1. § Háboru idején, sőt ha szükséges, már a háboru fenyegető veszélyének okából elrendelt katonai előkészületek esetében is, a ministerium valamennyi tagjának felelőssége mellett az ebben a törvényben meghatározott kivételes hatalmat a szükség mértékéhez képest igénybe veheti.
A kivételes hatalom a háboru befejezésével megszünik. Ugyanakkor hatályon kivül kell helyezni a kivételes hatalom alapján tett intézkedéseket, ha hatályukat a ministerium már előbb nem szüntette meg.
Ha a háboru a kivételes hatalom alapján tett első intézkedéstől számitott négy hónapon belül nem tört ki, a kivételes hatalom alapján tett intézkedéseket hatályon kivül kell helyezni, hacsak fenntartásukhoz az országgyülés hozzá nem járul.
A hozzájárulás kérdésében az országgyülés mindkét háza vita nélkül határoz, ha a kormány, hivatkozással az államérdekre, a vita mellőzését kivánja.
Ha a háboru fenyegető veszélye megszünt, a kivételes hatalom alapján tett intézkedéseket a katonai előkészületek megszünésével hatályon kivül kell helyezni.
2. § A kivételes hatalomból folyó intézkedések körét, hatályuk területét és hatályba lépésük időpontját a ministerium állapitja meg.
Erre vonatkozó rendeleteit köteles a ministerium az állam hivatalos lapjában közzétenni és minden községben, a melyre a tett intézkedések hatálya kiterjed, az ott szokásos módon kihirdetni. Ugyanigy kell eljárnia, ha intézkedéseit kiterjeszti, korlátolja vagy hatályukat megszünteti.
A kivételes hatalom igénybevételét, valamint azt, hogy a kivételes hatalomból folyó intézkedések mely területre terjednek ki, az országgyülésnek a legközelebbi ülésben be kell jelenteni.
3. § Az e törvény alapján tett kivételes intézkedések hatályának megszünésével a már folyamatban levő ügyekre nézve is azonnal a rendes törvényes állapot áll helyre.
4. § Az ezen a törvényen alapuló közigazgatási feladatok végrehajtására a ministerium kormánybiztosokat nevezhet ki, a kik csak magyar honos polgári egyének lehetnek. A kormánybiztosok a ministériumnak alárendelvék és müködésük megkezdése előtt a ministerelnök kezébe esküt tesznek.
Hivatásuk az is, hogy szükség esetén a közrend és a közbiztonság fenntartásáról gondoskodjanak és hogy azokat a rendes közigazgatási intézkedéseket is megtegyék, a melyek a hadviselés sikere érdekében szükségesek.
A kormánybiztosok az illető katonai parancsnokok szándékaival összhangban kötelesek eljárni.
Az állandó székhelylyel kinevezett kormánybiztosok hatásköre egy vagy több törvényhatósági (megye, város) területére terjedhet ki. Annak a kormánybiztosnak a hatásköre pedig, a ki a magyar szent korona országai területén vezénylő valamelyik katonai parancsnok mellé, ennek közvetlen támogatására van kinevezve, felölelheti az illető parancsnok egész parancsnoklási területét.
A kormánybiztosok ebben a kivételes hatáskörükben a megyei, városi és községi alkalmazottakkal és közegekkel, valamint a csendőrség, az államrendőrség, a határrendőrség és a pénzügyőrség alkalmazottaival és közegeivel, valamint az állami erdészeti személyzetével közvetlenül rendelkezhetnek és hozzájuk közvetlenül intézhetnek rendeleteket. A csendőrség, államrendőrség és határrendőrség alkalmazottai és közegei a belügyministernek, a pénzügyőrség alkalmazottai és közegei a pénzügyministernek, végül az állami erdészet személyzete a földmivelésügyi ministernek engedélyével oly területen és oly szolgálatra is igénybe vehetők, a mely rendes müködési körükön kivül esik.
