évi XI. tc. 41. §-a helyébe lép:
A hátralékos köztartozásért, az 1909. évi XI. tc. 52. §-ában foglalt megszoritással, az adósnak bárhol található vagyona fedezeti alapul szolgál és végrehajtás alá nem vonható.
A végrehajtás első sorban:
a) az 1909. évi XI. tc. 40. § 1. és 2. b) pontjai esetében a tartozás előirása helyén;
b) az 1909. évi XI. tc. 40. § 2. a) pontja, valamint a jelen törvény 31. §-a esetében pedig az adós lakóhelyén foganatositandó. Ha az adós lakóhelye a kir. adóhivatal kerületén kivül esik, a végrehajtás az adóhivatal kerületének abban a községében kezdendő meg, a hol a hátralékosnak legnagyobb előirása van.
Ha a községnél fizető máshol lakik, mint a mely községben tartozását nyilvántartják és ez utóbbi helyen lefoglalható vagyona nincs, illetve ha ez utóbbi helyen csak olyan készpénzkövetelései vannak, melyek az ingóságok után vehetők végrehajtás alá, a behajtást - a kir. adóhivatal ellenőrzése mellett - elsősorban a lakóhely szerint illetékes községi elöljáróság, másodsorban pedig annak a községnek előljárósága teljesiti, melynek területén a hátralékosnak lefoglalható vagyona vagy követelése van.
Ha az olyan adófizető, kinek tartozását a kir. adóhivatal hajtja be, más kir. adóhivatal kerületében lakik, mint a hol tartozását nyilvántartják és az utóbbi kerületben lefoglalható vagyona nincs, vagy ha ez utóbbi kerületben csak olyan készpénzkövetelései vannak, melyek az ingóságok után vehetők végrehajtás alá, a behajtást elsősorban a lakóhely szerint illetékes kir. adóhivatal (állampénztár), másodsorban pedig az a kir. adóhivatal (állampénztár) teljesiti, melynek kerületében a félnek lefoglalható vagyona vagy követelése van.
33. § A 42. § 3. pontja és 43. §-a helyébe lép:
3. a kir. adóhivatalok hatáskörében - a pénztárnok kivételével - a kir. adóhivatalok tiszti személyzete.
A jelenleg alkalmazott állami végrehajtók, a pénzügyminister rendelkezéshez képest, az adóhivatali tisztviselők létszámába vétetnek át és osztatnak be a kir. adóhivatalokhoz, illetve a székesfővárosi kir. adófelügyelő behajtási osztályához.
34. § az 1909. évi XI. tc. 59. §-ának utolsó bekezdése helyébe lép:
Ha az árverés a kitüzött határidő alatt bármely oknál fogva meg nem tartatik, a zálogolás a foglalás napját, illetőleg az 1909. évi XI. tc. 53. § eseteiben a tulajdoni igényperben hozott jogérvényes elutasitó birói határozat kézbesitését követő öt évig marad érvényben.
35. § Az 1909. évi XI. tc. 83. §-a helyébe lép:
Ingatlanok birói eladása esetében, a vételár birói felosztásánál törvényes elsőbbséggel birnak a jogerőre emelkedett legutolsó árverés napjától visszafelé számitott utolsó három évre kivetett és esedékessé vált következő köztartozások:
a) az elárverezett ingatlant közvetlenül terhelő föld- és házadó és az ezen adók után kivetett állami, törvényhatósági és községi pótlékok, továbbá:
b) az elárverezett ingatlant közvetlenül terhelő egyéb községi (városi) adók.
Ezek a köztartozások, akár vannak az ingatlanra bekebelezve, akár nem, az elárverezett ingatlan vételárából, az 1881. évi LX. tc. 189. § a) pontjában felsorolt költségeken kivül minden egyéb követelés előtt elégitendők ki.
Az elárverezett ingatlant közvetlenül terhelő illetéktartozások és vagyonátruházási illetékek után kormányengedély alapján szedett városi (községi) illetékpótlékok törvényes elsőbbségének megállapitására nézve az 1881. évi XXXIV. tc. 39. és 40. §-aiban foglalt határozatok mérvadók.
