Az ipari tulajdon védelmére 1883. évi márczius hó 20-án létesült párisi Unióhoz és az ehhez tartozó 1900. évi deczember hó 14-iki bruxellesi pótegyezményhez, továbbá a védjegyek nemzetközi lajstromozására vonatkozó 1891. évi április hó 14-iki madridi egyezményhez és az ehhez tartozó 1900. évi deczember hó 14-iki pótegyezményhez, végül az ipari tulajdon védelmére alakult Unió nemzetközi irodája költségeinek viselését szabályozó, Madridban 1891. évi április hó 15-én kelt jegyzőkönyvhöz Magyarország az 1908:LII. tc. intézkedése alapján és pedig Ausztriával egy időben, bár külön, szintén hozzájárult, olyképen, hogy az Unió kötelékébe való belépés a magyar szent korona országaira nézve 1909. évi január hó 1-jével vált hatályossá.
A párisi főegyezmény 14. Czikkében gondoskodás történvén aziránt, hogy az ipari tulajdonjogi Unió rendszerének tökéletesitése és az egyezményeknek megfelelő módositása czéljából időnként ujabb konferencziák tartassanak, a nemzetközi iparjogvédelmi egyesületek 1910-ben mozgalmat inditottak ujabbi konferenczia összehivása iránt, abból a czélból, hogy az egyezmények a legutóbbi módositás óta eltelt idő alatt felmerült gyakorlati tapasztalatoknak megfelelően javittassanak és kiegészittessenek.
Ezen konferenczia 1911. május havában az északamerikai Egyesült-Államok kormányának meghivására Washingtonban ült össze, s azon Szerbia kivételével az Unió kötelékébe tartozó összes államok, nevezetesen: Ausztria, Magyarország, Belgium, Brazilia, Dánország, Németország, Domingo köztársaság, Francziaország, Anglia, Olaszország, Japán, Kuba, Mexikó, Németalföld, Norvégország, Portugália, Svédország, Svájcz, Spanyolország, Tunisz és az északamerikai Egyesült-Államok hivatalosan képviseltették magukat.
A konferenczia tanácskozásainak anyagát a berni nemzetközi hivatal készitette elő, s az ezen iroda által kidolgozott és az egyes országok kormányainak előzetes megvitatása czéljából megküldött program képezte a tárgyalások alapját.
A konferenczia eredményes munkálkodást végzett, a mennyiben beható tanácskozások után az emlitett egyezmények uj szövegére nézve egyetértő megállapodások jöttek létre s az uj egyezmények 1911. évi junius hó 2-án a konferenczián hivatalosan képviselt országok kiküldöttei által aláirattak.
Magának az Unió-főszerződésnek módositására vonatkozó okmányt a washingtoni konferenczián képviselt valamennyi Unió-államnak, a védjegyek nemzetközi lajstromozására vonatkozó madridi uj egyezmény szövegét pedig az ezen egyezmény által megteremtett szükebb kötelékhez tartozó összes országoknak (u. m. Magyarországnak, Ausztriának, Belgiumnak, Braziliának, Francziaországnak, Olaszországnak, Kubának, Mexikóban, Németalföldnek, Portugáliának, Spanyolországnak, Svájcznak és Tunisznak) képviselői irták alá.
A washingtoni megállapodások által eszközölt módositások - amelyeket az egyezmények egyes czikkeinek sorrendjében az alábbiakban részletesen is megvilágitani kivánok - nagyobbára a szöveg szabotássá tételében merülnek ki és a hol érdemiek is, nem állanak ellentétben sem az ipari jogvédelmet hazánkban szabályozó törvények sarkalatos alapelveivel, sem hazai iparunknak és kereskedelmünknek a nemzetközi forgalom terén is kielégitést igénylő érdekeivel.
