1. § Artézi kutak és földalatti gyüjtőművek segélyével a vizet felszinre hozni csak előzetes hatósági engedély alapján szabad.
Ha ily épitmény már meglévő hasonló műtől, forrástól, vizfolyástól vagy csatornától 100 méternél, épülettől, vasuttól vagy közuttól 40 méternél nagyobb távolságra esik és nem mutatkozik annak a veszélye, hogy az uj mű által más vizeknek addig tényleg gyakorolt használata megcsökken, vagy megszünik: a hatóság a művek létesitését a környezetet feltüntető vázrajzzal felszerelt kérvény alapján, szakértő meghallgatásával, helyszini tárgyalás nélkül engedélyezi.
Az emlitett távolságokon belül eső vagy oly mű, amely más vizeknek addig tényleg gyakorolt használatát érintheti, az 1885:XXIII. tc. VI. fejezetében körülirt engedélyezési eljárás alá esik.
Az engedély nélkül létesitett műnek megszüntetését a hatóság a szükséghez képest elrendelheti.
Az 1885:XXIII. tc. 15. §-a hatályát veszti.
2. § Ha az 1. §-ban emlitett valamely mű következtében más vizeknek addig tényleg gyakorolt használata megcsökken vagy megszünik: az érdekeltek kérelmére a hatóság az engedélyest a műnek záros határidő alatt való átalakitására, esetleg megszüntetésére, vagy ha czélirányosabbnak mutatkoznék, a károsultat a káros hatásnak megfelelő kártalanitás mellett való eltürésére kötelezi. Az élet rendes szükségleteire szolgáló viz azonban a tulajdonos akarata ellenére kártalanitás mellett sem vonható el.
3. § Ha valamely artézi kutból több viz kerül felszinre, mint amennyit e kut tulajdonosa felhasznál, a hatóság a tulajdonost a vizpazarlás megszüntetésére alkalmas berendezéseknek és átalakitásoknak záros határidő alatt való foganatositására kötelezheti.
4. § Közhasználatra szolgáló vizvezetékek vizfői, valamint közhasználatra szolgáló kutak és források védelmére a községnek (városnak) vagy a vizvezeték, kut vagy forrás tulajdonosának kérelme alapján a viziművek engedélyezésére illetékes hatóság, az 1885:XXIII. tc. VI. fejezetében körülirt eljárás megfelelő alkalmazásával, a vizrajzi, geologiai és egyéb helyi viszonyoknak megfelelő védőterületet állapithat meg avégből, hogy e területen minden oly munkálat végzése és minden oly használat gyakorlása, amely a viznek minőségét vagy mennyiségét veszélyezteti, kizárassék.
Ennek megfelelően a hatóság a védőterületet megállapitó határozatában tüzetesen megjelöli egyfelől mindazokat a munkálatokat és az ingatlan mindazon használatait, amelyeket a védőterületen belül végezni vagy gyakorolni tilos, másfelől azokat, amelyeket csak a hatóság engedélye alapján szabad végezni vagy gyakorolni. A tilalom kiterjeszthető a már meglevő és a hatóság által engedélyezett munkálatokra és használatokra is; a hatóság meglévő épitmények eltávolitását is elrendelheti.
A védőterületet megállapitó határozat utóbb az első bekezdésben emlitett jogosultak valamelyikének kérelmére a szükséghez képest kiegészithető vagy módositható.
Az, aki a védőterület megállapitását vagy a tulajdoni korlátozások kiterjesztését kérte, a tulajdonnak az ezen szakasz második és harmadik bekezdése értelmében megállapitott korlátozásából eredő kárért teljes kártéritéssel tartozik.
5. § A 4. § első bekezdésében emlitett védőterület czéljaira helye van az 1881:XLI. törvénycikkben szabályozott kisajátitásnak is.
