A Kecskemét törvényhatósági joggal felruházott város területén 1911. évi julius hó 8-án és reá következő napokon pusztitott földrengés által az épületekben okozott kár hozzávetőleges becslés szerint meghaladja a 8.557,000 koronát, melyből magukra a városi középületekre közel 1.754,000 korona, a hitközségek épületeire pedig 866,000 korona esik.
Ezeknek a jelentékeny károknak a helyrepótlására, illetve a megrongált s részben rombadőlt épületeknek helyreállitására, illetve ujbóli felépitésére sem a háztulajdonosok egy részének, sem az egyház, illetve hitközségeknek, de még magának a városnak erőforrásai sem elegendők, különösen ha figyelembe vétetnek a számitáson kivül nem hagyható kapcsolatos mellékkörülmények, tudniillik, hogy aránylag rövid idő alatt kell igen nagy számu nyilvános és magánjellegü épületet máshonnan, drága pénzen szerzendő anyagokkal és messziről oda hivandó s fokozottabb munkabéreket igénylő munkások segitségével ismét használható állapotba helyezni. Előrelátható tehát, hogy e rendkivüli elemi csapás következményeivel a város lakossága magára hagyatva, képtelen lenne megküzdeni, a nélkül, hogy az Alföld ezen egyik értékes gazdasági és értelmiségi központjának megindult fellendülése esetleg évtizedekre is vissza ne vettessék. Ennélfogva a károk helyrepótlására, az államnak hathatós segédkezet kell nyujtania.
A jelen törvényjavaslat tartalmazza azokat az intézkedéseket, a melyek az összes körülmények s ezek között az államháztartás helyzete által megadott lehetőségnek figyelembevételével is legalkalmasabbnak mutatkoznak a város további fejlődésének biztositására és a lakosság anyagi jólétének minden nagyobb megrázkódtatástól való megóvására.
Ezek az intézkedések részben készpénzben való segélyezésekre, részben igen kedvező állami kölcsön rendelkezésre bocsátására és messzemenő adó- és illetékkedvezmények adására vonatkoznak.
A földrengés következtében a természetszerüleg beállott nagyobb mérvü drágaság, a lakáshiány és a kereskedelemnek s ipari munkának hosszabb időn át való szünetelése folytán a szegényebb lakosság inség veszélyének volt kitéve és segélyezésre szorult.
Az előző kormány - figyelemmel arra, hogy a magánadakozásokból befolyt készpénzsegélyösszegek az ez iránybani szükségletek kielégitésére nem voltak elegendők s hogy a téli időszak beálltával az inség veszélyének kitett lakosság segélyezése tovább halasztható nem volt - a törvényhozás utólagos jóváhagyásának reményében Kecskemét városának 200,000 K-t engedélyezett, azzal a rendeltetéssel, hogy abból az inség veszélyének kitett lakosok megfelelő készpénzsegélyben részesittessenek.
A városi középületeken esett károk természete, valamint az elemi csapás által sujtott kevésbbé vagyonos lakosság helyzete nem engedte meg, hogy a segélyezési actiónak szélesebb alapokon való megkezdése addig késsék, mig a jelen törvényjavaslat értelmében a törvényhozás intézkedhetik, ez okból az előző kormány kénytelen volt a városnak a városi középületek helyreállitási költségeinek fedezésére 1.200,000 K állami előleget folyósitani.
A jelenlegi kormány pedig a város sürgető kérelmére ujabbi 1.000,000 K előleget folyósitott oly czélból, hogy legalább a lakosság kevésbé vagyonos része között megkezdhető legyen a kölcsönök kiosztása. Ezek az előlegek természetesen be fognak tudatni a javaslat szerint a városnak adandó 6.000,000 K kölcsönbe.
A törvényjavaslat 1. §-a a 200,000 K készpénzsegély folyósitása iránt tett intézkedések helybenhagyását tartalmazza.
