Minden hadsereg mozgósitásakor a legénység létszámának és a lóállománynak kiegészitése képezi ama két legfontosabb tényezőt, melyektől a hadialakulások menetkészültsége elsősorban függ. A legénységnek közvetlenül a felszerelési állomásokra való bevonulása teszi lehetővé azt, hogy a legénység kiegészitése a legrövidebb idő alatt foganatositható. Ez azonban egymaga még nem biztositaná a hadsereg fokozott hadkészültségét, ha nem sikerülne a jóval nehezebb lókiegészitést is ugyanoly rövid időn belül keresztülvinni; mert bármi gyorsan is történt a legénység kiegészitése, mindaddig, mig a csapat nem rendelkezik a szükségelt lovakkal, menetkésznek nem tekinthető. Tehát minden államnak igyekezni kell a szükséges alapot megteremteni arra, hogy a lókiegészités a legénység kiegészitéséhez hasonló gyors és czélszerü módon legyen keresztülvihető. E követelménynek a jelenleg érvényben levő 1873. évi XX. tc. nem felel meg, mert e szerint a lovak avatása csak a mozgósitás elrendelése után, mozgó bizottságok által történik, melyeknek müködése hosszabb időt igényel. Az e bizottságoknál müködő közigazgatási tisztviselők és katonai közegek tehát éppen abban az időben volnának avatási munkálatokkal igénybevéve, a mikor egyéb fontos mozgósitási teendők miatt hivatalaikban nélkülözhetetlenek. Továbbá hiányzik a mostani törvényben oly rendelkezés, melynek alapján a már foganatositott lóavatás után a mozgósitás tartalma alatt felmerülő ujabb lószükségletet ujabb lóavatás utján lehetne fedezni. Következésképpen ez ujabb lószükségletet szabad vásárlás utján kellene beszerezni, mely módozat teljesen megbizhatatlan, költséges és hosszadalmas és ezért feltétlenül kerülendő.
A jelenlegi törvénytervezetet a nyilvántartólap-rendszer elvén alapszik, azaz a lovak egyedenkénti kiválasztása akként történik, hogy a beálló szükség idejére már csak a nyilvántartó-lappal ellátott lovak átvétele marad hátra. E rendszer practer legem és pedig a lóbirtokosokkal kötött magánjogi megállapodások alapján Galicziában, Bukovinában, Sziléziában és Morvaországban egy részében már évek óta igen sikeresen alkalmaztatik. Ez intézmény előnyei abban rejlenek, hogy minden lóbirtokos már a békében tájékozva van, hogy lóállománya háboru idején mily mértékben fog igénybe vétetni s hogy továbbá a nyilvántartólappal ellátott ló a szabad forgalomban értékben emelkedik. A nyilvántartólaprendszer azon alapgondolaton kivül, hogy a lókiegészités már békében oly mértékben készittessék elő, hogy a szükség idejére már csak a nyilvántartólappal ellátott lovak behivása és az átadási helyeken való átvétele maradjon hátra, e tervezet még ama feltétlen követelménynyel is számol, hogy a lovak ott szereztessenek be, a hol azokra az illető alakulásoknak szükségük van.
Az érvényben álló törvénynyel szemben a tervezet bizonyos mérvben emeli a téritési összegeket és szaporitja a mentességi czimeket. A málhásállat-felszerelések átengedését azon okból kellett biztositani, mert különben komoly esetben a többszükséglet beszerzése lehetetlen volna és különben is minden lóra (málhásállatra) ama felszerelés illik legjobban, melyet birtokosa azon alkalmazni szokott. E felszerelések különben is vesztenek értékükből birtokosaikra nézve, mihelyst a ló, a melyen használtattak, az állam tulajdonába ment át.
