A hadsereg harczképességének egyik előfeltétele az, hogy mindazok a szükségletek, a melynek a hadrakelt sereg működéséhez és a hadviselés érdekében szükséges védelmi intézkedésekhez nélkülözhetetlenek, gyorsan és akadálytalanul kielégittessenek, illetve biztosittassanak. Az emlitett szükségletek tehát csak a szükség beálltával, mint hadiszolgáltatások vétetnek igénybe. Minthogy azonban a hadiszolgáltatások nagyobb része már békében oly terjedelmes előkészületeket igényel, melyre nézve törvényes alap nélkül kellő mérvben intézkedni nem lehet, és minthogy ennélfogva a közigazgatási tisztviselők, a kik nem csak a békében való előkészületek megtéritésére, hanem komoly esetekben a végrehajtásra is lesznek hivatva, előzetes tájékoztatás nélkül nem ismerhetnek feladatukat, égető szükségesnek mutatkozott, hogy a hadiszolgáltatások kérdése már békében törvény által szabályoztassék.
A törvényjavaslatban tárgyalt hadi szolgáltatások kiterjednek: munkaerőnek, szállitási és közlekedési eszközöknek üzem- és ipartelepeknek, táviró- és távbeszélővonalaknak hirszolgálatra alkalmas állatoknak, szállásoknak és táborhelyeknek, földterületeknek és épületeknek rendelkezésére bocsátására, élelmezésnek és élelmezési czikkeknek, tüzelő- és egyéb anyagnak eszközöknek, szerszámoknak és egyéb hadsegédeszközöknek szolgáltatására továbbá az utak szabad használatának, forgalomkorlátozásnak, illetve beszüntetésnek eltürésére, végül beteg személyeknek és beteg állatoknak ápolására és átadott javak gondozására. A hadi szolgáltatások személyes és dologi szolgált tasakból állanak. Kétségtelen, hogy a hadi szolgáltatások nagy terheket rónak fel, de egyrészről természetes, hogy akkor, a mindön az állam nagy czéljairól van szó, vagy a mikor léte van veszélyben és czéljainak elérése vagy fennmaradása érdekében összes segélyforrásait ki kell meritenie, a közérdekkel szemben az egyesek magánérdekeinek háttérbe kell szorulnia, másrészről ez a nagy teher lényegesen enyhitettik az által, hogy a szolgáltatások térités, illetve kártérités ellenében vétetnek igénybe.
Ezen szakasz megállapitja a hadszolgáltatás általános igényelhetését, és kimondja, hogy ezen szolgáltatások kik számára vehetők igénybe.
Az nem szorul bővebb indokolásra, hogy a hadseregünkkel közös czélok érdekében együtt müködő, vagy érdekünkben küzdő szövetséges hadsereg részére is szükséges lehet a hadi szolgáltatásokat biztositani.
Minthogy a hadi szolgáltatásokra való kötelezettség csak az 1. §-ban meghatározott esetekben áll be, szükséges, hogy annak kezdete és megszünése is közzététessék, egyrészt a hadi állományra való kiegészités esetére való tekintettel, minthogy az nem nyilvános hirdetménynyel történik, másrészt tekintve azt, hogy a kötelezettség nem már a háboru befejezésével, hanem a visszatérő csapatoknak teljes leszerelése után szünik meg.
A hadviselés érdekében igen sokféle nem fegyveres szolgálatra és különböző munkák elvégzésére van szükség, intézkedni kell tehát aziránt, hogy a mennyiben a hadköteles korban álló egyének sorából elegendő számu egyének rendelkezésre nem állanak, ily nem fegyveres szolgálatokra más egyének is igénybevehetők legyenek.
A személyes szolgálatok alóli mentességek meghatározásánál a méltányosság föltétlen követelményei voltak mértékadók.
E szakasz módot ad arra, hogy azok az egyének, a kik oly alkalmazásban vannak, a melyben a hadviselés érdekében hasznos szolgálatokat teljesitenek, alkalmazásukban megmaradjanak. Ily egyének a chauffeurok, különböző ipari munkások, vasuti és hajózási vállalatok alkalmazottai stb. E rendelkezés szükséges, mert lehetővé teszi, hogy az elvégzendő munkákra, illetve a teljesitendő szolgálatokra, szakmájukban képzett egyének álljanak rendelkezésre.
A személyes szolgálatok különféleségére való tekintettel az azokért járó térités is különböző nagyságban lesz megállapitandó. Minthogy pedig a téritések a megváltozott viszonyokhoz képest időszakonkint ujból állapitandók meg, ennélfogva ez csak rendeleti uton foganatositható.
