1912. évi LXV. törvénycikk

az állami alkalmazottak, valamint azok özvegyeinek és árváinak ellátásáról * 

I. FEJEZET

Általános határozmányok

1. § A jelen törvényben megkivánt feltételek fennforgása esetén, az itt szabályozott ellátásokra tarthatnak igényt:

a) a törvény értelmében rendszeresitett állásokra, állandó évi fizetés (évi bér, évi zsold) mellett alkalmazott állami tisztviselők, altisztek és szolgák;

b) a nem rendszeres évi fizetés (évi bér, évi zsold) mellett állandóan alkalmazott állami altisztek és szolgák s az ezekkel egy tekintet alá eső egyéb alkalmazottak;

c) az állami hivataloknál, intézeteknél és vállalatoknál állandóan alkalmazva volt napszámosok és munkások s az ezekkel egy tekintet alá eső egyéb alkalmazottak, feltéve, hogy magyar állampolgárok;

d) az a) és b) pontok alá tartozó alkalmazottaknak özvegyei és árvái.

Azt, hogy milyen alkalmazottak tartoznak a b) és c) pontok alatt emlitett egyéb alkalmazottak közé, a ministerium rendeleti úton állapitja meg.

Az alkalmazásnak számfeletti minősége az ellátásra való igényt nem érinti.

2. § A jelen törvény határozmányai szempontjából az állami tisztviselőkkel egyenlők:

1. az országgyülés mindkét házánál alkalmazott tisztviselők;

2. a Budapest székesfővárosi közmunkák tanácsánál alkalmazott tisztviselők;

3. a kormány kezelése alatt álló közalapoknál és közalapitványoknál alkalmazott tisztviselők;

4. az állami intézeteknél, valamint a kormány kezelése alatt álló közalapokból és közalapitványokból fenntartott intézeteknél alkalmazott tanitószemélyzetnek tagjai, a mennyiben ellátás szempontjából nem tartoznak az 1875. évi XXXII. törvénycikkel alkotott országos tanitói nyugdij- és gyámintézet kötelékébe, a mely nyugdij- és gyámintézet kötelékéből az állami felső nép- és polgári iskoláknál, valamint az állami gyógypedagógiai intézeteknél alkalmazott tanitó-személyzetnek tagjai a jelen törvény hatálybalépésének napjával kivétetnek.

3. § A jelen törvény határozmányai szempontjából az állami altisztekkel, szolgákkal, napszámosokkal és munkásokkal egyenlők:

1. az országgyülés mindkét házánál,

2. a Budapest székesfővárosi közmunkák tanácsánál,

3. a kormány kezelése alatt álló közalapoknál és közalapitványoknál,

4. a kormány kezelése alatt álló közalapokból és közalapitványokból fenntartott intézeteknél

alkalmazott altisztek, szolgák, napszámosok és munkások;

5. a m. kir. csendőrségnek rangosztályba nem sorozott havidijasai és legénységének tagjai.

4. § A fizetéstelen vagy tiszteletbeli minőségben alkalmazott tisztviselő, altiszt és szolga, az évi segélydij élvezetében nem álló gyakornok, továbbá a valamely állásnak czimével és jellegével vagy csak czimével és jellegével vagy csak czimével felruházott olyan tisztviselő, altiszt és szolga, a ki egyidejüleg nem tölt be beszámitható javadalmazás élvezetével egybekötött állást, ellátásra ugy maga, mint özvegye vagy árvái részére csak akkor tarthat igényt, ha a fentebb emlitett alkalmazását közvetlenül megelőzőleg, beszámitható javadalmazás élvezetével egybekötött olyan álláson volt alkalmazva, a mely után a jelen törvény ellátást biztosit.

Az évi segélydij élvezetében álló gyakornok a jelen törvény határozmányai szempontjából az ideiglenes minőségben alkalmazott tisztviselővel esik egy tekintet alá.

5. § A felmondás feltétele mellett alkalmazott olyan egyén, a ki nem tartozik az 1. szakasz c) pontja alá, továbbá az az egyén, a ki kifejezetten csak bizonyos meghatározott időre, vagy csak átmeneti szolgálattételre, vagy csak valamely munkálatnak befejezéséig nyert alkalmazást, valamint az olyan alkalmazott, a kinek illetményei külön szerződéssel állapittattak meg, ez után az alkalmazása után sem maga, sem özvegye vagy árvái részére a jelen törvénynyel szabályozott ellátásokra igényt nem tarthat.

Az 1. szakasz b) vagy c) pontja alá tartozó olyan alkalmazott, a ki tagja valamely szerzetes rendnek, ellátásra igényt egyáltalán nem tarthat.

6. § Ellátásra igényt nem tarthat az olyan alkalmazott:

1. a ki magyar állampolgárságát elvesztette,

2. a ki a ministernek (állami számvevőszék elnökének) előzetes engedélye nélkül idegen hatalom szolgálatába lépett,

3. a ki állásáról irásbeli nyilatkozatban önként lemondott,

4. a ki állását önként elhagyva, arra felhivás daczára, a felhivásban megszabott határidő alatt nem tért vissza,

5. a kit a biróság jogerős itélettel hivatalvesztésre, vagy viselt hivatalának vagy állásának elvesztésére itélt, illetőleg a kit a biróság olyan büntetendő cselekmény miatt itélt el jogerősen szabadságvesztés-büntetésre, a melylyel a közhivatalnak vagy szolgálatnak elvesztése, mint törvény szerint következő hatály van egybekötve,

6. a ki jogerős fegyelmi határozat alapján a szolgálat kötelékéből elbocsáttatott,

7. a ki olyan cselekményt követett el, a mely alapul szolgálhatott volna arra, hogy a szolgálat kötelékéből elbocsáttassék, a kit azonban e cselekményért megszökés miatt vagy bármely más okból bünvádi vagy fegyelmi eljárás utján felelősségre vonni nem lehet.

Nem tarthat igényt ellátásra az 1-3. és 5-7. pontok alatt, továbbá - a mennyiben nem eltünt tisztviselőről, altisztről vagy szolgáról van szó - a 4. pont alatt felsorolt, valamint az olyan tisztviselőnek, altisztnek és szolgának özvegye vagy árvája sem, a ki nyugdiját a 43. szakasz értelmében megváltotta.

Lemondásnak nem lehet tekinteni az olyan nyilatkozatot, a melyben a tisztviselő, altiszt vagy szolga az állásától való felmentését az ellátás megállapithatása végett vagy pedig olyan más állásra történt átlépése folytán kéri, a mely álláson töltött szolgálati idő a jelen törvény értelmében az ellátások megállapitásánál beszámitható.

A 7. pontban emlitett esetben az ellátásra való igénynek elvesztését a fegyelmi hatóság a fegyelmi eljárás megfelelő alkalmazása mellett mondja ki.

7. § A 6. szakasznak 5., 6. és 7. pontjaiban emlitett esetekben - méltánylást érdemlő körülmények fennforgása esetén és ha azt a vagyoni viszonyok is indokolják - a minister (állami számvevőszék elnöke). - annak az elsőfoku fegyelmi hatóságnak a javaslatára, a melynek illetékessége alá a tisztviselő, altiszt vagy szolga a tényleges szolgálatban utoljára tartozott s a pénzügyminister előzetes hozzájárulásával, - a tisztviselő, altiszt vagy szolga, illetőleg annak özvegye és árvái részére ellátást engedélyezhet. Ez az ellátás annak az ellátásnak megfelelő hányadában, vagy egész kivételesen annak egészében állapitandó meg, a mely a tisztviselőt, altisztet vagy szolgát, illetőleg annak özvegyét és árváit a jelen törvény értelmében megilletné abban az esetben, ha a tisztviselő, altiszt vagy szolga, szolgálatának a 6. szakasz 5., 6. és 7. pontjaiban emlitett okokból való megszünésekor szolgálatképtelenné vált volna.

A 6. szakasz 5. pontjában emlitett esetben, ha a biróság itéletében szabadságvesztés-büntetést is megállapit s ha a tisztviselő, altiszt vagy szolga nőtelen és gyermektelen, vagy ha nejének és gyermekének a jelen törvény értelmében egyébként sincsen igénye állandó ellátásra, a minister (állami számvevőszék elnöke) által a fentiek szerint engedélyezett állandó ellátást csak a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának befejezését követő hó elsejétől kezdve lehet folyósitani; ha azonban a tisztviselőnek, altisztnek vagy szolgának állandó ellátásra egyébként igénynyel biró neje vagy gyermeke van, a részére engedélyezett állandó ellátást a szabadságvesztésbüntetés végrehajtásának tartama alatt a nő vagy a gyermek, illetőleg annak gyámja vagy gondnoka kezeihez kell folyósitani.

A jelen szakasz alapján engedélyezett állandó ellátás a 43. és 57. szakaszokban szabályozott megváltás tárgya nem lehet.

A jelen szakasznak határozmányai a napszámosokra és a munkásokra nem terjednek ki.

8. § A jelen törvény alapján járó ellátások állandóak vagy egyszersmindenkorra szólóak.

Állandó ellátás: a tisztviselőt, altisztet és szolgát megillető nyugdij és lakbérnyugdij, a napszámost és a munkást megillető nyugbér, az özvegyi nyugdij, a gyermekek nevelési járuléka és a 76. szakasz alapján engedélyezett életjáradék.

Egyszersmindenkorra szóló ellátás: a végkielégités és a temetési járulék.

9. § A tisztviselőt, altisztet és szolgát megillető állandó vagy egyszersmindenkorra szóló ellátás megállapitásánál a tisztviselőnek, altisztnek vagy szolgának beszámitható szolgálati ideje és a tényleges szolgálatban utoljára élvezett beszámitható javadalmazása szolgál alapul.

10. § Beszámitható szolgálati idő az az időtartam, a melyet a tisztviselő, altiszt vagy szolga az 1., 2. és 3. szakaszokban megjelölt hivataloknál és állásokban, a szolgálat tényleges megkezdésének napjától kezdve megszakitás nélkül egyhuzamban tényleges szolgálatban annak a hónapnak a végéig töltött, a mely hónapban a szolgálat köteléke alól felmentetett.

Ha nem bizonyitható, hogy a tisztviselő, altiszt vagy szolga a tényleges szolgálatot korábban kezdette meg, a szolgálat tényleges megkezdésének napjául az első hivatali eskü letételének napját kell tekinteni.

A régibb időkben szokásban volt titoktartási eskü vagy hivatalos fogadalom a hivatali esküvel egy tekintet alá esik.

11. § A szolgálati idő tartamát a polgári időszámitás szerint kell meghatározni.

Annál a tisztviselőnél azonban, a kinek tudományegyetemen, műegyetemen vagy jogakadémián szerzett főiskolai képzettsége van s a ki főiskolai tanulmányait a jelen törvény értelmében beszámitható tényleges szolgálatba történt belépését megelőző időpontban fejezte be, az állami vagy a 2. szakasz szerint az államival egyenlőnek tekintendő, vagy a 16. szakaszban emlitett törvényhatósági szolgálatban töltött időnek minden teljes hét hónapját nyolcz hónapnak kell számitani. Hasonló elbirálás alá esik azt a tisztviselő, a ki - az 1883. évi I. törvénycikk hatálybalépését megelőző időben - jogi tanulmányainak teljes befejezése előtt, de a jogi vagy államtudományi államvizsgák egyikének sikeres letétele után lépett a jelen törvény értelmében beszámitható tényleges szolgálatba; továbbá az a tisztviselő, a kinek a selmeczbányai bányászati és erdészeti akadémián szerzett képzettsége van s a ki akadémiai tanulmányait a jelen törvény értelmében beszámitható tényleges szolgálatba történt belépését megelőző időpontban fejezte be; valamint az a tisztviselő, a kinek gazdasági akadémián szerzett képzettsége van s a ki akár az akadémiai képzettség megszerzése előtt, akár azt követőleg, de még a jelen törvény értelmében beszámitható tényleges szolgálatba történt belépés előtt legalább egy évig állott gazdasági gyakorlati alkalmazásban.

A tudományegyetemen, műegyetemen vagy jogakadémián szerzett főiskolai képzettséggel egyenlőnek tekintendő a más főiskolán vagy akadémián szerzett képzettség abban az esetben, ha az illető főiskolára vagy akadémiára való felvételnek feltételét a középiskola nyolcz osztályának bevégzése után az érettségi vizsgának sikeres letétele képezte s ha a főiskolai vagy akadémiai tanulmányok szabályszerü befejezéséhez legalább négy évi tanulmány volt szükséges; de csak annál a tisztviselőnél, a ki olyan állást tölt be, a mely állásnak betöltéséhez az illető főiskolai vagy akadémiai képzettség kivántatik meg.

Ugyancsak nyolcz hónapnak kell számitani:

az eddig az 1885. évi XI. törvénycikk 23. szakaszának határozmányai alá tartozott tanári vagy tanitói álláson töltött időnek minden teljes hét hónapját azoknál a tanároknál és tanitóknál, a ki szolgálati idejüknek a jelen szakasz második és harmadik bekezdései alapján való kedvezőbb számitására igényt nem tarthatnak; továbbá

a m. kir. állami rendőrségnél rendőrfőparancsnoki, főfelügyelői, felügyelői, detektiv-felügyelői, polgári biztosi és az őrszemélyzet körébe tartozó álláson,

a m. kir. határrendőrségnél detektiv-felügyelői, polgári biztosi és az őrszemélyzet körébe tartozó álláson,

a m. kir. csendőrségnél a rangosztályba nem sorozott havidijasok és a legénység körébe tartozó álláson,

a m. kir. pénzügyőrségnél a legénység körébe tartozó álláson, valamint

a birósági fogházaknál, az országos büntető és a kir. javitó intézeteknél az őrszemélyzet körébe tartozó álláson

töltött időnek minden teljes hét hónapját.

A hét hónapon aluli részt csak egyszerüen lehet számitani.

A szolgálati időnek a jelen szakaszban emlitett kedvezőbb számitása csak a jelen törvény határozmányai alá tartozó tisztviselőknél és rendszeres évi fizetést (évi bért, évi zsoldot) élvező altiszteknél és szolgáknál és csak akkor foglalhat helyet, ha az illető a 31., 41. és 42. szakaszok értelmében már igényt szerzett állandó ellátásra.

12. § A tényleges szolgálati idő annak a hónapnak utolsó napjával ér véget, a mely hónapban a tisztviselő, altiszt vagy szolga a szolgálat köteléke alól tényleg felmentetik.

Ez a felmentés abban az esetben, ha a tisztviselő, altiszt vagy szolga nyugdijra vagy végkielégitésre már igényt szerzett, nem történhetik előbb, mielőtt a nyugdij vagy végkielégités meg nem állapittatott s az erről szóló értesités szabályszerüen nem kézbesittetett.

Azt a tisztviselőt, altisztet és szolgát, a ki még ugyanabban a hónapban hal meg, a melyben a szolgálat köteléke alól felmentetett, a tényleges szolgálatban elhaltnak kell tekinteni még akkor is, ha nyugdija vagy végkielégitése már megállapittatott s ő erről szabályszerüen értesittetett.

13. § A végleges minőségben való alkalmazást közvetlenül megelőzőleg ideiglenes minőségben, valamint az ideiglenes minőségben való alkalmazást közvetlenül megelőzőleg végleges minőségben eltöltött szolgálati időt be kell számitani.

A rendelkezési állapotban töltött időt be kell számitani akkor, ha a tisztviselő, altiszt vagy szolga a rendelkezési állapot tartama alatt is tényleg szolgált. Be kell számitani továbbá a rendelkezési állapotban tényleges szolgálat nélkül, valamint az illetmények élvezete mellett vagy a nélkül szabadságon töltött időt is, de csak akkor, ha az egyhuzamban egy évet meg nem halad. Az ilyen minőségben egyhuzamban töltött időnek egy évet meghaladó része beszámitás tárgya nem lehet.

A felfüggesztett állapotban töltött idő beszámitásának csak akkor van helye, ha az állásától felfüggesztett tisztviselő, altiszt vagy szolga a felfüggesztés tartama alatt illetményeinek teljes élvezetében meghagyatott, vagy ha a felfüggesztés tartama alatt visszatartott illetmények részére utólag kiutalványoztattak.

A gyakornoki vagy gyakornokjelölti minőségben évi segélydij élvezete nélkül töltött időt csak akkor lehet beszámitani, ha az ilyen minőségben való alkalmazást közvetlenül olyan álláson való alkalmazás előzte meg vagy követte, a mely beszámitható javadalmazás élvezetével volt egybekötve.

Az 1., 2. és 3. szakaszokban megjelölt hivataloknál és állásokban fizetéstelen vagy tiszteletbeli minőségben töltött időt, valamint a valamely állás czimének és jellegének vagy csak czimének birtokában töltött időt csak akkor lehet beszámitani, ha a tisztviselő, altiszt vagy szolga ez alatt az idő alatt ugyanolyan tényleges szolgálatot teljesitett, mint ha valóságos minőségben alkalmaztatott volna arra az állásra, a melyre fizetéstelen vagy tiszteletbeli minőségben alkalmaztatott, illetőleg, a mely állásnak czimével és jellegével vagy csak czimével felruháztatott, és ha a fizetéstelen vagy tiszteletbeli minőségben való alkalmazást, illetőleg a valamely állásnak czimével és jellegével vagy csak czimével történt felruházást, közvetlenül olyan álláson való alkalmazás előzte meg vagy követte, a mely beszámitható javadalmazás élvezetével volt egybekötve.

A kifejezetten csak bizonyos meghatározott időre, vagy csak átmeneti szolgálattételre, vagy csak valamely munkálatnak befejezéséig alkalmazott tisztviselőnek, altisztnek és szolgának, ebben az alkalmazásban töltött szolgálati idejét be kell számitani akkor, ha az emlitett minőségben való alkalmazását közvetlenül olyan álláson való alkalmazás követte, a mely beszámitható javadalmazás élvezetével volt egybekötve.

Az 1883. évi XXX. törvénycikk 34. szakaszában emlitett rendes tanároknál, valamint az állami polgári iskolai tanitó- és tanitónőképző intézeteknél, az állami felsőbb leányiskoláknál, az állami felső kereskedelmi iskoláknál és az állami iparoktatási intézeteknél alkalmazott rendes tanároknál be kell számitani a közvetlenül megelőzőleg helyettes tanári, illetőleg ösztöndijas tanárjelölti minőségben eltöltött szolgálati időnek azt a részét, a mely a középiskolai tanári oklevél, illetőleg a 11. szakasz második és harmadik bekezdéseiben emlitett főiskolai képzettség megszerzése utáni időre esik.

A konstantinápolyi konsuli főtörvényszéknél, valamint az egyiptomi vegyes biráskodás körében alkalmazott olyan magyar tisztviselőnél, altisztnél és szolgánál, a ki magyar állami szolgálatát az ellátási igény fenntartásának biztositása mellett a kormány beleegyezésével hagyta abba, be kell számitani azt az időt is, a melyet az illető a konstantinápolyi konsuli főtörvényszéknél vagy az egyiptomi vegyes biráskodás körében megszakitás nélkül tényleges szolgálatban töltött.

Olyan szolgálati időt, a mely alatt a tisztviselő, altiszt vagy szolga csak tiszteletdijat élvezett, csak akkor lehet számitani, ha ez a szolgálati idő a jelen szakasz negyedik vagy ötödik bekezdésében emlitett minőségben töltetett el és ha az ott megkivánt feltételek megvannak.

A nyugdijazott állapotban töltött idő beszámitás tárgya nem lehet, azonban ha az ideiglenesen nyugalomba helyezett tisztviselő, altiszt vagy szolga a 34. szakasz értelmében tényleges szolgálattételre berendeltetett, ezt a tényleges szolgálatban töltött időt be kell számitani.

A szolgálat kötelékéből akár jogerős fegyelmi itélet alapján, akár a nélkül bármely okból elbocsátott s később a tényleges szolgálat kötelékébe ismét visszavett alkalmazottnak a szolgálat kötelékéből történt elbocsátásáig töltött szolgálati ideje beszámitás tárgya nem lehet, kivéve azt az esetet, ha részére a 7. szakasz alapján az őt egyébként megillető ellátásnak teljes összegét kitevő kivételes ellátás engedélyeztetett, vagy ha elbocsátása az 1912. évi VII. törvénycikk 8. szakasza értelmében nem járt az ellátásra való igényének elvesztésével.

Az altiszteknél, szolgáknál, napszámosoknál és munkásoknál a tizennyolczadik életév betöltése előtt eltöltött szolgálati idő beszámitás tárgya nem lehet.

Az altiszteknél és szolgáknál az ebben a minőségben való alkalmazásukat közvetlenül megelőzőleg napibéres hivatalszolgai, napszámosi vagy munkási minőségben megszakitás nélkül töltött szolgálati időt be kell számitani.

Ha a végkielégitett tisztviselő, altiszt vagy szolga az állami vagy a 2. és 3. szakaszok szerint az államival egyenlőnek tekintendő tényleges szolgálat kötelékébe ismét visszavétetik, a végkielégitést megelőzőleg eltöltött tényleges szolgálati időt be kell számitani, de csak akkor, ha a végkielégitést megelőző tényleges szolgálat köteléke alól történt felmentés és az ujabbi alkalmazás között öt esztendő még nem telt el.

Ha olyan tisztviselő, altiszt vagy szolga, a ki nyugdiját a 43. szakasz értelmében megváltotta, a tényleges szolgálatban ujból alkalmaztatik, az a szolgálati idő, a mely után nyugdiját megváltotta, beszámitás tárgya nem lehet.

14. § Annál a tisztviselőnél, a ki kineveztetését közvetlenül megelőzőleg az 1., 2. és 3. szakaszokban megjelölt hivataloknál, vagy a 16. szakaszban emlitett törvényhatóságoknál dijnoki minőségben volt alkalmazva, a dijnoki minőségben megszakitás nélkül töltött időt be kell számitani, még pedig ugy, hogy a dijnoki minőségben töltött időnek minden teljes két hónapja egy hónak számit, a két hónapon aluli rész pedig figyelmen kivül marad.

A dijnoki minőségben töltött időnek az 1898. év január hó elseje előtti időre eső részét akkor sem lehet öt évnél hosszabb szolgálati időnek számitani, ha a dijnoki minőségben töltött időnek ez a része a tiz évet meg is haladja.

A dijnoki minőségben töltött az az idő, a mely alatt a dijnok az államkincstárból, illetőleg a kincstár vagy a kormány kezelése alatt álló közalapból, vagy törvényhatósági nyugdijalapból - a dijnoki alkalmazást megelőző alkalmazása után - évi 400 koronát meghaladó nyugellátást vagy kegyelmi ellátást élvezett, beszámitás tárgya nem lehet.

A jelen szakasz határozmányai nyernek alkalmazást a dijnoki minőségben töltött olyan idő beszámitása tekintetében is, a mely alatt a dijnok fizetéstelen vagy tiszteletbeli tisztviselő volt, vagy a mely alatt a dijnok valamely tisztviselői állásnak czimével és jellegével vagy csak czimével volt felruházva.

15. § Az 1., 2. és 3. szakaszokban megjelölt hivataloknál és állásokban töltött szolgálati idő folytonosságának számitásánál nem tekinthető megszakitásnak:

a) a két szolgálat közé eső, de tényleges szolgálatban nem töltött idő, ha az harmincz napot meg nem halad;

b) a nyugdijazott állapotban töltött idő, tekintet nélkül arra, hogy a nyugalomba helyezés ideiglenesen vagy véglegesen történt;

c) a rendelkezési állapotban töltött idő;

d) az illetmények élvezete mellett vagy a nélkül szabadságon töltött idő, ha az egyhuzamban öt évet meg nem halad;

e) a felfüggesztett állapotban töltött idő;

f) a szolgálatnak olyan abbahagyása, a melyre az ellátási igény fenntartásának biztositása mellett a kormány beleegyezése kieszközöltetett.

A c), d) és e) pontok alatt emlitett idő még akkor sem tekinthető megszakitásnak, ha az ilyen idő a 13. szakasz értelmében egészben vagy részben beszámitás tárgya nem is lehet.

16. § A törvényhatóságoknál az 1867. év julius hó elsejétől kezdve, rendszeresitett állásban, állandó évi vagy havi fizetés (bér, zsold) élvezetében, tényleges minőségben töltött szolgálati időt - a jelen törvény összes határozmányai szempontjából - az 1., 2. és 3. szakaszokban megjelölt hivataloknál és állásokban eltöltött szolgálati idővel teljesen egyenlőnek kell tekinteni.

