A kormánynak a törvényhozás előtt ismeretes programmjában jelentős helyet foglal el az a szándék, hogy az ország ama vidékein, ahol nagyfontosságu állami érdekek az államnak mint erdőbirtokosnak fokozottabb térfoglalását és annak kapcsán telepitési akcziójának kiterjesztését kivánják, ott az állam a kincstári erdőbirtokok gyarapitására, vagy térfoglalására, valamint az állami telepités czéljaira alkalmas eladó ingatlanokat megszerezze.
A gondos kezelés hiányában romlás, sőt pusztulás elé néző erdők kiterjedése az országnak épen azokon a részein, ahol az állam mentő és erősitő beavatkozását másra alig háritható okok a legsürgetőbben követelik, máris aggodalmat keltő arányokra nőtt és egyre gyarapodik.
A nagy anyagi erőt igénylő feladatból ama még nagyobb és még elkerülhetetlenebb szükségletek miatt, amelyek ezidő szerint államháztartásunkra nehezedtek, egyelőre csak a további akczió bevezetésének megvalósitására gondolhatunk és arra is csak akként, ha a hozzávaló anyagi eszközt államháztartásunk ujabb megterhelése nélkül igyekszünk biztositani. Ezt a követelményt pedig kizárólag olyan módon elégithetjük ki, hogyha a szükséges pénzt az államra nézve viszonylag csekély jelentőségü állami ingatlanok eladása utján szerezzük meg. És ebben az irányban a megoldás lehetősége megvan, amennyiben olyan állami ingatlanokkal, amelyek fontos érdekek sérelme nélkül eladhatók és amelyeknek eladása utján az akczió bevezetéséhez - ha nem is egészen kielégitő - de legalább számottevő anyagi erőt szerezni lehet, rendelkezünk.
Ezeknek az ingatlanoknak becsértéke egészben mintegy 14,613.000 koronára tehető, amiből az a) és b) alatt részletezett ingatlanokra mintegy 10,345.000 K talajérték és 2,867.000 K faérték, a c) alatt részletezett ingatlanokra mintegy 1,401.000 korona talajérték esik, vagyis együttvéve olyan összeg, amely a birtokszerzési akcziónak elég számottevő arányokban való megkezdésére adhat módot. Ezzel szemben az eladásra felvett birtokrészletek egyike sem olyan nagy jelentőségü, hogy megtartását az eladások révén biztositani kivánt országos érdekek ellenére is kielégitendő érvek követelnék.
A 4. § a kincstári erdőbirtokban sok helyen elkerülhetetlenül szükséges és nem egy helyen már égetően sürgőssé vált kikerekitéséhez, illetőleg a kincstári erdőket többé-kevésbbé eltagoló idegen birtokok megszerzéséhez kiván hathatós eszközt nyujtani. Olyan czél ez is, amelyet a lehető leghathatósabban szolgálni szinte parancsoló állami érdek, mert a kincstári birtokba beékelt idegen ingatlanok folytán évről-évre kivédhetetlenül ismétlődő erdei kihágások és kártételek a kincstári erdőket a jelen és a jövő szempontjából egyaránt igen nagyértékü közvetlen és közvetett veszteségekkel sujtják s emellett több helyen a kincstári erdők feltárását, berendezését, gondozását, gazdasági fejlesztését és czélszerü kezelését is szerfölött nehezitik és drágitják. Legmegfelelőbbnek mutatkozik a kincstári erdőbirtokok zömétől félreeső fekvésü kisebb terjedelmü és ennélfogva kezelés és gondozás tekintetében aránytalanul költséges olyan kincstári birtokrészeknek czélszerü eladás vagy csere utján való felhasználása, amelyeknek a kincstár birtokában való megtartását és azzal járó áldozatokkal fontosság tekintetében legalább is felérő érdekek nem kivánják. Ilyenek 8 erdőigazgatási hivatal kerületében 41 darabban elszórva összesen mintegy 9410 kat. hold erdőterület, 4 kat. hold belsőség, 54 kat. hold legelő, 697 kat. hold rét és 13 kat. hold földadó alá nem eső terület, összesen mintegy 1,084.000 korona fa- és 3,425.000 korona talajértékkel.
A 8. § teljes megokolást talál abban az elvitázhatatlan tényben, hogy a Duna-Tisza közén Bács-Bodrog vármegye délnyugati sarkában 15 község határán 19 darabra tagolva még megmaradó kincstári erdők ama teljes mértékben semmi mással nem pótolható hasznos szolgálatok mellett, amelylyel a környékükön fekvő községek népének különösen gazdasági, de ipari érdekeit is istápolják, a kincstár erdőbirtokain más helyen meg nem ismétlődő termelőhelyi viszonyaiknál fogva, az államgazdaságot is közelről érdeklő különleges czélokra való rendeltetésük által olyan fontos szerep betöltésére hivatottak, amelyet az ármentesitett részek továbbmenő irtásából a jelenre várható szép bevétel, avagy a sokkal kisebb jelentőségü helyi érdekek kedvéért az állam már nem mellőzhet.