E szakasz rendelkezései honorálni kivánják a személyes szolgáltatásokat; mivel az e §-ban megállapitott ellátási igény a méltányosság követelményeinek felel meg, bővebb indokolásra nem szorul. Az ellátási igény az önkéntes munkásokra és az önkéntes szolgálatokat teljesitő egyénekre is, tehát az önkéntes gépkocsizó testület tagjaira és az önkéntes betegápolókra is kiterjed. Az önkéntes munkások, valamint az önkéntes szolgálatokat teljesitő egyének családtagjainak azonban segélyezésre igényük nincsen. v. ö. 33. §. E katonai személyek családjainak segélyezéséről az 1882:XI. tc. rendelkezik.
Minden a hadviseléssel kapcsolatos szolgálat sikeres eredményéhez és megbizhatóságához a fegyelemnek minden körülmények közötti fenntartására van szükség. A fegyelem fenntarthatása érdekében tehát szükséges, hogy főleg a hadsereg kiséretéhez tartozó, de a más személyes szolgáltatásokra igénybe vett polgári egyének is a katonai fegyelmi fenyitőhatalom és katonai büntető biráskodás alá helyeztessenek.
Az állandó használatra szükséges szállitási eszközökön kivül, melyek a lovak és jármüvek szolgáltatásáról szóló törvény alapján megváltatnak, a hadrakelt seregek rövidebb időtartamra is szüksége van szállitási eszközökre, a melyeknek megváltásáról, miután használatuk előreláthatólag csak rövid tartamu, a megváltással járó nagy és felesleges költségek elkerülése végett el kell tekinteni. Minthogy ily szállitási eszközök bérlet utján nem mindenkor biztosithatók, a fuvarozási kötelezettséget kellett megállapitani. Hogy a szállitási eszközhöz szükségelt személyzet is minden körülmények között biztosittassék, rendeleti e § hogy a község jelölje ki a személyes szolgálatra kötelezettek közül a fuvarost vagy állatvezetőt arra az esetre, ha a birtokos maga nem kötelezhető és helyettest sem állithat.
A gépjármüvek, különösen a személy- és a teher-automobilok a modern hadviselésnek lényeges tényezöivé váltak s igy ezeknek a szükség mérve szerinti igénybevételétől eltekinteni nem lehet. V. ö. 13. §.
A „gépi erőre berendezett jármü” helyett egyszerüen a „gépjármü” megjelölés használatát inditványozzuk, mert például a kerékpárokat nem gépi erő hajtja s a gépi jármü kifejezés különben is elfogadottabb.
A hadügy igazgatás a legtöbb hajózási vállalattal már békében kötött szerződések utján biztositja a szükséges hajózási szállitásokat. Minthogy azonban a szerződések esetleg nem fedezik az egészen a tényleg beálló szükségletet, a vizi jármüvek átengedését kötelezővé kell tenni. A légjármüvek alkalmazhatósága napról-napra fokozódik és mivel ezek a hadmüveleteknél nagy fontossággal birnak, igénybevételöket szintén biztositani kell. Az azokkal elkövethető és nehezen ellenőrizhető visszaélések megakadályozása végett pedig szükséges, hogy ilyenek előállitása, tartása és forgalombahozatala is esetleg korlátozható legyen. V. ö. 13. §.
Az e §-ban tárgyalt mentességek megállapitásánál a közérdek volt mértékadó.
A hirszolgálatra alkalmas állatok (mint például galambok, fecskék, sólymok, kutyák) igénybevételét egyrészt ezeknek felhasználhatása, másrészt a mások által való használatukkal elkövethető visszaélések meggátlása teszi szükségessé.
E §-ban foglalt rendelkezések különösen a magántulajdonban levő utak és átkelési eszközök szabad használhatása végett mutatkoztak szükségesnek.
A mozgósitás esetében szükséges szállitásokat a vasutak menetrendszerü forgalma mellett lebonyolitani nem lehet, tehát a vasutak kizárólagos igénybevétele válik szükségessé. A vasutak igénybevételének nagy fontosságra való tekintettel, már eddig is vannak törvényes rendelkezések, a melyek lehetővé teszik, hogy a vasutak mozgósitás esetében igénybe vehetők legyenek. Nevezetesen az 1907. évi LIV. törvénycikkel érvényben tartott vasuti üzleti rendtartás mozgósitás esetén az összes vasutak igénybevételét biztositja. E törvényes rendelkezéseken kivül az igénybevételről egyes vasuti vállalatokkal kötött egyezségek is gondoskodnak. A hadmüveletek érdekében esetleg szükségessé válható forgalombeszüntetésre nézve azonban külön kellett intézkedni.