A törvényhatóságoknál tiszteletbeli minőségben töltött azt az időt, a mely alatt az illető tényleges szolgálatot nem teljesitett, egyáltalán nem az 1867. év julius hó elsejétől megelőzőleg töltött időt pedig csak akkor lehet beszámitani, ha ezt a törvényhatósági szolgálatot közvetlenül és megszakitás nélkül végleges jellegü állami szolgálat előzte meg.

A törvényhatóságnál töltött szolgálati időt akkor is a 11. szakasz határozmányainak megfelelően kell beszámitani, ha ez az idő vagy annak egy része az illető törvényhatóságnál máskép számittatott volna be.

17. § A jelen törvény határozmányai alá tartozó tisztviselőnek, altisztnek és szolgának:

1. a kabineti irodánál,

2. a közös ministeriumoknál és a közös számvevőszéknél, valamint az ezek alá tartozó hatóságoknál és hivataloknál.

3. a közös hadseregnél, a haditengerészetnél, a m. kir. honvédségnél és a m. kir. csendőrségnél, valamint az ezekhez tartozó hatóságoknál és intézeteknél katonai vagy csendőrségi szolgálatban.

4. a horvát-szlavon autonom kormánynál, valamint az ez alá tartozó országos hatóságoknál és hivataloknál,

5. az állami kezelés alatt álló bányászati vagy erdészeti társládákhoz járuló állásban,

tényleges minőségben töltött mindazt a szolgálati idejét, a mely az azokra nézve érvényben álló ellátási törvény vagy szabályzat szerint beszámitásra alkalmas, - mindaddig, a mig a viszonosság fennáll - az 1., 2. és 3. szakaszokban megjelölt hivataloknál és állásokban eltöltött szolgálati időhöz hozzá kell számitani, tekintet nélkül arra, hogy az átlépés a tényleges szolgálatból, a rendelkezési állapotból vagy a nyugdijazott állapotból történt.

Ha az átlépés a nyugdijazott állapotból történt, a korábbi szolgálat után élvezett nyugdijat - ha csak az átlépőre nézve az átlépés időpontjában érvényben állott ellátási törvény vagy szabályzat más határozmányt nem tartalmaz - egész összegében és véglegesen be kell szüntetni s az átlépőnek csak az uj állása után, a jelen törvény határozmányai szerint járó nyugdijra van igénye.

A közös hadseregnél, a haditengerészetnél, a m. kir. honvédségnél és a m. kir. csendőrségnél, valamint az ezekhez tartozó hatóságoknál és intézeteknél, a várakozási illetékkel szabadságon vagy a rokkant állományban töltött idő egy tekintet alá esik a nyugdijazott állapotban töltött idővel. A minden illeték élvezete nélkül szabadságon, valamint egyáltalán a szabadságolt állományban, a szolgálaton kivüli viszonyba, a tartalékban vagy a póttartalékban töltött időt sem rendelkezési állapotban, sem nyugdijazott állapotban töltött időnek tekinteni nem lehet.

A két szolgálat közé eső, de tényleges szolgálatban nem töltött idő, ha a harmincz napot meg nem halad, a jelen szakasz alapján beszámitható szolgálati idő megállapitásánál sem tekinthető megszakitásnak.

A jelen szakaszban felsorolt hatóságoknál, hivataloknál és intézeteknél, illetőleg állásban eltöltött azt a szolgálati időt, a mely után az átlépő végkielégitésben részesült, csak akkor lehet beszámitani, ha a végkielégitést megelőző tényleges szolgálat köteléke alól történt felmentés és az ujabbi alkalmazás között öt esztendő még nem telt el és ha a felvett végkielégités teljes összegében az államkincstárba befizettetik.

Annak a tisztviselőnek, altisztnek és szolgának, a ki az 1., 2. és 3. szakaszokban megjelölt hivataloknál és állásokban 1885. év junius hó elsején már alkalmazásban állott, az osztrák állami szolgálatban eltöltött szolgálati idejét is be kell számitani, a jelen szakasz határozmányai szerint.

18. § A jelen törvény határozmányai alá tartozó tisztviselőnek, altisztnek és szolgának:

1. a legfelső udvartartás köréhez tartozó, valamint a legmagasabb uralkodóház családi javait kezelő hivataloknál,

2. a m. kir. állami vasutak nyugdijintézetének vagy nyugbérpénztárának kötelékébe tartozó állásban,

3. az 1875. évi XXXII. törvénycikkel alkotott országos tanitói nyugdij- és gyámintézet kötelékébe tartozó állásban,

4. az 1894. évi XXVII. törvénycikkel alkotott országos tanári nyugdijintézet kötelékébe tartozó állásban,

tényleges minőségben töltött mindazt a szolgálati idejét, a mely az azokra nézve érvényben álló ellátási törvény vagy szabályzat szerint beszámitásra alkalmas, - mindaddig, a mig a viszonosság fennáll - az 1., 2. és 3. szakaszokban megjelölt hivataloknál és állásokban eltöltött szolgálati időhöz hozzá kell számitani, de csak akkor, ha az átlépés a tényleges szolgálatból közvetlenül történt, vagy ha a két szolgálat közé eső, de tényleges szolgálatban nem töltött idő harmincz napot nem halad meg.

A jelen szakaszban felsorolt hivataloknál, illetőleg állásban eltöltött az a szolgálati idő, a mely után az átlépő nyugellátásban, végkielégitésben vagy nyugdijjárulék visszatéritésben részesült, beszámitás tárgya nem lehet. Ennélfogva a szóban lévő hivataloknál, illetőleg állásban alkalmazva volt s ebből az állásából nyugalomba helyezett alkalmazott, nyugdijának élvezetében - ha csak a reá nézve az átlépés időpontjában érvényben állott ellátási törvény vagy szabályzat más határozmányt nem tartalmaz - akkor is megmarad, ha az 1., 2. és 3. szakaszokban megjelölt hivatalok és állások valamelyikére alkalmaztatik.

19. § A 17. és 18. szakaszok szerint beszámitható szolgálati idő tartamát a polgári időszámitás szerint kell meghatározni s az ilyen szolgálati időnek a megállapitásánál a 11. szakasznak egyéb határozmányait alkalmazni nem lehet.

Abban az esetben azonban, ha a tisztviselő altiszt vagy szolga a 17. és 18. szakaszokban felsorolt hatóságoknál, hivataloknál és intézeteknél, illetőleg állásban eltöltött szolgálati ideje alapján már állandó ellátásra szerzett igényt, az ebben az állásban eltöltött szolgálati idejét ugyanolyan mértékben kell számitani, mint a milyen mértékben ez a szolgálati idő az arra nézve az átlépés időpontjában érvényben állott ellátási törvény vagy szabályzat szerint számitandó lett volna; ha pedig az emlitett állásban eltöltött szolgálati idő után - az arra nézve az átlépés időpontjában érvényben állott ellátási törvény vagy szabályzat szerint - az állandó ellátás a 37. szakaszban meghatározottnál nagyobb százalékkal lett volna megállapitandó, az állandó ellátásnak az emlitett állásban eltöltött szolgálati időre eső részét ezzel a nagyobb százalékkal kell megállapitani.

20. § A beszámitható szolgálati idő megállapitásánál az egész éveken felül maradó és hat hónapot meghaladó évhányad egész évnek számit, a hat havi vagy az annál kisebb évhányad pedig figyelmen kivül marad.

21. § A hadjáratban részt vett, valamint a hadifogságba esett alkalmazott ellátásának megállapitásánál hadi év hozzászitásának van helye, a katonai egyének ellátását szabályozó törvény 1875:LI. tc. erre vonatkozó határozmányainak megfelelő módon.

22. § A hadijárat alatt ugy a katonai, mint a polgári állami szolgálatra képtelenné vált tisztviselő, altiszt és szolga nyugdijának megállapitásánál vagy a katonai vagy a polgári ellátási szabályokat kell alkalmazni a szerint, hogy az illetőre nézve melyek az előnyösebbek; feltéve, hogy ugy a katonai, mint a polgári állami szolgálatra való képtelenséget a katonai ellátási szabályok rendelkezései értelmében alakitott felülvizsgáló bizottság állapitotta meg, a melyhez azonban ilyen esetekben a szolgálatképesség megvizsgálása végett a belügyminister által e czélra kirendelt polgári közhatósági orvost is meg kell hivni.

A fentiek szerint akár a katonai, akár a polgári ellátási szabályok alapján megállapitott nyugdijból katonai, illetőleg honvédelmi nyugdij gyanánt csak azt az összeget lehet elszámolni, a mely a beszámitható katonai szolgálati idő és a katonai szolgálatban utoljára élvezett beszámitható javadalmazás alapján járó nyugdijnak felel meg, mig az ezenfelül, az összes beszámitható szolgálati idő alapul vétele mellett a polgári ellátási szabályok szerint esetleg járó többletet a polgári nyugdijak czimén kell elszámolni.

Ha a katonai szolgálatra a hadjárat alatt alkalmatlanná vált tisztviselő, altiszt vagy szolga a polgári állami szolgálatra még képesnek találtatik, a katonai ellátási szabályok alapján járó nyugdijra igényt nem tarthat s ellátási igényeit a polgári alkalmaztatásban később bekövetkező szolgálatképtelenség esetén is kizárólag a jelen törvény határozmányai szerint kell elbirálni. Ez a határozmány a katonai ellátási szabályok alapján járó sebesülési pótdijnak megállapitását nem gátolja.

23. § Beszámitható javadalmazás:

a) a rendszeresitett fizetés, segélydij, bér és zsold;

b) a fizetés (bér vagy zsold) kiegészitő részét képező, a fizetés (bér vagy zsold) természetével biró, törvényen, illetményszabályzaton vagy állami költségvetésen alapuló s nem kizárólag a hivatalos működés tartamára engedélyezett pótlék (személyi pótlék, segélydijpótlék, korpótlék, jogi pótlék, képesitési pótlék, szaktanulmányi pótlék);

c) a m. kir. csendőrségnél rendszeresitett szolgálati pótdij.

A m. kir. csendőrségnél rendszeresitett havidij a rendszeresitett fizetéssel egyenlő.

Utoljára élvezett beszámitható javadalmazás alatt a fentiek szerint beszámitható azt a javadalmazást kell érteni, a melynek felvételére a tisztviselőnek, altisztnek vagy szolgának a tényleges szolgálatban utoljára igénye volt.

A konstantinápolyi konsuli főtörvényszéknél, valamint az egyiptomi vegyes biráskodás körében alkalmazott olyan magyar tisztviselőnél, altisztnél és szolgánál, a ki magyar állami szolgálatát az ellátási igény fenntartásának biztositása mellett a kormány beleegyezésével hagyta abba, beszámitható javadalmazásnak a fentiek szerint beszámitható azt a javadalmazást kell tekinteni, a melyre az illetőnek a tényleges szolgálat megszünésekor a magyar tisztviselői, altiszti vagy szolgai állása alapján igénye lenne, ha mindvégig magyar állami szolgálatban maradt volna.

24. § Beszámitható javadalmazásnak nem tekinthetők mindazok az illetmények, a melyek a 23. szakaszban nincsenek felsorolva, mint például: a tiszteletdijak, a működési, helyi, tiszti, családi vagy drágasági pótlékok, a lakáspénzek vagy a természetben élvezett lakásoknak értéke, a sebesülési pótdijak, a vitézségi arany- vagy ezüstéremmel járó pótdijak, a természetben kiszolgáltatott járandóságok, élelmezések és ellátások, a földek értéke, a fajárandóság, a sójárandóság, az utazási-, napidij-, lótartási-, szolgatartási-, világitási-, irodai-, egyenruha- és kenyérátalányok, a tandijak, a leczkepénzek, valamint általában mindazok az illetmények, a melyek csak bizonyos teljesitések fejében vagy csak időről-időre engedélyeztettek, továbbá a jutalmak, az osztalékok, a jutalékok, az eladási vagy beszerzési járulékok és más hasonló illetmények, végül olyan járandóságok, a melyeket a tisztviselő, altiszt vagy szolga nem az államkincstárból vagy nem a kormány kezelése alatt álló közalapokból vagy közalapitványokból élvez.

25. § Ugy az állandó, mint az egyszersmindenkorra szóló ellátásokat mindig egész koronákban kell megállapitani; a megállapitásnál az ötven fillérig terjedő részösszeget el kell hagyni, az ötven fillérnél nagyobb részösszeget ellenben egész koronának kell venni.

26. § Az alkalmazottaknál, ugy az állandó, mint az egyszersmindenkorra szóló ellátások folyositására az igény azzal a nappal áll be, a melylyel az alkalmazott a tényleges szolgálat köteléke alól felmentetett.

A 36. szakaszban emlitett esetben a tényleges szolgálatban ujból nem alkalmazott tisztviselőt, altisztet vagy szolgát megillető nyugdijnak folyósitására az igény a nyugdijat megállapitó ministeri (állami számvevőszéki elnöki) határozat keltének napjával áll be.

Özvegyeknél és árváknál az igény az ellátások folyositására a tisztviselő, altiszt vagy szolga halálának vagy holttá nyilvánitásának napjával, utószülött árváknál pedig az árva születésének napjával áll be.

Eltünt és fel nem található tisztviselő, altiszt vagy szolga nejénél és gyermekeinél az igény az ellátások folyósitására a tisztviselő, altiszt vagy szolga eltünésének napjával áll be.

Nőalkalmazottak árváinál az igény a nevelési járulék folyósitására, ha a gyermekek édes atyja a nőalkalmazottat túléli, az atya halálának vagy holttá nyilvánitásának napjával áll be abban az esetben, ha a gyermekek édes atyja nem teljesen vagyontalan és keresetképtelen; ha pedig a gyermekek édes atyja teljesen vagyontalan és keresetképtelen, az igény a nevelési járulék folyósitására a teljes vagyontalanságnak és keresetképtelenségnek bekövetkeztével áll be.

Szülőtlen vagy a szülőtlenekkel egyenlőknek tekintendő árváknál az igény a magasabb összegü nevelési járulék folyósitására teljes árvaságra jutásuk napjával, illetőleg azzal az időponttal áll be, a melytől kezdve az özvegyi nyugdijra egyébként igénynyel biró édes anyjuknak özvegyi nyugdija beszüntettetett. Ha özvegyi nyugdij egyáltalán folyóvá sem tétetett, valamint a szülőtlenekkel egyenlőknek tekintendő olyan árváknál, a kik a tisztviselőnek, altisztnek vagy szolgának jogérvényesen felbontott házasságából származnak, az igény a magasabb összegü nevelési járulék folyósitására az atya halálának napjával áll be.

Ha az atyátlan árvák részére, a 73. szakasz határozmányai értelmében korlátozott összegben megállapitott nevelési járulékot, illetőleg a szülőtlen vagy a szülőtlenekkel egyenlőknek tekintendő árvák részére a 67. szakasz alapján megállapitott nevelési járulékot azért kell felemelni, mert az árvák valamelyike a nevelési járulék élvezetéből kilépett, az igény a többi árvákat megillető magasabb összegü nevelési járulék folyósitására azzal a nappal áll be, a mely napon az illető árva a nevelési járulék élvezetéből kilépett.

27. § Az egyszersmindenkorra szóló ellátásokat egy összegben a megállapitás után azonnal, a 38. szakasz alapján járó lakbérnyugdijat az ellátás folyósitására való igény beálltának napját követő naptári évnegyed első hónapjának első napjától kezdve előzetes negyedévi, az egyéb állandó ellátásokat pedig az ellátás folyósitására való igény beálltának napját követő hó elsejétől kezdve előzetes havi részletekben kell folyósitani.

A lakbérnyugdijat annak a naptári évnegyednek a végével, az egyéb állandó ellátásokat pedig annak a hónapnak a végével kell beszüntetni, a melyben az ellátásra való igény a 44., 59. és 70. szakaszok értelmében megszünt.

28. § Az állandó ellátások élvezése a magyar szent korona országainak, továbbá a birodalmi tanácsban képviselt királyságoknak és országoknak, valamint Boszniának és Herczegovinának határain belül helyhez kötve nincsen; ezeknek az ellátásoknak másutt való élvezéséhez az illető ministernek (állami számvevőszék elnökének) külön engedélye szükséges, a mely engedélynek megtagadását nem kell indokolni.

Az engedélyt egyszerre legfeljebb három évre lehet megadni.

29. § Az állandó ellátások kifizetése az ahhoz való igény és a törvényszerü feltételek változatlan fennállásának igazolásához van kötve. Az igazolásnak a módját a ministerium rendeleti uton állapitja meg.

30. § A tényleges szolgálatban álló tisztviselők és rendszeres évi fizetést (évi bért, évi zsoldot) élvező altisztek és szolgák, tekintet nélkül alkalmaztatásuknak ideiglenes vagy végleges minőségére, a tényleges szolgálat tartama alatt, a 23. szakasz értelmében beszámitható javadalmazásuk után, nyugdijjárulékot kötelesek fizetni és pedig a tisztviselők egy és fél százalékot, az altisztek és szolgák egy százalékot.

Az illetményeknek szolgálati dijjal terhelt része után egy éven át nem kell nyugdijjárulékot fizetni.

A fizetéstelen vagy tiszteletbeli minőségben alkalmazott tisztviselők, altisztek és szolgák nyugdijjárulékot nem tartoznak fizetni.

A nyugdijjárulék fizetése szünetel az illetmények élvezete nélkül szabadságon töltött idő alatt, valamint a felfüggesztett állapotban töltött idő alatt abban az esetben, ha az állásától felfüggesztett tisztviselő, altiszt vagy szolga a felfüggesztett állapotban nem élvezte teljes illetményeit. Ez utóbbi esetben, ha a felfüggesztés tartama alatt visszatartott illetmények utólag kiutalványoztatnak, a megfelelő nyugdijjárulékot is meg kell utólag fizetni.

A nyugdijjárulékot a tényleges szolgálat köteléke alól való felmentésig kell fizetni. A harmincötödik szolgálati év eltelte után azonban nyugdijjárulékot csak az a tisztviselő, altiszt vagy szolga tartozik fizetni, a ki a beszámitható javadalmazással egyenlő összegü nyugdijra igényt adó szolgálati idejét már betöltötte.

A nyugdijjárulék havi részletekben hivatalból vonatik le, s a helyesen levont nyugdijjárulékot sem a tisztviselő, altiszt vagy szolga, sem özvegye vagy árvái részére visszatériteni nem lehet.

A nem rendszeres évi fizetés (évi bér, évi zsold) mellett alkalmazott altisztek és szolgák, valamint a napszámosok és a munkások a nyugdijjárulék fizetése alól mentesek.

A nyugdijjárulék a jövedelemadó alapjából levonandó.

A nyugdijjárulék czimén befolyó s a pénzügyminister által alapszerüleg kezelendő bevétel a jelen törvény határozmányai alá tartozó alkalmazottaknak megélhetését könnyitő, valamint gyermekeiknek nevelését előmozditó intézményeknek létesitésére, fejlesztésére és támogatására forditandó.

II. FEJEZET

Az alkalmazottak ellátására vonatkozó határozmányok

31. § Az 1., 2. és 3. szakaszokban megjelölt hivataloknál és állásokban, az ott meghatározott minőségben véglegesen alkalmazott tisztviselő, valamint az ugyanigy alkalmazott és rendszeres évi fizetést (évi bért, évi zsoldot) élvező altiszt és szolga, feltéve, hogy a jelen törvény alapján beszámitható szolgálati idejének kezdetekor negyvenedik életévét még nem töltötte be, - az alább megkivánt feltételek valamelyikének bekövetkezése esetén, - nyugdijra tarthat igényt akkor, ha legalább öt évi beszámitható szolgálati ideje van;

mig az ideiglenes minőségben alkalmazott, valamint az a tisztviselő altiszt és szolga, a ki a jelen törvény alapján beszámitható szolgálati idejének kezdetekor negyvenedik életévét már betöltötte, továbbá a rendszeres évi fizetés (évi bér, évi zsold) élvezetében nem állott altiszt és szolga egyáltalán, - az alább megkivánt feltételek valamelyikének bekövetkezése esetén, - csak akkor tarthat igényt nyugdijra, ha legalább tiz évi beszámitható szolgálati ideje van.

A törvény értelmében rendszeresitett álláson ideiglenes minőségben alkalmazott azt a tisztviselőt, altisztet és szolgát, a ki az ideiglenes alkalmazást közvetlenül megelőzőleg állami, vagy a 2. és 3. szakaszok szerint az államival egyenlőnek tekintendő, vagy a 16. szakaszban emlitett törvényhatósági szolgálatban végleges minőségben volt alkalmazva, a jelen törvény alapján járó összes ellátások szempontjából a végleges minőségben alkalmazottakkal egyenlőnek kell tekinteni.

A tisztviselőnek, altisztnek vagy szolgának kérelmére a nyugalomba helyezést el kell rendelni, ha az illető:

a) olyan testi vagy szellemi fogyatkozásban szenved, a mely őt szolgálatának további ellátására véglegesen vagy legalább huzamosabb ideig képtelenné teszi, vagy

b) a beszámitható javadalmazással egyenlő összegü nyugdijra igényt adó szolgálati idejét betöltötte, vagy

c) hatvanadik életévét betöltötte.

A tisztviselőnek, altisztnek vagy szolgának nyugalomba helyezését hivatalból is el lehet rendelni, ha reá nézve a fenti a) és b) pontokban megkivánt feltételek valamelyike bekövetkezett, vagy ha a tisztviselő, altiszt vagy szolga hatvanötödik életévét betöltötte, vagy ha a tisztviselő, altiszt vagy szolga betegség okából egyhuzamban több mint egy esztendő óta nem teljesitett tényleges szolgálatot. A tudományegyetemi vagy műegyetemi nyilvános rendes tanárnak nyugalombahelyezését hivatalból csak akkor lehet elrendelni, ha reá nézve a fenti a) pontban megkivánt feltétel bekövetkezett, vagy ha hetvenedik életévét betöltötte.

Az állandóan alkalmazott napszámos és munkás csak teljes szolgálatképtelenség esetén tarthat igényt nyugbérre és csak akkor, ha megszakitás nélkül egyhuzamban legalább tiz éven át volt alkalmazva.

Büntetésből senkit sem lehet nyugalomba helyezni.

32. § A testi vagy szellemi fogyatkozás által előidézett szolgálatképtelenséget vagy közhatósági orvosi bizonyitványnyal kell igazolni, vagy annak megállapitására az első foku fegyelmi hatóság illetékes, a melynek határozata ellen a tisztviselő, altiszt vagy szolga tizenöt napon belül fellebbezéssel élhet a ministerhez (állami számvevőszék elnökéhez).

A nyugalomba helyezés elrendelésére illetékes hatóságnak jogában áll az orvosi bizonyitványban foglaltak valóságáról orvosi felülvizsgálat utján meggyőződést szerezni.

A betegség okából tényleges szolgálatban nem töltött egy évnek megállapitásánál a közbeesőleg szabadságon töltött időt egyáltalán nem, a közbeesőleg tényleges szolgálatban töltött időt pedig csak akkor lehet a nem tényleges szolgálat megszakitásának tekinteni, ha ez a tényleges szolgálatban töltött idő az azt közvetlenül megelőzőleg nem tényleges szolgálatban töltött időnek felét eléri vagy meghaladja.

Az a körülmény, hogy a szolgálatképtelenséget öngyilkossági kisérlet folytán szerzett sérülés vagy betegség idézte elő, az ellátásra való igényekre befolyással nincsen.

A fegyelmi eljárás alá vont tisztviselőnek, altisztnek vagy szolgának nyugalomba helyezését, illetőleg végkielégittetését a fegyelmi eljárásnak jogerős határozattal történt befejezéséig függőben kell tartani.

33. § A tisztviselőnek, altisztnek és szolgának nyugalomba helyezése végleges, ha a nyugalomba helyezendő:

a) a beszámitható javadalmazással egyenlő összegü nyugdijra igényt adó szolgálati idejét betöltötte, vagy

b) hatvanadik életévét betöltötte;

minden más esetben a nyugalomba helyezés csak ideiglenesen történhetik.

Az ideiglenesen nyugalomba helyezett tisztviselő, altiszt vagy szolga köteles magát hivatalos felszólitásra bármikor közhatósági orvos által megvizsgáltatni, a mely vizsgálatnál arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ideiglenesen nyugalomba helyezett ez alatt az idő alatt mivel foglalkozott.

