Az egyezmény és a beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat első lánczszemei azoknak a mielőbb megvalósitandó kormányzati és törvényhozási intézkedéseknek, a melyeknek összessége a magyar szerzői jog hazai és nemzetközi vonatkozásainak gyökeres reformját fogja megteremteni.
Magyar irók és zeneszerzők a legutóbbi évek folyamán egyre fokozottabb mértékben érezték annak hiányát, hogy műveik az Amerikai Egyesült-Államok területén szerzői jogi védelemben egyáltalán nem részesülnek. Ennek a hátrányos állapotnak megszüntetése végett a magyar kormány az 1910. év nyarán a közös külügyi minister közvetitésével tárgyalásokba bocsátkozott az Amerikai Egyesült-Államok kormányával oly nemzetközi egyezmény megkötése végett, a mely a szerzői jogi védelmet a két állam polgárai részére kölcsönösen biztositja. A tárgyalások alapjául a magyar kir. igazságügyministeriumban készült magyar és angol nyelvü egyezménytervezet szolgált, a melynek egyes részletei a megindult tárgyalások folyamán módosultak ugyan, de a melynek alapvető rendelkezéseit az Amerikai Egyesült-Államok kormánya változatlanul elfogadta. A tárgyalások sikeres befejezése után a közös egyetértéssel megállapitott egyezményi szöveget a szerződő felekként megnevezett két államfő meghatalmazottjai az 1912. évi január hó 30-án Budapesten a magyar kir. igazságügyministériumban irták alá.
Az egyezmény bevezetése megjelöli az egyezmény tárgyát és azt a két államot, a melyek között az egyezmény létesül. A magyar állam részéről Ő Felsége meghatalmazottjaiként az 1867:XII. törvénycikk 8. §-a szerint eljárásra hivatott közös külügyministeri képviselőn kivül a magyar kormánynak külön képviselője is szerepel. Az egyezmény bevezetésében és 1. czikkének 1. bekezdésében az „állampolgárok” („citizens”) mellett az „alattvalók”-at (subjects”) is megemliti. A magyar kormány által felajánlott eredeti egyezménytervezet az emlitett két helyen csak az „állampolgárok” („citizens”) kifejezést használta; az „alattvalók” („subjects”) külön megemlitése az Amerikai Egyesült-Államok kormányának kivánságára történt.
Részletes indokolás az 1. Cikkhez
Az 1. czikk 1. bekezdése „irodalmi, művészeti, szinpadi, zenei és fényképészeti” műveket emlit. Régebbi szerzői jogi egyezményeinkkel szemben a szinpadi és zenei művek külön megemlitése eltérést jelent, a mely az Amerikai Egyesült Államok kormányának az ottani szerzői jogi terminológiára alapitott kivánságára vezethető vissza. Az Amerikai Egyesült Államok területén érvényes szerzői jog ugyanis a szerzői jogi védelmet élvező műveknek négy főosztályát ismeri, ugymint az irodalmi, a szinpadi, a zenei és a művészeti műveket. Ez a négy főosztály összesen huszonhárom alosztályt foglal magában, a mely utóbbiaknak egyikében a fényképészeti művek foglalnak helyet. Az Amerikai Egyesült Államok kormánya tehát utalással az Uniónak két régebbi szerzői jogi egyezményénél a szinpadi és a zenei művek fel nem emlitése folytán felmerült kétségekre, szükségesnek találta, hogy a magyar-amerikai szerzői jogi egyezmény szövege a szokás szerint külön is kiemelt fényképészeti műveken kivül a szerzői jogi védelemben részesülő műveknek az amerikai jog szerint ismert mind a négy főosztályát mindenesetre kifejezetten felsorolja a végből, hogy semmi kétség se lehessen aziránt, hogy az egyezmény a szerzői jogi védelemben részesülő bárminő művekre nézve minden kivétel nélkül általában kiterjed.
Az 1. czikk 2. bekezdése szerint az 1. bekezdésben kimondott rendelkezés a zeneművek gépies előadására vonatkozó szerzői jogkört is magában foglalja. Ez a külön rendelkezés minden kétség kizárása végett azért volt szükséges, mert az Amerikai Egyesült Államok területén jelenleg érvényes 1909. évi szerzői jogi törvény 1. czikkének e) pontja szerint külföldi zeneszerzők művei a szerzői jognak gépies zenei szerkezetek (grammofon, fonograf, pianola stb.) czéljára történő bitorlása ellen csak abban az esetben részesülnek védelemben, ha hazai államok az Amerikai Egyesült Államok polgárainak ebben a különös vonatkozásban is hasonló jogokat nyujt.
A 2. Cikkhez
A 2. czikk az egyezménynyel biztositott jogoknak élvezetét és gyakorlását függetleniti attól, vajjon a kérdéses mű élvez-e védelmet származási országában s ezeknek a jogoknak élvezetét és gyakorlását pusztán azoknak a föltételeknek és alakszerüségnek betöltéséhez köti, a melyeket a védelem országának joga állapit meg. E szerint a magyar szerző, a ki az Amerikai Egyesült Államok területén müve részére védelmet óhajt biztositani, nem köteles igazolni, hogy műve Magyarországon élvez-e védelmet, hanem neki kizárólag csak azokat az alakszerüségeket kell majd teljesitenie, a melyeket az Egyesült Államokban érvényes szerzői jog ilyen művek tekintetében az Unió polgárai részére is megállapit.
A 3. czikkhez
A 3. czikk az egyezményen alapuló szerzői jogi védelem időtartamát is kizárólag a védelmi ország joga szerint állapitja meg minden tekintet nélkül arra, hogy a mű a származás országában mennyi ideig élvez oltalmat. Ez a rendelkezés a magyar szerzőkre nézve - a magyar szerzői jog jelenlegi állapota mellett - különösen a forditási jog tekintetében lesz előnyös, a mely forditást jog pedig a magyar nyelvü irodalmi és szinpadi művek nemzetközi védelménél, tekintettel a magyar nyelv elterjedésének szükebb körére, épen a legfontosabb szerepet tölti be. A 3. czikkben foglalt rendelkezés szerint ugyanis a magyar szerzők az Amerikai Egyesült Államok területén az ottani jognak megfelelően a szerzői jog védelmének huszonnyolcz vagy ötvenhat évig terjedő egész tartama alatt fogják műveik kizárólagos forditási jogát élvezni, holott ugyanazok a művek a magyar állam területén a szerzői jogról szóló 1884:XVI. törvénycikk 17. §-a értelmében csak öt évig igényelhetnek oltalmat a jogosulatlan forditások ellen.