A párisi ipari tulajdonjogi főszerződés, és az ahhoz tartozó bruxellesi pótegyezmény, valamint a berni nemzetközi iroda költségeinek fedezéséről rendelkező, Madridban 1891. évi április hó 15-én kelt jegyzőkönyv egyetlen egyezményben foglaltakat össze, hadonlóképen a védjegyek nemzetközi lajstromozására vonatkozó madridi megállapodás és az ehhez tartozó pótegyezmény is, ugy hogy jelenleg két egységes okmány képezi a jogforrást. Alaki változtatás történt továbbá még abban a tekintetben, hogy néhány oly rendelkezés, amely eddig a zárójegyzőkönyvben foglaltatott, maguknak az egyezményeknek szövegébe vétetett fel. A régi egyezmények azokkal az országokkal szemben, amelyek az uj egyezményeket meg nem erősítik, vagy azokhoz a washingtoni egyezmények 16., illetve 11. Czikke alapján utólag hozzá nem járulnak, a jövőben is érvényben maradnak, a régi egyezményeket beczikkelyező 1908:LII. tc. 3. §-ában foglalt rendelkezés továbbra is teljes mértékben hatályban marad, vagyis a washingtoni uj egyezményeket megerősitett vagy ezekhez utóbb csatlakozott Unió-államokban megszerzett ipari tulajdonjogok tekintetében is alkalmazást fog nyerni.
Az „état” (állam) szó egyes, széleskörü autonomiára szert tett gyarmatországokra való tekintettel az uj szövegben „pays” (ország) szóval helyettesittetett. Ezekben az egyezményekben a szóban forgó módositásnak, a melylyel több ujabb időben létesült nemzetközi egyezményben (igy a berni nemzetközi szerzői jogi egyezménynek a berlini revizionalis konferenczián megállapitott szövegében) is találkozhatunk, semmiféle tárgyi jelentősége sincs, ami már abból is megállapitható, hogy a régi egyezményekben és pedig ugy a párisi főegyezményben, mint a madridi megállapodásokban a szóban forgó két kifejezés felváltva használtatott (l. párisi Unió 5., 6., 8. Czikkeit és madridi egyezmény 1., 5., 6., 7., 8., 9., 9. b. Czikkeit).
A 2. Czikkhez
A 2. Czikkben az egyezmény által megállapitott kölcsönös védelmi kötelezettség a használati mintákra is kiterjesztetett. Ámbár a régi egyezményhez tartozó zárójegyzőkönyv első pontjának azon rendelkezése, mely szerint az „ipari tulajdon” kifejezés a legtágabb értelemben veendő, semmi kétséget sem hagy az iránt, hogy a védelmi kötelezettség a használati mintákra is kiterjed, mindazonáltal az esetleges félreértések elkerülése czéljából a módositás kivánatosnak jelentkezett. Magyarországot egyébként e módositás nem érinti, mert külön törvényünk a használati mintákról nincs s mert azon tárgyak, melyek egyes külföldi törvényhozások által ezen fogalomkörbe vonattak, nálunk részben a szabadalmi törvény, részben a mintaoltalmi szabályok alapján eddig is oltalmat élveztek. A 2. Czikk utolsó mondata uj rendelkezés; felvétele azért volt szükséges, mert némely ország (igy Francziaország) törvényhozása az ipari tulajdonjogi oltalmat, nevezetesen a tisztességtelen verseny elleni védelmet a honosok részére is csak az esetre biztositja, ha az illetőnek belföldön állandó lakása vagy üzlettelepe van. Magyarországon ez az uj rendelkezés a jogállapotot meg nem változtatja, mert az Unióhoz tartozó külföldiek szabadalmai, védjegyei és ipari mintái az Unió-egyezményekben idevonatkozólag foglalt határozmányok czélzatuknak megfelelő, helyes értelmezése folytán eddig is oltalomban részesültek akkor is, ha az oltalmat igénylő külföldinek az országban sem állandó lakása, sem vállalata nem volt. Az uj washingtoni egyezménynek ezt az elvi álláspontot a tisztességtelen verseny elleni oltalomra is kiterjesztő rendelkezése ugy a szorosabb értelemben vett ipari tulajdonjogok oltalma körében már is érvényesitett állásponttal való analogiája, mint nemzetközi szerződéses jellege következtében az előkészités alatt álló tisztességtelen verseny elleni törvényben is annak idején kifejezésre lesz juttatandó. Az üzleti telep birása alól való mentesség, azonban nem menti fel a szabadalmak, védjegyek és ipari minták külföldi tulajdonosait azon beltörvényhozásunk által előirt kötelezettség alól, mely szerint a bejelentés alkalmával itteni képviselőt tartoznak nevezni. A 2. Czikkhez tartozó zárjegyzőkönyv c) pontja ezt kifejezetten is megállapitja.
