1. § A községi és hitfelekezeti óvónők köztisztviselők és törvényesen megállapitott illetményeik közigazgatásilag biztosittatnak.
Az óvónők véglegesen alkalmaztatnak és állásukról csupán szabályszerü fegyelmi ítélet alapján mozdithatók el.
2. § A községi és hitfelekezeti óvónőknek a jelen törvényben megállapított fizetésre és természetben adott lakásra, vagy ennek hiányában a jelen törvényben megállapított lakáspénzre van igénye.
3. § A fizetések és lakáspénzek mértékét, valamint a fizetés emelkedésére igényt adó szolgálati időt az alábbi táblázat tünteti fel:
| Ha a jelen törvény | Évi lakáspénz az 1908. évi XXVII. tc. 7. §-a alapján az | ||||||||
| értelmében | Akkor az | I. | II. | III. | IV. | V. | VI. | VII. | |
| beszámit- ható szolgá- lati idő | évi fizetés | osztályba sorozott állomáshelyeken | |||||||
| korona | |||||||||
| 5 évnél kevesebb | 1100 | ||||||||
| az 5 évet meghaladja | 1200 | ||||||||
| a 10 évet meghaladja | 1400 | ||||||||
| a 15 évet meghaladja | 1600 | 600 | 540 | 480 | 420 | 360 | 300 | 240 | |
| a 20 évet meghaladja | 1800 | ||||||||
| a 25 évet meghaladja | 2000 | ||||||||
| a 30 évet meghaladja | 2200 | ||||||||
A természetben nyujtott lakásnak legalább két rendes padlózott szobából, konyhából, kamarából és a legszükségesebb mellékhelyiségekből kell állania.
4. § A fizetésemelkedés szempontjából megkívánt szolgálati idő megállapításánál az a szolgálati idő veendő alapul, amelyet az óvónő törvényes képesítéssel bármely nyilvános óvodánál - törvényszerü és végleges alkalmazásban - 1893. évi október hó első napja után rendes óvónői minőségben megszakitás nélkül eltöltött.
A szolgálati idő megállapításánál a szabadságon töltött időnek egy évet meghaladó része, valamint a szolgálat folytonosságának egyéb okból előállott és akár igazolt, akár nem igazolt megszakítása esetén a tényleges szolgálat nélkül töltött idő figyelembe nem vehető.
A nem állami óvónői szolgálat folytonosságában előállott megszakítás igazoltnak tekintendő és az azt megelőzően eltöltött beszámítható szolgálati idő szintén figyelembe veendő abban az esetben, ha az óvónő betegség, vagy egyéb tőle független körülmény miatt volt kénytelen óvónői működését abbanhagyni és ezt a körülményt állásából való távozása alkalmával a kir. tanfelügyelő előtt igazolta.
A jelen törvény hatályba lépte után első izben alkalmazott rendes óvónőnek szolgálati ideje a 30. §-ban előirt eskü letételének napjától számít.
5. § A jelen törvénynek a szolgálati idő számításának és a fizetés megállapítására vonatkozó határozmányaira nincs befolyással az a körülmény, hogy az óvónő a jelen törvény hatálya alá eső más óvodánál nyer alkalmazást.
6. § A jelen törvény hatályba léptéig eltöltött és a 4. § értelmében beszámítható szolgálati idő, amennyiben az a jelen törvény határozmányai szerint magasabb fizetésre ad igényt, az igényeknek egyénenkint való megállapításánál olykép veendő számba, mintha az a jelen törvény hatályának tartama alatt telt volna el.
7. § Egyes óvodafenntartóknak az általuk fennállott óvodáknál alkalmazott óvónők illetményeire vonatkozólag már fennálló, vagy ezután alkotandó szabályzatai érvényben maradnak, ha azok az óvónőkre nézve legalább is a jelen törvényben megállapitott illetményeket biztositják.
Ezekre az óvónőkre a jelen törvénynek az illetményekre vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók.
8. § A jelen törvény hatályba léptekor már alkalmazásban álló községi és hitfelekezeti óvónő fizetése az 1891:XV. tc. 14. §-ának második bekezdése értelmében készpénzen kivül természetben szolgáltatott járandóságokból is állhat; a jövőben szervezendő óvónői állással egybekötött fizetés azonban kizárólag készpénzben állapítandó meg és szolgáltatandó ki.
9. § Az óvodafenntartó a községi és hitfelekezeti óvónő készpénzfizetését az eskü letételének napjától kezdve előzetes havi részletekben, természetbeni járandóságait és lakáspénzét pedig az eskü letételének napját követő hó első napjától kezdve előzetes naptári negyedévi részletekben tartozik kiszolgáltatni.
