Társadalmi intézményeink a saját vagyoni erejük és tagjaik hozzájárulásai alapján alig tudván megküzdeni ama nagy feladatokkal, a melyek a mult idők elmaradottsága folytán minden téren reájuk hárulnak, mind sürübben fordulnak a mindenkori kormányokhoz nyereménykölcsönök engedélyezése iránt, hogy ily módon növelhessék a rendelkezésünkre álló tőkéket. Ha egyrészt a játékszenvedély fokozása, főleg erre különben is hajló hazai társadalmunkban lehetőleg kerülendő, kétségtelen másrészt, hogy a játékszenvedély teljesen kiirtható nem lévén, az legalább fontos emberbaráti és kulturális czélok szolgálatába állitható, ily czélokat előmozditó nyereménykölcsönök engedélyezése által. Ezt azonban csak oly határokon belül tartom megengedhetőnek, a melyek nem haladják meg a közönségnek nyereménykötvények iránti természetes szükségletét, mert e határok figyelmen kivül hagyása nemcsak károsan fokozná a játékszenvedélyt, de kárositaná az előző kibocsátásokból eredő nyereménykötvények tulajdonosait és veszélyeztetné magának az új kibocsátásnak sikerét is. Ezek a szempontok irányitották az előző kormányokat akkor, a mikor a nyereménykötvények piaczának akkori helyzetére való tekintettel a különböző emberbaráti és kulturális czélok szolgálatában álló egyesületeknek ily nyereménykötvények kibocsátásának engedélyezésére irányuló kérelmét nem teljesitették, illetve teljesitésüket függőben tartották, habár nem egyesetben elismerték a kérelem indokolt voltát. A sorsjegypiacz helyzetében azonban időközben az azt terhelő nyereménykötvények és sorsjegyek fokozatos kisorsolásai, valamint az általános vagyonosodás folytán olyan változás állott be, a melynek folyamán mutatkozó élénk kereslet új nyereménykötvények sikeres kibocsátására most már bizonyos korlátokon belül megadják a lehetőséget.
A törvényjavaslatban legelső sorban az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztositó Pénztár ama törekvésének támogatását ajánlom a törvényhozásnak, hogy az ipari és kereskedelmi alkalmazottaknak tüdővész elleni védelmére szolgáló intézményeket létesitsen. Eltekintve attól, hogy az e czélra kért állami kedvezményeket már évekkel ezelőtt kilátásba helyezte az akkori kormány a budapesti kerületi betegsegélyző pénztárnak és a szükséges törvényhozási felhatalmazásnak a körülmények által megengedett időben való kieszközlésére a mindenkori kormányok azóta is mindig hajlandóknak nyilatkoztak: félre nem ismerhető az a nagy fontosság, a melylyel a tüdővész ellen éppen a munkások körében való behatóbb védekezés bir nemcsak közegészségügyi, hanem ipari szempontból és a munkásbiztositás terheinek praeventiv intézkedésekkel való csökkentése szempontjából is.
A jelen törvényjavaslat szerint engedélyezhető nyereménykölcsön módot nyujt továbbá a közművelődési egyletek működésének hathatós támogatására, amivel mondhatni az egész ország követelményének régi óhaja teljesittetik. Ugyanis, az országgyülés képviselőháza még 1890. évi deczember hó 15-én egyhangulag hozott határozatával utasitotta a kormányt, hogy a közművelődési egyletek hazafias működésének előmozditását czélzó nyereménykölcsön engedélyezésének kérdésével foglalkozzék s azóta ily irányú törvényhozási intézkedés megtételét sürgette számos törvényhatóság is.
Végül a Budapesti Poliklinikai Egyesületnek kiván a törvényjavaslat anyagi eszközöket juttatni oly czélból, hogy a gyógykezelés végett tömegesen hozzá forduló, kórházi kezelést igénylő betegek részére, kiknek csak egy csekély részét képes jelenlegi kórházban ellátni, új kórházat emelhessen. Az egyesület, amely által fenntartott ambulatorium évi forgalma már az 50,000 betegszámot is meghaladja, tőkéinek csaknem teljes kimeritésével megszerezte a szükséges telkeket, de az épitkezésre s felszerelésre szükséges jelentékeny összegeket társadalmi uton beszerezni képtelen. Az egyesületet a javasolt módon való támogatására nemcsak a legszegényebb néposztályok javára kifejtett emberbaráti működése teszi érdemessé, hanem az is, hogy működésének kiterjesztése a közkórházak elégtelensége által okozott bajokat enyhiti.
A 2. § olyan kedvezményt tartalmaz, a mely a nyereménykölcsönnel járó anyagi kötelezettség minden eshetőségének terhe alól felmenti a nyereménykölcsön kedvezményében részesitett intézményeket. E szerint a nyeremények s tőketörlesztés biztositására szolgáló alap kezelését az állam teljes felelősséggel vállalja magára, amely kedvezmény a nyereménykölcsön kibocsátásának sikerét a leghathatósabban biztosithatja. Tekintve, hogy mind a három czél, a melynek előmozdítására törekszik a törvényjavaslat, általános érdekü és hogy a beszerzendő összegek felhasználásánál az állami szempontok feltétlen betartása is biztositva van, ezek a körülmények megengedhetővé teszik, hogy az állam maga vállalja el a hitelművelet koczkázatait, amelyek kellő előrelátás mellett a minimumra redulálhatók. Természetes ugyanis, hogy feladatomul tekintem annak szigoru megvizsgálását, hogy az állampénztárba készpénzben leteendő alap elégséges fedezetet nyujtson arra, hogy a nyereménykölcsön nyereményei s a kötvények tőkéjének törlesztése mindvégig kellő fedezetet nyerjenek s emberi előrelátás szerint az állam jótállása a kincstár anyagi károsodását ne idézhesse elő. Hasonló kötelezettséget vállalt az állam az 1904:XXIV. tc. által, az ezen törvény alapján engedélyezett nyereménykölcsön tekintetében.
