1. § A közigazgatási hatóság fölhivására (lóbehivás), a lóbirtokosok kötelesek lovaikat a meglevő hozzátartozó málhásállat-fölszereléssel együtt megfelelő kárpótlás ellenében a fegyveres erő, vagy valamelyik része mozgósitásának, ugyszintén a hadi állományra való kiegészitésnek czéljaira is, az államnak tulajdonába átengedni.
E kötelezettség addig tart, mig a fegyveres erő, vagy valamelyik része hadi állományon van.
Mindazok az intézkedések, melyek a törvényben a „lovak”-ra vonatkozólag tétetnek, hasonló módon az öszvérekre, öszvérszamarakra és szamarakra is érvényesek.
Az átengedés alól kivétetnek:
1. az Ő Felsége és a királyi ház tagjainak udvartartásához tartozó lovak;
2. a nemzetközi jog értelmében területenkivüliséget élvezők személyes használatára szolgáló lovak;
3. a fegyveres erőhöz tartozó egyéneknek annyi lova, a hányat mozgósitáskor tartani kötelesek;
4. a csendőrséghez tartozóknak szolgálatuk teljesitéséhez szükségelt lovai;
5. a posta szállitásához feltétlenül szükségelt lovak;
6. ama lovak közül, melyeket az állami, törvényhatósági, városi és községi alkalmazottak szolgálatuk teljesitésére tartani kötelesek, legfeljebb 2-2 ló;
7. azon lelkipásztoroknak, orvosoknak és állatorvosoknak, kiknek hivatási körlete több községre (tanyákra stb.) terjed ki, hivatásuk teljesitéséhez szükségelt legfeljebb 2-2 lova;
8. az egészségügyi czélokra, ugyszintén a tüzoltók részére föltétlenül szükségelt lovak;
9. az udvari és állami ménes-intézeteknek, állami méneseknek, mén- és csikótelepeknek tenyész- és gazdasági lovai;
10. a magánménesekben tenyésztésre állandóan használt kanczák;
11. a községek (városok) és magánosok tulajdonát képező ama mének, a melyek mint tenyésztésre alkalmasak, nyilvántartatnak;
12. a kizárólag és tartósan versenyekre használt lovak;
13. ama lovak, melyek állandóan bányákban a föld szine alatt dolgoznak;
14. végül:
a) mindazok a lovak, a melyek a lóbehivás évében négy éven alól maradnak;
b) a vemhes és szoptatóskanczák négy hónapi szoptatás idejéig;
c) azok a lovak, melyeket betegség vagy valamely járvány elhurczolásának veszélye miatt nem lehet, vagy nem szabad az istállóból kivezetni.
2. § A mozgositás, ugyszintén a hadi állományra való kiegészités czéljaira szükségelt lovak akként biztosittatnak, hogy a lovak a fegyveres erő összes alakulásaihoz lehetőleg azokon a területeken állittatnak ki, a melyeken ezeknek az alakulásoknak a hadi állományra való kiegészitése történik.
A mennyiben a fegyveres erő azon alakulásai részére, a melyek a hadi állományra a magyar szent korona országainak területén kivül egészitendők ki, kisegitések szükségeltetnek, e kisegitések iránt a honvédelmi minister a hadügyministerrel egyetértőleg rendelkezik.
3. § A magyar szent korona országaiból kiállitandó lovak összszámát a honvédelmi minister a hadügyministerrel egyetértőleg állapitja meg és az egyes hadtestterületeken belül szükségelt lovak számát a katonai érdekeknek és a kiállitási képességnek tekintetbe vétele mellett lehetőleg egyenlően az egyes lóállitási járásokra veti ki. (25. §)
A mennyiben egyes területeken aránytalanságok állanának be, a megfelelő kiegyenlitések lehetőleg a nem első sorban tekintetbe jövő alakulások és utánszállitások szükségleteinek fedezésekor, ugyszintén a mozgósitottság alatti kiegészitések alkalmával eszközlendők.
A lóosztályozás utján előkészitendő első igénybevétel alkalmával azonban nem szabad az összes lóállomány 50 százalékánál több lovat elvonni.
Lóállitási járások;
a) a főszolgabirói járások;
b) Budapest székesfőváros, a törvényhatósági joggal felruházott városok, Fiume város és kerülete és a rendezett tanácsu városok;
Horvát-Szlavonországokban:
c) a közigazgatási járások; és
d) azok a városok, a melyek elsőfoku közigazgatási hatóságok.