10. § A községi és hitfelekezeti óvónői fizetés egy részének terményekben való kiszolgáltatása csak oly feltétel mellett engedtetik meg, ha ezen terményeket az óvodafenntartó az óvónő közbejötte nélkül szedeti be.
Ha az óvodafenntartó az óvónő terménybeli járandóságát nem szolgáltatná ki a megszabott módon és a meghatározott időben, vagy ha az a termény átlagos minőségének nem felelne meg, a termény helyett annak értékét készpénzben köteles fizetni.
Az óvónői fizetés kiegészitő részét képező természetbeni járandóságok pénzbeli egyenértéke - a természetben nyujtott lakás és az esetleg birt házikert haszonélvezetét ide nem számitva - az utolsó öt évi átlagárak alapján állapítandó meg.
Az értékmegállapítások ellen az érdekelt fél 30 napon belül felszólalással élhet a közigazgatási bizottságnál, melynek határozata ellen, az 1896:XXVI. tc. rendelkezéseinek szem előtt tartásával, a m. kir. közigazgatási biróság előtti eljárásnak van helye.
11. § A jelen törvény hatályba lépte után bármilyen óvodákban óvónői teendők ellátására csak rendes óvónői állások rendszeresithetők.
A megüresedett óvónői állás legfeljebb félév alatt véglegesen betöltendő és ezen idő alatt törvényesen képesített helyettes óvónő alkalmazandó.
12. § A községi és hitfelekezeti óvodák fenntartói kötelesek az óvónők összes járandóságairól egyénenkint nyilvántartást vezetni. Az ennek alapján kitüntetett hátralékok az óvodafenntartót illetik s az egyes hátralékos adósoktól az óvodafenntartó javára közigazgatási uton hajtandók be. Az óvodafenntartó azonban köteles az óvónő összes javadalmainak esedékessé vált részleteit pontos időben kiszolgáltatni, tekintet nélkül a hátralékokra és az ezek behajtására irányuló eljárásra.
A végrehajtás módozatait a vallás- és közoktatásügyi minister, a belügyi és a pénzügyi ministerekkel egyetértőleg, rendeleti uton állapitja meg.
13. § A községi és hitfelekezeti óvodák fenntartói kötelesek az óvodáikban alkalmazott óvónők illetményeit legalább a jelen törvényben megállapitott összegekig kiegésziteni.
Amennyiben az óvodafenntartó az óvónő fizetésének a jelen törvényben megállapitott összegek erejéig való kiegészítésére szegénysége miatt nem képes, a 15. §-ban meghatározott módon az óvónő fizetésének államsegélylyel való kiegészitéseért a vallás- és közoktatásügyi ministerhez fordulhat.
A jelen törvény hatályba léptének időpontjában már alkalmazásban álló óvónők illetményeit, 1913. évi julius hó 1-től kezdődő hatálylyal, legkésőbb 1913. évi deczember hó 31-ig kell kiegészíteni. Az ilyen óvónők fizetésének államsegélylyel való kiegészítését az óvodafenntartó legkésőbb 1913. évi november hó végéig kérheti. Ha ezt elmulasztja, a jelen törvényben megállapított óvónői fizetés az óvodafenntartó terhére biztosítottnak tekintetik. Behajthatatlansága esetén az óvodafenntartó az illető községben elveszti óvodafenntartási jogát.
Már létező óvodák, ha fenntartóik a fenntemlített határidőn belül segélyért nem folyamodtak, ilyent később csak akkor nyerhetnek, ha anyagi helyzetüknek időközben beállott rosszabbodását a 15. §-ban körülirt eljárás utján kimutatják.
Ujonnan szervezett községi és hitfelekezeti óvónői állásokon alkalmazott óvónők fizetésének államsegélylyel való kiegészítését az óvodafenntartó csak akkor kérelmezheti, ha az új állás szervezése a vallás- és közoktatásügyi minister előzetes beleegyezésével történt.
14. § A községi és hitfelekezeti óvónői illetményeknek okmányszerü dijlevelekben eddig megállapított és az óvodafenntartók által saját anyagi forrásaikból kiszolgáltatott mennyisége továbbra is csonkítatlanul kiszolgáltatandó, illetőleg államsegély igénybevétele czéljából le nem szállítható.
Ha valamely óvónői állásnak államsegélylyel kiegészített jövedelme az óvodafenntartó által el nem hárítható állandó természetü körülmény következtében csökken, az illetékes óvodai hatóság a közigazgatási bizottság utján a vallás- és közoktatásügyi ministertől az államsegély felemelését kérheti.
