1. § Az 1907. évi XXVII. tc. rendelkezései a következő szakaszokban foglaltak értelmében módosittatnak, illetőleg kiegészittetnek.
2. § A községi és hitfelekezeti elemi népiskoláknál önálló tanitói teendők ellátására csak rendes tanitói állások rendszeresithetők és ezek megüresedésük esetén is, legkésőbb félév alatt érvényes tanitói oklevéllel biró egyénekkel véglegesen betöltendők.
Ezeknél az iskoláknál rendszeresitett rendes tanitói állásokra törvényszerüen és jogérvényesen megválasztott vagy kinevezett és az 1907. évi XXVII. tc. 32. §-ában megállapitott hivatali esküt tett okleveles tanitók (tanitónők) véglegesen alkalmazott rendes községi, illetőleg hitfelekezeti elemi népiskolai tanitók.
Kisegitő tanitói teendőkre, továbbá szabadságolt tanitó helyettesitésére, valamint azon félév alatt, amelynek elteltével a rendes tanitói állás rendes tanitóval töltendő be, ideiglenes segédtanitó (tanitójelölt) is alkalmazható.
Különös körülmények fennforgása esetén a törvényhatósági közigazgatási bizottság megengedheti, hogy segédtanitó külön osztályt önállóan egy évig vezethessen.
Egy és ugyanazon rendes tanitói álláson segédtanitó egy évnél hosszabb ideig csak a vallás- és közoktatásügyi miniszternek előzetes engedélyével működhetik.
„Tanitó” kitétel alatt a jelen törvényben a rendes községi és hitfelekezeti elemi népiskolai tanitó és tanitónő értendő. A nembeli különbség jelzésére „férfitanitó” és „nőtanitó” kitétel szolgál.
3. § A tanitónak a jelen törvényben megállapitott fizetésre és ezenfelül természetben nyujtott lakásra ilyen lakás hiányában pedig a jelen törvényben megállapitott lakáspénzre van igénye.
A jelen törvényben megállapitott „fizetés” az 1907:XXVII. tc. által szabályozott „alapfizetés” és „korpótlékok” helyébe lép.
4. § A tanitók fizetése - az állomáshelyre való tekintet nélkül - a kezdő fizetésben s azon felül három fizetési osztályban és minden fizetési osztály keretén belül három fizetési fokozatban állapittatik meg.
A tanitók lakáspénze állomáshelyükre való tekintettel, az 1908. évi XXVII. tc. 7. §-ában foglaltaknak megfelelően, hét osztályban állapittatik meg.
A fizetések és lakáspénzek mértékét az alábbi táblázat tünteti fel:
| Évi lakáspénz az | ||||||||||
| Fizetési | Évi fizetés | I. | II. | III. | IV. | V. | VI. | VII. | ||
| osztály | fokozat | osztályba sorozott állomáshelyeken | ||||||||
| korona | ||||||||||
| Kezdő javadalmazás | 1200 | 600 | 540 | 480 | 420 | 360 | 300 | 240 | ||
| III. | 3. | 1400 | ||||||||
| 2. | 1600 | 800 | 720 | 640 | 560 | 480 | 400 | 320 | ||
| 1. | 1800 | |||||||||
| II. | 3. | 2000 | ||||||||
| 2. | 2200 | 900 | 810 | 720 | 630 | 540 | 450 | 360 | ||
| 1. | 2400 | |||||||||
| I. | 3. | 2600 | ||||||||
| 2. | 2900 | 1000 | 900 | 800 | 700 | 600 | 500 | 400 | ||
| 1. | 3200 | |||||||||
5. § A tanitónak törvényszerü alkalmaztatásakor - a 8. §-ban jelzett eset kivételéve - a kezdő javadalmazásra neveztetik ki.
A kezdő javadalmazásból a III-ik fizetési osztályba, a III-k fizetési osztályból a II-ikba és a II-ik fizetési osztályból az I-be előléptetés ugyanazon fizetési osztály keretén belül a magasabb fizetési fokozatba pedig előlépés utján jut a tanitó.
Az előléptetésre, amely mindig csak a legközelebbi magasabb fizetési osztálynak legalacsonyabb fizetési fokozatába történhetik, a 6. §-ban megállapitott szolgálati idő és ezenfelül még az érdemesség is; az előlépésre pedig kizárólag az ugyanazon fizetési osztály ugyanazon fizetési fokozatában töltött szolgálati idő ad igényt.