E tervezet még egy másik, a lóállitással szoros kapcsolatban álló ügy rendezését is czélozza. A milyen nagy fontossággal bir a menetkészültség szempontjából a lóállomány gyors kiegészitése, ép oly fontos, hogy komoly esetekre a szükséges szállitóeszközök biztositásáról és beszerezhetőségéről eleve történjék gondoskodás. A mai tömegseregek mindennemü fokozott hadi igényeikkel komoly esetekben igen nagy mennyiségü szállitási eszközt kivánnak meg, melyekről maga a fegyveres erő nem gondoskodhatik. Minthogy a szükségelt szállitási eszközök biztositása a menetkészültség érdekében már békében előkészitendő és a közigazgatási hatóságok már békében kell, hogy teljesen tájékozva legyenek a komoly esetekben reájuk háramló kötelességek felől, kivánatos, hogy ezen régóta érzett hiány ezennel törvényes szabályozást nyerjen. Komoly esetekben szállitási czélokra még nyilvántartó-lapokkal el nem látott lovak és teherhordó állatok (a hozzájuk tartozó szerszámokkal és málhásállat-felszerelésekkel) valamint egyéb igavonó állatok is szükségeltetnek. A szállitási eszközök szolgáltatására vonatkozó rendelkezések lehetőleg a lovak szolgáltatására vonatkozó rendelkezésekhez alkalmaztattak. A lakosságnak békeelőkészületekkel való lehető csekély megterhelése érdekében azonban a szállitási eszközök osztályozása mellőztetett.
E § a mostani törvény 1. §-ának analogiájára a lóbirtokosok amaz alapkötelezettségét állapitja meg, hogy lovaikat, komoly esetekben, megfelelő kártérités ellenében, az állam tulajdonába átengedni tartoznak. Az e kötelezettség igénylésére vonatkozó jogot az előző fejtegetésekben foglalt indokoknál fogva nem lehet csak a mozgósitás időpontjára korlátozni, hanem kikellett azt terjeszteni a mozgósitottság egész tartamára. De nem volt szabad figyelmen kivül hagyni ama körülményt sem hogy szükségessé válhatik egyes alakulásoknak a hadi létszámra való kiegészitése még mielőtt a mozgósitás elrendelése az állam érdekének megfelelne. Ily eshetőségekkel számolva, a mostani tervezet lehetővé teszi a lovak igénybevételét még a mozgósitás elrendelése előtt is. Tekintettel arra, hogy a hegyes vidéken teljesitendő hadi szolgálatra és gépfegyverek szállitására, valamint a különböző katonai málhák továbbitására a békeállománynál viszonylag jóval nagyobb mennyiségü teherhordó állatra van szükség, a kényszerüség követelése volt, hogy az államot a lovak tekintetében e törvény alapján megillető jogok, az öszvérekre, öszvérszamarakra is kiterjesztessenek. E § tartalmazza továbbá az egyes mentességi czimeket, melyek az érvényben levő törvényhez viszonyitja, lényegesen bővültek. Különösen meg kell jegyezni, hogy az egészségügyi czélokra, valamint a tüzoltók részére szükségelt lovaknak mentesitése régi és sokszor hangoztatott kivánságoknak tesz eleget.