Az előbbi bekezdésben felsorolt alkalmazottak és közegek a kormánybiztosnak e törvény alapján tett rendelkezéseit haladék nélkül és feltétlenül kötelesek végrehajtani és e miatt fölöttes hatóságaik részéről felelősségre nem vonhatók.
A késlekedő vagy nem engedelmeskedő alkalmazottakat és közegeket a kormánybiztos hivataluktól vagy állásuktól fegyelmi eljárás nélkül felfüggesztheti és másokkal helyettesitheti.
A felfüggesztett alkalmazott vagy közeg ellen a törvényszerü fegyelmi eljárást hivatalból folyamatba kell tenni. A fegyelmi hatóság itélete azonban a felfüggesztés hatályát nem érinti.
Azt az alkalmazottat, a kit a kormánybiztos a reá bizandó feladat teljesítésére nem tart megfelelőnek, rendelkezési állapotba helyezheti és mással helyettesitheti.
A felfüggesztés, a rendelkezési állapotba helyezés és a helyettesítés tartama legfeljebb az e törvény alapján igénybevett kivételes hatalom megszünéséig terjedhet.
A kormánybiztosnak e törvény alapján tett rendelkezései ellen tizenöt nap alatt, birtokon kivül fellebbezésnek van helye az illetékes ministerhez, a ki a kérdésben végérvényesen határoz.
Horvát-Szlavonországok területén ez országok önkormányzatának körébe tartozó ügyekben a kormánybiztosi jogkör betöltése iránt a bán intézkedik.
5. § A ministerium felhatalmazhatja a belügyministert, hogy városok területén a csendőrség igénybevételét elrendelje.
A ministerium elrendelheti, hogy az önkormányzati testületek szabályrendeleteinek rendőri természetü rendelkezései ideiglenesen hatályon kivül helyeztessenek és helyükbe a belügyministernek, illetőleg a kormánybiztosnak a rendelkezései lépjenek.
A belügyminister a törvényhatósági bizottságnak vagy a községi (rendezett tanácsu városi) képviselőtestületnek minden oly határozatát, a mely a hadviselés érdekének sérelmével jár, vagy a közrend és a közbiztonság fenntartását veszélyezteti, hivatalból megsemmisitheti, s a mennyiben a fenti szempontból intézkedésre szükség van, ezt saját hatáskörében megteheti.
Az e törvény alapján tett rendelkezések és intézkedések ellen nincs helye felirásnak a kormányhoz, sem pedig panasznak a közigazgatási birósághoz.
6. § A ministerium az utlevélkiállitás jogát az állam egész területén vagy egy részén az 1903:VI. tc. 6. §-ában megállapitott hatóságok hatásköréből kiveheti és a belügyministernek, Horvát-Szlavonországokban a bánnak a hatáskörébe utalhatja.
A ministerium megfelelően kiterjesztheti az 1903:VI. tc. 2., 8., 11., 12., 14. és 15. §-ainak rendelkezéseit azokra a magyar állampolgárokra is, a kik oly városban, nagy vagy kis községben, vagy ezekhez közigazgatásilag csatolt oly lakott helyen szállnak meg, a mely nem állandó lakhelyük.
Kiterjeszthetők ezek a rendelkezések azokra a községbeliekre is, a kik az e § alapján kiadandó rendelet hatálya előtt, de három hónapnál nem régebben szálltak meg.
Az előbbi két bekezdés rendelkezései az 1903:V. tc. 10. §-ára is állnak, a melyet akként kell alkalmazni, hogy az az egyén, a kinek illetőségi községe nem fekszik az illető törvényhatóság területén, ennek egész területéről kitiltható, ha ott tartózkodása az állam érdekeire vagy a közrendre és a közbiztonságra aggályos.
Ha ez az aggályosság olyan egyénre nézve forog fenn, a kinek illetőségi községe ugyanabban a törvényhatóságban van, őt arra lehet kötelezni, hogy illetőségi községét az e § alapján kiadott rendelet hatálya alatt hatósági engedély nélkül el ne hagyja.