A 4. Czikkhez
A 4. Czikk a), b), és c) pontja a régi egyezménytől csupán stiláris módositások, nevezetesen a használati mintáknak már emlitett beiktatásában, továbbá abban tér el, hogy a használati mintákra, az eddigi 4 hónappal szemben 12 hónapi elsőbbségi határidő, vagyis ugyanoly időköz állapittatott meg, mint a szabadalmakra vonatkozólag, ami az oltalmazható használati mintáknak a szabadalmazható találmányokkal rokon természete mellett kellően indokolva is van. Ezen módositás következtében a Németbirodalommal az ipari tulajdonjogok kölcsönös oltalma iránt 1908. évi november hó 17-én kötött s az 1908:LIV. törvénycikkbe iktatott egyezménynek 7. Czikkében foglalt rendelkezés alkalmazást többé nem nyerend. Ki van emelve továbbá a 4. Czikkben, hogy az elsőbbségi jogot nemcsak a bejelentő, hanem annak jogutóda is érvényesitheti. Ennek a kimondása, habár az Unió szelleme kifejezett rendelkezés hiányában is csak ezt a magyarázatot engedi meg, némely ország ellenkező joggyakorlatának megszüntetése végett volt szükséges.
Ujitást tartalmaz az eddigi egyezménynyel szemben az uj 4. Czikk d) pontja. A feltételek részletes megszabása a végrehajtási rendeletben fog megtörténni s lényegében azon szabályozás fenntartását fogja eredményezni, mely már a régi Unió-egyezmények életbeléptetése alkalmából, az 1908:LII. tc. alapján kiadott végrehajtási rendeletben is le volt fektetve s amelynek alapelvei Washingtonban nemzetközi elismerést nyertek.
E czikk e) pontjának az a rendelkezése, hogy „később” az egyezmény előző pontjában meghatározottakban tulmenő igazolások követelhetők, a felszólalási és peres eljárásra vonatkozik s igy nem fogható fel olyképen, mintha ellentétben állana azzal a rendelkezéssel, mely a bejelentő által a hatóság részére, ennek hivatalból való eljárása czéljaira szolgáltatandó igazolások maximumát szabja meg.
A 4. b) Czikkhez
A 2. bekezdésben foglalt ujitás a szabadalmak függetlenségének elvét azon országokban is teljes érvényre juttatni van hivatva, ahol (mint Francziaországban, Belgiumban és Olaszországban) az oltalmi időnek a korábbi külföldi szabadalom lejáratára korlátozott voltuk által jellemzett u. n. „behozatali szabadalmak” (brevets d'importation) is léteznek. Miután a magyar szabadalmi törvény ilyeneket nem ismer, az uj rendelkezés a magyar belföldi jogot nem érinti.