Az e §-okban megállapitott és a lószükségletnek területi biztositására vonatkozó alapelv, a legénységi kiegészitésből van átvéve. A mozgósitás szükséges gyorsasága, - mint az az általános részben már jeleztetett - parancsolólag megköveteli, hogy a lovak onnan vétessenek, a hol az illető alakulások a hadilétszámra kiegészittetnek. Ez pedig azon állomásokon történik, a hová a létszám kiegészitésére szükséges nem tényleges állományu legénység bevonul. Minthogy pedig ez állomások kijelölésénél különböző lényeges körülményre figyelemmel kell lenni, mint pl. arra, hogy laktanyák, raktárak, gyakorlóterek, lőterek stb. rendelkezésre álljanak, ennek következtében a lószükséglet nem lehet mindenütt egyenlő, hanem egyes területeken nagyobb, másokon kisebb lesz. Ha a lóállomány kiegészitéséhez minden terület egyenlő mértékben vétetnék igénybe, ez sok és körülményes vasuti szállitást vonna maga után és a vasutakat ép oly időben terhelné, a melyben azok amugy is szállitóképességük legvégső fokáig vétetnek igénybe. E törvénytervezet ennélfogva nemcsak az 1873. évi XX. tc. értelmében, egyrészt a magyar szent korona országai, másrészt a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok közt eszközlendő lófelosztást mellőzni, de ama törekvésnek sem tehet eleget, hogy a szükséglet az összes lóállitási járások közt teljesen egyenlő mértékben osztassék meg; vagyis e tervezetben a területi kiegészités elve érvényesül. A kisegitéseknek (2. § második bekezdése) törvényben való megállapitása abban lelki indokát, hogy Ausztria aránylag több nehéz és kevés hátaslóval, Magyarország ellenben több hátas, de kevesebb nehéz lóval rendelkezik. Alakulások alatt nem csak a csapatok, hanem az összes lovakkal ellátandó parancsnokságok, hatóságok és intézetek is értetnek.
Minthogy jövőben a bejelentés és összeirás elvileg az osztályozás éveiben, ez utóbbi pedig rendszerint minden második évben fog eszközöltetni, ezáltal a lakosság és a községek, melyek az eddig érvényben álló végrehajtási utasitás értelmében a bejelentést és összeirást illetőleg minden évben igénybe vannak véve, lényeges tehermentesitéshez jutnak. Ama rendelkezés, hogy az osztályozás rendszerint minden második évben eszközöltessék, a mostani állapottal szemben a lakossággal valamivel nagyobb megterhelését vonja maga után, a mennyiben az osztályozás mostanáig csak három évenkint történt. Az osztályozás időpontjának ujabb megállapitása azért vált szükségessé, mert a tapasztalat szerint a lóállomány ily hosszu időközökben nagy változásnak van kitéve. Az uj lótörvényhez kibocsátandó végrehajtási utasitásban fel fog vétetni ama rendelkezés, hogy a lovakban gazdag vidékeken, a lóosztályozás lehetőleg minden egyes községben eszközöltessék.
E § a lóosztályozó bizottságok összeállitását állapitja meg. Minthogy e lóosztályozó bizottságot lényegileg ugyanazok a feladatok illetik, melyeket az eddigi törvény szerint a lóavató bizottságot lényegileg ugyanazok a feladatok illetik, melyeket az eddigi törvény szerint a lóavatóbizottságok vannak hivatva teljesiteni, e tervezett a lóosztályozó bizottságok összeállitását ugyanigy állapitja meg, mint a hogy a mostani törvény a lóavatóbizottságok tekintetében intézkedik. A lóbirtokosok érdekeinek megóvása czéljából ama község előljáróságának egy tagja, a mely községnek lovai elővezettetnek, a lóosztályozóbizottságba ujabb tagként felvétetett.
Mig a mostani jog szerint a békepótlóáraknak 10%-kal való emelése csak akkor volt megengedve, ha valamely lóállitási járáshoz tartozó községek a reájuk eső egész lószükségletet önként kiállitották, a tervezet a békepótló-árakat minden becslés alá nem kerülő lóra vonatkozólag 10%-kal emelni. Az osztályozási hirdetményekben a békepótlóárak „hátaslovak, hámoslovak és teherhordóállatok” kategoriák szerint állapittatnak meg.
Az e szakaszban foglalt rendelkezés, mely szerint a kiadott nyilvántartólapok későbbi osztályozásoknál meghagyhatók, valamint bármikor kicserélhetők vagy bevonhatók, abban leli indokát, hogy egyrészt czéltalan volna oly lovakat, melyeknek hadi rendeltetése nem változott, későbbi osztályozások alkalmával uj, de tartalmilag a régivel teljesen azonos nyilvántartólapokkal ellátni másrészt, a nyilvántartólapok bevonása, illetőleg kicserélése azokra az esetekre van tervezve, a melyekben az illető lovakra vagy egyáltalán nem vagy pedig más hadi rendeltetéssel lesz szükség.