A törvényjavaslat 2. §-ában a vallás- és közoktatásügyi minister felhatalmazást nyer arra, hogy a kecskeméti róm. katholikus, ág. hitv. evangelikus, református és görög-keleti egyházak és az izraelita hitközség, továbbá a Szent-Ferencz-rend és a kegyestanitó-rend részére, összesen 512,000 K államsegélyt utalhasson ki a szorosan véve a vallás gyakorlatára szolgáló épületek legszükségesebb helyreállitási, illetve ujjáépitési költségeinek fedezésére. Ezzel mód nyujtatik arra, hogy ezek az egyházi testületek a földrengés okozta káraiktól legalább részben mentesüljenek és ne legyenek kénytelenek bevételeiket a maguk kulturális rendeltetésüktől elvonni, illetve ne legyenek kénytelenek kárukat egészben azokra a hivőikre átháritani, a kik maguk is saját káruk által megélhetésükben már ugy is veszélyeztetve vannak.
Természetes, hogy ezeknek a segélyösszegeknek felosztása akként fog történni, hogy az egyes vallásfelekezeteknek nyujtandó segélyösszegek a szenvedett kárnak, az illető felekezet vagyoni helyzetének, a hivők lélekszámának és teherviselési képességének figyelembevételével, egymás között is helyes arányban álljanak.
A törvényjavaslat 3. és 4. §-ai rendelkezéseket tartalmaznak arra nézve, hogy a városnak a szorosan vett szükségletnek körülbelül megfelelő 6 millió korona állami kölcsön legyen rendelkezésére bocsátható, egyrészt azzal a rendeltetéssel, hogy a város ebből az összegből legfeljebb 2 millió korona erejéig a városi középületeket megfelelően helyreállithassa és a földrengés által szükségessé vált közmunkák költségeinek egy részét fedezhesse, másrészt azzal a rendeltetéssel, hogy a fennmaradó 4 millió koronából az egyes kárvallott háztulajdonosok részére, házaiknak az előző állapotnak megfelelő helyreállitása, illetve ujjáépitése czéljából részint teljesen kamatmentes, részint - a mai pénzviszonyokat tekintve - mérsékelt kamatozású kölcsönöket nyujthasson, illetve, hogy a mennyiben ez a 4 millió koronányi összeg a most emlitett czélra teljes egészében nem volna szükséges, annak rendelkezésre maradó részét a város akár az uj épitkezésekkel kapcsolatos városszabályozási munkálatoknak a 4. § a) pontja alapján nem fedezett költségeinek fedezésére, akár a város tulajdonát képező s megsérült olyan épületek helyreállitására fordithassa, a melyek nem birnak középületi rendeltetéssel.
A törvényjavaslat 5., 6., 7. és 9. §-ai tartalmazzák a város rendelkezésére bocsátandó 6 millió korona állami kölcsönnek, illetve az állami kölcsönből a város által az egyes kárvallott háztulajdonosoknak nyujtandó és összesen 4 millió koronát kitevő kölcsönöknek részletes feltételeit, valamint az eme kölcsönök biztositását czélzó intézkedéseket.
Az állami kölcsönnyujtásnak ezt a módját, t. i. hogy az egyes háztulajdonosoknak ne közvetlenül nyujtson kölcsönöket az állam, hanem a szükséges kölcsönök nyujthatása czéljából a város rendelkezésére bocsásson megfelelő összegeket, részben czélszerüségi okokból választottam, mert a nagyszámu magánkölcsönök nyujtása, valamint az ily kölcsönökkel járó állandó elszámolások és ellenőrzés nagy nehézséget okozna az állami hatóságoknak. Részben azonban abból az álláspontból indultam ki, hogy a városi és községi szervezetek erkölcsi czéljai szempontjából is helyesebb, hogy ily szervezetek saját felelősségükre közvetlenül maguk nyujtsanak támogatást elemi csapás által sujtott lakosságuknak. Kézenfekvő egyébként, hogy az egyéni és helyi viszonyoknak olyan ismerete, a melyen ilyen kölcsönök méltányos és czélszerü kiosztásánál és kezelésénél szükséges, leginkább magánál a város közönségénél található. Megjegyzem, hogy évtizedek óta kizárólag ez a rendszer van alkalmazásban az elemi csapások által sujtott egyes községek inségbe jutott lakosságának állami előlegekkel való segélyezésénél is.