4. § A lóállitási járások állitási képességének kipuhatolására szolgál a lovak bejelentése, összeirása és osztályozása.
A közigazgatási hatóság által helyben szokásos módon közzétett felszólitásra, minden lóbirtokos tartozik lovainak számát és minőségét, ugyszintén a hozzátartozó málhásállat-fölszereléseinek számát, a községi előljáróságnak (polgármesternek) bejelenteni.
Kivételek rendeletileg fognak megállapittatni.
A lóosztályozás rendszerint minden második évben foganatosittatik.
A lóosztályozás időpontját és helyét a honvédelmi minister a hadügyministerrel egyetértőleg, a katonai követelmények szerint s az illető vidék éghajlati és gazdasági viszonyainak figyelembe vételével állapitja meg s minden egyes községben (városban), a helyi szokásoknak megfelelő módon kihirdetteti.
5. § A lóosztályozás bizottság előtt foganatosittatik.
A bizottság tagjai:
a) a főszolgabiró (járásfőnök), polgármester, vagy ezeknek helyettese, mint elnök;
b) a közös hadsereg vagy a honvédség egy, esetleg két törzs- vagy főtisztje;
c) a közös hadsereg vagy a honvédség egy állatorvosi közege, vagy ilyenek hiányában egy polgári állatorvos;
d) ama község előljáróságának, illetőleg ama város tanácsának egy tagja, a mely községből (városból) a lovak elővezettetnek.
A bizottságnál három becsüst kell alkalmazni, a kiket a főszolgabiró (járásfőnök), polgármester nevez ki és hiteltet meg.
Becsüsökül feddhetetlen előéletü szakemberek, lehetőleg gazdasági vagy lótenyésztési bizottsági és egyleti tagok nevezendők ki.
A becsüsöknek megfelelő térités jár, melynek mértéke rendeleti uton lesz megállapitva.
Az osztályozásnál két bizalmi férfiu vehet részt; ezeknek kiküldésére vonatkozó szabályokat rendelet állapitja meg.
6. § Minden lóbirtokos tartozik lovait kézen és egyenkint az osztályozóbizottság elé vezetni, vagy vezettetni és a hozzátartozó málhásállat-fölszereléseit is bemutatni.
Az 1. §-nak 1-től bezárólag 13. pontjaiban, valamint a 14. c) pontjában emlitett lovakat nem kell elővezetni.
Továbbá nem kell elővezetni azokat a lovakat sem, a melyek az osztályozás évében négy éven alól maradnak, valamint az ellés előtt álló vemhes kanczákat és a szoptatós kanczákat hat heti szoptatás idejéig.
Az osztályozásnál a lovak hadi szolgálatra alkalmasságuk szempontjából megvizsgáltatnak; e fölött, ugyszintén a málhásállat-fölszereléseknek katonai czélokra való használhatósága fölött a katonai képviselő [5. § b)] határoz, a ki a lovakat a következőképen osztályozza:
„mindenkorra alkalmatlan”,
„ez időszerint alkalmatlan”,
„alkalmas”.
A mindenkorra alkalmatlan lovak ugyanabban az állitási járásban minden további elővezetéstől mentesek; az „ez időszerint alkalmatlanok” és az „alkalmasok” a legközelebbi osztályozáshoz ismét elővezetendők.
Az alkalmasnak osztályozott lovak közül a katonai képviselő a lovakat kategoriák szerint a szükségelt számban választja ki.
Erre minden egyes kiválasztott lónak értéke a következő alapelvek szerint állapittatik meg.
A lóbehivásnál szabványosnak tekintendő árak a lóosztályozást elrendelő hirdetményben - külön minden egyes lókategoriára - közzététetnek; ez árak mindenesetre az illető kategoriák mindenkori békepótló árainál 10%-kal magasabban lesznek megállapitva.
Ha valamely lóbirtokos e közzétett árral nem elégszik meg, akkor az illető lovakat a becsüsök megbecsülik, mely becslésnél a lónak valódi értéke a béke-pótlóárra való tekintet nélkül állapitandó meg.
A katonai képviselő által használhatónak talált málhásállat-fölszerelések ugyancsak megbecsülendők.
Ha a becsüsök valamely ló, vagy málhásállat-fölszerelés árára nézve nem értenének egyet, akkor mindenekelőtt a becsüsök szavazattöbbsége határoz; ha mindhármuknak véleménye eltérő, akkor e három becslés középára vétetik becsárul.
