1. § Mozgósitás, valamint hadi állományra való kiegészités esetében a fegyveres erő mozgositott (hadi állományra kiegészitett), hadilag felszerelt vagy utba inditott részeinek szükségleteire, valamint a hadviselés érdekében szükséges védelmi intézkedésekhez az e törvényben meghatározott hadi szolgáltatások vehetők igénybe, a mennyiben a fegyveres erő ebbeli szükségletei a rendes uton, vagyis a béke idején alkalmazott módozatok szerint idejekorán nem, vagy csak aránytalanul nagyobb költségen volnának kielégithetők.
A hadi szolgáltatásokat a csendőrségnek, a fegyveres erőhöz csatlakozó pénzügyőrségnek és állami erdészeti személyzetnek (1886. évi XX. tc. 2. §), továbbá a fegyveres erőt követni tartozó egyéb polgári személyeknek és a hadi foglyoknak, végül valamely szövetséges állam fegyveres erejének szükségleteire is igénybe lehet venni.
2. § Azt az időpontot, a melylyel a hadi szolgáltatások iránti kötelezettség kezdődik, valamint azt az időpontot, a melylyel ez a kötelezettség megszünik, a honvédelmi minister köztudomásra hozza.
3. § A hadiszolgáltatások igénylését a föltétlen szükség mértékére kell szoritani; a kötelezettség minden esetben csak a szolgáltatási képesség mérvéig terjedhet. A hadiszolgáltatásokért - a mennyiben e törvény nem állapitja meg kifejezetten az ellenkezőjét - megfelelő térités jár. (33. §)
4. § Hadi czélokra szükséges személyes szolgálatok teljesitésére, ha a szükséglet a rendelkezésre álló önkéntes munkásokból vagy népfelkelő kötelezettekből, illetőleg a védtörvény 7. §-a alapján alkalmazható hadkötelesekből nem fedezhető, - minden munkaképes, a férfinemhez tartozó polgári egyén kötelezhető, a ki életének 50-ik évét be nem töltötte.
A fiatalabbak az idősebbek előtt és a lehetőségig oly egyének veendők igénybe, a kik rendes foglalkozásuknál fogva az illető munkák elvégzésére alkalmasak.
5. § A személyes szolgáltatások alól feltétlenül mentesek:
a) a szellemileg vagy testileg ezekre alkalmatlanok;
b) az állami és egyéb köztisztviselők, a községi előljárók, továbbá a védtörvény 57. szakaszában fölemlitett egyének, valamint azok, kik oly állásokat töltenek be, melyek a népfölkelési szolgálat alóli felmentést az 1886. évi XX. tc. 2. §-a értelmében indokolják;
c) a lelkészi szolgálatot teljesitők;
d) azok, kik nemzetközi szerződéssel kifejezetten vagy nemzetközi szokással mentesitve vannak.
A tartózkodási községen kivül hosszabban tartó munkák és szolgálatok teljesitése alól mentesek:
1. önálló mezei gazdák, gyár- és ipartelepek birtokosai,
2. azok, kik különös tekintetbevételt érdemlő családi viszonyaiknál fogva, családtagjaik életfenntartásának veszélyeztetése nélkül nem maradhatnak távol.
6. § Azok az egyének, a kik az e törvény alapján igénybe vett szállitási vagy közlekedési eszköznek, ipar- vagy egyéb üzemtelepnek stb. személyzetéhez tartoznak és személyes szolgálatokra bevonhatók (4. és 5. §), kötelesek a vállalat igénybevételének idejére eddig szolgálati vagy munkaviszonyukban megmaradni, a mig csak általános vagy személyes hadszolgáltatási kötelezettség meg nem szünik (2. és 4. §), vagy pedig egyéni mentességi jogczim nem áll be (5. §)
Az e személyzethez tartozó egyéb egyének szolgálati vagy munkaviszonyuk jogszerü megszüntetése esetében a vállalatnál további szolgálatra nem kötelezhetők.