Ha e vizsgálat alkalmával kiderül, hogy az ideiglenesen nyugalomba helyezettnek szolgálatképessége helyreállott, őt a tényleges szolgálat kötelékébe vissza lehet venni, még pedig olyan vagy hasonló állásra, mint a milyent nyugalomba helyeztetése előtt betöltött.

Ha a tényleges szolgálat kötelékébe való visszalépésre irásban felhivott nyugdijas e felhivásnak a kitüzött záros határidő alatt elfogadható ok nélkül eleget nem tesz, nyugdiját azonnal be kell szüntetni s a nyugdijas nyugdijra való igényét saját személyére nézve végleg elveszti.

Az ideiglenesen nyugalomba helyezett azt a tisztviselőt, altisztet vagy szolgát, a ki az ideiglenes nyugalomba helyezéstől számitott öt éven belül sem a tényleges szolgálat kötelékébe vissza nem vétetett, sem a 34. szakasz alapján szolgálattételre ideiglenesen be nem rendeltetett, saját kérelmére véglegesen nyugalomba kell helyezni.

Az ideiglenesen nyugalomba helyezett tisztviselőt, altisztet vagy szolgát, a hatvanadik életév betöltésével, vagy annak az időnek az elteltével, a mely a nyugalomba helyezéskor beszámitott szolgálati időn felül még hiányzott ahhoz, hogy az illetőnek igénye legyen a beszámitható javadalmazással egyenlő összegü nyugdijra, véglegesen nyugalomba helyezettnek kell tekinteni.

A napszámosnak és a munkásnak nyugbérezése mindig véglegesen történik.

34. § Az ideiglenesen nyugalomba helyezett tisztviselőt, altisztet és szolgát, ha azt fontos szolgálati érdekek kivánják, testi és szellemi képességének, valamint tiszti minőségének megfelelő szolgálattételre ideiglenesen be lehet rendelni. A ki a szolgálattételre történt berendelésnek a kitüzött záros határidő alatt elfogadható ok nélkül eleget nem tesz, annak nyugdiját azonnal be kell szüntetni s a nyugdijas a nyugdijra való igényét saját személyére nézve végleg elveszti.

Az ideiglenes szolgálattételre berendelt nyugdijasnak, a berendelés tartamára, nyugdiján felül, igénye van - havi előzetes részletekben folyósitandó - olyan összegü átalányra, a mely nyugdiját kiegésziti arra az összegre, a melyre neki a nyugalomba helyezés időpontjában elfoglalt állása után, a berendelés időpontjában érvényben álló illetményrendszer alapján, fizetés és lakáspénz természetével biró illetmények fejében igénye lenne.

Az ideiglenes szolgálattételre berendelt nyugdijast a jelen törvény határozmányai szempontjából tényleges szolgálatban állónak kell tekinteni.

35. § Azt a tisztviselőt, altisztet és szolgát, a kit elmebetegség, elmegyengeség, siketnémaság vagy tékozlás miatt jogerősen gondnokság alá helyeztek, vagy a kinek kiskoruságát jogerősen meghosszabbitották, vagy a ki ellen a csődöt jogerősen megnyitották, - ha csak az ellene e miatt esetleg meginditott fegyelmi eljárás során nem itéltetik a szolgálat kötelékéből való elbocsátásra, - vagy azonnal, vagy az eset természetéhez képest legfeljebb egy évben megállapitandó határidő elteltével, szabályszerü elbánás alá kell vonni, feltéve, hogy a gondnokságot, a kiskoruság meghosszabbitását vagy a csődöt a megállapitott határidő alatt jogerősen meg nem szüntették.

Szabályszerü elbánás alá kell vonni továbbá a hivatalok vagy állások szervezése vagy azoknak megszüntetése miatt, vagy bármely más okból rendelkezési állapotba helyezett azt a tisztviselőt, altisztet és szolgát, a kit a rendelkezési állapotba való helyezéstől számitott egy éven belül megfelelő állásra elhelyezni nem lehetett.

Szabályszerü elbánás alá kell vonni végül azt a tisztviselőt, a ki hetvenedik életévét betöltötte, ha csak a ministertanács nem ad felhatalmazást arra, hogy az illető a tényleges szolgálat kötelékében továbbra is megtartassék. Ez a határozmány a 41. szakaszban felsoroltakra, valamint a főispánokra nem nyer alkalmazást.

Szabályszerü elbánás alatt a nyugalomba helyezést vagy végkielégitést, illetőleg ha a tisztviselő, altiszt vagy szolga sem állandó, sem egyszersmindenkorra szóló ellátásra igényt még nem szerzett, az állástól való felmentést kell érteni.

A jelen szakasz értelmében szabályszerü elbánás alá vont tisztviselő, altiszt vagy szolga részére a nyugdijat, illetőleg a végkielégitést - feltéve, hogy arra már igényt szerzett - akkor is meg kell állapitani, ha reá nézve a 31. szakasz a), b) és c) pontjaiban megkivánt feltételeknek még egyike sem állott be.

36. § Ha a tisztviselő, altiszt vagy szolga a tényleges szolgálat kötelékéből saját elhatározásából megválik a nélkül, hogy reá nézve az ellátás folyósitásának feltételei (31. szakasz a), b) vagy c) pont) már beállottak volna, részére - figyelmet érdemlő esetekben - a minister (állami számvevőszék elnöke), a pénzügyminister előzetes hozzájárulásával, ellátási igényének fenntartását biztosithatja.

A fenntartott ellátási igényt, ha a tisztviselőnek, altisztnek vagy szolgának tiz évi beszámitható szolgálati ideje még nem volt, - az egyéb törvényes feltételek fennforgása esetén is - csak akkor lehet érvényesiteni, ha az illető az 1., 2. és 3. szakaszokban megjelölt hivatalok és állások valamelyikére ujból alkalmaztatik és ha ujabbi alkalmazásában legalább egy évig tényleg szolgál.

Az a tisztviselő, altiszt és szolga, a kinek részére ellátási igényének fenntartása legalább tiz évi beszámitható szolgálati idő után biztosittatott, fenntartott ellátási igényét - az egyéb törvényes feltételek fennforgása esetén - akkor is érvényesitheti, ha az 1., 2. és 3. szakaszokban megjelölt hivatalok és állások valamelyikére ujból alkalmaztatván, ujabbi alkalmazásában egy évnél rövidebb időt töltött. Az ilyen tisztviselő, altiszt és szolga fenntartott ellátási igényét még akkor is érvényesitheti, ha ujból nem is alkalmazott, de közhatósági orvosi bizonyitványnyal igazolja, hogy tényleges szolgálat teljesitésére nem képes.

Az ellátási igény fenntartásának ujból alkalmazás esetén az a hatása, hogy az ellátási igény fenntartását megelőzőleg és az ujabb alkalmazásban tényleges szolgálatban töltött beszámitható idő együttesen számit. Ha pedig az ujból alkalmazás nem következett be, akkor a legalább tiz évi beszámitható szolgálati idővel biró tisztviselőnek, altisztnek és szolgának, valamint özvegyének és árváinak a jelen törvényben megállapitott ellátásokra van igényük, az ellátást azonban csak a minister (állami számvevőszék elnöke) állapithatja meg.

37. § A tisztviselőknek és a rendszeres évi fizetést (évi bért, évi zsoldot) élvező altiszteknek és szolgáknak nyugdiját a tényleges szolgálatban utoljára élvezett beszámitható javadalmazásnak alapul vétele mellett és pedig öt évi szolgálat után bezárólag a tizedik beszámitható szolgálati évig az emlitett javadalmazásnak 40 százalékával, a tizedik éven tul bezárólag a negyvenedik beszámitható szolgálati évig minden év után az emlitett javadalmazásnak további 2 százalékával kell megállapitani.

A rendszeres évi fizetés (évi bér, évi zsold) élvezetében nem állott altiszteknek és szolgáknak nyugdiját a tényleges szolgálatban utoljára élvezett beszámitható javadalmazásnak, vagyis a havi, heti vagy napi bér vagy zsold egy évre eső összegének alapul vétele mellett és pedig legalább tiz évi beszámitható szolgálat után az emlitett javadalmazásnak 40 százalékával, a tizedik éven tul bezárólag a negyvenedik beszámitható szolgálati évig minden év után az emlitett javadalmazásnak további 2 százalékával kell megállapitani.

A fentebb emlitett beszámitható javadalmazás összegénél magasabb nyugdijban a tisztviselőt, altisztet és szolgát akkor sem lehet részesiteni, ha beszámitható szolgálati ideje a negyven évet meg is haladja.

A nyugdij a tisztviselőknél évi 800 koronánál kevesebb és évi 16.000 koronánál több, a rendszeres évi fizetést (évi bért, évi zsoldot) élvező altiszteknél és szolgáknál évi 360 koronánál kevesebb és a rendszeres évi fizetés (évi bér, évi zsold) élvezetében nem állott altiszteknél és szolgáknál évi 300 koronánál kevesebb nem lehet.

38. § A nyugdijra igénynyel biró tisztviselőnek és rendszeres évi fizetést (évi bért, évi zsoldot) élvező altisztnek és szolgának a nyugdijon felül lakbérnyugdijra is van igénye.

A lakbérnyugdij a 37., illetőleg a 41. vagy 42. szakasz alapján megállapitott nyugdijnak alapul vétele mellett következőkép állapittatik meg:

ha a 37., illetőleg a 41. vagy 42. szakasz alapján megállapitott nyugdijnak összege: akkor a lakbérnyugdij évi
nem több mint évi 400 K, 120 K
évi 400 koronánál több, de nem több mint évi 600 K, 160 K,
évi 600 koronánál több, de nem több mint évi 800 K, 200 K,
évi 800 koronánál több, de nem több mint évi 1,000 K, 240 K,
évi 1,000 koronánál több, de nem több mint évi 1,200 K, 280 K,
évi 1,200 koronánál több, de nem több mint évi 1,400 K, 320 K,
évi 1,400 koronánál több, de nem több mint évi 1,600 K, 360 K,
évi 1,600 koronánál több, de nem több mint évi 1,800 K, 400 K,
évi 1,800 koronánál több, de nem több mint évi 2,000 K, 440 K,
évi 2,000 koronánál több, de nem több mint évi 2,200 K, 480 K,
évi 2,200 koronánál több, de nem több mint évi 2,400 K, 520 K,
évi 2,400 koronánál több, de nem több mint évi 2,600 K, 560 K,
évi 2,600 koronánál több, de nem több mint évi 2,800 K, 600 K,
évi 2,800 koronánál több, de nem több mint évi 3,000 K, 640 K,
évi 3,000 koronánál több, de nem több mint évi 3,400 K, 680 K,
évi 3,400 koronánál több, de nem több mint évi 3,800 K, 720 K,
évi 3,800 koronánál több, de nem több mint évi 4,200 K, 760 K,
évi 4,200 koronánál több, de nem több mint évi 4,600 K, 800 K,
évi 4,600 koronánál több, de nem több mint évi 5,000 K, 840 K,
évi 5,000 koronánál több, de nem több mint évi 5,400 K, 880 K,
évi 5,400 koronánál több, de nem több mint évi 5,800 K, 920 K,
évi 5,800 koronánál több, de nem több mint évi 6,200 K, 960 K,
évi 6,200 koronánál több, de nem több mint évi 6,600 K, 1,000 K,
évi 6,600 koronánál több, de nem több mint évi 7,000 K, 1,040 K,
évi 7,000 koronánál több, de nem több mint évi 8,000 K, 1,120 K,
évi 8,000 koronánál több, de nem több mint évi 9,000 K, 1,200 K,
évi 9,000 koronánál több, de nem több mint évi 10,000 K, 1,280 K,
évi 10,000 koronánál több, de nem több mint évi 11,000 K, 1,360 K,
évi 11,000 koronánál több, de nem több mint évi 12,000 K, 1,440 K,
évi 12,000 koronánál több, de nem több mint évi 13,000 K, 1,520 K,
évi 13,000 koronánál több..... 1,600 K,

Ha azonban a jelen törvény alapján járó nyugdij a lakbérnyugdijjal együtt, a tisztviselő, altiszt vagy szolga által a tényleges szolgálatban utoljára élvezett beszámitható javadalmazásnak és lakáspénznek együttes összegét meghaladná, a lakbérnyugdijat csak a nyugdij és a beszámitható javadalmazásnak és lakáspénznek együttes összege között mutatkozó különbözet összegével lehet megállapitani.

A lakbérnyugdij az 1909. évi X. törvénycikk értelmében jövedelemadó alá eső, szolgálati viszonyból származó, járandóságnak tekintendő.

A gyakornok lakbérnyugdijra igényt nem tarthat.

39. § Az állandóan alkalmazva volt napszámosok és munkások, valamint az ezekkel egy tekintet alá eső egyéb alkalmazottak nyugbére - a tényleges alkalmazásban élvezett járandóságokra való tekintet nélkül - legalább tiz évi megszakitás nélküli alkalmazás után évi 120 koronával, a megszakitás nélküli alkalmazásnak minden további éve után bezárólag az alkalmazás negyvenedik évéig további évi hat koronával, tehát negyven évet elérő vagy meghaladó megszakitás nélküli alkalmazás után évi 300 koronával állapittatik meg.

40. § Az az alkalmazott, a ki tényleges szolgálata alatt vagy azt megelőzőleg pótdij élvezetével egybekötött vitézségi arany- vagy ezüstéremmel tüntettetett ki, ennek a pótdijnak teljes élvezetében nyugdijaztatása vagy nyugbéreztetése, illetőleg végkielégittetése után is megmarad.

41. § A minister, az állami számvevőszék elnöke, az államtitkár, az állami számvevőszék alelnöke, Budapest székesfőváros főpolgármestere és a fiumei kormányzó, az ebben a minőségben utoljára élvezett beszámitható javadalmazásának alapul vétele mellett megállapitandó nyugdijra bir igénynyel akkor, ha összes beszámitható szolgálati ideje az öt évet eléri vagy meghaladja.

A jelen szakaszban felsoroltaknak azonban már akkor is van igényük nyugdijra, ha összes beszámitható szolgálati idejük öt évnél ugyan kevesebb, de a fent emlitett minőségekben együttvéve egyhuzamban legalább három évig szolgáltak. A nyugdijnak összege ebben az esetben a minister és az állami számvevőszék elnöke részére évi 8000 koronával, az államtitkár, az állami számvevőszék alelnöke, Budapest székesfőváros főpolgármestere és a fiumei kormányzó részére évi 4000 koronával állapittatik meg.

A jelen szakaszban felsoroltak nyugdijának megállapitására nem bir befolyással az a körülmény, hogy a jelen törvény alapján beszámitható szolgálati idejüknek kezdetekor negyvenedik életévüket már betöltötték.

A jelen szakaszban felsoroltakat saját kérelmükre nyugalomba kell helyezni, illetőleg - kivéve az állami számvevőszék elnökét és alelnökét, valamint azokat az államtitkárokat, a kik nem voltak ebben a minőségükben országgyülési képviselők - hivatalból nyugalomba lehet helyezni, tekintet nélkül arra, hogy beállott-e reájuk nézve a 31. szakasz a), b) és c) pontjaiban megkivánt feltételek valamelyike vagy sem.

A jelen szakaszban felsoroltaknak nyugalomba helyezése mindig véglegesen történik, minélfogva az ideiglenesen nyugalomba helyezettekre vonatkozó határozmányok reájuk nem terjednek ki.

42. § Azt a tisztviselőt, altisztet és szolgát, a ki a 31., illetőleg a 41. szakasz értelmében nyugdijra igényt adó legkisebb szolgálati idejét még nem töltötte be, a kinek teljes szolgálatképtelenségét azonban minden kétséget kizárólag a szolgálat teljesitése közben vagy a szolgálat teljesitéséből kifolyólag szenvedett baleset vagy más hirtelen, időbelileg pontosan meghatározható, viszonylagosan rövid időszakon belül beállott rendkivüli esemény idézte elő, olyannak lehet tekinteni, mint ha nyugdijra igényt adó legkisebb szolgálati idejét már betöltötte volna.

Azt a tisztviselőt, altisztet és szolgát pedig, a ki a 31., illetőleg a 41. szakasz értelmében nyugdijra igényt adó legkisebb szolgálati idejét már betöltötte, az első bekezdésben emlitett esetben a jelen törvény alapján őt egyébként megillető nyugdijnál magasabb összegü nyugdijban lehet részesiteni. Ilyen esetben az engedélyezendő nyugdij összegét a minister (állami számvevőszék elnöke) esetről-esetre határozza meg, ez az összeg azonban nem haladhatja meg a nyugdij megállapitásánál alapul szolgáló beszámitható javadalmazásnak összegét.

A fenti határozmányok az ideiglenes minőségben alkalmazott, valamint azokra a tisztviselőkre, altisztekre és szolgákra is kiterjednek, a kik a jelen törvény alapján beszámitható szolgálati idejüknek kezdetekor negyvenedik életévüket már betöltötték volt.

Az első bekezdésben emlitett esetben az évi segélydij élvezetében állott gyakornok részére is lehet - a segélydij 80 százalékát meg nem haladó - nyugdijat engedélyezni.

A m. kir. állami rendőrségnél, a m. kir. határrendőrségnél, a m. kir. pénzügyőrségnél, a m. kir. csendőrségnél, a birósági fogházaknál, az országos büntető intézeteknél, az állami erdészetnél és a kincstári fém- és sóbányászatnál alkalmazott - s szolgálatot fegyver alatt teljesitő - olyan rangosztályba nem sorozott havidijast, altisztet, szolgát vagy őrt, a ki minden kétséget kizárólag az ellenszegülőkkel folytatott harczban, vagy más a szolgálat teljesitése közben előállott viadalban, illetőleg szolgálat közben vagy a miatt ért orvtámadás folytán szerzett sérülése következtében vált mindennemü állami szolgálatra teljesen képtelenné, - szolgálati idejére, valamint arra való tekintet nélkül, hogy ideiglenes vagy végleges minőségben volt-e alkalmazva, - a nyugdij megállapitásánál alapul szolgáló beszámitható javadalmazásnak teljes összegével felérő nyugdijban kell részesiteni. Ezt a határozmányt a ministerium rendeleti uton kiterjesztheti az alkalmazottaknak más, de a felsoroltakéhoz hasonló szolgálatot teljesitő csoportjaira.

A fentebb emlitett összes kedvezményes nyugdijakat csak a pénzügyminister előzetes hozzájárulásával és csak olyan esetekben lehet engedélyezni, ha a szolgálatképtelenséget előidéző baleset, rendkivüli esemény vagy sérülés és a teljes szolgálatképtelenség megállapitása között három évnél hosszabb idő nem telt el.

Az összes fenti határozmányok a napszámosokra és a munkásokra nem terjednek ki.

A jelen törvény határozmányai alá tartozó összes állami alkalmazottak, a kiknek az 1907. évi XIX. törvénycikk értelmében baleset esetére kártalanitásra van igényük, üzemi, vagy az 1907. évi XIX. törvénycikk 9. szakaszában emlitett baleset esetén, ugy maguk, mint hozzátartozóik részére, az 1907. évi XIX. törvénycikk VII. fejezetében megállapitott kártalantitásnak megfelelő ellátásra tarthatnak igényt abban az esetben, ha az alkalmazott, illetőleg hozzátartozói részére a jelen törvény egyéb határozmányai alapján járó ellátás az emlitett kártalanitás összegét el nem érné. Ilyen esetekben a jelen törvény alapján járó ellátás és az 1907. évi XIX. törvénycikk VII. fejezetében megállapitott kártalanitás közötti különbözetet a nyugdijak cziménél üzemi balesetből kifolyó kártalanitás czimén kell elszámolni.

43. § Ugy az ideiglenesen, mint a véglegesen nyugalomba helyezett tisztviselő, altiszt vagy szolga kérelmére a minister (állami számvevőszék elnöke) megengedheti a nyugdijnak egy összegben való megváltását abban az esetben, ha a nyugdijas minden további igényéről lemond és ha korához és egészségi állapotához mért valószinü élettartamát közhatósági orvosi bizonyitványnyal igazolja.

A nyugdijnak megváltását olyan nyugdijas, a kinek neje van, csak nejének beleegyezésével, olyan nyugdijas pedig, a kinek a 68. szakaszban meghatározott életkort még el nem ért gyermeke van, csak a gyámhatóság jóváhagyásával kérheti.

A nyugdijnak megváltását a minister (állami számvevőszék elnöke) csak figyelmet érdemlő esetekben engedélyezheti s a megváltási összeget esetről-esetre határozza meg.

A megváltási összeget a nyugdijnak - vagy ha a tisztviselő, altiszt vagy szolga lakbérnyugdijat is élvez, a nyugdij és lakbérnyugdij együttes összegének - legfeljebb annyiszorosával lehet megállapitani, mint a hány évig a megváltást kérő nyugdijas a közhatósági orvosi bizonyitvány szerint még elélhet, azonban a megváltási összeg nem haladhatja meg a nyugdij megállapitásánál alapul szolgált beszámitható javadalmazás és az élvezett lakbérnyugdij együttes összegének kétszeresét.

A megváltott nyugdijat még akkor sem lehet ujból folyósitani, ha az illető hajlandó lenne a megváltási összeget visszatériteni.

A 7. szakasz alapján engedélyezett, továbbá a 45. szakasz alapján meghagyott vagy ujból engedélyezett nyugdij, valamint a napszámosnak és a munkásnak nyugbére megváltás tárgya nem lehet.

44. § A már folyósitott nyugdijat, lakbérnyugdijat és nyugbért be kell szüntetni a következő esetekben:

1. ha a nyugalomba helyezett magyar állampolgárságát elveszti;

2. ha a nyugalomba helyezett a ministernek (állami számvevőszék elnökének) előzetes engedélye nélkül idegen hatalom szolgálatába lép;

3. ha a nyugalomba helyezettet a biróság jogerős itélettel hivatalvesztésre itéli, vagy ha olyan büntetendő cselekmény miatt itéli el jogerősen szabadságvesztés-büntetésre, a melylyel a közhivatalnak vagy szolgálatnak elvesztése, mint törvény szerint következő hatály van egybekötve;

4. ha a nyugalomba helyezettet a biróság jogerős itélettel szabadságvesztés-büntetésre itéli a hivatalvesztésnek kimondása nélkül;

5. ha a nyugalomba helyezett a ministernek (állami számvevőszék elnökének) előzetes engedélye nélkül állandóan a magyar szent korona országainak, a birodalmi tanácsban képviselt királyságoknak és országoknak, illetőleg Boszniának és Herczegovinának határain kivül tartózkodik;

6. ha a nyugalomba helyezés után kiderül, hogy a nyugalomba helyezett még tényleges szolgálata alatt olyan cselekményt követett el, a mely alapul szolgálhatott volna arra, hogy a szolgálat kötelékéből elbocsáttassék. Ilyen esetekben a beszüntetést a fegyelmi hatóság a fegyelmi eljárás megfelelő alkalmazása mellett mondja ki, ezt az eljárást azonban nem lehet meginditani s a nyugellátását nem lehet beszüntetni akkor, ha a cselekmény elkövetése óta már három évnél hosszabb idő telt el;

7. ha a nyugalomba helyezés után már a nyugalomba helyezés időpontjában fennállott olyan körülmény derül ki, a melynek ismeretében nyugellátás nem lett volna megállapitható. Ilyen esetekben a beszüntetést a fegyelmi hatóság a fegyelmi eljárás megfelelő alkalmazása mellett mondja ki;

8. ha a nyugalomba helyezettre nézve a fegyelmi hatóság, a nyugalomba helyezés után elkövetett cselekmény miatt, jogerős határozattal nyugellátásának elvesztését mondja ki;

9. ha az ideiglenesen nyugalomba helyezett tisztviselő, altiszt vagy szolga, a kinek szolgálatképessége helyreállott, a tényleges szolgálat kötelékébe való visszalépésre szóló hivatalos felhivásnak a kitüzött záros határidő alatt elfogadható ok nélkül eleget nem tesz;

10. ha az ideiglenesen nyugalomba helyezett tisztviselő, altiszt vagy szolga a szolgálattételre a 34. szakasz alapján történt berendelésnek a kitüzött záros határidő alatt elfogadható ok nélkül eleget nem tesz;

11. ha a nyugalomba helyezett tisztviselő, altiszt vagy szolga nem napidijas vagy napibéres minőségben, a nyugalomba helyezett egyéb alkalmazott pedig bármilyen minőségben ujból állami, vagy a 2. és 3. szakaszok szerint az államival egyenlőnek tekintendő, vagy a 16. szakaszban emlitett törvényhatósági állandó tényleges szolgálatba lép;

12. ha a nyugalomba helyezett tisztviselő, altiszt vagy szolga nem napidijas vagy napibéres minőségben, a nyugalomba helyezett egyéb alkalmazott pedig bármilyen minőségben a 17. szakasz 1., 2., 3., 4. és 5. pontjai alatt felsorolt hatóságok, hivatalok, intézetek és állások valamelyikénél állandó tényleges szolgálatba lép;

13. ha a nyugalomba helyezett meghal.