A hadmüveletek érdekében szükséges hirszolgálat fontossága megköveteli a táviró- és távbeszélő-vonalak kizárólagos igénybevételét. Az e szakaszban foglalt rendelkezés főleg a magántulajdonban levő távirda- és távbeszélő-vonalakra nézve volt szükséges.
Az előfordulható sürgős szükségre való tekintettel rendelkezni kell, hogy oly ipar- vagy üzemtelepek, a melyek a haderő részére szükséges tárgyakat állitanak elő, a haderő rendelkezésére bocsáttassanak.
A 19. § első bekezdésében meghatározott czélokra szükséges ingatlanok igénybevehetése végett az átengedést kötelezővé kell tenni. Az épületek használatra való átengedésén kivül pedig az átalakitásra és a lerombolásra való jogot is biztositani kell, egyrészt azért, hogy ezek az ellenségnek fedezetül ne szolgáljanak, másrészt azért, hogy a hadmüveletek sikeres kivitele érdekében saját védelmi czélokra felhasználhatók, esetleg ha a lővonalba esnek, eltávolithatók legyenek.
E § a beszállásolási törvények rendelkezéseinek háboru idejére való kiterjesztését mondja ki; viszont a beszállásolási törvénynek a beszállásolás alóli mentességekre vonatkozó rendelkezései a háboru esetén beálló nagyobb szükségletnek megfelelően a legszükebb körre szoritja. A beszállásolási törvények a táborhelyen és a készletek elhelyezésére szükséges helyiségekre nézve nem intézkedvén, erre nézve nem intézkedvén, erre nézve itt kellett rendelkezni. A katonai beszállásolásról az 1879:XXXVI. és az 1895:XXX. tc. rendelkeznek.
A hadtápélelmezés nagymennyiségü élelmiszer beszerzését teszi szükségessé, ezt pedig oly esetekre kell fenntartani, a melyekben az élelmezés máskép egyáltalán nem biztositható; ennélfogva elsősorban a lakosság által szolgáltatandó élelmezés utján kell a haderő ellátásáról gondoskodni.
A felsorolt szolgáltatásokon kivül más oly tárgyak átengedését is kötelezővé kell tenni, a melyek közvetlenül vagy közvetve a hadviselés érdekeinek előmozditására alkalmasak, de egyrészt a még ismeretlen uj találmányokra való tekintettel, másrészt pedig azért, mert a különféle esetleg igénybeveendő szerszámok, eszközök és anyagok taxativ felsorolása mindig csak hiányos lehet, részletesen felsorolhatók nem voltak.
A hadügyi igazgatásnak nincs módjában az összes betegek és sebesültek elhelyezéséről és ápolásáról gondoskodni: ennélfogva a törvényben a betegek és sebesültek ápolását és az e czélból szükségelt helyiségek rendelkezésrebocsátását a községek kötelességévé kellett tenni. Hasonló okok teszik szükségessé, hogy a községek köteleztessenek a katonai igazgatás által átadott javak gondozására is.
E § megszabja, hogy a szolgáltatások miként követendők. Minthogy a hadiszolgáltatásokra való szükség sok esetben oly hirtelen áll be, hogy az illetékes hatóságok közvetitése igénybe nem vehető, gondoskodni kellett arról is, hogy a hadi szolgáltatások végső esetben még közvetlenül a szolgáltatótól is követelhetők legyenek.
E törvény értelmében a hadi szolgáltatásokra való kötelezettség a szolgáltatandó tárgyak birtokosait terheli és a községek nem mint vagyonjogi alanyok, hanem mint közvetitő hatóságok köteleztetnek.
E törvény rendelkezéseinek megszegésére nem állapit meg büntető szankcziókat, azért mint megfelelőbbet, a szolgáltatásra kényszereszközök alkalmazását is megengedi.
A hadi szolgáltatások teljesitéséből eredő igények elbirálásánál és az azok fölötti határozathozatalnál egyforma elvek alkalmazása szükséges; ez okból a téritési és a kártéritési igények fölötti határozathozatal a polgári biróságok hatásköréből kivétetett és az e törvény értelmében összeállitandó ministeri bizottságnak tartatott fenn.
A hadmentességi dijról szóló 1880. évi XXVII., illetve az 1882. évi XI. törvénycikkek értelmében a hadmentességi dijalapból ugyan csak a véderőhöz tartozó egyének családjainak jár ellátás és a mozgósitás esetén behivott állandóan szabadságoltak, tartalékosok és póttartalékosok gyámolitására szoruló családjainak segélyezés, de minthogy e törvény a szolgálati kötelezettséget más egyénekre is kiterjeszti, méltányos, hogy a fentebb idézett törvények rendelkezései ezekre az egyénekre szintén kiterjesztessenek. A hadmentességi dijalapról l. az 1880:XXVII. tc. 5-7. §-ait.