Minden nyilvántartó-lappal ellátott lónak egyedi rendeltetése lévén, az átadásnak egy meghatározott helyen kell megtörténni, s ezért nagy fontossággal bir, hogy a hatóságok mindazon változásokról, melyek a pontos átadást kétségessé tehetnék vagy akár csak késleltetnék, mielőbb tudomást szerezzenek. Ez okból szükséges volt a nyilvántartó lappal ellátott lovak birtokosaira megfelelő kötelezettségeket róni és ezeknek foganatositásánál és pedig épen lóbirtokosok érdekében, a községek közremüködését biztositani; e közremüködést a végrehajtási utasitás az elkerülhetetlenül legszükségesebb mértékre fogja szoritani. Az a rendelkezés, hogy a nyilvántartó-lappal ellátott lónak ez a minősége a marhalevélen is feltüntettessék, elejét akarja venni ama következményeknek, a melyek nyilvántartó-lappal ellátott lovak birtokcseréje esetén a nyilvántartó-lap átadásának elmulasztásából származhatnak.
Takarmánynak az átadási helyekre való elhozatala csak az esetre fog követeltetni, ha az átadási helyről a felszerelési állomásra való szállitás tartamára szükségelt takarmány vagy egyáltalában nem vagy csak nagy nehézségekkel lesz beszerezhető.
Azonos elv, hogy a becsérték a mozgósitás folytán netán bekövetkezhető áremelkedésre való tekintet nélkül állapittatik meg, a mostani törvényből van átvéve.
Minthogy minden nyilvántartó-lappal ellátott lónak egyedi rendeltetése van, mely a területi kiegészités elve alapján lesz megállapitva, de másrészt a lóbeosztási időpontjáig a nyilvántartó-lappal ellátott lovak szabad forgalmát a 7. § szerint korlátozni nem szabad, szükség volt oly intézkedésre, melynél fogva a nyilvántartó-lappal ellátott lovak időleges állitási járásukhoz lehessen kötni, oly rendkivüli viszonyok esetére, a midőn egy várható lóbehivás, - a nyilvántartó-lappal ellátott lovak nagyobb arányu csökkenése következtében - különösen veszélyeztetve lehetne.
A próba-lóbehivások kizárólagos czélja gyakorlati tapasztalatokat szerezni arra vonatkozólag, hogy mennyi időre van szükség a lóbehivás e rendelésétől az átadási helyeken való átvételig, mennyire teljesitik a lóbirtokosok a reájuk háruló kötelezettségeket, s végül milyen százalékos arányban állanak az átadásra kerülő lovak a nyilvántartó-lapokkal ellátott lovakhoz. A próbalóbehivások csak korlátolt mértékben és csak oly időben fognak megtörténni, a melyben a lóbirtokosok gazdasági érdekei legkevésbé érintetnek.
A szállitási eszközöknek az állam részére leendő átengedésére vonatkozó s e §-ban megállapitott kötelezettség ugyanazon csomós körülményeken nyugszik, mint a lovak átengedésére vonatkozó kötelezettség s minthogy a szállitási eszközök biztositása szintén már békében széleskörü előkészületeket igényel, továbbá az állam tulajdonába, kártérités ellenében való átadás ép ugy történjék, mint a lovaknál, a kérdés törvényes rendezése is legczélszerübben e törvény keretében történhetik. A szállitási eszközökhöz tartoznak a nyilvántartó-lappal el nem látott lovak is. A tervezet szerint a málhásállat felszerelések, illetőleg lovagló és hámszerszámok nem vétetnek igénybe azon állatok nélkül, a melyekhez azok tartoznak.
