Az állami elemi népiskolai tanitók jelenlegi javadalmazását „az állami elemi népiskolai tanitók illetményeinek szabályozásáról és az állami népiskolák helyi felügyeletéről” szóló 1907:XXVI. tc. állapitja meg.
Ezen javadalmazás, bár lényeges javulást mutatott az előző állapottal szemben, már a hivatkozott törvénycikk meghozatalakor sem állott arányban sem az állami tanitók képzettségével és társadalmi állásukkal, sem működésük fontosságával és különösen a családos egyének részére megfelelő otthon biztosithatására vonatkozó jogos igényeivel. Teljes tudatában annak a sokat hangoztatott irányelveknek, hogy a magyar nemzeti kultura problémájának megoldásával szorosan összefügg a tanitók létérdekeinek biztositása, már kezdettől fogva hivatali elődömnek arra az álláspontjára helyezkedtem, hogy a tanitók exisztentiájának a művelt ember normális létfeltételeihez való alkalmazása tekintetében, a nemzetnek erkölcsi kötelességei vannak. Mert nyilvánvaló, hogy a népek versenyében való fennmaradásunknak egyik főbiztositéka, hogy a tanitóság lelkesen és odaadóan végezze kulturális munkásságát, de ennek viszont természetszerü előfeltétele, hogy a tanitóság anyagi helyzetének javitására irányuló jogos és méltányos kivánságai kielégitést nyerjenek.
Jogosnak és méltányosnak kellett elismernem az állami tanitóságnak azt a kivánságát, hogy ők képesitésüknek megfelelően a többi állami tisztviselőkkel egyenlő elbánásban részesüljenek s hogy ők is nemcsak a XI. és X., hanem a IX. fizetési osztálylyal kapcsolatos illetmények élvezetébe juthassanak. Az állami tanszemélyzet egyes csoporjainak illetményei között kivánatos arányosság is indokolja a tanitóság ezen tárgyilagos óhajának megvalósulását. Ha ugyanis az egyetemi képesitéssel (középiskolai tanári oklevéllel) biró középiskolai és az ezekkel egyenrangu szakiskolai rendes tanárok a IX-VII., a polgári iskola tanitói oklevéllel rendelkező polgári iskolai rendes tanitók pedig a X-VIII. fizetési osztályoknak megfelelő illetményekben részesülnek, ugy viszont az ismét egy fokkal alacsonyabban képesitett elemi népiskolai tanitók szolgálati idejük arányában a XI-IX. fizetési osztályokba sorozása is feltétlenül indokolt. Ezen jogos kivánások kielégitését eszközli az előterjesztett javaslat, amely az 1893:IV. törvénycikkben megállapitott fizetési rendszer megfelelő alkalmazásával és az ezen törvénycikkben foglalt elvek szem előtt tartásával, az állami tanitók illetményeit a következőleg szabályozza.
A tanitók fizetése - az állomáshelyre való tekintet nélkül - kezdőfizetésben és azon felül három fizetési osztályban és minden fizetési osztály keretén belül három fizetési fokozatban, lakáspénze pedig a kezdő fizetéshez, illetőleg a fizetési osztályokhoz kötötten - az állomáshelyre való tekintettel - hét lakbérosztályban állapittatik meg. (5. §.) A kezdő javadalmazás a mi viszonyaink között nemcsak kielégitőnek, hanem igen kedvezőnek mondható, ha figyelembe veszszük azt, hogy az állami tanitó már 19-20 éves korában kezdheti meg szolgálatát és hogy az állami szolgálat egyéb ágazataiban alkalmazott tisztviselők rendszerint csak 23-24 éves korban gyakornoki minőségben kezdik és sokszor éveken át folytatják szolgálatukat minden dijazás nélkül, vagy ha dijazásban részesülnek is, ugy az, amennyiben egyetemet végzettek, évi 1.000, amennyiben pedig középiskolát végzettek, tehát a tanitóként egyenlőnek vett minősitéssel birnak, 800 koronában van megállapitva. A kezdő fizetésen felül létesitett III., II. és I. fizetési osztályokkal és az ezeken belül fennálló fizetési fokozatokkal kapcsolatos illetmények a férfitanitóknál teljesen megegyeznek az állami tisztviselők többi csoportjaira érvényes XI., X. és IX. fizetési osztályokban és az ezek keretében fennálló fizetési fokozatokban megállapitott illetményekkel.