A ministerium felhatalmazást adhat annak elrendelésére, hogy a hadifelszerelést felvett, illetőleg hadiállapotba helyezett erőditett helyekről a lakosságnak az a része, melynek jelenléte a hadviselés szempontjából hátrányos, eltávolitható legyen.
A ki az e § alapján kiadott rendelkezéseket megszegi, kihágást követ el és két hónapig terjedhető elzárással és hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
7. § A ministerium korlátolhatja, sőt egészen eltilthatja oly tárgyak tartását, használatát és forgalomba hozatalát, a melyek a hadviselés érdekeinek vagy a közrendnek és a közbiztonságnak veszélyeztetésére használhatók (fegyverek, lőszer, lőpor, robbantó anyagok, stb.) és az ily tárgyak beszolgáltatását elrendelheti.
Ha az a gyanu merül fel, hogy valaki ily tárgyat jogosulatlanul tart birtokában, ennek megállapitása végett nála személymotozás és házkutatás tartható.
A jogosulatlanul birtokolt tárgyakat el kell kobozni.
A hol attól lehet tartani, hogy a fogyasztási czikkek árai a nem tényleges állományu legénységnek nagyobb számban történő bevonulása következtében aránytalanul és pedig nem indokolt mértékben fel fognak szökni, elrendelheti a ministerium, hogy ott a legszükségesebb élelmezési czikkekért követelhető legmagasabb árakat a közigazgatási hatóság megállapitsa.
Ha a katonai előkészületek vagy a háboru következtében a fogyasztási czikkek árainak nem indokolt mértékben aránytalanul való drágulása a katonaság elvonulása után, vagy más vidékeken jelentkezik, a közigazgatási hatóság javaslatára a ministerium elrendelheti, hogy a legszükségesebb élelmezési czikkekért követelhető legmagasabb árakat a közigazgatási hatóság arra az időre és ott is megállapitsa.
Mindkét esetben ezeket a czikkeket az ekként hatóságilag megállapitott áraknál drágábban árusitani tilos. A hatóságilag megállapitott ár ellen a végrehajtási rendeletben megállapitandó módon birtokon kivül fellebbezésnek van helye.
A ki az első, negyedik és ötödik bekezdés alapján kibocsátott rendelkezéseket megszegi, kihágást követ el és két hónapig terjedhető elzárással, valamint hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
8. § A ministerium a nemzetközi egyezmények korlátai közt megteheti mindazokat az intézkedéseket, a melyek szükségesek avégből, hogy a postai, távirdai és távbeszélő forgalom és érintkezés a hadviselés érdekeinek megóvása czéljából ellenőrzés alá vétessék.
A ki az e §-on alapuló ellenőrzés során valamely postaküldemény, távirat vagy távbeszélgetés tartalmáról tudomást szerez, arra nézve ez a tudomás hivatalos titok és közlése vagy közzététele, a mennyiben sulyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, az 1878:V. tc. 479. §-a szerint, Horvát-Szlavonországokban pedig az ott fennálló törvényes rendelkezések szerint, büntetendő.
9. § A ministerium oly törvényhatóság (megye, város) területén, a hol az állam biztonsága szempontjából szükséges:
1. uj egyesületeknek vagy fiókegyesületeknek alakitását megtilthatja;
2. a már meglevő egyesületek vagy fiókegyesületek gyülését ellenőriztetheti, működését korlátolhatja vagy felfüggesztheti;
3. elrendelheti, hogy a kereskedelmi társaságok, vagy külön törvények alapján létesült oly társulatok, pénztárak stb., a melyek közigazgatási hatósági ellenőrzés alatt nem állanak, rendőrhatósági ellenőrzés alá vonassanak, ha az a gyanu merül fel, hogy müködésük törvénybe, rendeletbe vagy alapszabályaikba ütközik, avagy államellenes irányzatot vesz. A gyanu beigazolása esetén gyüléseik betilthatók, vagy feloszlathatók, jogellenes határozataik végrehajtása pedig megtiltható.
