Az 1887. évi XIV. törvénycikk 3. §-ának d) pontja a közuti vasutakat általában mentesiti a szállitási adó alól, ugyancsak e § e) pontja pedig a főváros és határának egyes részei között a személyszállitást közvetitő vasutak részére is megadja ezt a kedvezményt. Az idézett és a kedvezményre való tekintettel szigoruan magyarázandó törvénypontok szerint a székesfőváros területén egyrészt csupán a közuti vasutakként engedélyezett vasutak és másrészt csak az olyan, más alapon engedélyezett vasutak mentesek a szállitási adó alól, amelyeknek vonalai a székesfőváros területén véget érnek. A székesfőváros és környékének rohamos fejlődése azonban több olyan helyi érdekü vasut létesitését vonta maga után, amelyek bár nem közuti vasutakként engedélyeztettek és vonalaik a székesfőváros határán tul terjednek, egyrészt - különösen a székesfőváros területén - közutiszerü forgalmat közvetitenek, másrészt pedig forgalmuk tulnyomó részét a székesfőváros területén és annak határán fekvő községekben bonyolitják le.
E helyi érdekü vasutak épugy, mint a közuti vasutak - a székesfőváros területén - legnagyobbrészt önálló pályatest nélkül, utcza és utterületeken vezetnek és forgalmuk tulnyomó részét a személyszállitás adja. A forgalom nem nagyobb időközökben közlekedő vonatokkal, hanem kisebb időközökben sürün inditott egyes avagy kettős kocsival bonyolittatik le; a jegykiadás pedig rendszerint nem állomásokon, hanem a vasuti kocsikban történik. Másrészt e vasutak - figyelemmel arra, hogy a székesfővárost a közvetlenül annak határán fekvő, a főváros gazdasági érdekkörébe a legszorosabban beletartozó és előreláthatólag előbb-utóbb a fővároshoz kapcsolandó községekkel, illetve telepekkel kötik össze - tulajdonképen a székesfőváros helyi forgalmának érdekeit szolgálják. E helyi érdekü vasutak által a székesfőváros területén és annak határán lebonyolitott forgalom tehát kétségtelenül hasonló jellegü azzal a forgalommal, amelyet az idézett tc. 3. §-ának d), illetve e) pontja a szállitási adó alól kifejezetten mentesitett. E mellett e forgalmi eszközöket főleg a székesfőváros területén kereső foglalkozást üző munkás, kisiparos és általában a szegényebb néposztályhoz tartozók veszik igénybe - még pedig naponta többször is, - akiket a székesfővárosban uralkodó lakásdrágaság és lakásszükség kényszeritett a székesfőváros környékére való kitelepedésre.
Ez esetben tehát a szállitási adó nem az utazásban kifejezést nyerő fizetési, illetve adózóképességet sujtja, hanem a kereső foglalkozással, illetve a hivatással szorosan összefüggő kiadásokra nehezedik sulyos teherként. Nem hagyható figyelmen kivül az a körülmény sem, hogy a szóbanforgó helyiérdekü vasutak egy részénél a hasonló vállalatok versenye és a viteldijaknak a lebonyolitott forgalom közuti jellege következtében kényszerüen előálló csökkenő irányzata azt eredményezheti, hogy a vállalat által beszolgáltatandó szállitási adó - amely a törvény czélzata szerint a vasuti szállitást igényvebevőket terhelné - ily esetekben a vállalatra hárittatik át és igy ezek a vállalatok - más helyiérdekü vasutakkal szemben - sulyosabban lesznek megadóztatva.
Mindezek a szempontok tehát méltányossá és kellően megokolttá teszik, hogy a jelzett helyiérdekü vasutak a székesfőváros területére eső, a székesfőváros helyi forgalmi érdekeit szolgáló forgalmukat illetőleg a szállitási adó tekintetében ugyanazon megitélés alá essenek, mint a közuti vasutak, illetve a főváros és határának egyes részei között a személyszállitást közvetitő vasutak. Ez okoktól indittatva a Budapest székesfőváros területéről kiinduló, villamos üzemre berendezett és közuti vasutszerü forgalmat közvetitő helyiérdekü vasutaknak a székesfőváros területére eső vonalrészein eszközölt szállitásait a jelen törvényjavaslattal a szállitási adó alól mentesiteni óhajtom. Teszem ezt abban a meggyőződésben, hogy az alkotandó törvény hatásában a székesfőváros és környéke forgalmának javitását és a viteldijak mérséklését fogja eredményezni és igy előmozditja azokat a szocziális czélokat, amelyeket a kormány a szegényebb néposztályok megélhetési viszonyainak javitása tekintetében maga elé tüzött. A jelen törvény az 1889. évi XXXI. törvénycikk 6. §-ában biztositott szállitási adómentességet természetesen nem érinti.
E korlátozások alapindoka abban rejlik, hogy az adómentesség kedvezményének kiterjesztésénél lehetőleg ragaszkodni kivántam azokhoz az irányelvekhez, amelyeken az 1887. évi XIV. törvénycikkben megállapitott adómentességek alapultak és igy csak azokra a helyiérdekü vasutakra szoritkozhattam, amelyek a székesfőváros területén közuti vasutszerü (tramway) forgalmat bonyolitanak le. A villamos üzem feltételeinek kikötésénél pedig az a méltányossági és egyben a jövő fejlődés érdekét szolgáló szempont vezetett, hogy az állam által nyujtott eme kedvezményt azoknak a helyi érdekü vasutaknak részére biztositsam, amelyek a technika modern fejlődésével lépést tartva, a közuti vasutszerü forgalom lebonyolitására legalkalmasabb villamos üzemü berendezéshez szükséges nagyobb tőke lekötésére vállalkoznák.