7. § A személyes szolgálatokért a teljesitett szolgálat, illetőleg munka nemének megfelelő térités jár, mely rendeleti uton fog szabályoztatni.
A munkások a szükséges és magukkal hozott szerszámok elhasználásáért és megrongálásáért kárpótlást nyernek.
Az e törvény alapján szolgálattételre bevont egyéneknek, ha a szolgálat ideje alatt megbetegednek, katonai egészségügyi intézetben való ingyenes gyógykezelésre van igényük.
8. § Az e törvény alapján személyes szolgálatra bevont, valamint az önkéntes szolgálatokra vagy munkákra alkalmazott egyének, saját és hátramaradottjaiknak esetleges ellátási igényeit illetőleg, a mennyiben a fennálló törvények vagy megállapodások szerint ellátásra igényük nem volna, ugyanazon elbánás alá esnek, mint a katonai személyek, ha a keresetképtelenségüket (szolgálatképtelenségüket) okozó fogyatkozás vagy a halál bebizonyithatólag e szolgálat következtében állott be.
Ezt az ellátást külön rendelet szabályozza.
Az e törvény alapján szolgálattételre bevont egyének gyámolitására szoruló családjainak ugyanolyan segélyezésre van igényük, mint a mozgósitáskor behivott, nem tényleges állományu katonai személyek családjainak.
9. § Azok a polgári személyek, kik a fegyveres erő mozgositott vagy hadi állományra kiegészitett csapatainak (parancsnokságainak, hatóságainak, intézeteinek) kiséretéhez, vagy egy szolgálatba helyezett hadihajónak vagy mozgósitás, illetőleg háboru esetére időlegesen a haditengerészetbe bekebelezett járóműnek személyzetéhez tartoznak, e viszony tartalma alatt elkövetett büntetendő cselekmények miatt a katonai büntetőbiráskodás és a katonai fegyelmi fenyitő hatalom alatt állanak.
Ama közlekedési vállalatok személyzete a mely vállalatok hadi létszámra való emelés vagy mozgósitás esetén, e törvény értelmében katonai vezetés alatt hadi szolgáltatásokat teljesitenek, ebbeli szolgálati kötelességeinek e viszony tartalma alatt történt megszegése miatt a katonai büntetőbiráskodás és a katonai fegyelmi fenyitőhatalom alatt áll.
Azok a polgári személyek, kik nem tartoznak ugyan az előző két bekezdésben felsorolt személyekhez, de hadi létszámra való emelés vagy mozgósitás esetén a törvény értelmében katonai közegek vezetése alatt valamely munka végzésére alkalmaztatnak, ez alkalmaztatásuk tartalma alatt, az illető katonai közegek által e munkák vezetésére vonatkozólag kiadott parancsnoknak feltétlenül engedelmeskedni kötelesek és e kötelesség megszegése miatt a katonai büntetőbiráskodás és a katonai fegyelmi fenyitő hatalom alatt állanak.
A polgári személyeknek tudtára kell adni azt, hogy a katonai büntetőbiráskodásnak és a katonai fegyelmi fenyitőhatalomnak alá vannak rendelve és pedig mily terjedelemben.
10. § Minden fogatos jármű vagy személy-, illetőleg teherszállitásra alkalmas állat birtokosa kötelezhető, hogy azt megfelelően felszerelve, fuvarozásra (teherhordásra) átengedje.
Ha a birtokos személyes szolgálatra köteles (4. és 5. §), a fuvarozást (állatvezetést) személyesen köteles teljesiteni; de jogában áll maga helyett alkalmas helyettest állitani.
Ha pedig a birtokos helyettest nem állithat és személyes szolgálatra sem kötelezhető, a fuvarost (állatvezetőt) a község rendeli ki a személyes szolgálatokra kötelezettek sorából.
Az igénybevételért rendeletileg megállapitandó térités jár.