A törvényjavaslat intézkedései e mellett lehetővé teszik, hogy a város tényleg ne legyen kénytelen kamatterhet viselni a kölcsön ama 2.000,000 koronát tevő részlete után, a mely saját szükségletére s a középületek helyreállitására van fenntartva. A lehető legmesszebbmenőleg gondoskodik a javaslat arról is, hogy a városnak e rendszer folytán saját adósaiért előálló szavatossága jóformán mi koczkázattal se járjon a városra nézve, ha kölcsönök kiosztása és kezelése némi körültekintéssel történik.
A 7. § c) és d) pontjaiban foglaltak ugyanis lehetővé teszik a városnak, hogy - a szegényebb lakosság és a közszolgálatban álló egyének (7. § a) és b)) kölcsönszükségletének kamatmentesen való fedezése után - a nagyobb teherviselési képességgel biró háztulajdonosoknak juttatható kölcsönösszegekért, habár még mindig igen mérsékelt kamat mellett olyan kamatösszegeket szedjen, a melyből feltétlenül fedezhetők az egész kölcsön után az államnak fizetendő 1%-os kamatok.
Ugyancsak a város érdekeinek teljesebb biztositása czéljából állapittattak meg a kölcsönök törlesztési időtartamai akként, hogy míg a város az állami kölcsönt 35 év alatt fogja törleszthetni (5.§), a várossal szemben az egyes magánkölcsönök már 30 év alatt törlesztendők (7. §). Ennélfogva a magánkölcsönök járadékai 30 éven át jelentékenyen meg fogják haladni azokat a járadékösszegeket, a melyek a város által az államnak fizetendő járadékokból a magánkölcsönök tőkeösszegére esnek. Az igy előálló különbözetek, illetve fedezeti fölöslegek, a mennyiben a magánkölcsönöknél esetleg előálló veszteségek azokat fel nem emésztik, a 6. § értelmében alkotandó tartalékalapban fognak gyümölcsözni mindaddig, a mig azokat a városnak igénybe nem kell vennie abban az utolsó öt évben, melyben az állami kölcsön annuitására a magánkölcsönök teljes törlesztése folytán magánadósok járadékai már nem adnak fedezetet. Ily módon a tartalékalap igen jelentékenyen megerösödhetik, ugy hogy a város koczkázata ezzel a legcsekélyebb mértékre csökkenhet.
A 8. §-ban foglalt kedvezményre elkerülhetetlen szükség van azért, hogy a kölcsönösszegeknek csakugyan és kizárólag a kitüzött czélra való forditása biztosíttassék.
A 9. § a kisebb kölcsönök tekintetében a kölcsönkiosztó bizottság belátására bizza, hogy a kölcsön biztositékait szabadon mérlegelje és e mellett indokolt esetekben az észszerü méltányosság szempontjait is figyelembe vehesse. Hogy e tekintetben ez a bizottság a kellő körültekintést nem fogja szem elől téveszteni, arra elég biztosítékot nyujt az, hogy tagjait tulnyomó számban az első sorban érdekelt városi közönség választja, míg a kormány kiküldöttei a részükre megadott veto-jog birtokában (12. §) a kormány vagyonfelügyeleti jogait érvényesithetik. A nagyobb kölcsönökre nézve azonban indokoltnak látszik, hogy azok a kölcsönvevők által felajánlott jelzálogok becsértékének 75%-át semmi esetre se haladhassák meg.
Az engedélyezett kölcsönök utáni járulékok, illetve az egész kölcsöntartozás beszedésének módozata iránt a törvényjavaslat 10. §-ában foglalt határozatok ugy az államkincstár, mint Kecskemét városa érdekében szükségesek s a járulékok beszedésének biztossága, gyorsitása és egyszerüsitése tekintetéből indokolt intézkedéseket tartalmaznak, a milyenek a hasonló esetekben hozott törvényekben mindenkor igénybe vétettek.
