1. § A leánykereskedés elnyomása végett Párisban 1910. évi május hó 4-én kelt nemzetközi egyezmény és a hozzá tartozó zárjegyzőkönyv az ország törvényei közé iktattatnak.
Szövegük a következő:
Az alább megjelölt Hatalmak Uralkodói, Államfői és Kormányai,
Egyaránt áthatva attól az óhajtól, hogy a „leánykereskedés” néven ismert bünös üzelmek ellen irányuló védelemnek a lehető legnagyobb hatályosságot biztositsák, elhatározták, hogy erre a czélra egyezményt kötnek és miután kiküldötteiknek az 1902. évi julius hó 15-től 25-ig Párisban tartott első Értekezlete e tárgyban tervezetet dolgozott ki, kinevezték meghatalmazottaikat, a kik az 1910. évi április hó 18-tól május hó 4-ig Párizsban tartott második Értekezletre gyültek össze és a következő rendelkezésekben egyeztek meg:
Büntetni kell azt, a ki oly czélból, hogy mások szenvedélyeit kielégitse, kiskoru asszonyt vagy leányt, bárha beleegyezésével is, kéjelgés czéljára megkerit, magával visz vagy házi köréből eltávolit, még ha a büncselekmény tényálladékának egyes elemei különböző országok területén valósultak is meg.
Azt is büntetni kell, a ki oly czélból, hogy mások szenvedélyeit kielégitse, nagykoru asszonyt vagy leányt akár csellel, akár erőszakkal, fenyegetésnek, hatalommal való visszaélésnek vagy a kényszer bármely más eszközének segélyével kéjelgés czéljára megkerit, magával visz vagy házi köréből eltávolit, még ha a büncselekmény tényálladékának egyes elemi különböző országok területén valósultak is meg.
Azok a Szerződő Felek, a melyeknek törvényei most még nem gondoskodnak kellően az előbbi két czikkben meghatározott büncselekmények megtorlásáról, kötelezik magukat, hogy megteszik, vagy törvényhozó testületeiknél javaslatba hozzák a szükséges intézkedéseket a végből, hogy ezek a büncselekmények sulyuknak megfelelően büntethetők legyenek.
A Szerződő Felek, a francia Köztársaság kormányának közvetítésével, közölni fogják egymással azokat a törvényeket, a melyeket államaikban a jelen Egyezmény tárgyára vonatkozólag eddig hoztak, vagy ezentul fognak hozni.
Az 1. és a 2. czikkben meghatározott büncselekményeket, a jelen Egyezmény életbeléptének napjától kezdve, teljes joghatálylyal azoknak a büncselekményeknek sorába tartozók gyanánt kell tekinteni, a melyek miatt a Szerződő Felek között már fennálló egyezmények értelmében kiadatásnak van helye.
Abban az esetben, ha az előbbi bekezdés rendelkezése fennálló törvények módosítása nélkül nem érvényesülhetne, a Szerződő Felek kötelezik magukat, hogy az e végből szükséges intézkedéseket megteszik vagy törvényhozó testületeiknél javaslatba hozzák.
A jelen Egyezményben szem előtt tartott büncselekményekre vonatkozó megkeresések átküldése a következő módok egyikén fog majd végbemenni:
1. vagy a birói hatóságok közvetlen érintkezése utján;
2. vagy a megkereső országnak a megkeresett országban levő diplomácziai vagy a konzuli tisztviselője utján; ez a tisztviselő a megkeresést közvetlenül az illetékes birói hatóságnak küldi meg és közvetlenül ettől kapja a megkeresése teljesitéséről szóló iratot;
(ebben a két esetben a megkeresésnek másolatát egyidejüleg meg kell küldeni a megkeresett Államban levő felettes hatóságnak is);
3. vagy diplomácziai uton.
A Szerződő Felek mindegyike a többi Szerződő Fél mindegyikét értesiteni fogja arról, hogy az illető másik Államból származó megkereséseket a felsorolt módok melyikén vagy közülük mely több módon lehet hozzá átküldeni.
Mindazokat a nehézségeket, a melyek a jelen czikk 1. és 2. pontjában meghatározott érintkezés alkalmából felmerülnek, diplomácziai uton kell kiegyenliteni.
Ellenkező megállapodás hiányában a megkeresést akár a megkeresett hatóság nyelvén, akár az érdekelt két Állam közt megállapitott nyelven kell szerkeszteni, vagy pedig csatolni kell hozzá e nyelvek egyikén készült forditást, a melyet a megkereső Állam diplomácziai vagy konzuli tisztviselője, vagy pedig a megkeresett Állam hiteles tolmácsa hitelesit.
A megkeresés teljesitéséért semmiféle dij vagy költség megtéritésének nincsen helye.
A Szerződő Felek kötelezik magukat a büntetőlapok kölcsönös közlésére, ha a jelen egyezményben meghatározott oly büncselekméynekről van szó, a melyek tényálladékának egyes elemei különböző országokban valósultak meg.
