Egy új görög katholikus püspökség létesítése a görög szertartású katholikus magyarságnak régi szükséglete volt. Az 1900. évi népszámlálás az ország egész területén 246,628 görög-katholikus vallású magyart talált. Ezen görög katholikus magyar anyanyelvűek közül 168,756 a munkácsi és eperjesi ruthén szertartású görög katholikus püspökök joghatósága alatt állván, az ó-orosz liturgikus nyelvű istentiszteletekben volt kénytelen részt venni; 70,597 görög katholikus vallású magyar anyanyelvűre pedig, akik a balásfalvi görög katholikus érsek, nagyváradi és szamosújvári görög katholikus püspökök joghatóságaihoz tartoztak, a román liturgikus nyelv volt kötelező. E nagyszámú görög katholikus magyarság egyre jobban sérelmesnek érezte az ó-orosz, illetőleg a román liturgikus nyelv használatát, mivel ezen liturgikus nyelvek miatt nem magyarnak, hanem ruthén vagy román nemzetiségünek tartotta a közvélemény. Ilyen körülmények között a görög katholikus magyarság mindinkább elidegenedett istentiszteleteiről és oly helyzetbe jutott, hogy lelki szükségletei a saját görög katholikus ritusa szerint kielégítésre nem találtak.
A görög katholikus magyarság e hitéleti bajának orvoslását, egy új görög katholikus egyházmegye felállítása által többször sürgették a törvényhozás előtt elhangzott felszólalások. A nehézségek azonban, melyek ezen kivánalom megvalósulása elé gördültek, csak akkor váltak elháríthatókká, midőn a kormány, az ó-görög nyelvnek, mint az új egyházmegyében használandó liturgikus nyelvnek alapjára helyezkedve kezdte meg a tárgyalásokat az Apostoli Szentszékkel. Az ó-görög nyelvnek, mint holt nyelvnek éppen úgy nincs nemzeti jellege, mint nincs a latinnak, és liturgikus nyelv gyanánt való használata megszüntetvén a görög katholikus magyarság eddigi nemzeti sérelmét, teljesen alkalmas arra, hogy a görög katholikus vallás gyakorlását a görög katholikus magyarságnál ismét kedveltté, elevenebbé tegye. Az Apostoli Szentszék az ó-görög nyelvnek liturgikus ténykedésekben való használatához hozzájárulván, Ő császári és apostoli királyi Felsége hivatali elődöm javaslatára 1912. évi május hó 6-án kelt legfelsőbb elhatározásával a hajdudorogi görög katholikus egyházmegyét felállította. Az Apostoli Szentszék az egyházmegye felállítására nézve a Christi Fideles kezdetű bullát szintén kibocsátotta. Ennélfogva az új görög katholikus püspökség kánonjogilag és közjogilag létesíttetett.
Az uj egyházmegye 190,097 görög katholikus hivőt számláló 162 plébániából áll, amelyek az esztergomi érsekségből, a gyulafehérvár-fogarasi görög katholikus érsekségből s a munkácsi, eperjesi, nagyváradi és szamosujvári görög katholikus püspökségekből hasittattak ki.