11. § Minden közuti szállitásra alkalmas, gépi jármű birtokosa kötelezhető, hogy járművét annak vezetőjével (chauffeurjével) (6. §) együtt a fegyveres erő czéljaira, a menetképességre fölszerelve átengedje.
Az igénybevételért rendeletileg megállapitandó térités jár.
12. § Vizi és légi járművek birtokosai kötelezhetők, hogy járműveiket használatra átengedjék. Ilyen járművek végleges átengedése is követelhető.
E járműveket akár személyzetükkel (6. §) és felszerelésükkel együtt, akár a nélkül lehet igénybe venni.
Az igénybevett járművekért járó térités, külön megállapodás hiányában, szakértői becslés alapján állapittatik meg.
A vizi és légi járművek forgalma beszüntethető, egészben vagy részben katonai czélokra felhasználható.
A forgalom beszüntetéseért térités nem jár.
A légi járművek előállitását és tartását beszüntetni, vagy pedig csak korlátozni is lehet.
13. § A 10, 11. és 12. §-ok alapján követelhető hadiszolgáltatások alól mentesek azok a járművek, lovak és teherhordó állatok, a melyek:
a) Ő Felsége és a királyi ház tagjainak udvartartásához tartoznak;
b) a közhivatalnokok szolgálatának teljesitésére feltétlenül szükségesek;
c) a nemzetközi jog értelmében területenkivüliséget élvező személyek használatára szolgálnak;
d) a posta szállitásához, egészségügyi czélokra, valamint a tüzoltók részére feltétlenül szükségesek;
e) a lelkipásztorok, orvosok és állatorvosok részére (kiknek hivatási körlete több községre, tanyára stb. terjed ki) hivatásuk teljesitésére szükségesek, de legfeljebb egy gépjármű, vagy egy fogatos jármű, vagy egy hátas vagy hámos ló;
f) az udvari és állami ménesekhez, mén- és csikótelepekhez tartoznak; - végül
g) a magánménesekben tenyésztésre állandóan használt mének és kanczák, a tenyésztésre alkalmasaknak nyilvántartott mének, - a vemhes és szoptatós kanczák négy hónapi szoptatás idejéig - ugyszintén a kizárólag és tartósan versenyczélokra tartott lovak.
Ha a 10., 11. és 12. §-ok alapján igénybevett járművek és állatok az igénybevétel tartama alatt teljesen használhatatlanná válnak, megrongálódnak, vagy értékük rendkivüli mértékben csökken, a birtokosnak csak abban az esetben van igénye kártéritésre, ha a kár az ő hibáján kivül, vagy a mennyiben a személyzetet (kocsis, málhásállatvezető, chauffeur stb.) ő bocsátotta rendelkezésre, azok hibáján kivül keletkezett.
A szállitási eszközök rendes kopásáért nem jár térités.
A kártérités kiszabásánál az átvétel alkalmával bizottságilag megállapitott becsértéket kell alapul venni.
14. § Hirszolgálatra alkalmas állatokat, különösen galambokat, rendeletileg megállapitandó térités ellenében, be lehet vonni.
Ily állatok tartását, valamint az általuk közvetitett forgalmat be lehet szüntetni, vagy pedig csak korlátozni.
15. § Minden, akár magántulajdonban is levő ut és közlekedési czélokat szolgáló műtárgy (hidak, átereszek stb.) térités nélkül szabadon használható.
Ugy a közhasználatu, mint a magánszolgálatra szolgáló átkelési eszközöket (kompokat, réveket, hajóhidakat stb.) a fegyveres erő és az azt követő személyzet szabadon használhatja. Az átkelési eszközök forgalma katonai tekintetből egészen beszüntethető. A közhasználatu átkelési eszközök használatáért, a szolgáltatásnak vegyes bizottságilag megállapitandó közönséges értéke szerint térités jár, tekintet nélkül az átkelési eszköz tulajdonosát az engedélyokirat alapján esetleg terhelő kötelezettségekre.
A forgalom beszüntetéseért térités nem jár.