Sürgős esetben a kormánybiztos is jogosult a 2. pontban meghatározott intézkedések megtételére.
A ki e § alapján tett valamely rendelkezést megszeg, kihágást követ el és két hónapig terjedhető elzárással és hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
10. § Oly törvényhatóságokban, a hol az állam biztonsága érdekében szükséges, a ministerium politikai jellegü népgyülések, felvonulások, körmenetek stb. tartását megtilthatja és - a közigazgatási hatóságok gyüléseinek kivételével - egyéb gyülések tartását hatósági engedélytől teheti függővé, tekintet nélkül arra, hogy bejelentésük rendes körülmények közt kötelező-e vagy sem.
Sürgős esetben a kormánybiztos is jogosult az előbbi bekezdésben meghatározott intézkedések megtételére.
A ki tilalom ellenére vagy engedély nélkül gyülést (népgyülést stb.) összehiv, rendez, rendezésénél vagy megtartásánál közremüködik, valamint a ki az ily gyülésben tilalom ellenére vagy az engedély hiányát tudva részt vesz, kihágást követ el és két hónapig terjedhető elzárással és hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
11. § A ministerium elrendelheti, hogy az időszaki lapoknak és más sajtótermékeknek a sajtóügyi közvádlóhoz benyujtandó sajtórendészeti köteles példányait a szétküldés előtt kell a legközelebbi kir. ügyészségnek, illetőleg rendőrhatóságnak kézbesiteni és hogy a szétküldés, a mennyiben a kir. ügyészség vagy a rendőrhatóság korábban meg nem engedik, időszaki lapoknál csak a sajtórendészeti köteles példány kézbesitésétől számitott három óra mulva, más sajtótermékeknél a kézbesités napjától számitott egy hét mulva veheti kezdetét.
Ha az első bekezdés értelmében kijelölt kir. ügyészség vagy rendőrhatóság arról győződik meg, hogy valamely sajtótermékkel oly bűncselekmény követtetnék el, a mely a hadviselés érdekeit érinti, a sajtóterméknek szétküldését megtilthatja. Köteles azonban a kir. ügyészség vagy a rendőrhatóság a tilalommal együtt a tilalom megszegésének a 25. §-ban megállapitott következményeit a sajtótermék előállitójával (nyomdászszal stb.) közölni és őt arra figyelmeztetni.
A jelen §-ban meghatározott ellenőrzés gyakorlásával a kir. ügyészségnek vagy a rendőrhatóságoknak egyes kirendelt tagjai is megbizhatók.
A ministerium intézkedhetik, hogy egyes belföldi időszaki lapoknak, a mennyiben közleményeik a hadviselés érdekeit veszélyeztetik, megjelenése és terjesztése eltiltassék.
A ministerium intézkedhetik, hogy a külföldről érkező sajtótermékek rendeltetési helyükre juttatás előtt, ellenőrzés alá vétessenek és a mennyiben tartalmuk a hadviselés érdekeire veszélyes, lefoglaltassanak. Külföldi időszaki lapoknak behozatala és terjesztése egészen is eltiltható.