6. § A fizetési osztályokba való előléptetéshez szükséges szolgálati idő tartama: a kezdő javadalmazásban: a férfitanitónál 2, a nőtanitónál 4 évben; a III. fizetési osztályban: ugy a férfi-, mint a nőtanitónál 15 évben; a II. fizetési osztályban: ugy a férfi-, mint a nőtanitónál 12 évben állapittatik meg.
A fizetési fokozatokba való előlépéshez szükséges szolgálati idő tartama pedig: a III. fizetési osztályban öt-öt évben, a II. és I. fizetési osztályokban pedig négy-négy évben állapittatik meg.
7. § Ugy a magasabb fizetési osztályba való előléptetés, mint a magasabb fizetési fokozatba való előlépés szempontjából megkivánt szolgálati idő megállapitásánál az a szolgálati idő veendő alapul, amelyet a tanitó érvényes képesitéssel bármely nyilvános népiskolánál, vagy állami, törvényhatósági, községi, hitfelekezeti, vagy a kormány kezelése alatt álló közalapokból és közalapitványokból fenntartott tan- és nevelőintézetnél, törvényszerü és végleges alkalmazásban, az 1893. évi XXVI. tc. hatályba léptének napjától, vagyis 1893. évi október hó elsejétől kezdve rendes tanitói minőségben megszakitás nélkül eltöltött.
A szolgálat folytonosságában előállott megszakitás igazoltnak tekintendő és az azt megelőzőleg eltöltött beszámitható szolgálati idő szintén figyelembe veendő abban az esetben, ha a tanitó betegség vagy egyéb tőle független körülmény miatt volt kénytelen tanitói működését abbanhagyni és ezt a körülményt állásából való eltávozása alkalmával a kir. tanfelügyelő előtt igazolta.
A szolgálati idő megállapitásánál a szabadságon töltött időnek egy évet meghaladó része, valamint a szolgálat folytonosságának egyéb okból előállott megszakitása esetén a tényleges szolgálat nélkül töltött idő figyelembe nem vehető.
Annak a tanitónak, aki
a) jogerős birói itélettel hivatalvesztésre itéltetett,
b) állásától az 1907. évi XXVII. tc. 22. §-ának 1. a), b), c) és d) pontjaiban megállapitott fegyelmi vétség miatt két izben mozdittatott el fegyelmi itélettel,
ujból való alkalmaztatása esetén a hivatalvesztést, illetőleg az állástól való elmozditást megelőző szolgálati idejenem számitható be.
Egyéb esetekben az állástól való elmozditás az addig eltöltött szolgálati időnek beszámitását nem gátolja.
8. § A jelen törvénynek a szolgálati idő számitására és a fizetés megállapitására vonatkozó határozmányaira nincs befolyással az a körülmény, hogy a tanitó a jelen törvény hatálya alá eső más iskolánál nyer alkalmazást.
9. § A jelen törvény hatálybaléptéig eltöltött és a 7. § értelmében beszámitható szolgálati idő, amennyiben az a jelen törvény határozmányai szerint magasabb fizetési osztályba való előléptetésre, illetőleg magasabb fizetési fokozatba való előlépésre igényt ad, az igényeknek egyénenkint való megállapitásánál olykép veendő számba, mintha az a jelen törvény hatályának tartama alatt telt volna el.
Azok a tanitók, akik a jelen törvény hatálybaléptekor már alkalmazásban állanak, összes beszámitható szolgálati idejük figyelembe vételével sorozandók be a beszámitható szolgálati időnek megfelelő fizetési osztályba és fizetési fokozatba, illetőleg akiknek még nincsen két évi, vagy amennyiben nőtanitókról van szó, 4 évi beszámitható szolgálati idejük, a kezdő javadalmazásba.
Ennél a besorozásnál az érdemesség kérdésének elbirálása mellőzendő, azonban olyan tanitó részére, aki fegyelmi vizsgálat alatt áll, a jelen törvény alapján járó illetményeknek kiszolgáltatása a fegyelmi eljárásnak jogerős határozattal való befejezéséig függőben tartandó.
Az összes beszámitható szolgálati időnek az a része, amelylyel az összes beszámitható szolgálati idő meghaladja a fizetési osztályba, illetőleg fizetési fokozatba a fentiek szerint történt besorozáshoz a 6. § értelmében megkivánt szolgálati időt, a közvetlen magasabb fizetési fokozatba való előlépés, illetőleg a legközelebbi magasabb fizetési osztályba való előléptetés szempontjából olykép veendő számba, mintha a tanitó azt annak a fizetési osztálynak abban a fizetési fokozatában töltötte volna, a melybe a fentiek szerint besoroztatott.