15. § A vallás- és közoktatásügyi minister az óvodafenntartók kérelmére az 1891:XV. tc. és a jelen törvény követelményeinek megfelelő óvodák óvónőinek fizetését - a törvényhozás által e czélra engedélyezett összegből - a törvényhatósági közigazgatási bizottság utján a jelen törvény 3. §-ában megállapitott összegekig, a jelen törvény 16. §-ában foglalt feltételek mellett, államsegélylyel kiegészíti.
Az államsegély összegének meghatározását megelőzőleg a közigazgatási bizottság megállapítja:
a) a községnek, illetve a hitközségnek, továbbá az óvodának szabályszerü költségvetése, az óvónői dijlevél és a község, illetve hitközség anyagi helyzetét igazoló, a járási főszolgabiró (polgármester) által láttamozott helyhatósági bizonyitvány alapján, az óvodai hatóságok által bejelentett óvónői járandóságoknak és az ezek fedezetéül szolgáló jövedelmeknek mennyiségét;
b) az óvónő törvényes képesitettségét, magyar állampolgárságát, valamint azt, hogy magyar nyelven helyesen és folyékonyan beszélni tud és hogy a jelen törvény 30. §-ában előirt esküt letette;
c) azt a körülményt, vajjon az illető óvoda megfelel-e az 1891. évi XV. tc. és a jelen törvényben követelt feltételeknek;
d) megvizsgálja továbbá a közigazgatási bizottság azt is, hogy az illető óvoda felszerelése megfelel-e a törvényes kellékeknek és azt, hogy az illető óvónőhöz, akinek fizetését az óvodafenntartó állami segélylyel kiegészíteni kéri, hány óvodaköteles lesz utalva.
Amennyiben az illető óvodába tényleg bejáró óvodakötelesek száma 30-on alul maradna, a vallás- és közoktatásügyi miniszter csak kivételes esetekben engedélyezhet államsegélyt; de olyan óvodától, mely eddig is élvezett államsegélyt, vagy amely az illető községben az egyedüli magyar foglalkoztatási nyelvü óvoda, amennyiben az a jelen törvény követelményeinek megfelel, a segély e czimen meg nem tagadható.
Üresedésben levő óvónői állásokra vonatkozólag az államsegély a jelen § 2-ik bekezdésének a), c) és d) pontjaiban foglaltaknak megállapitása alapján a vallás- és közoktatásügyi minister által kilátásba helyezhető, de az csakis a b) pontban foglalt feltételek beigazolása után lesz kiutalványozható.
16. § Az 1891:XV. tc. 8. §-ában foglalt azon rendelkezésen felül, amely szerint az óvodákban a nem magyar anyanyelvü gyermekek foglalkoztatása összekötendő a magyar nyelv, mint államnyelv ismeretében való bevezetéssel, minden óvoda és minden óvónő, tekintet nélkül az óvoda jellegére és arra, hogy állami segélyt élvez-e vagy sem, a gyermekek lelkében a magyar hazához való ragaszkodás érzelmét és a magyar nemzethez való tartozás tudatát, nemkülönben a valláserkölcsös gondolkodást tartozik felébreszteni és kifejleszteni.
17. § Ha az óvodafenntartó az óvónő fizetéséhez nem járul hozzá legalább évi 600 koronával, a községi vagy hitelfedezeti óvónőt - hitfelekezeti óvodához az óvodafenntartó vallására való tekintettel - a vallás- és közoktatásügyi minister nevezi ki.
18. § A vallás- és közoktatásügyi minister a törvény következményeinek megfelelő óvodákat, jellegükre való tekintet nélkül, az óvónő fizetésének kiegészítésére engedélyezett segélyen felül, az állami költségvetésben e czélra előirányzott összegből évi fenntartási államsegélyben is részesítheti. Ez a segély az óvoda évi fenntartási költségeinek - az óvónő illetményeit ide nem értve - felét meg nem haladhatja.
19. § Ha az óvodafenntartó óvodáját a jelen törvény értelmében igénybe vehető fizetéskiegészitő és esetleg engedélyezett fenntartási államsegély mellett sem képes fenntartani, kérelmére az óvodát a vallás- és közoktatásügyi minister teljesen állami kezelésbe veszi át, de az óvoda minden vagyona továbbra is annak a tulajdonában marad, jövedelmei azontul is az óvoda czéljaira forditandók, s az eddigi hozzájárulások az óvodafenntartó részéről továbbra is biztosítandók.