A férfi- és nőtanitó illetményei között csekély mérvü eltérés mutatkozik abban a tekintetben, hogy a) a kezdő javadalmazásban a férfitanitó 2, a nőtanitó pedig 4 évig marad, b) az I. fizetési osztály 2. fokozatában a férfitanitó 2.900 K, a nőtanitó 2.800 K, 1. fokozatban pedig a férfitanitó 3.200, a nőtanitó 3.000 korona fizetést élvez és végül c) az I. fizetési osztályban a férfitanitó a többi állami tisztviselőre érvényes IX. fizetési osztályban, a nőtanitó pedig csak a X. fizetési osztályban megállapitott lakáspénzben részesül. Ez az eltérés távolról sem minősithető a női munka lebecsülésének, hanem annak tulajdonitandó, hogy a férfitanitónak mint családfentartónak is nagyobb mérvü szükségletek kielégitéséről kell gondoskodnia és hogy két évvel idősebb korában juthat csak állásba, mint a nőtanitó. Mig ugyanis a nőtanitó már 18-ik, addig a férfitanitó csak 19-ik életévének betöltése után szerezheti meg a tanitói oklevelet és ezen felül a férfitanitónak még egy évi tényleges katonai szolgálatot is kell teljesitenie. (L. alább a pénzügyi bizottság jelentését az 5. § kapcsán.)
A jelenlegi és a tervezett fizetések közötti különbségeket az összehasonlitó kimutatás (a tvj.-ban közölve) tüntetni fel, mely minden egyes szolgálati évben szembe állitja egymással a jelenlegi és a tervezett fizetéseket és a kettő közötti különbségeket.
Ebből a kimutatásból kétségtelenül megállapithatók a következők: 1. Férfitanitó 16 évfolyamban 200 koronával, férfitanitó 13 évfolyamban 400 koronával, férfitanitó 4 évfolyamban 500 koronával, férfitanitó 6 évfolyamban 800 koronával, nőtanitó 22 évfolyamban 200 koronával, nőtanitó 8 évfolyamban 400 koronával, nőtanitó 4 évfolyamban 600 koronával többet kap a javaslat szerint, mint amennyi neki jelenleg jár. 2. Az a tanitó (tanitónő), aki 40 évet szolgál, szolgálatának egész tartama alatt a jelenlegi illetmények mellett összesen 74.000 koronát, a javaslat szerint pedig a férfitanitó összesen 89.200, a nőtanitó összesen 84.000 koronát élvez. 3. A tanitó (tanitónő) egy évi fizetésének átlaga a jelenlegi illetmények mellett 1.850 korona, a javaslat szerint pedig a férfitanitónál évi 2.230 korona, a nőtanitónál évi 2.100 korona. Tetemes emelkedés mutatkozik a lakáspénzeknél is, részint azáltal, hogy a jelenlegi 4 lakbérosztály helyett az állami tanitókra is kiterjesztetik az állami tisztviselők többi csoportjaira érvényes hét lakbérosztály, részben pedig azáltal, hogy a lakáspénzek a magasabb fizetési osztályokban magasabb összegekben állapittatnak meg. Ha tekintetbe vesszük ezenkivül még azt is, hogy az állami tanitók ugyanabban a családi pótlékban részesülnek, mint az állami tisztviselők egyéb csoportjai, ugy joggal állithatom, hogy a javaslat által tervezett fizetésrendezéssel az állami tanitók összes jogos és méltányos igényei kielégitést nyernek és ennélfogva mindaddig, amig a XI-IX. fizetési osztályokba sorozott állami tisztviselők illetményei nem változnak, az állami tanitók javadalmazásának felemelése sem indokolt.