A ki az első bekezdés alapján kibocsátott rendelet megszegésével a sajtórendészeti köteles példány beszolgáltatását elmulasztja vagy a sajtótermék szétküldését a megállapitott idő előtt megkezdi, valamint az, a ki a negyedik és ötödik bekezdés alapján eltiltott időszaki lapot kiad, terjeszt vagy behoz, a mennyiben cselekménye sulyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és két hónapig terjedhető elzárással és hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
12. § A ministerium:
1. a kir. törvényszékek hatáskörébe utalhatja a főtárgyalást az 1897:XXXIV. tc. 15. §-a szerint az esküdtbiróságok hatáskörébe tartozó mindazokra a bűncselekményekre nézve, a melyek a hadviselés érdekeit érintik;
2. oly helyeken, a hol az igazságszolgáltatás érdekében szükségesnek tartja, az esküdtbiróságok müködését egészen is felfüggesztheti és az esküdtbiróságokhoz tartozó ügyekben a főtárgyalás megtartását a kir. törvényszékek hatáskörébe utalhatja;
3. a hadviselés érdekeit érintő, vagy a közrendet és a közbiztonságot veszélyeztető egyes bűncselekmények tekintetében az eljárást és itélethozást a fennálló törvények szerint arra hivatott biróságokról kivételesen az 1. és 2. pont esetén kivül is más polgári büntetőbiróságokra ruházhatja át;
4. elrendelheti, hogy a hadviselés érdekeit érintő bűncselekményekre, a mennyiben az 1912:XXXIII. tc. 14. §-a és az 1912:XXXII. tc. 14. §-a értelmében katonai büntetőbiráskodás alá nem esnek (32. §), a polgári büntetőbiróságoknál a gyorsitott bűnvádi eljárásnak a 31. § értelmében kibocsátott szabályai nyerjenek alkalmazást. E szabályok keretében a hütlenségre, a lázadásra, a gyilkosságra, a szándékos emberölésre, a közegészség ellen halál okozásával elkövetett bűntettre, a rablásra, a gyujtogatásra, a vizáradás okozásának bűntettére, vaspályákon, távirdákon (távbeszélőn) vagy hajókon elkövetett közveszélyü cselekmények bűntettére kivételesen a rögtönbiráskodás, valamint az 1912:XXXII. tc. 444. §-ában és az 1912:XXXIII. tc. 444. §-ában meghatározott büntetés megállapitható arra az esetre, ha az utóbb idézett két törvénycikk 435. §-ának második bekezdésében emlitett feltételek fennforognak.
13. § A ministerium az 1. § korlátai között megállapitja azt az időt, a melyet a 18-27. §-ok szempontjából háboru idejének kell tekinteni.
14. § A ministerium azokat a hadi czikkekre fel nem esketett, tényleges szolgálatban álló katonai egyéneket, a kik a fegyveres erő mozgósitás alatt álló vagy már mozgósitott részének állományába, avagy valamely hadifelszerelést felvett, illetőleg hadi állapotba helyezett erőditett helynek védőőrségéhez tartoznak, hivatásbeli kötelességeik megszegése miatt ugyanazok alá a büntetőjogi rendelkezések alá helyezheti, a melyek a hadi czikkekre felesketett katonai egyénekre nézve, szolgálati kötelességeik megszegése tekintetében mértékadók.
15. § A belügyminister rendelettel kihágássá minősitheti a kormánybiztosok olyan rendelkezéseinek a megszegését, a melyeket megbizatásuk körében tesznek.
Az ezen a törvényen alapuló, valamint az előbbi bekezdés alapján a belügyminister által megállapitandó kihágások elbirálása annak a közigazgatási hatóságnak hatáskörébe tartozik, a mely a törvény értelmében kihágási ügyekben a rendőri büntetőbiráskodást gyakorolja. A székesfővárosi m. kir. államrendőrség működési területén elsőfokon az illetékes kerületi kapitány jár el.
16. § A ministerium a magánjogi követelések érvényesitése tekintetében - ideértve a váltókövetelések érvényesitését is - továbbá a polgári peres és nem peres eljárás és általában a polgári igazságszolgáltatás, végül a jegybank ügyvitele tekintetében rendkivüli intézkedéseket tehet és e végből a fennálló törvényektől eltérő rendelkezéseket is állapithat meg.
17. § A ministerium felhatalmaztatik, hogy a hadi szükségletek fedezésére szükséges összegeket addig, a mig azok a törvényhozás utján meg nem állapittatnak, az elkerülhetetlen szükség mérvéig előlegezhesse és azok megszervezése iránt hitelmüvelet utján intézkedhessék.