Az állami kezelésbe átvett óvodák és óvónők jogviszonyaira az állami óvodákra és óvónőkre vonatkozó rendelkezések irányadók.
Ha az óvodafenntartó a fentebb emlitett esetben az állami kezelésbe vételt nem kérelmezi, az évi fenntartási költségek az óvodafenntartó terhére biztositottnak tekintendők. Behajthatatlanság esetén az óvodafenntartó abban a községben elveszti óvodafenntartási jogát.
20. § Az a község, amely az 1891:XV. tc. alapján a 3%-os óvodai adót ki nem vetette, vagy ki nem merítette, továbbá az a hitfelekezet, amelynek tagjai a hitfelekezeti óvodák fenntartásához nem járulnak hozzá állami adójuknak legalább 3%-ával, államsegélyt nem igényelhetnek.
Ez a rendelkezés nem vonatkozik az oly községre, illetve hitközségre, amely az óvodai adót ugyan nem vetette ki külön, de beigazolni tudja, hogy az óvoda fenntartásával járó és a községi lakosok, illetve a hitközségi tagok megadóztatása által fedezett költségek megfelelnek a fenntartó község, illetve hitközség tagjaira kivetett egyenes állami adók 3%-ának.
21. § Azokra a kérdésekre nézve, melyek a községi és hitfelekezeti óvónőket a jelen törvény alapján megillető illetményekre való igényből erednek, valamint az ebből az igényből folyólag az óvodafenntartóval szemben támasztott követelésekre nézve, továbbá a községi óvónők választása körül felmerült vitás kérdésekre nézve, a határozat hozatalára - minden más eljárás kizárásával - a törvényhatósági közigazgatási bizottság illetékes.
Ennek határozata a vallás- és közoktatásügyi ministerhez a kézbesitéstől számitott 15 nap alatt fellebbezhető.
22. § Az 1876:XXVIII. tc. 7. §-ának az óvodák ügyeire is kiterjesztett 3. és 4. pontjait a községi óvónők tekintetében a következőleg módosíttatnak:
1. A községi óvónő fegyelmi vétséget követ el:
a) ha a magyar nyelvü foglalkoztatást elhanyagolja, vagy ha a 16. § meghagyásainak nem tesz eleget;
b) ha az óvodák a kormány által eltiltott eszközöket és játékokat használ;
c) ha államellenes irányt követ; államellenes iránynak tekinthető különösen minden cselekedet, amely az állam alkotmánya, nemzeti jellege, egysége, különállása vagy területi épsége, továbbá az állam nyelvének törvényben meghatározott alkalmazása és az állam czimere, jelvénye és zászlója ellen irányul;
d) ha hitelfelekezet, vagy egyes társadalmi osztályok ellen, ugyszintén ha a tulajdon, vagy a házasság jogintézménye ellen izgat, vagy ha a törvény ellenére magán- vagy köztulajdon felosztásával ámít, vagy növendékei vallását sértő nyilatkozatot tesz;
e) ha az 1903:IV. tc. 18. §-ának tilalma ellenére kivándorlási ügyekkel foglalkozik;
f) közbotrányt okozó erkölcstelen magaviselet által;
g) a növendékekkel való durva bánásmódja által;
h) a felettes hatósággal szemben tanusitott engedetlenség, vagy tiszteletlenség által;
i) egyáltalán óvónői kötelességének vétkes elmulasztása, vagy azzal ellenkező minden cselekedete által.
A felsorolt fegyelmi vétségek egyaránt megtorlandók, történtek legyen azok akár az óvodában, akár azon kivül, vagy más állam területén, élőszóban, irásban, vagy nyomtatvány, képes ábrázolat vagy foglalkoztató eszközök közreadása, avagy terjesztése által.
2. Mindezen fegyelmi vétségek alapján a közigazgatási bizottság, községi óvodában alkalmazott óvónő ellen a felügyelőbizottság, vagy ennek valamely tagja, úgyszintén az óvodába járó valamely gyermek törvényes képviselőjének, vagy gondozójának följelentésére, vagy hivatalból is fegyelmi vizsgálatot rendelhet el, a vallás- és közoktatásügyi minister rendeletére pedig elrendelni köteles.
A közigazgatási bizottság azt az óvónőt, aki ellen bünvádi vagy fegyelmi eljárás indittatott, indokolt esetben állásától felfüggesztheti. Ha az óvónő ellen büntett, vagy hivatalvesztéssel is büntetendő vétség miatt indittatott meg a bünvádi eljárás, vagy ha ellene büntett, vagy ugyanilyen vétség miatt a büntető biróság jogerős vád alá helyező, vagy ezzel egyenlő hatályu határozatot (főtárgyalást, vagy közvetlen idézést elrendelő határozatot) hozott, a közigazgatási bizottság a felfüggesztést mindenesetre köteles kimondani.