A kontemplált fizetésrendszer teljes megismerése czéljából már itt ki kell terjeszkednem azon módozatokra, amelyek szerint a tanitó (tanitónő) a magasabb illetmények élvezetébe lép. A kezdő fizetésből és alacsonyabb fizetési osztályból közvetlenül magasabb fizetési osztályba a vallás- és közoktatásügyi miniszter lépteti elő a tanitót, amely előléptetésnél a szolgálati idő és ezenfelül még az állandó, két évenkénti minősités alapján megállapitandó érdemesség is irányadó. A kezdő fizetésből a III. fizetési osztályba a férfitanitó 2, a nőtanitó 4 évi szolgálati idő után, a II. és I. fizetési osztályokba pedig ugy a férfi-, mint a nőtanitó, a közvetlenül alacsonyabb fizetési osztályban töltött 12 év után léptethető elő. Ugyanazon fizetési osztály keretén belül, az alacsonyabb fizetési fokozatból a legközelebbi magasabb fizetési fokozatba a férfi- és nőtanitó egyaránt 4 évenként automatice lép elő. Ezen fizetési rendszer lényegéből folyik, - amint az az 1893. évi IV. törvénycikkben szabályozott és minden más hasonló fizetési rendszerben is tényleg érvényesül, - hogy a magasabb fizetésbe jutásnak két módját különböztessük meg. Abban az esetben, ha az összes magasabb fizetések élvezetébe kizárólag a szolgálati időn alapuló automatikus előlépés utján lehetne jutni, semmi értelme sem volna annak, hogy a magasabb fizetések osztályok és fokozatok szerint állapittassanak meg. Az a körülmény, hogy a magasabb fizetési osztályba való előlépés alkalmával a tanitó érdemesültsége, vagyis működése és szolgálati magatartása is számba vétetik, semmiképpen sem juttatja a tanitót hátrányos helyzetbe más tisztviselővel szemben, mert hiszen a közszolgálat minden ágazatában a tisztviselő nem automatice, hanem kinevezés utján juthat csak magasabb fizetési osztályba és a kinevezésnél nemcsak a tisztviselőnek a rangsorban elfoglalt helye irányadó, hanem érdemesültsége is elbirálást nyer. Sőt abban a tekintetben, hogy a tanitó érdemesültsége nem az előléptetés időpontjában, hanem a javaslat 12. §-a alapján minden két évben eszközlendő minősitéskor került elbirálás alá és a javaslat 13. §-a értelmében abban az esetben, ha az utolsó, illetőleg az utolsó két minősités alkalmával működése legalább „kielégitő”-nek és szolgálati magatartása legalább „megfelelő”-nek minősitetett, a megkivánt szolgálati idő leteltével előléptetése nem mellőzhető: más szolgálati ágban alkalmazott tisztviselővel szemben határozottan előnyösebb helyzetben lesz. Ezért a kötelességét hiven teljesitő tanitóra az érdemesültségnek elbirálása aggályos nem lehet. A kiválónak minősitett tanitó pedig soron kivül is léptethető elő a magasabb fizetési osztályba.
Megemlitendőnek tartom végül azt, hogy a javaslatom az 1893. évi október hó 1-ét megelőző nem állami rendes tanitói szolgálatot is számba veszi az által, hogy a be nem számitható szolgálati időért 200, illetőlet 400 korona nyugdijba beszámitható pótlékkal kárpótolja az érdekelt és erre érdemes tanitókat; továbbá azt, hogy az a különbség is, mely a szolgálati idő beszámitása tekintetében a más jellegü iskolától átvett és az 1907. évi julius hó elsejétől követőleg saját kérésére kinevezett tanitó között eddig fennállott, megszünik.
A javaslat folyományaként 1913. évben: 1. A fizetéseknél 8.524 tanitói (tanitónői) létszám mellett 1,293.400 K. 2. A lakáspénzeknél a lakást élvező 5.616 tanitó (tanitónő) után 763.300 K. 3. A törvényjavaslat 17. §-a alapján engedélyezhető személyi pótlékoknál 250.000 K. Összesen tehát 2.307.000 korona többköltség fog előállani.
Ezen szakasz első bekezdésében azért mutatkozott szükségesnek szabatosan meghatározni azt, hogy ki tekinthető véglegesen alkalmazott rendes állami elemi népiskolai tanitónak, mert e javaslat kizárólag ezeknek a tanitóknak illetményeit szabályozza és a „rendes állami elemi népiskolai tanitó” hivatali fogalma eddigi törvényeinkben meghatározást még nem nyert.