Magánhasználatra szolgáló átkelési eszköznek használatáért térités nem jár. Az átkelési eszközökön, valamint a magántulajdonban levő műtárgyakon a használattal okozott kárért térités nem jár.
16. § A vasutak használatára nézve a fennálló szabályok vagy az illető vállalatokkal esetleg kötött egyezmények irányadók.
Ha katonai tekintetek megkivánják, a vasuti forgalom az egyes vagy az összes vonalakon beszüntethető, valamint teljesen vagy részben katonai czélokra felhasználható.
A forgalom beszüntetéseért, - a mennyiben törvényes rendelkezések, engedélyek vagy megállapodások máskép nem intézkednek - térités nem jár.
17. § Vasuti távirdákat, magántulajdonban levő távirda- és távbeszélővonalakat személyzetükkel (6. §) és felszerelésükkel együtt, részben vagy egészben igénybe lehet venni, vagy üzemüket be lehet szüntetni.
Vasuti és magántulajdonban levő távirda- és távbeszélő-vonalak használatáért, az állami távirda és távbeszélő használatra érvényes dijszabásszerinti térités jár.
Ha azonban a magántávirda vagy távbeszélődijszabás alacsonyabb, ugy a térités ezen alacsonyabb dijszabás szerint fizettetik.
A használat által okozott kárt meg kell tériteni.
Az üzem beszüntetéseért térités nem jár.
18. § Üzem- és ipartelepek birtokosai kötelezhetők, hogy az 1. §-ban meghatározott czélokra, az igénylőnek választása szerint, üzemüket folytassák vagy a személyzettel együtt (6. §) használatra átengedjék.
Üzemben levő, keresetre alapitott telepek használatáért az átlagos jövedelem alapul vétele mellett történő bizottsági becslés szerint jár térités; az üzem kiterjesztése vagy megszoritása, valamint az esetleg a katonai igazgatás részéről kirendelt személyzetnek alkalmazása, kellőleg figyelembe veendő.
19. § Minden ingatlan birtokosa köteles a birtokában levő ingatlanokat erőditési művek, valamint más katonai épitmények (műtárgyak) előállitására, az erőditett helyek hadi felszerelésére, hidak, utak, vasutak épitésére, vagy egyébként a hadi műveletek közvetett vagy közvetlen előmozditására és biztositására, a szükséglet tartamára használatul rendelkezésre bocsátani.
Az ingatlan használatáért elvileg kártalanitás jár, melyet bizottság határoz meg. Nem jár kártalanitás üresen álló, hasznot nem hajtó épületek, szünetelő ipartelepek, szabad terek, legelőterületek, erdők és megmunkálatlan földek használatáért, utóbbiakért azonban csak a szokásos megmunkáltatás idejeig.
A használatra átengedett ingatlant abban az állapotban kell visszaadni, a melyben azt átvették. Ha azonban a használat folytán az állag kárt szenvedett, azért megfelelő kártalanitást kell adni. E czélból az átvételkor az ingatlanok állapotát és értékét, a visszaadáskor pedig az esetleg szenvedett kárt, bizottságilag kell megállapitani.
Ha a birtokos a bizottság megállapitásával nincs megelégedve, szabadságában áll igényeit a 33. § értelmében érvényesitenie.
Az e § értelmében használatul átengedett ingatlanok tulajdona kisajátitás utján megszerezhető. A kisajátitási eljárásra az 1881:XLI. törvénycikk rendelkezései érvényesek.
20. § A 19. §-ban emlitett czélokra az ott megállapitott használatra való átengedésen kivül, az épületeknél a szabad rendelkezésre bocsátás is követelhető. A szabad rendelkezés magában foglalja az épület lerombolására és lényeges átalakitására való jogot is.
A szükséghez képest a kisajátitás is igénybe vehető.
A rendes használatért a 19. § szerinti térités jár.