Bejelentési kötelezettség és összeirás csak a járművekre nézve áll fenn, még pedig egyszerüsités czéljából e bejelentés a lovak bejelentésével egyidejüleg fog történni. A lovagló-, hámosszerszámok és málhásállat fölszereléseket illetőleg, melyekre nézve bejelentési kötelezettség nem áll fenn, valamint az osztályozás alá nem kerülő járműveket illetőleg a hadügyi igazgatásnak meg van adva a mód arra, hogy maguknál a birtokosoknál eszközlendő megtekintés utján szerezzen tudomást arról, hogy mi minden és milyen minőségben áll rendelkezésre. A tájékozódás ez a módja azért választatott, hogy a birtokosokat és a hatóságokat az elővezetéssel, osztályozással és az ezzel kapcsolatos pontosabb nyilvántartással járó megterheléstől meg lehessen kimélni.
Minthogy - mint már emlittetett, - az igényelt szállitási eszközök előzetes osztályozás alá nem esnek, a rendesnek tekintendő árak akkor hirdethetők ki, a mikor a szállitási eszközök átvétele megkezdődik. A teljesitett szolgáltatásoknak még utólagos méltánylása czéljából, a birtokosok részére az esetre, ha az állam a leszerelés után a szállitási eszközöket eladja, ezek megvételét illetőleg elsőbbségi igény van biztositva.
A lóbehivás és a szállitási eszköz-követelés pontos végrehajtásához füződő nagy állami érdek megkivánja, hogy az e tekintetben a ló- és járműbirtokosokat terhelő kötelezettségek elmulasztása, valamint a birtokosok oly cselekményei, melyek a törvény fentebb emlitett czéljának eltérését meghiusithatnák, nagyobb büntetés alá essenek. A nagyobb büntetések a lovak egyedi rendeltetéséből kifolyólag, a birtokosokra háruló nagyobb személyes felelősségben is lelik megokolásukat.
E tervezetben meg kellett állapitani, hogy a kihágási ügyekben mely hatóságok illetékesek, s hová forditandók s kihágási ügyekből befolyó büntetéspénzek: az 1901. évi XX. tc. ugyanis, mely ezen kérdéseket általánosságban szabályozza, nem terjed ki Horvát-Szlavonországokra, és ez országokra nézve hasonló törvényes rendelkezések nincsenek. A büntetéspénzek fele, mely az 1901. évi XX. tc. rendelkezései értelmében azt a községet illeti, melyben a kihágás elkövettetett, e tervezetben azon község részére lesz átengedve, melyben a lovak és jármüvek állandóan tartatnak és ennek folytán ott nyilván is tartatnak; a szükséges ellenőrzést ugyanis csak ez utóbbi községtől lehet várni, holott magát a kihágást más községben is el lehet követni.
E § a vitás kérdésekben való döntést a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalja, és e kérdéseknek a magyar szent korona országainak egész területén egyöntetü elbirálását czélozza.
A közigazgatási hatóságok határozatai ellen irányuló fellebbezéseket, hacsak nem vonatkoznak a büntetések végrehajtására, nem lehetett halasztó hatálylyal felruházni, nehogy a ló és jármüszolgáltatásnak idejében való végrehajtása, hosszadalmas tárgyalások által késleltessék.
Az első lóosztályozásnak és az ezzel egyidejüleg történő nyilvántartólapkibocsátásnak az állam egész területén való végrehajtása bizonyos időt igényel. Szükség volt tehát oly rendelkezésre, mely lehetővé teszi, hogy az uj törvény életbeléptetésétől az első osztályozás teljes befejeztéig tartó időben a lóállitás azon vidékeken, a melyeken a nyilvántartólap-kibocsátás még befejezve nincsen, komoly esetben az 1873. évi törvény 1. §-a alapján történt előkészületek alapján legyen végrehajtható. Ez átmeneti intézkedés nélkül az illető vidékeken a lóállitás tekintetében ex-lex állapot állana be, mely lehetettlenné tenné a lóavatásnak a kivánatos terjedelemben való végrehajtását.