10. § A fizetési osztályokba való előléptetés feltételéül kikötött érdemességnek és az érdemesség fokának megállapithatása végett az illetékes kir. tanfelügyelő minden tanitót, működése és szolgálati magatartása szempontjából, minden páros évben a tanév befejezésével minősit.
A minősités alapjául szolgálnak a kir. tanfelügyelőnek, helyettesének vagy az iskola ellenőrzésével megbizott iskolalátogatónak tapasztalatai.
A minősités jelzésére a működésre nézve: „kiváló”, „kielégitő” vagy „nem kielégitő”, a szolgálati magatartásra nézve pedig: „példás”, „megfelelő” vagy „nem megfelelő” kitételek használandók. A minősités a kir. tanfelügyelő által folytatólag vezetendő minősitési táblázatba bejegyzendő.
11. § A hitfelekezeti tanitókat a kir. tanfelügyelőn kivül - saját szabályai szerint és a 10. §-ban foglaltak értelmében - az iskolafenntartó hitfelekezetnek illetékes hatósága is minősiti.
Sem a kir. tanfelügyelő, sem az iskolafenntartó hitfelekezet illetékes hatóságának minősitése nem lévén titkos, azokat az érdekelt tanitó megtekintheti. Ha a tanitó ezek közül bármelyikét is, mely előléptetésére kihatással van, magára nézve sérelmesnek találja, jogában áll a minősités megállapitásának fegyelmi uton való felülvizsgálatát kérni.
A minősitésnek eredményéről az illetékes hitfelekezeti hatóság a kir. tanfelügyelőt, ez utóbbi viszont a hitfelekezeti hatóságot irásban és bizalmasan értesiteni tartozik.
Ha a kir. tanfelügyelőnek és a hitfelekezeti hatóságnak minősitése eltér ugyan egymástól, de a tanitót egyik sem minősitette „nem kielégitőnek”-nek vagy „nem megfelelő”-nek, a tanitó működése kielégitőnek és szolgálati magatartása megfelelőnek tekintendő.
Ha a magasabb fizetési osztályba való előléptetésre kiható minősités alkalmával abban a tekintetben mutatkozik eltérés a két minősités között, hogy ezek egyike a tanitó működését „nem kielégitő”-nek, vagy szolgálati magatartását „nem megfelelő”-nek minősitette, ugy a minősités kérdésében a vallás- és közoktatásügyi miniszter dönt, akinek döntése, államsegélyt nem élvező tanitókra is, előléptetés szempontjából kötelező.
12. § A minősités körüli eljárás részletes szabályozása iránt - figyelemmel a 10. és 11. §-okban foglaltakra - a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeleti uton intézkedik.
13. § A 6. §-ban megállapitott szolgálati idő elteltével nem lehet mellőzni annak a tanitónak az előléptetését, aki az utolsó, illetőleg amennyiben a második, vagy az első fizetési osztályba való előléptetésről van szó, az utolsó két minősités alkalmával működése tekintetében „kiváló”-nak vagy „kielégitő”-nek, és a szolgálati magatartás tekintetében „példás”-nak vagy „megfelelő”-nek minősittetett.
14. § Egy és ugyanazon helyen huzamosabb időn át alkalmazott tanitó, aki működés tekintetében „kiváló”-nak minősittetett, soron kivül is előléptethető a legközelebbi magasabb fizetési osztály legalacsonyabb fizetési fokozatába, feltéve, hogy az illető tanitó a közvetlenül megelőző fizetési osztálynak legmagasabb fizetési fokozatával járó fizetést legalább egy éven át élvezte.
15. § A fizetési osztályba való előléptetés joga abban az esetben, ha a tanitónak a jelen törvény értelmében járó fizetését kizárólag az iskolafenntartó fedezi, az iskolafenntartót, illetőleg a tanitó alkalmazására jogosult hatóságot; abban az esetben pedig, ha a tanitónak fizetés természetével biró illetményei bármily czimen bármilyen összegű államsegélylyel egészittetnek ki, vagy ha az előléptetéssel járó fizetési többlet az iskolafenntartó kérelmére államsegélyből lesz fedezendő, a vallás- és közoktatásügyi minisztert illeti meg. A hitfelekezeti tanitó előléptetésénél az illetékes egyházi főhatóság véleménye előzetesen meghallgatandó.
