Az 1888. évi adóreform a szesziparnak az akkori tultermelés által előidézett sulyos helyzetén segitendő, a kontingentálás rendszerét léptette életbe. A kontingens évi mennyiségét az italként való fogyasztás szükségletéhez mérten állapitotta meg s ezt a kontingenst a szeszfőzdék között akként osztotta fel, hogy az akkor létezett mezőgazdasági és ipari szeszfőzdéken kivül, az ujonnan keletkezett szeszfőzdék közül csak a mezőgazdaságiak részletetéséről gondoskodott, oly formán, hogy ezek részeltetése czéljából az ipari szeszfőzdék kontingensének fokozatos csökkentését rendelte el. A kontindentálás rendszerének ezen alapelveit a későbbi törvényhozási intézkedések is fenntartották s érvényben vannak azok ez idő szerint is.
A törvényhozás azt czélozta ezen intézkedéseivel, hogy egyrészt az adóköteles szesznek termelését azoknak a szeszfőzdéknek biztositsa, a melyek kontingensben részesülnek; másrészt pedig azt czélozta, hogy a szesztermelés decentralisatiója által a termelést a mezőgazdasággal mindig szorosabb kapcsolatba hozza. Az előbbeni czélzat biztositása végett a törvényhozás fokozatos adót léptetett életbe olyképen, hogy a szesz adóját, ha az nem a kontingensből vétetett, hektoliterenként 20 K-val magasabb összegben állapitotta meg annál az adónál, mely a kontingens szesz után fizetendő. Ez az adókülönbözet azonban a későbbi évek folyamán már nem biztositotta azt, hogy exkontingens szesz csak a termelési és fogyasztási viszonyok által indokolt szükség esetében kerüljön adóköteles fogyasztásra, miért is a kontinges szesz termelésének védelme czéljából szükségesnek mutatkozott az, hogy a szeszadónak két tétele közötti különbözet megfelelő mértékben felemeltessék. Ezt a felemelést, és pedig 20 K-ról 24 K-ra, a szeszadóról szóló 1908. évi XXVIII. tc. el is rendelte, azonban e rendelkezésnek életbeléptét, miután az adófokozat megállapitását, illetőleg megváltoztatását a kiegyezési szerződés a két állam megegyezéséhez köti, függőben kellett tartani mindaddig, mig a felemelés Ausztriában is életbe fog lépni, mi mindeddig meg nem történt.
Ezenközben a kontingens szeszt termelő iparunk azon kedvezőtlen helyzete, melyet az adókülönbözet fokozása lett volna hivatva megszüntetni, rosszabbodott s különösen sulyosbodott a jelen termelési időszakban. Ennek folyamában ugyanis nagyobb üzemi terjedelemre berendezett több uj ipari szeszfőzde létesült s helyeztetett üzembe s ezek, bár kontingenssel nem birnak, mégis jelentékeny mennyiségü exkontingens szeszt adóztattak meg s hoztak adóköteles fogyasztásra forgalomba. Ezen alakulásnak a kontingens szeszt termelő iparra hátrányos hatása s ennek mérve kifejezésre jut abban a tényben, hogy a jelen termelési időszaknak 1913. évi márczius hó végeig terjedő részében 55,888 hektoliterrel több exkontingens szesz, ellenben 28.852 hektoliterrel kevesebb kontingens szesz került megadóztatásra, mint a megelőző termelési időszaknak hasonló részében. A kontingens szesz fogyasztásában mutatkozó e jelentékeny visszaesés, mely mintegy 48 középkontingensü mezőgazdasági szeszfőzde évi termelésének felel meg, kétségtelenül legsulyosabban a mezőgazdasági szeszfőzdéket érinti, melyek ugyszólván kizárólag csak a kontingens szesz termelésére vannak utalva. Teljesen indokolt tehát az e szeszfőzdék érdekképviselete részéről előterjesztett és az Országos Magyar Gazdasági Egyesület által is támogatott az a kivánalom, hogy exkontingens szesz termelésével foglalkozó további uj ipari szeszfőzdék keletkezése megakadályoztassék.
Tekintve a fentebb emlitett azokat a jelentős gazdasági czélokat, melyeket a törvényhozás a kontingentálás rendszerével biztositani szándékozott s melyeknek megvalósitása végett azt a terhet is vállalta, hogy a szesztermelés decentralisatiója érdekében az ujonnan keletkező mezőgazdasági szeszfőzdének évenként kiosztandó kontingenst az ipari szeszfőzdéktől, valamint a legnagyobb üzemi terjedelemmel biró mezőgazdasági szeszfőzdéktől is, kártalanitás mellett megváltja, tényleg halaszthatatlanná vált olyan intézkedés, mely megakadályozza azt, hogy exkontingens szesz a fogyasztás szükséglete által nem indokolt mérvben adóköteles felhasználásra kerülhessen s hogy a törvényhozásnak az a czélzata, hogy a szesztermelés minél inkább mezőgazdasági üzemmé alakuljon át, nagyszabásu uj ipari szeszfőzdék létesitése által meghiusittassék. Minthogy pedig a szeszadó két tétele közötti különbözetnek törvényileg már elrendelt fokozása a fentebb emlitett okból mindeddig nem volt érvényesithető s előreláthatólag közel jövőben sem lesz érvényesithető, más, részünkről egyoldalulag is alkalmazásba vehető oly intézkedésre van szükség, mely a kontingentálás czélzatának biztositására alkalmas. Ezt az intézkedést képezi az 1. §-ban tartalmazott tilalom, mely további uj ipari szeszfőzdék üzembehelyezését megakadályozza. A czukorgyári vállalkozók javára tett kivétel abból az okból szükséges, mivel czukortermelésünk terjedésével s növekedésével melasztermelésünk is növekedik s a melasz megfelelő értékesitésének ily módon történő biztositása által lehetővé kell tenni azt, hogy a répatermelők ne terheltessenek oly hátrányokkal, melyeket viselniök kellene akkor, ha a melasz értékesitése megnehezittetik.
Minthogy a tilalom a mezőgazdasági szeszfőzdékre nem terjed ki, ilyenek habár kontingessel nem birnak is, továbbra is üzembe helyezhetők lesznek.