A védőterület czéljára kártalanitás helyett a kisajátitás engedélyezését a védőterület megállapitása vagy az annak alapján megjelölt tulajdoni korlátozások kiegészitése vagy módositása iránt folyamatba tett eljárás során kérheti az, aki a védőterület megállapitását, vagy a tulajdoni korlátozások kiegészitését vagy módositását kérte. E kérelem a kártalanitásra jogosultak beleegyezése nélkül vissza nem vonható.
Ha a tulajdonnak a védőterület megállapitásával járó korlátozása az ingatlan használhatóságát oly mértékben csökkentené, hogy az annak következtében gazdasági rendeltetésének megfelelően egyáltalán nem, vagy csak tetemes költséggel lenne használható: a tulajdonosnak a védőterület megállapitása, vagy az annak alapján megjelölt tulajdoni korlátozások kiegészitése vagy módositása iránt folyamatba tett eljárás során előterjesztett kérelmére a hatóság a tulajdonnak kártalanítás mellett való korlátozása helyett a tulajdonjognak egyezség vagy kisajátitás utján való megszerzésére utasitja azt, aki az eljárást kérte.
6. § A 4. § értelmében megállapitott védőterületet a viziművek engedélyezésére illetékes hatóság bármelyik érdekelt fél kérelmére, vagy hivatalból is megszüntetheti, ha a védett vizet három éven át rendeltetése czéljára nem használták, vagy, ha a védett viz arra alkalmatlanná válik.
A védőterület megszüntetése, vagy a tiltott munkálatok és használatok szükebb terjedelemre szoritása alapján a 4. § értelmében fizetett kártérités vissza nem követelhető.
7. § Az 1885:XXIII. t-cz. 40. §-a értelmében teljesitendő munkálatok közé tartoznak a tisztogatás körén kivül eső oly mederrendezési munkálatok is, amelyek a medernek a jövőben való könnyebb karban tarthatására szükségesek.
Az 1885:XXIII. tc. 40. §-a alapján hatóságilag elrendelt munkálatokkal karbahozott vagy létesitett medreknek és partoknak fentartásáról - amennyiben az nem valamely vizi társulat feladata - községi határonkint a községek kötelesek az érdekeltek terhére gondoskodni.
8. § A hajózó, tutajozó vagy más ipari vagy mezőgazdasági (erdészeti) vállalat üzeméhez nélkülözhetetlen kikötők, valamint be- és kirakodóhelyek vagy hajóállomások és a hozzájuk vezető nélkülözhetetlen utak czéljára szükséges területet, amennyiben a közhasználatu kikötők vagy rakodóhelyek ennek a czélnak meg nem felelnek, a viziműveket engedélyező hatóság a vállalkozó kérelmére az 1885:XXIII. tc. VI. fejezetében körülirt eljárás megfelelő alkalmazásával a mindenkori vállalkozó javára, meghatározott időre, vagy általában a vállalat fennállásának idejére a kikötői vagy rakodói használat szolgalmával terhelheti.
A szolgalommal való terhelés kérdésében végső fokon a földmivelésügyi miniszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértőleg határoz.
A vállalkozó a terhelésből származó kárért teljes kártéritéssel tartozik. A kártéritésre az 1885:XXIII. tc. 61. §-a megfelelően alkalmazandó.
Az 1885:XXIII. tc. 62. §-ának második, harmadik és negyedik bekezdését erre a szolgalomra megfelelően alkalmazni kell.
A jelen szakaszban említett szolgalomnak házak, udvarok, kertek, valamint egyházi, vallási, közoktatási, tudományos vagy kegyeletes czélokra szolgáló vagy ily czélokra rendelt ingatlanok nem lehetnek tárgyai.
9. § Az állam által létesitett vagy fentartott kikötőkben a kikötői rendszabályokat, nemkülönben a kikötő használatáért és a rakodóhelyekért fizetendő dijakat a téli kikötőkre nézve a földmivelésügyi miniszter a kereskedelemügyi miniszterrel, a kereskedelmi kikötőkre nézve pedig a kereskedelemügyi miniszter a földmivelésügyi miniszterrel egyetértőleg rendelettel állapitja meg. Ez a rendelet a felmerülő szükséghez képest kiegészithető és módositható.