A 6. Czikkhez
Fontos ujitást tartalmaznak a 6. Czikk 2. és köv. bekezdései. A régi egyezmény az 1. bekezdésben lefektetett alaprendelkezést, amelynek értelmében a származási országokban bejegyzett védjegy az összes Unió-országokban „ugy mint van”, jegyzendő be és oltalmazandó, fenntartja az uj szöveg is (első bekezdés). Ezt az elvi jelentőségü rendelkezést a régi egyezményhez tartozó zárójegyzőkönyv hitelesen akként értelmezte, hogy a származási országban bejegyzett védjegy egyedül azon okból, mert az alkotórészeit képező jelek szempontjából az illető állam törvényei által előirt követelményeknek nem felel meg, az oltalomból ki nem zárható, feltéve, hogy az a származási ország törvényeinek megfelel és ott bejegyeztetett. Ettől a kivételtől eltekintve, amely csakis a védjegy külalakjára vonatkozik, az egyes országok saját törvényhozása nyer alkalmazást. Ezen rendelkezések gyakorlati alkalmazásában az egyes országok joggyakorlatában nem volt egyöntetüség, mert a fentebb idézett elvi kijelentések az oltalommegtagadás eseteit és az egyes országok elbirálása alól kivont eseteket egymástól pontosan el nem határolván, eltérések mutatkoztak abban a tekintetben, hogy bizonyos védjegyek, pl. a kizárólag betükből és számokból álló árumegjelölések azokban az országokban, a melyek ily védjegyek bejegyzését honosaiknak nem engedték meg, bejegyzendők-e, vagy sem. Az elvi kijelentés helyett tehát czélszerünek látszott azokat az okokat, a melyek alapján a védjegytől az oltalom megtagadható, egyenként felsorolni.
A kizárási okok ugy a köz-, mint a magánérdekek figyelembevételével lettek összeállitva s a magyar védjegytörvények rendelkezéseivel teljesen összhangban vannak. Ezen kizárási okok egyébként a következők:
1. Harmadik személyek szerzett jogainak megsértése abban az országban, a hol az oltalom igényeltetik. Magyarországon ezen az alapon bizonyos esetekben hivatalból, más esetekben a jogaiban sértett fél inditványára van helye az oltalom megtagadásának. Hivatalból való visszautasitásnak van helye az 1895:XLI. tc. 7. §-ában felsorolt esetekben, vagyis akkor, ha valamely a tulajdonos kérelmére, megujitás elmulasztása vagy átirás meg nem történte miatt törölt védjegyet, a melynek bejegyeztetésére a törléstől számitott 2 éven belül csak a régi tulajdonos, vagy ennek jogutóda van jogositva, ugyanazon árunemre az emlitett határidőn belül más valaki jelent be. Magánpanaszra a külföldi védjegy az 1895:XLI. tc. 3. és 4. §-ai értelmében akkor utasitható vissza, ha az valamely korábban ugyanazon árunemre bejegyzett védjegygyel azonos, vagy ahhoz hasonló, vagy ha azt Magyarországon - habár belajstromozatlanul - más valaki régebben használta az áruinak ismertető jelévé tette. Ugyancsak magánpanaszra zárható ki a külföldi védjegy az oltalomból, ha az 1890:II. tc. 10. §-ában emlitett termelő, iparos vagy kereskedő nevét, czégét, czimerét vagy üzletének (vállalati telepének) megjelölését vette fel valaki jogtalanul védjegyébe. Természetes, hogy a magánérdekek és korábban szerzett jogok megsértése esetén nemcsak a védjegy visszautasitásának, hanem későbbi törlésének is helye van minden időbeli korlátozás nélkül, hacsak a magánjogok érvényesitésére belső törvényeink nem szabnak meg határidőt, a mint pl. az 1895:XLI. tc. 4. §-a az előző használat alapján inditható védjegytörlési per folyamatbatételére 2 évi határidőt állapit meg a törölni kért védjegy bejegyzésétől számitva.
