A törvényhozás a lelkészi jövedelem kiegészitéséről szóló 1898:XIV. törvénycikkben elfogadta azt az elvet, hogy a törvényesen bevett vallásfelekezetek lelkészeire nézve bizonyos javadalmazási minimumot biztosit olyképen, hogy a magasabb képesitésü lelkészeknek évi javadalmát 1600 koronáig, az ily képesitéssel nem biró lelkészekét pedig évi 800 K-ig az államkincstár terhére egésziti ki, ha azoknak javadalma e mértéket el nem érné. Az 1909:XIII. tc. e rendelkezéseket a katholikus nagyobb egyházi javadalmak, valamint a magyar vallásalap hozzájárulásának igénybevételével, a katholikus lelkészekre, valamint valamennyi segédlelkészre kiterjesztette olykép, hogy az utóbbiak részére biztositott jövedelmi minimum évi 1000, illetve 800 K-ban állapittatott meg. A fokozódó általános drágaság mindinkább sulyt adott az egyes felekezetek lelkészeinek köréből kifejezésre juttatott azon kivánalomnak, hogy a fennemlitett javadalmazási minimumok mértéke emeltessék.
E § 1. bek. szerint korpótlék illet minden oly lelkészt, aki oly lelkészségben működik, amelynek jövedelme az eddigi törvények szerint az 1600 K összegig terjedő magasabb kiegészitésre jogosult, vagyis minden oly lelkészt, aki az illető hittudományt valamely hittani intézeten a hazai középiskola 8 osztályának elvégzése után nyilvánosan, vagy magánuton legalább 3 évig tanulta és ez utóbbi esetben valamely hittani intézeten vizsgát tett és hitfelekezete részéről szabályszerü lelkészi képesitést nyert, feltéve, hogy az illető lelkész oly álláson működik, amelyre nézve e kongruaigény a fennidézett törvények értelmében a V. M. részéről elismertetett, akár azon az alapon, hogy az illető állás a kongrua-igény szempontjából az illető felekezet részéről az idézett törvényekben megjelölt határidőn belül és módokon bejelentetett, akár pedig ujonnan szervezett lelkészi állásoknál azáltal, hogy a V. M. az ujonnan történt szervezést a kongrua-törvények szempontjából indokoltnak elismerte. Ezen lelkészek, illetve lelkészi állásokon felül a jelen § korpótlék igényt nyit azon lelkészeknek, akik a fennirt minősültséggel birnak, de akik oly lelkészségben működnek, amelyeknek jövedelmi kiegészitésre eddig csakis abból az okból nem volt igénye, mert a lelkészségnek jövedelme a kongrua-törvények által megnyitott fedezeti források számbavétele nélkül évi 1600 koronánál többet tett ki.
A § második bekezdése azt jelenti, hogy a jelen törvény, amint ez az alábbi intézkedésekben részletezve van, annak a lelkésznek, akinek a törvényben tervezett összes korpótlékokra lesz már igénye: csak évi 3000 K maximális összjavadalmat kiván biztositani.
E megállapitásnál hitoktatói minőségnek csak oly minőségben töltött működés tekintetett, amelyet valamely lelkész szervezett hitoktatói állásban töltött.
A 400, 800, 1000, 1200, illetve 1400 korona korpótlékösszegeket teljességben csak az a lelkész kapja, akinek eddigi jövedelme az évi 1600 koronát meg nem haladja. Pl. az a lelkész, akinek a korpótlék szempontjából beszámitható 5 évi szolgálata van, ha megállapitott jövedelme évi 1700 K-ra rug, a valóságban nem fog évi 400, hanem csak évi 300 K korpótlék-kiegészitést kapni, mert az ő jövedelme az eddigi törvények által biztositott évi 1600 K-án 100 koronával felül lévén, ahhoz, hogy ő elérje azt az évi 2000 K-t, amelyet a jelen törvény korpótlékok révén az öt évi szolgálattal biró lelkészeknek biztositani akar, nem 400, hanem csak 300 K-ra van szükség.
A jelen § annak akar gátat vetni, hogy a jelen törvény a nem életképes apró lelkészségek fenntartásának legyen mesterséges eszközlője, ami igen sok esetben sem egyházi, sem nemzeti érdek és ami minden esetben általános közgazdasági kár. Az eddigi kongrua-törvények rendelkezéseinek végrehajtása révén nem egy helyen történt meg, hogy kongrua czimén a lelkész sokszorosát kapja az állampénztárból annak az összegnek, amely az ő tulajdonképeni jövedelmét alkotja. A nyilván egészségtelen állapotot a jelen törvény nem fogja fokozni, amennyiben a jelen § szerint pl. az a lelkész, akinek megállapitott jövedelme évi 400 K-ra rug s aki az eddigi kongruatörvények alapján jövedelem kiegészitéskép az államkincstárból már 400 K-nak a háromszorosát, vagyis 1200 K-t kap: korpótlék czimén való kiegészitésre mindaddig nem tarthat igényt, amig az illető érdeklettek módját nem ejtették annak, hogy a lelkészi jövedelemnek az állami kiegészités nélküli összege felebb emelkedjék. Remélni lehet, hogy e § hatalmas ösztönzésül fog szolgálni arra, hogy megnyiljanak a magán és társadalmi áldozatkészség forrásai arra, hogy a lelkészi jövedelmek gyarapodjanak. A lelkészek anyagi támogatásának az a rendszere, amely az eddigi kongrua-törvényekben nyert testet, főleg annyiban volt hátrányos, hogy e források apadását mozditotta elő, pedig azok buzogásához nagy általános ethikai érdekek füződnek.