10. § A folyókon, kikötőkben, csatornákon és csatornázott folyókon a közvetlen felügyeletet és ellenőrzést teljesitő állami alkalmazottak ebben a minőségükben rendőri közegekként járnak el.
11. § Viztárolók és vizierőművek czéljára az 1881:XLI. törvénycikkben szabályozott kisajátitásnak van helye a következő esetekben:
1. ha a viztároló vizszabályozásra vagy hajózó viz biztositására hivatott szolgálni;
2. ha a viztároló avégből létesül, hogy közhasználatra szolgáló vizvezeték vagy közérdekü öntöző csatorna táplálásához gyüjtse a vizet;
3. ha a vizerőmű és a létesitéséhez szükséges viztároló rendeltetése az, hogy közhasználatra szolgáló vasuti vagy hajózási berendezések, ugyszintén állami, törvényhatósági vagy községi (városi) közművek részére szolgáltassa a hajtóerőt;
4. más vizerőművekre és a létesitésükhöz szükséges viztárolókra, ha a vizerőmű hatósági rendelkezés alatt álló vizeken legalább is átlag 100 lóerőt, szabad rendelkezés alatt álló vizeken pedig legalább is átlag 1000 lóerőt képes kifejteni és az engedélyes kötelezettséget vállal arra, hogy az üzeménél nélkülözhető hajtóerőt vagy villamos áramot a vizierőművek engedélyezésére illetékes hatóság által megállapitandó áron fogja másoknak, elsősorban pedig közszükségleteik kielégitésére az államnak, törvényhatóságoknak vagy községeknek (városoknak) rendelkezésre bocsátani.
A 4. pontban emlitett vizerőművek czéljaira a jelen törvény 8. §-ának utolsó bekezdésében felsorolt ingatlanok nem sajátithatók ki.
12. § A 11. §-ban körülirt viztárolókra, vizerőművekre, nemkülönben községek (városok) és közhasználatra szolgáló vasutak vizvezetékeire vagy e művek bővitésére az engedély abban az esetben is megadható, ha az emlitett művek létesitése szabad rendelkezés alatt álló vizek igénybevételét, vagy pedig akár szabad, akár hatósági rendelkezés alatt álló vizeken gyakorolt vizhasználatok korlátozását tenné szükséges.
Ez a korlátozás nem terjedhet ki az 1885:XXIII. tc. 25. §-ának első bekezdésében felsorolt vizhasználatokra, amelyeknek gyakorlása ugy a szabad, mint a hatósági rendelkezés alatt álló vizfolyásokon jövőre is biztositandó.
A jelen § első bekezdésében emlitett korlátozásokért kártalanitás jár.
13. § Viztárolók szabad rendelkezés alatt álló vizeken is csak hatósági engedély alapján létesithetők.
A viztárolók engedélyezése iránt az 1885:XXIII. tc. VI. fejezetében körülirt eljárás során hozott alsóbbfokú határozat csak a földmivelésügyi miniszter megerősitésével válik jogerőssé.
14. § Ipari vagy mezőgazdasági (erdészeti) vállalatoknál iváshoz, itatáshoz és gépek táplálásához szükséges viznek biztositására a hatósági rendelkezés csak álló vizeken gyakorolt vizhasználatok korlátozásának - az eredeti vállalat veszélyeztetése nélkül és kártalanitás mellett - helye van abban az esetben, ha az emlitett üzemekhez feltétlenül szükséges viz más módon vagy egyáltalán nem, vagy legalább is gazdaságosan be nem szerezhető.
15. § Ha oly vizrendezés vagy oly vizhasználat következtében, amelynek czéljára a törvény kisajátitási jogot ad, valamely addig már fennállott vizhasználat üzemviz nélkül maradna, az uj vállalat engedélyese az elvont vizzel egyenértékü üzemvizet a hatóság megállapitásához képest természetben szolgáltathatja ki.