Az 1881. évi LX. tc. 189. §-ának b) pontja hatályon kivül helyeztetik.
Az 1881. évi LX. tc. 189. §-ának c) pontjában, az 1880. évi XLV. tc. 35. §-ában, valamint az 1896. évi V. tc. 12. §-ának utolsó bekezdésében emlitett követelések elsőbbsége szintén a jogerőre emelkedett legutolsó árverés napjától számitandó.
Az 1880. évi XLV. tc. 35. §-ában foglalt rendelkezések a jelen §-ba felvett kiegészitésekkel együtt az 1908. évi XXXIX. törvénycikkben tárgyalt birtokrendezési költségjárulékokra is kiterjesztetnek.
36. § Az 1909. évi XI. tc. 84. §-a helyébe lép:
Az ingatlanok haszonélvezetére vezetett birói végrehajtás esetében ezeknek a zárgondnoki kezelés folytán előállott bevételeiből, minden más követelést megelőzőleg, a jelen törvény 35. §-ában, valamint az 1881. évi LX. tc. 189. §-ában megállapitott sorrend szerint, törvényes elsőbbséggel biró tételként kifizetendő:
a) az azon ingatlant terhelő, a végrehajtási zárlat elrendelése előtt már esedékessé vált és a végrehajtási zár alá vétel elrendelésétől visszafelé számitva három évre eső állami, törvényhatósági és községi adó, vizszabályozási költség, szőlődézsma, urbéri és más hasontermészetü váltság, szőlőfelujitási kölcsöntartozás és birtokrendezési költség;
b) azon illeték, mely a fennálló törvények és szabályok értelmében a zár alá vett ingatlant terheli.
A zárlat alá vett ingatlanokat terhelő föld- és házadót, az ezek után eső törvényhatósági és községi adókat, valamint a jövedelemadóról szóló 1909:X. tc. 1. §-ának 7. és 8. pontjához képest netán kivetett jövedelemadót és egyéb a zárlat alá vett vagyont terhelő köztartozást, ha azok a zárlat tartama alatt válnak esedékessé, minden más követelést megelőzőleg közvetlenül a zárgondnok fizeti.
Az ezen §-ban, valamint a jelen törvény 35. §-ában felsorolt köztartozásoknak bejelentését és a kincstárnak a sorrendi tárgyaláson való képviseletét helyben a kir. pénzügyigazgatóságok (adófelügyelő), másutt a kir. adóhivatalok, illetőleg ott, a hol kir. adóhivatal nincs, a községi jegyzők felelősség mellett látják el.
37. § Az 1909. évi XI. tc. 85. §-ának 1-4. pontjai helyébe lép:
1. Ha azok nem vettetnek ki öt év alatt azon naptól számitva, a mikor:
a) az adótárgy, illetőleg az adóköteles jövedelem keletkezett, vagy a jövedelemadó és a hadmentességi dij fizetésére nézve az adókötelezettség beállott;
b) a bélyegjegyekben lerovandó vagy leróható illetéket leróni, a készpénzben beszolgáltatandó bélyegilletéket befizetni kellett;
c) a birói itélet és végzés illetékkiszabás végett bejelentetett;
d) az illetékkiszabás tárgyát képező jogügylet az illeték kiszabása végett bejelentetett;
e) a felfüggesztő feltételhez vagy kezdetre nézve határidőhöz kötött jogügyleteknél a feltétel teljesült, vagy a határidő bekövetkezett;
f) birói tárgyalást nem igénylő hagyatékoknál a haláleset bekövetkezett;
g) a biróilag tárgyalt hagyatékoknál a hagyatéki eljárás befejeztetett.
Azon illetékköteles felekre nézve, kiket a bejelentési kötelezettség nem terhel, valamint azon szerződő félre nézve, a ki a jogügylet kikötései szerint az illeték fizetésére kötelezve nincsen, az illetékfizetési kötelezettség 10 év alatt akkor is elévül, ha az illetékkiszabás czéljából szükséges bejelentés elmulasztatott. Ez a 10 évi elévülési határidő jogügyletnél annak a létrejöttétől, biróilag tárgyalt hagyatékoknál az eljárás befejezésétől, birói itéleteknél és végzéseknél azon időponttól számitandó, a mikor az itéletek és végzések illetékkiszabás czéljából bejelentendők voltak.