Sem az igy megállapitott becsár, sem a katonai képviselő osztályozása ellen jogorvoslatnak helye nincsen.
7. § A katonai képviselő által kiválasztott minden egyes lóról - értékének megállapitása után - nyilvántartó-lap állittatik ki és az osztályozó bizottság elnöke, valamint a katonai képviselő által történt aláirása után a lóbirtokosnak adatik át; ha a lóval együtt málhásállat-fölszerelés is átadandó, akkor a nyilvántartó-lapon ez is fel lesz tüntetve.
A nyilvántartó-lap átadásának időpontjától a lóbirtokos mindazon kötelezettségek alá esik, melyeket e törvény a nyilvántartó-lappal ellátott lovak birtokosaira ró; ezáltal egyébként a nyilvántartó-lappal ellátott lovak és a málhásállat-fölszerelések feletti rendelkezési jog a behivás időpontjáig nem korlátoztatik.
A kiadott nyilvántartó-lapok a későbbi osztályozásoknál meghagyhatók, ugyszintén mindenkor kicserélhetők vagy bevonhatók.
A nyilvántartó-lapnak elfogadása, ugyszintén bevonás esetében annak visszaadása meg nem tagadható.
8. § A nyilvántartó-lapokkal való ellátásnál a lóbirtokosok lehetőleg egyenlően veendők tekintetbe.
Minden nyilvántartandónak kiválasztott ló birtokosának jogában áll, a nyilvántartó-lap kiállitása előtt e lova helyett, egy másik alkalmasnak osztályozott, azonban nyilvántartandónak ki nem választott és hasonló kategoriába tartozó lovát állitani, mire ennek értéke a 6. § szerint megállapitandó.
9. § A nyilvántartó-lapnak tartalmaznia kell a ló leirását, a ló birtokosának nevét és lakhelyét, a lónak, adott esetben a málhásállat-felszerelésnek árát, az átadási hely és a csapattest pontos megjelölését, valamint egyéb szükséges adatokat, ezenkivül még kivonatilag a lóbirtokos törvényszerü kötelezettségeit.
A nyilvántartott lónak e minőségét, a marhaleveleken, ezeknek kiállitása alkalmával kell feltüntetni.
A nyilvántartó-lapot a lóbirtokosnak gondosan meg kell őriznie és azt minden a nyilvántartott lóra vonatkozó hivatalos eljáráshoz magával kell vinnie.
A nyilvántartott lovakkal történt és az e §-ban felsorolt változásokat 15 nap alatt kell annak a községi előljáróságnak (polgármesternek) bejelenteni, a mely községnek (városnak) területén a lovak állandóan tartatnak.
Ha a nyilvántartott ló elhullott, mindennemü hadi szolgálatra nyilvánvalóan és állandóan alkalmatlanná vált, elveszett, avagy számára az 1. § 1-13. pontja szerint mentességi czim áll be, akkor a nyilvántartó-lap a községi előljáróságnak (polgármesternek) átadandó.
Ha a nyilvántartott ló állandó tartása más községbe (városba) kerül, a birtokos köteles e változást mindkét község előljáróságának (polgármesterének) bejelenteni.
Ha a ló másnak birtokába megy át, az e lóra vonatkozó nyilvántartólap a lóval egyidejüleg az uj birtokosnak adandó át; ez által az összes a jelen törvényen alapuló kötelezettségek az uj birtokosra mennek át.
Az e §-ban előirt bejelentésekre az uj birtokos akkor is köteles, ha a lónak nyilvántartott minősége már a neki átadott marhalevélből kitünik.
Ugy az eddigi, mint az uj birtokos is tartozik a lónak átadását, illetőleg átvételét bejelenteni.
Az uj birtokos nevét és lakását ugy ő maga, valamint az eddigi birtokos is tartozik bejelenteni.
10. § A nyilvántartott lovaknak és málhásállat-fölszereléseknek, lóbehivás esetében a katonai igazgatás részére leendő átadása czéljából minden lóállitási járás számára - rendszerint ennek területén, szükség esetén azon kivül is - a honvédelmi minister a hadügyministerrel egyetértőleg egy vagy több átadási helyet állapit meg akként, hogy azok egyrészt a katonai követelményeknek megfeleljenek és másrészt minden lóbirtokosnak lehetővé tétessék, hogy lovaikat a legrövidebb idő alatt és hosszabb ut megtétele nélkül átadhassák.
A szállitási és élelmezési költségeket az átadási helyig a lóbirtokos viseli.
