1913. évi XXXIX. törvénycikk indokolása

az állami óvónők illetményeinek rendezéséről * 

Általános indokolás

Az állami óvónőknek alig harmadrésze élvezi a felemelt törzsfizetést (1000 K), a többiek pedig most is huszonkét év előtt megállapitott alapfizetés (800 K) mellett végzik a kisdedóvásnak testet és lelket egyaránt nagymértékben fárasztó és nemzeti szempontból kiváló jelentőségü munkáját. A cselédbéreknek folytonos emelkedése a legtöbb helyen arra kényszeritette az óvónőket, hogy a tárczaköltségvetésben szükre megszabott dajkatartási átalányt a sajátjukból pótolják. Az állami óvónők a magyar népoktatásügynek eddig legkedvezőtlenebbül javadalmazott és amellett nehéz sorsukat legtöbb türelemmel viselt munkásai. Javaslatomban arra törekedtem, hogy az állami óvónők részére már pályájuk kezdetén az okleveles egyén létminimumának tekinthető alapfizetést és a szolgálati idő arányában fizetésüknek oly mérvü emelkedését biztositsam, mely őket képzettségük és szolgálatuk alapján joggal megilleti és amely egyben méltányos arányban áll az állami tanitók részére legujabban megállapitott javadalommal. Ezzel egyidejüleg az administrativ szempontból tarthatatlan mai javadalmazási rendszert is megváltoztatom olyformán, hogy az eddig különböző czimeken utalványozott illetmények helyébe az egységes alapfizetésnek a 25-ik szolgálati évig történő automatikus emelkedése lép.

Az ez idő szerinti és a jövőre tervbe vett fizetés közötti különbözetet az alábbi kimutatás tünteti fel:

A M. j.-ba foglalt kimutatásból kitünik, hogy az állami óvónő 7 szolgálati évben 200 K-val, 8 szolgálati évben 300 K-val, 10 szolgálati évben 400 K-val, 15 szolgálati évben 500 K-val többet fog kapni a javaslat szerint, mint amennyit jelenleg elérhetett volna.

Kitünik továbbá, hogy az az állami óvónő, aki 40 évet szolgál, szolgálatának egész tartama alatt a jelenlegi illetmények mellett összesen 57.500 K-át, a javaslat szerint pedig összesen 72.800 K-át, tehát 15.300 K-val többet fog élvezni. Végül megállapitható ezen kimutatásból, hogy az állami óvónő évi fizetésének átlaga 1.437 K-ról 1.820 K-ra emelkedik.

Az állami óvónők költségvetési felhatalmazás alapján jelenleg azt a lakáspénzt élvezik, amelyet az 1907. évi XXVI. tc. az állami tanitónők részére biztositott. Javaslatom értelmében lakáspénzük is emelkedik, mert az 1908. évi XXVII. törvénycikkben az állami tisztviselők részére megállapitott lakbérosztályok szerint fogják kapni.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

Az állami óvónő fogalmát azért kellett meghatározni, mert állami óvónők nem állami óvodákhoz is neveztettek ki és ezenkivül vannak községi és hitfelekezeti óvodákhoz a V. M. által kinevezett, illetve alkalmazott olyan óvónők is, akik fizetésüket teljes összegben az óvodafenntartó részére engedélyezett államsegélyből kapják, de állami óvónőknek nem tekintetnek. Az 1907:XXVI. tc. kimondotta, hogy az állami tanitók és tanitónők állami tisztviselők. Minthogy az óvoda lényegében nem egyéb, mint az elemi iskola alsó tagozata, melynek vezetője, államérvényes képesités mellett, ugyanoly fontosságu kulturális és nemzeti teendőket végez, mint a tanitó s ehhez képest őt hasonló jogvédelem illeti meg: ki kellett mondani, hogy az állami óvónő is állami tisztviselő.

A 8. §-hoz

Minthogy az állami óvónőt megillető természetbeni lakás tartozékai eddig külön törvényben nem állapittattak meg, a gyakorlatban azonban az állami óvónő részére ugyanoly természetbeni lakás biztosittatott, mint az állami tanitónő részére, utóbbiak természetbeni lakásának törvényben történt meghatározása indokolttá teszi, hogy az állami óvónőnek természetbeni lakása is törvényben nyerjen méltányos meghatározást.

A 9. §-hoz

c) E § azonos a tanitókra érvényes 1907. évi XXVI. tc. 5. §-ával, azzal a méltányos és a tanitókra nézve is elfogadott módositással, hogy az áthelyezett és előbbi állomáshelyén természetbeni lakást élvezett óvónő uj állomáshelyén lakáspénzét az állás elfoglalását követő hónap első napjától kezdve fogja élvezni.

A 10-12. §-hoz

A 10., 11. és 12. §-ok némi stiláris módositással, lényegileg azonosak az állami tanitókra érvényes 1907. évi XXVI. t.-cz. 11., 14. és 23. §-aiban foglalt rendelkezésekkel.

A 13. §-hoz

Ugyanazok az indokok, amelyek az állami óvónők illetményeinek gyökeres rendezését tették szükségessé, arra inditottak, hogy az állami állandó menedékházvezetőnők könnyebb megélhetéséről is gondoskodjam, ami az államkincstár nagyobb megterhelése nélkül annál inkább eszközölhető, mert létszámuk csak 20 s ily állások további szervezése nem terveztetik. Az állami állandó menedékházvezetőnők fizetése ez idő szerint 600 K.