18. § Az 1878:V. tc. 144. §-ának rendelkezése alá esik az a magyar honos, a ki az 1878:V. tc. 455. §-ában meghatározott intézkedéseket, tárgyakat háboru idején abból a szándékból kémleli ki, hogy azokról az ellenséget értesitse. Az 1878:V. tc. 145. §-a ebben az esetben is alkalmazandó.
19. § A ki az 1878:V. tc. 172. §-ában meghatározott cselekményt háboru idején követi el, öt évig terjedhető börtönnel büntetendő.
20. § A ki az 1878:V. tc. 177. §-ában meghatározott cselekményt háboru idején követi el, három évig terjedhető börtönnel büntetendő.
A ki háboru idején a hadviselés megnehezitése vagy meghiusitása végett munkásokat a munka közös beszüntetésére, munkaadókat munkásoknak vagy munkásokat munkaadóknak kizárására reábir, vagy a munka közös beszüntetésére, munkások vagy munkaadók kizárására az 1878:V. tc. 171. §-ának első bekezdésében meghatározott módon felhiv, öt évig terjedhető fegyházzal és nyolczezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
Ugyane büntetés alá esnek azok is, a kik az előbbi bekezdésben meghatározott czélból az 1878:V. tc. 177. §-ának második bekezdésében meghatározott csoportosulással a munka megkezdését vagy folytatását megakadályozzák.
A ki háboru idején, tudva, hogy a munka közös beszüntetésének, a munkások vagy a munkaadók kizárásának czélja a hadviselés megnehezitése vagy meghiusitása, a munka közös beszüntetésében részt vesz, munkásokat vagy munkaadókat kizár, vétséget követ el és három évig terjedhető fogházzal, valamint négyezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
Ugyane büntetés alá esik az, a ki a jelen § második és harmadik bekezdésében meghatározott cselekményt, bár nem a negyedik bekezdésében meghatározott czélból követi el, ha a cselekmény a hadviselés érdekeit érinti.
21. § A ki az 1878:V. tc. 439. §-ában (1888:XXXI. tc. 12. §) meghatározott cselekményeket háboru idején követi el, öt évig terjedhető börtönnel és négyezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő; a ki pedig az 1878:V. tc. 441. §-ában meghatározott cselekményt követi el háboru idején, két évig terjedhető fogházzal és kétezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
22. § A ki háboru idején a fegyveres erő vagy a csendőrség tagját oly katonai bűntettre csábitja, vagy neki oly katonai bűntett elkövetéséhez nyujt segélyt, a mely katonai bűntett nem tartozik az 1878:V. tc. 453. §-ában emlitett szökésnek, vagy a katonai behivási parancs iránt tanusitott engedetlenségnek (1890:XXI. tc. 1., 3., és 4. §) esetei közé, az, a mennyiben cselekménye sulyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, öt évig terjedhető börtönnel és négyezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
23. § Az 1878:V. tc. 456. §-ában meghatározott büntetéssel büntetendő az is, a ki az idézett §-ban meghatározott cselekményt valamely szövetséges állam haderejére vonatkozólag követi el.
24. § Az 1878:V. tc. 481. §-ában megállapitott büntetéssel büntetendő a hivatali kötelesség megtagadása, vagy a hivatali kötelesség szándékos elmulasztása, ha az háboru idején az Ő Felsége uralkodása alatt álló államok vagy valamely szövetséges állam haderejével szemben vagy a hadi védelemből kifolyólag teljesitendő hivatali kötelességre vonatkozik.