A bekövetkezett lóbehivás után kötelesek a nyilvántartott lovak birtokosai e lovakat a helyben szokásos patkolással, kenderkötőfékkel, valamint kenderkötőfékszárral ellátva és a nyilvántartó-lapokban megjelölt málhásállat-fölszerelésekkel, azonnal a nyilvántartó-lapokban megjelölt átadási helyekre elővezetni vagy elővezettetni.
A nyilvántartó lapokban megjelölt takarmánymennyiséget az átadási helyre el kell vinni.
A lovak az átadási helyen - az ez alkalommal netán alkalmatlanoknak találtak kivételével - az elhozott takarmánymennyiséggel és málhásállat-fölszerelésekkel együtt katonai részről azonnal átvétetnek.
A lóbirtokosnak az elhozott takarmánymennyiségért megfelelő térités jár, melynek mértéke rendeleti uton lesz megállapitva.
A lóbirtokosnak az átadási helyeken nyilvántartólap-másolatok adatnak ki, melynek a lovak, a magukkal hozott takarmánymennyiség és a málhásállat-fölszerelések átvételének igazolását és a kárpótlásul járó pénzösszeget tüntetik fel.
A kárpótlási összegeket az igényjogosultak részére vagy azonnal, vagy a postatakarékpénztár utján hat héten belül kell kifizetni.
A nyilvántartó-lappal ellátott, de át nem vett lovak visszaszállitására az illető birtokosok megfelelő téritést kapnak, melynek mértéke rendeleti uton lesz megállapitva.
11. § A mozgósitottság ideje alatt foganatositandó osztályozásra és nyilvántartó lapok kiadására ugyancsak a 4-10. szakaszok rendelkezései mérvadók, csakhogy a lovak becslésénél a mozgósitás folytán netán beállt áremelkedés tekintetbe nem vehető és a lóbehivás a szükséghez képest azonnal is eszközölhető.
12. § A nyilvántartott lovaknak állitási járásaikból való eltávolitása a honvédelmi minister által rendeleti uton betiltható.
E tilalom az összes vagy egyes területekre azonnal beszüntetendő, mihelyt az a katonai érdekek veszélyeztetése nélkül megengedhetőnek mutatkozik.
13. § Egyes lóállitási járásokban, a lóbirtokosok gazdasági viszonyainak tekintetbe vétele mellett, próba-lóbehivást lehet elrendelni.
Ilyen esetben a nyilvántartott lovak birtokosai kötelesek e lovaikat a nyilvántartó-lapokban megjelölt málhásállat-fölszerelésekkel együtt az erre vonatkozó rendelkezések alapján, azonnal és épen ugy az átadási helyekre elővezetni, vagy elővezettetni, mint az 1. § alapján bekövetkező lóbehiváskor.
Ott a lovak, a katonai képviselők részéről történt megtekintés után, vagy azonnal visszaadatnak birtokosaiknak, vagy a málhásállat-fölszerelésekkel együtt mozgósitási gyakorlatokra visszatartatnak, mely gyakorlatok azonban a lóállománykiegészitést illetőleg csak egyes csapattestekre szoritkozhatnak.
A lóbirtokosok ugy a mozgósitási gyakorlatokra visszatartott, mint a csak elővezetett lovakért megfelelő téritést kapnak.
A térités mértéke rendeletileg állapittatik meg.
14. § Az 1. §-ban emlitett czélokra a szállitási eszközök birtokosai is kötelesek, ezeket a közigazgatási hatóságok felhivására (felhivás a szállitási eszközök átengedésére) megfelelő kárpótlás ellenében az állam tulajdonába átengedni.
„Szállitási eszközök” e törvény tekintetéből az összes fogatos járművek, továbbá a lovak, a mennyiben mint nyilvántartó-lappal ellátott lovak át nem vétetnek, valamint egyéb igavonó állatok, a hozzátartozó lovagló és hámosszerszámokkal és málhásállat-felszerelésekkel együtt.
Ez a kötelezettség addig tart, mig a fegyveres erő, avagy valamelyik része hadi állományban van.
Az igénylésnek az okvetlen szükség mértékére kell szoritkoznia.
