A Svéd- és Norvégországgal 1873. évi november hó 3-án kötött kereskedelmi és hajózási szerződés VI. czikke azon rendelkezést tartalmazza, hogy „mindaddig, mig a svéd törvényhozás a külföldi kereskedelmi utazókat külön adófizetésre szoritja, hasonló adó szedhető a svéd kereskedelmi utazóktól is az osztrák-magyar monarchiában.” Ezen rendelkezés módositást nyert az 1892. évi április hó 25-én létrejött nyilatkozattal olykép, hogy „az osztrák és a magyar kereskedelmi utazók Svédországban vagy Norvégországban és viszont a svéd és a norvég kereskedelmi utazók Ausztriában vagy Magyarországon adózás tekintetében a legnagyobb kedvezésben részesülő nemzet irányában követett elbánás alá esnek.” A legnagyobb kedvezmény elvének ezen nyilatkozatban való kölcsönös biztositása a gyakorlati életben olyképpen érvényesül, hogy nálunk, valamint Ausztriában a svéd kereskedelmi utazók, ugy mint egyáltalán a külföldi kereskedelmi utazók az adózás alól fel voltak mentve, mig a mi kereskedelmi utazóink, valamint az osztrák kereskedelmi utazók Svédországban még a nemzetbelieknél is magasabb adóztatásnak voltak alávetve. Amidőn 1908 deczember hó 2-án Svédország Francziaországgal oly kedvezményt kötött, mely a franczia kereskedelmi utazókat az adóztatás tekintetében egyenlősitette a nemzetbeli kereskedelmi utazókkal, kisérlet történt arra nézve, hogy ezen elbánás a legnagyobb kedvezmény révén a mi kereskedelmi utazóink, valamint Ausztria kereskedelmi utazói részére is megszereztessék. Ekkor a svéd kormány ezen kisérlettel szemben elutasitó álláspontot foglalt el, azonban hajlandónak nyilatkozott a francziáknak adott kedvezményt egy külön nyilatkozatban nekünk is megadni. A svéd kormány ezen készségét, amely kereskedelmi utazóink érdekeit teljes mérvben kielégiti, szivesen fogadtuk és annak alapján tárgyalások helyeztettek folyamatba a svéd kormánynyal a nyilatkozat szövegének megállapitása iránt, minek folyományaképpen a szóbanforgó nyilatkozat tényleg létre is jött s 1911. évi junius hó 22-én Wienben szabályszerüen aláiratott. Az e nyilatkozatban foglalt megállapodásoknak hatályossága megkivánja a nyilatkozatnak törvénybe iktatását, mivelhogy módositó vonatkozással van az ugyancsak törvénybe (1874:XII. törvénycikkbe) beczikkelyezett Svéd- és Norvégországgal 1873 november hó 3-án kötött kereskedelmi és hajózási szerződés VI. Czikkére és az 1892. ugyancsak törvénybe (az 1893:XXV. törvénycikkbe) czikkelyezett „Nyilatkozat” határozmányaira.