Ha az óvónő ellen indított fegyelmi eljárás tárgyává tett cselekmény a fegyelmi vétség tényálladékán kivül büntetendő cselekmény (büntett, vétség vagy kihágás) ismérveit is feltünteti: amennyiben a fennforgó fegyelmi vétség már tisztán fegyelmi szempontból is az állásról való elmozdítás kimondását tenné szükségessé, a fegyelmi eljárás a büntető eljárásra való tekintet nélkül folytatandó és befejezendő, de a büntetendő cselekményről a kir. ügyészséget, vagy a büntető eljárásra hivatott közigazgatási hatóságot, a büntető eljárás megindítása végett, a szükséges adatok közlése mellett értesíteni kell. Ha pedig a fennforgó fegyelmi vétség az állásról való elmozdítást tisztán fegyelmi szempontból nem indokolja, az iratok a kir. ügyészséghez, vagy a büntető eljárásra hivatott közigazgatási hatósághoz azonnal átteendők, mely esetben a további fegyelmi eljárás a bünügynek jogerős befejezéséig függőben tartandó.
3. A fegyelmi vizsgálatot kis- és nagyközségekben a főszolgabiró, rendezett tanácsu és törvényhatósági joggal felruházott városokban a polgármester teljesíti. A vizsgálat foganatosításának idejéről a tanfelügyelő értesitendő, aki a vizsgálatnál személyesen, vagy megbizottja által jelen lehet. A felügyelőbizottság a vizsgálatnál mindig meghallgatandó. Az óvónők az ellene inditott fegyelmi eljárás folyamán védő segitségét is igénybe veheti. Az e czélból megnevezett védőnek nem kelle szükségkép az ügyvédi karhoz tartoznia.
A vizsgálat befejeztével a fegyelmi biráskodást a közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya gyakorolja. Az ítélet, az óvónővel való közlésétől számitott 15 nap alatt, a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez felebbezhető; az állásról szóló elmozdításra történt elitélés pedig, felülvizsgálat végett, a vallás- és közoktatásügyi ministerhez hivatalból felterjesztendő. A felebbezés a közigazgatási bizottság elnökénél nyujtandó be.
4. A községi óvónő ellen foganatosított fegyelmi vizsgálat alapján a vizsgálat eredményéhez és a fegyelmi vétség fokozatához képest a következő fegyelmi büntetések szabhatók ki:
a) dorgálás;
b) pénzbirság, amely az óvónő nyugdíjba beszámítható illetményeinek 10%-áig terjedhet;
c) a fizetés-emelkedésnek bizonyos időre való megvonása; a megvonás csak határozott időre szólhat, amely azonban két évnél hosszabb nem lehet. Ilyen esetekben a fizetésnek legközelebbi emelkedése csak annyival későbben következhetik be, mint amennyi időre a megvonás szól. A fizetés további emelkedésére a fegyelmi büntetésnek már nincsen kihatása;
d) állásától való elmozdítás.
Azon itéletben, melyben az óvónőnek állásától való elmozdítása a jelen szakasz 1. c) pontjában irt fegyelmi vétség miatt mondatott ki, az is kimondandó, hogy az óvónő a fegyelmi itélet jogerőre emelkedésétől számított bizonyos időn belül, mely idő azonban 5 évnél tovább nem terjedhet, óvónői állásra sehol sem alkalmazható.
23. § A hitfelekezeti illetékes hatóság a fegyelmi eljárást a vallás- és közoktatásügyi minister által tudomásul vett saját szabályai szerinti foganatosítja.
A hitfelekezeti illetékes óvodai hatóság olyan hitfelekezeti óvónő ellen, aki fizetéskiegészítés czimén bármilyen összegü államsegélyt élvez, a vallás- és közoktatásügyi minister felhivására a fegyelmi eljárást megindítani köteles minden oly esetben, amelyben a jelen törvény 22. §-a értelmében fegyelmi eljárásnak van helye. Ha a fegyelmi eljárás a jelen törvény 22. §-ának 1. a)-c) pontjaiban felsorolt fegyelmi vétségek miatt indíttatik meg, a vallás- és közoktatásügyi minister kivánságára az óvónő állásától mindenesetre felfüggesztendő, aminek, ha az illetékes egyházi hatóság eleget nem tenne, a felfüggesztést a vallás- és közoktatásügyi minister közvetlenül rendeli el.