Az 1907. évi XXVI. tc. 2. §-a a tanitókat állomáshelyük szerint három fizetési csoportba osztja és az alapfizetéseket az egyes fizetési csoportokban egymástól eltérőleg 1000-1100-1200 koronában állapitja meg. Ámbár kétségtelen, hogy kisebb községekben a megélhetési viszonyok általában kevésbbé terhesek, mint a nagyobb városokban, mégis ha figyelembe veszszük azt a körülményt, hogy a városban alkalmazott tanitók gyermekeiket otthon tanittathatják, mig a falun működő tanitó gyermekeit idegenben kénytelen iskoláztatni, ami tetemes költséggel jár, mégsem mutatkozik indokoltnak a tanitók fizetéseit állomáshelyük szerint különböző mértékben megállapitani. Ezért és mert a fentebb hivatkozott törvényes rendelkezés még inkább növelte a kisebb és elszigeteltebb községekben működő tanitók azon törekvéseit, hogy a nagyobb és könnyebben megközelithető állomáshelyekre kerüljenek, ami az erre törekvéssel járó gyakori tanitóváltozás folytán az iskola nevelő hatását, szellemét és a tanitás sikerét igen kedvezőtlenül befolyásolja; ezen szakasz első kikezdése a fizetést, mely a személyhez kötött illetmény jellegével bir és mely a nyugdijösszeg megállapitásának is alapjául szolgál, az állami tanitóság által hangoztatott kivánsághoz képest, az állomáshelyre való tekintet nélkül, egységesen szabályozza. Ellenkező szempont irányadó a lakáspénz szabályozásánál. Kétségtelen ugyanis, hogy mivel a különböző helységek lakásviszonyaiban igen nagy eltérés mutatkozik, a lakáspénznek lehetőleg alkalmazkodnia kell a különböző állomáshelyek különleges viszonyaihoz. Ennek az elvnek és a tanitóknak e tekintetben kifejezett kivánságának tesz eleget ezen szakasz második kikezdése, amidőn a tanitók lakáspénzét a jelenleg érvényben levő négy lakbérosztály mellőzésével, az 1908. évi XXVII. tc. 7. §-ában az állami tisztviselők többi csoportjaira megállapitott hét lakbérosztályban állapitja meg. A fizetések és lakáspénzek mértékét feltüntető táblázatban, valamint e törvényjavaslat 6. és 7. §-ában foglaltakat, indokolásom bevezető részében már méltattam. Ehhez csak annyit tartok szükségesnek hozzáfüzni, hogy egy-egy fizetési osztályban a várakozási időnként megállapitott tizenkét év nagyjában és egészében a megfelelő fizetési osztályokban lévő és ugyanazon foku minősitéssel biró állami tisztviselők előlépési esélyeinek felel meg, másrészt pedig természetes folyománya annak, hogy egy-egy fizetési osztályban három fizetési fokozat van és ezek mindegyikében az állami tisztviselőkével egyezően, a várakozási idő négy-négy évben állapittatik meg.
A 8. § második és harmadik bekezdésének a szolgálati idő beszámitását korlátozó rendelkezései megfelelnek az állami tisztviselőkre vonatkozólag érvényben levő hasonló határozmányoknak. V. ö. 10., 11., 16. §.
A 9. § a) és c) pontjai az eddigi állapottal szemben az állami tanitókra nézve kedvező és méltányos ujitás. A d) pontnak az 1907:XXVI. tc. 4. §-ának b) pontjával lényegileg azonos határozmánya abban leli magyarázatát, hogy a jelzett iskoláknál alkalmazott tanitóknak az emlitett időpontban életbelépett 1893:XXVI. tc. biztositott első izben a szolgálati időn alapuló ötödéves korpótlékokat. Az által tehát, hogy a hivatkozott tc. hatálybalépte előtt eltöltött szolgálati idő a magasabb fizetés megállapitásánál továbbra is figyelmen kivül marad, az érdekelt tanitókat jogsérelem nem éri.
Különösen kedvező, de egyben méltányos rendelkezés a 9. §-nak utolsó bekezdése, amely megszünteti a nem állami népiskoláktól, ezek állami kezelésbe való átvétele folytán átvett és a saját kérésükre kinevezett tanitók között az 1907:XXVI. tc. 4. §-ában a szolgálati idő beszámitása tekintetében megállapitott különbséget. Az 1907:XXVI. tc. 4. §-a ugyanis azért mellőzte ezen törvény hatálybalépte után saját kérésükre állami népiskolákhoz kinevezett nem állami tanitók előzetes szolgálatának beszámitását, mert ez által akarta elejét venni annak, hogy hosszabb szolgálattal biró községi és hitfelekezeti tanitók, az ezek és az állami tanitók illetményei között az utóbbiak javára fennálló nagyobb foku disparitás folytán állami iskolához törekedjenek jutni, ami a községi és hitfelekezeti elemi népiskolák szinvonalát leszállitotta és érdekeit sértette volna. Minthogy azonban a jelen törvényjavaslattal egyeidejüleg benyujtott és a „községi és hitfelekezeti népiskolai tanitók illetményeik rendezéséről” szóló törvényjavaslat az állami és nem állami tanitók illetményei között fennálló különbségeket úgyszólván teljesen megszünteti, ezen korlátozás további fenntartása annál kevésbbé mutatkozik indokoltnak, mert az ennek daczára jelentékeny számban állami szolgálatba átlépett tanitókat érzékenyen sujtotta.