2. A felsorolás második pontjában foglalt rendelkezés szerint megtagadható az oltalom az olyan védjegyektől, amelyek minden megkülönböztetési képességet nélkülöznek, vagy kizárólag minőséget vagy rendeltetést jelző adatokból állanak, s végül a szabadjegyek. Ez a rendelkezés teljesen megfelel az 1890:II. tc. 1. §-ának és az 1895:XLI. tc. 1. §-a által módositott 1890:II. tc. 3. §-ának. Ezen az alapon az ily védjegyek, akár magyar állampolgárok, akár külföldiek részéről jelentettek be, eddig is kizárattak az oltalomból. Ezen az alapon lesznek továbbra is elbirálandók azok a védjegyek, a melyek kizárólag betükből vagy számokból állanak. Ily védjegyek bejegyzését jelenleg fennálló törvényes rendelkezéseink (1890:II. tc. 3. § 2. pontja) eddig egyáltalán nem engedték meg, ezután azonban (a szabadalmi és védjegytörvények módositása iránt egyidejüleg előterjesztett javaslat elfogadása esetén) a betükből és számokból álló védjegyek is belajstromozhatók lesznek, ha azoknak megkülönböztető jellegük van. Ezen képesség megitélésénél az egyezmény 6. Czikkének 2. pontja értelmében az összes ténykörülmények, különösen a védjegy használatának az időtartama lesz figyelembe veendő. A hosszabb és következetes használat kétségtelenül nagyban hozzájárult ahhoz, hogy valamely védjegynek megkülönböztetési képessége legyen és a forgalomba védjegyként legyen elismerve. Azonban nemcsak az idő, hanem egyéb körülmények is figyelembe lesznek itt veendők, igy többek között a védjegygyel ellátandó áruk természete is. Bizonyos áruknál (mint pl. lisztnél, irónoknál, pánczélszekrényeknél, czérnánál, petroleumnál, szivarkahüvelyeknél, irótollaknál) a minőség megjelölésére vette ugyanis a kereskedelmi élet a betü- vagy számjelzésekkel használatba. Ezen áruk forgalma körében a meghonosodott kereskedelmi szokás tehát továbbra is fenntartandó lesz, s esetről-esetre annak is vizsgálat tárgyát kell képeznie, vajjon az illető áruk tekintetében a kizárólag betükből vagy számjegyekből álló védjegyek bejegyzése nem sérti-e a kereskedelmi szokást és a forgalmi élet jogos igényeit.
3. A 3. pontban foglalt rendelkezés a jó erkölcsökbe és a közrendbe ütköző védjegyek visszautasitására vonatkozik. Ezen rendelkezés magyarázatául a jegyzőkönyv kimondja, hogy a nyilvános czimereknek, hivatalos jelvényeknek és ellenőrzési jegyeknek engedély nélküli használata közrendbe ütközőnek tekinthető, ezen jelvényeknek az illetékes hatóság engedélyével történő használata azonban nem kifogásolható. Nem tekinthető továbbá közrendbe ütközőnek a védjegy egyedül azon okból, mert valamely ország védjegytörvénye rendelkezéseinek meg nem felel, kivéve, ha a rendelkezés magára a közrendre vonatkozik. Ezen utóbbi rendelkezés azon országok joggyakorlata ellen irányul, amelyek a megkülönböztetési képességgel nem biró, vagy a pusztán betükből, illetve számokból álló védjegyeket, mint közrendbe ütköző jelvényeket, utasitották vissza. Egyébként a 3. pontban foglalt rendelkezés a magyar védjegytörvény 3. és 4. §-aival teljes összhangban áll. Az ezen szakaszok alapján kifejlődött joggyakorlatban ugyanis következtesen az az elv érvényesül, hogy czimereket, hatósági jelvényeket, vagy egyéb kitüntetéseket s általában a hatósági igazolásra utaló mindennemü adatot csak akkor lehet a védjegyben használni, ha a védjegytulajdonos az ehhez való jogát igazolta.