25. § A ki az e törvény 11. §-a értelmében kibocsátott tilalmat ismerve, e tilalom megszegésével a sajtóterméket szétküldi, vagy szétküldését szándékos mulasztásával lehetővé teszi, az, a mennyiben a sajtótermék tartalma olyan, a melynek terjesztésére az 1878:V. tc. büntetést állapit meg, e büntetéssel büntetendő; ha a sajtótermék tartalma az 1878:V. tc. 144. §-ában, 146. § első bekezdésében vagy 147. §-ában meghatározott bűntettek valamelyikének tényálladékát foglalja magában, három évtől öt évig terjedhető fegyházzal, ha pedig a 146. §-ának második bekezdésében vagy 456. §-ában vagy a jelen törvény 23. és 26. §-ában meghatározott bűncselekmények valamelyikének tényálladékát foglalja magában, három évig terjedhető államfogházzal és négyezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
Az előbbi bekezdés értelmében büntetendő a sajtótermék előállítója (nyomdász stb.) akkor is, ha a sajtóterméknek az e törvény 11. §-ának első bekezdése alapján elrendelt beszolgáltatását szándékosan elmulasztotta, vagy szétküldését a megállapitott idő előtt megkezdette és tudta, hogy a sajtótermék tartalma az előbbi bekezdésben meghatározott bűncselekménynek tényálladékát alkotja.
Az előbbi két bekezdésben meghatározott bűncselekmények elkövetőinek felelősségére az 1848:XVIII. tc. 13. és 33. §-ában foglalt szabályok nem nyernek alkalmazást.
26. § Az 1879:XL. tc. 33. §-ában meghatározott cselekménynek háboru idején elkövetése vétség, mely két évig terjedhető fogházzal és kétezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
27. § A ki az 1879:XL. tc. 34. §-ában meghatározott cselekményeket háboru idején követi el, az, a mennyiben cselekménye nem esik a jelen törvény 7. §-a alá, valamint az, a ki a fennálló törvények alapján az 1879:XL. tc. 34. §-ában nem emlitett egyes hadiszükségletekre háboru idején kiadott kiviteli, átviteli, behozatali tilalmakat vagy egyéb forgalmi korlátozásokat megszegi, két hónapig terjedhető elzárással és hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
28. § A 18-27. §-okban meghatározott cselekményeket háboru idején elkövetetteknek kell tekinteni akkor is, ha azt háboru fenyegető veszélyének okából elrendelt katonai előkészületek esetében a 13. § szerint meghatározott időben követték el.
29. § A közös haderő vagy a honvédség kötelékébe tartozó nem tényleges állományu egyén, a ki oly időben, midőn az 1903:VI. tc. 2. §-a alapján a ministerium által kiadott rendelet értelmében a fegyveres erő kötelékébe tartozó egyének részére utlevél kiadása tilos, a magyar állam területét oly czélból hagyja el, hogy katonai szolgálatra való esetleges behivatását meghiusitsa, vétséget követ el és öt évig terjedhető fogházzal büntetendő.
Ha az előbbi bekezdésben meghatározott cselekményt népfölkelésre kötelezett egyén oly czélból követi el, hogy a népfelkelési szolgálatra való esetleges behivatását meghiusitsa, cselekménye vétség, mely két évig terjedhető fogházzal büntetendő.
30. § A jelen fejezetbe ütköző vétségek kisérlete büntetendő.
31. § Az igazságügyminister felhatalmaztatik, hogy a gyorsitott bűnvádi eljárásnak a 12. §-ban emlitett szabályait, a rögtönbiráskodási szabályokat is ideértve, az 1896:XXXIII. törvénycikkben foglalt rendelkezések módositásával és kiegészitésével és az 1912. évi XXXII. és XXXIII. tc. elveinek szem előtt tartásával rendeleti uton megállapithassa.
32. § A jelen törvény kihirdetése napján lép életbe és végrehajtásával a ministerium és az illető szakministerek, a mennyiben pedig hatálya Horvát-Szlavonországokra is kiterjed s végrehajtása nem a központi kormányt illeti, a bán bizatnak meg. Horvát-Szlavonországokban az önkormányzati törvényhozásnak körébe tartozó ügyekre nézve az ottani törvények irányadók.
E törvénynyel egyidejüleg lép életbe az 1912:XXXII. tc. 14. §-a és az 1912:XXXIII. tc. 14. §-a.