Ezeket a lapokat az 1904. évi május hó 18-án Párisban létrejött Megállapodás 1. czikke értelmében kijelölt hatóságok közvetlenül fogják a többi szerződő Állam hasonló hatóságainak megküldeni.
Azok az Államok, a melyek a jelen Egyezményt nem irták alá, csatlakozhatnak hozzá. Ezt a szándékukat iratban fogják közölni, a melyet a franczia Köztársaság Kormányának levéltárában kell majd letenni. Ez a Kormány az iratról hiteles másolatot fog küldeni diplomácziai uton a szerződő Államok mindegyikének és egyidejüleg értesiteni fogja a letétel napjáról. A csatlakozó Állam az emlitett iratban közölni fogja egyuttal a jelen Egyezmény tárgyára vonatkozó törvényeit.
A csatlakozást közlő irat letételének napját követő hat hónap elteltével az egyezmény a csatlakozó Állam egész területén életbe lép, a mely ezzel szerződő Állammá lesz.
A csatlakozás az Egyezményhez magában véve és külön ide vonatkozó közlés nélkül is maga után vonja az egyidejü és teljes csatlakozást az 1904. évi május hó 18-án kelt Megállapodáshoz, a mely a csatlakozó Állam egész területén az Egyezménynyel egyidejüleg lép majd életbe.
Az előbbi rendelkezés mindazonáltal nem helyezi hatályon kivül az 1904. évi május hó 18-án kelt, fent idézett Megállapodás 7. czikkét, a mely továbbra is alkalmazást nyer abban az esetben, ha valamely Állam csupán a Megállapodáshoz kiván csatlakozni.
A jelen Egyezmény, az azt kiegészitő Zárójegyzőkönyvvel együtt, meg fog erősittetni és a megerősitő okiratok Párisban le fognak tétetni, mihelyt a szerződő Államok közül hatan abban a helyzetben lesznek, hogy igy intézkedhessenek.
A megerősitő okiratok minden letételéről jegyzőkönyvet kell késziteni, a melynek hiteles másolata diplomácziai uton mindegyik szerződő Állam részére meg fog küldetni.
A jelen Egyezmény a megerősitő okiratok letételének napját követő hat hónap elteltével lép életbe.
Ha az Egyezményt a Szerződő Államok egyike felmondja, a felmondás csak erre az Államra hat ki.
A felmondást iratban kell közölni, a melyet a franczia Köztársaság Kormányának levéltárában kell majd letenni. Ez a Kormány az iratról hiteles másolatot fog küldeni diplomácziai uton a szerződő Államok mindegyikének és egyuttal értesiteni fogja a letétel napjáról.
Ezt a napot követő tizenkét hónap elteltével az Egyezmény hatályát veszti a felmondó Állam egész területén.
Az Egyezmény felmondása magában véve nem vonja maga után az 1904. évi május hó 18-án kelt Megállapodás egyidejü felmondását, ha csak a közlő irat erről kifejezetten emlitést nem tesz; ezen az eseten kivül a szerződő Államnak az idézett Megállapodás felmondása végett ennek 8. czikke szerint kell eljárni.
Ha valamelyik szerződő Állam azt kivánja, hogy a jelen Egyezmény egy vagy több gyarmatában, birtokán vagy konzuli biráskodásának egy vagy több kerületében életbe lépjen, ezt a szándékát iratban közölni fogja, a melyet a franczia Köztársaság Kormányának levéltárában kell majd letenni. Ez a Kormány az iratról hiteles másolatot fog küldeni diplomácziai uton a szerződő Államok mindegyikének és egyuttal értesiteni fogja a letétel napjáról.
Az emlitett közlő irat ismertetni fogja azokat a törvényeket, a melyeket a jelen Egyezmény tárgyára vonatkozólag e gyarmatok, birtokok és a konzuli biráskodásnak e kerületei számára hoztak. Azokat a törvényeket, a melyeket számukra azontul fognak hozni, szintén közölni kell majd a 4. czikk értelmében a szerződő Államokkal.
A közlő irat letételének napját követő hat hónap elteltével az Egyezmény életbe lép azokban a gyarmatokban, azokon a birtokokon és a konzuli biráskodásnak azokban a kerületeiben, a melyeket a közlő irat megjelölt.
Az emlitett csatlakozást kivánó Állam a többi szerződő Állam mindegyikéhez intézett értesitésben meg fogja jelölni, hogy minő egy vagy több módon lehet átküldeni a megkerséseket azokba a gyarmatokba, azokra a birtokokra a konzuli biráskodásnak azokba a kerületeibe, a melyekre a jelen czikk első bekezdésében emlitett közlés vonatkozik.