A 7. b) Czikkhez
A személyegyesülések védjegyei (u. n. kollektiv védjegyek) intézményét jelenleg érvényben álló törvényeinek nem ismerik. Védjegytörvényünk értelmében védjegyet csak áruk forgalombahozatalával foglalkozó természeti és jogi személyek szerezhetnek; vállalat nélkül a védjegy fenn nem állhat. A kollektiv védjegyek intézményével az a czél kivántatott elérni, hogy bizonyos ipari egyesülések, ugyanazon ipari szakma egy vidékbeli gyárosainak kötelékeibe, továbbá egyes vidékek ugyanazon nyerstermény előállitásával foglalkozó (bor-, paprika-, hagyma-, gyümölcs stb.) termelőinek szövetkezetei és szövetségei védjegyet szerezhessenek, amelyet nem is az illető egyesülés, hanem csak annak tagjai használnának s a melynek segélyével különösen jó hirnévnek örvendő, kedvelt árujokat ilykép egyéb provencziáktól megkülönböztethetnék. Az egyezmény beczikkelyezésével csak azt ismerjük el, hogy kötelezve vagyunk az u. n. kollektív védjegyeket is oltalomban részesiteni. A szóban forgó 7. b) czikk második bekezdése azonban teljesen szabad kezet hagy a magyar törvényhozásnak az oltalom előfeltételei olyatén megállapitására, a mind az a közszükségnek és a közérdeknek nálunk legjobban felel meg. Ha Magyarországon ezen intézmény meghonositása nem volna kivánatos, az egyezményben vállalt kötelezettségnek eleget tehetnénk a védjegytörvények oly módositásával, a mely csakis a külföldi kollektiv-védjegyek lajstromozásának és oltalmának szabályozására szoritkozik. Minthogy azonban ezen intézmény, habár jelenleg még az ily védjegyjogok megszerzésére alkalmas szervezetek is csekély számban vannak, a jövőre való tekintettel a magyar közgazdaság szempontjából is hasznot hozónak igérkezik, a kollektiv védjegyek oltalmát általában lehetővé tevő törvénymódositást vettem tervbe. Ezen intézmények szabályozásánál nemcsak a gazdasági élet különös igényeivel, de az általános közérdekkel is kell számolni, ami viszont elsősorban a kereskedelmi, ipari és termelői körök kivánalmainak és e részbeni szükségletének megismerését teszi szükségessé. Egyébiránt az uj intézmény sikere érdekében még az intézmény meghonositása előtt kell alkalmat és időt adni az érdekelt köröknek arra, hogy a kollektiv védjegyeket közgazdasági haszonnal alkalmazó szervezetek létesitéséről különösen az őstermelés körében gondoskodhassanak.
A 9. Czikkhez
A 9. Czikk a védjegygyel jogtalanul ellátott áruk lefoglalására vonatkozik, s a régi egyezménytől annyiban tér el, hogy mig emez csupán a lefoglalás lehetőségét állapitja meg, az uj egyezmény a bevitelnél való lefoglalást, vagy e helyett a beviteli tilalom kimondását kötelővé teszi azzal, hogy a mennyiben ilyen rendszabályok valamely országban nem volnának érvényben, a külföldieknek csupán a honosokat megillető büntetőjogi oltalomra van igényük. A magyar védjegytörvények a behozatali tilalmat nem ismerik. A jogaiban sértett fél inditványára folyamatba tett védjegybitorlási eljárás során azonban a kir. biróságok a sértett fél védjegyével jogosulatlanul ellátott áruknak lefoglalását és zár alá vételét elrendelhetik, s e végzésnek végrehajtásaként a behozatalnál való lefoglalásnak is helye lehet.
A 10. Czikkhez
A 10. Czikk a 9. Czikkben foglalt rendszabályok alkalmazását irja elő a hamis származási megjelölésekre vonatkozólag is. Ez a rendelkezés szintén összhangban áll törvényeinkkel, amennyiben ugy bünvádi eljárás kapcsában, mint az 1884:XVII. törvénycikkbe iktatott ipartörvény 58. §-a alapján inditott eljárás során lefoglalásnak ily esetekben eddig is helye volt.
A 10. b) Czikkhez
A régi egyezmény a tisztességtelen verseny elleni oltalom tekintetében megelégedett azon elvnek a kimondásával, hogy a külföldiek e részben is a honosokat megillető védelemben részesülnek. Ezzel szemben az egyezmény kötelességévé teszi az egyes országoknak, hogy a tisztességtelen verseny ellen az Unio polgárainak tényleges és hathatós oltalmat biztositsanak.
A 11. Czikkhez
A szabadalmaknak, a védjegyeknek és az ipari mintáknak, továbbá az uj egyezményben külön is emlitett használati mintáknak kiállitásokon való időleges oltalmáról Magyarország az 1911:XI. tc. megalkotásával már gondoskodott.