Ha az átengedett épületet lerombolták, vagy lényegesen átalakitották, az okozott kár megtéritendő. A kártéritést az épület becsara alapján kell megállapitani.
A tulajdonos a kisajátitás utján való tulajdonmegváltást is követelheti.
A becsár az épületek elfoglalása vagy lebontása előtt bizottságilag állapittatik meg. Ugyanez határozza meg a lerombolással vagy a lényeges átalakitással okozott kárt is.
Ha a bizottság megállapitásával a tulajdonos nincs megelégedve, szabadságában áll igényét a 33. § értelmében érvényesitenie.
A kisajátitási eljárásra az 1881:XLI. törvénycikk rendelkezései érvényesek.
21. § A beszállásolás tekintetében általában az ideiglenes beszállásolásra nézve a békében fennálló törvényes rendelkezések irányadók; ezek kiterjednek az 1. §-ban fölsorolt összes egyénekre, valamint az egész állatállományra.
A térités a fentebb emlitett törvényes rendelkezések szerint - és a mire ezek nem terjednek ki - rendeletileg megállapitható mértékben fizettetik.
Szükség esetében olyan helyiségek is igénybevehetők, melyek béke idején a beszállásolás alól föl vannak mentve. Azonban kivételt képeznek: az Ő Felsége és a királyi ház tagjainak udvartartásához tartozó épületek, a nemzetközi jog értelmében területenkivüliséget élvező személyek használatára szolgáló épületek, azután a közvetlenül állami czélokra szolgáló nélkülözhetetlen épületek vagy épületrészek, továbbá a nyilvános muzeumok, műcsarnokok, levéltárak és könyvtárak, a női zárdák belső elzárás által elkülönitett s a valódi szükségletnek megfelelő helyiségei, végül azok a vasuti épületek, a melyek a katonai czélokra szükséges üzemhez nélkülözhetetlenek.
A csapatok táborozására, a hadianyag és készletek felállitására szükséges szabad terek, - ilyenek hiányában alkalmas telkek, - a birtokosaik által rendelkezésre bocsátandók. Hasonlóképen mindennemü készlet elhelyezésére szükséges helyiségek is rendelkezésre bocsátandók. A térités tekintetében a 19. § második bekezdésében foglalt rendelkezések érvényesek.
22. § A háztartással biró lakosok kötelezhetők, hogy az 1. §-ban megjelölt egyéneknek természetbeli élelmet nyujtsanak.
Az élelem mértéke rendeletileg lesz megállapitva.
Élelmi czikkek (vágómarhák) birtokosai kötelesek azokat követelésre átengedni.
A követelés a község utján történhetik, a mely a rendeltetési helyre való szállitásra kötelezhető.
Tenyész- és tejelőállatok átengedése csak kivételesen követelhető.
A természetbeli élelmezésért s az élelmiczikkekért a rendeletileg megállapitandó térités jár, a melynél az előző évi október, november és deczember hónapokra megállapitott piaczi átlagárakat, ez áraknak egy harmadáig terjedhető összeg hozzászámitásával kell alapul venni.
A mennyiben a hadiszolgálatosok tartama alatt a piaczi árak lényeges emelkedése vagy csökkenése állapittatnék meg, ez alapon a téritési tételek ujabban állapittatnak meg, azonban pótlék hozzászámitása nélkül.
23. § A ki takarmánynak van birtokában, köteles a szükséges takarmányt szolgáltatni. A takarmány kaszálása és gyüjtése, valamint szállitása a községtől követelhető.
Az állatállomány részére legelőket is igénybe lehet venni.
A szükséges takarmányért a 22. § két utolsó bekezdése szerint megállapitandó térités jár. Az állatok etetésére átengedett füfélékért vagy mezei terményekért és a legelésre rendelkezésre bocsátott rétekért (kivételesen bevetett földekért) szakértői becslés alapján azon közönséges becsérték szerint fizettetik a térités, melylyel a termény a kaszálás vagy az aratás idején birt volna; a tulajdonképeni legelőkért a helyben szokásos legelőpénz jár.