16. § Az a tanitó, aki ezidőszerint alapfizetés és korpótlék czimen többet élvez, mint amilyen fizetésre a jelen törvény alapján igényt tarthat, a különbözetet személyi pótlék czimen kapja.
Ilyen tanitónál sem az államsegélyt, sem az iskolafenntartó által biztositott összeget leszállitani nem lehet.
Ugyancsak személyi pótlék czimen kapja a különbözetet az a tanitó is, akinek az 1907. évi XXVII. tc.-ben megállapitott alapfizetés és korpótlék czimen együttvéve bármikor magasabb összegü illetményre lenne igénye, mint a milyen fizetésre a jelen törvény alapján igényt tarthat.
A jelen szakasz alapján járó személyi pótlék, valamint az 1907. évi XXVII. tc. 4. §-a alapján engedélyezett személyi pótlék akár a fizetésnek bármilyen emelkedése, akár a személyi pótléknak a 28. § alapján való engedélyezése esetén a fizetési többlet, illetőleg az engedélyezett személyi pótlék erejéig, megszüntetendő.
17. § A természetben nyujtott lakásnak legalább két rendes padlózott szobából, konyhából, kamarából és a legszükségesebb mellékhelyiségekből kell állania. Ezenfelül ott, ahol az iskolafenntartó megfelelő ingatlannal rendelkezik, egy negyedholdnyi kert használatára, kert nem létében pedig évi 20 K kertilleményre van a tanitónak igénye.
Természetbeni lakás hiányában a tanitónak - az élvezett fizetésre való tekintet nélkül - a 4. §-ban feltüntetett és állomáshelyének megfelelő lakáspénzre van igénye.
A jövőben létesitendő tanitói lakások két lakószobájának együttesen legalább 40 m2 alapterületünek kell lennie.
Jogában áll azonban az iskolafenntartó községnek, illetőleg hitfelekezetnek tanitóinak lakáspénzét, az állami tanitók lakáspénze arányában, saját erejéből felemelni anélkül, hogy ennek következtében a fizetéskiegészitésre megállapitott államsegély megvonható vagy leszállitható lenne.
A tanitó abban a községben tartozik lakni, ahol állomáshelye (iskolája) van.
Ha azonban abban a községben megfelelő lakás nem kapható, vagy ha azt a tanitónak családi körülményei elhárithatatlanul szükségessé teszik, és ha az a szolgálat sérelme nélkül lehetséges, községi tanitónak a kir. tanfelügyelő, hitfelekezeti tanitónak pedig az illetékes hitfelekezeti hatóság a tanitó kérelmére megengedheti, hogy a tanitó állomáshelyéhez közel fekvő más községben lakhassék.
Ez az engedély, ha azt a szolgálat érdeke szükségessé teszi, bármikor visszavonható.
18. § A segédtanitó legalább évi 800 K tiszteletdijban részesitendő.
19. § Az iparos- és kereskedő-tanonczoktatásért, valamint a gazdasági ismétlőiskola vezetéseért élvezett dijazás a jelen törvényben biztositott illetményekbe be nem számitható.
20. § Az a tanitó, aki mint egyévi önkéntes teljesit tényleges katonai szolgálatot, szabadságon levőnek tekintendő és ennek az egy évnek a tartama alatt fizetés természetével biró illetményeinek 800 koronát meghaladó részére igényt tarthat.
Ha az egy évi önkéntesi katonai szolgálatra bevonult tanitó fizetéskiegészitő államsegélyt élvezett, ugy az ennek az egy évnek tartamára visszatartott államsegély a tanitó helyettesitésére alkalmazott segédtanitó dijazásának kiegészitésére forditható.
21. § A tanitónak a jelen törvényben megállapitott illetményekre való igénye csak az 5. §-ban megállapitott módozatok mellett, vagy jogerős fegyelmi itélettel korlátozható.
A fegyelmi büntetésként kirótt pénzbirságok és a felmerült eljárási költségek, valamint a szolgálati viszonyból eredő követelések (tulélvezmények, számadási téritmények stb.) és az országos tanitói nyugdij- és gyámalap járulékai a tanitó fizetéséből levonhatók.
22. § A községi és hitfelekezeti elemi népiskolák fenntartói kötelesek az iskoláikban alkalmazott tanitók járandóságait legalább a jelen törvényben megállapitott összegekig kiegésziteni.