Az átengedés alól, az 1. § szerint már mentesitett lovakon kivül kivétetnek:
1. az Ő Felsége és a királyi ház tagjainak udvartartásához tartozó járművek;
2. a nemzetközi jog értelmében területenkivüliséget élvezők személyes használatára szolgáló járművek;
3. a fegyveres erőhöz tartozó egyéneknek annyi járműve, a hányat mozgósitáskor tartani kötelesek;
4. a posta szállitásához feltétlenül szükségelt járművek;
5. ama járművek közül, melyeket az állami, törvényhatósági, városi és községi alkalmazottak szolgálatuk teljesitésére tartani kötelesek, 1-1 jármű;
6. azon lelki pásztoroknak, orvosoknak és állatorvosoknak, kiknek hivatási körlete több községre (tanyákra stb.) terjed ki, hivatásuk teljesitéséhez szükséges 1-1 járműve;
7. az egészségügyi czélokra, ugyszintén a tüzoltók részére feltétlenül szükségelt járművek;
8. az udvari és állami ménesintézeteknek, állami méneseknek, mén- és csikótelepeknek járművei;
9. ama egyéb igavonó állatok, melyeknél az 1. §-ban a lovakra nézve felsorolt mentességi okok fennállanak.
15. § A szükségelt szállitási eszközök számát a honvédelmi minister a hadügyministerrel egyetértőleg (25. §) állapitja meg és a katonai érdekeknek és a kiállitási képességnek tekintetbevétele mellett, lehetőleg egyenlően veti ki az illető járásokra (városokra), a főszolgabiró (járásfőnök) pedig a községekre.
A fogatos járművekre vonatkozó állitási képességnek kipuhatolására szolgál ezeknek bejelentése és összeirása.
A lovak bejelentése idejében (4. §) második bekezd., a járművek birtokosai a fogatos járműveik számát és nemét az előljáróságnak (polgármesternek) bejelenteni tartoznak.
Kivételek rendelettel állapittatnak meg.
A lóosztályozó bizottság katonai képviselője a bejelentett járműveket, valamint a szerszámokat és málhásállat-fölszereléseket a birtokosoknál megtekintheti, azonban megérkezéséről az előljáróságot (polgármestert) kisérő hatósági közeg kirendelése végett, idejekorán értesiteni tartozik.
16. § A szállitási eszközök kiállitásánál a birtokosokat lehetőleg arányosan kell igénybe venni.
A szállitási eszközök átadására a honvédelmi minister a hadügyministerrel egyetértőleg a 10. § első bekezdésében emlitett érdekek figyelembevételével megfelelő átadási helyeket állapit meg.
A szállitási és élelmezési költségeket az átadási helyig a birtokos viseli.
A szállitási eszközök átengedésére vonatkozó felhivás után a kiállitásra felhivott birtokosok a szállitási eszközöket, a meglevő hozzátartozó felszerelési tárgyakkal és a felhivással igényelt takarmánymennyiségekkel együtt, azonnal az átadási helyekre vezetni vagy vezettetni tartoznak.
17. § A bizottságok már békében és pedig az 5. § szerint, azonban azzal az eltéréssel alakitandók meg, hogy az elnöklő közigazgatási tisztviselőt és a becsüsöket annak a törvényhatóságnak első tisztviselője (megyei [városi] hatóság) jelöli ki, illetőleg nevezi ki, melynek területén az átadási hely fekszik.
A kinevezett becsüsöket a lakóhelyükre nézve illetékes főszolgabiró (járásfőnök), polgármester meghitelteti.
A szállitási eszközök használhatósága fölött a katonai képviselő határoz.
A szállitási eszközök átengedésére vonatkozó felhivásnál szabványosnak tekintendő árak a hivatalos eljárás előtt tudtul adandók.
Ha a birtokos ezzel az árral meg nem elégszik, akkor a becslés a 6. § szerint eszközölendő, mely alkalommal a szállitási eszközök átengedésére vonatkozó felhivás folytán netán beállt áremelkedés tekintetbe nem vehető.
Az igy megállapitott becsár ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Az elhozott takarmányért, valamint az át nem vett szállitási eszközök visszaszállitásáért a birtokosokat térités illeti, melynek mértéke rendelettel állapittatik meg.
A birtokosok az átadásnál a megtörtént átvételről szóló elismervényt kapnak, melynek a megillető pénzösszeget is tartalmaznia kell. A megillető pénzösszegeknek a felvételre jogosultaknak való kifizetése a 10. § szerint eszközöltetik.
A szállitási eszközöknek a bekövetkezett leszerelés után eszközlendő eladásánál, az átengedők elsősorban veendők figyelembe.
18. § A községek (városok) kötelesek, a lóosztályozásnak, a lóbehivásnak és a szállitási eszközök átengedésére vonatkozó felhivásnak előkészitésére szükséges kimutatásokat vezetni és az e törvény végrehajtásával járó hivatalos ténykedéseknél közremüködni.