2. Ha a kivetés évétől, illetőleg birtokon belüli fellebbezés esetén a tartozás jogerőssé váltától kezdve öt év alatt a félnek kézbesitett irásbeli intés, zálogolás, vagy telekkönyvi bekebelezés által nem biztosittatnak. Az irásbeli intés, záloglás vagy telekkönyvi bekebelezés a még be nem következett elévülést félbeszakitja, illetőleg az elévülés időtartamát további öt évvel hosszabbitja meg.
Bekebelezés esetében azonban csakis a hátralék, illetőleg a hátraléknak az a része tekinthető biztositottnak, mely a bekebelezés óta történt befizetésekkel vagy leirásokkal fedezve még nincs.
3. Jövedéki kihágás esetében az elévülési határidő a kincstárt megillető rendes adóösszegre nézve attól a naptól számitandó, a mely napon a kihágás elkövettetett, az illetékre nézve pedig a mely napon a kihágás felfedeztetett.
4. A tévesen befizetett, vagy jogellenesen beszedett adók, illetékek és birságok, illetőleg a folyó tartozás nélkül álló tulfizetések visszakövetelése tekintetében a felek igénye az adó, illeték vagy birság lefizetésének napjától számitott öt év alatt évül el.
E rendelkezés alapján oly jogczimen, mely a fennálló törvényes rendelkezések értelmében jogorvoslat utján érvényesitendő, visszatéritésnek helye nem lehet.
38. § Az 1909. évi XI. tc. 86. §-a helyébe lép:
A hátralékban levő összes adó és illetéktartozások, valamint az egyenesadók módjára beszedendő egyéb kincstári követelések az adós összes ingatlanai fölött jelzálogilag biztosithatok.
Midőn ezen hátralékok biztositása végett azoknak telekkönyvi bekebelezése mutatkozik szükségesnek, a bekebelezést:
1. a községnél (városnál) nyilvántartott hátralékokra nézve, a községek (városi adóhivatalok) hátraléki kimutatásai alapján az illetékes kir. pénzügyigazgatóság;
2. a királyi adóhivatalnál nyilvántartott hátralékokra nézve a kir. adóhivatal;
3. a budapesti m. kir. központi dij- és illetékkiszabási hivatalnál nyilvántartot hátralékokra nézve pedig ez a hivatal kérelmezi.
39. § Az 1909. évi VI. törvénycikk 48. §-ának első bekezdésében, továbbá az 1909. évi VII. t,-czikk 19. §-ának első bekezdésében emlitett 1 és 4%-os pótlék helyébe megfelelőleg 5, illetőleg 25%-os pótlék, végül az 1909. évi VIII. törvénycikk 30. §-ának első bekezdésében emlitett 5%-os pótlék helyébe 25%-os pótlék tétetik, az 1909. évi VI. törvénycikk 48. §-a esetében mindazonáltal csak akkor, ha a megállapitott adóalap 1000 koronát meghalad.
Az 1909. évi IX. tc. 29. §-ának első bekezdésében és az 1909. évi X. tc. 36. §-ának első bekezdésében emlitett 1%-os pótlék helyébe 5%, az ugyanott emlitett 4%-os pótlék helyébe pedig 10-25%-os pótlék lép, ha a megállapitott adóalap 10,000 koronát meghalad.
Az 1909. évi VI. törvénycikk 48. § első bekezdésének az a rendelkezése, hogy: „A kivetett pótlék után az egyenes adókon nyugvó más állami vagy községi pótlékok ki nem vethetők”, - továbbá az 1909. évi VIII. törvénycikk 30. §-ának utolsó bekezdése, - végül az 1909. évi XI. tc. 111. §-a hatályon kivül helyeztetik.
40. § Az 1874:XXXIII. tc. 5. § b) pontjában, 6. § c), d) és e) pontjában és 7. §-ában foglalt rendelkezések, az országgyülési képviselőválasztói jogczimek épségben tartása czéljából - további intézkedésig - a következő szövegezéssel állapittatnak meg.