Amennyiben az iskolafenntartó az 1907. évi XXVII. tc. rendelkezései szerint megállapitott szegénysége miatt a tanitó fizetésének a jelen törvényben megállapitott összegek erejéig való kiegészitésére nem képes, az 1907. évi XXVII. tc.-ben meghatározott módon a tanitó fizetésének államsegélylyel való kiegészitéseért a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez fordulhat.
A jelen törvény hatályba léptének időpontjában már alkalmazásban álló tanitók járandóságait 1913. évi január hó 1-től kezdődő hatálylyal legkésőbb 1913. évi deczember hó 31-ig kell kiegésziteni. Az ilyen tanitók fizetésének államsegélylyel való kiegészitését az iskolafenntartó legkésőbb 1913. évi szeptember hó végéig kérheti. Ha ezt elmulasztja, a jelen törvényben megállapitott tanitói fizetés az iskolafenntartó terhére biztositottnak tekintetik.
A 27. §-ban emlitett és a jelen törvény életbeléptekor már alkalmazásban levő tanitók részére a jelen törvényben megállapitott illetményeket, ugyancsak 1913. évi január hó 1-től kezdődő hatálylyal, legkésőbb 1914. évi deczember hó 31-ig kell biztositani.
23. § A vallás- és közoktatásügyi miniszter, az iskolafenntartónak eziránt előterjesztett kérelmére, a tanitó fizetését - a törvényhozás által ezen czélra engedélyezett összegből - az 1907. évi XXVII. tc. rendelkezéseinek szoros betartása mellett, a jelen törvényben megállapitott összegek erejéig államsegélylyel kiegésziti.
Azokról az iskolafenntartókról, akik tanitóik számára állami segélyt már az időszerint is igénybe vettek, beigazoltnak vétetik, hogy szegénységük miatt a jelen törvényben megállapitott tanitói fizetést sajátjukból biztositani nem képesek, és ennélfogva az ilyen tanitók fizetése, az iskolafenntartók külön kérelme nélkül, hivatalból egészithető ki államsegélylyel, ha az 1907. évi XXVII. törvénycikkben megállapitott egyéb feltételek teljesittettek.
24. § Az államsegély összege az 1907. évi XXVII. tc. alapján már megtörtént javadalmi összeirások figyelembevételével állapittatik meg.
Az a tanitói javadalom, amely az 1893. évi XXVI. törvénycikk alapján már megállapittatott, és amely megállapitás az 1907. évi XXVII. törvénycikk 8. §-ának utolsó bekezdése értelmében érintetlenül maradt, az állás megüresedésekor az 1907. évi XXVII. tc. által megszabott eljárás szerint ujra értékelendő és a fizetés kiegészitésének alapjául ezen uj értékelés eredménye veendő.
25. § Ha a hitfelekezeti elemi népiskolai tanitó az 1868. évi XXXVIII. tc. 141. §-ának harmadik bekezdése értelmében kántori teendőket is végez, és ha az iskolafenntartó által részére biztositott tanitói fizetés 1000 koronánál kevesebb, a tanitói és kántori járandóságok egyezer korona erejéig együttvéve tanitói fizetésnek számitandók.
26. § Az a község, amely az 1868. évi XXXVIII. tc. 35. §-a által engedélyezett 5%-os iskolai adót ki nem vetette vagy ki nem meritette, továbbá az a hitfelekezet, amelynek tagjai a hitfelekezeti iskola fenntartásához nem járulnak hozzá állami adójuknak legalább 5%-ával, államsegélyt nem igényelhetnek. Ez a határozmány nem vonatkozik az olyan községre, illetőleg hitközségre, amely az iskolai adót ugyan nem vetette ki külön, de beigazolni tudja, hogy az iskola fenntartásával járó és a községi lakósok, illetőleg hitközségi tagok megadóztatása által fedezett költségek megfelelnek a fenntartó község, illetve hitközség tagjaira kivetett egyenes állami adók 5%-ának.
27. § Egyes iskolafenntartóknak az általuk fenntartott elemi népiskolánál alkalmazott tanitók illetményeinek rendezésére vonatkozólag már fennálló vagy ezután alkotandó és esetleg más rendszeren alapuló szabályzatai érvényesek, ha azok a tanitókra nézve legalább is a jelen törvényben megállapitott illetményeket biztositják.
Ily szabályzatok, az illetmények mérvére vonatkozó rendelkezés betartásának ellenőrzése szempontjából is, a vallás- és közoktatásügyi miniszternek bemutatandók.
Ezekre a tanitókra a jelen törvénynek az illetményekre, valamint az előlépésre és előléptetésre (minősitésre) vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók.