A jelen szakaszban foglalt rendelkezéssel a szállitási adó alól mentesiteni kivánom nemcsak a székesfőváros határán belül eső viszonylatokban eszközölt szállitásokat, hanem az adómentességet a székesfőváros területére és annak határán kivül eső területekre egyaránt kiterjedő viszonylatokban eszközölt szállitásokra is kiterjesztem, még pedig e viszonylatoknak a székesfőváros határáig terjedő vonalrésze arányában. Ezt azért tartom szükségesnek, mert e vasutak által lebonyolitott forgalom jelentékeny része esik a székesfőváros és a közvetlen szomszédságában fekvő községek és telepek közötti forgalomra, és igy csupán a székesfőváros határán belül végetérő forgalom mentesitésével a kitüzött czélt: a székesfőváros és környéke forgalmának javitását és a viteldijak leszállitását hathatósan előmozditani aligha lehetne.
A szóbanforgó vasuti vállalatok szállitásainak adóköteles és adómentes részre való osztásánál metszőpontul a székesfőváros határa szolgál. E rendelkezés megfelel a törvény ama czélzatának, hogy a szállitási adómentesség területi kiterjesztésénél a székesfőváros határát tul ne lépjük. A székesfőváros határának, mint metszőpontnak szigoru következetességgel való alkalmazása azonban bizonyos esetekben a vasuti vállalatra nézve méltánytalanul kedvezőtlen lehet, sőt visszásságokra is vezethet. Különösen bekövetkezhetik ez akkor, amidőn a vasuti vállalat forgalmi és tarifális okokból kénytelen az utazóközönséget a székesfőváros határán tul eső állomásokra, tehát adóköteles vonalon ugyanazért a mérsékelten megállapitott menetdijért szállitani, amely a főváros határáig terjedő adómentes szállitásért is jár. Az ilyen esetek (parifikált állomások, illetve megállóhelyek) rendszerint akkor fordulnak elő, amidőn a közvetlenül a székesfőváros határán fekvő községeknek a fővárossal való sürü és kizárólag közuti vasutszerü forgalma a határon tul terjedő viszonylatok menetdijainak jelentékeny leszállitását, illetve a fővárosi viszonylatok menetdijaival való egyenlősitését igényli.
A metszőpontok ilyen külön méltánylást érdemlő esetekben a határon tul való kitolására adott felhatalmazással tehát módot kivánok nyujtani arra, hogy az ily természetü forgalom, amely joggal tekinthető a főváros helyi forgalmához tartozónak - a szállitási adó alól mentesithető legyen. A szállitási összbevételnek adóköteles és adómentes részre való megosztásánál az alapul veendő vonalhossz megállapitása tekintetében természetesen mindig csak a kiadott jegyek, bérletjegyek, jegyfüzetek érvényességének kezdő- és végállomása az irányadó és nem az illető jegygyel tényleg megtett és nem is ellenőrizhető utvonal hossza. A további eljárás részleteinek és a kiszámitást és ellenőrzést lehetővé tevő jegykezelés módozatainak megállapitását czélszerüségi szempontból esetről-esetre rendeletileg kivánom szabályozni.
A pénzügyminiszternek a 3. §-ban adott felhatalmazással, amely a szállitási összbevételből a székesfőváros határán kivül eső területen eszközölt szállitások czimén adóköteles rész százalékának átalányszerüen hosszabb időre szóló megállapitására vonatkozik, ugy a pénzügyi hatóságokat, mint a vasuti vállalatokat is mentesiteni óhajtom a havonkint megismétlődő és nem feltétlenül szükséges részletes kiszámitások terhes munkája alól.
A jelen szakaszban tervezett felhatalmazással a pénzügyminiszternek mód adatik arra, hogy a szóbanlevő vasutakon a munkások, tanulók és tanonczok részére általában, valamint a székesfőváros határán kivül létesülő munkástelepek lakói részére az érvényben levő általános kedvezményeknél is előnyösebb kivételes szállitási dijkedvezményeket biztositson. A tanulójegyek mentesitése és igy olcsóbbá tétele kulturális czélt szolgál, mig a tanonczjegyek mentesitésével lehetővé kivánom tenni, hogy a tanonczok részére is - akiknek tulnyomó része a szegényebb osztályhoz tartozván, a műhelyektől messze, a székesfőváros külső részén avagy annak környékén lakik - minél olcsóbb bérletjegyek legyenek kiadhatók, aminek a székesfővárosban iparfejlesztési szempontból kétségtelenül nagy fontossága van. Végül a kivételesen kedvezményes munkásjegyek és munkásbérletjegyek, valamint a székesfőváros környékén létesitett munkástelepek lakói részére általában biztositott kivételesen kedvezményes bérletjegyek és jegyfüzetek mentesitése azért kivánatos, hogy igy a székesfővárosban uralkodó lakásdrágaság és lakáshiány által leginkább sujtott néprétegek megélhetési viszonyain jelentős mértékben javitani lehessen.
A törvénynek visszaható erővel való életbeléptetésére a szállitási adónak helyes és technikailag könnyen kivihető megállapithatása szempontjából van szükség.