Ha a szerződő Államok egyike az Egyezményt egy vagy több gyarmatára, birtokára vagy konzuli biráskodásának egy vagy több kerületére nézve felmondja, a felmondásnak a jelen czikk első bekezdésében meghatározott formában és szabályok szerint kell végbe mennie. Hatálya tizenkét hónap elteltével áll be attól a naptól számitva, a melyen a felmondó irat a franczia Köztársaság Kormányának levéltárában letétetett.
Ha valamelyik szerződő Állam egy vagy több gyarmatára, birtokára vagy konzuli biráskodásának egy vagy több kerületére nézve az Egyezményhez csatlakozik, ez magában véve és külön ide vonatkozó közlés nélkül is maga után vonja az 1904. évi május 18-án kelt Megállapodáshoz való egyidejü és teljes csatlakozást. Az emlitett Megállapodás ott ugyanazon napon fog életbelépni, mint maga az Egyezmény. Mindazonáltal az a körülmény, hogy valamelyik szerződő Állam az Egyezményt egy vagy több gyarmatára, birtokára vagy konzuli biráskodásának egy vagy több kerületére nézve felmondja, magában véve, hacsak a közlő irat kifejezetten máskép nem szól, nem vonja maga után az 1904. évi május hó 18-án kelt Megállapodás egyidejü felmondását; érintetlenül maradnak egyébként azok a nyilatkozatok, a melyeket az 1904. évi május hó 18-án kelt Megállapodást aláiró Hatalmak gyarmataiknak az emlitett Megállapodáshoz való csatlakozására nézve tehettek.
Mindazonáltal a jelen Egyezmény életbe léptének napjától kezdve a szóban forgó Megállapodáshoz való csatlakozásra és annak felmondására, a mennyiben a szerződő Államok gyarmatait, birtokait, konzuli biráskodásuknak kerületeit illetik, a jelen czikk határozmányai irányadók.
A jelen Egyezményt, 1910. évi május hó 4-éről keltezve, azoknak a Hatalmaknak meghatalmazottai, a melyek magukat a leánykereskedés elnyomása végett Párisban tartott második Értekezleten képviseltették, Párisban a folyó évi julius hó 31-éig irhatják alá.
Kelt Párisban, az ezerkilenczszáztizedik évi május hó negyedikén egyetlen példányban, a melynek hitelesitett másolata meg fog küldetni az aláiró Hatalmak mindegyikének.
[Aláírások]
A mai napon kelt Egyezmény aláirása alkalmával az alulirott meghatalmazottak czélszerünek látják közelebbről megjelölni az Egyezmény 1., 2. és 3. czikkének értelmét, a melyet a szerződő Államoknak törvényhozó hatalmuk gyakorlása közben irányadóul kellene venniök a megállapitott határozmányok végrehajtásánál, vagy azok kiegészitésénél.
A. - Az 1. és 2. czikk rendelkezéseit minimumnak kell tekinteni abban az értelemben, hogy a szerződő Kormányoknak önként érthetőleg feltétlenül jogukban áll más hasonló büncselekményeket is büntetés alá vonni, mint például nagykoru nőnek kéjelgés czéljára megkeritését akkor is, ha ellene cselt vagy erőszakot nem alkalmaztak.
B. - Megegyezés áll fenn arra nézve, hogy az 1. és 2. czikkben meghatározott büncselekmények megtorlásánál "kiskoru asszony vagy leány" szavak alatt huszadik életévét be nem töltött, "nagykoru asszony vagy leány" alatt pedig huszadik életévét már betöltött asszonyt vagy leányt kell érteni. Egyes államok törvénye mindazonáltal a védelem tekintetében magasabb korhatárt is állapithat meg, feltéve, hogy e korhatár szempontjából az asszony vagy leány állampolgársága nem tesz majd különbséget.
C. - Kivánatos, hogy az emlitett büncselekményeket a törvény minden esetben szabadságvesztés-büntetéssel sujtsa, tekintet nélkül az egyéb fő- vagy mellékbüntetésekre; a törvénynek azonkivül, függetlenül az áldozat életkorától, figyelemmel kellene lennie az előforduló esetben netalán fennforgó különféle sulyositó körülményekre, a milyenek különösen azok, a melyeket a 2. czikk emlit, valamint az, hogy a nő tényleg kéjelgés áldozata lett.
D. - Arról az esetről, ha valamely asszonyt vagy leányt bordélyházban akarata ellenére visszatartanak, bármily sulyos is különben, a jelen Egyezményben nem lehetett rendelkezni, mert ez kizárólag a belföldi törvényhozásra tartozik.
A jelen Zárójegyzőkönyvet a mai napon kelt Egyezmény kiegészitő részéül kell tekinteni, a melynek ugyanolyan ereje, sulya és tartama van, mint az Egyezménynek.
[Aláírások]
2. § A jelen törvény végrehajtásával az igazságügyminister, Horvát-Szlavonországokban pedig Horvát-Szlavon- és Dalmátországok bánja bizatik meg.
