1. § A találmányi szabadalmakról szóló 1895:XXXVII. tc. 20. §-a és az 1908:LII. törvénycikknek azt kiegészitő és módositó 4. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
A szabadalom egészben vagy részben megvonható, ha a szabadalom tulajdonosa szabadalmazott találmányát sem maga, sem a szabadalom használatba vételére jogositott belföldi vállalkozó által a magyar szent korona országainak területén lényegileg és kellő terjedelemben gyakorlatba nem vette és félbeszakitás nélkül nem gyakorolja, vagy megbizható belföldi vállalkozónak a szabadalmi hivatal által megállapitott kárpótlás és biztositék nyujtása mellett használati engedélyt adni vonakodik, kivéve, ha igazolja, hogy a találmány gyakorlatbavétele és a gyakorlás folytatására a maga részéről mindent megtett, a mi a hazai viszonyokhoz és a saját viszonyaihoz képest lehetséges volt.
A szabadalom a megadásának kihirdetése napjától számitott három év letelte előtt meg nem vonható.
Megvonás esetében a szabadalom hatálya a megvonási határozat jogerőre emelkedését követő napon szünik meg.
Azok a szabadalmak, melyeknek használatba vételi joga az államot illeti, nem vonhatók meg.
2. § A védjegyek oltalmáról szóló 1890:II. tc. 1. §-a a következő második bekezdéssel egészittetik ki:
Annak megitélésénél, vajjon valamely jelvény ily megkülönböztetésre alkalmas-e, figyelembe kell venni az összes ténykörülményeket, különösen a védjegy használatának időtartamát.
3. § Az 1890:II. tc. 1. §-ának és a jelen törvény 2. §-ának sérelme nélkül hatályát veszti az 1890:II. tc. 3. §-ának 2. pontjában foglalt az a rendelkezés, hogy a belajstromozásból ki vannak zárva és ennélfogva kizárólagos használati jog megszerzésére nem alkalmasak az oly védjegyek, amelyek pusztán számokból vagy betükből állanak.
4. § Az 1890:II. tc. 9. §-ának második bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
A vállalat uj tulajdonosa abban az esetben, ha a vállalatot nem jogelődjének változatlan czége alatt folytatja, köteles a vállalathoz tartozó védjegyet saját nevére átiratni. Amig ez az átirás meg nem történt, az uj tulajdonos a védjegyek oltalmáról szóló törvényben biztositott jogait nem érvényesitheti és a hatóság a védjegyre vonatkozó értesitéseket továbbra is, még pedig teljes joghatálylyal, a bejegyzett tulajdonossal közli.
5. § Az 1890:II. tc. 21. §-ának c) pontja hatályát veszti. Ugyanezen § d) pontjából „a 3. és 4. § szerint” szavak kihagyatnak.
6. § Az 1890:II. tc. 32. §-ának első bekezdése a következő rendelkezéssel egészittetik ki:
Nemzetközi szerződés vagy egyezmény hiányában külföldi vállalatok tulajdonosait a védjegyek oltalmáról szóló törvényben biztositott védelem annyiban illeti meg, amennyiben az illető állammal e részben viszonosság van megállapitva. A kereskedelemügyi miniszter a viszonosság megállapitását a hivatalos lapban rendelettel közzéteszi.
7. § Az 1895:XLI. tc. 5. §-ának első bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
Az a külföldi, akinek czége az országban bejegyezve nincs, csak abban az esetben érvényesitheti az 1890:II. tc., valamint a jelen törvény alapján jogait, ha megfelelően meghatalmazott képviselőt nevez, aki a jelen törvény hatályosságának területén állandó lakással bir. Ez a rendelkezés a folyamatban levő bejelentésekre és a már bejegyzett védjegyekre csak a legközelebbi megujitás, illetve átirás időpontjától kezdve nyer alkalmazást.
8. § Ez a törvény kihirdetésének napján lép életbe és végrehajtásával a kereskedelemügyi miniszter bizatik meg.