24. § Az 1. §-ban meghatározott czélokra szükséges egyéb hadi segédeszközök is követelhetők birtokosaiktól ideiglenes használatra vagy végleges átengedésre.
Ilyen tárgyak igénybevételeért térités, megrongálásukért kártérités jár, és pedig a szakértők által megállapitandó közönséges értékükhöz mérten.
Terménykészletek birtokosainak a katonai igazgatással kötött szállitási szerződései a hadi szolgáltatás teljesitésének kötelezettsége alól nem mentesitenek.
25. § A községek kötelesek megbetegedett személyeket és beteg, de ragálymentes állatokat, a kiket, illetőleg a melyeket katonai vagy polgári gyógyintézetbe szállitani nem lehet, ápolás végett átvenni.
A községek arra is kötelezhetők, hogy a már meglévő kórházaikat rendelkezésre bocsássák, vagy szükségkórházakat rendezzenek be és bocsássanak rendelkezésre. A községek kötelesek a kórházi épületek és a berendezés fenntartásáról gondoskodni, a betegek számára szükséges élelmi szereket, italokat, orvosi és kórházi szereket, a felügyelő és ápolószemélyzet számára az élelmezést és végül a tüzelő és világitó anyagot is szolgáltatni.
Beteg személyek és állatok ellátása és ápolása körül felmerült költségeket, a béke idején fennálló elvek szerint kell megtériteni.
26. § A községek kötelesek a katonai közigazgatás által gondozás czéljából átadott javakat átvenni. A gondozás körül a községre hárulnak mindazok a jogok és kötelességek, melyek az idegen vagyon feletti gondnoksággal egybe vannak kötve.
Az állami javak gondozásáért térités nem jár, kivéve az elkerülhetetlen készkiadásokat.
A közigazgatási hatóság intézkedhetik, hogy a gondozásba átvett javak, ha gondozásuk aránytalan nagy költséggel volna egybekötve, vagy romlásnak volnának kitéve, eladassanak. A befolyt eladási ár a legközelebbi katonai hatóságnak szolgáltatandó át.
27. § Azt, hogy mily terjedelemben, mikor és hol áll be a hadi szolgáltatások teljesitésének kötelezettsége, elvileg a honvédelmi minister állapitja meg.
Sürgős esetekben a katonai parancsnokságok (hatóságok) a megkeresést közvetlenül a közigazgatási hatóságokhoz, rendkivüli esetekben közvetlenül a községhez intézhetik, a midőn a közigazgatási hatóságok, illetőleg a községek rendelkeznek a hadi szolgáltatások kiállitása iránt.
Végszükség esetében a feltétlenül szükséges szolgáltatást közvetlenül magától a szolgáltatásra kötelezettől lehet követelni.
28. § Az igénybevételre kerülő hadi szolgáltatásokat a honvédelmi minister a törvényhatóságokra, a törvényhatóság első tisztviselője a járásokra (városokra) és a főszolgabiró (járásfőnök) a községekre veti ki.
Az igénybevételre kerülő hadiszolgáltatásokat, - a mennyiben az a katonai érdekeket nem veszélyezteti és számottevő költségtöbblet okozása nélkül lehetséges, - megfelelő nagy területre kell kivetni s a törvényhatóságok, járások (városok) és községek szolgáltatási képességéhez mérten, lehetőleg egyenlő mértékben, figyelemmel az egyes szolgáltatásra kötelezettek létfeltételeire, felosztani.
29. § A községek a hadiszolgáltatást akár az arra kötelezettek által, akár felfogadott vállalkozókkal teljesittethetik.
30. § A közigazgatási hatóságok és községi előljáróságok vonakodás vagy mulasztás esetében a hadiszolgáltatást kényszereszközök alkalmazásával is teljesittethetik és e végből szükség esetében katonai karhatalmat is igénybe vehetnek.
