A tokaji borvidékhez tartozó szőlőket az utolsó négy esztendőben igen sulyos elemi csapások érték, a peronospora viticola és a szőlőmoly által okozott nagy károkhoz a fagy, az aszály és a jégverések által okozott óriási károk járultak. Ezek a csapások annál sulyosabban érintették a tokaji borvidék szőlősgazdáit, mert az ottani talaj-, éghajlati és munkásviszonyoknál fogva a szőlőfelujitás jóval nagyobb költségbe került s a szőlőmivelés is jóval több kiadással jár, mint az ország többi borvidékein, viszont a holdankénti értékesitési viszonyok nehezebbek. Az elemi csapások természetesen azokat a szegénysorsu szőlőtulajdonosokat sujtották legérzékenyebben, akik szőlőiket annak idején saját anyagi erejükből nem tudták beültetni és az 1896:V. tc. alapján szőlőfelujitási kölcsönöket vettek igénybe; ezek a szőlőtulajdonosok a szőlőkből az utóbbi években nem élveztek jövedelmet s igy a kölcsön után járó törlesztési részleteket nem tudták megfizetni. A kölcsönhátralék ennélfogva felszaporodott járulékaikkal csak tömeges kényszervégrehajtások utján lennének behajthatók, ami a szőlősgazdák anyagi tönkremenetelével járna, anélkül, hogy a nagy áldozatokkal felujitott szőlők további fentartása biztosittatnék. Az adósok vagyoni helyzete annyira megrendült, hogy a szőlők fentartása s a régi tulajdonosok kezén való megmaradása csak azáltal tehető lehetővé, hogy a szőlőtulajdonosok módot nyernek tartozásaiknak csekély részletekben leendő visszafizetésére.
Jóllehet, semmikép sem tekinthető az állam feladatának egyes, elemi csapások vagy az üzleti konjunkturák kedvezőtlensége folytán a romlás veszélyében forgó magángazdaságok közvetlen támogatása, a jelen esetben egészen kivételesen azért tartom javaslatba hozhatónak a jelen törvényjavaslattal tervezett állami támogatás megadását, mert a tokaji bortermelésnek az utóbbi évek válságain való átsegitését nemcsak közgazdasági, de a nemzeti érzésben gyökerező szempontok is kivánatossá teszik. A világhirü tokaji bort termő szőlők fentartása akkor, amidőn erre a birtokosok anyagi ereje elégtelen, méltán sorolható ama feladatok közé, melyek az állam kivételes segitségét igényelhetik. A támogatás a törvényjavaslat szerint abban a formában történnék, hogy az állam teljes összegben előlegezi a szőlőtulajdonosok tartozásait. Ezáltal a hitelező pénzintézet követelései kielégittetnek s az államkincstár válik a szőlőtulajdonosok hitelezőjévé. Az ily módon az államkincstárral szemben előálló tartozások csekély évi részletekben kamatfizetési kötelezettség nélkül lennének visszafizetendők. Önként értetődőleg a kormány ezért a kivételes intézkedésért csak abban a meggyőződésben vállalhatja a felelősséget, hogy a jelen, teljesen különleges szempontok által indokolt eset semmiképen sem szolgálhat alapul arra, hogy akár más vidékek bortermelői, akár más gazdasági ággal foglalkozó, s elemi csapások által sujtott termelők bármi igényt is támaszthatnának az államkincstár részéről való hasonló támogatásra. Tájékozásul megjegyzem, hogy a Magyar Agrár- és Járadékbank által az 1896:V. tc. alapján a tokajvidéki gazdáknak nyujtott szőlőkölcsönükből kifolyólag ez idő szerint még mintegy 1.900,000 K tartozás áll fenn s igy a pénztári készletekből annak az összegnek egy része lesz az előlegezés czéljaira ténylegesen igénybe veendő.
Különös gondot fog forditani a kormány arra, hogy az állami segitségben csak azok a szőlőtulajdonosok részesittesenek, kik szőlőiket rendesen miveltették s igy válságos helyzetüket tényleg az elemi csapások és nem a saját mulasztásuk idézte elő. A támogatás kizárólag azoknak fog nyujtatni, akik arra anyagi viszonyaiknál fogva rá vannak utalva, mert az állami közösség anyagi eszközeit - még ily kivételes esetekben is - természetszerüleg csak azok vehetik igénybe, akik az anyagi nehézségekkel saját erejükből megküzdeni képtelenek.