Ha a hitfelekezeti hatóság a fegyelmi eljárást, a rendelet vételétől számitott 30 nap alatt, meg nem indítaná, vagy ha azt kellő igazolás nélkül három hó alatt be nem fejezné, vagy pedig ha az itéletet annak meghozatalától számitott 15 nap alatt a ministerhez fel nem terjesztené, mindez esetben a fegyelmi ügyet a jelen törvény 22. §-ában körülirt eljárással és az ebben felsorolt büntetési fokozatok alkalmazásával, a közigazgatási bizottság látja el.
A vallás- és közoktatásügyi minister a jelen törvény 22. §-ának 1. a)-c) pontjaiban felsorolt vétségek fennforgása esetében, a fegyelmi eljárás megindítása iránt a hitfelekezeti hatóságokhoz intézett felhivással egyidejüleg, vagy az eljárás folyamán is, az államsegély kiszolgáltatását bármikor felfüggesztheti.
Ha az egyházi főhatóság bármely hitfelekezeti óvónőt fegyelmi uton hivatalvesztésre ítélt, ítéletét a vallás- és közoktatásügyi ministerhez 15 nap alatt felterjeszteni köteles.
A minister a határozat vételétől számított egy hónapon belül, a közigazgatási bizottság kiküldött tagjának közreműködésével, uj eljárást s ennek alapján ujabb határozathozatalt rendelhet el.
Ha a minister az említett időn belül nem nyilatkozik, a határozat végrehajtható.
24. § Hitfelekezeti, valamint jogi személyek által fenntartott óvodánál alkalmazott óvónő ellen, tekintet nélkül arra, élvez-e fizetéskiegészitő államsegélyt vagy sem, a vallás- és közoktatásügyi minister a jelen törvény 22. §-ában megszabott módon és az ott megállapított fegyelmi büntetések alkalmazásával foganatositandó fegyelmi eljárást rendel el a jelen törvény 22. §-ának 1. a)-e) pontjaiban felsorolt esetekben, ha ezt az e pontokban megjelölt állami érdekek biztosítása szempontjából szükségesnek tartja.
E szakasz intézkedései azonban nem szüntetik meg az óvodafenntartók azon jogát és kötelességét, hogy az abban érintett nemzeti szempontok fölött saját hatáskörükben is őrködjenek. Fegyelmi jogukat tehát ezekre nézve is érvényesíthetik, de ily esetekben tartoznak a vallás- és közoktatásügyi ministert a fegyelmi eljárás megindításáról haladéktalanul értesiteni, az ő kivánságára az óvónőt állásától felfüggeszteni és ítélethozatal után az ítéletet az összes fegyelmi iratokkal a vallás- és közoktatásügyi ministerhez felterjeszteni. A minister, ha ezt a jelen § első bekezdésében megjelölt okból szükségesnek látja, 15 napon belül a jelen törvény 22. §-ában megjelölt hatóságok által és szabályozott módon foganatosítandó uj fegyelmi eljárást rendelhet el és ez esetben a más hatóság által hozott fegyelmi ítélet az uj eljárás befejezéséig függőben marad. Ha a minister e határidő leteltéig uj eljárást el nem rendel, a fenntartó hatóság ítélete végérvényes.
Egyáltalán a ministernek jogában áll minden más hatóság által a 22. § 1. a)-e) pontjaiban felsorolt fegyelmi vétségek czimén meginditott fegyelmi eljárás bármely szakában az ügyet, ha ezt a jelen § első bekezdésében megjelölt okból szükségesnek tartja, a 22. §-ban megállapított fegyelmi eljárásra átterelni, mely esetben az óvodafenntartó által megindított fegyelmi eljárás megszüntnek tekintendő.
A fegyelmi eljárásból eredő költségek viselése tekintetében a vallás- és közoktatásügyi minister rendeletileg intézkedik.
A fegyelmi vizsgálatnak a jelen szakasz alapján hitfelekezeti óvónő ellen történt elrendeléséről az illetékes hitfelekezeti hatóság értesítendő; ugyanazzal közlendők a fegyelmi eljárás iratai és a fegyelmi ítélet is.
25. § Ha a községi vagy hitfelekezeti óvónő állásától a 22. § 1. a), b) és c) pontjaiban felsorolt okok valamelyikéből és azon szakaszban körülirt eljárással mozdíttatott el, az uj óvónő alkalmazása, tekintet nélkül arra, hogy élvez-e az illető óvoda fizetéskiegészítő államsegélyt vagy sem, csak a vallás- és közoktatásügyi minister jóváhagyása mellett történhetik, második hasonló alapon és módon történt elmozdítás után pedig a vallás- és közoktatásügyi minister az óvodát megszüntetheti.