Azok a közgazdasági törvények, amelyek az egyes javak pénzértékének változására állandóan hatnak, megkivánják annak a lehetőségnek fenntartását, hogy a lelkészi jövedelmet alkotó egyes tételek pénzértéke az idők folyamán revizió alá vétethessék. Tekintettel arra, hogy a szóban levő egyes javak pénzértékének további emelkedésével a megélhetés is ugyszólva arányosan drágul s hogy a jelen törvény által biztosittatni kivánt jövedelmi minimumok is már kétségtelenül igen szükre vannak szabva: a jelen törvény nem akarta az időnkénti általános reviziót kötelezőleg rendszeresiteni, hanem csak a lehetőségeket tartja fenn olykép, hogy ott, ahol ez már nagyon indokoltnak látszik, a V. M. az egyes korpótlékok engedélyezése alkalmával az illető lelkészség jövedelmének előző összeirásában szereplő tételeket vizsgálat alá vehesse s azokat az ujabb vizsgálat eredményéhez képest megfelelően módosithassa. E § e rendelkezése lehetővé teszi, hogy az 1898:XIV. tc. 11. § 4. pontjának utolsó bekezdése, amely szerint a terménybeli és munkabeli szolgáltatások pénzértékének megállapitása mindenkor csak 10 évre szól, a végrehajtásban kevésbé szigoru értelmezésre találjon. Az, hogy a katholikus lelkészekre nézve a megállapitott jövedelmek esetenkint ily alapon való módositása az Orsz. katholikus kongrua-tanács előzetes meghallgatása után történjék: az 1909:XIII. tc. 7. §-ának azon rendelkezéséből folyik, amely szerint e tanácsot e jövedelmek megállapitása körül ingerentia illeti.
Az államkincstár érdekei megkivánják, hogy korpótlék czimén az államkincstár csak akkor legyen terhelve, ha tényleg nincs meg az a jövedelem, amelyet a jelen törvény biztositani kivánt. Jelen § ezt akarta biztositani, szemben az 1898:XIV. tc. 14. §-ának második bekezdésével, amely az államkincstárra kevésbé kedvező értelmezésre enged tért.
Ugy az államkormányzati, mint az egyházi administratiónak és a lelkészeknek egyaránt érdeke, hogy a korpótlékok körül ne érvényesüljenek más jogelvek, mint amelyek az eddigi kongrua körül érvényesültek. Áll ez annál is inkább, mert a korpótlék csak kiegészitő része a kongrua-törvény alapján már folyositott jövedelmeknek és mert egy hosszu és szilárd joggyakorlat már részleteiben is megállapitotta azokat az elveket, amelyek a tulajdonképeni kongruára vonatkoznak.
A különböző lelkészi állások a legkülönbözőbb és legkülönlegesebb történeti előzményeknek köszönik létüket, amely előzmények és körülmények nem egyszer állami érdekből is kivánatossá tehetik oly lelkészségek támogatását, vagy továbbmenő támogatását, amely lelkészségek a jelen törvény 2. és 5. §-nak indokául szolgáló állandó okok szerint, a jelen törvény alapján egyáltalán nem, vagy csak a törvényben felállitott normális mértéken alul lennének támogatandók. Erre kiván tért engedni a jelen §, amelynek ily irányu rendelkezéseiből különösen kiemelendőnek tartom a kisebb képesitésü lelkészek felemlitését, akik t. i. középiskolai nyolcz osztály végzését igazolni nem képesek. Ezek jövedelme eddig évi 800 K-ig volt biztositva, ami valóban oly csekély összeg, hogy az állami érdekek ellen való eljárásnak kellene tartani, ha a jelen törvény nem nyujtana módot, hogy az ily lelkészek anyagi sorsán is történjék némi javitás, ha lelkészi hivatásuk teljesitése körében a haza iránt való kötelmeiknek is kellőleg eleget tesznek.
A jelen § azon elvet állapitja meg és viszi keresztül, hogy a jelen törvény 1913. évi január hó 1-ét megelőző 10 évre vagyis 1903. évi január hó 1-ig bir visszamenő hatálylyal olyképen, hogy az ezen időpontot megelőző lelkészi szolgálat a korpótlékok szempontjából nem számit, illetve, hogy az 1913 január 1-ig tartott szolgálat után többet, mint két korpótlékot senki nem kaphat.
Az utolsó bekezdés czélja, hogy az államkormány uj lelkészi állás szervezését az esetben is támogathassa, ha aránytalan nagynak látszanék az a megterhelés, amit a jelen törvény általános rendelkezéseinek alkalmazása az államkincstárra jelentene.