A 16. b) Czikkhez
Ez a czikk kifejezetten megadja a szerződő országoknak azt a gyakorlatban már elismert jogot, hogy az egyezményhez a 16. Czikk 2. bekezdésében megállapitott módon gyarmataik, birtokaik és a fennhatóságuk vagy védnökségük alatt álló területek esetleg ezeknek csak egynémelyike tekintetében csatlakozhassanak. A csatlakozás akár egyes gyarmatok stb. névszerint felsorolásával, akár pedig oly módon történhetik, hogy az illető szerződő ország csupán azokat a gyarmatokat jelöli meg, a melyekre a csatlakozás nem vonatkozik.
A zárójegyzőkönyvhöz
A zárójegyzőkönyv az egyezmény némely rendelkezésének magyarázata czéljából szükségesnek mutatkozott közelebbi körülirást tartalmazza, egyébként pedig ennek ugyanolyan hatálya van, mint magának az egyezménynek. A zárójegyzőkönyvben az 1., 2., 4. és 6. Czikkekre vonatkozólag foglaltaknak rendelkezések.
Az egyezmény 1. Czikkének magyarázatául a régi egyezményhez tartozó zárójegyzőkönyvtől lényegében el nem térő szövegezéssel kimondatik, hogy az ipari tulajdon fogalma a legtágabb értelemben veendő s az oltalomra a mezőgazdasági termékek és a földből nyert nem szerves anyagok (ásványok, ásványvizek stb.) is igényt tarthatnak.
A 2. Czikkhez tartozó zárójegyzőkönyv a) pontja a régi zárójegyzőkönyvből lényegbeli változtatás nélkül van átvéve. A b) pontban foglalt az a kijelentés, hogy az uj egyezmény 2. Czikkének azon rendelkezése, mely szerint az Unióhoz tartozó országok honosainak abban a másik országban, ahol ipari tulajdonjogaik számára oltalmat kivánnak igénybe venni, állandó lakással vagy üzleti teleppel nem kell birniok, csak hiteles magyarázat jellegével bir, mely azt a felfogást van hivatva kizárni, mintha az új egyezmény megkötése előtt a régi egyezmény rendelkezései ellenkező értelmezést is engednének. Ily módon biztositva van, hogy az egyezmény 2. Czikkében foglalt rendelkezés necsak az oltalomnak a jövőben igénybe vétele esetén, hanem az uj egyezmény életbelépése előtt igénybe vett bejelentésekre is alkalmazást nyerjen. Minthogy Magyarországon - miként ez a 2. Czikkhez füzött indokolásban emlitve volt - a joggyakorlat már eddig is az uj egyezmény rendelkezéseinek felelt meg, hazánkban ezek változást nem eredményeznek.
A 4. Czikkhez tartozó zárójegyzőkönyv azt az esetet kivánja szabályozni, amidőn valamely Unió-országban az elsőbbségi jog igénybevételével oly ipari minta tétetik le, amely a származási országban használati minta gyanánt tétetett le. A használati mintát ugyanis 12 hónapi, az ipari mintát pedig négy hónapi elsőbbségi jog illeti meg, s igy vitássá válhatott volna, hogy ha a származási országban használati minta-oltalom alatt álló tárgy azokban az országokban, amelyekben használati minta-oltalom nincs, ipari minta gyanánt tétetik le, 12 hónapi, vagy négy hónapi elsőbbség illeti-e meg a szóbanforgó tárgyat. A zárójegyzőkönyv kimondja, hogy azokban az országokban, amelyekben a használati minta ipari minta gyanánt tétetik le, a bejelentés nem 12 havi, hanem csak négy havi elsőbbségi jogot élvez, vagyis ugyanannyit, mint az ipari minta.