Ha pedig a fegyelmi eljárásból kiderül, hogy az előfordult hibában a felügyelő-bizottság cselekvőleg, azaz utasitás, rendelet vagy tilalom utján részes, a minister akkor is, ha az óvónő ellen hozott ítélet nem szól hivatalvesztésre, az illető óvodát már az első esetben vagy bezárja, vagy fennmaradását uj felügyelőbizottság megválasztásától teszi függővé.
Amennyiben uj felügyelőbizottság nem választatnék, vagy hasonló eset azután ismétlődnék, az óvodafenntartó az illető községben elveszti óvodafenntartási jogát.
26. § Ha a 22. § 1. a), b) és c) pontjai alapján történt fegyelmi eljárás során kiderül, hogy az előfordult hibában olyan nem állami óvodai hatóság, melynek rendelkezési joga több óvodára kiterjed, cselekvőleg, azaz utasitás, rendelet, vagy tilalom utján részes: a vallás- és közoktatásügyi minister az illető hatóság alatt álló összes óvodák megvizsgálása iránt haladéktalanul intézkedik; a vizsgálat eszközlésére külön ministeri biztost is küldhet ki. A vizsgálat eredményéhez és az eset sulyos voltához képest a minister első izben vagy kellő biztositékot szerez hasonló hibák ismétlése ellen, vagy az illető óvodáktól az állami segélyt megvonja, súlyosabb esetekben azokat be is zárja. Ismétlés esetén ezek az óvodák feltétlenül bezárandók és megszünik az illető óvodafenntartónak az a joga, hogy ugyanazokban a községekben óvodát állithasson.
27. § Ha a fegyelmi eljárás, vagy az előző szakasz értelmében megejtett vizsgálat során kiderül, hogy a 22. § 1. a), b) és c) pontjai alatt felsorolt hibák valamelyikében a lelkész is részes, a vallás- és közoktatásügyi minister erről az illetékes egyházi főhatóságot értesiti és az 1898:XIV. tc. rendelkezései által szabályozott eljárással az illető lelkésztől az állami kongruakiegészitést, az eset súlyos voltához képest, meghatározott időre, vagy mindenkorra elvonhatja. Ha az illetékes egyházi főhatóság a helyzet orvoslása iránt egy félév alatt kellő biztosítékot nem nyujt, a vallás- és közoktatásügyi minister az illető óvodát bezárhatja.
28. § Az óvodafenntartók, illetőleg a felügyelőbizottságok elnökei kötelesek az óvónői állásokon történt bármiféle személyi változást, vagy az óvónői állások beszüntetését és ujak rendszeresítését 15 nap alatt a kir. tanfelügyelőnek bejelenteni. E rendelkezésnek elmulasztása esetén jogában áll a kir. tanfelügyelőnek az illető mulasztó ellen 20 koronáig terjedhető rendbirságot alkalmazni az országos tanitói nyugdij- és gyámintézet javára.
29. § A jelen törvény alapján a községi és hitfelekezeti óvónők részére fizetéskiegészités czimén engedélyezett államsegély a kir. adóhivatalnál az illető óvónő nevére havi előzetes részletekben utalványozandó olykép, hogy minden évben a január és julius havi részletről szóló nyugta az illetékes kir. tanfelügyelőnek láttamozás végett bemutatandó. Az összes nyugták az illető felügyelőbizottság elnöke által is láttamozandók.
A nem állami óvónők fizetésének kiegészítésére az óvodafenntartók kezéhez eddig utalványozott államsegély egyidejüleg beszüntetendő.
30. § Bármilyen jellegü óvodánál első izben alkalmazott rendes óvónő köteles magyar állampolgárságát a kir. tanfelügyelő előtt igazolni. Továbbá köteles a kir. tanfelügyelő, vagy ennek megbizottja és az illetékes óvodai hatóság előtt a következő hivatalos esküt magyar nyelven letenni:
„Én N. N. ..... óvónő, esküszöm az élő Istenre, hogy Ő Felsége apostoli királyom, magyar hazám és annak alkotmánya iránt tántorithatatlan és rendületlen hűséggel viseltetem, az ország szentesített törvényeit és törvényes szokásait megtartom, a hazai hatóságok törvényes rendeleteit, valamint az óvónői tisztemmel járó kötelességeket mindenkor lelkiismeretesen, híven és pontosan teljesitem, és a gondjaimra bizott gyermekeket a magyar haza szeretetében fogom nevelni. Isten engem úgy segéljen!”