Ha pedig az ily vizrendezés vagy vizhasználat következtében valamely addig már fennállott vizerőműtől a hajtásra szükséges viz vonatnék el: az elvont vizerő ugyancsak a hatóság megállapitásához képest akár ugyanannyi lóerőt képviselő vizerővel akár megfelelő villamos árammal, vagy más hajtóerővel helyettesithető.
Az elvont üzemviznek, illetőleg hajtóerőnek ilyetén helyettesitését azonban az a fél, akitől a viz elvonatik, nem követelheti.
Az átalakitásból előálló összes költségeket, nemkülönben a szünetelésből származó veszteségekért vagy egyéb hátrányokért járó kártalanitást az uj vállalat engedélyese tartozik viselni.
Ha a természetben szolgáltatandó üzemviz vagy hajtóerő állandó kiszolgáltatása veszélyeztetettnek mutatkozik, a hatóság az uj vállalat engedélyesét a jelen törvény 26. §-ában foglalt rendelkezések megfelelő alkalmazásával kellő biztositék adására kötelezi.
16. § Ha kitünik, hogy valamely hatósági rendelkezés alatt álló vizfolyáson a fennálló vizhasználatokat vizpazarlással gyakorolják, illetőleg az ily vizhasználatokra engedélyezett vizmennyiség nagyobb, mint amennyire okszerü berendezés avagy helyes kezelés mellett szükség van: az ily vizhasználatokat a hatóság, amennyiben ez más vizhasználatok javára szükséges, a kellő mértékre leszállithatja.
Ha valamely vizhasználat mértékét a hatóság ily módon egyszer már leszállitotta, ennek foganatositásától számitott 10 éven belül ujabb leszállitásnak nem lehet helye.
Ha a vizhasználatok ezen rendezésénél a meglevő műveknek bárminemű átalakitására volna szükség, annak költségeit, valamint az átalakitásnál beálló szünetelésért és egyéb hátrányokért járó kártalanitást az 1885:XXIII. tc. 32. §-a értelmében az tartozik viselni, kinek vizhasználata érdekében a vizmennyiség leszállitása történik.
Amennyiben a vizhasználatok ezen rendezésénél a vizfolyásban még vizfelesleg maradna: a hatóság a fennálló vizhasználatok részére a megállapitott mértéket meghaladólag is megengedheti a viz igénybevételét arra az időre, mig a vizfelesleg uj vizhasználat czéljára hatósági engedélylyel le nem köttetik.
17. § A 11. §-ban körülirt viztárolóknál és vizerőműveknél az engedély tartama különös figyelmet érdemlő esetekben 50 évet meghaladólag is, de legfeljebb 90 évben állapitható meg.
18. § Vizhiány esetére a 11. §-ban emlitett viztároló, vizerőmű vagy a 12. §-ban emlitett községi (városi) és vasuti vizvezetékek engedélyesének kérelme alapján a hatóság a vizhiány türését - kártalanitás mellett - az 1885:XXIII. törvénycikk 34. §-a szerint elsőbbségre igényt tartó vizhasználatokra is áthárithatja és pedig a 11. § 1., 2. és 3. pontjában emlitett művek és a 12. §-ban emlitett községi (városi) és vasuti vizvezetékek javára bárminemü vizhasználattal szemben, a 11. § 4. pontjában emlitettek javára pedig a viz mozgató erejét alkalmazó vizhasználatokkal szemben.
A hatóság a vizhiány türése iránt hozott határozatában a kártalanitás fedezésére a jelen törvény 26. §-ában foglalt rendelkezések megfelelő alkalmazásával biztositékot állapit meg, amelynek letétbe helyezése előtt a határozat nem hajtható végre.