A jelen szakasz 3., 6., 7., 8., 9., 10., 12. és 13. pontjaiban felsorolt esetekben, valamint a 11. pontban emlitett esetben akkor, ha nem tisztviselőről, altisztről vagy szolgáról van szó, a nyugellátást egész összegében és véglegesen kell beszüntetni. Az 1., 2. és 5. pontok alatt emlitett esetekben a nyugellátás csak időlegesen szüntetendő be s a nyugellátást ujból folyósitani lehet azt a hónapot követő hó elsejétől kezdve, a mely hónapban megszünt az az ok, a mely miatt a nyugellátás beszüntettetett; a multra nézve azonban a nyugellátást utólag sem lehet folyósitani. A 4. pont alatt emlitett esetben a nyugellátást csak a szabadságvesztés büntetés tartamára kell beszüntetni. A 11. pont alatt emlitett esetben akkor, ha tisztviselőről, altisztről vagy szolgáról van szó, a 46. szakasznak határozmányai nyernek alkalmazást.

Ha a nyugalomba helyezett tisztviselő az 1., 2. és 3. szakaszokban megjelölt hivataloknál, vagy a 16. szakaszban emlitett törvényhatósági szolgálatban, nem rendszeresitett állásra, dijazás mellett alkalmaztatik, nyugdijából az évi 4000 koronát meghaladó összegnek a felét, az alkalmazás hetedik hónapjától kezdve az alkalmazás tartamára be kell szüntetni; a lakbérnyugdij azonban érintetlen marad.

Ha a nyugalomba helyezett tisztviselő olyan nem állami s a jelen törvény 16., 17. és 18. szakaszaiban nem emlitett állandó alkalmazásba lép, a melynek illetményei részben vagy egészben az államkincstárt terhelik, a nyugdijat és lakbérnyugdijat az alkalmazás tartamára be kell szüntetni annak az összegnek az erejéit, a melylyel az államkincstár járul az illetőnek uj illetményeihez.

45. § A 44. szakasznak 3., 6., 7. és 8. pontjaiban emlitett esetekben - méltánylást érdemlő körülmények fennforgása esetén és ha azt a vagyoni viszonyok is indokolják - a minister (állami számvevőszék elnöke), - annak az első foku fegyelmi hatóságnak a javaslatára, a melynek illetékessége alá a tisztviselő, altiszt vagy szolga a tényleges szolgálatban utoljára tartozott s a pénzügyminister előzetes hozzájárulásával, - a beszüntetendő nyugdijat és lakbérnyugdijat részben vagy egészben meghagyhatja, illetőleg a már beszüntetett nyugdijat és lakbérnyugdijat a beszüntetés időpontjától vagy esetleg egy későbbi időponttól kezdve ujból engedélyezheti.

A 44. szakasz 3. pontjában emlitett esetben, ha a biróság itéletében szabadságvesztés büntetést is megállapit s ha a nyugdijas nőtlen és gyermektelen, vagy ha nejének és gyermekének a jelen törvény értelmében nincsen igénye állandó ellátásra, a minister (állami számvevőszék elnöke) által a fentiek szerint meghagyott vagy ujból engedélyezett nyugdijat és lakbérnyugdijat csak a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának befejezését követő hó elsejétől kezdve lehet folyósitani; ha azonban a nyugdijasnak állandó ellátásra igénynyel biró neje vagy gyermeke van, a meghagyott vagy ujból engedélyezett nyugdijat és lakbérnyugdijat a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának tartama alatt a nő vagy a gyermek, illetőleg annak gyámja vagy gondnoka kezeihez kell folyósitani.

A 44. szakasz 4. pontjában emlitett esetben - méltánylást érdemlő körülmények fennforgása esetén és ha azt a vagyoni viszonyok is indokolják - a minister (állami számvevőszék elnöke) a pénzügyminister előzetes hozzájárulásával, a nyugdijat és a lakbérnyugdijat a nyugdijasnak állandó ellátásra igénynyel biró neje vagy gyermeke részére, a szabadságvesztés-büntetés tartama alatt is meghagyhatja.

A jelen szakasz alapján meghagyott vagy ujból engedélyezett nyugdij és lakbérnyugdij megváltás tárgya nem lehet.

A jelen szakasznak határozmányai a napszámosnak és a munkásnak nyugbérére nem terjednek ki.

46. § Ha a nyugalomba helyezett tisztviselő, altiszt vagy szolga az állami, vagy a 2. és 3. szakaszok szerint az államival egyenlőnek tekintendő, vagy a 16. szakaszban emlitett törvényhatósági tényleges szolgálat kötelékébe olyan állásra vétetik vissza, a mely állással egybekötött összes állandó javadalmazása kisebb, mint a nyugalomba helyezés időpontjában élvezett összes állandó javadalmazása, a különbözetet, a mely azonban az élvezett nyugdijnak és lakbérnyugdijnak együttes összegét meg nem haladhatja, - nyugdij czimén, annak az ágazatnak a terhére, a melynek terhére azt eddig is élvezte - mindaddig megtartja, a mig az uj állással egybekötött összes állandó javadalmazása, a nyugalomba helyezés időpontjában élvezett összes állandó javadalmazásának összegét el nem éri.

Az igy meghagyott nyugdijat az állandó javadalmazásnak előmenetel folytán bekövetkezett emelkedése esetén a többlet erejéig be kell szüntetni.

A jelen szakasz határozmányai a nyugalomba helyezett s később az állami, vagy a 2. szakasz szerint az államival egyenlőnek tekintendő, vagy a 16. szakaszban emlitett törvényhatósági tényleges szolgálat kötelékébe ismét visszalépett ministerre, állami számvevőszék elnökére, államtitkárra, állami számvevőszék alelnökére, Budapest székesfőváros főpolgármesterére és fiumei kormányzóra nem terjednek ki, minélfogva a nevezetteknek nyugdiját és lakbérnyugdiját ujabb állami, vagy a 2. szakasz szerint az államival egyenlőnek tekintendő, vagy a 16. szakaszban emlitett törvényhatósági tényleges szolgálatba lépés esetén egész összegében be kell szüntetni.

47. § Ha a nyugalomba helyezett s később az állami, vagy a 2. és 3. szakaszok szerint az államival egyenlőnek tekintendő, vagy a 16. szakaszban emlitett törvényhatósági tényleges szolgálat kötelékébe ismét visszavett tisztviselőnek, altisztnek vagy szolgának az ujabb alkalmazás után őt megillető nyugdija a lakbérnyugdijjal együtt kisebb lenne a korábban már élvezett nyugdij és lakbérnyugdij együttes összegénél, ujabb nyugdijazás esetén a korábbi magasabb összegü nyugdijra és lakbérnyugdijra tarthat igényt.

A magasabb összegü nyugdij és lakbérnyugdij abban az esetben, ha az ujabbi alkalmazás a 16. szakaszban emlitett törvényhatósági alkalmazás volt, azt az ágazatot terheli, a melynek terhére azt a tisztviselő, altiszt vagy szolga korábban is élvezte, minden más esetben pedig azt az ágazatot, a melynél a tisztviselő, altiszt vagy szolga utoljára állott alkalmazásban.

48. § Az a tisztviselő, altiszt és szolga, a ki a 31. szakasz értelmében nyugdijra igényt adó legkisebb szolgálati idejét még nem töltötte be, s a kinek részére a 42. szakasz alapján sem engedélyeztetett nyugdij, végkielégitésre tarthat igényt akkor, ha reá nézve a 31. szakasz a) és c) pontjaiban megkivánt feltételek egyike beállott, vagy ha őt a 35. szakasz határozmányai alapján szabályszerü elbánás alá kell vonni.

A végkielégités nem történhetik büntetésből s azt a 31. szakasz a) és c) pontjaiban megkivánt feltételek valamelyikének bekövetkezése esetén a tisztviselőnek, altisztnek vagy szolgának kérelmére is el kell rendelni. A 31. szakasz negyedik bekezdésének, valamint a 32. szakasznak határozmányai a végkielégités megállapitásánál is megfelelő alkalmazást nyernek.

A végkielégités összegét a tényleges szolgálatban utoljára élvezett beszámitható javadalmazásnak alapul vétele mellett és pedig bezárólag öt beszámitható szolgálati évig az emlitett javadalmazásnak egy évi összegével, öt évnél több, de tiz évnél kevesebb beszámitható szolgálati idő esetén pedig az emlitett javadalmazásnak két évi összegével kell megállapitani.

Az a tisztviselő, altiszt és szolga, a ki a 31. szakasz értelmében nyugdijra igényt adó legkisebb szolgálati idejét már betöltötte, vagy a kinek részére a 42. szakasz alapján nyugdij engedélyeztetett, végkielégitésre igényt nem tarthat.

A 41. szakaszban felsoroltak, valamint általában az ideiglenes minőségben alkalmazott tisztviselők, altisztek és szolgák végkielégitésre igényt nem tarthatnak.

A napszámosnak és a munkásnak nincsen igénye végkielégitésre, a mennyiben tehát a jelen törvény értelmében nyugbérre igényt még nem szereztek, őket állásuktól minden ellátásra való igény nélkül kell felmenteni.

49. § Ha a beszámitható javadalmazásnak egy évi összegével végkielégitett tisztviselő, altiszt vagy szolga az 1., 2. és 3. szakaszokban megjelölt hivatalok vagy állások valamelyikére ujból alkalmaztatik és ha a tényleges szolgálat köteléke alól történt felmentés és az ujabbi alkalmazás között még nem telt el egy esztendő, a felvett végkielégitésnek annyi tizenkettedrészét tartozik visszatériteni, a hány teljes hónapi ujabb alkalmazásban töltött tényleges szolgálat erre az egy évre esik.

Ha pedig a beszámitható javadalmazásnak két évi összegével végkielégitett tisztviselő, altiszt vagy szolga alkalmaztatik ujból az 1., 2. és 3. szakaszokban megjelölt hivatalok vagy állások valamelyikére és ha a tényleges szolgálat köteléke alól történt felmentés és az ujabbi alkalmazás között még nem telt el két esztendő, a felvett végkielégitésnek annyi huszonnegyedrészét tartozik visszatériteni, a hány teljes hónapi ujabb alkalmazásban töltött tényleges szolgálat erre a két évre esik.

50. § Az állami szolgálatban alkalmazott nőket a saját személyükre vonatkozó ellátási igényeik szempontjából ugy a jogok, mint a kötelességek tekintetében a férfialkalmazottakkal egyenlőnek kell tekinteni.

A nőalkalmazott a saját alkalmaztatása után őt megillető nyugdijra, lakbérnyugdijra, nyugbérre vagy végkielégitésre abban az esetben is igényt tarthat, ha férje még életben van, vagy ha férje után ellátást élvez; a saját alkalmaztatása után járó nyugdijat, lakbérnyugdijat vagy nyugbért pedig akkor is megtartja, ha férje után csak később részesül ellátásban, vagy ha ujból férjhez megy.

III. FEJEZET

Az özvegyek és árvák ellátására vonatkozó határozmányok

51. § A 31. szakasz értelmében nyugdijra igényt adó szolgálati idő betöltése után a tényleges szolgálatban elhalt, nemkülönben a nyugdijazott állapotban elhalt tisztviselő, altiszt és szolga özvegyének igénye van özvegyi nyugdijra:

a) ha férjével a tényleges szolgálat ideje alatt, vagy azt megelőzőleg lépett házasságra,

b) ha a házasság megkötésekor a férj még nem volt ötvenhét éves,

c) ha a házasság a férj halálát legalább három hónappal megelőzőleg köttetett és

d) ha az özvegy a férj halálakor férjével együtt élt.

A b) és c) pontokban meghatározott feltételek igazolását csak a jelen törvény hatálybalépése után kötött házasságoknál lehet megkivánni, mig a jelen törvény hatálybalépése előtt kötött házasságok tekintetében az 1885. évi XI. törvénycikknek határozmányai irányadók.

A fentebb felsorolt feltételek alól a következő kivételek állapittatnak meg:

1. Az a nő, a ki nyugdijazott tisztviselőhöz, altiszthez vagy szolgához ment nőül, igényt tarthat özvegyi nyugdijra akkor, ha házasságuk által a tényleges szolgálat alatt született gyermek törvényesittetett, vagy pedig akkor, ha férje: a nyugalomba helyezés időpontjában még nem volt hatvan éves, a beszámitható javadalmazással egyenlő összegü nyugdijra igényt adó szolgálati idejét még nem töltötte be és a házasság megkötése után a tényleges szolgálatban ujból alkalmaztatván, legalább még három évig szolgált.

2. Az a nő, a ki tényleges szolgálatban álló, de ötvenhét évesnél idősebb tisztviselőhöz, altiszthez vagy szolgához ment nőül, igényt tarthat özvegyi nyugdijra akkor, ha házasságukból gyermek származott, vagy ha házasságuk által gyermekük törvényesittetett, vagy ha férje a házasság megkötése után legalább még három évig tényleg szolgált.

3. Az a nő, a kinek házassága a férj halálát három hónapnál rövidebb idővel megelőzőleg köttetett, igényt tarthat özvegyi nyugdijra akkor, ha házasságukból gyermek származott, vagy ha házasságuk által gyermekük törvényesittetett, vagy ha a férj halálát a házasság megkötése után keletkezett hevenybetegség okozta.

4. Az a nő, a ki férje halálakor férjével nem élt együtt, igényt tarthat özvegyi nyugdijra akkor, ha erkölcs tekintetében kifogás alá nem esik és ha hitelt érdemlőleg beigazolja, hogy a különélés nem az ő hibájából következett be.

5. Az a nő, a kinek a tisztviselővel, altiszttel vagy szolgával kötött házasságát a biróság jogerősen felbontotta, igényt tarthat özvegyi nyugdijra akkor: ha nem ment ujból férjhez, ha a házasság felbontását kimondó itéletből kétségtelenül kitünik, hogy a házasság kizárólag a férj hibájából bontatott fel és ha a férj tartásdij fizetésére volt kötelezve.

Az a körülmény, hogy a férj halála öngyilkosság következtében állott be, az özvegyi nyugdijra való igényre befolyással nincsen.

52. § A 6. szakaszban felsorolt eseteken kivül özvegyi nyugdijra igényt nem tarthat:

a) az a nő, a ki nem magyar állampolgár;

b) az a nő, a kit a biróság jogerős itélettel hivatalvesztésre itélt, vagy a kit a biróság olyan büntetendő cselekmény miatt itélt el jogerősen szabadságvesztés-büntetésre, a melylyel a közhivatalnak vagy szolgálatnak elvesztése, mint törvény szerint következő hatály van egybekötve;

c) az a nő, a kinek férjéről a nyugalomba helyezés után kiderült, hogy még tényleges szolgálata alatt olyan cselekményt követett el, a mely alapul szolgálhatott volna arra, hogy a szolgálat kötelékéből elbocsáttassék, s a kinek férje ennélfogva nyugdiját a 44. szakasz 6. pontja értelmében fegyelmi határozat alapján elvesztette;

d) a végkielégitett s ujabb állami vagy a 2. és 3. szakaszok szerint az államival egyenlőnek tekintendő alkalmazást nem nyert tisztviselőnek, altisztnek vagy szolgának özvegye még akkor sem, ha a férjnek beszámitható szolgálati ideje az öt évet meghaladta;

e) a nőalkalmazottnak özvegyen maradt férje;

f) a napszámosnak és a munkásnak özvegye.

Az 51. szakasz 5. pontjában emlitett esetben, ha a volt férj halálakor igényjogosult özvegyet nem hagyott hátra, a nőt a teljes összegü özvegyi nyugdij illeti meg; ha pedig a volt férj halálakor igényjogosult özvegyet is hagyott hátra, ez az özvegy és az 51. szakasz 5. pontjában emlitett nő vagy esetleg nők a törvényszerü özvegyi nyugdijban egyenlő mértékben osztoznak. Az 51. szakasz 5. pontjában emlitett nő részére megállapitandó özvegyi nyugdij azonban - tekintet nélkül arra, hogy maradt-e hátra igényjogosult özvegy vagy sem - nem haladhatja meg annak a tartásdijnak az összegét, a melynek fizetésére a volt férj volt kötelezve. Ha a tartásdijnak az összege kisebb, mint az özvegyi nyugdijnak az 51. szakasz 5. pontjában emlitett nőt megillető hányada, a különbözetet az igényjogosult özvegy részére kell kiadni.

Az a nő, a ki olyan tisztviselőhöz, altiszthez vagy szolgához ment nőül, a kinek korábbi házasságát a biróság jogerősen felbontotta, a teljes összegü özvegyi nyugdijra csak akkor tarthat igényt, ha férjének korábbi neje részére nem állapittatott meg az 51. szakasz 5. pontja alapján özvegyi nyugdij, vagy ha az e nő részére megállapitott özvegyi nyugdij bármely okból beszüntettetett.

53. § A tisztviselő, valamint a rendszeres évi fizetés (évi bér, évi zsold) élvezetében állott altiszt és szolga özvegyének nyugdija annak a beszámitható javadalmazásnak az alapul vétele mellett, a melyet a férj a tényleges szolgálatban utoljára élvezett, a következőkép állapittatik meg:

ha a beszámitható javadalmazás összege volt: akkor az özvegyi nyugdij évi
nem több mint évi 700 K, 360 K
évi 700 koronánál több, de nem több mint évi 1,000 K, 480 K
évi 1,000 koronánál több, de nem több mint évi 1,200 K, 600 K
évi 1,200 koronánál több, de nem több mint évi 1,400 K, 800 K
évi 1,400 koronánál több, de nem több mint évi 1,800 K, 1,000 K
évi 1,800 koronánál több, de nem több mint évi 2,400 K, 1,200 K
évi 2,400 koronánál több, de nem több mint évi 3,000 K, 1,400 K
évi 3,000 koronánál több, de nem több mint évi 3,600 K, 1,600 K
évi 3,600 koronánál több, de nem több mint évi 4,200 K, 1,800 K
évi 4,200 koronánál több, de nem több mint évi 4,800 K, 2,000 K
évi 4,800 koronánál több, de nem több mint évi 5,400 K, 2,200 K
évi 5,400 koronánál több, de nem több mint évi 6,000 K, 2,400 K
évi 6,000 koronánál több, de nem több mint évi 6,600 K, 2,600 K
évi 6,600 koronánál több, de nem több mint évi 7,200 K, 2,800 K
évi 7,200 koronánál több, de nem több mint évi 8,000 K, 3,000 K
évi 8,000 koronánál több, de nem több mint évi 8,800 K, 3,200 K
évi 8,800 koronánál több, de nem több mint évi 9,600 K, 3,400 K
évi 9,600 koronánál több, de nem több mint évi 10,400 K, 3,600 K
évi 10,400 koronánál több, de nem több mint évi 12,000 K, 4,200 K
évi 12,000 koronánál több, de nem több mint évi 14,000 K, 4,800 K
évi 14,000 koronánál több, de nem több mint évi 16,000 K, 5,400 K
évi 16,000 koronánál több..... 6,000 K

Abban az esetben, ha a fentiek szerint járó özvegyi nyugdij kevesebb lenne, mint annak az összegnek a fele, a mely a férjet nyugdij czimén megillette vagy megillette volna, az özvegy részére a különbözetet is ki kell utalványozni özvegyi nyugdij czimén, azonban ezt a különbözetet sem az 55. szakasz alapján engedélyezhető kedvezményes özvegyi nyugdijnak, sem a gyermekek nevelési járulékának megállapitásánál nem lehet figyelembe venni. Az özvegyi nyugdij ezzel a különbözettel együtt sem lehet több évi 8000 koronánál.

A rendszeres évi fizetés (évi bér, évi zsold) élvezetében nem állott altiszt és szolga özvegyének nyugdija annak a beszámitható javadalmazásnak egyharmad részével állapittatik meg, a melyet a férj a tényleges szolgálatban utoljára élvezett; az ekként megállapitott özvegyi nyugdij azonban évi 300 koronánál kevesebb nem lehet.

Abban az esetben, ha a férj, a házasság megkötésétől nyugalomba helyeztetéséig, illetőleg haláláig terjedő időben, a jelen törvény szerint beszámitható szolgálata után a tényleges szolgálatban utoljára élvezett beszámitható javadalmazásnál magasabb összegü beszámitható javadalmazást élvezett, az özvegyi nyugdij megállapitásánál ezt a magasabb összegü beszámitható javadalmazást kell alapul venni.

54. § A ministernek, az állami számvevőszék elnökének, az államtitkárnak, az állami számvevőszék alelnökének, Budapest székesfőváros főpolgármesterének és a fiumei kormányzónak özvegye részére az özvegyi nyugdijat az 53. szakasz határozmányai szerint kell megállapitani akkor, ha a férjnek összes beszámitható szolgálati ideje az öt évet eléri vagy meghaladja.

A jelen szakaszban felsoroltaknak özvegyei azonban, - az 51. szakasz a), b), c) és d), valamint 2., 3. és 4. pontjaiban meghatározott feltételek mellett, - már akkor is igényt tarthatnak özvegyi nyugdijra, ha a férjnek összes beszámitható szolgálati ideje öt évnél ugyan kevesebb, de a férj a fentemlitett minőségekben együttvéve egyhuzamban legalább három évig szolgált. Az özvegyi nyugdijnak összege ebben az esetben a ministernek és az állami számvevőszék elnökének özvegye részére évi 5000 koronával, az államtitkárnak, az állami számvevőszék alelnökének, Budapest székesfőváros főpolgármesterének és a fiumei kormányzónak özvegye részére évi 3000 koronával állapittatik meg.

55. § Özvegyi nyugdijat lehet engedélyezni a 31., illetőleg a 41. szakasz értelmében nyugdijra igényt adó legkisebb szolgálati idő betöltése előtt a tényleges szolgálatban elhalt tisztviselő, altiszt és szolga özvegye részére is abban az esetben, ha a férj életét minden kétséget kizárólag a szolgálat teljesitése közben vagy a szolgálat teljesitéséből kifolyólag szenvedett baleset vagy más hirtelen, időbelileg pontosan meghatározható, viszonylagosan rövid időszakon belül beállott rendkivüli esemény következtében vesztette el és ha az 51. szakasz a), b), c) és d) pontjaiban megkivánt feltételek megvannak.

Ez a határozmány az ideiglenes minőségben alkalmazott, valamint az olyan tisztviselők, altisztek és szolgák özvegyeire is kiterjed, a kik a jelen törvény alapján beszámitható szolgálati idejüknek kezdetekor negyvenedik életévüket már betöltötték volt.

Az első bekezdésben emlitett körülmények között életét vesztett tisztviselőnek, altisztnek és szolgának özvegyét, ha a férj a 31. szakasz értelmében nyugdijra igényt adó legkisebb szolgálati idejét már betöltöttel, az őt az 53. szakasz első bekezdése alapján egyébként megillető özvegyi nyugdijnak másfélszeres összegével megállapitandó özvegyi nyugdijban lehet részesiteni. Ilyen özvegy az 53. szakasz második bekezdése alapján járó különbözetre igényt nem tarthat s az özvegyi nyugdij évi 8000 koronát ebben az esetben sem haladhat meg.

Ha a m. kir. állami rendőrségnél, a m. kir. határrendőrségnél, a m. kir. pénzügyőrségnél, a m. kir. csendőrségnél, a birósági fogházaknál, az országos büntető intézeteknél, az állam erdészetnél és a kincstári fém- és sóbányászatnál alkalmazott - s szolgálatot fegyver alatt teljesitő - rangosztályba nem sorozott havidijas, altiszt, szolga vagy őr, valamint olyan egyéb alkalmazott, akire ezt a határozmányt a ministerium a 42. szakasz értelmében rendeleti uton kiterjesztette, minden kétséget kizárólag az ellenszegülőkkel folytatott harczban, vagy más a szolgálat teljesitése közben előállott viadalban, illetőleg szolgálat közben vagy a miatt ért orvtámadás folytán szerzett sérülése következtében vesztette életét, - a szolgálati időre, valamint arra való tekintet nélkül, hogy ideiglenesen vagy végleges minőségben volt-e alkalmazva - a hátrahagyott özvegy részére az elhalt férj által utoljára élvezett beszámitható javadalmazásnak teljes összegével felérő özvegyi nyugdijat lehet engedélyezni.