A 10. § harmadik bekezdésében foglalt rendelkezés, a mely a város által kiosztott kölcsönnek azt a kiváltságos kielégitési elsőbbséget biztositja, hogy a kölcsönösszegből helyreállitott, illetve ujjáépitett és a kölcsön biztositására jelzálogul lekötött házra (háztelekre) vezetett birói árverés esetén maximálisan három évi járadék és ennek 5%-os késedelmi kamata az árverési vételárnak felosztásakor az előnyös tételek között sorozandó, a korábban szerzett jogok szempontjából kifogás alá nem eshetik, mert a megrongált, esetleg rombadőlt házak, melyek eme kölcsönökből állittatnak helyre, illetve épittetnek fel, a földrengés folytán értékükben igen sokat veszitettek és ép eme kölcsönök folytán emelkedtek ismét eredeti értékükre, mihez képest a kiváltságos elsőbbség csak azon értékemelkedés tekintetében érvényesül - nem is az egész értékemelkedésnek erejéig -, a mely a városi kölcsön beruházásából állott elő.
Minthogy a városi kölcsön javára a 10. §-ban biztositott kiváltságok jóhiszemü harmadik személyekkel szemben mindenesetre csak akkor érvényesülhetnek, ha azokra a telekkönyv megfelelően utal és minthogy ezek a kiváltságok a városi kölcsönnek indokoltan csak a rekonstruálandó ház (háztelek) tekintetében adhatók meg, a 11. § meghatározza egyfelől a kiváltságos jelleg telekkönyvi bejegyzésének módját, másfelől gondoskodik arról, hogy a rekonstruálandó ház (háztelek), a mennyiben már eddig is nem alkotott volna külön telekkönyvi jószágtestet, a városi kölcsön bejegyzése alkalmával lejegyeztessék és önálló telekkönyvi jószágtestté alakittassék.
A 10. § harmadik bekezdésének és a 11. §-nak rendelkezései természetesen nem akadályozzák azt, hogy a város által nyujtott kölcsön biztositására a rekonstruálandó házon (házastelken) kivül - a mennyiben az elégséges biztositékot nem nyujt - jelzálogul a kölcsönvevő által felajánlott más jószágtest is leköttessék. Az ilyen jószágtest tekintetében azonban nem forognak fenn azok a körülmények, a melyek a követelésnek kiváltságos elsőbbséggel való felruházását magára a rekonstruálandó házra (házastelekre) nézve indokolttá teszik. Az ilyen jószágtestek árverési vételárából való kielégitésre tehát a város csak a bejegyzési rangsorban fog igényt tarthatni.
A törvényjavaslat 12. §-ában foglalt intézkedés szerint alakitandó bizottság mellőzhetetlen a kiosztandó kölcsönök megállapitására nézve.
A bizottság alakitási módja tekintetében a kormánynak okvetlenül fentartandó befolyás az által van megóva, hogy elnökét, helyettes elnökét, két tagját és két póttagját a belügyministerrel egyetértőleg a pénzügyminister nevezi ki, valamint az által is, hogy az elnök, helyettes elnök és a kinevezett tagok a bizottság határozata ellen óvást emelhetnek.
A 14. § a házadó tekintetében adandó kedvezményekről rendelkezik.
E szakasz 2. pontjában foglaltakra nézve megjegyzem, hogy e pont szerint a földrengés következtében megrongált vagy megsemmisült házak helyébe emelt épületeknek 12 évi házadómentesség adatik azzal a 10, illetőleg 8 évi mentességgel szemben, mely azokat az 1909. évi VI. törvénycikk 31. §-ának 3. pontja alapján - minthogy Kecskemét egész belső területe nem tartozik általános házbéradó alá - rendes körülmények között megilletné. Ehhez hasonló kedvezményben részesült annak idején az árviz által károsult Szeged városa is, az 1880. évi XVIII. törvénycikk 2. §-a szerint.
A 14. § 3. pontjában emlitett adómentesség megadását az a körülmény teszi indokolttá, hogy Kecskemét városa a földrengés folytán abba a kényszerhelyzetbe került, hogy a város szabályozási tervét most egyszerre fokozottabb mérvben kell végrehajtania. Ennek a tervnek végrehajtását könnyiti meg a nyujtandó kedvezmény, a mely, hogy az általa elérni szándékolt czél biztosittassék, csakis az 1917. évi deczember hó 31-ig befejezett épitkezésekre adatik meg.
A törvényjavaslat 15. §-ában foglalt bélyeg- és illetékmentesség engedélyezését a kölcsönök czélja teszi indokolttá.