Ha az első bekezdésben megjelölt viztároló, vizerőmű vagy vizhasználat vizhiány esetében más ugyanilyen természetü vizhasználattal vagy vizerőművel áll szemben, ezek között a vizhiány türésére nézve az 1885:XXIII. tc. 34. §-a irányadó.
19. § Ha a viztárolók vizmennyiségét a jogosulton kivül mások is használni kivánják, erre az 1885:XXIII. tc. 37. §-ának 1-3. pontjaiban meghatározott feltételek mellett a hatóságtól engedélyt nyerhetnek.
20. § Mindazok, kik oly vizerőművet kivánnak létesiteni, amelynek átlagos munkaereje a 100 lóerőt meghaladja, az 1885:XXIII. tc. VI. fejezetében megállapitott engedélyezési eljárás kérelmezését megelőzőleg kötelesek ezt, az elsőfoku hatóság utján - a tervezett vizerőmű helyének és czéljának körülirásával - a földmivelésügyi miniszterhez bejelenteni.
A földmivelésügyi miniszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértőleg a 100 lóerőt meghaladó vizerőket külön rendelkezésre tarthatja fenn és azokat a vontatás, mezőgazdaság és iparfejlesztés czéljaira állami vagy más vállalatnak átengedheti.
Az első bekezdésben érintett bejelentés mellőzésével vagy a második bekezdésben emlitett fenntartással szemben kiadott hatósági engedély semmis.
21. § A 100 lóerőt meghaladó vizerőmű engedélyese köteles az engedély elvesztésének terhe alatt a vizerőmű kiépitését az engedély érvénybe léptétől számitott egy év alatt megkezdeni és az engedélyokiratban megállapitott határidőre befejezni.
Megokolt esetekben a hatóság e határidőket meghosszabbithatja.
A meghosszabbitás iránt az 1885:XXIII. tc. VI. fejezetében körülirt eljárás megfelelő alkalmazásával hozott határozat a földmivelésügyi miniszter megerősitése alá esik.
22. § Az 5. és 11. § alapján igényelhető kisajátitási jogot a földmivelésügyi miniszter engedélyezi és pedig amennyiben a kereskedelemügyi miniszter ügykörét érintő kisajátitásról van szó, a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértően.
A hazai ipar fejlesztéséről szóló 1907:III. törvénycikknek a kisajátitásról rendelkező 8. §-a érintetlenül marad.
23. § Az 1885:XXIII. tc. 161. §-a következőképen egészittetik ki:
A kérvényben azokat a területeket, amelyek megszerzendők vagy szolgalommal terhelendők, telekkönyvszerüleg kell megjelölni, ugyszintén azok tulajdonosainak nevén felül az egyéb telekkönyvi érdekeltek nevét és lehetőleg lakóhelyüket is be kell jelenteni.
24. § Az 1885:XXIII. tc. 163. §-a következőképen egészittetik ki:
Az eljáró hatóság a kitüzött tárgyalás idejére beszerzi az illető telekkönyvi hatóságtól az érintett területre vonatkozó hitelesitett kivonatos telekkönyvi másolatot, mely soron kivül és bélyegmentesen adandó ki az eljárás czéljára.
25. § Az 1885:XXIII. tc. 167. §-a következőképen egészittetik ki:
A telekkönyvi érdekeltek felajánlott kártalanitás ellen felszólalhatnak.
26. § A viziműveket engedélyező hatóság az 1885:XXIII. tc. 168. §-ában emlitett határozatában minden oly esetben, amikor akár az 1885:XXIII. tc., akár a jelen törvény értelmében valakinek - a kisajátitás esetét kivéve - kártalanitás jár, amennyiben a felek közt egyezség nem jött létre, a kártalanitás összegét is megállapitja. A felek közt létrejött egyezség tartalmát a hatóság a határozatba felveszi. Ingatlannak szolgalommal terhelése esetében a kártalanitás összege kisebb nem lehet, mint az illető terület adókataszteri tiszta jövedelmének 50-szerese.