A jelen szakaszban emlitett kedvezményes özvegyi nyugdijakat csak a pénzügyminister előzetes hozzájárulásával és csak olyan esetekben lehet engedélyezni, ha a halált okozó baleset, rendkivüli esemény vagy sérülés és a férj halálának napja között egy évnél hosszabb idő nem telt el.

56. § Az özvegy az özvegyi nyugdijból és a gyermekek részére engedélyezett nevelési járulékból nemcsak saját gyermekeit, hanem férjének korábbi házasságából származott gyermekeit is köteles a 68. szakaszban meghatározott életkor eléréséig eltartani és neveltetni.

Ha az özvegy ennek a kötelességének eleget nem tesz, vagy ha a gyermekek bármely okból nem élnek az özvegygyel közös háztartásban, a gyámhatóság elrendelheti, hogy a gyermekek nevelési járuléka, sőt esetleg az özvegyi nyugdijnak egy része is - azonban legfeljebb egy harmada - a gyámhatóság által kirendelt gyám vagy gondnok kezeihez szolgáltattassék ki.

57. § Az özvegy kérelmére a minister (állami számvevőszék elnöke) megengedheti az özvegyi nyugdijnak egy összegben való megváltását abban az esetben, ha a férj halálának napjától számitva legalább egy év már eltelt, ha az özvegy minden további igényéről lemond és ha az özvegy közhatósági orvosi bizonyitványnyal igazolja, hogy korához és egészségi állapotához képest előreláthatólag legalább még két évig élhet.

Olyan özvegy, a kinek még nevelési járulék élvezetében álló vagy a 68. szakaszban meghatározott életkort még el nem ért gyermeke van, özvegyi nyugdijának megváltását csak a gyámhatóság jóváhagyásával kérheti.

Az özvegyi nyugdijnak megváltását a minister (állami számvevőszék elnöke) csak figyelmet érdemlő esetekben engedélyezheti s a megváltási összeget esetről-esetre határozza meg.

A megváltási összeg a megváltandó özvegyi nyugdijnak két évi összegénél nagyobb nem lehet.

A megváltott özvegyi nyugdijat még akkor sem lehet ujból folyósitani, ha az özvegy hajlandó lenne a megváltási összeget visszatériteni.

A 7. vagy a 60. szakasz alapján engedélyezett özvegyi nyugdij, az 51. szakasz 5. pontjában emlitett nő részére az 52. szakasz alapján megállapitott özvegyi nyugdij vagy résznyugdij, valamint a gyermekek nevelési járuléka megváltás tárgya nem lehet.

58. § Az ujból férjhez ment özvegy az ujból férjhezmenetel napjától számitott egy éven belül özvegyi nyugdijának megváltását kivánhatja. Ez a jog a 7. vagy a 60. szakasz alapján engedélyezett özvegyi nyugdijra, valamint az 51. szakasz 5. pontjában emlitett nő részére az 52. szakasz alapján megállapitott özvegyi nyugdijra vagy résznyugdijra is kiterjed.

Az ujból férjhezmenetel napjától számitott egy évi határidő eltelte után az özvegyi nyugdij megváltás tárgya többé nem lehet, hanem azt esetleges ujabbi özvegység esetére fenn kell tartani.

A megváltási összeget a megváltandó özvegyi nyugdijnak két évi összegével kell megállapitani.

A megváltott özvegyi nyugdijat ujabbi özvegység esetén még akkor sem lehet ujból folyósitani, ha az özvegy hajlandó lenne a megváltási összeget visszatériteni.

Ha az ujból férjhez ment özvegy, a kinek első férje után járó özvegyi nyugdijra fenntartatott, második férje után is özvegységre jut, vagy ha a második férjjel kötött házasságát a biróság jogerősen felbontotta vagy érvénytelennek nyilvánitotta, a fenntartott özvegyi nyugdijat, ha arra a törvényes feltételek még mindig megvannak, a második férj halálának napját, illetőleg a házasság felbontását vagy érvénytelenné nyilvánitását kimondó határozat jogerőre emelkedésének napját követő hó elsejétől kezdve kell folyósitani.

A jelen törvény határozmányai alá tartozó tisztviselőhöz, altiszthez vagy szolgához nőül ment s második férje után is már nyugdijra igényt szerzett olyan özvegy, a kinek első férje után járó özvegyi nyugdijra fenntartatott, ujabb özvegység esetén csak az egyik, még pedig a magasabb összegü özvegyi nyugdijra tarthat igényt.

59. § A már folyósitott özvegyi nyugdijat be kell szüntetni a következő esetekben:

1. ha az özvegy magyar állampolgárságát elveszti;

2. ha az özvegyet a biróság jogerős itélettel hivatalvesztésre itéli, vagy ha az özvegyet a biróság olyan büntetendő cselekmény miatt itéli el jogerősen szabadságvesztés-büntetésre, a melylyel a közhivatalnak vagy szolgálatnak elvesztése, mint törvény szerint következő hatály van egybekötve;

3. ha az özvegyet a biróság jogerős itélettel szabadságvesztés-büntetésre itéli a hivatalvesztés kimondása nélkül;

4. ha az özvegy a ministernek (állami számvevőszék elnökének) előzetes engedélye nélkül állandóan a magyar szent korona országainak, a birodalmi tanácsban képviselt királyságoknak és országoknak, illetőleg Boszniának és Herczegovinának határain kivül tartózkodik;

5. ha a férj halála után kiderül, hogy a férj még tényleges szolgálata alatt olyan cselekményt követett el, a mely alapul szolgálhatott volna arra, hogy a szolgálat kötelékéből elbocsáttassék. Ilyen esetekben az özvegyi nyugdij beszüntetését a fegyelmi hatóság a fegyelmi eljárás megfelelő alkalmazása mellett mondja ki, ezt az eljárást azonban nem lehet meginditani s az özvegyi nyugdijat nem lehet beszüntetni akkor, ha a cselekmény elkövetése óta három évnél, vagy a férj halála óta hat hónapnál hosszabb idő telt már el;

6. ha a férj a halálától számitott három éven belül már a férj halálának időpontjában fennállott olyan körülmény derül ki, a melynek ismeretében az özvegyi nyugdij nem lett volna megállapitható. Ilyen esetekben az özvegyi nyugdij beszüntetését a fegyelmi hatóság a fegyelmi eljárás megfelelő alkalmazása mellett mondja ki;

7. ha az özvegy közmegbotránkozást okozó erkölcstelen életet él;

8. ha az özvegy ujból férjhez megy;

9. ha az özvegy nyugdiját az 57. szakasz értelmében megváltja;

10. ha az özvegy meghal.

A jelen szakasz 2., 5., 6., 9. és 10. pontjaiban felsorolt esetekben az özvegyi nyugdijat véglegesen kell beszüntetni. Az 1., 4. és 7. pontok alatt emlitett esetekben az özvegyi nyugdij csak időlegesen szüntetendő be s az özvegyi nyugdijat ujból folyósitani lehet azt a hónapot követő hó elsejétől kezdve, a mely hónapban megszünt az az ok, a mely miatt az özvegyi nyugdij beszüntettetett; a multra nézve azonban az özvegyi nyugdijat utólag sem lehet folyósitani. A 3. pont alatt emlitett esetben az özvegyi nyugdijat csak a szabadságvesztés-büntetés tartamára kell beszüntetni. A 8. pont alatt emlitett esetben az 58. szakasznak határozmányai nyernek alkalmazást.

60. § Olyan özvegy részére, a ki az 52. szakasz b) vagy c) pontjában emlitett okból özvegyi nyugdijra igényt nem tarthat, vagy a kinek özvegyi nyugdija az 59. szakasz 5. vagy 6. pontjában emlitett okból beszüntettetett, - méltánylást érdemlő körülmények fennforgása esetén és ha azt a vagyoni viszonyok is indokolják - a minister (állami számvevőszék elnöke), annak az első foku fegyelmi hatóságnak a javaslatára, a melynek illetékessége alá az özvegynek férje a tényleges szolgálatban utoljára tartozott s a pénzügyminister előzetes hozzájárulásával, - ugyanolyan vagy esetleg kisebb összegü özvegyi nyugdijat engedélyezhet, mint a milyen özvegyi nyugdijat az özvegy tényleg élvezett, vagy mint a milyenre egyébként igénye lenne.

A jelen szakasz alapján engedélyezett özvegyi nyugdij az 57. szakaszban szabályozott megváltás tárgya nem lehet.

61. § A jelen törvény értelmében ellátásra jogositó alkalmazásban állott s a tényleges szolgálatban elhalt tisztviselőnek, altisztnek és szolgának olyan özvegye, a kinek özvegyi nyugdijra csak azért nincsen igénye, mert férje még nem töltötte be a 31., illetőleg a 41. szakasz értelmében nyugdijra igényt adó legkisebb szolgálati idejét, ha egyébként az 51. szakasz a), b), c), és d) pontjaiban megkivánt feltételeket beigazolja, a férj által a tényleges szolgálatban utoljára élvezett beszámitható javadalmazás egy évi összegének egy negyedével felérő végkielégitésre tarthat igényt.

Ugyanilyen összegü végkielégitésre tarthat igényt az 51. szakasz 1. és 2. pontjai alatt emlitett özvegy abban az esetben, ha özvegyi nyugdijra igénye még nincsen s ha egyébként az 51. szakasz c) és d) pontjaiban megkivánt feltételeket beigazolja.

Az ideiglenes minőségben alkalmazott tisztviselőnek, altisztnek és szolgának özvegye, valamint általában a nőalkalmazottnak özvegyen maradt férje végkielégitésre igényt nem tarthat.

62. § A 31. szakasz értelmében nyugdijra igényt adó szolgálati idő betöltése után a tényleges szolgálatban elhalt, nemkülönben a nyugdijazott állapotban elhalt tisztviselő, altiszt és szolga minden egyes törvényes, valamint utólagos házasság által vagy királyi kegyelem utján törvényesitett gyermekének, a 68. szakaszban meghatározott életkor eléréséig vagy korábban bekövetkezett ellátásáig, nevelési járulékra van igénye abban az esetben, ha a házasság, a melyből a gyermek származott, a tisztviselő, altiszt vagy szolga tényleges szolgálatának ideje alatt vagy azt megelőzőleg köttetett, illetőleg ha a törvényesités a tisztviselő, altiszt vagy szolga tényleges szolgálatának ideje alatt vagy azt megelőzőleg történt.

Nevelési járulékot lehet engedélyezni a 31., illetőleg a 41. szakasz értelmében nyugdijra igényt adó legkisebb szolgálati idő betöltése előtt a tényleges szolgálatban elhalt tisztviselő, altiszt és szolga törvényes, valamint utódlagos házasság által vagy királyi kegyelem utján törvényesitett gyermekének is abban az esetben, ha a tisztviselő, altiszt vagy szolga életét, minden kétséget kizárólag a szolgálat teljesitése közben vagy a szolgálat teljesitéséből kifolyólag szenvedett baleset vagy más hirtelen, időbelileg pontosan meghatározható, viszonylagosan rövid időszakon belül beállott rendkivüli esemény következtében vesztette el. Ez a határozmány az ideiglenes minőségben alkalmazott, valamint az olyan tisztviselők, altisztek és szolgák gyermekeire is kiterjed, a kik a jelen törvény alapján beszámitható szolgálati idejüknek kezdetekor negyvenedik életévüket már betöltötték volt.

A második bekezdésben emlitett esetben a nevelési járulékot csak a pénzügyminister előzetes hozzájárulásával és csak olyan esetekben lehet engedélyezni, ha a halált okozó baleset vagy rendkivüli esemény és a tisztviselő, altiszt vagy szolga halálának napja között egy évnél hosszabb idő nem telt el.

A tisztviselőnek, altisztnek és szolgának olyan gyermeke, a ki csak a nyugalomba helyezés után kötött házasság által, vagy királyi kegyelem utján csak a nyugalomba helyezés után törvényesittetett, igényt tarthat nevelési járulékra, de csak akkor, ha még a tényleges szolgálat alatt született; nevelési járulékra igényt tarthat továbbá a fentiek szerint törvényesitett olyan gyermek is, a ki a tisztviselőnek, altisztnek vagy szolgának nyugalomba helyezése után született, valamint általában a nyugalomba helyezés után kötött házasságból származó gyermek is akkor, ha a tisztviselő, altiszt vagy szolga: a nyugalomba helyezés időpontjában még nem volt hatvan éves, a beszámitható javadalmazással egyenlő összegü nyugdijra igényt adó szolgálati idejét még nem töltötte be és a házasság megkötése vagy gyermekének törvényesitése után a tényleges szolgálatban ujból alkalmaztatván, legalább még három évig szolgált.

Az a gyermek, a ki a tisztviselőnek, altisztnek vagy szolgának olyan házasságából származik, a melyet a biróság utóbb jogerősen felbontott vagy érvénytelennek nyilvánitott, nevelési járulékra igénynyel bir, tekintet nélkül arra, hogy édes anyjának van-e igénye özvegyi nyugdijra vagy sem.

Nevelési járulékra igénye van a tisztviselő, altiszt és szolga olyan gyermekének is, a ki a házasság megszünésének vagy érvénytelenné nyilvánitásának napjától számitott tiz hónapon belül születik.

A nőalkalmazottak gyermeke elhalt anyja után csak akkor tarthat igényt nevelési járulékra, ha édes atyja már meghalt vagy holttá nyilvánittatott, vagy teljesen vagyontalan és keresetképtelen.

A királyi kegyelem utján törvényesitett gyermeket a jelen törvény határozmányai szempontjából az anyával szemben is törvényesitett gyermeknek kell tekinteni.

Az a körülmény, hogy a tisztviselőnek, altisztnek vagy szolgának halála öngyilkosság következtében állott be, valamint az a körülmény, hogy a gyermek a tényleges szolgálat tartama alatt, vagy a tisztviselőnek, altisztnek vagy szolgának nyugalomba helyezése után született, a mennyiben a jelen szakasz határozmányaiból más nem következik, a nevelési járulékra való igényre befolyással nincsen.

63. § A 6. szakaszban felsorolt eseteken kivül nevelési járulékra igényt nem tarthat:

a) az a gyermek, a ki nem magyar állampolgár;

b) az a gyermek, a kit a biróság jogerős itélettel hivatalvesztésre itélt, vagy a kit a biróság olyan büntetendő cselekmény miatt itélt el jogerősen szabadságvesztés-büntetésre, a melylyel a közhivatalnak vagy szolgálatnak elvesztése, mint törvény szerint következő hatály van egybekötve;

c) a végkielégitett s ujabb állami vagy a 2. és 3. szakaszok szerint az államival egyenlőnek tekintendő alkalmazást nem nyert tisztviselőnek, altisztnek vagy szolgának gyermeke, még akkor sem, ha a végkielégitettnek beszámitható szolgálati ideje az öt évet meghaladta;

d) a napszámosnak és a munkásnak gyermeke.

Az 55. szakasz harmadik és negyedik bekezdéseiben emlitett alkalmazottak gyermekeinek nevelési járulékra mindaddig nincsen igényük a mig anyjuk az alkalmazott által utoljára élvezett beszámitható javadalmazásnak teljes összegével felérő özvegyi nyugdijat élvez.

A tisztviselő, altiszt és szolga által örökbefogadott gyermeknek nincsen igénye nevelési járulékra, viszont az a körülmény, hogy a tisztviselőnek, altisztnek vagy szolgának gyermekét harmadik személy örökbe fogadta, a nevelési járulékra való igényt nem szünteti meg.

64. § A tisztviselő minden egyes gyermekének nevelési járuléka annak az összegnek egy ötödével állapittatik meg, a melyet a gyermeknek édes vagy mostoha anyja az 53. szakasz első bekezdése alapján özvegyi nyugdij czimen élvez, illetőleg ha az anya özvegyi nyugdijat nem élvez, vagy ha az anya az 53. szakasz második bekezdése vagy az 55. szakasz harmadik bekezdése alapján nagyobb özvegyi nyugdijat élvez, annak az összegnek egy ötödével, a mely az anyát - a törvényes előfeltételek fennforgása esetén - az 53. szakasz első bekezdése alapján özvegyi nyugdij czimén megilletné.

Ha az özvegyi nyugdij az 52. szakasz értelmében több nő között oszlik meg, a nevelési járulék megállapitásánál az özvegyi nyugdijnak az 53. szakasz első bekezdése alapján járó egész összeget kell alapul venni.

A nőtisztviselő gyermekeit megillető nevelési járulékok megállapitásánál azt az összeget kell alapul venni, a mely az ugyanolyan összegü beszámitható javadalmazás élvezetében állott férfitisztviselőnek özvegyét az 53. szakasz első bekezdése alapján özvegyi nyugdij czimén megilleti.

65. § A rendszeres évi fizetés (évi bér, évi zsold) élvezetében állott altiszt és szolga minden egyes gyermekének nevelési járuléka évi 72 koronával, a rendszeres évi fizetés (évi bér, évi zsold) élvezetében nem állott altiszt és szolga minden egyes gyermekének nevelési járuléka pedig évi 60 koronával állapittatik meg.

66. § A ministernek, az állami számvevőszék elnökének, az államtitkárnak, az állami számvevőszék alelnökének, Budapest székesfőváros főpolgármesterének és a fiumei kormányzónak gyermekei részére a nevelési járulékot a 64. szakasz határozmányai szerint kell megállapitani akkor, ha atyjuknak összes beszámitható szolgálati ideje az öt évet eléri vagy meghaladja.

A jelen szakaszban felsoroltaknak gyermekei azonban, - a 62. szakaszban meghatározott feltételek mellett - már akkor is igényt tarthatnak nevelési járulékra, ha atyjuknak összes beszámitható szolgálati ideje öt évnél ugyan kevesebb, de atyjuk a fentemlitett minőségekben együttvéve egyhuzamban legalább három évig szolgált. A nevelési járulék összege ebben az esetben a ministernek és az állami számvevőszék elnökének gyermekei részére fejenkint évi 1000 koronával, az államtitkárnak, az állami számvevőszék alelnökének, Budapest székesfőváros főpolgármesterének és a fiumei kormányzónak gyermekei részére fejenkint évi 600 koronával állapittatik meg.

67. § Szülőtlen vagy a szülőtlenekkel egyenlőknek tekintendő árvák fejenkint a 64., 65. és 66. szakaszok szerint egy gyermeket megillető nevelési járuléknak másfélszeres összegére tarthatnak igényt abban az esetben, ha az ilyen árvák száma kettőnél több; ha pedig csak egy vagy két szülőtlen vagy a szülőtlenekkel egyenlőknek tekintendő árva marad hátra, azok fejenkint a 64., 65. és 66. szakaszok szerint egy gyermeket megillető nevelési járuléknak kétszeres összegére tarthatnak igényt.

A szülőtlen árvákkal egyenlőknek azokat az atyátlan árvákat kell tekinteni, a kiknek anyja - azt az okot kivéve, hogy férje a 31., illetőleg a 41. szakasz értelmében nyugdijra igényt adó legkisebb szolgálati idejét még nem töltötte be - özvegyi nyugdijra bármely okból igényt nem tarthat, vagy özvegyi nyugdiját bármely okból elvesztette vagy azt megváltotta.

A szülőtlen árvákkal egyenlőknek kell tekinteni továbbá a nőalkalmazottnak anyátlan árváit akkor, ha az árváknak édes atyja teljesen vagyontalan és keresetképtelen.

Ha nevelési járulék élvezetében álló atyátlan árvák időközben szülőtlen vagy a szülőtlenekkel egyenlőknek tekintendő árvákká lesznek, nevelési járulékukat az első bekezdés határozmányaihoz képest, az addig élvezett nevelési járuléknak másfélszeresére, illetőleg kétszeresére kell felemelni.

A szülőtlen árvákkal egyenlőknek tekintendő s a jelen szakasz értelmében a nevelési járuléknak másfélszeresét, illetőleg kétszeresét élvező árváknak nevelési járulékát ismét az egyszeres összegre kell leszállitani akkor, ha megszünik az az ok, a mely miatt az illető árvák szülőtlen árváknak voltak tekintendők.

A jelen szakasz értelmében a nevelési járuléknak másfélszeresét élvező árváknak nevelési járulékát a kétszeres összegre kell felemelni akkor, ha a szülőtlen vagy a szülőtlenekkel egyenlőknek tekintendő árvák száma kettőre leszáll.

Azok a szülőtlen árvák, a kiknek atyja is, anyja is a jelen törvény határozmányai alá tartozó tisztviselő, altiszt vagy szolga volt, abban az esetben, ha nevelési járulékra már mind a két szülő után igényük lenne, nevelési járulékra csak az egyik szülő után tarthatnak igényt, még pedig arra a nevelési járulékra, a mely reájuk nézve kedvezőbb.

68. § A nevelési járulék élvezete a tisztviselők gyermekeinél huszonnégy éves koruk betöltéséig vagy korábban bekövetkezett ellátásukig, az altisztek és szolgák gyermekeinél tizenhat éves koruk betöltéséig vagy korábban bekövetkezett ellátásukig tart.

Az altisztek és szolgák olyan gyermeke részére, a ki tanulmányait kiváló eredménynyel még tizenhatodik életévének betöltése után is folytatja, a minister (állami számvevőszék elnöke) a nevelési járulékot a tanulmányok befejezéseig, legfeljebb azonban a gyermek huszonnégy éves korának betöltéséig meghagyhatja, illetőleg ujból folyósithatja, sőt az emlitett esetben nevelési járulékot engedélyezhet olyan gyermek részére is, a ki tizenhatodik életévét az igényjogosult szülő halálakor már betöltötte volt.

Azt, hogy a fenti határozmány alapján minő tanulmányok folytatása esetén lehet a nevelési járulékot meghagyni, ujból folyósitani vagy engedélyezni, a ministerium rendeleti uton állapitja meg.

A nevelési járulékot a második bekezdésben emlitett esetekben nem havi előzetes, hanem a tanulmányoknak kiváló eredménynyel való folytatását igazoló bizonyitványok bemutatása után negyedévi, félévi vagy egész évi utólagos részletekben kell kifizetni.

69. § A nevelési járulékot atyátlan árváknál az anya kezeihez kell folyósitani abban az esetben, ha az anya özvegyi nyugdijat is élvez. Minden más esetben a nevelési járulékot a gyermekek gyámjának vagy gondnokának kezeihez kell folyósitani.

70. § A már folyósitott nevelési járulékot be kell szüntetni a következő esetekben:

1. ha az árva magyar állampolgárságát elveszti;

2. ha az árvát a biróság jogerős itélettel hivatalvesztésre itéli, vagy ha az árvát a biróság olyan büntetendő cselekmény miatt itéli el jogerősen szabadságvesztés-büntetésre, a melylyel a közhivatalnak vagy szolgálatnak elvesztése, mint törvény szerint következő hatály van egybekötve;

3. ha az árvát a biróság jogerős itélettel szabadságvesztés-büntetésre itéli a hivatalvesztés kimondása nélkül;

4. ha az árva a ministernek (állami számvevőszék elnökének) előzetes engedélye nélkül állandóan a magyar szent korona országainak, a birodalmi tanácsban képviselt királyságoknak és országoknak, illetőleg Boszniának és Herczegovinának határain kivül tartózkodik;

5. ha az árva a 68. szakaszban meghatározott életkort eléri;

6. ha az árvát a 68. szakaszban meghatározott életkor betöltése előtt nagykorusitják;

7. ha az árva olyan ellátásban részesül, a mely a 71. szakasz értelmében a nevelési járulék beszüntetését vonja maga után;

8. ha az árva közmegbotránkozást okozó erkölcstelen életet él;

9. ha a fiárva megnősül, vagy ha a leányárva férjhez megy;

10. ha az árva meghal.