19. § Az elsőfoku közigazgatási hatóság a lovaknak az osztályozáshoz való elővezetésére, illetőleg átadására, ugyszintén a szállitási eszközök kiállitására és átadására, szükség esetén a mulasztó költségére karhatalmat alkalmaz; ugyanez áll a málhásállat fölszerelésekre.
A karhatalmi költségek viselése iránt a kihágási itéletben (21. §) kell intézkedni.
20. § I. Kihágást követ el és 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az, a ki:
1. a kitüzött határidőben a birtokában levő lovak és járművek számát és minőségét, valamint a lovakhoz tartozó málhásállat-fölszerelések számát felszólitásra be nem jelenti, lovait az osztályozáshoz elő nem vezeti vagy vezetteti, illetőleg málhásállat-fölszereléseit az osztályozásnál be nem mutatja (4., 6. és 15. §);
2. a nyilvántartó-lapot el nem fogadja (7. § utolsó bekezdés);
3. a nyilvántartó-lapot gondosan meg kell őrizni, vagy nyilvántartott lovával történt és a 9. szakaszban fölsorolt változásokat 15 nap alatt az illetékes községi előljáróságnak (polgármesternek) be nem jelenti;
4. a próba-lóbehivás után nyilvántartott lovát (málhásállat-fölszerelését), a nyilvántartó-lapban megjelölt átadási helyre azonnal elő nem vezeti vagy vezetteti (13. §).
II. Kihágást követ el és egy hónapig terjedhető elzárással és 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az, a ki a bekövetkezett lóbehivás után:
1. nyilvántartott lovát (málhásállat-fölszerelését), a nyilvántartó-lapban megjelölt átadási helyre, a 10. szakasz harmadik bekezdésében foglalt rendelkezésekhez képest azonnal elő nem vezeti vagy vezetteti;
2. nyilvántartott lovát állitási járásából tilalom ellenére eltávolitja (12. §);
3. nyilvántartott lovát vagy szállitási eszközét a bekövetkezett lóbehivás, illetőleg a szállitási eszközök átengedésére vonatkozó felhivás (16. § negyedik bekezdés) után hadi czélokra szándékosan hasznavehetetlenné teszi és a ki
4. szállitási eszközét felszólitásra az átadási helyre azonnal nem vezeti vagy vezetteti (16. §).
21. § Az e törvényben meghatározott kihágások esetében az eljárás annak a közigazgatási hatóságnak a hatáskörébe tartozik, a mely kihágási ügyekben a fennálló törvények és rendeletek értelmében a rendőri büntető biráskodást gyakorolja; utolsó fokon a honvédelmi minister határoz.
A kihágási büntetéspénzeknek felerésze azt a községet illeti, melyben a lovak vagy szállitási eszközök állandóan tartatnak, másik felerésze pedig a pénzügyminister kezelése alá tartozik, illetőleg Horvát-Szlavonországokban az országos kormány rendelkezésére bocsáttatik.
22. § Az e törvény alkalmazása körül felmerülő vitás kérdések elintézése a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozik; utolsó fokon a honvédelmi minister határoz.
23. § Az e törvényben vagy az annak végrehajtása tárgyában kiadott rendelkezések alapján hozott határozatok, kivéve a kihágási itéleteket, azonnal és akkor is végrehajtandók, ha jogerőre még nem emelkedtek.
24. § Az e törvény alapján létrejött minden ügylet dij- és illetékmentes.
25. § E törvény kihirdetése napján lép hatályba.
E törvény hatálya a magyar szent korona országainak egész területére kiterjed.
E törvény életbeléptével az 1873. évi XX. törvénycikk hatályát veszti.
Azokban a lóállitási járásokban, a melyekben a nyilvántartólapoknak kiadása még nem foganatosittatott, az e törvény 1. §-ában foglalt kötelezettségnek az 1873. évi XX. törvénycikk rendelkezései szerint vezetett kimutatások és jegyzékek alapján kell eleget tenni.
A törvény végrehajtásával a honvédelmi minister bizatik meg, a ki e tekintetben a belügyministerrel, illetőleg Horvát-Szlavonországra nézve a Horvát-Szlavon- és Dalmátországok bánjával, továbbá a pénzügyministerrel egyetértőleg jár el; a közös haderőt illető intézkedéseket a hadügyministerrel egyetértőleg teszi meg.