Vizi szolgalomnak, vagy a kikötői vagy rakodói használat szolgalmának (8. §), vagy az e törvény 4. §-ában emlitett védőterületnek vagy a vele kapcsolatos tulajdoni korlátozásoknak megállapitása esetében a határozatot valamennyi telekkönyvi érdekeltnek kézbesiteni kell. Ha a határozat az érdekeltek valamelyikének bármely okból nem kézbesithető, a hatóság a határozatot ügygondnok kezéhez kézbesitteti és erről a hivatalos lapban egyszer közzéteendő hirdetménynyel az érdekeltet azzal a felhivással értesiti, hogy helyette az ügyben az ő képviseletében mindaddig, amig másként nem rendelkezik és ezt a hatóságnál be nem jelenti, az ügygondnok fog eljárni.
A folyamodó, a kártalanitást igénylő vagy a telekkönyvi érdekeltek bármelyike a közigazgatási határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül, ha pedig a legfelső hatóság is határoz a kérdésben, e határozat kézbesitését követő 15 napon belül az engedélyező hatóságnál bejelentheti, hogy a kártalanitás birói megállapitását kivánja. Ebben az esetben a közigazgatási hatóság a határozatot a tárgyalási iratokkal és tervekkel együtt haladék nélkül a kisajátitási törvény szerint a kártalanitási eljárásra illetékes törvényszékhez teszi át, mely a kártalanitást a kisajátitási törvényben a kártalanitásra nézve megszabott eljárás megfelelő alkalmazásával állapitja meg.
Ha az ingatlanra nézve a tulajdonossal szemben teher vagy tulajdoni korlátozás van a telekkönyvben bejegyezve, a jogerősen megállapitott kártalanitási összeget az illetékes telekkönyvi hatóságnál kell készpénzben letenni, mely azt a végrehajtási törvény szabályai szerint az árverési vételár felosztásának módjára a jogosultak közt felosztja és egyszersmind az ennek folytán megszünt terhek és korlátozások törlését hivatalból teljesiti.
A kártalanitás jogerős megállapitása és összegének kifizetése előtt a közigazgatási hatóság határozata (1885:XXIII. tc. 168. §) csak oly feltétel mellett vehető foganatba, hogy az engedélyes a kártalanitás fedezésére a biróság által megállapitandó biztositéki összeget, mely a közigazgatási hatóság által megállapitott kártalanitási összegnél kisebb nem lehet, készpénzben vagy óvadékképes s a letétel idejében jegyzett tőzsdei árfolyam szerint számitandó értékpapirokban a törvényszéknél leteszi. A biztositékul leteendő összeget az engedélyes kérelmére, szükség esetében a telekkönyvi érdekeltek és a szakértők meghallgatása után, a kir. törvényszék előzetesen és soron kivül hozandó végzésben állapitja meg, mely ellen jogorvoslatnak helye nincsen.
Az 1885:XXIII. tc. 170. és 171. §-a hatályát veszti.
27. § Vizi szolgalomnak, valamint a kikötői vagy rakodói használat szolgalmának engedélyezése, vagy a 4. § alapján a védőterület megállapitása vagy az ezzel kapcsolatos tulajdoni korlátozások módositása vagy kiegészitése iránt folyamatba tett eljárást a kérvény tárgyalásának elrendelése után (1885:XXIII. tc. 163. §) a szolgalommal terhelendő vagy a védőterületbe eső ingatlanokra telekkönyvileg fel lehet jegyezni. E feljegyzésnek ugyanaz a joghatálya van, mint az 1881:XLI. tc. 42. §-a szerint a kisajátitási jog feljegyzésének.