A jelen szakasz 2., 5., 6., 9. és 10. pontjaiban felsorolt esetekben a nevelési járulékot véglegesen kell beszüntetni. Az 1., 4. és 8. pontok alatt emlitett esetekben a nevelési járulék csak időlegesen szüntetendő be s a nevelési járulékot ujból folyósitani lehet azt a hónapot követő hó elsejétől kezdve, a mely hónapban megszünt az az ok, a mely miatt a nevelési járulék beszüntettetett; a multra nézve azonban a nevelési járulékot utólag sem lehet folyósitani. A 3. pont alatt emlitett esetben a nevelési járulékot csak a szabadságvesztés büntetés tartamára kell beszüntetni. A 7. pont alatt emlitett esetben a 71. szakasznak határozmányai nyernek alkalmazást.

71. § Ugy az atyátlan vagy anyátlan, mint a szülőtlen árvát ellátottnak kell tekinteni a következő esetekben:

1. ha az árva a közszolgálat bármely ágában vagy a magánszolgálatban pénzbeli vagy természetbeni javadalmazással egybekötött alkalmazást nyer, de csak abban az esetben, ha ennek a pénzbeli javadalmazásnak az összege vagy a természetbeni javadalmazásnak az értéke az évi 600 koronát, illetőleg ha a nevelési járulék évi 600 koronánál nagyobb, a nevelési járuléknak az összegét eléri vagy meghaladja;

2. ha az árva kolostorba vagy zárdába ünnepélyes fogadalmat tett szerzetesül vagy ünnepélyes fogadalmat tett apáczául belép;

3. ha az árva nyilvános polgári tanintézetben, katonai tanintézetben, vagy bármilyen ellátási nevelőintézetben olyan ingyenes helyre helyeztetik el, a melynek értéke az 1. pontban emlitett összeget eléri vagy meghaladja;

4. ha az árva olyan alapitvány élvezetébe jut vagy olyan alapitványi helyre helyeztetik el, a melynek értéke az 1. pontban emlitett összeget eléri vagy meghaladja;

5. ha az árva olyan iskolai, vagy tanulmányi ösztöndij élvezetébe jut, a melynek összege az 1. pontban emlitett összeget eléri vagy meghaladja;

6. ha az árva kereskedelmi, ipari vagy más vállalatnál, illetőleg kereskedőnél, iparosnál vagy művésznél növendék, tanoncz vagy más minőségben alkalmazást nyer, de csak abban az esetben, ha az árvának összes fenntartási szükségleteit a munkaadó fedezi ellenszolgáltatás nélkül;

7. ha az árva önálló ipari vagy más foglalkoztatást folytat, de csak abban az esetben, ha az ebből a foglalkozásból eredő jövedelem az 1. pontban emlitett összeget eléri vagy meghaladja;

8. ha az árva a hadseregbe, a haditengerészethez vagy a honvédséghez, havidij vagy zsold élvezete mellett, tényleges szolgálatba belép, de csak abban az esetben, ha illetményeinek egy évre eső összege az 1. pontban emlitett összeget eléri vagy meghaladja.

Ha a 3. pont alatt emlitett ingyenes hely, a 4. pont alatt emlitett alapitvány vagy alapitványi hely, vagy az 5. pont alatt emlitett ösztöndij családi természetü, az ilyen ingyenes vagy alapitványi helyen történt elhelyezés, illetőleg az ilyen alapitványnak vagy ösztöndijnak élvezete akkor sem tekinthető ellátásnak, ha annak összege vagy értéke az 1. pontban emlitett összeget meg is haladja.

Az 1-8. pontok alatt emlitett valamely ellátás élvezetében álló árva részére nevelési járulékot nem lehet megállapitani, a már folyósitott nevelési járulékot pedig az 1., 3., 4., 5., 6., 7. és 8. pontok alatt emlitett esetekben időlegesen, a 2. pont alatt emlitett esetben pedig véglegesen be kell szüntetni.

Az időlegesen beszüntetett nevelési járulékot ujból folyósitani kell, ha az élvezett ellátás a tisztviselők árváinál, valamint az altisztek és szolgák olyan árváinál, a kik a 68. szakasz alapján tizenhatodik életévük betöltése után is részesülnek nevelési járulékban, a huszonnegyedik, egyéb árváknál a tizenhatodik életév betöltése előtt teljesen megszünik, vagy ha az élvezett ellátásnak összege vagy értéke az árva huszonnegyedik, illetőleg tizenhatodik életévének betöltése előtt az 1. pontban emlitett összegnél kisebb összegre száll alá; még pedig azt a hónapot követő hó elsejétől kezdve, a mely hónapban megszünt az az ok, a mely miatt a nevelési járulék beszüntettetett.

Azt a körülményt, hogy az árva az 1-8. pontok alatt emlitett valamely ellátásnak élvezetébe jutott, az köteles haladék nélkül a kifizető pénztárnak bejelenteni, a kinek kezeihez a nevelési járulékot a 69. szakasz értelmében folyósitani kell.

72. § A jelen törvény értelmében ellátásra jogositó alkalmazásban állott s a tényleges szolgálatban elhalt tisztviselőnek, altisztnek és szolgának szülőtlen vagy a szülőtlenekkel egyenlőknek tekintendő árvái, ha nevelési járulékra a 62. vagy 66. szakasz értelmében igényük még nincsen és ha a 68. szakaszban meghatározott életkort még nem érték el, együttesen az atyjuk, illetőleg anyjuk által a tényleges szolgálatban utoljára élvezett beszámitható javadalmazás egy évi összegének egy negyedével felérő végkielégitésre tarthatnak igényt, a mely végkielégitést a gyermekek gyámjának vagy gondnokának kezeihez kell folyósitani.

Azok a szülőtlen árvák, a kiknek atyja is, anyja is a jelen törvény határozmányai alá tartozó tisztviselő, altiszt vagy szolga volt, a jelen szakaszban megállapitott végkielégitésre mind a két szülő után igényt tarthatnak akkor, ha az árváknak még egyik szülő után sincsen igényük nevelési járulékra; ha pedig az árváknak az egyik szülő után már nevelési járulékra van igényük, de a másik után még nincsen, ez utóbbi szülő után járó végkielégitésüket folyósitani kell, tekintet nélkül arra, hogy a másik szülő után nevelési járulékban részesülnek.

Az ideiglenes minőségben alkalmazott tisztviselőnek, altisztnek és szolgának szülőtlen vagy a szülőtlenekkel egyenlőknek tekintendő árvái végkielégitésre igényt nem tarthatnak.

73. § A tényleges szolgálatban elhalt tisztviselőnek, altisztnek és szolgának özvegyét és gyermekeit megillető özvegyi nyugdijnak és nevelési járulékoknak összege együttvéve nem haladhatja meg az elhalt által a tényleges szolgálatban utoljára élvezett beszámitható javadalmazásnak az összegét.

A nyugdijazott állapotban elhalt tisztviselőnek, valamint a rendszeres évi fizetés (évi bér, évi zsold) élvezetében állott s nyugdijazott állapotban elhalt altisztnek és szolgának özvegyét és gyermekeit megillető özvegyi nyugdijnak és nevelési járulékoknak összege pedig együttvéve nem haladhatja meg az elhalt által élvezett nyugellátásnak az összegét. Nyugellátás alatt azt az összeget kell érteni, a melyet az elhalt nyugdij és lakbérnyugdij czimén együttvéve élvezett.

Ha a jelen törvény alapján járó özvegyi nyugdijnak és nevelési járulékoknak összege együttvéve meghaladná a tényleges szolgálatban elhalt által utoljára élvezett beszámitható javadalmazásnak, illetőleg a nyugdijazott állapotban elhalt által élvezett nyugellátásnak az összegét, akkor a gyermekek nevelési járulékát, az özvegyi nyugdij érintetlenül hagyása mellett, minden egyes gyermekre nézve azzal az összeggel kell megállapitani, a melyet az elhalt által utoljára élvezett beszámitható javadalmazás, illetőleg az elhalt által élvezett nyugellátás és az özvegyi nyugdij közötti különbözetnek a nevelési járulékra igénnyel biró gyermekek számával való elosztása eredményez.

Ha pedig a szülőtlen vagy a szülőtlenekkel egyenlőknek tekintendő árvákat a jelen törvény alapján megillető nevelési járulékoknak összege együttvéve meghaladná a tényleges szolgálatban elhalt által utoljára élvezett beszámitható javadalmazásnak az összegét, a nevelési járulékot minden egyes árvára nézve azzal az összeggel kell megállapitani, a melyet az elhalt által utoljára élvezett beszámitható javadalmazás összegének a nevelési járulékra igénynyel biró árvák számával való elosztása eredményez.

A harmadik és negyedik bekezdésekben emlitett esetekben, ha később a gyermekek valamelyike a nevelési járulék élvezetéből kilép, a többi gyermeknek nevelési járulékát megfelelően fel kell emelni mindaddig, a mig egy-egy gyermeknek nevelési járuléka a 64., 65., 66. vagy 67. szakasz szerint járó nevelési járulék összegét el nem éri.

Ha a jelen törvény alapján járó özvegyi nyugdij már a nevelési járulékok nélkül is meghaladná a nyugdijazott állapotban elhalt által élvezett nyugellátásnak az összegét, az özvegyi nyugdijat ennek a nyugellátásnak az összegével kell megállapitani; az özvegyi nyugdij azonban: a tisztviselők özvegyeinél évi 800 koronánál és a rendszeres évi fizetés (évi bér, évi zsold) élvezetében állott altisztek és szolgák özvegyeinél évi 360 koronánál kevesebb ilyen esetben sem lehet. A jelen bekezdésben emlitett esetben a gyermekeknek nevelési járulékra egyáltalán nincsen igényük.

A nyugdijazott állapotban elhalt tisztviselők, altisztek és szolgák után maradt szülőtlen vagy a szülőtlenekkel egyenlőknek tekintendő árvák nevelési járulékaira, valamint a rendszeres évi fizetés (évi bér, évi zsold) élvezetében nem állott s nyugdijazott állapotban elhalt altisztek és szolgák után maradt özvegyek nyugdijára és gyermekek nevelési járulékaira a jelen szakaszban foglalt korlátozó határozmányok nem nyernek alkalmazást.

Ha a tényleges szolgálatban elhalt tisztviselőnek, altisztnek vagy szolgának özvegyét és gyermekeit megillető özvegyi nyugdijnak és nevelési járulékoknak, illetőleg a szülőtlen vagy a szülőtlenekkel egyenlőknek tekintendő árvákat megillető nevelési járulékoknak összege együttvéve kevesebb, mint a tisztviselő, altiszt vagy szolga által a tényleges szolgálatban utoljára élvezett beszámitható javadalmazás, a tisztviselő, altiszt vagy szolga halálának napját követő három hónapra a két összeg közötti különbözetnek megfelelő havi részleteit is folyósitani kell az özvegy, illetőleg az árvák részére. Ez a különbözet az özvegyi nyugdijnak, illetőleg a nevelési járuléknak a természetével bir s azzal együtt az állami költségvetésben a nyugdijak fejezeténél számolandó el.

74. § Eltünt és fel nem található tisztviselő, altiszt vagy szolga neje és gyermekei részére, - ha egyébként a törvényes feltételek megvannak és ha az ellátás megállapitása a 6. szakasz szerint sem ütközik akadályba - az özvegyeket és árvákat a jelen törvény határozmányai alapján megillető végkielégitést, özvegyi nyugdijat és nevelési járulékot ideiglenesen addig kell utalványozni, a mig a férj, illetőleg atya elő nem kerül, vagy halála be nem bizonyul, vagy a mig őt a biróság holttá nem nyilvánitja, hacsak az ellátást a jelen törvény határozmányai szerint már korábban nem kell beszüntetni.

A jelen szakasz alapján járó állandó ellátás megváltás tárgya nem lehet.

A jelen szakasz alapján ideiglenesen utalványozott ellátás visszatéritését akkor sem lehet követelni, ha a férj vagy atya később elő is kerül.

75. § Az özvegyi nyugdijat, a nevelési járulékot, az özvegyeket és árvákat megillető végkielégitést, a 74. szakasz alapján utalványozható ellátásokat és a temetési járulékot csak az azok felvételére jogositottak kérelmére lehet megállapitani és folyósitani.

A kérelmet a 26. szakaszban meghatározott időponttól számitott egy éven belül kell előterjeszteni.

A később előterjesztett kérelmek alapján egyszersmindenkorra szóló ellátást egyáltalán nem lehet megállapitani, az állandó ellátást pedig csak a kérelem előterjesztésének napját követő hó elsejétől kezdve lehet folyósitani. Ez a határozmány nem nyer alkalmazást az árvákat megillető ellátások megállapitásánál abban az esetben, ha hitelt érdemlőleg beigazolható, hogy a kérelemnek elkésett előterjesztését a gyámnak vagy gondnoknak késedelmes kirendelése, illetőleg a gyámnak vagy gondnoknak mulasztása okozta.

76. § A tisztviselőnek, altisztnek és szolgának a 68. szakaszban meghatározott életkort már elért olyan atyátlan vagy szülőtlen gyermeke részére, a ki teljesen munka- és keresetképtelen s a mellett nyomorék vagy költséges ápolást igénylő beteg - és ha azt a vagyoni viszonyok is indokolják, - a minister (állami számvevőszék elnöke) a pénzügyminister előzetes hozzájárulásával, arra az időre, a mig a gyermekre nézve az emlitett feltételek fennállanak, életjáradékot engedélyezhet.

Az életjáradék összegét esetről-esetre kell megállapitani, de az nem haladhatja meg annak a nevelési járuléknak az összegét, a melyre a gyermeknek igénye lenne akkor, ha a 68. szakaszban meghatározott életkorát még nem töltötte volna be.

Az életjáradék megváltás tárgya nem lehet, s beszüntetésére nézve a jelen törvénynek a nevelési járulék beszüntetésére vonatkozó határozmányai irányadók.

Az életjáradék az 1909. évi X. törvénycikk értelmében jövedelemadó alá eső, szolgálati viszonyból származó járandóságnak tekintendő.

IV. FEJEZET

A temetési járulékra vonatkozó határozmányok.

77. § Minden - akár a tényleges szolgálatban, akár a nyugdijazott állapotban - elhalt tisztviselő, altiszt és szolga után temetési járulék jár azoknak, a kik az elhaltnak gyógykezeltetéséről és eltemettetéséről gondoskodtak, tekintet nélkül arra, hogy a tisztviselő, altiszt vagy szolga mennyi időt töltött az állami szolgálatban.

Ha az elhaltnak gyógykezeltetéséről és eltemettetéséről két vagy több személy gondoskodott, a temetési járulékot részükre a gyógykezeltetésre és eltemettetésre tényleg forditott költségek arányában megosztva kell folyósitani.

A napszámos és munkás után temetési járulék nem jár.

78. § A temetési járulék ugy a tényleges szolgálatban, mint a nyugdijazott állapotban elhalt tisztviselő és rendszeres évi fizetés (évi bér, évi zsold) élvezetében állott altiszt és szolga után a tényleges szolgálatban utoljára élvezett beszámitható javadalmazásnak alapul vétele mellett a következőkép állapittatik meg:

ha a beszámitható javadalmazás összege volt: akkor a temetési járulék
nem több mint évi 800 K, 200 K
évi 800 koronánál több, de nem több mint évi 1,200 K, 300 K
évi 1,200 koronánál több, de nem több mint évi 1,600 K, 400 K
évi 1,600 koronánál több, de nem több mint évi 2,000 K, 500 K
évi 2,000 koronánál több, de nem több mint évi 3,000 K, 600 K
évi 3,000 koronánál több, de nem több mint évi 4,000 K, 700 K
évi 4,000 koronánál több, de nem több mint évi 5,000 K, 800 K
évi 5,000 koronánál több, de nem több mint évi 6,000 K, 1,000 K
évi 6,000 koronánál több, de nem több mint évi 8,000 K, 1,200 K
évi 8,000 koronánál több, de nem több mint évi 12,000 K, 1,400 K
évi 12,000 koronánál több..... 1,600 K

A rendszeres évi fizetés (évi bér, évi zsold) élvezetében nem állott, akár a tényleges szolgálatban, akár a nyugdijazott állapotban elhalt altiszt és szolga után a temetési járulék, az élvezett javadalmazásra vagy nyugellátásra való tekintet nélkül, 200 koronával állapittatik meg.

Ha a tisztviselő, altiszt és szolga után állandó vagy egyszersmindenkorra szóló ellátásra igényjogosult özvegy vagy gyermek nem maradt hátra, vagy ha az elhalt tisztviselőnek, altisztnek vagy szolgának gyógykezeltetéséről és eltemettetéséről nem az elhaltnak ellátásra igényjogosult özvegye vagy gyermeke gondoskodott, az utalványozható temetési járulék a jelen szakaszban megállapitott kereteken belül sem haladhatja meg az elhaltnak gyógykezeltetésére és eltemettetésére tényleg forditott és részletes számlákkal igazolt költségeknek összegét.

V. FEJEZET

Átmeneti határozmányok

79. § A jelen törvény határozmányai alá tartozó s a tényleges szolgálat köteléke alól a jelen törvény hatálybalépését követő időpontban felmentett tisztviselőnek, altisztnek, szolgának, napszámosnak és munkásnak ellátásaira, továbbá a jelen törvény hatálybalépését követő időpontban akár a tényleges szolgálatban, akár a nyugdijazott állapotban elhalt tisztviselő, altiszt és szolga özvegyének és árváinak ellátásaira, valamint a jelen törvény hatálybalépését követő időpontban akár a tényleges szolgálatban, akár a nyugdijazott állapotban elhalt tisztviselő, altiszt és szolga után járó temetési járulékokra nézve kizárólag a jelen törvény határozmányai irányadók.

A jelen törvényben foglalt határozmányok - kivéve a 80. és 81. szakaszokban szabályozott eseteket - nem nyerhetnek alkalmazást a törvény hatálybalépése előtt nyugalomba helyezett vagy végkielégitett tisztviselőre, altisztre, szolgára, napszámosra és munkásra, valamint a törvény hatálybalépése előtt elhalt tisztviselőnek, altisztnek és szolgának özvegyére és árváira még akkor sem, ha a részükre megállapitott állandó ellátások folyósitásának kezdőidőpontja összeesnek a törvény hatálybalépésének időpontjával.

Azonban a nyugdijaknak és az özvegyi nyugdijaknak megváltása, a nevelési járulékok élvezésének időtartama, valamint a nyugdijaknak, özvegyi nyugdijaknak és nevelési járulékoknak beszüntetése tekintetében a jelen törvény határozmányait kell alkalmazni azokra az állandó ellátásokra is, a melyek a jelen törvény hatálybalépése előtt állapittattak meg.

Ha atyátlan árva, a kinek atyja még a jelen törvény hatálybalépése előtt halt el, e törvény hatálybalépését követő időpontban válik szülőtlen vagy a szülőtlenekkel egyenlőknek tekintendő árvává, a jelen törvény határozmányai szerint megállapitandó nevelési járulékra tarthat igényt s a nevelési járulék megállapitásánál az özvegyi nyugdijnak azt összegét kell alapul venni, a mely az árva anyját a jelen törvény 53. szakaszának első bekezdése szerint megillette volna. Ez a határozmány megfelelően alkalmazandó a nőalkalmazottnak olyan anyátlan árvájánál is, a kinek édes atyja a jelen törvény hatálybalépését követő időpontban válik teljesen vagyontalanná és keresetképtelenné.

80. § A jelen törvénynek a szolgálati idő számitására és az ellátások megállapitására vonatkozó határozmányai visszaható erővel birnak:

a) a tényleges szolgálat köteléke alól az 1912. évi január hó elsejétől a jelen törvény hatálybalépéséig terjedő időben felmentett s e törvény hatálybalépésének időpontjában még életben levő tisztviselőre, altisztre és szolgára, kivéve azokat, a kik az 1885. évi XI. törvénycikk alapján magasabb összegü ellátásban részesültek, mint a mennyire nekik a jelen törvény alapján igényük lenne;

b) az 1912. évi január hó elsejétől a jelen törvény hatálybalépéséig terjedő időben akár a tényleges szolgálatban, akár a nyugdijazott állapotban elhalt tisztviselőnek, altisztnek és szolgának olyan özvegyére és árváira, a kik a jelen törvény hatálybalépésének időpontjában még életben vannak.

A fentebb emlitett tisztviselők, altisztek és szolgák, valamint özvegyek és árvák részére már megállapitott ellátások helyesbitése iránt az eljárást hivatalból kell meginditani s az ellátásokat ugy kell ujból megállapitani, mint ha a jelen törvény az illetőkre nézve már 1912. évi január hó elsején lépett volna hatályba.

A jelen szakasz alapján ellátásban, illetőleg az eddigi törvényszerü ellátásnál nagyobb összegü ellátásban részesitett tisztviselő, altiszt, szolga, özvegy és árva részére a jelen törvény hatálybalépése előtt kegyelmi uton engedélyezett bármilyen ellátást, a jelen szakasz alapján megállapitandó ellátásba, illetőleg ellátási többletbe be kell számitani.

81. § Az 1912. évi január hó elseje előtt elhalt tisztviselők, altisztek és szolgák olyan özvegyeinek nyugdijai, a kik a jelen törvény hatálybalépésének időpontjában még életben vannak, a jelen törvény hatálybalépésének napjától kezdve husz százalékkal felemeltetnek.

A százalékos felemelés alapjául az özvegyi nyugdijnak csak az a része szolgálhat, a mely megfelel az 1885. évi XI. törvénycikk alapján járó törvényszerü özvegyi nyugdijnak, illetőleg az 1885. évi XI. törvénycikk hatálybalépése előtt özvegységre jutott özvegyeknél a korábban érvényben állott ellátási szabályzat alapján járó szabályszerü özvegyi nyugdijnak.

Mindazoknál az özvegyeknél, a kiknek özvegyi nyugdija - kellő időben előterjesztett kérelem folytán - a jelen szakasz alapján felemeltetik, az eddigi özvegyi nyugdijat a jelen törvény hatálybalépésének napját megelőző hó végével be kell szüntetni s a felemelt özvegyi nyugdijat a jelen törvény hatálybalépésének napjától kezdve egy összegben kell folyósitani.

A felemelt özvegyi nyugdij összegének megállapitásánál a tiz koronánál kisebb részösszeget tiz koronára kell kiegésziteni, azonban évi 5000 koronát a jelen szakasz alapján felemelt özvegyi nyugdij nem haladhat meg.

A jelen szakasz alapján járó felemelt özvegyi nyugdijat csak az özvegyi nyugdij felvételére jogositottnak kérelmére lehet megállapitani és folyósitani. A kérelmet a jelen törvény hatálybalépésétől számitott egy éven belül kell előterjeszteni. A később előterjesztett kérelmek alapján a felemelt özvegyi nyugdijat csak a kérelem előterjesztésének napját követő hó elsejétől kezdve lehet folyósitani.

Azok az özvegyek, a kik özvegyi nyugdijakon felül kegyelmi ellátásban is részesülnek, ennek a kegyelmi ellátásnak az élvezetében özvegyi nyugdijuknak a jelen szakasz alapján történt felemelése daczára is megmaradnak.

Az özvegyi nyugdijnak a jelen szakasz alapján történt felemelése a nevelési járulékokra kihatással nincsen.

82. § Az 1900. évi XVII. törvénycikk alapján állami állatorvosokká kinevezett volt rendezett tanácsu városi, községi és kör-állatorvosoknak az 1900. évi XVII. törvénycikk 34. szakaszában biztositott az az igényük, hogy rendezett tanácsu városi, községi és kör állatorvosi minőségben töltött szolgálati idejük az ellátások megállapitásánál beszámit, érintetlen marad.

83. § A jelen törvény hatálybalépésének időpontjában már alkalmazásban állott olyan tisztviselőnél, a ki a 11. szakasz második és harmadik bekezdéseiben emlitett főiskolai tanulmányait csak a jelen törvény értelmében beszámitható tényleges szolgálatba történt belépését követő időpontban fejezte be, a 11. szakasznak a szolgálati idő kedvezőbb számitására vonatkozó határozmányait - az alábbi megszoritással - alkalmazni kell abban az esetben, ha a szolgálati időnek az alábbiak szerint való számitása mellett az illető tisztviselőnek magasabb összegü nyugdijra lenne igénye, mint összes beszámitható szolgálati idejének egyszerüen való számitása mellett.

Ilyen tisztviselőnél csak a főiskolai tanulmányok befejezésének napjától kezdve töltött szolgálati időt lehet kedvezően számitani, a főiskolai tanulmányok befejezésének napjáig töltött szolgálati időt pedig teljesen figyelmen kivül kell hagyni.