A második és harmadik bekezdések oly átmeneti rendelkezéseket tartalmaznak, hogy ezen javaslat törvényre emelkedésekor már alkalmazásban levő tanitók kizárólag szolgálati idejöknek megfelelő fizetési osztályokba és fokozatokba sorozandók és csak azon tanitók magasabb illetményeinek folyósitása tartandó függőben, akik fegyelmi vizsgálat alatt állanak. Ugyanis eddig az állami tanitókról állandó minősités nem vezettetett s igy ezek érdemesültsége szabályszerüen el nem birálható, mert a jelenleg alkalmazott tanitók csak igy juthatnak az őket eddigi szolgálatuk alapján megillető fizetési osztályokkal és fokozatokkal kapcsolatos illetmények élvezetébe. Az utolsó bekezdés szükségességét a következő példa világitja meg: Ha pl. valamely tanitónak a tervezett fizetésrendezés életbeléptekor 21 évi beszámitható szolgálati ideje van, ugy az azonnal értékelhető 18 év alapján a II. fizetési osztály 3. fokozatába sorozandó és az ennél a besorozásnál még nem értékelt 3 év figyelembe vételével nem 4, hanem már egy év mulva jut a II. fizetési osztály 2. fokozatába. Az összes beszámitható szolgálati időnek az a része tehát, mely a besorozásnál azonnal nem értékelhető, a felhozott példában érvényesült elvhez képest a magasabb fizetési osztályba való előléptetésnél tekintetbe jön.
A magasabb fizetési osztályba való előléptetéshez megkivánt érdemesültség pontos elbirálásához és nehogy a tanitónak magasabb fizetési osztályba való bejutása és ezzel kapcsolatban a magasabb illetmények élvezhetése az érdemesültségen kivül más körülménytől is függővé tétessék, föltétlenül szükséges, hogy minden egyes tanitó szolgálatának egész tartama alatt állandóan minősittessék. A minősitési eljárás részletes szabályozása ügyében kiadandó utasitásomban a minősitésben való közreműködésre hivatott közegeket kötelezni fogom, hogy felelősségük tudatában a minősitésnél, mely kellő időben a tanitónak is tudomására hozandó, szigoru lelkiismeretességgel járjanak el, egyenlő mértéket tartsanak szem előtt és minden részrehajlást mellőzzenek.
A jelzett utasitásban el fogom rendelni továbbá, hogy a minősitésnél 1., a működés tekintetében: a) a paedagogiai és a didaktikai készültség a szakszerü továbbképzés mérve, a fennálló szolgálati rendelkezések ismerete és különös képességek; b) a szorgalom, lelkiismeretesség és a hivatás szeretete; c) a nevelés és a tanitás iránya és az e tekintetben elért tényleges eredmény; d) az iskolán kivül kifejtett kulturális és társadalmi tevékenység; 2. a szolgálati magatartás szempontjából pedig a) az erkölcsi magaviselet; b) a tanulókkal és azok szüleivel, gyámjaival való bánásmód; c) az előljárók és hatóságok irányában tanusitott magatartás és d) a társadalmi rend és hazafiság szempontjából való magaviselet veendő irányadóul.
Ez a határozmány, mely teljes szabatossággal megállapitja azokat a feltételeket, amelyek mellett a tanitó előléptetése nem mellőzhető, az érdemes tanitónak a magasabb fizetéshez való igényét kivánja biztositani, amely igény a 27. § szerint, a közigazgatási biróság előtt is érvényesithető.