A szolgalomnak jogerős enedélyezése vagy a védőterület és a kapcsolatos tulajdoni korlátozások jogerős megállapitása és a jogerősen megállapitott kártalanitási összegnek kifizetése vagy a 26. § negyedik bekezdése szerint birói letétbe helyezése után a szolgalommal terhelt ingatlanra nézve a szolgalmi jogot, védőterületbe eső ingatlanra nézve pedig annak ezt a minőségét és a tulajdoni korlátozást a telekkönyvbe be kell jegyezni. E bejegyzés rangban minden korábbi bejegyzést megelőz és az árverési vevővel szemben is hatályos.
Felhatalmaztatik az igazságügyminiszter, hogy az e § értelmében teljesithető telekkönyvi bejegyzések és azok törlése körül követendő eljárást rendelettel szabályozza és hogy a kiadott rendeletet a felmerülő szükséghez képest módosithassa és kiegészithesse.
28. § A közigazgatási biróság előtti eljárásnak van helye a közigazgatási bizottság azon határozata ellen, amelylyel:
1. a 8. § értelmében megállapitott szolgalmak használata és megszünése tárgyában a jogositott és terhelt között előforduló vitás kérdéseket eldönti;
2. a 18. § értelmében a vizhiány türésének átháritása iránt intézkedik;
3. a viztárolók vizmennyiségére másoknak adott hatósági engedély következtében (19. §) a már létező munkálatoknak, valamint az e munkálatok fenntartásának s a rajtuk szükséges változtatásoknak költségeihez való hozzájárulást megállapitja;
4. a vizerőműre nyert engedélyt a 21. § alapján megszüntnek nyilvánitja.
29. § Az 1885:XXIII. tc. 184. §-ának első pontja hatályon kivül helyeztetik, az idézett törvényszakasz pedig a következőkkel egészittetik ki:
Kihágást követ el és hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az:
1. aki az 1885:XXIII. tc. 16. §-ában megállapitott védőterületen belül engedély nélkül furásokat eszközöl;
2. aki a jelen törvény 1. §-ában emlitett valamely munkálatot engedély nélkül foganatosit;
3. aki közhasználatra szolgáló vizvezetékek vagy közhasználatra szolgáló kutak és források részére a jelen törvény 4. §-a alapján megállapitott védőterületen belül a hatóság által eltiltott munkálatot létesit vagy ily használatot gyakorol, továbbá aki a védőterületen belül engedélyhez kötött munkálatot vagy használatot engedély nélkül létesit vagy gyakorol;
4. aki engedélyezett vizhasználatát az engedélyokirat rendelkezései ellenére gyakorolja.
30. § A jelen törvény rendelkezései, amennyiben az ásvány- és gyógyforrásokra és vizekre, a kikötőkre, hajózásra és ipari vállalatokra vagy a hajózható folyókon eszközlendő vizrendezésekre vonatkoznak, Horvát-Szlavonországokra is kiterjednek.
Azt, hogy a hajózható folyókon, hajózó csatornákon és mindezek kikötőiben a közvetlen felügyeletet és ellenőrzést teljesitő állami alkalmazottakat, mint rendőri közegeket, Horvát-Szlavonországok területén minő jogok illetik, Horvát-Szlavon- és Dalmátországok bánja határozza meg.
A 29. § 1. pontjában meghatározott kihágás miatt Horvát-Szlavonországok területén az ott fennálló szabályokhoz képest az ottani hatóságok járnak el.
Ahol a jelen törvénynek Horvát-Szlavonországokra is kiterjedő rendelkezései oly jogszabályokra hivatkoznak, amelyek Horvát-Szlavonországokban nincsenek hatályban, Horvát-Szlavonországokban az ott fennálló megfelelő jogszabályokat kell érteni.
31. § A jelen törvény végrehajtásával a 28. §-ra nézve a miniszterium, a 8. §-ra nézve pedig, amennyiben hajózó vállalaton kivül más ipari vállalatra vonatkozik, Horvát-Szlavonországokban Horvát-Szlavon- és Dalmátországok bánja bizatik meg; egyebekben e törvény végrehajtására is az 1885:XXIII. törvénycikk 196. §-a irányadó.