A magyar kir. államrendőrségnél főiskolai képzettséghez kötött állások, a jelen törvény hatálybalépésének időpontjában már alkalmazásban állott tisztviselőnél az állami vagy a 2. § szerint az államival egyenlőnek tekintendő, vagy a 16. §-ban emlitett törvényhatósági szolgálatban töltött időnek minden teljes hét hónapját nyolcz hónapnak kell számitani.

Annál a tisztviselőnél, a ki a jelen törvény hatálybalépésének időpontjában dijnoki minőségben volt alkalmazva, a dijnoki minőségben töltött azt az időt is be lehet számitani a 14. szakasz határozmányai szerint, a mely alatt az illető az államkincstárból, illetőleg a kincstár vagy a kormány kezelése alatt álló közalapból, vagy törvényhatósági nyugdijalapból - a dijnoki alkalmazást megelőző alkalmazása után - évi 400 koronát meghaladó nyugellátást vagy kegyelmi ellátást élvezett, de csak akkor, ha a nyugellátás vagy kegyelmi ellátás évi 400 koronát meghaladó részének élvezéséről, a jelen törvény hatálybalépésének napjától számitott hat hónapon belül, hivatalos uton előterjesztett irásbeli nyilatkozatban lemondott.

84. § A jelen törvény hatálybalépésének időpontjában már alkalmazásban állott tisztviselőnél, altisztnél és szolgánál beszámitható javadalmazásnak kell tekinteni a fizetés, zsold vagy bér egy része gyanánt természetben kiszolgáltatott járandóságoknak (deputatumoknak) általános érvényü kormányrendelettel megállapitott általános és nem helyi értékét is, feltéve, hogy sem általános érvényü kormányrendelettel, sem az illető tisztviselőnek, altisztnek vagy szolgának kinevezési rendelvényében nem mondatott ki, hogy ezeket a természetben kiszolgáltatott járandóságokat nem lehet a nyugdijba beszámitani.

A földek értékét és a fajárandóságot azonban az ilyen tisztviselőnél, altisztnél és szolgánál sem lehet beszámitható javadalmazásnak tekinteni.

85. § Azok a tisztviselők és rendszeres évi fizetést (évi bért, évi zsoldot) élvező altisztek és szolgák, a kik a jelen törvény hatálybalépésének időpontjában már alkalmazásban állanak, a 30. szakaszban megállapitott nyugdijjárulékot a jelen törvény hatálybalépésének napjától kezdve kötelesek fizetni.

86. § Az eredetileg ideiglenesen nyugalomba helyezett azt a tisztviselőt, altisztet és szolgát, a ki a jelen törvény hatálybalépésekor hatvanadik életévét már betöltötte, vagy a kire nézve a jelen törvény hatálybalépésekor már eltelt az az idő, a mely a nyugalomba helyezésekor beszámitott szolgálati időn felül még hiányzott ahhoz, hogy az illetőnek igénye legyen a beszámitható javadalmazással egyenlő összegü nyugdijra, a jelen törvény hatálybalépésével véglegesen nyugalomba helyezettnek kell tekinteni.

87. § A 36. szakasznak az ellátási igény fenntartásának biztositására, valamint a fenntartott ellátási igénynek érvényesitésére vonatkozó határozmányai az olyan tisztviselőre, altisztre és szolgára is alkalmazást nyernek, a kinek részére ellátási igényének fenntartása még a jelen törvény hatálybalépése előtt biztosittatott s a ki fenntartott ellátási igényét a jelen törvény hatálybalépéséig nem érvényesitette.

88. § A jelen törvény határozmányai nem terjednek ki azokra a tanárokra és tanitókra, a kik a jelen törvény hatálybalépésének időpontjában olyan állásban vannak alkalmazva, a mely állás után az 1885. évi XI. törvénycikk 24. szakasza alapján igényt szereztek arra, hogy nyugdijuk a tizévet meghaladó szolgálat után évenkint a beszámitható javadalmazásnak három százalékával emelkedjék; kivéve azokat a tanárokat és tanitókat, a kik a jelen törvény hatálybalépésének napjától számitott hat hónapon belül a ministernek hivatalos uton előterjesztett irásbeli nyilatkozatban kijelentik, hogy ennek a törvénynek a határozmányai alá óhajtanának tartozni.

Az utóbb emlitett tanárokra és tanitókra a jelen törvénynek összes határozmányai kiterjednek, tehát a jelen törvény hatálybalépéséig eltöltött szolgálati időt is a jelen törvény határozmányai szerint kell számitani, mig azokra a tanárokra és tanitókra, a kik a fentebb emlitett záros határidőig nem nyilatkoztak, az 1885. évi XI. törvénycikknek összes határozmányai továbbra is érvényben maradnak.

A jelen szakaszban emlitett tanárok és tanitók özvegyeinek és árváinak ellátásait minden esetben a jelen törvény határozmányai szerint kell megállapitani.

89. § A 44. szakasz utolsóelőtti bekezdésében foglalt határozmány nem terjed ki a nyugalomba helyezett olyan tisztviselőre, a ki az 1., 2. és 3. szakaszokban megjelölt hivataloknál, vagy a 16. szakaszban emlitett törvényhatósági szolgálatban, nem rendszeresitett állásra, dijazás mellett még a jelen törvény hatálybalépése előtt alkalmaztatott.

90. § A 46. szakasz első és második bekezdéseinek határozmányai a jelen törvény hatálybalépése előtt nyugalomba helyezett tisztviselőre, altisztre és szolgára is kiterjednek abban az esetben, ha az illető az állami, vagy a 2. és 3. szakaszok szerint az államival egyenlőnek tekintendő, vagy a 16. szakaszban emlitett törvényhatósági tényleges szolgálat kötelékébe a jelen törvény hatálybalépését követő időpontban vétetik vissza.

A 46. szakasz utolsó bekezdésében foglalt határozmány a jelen törvény hatálybalépése előtt nyugalomba helyezett ministerre, állami számvevőszék elnökére, államtitkárra, állami számvevőszék alelnökére, Budapest székesfőváros főpolgármesterére és fiumei kormányzóra nem terjed ki akkor, ha az illető az állami, vagy a 2. szakasz szerint az államival egyenlőnek tekintendő tényleges szolgálat kötelékébe még a jelen törvény hatálybalépése előtt vétetett vissza.

91. § Az öt évet meghaladó beszámitható szolgálati idő alapján, a beszámitható javadalmazásnak két évi összegével még a jelen törvény hatálybalépése előtt végkielégitett tisztviselőnek, altisztnek vagy szolgának özvegye és gyermekei részére a jelen törvény hatálybalépése után már nem lehet özvegyi nyugdijat és nevelési járulékot megállapitani, azonban az ilyen özvegyek és gyermekek részére még a jelen törvény hatálybalépése előtt megállapitott özvegyi nyugdijakat és nevelési járulékokat érintetlenül kell hagyni.

VI. FEJEZET

A dijnokok, valamint azok özvegyeinek és árváinak ellátására vonatkozó határozmányok.

92. § A jelen törvény határozmányai - az alábbi eltérésekkel - kiterjednek az állami hivataloknál, intézeteknél és vállalatoknál alkalmazott azokra a dijnokokra, a kik magyar állampolgárok és a kik az 1897. évi XXIV. törvénycikk 2. szakaszában körülirt kedvezményekre igényt nyertek, valamint az ilyen dijnokoknak özvegyeire és árváira.

A jelen törvény 2. szakaszában fölsorolt hatóságoknál, hivataloknál és intézeteknél alkalmazott dijnokok, a mennyiben magyar állampolgárok és a mennyiben szolgálati kötelességeiknek egy éven át jól megfeleltek, a jelen törvény határozmányai szempontjából egy tekintet alá esnek az állami hivataloknál, intézeteknél és vállalatoknál alkalmazott dijnokokkal.

93. § A 92. szakasz alá eső dijnok, valamint annak özvegye és árvája ellátásra csak akkor tarthat igényt, ha a dijnoknak a következő szakaszok szerint beszámitható alkalmazása a tiz évet eléri vagy meghaladja.

Az a dijnok, a ki a 92. szakaszban megállapitott feltételeknek nem felel meg, valamint az ilyen dijnoknak özvegye és árvája ellátásra igényt egyáltalán nem tarthat.

94. § A 92. szakasz alá eső dijnok, valamint annak özvegye és árvája, a 6. szakaszban felsorolt eseteken kivül akkor sem tarthat igényt ellátásra, ha a dijnok:

a) dijnoki alkalmazásából, az érvényben álló törvények és szabályok értelmében, büntetésből szabályszerüen elbocsáttatott;

b) dijnoki alkalmazásából - a szolgálatképtelenség esetét kivéve - bármely okból saját kérelmére bocsáttatott el.

95. § Az a dijnok, a ki a dijnoki alkalmazás tartama alatt az államkincstárból, illetőleg a kincstár vagy a kormány kezelése alatt álló közalapból, vagy törvényhatósági nyugdijalapból - a dijnoki alkalmazást megelőző alkalmazása után - évi 400 koronát meghaladó nyugellátást vagy kegyelmi ellátást élvez, valamint az ilyen dijnoknak özvegye és árvája ellátásra igényt nem tarthat.

Jogában áll azonban a dijnoknak a dijnoki alkalmazás első hat hónapjában, hivatalos uton előterjesztett irásbeli nyilatkozatban, a nyugellátás vagy kegyelmi ellátás évi 400 koronát meghaladó részének élvezéséről lemondani, a mely esetben az ellátásnak ezt a részét a dijnoki alkalmazás hetedik hónapjától kezdve be kell szüntetni s akkor az igény a dijnoki alkalmazás után a jelen törvény alapján járó ellátásokra feléled.

Ha ilyen esetben a dijnoki alkalmazás megszünik, mielőtt a dijnok a dijnoki alkalmazás után ellátásra igényt szerzett volna, a lemondás hatályát veszti s a korábban élvezett nyugellátást vagy kegyelmi ellátást a dijnoki alkalmazás megszünését követő hó elsejétől kezdve ujból teljes összegében folyósitani kell, még pedig annak az ágazatnak a terhére, a melynek terhére azt a dijnok korábban is élvezte.

Ha pedig a dijnok, a ki a nyugellátás vagy kegyelmi ellátás évi 400 koronát meghaladó részének élvezéséről lemondott, már a dijnoki alkalmazás után is igényt szerzett ellátásra, részére ezt az ellátást csak akkor lehet megállapitani és folyósitani, ha korábban élvezett nyugellátásáról vagy kegyelmi ellátásáról véglegesen lemond, a mely esetben ugy saját maga, mint özvegye és árvája is kizárólag a jelen törvénynyel megállapitott ellátásokra tarthat igényt.

Az első bekezdésben emlitett nyugellátás vagy kegyelmi ellátás élvezetében állott dijnoknak özvegye és árvája a dijnoki alkalmazás után a jelen törvény alapján járó ellátásra - a jelen törvényben megkivánt egyéb feltételeknek fennforgása esetén is és tekintet nélkül arra, hogy a korábban élvezett nyugellátás vagy kegyelmi ellátás egy részének élvezéséről a dijnok lemondott-e vagy sem - csak akkor tarthat igényt, ha irásbeli nyilatkozatban lemond arról az ellátásról, a mely őt férjének, illetőleg atyjának korábbi alkalmazása után esetleg megilletné.

A jelen törvény hatálybalépésének időpontjában már alkalmazásban álló dijnok az első bekezdésben emlitett nyugellátás vagy kegyelmi ellátás évi 400 koronát meghaladó részének élvezéséről a jelen törvény hatálybalépésének napjától számitott hat hónapon belül mondhat le.

96. § Dijnoki alkalmazásban töltött beszámitható idő az az időtartam, a melyet a dijnok állami hivataloknál, intézeteknél és vállalatoknál, vagy a 2. szakaszban felsorolt hatóságoknál, hivataloknál és intézeteknél, az alkalmazás tényleges megkezdésének napjától kezdve megszakitás nélkül egyhuzamban dijnoki minőségben tényleges alkalmazásban annak a hónapnak a végéig töltött, a mely hónapban a dijnoki alkalmazás megszünt.

Ha nem bizonyitható, hogy a dijnok korábban lépett alkalmazásba, az alkalmazás tényleges megkezdésének napjául a fogadalom letételének napját kell tekinteni.

A dijnoki alkalmazásban töltött idő megállapitásánál, az első bekezdésben foglaltaknak megfelelően dijnoki minőségben töltött azt az időt is figyelembe kell venni, a mely alatt a dijnoknak a 92. szakasz értelmében még nem volt igénye ellátásra, feltéve azonban, hogy ez alatt az idő alatt is magyar állampolgár volt.

A jelen törvény határozmányai szempontjából a dijnoki alkalmazás minőségén nem változtat az a körülmény, ha a dijnok fizetéstelen vagy tiszteletbeli tisztviselővé kineveztetik, vagy ha valamely tisztviselői állásnak czimével és jellegével vagy csak czimével felruháztatik. Az ilyen dijnoknak, valamint özvegyének és árvájának ellátásai tekintetében is a jelen törvény VI. fejezetének határozmányai irányadók.

97. § A dijnoki alkalmazásban töltött azt az időt, a mely alatt a dijnok az államkincstárból, illetőleg a kincstár vagy a kormány kezelése alatt álló közalapból, vagy törvényhatósági nyugdijalapból - a dijnoki alkalmazást megelőző alkalmazása után - évi 400 koronát meghaladó nyugellátást vagy kegyelmi ellátást élvezett, nem lehet beszámitani; kivéve azt az esetet, ha a dijnok a nyugellátás vagy kegyelmi ellátás évi 400 koronát meghaladó részének élvezéséről lemondott, a mely esetben a dijnoki alkalmazásban töltött az a hat hónap is beszámit, a mely alatt évi 400 koronát meghaladó nyugellátást vagy kegyelmi ellátást élvezett.

A jelen törvény hatálybalépésének időpontjában már alkalmazásban álló olyan dijnoknál, a ki az államkincstárból, illetőleg a kincstár vagy a kormány kezelése alatt álló közalapból, vagy törvényhatósági nyugdijalapból élvezett nyugellátása vagy kegyelmi ellátása évi 400 koronát meghaladó részének élvezéséről a jelen törvény hatálybalépésének napjától számitott hat hónapon belül lemond, a jelen törvény hatálybalépését megelőzőleg dijnoki alkalmazásban töltött időt is be kell számitani, daczára annak, hogy ez alatt az idő alatt évi 400 koronát meghaladó nyugellátást vagy kegyelmi ellátást élvezett.

98. § A dijnoki alkalmazásból elbocsátott s később ismét alkalmazásba vett dijnoknak az elbocsátásig dijnoki alkalmazásban töltött idejét - feltéve, hogy a két alkalmazás között előállott megszakitás három évet meg nem halad - be kell számitani akkor, ha az elbocsátás a dijnoki létszám apasztása következtében hivatalból, de nem büntetésből történt és ha az ujabbi dijnoki alkalmazásban töltött idő legalább annyira terjed, mint az elbocsátásig dijnoki alkalmazásban töltött idő.

99. § A dijnoki alkalmazást megelőzőleg az 1., 2. és 3. szakaszokban megjelölt hivataloknál vagy a 16. szakaszban emlitett törvényhatóságoknál rendszeresitett tisztviselői, altiszti és szolgai minőségben tényleges szolgálatban töltött időt - feltéve, hogy az illető ez után az alkalmazása után sem állandó, sem egyszersmindenkorra szóló ellátásra igényt nem szerzett - a dijnoki alkalmazásban töltött időhöz hozzá kell számitani akkor, ha az átlépés az emlitett tényleges szolgálatból a dijnoki alkalmazásba közvetlenül történt, vagy ha az emlitett szolgálat és a dijnoki alkalmazás közé eső, de tényleges alkalmazásban nem töltött idő harmincz napot meg nem halad.

Ha a dijnok az első bekezdésben emlitett alkalmazása után már igényt szerzett akár állandó, akár egyszersmindenkorra szóló ellátásra, az emlitett alkalmazásban tényleges szolgálatban töltött időt - az átlépés tekintetében megkivánt feltételek fennforgása esetén - csak akkor lehet a dijnoki alkalmazásban töltött időhöz hozzászámitani, ha a dijnok a dijnoki alkalmazás első hónapjában, hivatalos uton előterjesztett irásbeli nyilatkozatban, erről az ellátásról véglegesen lemond.

A jelen törvény hatálybalépésének időpontjában már alkalmazásban álló olyan dijnoknál, a ki az első bekezdésben emlitett alkalmazása után akár állandó, akár egyszersmindenkorra szóló ellátásban részesült, az emlitett alkalmazásban tényleges szolgálatban töltött időt akkor sem lehet a dijnoki alkalmazásban töltött időhöz hozzászámitani, ha a dijnok hajlandó lenne az emlitett alkalmazás után élvezett állandó ellátásáról lemondani vagy a már felvett egyszersmindenkorra szóló ellátást visszatériteni.

100. § A dijnoki alkalmazást megelőzőleg a 17. szakasz 1., 2., 3., 4. és 5. pontjai, valamint a 18. szakasz 1., 2., 3. és 4. pontjai alatt felsorolt hatóságoknál, hivataloknál és intézeteknél, illetőleg állásban tényleges minőségben töltött mindazt a szolgálati időt, a mely az azokra nézve érvényben álló ellátási törvény vagy szabályzat szerint beszámitásra alkalmas, valamint az emlitett hatóságoknál, hivataloknál és intézeteknél dijnoki alkalmazásban töltött időt is - feltéve, hogy az illető ez után az alkalmazása után sem állandó, sem egyszersmindenkorra szóló ellátásra igényt nem szerzett - az állami hivataloknál, intézeteknél és vállalatoknál dijnoki alkalmazásban töltött időhöz hozzá kell számitani akkor, ha az átlépés az emlitett tényleges alkalmazásból az állami dijnoki alkalmazásba közvetlenül történt, vagy ha az emlitett alkalmazás és az állami dijnoki alkalmazás közé eső, de tényleges alkalmazásban nem töltött idő harmincz napot meg nem halad.

101. § A dijnoknak kérelmére a nyugalomba helyezést csak akkor lehet elrendelni, ha a dijnok olyan testi vagy szellemi fogyatkozásban szenved, a mely őt szolgálatának további ellátására véglegesen vagy legalább huzamosabb ideig képtelenné teszi.

A dijnoknak nyugalomba helyezését hivatalból el lehet rendelni, ha a dijnok:

a) olyan testi vagy szellemi fogyatkozásban szenved, a mely őt szolgálatának további ellátására véglegesen vagy legalább huzamosabb ideig képtelenné teszi, vagy

b) beszámitható alkalmazásának negyvenedik évét betöltötte, vagy

c) hatvanadik életévét betöltötte.

102. § A dijnoknak nyugalomba helyezése végleges, ha a nyugalomba helyezendő dijnok:

a) beszámitható alkalmazásának negyvenedik évét betöltötte, vagy

b) hatvanadik életévét betöltötte;

minden más esetben a nyugalomba helyezés csak ideiglenesen történhetik.

103. § A dijnoknak nyugdija - a tényleges alkalmazásban élvezett járandóságokra való tekintet nélkül - a következőkép állapittatik meg:

ha a beszámitható alkalmazás eléri vagy meghaladja a akkor a nyugdij évi
10 évet 500 K
11 évet 530 K
12 évet 560 K
13 évet 590 K
14 évet 620 K
15 évet 650 K
16 évet 680 K
17 évet 710 K
18 évet 740 K
19 évet 770 K
20 évet 800 K
21 évet 830 K
22 évet 860 K
23 évet 890 K
24 évet 920 K
25 évet 950 K
26 évet 980 K
27 évet 1.010 K
28 évet 1.040 K
29 évet 1.070 K
30 évet 1.100 K
31 évet 1.130 K
32 évet 1.160 K
33 évet 1.190 K
34 évet 1.220 K
35 évet 1.250 K
36 évet 1.280 K
37 évet 1.310 K
38 évet 1.340 K
39 évet 1.370 K
40 évet 1.400 K

104. § Olyan dijnok részére, a kinek dijnoki alkalmazása nem éri el a tiz évet, a kinek teljes szolgálatképtelenségét azonban minden kétséget kizárólag a szolgálat teljesitése közben vagy a szolgálat teljesitéséből kifolyólag szenvedett baleset vagy más hirtelen, időbelileg pontosan meghatározható, viszonylagosan rövid időszakon belül beállott rendkivüli esemény idézte elő, évi 500 K nyugdijat lehet engedélyezni.

Ez a határozmány az olyan dijnokra is kiterjed, a kinek a 92. szakasz értelmében még nincsen igénye ellátásra, de csak akkor, ha magyar állampolgár.

A jelen szakaszban emlitett nyugdijat csak a pénzügyminister előzetes hozzájárulásával és csak olyan esetben lehet engedélyezni, ha a szolgálatképtelenséget előidéző baleset vagy rendkivüli esemény és a teljes szolgálatképtelenség megállapitása között három évnél hosszabb idő nem telt el.

105. § A nyugalomba helyezett dijnok részére már folyósitott nyugdijat a 44. szakasz 3., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12. és 13. pontjai alatt felsorolt esetekben egész összegében és véglegesen kell beszüntetni.

A 44. szakasz 1., 2., 4. és 5. pontjai alatt, valamint a 44. szakasznak utolsó bekezdésében emlitett esetekben a 44. szakasznak második, illetőleg utolsó bekezdésében foglalt határozmányok nyernek alkalmazást.

106. § A dijnok végkielégitésre igényt egyáltalán nem tarthat.

107. § Ha az 1. és 2. szakaszokban emlitett tisztviselővé a jelen törvény hatálybalépése után kinevezett dijnok korábbi dijnoki alkalmazása után már a tisztviselői kinevezés időpontjában is magasabb összegü nyugdijra szerzett igényt, mint a milyen összegü ellátás őt a tisztviselői állása után - a dijnoki alkalmazásban töltött időnek a 14. szakaszban meghatározott beszámitása daczára - annak idején nyugdij és lakbérnyugdij czimén együttvéve megilletné, részére a korábbi dijnoki alkalmazás után járó nyugdijat kell megállapitani és folyósitani, még pedig annak az ágazatnak a terhére, a melynél legutoljára szolgált.

108. § A legalább tiz évi beszámitható alkalmazás után elhalt dijnok özvegyének nyugdija - tekintet nélkül a férj által a tényleges alkalmazásban élvezett járandóságokra vagy a férj által élvezett nyugdijra - évi 500 koronával állapittatik meg.

A legalább tiz évi beszámitható alkalmazás után elhalt dijnok minden egyes gyermekének nevelési járuléka évi 100 koronával állapittatik meg.

109. § A tiz évi beszámitható alkalmazás betöltése előtt elhalt dijnok özvegye részére évi 500 K özvegyi nyugdijat, gyermekei részére pedig fejenkint évi 100 K nevelési járulékot lehet engedélyezni abban az esetben, ha a dijnok életét minden kétséget kizárólag a szolgálat teljesitése közben vagy a szolgálat teljesitéséből kifolyólag szenvedett baleset vagy más hirtelen, időbelileg pontosan meghatározható, viszonylagosan rövid időszakon belül beállott rendkivüli esemény következtében vesztette el és ha az özvegyre nézve az 51. szakasz a), b), c) és d) pontjaiban, a gyermekekre nézve pedig a 62. szakaszban megkivánt feltételek megvannak.

Ez a határozmány az olyan dijnoknak özvegyére és gyermekeire is kiterjed, a kinek a 92. szakasz értelmében még nem volt igénye ellátásra, de csak akkor, ha a dijnok magyar állampolgár volt.

A jelen szakaszban emlitett özvegyi nyugdijat és nevelési járulékot csak a pénzügyminister előzetes hozzájárulásával és csak olyan esetben lehet engedélyezni, ha a halált okozó baleset vagy rendkivüli esemény és a dijnok halálának napja között egy évnél hosszabb idő nem telt el.

110. § A dijnoknak özvegye, valamint szülőtlen vagy a szülőtlenekkel egyenlőknek tekintendő árvái végkielégitésre igényt nem tarthatnak.

Olyan dijnoki özvegy, illetőleg olyan szülőtlen vagy a szülőtlenekkel egyenlőknek tekintendő dijnoki árvák részére azonban, a kiknek özvegyi nyugdijra, illetőleg nevelési járulékra csak azért nincsen igényük, mert a dijnoknak beszámitható alkalmazása még nem érte el a tiz évet, - méltánylást érdemlő körülmények fennforgása esetén és ha azt a vagyoni viszonyok is indokolják - a minister (állami számvevőség elnöke) a pénzügyminister előzetes hozzájárulásával 500 K végkielégitést engedélyezhet.