A mennyiben a követelményeknek nem idejében vagy nem a követelt mértékben tétetnék elég és ha a közigazgatási hatóságok vagy községek közreműködésének igénybevétele teljesen lehetetlen volna, ugy a szolgáltatás azoknak közremüködése nélkül, közvetlenül a katonaság által követelhető s vonakodás vagy ellenszegülés esetén az illető katonai parancsnok felelősségére kikényszerithető vagy a tulajdonos távollétében el is vehető; ez esetben köteles a parancsnok a lehetőség szerint bizalmi férfiakat meghivni.
31. § A kötelezettségek tekintetében a vitás esetekben vagy esetleges panasz esetén, a közigazgatási hatóságok, legfelsőbb fokban a honvédelmi minister határoznak.
A fellebbezésnek halasztó hatálya nincsen.
32. § Az e törvény alapján teljesitett szolgáltatásokért járó téritést és a szenvedett károkért járó kártéritést, a mennyire lehet, készpénzben kell kifizetni. A mennyiben az azonnal való fizetés nem volna lehetséges, a hadi szolgáltatás teljesitését irásban nyugtatványozni kell. E nyugtatvány alapján a hadiszolgáltatást teljesitő, a mennyiben a kifizetés már előbb nem történt volna meg, igényét a 33. § értelmében érvényesitheti.
33. § A mennyiben valamely hadiszolgáltatásért járó térités vagy valamely okozott kárért járó kártérités a 32. § értelmében ki nem fizettetett, vagy a mennyiben a megitélt téritéssel vagy kártéritéssel a szolgáltatást teljesitő megelégedve nincs, jogában áll igényét az illetékes községi előljáróságnál irásban vagy szóval bejelenteni hat hónap alatt attól a naptól kezdve, a melyen a hadiszolgáltatások iránti kötelezettség megszünése a 2. § értelmében közhirré tétette.
A 8. § alapján támasztott ellátási igények bejelentésére vagy igazolására, továbbá a bejelentések megvizsgálására és az ezekre vonatkozó döntésre nézve ugyanazt az eljárást kell követni.
A bejelentett igényeket elsősorban a községenként e czélból megalkotott bizottságok veszik vizsgálat alá és állapitják meg. E bizottságok megállapitásait a katonai területi prancsnokság két kiküldöttjével kiegészitett törvényhatósági közigazgatási bizottság - Horvát-Szlavonországokban az országos bizottság - vizsgálja felül s terjeszti fel a honvédelmi ministerhez.
Végérvényesen a belügyministernek - Horvát-Szlavonországokban a bánnak - továbbá a pénzügyministernek, a honvédelmi ministernek és a hadügyministernek, valamint esetenkint az érdekelt ministereknek két-két képviselőjéből alakult bizottság határoz.
A községenkint alkotott bizottságok kis- és nagyközségekben a főszolgabiró (járási főnök), városokban a polgármester elnöklete alatt a község egy tisztviselőjéből, a képviselőtestület három tagjából és a katonai hatóság kiküldötteiből állanak.
34. § A hadi szolgáltatásokért járó térités és az okozott károkért járó kártérités, továbbá a személyes szolgálatokra bevont egyének ellátási igényeiből eredő kiadások a közös hadügyi tárczát terhelik.
A személyes szolgálatra bevont egyének hátramaradottainak ellátási igényeiből, valamint a bevont egyének gyámolitásra szoruló családjainak segélyezéséből eredő kiadások a hadmentességi dijalapot terhelik.
35. § A hadi szolgáltatásokra és az azokból származó igényekre vonatkozó beadványok, jegyzőkönyvek, mellékletek és egyéb okmányok bélyeg- és illetékmentesek.
36. § Ez a törvény kihirdetése napján lép hatályba.
Végrehajtásával a honvédelmi minister bizatik meg, a ki az érdekelt ministerekkel és a hadügyministerrel, Horvát-Szlavonországokban pedig Horvát-Szlavon- és Dalmátországok bánjával is egyetértőleg jár el.