28. § A vallás- és közoktatásügyi miniszter olyan tanitók részére, akik a jelen törvény alapján fizetéskiegészitő államsegélyt élveznek és akiknek az 1893. évi október hó 1-sejét megelőzőleg eltöltötte szolgálati idejük a jelen törvény 7. §-a értelmében be nem számitható, - az állami költségvetésben erre a czélra előirányzott összeg keretén belül nyugdijba beszámitható személyi pótlékot engedélyezhet.
Ilyen személyi pótlékban csak az arra érdemes tanitók részesithetők, s a személyi pótléknak összege azoknál a tanitóknál, akiknek az 1893. évi október hó 1-je előtti időre eső szolgálata 10 évnél kevesebb, nem lehet több évi 200 koronánál, - ha a 10 évet eléri vagy meghaladja, nem lehet több évi 400 koronánál, - és ha a 15 évet eléri vagy meghaladja, nem lehet több évi 600 koronánál.
Ez a személyi pótlék csak annyiban szüntetendő meg, amennyiben a fizetés ezzel a személyi pótlékkal együtt évi 3200 koronát meghaladna.
29. § Az 1907. évi XXVII. tc. 35. §-ának a szerzetes tanitók és tanitónők illetményeinek kiegészitésére vonatkozó határozmánya a következőképen módosittatik. A szerzetes rendi tanitók illetményei, amennyiben ezt kérelmezik, a törvényes kellékek fennállása esetén a férfiszerzeteseknél évi 1000, a nőszerzeteseknél évi 800 koronáig kiegészitendők államsegélylyel. Az emlitett törvényszakasz egyéb rendelkezései érintetlenül maradnak.
30. § Azokra a kérdésekre nézve, amelyek a tanitókat a jelen törvény alapján megillető illetményekre való igényből erednek, valamint az ebből az igényből folyólag az iskolafenntartóval szemben támasztott követelésekre nézve a határozat hozatalára - minden más eljárás kizárásával - a törvényhatósági közigazgatási bizottság illetékes. Ennek határozata a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez a kézbesitéstől számitott 15 nap alatt fellebbezhető.
31. § A jelen törvény határozmányai - az 1907. évi XXVI. tc. 24. §-ában foglalt egyéb rendelkezések érintetlen hagyása mellett - a földmivelésügyi és pénzügyi tárczák által fenntartott vagy segélyezett kincstári elemi népiskoláknál alkalmazott tanitókra és tanitónőkre is kiterjednek.
Azokra a kincstári tanitókra azonban, akik a jelen törvény hatályba léptének idejében alkalmazásban állanak, és akik az 1907. évi XXVI. tc.-ben megállapitott illetményeket élvezik, a jelen törvény 4. és 6. §-ai helyett az állami elemi népiskolai tanitók illetményeinek rendezéséről szóló tc. 5. és 7. §-ai alkalmazandók.
32. § A jelen törvényből kifolyólag az 1913. évben az államkincstárt terhelő költség az 1913. évi állami költségvetés XXI. fejezete 19. czimének terhére számolandó el.
33. § A jelen törvény 1913. évi január hó 1-én lép hatályba és ugyanakkor az 1907. évi XXVII. tc. 2. §-ának négy első bekezdése, a 3. és 4., 9. és 11. §-ai, a 12. §-ok első és utolsó bekezdései és a 34. §-nak második bekezdése hatályukat vesztik.
A 22. § 4. c) pontja helyébe pedig a következő rendelkezés lép:
„c) az előléptetésnek vagy előlépésnek bizonyos időre való megvonása; a megvonás csak határozott időre szólhat, amely azonban két évnél hosszabb nem lehet; a meghatározott idő csak a legközelebbi előléptetésre, illetőleg előlépésre nézve irányadó szolgálati évekbe nem számitható be.”
Az 1907:XXVII. tc.-nek érvényben maradó rendelkezései a jelen törvény rendelkezéseivel összhangban alkalmazandók. Ezért ott, ahol ezek alapfizetésről vagy korpótlékról szólnak, vagy az 1907. évi XXVII. tc. 2. és 3. §-aira hivatkoznak, mindig a jelen törvényben megállapitott „fizetés”, az 1907. évi XXVII. tc. 34. §-ában ugyane törvény 9. §-ára történt hivatkozás alatt pedig a jelen törvény 2. §-a értendő.
34. § Ezen törvény végrehajtásával a vallás- és közoktatásügyi és a pénzügyminiszter bizatnak meg.