Ezt a végkielégitést a szülőtlen vagy a szülőtlenekkel egyenlőknek tekintendő dijnoki árvák együttesen kapják.

111. § A nevelési járulék élvezete a dijnok gyermekeinél tizenhat éves koruk betöltéséig vagy korábban bekövetkezett ellátásukig tart.

A dijnoknak olyan gyermekénél, a ki tanulmányait kiváló eredménynyel még tizenhatodik életévének betöltése után is folytatja, a 68. szakasz második, harmadik és negyedik bekezdéseinek határozmányai nyernek alkalmazást.

112. § Akár a tényleges alkalmazásban, akár a nyugdijazott állapotban elhalt dijnoknak özvegyét és gyermekeit megillető özvegyi nyugdijnak és nevelési járulékoknak összege együttvéve nem haladhat meg évi 1.200 koronát, a nyugdijazott állapotban elhalt dijnoknak özvegyét és gyermekeit megillető özvegyi nyugdijnak és nevelési járulékoknak összege együttvéve pedig az elhalt által élvezett dijnoki nyugdijnak az összegét sem.

Ha a jelen törvény alapján járó özvegyi nyugdijnak és nevelési járulékoknak összege együttvéve meghaladná az évi 1.200 koronát, vagy a nyugdijazott állapotban elhalt által élvezett s évi 1.200 koronánál kisebb dijnoki nyugdijnak az összegét, akkor a gyermekek nevelési járulékát, az özvegyi nyugdij érintetlenül hagyása mellett, minden egyes gyermekre nézve azzal az összeggel kell megállapitani, a melyet az évi 1.200 K, illetőleg az elhalt által élvezett dijnoki nyugdij és az özvegyi nyugdij közötti külömbözetnek a nevelési járulékra igénynyel biró gyermekek számával való elosztása eredményez.

Ha pedig a szülőtlen vagy a szülőtlenekkel egyenlőknek tekintendő árvákat a jelen törvény alapján megillető nevelési járulékoknak összege együttvéve meghaladná az évi 1.200 koronát, a nevelési járulékot minden egyes árvára nézve azzal az összeggel kell megállapitani, a melyet 1.200 koronának a nevelési járulékra igénynyel biró árvák számával való elosztása eredményez.

A második és harmadik bekezdésekben emlitett esetekben, ha később a gyermekek valamelyike a nevelési járulék élvezetéből kilép, a többi gyermeknek nevelési járulékát megfelelően fel kell emelni mindaddig, a mig egy-egy gyermeknek nevelési járuléka a 108. vagy 67. szakasz szerint járó nevelési járulék összegét el nem éri.

Az özvegyi nyugdijat akkor is évi 500 koronával kell megállapitani, ha az a nyugdijazott állapotban elhalt által élvezett dijnoki nyugdijnak az összegét meg is haladná. Ebben az esetben a gyermekeknek nevelési járulékra egyáltalán nincsen igényük.

113. § Minden, akár a tényleges alkalmazásban, akár a nyugdijazott állapotban elhalt dijnok után - feltéve, hogy a dijnok magyar állampolgár volt - temetési járulék jár azoknak, a kik az elhaltnak gyógykezeltetéséről és eltemettetéséről gondoskodtak, tekintet nélkül arra, hogy a dijnok mennyi ideig állott alkalmazásban és hogy a 92. szakasz értelmében volt-e már igénye ellátásra.

Temetési járulék jár az olyan dijnok után is, a ki a dijnoki alkalmazás tartama alatt az államkincstárból, illetőleg a kincstár vagy a kormány kezelése alatt álló közalapból, vagy törvényhatósági nyugdijalapból nyugellátást vagy kegyelmi ellátást élvezett, de csak abban az esetben, ha a hátra hagyottaknak egyéb temetési járulékra nincsen igényük.

A temetési járulék úgy a tényleges alkalmazásban, mint a nyugdijazott állapotban elhalt dijnok után - az élvezett járandóságokra vagy nyugdijra való tekintet nélkül - 200 koronával állapittatik meg.

114. § Az 1., 2., 3., 4., 5., 7., 9., 10. és 11. szakaszokban, a 15. szakasz f) pontjában, a 17., 18., 19., 23., 24., 30. és 31. szakaszokban, a 33. szakasz első bekezdésében, a 34., 35., 36., 37., 38., 39. és 41. szakaszokban, a 42. szakaszban - kivéve annak utolsó bekezdését -, a 43., 45., 46., 47., 48., 49., 53., 54., 55., 57., 60. és 61. szakaszokban, a 62. szakasz második és harmadik bekezdéseiben, a 64., 65. és 66. szakaszokban, a 68. szakasz első bekezdésében, a 72. és 73. szakaszokban, a 77. szakasz első bekezdésében, a 78. szakasz első és második bekezdéseiben, a 80., 81. és 82. szakaszokban, a 83. szakasz első, második és harmadik bekezdéseiben, valamint a 84., 85., 87., 88., 89., 90., 91., 123., 124., 125., 126. és 127. szakaszokban foglalt határozmányok a dijnokokra, valamint azok özvegyeire és árváira nem terjednek ki.

A jelen szakasz első bekezdésében fel nem sorolt szakaszoknak, illetőleg szakaszrészeknek határozmányait - a mennyiben azok a jelen fejezetben foglalt határozmányokkal ellentétben nem állanak - a dijnokok, valamint azok özvegyeinek és árváinak ellátásai tekintetében megfelelően alkalmazni kell.

VII. FEJEZET

Záró határozmányok

115. § Ha az alkalmazottnak, illetőleg a tisztviselő, dijnok, altiszt és szolga özvegyének vagy gyermekének a jelen törvény alapján járó ellátása tévedésből alacsonyabb összeggel állapittatott meg, mint a mennyi neki a jelen törvény szerint járna, az ellátásra igényjogosultnak ez iránt benyujtandó bélyegmentes kérvénye alapján részére a különbözetet meg kell tériteni annyiban, a mennyiben a tévesen megállapitott ellátása esedékessé válta s a kérvény benyujtása között három évnél hosszabb idő nem telt el.

Ha az alkalmazottnak, illetőleg a tisztviselő, dijnok, altiszt és szolga özvegyének vagy gyermekének a jelen törvény alapján járó ellátása tévedésből magasabb összeggel állapittatott meg, mint a mennyi neki a jelen törvény szerint járna, a téves megállapitást, a mint arról az illetékes hatóság tudomást szerez, azonnal helyesbiteni kell, de az államkincstár a jóhiszemüleg felvett többlet megtéritését a multra nézve nem követelheti.

116. § Arra nézve, hogy a jelen törvény alapján járó ellátások mennyiben vehetők végrehajtás alá, a végrehajtási eljárás szabályai irányadók. A mennyiben e szabályok szerint a jelen törvény alapján járó ellátások végrehajtás alá vehetők, ezek az ellátások átruházás és önkéntes elzálogositás tárgyai is lehetnek.

Végrehajtás szempontjából a lakbérnyugdij a lakáspénzzel, a nyugdijmegváltás a végkielégitéssel és a 76. szakasz alapján engedélyezett életjáradék a nevelési járulékkal esik egy tekintet alá.

A temetési járulékot csak az elhalt alkalmazottnak gyógykezelési és temetési költségei fejében lehet végrehajtás alá venni, és pedig az összeg egyharmadának erejéig a gyógykezelési és kétharmadának erejéig a temetési költségek fejében.

Az alkalmazottnak tényleges szolgálatából eredő állami követeléseket az alkalmazottnak járó ellátásokra is lehet érvényesiteni. Az államot ezekre a követelésekre nézve - a mennyiben azok az alkalmazottnak járó ellátás folyósitásának időpontjában közigazgatási vagy birói uton már meg voltak állapitva - más követelésekkel szemben kielégitési elsőbbség illeti meg. A fizetési előlegből származó követelésekre nézve azonban az államot ez a kielégitési elsőbbség nem illeti meg az olyan követelésekkel szemben, a melyeknek biztositására a hitelező a fizetési előleg kiutalványozása előtt szerzett zálogjogot.

Az özvegyek és árvák részére megállapitott özvegyi nyugdijakra, nyugdijmegváltásokra, nevelési járulékokra, végkielégitésekre és életjáradékokra ilyen állami követeléseket nem lehet érvényesiteni.

117. § A jelen törvény alapján járó állandó ellátást, ha az több mint egy év óta nem vétetett fel, időlegesen be kell szüntetni s azt csak az igényjogosultnak kérelme alapján, az illető minister (állami számvevőszék elnökének) engedélyével lehet ujból folyósitani.

A több mint három év óta fel nem vett állandó ellátást, valamint a folyósitásról szóló értesités kézbesitésétől számitott egy év alatt fel nem vett egyszersmindenkorra szóló ellátást véglegesen be kell szüntetni s azt sem a multra, sem a jövőre nézve ujból folyósitani nem lehet. Ez a határozmány a 44., 59., 70. és 105. szakaszok értelmében időlegesen beszüntetett állandó ellátásokra is vonatkozik.

118. § A 115., 116. és 117. szakaszokban foglalt határozmányok a jelen törvény hatálybalépése előtt megállapitott ellátásokra is kiterjednek.

119. § A nyugalomba helyezett s elmebetegség miatt állami gyógyintézetben, országos kórházban, közkórházban vagy nyilvános jellegü kórházban ápolt tisztviselő, dijnok, altiszt és szolga ápolási költségeinek fedezésére, - abban az esetben, ha az ilyen tisztviselőnek, dijnoknak, altisztnek vagy szolgának neje vagy gyermeke van - a nyugdij és lakbérnyugdij együttes összegéből csak annyit lehet visszatartani, a mennyivel az meghaladja azt az összeget, a mely a tisztviselő, dijnok, altiszt vagy szolga halála esetén özvegyét és gyermekeit özvegyi nyugdij és nevelési járulék fejében együttvéve megilletné.

A fentiek szerint vissza nem tartható összeget, valamint abban az esetben, ha az ápolási költség a nyugdij és lakbérnyugdij együttes összegéből a fentiek szerint visszatartható összegnél kevesebb lenne, a fennmaradó többletet is a tisztviselő, dijnok, altiszt vagy szolga nejének, vagy gyermeke gyámjának vagy gondnokának kezeihez kell kiszolgáltatni.

120. § Azokra a kérdésekre nézve, a melyek az ellátásra igényjogosultakat a jelen törvény alapján megillető ellátásokra való igényből erednek, valamint az ebből az igényből folyólag az államkincstárral szemben támasztott követelésekre nézve, továbbá azokra a kérdésekre nézve, a melyek a tisztviselő, altiszt vagy szolga által fizetendő nyugdijjárulék megállapitására vonatkoznak, a határozat hozatalára - minden más eljárás kizárásával - az ellátás megállapitására hivatott közigazgatási hatóság s végső fokban a minister (állami számvevőszék elnöke) illetékes.

A minister (állami számvevőszék elnöke) határozata ellen, kivéve az alább felsoroltakat, a közigazgatási biróság előtti eljárásnak van helye.

Nincsen helye a közigazgatási biróság előtti eljárásnak sem a kérelemnek helyt adó, sem a kérelmet megtagadó határozat ellen a következő esetekben:

a) a minister (állami számvevőszék elnöke) által az elsőfoku fegyelmi hatóság javaslatára a 7., 45. és 60. szakaszok alapján engedélyezhető ellátások engedélyezésének kérdésében;

b) a 42. szakasznak első négy bekezdése, az 55. szakasz, a 62. szakasznak második és harmadik bekezdései, valamint a 104. és 109. szakaszok alapján engedélyezhető kedvezményes nyugdijak, özvegyi nyugdijak és nevelési járulékok engedélyezésének kérdésében;

c) a tizenhatodik életévét betöltött gyermek részére a 68. vagy a 111. szakasz alapján meghagyható, ujból folyósitható vagy engedélyezhető nevelési járulék meghagyásának, ujból folyósitásának vagy engedélyezésének kérdésében;

d) a 76. szakasz alapján engedélyezhető életjáradék engedélyezésének kérdésében;

e) a nyugdij kegyelem utján való felemelésének, a megszakitás miatt be nem számitható szolgálati időnek kegyelem utján való beszámitásának, vagy ellátásoknak kegyelem utján való engedélyezésének kérdésében;

f) a jelen törvény alapján járó ellátások végrehajtás alá vételének, valamint állami követeléseknek a jelen törvény alapján járó ellátásokra történt érvényesitésének kérdésében;

g) abban a kérdésben, hogy beállottak-e már vagy megszüntek-e már a nyugalomba helyezésnek, a végkielégitésnek vagy a szabályszerü elbánás alá vonásnak a 31. szakasz harmadik és negyedik bekezdéseiben, a 32. szakasz első bekezdésében, illetőleg a 35. vagy a 101. szakaszban meghatározott előfeltételei vagy sem.

121. § A jelen törvény határozmányaitól eltérő, vagy nem szorosan véve azon alapuló nyugdijak és kegydijak, valamint nevelési járulékok és végkielégitések csakis a ministertanács hozzájárulásával és az illető minister felelősségére kegyelmi uton engedélyezhetők.

A kegyelmi uton kivételesen engedélyezhető ellátásoknál azonban csakis a törvény által megkivánt, de hiányzó kellékek engedhetők el, s az engedélyezendő ellátás nem lehet nagyobb, mint a mennyi a törvény szerint járna abban az esetben, ha a hiányzó kellékek is meglennének; vagyis a jelen szakasz alapján csakis volt állami alkalmazottak s ezeknek a törvény értelmében egyébként igényjogosult hozzátartozói részére hozható kegyelmi ellátás javaslatba, s a kegyelmi ellátás, a törvény alapján esetleg már járó ellátással együtt nem lehet nagyobb annál az ellátásnál, a mely az illetőt a törvény által megkivánt összes feltételek fennforgása esetén megilletné. Az ilyen kegyelmi ellátásban részesülők nem tekinthetők a korona kegydijasainak.

122. § Az 1912. évi LVIII. tc. 19. szakaszában megkivánt feltételek teljesitése esetén, a rendezett tanácsu városoknál tényleges minőségben töltött az a szolgálati idő, a mely az illető város közigazgatási alkalmazottai részére létesitett nyugdijintézetre vonatkozó szabályrendelet értelmében az ellátások megállapitásánál beszámitható, a jelen törvény összes határozmányai szempontjából egy tekintet alá esik a 16. szakaszban emlitett törvényhatóságoknál töltött szolgálati idővel. Ez a határozmány nem nyer alkalmazást annál az alkalmazottnál, a ki rendezett tanácsu városi szolgálatból állami, vagy a 2. és 3. szakaszok szerint az államival egyenlőnek tekintendő, vagy a 16. szakaszban emlitett törvényhatósági szolgálatba, akár a jelen törvény hatálybalépése előtt, akár a városi nyugdijintézetnek létesitése előtt lépett át.

123. § A jelen törvény határozmányai a főispánokra is kiterjednek, azzal a kiegészitéssel, hogy az 1886. évi XXI. törvénycikk 59. szakaszának ama határozmányai, a melyek az ellátási igénynek vagy az ellátásnak elvesztésére vonatkoznak, vagy a melyek a főispánokra nézve a jelen törvény határozmányainál kedvezőbbek, továbbra is érvényben maradnak.

A főispánok özvegyeinek és árváinak ellátásai tekintetében kizárólag a jelen törvény határozmányai irányadók.

124. § A jelen törvény határozmányai az itélőbirákra és a birósági hivatalnokokra, továbbá a királyi ügyészség tagjaira, valamint a m. kir. közigazgatási biróság itélőbiráira is kiterjednek azzal a kiegészitéssel, hogy reájuk nézve az 1869. évi IV. törvénycikknek 17. szakasza, az 1871. évi IX. törvénycikknek 7., 8., 9., 10., 12. és 13. szakaszai, az 1892. évi XXX. törvénycikk, az 1896. évi XXVI. törvénycikknek 6. és 10. szakaszai, az 1912. évi VII. törvénycikknek 8. és 10. szakaszai, valamint az 1912. évi LIV. törvénycikknek 83. szakasza továbbra is érvényben maradnak.

125. § A m. kir. csendőrségnek rangosztályba sorozott havidijasaira a jelen törvény határozmányai nem terjednek ki s ezekre nézve a m. kir. honvédség havidijasaira érvényes törvényes határozmányokat kell alkalmazni, azonban az ellátások megállapitásánál alapul szolgáló beszámitható javadalmazásnál a csendőrségi szolgálati pótdijat is számitásba kell venni.

A rangosztályba sorozott m. kir. csendőrségi havidijasok özvegyeinek és árváinak, valamint a rangosztályba nem sorozott csendőrségi havidijasoknak és a csendőr legénységnek, nemkülönben ezek özvegyeinek és árváinak ellátásai tekintetében a jelen törvény határozmányai nyernek alkalmazást, azzal az eltéréssel, hogy a rangosztályba nem sorozott havidijasok és a legénység szolgálatképtelenségének (rokkantságának) megállapitásánál a m. kir. honvédség részére érvényben álló felülvizsgálati szabályokat kell alkalmazni s hogy a felülvizsgáló bizottság lelete és inditványa fölött, minden előforduló esetben, a honvédelmi minister határoz.

126. § Az állami felső nép- és polgári iskoláknál, valamint az állami gyógypedagógiai intézeteknél alkalmazott tanitó személyzetnek eddig az 1875. évi XXXII. törvénycikkel alkotott országos tanitói nyugdij- és gyámintézet kötelékébe tartozott ama tagjai, a kik a jelen törvény hatálybalépésének időpontjában még tényleges szolgálatban állanak, ezzel az időponttal megszünnek az országos tanitói nyugdij- és gyámintézetnek tagjai lenni, reájuk, valamint özvegyeikre és árváikra a jelen törvény hatálybalépésétől kezdve a jelen törvénynek összes határozmányai kiterjednek, s a jelen törvény hatálybalépéséig állami iskoláknál vagy állami intézeteknél töltött szolgálati idejük ugyanolyan elbirálás alá esik, mintha az a jelen törvény hatálya alatt töltetett volna el.

Az első bekezdésben emlitettek által, valamint azok után az országos tanitói nyugdij- és gyámintézetbe a jelen törvény hatálybalépéséig befizetett járulékok az emlitett nyugdij- és gyámintézet tulajdona maradnak, a jelen törvény hatálybalépéséig esedékessé vált, de még be nem fizetett járulékok pedig az emlitett nyugdij- és gyámintézetbe befizetendők.

Az állami felső nép- és polgári iskoláknál, valamint az állami gyógypedagógiai intézeteknél alkalmazva volt tanitószemélyzetnek ama tagjaira, a kik a jelen törvény hatálybalépésének időpontjában már nem állottak tényleges szolgálatban, valamint ezeknek özvegyeire és árváira, továbbá az emlitett tanitószemélyzet ama tagjainak özvegyeire és árváira, a kik a jelen törvény hatálybalépése előtt haltak el, a jelen törvény határozmányai nem terjednek ki s az őket megillető ellátásokat továbbra is az eddigi mértékben és határozmányok szerint az országos tanitói nyugdij- és gyámintézet terhére kell folyósitani.

Az első bekezdésben emlitetteknek szolgálati dij fizetési kötelezettsége a fizetés természetével biró illetményeknek csak a jelen törvény hatálybalépése után folyósitandó többleteire terjed ki.

127. § Ha valaki tudományegyetemi vagy műegyetemi nyilvános rendes vagy rendkivüli tanárrá nem olyan állásból neveztetik ki, a mely álláson töltött idő a jelen törvény értelmében beszámitható, a vallás- és közoktatásügyi minister - a pénzügyminister előzetes hozzájárulásával - az illető részére a kinevezéskor biztosithatja azt, hogy a főiskolai képzettség megszerzésétől a nyilvános rendes vagy rendkivüli tanárrá történt kineveztetésig eltelt idő, vagy annak egy meghatározott része az ellátás megállapitásánál a jelen törvény értelmében beszámitható szolgálati időhöz hozzá fog számittatni.

Azoknak, a kik mint ügyvédek vagy királyi közjegyzők neveztetnek ki birákká vagy királyi ügyészekké, az igazságügyminister - a pénzügyminister előzetes hozzájárulásával - a kinevezéskor biztosithatja azt, hogy az önálló ügyvédi vagy királyi közjegyzői gyakorlatban eltöltött idő, vagy annak egy meghatározott része, az ellátás megállapitásánál a jelen törvény értelmében beszámitható szolgálati időhöz hozzá fog számittatni.

A jelen szakasz alapján hozzászámitható időnek a tartamát a polgári időszámitás szerint kell meghatározni és az tizenöt évet meg nem haladhat.

Azoknál, a kik tudományegyetemi vagy műegyetemi nyilvános rendes vagy rendkivüli tanárrá, illetőleg biróvá vagy királyi ügyészszé a jelen törvény hatálybalépése előtt neveztettek ki nem olyan állásból, a mely álláson töltött idő a jelen törvény értelmében beszámitható, a jelen szakasz szerint hozzászámithatónak jelzett időből legfeljebb öt évet hozzá kell számitani a jelen törvény értelmében beszámitható szolgálati időhöz.

128. § A jelen törvény határozmányai nem terjednek ki:

a) a legfelső udvartartás köréhez tartozó, valamint a legmagasabb uralkodóhoz családi javait kezelő hivataloknál alkalmazottakra;

b) a kabineti irodában alkalmazottakra;

c) a közös ministeriumoknál és a közös számvevőszéknél, valamint az ezek alá tartozó hatóságoknál és hivataloknál alkalmazottakra;

d) a közös hadsereg, a haditengerészet és a m. kir. honvédség kötelékébe tartozókra, valamint a közös hadsereghez, a haditengerészethez és a m. kir. honvédséghez tartozó hatóságoknál és intézeteknél alkalmazottakra;

e) a horvát-szlavon autonom kormánynál, valamint az ez alá tartozó országos hatóságoknál és hivataloknál alkalmazottakra;

f) az 1875. évi XXXII. törvénycikkel alkotott országos tanitói nyugdij- és gyámintézet kötelékébe tartozókra;

g) az 1894. évi XXVII. törvénycikkel alkotott országos tanári nyugdijintézet kötelékébe tartozókra;

h) az állami kezelés alatt álló bányászati vagy erdészeti társládák tagjaira;

i) a m. kir. állami vasutak nyugdijintézetének vagy nyugbérpénztárának kötelékébe tartozókra;

k) a külön nyugdijintézet kötelékébe tartozó vizmesterekre;

l) az országos selyemtenyésztésnél alkalmazott olyan egyénekre, a kiknek ellátását az államkincstár más módon biztositotta;

m) a jelen törvény szerint ellátásra nem igényjogosult, de az 1876. évi XIV. törvénycikk 86., 87. és 88. szakaszai szerint arra igénynyel biró egészségügyi személyzetre;

a kik nyugdijazása és végkielégitése, valamint özvegyeiknek és árváiknak mindennemü ellátása tekintetében továbbra is a reájuk nézve érvényben álló külön törvényeknek és szabályoknak határozmányai irányadók.

Nem terjednek ki továbbá a jelen törvény határozmányai a cselédekre és a gazdasági cselédekre, valamint az ezekhez hasonló minőségben alkalmazottakra.

Végül nem terjednek ki a jelen törvény határozmányai a m. kir. dohányjövedéknél alkalmazott munkásokra sem, a kiknek részére külön nyugbérszabályzat alkotandó.

129. § A jelen törvény hatálybalépésének napjával hatályukat vesztik:

1. az 1881. évi LXXI. törvénycikk;

2. az 1885. évi XI. törvénycikk, kivéve a jelen törvény 51. szakaszának második bekezdésében, valamint 88. szakaszának második bekezdésében emlitett eseteket;

3. az 1897. évi XXIV. törvénycikknek a dijnokok ellátásaira, valamint a dijnoki minőségben töltött idő beszámitására vonatkozó határozmányai;

4. az 1907. évi LIX. törvénycikknek a jelen törvény határozmányaival ellentétben álló határozmányai;

5. az 1908. évi XXVII. törvénycikknek 9. szakasza;

valamint egyáltalán a jelen törvény határozmányaival ellentétben álló törvényes határozmányok és rendelkezések.

130. § Jelen törvény a kihirdetés napját követő hó elsejével lép hatályba s végrehajtásával a ministerium bizatik meg.