A 6. Czikkhez tartozó zárójegyzőkönyv első bekezdése a védjegyek tartozékai (accessoricus) jellegét állapitja meg, amelynek következtében az egyes országok az unióbeliek védjegyeinek bejegyzése alkalmával követelhetik, hogy a védjegytulajdonos igazolja, miszerint védjegye a származási országban törvényes oltalomban részesült. A második bekezdés megállapitja, hogy a közhatósági czimereknek, jelvényeknek és kitüntetéseknek (rendjeleknek, érmeknek) az illetékes hatóság engedélye nélküli használata, valamint az Unióhoz tartozó országok valamelyikében hivatalos ellenőrzési vagy hatósági jótállás bélyegekül bevezetett jegyeknek (jeleknek) az árura alkalmazott védjegyben való használata a közrendbe ütközőnek tekinthető. Az ily védjegyek tehát az oltalomból a zárójegyzőkönyv alapján kizárhatók. Természetes, hogy ha az illetékes hatóság ezen adatok használatára engedélyt adott, a védjegy nem esik kifogás alá. Ezt állapitja meg a harmadik bekezdés. A 6. Czikkhez tartozó zárójegyzőkönyv negyedik bekezdése végül kimondja, hogy a védjegy nem tekinthető közrendbe ütközőnek azon okból, mert a védjegytörvény némely rendelkezésének nem felel meg, kivéve ha maga ez a rendelkezés is a közrend szempontjaira vonatkozik. Ezzel a megállapítással annak akarták elejét venni, hogy ne legyen fenntartható egyes országoknak az a joggyakorlata, amelyek a kizárólag betükből vagy számokból álló védjegyeket, mint hazai védjegytörvényeiknek meg nem felelő jelvényeket közrendbe ütközőknek nyilvánították, s ez alapon zárták ki az oltalomból, amiről különben már az egyezmény 6. Czikkéhez füzött indokolás során volt szerencsém megemlékezni.
A 3. Czikkhez
A védjegyeknek a berni nemzetközi iroda hivatalos lapjában való közzétételével az ezen szükebb egyezményhez tartozó Unió országok be fogják érni, s a bejelentő nem lesz kötelezhető arra, hogy az egyes országokban külön-külön tegye közzé védjegyét. Ezt eddig sem követelte egyik Unió ország sem, s a pótlás csak a jövőben netán bekövetkezhető ily magyarázatoknak akarta elejét venni.
A 4. Czikkhez
Ez eddig sem volt vitás és a madridi megállapodás 4. Czikkének és a párisi főegyezmény 4. Czikkének egybevetéséből önként következik.
A 8. b) Czikkhez
Ez, mely a régi egyezményben nem volt meg, a nemzetközi védjegy tulajdonosának megadja azt a jogot, hogy a védjegy oltalmáról egyes országokban külön-külön bármikor lemondhasson. Eddig is ez volt a gyakorlat, a minthogy az Unió czéljának is csak ez a szabályozás felel meg, mert mindig vannak esetek, amidőn a védjegytulajdonos némely országban már másoknak előbb megszerzett jogaival találkozik, ezen országokban tehát le kell mondania a védjegy oltalmáról. Ha ennek a külön-külön történő, egy, vagy csak néhány országra kiható lemondásnak a lehetősége nem volna meg, s a tulajdonosnak az egész Unió területén le kellene a védjegy oltalmáról mondania, ezzel az intézmény czélja hiusittatnék meg.
A 9. Czikkhez
A két új bekezdés (3. és 4.) szintén a joglemondást szabályozza, de nem az oltalmi terület, hanem az oltalomban részesülő áruk tekintetében. A védjegyoltalom ugyanis nem valamennyi árura, hanem csak a védjegytulajdonos által forgalomba hozott és a védjegybejegyzés alkalmával felsorolt árukra terjed ki. Előfordulhat már most az az eset, hogy bizonyos árukra mások már korábban szerezték meg az illető védjegyet, az ujabbi bejelentőnek tehát ezen áruk tekintetében le kell mondania az oltalomról. Ezt kivánja lehetővé tenni a 3. bek. A 4. bekezdés viszont megállapitja, hogy ha a védjegytulajdonos olyan árukra akarja az oltalmat utólagosan kiterjeszteni, amelyeket a lajstromozás alkalmával nem jelentett be, a védjegyet ujból kell az illető uj árukra belajstromoztatnia. Ez a rendelkezés az Unió-országok joggyakorlatában eddig is teljes mértékben érvényesült, s igy ennek a felvétele csupán formai tökéletesbitést jelent.