Az 1907:XXVI. tc. 9. §-ának az a határozmánya, mely szerint az állami tanitók a népnevelés terén szerzett kiváló érdemeik elismeréseül állomáshelyükön, évi 200 K fizetés természetével biró pótlék élvezetében való részesedéssel, igazgató tanitókká léptethetők elő, e törvényjavaslat 29. §-a szerint megszünik, illetve azoknak a tanitóknak, akik a jelzett pótlék élvezetében vannak, az igazgatói czim érintetlen hagyásával a jelen javaslat törvényerőre emelkedése után esedékes magasabb fizetésébe, a 18. § rendelkezésének folyományaként betudatik. Részben ennek az eddig élvezett kedvezménynek pótlásaként és hogy a működés tekintetében „kiváló”-nak minősitett tanitók különleges és az eddiginél fokozottabb elismerésben részesithetők legyenek, vettem fel a jelen szakaszt, melynek alapján a kiválóan érdemes tanitók szolgálatuk tartama alatt esetleg kétszer is jutalmazhatók legyenek, mely esetben ugy a II. mint az I. fizetési osztályba 3-3, - az I. fizetési osztályba tehát összesen 6 évvel előbb jutnak. Ebből a soronkivüli előléptetésből azonban azokra a tanitókra, akik a megkivánt szolgálati idő leteltével a rendes előléptetésre érdemesültségük folytán igényt tarthatnak, hátrány nem származhatik, mert a soronkivüli előléptetés az évi költségvetésekben előirányozandó külön hitel keretében eszközlendő.
Ha valamely tanitó a megkivánt szolgálati idő letelte után csak azért nem léptettetnék elő magasabb fizetési osztályba, mert az állandó minősités alapján megállapitandó érdemesültséget nélkülözi, ezért összes beszámitható szolgálata után személyi pótlékra, az 1907:XXVI. tc. alapján neki kijáró fizetés erejéig igénye van.
E rendelkezés czélja, 200, illetőleg 400 korona nyugdijba beszámitható személyi pótlékkal kizárólag méltányossági tekintetekből kárpótolni azokat a tanitókat, akiknek az 1893. évi október hó 1-jét megelőző időre eső nem állami tanitói minőségben eltöltött szolgálatuk, sem az 1907:XXVI. tc. 4. §-a, sem a jelen törvényjavaslat 9. § d) pontjának rendelkezései alapján a magasabb fizetési osztályba való előléptetés, illetve magasabb fokozatba való előlépés szempontjából be nem számitható.
A kért illetmény felvételét indokolja egyrészt, hogy a természetbeni lakást élvező nem állami tanitóknak is biztosittatott ugyanez a kedvezmény, másrészt pedig akkor, amidőn a lakáspénzt élvező tanitók lakáspénze tetemesen felemeltetett, méltányos, hogy a természetbeni lakást élvező ezen javadalma némileg szintén emeltessék.
Ezen rendelkezésre szükség van az iskola és a tanitó hivatásának helyesen felfogott gyakorlása érdekében. Kivánatos ugyanis, hogy a tanitó tanitványainak hozzátartozóival a tanitási órákon kivül érintkezhessék, hogy ezáltal a házi és iskolai nevelés között összhangot biztosithasson. A néptanitó hivatásának megfelelően ugy társadalmi, mint közmüvelődési szempontból minél sürübben kell hogy érintkezzék annak a községnek lakosságával is, ahol iskolája van. Ez pedig csak abban az esetben lehetséges, ha a tanitó állomáshelyén lakik. Ha mindez csak a tanitási időn belül történik, ugy ez az oktatás munkájának rovására esnék. A tapasztalás is azt bizonyitja, hogy az iskolája székhelyén nem lakó tanitó sem tanitványaival és azok szüleivel, sem a község többi lakosaival nem törődhetik és ezektől teljesen idegen, ami a tankötelezettség lelkiismeretes teljesitésére is hátrányos. Az elhárithatatlan körülményekre azonban ezen szakasz is figyelemmel van.
Az igazgatói pótlék, amely külön teendők dijazására szolgál, a fizetés emelkedése esetén természetszerüleg nem szüntethető be.
A véderőről szóló 1912. évi XXX. tc. 21. §-ának második pontjában foglaltakból folyólag azért tartottam szükségesnek biztositani a tanitó számára egy évi tényleges katonai szolgálata alatt illetményeinek 800 koronát meghaladó részét, hogy anyagi gondtól menten tehessen eleget ezen állampolgári kötelességének. A levonandó 800 korona helyettesének dijazására szolgál.
Az első bekezdés nem érinti azokat a szabályokat, amelyek az illetmények végrehajtás alá vételére nem vonatkoznak.