Az óvónő csak ezen eskü letétele után foglalhatja el állását, az országos tanitói nyugdij- és gyámintézetbe csak ezen eskü letételének igazolása mellett vehető fel. A jelen törvény életbeléptekor már alkalmazásban levő óvónők kötelesek a jelen törvény életbeléptéről számitott hat hónap alatt a fennebbi esküt az itt meghatározott módon letenni. A tanfelügyelő az óvónő fizetésének kiegészitésére engedélyezett államsegélyről szóló első nyugtát csak úgy láttamozhatja, ha az óvónő az eskü letételét előtte okmánynyal igazolja. Bármilyen jellegü óvodánál alkalmazott olyan ővőnő ellen, ki ez eskü letételét megtagadja, a jelen törvény 22. §-ának 1. c) pontja alapján fegyelmi eljárásnak van helye.
31. § Bármilyen jellegü óvodánál csak magyar nyelvü és csak olyan nyomtatványminták (felvételi és mulasztási naplók, mulasztási kimutatások stb.) használhatók, amelyek a vallás- és közoktatásügyi minister által megállapított összes rovatokat tartalmazzák. E nyomtatványminták magyar nyelven töltendő ki. A községi óvodák és az államsegélyes hitfelekezeti óvodák az állami óvodák számára megállapított nyomtatványmintákat kötelesek használni és szintén magyar nyelven kitölteni.
Az óvodafenntartónak azonban jogában áll ezeket a magyar nyelv mellett hasábosan a foglalkoztatási nyelven is kitölteni.
32. § A községek, hitfelekezetek és jogi személyek által fenntartott menedékházaknál állandóan alkalmazott és törvényesen képesített menedékházvezetőnőknek évi 800 K fizetésre és természetben adott lakásra, vagy ennek hiányában évi 240 K lakáspénzre van igényük.
Ha a fenntartó ezt saját erejéből biztositani nem tudja, e czélra a 15. §-ban körülirt eljárás mellett fenntartási államsegély engedélyezhető.
A jelen törvény 16., 20., 28. és 31. §-ai az állandó menedékházakra is kiterjesztetnek.
33. § Mindazon esetekben, amelyekben a jelen törvény községi óvodát, óvónőt, községi óvodafenntartót, illetve községi óvodai felügyelőbizottságot említ, egyszersmind a jogi személyek által fenntartott óvodák, ezek által alkalmazott óvónők, a jogi személyek által fenntartott óvodák felügyelőbizottságai és a jogi személyek, mint óvodafenntartók is értendők.
A jelen törvény 16., 28., 30. és 31. §-ainak rendelkezései a magánosok által fenntartott óvodákra is érvényesek.
34. § A jelen törvény 16., 28. és 30. §-aiban foglalt rendelkezések a hitfelekezeti óvodáknál működő szerzetesrendi óvónőkre is kiterjednek. Ezen óvónők eltartási költségeinek fedezésére, amennyiben azt az óvodafenntaró kéri, a törvényes kellékek fennállása esetén, egyenkint legfeljebb évi 600 K államsegély engedélyezhető, mely államsegély egy összegben az óvodafenntartónak kezeihez utalványozandó. A segélyre való igény megállapításának, valamint az eskütétel körüli eljárásnak módját a vallás- és közoktatásügyi minister rendeletileg állapitja meg.
Ha ilyen óvodákban a 22. § a)-c) pontjai alatt felsorolt hibák észleltetnének, azokra, akár élveznek államsegélyt, akár nem, a jelen törvény 26. §-ában körülirt eljárás alkalmazandó.
35. § A jelen törvényből kifolyólag az 1913. évben az államkincstárt terhelő költség a pénztári készletekből fedezendő, s az 1913. évi állami költségvetés XXI. fejezete, 20. czimének terhére számolandó el.
36. § Jelen törvény 1913. évi julius hó elsején lép életbe és ugyanakkor az 1876. évi XXVIII. tc. 7. §-ának 3. és 4. pontjai a községi óvónők tekintetében, továbbá az 1891. évi XV. tc. 13. §-ának első három bekezdésében, a 28. és 29. § utolsó bekezdésében, valamint a 14., 44. és 45. §-okban a községi, hitfelekezeti és jogi személyek által fenntartott óvodákra, illetve óvónőkre vonatkozó rendelkezések hatályon kivül helyeztetnek.
37. § Jelen törvény végrehajtásával a vallás- és közoktatásügyi minister és a pénzügyminister bizatnak meg.