Az országgyülési képviselőválasztások névjegyzékébe fel kell venni:
1. Az 1874:XXXIII. tc. 5. § b) pontja alapján mindazt, a ki föld-, ház-, általános kereseti adó és tőkekamat- és járadékadó alapjául szolgáló, összesen legalább 210 korona évi tiszta jövedelmet igazol;
2. az 1874:XXXIII. tc. 6. § c) pontja és 7. §-a alapján mindazt, a ki bármily összegü általános kereseti adóval meg van róva;
3. az 1874:XXXIII. tc. 6. § d) és e) pontja alapján minden önálló kézmüvest, a ki:
a) törvényhatósági joggal felruházott vagy rendezett tanácsu városban bármily összegü általános kereseti adóval meg van róva;
b) kis- és nagyközségekben legalább egy segédet állandóan alkalmaz;
4. az 1874:XXXIII. tc. 7. §-a alapján mindazt az alkalmazottat, a ki legalább évi 1400 K, illetőleg mindazt az állami, törvényhatósági és községi tisztviselőt, a ki legalább évi 1000 K szolgálati illetmény után fizet jövedelemadót.
Az 1874:XXVIII. tc. 6. § c) és d) pontja, valamint 7. § első része alapján fel kell venni a választói névjegyzékbe mindazokat, a kik az 1913. évre érvényes névjegyzékbe ugyanazen a jogczimen fel vannak véve, ha igazolják, hogy adóalapjuk nem csökkent, vagy az idézett §-ban megkivánt adóalapnál alább nem szállt.
Az igazolás módját a belügyminister rendeletileg állapitja meg.
Az 1874:XXXIII. tc. 5. § b) és 6. § a) pontjában megkivánt 210 K évi tiszta házbérjövedelem helyett 280 K évi nyers házbérjövedelmet kell érteni.
41. § Az 1909. évi XI. tc. 26. §-ának a kamattéritésre, valamint a jelen törvény 30. §-a utolsó bekezdésének a késedelmi kamatok fizetésére és a hátralékok biztositására vonatkozó rendelkezései az illetékekre és az egyenesadók módjára behajtandó egyéb kincstári követelésekre nézve is alkalmazandók.
Az 1881. évi XXXIV. tc. 24. §-a, valamint az 1909. évi XI. tc. 92. §-ának utolsó bekezdése hatályon kivül helyeztetik.
42. § Az 1909:XI. tc. 101. §-a következőleg egészittetik ki:
E rendelet életbeléptéig a jelenleg érvényben álló szabályok - az 1909. évi XI. törvénycikk 93-100. §-aiban foglalt módositásokkal - alkalmazandók.
Kisebb kihágások, a melyeknél a kincstár megröviditésére irányzott szándék nem forog fenn, a mennyiben egyes törvények másként nem rendelkeznek, 2 K-tól 100 K-ig terjedhető birsággal büntetendők.
A kiszabott birság az egyenes adók módjára hajtandó be.
43. § A közszolgáltatások egyesitett kezeléséről szóló 1909. évi XII. törvénycikk életbeléptetése, az 1910. évi III. törvénycikk 5. § utolsó bekezdésében foglalt rendelkezések érintetlenül hagyása mellett, egyelőre felfüggesztetik és az életbelépés időpontjának meghatározásával a pénzügyminister és a belügyminister bizatik meg.
44. § Jelen törvény 1913. évi január elsején lép életbe. Felhatalmaztatik azonban a pénzügyminister, hogy az adókivetés előkészitésére vonatkozó s az 1909. évi VII., VIII., IX., X. és XI. törvénycikkekből folyó összes előmunkálatokat már az 1912. év folyamán megindithassa.
45. § E törvény végrehajtásával a pénzügyi, belügyi és igazságügyi minister, Horvát-Szlavonországokra nézve a pénzügyminister bizatik meg, a ki e tekintetben Horvát-Szlavon- és Dalmátországok bánjával egyetértőleg jár el.
